Hegynevek a középkori Magyarországon - MEK

dőt és hegyet is jelölő Szár-hegy (83) név mellett szerepel például az erdő megnevezésére
a Szárhegy-erdő (uo.) névforma is.
A névadás-névhasználat e vonása könnyen magyarázható a kognitív nyelvészet
nézőpontjából. A helynevek ugyanis a kognitív folyamatok leképeződéseinek
nyelvi megvalósulásai, ennek megfelelően magukon viselik a megismerő folyamat
mögött meghúzódó osztályozó, rendszerbe illesztő mozzanatok jellemző
vonásait. A megismerési folyamat eredményeképpen pedig a kiemelkedést és az
azt borító erdőséget az egyén nem választja el élesen egymástól, a két objektumot
valójában egyazon denotátumként dolgozza fel, amit persze a névadó többféle
megjelenésben szemlélhet, és nevezhet el, vö. 1483: Siluam Monoros alio
nomine Kvththethw vocatam (OklSz.). A feldolgozás mikéntjével magyarázható
az is, hogy a már használatban lévő erdőnév könnyedén átvonódhat a kiemelkedés
megnevezésére, és fordítva, noha magában a névben természetesen megőrződik
az elsődleges jelentéstartalom. 54 A hegyet és erdőt is jelölő Halyagos névben
(KOVÁTS D. 2000: 78) például a kiemelkedés növénytakaróval fedett volta
jelenik meg (< m. R. N. halyag ’hólyagfa’, vö. FNESz. Halyagos), míg a szintén
hegy- és erdőnévként is használt hegy utótagú nevek konnotációjában nyilván a
kiemelkedés jelentése erősebb.
Az, hogy a név kétféle objektumot is jelöl, gyakran hatással van a név ragozására
is. 55 A helyviszonyt a kiemelkedések esetében tipikusan a „rajta” viszonnyal
fejezzük ki, míg az erdők esetében „benne” viszonynak minősítjük. A
Hegyköz hegy és erdő megjelölésére is használt nevei esetében ebből adódóan
nem ritka, hogy a névhez mindkét végződés járulhat, nyilvánvalóan annak megfelelően,
hogy épp melyik helyfajtára akar utalni vele a beszélő, pl. Remetehegy,
-be, -re (KOVÁTS D. 2000: 125); Hátulsó-hegy, -be, -re (92). A név denotátumának
a változása azonban nem feltétlenül eredményezi a grammatikai
szerkezet változását is, a Páska-hegy (81), Szár-hegy (83), Szemlő-hegy (83) nevekkel
erdőt is jelölnek, az adatok szerint mégsem kapcsolják hozzájuk a „benne”
viszony végződéseit. Ugyanakkor arra is van példa, hogy a név elsődleges
grammatikai szerkezete teljesen átalakul: a Korom-hegy névvel például Füzérkajatán
már jobbára csak a rajta lévő erdőre utalnak, s hozzá kapcsolódóan a
helyviszonyt a névhasználók mindig „benne” viszonyként fejezik ki, másrészt
54 SZILÁGYI N. SÁNDOR éppen ezért a metonímiát a közszavak kapcsán nem névátvitelként, azaz
nem jelentésváltozásként értelmezi, hanem szemantikai-grammatikai szabályként, egyfajta rövidítési
eljárásként magyarázza, melynek eredményeképpen „a mondatban szemantikailag összeférhetetlen
szavak kapcsolata jön létre” (1997: 51). Eszerint aki felmegy az Urasági-erdőbe ~
Urasági-erdőre, az valójában a kiemelkedésre megy fel, ahol az Urasági-erdő található.
55 SZILÁGYI N. ezt a metonímia általános szintaktikai szabályának tekinti: „a törölt elem mondatbeli
viszonyító eleme (ragja, névutója) megmarad, és ahhoz az elemhez kapcsolódik, amelynek valamelyik
attribútuma lehetővé teszi a törlést: Most éppen Rejtő[ regényé]t olvasom.” (1997:
53). A hegyet és erdőt is megnevező névalakulatok esetében azonban ez a viszony nem ilyen
egyértelmű.
63