E n g lis h d ig e s t . E v e n t s c a le n d a r . G a y g u id e w it h m a p
E n g lis h d ig e s t . E v e n t s c a le n d a r . G a y g u id e w it h m a p
E n g lis h d ig e s t . E v e n t s c a le n d a r . G a y g u id e w it h m a p
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
BE(A)ST FRIENDS<br />
PIÓCÁK<br />
Biztos vagyok benne, hogy a Ti é<strong>le</strong>tetekben is akadt már<br />
olyan „barát”, aki valahogy nem érzékelte a három lépés<br />
(vagy három utcasarok) távolságot, melyet tartani próbáltatok.<br />
„Merre mész, elkísér<strong>le</strong>k!”, vagy „Mész ma<br />
valahová bulizni, mennék én is!”. Ismerôs, <strong>ig</strong>az Elárulok<br />
egy t<strong>it</strong>kot: ez bizony még a <strong>le</strong>gnagyobbakkal<br />
is megtörténik. Egy londoni<br />
színházi premiert követô partin hallottam<br />
egy izgalmas p<strong>le</strong>tykát Rupert Everettrôl,<br />
kedvenc br<strong>it</strong> gay gent<strong>le</strong>manünkrôl. Az e<strong>le</strong>gáns<br />
póz mögött <strong>ig</strong>azi pióca rejtôzik! Történt<br />
ugyanis, hogy Rupert és Madonna<br />
affé<strong>le</strong> barátnôket alakítottak a Második<br />
<strong>le</strong>gjobb dolog címû filmben. Mi, a magazinok<br />
áldozatai persze úgy tudtuk,<br />
hogy a forgatáson kívül is megy a bratyizás.<br />
A pasi még azt is elárulta a Van<strong>it</strong>y Fairnek,<br />
hogy simán elképzelhetô <strong>le</strong>nne a<br />
film sztorijának valós reprodukálása, és<br />
Madge meg ô örökbe fogadhatnának<br />
egy béb<strong>it</strong>. Ám a londoni Westenden<br />
– ahol ekkortájt<br />
Madonna is játszott –<br />
mindenki tudta, hogy<br />
a színész <strong>le</strong>vakarhatatlan<br />
a mûvésznôrôl. Szegény Maddy az<br />
egész forgatást vég<strong>ig</strong>panaszkodta, hogy<br />
nem gyôzi elrugdosni maga mellôl Everettet,<br />
az még mind<strong>ig</strong> nyalja a talpát…<br />
Végezetül álljon <strong>it</strong>t egy bölcse<strong>le</strong>t mindannyiunk istennôjétôl, Paris<br />
Hiltontól, akivel a pár hete személyesen is eszmét cserélhettem az<br />
é<strong>le</strong>t nagy dolgairól. „Íme egy teszt, amellyel megtudhatod, ki az <strong>ig</strong>azi<br />
barát. Vegyél fel egy szupermenô ruhát, amiben dögösen festesz, és<br />
kérdezd meg a <strong>le</strong>gjobb barátodat, ezt vedd-e fel az esti partira. Majd<br />
vegyél fel valami ocsmányat, és abban is mutasd meg magad, mintha<br />
ez volna a másik opció a buli outf<strong>it</strong>re. Ha az utóbb<strong>it</strong> választja, egyértelmû,<br />
hogy féltékeny és ir<strong>ig</strong>y. Dobd, és szerezz egy másikat helyette!”<br />
Köszönjük, drága Paris. Mindannyian tudjuk, hogy<br />
<strong>le</strong>gjobb barátokat bármikor <strong>le</strong>akaszthatunk a fogasról. Lehetô<strong>le</strong>g<br />
xs-eset… De saját magunkból csak is egy van! Bye b*tchez,<br />
gonoszkodjunk együtt jövô hónapban is!<br />
Vagyis szabad fordításban „rémesen jó barátnôk”.<br />
Ôk azok, akiket a p<strong>le</strong>tykalapok és a<br />
Passzív… akarom mondani Aktív-szerû tévémûsorok<br />
az elválaszthatatlan<br />
bariknak kiáltottak ki. Ám a<br />
nagy összeborulások csupán a<br />
vörös szônyegen lépnek érvénybe,<br />
a valóságban képesek<br />
<strong>le</strong>nnének kiszúrni<br />
egymás szemét kedvenc<br />
tûsarkú cipôjükkel.<br />
Biztosan olvastatok a<br />
két szôke nyuszilányról,<br />
akik együtt laknak,<br />
nyaralnak, és még<br />
ki tudja, m<strong>it</strong> csinálnak…<br />
Nos, a hírek szerint<br />
náluk <strong>id</strong>ônként<br />
ajtócsapkodás<strong>ig</strong>, sikítozás<strong>ig</strong>,<br />
és zokogás<strong>ig</strong> fajul a<br />
baráti civakodás. Személyes<br />
tapasztalatom is van<br />
a be(a)st friend-témában,<br />
hiszen egykori gimnáziumi<br />
osztálytársam<br />
mára sikeres<br />
színmûvész, és míg egykor még a fogkefénk is<br />
közös volt, mostanra bôszen tagadja, hogy pár<br />
éve még a saját édesanyáink sem tudták megkülönböztetni<br />
a hangunkat a te<strong>le</strong>fonban. Ha<br />
valaki megjegyzi: „Nahát, J***, neked pont<br />
olyan a hanghordozásod, mint a Steiner<br />
Kristófnak, így fe<strong>le</strong>l: „Ne már! Az a fiú<br />
annyira feminin!” Ped<strong>ig</strong> ha nem <strong>le</strong>nnék<br />
úriember…<br />
na végre! ■ május 5
Change language