TeszT - FotoVideó Magazin
TeszT - FotoVideó Magazin
TeszT - FotoVideó Magazin
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
VIDEO<br />
88<br />
<strong>TeszT</strong>: sony A380 • sigmA dc 28-250mm • fujifilm finePix f200 exR • olymPus E-P1 • PentAx k7<br />
XI. évf. 2009. szeptember-október<br />
VIDEO<br />
Új generáció:<br />
hRuskA dóRA<br />
Pályázat:<br />
eisA Photo mAestRo<br />
Portfólió:<br />
Anton coRbijn<br />
Ára: 995 Ft 3.90<br />
88<br />
www.fotovideo.hu<br />
FOtO: © Anton Corbijn<br />
XI. évf. 2009. szeptember-október
Elôzetes<br />
A következô számunk tartalmából<br />
<strong>TeszT</strong><br />
Canon 7D<br />
Samsung WB1000<br />
Casio Exilim EX-H10<br />
Nikon D 3000<br />
80 VIDEO<br />
Black & White<br />
2009. Ősz<br />
15 éves a szellemkép<br />
Szarka Klára írása a méltán híres<br />
fotográfiai műhelyről<br />
a lyukkamerák szerelmesei<br />
Kísérletező fotósok és saját<br />
készítésű kameráik<br />
Kiadja a<br />
Lapalapító - szerkesztô:<br />
Soltész Rezsô<br />
Felelôs kiadó:<br />
a kft. ügyvezetô igazgatója<br />
Munkatársak:<br />
Dékány Zsolt, Gadányi György, Goldsmann Tamás,<br />
Hoffmann József, Kerekes Katalin, Módos Gábor,<br />
Murvai Ervin, Oláh Gábor, Seiler György, Szoboti Tamás,<br />
Török György, Várnai László, Vithalm Ákos<br />
Mûvészeti vezetô:<br />
Kondákor László<br />
Tervezôszerkesztô:<br />
Gyõri Norbert, Keller Beatrix<br />
Lapterv:<br />
Kondákor László<br />
Fotó:<br />
Gyôri Norbert<br />
Megjelenik:<br />
2009-ben hat alkalommal<br />
7000 példányban<br />
Szerkesztôség:<br />
1034 Budapest, Bécsi út 141-143.<br />
Tel./fax: 453-1040<br />
fotovideo@solteszreklam.hu<br />
Marketing:<br />
Kovács Márta<br />
453-1049<br />
Irodavezetô:<br />
Lückl Mária<br />
Hirdetés:<br />
Kovács Márta: 453-1049<br />
kovacs.marta@solteszreklam.hu<br />
Értékesítés:<br />
Holló Tibor<br />
Nyomda:<br />
Pharma Press Kft.<br />
1037 Bp. Vörösvári út 119-121.<br />
Tel.: +36 1 577 6369<br />
www.pharmapress.hu<br />
ISSN: 1419-5291<br />
Megrendelhetô a szerkesztôség címén<br />
Elôfizetési díj egy évre 5 500 Ft<br />
Terjeszti a LAPKER Rt. és alternatív terjesztôk<br />
E-mail: fotovideo@solteszreklam.hu<br />
www.fotovideo.hu<br />
Fujifilm EXR CCD érzékelő:<br />
A FotoVideo Digital<br />
a világhír nyomában<br />
magazin<br />
áttörés a digitális képalkotásban!<br />
az EISA fotó panel<br />
magyar tagja.<br />
MagyarOk NEw yOrkbaN<br />
VIDEO<br />
Kompakt digitális fényképezőgép A FotoVideo magazin 10x megjelenését optikai 2008-ban zoommal<br />
a Nemzeti Kulturális Alap és<br />
(27–270 mm) EXR CCD-vel: kimagasló felbontás termé-<br />
az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatja<br />
Kincses Károly írása a New York-i magyar<br />
fotográfusokról és munkáikról<br />
szetes fénynél, extra széles dinamika tartomány a fény<br />
és árnyék kontrasztjaihoz, rendkívüli érzékenység alacsony<br />
zajjal gyenge fényviszonyoknál.
TarTalom<br />
FotoVideo - Azoknak, akik szeretnek fényképezni<br />
2009. szeptember - október<br />
14 porTfolió<br />
Anton Corbijn nyáreleji kiállítása a Ludwig Múzeumban, átfogta a mûvész<br />
teljes munkásságát a korai videóklippektôl a legújabb portrékig. A holland<br />
származású fotográfus lapunkban történô bemutatása külön jelentôséget<br />
kap a címlapon látható Miles Davis portréval, amit a mûvész kivételes engedélyével<br />
tehettünk közzé.<br />
24 <strong>TeszT</strong>ek<br />
A Sony új belépôszintû sorozatának csúcsgépe az Alpha 380, a vele egy<br />
írásban szereplô EiSA díjas 70-400mm -es G szériás ágyúcsövével, igazi<br />
kuriózumnak számít. Ugyancsak írunk a Sigma DC 18-250mm-es mindenes<br />
objektívjérôl, és az új Fujifilm FinePix F200 -ról, amely egyedülállóan<br />
hordozza a CCD EXr új szenzort. Az olympus PEn E-P1, az év kamerája és<br />
a Pentax K-7 sem maradhatott ki a sorból.<br />
38 eisa phoTo maesTro 2009<br />
Az immár második alkalommal meghirdetett pályázat rendkívüli sikert<br />
hozott számunkra, ugyanis az elsô díjat magyar fotográfus nyerte. jutalma<br />
egy nikon D3X professzionális fotókamera, amit 16 európai ország fotósainak<br />
versenyében nyert el képeivel Kömöz Gergely.<br />
50 Új generáció<br />
Hruska Dóra kivételes tehetség. okos és megfontolt gondolatai érezhetôek<br />
képei komponálásán, ahol olyan részletek kiemelésére fókuszál, melyek új<br />
dimenziókba repítik az embert.<br />
67 hogyan készülT?<br />
Szebeni András fiatalkori képével és a hozzá tartozó, szinte novellába illô<br />
történettel lepi meg olvasóinkat. Pilinszky jánossal történt találkozása,<br />
amely kicsivel több, mint 30 évvel ez elôtt történt fotótörténeti emléknek<br />
tekinthetô.<br />
74 foTóTörTéneT<br />
Gadányi György sorozatában ezúttal a fényképalbum megszületésérôl<br />
beszél, aminek – és most meg lehet lepôdni - ugyancsak voltak magyar<br />
vonatkozásai. Az egyik elsô igazi fotóalbumot bizony nem más, mint<br />
budapesten járt Edison kapta emlékként.<br />
A címlapon: miles davis / foto: Anton corbijn<br />
A mûvész hozzájárulásával<br />
Jegyzet<br />
Pályázatok, pályázatok és megint<br />
újabb fotópályázat itthon, és külföldön<br />
egyaránt. Nálunk talán már<br />
csak a BKV nem hirdetett még<br />
fotóversenyt, bár kitudja, ha valakinek az<br />
eszébe jut hamarabb erről egy tanulmányt<br />
írni, akkor már biztosan jó néhány millióval<br />
gazdagabb lenne...<br />
Pedig a fotópályázat nagyon hasznos dolog.<br />
Ebből a lapból tudhatjuk meg, hogy az EISA<br />
Photo Maestro versenyt magyar fotós<br />
nyerte, és máris itt van a következő Al Thani<br />
pályázat kiírása, amire biztosan sokan<br />
pályáznak majd, és nem csak a győzelem<br />
reményében, hanem csak azért, mert<br />
részt kell venni az ilyesmiben.<br />
Kivételesen gazdag a mostani szám, amit<br />
többek között Anton Corbijn munkáinak bemutatása<br />
tesz izgalmassá, de ezt nem csak<br />
a jobbnál jobb fotók miatt gondolom így.<br />
A technikai újdonságok melyek részben kapcsolódnak<br />
az EISA díjakhoz, így az Olympus 4/3 –as,<br />
négyharmados PEN-je, vagy a Fujifilm új CCD<br />
EXR szenzora és a Pentax K7 –ese minden<br />
fotós számára kötelező olvasmány.<br />
Soltész Rezsõ<br />
kiadó - szerkesztô<br />
Milyen típusú képeket szeret készíteni?<br />
A– Portré<br />
B– Tájfotó<br />
C– Szociográfia<br />
D– Sport<br />
E– Street fotográfia<br />
Kérjük, hogy szavazzanak<br />
a www.fotovideo.hu oldalon.<br />
A múlt hónapban arról kérdeztük olvasóinkat, hogy fotózás közbe<br />
zavarták-e a munkájukat rendőrök, vagy egyéb szervek.<br />
Olvasóink válaszaiból kiderült! Igen: 42% Nem 58%<br />
2009. szeptember - október<br />
7
hírek<br />
Hírek<br />
Panasonic Lumix Fz38<br />
Megjelent az Fz28-as utódja, amely szolgáltatásait tekintve<br />
megkapta az idei év frissítéseit, mint a POWeR OIs<br />
képstabilizátort, mely különbséget tud tenni a magas és<br />
az alacsony rezgések között, és jóval hatékonyabb mint az<br />
elődje. A mozgókép felvételi lehetőségeket is bővítették,<br />
HD (1280 X 720) minőségben sztereó hanggal és manuális<br />
beállítások sokaságával téve kényelmesebbé a videózást.<br />
Az Intelligens Auto (IA) mód fejlesztése az arcfelismerésre,<br />
a megjegyzés csatolásra és a stabilizátor finomítására koncentrált,<br />
a processzor pedig a VeNUs eNGINe HD típusú lett.<br />
A készülék hátulján egy 2,7”-os LCD kapott helyet a szokásos<br />
230 000 képpontos felbontással, a kereső 0,2”-os mérete<br />
is az elődtől jött. Az érzékelő 12,1 megapixeles felbontású,<br />
az optika (Leica DC Vario-elmarit) a 27-486 mm-es<br />
tartományt fedi le 18X-os zoomátfogással. A képek sD,<br />
vagy sDHC kártyákon kerülnek mentésre, a Li-ion akkumulátorral<br />
470 fotót lehet készíteni egy feltöltéssel.<br />
Pentax Optio WS80<br />
Kétféle színben jelent meg a Pentax új kompaktja,<br />
mellyel akár 1,5 méterrel a víz alatt is fotózhatunk,<br />
vagy két órát videózhatunk HD felbontással 30 kép/sec<br />
frissítéssel. Az ötszörös átfogású (35-175 mm ekv.)<br />
zoomobjektív egy 10 megapixeles érzékelőre rajzolja<br />
a külvilág képeit.<br />
A 2,7”-os kijelző 230 000 pixeles, a stabilizálásról<br />
a Pixel Track SR és a High-Sensitivity SR gondoskodik<br />
digitálisan. A 9 fókuszpontos AF rendszer 32 arcot tud<br />
0,03 mp alatt felismerni, továbbá a mosolyra exponálás,<br />
pislogás érzékelő és az ISO6400-as érzékenység<br />
van segítségünkre a fotózás során. A Digital-Wide<br />
funkció 25,4mm-es gyújtótávolságot képes imitálni,<br />
a panoráma funkció pedig 3 képet tud összeilleszteni,<br />
míg a dinamika tartomány növelésében a D-Range<br />
nyújt segítséget.<br />
8 VIDEO
Pentax Optio e80 és P80<br />
A Pentax e80-as nagyobb nyomógombokkal jelent<br />
meg a könnyebb kezelhetőség érdekében és 10 megapixeles<br />
CCD érzékelővel szerelték. A három szoros<br />
zoomobjektív a 31,5-94,5 mm-es tartományt jelenti, az<br />
LCD képernyője 2,7”-os, 230 000 pixellel. Az elektronikus<br />
stabilizátor a mozgókép felvétel során is működik.<br />
A P80-as készülék az ultrakompakt kategóriát képviseli,<br />
12,1 megapixeles érzékelővel és 16,5 mm-es gépvastagsággal.<br />
Négyszeres optikai zoomal (27.5-110 mm<br />
ekv.) és IsO6400 maximális érzékenységgel rendelkezik.<br />
A képet 9 fókuszpontos AF mező mellett akár manuálisan<br />
is élesíthetjük, továbbá fókuszkövetéssel és<br />
arcfelismeréssel (32arc) is rendelkezik. A videófelvételt<br />
HD felbontásban és 30 kép/sec frissítéssel készíthetünk,<br />
és mindezt sD/sDHC memóriakártyára menthetjük.<br />
samsung sT1000<br />
A samsung újdonsága nem szűkölködik a kapcsolatokban,<br />
hiszen GPs, Bluetooth 2.0 és WIFI csatlakozással<br />
rendelkezik. A GPs előnye, hogy a képkészítés<br />
helyének koordinátáit csatolja az eXIF adatokhoz,<br />
a Bluetooth pedig érzékeli a másik készülék képernyőjének<br />
paramétereit és ahhoz igazítva képes átküldeni<br />
a fotókat, a WIFI-vel pedig LCD TV-re,<br />
játékkonzolra, vagy digitális képkeretre<br />
küldhetjük a felvételeket.<br />
Az sT1000-ben 12,1 megapixeles érzékelő és egy 5X-ös<br />
rejtett optikás zoomobjektív dolgozik, 35-175 mm-el<br />
ekvivalens tartománnyal. Az óriási kijelző 3,5”-os mérettel<br />
kényeztet és nem kevesebb, mint 1 152 000 képponttal<br />
rendelkezik, természetesen érintéssel működik.<br />
A felvételeket MicrosD és sDHC kártyákra<br />
menthetjük, hazai forgalomba szeptemberben került.<br />
2009. szeptember - október 9
hírek<br />
Hírek<br />
Samsung ST500 és ST550<br />
A Samsung megint valami teljesen szokatlan dologgal rukkolt elô,<br />
mégpedig a két kijelzôs fényképezôgépekkel, az ST500-al és az<br />
ST550-nel. Az ST500-as „csak” egy 3”-os, míg az ST550-es egy<br />
3,5”-os LCD-vel van szerelve, melynek felbontása 1 152 000 pixel.<br />
Ezenkívül mindkét gép elejére egy 1,5”-os 61 000 képpontos<br />
kijelzôt is szereltek, hogy az önarcképek komponálálsa, vagy<br />
az idôzítô visszaszámolása nyomon követhetô legyen.<br />
A képalkotást egy 12.2 megapixeles érzékelô és egy 4.6x-os<br />
(27-124mm ekv.) Schneider optika végzi, elektronikus és<br />
optikai képstabilizátorral.<br />
Az érzékenységi tartomány ISO80 és ISO3200<br />
között változtatható, továbbá intelligens<br />
arcfelismerést, pislogás figyelést, Smart Album<br />
és Beauty Shot módokat kínálnak a Samsung<br />
újdonságai.<br />
A videófelvétel HD felbontásban, 30 kép/sec<br />
frissítéssel és H.264 kodekkel rögzíthetô,<br />
MicroSD és MicroSDHC memóriakártyákra.<br />
Nikon AF-S NIKKOR<br />
70-200 mm f/2.8G ED VRII<br />
A Nikon az objektív fronton is újított, a 70-200-as gyújtótávolság<br />
tartományban, melyet a DX és a fullframe vázakon egyaránt használhatunk.<br />
A gyors fókusz és a hangtalan mûködés az alapfelszereltség<br />
része és a stabilizátorral 4 fényértékkel lehet hosszabbat exponálni.<br />
A lencsék Nano Crystal bevonattal készültek és a rendszer hét ED tagot<br />
rejt, a magnéziumváz a profihoz méltó idõjárásálló szigeteléssel<br />
rendelkezik. Háromféle élességállítással látták el: A/M, M/A, M, így<br />
lehetõség van kézzel korrigálni a fókuszpontot késlekedés nélkül.<br />
10 VIDEO
Nikon D3000<br />
Az APs-C érzékelős D40/D60 utódjaként üdvözölhetjük<br />
a D3000-es újdonságot, amely az amatőr szegmens igényeit<br />
lesz hivatott kiszolgálni. Az előd paraméterei nem sokat<br />
változtak, maradt a 10,2 megapixeles érzékelő, az<br />
eXPeeD processzor, a szenzortisztító rendszer. Ami érdekes,<br />
hogy a D5000 autófókusz rendszerét (Multi-CAM 1000)<br />
kapta meg, amely 11 fókuszponttal és 3D követő funkcióval<br />
rendelkezik. Az LCD képernyő mérete 3”-ra növekedett,<br />
és az akkumulátort nagyobb teljesítményűre cserélték.<br />
Az 1,5X-ös gyújtótávolság szorzó és a belső motoros optikák<br />
használata is a hagyományokat idézi, a sorozat felvétel<br />
sebessége 3kép/sec. A kezdők számára az Útmutató mód<br />
fog hasznos segítséget nyújtani, hiszen a különböző beállítások<br />
közötti eltéréseket könnyebben meg tudják érteni.<br />
A Nikon D3000 nyár végétől lesz kapható az<br />
AF-s 18-55 mm-es kitobjektívvel.<br />
2009. szeptember - október 11
hírek<br />
Hírek<br />
12 VIDEO<br />
Nikon D300s<br />
A Nikon fontosnak tartja a videó funkciót, ezért fogta a D300-as<br />
modellt és ellátta videófelvételi lehetõséggel. A HD minôségû<br />
mozgóképek 5 percben limitáltak és 1280 X 720 pixel felbontásban<br />
készülnek hangfelvétellel együtt, a kontraszt érzékelôs<br />
autófókusz használata mellett.<br />
A sorozat felvétel 7 kép/sec sebességgel dolgozik, de portémarkolattal<br />
8 kép/sec-re emelhetô. Az Active D-Lighting dinamikatartomány-korrekció,<br />
finomabb beállításokat kínál az elôdnél, és a RAW képek gépen<br />
belüli szerkesztése is hasznos újítás, csakúgy, mint a virtuális horizont,<br />
amellyel az állványra helyezett gépet tudjuk vízszintesbe hozni.<br />
A felvételeket a CF kártyák mellett SD/SDHC tárolókra menthejük,<br />
kiválasztható például a formátum szerinti rendezés és mentés,<br />
és egyszerre is menthetõek mindkét kártyára.<br />
Kedves Olvasóink!<br />
A FotoVideo Black & White magazin előző számában<br />
megkérdeztük olvasóinkat, hogy milyen géppel<br />
fotózott R. Capa a partraszállás idején.<br />
A jó megfejtés a „C” volt, mely szerint Contax-al.<br />
A helyes választ beküldők közül kisorsolt nyerteseink,<br />
akik egy-egy Robert Capa: Kissé elmosódva című<br />
könyvet kapnak a Park Könyvkiadó jóvoltából,<br />
- Németh Diána (Pécs)<br />
- Szigetvári Péter (Nagykanizsa)<br />
- Tófalvi Katalin (Debrecen)<br />
Gratulálunk a nyerteseknek.<br />
A szerkesztõség
2009. szeptember - október 13
AnTon Corbijn<br />
Portfólió<br />
© ANTON CORBIJN<br />
anton z., strijen, 2001<br />
14 VIDEO<br />
Anton<br />
Corbijn munkássága<br />
Kis kritikus sztárenciklopédia<br />
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban<br />
nemrég bemutatott (2009. április 28 – július 5)<br />
Anton Corbijn retrospektív kiállítás a holland<br />
fotográfus több mint harminc éves munkásságába<br />
engedett betekintést, a korai videoklipektől a legújabb<br />
portrékig. Corbijn a modern vizuális kultúra<br />
több területén kísérletezett, így a kiállításon<br />
rövid filmek, videoklipek, koncertek díszlettervei,<br />
könyv- és lemezborító-tervek voltak láthatók.<br />
Számára azonban a legfontosabb médium<br />
a fotográfia volt és maradt.
© ANTON CORBIJN<br />
DON VAN VLIET, Mojave desert, 1980<br />
2009. szeptember - október 15
AnTon Corbijn<br />
Portfólió<br />
ELVIS COSTELLO, Amsterdam, 1977<br />
Corbijn 1955-ben született Hollandiában, Strijen szigetén, melynek<br />
kulturális zártsága egyrészt a nagyobb városokkal elengedhetetlenül<br />
járó vizuális szennyezéstől óvta meg, másrészt kialakította<br />
benne a zenei világhoz való intenzív vonzódást. A kortárs rockzene<br />
volt ugyanis az a katalizáló tényező és élmény, amely Antont<br />
a fotográfia irányába terelte. A koncerteken való jelenléte legitimációjára<br />
és szégyenlősségének ellensúlyozására apja fényképezőgépét<br />
használta teljesen autodidakta módon, így közel tudott férkőzni<br />
a zenészekhez. Fényképezőgépe kommunikációs protézisként<br />
szolgált ahhoz, hogy levetkőzze kapcsolatteremtési gátlásait, illetve<br />
magabiztosságot merítsen a számára idegen közegben.<br />
A Corbijn lelkészcsalád életét meghatározó protestantizmus és<br />
a Strijen szigetén jellemző kontemplatív életszemlélet döntően<br />
formálta Corbijn vizuális élményeinek rögzítési módját. Így szembeszállva<br />
a megszokott nagyon színes, természetellenesen tiszta<br />
és éles, mesterségesen megvilágított, szinte fényesre polírozott<br />
’70-es évekbeli koncertfotók diktálta szakadatlan képfolyammal és<br />
az általuk gerjesztett zűrzavarral, Corbijn számára a fekete-fehér<br />
képek a mai napig jelentik az abszolút referenciát, és vezérfonalként<br />
jelennek meg fotográfusi életművének különböző szakaszain.<br />
Az 1973 és 1989 között készített fekete-fehér, dokumentum jellegű<br />
felvételek többnyire zenészekről készült koncert- vagy turné<br />
képek, amelyeket kis formátumú fényképezőgéppel fotózott.<br />
16 VIDEO<br />
Ekkor alakul ki fotóinak stílusa, melyet az anyagszerűség és<br />
a testi közvetlenség hatását keltő szemcsés előhívás, az elmosódott,<br />
homályos kontúrok, az árnyékba süllyedő vonások, az eltakart<br />
vagy elfordított tekintet alkalmazása, a kéz kiemelt szerepe, valamint<br />
a meghökkentő, szokatlan kompozíció tesz különlegessé. Első,<br />
FAMOUZ címmel 1989-ben kiadott könyvében látható egy, a 1976tól<br />
1988-ig terjedő időszakban készült kizárólag fekete-fehér fotók<br />
válogatása, melynek látásmódjában visszaköszön Eugène Smith,<br />
Robert Frank vagy Dorothea Lange vizuális öröksége.<br />
A holland művész nem egyszerűen a valóság illékonysága ellen<br />
küzd, hanem egyértelművé szeretné tenni azt is felvételein, hogy<br />
nem ideálokkal, hanem idolokkal állunk szemben, akik saját árnyékuknak<br />
tűnnek. Híres modelljeit így a misztifikálás és az anonimitás<br />
határára helyezi, amelynek következtében a saját magukat hordozó<br />
mítoszok és öncélú ikonok léte kérdésessé, instabillá válik. E sorozat<br />
egyik meghatározó eleme a Joy Division-ről készített felvétel,<br />
mely kompozíciója tisztán sugallja Ian Curtis tragikus jövőjét: a zenekar<br />
egy metróaluljáróban háttal látható, miközben Curtis kicsit<br />
lemaradva és félig megfordulva visszafelé néz. Corbijn karriere<br />
szempontjából is fontos ez a találkozás, ez adta a holland fotósnak<br />
a lendületet, hogy Londonba költözzön, és ott folytassa közelükben<br />
a munkásságát.<br />
© ANTON CORBIJN
© ANTON CORBIJN<br />
JOY DIVISION, London, 1979<br />
2009. szeptember - október 17
AnTon Corbijn<br />
Portfólió<br />
© ANTON CORBIJN<br />
CLINT EASTWOOD, Cannes 1994,<br />
Az 1990 és 1996 közé tehető időszak fordulatot hozott: Corbijn ekkor<br />
függetlenítette magát a dokumentumfotózás műfajától, és műtermi<br />
fotográfiával kezdett kísérletezni. A Star Trak című sorozatban már<br />
nem csak zenészeket látunk, hanem színészeket, modelleket, rendezőket<br />
is. A képek klasszikus négyzetes formát öltenek. Corbijn<br />
ezt a sorozatot „lithprints”-nek nevezi (litográfia és nyomat keveréke),<br />
a különleges, a lehetséges árnyalatok gazdagságát fokozó<br />
színes fotópapírra való előhívás miatt. A beállítás közeli, a kép<br />
szemből készül, általában természetes környezetben.<br />
Munkásságán keresztül Corbijn különböző társadalmi és pszicho-<br />
18 VIDEO<br />
lógiai jelenségeket is vizsgál, amelyek a sztárhoz, mint fogalomhoz<br />
kötődnek. A korai fekete-fehér, valamint az úgynevezett<br />
Star Trak sorozatban a sztárságot, mint életformát, vagy mint<br />
pszichológiai állapotot kérdőjelezi meg. Képein olyan ismert személyekkel<br />
találkozunk, akiknek a személyiségéről rögzült kép él<br />
a nagyközönség tudatában, a médiában való állandó jelenlétük miatt.<br />
Ennek ellenére mintha Corbijn nem hagyna nekik időt felvenni<br />
a szereplés maszkját, így felvételein a spontán, mélyen emberi<br />
kitárulkozásuk és a számunkra ismeretlen valódi személyiségük<br />
föltárása zavaró, sőt majdhogynem hazugságnak tűnik.
Ennek éles ellentéte a 33 Still Lives című sorozat,<br />
amely a bulvársajtó által generált, a celebek magánéletéből<br />
lopott képek iránti tömegéhség finom<br />
kritikája, mellyel és amivel Corbijn egyúttal<br />
a paparazzi jelenséget, valamint a sztárfotók<br />
pszichológiai sekélyességét, ürességét, tartalmatlanságát<br />
vizsgálja.<br />
A lelketlenül, gépiesen termelt képek uralmával<br />
veszi föl a harcot. A képek színe a rég elfelejtett<br />
mozifilmek napszítta plakátjaira emlékeztetnek,<br />
ugyanakkor pedig úgy hatnak, mint valamely<br />
képzelt film állóképei. 1997 és 2000 között Anton<br />
Corbijn paparazzi felvételeket imitáló portrékat készített<br />
műtermi körülmények között. Ezek a nagy<br />
méretre felnagyított, filterezett monokróm – elsősorban<br />
kék, ritkábban barna –, filmplakátszerű felvételek<br />
érzékenyen kritizálják a paparazzi világot,<br />
ahol a sztárok úgy jelennek meg, mint valami képzeletbeli<br />
film noir sosem volt hősei. Ugyanakkor,<br />
a vaku szándékosan ügyetlen használatából adódóan,<br />
a felvételek infravörös jellegű megvilágítással<br />
generált képek hatását keltik, feszegetve az<br />
igaz és a hamis közötti szűk határt.<br />
Corbijn fekete-fehér és monokróm munkái mellett<br />
meglepetés nagyméretű színes fotókkal találkozni.<br />
E különös sorozat azokat a képeket mutatja<br />
be, amelyeket színes, nagyon szemcsés Polaroid<br />
filmre, ún. Polachrome-ra fotózott. Ezek a nagyméretű<br />
fotók többségükben a kilencvenes években<br />
készültek, hiszen ezt a speciális filmet ma már<br />
nem gyártják. Hangulatuk az abszurditást súrolják<br />
– Patti Smith egy hintalóval szemben áll négykézláb,<br />
Peter Gabriel mellig érő vízben vízi pisztolylyal<br />
vadászik egy képzeletbeli áldozatra, vagy az<br />
alvajárónak tűnő Gabriel Byrne egy zárt szobában<br />
locsolócsövet tart a kezében – beállításuk humorosabb,<br />
kifejezetten játékosabb és üdébb, mint<br />
Corbijn korábbi fekete-fehér fotóin.<br />
Az azonosulás a sztárokkal, pontosabban idolokkal<br />
az elmúlt fél évszázad egyik legérdekesebb és<br />
különlegesebb szociálpszichológiai kérdésévé vált.<br />
A holland művészt olyan mértékben foglalkoztatja<br />
a sztárok identitásának kérdése, hogy Strijen szigetére<br />
visszatérve saját magát is alávetette ennek<br />
a vizsgálatnak az a.somebody (a. valaki) című projektben,<br />
melyben alkotói megközelítése megkérdőjelezhetetlenül<br />
párhuzamba hozható Cindy<br />
Sherman munkásságával is.<br />
© ANTON CORBIJN<br />
© ANTON CORBIJN<br />
KEITH RICHARDS, Connecticut, 1999<br />
MARTIN GORE, Orlando, 2005<br />
2009. szeptember - október 19
AnTon Corbijn<br />
Portfólió<br />
© ANTON CORBIJN<br />
20 VIDEO<br />
DANNY DE VITO, Burbank, 1999
© ANTON CORBIJN<br />
© ANTON CORBIJN<br />
CAMERON DIAZ & EWAN MCGREGOR, London, 1997<br />
BONO, Mexico, 1997<br />
BJÖRK GUDMUNDSDÓTTIR, Reykjavik, 1999<br />
© ANTON CORBIJN<br />
Ebben a sorozatban, mintegy önismereti folyamat<br />
részeként, utalva néhány zenész iránti fiatalkori rajongására,<br />
valamint a keresztény értékek iránt elkötelezett<br />
szülők túlvilági életbe vetett hitére és a halálhoz<br />
való viszonyukra, elhunyt zenészek bőrébe bújik.<br />
Visszatérve Strijen szigetére, Corbijn Janis Joplinnak,<br />
Jimmy Hendrixnek, Elvis Presleynek, Frank<br />
Zappának, Bob Marleynak, vagy Kurt Cobainnek álcázza<br />
magát, teljesen más oldalról megközelítve<br />
a hírességeket. Ez a 2001 és 2002-ben létrejött sorozat<br />
két részre oszlik: az elsőt a strijeni tájban készített,<br />
színes, spontán hatást keltő felvételek alkotják,<br />
amely a. zappa, a. marley vagy a. curtis címet viselnek,<br />
amelyekben az a betű nemcsak Antonra utal,<br />
hanem angolul „egyfajta zappa”, „egyfajta marley”<br />
vagy „egyfajta curtis”-ként is értelmezhető. A sorozat<br />
másik felében egyértelművé válik a paróka, smink,<br />
vagy műorr használata, és ez a rész szigorúan fekete-fehér,<br />
szemből beállított büszt portrékból alkotott<br />
tabló formáját ölti. Az utóbbi külön címet is kapott:<br />
Heaven (Mennyország), az egyes képeket pedig anton<br />
c., anton p. vagy anton z. cím jelöli.<br />
Ez a komplex, rendkívül személyes és egyben utolsó<br />
fotósorozatában Corbijn tiszteletét fejezi ki azon zenészek<br />
iránt, akik mély és pozitív benyomást gyakoroltak<br />
rá fiatal korában.<br />
2009. szeptember - október 21
AnTon Corbijn<br />
Portfólió<br />
A.CURTIS, Strijen, Holland, 2002<br />
22 VIDEO<br />
A Ludwig Múzeumban bemutatott kiállítás Corbijn fotóit szoros összefüggésbe helyezte párhuzamosan<br />
létrehozott mozgóképes munkásságával. A nyolcvanas évek második felében, illetve a kilencvenes években<br />
a képi és a zenei kultúra szimbólumaivá, az úgynevezett MTV generáció számára meghatározó referenciává<br />
váló videoklipjeiben tisztán látható Anton Corbijn fotós szemlélete, az állóképekben való gondolkodása.<br />
Fotómunkásságához hasonlóan az 1988 és 2005 között forgatott, emblematikus és forradalmian új, az akkori<br />
trendekkel ütköző videoklipekben is végigkísérhető a fekete-fehérből induló, monokróm, majd színes képi<br />
világhoz való eljutás. Corbijnt ezek a „rövidfilmek” egyben pályáján mérföldkőnek számító, a Joy Division<br />
frontemberéről, Ian Curtisről 2007-ben készült Control című nagyjátékfilmhez vezették, amely fotóihoz<br />
hűen fekete-fehérben mutatja be az énekes rövid életét.<br />
A számos együttes (U2, Nirvana, Coldplay…) közül, amellyel Anton Corbijn együtt dolgozott, a Depeche Mode<br />
tagjairól készült portrék még egy különálló egységet képeznek, hiszen a holland fotográfust a mai napig<br />
hosszú, szoros, baráti- és munkakapcsolat fűzi a világhírű zenekarhoz. Ugyan Corbijn a nyolcvanas évek ún.<br />
rockfotózás kánonjait felborítva nem nyerte el azonnal a Depeche Mode énekesének, Dave Gahannak tetszését,<br />
ez az óvatosan induló kapcsolat ma már állandó megújulásra ösztönzi, és kölcsönösen inspirálja az alkotókat.<br />
A holland fotós munkássága több mint két évtizede, pontosabban 1986 óta fűződik szorosan a kultikus<br />
zenekar és jelenség történetéhez, imidzséhez. A zenekar tagjai szerint Corbijn fotói, látásmódja, és művészi<br />
megközelítése nagy mértékben befolyásolta saját zenei valamint vizuális világuk teljes újragondolását és<br />
átértékelését, hiszen a Depeche Mode számára Anton nem csak klipeket forgatott, hanem logót, plakátot<br />
és lemezborítót tervezett, illetve koncertjeikre teljes díszletterveket is létrehozott.<br />
Jelenleg Olaszországban forgatja következő thriller jellegű nagyjátékfilmjét,<br />
melynek főszerepében George Clooney áll.<br />
© ANTON CORBIJN<br />
Kopeczky Róna
2009. szeptember - október 23
Sony Alpha 380 Alfa<br />
Teszt<br />
és omega<br />
24 VIDEO<br />
Sony Alpha 380<br />
A Sony belépőszintű tükörreflexes dömpingje<br />
meglepő eseménye volt az idei évnek. A gyártó<br />
a három jövevény (Alpha 230, 330, 380) megjelentetésével<br />
kívánja megvetni a lábát az<br />
elérhető árú tükrös szegmensben, ahol a csoport<br />
legfejlettebb modellje, a tesztünkben szereplő<br />
Alpha 380-as kamera. Lássuk, mit ért a Sony<br />
a „belépőszint” alatt!
Váz<br />
Az, hogy egy olcsó kategóriás fényképezőgépről<br />
beszélünk, már az első kézbevételkor<br />
egyértelmű, ezt a Sony sem próbálja meg leplezni:<br />
a műanyag burkolat egyszerű felületén<br />
látszik, hogy itt nincs rongyrázás, vagy illúziókeltés,<br />
ez egy megfizethető tükrös fényképezőgép,<br />
és ne a megjelenésre, sokkal inkább<br />
a fotózásra és annak folyamatára helyezzük<br />
a hangsúlyt. A markolat hegyes kiképzése révén<br />
stabilan tudjuk megfogni a gépet és a csúszásgátló<br />
gumiborításból még a hátlapra,<br />
a hüvelykujjunk alá is jutott egy aprópénz nagyságú<br />
darab. Nyomógombokkal nincs túlzsúfolva<br />
a váz, könnyen áttekinthető és gyorsan<br />
meg tudunk barátkozni a 380-as kezelésével.<br />
A felső részen találunk egy nagyítás gombot<br />
(Intelligens Telekonverter), amellyel digitálisan<br />
1,4-szeres, vagy 2-szeres nagyítás eszközölhető<br />
a felvételen, vagy az élességállításnál a jobb<br />
láthatóság érdekében. A Fn gomb a leggyakrabban<br />
használt beállításokat rejti, mint az AF<br />
módok, AF terület, fénymérés, dinamika-tartomány<br />
optimalizáció, fehéregyensúly, vagy a<br />
Creative Style, amivel a képhatások változtatása<br />
és azok paraméterezése válik lehetővé.<br />
A 2,7”-os LCD képernyő a Sony kompaktokról<br />
ismerős lehet néhányunknak, a derékszögben<br />
le-fel dönthető kialakítása<br />
a földhöz közeli, vagy a fej feletti képkészítésnél<br />
van hasznunkra és automata fényerő<br />
szabályzással rendelkezik. A felbontása<br />
átlagos (230 400 pixel), de a nagy betekintési<br />
szöge például az Élőképes módnál<br />
érdekes, ha nincs időnk beállítani a képernyő<br />
dőlését. Grafikus megjelenítése mutatja<br />
a zársebesség és a rekeszérték várható<br />
hatását a felvételen, ezért a fotózásban<br />
járatlan egyének is el tudnak igazodni<br />
a beállítások dzsungelében.<br />
Az Élőkép módba a kereső jobb oldalán található<br />
kapcsoló előrecsúsztatásával léphetünk,<br />
amely egyúttal a keresőt is lereteszeli.<br />
Az autofókusz (Quick AF Live View) az Élőképes<br />
rendszerekhez képest gyorsan dolgozik,<br />
tehát nyugodtan hagyatkozhatunk rá,<br />
nem kell feltétlenül manuálisan fókuszálni.<br />
Az meglepő volt, hogy a Sony kihagyta<br />
a 300-as modellekből a videófelvételi funkciót,<br />
hiszen minden gyártó fő ütőkártyája<br />
az idei évtől a HD minőségű mozgókép<br />
felvétel. Ez az az extra szolgáltatás,<br />
ami „eladja” a kamerákat, de a Sony ezt<br />
nem tartotta fontosnak, bár így legalább<br />
1/250 · f5.6 · ISO400<br />
a tükörreflexes videózás ellenségei egy szimpatikus<br />
gépre lelhetnek az Alpha 380-asban.<br />
A kamera bal oldalán egy elcsúsztatható ajtó mögött rejtezik<br />
a HDMI kimenet, a PC csatlakozás és az SD/MemoryStick HG DUO<br />
kártyafoglalatok, tehát a CF kártyák nem kompatibilisek a 380-assal.<br />
A HDMI kimenethez be kell szereznünk egy kábelt és ha<br />
éppen akad a padláson egy BRAVIA TV (természetesen<br />
egyéb HDTV-vel is működik), akkor a PhotoTV HD módban<br />
nagy felbontásban tekinthetjük meg a képeket, sőt a BRAVIA<br />
távirányítójával tudjuk mindezt vezérelni.<br />
Képminőség<br />
Képzaj dolgával jól állunk, amit egy tükörreflexes kamerától<br />
elvárunk azt maradéktalanul teljesíti az Alpha 380. ISO100-nál<br />
és ISO200-nál inkább a zajszűrés foltjait láthatjuk erős nagyításon,<br />
2009. szeptember - október<br />
25
Sony Alpha 380<br />
Teszt<br />
ISO400-on kicsit erőteljesebben. ISO800-tól tapasztalunk<br />
sötétzajt aprócska mákszemek formájában, de normál<br />
nézetben nem zavaró és a színek sem vesztenek a telítet t-<br />
ségükből az érzékenység emelése során.<br />
A manapság minden kamerában megtalálható színhatások<br />
a 380-asból sem hiányoznak: Standard, Élénk, Portré, Tájkép,<br />
Éjszakai, Naplemente, Fekete-fehér, mind-mind sajátos hangulattal.<br />
A kontraszt, a szaturáció és az élesség három fokozatban állítható<br />
mindkét irányban, ezért számtalan variációt kitalálhatunk<br />
a komponálás közben. A képminőség javításában segítségünkre<br />
van a D-Range Optimizer funkció, amely a fényerő és a kontraszt<br />
variálásával igyekszik a dinamika tartományt növelni.<br />
Ősszegzés<br />
A 9-pontos AF mező több, mint amit megszokhattunk a belépő szinten,<br />
az élességi pont a képen precízen meghatározható a kilenc<br />
pont valamelyikével. Érdekes funkció az Eye Start AF, amely<br />
a kereső alatti szenzorokkal van kapcsolatban: amikor a szemünk<br />
elé emeljük a kamerát, az LCD elsötétül, továbbá automatikusan<br />
elindul a fókusz beállítás az exponáló gomb megnyomása nélkül.<br />
A 95%-os lefedettségű kereső eléggé világos, de enyhén<br />
torzít a képsarkokban, így hosszabb távon fárasztó lehet<br />
a szemnek. Dioptria állítással rendelkezik, mely –3 és +1 dioptria<br />
között szabályozható, a kereső alsó sorában pedig a legfontosabb<br />
expozíciós beállításokról kapunk információkat, a mattüvegen<br />
pedig 9 fókuszpont látható.<br />
Érdekes útra lépett a Sony a 380-assal és a másik két Alphával,<br />
tudásban és árban elkülönítve az egyes modelleket. Az elődhöz<br />
képest (Alpha 300) alig változott valami, az is csak a váz méreteinek<br />
csökkentésében jelentkezett. Az Alpha 380 nem egy extra<br />
funkciókkal teletömött masina, de amit tud, azt jól csinálja:<br />
jó képminőség, és egyszerű kezelés, amely segít a fotózásban<br />
még járatlan palántáknak az egyedi súgó funkcióval,<br />
hogy megértsék az expozíciós beállítások hatását.<br />
26 VIDEO<br />
SONY ALPHA 380<br />
Érzékelõ 23,5 X 15,7 mm (APS-C), 14,2 megapixel CCD,<br />
BIONZ processzorral, SteadyShot INSIDE CCD eltolásos stabilizátor<br />
Érzékenység ISO100-ISO3200<br />
LCD képernyõ 2,7 Clear Photo LCD Plus (230 400) két irányban dönthetõ<br />
Élességállítás TTL fázisérzékelõ, 9-pontos középsõ célkereszt, Eye Start AF<br />
Zársebességek 30mp-1/4000mp és B idõ<br />
Képformátumok JPEG(4592 X 3056), RAW<br />
Vaku 10-es kulcsszámú beépített, rendszervaku csatlakozás pl.:HVL-F20 HM vaku<br />
Fénymérés 40 mezõs hatszögletû SPC<br />
Porvédelem Kettõs porvédõ rendszer (antisztatikus bevonat és CCD eltolási mechanizmus)<br />
Csatlakozás Hi-Speed USB 2.0, HDMI, A/V<br />
Tömeg 490g<br />
Elõnyök – Jó LCD képernyõ<br />
– Jó képminõség<br />
– Gyors AF Élõkép módban<br />
– Grafikus menürendszer magyarázó szövegekkel<br />
Hátrányok – Kissé egyszerû mûanyag burkolat<br />
– A videózás hiánya<br />
– A keresõ enyhe torzítása<br />
A Kitben kapható egy 18-55mm-es és<br />
egy 55-200mm-es belső motoros (SAM)<br />
objektív, mely optikák az amatőr felhasználásra<br />
alkalmasak, egyszerű, fekete<br />
külsővel, de egész komoly képalkotási<br />
képességekkel rendelkeznek.<br />
Az Alpha 380 a működéshez szükséges<br />
energiát a Sony videó kamerákból<br />
ismert NP-FH50 akkumulátor szolgáltatja,<br />
amely mintegy 500 képre elegendő<br />
egy feltöltéssel.
Sony 70-400 mm F/4.0-F/5.6 G SSM<br />
Az importőr rendelkezésünkre bocsátotta<br />
a G szériás 70-400-as ágyúcsövét, ami egy<br />
igen különleges „kis” portéka. Megtalálható<br />
rajta minden, ami egy profi objektíven rajta<br />
kell legyen: AF Full – AF 3m-végtelen – MF<br />
kapcsoló, 3 fókuszrögzítő gomb, távolságmérő,<br />
hatalmas virágszirom napellenző, állványhorog.<br />
Nekem egyedül a szürke színe nem tetszett,<br />
egy fehér fényezés sokkal megnyerőbb lenne.<br />
Fókuszálás közben a szuperszónikus élességállításnak<br />
köszönhetően teljesen halk, de néha kissé<br />
tétova sebességgel akaródzott csak megtalálni<br />
az élességet. Ami a képalkotást illeti, ez valóban<br />
egy profi optika! Portréképeknél ritkán látni<br />
ilyen gyönyörű lágy hátteret, ami persze<br />
a nagy gyújtótávolság miatt is van, de egy<br />
speciális optikai összetétel (cirkuláris rekesz,<br />
9 lamella, ED lencsék, csökkentett színhibák stb.)<br />
nélkül soha nem lenne ennyire szép az eredmény.<br />
Vithalm Ákos<br />
2009. szeptember - október 27
Sigma DC 18-250mm 1:3.5-6.3 HSM OS<br />
Teszt<br />
28 VIDEO<br />
Sigma DC 18-250mm 1:3.5-6.3 hSM oS<br />
Stabilizált tartomány<br />
A Sigma közelmúltban megjelent<br />
„mindenes” objektívje egy igen<br />
termetes jószág lett, 13.8-szoros<br />
optikai tartomány APS-C szenzorhoz.<br />
A mindent az egybe objektívek nagy<br />
előnye, hogy nem kell cserélgetni<br />
a lencséket, ezáltal elkerülhető<br />
a szenzor porosodása, továbbá időt<br />
és fáradtságot takaríthatunk meg.<br />
Lássuk mivel tud még többet<br />
a kitobjektíveknél!<br />
Felépítés<br />
Egy ilyen objektívtől azt várjuk el, hogy<br />
jobb képminősége legyen a készletben<br />
kapható lencséknél és az ára pedig ne<br />
legyen a sokszorosa. Az óriási gyújtótávolság<br />
azonban felveti a gyanút, hogy valamely<br />
tartományban – általában a tele állásban<br />
– túlságosan lágyrajzúak lehetnek,<br />
ami a képminőség rovására megy.<br />
Ezt a jelenséget aszférikus és alacsony<br />
színszórású lencsetagokkal szokták<br />
csökkenteni, ami jelentősen javítja<br />
a képminőséget de ezek a lencsetagok<br />
nincsenek, vagy csak részben megtalálhatók<br />
a kitobjektívekben.<br />
A Sigma mindenese elegánsan, fekete<br />
színben pompázik, a csúszásgátló bordázott<br />
gyűrűk egyenletesen forognak,<br />
a zoomgyűrű végig azonos erővel
250mm 18mm<br />
mozgatható, nincs az a kellemetlen akadás, ami más teleobjektívekre<br />
jellemző. A tubus alján van egy Lock gomb, melylyel<br />
18 mm-es állásban rögzíteni lehet az optikát, ez megakadályozza,<br />
hogy szállításkor kilötyögjön a gravitációtól.<br />
Az AF/MF kapcsoló kézre esik, anélkül megtalálhatjuk, hogy keresgélni<br />
kellene, ami viszont a hiányossága, hogy ha AF módban<br />
van, akkor nem lehet manuálisan rákorrigálni az élességre, a kézi<br />
élességhez mindig át kell kapcsolni MF módba. Az autófókusz<br />
belső élességállítású, vagyis nem forog el a frontlencse, ennek<br />
előnye például polárszűrő használatakor jelentkezik, hiszen<br />
nem kell újra beállítani a szűrőt fókuszálás után.<br />
A HSM jelzés az ultrahangos élességállításra vonatkozik,<br />
ami teljesen halk működést eredményez.<br />
Mivel saját képstabilizátorral (OS) rendelkezik, így természetesen<br />
van ki-bekapcsolója, de ez csak a Nikon és a Canon bajonetteseken<br />
van jelen, hiszen a Sony és a Pentax érzékelő<br />
stabilizálással szerelt.<br />
Fényerejét tekintve nem kényeztet el minket túlságosan az objektív,<br />
főleg a 6.3-as telénél vagyunk gondban, ha kevés a fény,<br />
de a stabilizátor azért hatékonyan árnyalja<br />
a viszonylag alacsonyabb fényerőt. Nappali<br />
fényben kézből fotózva a 250 mm-es tele<br />
többnyire éles képet adott, egy kis koncentrációval<br />
és biztos kézzel megtartva a gépet<br />
nem lehet gond a bemozdulással.<br />
Képminőség<br />
A korábban említett lágy képhatás a Sigmánál is<br />
jelentkezik a tele-tartományban, de nincs ok az<br />
aggodalomra, mert meglepően alacsony<br />
a mértéke. Valószínűleg az optikai konstrukciónak<br />
köszönhető, hogy egy kitobjektívhez<br />
képest egyértelmű különbség fedezhető fel<br />
a képalkotásban, a geometriai torzítás minimális<br />
szinten van. Nagylátószögnél a képsarkokban<br />
felfedezhető némi sötétedés, de ez megbocsátható<br />
egy ilyen gyújtótávolságú objektívnek.<br />
250 mm-nél teljesen nyitott rekesznél sem<br />
lágyul el annyira a kép, hogy fanyalogni kellene.<br />
Az objektív hossza zoomolás során a kétszeresére<br />
nő, a virágszirom alakú napellenző meg még<br />
tovább növeli a méreteit. A kinyúló alsó tubuson<br />
jól nyomon követhető a nagyítás mértéke,<br />
ha makró-felvételt készítünk, a távolságskála<br />
pedig az élesség beállításában segédkezik.<br />
Összességében csak a borsos ár (180 000.-) az<br />
ami a képet árnyalja, egyéb negatívumot nem<br />
lehet mondani. Két kitobjektívet olcsóbban<br />
megkapunk, azonban a képminőség a Sigmának<br />
minden gyújtótávolságban jobb, mint a készletben<br />
kapható társaiknak, ráadásul a szenzor porosodását<br />
is elkerüljük, hiszen nem kell cserélni<br />
a gépvázon, nem tud bejutni a szennyeződés.<br />
Vithalm Ákos<br />
Három aszférikus és négy SLD (Special Low<br />
Dispersion – Alacsony Színszórású lencse)<br />
lencsetag javítja a színvisszaadást és az<br />
élességet, a becsillanás csökkentésére<br />
tükröződés-gátló bevonattal látták el.<br />
Lencse összetétel:<br />
2009. szeptember - október 29
Fujifilm FinePix F200 EXR<br />
Teszt<br />
Fujifilm FinePix F200 EXR<br />
A Fuji új Super CCD EXR érzékelő<br />
technológiája egyesíteni kívánja<br />
a nagy felbontást a különlegesen<br />
széles dinamika tartománnyal.<br />
A korábbi F-sorozatú Fuji kompaktok<br />
mindig is az alacsony<br />
zajszintről voltak híresek és ez<br />
még mindig igaz, annak ellenére,<br />
hogy a felbontás csaknem megduplázódott<br />
az utóbbi években.<br />
30 VIDEO<br />
kompakto<br />
királya<br />
Váz<br />
A műanyag burkolatú fémváz ezüstös felszíne elegáns<br />
megjelenésű, az oldalakon elhelyezkedő fémberakások<br />
masszív benyomást keltenek. A nyomógombok kompaktosan<br />
apró méretűek, koncentrálni kell, hogy azt nyomjuk meg,<br />
amelyiket szeretnénk és ne a mellette lévőt. A gép tartása<br />
a kategóriához mérten megfelelő, az F200 EXR nem egy<br />
pehelykönnyű játékszer, hanem egy komoly kompakt<br />
fényképezőgép.<br />
A 14 lépésközű 5-szörös optikája a 28-140 mm-rel megegyező<br />
tartományt fedi le, tehát ideális a belső térben való fényképezéshez,<br />
mert az átlagos kompaktok 35 mm-es kezdő<br />
gyújtótávolságánál jóval nagyobb látószöggel rendelkezik.<br />
A képstabilizálásról szenzormozgatásos rendszer gondoskodik,<br />
a másik eljárás az érzékenység automatikus emelése,<br />
ami elejét veszi a bemozdulás jelenségének. A két stabilizálás<br />
(Dual Image Stabilization) együtt dolgozik, vagyis<br />
nem tudjuk csak az egyiket kiválasztani, hiszen nem minden<br />
esetben lenne szükség az ISO-szám növelésére.<br />
A 3”-os LCD képernyő dominálja a hátoldalt, lefedettsége<br />
100%-os és mivel nincs optikai keresője, ez a tulajdonsága<br />
igen jól jön. Fényerejét +/- 3 lépésben szabályozhatjuk,<br />
hogy idomulni tudjuk a fényviszonyokhoz, a kijelző<br />
az elkészült képeket hidegebb árnyalatúnak jeleníti meg,<br />
mint amilyenek valójában a számítógép monitorán.
1/8 · f4 · ISO1600<br />
FUJIFILM FINEPIX F200 EXR<br />
Érzékelõ SuperCCD EXR, 12 megapixel, 1/1,6”, stabilizátor<br />
Érzékenység ISO100-ISO3200 (6400*, 12800*)<br />
Objektív Fujinon Zoom Lens f/3,3-f/5,1, 5X optikai zoom, 28-140 mm ekv.<br />
LCD képernyõ 3”-os (230 000) TFT<br />
Közelpont 45 cm normál, 5 cm makró<br />
Zársebességek 8 mp-1/1500 mp<br />
Csatlakozás Hi-speed USB 2.0<br />
Belsõ memória 48 Mb<br />
Memóriakártya XD, SD/SDHC<br />
Akkumulátor NP-50 Li-ion<br />
Tömeg 175g<br />
A műanyag állványmenet jobbra helyezkedik el az optikai<br />
tengelytől, bár a kompaktokat ritkán helyezik állványra,<br />
ez egy kissé bonyolítja a komponálást és ha kártyát, vagy<br />
akkumulátort kellene cserélni, mindenképp le kell<br />
szedni az állványról.<br />
Képminőség, kezelés<br />
A hátoldali vezérlőtárcsán van egy EXR állás, ami négy<br />
alapbeállítást tartalmaz. A HR mód a nagy, 12 megapixeles<br />
felbontást preferálja és az érzékenység ISO800-ban maximalizált.<br />
Ha az SN-re kapcsolunk kisebb (6mp) felbontással,<br />
maximum ISO1600-al készített képeket kapunk zajcsökkentett<br />
képminőséggel. A DR állás a dinamika tartomány korrekciós<br />
mód, a mértékét 100% és 800% között választhatjuk<br />
meg. És végül az EXR módban a gép maga választ témától<br />
és annak fényviszonyaitól függően a három lehetőség közül.<br />
Jó Fuji szokás szerint a Fujifilmeket és diapozitívokat szimuláló<br />
színmódok az F200 EXR-ben is megtalálhatóak: Provia,<br />
Velvia, Astia, sőt egy szépia és egy fekete-fehér elő-beállítás.<br />
A fotók alacsony érzékenységen zajmentesek, ISO800-nál<br />
kezd el látható lenni és szerencsére a zajszűrés nem szól<br />
bele a dolgunkba, inkább a részleteket részesíti előnyben<br />
a szoftver. ISO 1600-nál már jobban érvényesül a zajszűrés,<br />
a részletek elvesznek és meglehetősen mosott látványt<br />
kapunk eredményül. Csökkentett felbontásban<br />
ISO6400-on (6 mp) és ISO12800-on (3 mp) dolgozhatunk,<br />
ami különlegesen fényszegény helyzetekben jól jöhet.<br />
Összegzés<br />
Az előd FinePix F100-astól csak az EXR típusú érzékelőben<br />
tér el, ami a nagyobb felbontást ötvözi a széles dinamika<br />
tartománnyal és az alacsony zajszint sem elhanyagolható<br />
szempont a vásárló közönségnek. További előnye<br />
a nagylátószögű objektív, a hatalmas 100%-os LCD képernyő,<br />
amit kellemes használni. Hátránya sokkal kevesebb<br />
van, talán az akkufedél egyszerűségét lehetne említeni,<br />
amely hajlamos kinyílni a zsebben, mert nincs rajta<br />
biztonsági zár, csak oldalra kell tolni a nyitáshoz.<br />
A mellékelt NP-50 Li-ion akkumulátorral kb. 230 képet készíthetünk<br />
és a teljesen üres állapotból két és fél óra alatt<br />
lehet feltölteni. Az akku töltöttségét az LCD képernyőn<br />
egy négy szakaszos töltöttség jelzőn ellenőrizhetjük.<br />
Vithalm Ákos<br />
2009. szeptember - október<br />
31
olympus E-P1<br />
Teszt<br />
32 VIDEO<br />
olympus E-P1<br />
Tradíció<br />
Az Olympus az első Mikro<br />
Négyharmados rendszerét<br />
ötvözni kívánta a hagyományokkal<br />
és felelevenítette<br />
a PEN névre hallgató sorozatát,<br />
melynek megjelenése<br />
óta egy fél évszázad telt el.<br />
A Panasonic G1/GH1 után<br />
most az Olympus kínálatában<br />
is szerepel a cserélhető<br />
objektíves rendszer tükör,<br />
kereső és mattüveg nélkül.<br />
technika<br />
és<br />
Váz<br />
Az E-P1 méreteit tekintve kompaktos fizikummal rendelkezik, semmilyen<br />
DSLR-es érzésünk sincs a fotózás közben, a tömzsi gépváz elejét<br />
műanyag burkolattal látták el, hátul a hüvelykujj részen pedig egy<br />
kiszögellés szolgálja a komfortot. Az első benyomásom kedvező<br />
volt a P1-el: minőségi összeszerelés és igényes megoldások jellemzik.<br />
Három forgótárcsa található a kamerán, amiből a vezérlőtárcsa<br />
és a rekeszbeállító kimondottan jól sikerült, ám a zársebesség tárcsája<br />
a navigációs gombokkal olykor hajlamos a saját feje után menni.<br />
Gépünkben beépített vakut hiába keresnénk, az áldozatul esett<br />
a méretcsökkentés oltárán, de nem kell kétségbeesni, mert rendszervaku<br />
csatlakozás van, melyhez az FL-14-es villanót, vagy a középpontos<br />
csatlakozójú egyéb fényforrásokat illeszthetjük.<br />
A 3”-os LCD képernyő bár átlagos 230 000 pixeles felbontású, mégis<br />
egy jól használható, éles képpel és élénk színekkel bíró alkalmatosság,<br />
fényerejét és a színezetét +/-7 szinten állíthatjuk be.<br />
Visszanézéskor ha forgatjuk a kamerát – akár fejjel lefelé is – a kép<br />
követi a mozdulatot, így téve kényelmesebbé a használatot.<br />
Átnézeti kereső hiányában komponálásra a kijelzőt használhatjuk,
vagy egy külön beszerezhető VF-1-es optikai<br />
keresőt, amit a vakupapucshoz tudunk csatlakoztatni.<br />
Egy hibája, hogy a 17mm-es pancake<br />
optikához gyártották, tehát más gyújtótávolságú<br />
lencséhez nem szerencsés használni.<br />
A LiveMOS szenzor kétszeres gyújtótávolság<br />
szorzót ad, a mérete 17,3 X 13 mm, és 12,1<br />
megapixel a tényleges felbontása.<br />
A tisztaságról a bekapcsoláskor automatikusan<br />
lefutó SuperSonic Wave Filter<br />
ultrahangos szűrő gondoskodik, más<br />
Olympus kamerákhoz hasonlóan egy kék<br />
színű led ad tájékoztatást a működéséről.<br />
A képstabilizálást a szenzormozgatásos technikával<br />
oldották meg, kapcsolható teljes (IS1),<br />
csak függőleges (IS2), vagy csak vízszintes<br />
(IS3) üzemmódja a követéses témákhoz.<br />
Kezelés, használat<br />
Az E-P1-et az M.Zuiko Digital 14-42 mm-es,<br />
objektívvel próbáltuk ki, érdekessége az<br />
összecsukható rendszerű felépítése, ami kikapcsolt<br />
állapotban helytakarékosan, apró<br />
méretűvé zsugorodik, csak az alap tubusnyi<br />
helyet elfoglalva. A lencse oldalán elhelyezkedő<br />
Unlock gombbal nyithatjuk, amire<br />
a kamera is figyelmeztet, ha elfelejtettük<br />
volna. Az E-P1-hez hasonlóan a 14-42-es is<br />
fémbajonettes csatlakozású, az elején fókuszgyűrűvel.<br />
Manuális élességállításkor<br />
a gép automatikusan felnagyítja a kép közepét,<br />
így téve pofonegyszerűvé a folyamatot.<br />
A kamera kezelése néhány ismerkedő<br />
képkocka után elsajátítható, a dedikált<br />
nyomógombok a legtöbb funkciót könynyen<br />
elérhetővé teszik: ISO, AF, WB,<br />
1/200 · f8 · ISO100<br />
„…a szokásostól eltérő és tudását tekintve<br />
a mezőnyből kimagasló fényképezőgépet<br />
sikerült megalkotnia az<br />
Olympus csapatának…”<br />
2009. szeptember - október<br />
33
olympus E-P1<br />
Teszt<br />
sorozatfelvétel, AEL/AFL, Fn. A menürendszer részletes, mindenre<br />
kiterjedő beállítási lehetőségekkel lett felvértezve.<br />
Az Olympus E-620-asnál megismert Művészi Szűrők a PEN-ben<br />
is rendelkezésre állnak, kissé eltúlzott mértékűek, használatukkal<br />
erőteljes drámai hatást adhatunk a fotókhoz.<br />
A Képi Üzemmódok menüpontban további képhatás befolyásolást<br />
végezhetünk: Vivid, Natural, Muted, Portrait, Egyszínű, Egyedi, ezek<br />
kontrasztja, élessége és színtelítettsége öt szinten variálható, a fekete-fehérnél<br />
monokróm hatást és a tónusok színezetét is megszabhatjuk.<br />
Hasznos lehetőség az Árnyaltság háromféle beállítása, amivel<br />
a csúcsfények, vagy az árnyékok hangsúlyozása szabható meg.<br />
Az élességállítás kontrasztérzékeléssel történik és 11-pontos mezővel<br />
dolgozik. A beállítási sebessége nem kimondottan gyors,<br />
sőt mivel nincs AF segédlámpája, ha gyenge fényviszonyok között<br />
élesítünk, bizony egy kis türelemre lesz szükségünk.<br />
OLYMPUS E-P1<br />
Érzékelõ 4/3” LiveMOS, 12,1 megapixel 17,3 X 13 mm<br />
Érzékenység ISO100-ISO6400<br />
LCD kijelzõ 3,0” HyperCrystal (230 000 pixel)<br />
Élességállítás 11-pontos kontrasztérzékelés<br />
Memóriakártya SD/SDHC<br />
Csatlakozás Hi-Speed USB 2.0<br />
Videó HD 1280 X 720, 30 kép/sec<br />
Zársebességek 60mp-1/4000mp, B idõ (30 perc)<br />
Áramforrás BLS-1 Li-ion, 7,2 V, 1150 mAh<br />
Formátumok JPEG, RAW, RAW+JPG<br />
Tömeg 335g<br />
Elõnyök – Kiváló minõségû, masszív váz<br />
– Jó LCD képernyõ<br />
– Alacsony képzaj<br />
– Kompakt méret, DSLR képminõség<br />
Hátrányok – A hátsó forgótárcsa túl érzékeny<br />
– Az átnézeti keresõt külön kell megvásárolni<br />
– A vaku is opcionális<br />
34 VIDEO<br />
Képminőség<br />
A képek minőségébe nehéz volna belekötni,<br />
alacsony érzékenységeken egyszerűen<br />
kifogástalanok, talán a digitális gépekre<br />
jellemző alacsony dinamika-átfogást említhetném,<br />
de arra alkalmazhatjuk az árnyék<br />
kompenzációt, igaz csak a JPEG felvételekre.<br />
Az E-P1 dinamika tartománya egyébként<br />
az átlagosnál jobb, a nagyobb érzékelős<br />
APS-C tükörreflexesekkel van egy szinten.<br />
A kis méretű érzékelő ellenére a képzaj<br />
mértéke csekély, a zajszűrést kikapcsolva<br />
ISO800-ig bátran emelhető az érzékenység,<br />
ISO1600-tól érdemes bekapcsolt zajszűréssel<br />
dolgozni. Szükség is van a magas érzékenységre,<br />
hiszen vaku hiányában gyakran csak<br />
így tudjuk megoldani az élesség létrejöttét.<br />
A zajcsökkentésen kívül a zajszűrőt gyenge,<br />
normál, vagy erős szinteken tudjuk szabályozni,<br />
fontosabb témáknál érdemes mindhárom<br />
szinttel egy-egy képet készíteni.<br />
Összegzés<br />
Az E-P1-es megjelenése után pár nappal már<br />
el is nyerte a nemzetközi zsűri elismerését<br />
és megnyerte az EISA díj Legjobb európai<br />
kamera kategóriáját. Nem véletlenül, hiszen<br />
valóban a szokásostól eltérő, tudását tekintve<br />
a mezőnyből kimagasló fényképezőgépet<br />
sikerült megalkotnia az Olympus csapatának,<br />
amit még a történelmükkel is ötvöztek.<br />
A manapság széria felszerelésnek számító<br />
videó felvételi lehetőség van annyira kiforrott,<br />
hogy hozzáad a P1-es tudásához, hiszen<br />
az autófókusz és a fénymérés is működik a<br />
felvétel során. A videók még gyorsabb mozgások<br />
rögzítésekor is folyamatosak, köszönhetően<br />
a 30kép/másodperces frissítésnek.<br />
Vithalm Ákos
Pentax K7<br />
A Pentax új géposztállyal színesítette<br />
kínálatát a K-7 megjelenésével. Ez lenne<br />
a K20D nagyobbik testvére, ha nem lenne<br />
annál kisebb, legalábbis méretében.<br />
Arculatváltás<br />
Ha a márka kínálatát nézzük, az elmúlt évek során két dologban<br />
sikerült újból és újból megelőzniük, az amúgy hatalmas piaci<br />
előnnyel bíró konkurenseket. Az egyik az adott kategóriában szokatlanul<br />
nagy és könnyen használható szolgáltatáskészlet,<br />
a másik pedig a kis méret. Előbbinek remek példái a K10/20/200D<br />
modellek. Utóbbi, vagyis a méretbéli előny azonban a istDs és az<br />
annak a vázát öröklő további 5 típus (ebből kettő a Samsung neve<br />
alatt jelent meg) óta valahogy feledésbe merült.<br />
A K-7 alig nagyobb, az istDs-nél és látványosan kisebb a K20D-nél,<br />
miközben a belsejében a 20-as modellt mindenben felülmúló új<br />
mechanika és elektronika dolgozik benne.<br />
Bizony a kis méret nagy belső tudást rejt!<br />
Tévelyedjünk hát el egy kicsit a számok bűvöletében!<br />
A K-7 magnéziumötvözet burkolattal, rozsdamentes-acél vázzal<br />
és időjárásálló (gumi szigetelések tömegét használó) szerkezettel<br />
kedveskedik azoknak akik egy profi váz megjelenését várták<br />
a márkától. A tartalom is felnőtt a versenytársakhoz. Az új gép<br />
a K20-ban látottnál sokkal fejlettebb -arcfelismeréssel és persze<br />
autofókusszal ellátott- élőképet kapott. Az érzékelő felbontása<br />
változatlan, a működése azonban némileg megváltozott. A korábbi<br />
kettő helyett itt már négycsatornás adatkiolvasás dolgozik,<br />
ami a teljesen új mechanikával együtt, végre elérhetővé tette az<br />
5,2 képkocka/s sorozatfelvételt és persze a videó rögzítést is.<br />
2009. szeptember - október<br />
Teszt<br />
Videó terén a Pentax nem kis meglepetést illetve fejtörést<br />
okozott. A meglepetést a magas bitráta, vagyis az alacsony<br />
tömörítés okozta. Ez 720p felvétel mellett 43Mbps ami jó részletgazdagságot<br />
sejtet (a videokamerák többsége legfeljebb<br />
17-24Mbps-re képes). Ugyanakkor gép legnagyobb felbontása,<br />
pontosabban az ahhoz tartozó képarány némi magyarázatot igényelne<br />
a Pentax részéről, mert a 1536x1024 képpont nem csak<br />
a HD szabványoktól különbözik, de 3:2-es képarányával lényegében<br />
minden népszerű videoformátumtól. Mindennek tetejébe,<br />
sem szélességében sem magasságában nem illeszkedik a videózásban<br />
használt felbontásokhoz. Vagyis az ilyen módon felvett<br />
anyag, feldolgozása során, szinte törvényszerűen át fog esni valamiféle<br />
levágáson vagy átméretezésen, ami viszont rontja a kép<br />
minőségét. Egyszóval aki könnyen kezelhető videós felbontást szeretne,<br />
az jobban jár a K-7 közepes felbontásával, a 720*1280-al.<br />
A nem FullHD felbontás ellenére itt is jó eredményre számíthatunk,<br />
a fent már említett 43Mbps adatsűrűség miatt.<br />
A mozgóképet kísérő hang felvételre kerülhet a gép beépített,<br />
mono mikrofonja vagy egy külső, sztereó mikrofon által.<br />
35<br />
Pentax K7
Pentax K7<br />
Teszt<br />
A felvétel megkezdéséig élő hisztogram, és vízszint kijelzés is<br />
segíti a kompozíciót, illetve ekkor még szabadon módosíthatjuk<br />
a blendeértéket és korrigálhatjuk az expozíciót. Ez utóbbiak<br />
felvétel közben nem módosíthatóak. Sajnos egyelőre AF<br />
sem segíti a mozgóképet.<br />
Mindezeket figyelembe véve a K-7 erősnek számít a videofelvétel<br />
terén is. A remekül sikerült képstabilizálás, a 720p<br />
módhoz tartozó magas bitráta, a kézi bledevezérlés és a teljesen<br />
testre-szabható színkezelés, a mai kínálat jobbjai közé<br />
tartoznak.<br />
A gép hagyományosabb szolgáltatásit nézve<br />
rengeteg újdonsággal találkozhatunk.<br />
Keveset változott az AF érzékelő, ami továbbra is 11 pontból áll.<br />
Az érzékelő mögött azonban szinte semmi sem emlékeztet<br />
az elődre. Az élességállítás nem csupán gyors, de meglepően<br />
csendes és határozott. Az automatikus fókuszpont-választás<br />
nagyszerűen működik és a gép még a mechanikusan nehéz és<br />
lassú fókuszrendszerű optikák között számon tartott Tamron<br />
28-75/2,8-as optikával is remek sebességgel dolgozik. A géphez<br />
mellékelt, változó fényerejű 18-55-ös optikával is jó eredményeket<br />
kapunk.<br />
Teljesen új a fénymérés, ami már 77 mezős. Ez többek között<br />
lehetővé tette, az egyre népszerűbb, kiterjesztett dinamikai<br />
tartomány üzemmód további funkciókkal való kiegészítését.<br />
Külön beállítást kapott a gépen a csúcsfények és az árnyékok<br />
kompenzálása és megjelent a gépen belüli HDR mód is.<br />
Ez, ellentétben a legtöbbet használt dinamika kiterjesztéssel,<br />
valódi HDR képeket készít, vagyis több expozícióból állít össze<br />
egy képet.<br />
Megújult a képstabilizálásért felelős szoftver és a tükör illetve<br />
keresőrendszer is. Az új szerkezet előnyei közé sorolható<br />
a korábban már említett, gyorsabb sorozatfelvétel és a csendesebb<br />
működés is, de ez még messze nem minden. A kereső<br />
közel 100%-os ami még ebben a géposztályban sem túl gyakori.<br />
A fenti meghatározásban azonban ott kandikál egy apró<br />
szó, a „közel” ami további érdekességeket rejt. A Pentax által<br />
használt képstabilizátor egy mágnesesen lebegtetett rendszer,<br />
ami lehetővé teszi, hogy a szokványos X és Y tengely mentén<br />
történő elmozdulás mellett, a Z tengelyen történő csavarást is<br />
kompenzáljuk! Vagyis az új SR nem csak stabilizál, de ha kell<br />
horizontot is korrigál!<br />
A stabilizálásról szólva, amúgy is csak elismerően tudok írni<br />
a gép képességeiről. Videó módban az egyik legjobban stabilizált<br />
gépnek bizonyult a K-7.<br />
Ahogyan az várható volt, a gép megkapta a már régóta várt<br />
920e képpontos, 3”-os LCD-t is, ami a K20-éhoz hasonlóan<br />
kalibrálható is. Az új LCD a teszt alatt remekül szerepelt,<br />
a legerősebb nyári napsütésben is jó képet adott.<br />
A gép a megszokottól eltérő, a K-m-ben használthoz hasonló<br />
menürendszert kapott. Ez egyúttal, talán a gép legfőbb bűne<br />
is. Az FN gomb elhagyása valóban gyorsabban hozzáférhetővé<br />
tette a gép néhány beállítását, azonban egy gombnyomásnyi<br />
36 VIDEO
távolságba helyezte a fókuszpontok kiválasztását, ami<br />
eddig közvetlenül elérhető volt. Ráadásul jó pár, a képet<br />
befolyásoló, összetett beállítás került olyan hozzáférhető<br />
helyre, ahol nagy a gombok véletlenszerű lenyomásának<br />
a veszélye.<br />
Az előbbiekhez viszonyítva, a váz baloldalának tetején<br />
lévő üzemmódtárcsa, mintha egy másik cég terméke<br />
lenne. Az amúgy is ritkán elállítódó tárcsát egy külön<br />
gombbal is biztosították a véletlen eltekeredés ellen.<br />
Bizony a korábbi Pentax gépekhez szokott fotósoknak<br />
kell majd egy kis idő az új rendszer megszokásához.<br />
A menüben viszonylag gyorsan lehet navigálni mind<br />
a hagyományos gombokkal mind a tárcsákkal. Az FN<br />
gomb helyét átvevő Info funkciókészlete megdöbbentően<br />
gazdag. Alaphelyzetben a szokásos információkat<br />
láthatjuk általa a hátsó LCD-n, az expozíciós paraméterek,<br />
képszám, képbeállítás. Ismételt lenyomásra jelenik<br />
meg a második képernyő, ahol egyfajta gyorsmenü vár<br />
ránk ami tulajdonképpen az egykori FN gomb funkciójának<br />
továbbgondolása, csak sokkal több funkcióval.<br />
A gépet kézbe véve az első ami feltűnik a masszív kivitel<br />
és a kis méret. Ennek ellenére, a K-7-nek nincs<br />
olyan kalapács jellege mint a Canon hasonló gépeinek.<br />
A szögletes külső ellenére a gép azonnal kézbe simul.<br />
A markolat gumiborítása puha, szinte bőr szerű.<br />
A kereső és az élőképet is adó LCD nagyon jók, de ezt el<br />
is várjuk. A fókuszrendszer és a tükör illetve zármec ha -<br />
nika hangja és a gépen érezhető rezzenése teljesen<br />
más, mint amit a márkától megszoktunk. Minden csendes,<br />
és precíz. A gép valami fantasztikus feszességet,<br />
kidolgozottságot sugall minden egyes rezzenésével.<br />
A kártyafoglalat ajtaja ismét egyszerű, csúsztatással<br />
nyíló fajta, ami alighanem a K20D-nél könnyebb és<br />
gyorsabb kártyacserét kívánja szolgálni. Azonban<br />
a Pentax, a jelek szerint egy másik ritka panaszt,<br />
a kiadó rugó miatt elugró kártya problémáját is igyekezett<br />
„orvosolni”. Ezért a kártya egy kicsit megszorul<br />
a foglalatban. Átlagos méretű férfi kézzel nem túl könynyű<br />
feladat az SDHC kártya cseréje.<br />
A kész képek nem okoztak sok meglepetést. Azok minősége<br />
a legtöbb esetben a K20D-vel szinte azonos,<br />
és zajkezelés terén sem sokat fejlődött az új gép.<br />
Érzékenység és zaj terén a K-7 csupán átlagos. Ugyanakkor,<br />
mindezért továbbra is kárpótolhat minket a képek<br />
remek felbontása, részletgazdagsága. A JPEG képek<br />
színe és élessége megfelelő. A RAW képekből pedig<br />
a Pentax saját szoftverével, kimondottan jó eredményt<br />
lehet kihozni. Külön dicséretet érdemel a HDMI kimeneten<br />
megjelenített képek minősége, ami messze felülmúlta<br />
a vele szemben megfogalmazott elvárásaimat.<br />
A K-7 ISO 100-800 között egy fantasztikus fényképezőgép,<br />
és egészen 2000-es érzékenységig jól teljesít.<br />
1/40 · f11 · ISO200<br />
A legmagasabb, 6400-as érzékenység már csak vésztartaléknak<br />
tekintendő.<br />
Összegzés:<br />
A Pentax nagyot lépett előre műszaki értelemben. A K-7-ben<br />
található mechanika és elektronika teljesen versenyképes<br />
a konkurensek legjobb APS-C gépeivel. Szolgáltatások terén<br />
pedig az egész mezőnyt megszégyenítő kreativitással találkozhatunk.<br />
Ugyanakkor a képminőség és a bizonyos paramétereiben<br />
vonzó, de másban érthetetlen videó funkció azt<br />
sejteti, hogy a K-7 még nem egy teljesen kiforrott és kész termék.<br />
Van még helye a fejlesztésnek.<br />
A Pentax egy igazi felső kategóriás gépet alkotott, de nem<br />
profit. Amatőröknek, a fotózást hobbiból művelőknek való,<br />
nagyszerű gép lett ez, tele olyan szolgáltatásokkal, amit<br />
a vetélytársak is bátran lemásolhatnának.<br />
Szoboti Tamás<br />
2009. szeptember - október 37
EiSA Photo Maestro 2009<br />
Eisa Photo Maestro 2009<br />
Eisa Photo Maestro 2009<br />
Water / A víz<br />
Bármennyire hihetetlen az Eisa Photo Maestro fotópályázat ötlete Budapesten született.<br />
Három évvel ez előtt a Hilton szállóban beszélgettünk Jorge Goncalves úrral, az EISA<br />
elnökével, amikor letettük az alapjait ennek az ötletnek, ami azután elindult, egy egész<br />
Európát átfogó siker felé, és aminek ebben az évben rendezték meg a második fordulóját.<br />
A feladat nem volt egyszerű, mert ellentétben más fotópályázatokkal, itt nem lehet egy-egy<br />
jólsikerült képpel benevezni. Sorozat és tartalom, mondanivaló és alkotókészség, együttesen<br />
emelik magasba a lécet, amit csak az igazán tehetségesek tudnak átvinni.<br />
17 ország fotóversenyének nyertesei kerültek a bécsi döntőbe, ahol az EISA Foto szekciójának<br />
szigorú szerkesztői titkos szavazás útján ítélték oda a legjobb sorozatoknak járó díjakat, melyek<br />
az esztendő, EISA zsűrije által választott legjobb kamerái közül kerültek ki.<br />
Mindannyiunk számára öröm és büszkeség, hogy ebben a rangos nemzetközi versenyben,<br />
a legnagyobb díjat magyar fotós nyerte el. Kömöz Gergely sorozatával kiérdemelte, hogy<br />
boldog tulajdonosa legyen az év legjobb professzionális kamerájának, amely a Nikon D3x lett.<br />
Olvasóink a következő oldalakon az EISA Maestro fotópályázat első három díjazottjának sorozatát<br />
tekinthetik meg és tegyük hozzá büszkén, hogy ezzel egy időben Európa 17 országának<br />
fotósmagazinjaiban is ugyanezt láthatják.<br />
Harmadik helyezett<br />
Thomas Lekfeldt /Dánia/<br />
Thomas Lekfeldt 31 éves dán fotóriporter,<br />
aki tanulmányait a dán újságíró-főiskolán<br />
végezte, (Danish Scool of Journalizm) ahol<br />
2007-ben diplomázott. Jelenleg szabadúszóként<br />
dolgozik, de részidős szerződésben<br />
van az Ekstra Bladet című dán napilappal.<br />
Rendszerint hosszabb munkákra fókuszál,<br />
elsősorban a társadalmi, szociális témájú<br />
fotográfia érdekli, Dániában és külföldön<br />
egyaránt. Több jelentős díj tulajdonosa: többek<br />
között az ő képe nyerte el az év sajtófotója<br />
díjat Dániában (Danish Press Photography<br />
of the Year) a legjobb fotóriporter (Best of<br />
Photojurnalism) címet és egy New York-i fotópályázat<br />
nyertesének mondhatja magát.<br />
38 VIDEO<br />
Soltész Rezsô
2009. szeptember - október 39
EiSA Photo Maestro 2009<br />
Eisa Photo Maestro 2009<br />
Második helyezett<br />
Aurica Voss /Németország/<br />
Aurica metaforikus szemlélettel fókuszál<br />
a víz összes megjelenési formájára.<br />
Mind ez szembetűnő párhuzammal történik<br />
a megfagyott víz és a megfagyott gondolatok<br />
között, ami egyben benső, vitatható, ugyanakkor<br />
legértékesebb része a művész fotográfiájának<br />
Az idei téma, a „Víz” irodalmi szinten tükröződik<br />
vissza Aurica fotóin. A fotók témája,<br />
a környezet részleteinek összessége, és<br />
a tradicionális víz megjelenítésének folyamata<br />
szinte követeli, hogy a kép nyomatra kerüljön.<br />
Végül, de nem utolsó sorban figyeljünk<br />
oda a víz elemi részeinek megjelenítésére,<br />
amely szürreális játékban kerül bemutatásra<br />
a tűzzel, mint az örök ellenanyaggal. A víz<br />
mint olyan, állandóan átlátszó marad, mint az<br />
emlékek. Aurica Voss 30 éves berlini lakos,<br />
aki mohón élvezi a fotózást és a képeket, ez<br />
az igazi hobbija. A díjazott sorozatot kimondottan<br />
a Photo Maestro számára készítette.<br />
40 VIDEO
2009. szeptember - október 41
EiSA Photo Maestro 2009<br />
Eisa Photo Maestro 2009<br />
Első helyezett<br />
Kömöz Gergely /Magyarország/<br />
Amatőr fotósnak nevezi magát, aki szereti<br />
a természetet. Gergely sohasem tanulta<br />
a fotózást iskolai körülmények között,<br />
tudását elsősorban az Internetről szerezte,<br />
miközben igyekezett tanulni más fotósok<br />
baráti és kritikai megjegyzéseiből.<br />
Mint azt elmondta, az EISA Photo Maestro<br />
idei témája a „Víz”, egyenesen a kedvence<br />
volt, hiszen felvételeit többnyire a kora hajnali<br />
órákban a Duna és a Balaton partján<br />
készítette. Felvételeinél gyakran használ<br />
hosszú expozíciós időt, és különböző<br />
szűrőket melyek különleges atmoszférát<br />
adnak a képnek. Kömöz Gergely, aki ebben<br />
az évben a FotoVideo magazin „Év fotósa”<br />
díját is elnyerte, nem csak fekete-fehérben<br />
készít képeket, de hisz abban, hogy a fekete-<br />
fehér olyan különleges és speciális harmóniát<br />
kölcsönöznek a fotográfiának, amit nem<br />
lehet összehasonlítani a színes képekkel.<br />
42 VIDEO
2009. szeptember - október 43
Teszt<br />
Samsung WB550, ST50 Két gépet kaptunk egy időpontban,<br />
Egy 24mm-es 10x-es utazó zoom, és egy 16,6 mm-es<br />
így jobbnak láttam összevonni<br />
két tesztet, lévén a vásárlók megcélzott<br />
köre is átfedést mutat.<br />
Így talán könnyebb lesz választani, ha már<br />
valaki a Samsung mellett szeretné<br />
letenni a voksát a vásárlásnál.<br />
Képminőség<br />
Kezdem a képminőség témájával. Ugyanis ez<br />
az egyik legfontosabb dolog ha pl. családi<br />
fotókat készítünk, mert 5 év múlva senki nem<br />
fogja tudni milyen géppel készítettük a képeket.<br />
Szerintem alapvetően két dolog a fontos<br />
a fényképeknél: 1 - milyen a kép kompozíciója<br />
és témája (pl. kiket ábrázol), és 2 -milyen<br />
a minősége. Hiába tudjuk elkapni egy családi<br />
esemény fontos pillanatát vagy éppen hangulatát,<br />
és hiába a nagyon vagány külsővel,<br />
és funkciókkal megáldott fényképezőgépünk<br />
a nyakunkban, ha a készített fotók végleges<br />
minősége nem megfelelő. Ha a nagymama<br />
arcán egy belső csoportképnél burjánzanak<br />
44 VIDEO<br />
Samsung WB550, ST50<br />
Egy kis bevezetésként elmondom, hogy<br />
emlékszem, pár éve vettem saját használatra<br />
egy kis Samsung kompaktot (S800),<br />
és nagyon meg voltam vele elégedve.<br />
A legjobb oldala a könnyű kezelhetősége<br />
volt, ugyanis szinte minden más szóba jöhető<br />
kompaktot végig próbáltam, de<br />
a legtöbb elriasztott a szinte ’természetellenes’<br />
kezelőfelületével. 8 megapixeles<br />
gép volt, igaz 1/1,8-as érzékelőn, de ugye<br />
ma már az 1/2,33-as az általános CCD méret,<br />
ami jóval kisebb, ergo így zajosabb is<br />
szokott lenni .. Így az S800-as miatt, enyhén<br />
pozitív hangulatban csaptam bele a tesztbe.<br />
Lássuk hát hol tart most a Samsung.<br />
Samsung 12,2 megapixelen<br />
a sárga és kék foltok a zaj miatt,<br />
vagy a zajmentesítés következtében<br />
a ballagási vacsorán cakkozott<br />
füllel lesz megörökítve a család<br />
apraja-nagyja. Érdekes hogy<br />
a két fényképezőgép merőben<br />
más jellemről tesz tanúbizonyságot,<br />
szinte minden helyzetben.<br />
Mivel a legtöbb ember az<br />
ilyen kis kompaktokkal automata<br />
üzemmódban fényképez, ezért<br />
első körben én is szigorúan ezzel<br />
a funkcióval indultam el. Az ST50<br />
(innentől legyen „kis Samsung”)<br />
nagyon szépen teljesített teljesen<br />
automata módban! Szép – relatíve<br />
zajmentes – képeket tudott<br />
készíteni beltérben is, vakuval és<br />
vaku nélkül is egyaránt! Ideális<br />
kis „kattogtató” otthoni fényképezőgép,<br />
ami kevés hasonló<br />
kisgépről mondható el manapság.<br />
Zaj szempontjából monitor<br />
felbontásban, vagy 10x15-ös<br />
papírkép nagyságban nézegetve<br />
a 80-400-as képeken kivetnivalót<br />
nem nagyon találunk,<br />
a 800-as fényérzékenységnél<br />
már egy kicsi zaj megjelenik de<br />
ez majdnem észrevehetetlen.<br />
Természetesen belenagyítva<br />
a képbe már 400-nál könnyen<br />
észrevehető a zaj. Bár érdekes,<br />
hogy ha a kép megfelelően világos<br />
(helyes expozícióval, ezen<br />
sokat tudunk javítani) akkor a fehér<br />
részeken semmi (!) színzajjal<br />
nem fogunk találkozni ISO800-nál<br />
– akár belenagyítva sem, és<br />
a világos színű részeken is csak<br />
minimális lesz jelen. A zajmentetés<br />
negatív hatása sem erős.<br />
Az 1600-as kép az első, ahol a zajosodás<br />
jelentős monitor méretben<br />
is. 3200-nál pedig már igen<br />
markánsan előjön mindenhol,
ST50<br />
ISO 80<br />
ISO 400<br />
ISO 800<br />
ISO 1600<br />
ISO 3200<br />
WB550<br />
ISO 80<br />
ISO 400<br />
ISO 800<br />
ISO 1600<br />
ISO 3200<br />
a zajmentesítés nagyon erős jelenlétével együtt – a felbontás<br />
is lecsökken ilyenkor 3 Megapixelre (ilyenkor összevon több<br />
pixelt egy csoportba). A WB550-es (nagy Samsung) már más<br />
tészta. 80-as érzékenységnél, P-módban számottevően szebb<br />
képet készít, mint a kis Samsung (bár az is nagyon szép a többi<br />
kompakthoz képest – ezt ne felejtsük el!), komolyan mondom<br />
nagyon szép és nagyon részletes képeket tud kicsiholni<br />
magából! Viszont ha teljesen automata funkcióval használjuk<br />
mindkettőt, akkor a beltérben készített képek sokkal rosszabbak<br />
lesznek mit a kis Samsung-al készítettek. Míg a kicsinél<br />
ISO400-nál még ’tök jó’ a helyzet a zajfronton, addig a WB550nél<br />
már a régi (3-4 éves) Panasonic gépeket idéző vízfesték<br />
effekt, és részletvesztés is létre tud jönni a zajmentesítés maszatolása<br />
miatt. Ez a jelenség hatványozottan jellemző, ugyanis<br />
a WB550 beltérben tejesen automata módban rendszeresen<br />
beleválaszt az ISO400-ba, míg az ST50 megelégszik az<br />
ISO200-al. Vakus, és nem vakus képeknél egyaránt. Ha viszont<br />
manuálisan beállítjuk ISO80-ra a nagy Samsungot beltérben...<br />
nos annak a fényeloszlás fogja kárát látni – ha vakut is használunk<br />
(a közeli tárgyak sokkal világosabbak lesznek, mint<br />
a távoliak, amelyek sötétben maradnak...) Vagy ha ugyanezt<br />
a cselt vaku nélkül próbáljuk alkalmazni, nos akkor lehetséges,<br />
hogy bemozdul a kép. Apropó bemozdulás, a WB550<br />
bemozdulás védelme jobbnak tűnik, mint az ST50-é, de teljesen<br />
általános használatra (családi „kitt-katt” gép) még így<br />
is az ST50 az ajánlott gép. A WB550 ISO80-on tehát nagyon<br />
szép képeket tud, ezért egy fantasztikusan jó kirándulógép<br />
lehet... főleg, a 24mm-es optikája miatt: nagyon széles panorámaszerű<br />
felvételek is beleférnek a képbe. Ráadásul a zoom<br />
10x-es (átszámítva 24-240 mm) és elég jó minőségű az optika<br />
is. Ha otthonra keresünk általános gépet és megelégszünk<br />
a 3x-os zoom tartománnyal, akkor mindenképpen a kisebb<br />
Samsungot (ST50) válasszuk a két lehetőség közül, mert számottevően<br />
zajmentesebb – egyedüli hátránya hogy ISO80-on<br />
nem annyira szép mint a WB550 (bár nem sokkal rosszabb az<br />
ST50). Az ST50 LCD keresőjén sokkal élénkebbek a színek, és<br />
összességében is tetszetősebbnek tűnnek az elkészített<br />
képek – ismétlem az LCD-n. De amikor számítógépen néztem<br />
vissza, észrevettem hogy monitoron pontosan fordított<br />
a helyzet (a WB550 élénkebb színeket használ alapban).<br />
Ezek után az ST50-es „image adjust” (kép beállítás) menüjében<br />
a Szaturációt +1-re állítottam, így már körülbelül úgy néztek ki az<br />
ST50 által készített fényképek színei, mint a WB550 esetében.<br />
Objektív, Stabilizátor<br />
A WB550 egy (átszámolva) 24-240 mm-es objektívvel rendelkezik,<br />
ami stabilizált, e mellett képes megemelni a gép érzékenységét<br />
a bemozdult képek elkerülése érdekében.<br />
A funkció nem működik olyan jól, mint pl. egy Panasonic TZ7,<br />
vagy Canon SX10 esetében, de dicséretes, hogy ’hardveres’<br />
stabilizátor is van benne, és megfelelően működik. Az ST50<br />
már nem ilyen szerencsés, ott csak az érzékenységet tudja<br />
a gép felnyomni, de ennek ellenére beltérben mégis az<br />
ST50-et ajánlanám. Ez esetben csupán egy kivétel van:<br />
2009. szeptember - október<br />
45
Samsung WB550, ST50<br />
Teszt<br />
ha elég sok mindent bele szeretnénk komponálni<br />
a képbe. Pl. aránylag kis szobában csoportkép<br />
nagyon sok emberrel, vagy egy lakást<br />
szeretnénk lefényképezni belülről. Ebben az<br />
esetben a WB550 nyerő: a 24mm-es nagylátószög<br />
pótolhatatlan. Itt hívom fel az ingatlan üzlettel<br />
foglalkozók figyelmét: csak olyan gépet<br />
vegyenek, ami 24mm-es, mert ezzel sokszor<br />
belefér a képbe az egész szoba, nem csak fal<br />
a részletei. Fényerő szempontjából 3,3-5,8 között<br />
mozog, ami nem a legjobb - az SX10-nél<br />
pl.2,8-tól indul. Sőt, a megboldogult Panasonic<br />
FZ20 még fix(!) 2,8-as fényerővel kényeztetett el<br />
bennünket - ha még emlékszünk rá. A Samsung<br />
Pro 815-ről nem is beszélve, ami pedig 2,2-ről(!)<br />
indult! Na de azok az idők már elmúltak. E helyett<br />
karpótlásként van 12 megapixelük.<br />
Az ST50 sokkal szerényebb objektívvel rendelkezik:<br />
35-105 mm, F3,0-5,6-os fényerővel. Azért<br />
valljuk be: a 24mm-hez képest ez elég kevésnek<br />
tűnik, és elég sok kompakt tudja már a 28<br />
mm-t is a piacon. Apropó 24 mm. Ha túl kontrasztos<br />
képet fényképezünk (fehér ég, vagy<br />
faágak között a nap) 24mm-en nyitott blendével<br />
bizony lilás elszíneződések fognak megjelenni<br />
az ágak mellett: ez a „purple fringing”, más néven<br />
a kromatikus aberrációs hiba.<br />
No de valamit valamiért. Mindkét objektív<br />
szépen ki tudja szolgálni a 12 megapixelt, a korlát<br />
itt a zaj, sokkal inkább, mint pl. az objektív<br />
torzítása. Amióta létezik a ’Neat Image’nevű<br />
zajmentesítő program, és utólag rászabadítjuk<br />
a beltérben készült képekre, a zaj nem szokott<br />
probléma lenni, sokkal inkább az, amikor a gép<br />
beépített zajmentesítése mondjuk végérvényesen,<br />
elrontja a részleteket. Ebből a szempontból<br />
egész jók a tesztelt gépek, de az<br />
ST50-ből több hozató ki ilyen téren, mivel<br />
ott nem volt olyan erős a gépbe épített<br />
zajmentesítési funkció.<br />
Fénymérés pontossága, dinamika<br />
A gépek dinamikája (ha a világos és sötét részek<br />
egyszerre vannak jelen egy képen belül)<br />
egész jó, meg is lepődtem rajta, főleg a WB550<br />
esetében. Amire vigyázni kell az az, hogy<br />
a gépek, (főleg a WB550) hajlamos túlságosan<br />
a személyekre beállni, és nem az egész képre<br />
– fénymérés téren. Értem ez alatt azt, hogy ha<br />
pl egy családtagot fotózunk, a személy korrekt<br />
lesz, de lehet, hogy az ég világoskék helyett<br />
teljesen fehérre fog kiégni, vagy a homok fog<br />
fehér leplet kapni, a világossárga helyett. Ezen,<br />
könnyen tudunk segíteni. Ha bármi nagyon vilá-<br />
46 VIDEO<br />
gos van a képen, ami beéghet<br />
(pl az ég) a WB550 esetében<br />
-1EV a korrekt általános beállítás.<br />
Az ST50 már nem annyira hajlamos<br />
a beégésre, de néha neki<br />
is kell egy -0,7EV kompenzáció<br />
– néha pedig semmi. Helyzettől<br />
függ - a lényeg az, hogy ne<br />
égjen be a kép. Igényesebbek<br />
ezt a képet még javíthatják<br />
a Photoshop „Image adjust/<br />
Shadow-Highlight” funkciójával,<br />
amely egy valódi csoda, a PS<br />
legfontosabb funkciója, körülbelül<br />
a képbetöltés fontosságával<br />
bír. Hozzá kell tennem, hogy<br />
néha az árnyékos képeket (az<br />
ég és egyéb extra fényes dolgok<br />
nélkül) érdemes ST50-nél<br />
+1EV-re WB550-nél +0,7EV-vel<br />
kompenzálni. Az ST kompenzációs<br />
beállítása eléggé el van<br />
rejtve a menüben, ami nem<br />
a szívem csücske, mert tényleg<br />
nem áll kézre. Ellentétben<br />
a WB550-el ahol dedikált gomb<br />
van a funkcióhoz! Szerintem az<br />
ISO, és a kompenzációs beállítás<br />
annyira fontos, hogy viccesen<br />
fogalmazva törvényileg<br />
kellene előírni a külön gombok<br />
használatát a funkciókra<br />
minden kompakt gépvázon!<br />
Videó<br />
Mindét gép rendelkezik videó<br />
funkcióval, de ha ezt komolyabban<br />
is használni szeretnénk,<br />
nem árt egy gyors 4, vagy még<br />
inkább egy 8GB-os SDHC kártya<br />
(nem olyan drága) Az ST50<br />
800x592-es videóját nem ajánlom,<br />
mert a 20 kép/mp miatt<br />
szaggat. A 640x480 már teljesen<br />
korrekt minőségű, 30 kép/<br />
mp-es. Több mint 1 óra fér fel<br />
640x480-ban AVI formátumban<br />
egy 4GB-os kártyára. Kicsit hiányolom<br />
a dedikáltabb Mpeg4<br />
codec-et, ami már a régi S800as<br />
Samsung-omban is benne<br />
volt, azzal kb. 2-2,5 óra ment fel<br />
egy 2 GB-os SD kártyára. (4x kisebb<br />
volt a fájl mérete... ez nem<br />
mindegy) Az ST50 zoomolás<br />
közben egy fél másodpercre<br />
néha elveszti a fókuszt, de ez<br />
annyira nem zavaró a való életben,<br />
mint amilyen vészesnek<br />
hangzik. A WB550 már komolyabb,<br />
tud 1280x720-as videó<br />
lehetőséget is, ami tényleg<br />
elég szép, részletes, és teljesen<br />
folyamatos. A gond csak<br />
az, hogy normál minőségben<br />
csupán 20, magas minőségben<br />
16 perc(!) fér el egy 4 GB-os<br />
Egy kis kromatikus aberráció
WB550<br />
ST50<br />
kártyára. Ha komolyabban is videózni<br />
szeretnénk a WB550-el, ajánlott<br />
egy 16 GB-os kártya. Azzal majdnem<br />
másfél óra fér fel normál tömörítéssel,<br />
1280x720-as felbontásban.<br />
Hibák<br />
Alapvetően jó kis gép mindkét<br />
Samsung, ezt nyugodtan kijelenthetem,<br />
de azért van egy két idegesítő<br />
dolog amire rá kell mutatni. Kezdjük<br />
az ST50-el. Már említettem, de még<br />
egyszer ki szeretném hangsúlyozni,<br />
hogy csak menüből állítható a kompenzáció<br />
(mennyire legyen az automata<br />
fényméréshez képest világosabb<br />
vagy sötétebb a kép) ami<br />
nagyon körülményes dolog.<br />
A WB550-en ezt dicséretes módon<br />
külön billentőkapcsolóval oldották<br />
meg. A két gép fénymérése már nem<br />
is lehetne különbözőbb. A kicsi nagyon<br />
vigyáz arra hogy ne égjen be<br />
semmi, a nagy inkább világosabb<br />
képeket készít ilyen esetekben (nagyon<br />
fényes ég, ablak stb.) és ilyen<br />
módon feláldozza a fényesebb részeket,<br />
és sokszor beégeti.<br />
Ez természetesen manuálisan könynyen,<br />
és remekül kompenzálható.<br />
Egyébként a dinamika tartomány<br />
egész jó. Az ST50-en érdemes<br />
a színtelítettséget feljebb nyomni<br />
menüből, ha telítettebb színeket<br />
szeretnénk. A WB550 formája<br />
miatt párszor lefogtam a vaku<br />
egy részét az ujjammal, de ez<br />
kis odafigyeléssel kivédhető.<br />
Elfogadnád?<br />
Kicsit talán túlságosan is kritikus, és<br />
szőrös szívű vagyok az olvasók érdekében,<br />
de ha megnézem az összes<br />
kompakt gép felhozatalt jelenleg,<br />
akkor azt mondom hogy az ST50 egy<br />
nagyon jó kis családi gép. Beltérben<br />
is szép képeket készít, a 12 megapixel<br />
miatt igen komoly részletességgel<br />
bírnak a fényképek. Nem nagyon zajosodik,<br />
a vakus képek fényeloszlása<br />
szép – automatában is. De kint is remekül<br />
elboldogul, családi képek, és<br />
programok megörökítésére is jó választás<br />
lehet (bár rengeteg hasonló<br />
gép van). Nagyon tetszett hogy kb. 16<br />
mm vastag, ez komoly szempont egy<br />
hobbigépnél. A WB550 pedig inkább<br />
azoknak ajánlható, akik komolyabban<br />
veszik a fényképezést és főként<br />
nem beltérben fotóznak. Érdemes<br />
’P’ módban és nem automatában fotózni<br />
(a kettő között nem nagyon van<br />
különbség, majdnem automata a ’P’<br />
is). Itt pl. be tudjuk állítani azt, hogy<br />
mindig ISO80-as érzékenységgel<br />
fotózzon. Komolyabb amatőröknek<br />
is ajánlható a WB550, a 10x-es 24mmtől<br />
induló objektív, és a tükörreflexeseket<br />
megközelítő ISO80-as képminősége<br />
miatt. Az ilyen alacsony<br />
érzékenységű képek fantasztikusan<br />
szépek lesznek. Ráadásul a remek<br />
optika miatt a 24mmes (tényleg!)<br />
nagylátószög áldásai mellett a zoom<br />
nyújtotta örömöket is élvezhetjük<br />
egészen 240mm-ig bezárólag. A kültéri<br />
képek szép zajmentesek, tényleg<br />
részletesek, szépek. Sokszor részletesebbek,<br />
mint egy 8 megapixeles<br />
tükörreflexes gép, a nagyságrendileg<br />
nagyobb mélységélesség miatt<br />
is. Az ISO80-as zajmentesség egyébként,<br />
őszintén szólva nem minden<br />
ultrazoomról mondható el mostanában!<br />
Sok gép már alacsony érzékenységnél<br />
is ’hangyásodik’, vagy<br />
maszatol a zajmentesítése. Az ST50nek<br />
számtalan konkurenciája van,<br />
gondolok itt elsősorban a hasonló<br />
méretű Fuji gépekre, de természetesen<br />
sok más, egyéb gyártó is szóba<br />
jöhet. A Fujifilm régebbi 1/1,6-os<br />
méretű SuperCCD HR-el szerelt, 6-8<br />
megapixeles gépeit (pl F31) ár/teljesítményben<br />
még nem igen sikerült<br />
a jelenlegi gépnek túlszárnyalni, főképpen<br />
a megapixel-háború, és a folyamatos<br />
miniatürizálás miatt. WB550<br />
egyik legnagyobb konkurenciája<br />
a Panasonic TZ7-es, ami valamivel<br />
kisebb méretű, ill. ha picit nagyobb<br />
méretben gondolkodunk ezen az<br />
árszinten belül, akkor természetesen<br />
ott a Canon SX10, vagy akár a Panasonic<br />
FZ28 is. Bár az igaz hogy az utóbbi<br />
kettő közül egyik sem tud 24mm-es<br />
nagylátószöget. E miatt ingatlanokkal<br />
foglakozónak, (pl. értékbecslőknek,<br />
ingatlanközvetítőknek) kötelező vétel<br />
a WB550. És még valami: fényképezőgépet<br />
úgy vegyünk ahogy futócipőt:<br />
próbáljuk ki vásárlás előtt – legfőképpen<br />
a kezelhetőség szempontjából.<br />
-CsL-<br />
2009. szeptember - október 47
Egri Fény-kör<br />
Fotóklub<br />
Gál Gábor: Tánc<br />
Az egri fény-kör<br />
Agria, Érsekkert, székesegyház,<br />
líceum, camera<br />
obscura, törökfürdő,<br />
Dobó István, Gárdonyi Géza,<br />
Egri Bikavér - ki ne ismerné ezeket<br />
a páratlan kincseket. De Egernek<br />
vannak fotográfiai, és fotótörténeti vonatkozásai<br />
is, melyekről keveset lehet<br />
hallani. Szerencsére szakmai berkekben<br />
mindenki ismeri az ott működő<br />
fotográfusok, fotóművészek nevét,<br />
alkotásait.<br />
A város kultúrtörténetét jelentősen<br />
befolyásolta az egri líceum és tudós<br />
tanárainak munkássága. Olyan különleges<br />
és egyedülálló technikai<br />
megoldásokat alkalmaztak, mint az<br />
egri meridián, illetve a városnéző<br />
camera obscura.<br />
A fotográfia történetében jelentős<br />
szerepet kap a Heves megyében<br />
született Kepes György, aki 1991-ben<br />
több mint 200 alkotását adományozta<br />
a városnak. A szín, a fény, a mozgás,<br />
a fotogram eszköztárával egy új<br />
kommunikációs nyelvet próbált ki-<br />
48 VIDEO<br />
alakítani. Kepes gondolatvilágát,<br />
látásmódját, a művészet és tudomány<br />
kapcsolatát tovább építendő<br />
kétévente szimpoziumot rendeznek<br />
a városban.<br />
A Heves Megyei Fotóklub 1968-ban<br />
Adamik Miklós, Denk László, Dolmányos<br />
László, Fehér Miklós, Fejér István,<br />
Köles Aladár, Körmendi Károly,<br />
Molnár István és Panyik István alapította.<br />
(Egy korábbi, hasonló szerveződés<br />
1957-63 között az Egri Fotókör<br />
volt.)<br />
Az alapítástól 1999-ig Fejér István<br />
vezette az alkotócsoportot. 2000-től<br />
ezt<br />
a feladatkört Demeter Pál látja el.<br />
A fotóklub mellett, 1982-től, mintegy<br />
’alapképzőként’ működik a Horváth<br />
Zsigmond Lajos Fotóművészeti Kör.<br />
A csoport alapító-vezetője Molnár<br />
István Géza, aki a mai napig is lelkesen<br />
segíti a fotográfiával ismerkedő<br />
érdeklődők fejlődését, látásmódjuk<br />
szélesítését. Változatos tematikával,<br />
a technikai ismereteken túl fotótör-<br />
Demeter Pál: A szuzafon varázsa<br />
Bátai Ferenc: Acélgótika
Budai Gyula: Tengerszem Szerencsi Gábor: Harkályfűrdőzés Herpai Imre: Ellenfényben<br />
Bimbó Zoltán: Korpusz I.<br />
Kállay László: Világgá kürtölöm<br />
Józsa Béla: Elmúlás<br />
Molnár István Géza: Száz év<br />
téneti és esztétikai előadásokat szerveznek a tagságnak.<br />
Általában elmondható, hogy a körből kikerülő alkotók<br />
folytatják fotográfiai munkájukat a fotóklubban, ezzel biztosítva<br />
a fotóklub folytonos és egyben megújuló utánpótlását.<br />
A fotókör névadója Horváth Zsigmond Lajos, akit az<br />
első egri amatőr fényképésznek tartanak. 1822-ben született,<br />
majd ciszterci papként, illetve tanárként dolgozott.<br />
A Heves Megyei Fotóklub háromévente rendezője az<br />
Észak-Magyarországi Fotóművészeti Szemlének, amely<br />
Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyékben<br />
38 éve kerül megrendezésre.<br />
Az idén 16. alkalommal megszervezett alkotótábor is<br />
a fotóklub nevéhez fűződik. Az Egri Nyári Fotóművészeti<br />
Alkotótábor munkájába, a cikk írása kapcsán (is)<br />
volt szerencsém bepillantani. A színvonalas előadások,<br />
meghívott előadók, szakmai beszélgetések mellett közös<br />
fotótúrák színesítik a programokat.<br />
Néhány éve Eger kapcsán mindig egy kép jut eszembe,<br />
ami a 2010-es EU kulturális Fővárosa pályázati anyaghoz<br />
készült. Egy mai ízlésvilágú nyitott ruhásszekrényben,<br />
a ruhák között egy páncél is sorakozott. Szemléltetve,<br />
hogy a hagyomány, a múlt szerves része az egriek életének.<br />
Én ezeket a rekvizitumokat gondolatban megtoldottam<br />
egy fényképezőgéppel. Azzal a korszerűsített<br />
camera obscurával, ami végigkíséri a város életét, megörökíti,<br />
és a jelent tárgyiasítja a jövő számára.<br />
Murvai Ervin<br />
2009. szeptember - október 49
hRuSKA Dóra<br />
Új generáció<br />
50 VIDEO
Értelem és érzelem<br />
Mindenki más szemszögből nézi a világot,<br />
más és más elképzelései, gondolatai vannak<br />
arról. Véleményemet és a fejemben megjelenő<br />
képeket, érzéseket, látványokat a fotó segítségével<br />
próbálom bemutatni. Képeimnél<br />
törekszem az egyszerű, letisztult formákra,<br />
formavilágra. A környezetemet kissé érzékenyen<br />
észlelve a számomra fontos, intim részleteket<br />
mutatom be a magam nőies módján. Képeimre<br />
erősen jellemző a nyugodtság és statikusság<br />
is, melyekkel valószínűleg tükrözni próbálom<br />
azt a vágyamat miszerint elképzelhető az<br />
emberek közötti harmónia. Talán éppen ezért<br />
nem gyakran használom az emberi formát,<br />
mint képalkotó elemet, talán túlságosan felzaklatná<br />
a nélküle kialakított, és mégis valamit<br />
hiányoló egészet. Képeimmel szeretnék<br />
kiemelni néhány számomra megragadó mozzanatot,<br />
részletet, melyek különböző dimenziókba<br />
repíthetik el az embert, újabb és újabb<br />
kapukat nyitva az én dimenzióm felé.<br />
2009. szeptember - október 51
hRuSKA Dóra<br />
Új generáció<br />
Aki ismeri Hruska Dórit és fotográfiáit, az tudja, hogy a címben felidézett<br />
Jane Austen regénycím nagyon is illik rá.<br />
Szakmai pályafutása eddig töretlenül halad előre egy felfelé ívelő pályán,<br />
melynek első állomása a Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Szakképző<br />
Iskolában folytatott kétéves tanulmány volt, fényképész szakon. Nem nagy<br />
dolog, de gondoljuk végig.<br />
Képzeljük el, hogy évről-évre hányan végeznek ennek az iskolának fotográfiai<br />
osztályaiban és hány százalékukból lesz a fényképész pályán nem hogy sikeres,<br />
de egyáltalán munkához jutó szakember. Az évente levizsgázott több mint<br />
száz főből körülbelül tíz százalék próbálja egyáltalán majd meg a pályán való<br />
elhelyezkedést. Ebben a tíz százalékban volt Dóri. A szakképző iskola elvégzése<br />
után felvételt nyert a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán működő Fotóriporter<br />
és képszerkesztő szakára. Nem nagy dolog, de gondoljuk végig.<br />
A kaposvári egyetemre felvételizők körében a művészeti kar a legnépszerűbb,<br />
s ezen belül a színészképzés után a fotográfia szak iránt a legnagyobb az érdeklődés.<br />
A szak fennállása óta eddig minden évben több mint tízszeres volt<br />
a túljelentkezés, vannak olyanok, akik harmadszori próbálkozás után kerültek<br />
be a szakra. Dórit rögtön felvette a felvételi bizottság, majd elkezdődött a mindennapi<br />
munka, mely során egyre jobban megmutatta tanárainak a benne<br />
lévő értelmet és érzelmet. Két évvel a szakon folytatott tanulmányai után<br />
megkapta a Hogeschool INHolland Diemen iskola ösztöndíját, mellyel fél évig<br />
tanulhatott kommunikáció szakon Hollandiában. Nem nagy dolog, de gondoljuk<br />
végig.<br />
Az egyetem művészeti karán tanulók közül egy-két fő jut ki ösztöndíjjal Hollandiába,<br />
hogy megismerkedhessen szakmája külföldi tanítási módozataival.<br />
52 VIDEO
A hollandiai tanulmányai alatt Dórinak számtalan vizsgán kellett megmutatnia<br />
értelmét, ráadásul egy olyan nyelvi és kulturális közegben, ahol csoporttársai<br />
otthonosan mozogtak, míg neki minden szokatlan volt. Az ösztöndíj letelte után<br />
ismét bekapcsolódott a Kaposvárott folyó munkába és bizonyította ismét értelmét<br />
és a fotográfiai munkáin keresztül bepillantást engedett érzelmeibe. Még ebben<br />
a szemeszterben megkapta a Köztársasági ösztöndíjat. Nem nagy dolog, de gondoljuk<br />
végig.<br />
Az egyetemen tanuló diákok közül csupán néhányan kapnak ilyen állami elismerést,<br />
melyet az érdemjegyek és a szakmai munka alapján ítélnek oda. Mostantól<br />
egy évig kap állami támogatást arra, amit szeret csinálni, fotográfiával foglalatoskodni.<br />
A fentieket olvasva gondolhatjuk, hogy Dóri már kiállításokon is bemutatta<br />
munkáit. 2007-ben megjelentek felvételei az Év fotói című kiadványban. Nem nagy<br />
dolog, de gondoljuk végig.<br />
Minden évben a sajtófotó pályázaton több száz fotográfus verseng a falra és<br />
a könyvbe való bekerülésért, több tízezer fotóval. Ezek közül a felvételek közül<br />
csupán csak alig több mint száz fér be a kötetbe. És több kiállítás és pályázat után<br />
2009. szeptember - október 53
hRuSKA Dóra<br />
Új generáció<br />
54 VIDEO<br />
Dóri díjazott lett az Epson nemzetközi<br />
fotópályázatán és szinte egyből utána<br />
elnyerte a Cultiris fotópályázat kategória<br />
első helyezését is. Nem nagy dolog,<br />
de gondoljuk végig.<br />
A Cultiris fotópályázaton szintén több<br />
tízezer felvétel közül kerültek kiválasztásra<br />
azok a felvételek, melyeket<br />
az ügynökség által megbízott szakmai<br />
zsűri kiválasztott a publikálásra és ezen<br />
belül csak töredéke volt a díjazott alkotásoknak.<br />
Ezzel Dóri esélyt is kapott<br />
arra, hogy az egyetem sikeres befejezése<br />
után is megállja a helyét a fotográfia<br />
szakmai viszonyain belül, mint önálló<br />
alkotó.<br />
A szakképző iskola elvégzése után pár<br />
évvel itt tart Hruska Dóri. Nem nagy dolog,<br />
de gondoljuk végig...<br />
Baki Péter<br />
További képek:<br />
http://www.flickr.com/photos/dora_hruska
2009. szeptember - október 55
„Képek a nappali falára”<br />
Fotópályázat<br />
Képek anappali<br />
falára<br />
A Fényecset Fotóklub Egyesület - fő támogatóival, mint a Magyar Villamos Művek Zrt,<br />
a Nemzeti Kulturális Alap, az awpest.hu és a Balassi Intézet, amely helyet biztosította,<br />
továbbá a Fotoklikk Fotográfiai Archívum és Közösségi Portál, Infotéka Webináriumok -<br />
a pályázat fő média támogatóival – közösen, hagyományteremtő céllal meghirdette<br />
természetfotó pályázatát, amelynek nemcsak címe, de mottója is:<br />
56 VIDEO<br />
„Képek a nappali falára”<br />
A pályázat a Fényecset Természetfotós Nap 2009 rendezvényeihez kapcsolódóan olyan fotográfiai alkotások<br />
bemutatására törekszik, amelyek hazánk csodálatos tájait, egyedülálló élővilágunkat, természeti értékeinket<br />
ábrázolják az általános fotóesztétikai szempontoknak megfelelően. A rendezvény célja a magyar természetfotózás<br />
művészi vénájának kitapintása, erősítése, népszerűsítése, valamint a természetvédelmi és biológiai<br />
ismeretterjesztés is.<br />
A neves szakemberekből álló zsűri:<br />
A zsűri elnöke: Keleti Éva /Prima Primissima-díjas fotóművész/<br />
A zsűri tagjai: Baki Péter /a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója/<br />
Gáti György /Balogh Rudolf-díjas fotóművész/<br />
Kalotás Zsolt /természetfotós/<br />
Szarka Klára /szakújságíró/<br />
5 kategóriákban I. - II. díjjal és oklevéllel díjazta a képeket.<br />
Terhes Árpád<br />
/Nikon távcső:<br />
awpest.hu/<br />
01.kategória: Táj<br />
I. díj: Terhes Árpád<br />
II. díj: Vajda János<br />
Oklevél: Násfay Krisztina
Vajda János<br />
/Vízhatlan távcső Sanju 8x30WP:<br />
Tripont Kft/<br />
02.kategória: Az élő természet<br />
I. díj: Máté Bence<br />
II. díj: Daróczi Csaba<br />
Oklevél: Máté Bence<br />
Máté Bence<br />
/vásárlási utalvány:<br />
awpest.hu/<br />
Daróczi Csaba<br />
/vásárlási utalvány:<br />
awpest.hu/<br />
2009. szeptember - október 57
„Képek a nappali falára”<br />
Fotópályázat<br />
03.kategória: Alkotott képek<br />
I. díj: Kelemen Attila<br />
II. díj: Horváth Benedek Vajk<br />
Oklevél: Pálvölgyi Anett<br />
horváth Benedek Vajk<br />
/Adobe PS oktató csomagok:<br />
Trans-Europe/<br />
58 VIDEO<br />
Kelemen Attila<br />
/Adobe PS oktató csomagok:<br />
Trans-Europe/
04.kategória: Színek, tónusok<br />
I. díj: Násfay Krisztina<br />
II. díj: Bábonyi Miklós<br />
Oklevél: Kőműves Kata<br />
násfay Krisztina<br />
/Professzionális szenzortisztító<br />
csomag: tisztaszenzor.hu/<br />
Bábonyi Miklós<br />
/Professzionális szenzortisztító<br />
csomag: tisztaszenzor.hu/<br />
2009. szeptember - október 59
„Képek a nappali falára”<br />
Fotópályázat<br />
05.kategória: Víz<br />
I. díj: Bábonyi Miklós<br />
II. díj: dr. Kovács Péter<br />
Oklevél: Ravasz Balázs<br />
60 VIDEO<br />
dr. Kovács Péter<br />
/Lessátor- fotohir.hu/<br />
Bábonyi Miklós<br />
/1 terabájtos külsőházas merevlemez:<br />
logsol.hu/
Különdíjak:<br />
Fotográfiai Múzeum különdíja:<br />
Gaál Péter<br />
Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíja:<br />
Daróczi Csaba<br />
Közönség-díj:<br />
Lukács Ékszer - /Thomas Shabo - egyedi „fotós” ékszer/<br />
Gaál Péter<br />
Ez úton is köszönöm a neves zsűri úttörő munkáját és köszönöm<br />
a pályázók bizalmát. Az eredmény magáért beszél, fontos<br />
maradt az eredetiség és teret kapott a kísérletezés is.<br />
Meg kell tanulnia a természetet fényképező embernek, hogy<br />
milyen az ég kékje, milyen a fű, a lomb zöldje ősszel és tavaszszal,<br />
stb! Sokaknak tanulnai kell még egy egyszerű jpg fájl<br />
méretezését, élesítését is, a megfelelő sorrendben. A fényképezés<br />
sohasem volt ennyire egyszerű és bonyolult is, főleg egy<br />
hagyománytisztelő természetfotós számára. Sohasem volt<br />
ennyire hatékony és eredményes! De a természet felfedezésének<br />
íze sajnos halványodik. A technika megismerése időt igényel,<br />
és az egészséges egyensúly még várat magára. A műfaj<br />
megújulóban van ez bizonyos, remélem jó irányban. E pályázat<br />
ebben szeretne segédkezni.<br />
Az FTN reményeim szerint folyatódik 2011. tavaszán, valahol<br />
április közepe környékén. Bízom benne, hogy egyszerűbb lesz<br />
a pályázók dolga, mert jobb lesz a kiírás, mert könnyebb lesz<br />
a fájlokat feltölteni, gyorsabb lesz a NET, jobbak lesznek a vázak,<br />
az objektívek, kitudja…gyorsan változnak a dolgok, még<br />
a természet is…<br />
Zsila Sándor<br />
(Fényecset Fotóklub Egyesület – elnök)<br />
2009. szeptember - október 61
The Al-Thani Photo Award 2009<br />
Pályázat<br />
Gianni Maitan<br />
Al-Thani Photo Award 2009<br />
80 000 US Dollar a legjobb fotóknak<br />
Nem panaszkodhat a fotósvilág, hiszen lépten-nyomon pályázatokba botlik az<br />
érdeklődő és nem csak itthon, hanem a határainkon túl is. Az Al Thani Fotópályázat,<br />
amely éves rendszerességgel kerül kiírásra, minden bizonnyal a legnépszerűbbek<br />
közé tartozik szerte a világon.<br />
A Qatar-i illetőségű Saoud Al Thai sejk, aki lelkes támogatója a fotóművészetnek,<br />
és aki egyben a világ egyik legjelentősebb műgyűjtője, alapítója, egyben<br />
névadója ennek a nagysikerű nemzetközi fotópályázatnak, melynek díjazására<br />
saját vagyonából 80 000 Dollárt ajánlott fel ebben az évben.<br />
A pályázatot a Qatar Photgoraphic Society megbízásából az ausztriai<br />
Trierenberg Super Circuit bonyolítja.<br />
A pályázat témái:<br />
Hasonlóan a korábbi évekhez idén is rendelkezésre áll a „Theme free general<br />
section” ahova a fotósok beküldhetik a legjobbnak ítélt képeiket, természetfotót,<br />
tájképet, víz, utazás, gyermek stb. témakörökben. Printelt formában, de digitális<br />
file-ban és CD n egyaránt.<br />
A 2009 -év speciális témaköre a „The animal kingdom – images of wild<br />
creatures” magyarul az „állatok királysága – a vadvilág képei” értelmezést<br />
takar. Ebben a témakőrben minden élőlényről készűlt kép számításba jöhet, teleobjektívvel,<br />
vagy macrolencsével megörökített témák egyaránt. Erdőben, sivatagban,<br />
de még a víz alatt készült állati képek is ugyanúgy a lehetőségek közé<br />
tartoznak, mint a levegő élőlényeiről készített izgalmas képek.<br />
A díjak:<br />
- Eddig soha nem látott összeg, 80 000 Dollár kerül kifizetésre azért a fotóért,<br />
amit a zsűri a legjobbnak ítél, valamint egy Leica M6 -os szuperkamera.<br />
- Minden top nyertes, meghívást kap a díjátadásra, és a kiállításra, melyet<br />
Doha városában rendeznek<br />
- Minden résztvevő megkapja a pályázat legjobb képeiből összeállított<br />
176 oldalas exkluzív fotóalbumot.<br />
62 VIDEO<br />
Alessandro Salvini<br />
határidő:<br />
A pályázati anyagok beküldési határideje 2009 november 2.<br />
Cím: Al Thani Award for Photography<br />
Postfach 364. A-4010 Linz, Austria<br />
További információk és a jelentkezési<br />
formanyomtatvány letöltése:<br />
www.al-thaniaward.com<br />
Kapcsolatfelvétel: chris@al-thaniaward.com<br />
Fax: + 4373260403013
Gray Brennand<br />
Howard Schatz<br />
Tamás Imre<br />
Simák Gergő<br />
Jacqueline Hammer<br />
Joseph Hsiao<br />
2009. szeptember - október 63
Web-ajánló<br />
Web-ajánló<br />
64 VIDEO<br />
www.jb-avril.com<br />
Az épület-fotográfus Jean-Baptiste<br />
Avril képgyűjteménye található<br />
a weboldalon, melyet hűséges<br />
Nikonjával és a hozzá tartozó E lencsés<br />
optikáival készített fekete-fehérben.<br />
Az épületfotók mellett<br />
a háborús feszültségektől sújtott<br />
országokban láthatuk riportképeket,<br />
melyek Boszniában, Afganisztánban,<br />
Kambodzsában, számos<br />
afrikai országban és a közel-keleten<br />
készültek. A drámai hatást és<br />
a valóság sokkoló látványát nem<br />
próbálja meg palástolni, az árnyékok<br />
tudatos használatával gyakran<br />
valóban nyomasztó a hangulat.<br />
Az építészeti képei sokkal kellemesebbek<br />
a szemnek, itt a geometriai<br />
formák átgondolt, pontos leképezése<br />
a mérvadó, ügyesen adva<br />
térhatást az előtér és a háttér<br />
tudatos komponálásával. A weboldalon<br />
kihangsúlyozza, hogy semmilyen<br />
utólagos képmódosító<br />
eljárást és retusálást nem alkalmazott,<br />
az effektek mind a felvétel<br />
készítése közben történtek, érdemes<br />
tehát megfigyelni, vajon<br />
hogyan készíthette a képeket.<br />
www.jeanloupsieff.com<br />
A lengyel származású francia fotós<br />
honlapját rejti a cím, akinek feketefehér<br />
fotóit láthatjuk tájfotó, tánc,<br />
riport, divat, portré, és akt témakörökben.<br />
Az első fényképezőgépe<br />
egy Photax kamera volt, melyet<br />
14 éves korában kapott, innen eredeztethető<br />
szenvedélye a fotográfia<br />
iránt. 1956-tól Párizsban dolgozott<br />
divatfotósként, aztán a Magnum<br />
ügynökséghez igazolt New Yorkba,<br />
később a Harpers Bazaar,<br />
a Vogue és az Esquire magazinoknak<br />
dolgozott.<br />
2000-ben bekövetkezett haláláig<br />
számos kiállítást rendezett Európától-Amerikáig,<br />
sőt Japánban is<br />
gyakran megfordult. Könyvei szerte<br />
a világon nagy népszerűségnek<br />
örvendenek, melyek főként<br />
a divatfotózás világában számítanak<br />
mérföldkőnek.<br />
Legjobb fotóit az aukciókon<br />
dollárezrekért kínálják a gyűjtőknek,<br />
ez is a művészeti nagyságát<br />
bizonyítja, továbbá napjainkban<br />
például Olaszországban van kiállítása.<br />
A kitűnő érzékkel megkomponált<br />
képeire érdemes egy-egy<br />
pillantást vetni, mert kifinomult fotós<br />
látásmódot és ötletes kompozíciókat<br />
leshetünk el a felvételekről.<br />
www.ninaberman.com<br />
Az amerikai dokumentum fotós Nina<br />
Berman képeiből láthatunk összeállítást,<br />
akinek munkái főként a politika<br />
és a társadalom témakörében<br />
váltak ismerté. Leghíresebb sorozata<br />
a Purple Hearts – Back from Iraq, az<br />
Irakban megsérült amerikai katonákról<br />
szóló meglehetősen sokkoló felvételek,<br />
melyből kiállítást is szervezett.<br />
A weboldalon 12 sorozatból láthatunk<br />
bemutatót, nagyrészt színes képeket,<br />
rendszeresen visszatérő témája<br />
a ka tonaság és a háború, melynek<br />
árnyoldalaira igyekszik felhívni<br />
a nézők figyelmét. Az első sorozat<br />
az Obama Train, ami az elnök elsuhanó<br />
vonatáról készült, ahogy<br />
az emberek integetnek neki.<br />
A Speed sorozat a Boneville<br />
sótengerében megrendezett sebesség<br />
ünnepről szól, egy hangulatos<br />
fekete-fehér összeállítás, erősen<br />
szemcsézett, régies hatással.<br />
Nina Berman képei erőteljesen hatnak<br />
az érzelmeinkre, így próbálja<br />
önálló gondolkodásra bírni a szemlélőket,<br />
hogy ne féljenek észrevenni<br />
az igazságot, amit a kormányok<br />
és a politikusok szeretnek elrejteni<br />
az egyszerű emberek elől.<br />
Vithalm Ákos
Családi fotóalbum<br />
– lapozás nélkül…<br />
Samsung SPF-71 A digitális képkeret<br />
Mióta a fotózás átment a digitális<br />
átalakuláson, egyre több szemrehányás<br />
ér otthon, mert míg a korábban<br />
filmre készített fotókat pár nap múlva<br />
már kézbevehette a család, a manapság<br />
készűlt felvételek, legjobb esetben<br />
is csak a számítógépen, vagy<br />
a televízión nézhetők meg, ám<br />
ilyenkor megáll az élet.<br />
Teszt<br />
A fotókeret, ami nem újdonság, már régóta kínál<br />
alternatívát a digitális fotók nézegetésére. Egyik<br />
legújabb változatát, a Samsung SPF-71 típusú készülékét<br />
az elmúlt napokban vehettük kézbe .<br />
Az új jövevény számos újdonságot kínál, többek<br />
között 7” –os képátmérő 16:9 –es képarány, 120<br />
MB beépített memória, valamint SD kártya és USB<br />
fogadó hely teszik komfortossá a használatát,<br />
melyek a rendkívűl tetszetős és ergonómikus<br />
fehér színű készülékház hátsó oldalán kaptak<br />
helyet. Ide került a kitámasztó rúd, a ki-bekapcsoló<br />
gomb és a mellette található 12 Voltos<br />
tápegységbemenet felett. A kitámasztó láb<br />
csatlakozásának gömbcsuklós kialakítása rendkívül<br />
praktikus, egy gumiágyba kell behelyezni, ami<br />
a beállított poziciót megbízható módon rögzíti.<br />
A fotóframe jobb oldali kerete mögött nyert<br />
elhelyezés a menügomb és alatta a kereszt formában<br />
kialakított manuális kezelőfelület, mivel<br />
az aktuális képet előre és vissza válthatjuk, illetve<br />
a menüben végezhetjük el a kívánt lépéseket.<br />
A készülék beállításával nem kellett különösebben<br />
bajlódni, azonnal teszi a dolgát. Megtévesztésül,<br />
legaláb is a hozzámkerült darab esetében,<br />
2009. szeptember - október 65<br />
Samsung SPF-71
Samsung SPF-71<br />
Teszt<br />
a használati utasítás szoftverfrissitést írt elő,<br />
amihez azonnal hozzá láttam, de bevallom<br />
teljesen elbuktam a vizsgán, amikor a program<br />
a koreai betük letöltését kérte az interneten.<br />
Felhagytam a „szófogadó” viselkedéssel és<br />
egyszerüen bekapcsoltam a képkeretet. Gond<br />
nélkül működött. Elsőként azonnal egy memóriakártya<br />
olvasót kellett keresni, mert a CF kártyát<br />
közvetlenül nem tudja fogadni. Ezt a mellékelt<br />
USB csatlakozó kábel segitségével oldottam meg.<br />
Az SD kártya bemenet viszont azonnali eredményt<br />
produkált. A képek fantasztikus tónusban jelentek<br />
meg a képernyőn, amelynek a gyári beállítás<br />
szerint a fényereje 70% ra volt kalibrálva, de ez<br />
tetszés szerint változtatható a megfelelő menüpont<br />
elérésével. A menü sok opciót kínál, a slide<br />
show – vagyis a diavetités beállítást változtathatjuk<br />
tetszés szerint, a képek váltósebességét<br />
pont úgy, mint a különböző lapozási és képáttünési<br />
effekteket. A gyors, és normál slide show<br />
sebesség kipróbálása után, a lassú váltósebesség<br />
kifejezetten tetszett, és szerintem kíválóan<br />
alkalmas a képnéző (még nem találtuk meg a rá<br />
jellemző legjobb nevet) életterünkben való elhelyezésére,<br />
ahol lassú képváltásaival, kellemes<br />
hangulatot ad az egyébként statikus élettérben.<br />
A 480x234 képpont felbontású TFT monitoron<br />
a JPEG formátumú képeket lehet megjeleníteni,<br />
amely gyakorlatilag minden<br />
átlagfényképezőgépnél az alkalmazott képrögzítési<br />
formátum. Tömege nem éri el a fél<br />
kilógrammot, áramfelhasználása minimá-<br />
66 VIDEO<br />
lis, normál üzemmódban 7Watt, Stand by esetén,<br />
áram alatt tartva, mindössze 1Watt.<br />
Kezelése rendkívül egyszerű, menüje minden fényképezőgépet,<br />
vagy tévé beállítást ismerő számára<br />
gyerekjáték és nagyon logikus. A képek nézegetését<br />
esetenként külön beállítással négyszeres<br />
zoom nagyitásban is alkalmazhatjuk, bár erre nincs<br />
különösebb szükség, hiszen a kiváló képminőség és<br />
felbontás, így is lenyűgöző látványt biztosít fotóink<br />
nézegetéséhez, és az egész család teljes örömére.<br />
A digitális fotónézegetés természetére és az analóg<br />
korhoz képest megváltozott módjára, a Samsung<br />
SPF -71E kiváló alternatíva, ami a teszt során engem<br />
is nagyon meggyőzött. Ha egy kicsit járatosabbak<br />
vagyunk a képszerkesztében, otthoni számítógépünkön<br />
egy erre a célra kijelölt 1GB SD kártyára<br />
olyan albumot szerkeszthetünk, amely a legjobb<br />
képeinket szinte állandóan szemünk elött tartja.<br />
Én legalább is ezt tervezem... Igy életünk legszebb<br />
pillanatai, állandóan elöttünk lehetnek és még<br />
elő sem kell vennünk a fiókból, vagy a szekrényből<br />
a többnyire több kilós öreg fotóalbumokat.<br />
Igaz, tegyük hozzá, azokban más korok, más hangulata<br />
vonz bennünket – csakhogy az idő kereke<br />
forog. A digitális fotózás technikája napjainkban<br />
más eszközöket és más élményt hoz az életünkbe.<br />
A digitális képnéző, vagy diakeret jobban<br />
mondva képkeret, egyike az új kor új örömeinek.<br />
-sr-
Szebeni András<br />
Pilinszky János<br />
Egy vagy két<br />
fényképről...<br />
- Szebeni András fotográfus, Balogh Rudolf-díjas, Érdemes Művész<br />
„Már nekem is kérdés, hogy egész pontosan mikor is<br />
készült Pilinszkyről Szigligeten a 20 kocka? Ráadásul ebből<br />
az utolsó kettőt összehúzta a gép. (Mivel kézzel fűzött film<br />
volt, s nem gyári kazetta.) 1977. II. 01.” – ezt írtam én a negatívtartóra.<br />
A Pilinszky fényképei című kötetben, a költő portréjáról<br />
ez olvasható: „A címlap Szebeni András fényképé nek<br />
(Szigliget, 1976.) felhasználásával készült”.<br />
Annyi bizonyos, a 20 kocka azonos időben született. És ugyanarról a filmtekercsről valók.<br />
A kiállításomon nem oly rég - feltehetőleg rossz emlékezetemre hagyatkozván - 1978-ra<br />
datáltam mindkettőt. Kikövetkeztethető: tavasszal vagy ősszel fotografáltam ezeket.<br />
Pilinszky kabátban áll a csupasz fák között. Az alkotóház kilenchektáros, ősfás arborétumában.<br />
Most már persze nagyon régóta azonnal feljegyzem a dátumokat. Az évet és a hónapot mindenképpen.<br />
Ha digitálisan dolgozom, akkor a számítógépbe. Ha filmre, akkor a kontaktra<br />
meg a negatívtartóra is. De akkor még csak 30 éves voltam. Pilinszkynél 25 esztendővel<br />
fiatalabb. Áprilisi születésnapomat még együtt ültük meg a volt első feleségemmel, de a házasság<br />
addigra valójában már erodálódott. Így ez a nyár engem, mint tökéletesen független<br />
garzonfiút köszöntött. A Nők Lapjánál, nagy-nagy szerencsémre, Galsai Pongrác íróval,<br />
a lap irodalmi szerkesztőjével dolgozhattam egy szobában 1972 óta. Egész életemet meghatározó<br />
iskola volt ezzel a 130 kilós emberrel nap mint nap találkozni és szenzációs történeteit<br />
hallgatni. Akkor éppen Szigligetről telefonált:” Okvetlenül gyere ide, fantasz tikus milyen<br />
Hogyan készült?<br />
»<br />
2009. szeptember - október 67<br />
SzEBEni András
SzEBEni András<br />
Hogyan készült?<br />
68 VIDEO<br />
Szebeni András<br />
emberek vannak itt az alkotóházban, Abody Béla, Vilt Tibor, Pilinszky, nem tudom<br />
most mind felsorolni. Nagyszerű alkalom, itt majd tudsz portrékat, csoportképeket<br />
készíteni.” Jól eső érzés volt, hogy Galsai tulajdonított nekem annyi komolyságot,<br />
hogy ezek a művészek engem bizonyára érdekelni fognak! Le is mentem, és ott töltöttem<br />
két napot, de másutt aludtam, mert valami riportot is készítettem. Pilinszkyt<br />
én már akkor ismertem, de ez egy felületes ismeretség volt, bejárt a Nők Lapjához is.<br />
Galsai péntekenként mindig irodalmi fogadónapot tartott, ahol a meghívottak spektruma<br />
a Rákóczi tértől a Kossuth-díjasokig terjedt. Amikor megmondtam Jánosnak,<br />
hogy mit szeretnék, azt válaszolta: természetesen! És nagyon készséges volt. Megkérdezte:<br />
mit, hol, hogyan. Előző nap én már körbejártam az alkotóházi ősparkot és<br />
kiválasztottam a fát, aminek aztán ő nekidőlt. (Furcsa, hogy Soltész Rezső e témával<br />
éppen akkor telefonált, amikor most, 2009. augusztusában, éppen ott,<br />
az alkotóházban voltam.)<br />
Valószínűleg 1976-ban fotografáltam e képeket, mert engem 77-ben vettek föl a fotóművészek<br />
szövetségébe és a művészeti alapba, ezért sem aludhattam ott akkor,<br />
hiszen nem voltam tag.<br />
Tehát kimentünk Jánossal az arborétumba, és valami ilyesmit mondtam: „Megtennéd,<br />
hogy akkor odamennél a fához?” – és megkértem, hogy emelje föl egy picit<br />
a lábát, hogy biztosan álljon. Ebből lett ez a mozdulat, hogy mikor a lába a fával érintkezik,<br />
nem tudni, ki tartja a fát, vagy a fa tartja Pilinszkyt, ahogy Bella István barátom<br />
erről elmélkedett.<br />
E képek ezután elég nagy nyilvánosságot kaptak, tehát sokfelé előfordultak, de nem<br />
úgy, hogy leadtam volna lapnak. Elkészültek, és én ezzel elvoltam. Odaadtam Jánosnak,<br />
talán nem is ezt a két kópiát, hanem többet, 18x24-es méretben. Nagyon megköszönte,<br />
és hozzátartozik még, hogy a második kép, az arckép úgy készült, hogy állt<br />
a fánál, és már el is felejtette, hogy ott vagyok. El volt foglalva a saját gondolataival, és<br />
amikor szóltam neki, hogy köszönöm szépen, kész vagyok, felrebbent e révületből.<br />
Ui: Egyszer csak kaptam egy levelet tőle Párizsból vagy Londonból: Drága András,<br />
remélem nem haragszol azért, hogy elkövettem ellened ezt a merényletet. Utólagos<br />
engedelmeddel – nem kívánom idézni a dicséreteit. Az egész alakos képet ő odaadta<br />
az angol kiadójának, és az ott megjelenő Kráter című kötetének lett a hátsó borítója.<br />
E tőlem kapott kópiát magával hurcolta, és az ún. szentélyében – ahol a kotyogó kávéfőző<br />
gépe meg a legfontosabb dolgai állottak – tartotta.<br />
És e kép jelenleg a Nemzeti Múzeum fotógyűjteményének tulajdona, öröksége gondozója<br />
bocsátotta rendelkezésükre.)<br />
Haláláig jó barátságban maradtunk.<br />
lejegyezte: Sóvári Zsuzsa<br />
Vajon ki tart kit?<br />
A fa az embert?<br />
Vagy az ember a fát?<br />
(Bella Istán sorai egy Pilinszky - képhez,<br />
a Szebenivel közös KépSzavak címû kötetbõl)<br />
»
Pilinszky János Kossuth –díjas költő,<br />
1921. febr. 25-1981. V.27.<br />
Kamera: Nikon F, objektív: 1,4/105 mm Nikkor<br />
Nyersanyag: Ilford HP4<br />
2009. szeptember - október 69
Világítás sorozat 4.<br />
Világítástechnika<br />
Derítőlapok és használatuk.<br />
Vakuzás kültéren is<br />
70 VIDEO<br />
1 főfény + 1 derítőlap<br />
A professzionális világítás<br />
felé az első lépés az, ha<br />
elfelejtjük a gépre szerelt<br />
villanó használatát. Riportnál,<br />
családi képeknél ugyan jó<br />
szolgálatot tehet, de a vérbeli<br />
fotoriporterek is lehetőleg<br />
kerülik használatát.<br />
Egy helyen azonban alkalmazhatjuk:<br />
kültéri modell és<br />
portréfotónál. Inkább kisegítő<br />
fény lesz, mert az igazi<br />
sztárok kültéren a derítőlapok.<br />
Beépített vaku. Ma már minden fényképezőgépben megtalálhatjuk.<br />
Használhatók kültéren derítésre, illetve beltéri fotózásra,<br />
ha a világítással kapcsolatban - elsősorban kényelmi szempontok<br />
miatt - nincsenek nagyobb igényeink. Hátrányuk a kis teljesítmény,<br />
az hogy a gép akkuját merítik le, valamint az, hogy hajlamosak<br />
a vörösszem-effektusra. Kültéri derítésnél előnyük, hogy az<br />
optikai tengelyhez nagyon közel villannak, ezáltal kevés árnyékot<br />
vetnek.<br />
Merev reflektoros kisvaku. Közepes fényteljesítményű, kis<br />
méretű tartozékok. A vörösszemeffektusra kevéssé hajlamosak<br />
és előnyük, hogy a beépített vakuknál többet tudnak, és gyorsabban<br />
töltenek, mint a nagyobb riportervakuk. Kis tömegük miatt<br />
a gép foghatóságát nem befolyásolják, ezért riporthoz, kültéri derítéshez<br />
kiválóan alkalmasak.<br />
Forgatható, dönthető reflektoros riportervaku. Általában<br />
a legtöbb szolgáltatást nyújtó szerkezetek, fényerejük is igen nagy.<br />
További előnyük, hogy reflektoruk dönthető, forgatgató, ezáltal<br />
mennyezetre, falra is lehet villantani velük. Reflektorukat motor<br />
mozgatja automatikusan, így mindig az objektív látószögének<br />
megfelelően világítanak. Hátrányuk a magas ár, a nagy áramfogyasztás<br />
és a nagy tömeg.
Körvaku vagy gyűrűsvaku. Gyűrű alakú villanó,<br />
amit az objektív elejére kell felszerelni. Árnyékmentes<br />
világítást ad, makrofelvételhez kiválóan<br />
alkalmazható. A legjobb típusok több villanócsővel<br />
dolgoznak, így változtatható árnyékhatásra is képesek.<br />
Speciális árnyékhatásuk és az általuk adott<br />
szemfény „futurisztikus” hatása miatt időről időre<br />
a divatfotóban is előszeretettel alkalmazzák.<br />
Vörösszem-effektus. Sok olyan képet láthattunk<br />
már, ahol a képen levő személyek szeme vörösen<br />
világít. Ennek az az oka, hogy a kis villanó nagyon<br />
közel helyezkedik el az objektívhez, így fénye szemünk<br />
érhártyájáról - mint egy vörös tükörről -<br />
verődik vissza az objektívbe. Sajnos ez minden,<br />
messzebbről készült vakus képre igaz. Elkerülhetjük<br />
úgy, hogy nagyobb, külső vakut teszünk a gépre,<br />
illetve úgy, hogy közelebb megyünk és inkább nagylátószöggel<br />
fotózunk. Ha ezek a megoldások nem<br />
működnek, bekapcsolhatjuk a vörösszem-csökkentő<br />
üzemmódot. Figyeljünk a kifejezésre! A gép csak<br />
csökkenti a hatást de teljesen nem tudja megszüntetni!<br />
A csökkentés úgy működik, hogy a gép az<br />
expozíciót megelőzően a vaku többszörös elővillantásával,<br />
vagy egy éles fényű halogénlámpával megpróbálja<br />
leszűkíteni modelljeink pupilláját. A hatás<br />
függ attól, hogy a géppel szemben álló személyek<br />
szeme hogyan reagál az erős fényre.<br />
Teljes vakuautomatika. Kezdetben minden tanuló<br />
így használja a gépét, és akkor is jó szolgálatot<br />
tesz a teljes automatizmus, amikor a gondtalan<br />
fényképezés örömét szeretnénk élvezni. Ilyenek<br />
az összejövetelek, kisebb ünnepségek. Ebben az<br />
üzemmódban akkor villan a vaku, ha gépünk fénymérése<br />
elégtelennek ítéli a fényviszonyokat, vagy<br />
komoly ellenfényt érzékel. Az első esetben<br />
a berázásveszélyes záridőnél hosszabb idők vezérlése<br />
helyett az automatika inkább a vakut villantja,<br />
hogy jól exponált felvételünk legyen. Az ellenfényes<br />
esetben a fénymérés adatai alapján úgy válassza<br />
meg a fényrekesz-záridő párost, hogy a beépített<br />
kisteljesítményű vaku fénye elég legyen az árnyékos<br />
részek derítéséhez. Kültéri derítéshez jobb azonban<br />
bekapcsolnunk gépünk villanóját:<br />
Bekapcsolt villanó. Ilyenkor gépünk nem figyel<br />
a berázásveszélyes záridőhatárra. Természetesen<br />
jelzi ennek veszélyét, azaz figyelmeztet az állvány<br />
használatára, azonban a hosszabb záridőket is minden<br />
hezitálás nélkül exponálja. Tanult fotósnak ez<br />
azért jó, mert a gép a meglévő fényeket kombinálja<br />
a vakuvilágítással, így akár egy party vagy szórakozóhely<br />
hangulatát is megőrzi számunkra. Másik<br />
haszna az, hogy erős, kemény árnyékokat okozó<br />
napfénynél az árnyékokat deríti és portrénál nagyon<br />
hatásos csillogást - ún. szemfényt - ad.<br />
Körvakuval<br />
Ne érezzük tehát nevetségesnek magunkat, hogy verőfényben,<br />
nappal vakuzunk. Aki az árnyékokat deríti biztosan jobb fotókat<br />
visz haza, mint az őt kinevető fotóstársa.<br />
Villanófény-korrekció. Bekapcsolt villanónál előfordul, hogy<br />
a vaku fénye túl erős vagy túl gyenge. A felvétel után közvetlenül<br />
megjelenő képen ezt ellenőrizhetjük. Ha a vaku fénye túl<br />
erős, azaz nagyon részlettelenül világos az előtér, a vaku által<br />
kibocsájtott fénymennyiséget korrigálni kell. Ebben az esetben<br />
negatív korrekciót állítsunk be és ismételjük meg a felvételt.<br />
Ha az előteret túl sötétnek érzékeljük, akkor viszont fordítva, azaz<br />
pozitív irányban korrigáljunk. A gyakorlatban inkább az előbbi<br />
eset fordul elő, így általában 0.5-1.5 fényértékkel csökkentjük<br />
a vaku fényét.<br />
Nemcsak a beépített vakuval deríthetünk,<br />
hanem használhatunk összecsukható kivitelben elkészített reflektorokat<br />
is. Ezekkel sokkal szebb világítást érhetünk el, hiszen<br />
a felületük többszöröse a vakuk fénykibocsájtó felületének - és<br />
a világítótest felülete az, ami a fotóban számít. Persze derítőlapból<br />
többféle méret és szín létezik. Amatőrcélra a következőket<br />
ajánljuk: vegyünk 2 db 25x50 cm-es oválisat. Az egyik legyen<br />
ezüst/napfény (sunlite), míg a másik ezüst/mattfehér (ld. később).<br />
Vegyünk ezen felül 2 db 75x125 cm-es oválisat ugyanilyen felületi<br />
párosítással. Az egész olcsóbb, mint egy forgatható reflektoros<br />
riportervaku és már meg is van a profi napfénystúdiónk modell,<br />
portré, tárgy, növény és makrofotózáshoz!<br />
2009. szeptember - október 71
Világítás sorozat 4.<br />
Világítástechnika<br />
Ha arcképet készítünk napfényen, állítsuk<br />
modellünket háttal a napnak, így megvan a hajfény.<br />
A két kicsi derítőlapot pedig lapos V-alakban helyezzük<br />
el a modell arca alatt. Így az áll alatti árnyékok<br />
eltűnnek, a hajtincsek árnyéka világosabb lesz<br />
és megjelenik a szemfény. A felületek variálásával<br />
(ezüst/mattfehér), illetve a derítőlapok mozgatásával<br />
nagyon sokféle változatban portrézhatunk!<br />
Az így kialakult világítótestet derítőgallérként ismeri<br />
a fotográfia. Makrofotózásnál ugyanez a trükk<br />
irányadó: ellenfény és két lappal derítünk. Ilyenkor<br />
persze sokkal nagyobb mértékben mozgathatjuk<br />
a derítőlapokat. Mivel látjuk mit csinálunk - szemben<br />
a vakus derítéssel - gyorsan tanulhatunk.<br />
A vakus derítéssel persze mindig kiegészíthetjük<br />
fényeinket.<br />
Ha nagyobb tárgyat kell fotóznunk, vagy<br />
mellképet fényképezünk, az egyik kicsi derítőlapot<br />
nagyra kell cserélnünk! A nagy derítőlappal a nappal<br />
szemből kell a modell (tárgy) árnyékos felületeit<br />
megvilágítani. A kisebb derítőlappal (ha ügyes<br />
a segítőtársunk, használhatjuk mindkettőt!) Az arc<br />
másik, vagy a sötét ruha (pl. farmer) másik oldalára<br />
adhatunk további fényt.<br />
Ha 3/4-es vagy teljes alakot fotózunk,<br />
a két nagy derítőlapra lesz szükségünk. Az egyikkel<br />
a nappal szemben állunk fel, a másikkal a modell<br />
másik oldalára adunk fényt. A felületek változtatásával<br />
vagy a derítőlapok mozgatásával (közelebbtávolabb,<br />
feljebb, lejjebb) óriási szabadságunk van<br />
plasztikusan világítani.<br />
Ha a modellünk vagy a tárgy árnyékban van,<br />
azaz nem közvetlen napfény világítja meg, akkor az<br />
ezüst felületekkel odavilágíthatunk, azaz fényt hozhatunk<br />
az árnyékba. Ezáltal a szórt fényt megszüntethetjük,<br />
ami a plasztikus világítás alapja. Ráadásul<br />
rövidebb expozíciós időkkel fotózhatunk, ami portrénál<br />
- különösen gyermekeknél -, valamint teleobjektív<br />
használatánál óriási előny.<br />
A derítőlapok mágikus fotószközök.<br />
Kis helyen elférnek, de óriási méretűre nyílnak ki.<br />
Minden derítőlapnak két oldala van, igazi 2-in1 eszközök.<br />
Felületek szerint megkülönböztetünk matt<br />
és fényes típust. A matt felület galambszürke, fehér<br />
és ezüst színekben készül. A leglágyabb és egyben<br />
legkevesebb fénye a galambszürkének van. Szinte<br />
csak a fényképezőgép látja hatását, ezért nehéz<br />
vele dolgozni, professzionális eszköz. Kissé keményebb,<br />
határozottabb fénye van a fehér felületnek,<br />
de ennek használatához is gyakorlatra van szükség.<br />
Univerzálisan használható, ezért ajánlottuk megvételre.<br />
A mattezüst nagyon hasonlít a fényes ezüstre,<br />
de kisebb fényereje van, ezért inkább a másik típust<br />
vásároljuk meg.<br />
72 VIDEO<br />
1 főfény + 1 derítőlap<br />
A fényes derítőfelületek színei<br />
sokkal szerteágazóbbak! Az ezüst<br />
általánosan használt, mert karakteres<br />
fénye és nagy fényereje van. Ha árnyékban<br />
fotózunk, gyakran csak a kék ég<br />
fénye az, amit derítésre használhatunk.<br />
Mivel ez kék, sárga szűrővel kell a kékségét<br />
kompenzálni. A napfény felület<br />
(„sunlight”, „sonnenlicht”) ezért olyan<br />
ezüst, amin sárga csíkokat, vagy<br />
szabálytalan pettyezést figyelhetünk<br />
meg. Ezek kompenzálják tehát a kékséget.<br />
Ugyancsak univerzálisan használható,<br />
ezért ajánlottuk ezt a párost is megvételre.<br />
A bőrszínt melegebbre tudjuk<br />
varázsolni vele, ha közvetlen napfénnyel<br />
és nem a kék ég fényével derítünk.
1 főfény + 1 derítőlap Indirekt fény derítőlapra<br />
Az arany és óarany felületek már inkább<br />
csak a profik eszköztárába valók.<br />
A fényt erősen elszínezik, emiatt kevesebb fényt<br />
vernek vissza és velük színhelyesen fotózni nehéz.<br />
Akkor használjuk őket, ha fehérneműt, vagy<br />
világos színű fürdőruhát fotózunk szabadtéren.<br />
Ilyenkor a bőr bronzbarnára színeződik, de egy kis<br />
túlexpozícióval a sárgás fényhatás nem látszik<br />
a ruhadarabokon. Természetesen hideg színű ruhadarabokat<br />
csak korlátozottan fotózhatunk így.<br />
A derítőlapok nagyon hasznos jószágok, minden<br />
komoly amatőrfotós kelléktárában helyet kell<br />
kapniuk. Mivel nagyon olcsók, érdemes megvenni<br />
őket. Aki szabadon szeretne próbálkozni,<br />
fehér kartonlappal, vagy kartonlapra ragasztott<br />
alufóliával kipróbálhatja hatásukat vásárlás előtt.<br />
Érdemes segítőtársakkal felszerelkezni a derítőlapos<br />
fotózáshoz. A fotózás társas tevékenység és<br />
élmény, így ez nem okozhat problémát.<br />
Török György<br />
mûszaki és reklámfotográfus<br />
www.fotosuli.hu<br />
Illusztrációk: Benkô Sándor, ARTFOTO<br />
2009. szeptember - október 73
GADÁnyi György<br />
Fotótörténet<br />
Fodor, Jehl és Edison<br />
74 VIDEO<br />
Fotótörténeti sorozatunk<br />
19. részében Gadányi<br />
György tanár Úr a fényképalbumokról<br />
beszélt:<br />
A fényképalbum<br />
Az album több blokkból áll.<br />
- Edison és az őt meghívó volt<br />
munkatársai képei,<br />
közjogi méltóságok<br />
- Erdélyi Mór budapesti és<br />
pozsonyi képei<br />
- Budapest szobrai<br />
- Jellegzetes foglalkozások<br />
Az első fényképeket, az ezüstlemezre készült<br />
dagerotípiákat keretbe foglalták,<br />
falra akasztották, vagy kis tokban, vitrinben<br />
őrizték. Az 1850-es évek közepétől az<br />
üvegre öntött kollodium negatívról számtalan,<br />
viszonylag olcsó másolat készülhetett.<br />
A kartonra ragasztott 5.5 x 8 centiméteres<br />
sópapír másolat – az úgynevezett vizitkártya<br />
divatja ekkor kezdődött. Látogatóba<br />
menet, ünnepeken a családok megajándékozták<br />
egymást legújabb fotográfiájukkal.<br />
Hamarosan fióknyi vizitkártya kép gyűlt<br />
össze a családoknál kezelhetetlenül, kitéve<br />
sérülésnek, fogdosásnak. Ebben a káoszban<br />
kínált rendet az új ötlet, az album.<br />
Az anyagi és társadalmi igénynek megfelelően<br />
vászon, bársony, bőr, veretes, kulcsra<br />
zárható, a család címerével ellátott, sokszor<br />
könyvkötészeti, ötvösművészeti remekek.<br />
Kemény oldalaiban zsebekbe lehetett<br />
betolni a képeket – természetesen szigorú<br />
rendben. Az album első részében a család<br />
képei voltak, utána következtek a család<br />
barátai, a hátsó harmadban kaptak helyet<br />
a fotográfusoknál, papírüzletben megvásárolható,<br />
katalógusból rendelhető, híres<br />
emberek, írók, politikusok, színészek,<br />
uralkodók képei. Az amatőrizmus terjedésével<br />
egyszerűbb albumokba rendezték<br />
a kirándulásokon, nyaralásokkor, szüretkor<br />
készült amatőr képeket. Az 1860-as évektől<br />
divattá vált, hogy testületek, egyesületek,<br />
színházak színészei, az országgyűlés tagjai,<br />
a Magyar Tudományos Akadémia tagjai
A Hungária Szálló előtt<br />
Héderváry Khuen, Széll Kálmán, Kossuth Ferenc, Apponyi<br />
Albert és felesége, Berzeviczy Albert valamint<br />
Fodor István és Jehl Ferenc a meghívók<br />
Erdélyi Mór Budapest képei<br />
2009. szeptember - október 75
GADÁnyi György<br />
Fotótörténet<br />
időről időre leültek Simonyi Antal, Borsos<br />
József, Schrecker Ignác és Ellinger Ede<br />
fényképezőgépe elé. Készült album<br />
a világkiállításokon résztvevő magyarokról,<br />
egy nagy múltú cég jubileumára, a cégalapító<br />
nyugalomba vonulásakor az alkalmazottak<br />
képeivel. Klösz György Kossuth<br />
hamvainak hazahozataláról készült képeit<br />
laponként és albumokba rendezve is meg<br />
lehetett venni. Divald Károly - Tátra, Erdélyi<br />
Mór - Budapest képei közismertek.<br />
Most lapozzunk bele egy érdekes alkalomból<br />
készült albumba! Thomas Alva Edison –<br />
többek között – a fonográf, a mozi és az izzólámpa<br />
szabadalmaztatója európai körútja<br />
során két volt magyar munkatársa meghívásának<br />
eleget téve, 1911. szeptember 11-én és<br />
12-én, családjával Budapestre látogatott.<br />
A meghívók Fodor István és Jehl Ferenc<br />
a Magyar Elektromos Művek létrehozói voltak.<br />
A díszalbum 30 x 40 x 8 centiméter méretű,<br />
- érdekességképpen - hét kilogramm<br />
a súlya; Posner Károly nyomdai műintézete<br />
készítette. Három példányban készült –<br />
a díszalbumból Edison, Fodor, és Jehl kapott.<br />
76 VIDEO<br />
Hoffmann József<br />
Edison és felesége,<br />
a hátsó ülésen Fodor<br />
és Jehl a Protos kocsiban<br />
Pozsony látképe<br />
és az „öreg” város<br />
Egy kolléga Pozsonyból Deckrullo<br />
Nettel kamerával.
Pesti szobrok<br />
Jellegzetes foglalkozások gyűjteménye<br />
az album utolsó blokkja.<br />
Köztük: rendőr, kéményseprő, gyümölcsös<br />
kofa, utcaseprő, munkás, mérnök, pénzesmotoros<br />
és csomagkihordó postás, plakátragasztó,<br />
rikkancs, üveges-tót, telefonos<br />
kisasszony, tűzoltó, stb.<br />
2009. szeptember - október 77
Partnerek<br />
Partnerek<br />
78<br />
Fotózásról felsôfokon!<br />
VIDEO<br />
MAGYARORSZÁG<br />
LEGJOBB<br />
FOTOTECHNIKAI ÉS<br />
SZOLGÁLTATÓ ÜZLETEI,<br />
AHOL A FOTOVIDEO<br />
MAGAZIN KAPHATÓ -<br />
AZ ÖN SZOLGÁLATÁBAN!<br />
A Partnerek rovat hirdetési felületei:<br />
KICSI: Mérete: 42 x 56 mm (álló)<br />
A hirdetés ára: 10.000.- Ft + ÁFA / megjelenés<br />
KÖZEPES: Mérete: 56 x 90 mm (fekvő)<br />
A hirdetés ára: 25.000.- Ft + ÁFA / megjelenés<br />
NAGY: Mérete: 120 x 89 mm (álló)<br />
A hirdetés ára: 35.000.- Ft + ÁFA / megjelenés<br />
A hirdetéshez 10-10 példányt adunk az aktuális lapszámokból.<br />
Helyezze el üzlete hirdetését a FotoVideó Partnerek rovatában,<br />
amely rendkívül kedvező árú megjelenési lehetőséget biztosít.<br />
Bővebb felvilágosításért hívja a 453-1046-os telefonszámot!
Galéria<br />
Küldje be a legjobb fotóját!<br />
A F o t oV i d e o m a g a z i n B l a c k & W h i t e k i a d á s á b a n , r e n d s z e r e s e n<br />
helyet biztosítunk Olvasóink legjobb felvételeinek.<br />
Ha van olyan fotó, amit jónak tart és szeretné megmutatni<br />
a Black&White Olvasóinak, akkor küldje el,<br />
és mi közzétesszük a Galériában.<br />
A ké p e ke t t ö m ö r í t e t t f o r m á t u m b a n v a g y C D - n t u d j u k f o g a d n i .<br />
Cím: FotoVideo Szerkesztőség<br />
1034. Budapest, Bécsi út 141/143 B&W Galéria.<br />
fotovideo@solteszreklam.hu<br />
www.fotovideo.hu<br />
2009. szeptember - október 79
Elôzetes<br />
A következô számunk tartalmából<br />
<strong>TeszT</strong><br />
Canon 7D<br />
Samsung WB1000<br />
Casio Exilim EX-H10<br />
Nikon D 3000<br />
80 VIDEO<br />
Black & White<br />
2009. Ősz<br />
15 éves a szellemkép<br />
Szarka Klára írása a méltán híres<br />
fotográfiai műhelyről<br />
a lyukkamerák szerelmesei<br />
Kísérletező fotósok és saját<br />
készítésű kameráik<br />
a világhír nyomában<br />
MagyarOk NEw yOrkbaN<br />
Kincses Károly írása a New York-i magyar<br />
fotográfusokról és munkáikról<br />
VIDEO<br />
Kiadja a<br />
Lapalapító - szerkesztô:<br />
Soltész Rezsô<br />
Felelôs kiadó:<br />
a kft. ügyvezetô igazgatója<br />
Munkatársak:<br />
Dékány Zsolt, Gadányi György, Goldsmann Tamás,<br />
Hoffmann József, Kerekes Katalin, Módos Gábor,<br />
Murvai Ervin, Oláh Gábor, Seiler György, Szoboti Tamás,<br />
Török György, Várnai László, Vithalm Ákos<br />
Mûvészeti vezetô:<br />
Kondákor László<br />
Tervezôszerkesztô:<br />
Gyõri Norbert, Keller Beatrix<br />
Lapterv:<br />
Kondákor László<br />
Fotó:<br />
Gyôri Norbert<br />
Megjelenik:<br />
2009-ben hat alkalommal<br />
7000 példányban<br />
Szerkesztôség:<br />
1034 Budapest, Bécsi út 141-143.<br />
Tel./fax: 453-1040<br />
fotovideo@solteszreklam.hu<br />
Marketing:<br />
Kovács Márta<br />
453-1049<br />
Irodavezetô:<br />
Lückl Mária<br />
Hirdetés:<br />
Kovács Márta: 453-1049<br />
kovacs.marta@solteszreklam.hu<br />
Értékesítés:<br />
Holló Tibor<br />
Nyomda:<br />
Pharma Press Kft.<br />
1037 Bp. Vörösvári út 119-121.<br />
Tel.: +36 1 577 6369<br />
www.pharmapress.hu<br />
ISSN: 1419-5291<br />
Megrendelhetô a szerkesztôség címén<br />
Elôfizetési díj egy évre 5 500 Ft<br />
Terjeszti a LAPKER Rt. és alternatív terjesztôk<br />
E-mail: fotovideo@solteszreklam.hu<br />
www.fotovideo.hu<br />
A FotoVideo Digital<br />
magazin<br />
az EISA fotó panel<br />
magyar tagja.<br />
A FotoVideo magazin megjelenését 2008-ban<br />
a Nemzeti Kulturális Alap és<br />
az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatja
2009. március - április 1
Elôzetes<br />
A következô számunk tartalmából<br />
www.nikon.hu<br />
<strong>TeszT</strong><br />
Canon 7D<br />
Samsung WB1000<br />
Casio Exilim EX-H10<br />
Nikon D 3000<br />
80 VIDEO<br />
Black & White<br />
2009. Ősz<br />
15 éves a szellemkép<br />
Szarka Klára írása a méltán híres<br />
fotográfiai műhelyről<br />
a lyukkamerák szerelmesei<br />
Kísérletező fotósok és saját<br />
készítésű kameráik<br />
A legjobb is lehet még jobb.<br />
Megérkezett a Nikon D300s.<br />
a világhír nyomában<br />
MagyarOk NEw yOrkbaN<br />
VIDEO<br />
Kiadja a<br />
Lapalapító - szerkesztô:<br />
Soltész Rezsô<br />
Felelôs kiadó:<br />
a kft. ügyvezetô igazgatója<br />
Munkatársak:<br />
Dékány Zsolt, Gadányi György, Goldsmann Tamás,<br />
Hoffmann József, Kerekes Katalin, Módos Gábor,<br />
Murvai Ervin, Oláh Gábor, Seiler György, Szoboti Tamás,<br />
Török György, Várnai László, Vithalm Ákos<br />
Mûvészeti vezetô:<br />
Kondákor László<br />
Tervezôszerkesztô:<br />
Gyõri Norbert, Keller Beatrix<br />
Lapterv:<br />
Kondákor László<br />
Fotó:<br />
Gyôri Norbert<br />
Megjelenik:<br />
2009-ben hat alkalommal<br />
7000 példányban<br />
Szerkesztôség:<br />
1034 Budapest, Bécsi út 141-143.<br />
Tel./fax: 453-1040<br />
fotovideo@solteszreklam.hu<br />
Marketing:<br />
Kovács Márta<br />
453-1049<br />
Irodavezetô:<br />
Lückl Mária<br />
Hirdetés:<br />
Kovács Márta: 453-1049<br />
kovacs.marta@solteszreklam.hu<br />
Értékesítés:<br />
Holló Tibor<br />
Nyomda:<br />
Pharma Press Kft.<br />
1037 Bp. Vörösvári út 119-121.<br />
Tel.: +36 1 577 6369<br />
www.pharmapress.hu<br />
ISSN: 1419-5291<br />
Megrendelhetô a szerkesztôség címén<br />
Elôfizetési díj egy évre 5 500 Ft<br />
Terjeszti a LAPKER Rt. és alternatív terjesztôk<br />
E-mail: fotovideo@solteszreklam.hu<br />
www.fotovideo.hu<br />
A FotoVideo Digital<br />
magazin<br />
az EISA fotó panel<br />
magyar tagja.<br />
A Nikon D300s. DX-formátum. 12,3 megapixel. HD videó. Sztereó hang. Kettõs kártyanyílás.<br />
7 kép/mp. Ajánlott fogyasztói ár 509 990 forint.<br />
A FotoVideo magazin megjelenését 2008-ban<br />
Kincses Károly írása a New York-i magyar<br />
Továbbfejleszteni a már így fotográfusokról is kategóriája legjobbjának és munkáikról számító D300-at nem volt könnyû, de megtettük.<br />
a Nemzeti Kulturális Alap és<br />
az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatja<br />
Felszereltük HD felbontású videóval, sztereó hangfelvétellel (külön sztereó mikrofonnal), akár 7 kép/mp<br />
sebességgel, dupla, CF és SD kártyát is fogadó kártyanyílással. És mindezt ugyanabban a kompakt, könnyû<br />
vázban. A legjobb még jobb lett. A váz ajánlott fogyasztói ára mindössze 509 990 forint. Üdvözöljük a Nikonnál!
Change language