12.01.2015 Views

Április

Április

Április

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

en foglal helyet, teret adva a fertőződés veszélyének.<br />

A rokontenyésztést nagyon sokan próbálják<br />

gyakorolni, de csak keveseknek sikerül, mert ott<br />

is nagyon fontos a szelekció, tíz rokontenyésztettből<br />

nyolcat el kell vetni. A rokontenyésztett<br />

galamboktól ugyanazt a versenyteljesítményt<br />

kell elvárni, mint a keresztezettektől! Aki ezt<br />

nem képes megtenni, az besokall a selejtezés<br />

hiányából kifolyólag. Sőt, nagyon sok zártan<br />

tartott madár beteg vagy hiánybetegséggel küzd,<br />

és ezek nem is fognak tudni használható utódokat<br />

adni. Egy galamb – akár tenyész, akár más<br />

– csak akkor ad megfelelő minőségű utódokat,<br />

ha olyan állapotban van, mint a legkitűnőbb versenygalamb!<br />

Ezért látjuk azt, ha valaki fog egy<br />

tenyészpárból egy-két jó galambot, majd a többi<br />

utóduk nem ér semmit, mert a szülők már nincsenek<br />

olyan állapotban (pedig a genetikai háttér<br />

ugyanaz lenne). Ha egy galamb elkap valamit,<br />

szükséges egy-két év ahhoz, mire az állapota<br />

rendeződik és újra használható fiatalokat adhat.<br />

Mivel sokan türelmetlenek, így nem várják ki<br />

ezt az időt, inkább kiteszik őket. Ezért fordul elő,<br />

hogy azoknál az embereknél, akik ezeket a kiselejtezett<br />

galambokat hazaviszik, és náluk a galamb<br />

állapota rendeződik, nagyon jó utódok születhetnek<br />

belőlük. Emiatt is ért egyet Nagy Béla<br />

isztiméri iskolaigazgató észrevételével: miszerint<br />

ha ő behoz egy galambot, akkor vagy az első<br />

évben, vagy csak a harmadikban kelnek jó fiai.<br />

Ismételten kihangsúlyozza, aki rokontenyészt,<br />

annak nagyon kell tudni szelektálni.<br />

Nagyon érdekes a tojóknak a szerepe,<br />

amiről nem sokan beszélnek. Konkrétabban<br />

a mitokondriális öröklés, amit csak a tojó<br />

örökít, és csak a lány utódjaira. Ez még a<br />

negyedik generációnál is 90% feletti biztonsággal<br />

öröklődik, a hímeknél ezt nem találjuk<br />

meg az xy és xx kromoszóma miatt. A<br />

kérdés, milyen gének találhatóak ezeken a<br />

mitokodriumokon Véleménye szerint, egy<br />

eredményes állományban – még ha a tojók<br />

nem is versenyeznek – van egy-két jó tojó a<br />

háttérben, amiről esetleg nem beszél senki.<br />

Az eredménytelenség legfőbb okai az<br />

egészségügyi problémák mellett, az azzal<br />

kapcsolatos tartástechnológiai, takarmányozási,<br />

hozzáértésbeli hiányosságok. Egyszerűen<br />

nem értenek a galambokhoz. A bíráló<br />

tanfolyamot mindenkinek kötelezővé tenné,<br />

nem a galambbírálás végett, csupán hogy<br />

legyen valami fogalmuk a galambokról. Régen<br />

a gyerekek eljártak az idősebb sporttársakhoz,<br />

de a mostaniak nem járnak egymáshoz.<br />

Ez éppen olyan, valamikor egy 15 éves<br />

gyerek le tudta venni a labdát, manapság<br />

pedig drága sportiskolákban kell őket erre<br />

megtanítani.<br />

Még egyszer kiemeli, a legnagyobb problémát<br />

az egészségügy jelenti. Van ahol véletlenül<br />

egészségesek a galambok, és nem tehet<br />

róla a gazdájuk, máshol tudatosan egészségesek,<br />

de ez ritka. A származás semmit sem<br />

ér, ha a galamb beteg. Ezt az emberek nagy<br />

része nem hiszi el, de mindenki megtanulja<br />

a saját pénztárcáján, csak lehet, közben eltelik<br />

20 év. Leginkább az élősködőkben látja a<br />

problémát: férgek, chlamydiák, trichomonas,<br />

gombák stb. Egyetért azzal, ha valaki a leválasztott<br />

fiatalok dúcát nem takarítja ki<br />

egy-két hétig az immunrendszer kialakulása<br />

érdekében (mintegy bölcsőde, illetve óvoda<br />

gyanánt), viszont paramyxo ellen csak<br />

egy bizonyos életkor után érdemes őket leoltani,<br />

hogy ki tudjon alakulni a megfelelő<br />

immunválasz. Sok galambot nem érdemes<br />

meggyógyítani, mert saját tapasztalata szerint<br />

a legjobb verseny és tenyészgalambjai<br />

soha, egy pillanatig sem voltak betegek. Bizonyos<br />

galambcsaládok ellenállóbbak, nagyobb<br />

vitalitással rendelkeznek. Ezen kívül<br />

fontos tényező a zsúfoltság, mert ha én egy<br />

adott légtérben 2x annyi galambot tartok,<br />

sokkal nagyobb az esély, hogy a galambok<br />

ne legyenek egészségesek. Valamint minél<br />

több állatot tartunk, annál több bacilusgazda<br />

lesz közöttük. A galambászathoz nagyon sok<br />

alázat szükségeltetik. Ez egy szakma, egy<br />

mesterség, aminek a megtanulása sok időt és<br />

energiát vesz igénybe. Az embereknek először<br />

kevés galambot kellene tartaniuk, aztán<br />

ha már megfelelően tudják tartani őket, akkor<br />

lehet egy kicsit többet. De attól, amiért példaként<br />

állítanak be egy embert, akinek 500 galambja<br />

van, és mindenki tartson ennyit, mert<br />

ettől tele lesz a galambszállító, az egy nagyon<br />

rossz dolog. Véleménye szerint az ideális létszám<br />

80 db körül kellene legyen, ebből lehetne<br />

10 pár tenyészgalamb 60 db pedig utazó<br />

(melynek a fele legyen egyéves). De még<br />

ez is sok, igazából 5-6 pár tenyész és 40 db<br />

versenyző is untig elég. Egy tenyészpártól,<br />

ha nem tudunk minimum négy fiatalt hagyni,<br />

akkor felesleges tartani. Sajnos Magyarországon<br />

az állománylétszámok az utóbbi 10-<br />

20 évben nagyon megnövekedtek.<br />

Megfigyelése szerint akármennyi galambja<br />

is van valakinek, egy időben 10-12 darabnál<br />

senkinek sincsen több igazán jó versenygalambja.<br />

Jó galamb alatt azt érti, amelyik a<br />

helyezései között évente tud nyerni több díjat<br />

is! Sokan erőn felül tartanak nagy létszámú<br />

galambot. A legnagyobb kiadással igazából<br />

nem is a röptetés jár, hanem a sok galamb<br />

tartása, csak ezt nem veszik úgy észre az emberek,<br />

mert apránként adják ki a pénzt.<br />

Jelenleg találunk 5000 galambászt, ebből<br />

4800 az vevő, míg a maradék 200 az eladó.<br />

Az utóbbiaknak az érdeke, hogy a vevők elhiggyék,<br />

nem elég jó a galambjuk, újakat kell<br />

vásárolniuk, méghozzá azokat, amelyeket<br />

éppen ő árul.<br />

Szerinte hiányzik a szakértelem, a kellő<br />

odafigyelés. A korábbi évi 9 főversenyt<br />

mostanra 12-13-ra növelték, viszont nincsen<br />

elég 5-600 km-es út, ami a szelekció alapja<br />

lehet. A galambszállító autókba hétvégente<br />

bepakolt igen nagy anyagi és eszmei értéket<br />

nem törődőm módon kezelik az ország nagy<br />

részében. A galambokat elengedik a rossz<br />

időben is, és nem nézik azt, hogy talán viszsza<br />

is lehetne hozni őket. De mi történne, ha<br />

elmaradna a verseny A katasztrófa utakon a<br />

legjobbak vesznek el.<br />

Saját első komolyabb sikereit, bajnokságait<br />

nagy részben a Marcel Desmet vérvonalú<br />

galamboknak köszönhette. 12 darab fiatalt<br />

vásárolt Ujházytól, valamint további hat darabot<br />

szerzett be a világhírű Vanhee dúcból<br />

Novák Antallal és Ujházy Péterrel közösen,<br />

hozzá egy hím és egy tojó került, emellett fiatalokat<br />

is cserélt Novákkal. Ezáltal adott volt<br />

a kezében egy kiváló genetikai tulajdonságokkal<br />

rendelkező Stichelbaut véralap. Mindezek<br />

mellé Ankertól kölcsönbe kapja a Remi-75<br />

(WitpenRemi), eredeti Denys hímet.<br />

Remi-75<br />

Anker még 1975-ben a budapesti olimpián<br />

kapcsolatba került Vanhee és Emiel Denys<br />

világhírű tenyésztőkkel. Denys apjának elsősorban<br />

Vandevelde galambjai voltak, majd<br />

9 éves korában megvették a Remi-54 hímet<br />

Descamps-van Hasten-től. E tenyészfenomént<br />

párosították főként Vandevelde vérvonalú<br />

tojókkal. Végeredményben gyerekeivel megnyerték<br />

a belga bajnokságot. Anker megkérte<br />

Denys-t tegye féltestvér párosításba a Remi-<br />

54 egy fiát és lányát, és ebből vásárolt kettő<br />

fiatalt. Egyikük egy sötétkovácsolt csapos hím<br />

(WitpenRemi), a másik egy világoskovácsolt<br />

tojó (BleekeRemi) lett. Igazából ezeket a<br />

Stichelbaut vérvonalú fiatalokat csak Ujházy<br />

’bosszantására’ vette a Mester. Később egyébként<br />

Ujházynál költött a BleekeRemi.<br />

Anker utolsó lakhelyén Szappanos - Kertész<br />

Attilával közösen – padlásdúcot barkácsolt<br />

a Főnöknek, aki a munka elkészülte<br />

után felajánlotta, válasszon egy galambot.<br />

Erre ő a Remi-75-öt kérte el kölcsönbe, plusz<br />

megkapott mellé további 5-6 darab másikat.<br />

A Remi-75 kettő évig tenyésztett nála, majd<br />

Anker kérésére (pár héttel a halála előtt) viszszavitte<br />

a kölcsönben lévő galambokat. Közvetlenül<br />

a Mester halála után Gerard van der<br />

Pluym közvetítésével egy német tenyésztő<br />

(Huth) 50 ezer márkás vételi ajánlatot tett a<br />

teljes állományra. A pénzt a Bundesbankban<br />

helyezték volna el, Anker fia ( György) viszont<br />

bizonyos okok miatt másként döntött.<br />

Nem sokkal ezután Gyuri szólt neki, elviheti<br />

örökbe a Remi-75-öst. A Remi-75 huszonegy<br />

évig élt, végül az utolsó gazdája (néhai<br />

Pálovics István) tiszteletből kitömette.<br />

(folytatása következik)<br />

Angyalos Péter<br />

2011. április 15

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!