A fényképezés gyakorlati területei - inter-studium.hu
A fényképezés gyakorlati területei - inter-studium.hu
A fényképezés gyakorlati területei - inter-studium.hu
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Digitális fényképezés alapismeretei<br />
2. modul<br />
A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése az intézmények<br />
közötti nemzetközi együttműködéssel<br />
TÁMOP-2.2.4.-08/1-2009-0012
Szemere Bertalan Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium<br />
Szerkesztette: Zelei Erika - Zombor Gyula<br />
Lektorálta: Dr. Gyenes Zsolt DLA<br />
A kiadvány az „INTER-STUDIUM - Az egész életen át tartó tanulás fejlesztése<br />
az intézmények közötti nemzetközi együttműködéssel” című, TÁMOP-<br />
2.2.4.-08/1-2009-0012 számú projekt keretében készült.<br />
A projekt az Európai Unió támogatásával, a Társadalmi Megújulás Operatív<br />
Program társfinanszírozásával valósul meg<br />
- 2010 -
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
TARTALOMJEGYZÉK<br />
1. Kompozíciós megoldások a fotográfiában.................................... 5<br />
1.1 Képkompozíció .................................................................. 5<br />
1.2 Aranymetszés ................................................................... 5<br />
1.3 A háromszög-kompozíció .................................................... 6<br />
1.4 A képi ritmus .................................................................... 7<br />
1.5 A kevesebb több, avagy redukció és hangsúlyozás ................. 7<br />
1.6 Tájékozódás a képen.......................................................... 8<br />
1.7 A képi egyensúly ............................................................... 9<br />
1.8 Szokatlan nézőpontok ........................................................ 9<br />
1.9 A Képmező közepe............................................................11<br />
1.10 Képi feszültség két képelem között...................................11<br />
1.11 Pillantás a képből kifelé ..................................................12<br />
1.12 Kép a képben ................................................................12<br />
1.13 Zavaró elemek tudatos használata ...................................13<br />
1.14 Játék a formákkal ..........................................................13<br />
2. Műtermi tárgyfényképezés.......................................................16<br />
2.1 Műterem berendezései, eszközei.........................................16<br />
2.2 Beállítás, világítási alapesetek ............................................16<br />
2.3 Különböző anyagú tárgyak fényképezése .............................20<br />
3. Személyfényképezés ..............................................................22<br />
3.1 Eszközök .........................................................................22<br />
3.2 Karakter..........................................................................23<br />
3.3 Műtermi személyfényképezés .............................................24<br />
3.4 Személyfényképezés a szabadban.......................................27<br />
4. Épületfényképezés .................................................................28<br />
4.1 Eszközök, épületfotók típusai .............................................28<br />
4.2 Épületek külső fényképezése ..............................................29<br />
4.3 Épületbelső fényképezése ..................................................32<br />
5. 5. Természetfotózás alapismeretei............................................36<br />
5.1 Tájfényképészet ...............................................................36<br />
5.2 Növényfotózás .................................................................38<br />
3
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
5.3 Állatok fotózása................................................................39<br />
5.4 Makro fotózás ..................................................................43<br />
5.5 Vakuzás ..........................................................................45<br />
5.6 Többszörös expozíció lágy hatás elérésére............................46<br />
Irodalomjegyzék ............................................................................47<br />
Képjegyzék....................................................................................47<br />
4
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
1. Kompozíciós megoldások a fotográfiában<br />
1.1 Képkompozíció<br />
A kompozíció egészét a képfelület képelemeinek kapcsolata, elrendezése<br />
határozza meg. Az avatatlan szemlélő leginkább csupán a kép tartalmát<br />
nézi. Azonban minden képi tartalom erőteljesen vagy unalmasan, kaotikusan,<br />
vagy rendszerezetten közvetítődik a néző felé. Ezt nevezzük képi<br />
kompozíciónak. A képi formanyelvnek a beszélt nyelvtől eltérő, önálló törvényei<br />
vannak. Törvények, amelyek részben olyan idősek, mint a görög<br />
harmónia tanok.<br />
1.2 Aranymetszés<br />
Szimmetriatengely<br />
Aranymetszés<br />
A képformálás alapja az, hogy a képelemeket úgy osszuk fel, hogy a tekintet<br />
egyszerre érezzen feszültséget és harmóniát. Hogy ez mit jelent<br />
pontosan, azt már a régi görögök harmónia-tana is meghatározta. Az<br />
aranymetszés két részre oszt egy szakaszt. Matematikailag a nagyobb<br />
rész úgy aránylik a kisebbhez, mint az egész a nagyobbhoz. A képet az<br />
aranymetszés szerint nagyjából 5:8 arányban<br />
felosztó vonalakat harmonikus harmadoló,<br />
vagy osztóvonalaknak is<br />
nevezzük. A felosztás az<br />
emberi szem számára<br />
különösen kellemes, hiszen<br />
a tekintet előszeretettel<br />
vándorol a különféle<br />
nagyságú képmezők<br />
között, és szereti a harmóniát is. Ha a képformátumot<br />
felosztjuk a két szimmetriatengellyel és a két vízszintes<br />
egy függőleges harmonikus harmadoló vonallal, és<br />
ehhez még hozzá vesszük a kép két átlóját, kialakul az<br />
úgynevezett képi alapváz. Az a fénykép, amelynek<br />
elemei túlságosan az alapvázra orientálódnak, nagyon<br />
Képátló<br />
5
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
merevnek hat. Viszont ha az egyes képelemek az alapváz részein helyezkednek<br />
el, az rendszerint segít a tiszta, jól strukturált képi hatás elérésében.<br />
Nem szükséges tehát görcsösen törekedni a szabályok alkalmazására,<br />
mivel ezeket mindenki magában hordozza. Ezek kifejezik a nyugati<br />
ember harmóniaérzetét. Egy kínai nézőben más érzéseket váltana ki<br />
ugyanaz a fotó, mert ő nem balról jobbra olvasná a képet.<br />
1.3 A háromszög-kompozíció<br />
Az egyik legismertebb klasszikus kompozíciós lehetőség.<br />
Rendszerint statikussá teszi a képet. Az ismert<br />
festő, Caspar David Friedrich kompozícióit<br />
szögmérővel dolgozta ki. A háromszög már önmagában<br />
is egy harmonikus forma. Különösen az<br />
egyenlő szárú, vagy egyenlő oldalú háromszög generál<br />
vizuális harmóniát. A fotósnak a valóságban<br />
kell megtalálnia mindazt, amit a fényképbe szeretne<br />
komponálni. A valóság szeleteiből kell kiszűrnie<br />
„a vizuális háromszögeket”.<br />
A háromszög lehet egyértelműen<br />
felismerhető,<br />
vagy olyan is, amelyre épp csak utalás történik.<br />
Az ilyen vizuális háromszögnek is elrendező, harmonizáló<br />
funkciója van. Időnként statikusnak,<br />
szinte merevnek hathat. A modern képi formanyelv<br />
inkább a dinamikát részesíti előnyben, ami<br />
többször bemozdulásos életlenséggel fejeződik ki<br />
– a vizuális háromszöget dinamikus kompozícióknál<br />
is<br />
Háromszög kompozíciók<br />
alkalmazhatjuk.<br />
Dinamikus háromszög<br />
A háromszög-kompozíció dinamikus képek ábrázolásában is segíthet. A<br />
dinamikus kompozíció ismérvei: alapját ferde, vagy átlós vonalak képezik,<br />
ám még ennél is fontosabb, hogy különféle módszerekkel a mozgás érzeten<br />
szuggerálódik a kép szemlélőjében. Nem véletlenül operál a modern<br />
fotográfia a bemozdulásos életlenséggel. A dinamikát két egymással ellentétes,<br />
a tekintetet egyaránt a képből kivezető mozgás érzékelteti. A két<br />
képelem mozgása között különösen erős képi feszültség keletkezik. A vizuális<br />
háromszögre olykor elég csak utalni. A nagylátószögű objektív<br />
perspektivikus torzításai és nagy mélységélességei miatt különösen alkalmas<br />
dinamikus kompozíciók létrehozásához.<br />
6
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Centrális háromszög<br />
Inkább statikusabb, nyugodtabb képet ad. A<br />
háromszög alapja a bal alsó résztől a jobb<br />
alsó részig húzódik, és a csúcs a képmező<br />
felső részén, középen, az enyészpontban található.<br />
Centrális háromszög<br />
1.4 A képi ritmus<br />
A zenéhez hasonlóan a képet is erősen meghatározhatja a ritmus. Ahhoz,<br />
hogy ritmust építsünk a kompozícióba, fontos a tartalom elvont, absztrakt<br />
megjelenítése. Általános értelemben a ritmus hasonló dolgok, formák állandó<br />
váltakozását, ismétlődését is jelenti.<br />
Hasonló formák visszatérése, ismétlődése persze nem csupán időben értelmezhető,<br />
hiszen ritmus a képmező terét is strukturálhatja. Miként a zenében<br />
a ritmus alapszerkezete az idő részekre történő felosztása, úgy a<br />
képi ritmust, az elemek térben való elhelyezkedése szabja meg. A kevés<br />
képelem folytonos visszatérése adja a képek erejét. Bizonyos modern zenei<br />
irányzatok ugyancsak egy zenei alapforma ismétlődésére épülnek. Néhány<br />
afrikai dobritmus is állandóan ismétlődik. Az efféle ismétlődésnél<br />
szükséges egy ellen pont, különben a ritmus hamar monotóniába fullad.<br />
Képi ritmus<br />
1.5 A kevesebb több, avagy redukció és hangsúlyozás<br />
A túlzsúfolt képek összezavarják a szemlélőt. Tudatos redukció, a képi<br />
elemek számának csökkentése átlátható viszonyokat teremt, és hatásos<br />
fényképeket eredményez. Ehhez alapkövetelmény a keresőben látott képet<br />
elég hosszú ideig és elég kritikusan szemlélni.<br />
Kazimir Malevics festőművész, az orosz konstruktivizmus egyik legfontosabb<br />
képviselője, megfestette az első egyszínű fekete képét, amivel nagy<br />
7
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
feltűnést keltett. Malevics tudatosan vitte extrém túlzásba a színek és formák<br />
redukcióját. Ezt Piet Mondrian is továbbvitte.<br />
Kazimir Malevics<br />
Piet Mondrian<br />
Ha végignézzük a munkásságát, megértjük, hogy a három alapszínnel színezett<br />
téglalapjai miért lettek világhírűek.<br />
A fényképezés területén sem csak az a művészet, hogy a képelemeket<br />
elhelyezzük a képmezőn. Sokkal nagyobb kihívás a sokszínű, nyugtalan<br />
világ elemeit megfelelő mértékben redukálni. A legtöbb esetben túl sok<br />
minden kerül a képre. Feininger azt tanácsolta, hogy a fényképezés előtt<br />
több nézőpontból vizsgáljuk meg a tárgyat. A képi elemek kompozíciós<br />
redukcióját, érdemes mozdulatlan témákon gyakorolni. Ez elmélyült, lassabb<br />
munkát követel meg. Hosszasan szemlélni a keresőt, és feltenni a<br />
kérdést: van valami felesleges a képen? Hogyan tudom továbbredukálni a<br />
képelemeket? Még közelebb kell mennem? Ki kell cserélnem az objektívet?<br />
Gyakorta elegendő egy métert<br />
megtenni valamelyik irányba és az<br />
elemek redukciójának kompozíciója<br />
máris tökéletes. Az ilyen jellegű fotográfia<br />
mestere Sugimoto. A világot<br />
tenger, horizont és égbolt hármasra<br />
redukálta. Két különböző szürke,<br />
csaknem egyszínű folt tette fotográfiai<br />
világát ismertté. Kevesebb képi forma<br />
gyakran nagyobb hatást kelt, ha a képen<br />
a megfelelő súlypontokon vannak<br />
elhelyezve.<br />
Hiroshi Sugimoto<br />
1.6 Tájékozódás a képen<br />
Abban, hogy a szem milyen úton vándorol végig a kép elemein, különösen<br />
nagy szerepük van a kontrasztoknak. Tudományos kutatások felismerték,<br />
hogy a nyugati kultúrkörben szocializálódott néző tekintete rendszerint<br />
melyik ponton kezdi el szemlélni a fényképet. Ha az aranymetszés szabályainak<br />
megfelelő formátumú, teljesen fehér papírt teszünk elé az első pillantása<br />
a képmező azon részére esik, amely a vertikális szimmetria ten-<br />
8
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
gelytől kicsit balra, illetve valamennyivel a horizontális szimmetria tengely<br />
felett található. Ezt az ismeretet fényképek komponálóiként felhasználhatjuk<br />
képeink olyan szerkesztésére, amely a szemlélő tekinteté teljesen tudatosan<br />
vezeti végig a fényképeinken. A nyugati kultúrkörben a szemlélő<br />
a képeket is balról-jobbra olvassa. Így a klasszikus szerkesztésnél logikus<br />
a tekintetet a baloldalról elindítva úgy végig vezetni a jobbra, hogy azon a<br />
részen a néző pillantása megnyugvást leljen, és ezzel együtt találja meg a<br />
fotó mondanivalójának legfontosabb elemét is. A fekete-fehér fényképezésben<br />
a néző tekintetét tudat alatt a kontrasztokban gazdag képi elemek,<br />
vagy képrészletek vonzzák. Az ilyen elemeknek a képmező bizonyos részein<br />
történő elhelyezésével sikerül irányítani a tekintetet. Fontos a kontrasztok<br />
tudatos használata, valamint technikai és képi elemekkel való irányítása.<br />
1.7 A képi egyensúly<br />
Minden képnek elvont, absztrakt struktúra képezi az alapját, amely meghatározza<br />
kép felépítését és a kompozíciót, megszámlálhatatlanul<br />
sok lehetőség adódik az ilyen<br />
struktúra lefektetésére. Ám a lehetőségek széles tárháza<br />
mellett egyvalamit figyelembe kell venni, a<br />
struktúrának minden esetben kiegyensúlyozottnak<br />
kell lennie, egyik irányba sem dőlhet el.<br />
Formátumok és átlók<br />
Az egyensúly megteremtése a kompozíció egyik<br />
alapkritériuma, és lehet kísérletezni vele. A különféle<br />
képformátumok működési szabályai, törvényei is<br />
alapot szolgáltatnak ehhez. A fekvő formátum inkább<br />
statikus, nyugodt, még az álló formátum dinamikusabb,<br />
labilisabb, egyensúlya könnyebben borulhat<br />
fel. Az álló formátumú panoráma kép még inkább<br />
hangsúlyozza ezeket a tulajdonságokat. Ebben a<br />
formátumban kiválóan lehet ábrázolni a dinamikát.<br />
Álló panoráma<br />
1.8 Szokatlan nézőpontok<br />
A jó fotográfia azt jelenti, hogy a fotográfus kialakítja saját, egyéni látásmódját,<br />
és ezt fejezi ki a képein. Ebben a folyamatban nézőpont fontos<br />
szerepet játszik. A perspektíva szempontjából fontos a különféle gyújtótávolságok<br />
törvényeit ismerni. A valóság háromdimenziós és a fotográfia ezt<br />
a háromdimenziós valóságot a kétdimenziós felületre képezi le. Ezen a felületen,<br />
pedig olyan terek kerülnek egymással kapcsolatba, amelyeknek a<br />
valóságban semmi közük sincs egymáshoz. Viszont, ha a képmezőn ezek<br />
az elemek kapcsolatba kerülnek, akkor a kapcsolat formájának és tartalmának<br />
együttesen értelmet kell sugároznia. Abban áll a fotográfia varázsa,<br />
hogy teljesen különböző tereket olvasszon össze egymással, amire<br />
különösen a nagy látószögű objektív képes. További előnye is van a szokatlan<br />
perspektíva alkalmazásakor. Képes perspektivikus torzításokat lét-<br />
9
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
rehozni, kiemelni tárgyakat a megszokott látószögből. Az arcok idegenül<br />
hatnak, a házaknak dinamikusan rövidülő vonalaik vannak, az előtér és a<br />
háttér közötti különbség hatalmasra nő. Tehát különösképpen alkalmasak<br />
a szokatlan perspektívákkal való játékra. A teleobjektívek ezzel szemben<br />
sűrítik, tömörítik a teret, és összetett hatást keltenek. Az orosz fotográfus<br />
Alexander Rodcsenko a szokatlan perspektívák úttörője volt. Egyik legismertebb<br />
képe egy alulról<br />
Alexander Rodcsenko<br />
Otto Steinert<br />
fényképezett trombitást ábrázol, akinek az arca az éppen benne összegyűlt<br />
levegőtől feszül. De a szó szoros értelmében fejre állította a világot,<br />
már az építészeti formákat illeti, hiszen munkásságának ismertetőjele volt<br />
a világ legfeltűnőbb nézőpontjainak alkalmazása.<br />
Otto Steinert szintén a szokatlan perspektívák mestere volt. Arra ösztökélte<br />
tanítványait, hogy a fotográfia eszközeivel személyiségük más-más rétegeit<br />
fejezzék ki. A motívumok keresésénél teljes mértékben a megérzéseinkre<br />
kell hagyatkoznunk. Ha találtunk egy olyan helyet, ahol a belső<br />
hang figyelmeztet minket, akkor azt a helyszínt a lehető legalaposabban<br />
fel kell térképeznünk. A tárgyak fotografálás előtti, minden nézőpontra<br />
kiterjedő megismerése olyan kontroll, amely fontos alapja a szokatlan nézőpont<br />
felfedezésének.<br />
Szokatlan perspektívák<br />
10
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
1.9 A Képmező közepe<br />
Kezdő fotográfusok többnyire a képmező közepébe helyezik a motívumokat.<br />
A fényképezőgépek technikai felépítése is arra ösztönzi az embert,<br />
hogy középre tegyen különféle képelemeket. A legtöbb gépnél ugyanis az<br />
autófókusz középre áll be.<br />
Körkompozíció<br />
Ilyen esetekben rendszerint a fotón kevés a képi feszültség, ezért lényeges<br />
tudatosan kimozdítani az elemeket a kép közepéből. Például úgy,<br />
hogy két pólus segítségével komponálunk. Kivételes esetekben van ráció<br />
abban, ha a motívumokat a képmező közepén helyezzük el. Egyesek például<br />
a szimmetriát használják arra, hogy a kép archaikus, szakrális hatását<br />
erősítsék. A másik lehetőség a képmező közepének felhasználására a<br />
rövidülő perspektíva alkalmazása. Ennél a szerkezetnél a különféle motívumok<br />
szinte mágnesként vonzzák a szemlélő tekintetét a kép közepe felé,<br />
így áll elő a mozgás a képen. A körkompozíció szintén közel áll az efféle<br />
ábrázolás módhoz.<br />
1.10 Képi feszültség két képelem között<br />
Az elektromos feszültség két ellentétes töltöttségű pólus között alakul ki.<br />
A képi feszültség hasonlóan működik. A jó képformálás azt jelenti, hogy<br />
tudatosan vezetjük a képmezőn a néző tekintetét, miként a kép ritmikája<br />
is meghatározó ebből a szempontból. Ha valaki nem töpreng túl sokat a<br />
kompozíción, hajlamos a témát a képmező közepére, jobb esetben az<br />
aranymetszésbe helyezve lefényképezni. Ezek a képek nem feltétlenül<br />
rosszak, rendszerint szép nyugodt, rosszabb esetben azonban unalmas<br />
fotók lesznek. Hogy az unalmas kompozíciót elkerüljük, jó a képet két<br />
súlyponttal komponálni, és ezeket a képmező szélein elhelyezni, hogy<br />
kétpólusú feszültség keletkezzen. Ha a két pólus azonos súlyú, úgy a<br />
kompozíció jó értelemben véve gondoskodik arról, hogy a tekintet ne találjon<br />
nyugvó pontot a felvételen, mivel a két pólus között folyamatosan<br />
tud ide-oda vándorolni. A tekintet kedveli ezt a fajta nyugtalanságot.<br />
11
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
1.11 Pillantás a képből kifelé<br />
Fotóklubok klasszikus kompozíciós tanai hosszú időn keresztül azt tanították,<br />
hogy az embereknek mindig a képmező belseje felé, sosem abból kifelé<br />
kell mozogniuk. Alaphelyzetben ez logikus is, hiszen így a mozgás a<br />
néző tekintetét nem vezeti ki a képből. A modern képi nyelv azonban éppen<br />
ezeket a klasszikus szabályokat változtatta meg jelentősen. A riport<br />
fotográfiában gyakorta látni embereket a képmező széleire helyezve és<br />
mégis kifelé néznek, vagy bemozdulásos életlenséggel ábrázolva kifelé<br />
mozognak a képből. Ha egy képen két ember egymástól elfordulva látható,<br />
a néző tekintetét két oldalra vezetik ki a képmező közepéből. A képi<br />
feszültség azonban így sokkal nagyobb, mintha egymással szembefordulnának,<br />
hiszen a tekintet így kénytelen ide-oda vándorolni.<br />
1.12 Kép a képben<br />
Az úgynevezett perspektivikus keretek rálátást biztosítanak bizonyos témákra,<br />
és koncentrálják a néző tekintetét. A klasszikus fényképészetben<br />
alkalmazták a képi formanyelv ezen eszközét. Caspar David Friedrich „Nő<br />
az ablaknál” című alkotása talán a legismertebb példája a perspektivikus<br />
keret alkalmazásának. A fényképezésnél az ember állandóan keretek között<br />
látja a valóságot. A „Kép a képben” kompozíciós technika alkalmazásánál<br />
csupán egy másik keretet kell elhelyeznünk a képmezőben. A legkönnyebben<br />
úgy érhető el, ha ablakokon keresztüli kilátást komponálunk<br />
a képbe. Az ablak megjelenése a fényképen több okból is lenyűgöző. Két<br />
olyan teret köt össze, amelyeknek valóságban nincs közük egymáshoz, a<br />
képmezőn mégis egységet képeznek; belső és külső tér olvad egymásba.<br />
A perspektivikus keret általában véve is gondoskodik arról, hogy a térhatás<br />
élménye megjelenjen a kép felületén, hiszen ezt a kétdimenziós kiterjedésű<br />
képen amennyire csak lehetséges, imitálni kell. A „kép a képben”<br />
technikát szabadabban is lehet értelmezni, nem feltétlenül kell téglalap<br />
alakú kereteket alkalmaznunk. Elég, ha csak sejtetjük a keretezést. Akár<br />
konkrétan dolgozunk perspektivikus kerettel, akár csak utalunk rá, minden<br />
esetben két síkot képez. A technika legkönnyebben nagylátószögű objektívvel<br />
alkalmazható, mivel az erősen rövidülő perspektívája és a nagy<br />
mélységélességi tartománya miatt a lehető legjobban alkalmas a terek<br />
összeolvasztására.<br />
12
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
1.13 Zavaró elemek tudatos használata<br />
A valóság gyakran tele van olyan dolgokkal, amelyek nem hagyják magukat<br />
beleilleszteni egy harmonikus kompozícióba. Ezek a pontok töréseket<br />
képeznek a fotón, és időnként kifejezetten érdekessé teszik azt. Harmonikus,<br />
önmagába zárt, mágikus világ ábrázolása volt bizonyosan az egyik<br />
célja Ansel Adamsnek. Fényképein nincsenek efféle töréspontok, zavaró<br />
elemek; minden képelemnek és kompozíciós eszköznek egyetlen célja<br />
van: a táj zavartalan varázsát mágikusan megörökíteni fekete-fehér fényképen.<br />
A világban ma sokkal több zavaró tényező van, mint Ansel Adams<br />
idejében. Manapság egy felhőtlen világ ábrázolása kérdésesnek tűnik. Zavaró<br />
elemek, törések képbe komponálása minden esetben külön feszültséget<br />
eredményez.<br />
Ansel Adams<br />
Az ilyen elemek gyakran vizuális zavaró pontok, amelyek arra késztetik a<br />
kép szemlélőjét, hogy átgondolja a látványt. Manapság ezeket a zavaró<br />
elemeket a Photoshop programmal könnyedén eltüntethetjük, de ez nem<br />
mindig szükséges.<br />
1.14 Játék a formákkal<br />
A fényképeket komponálhatjuk úgy is, hogy témájuk legyen, ezek a témák<br />
pedig változatos formákban újra és újra visszatérjenek. Sok klasszikus<br />
zenedarabban is variálódik az alaptéma.<br />
A fénykép leginkább akkor jó, ha az alapjául szolgáló képi struktúra érdekes<br />
látványt nyújt (ez az alapstruktúra absztrakt, a tárgytól magától elvonatkoztatott).<br />
Az első lépés a jó fényképek készítéséhez az, hogy a már<br />
elkészült képeinknél átlássuk, és elemezni tudjuk ezt a struktúrát. A második<br />
lépés, pedig hogy a felvétel közben figyeljük: milyen absztrakt mintát<br />
kínál nekünk a valóság. Tehát már a fotózás előtt és a folyamat alatt is<br />
elvont formákban kell képileg gondolkodnunk. Ez különösen akkor nehéz,<br />
amikor tartalmilag fontos történését kell ábrázolnunk. Ez a fajta képi gondolkodás<br />
még nehezebb például az utcai fényképezésnél.<br />
13
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Absztrakt struktúrák<br />
Hiszen a nagyvárosok nyugtalan, rohanó környezetében a kép absztrakt<br />
mintázata folyamatosan változik. Ha nagylátószögű objektívet is használunk,<br />
akkor a legnagyobb kihívás a képmező minden részét egyszerre figyelni,<br />
és tudatosan kontrollálni a tartalmat és formát. Ezt Cartier-Bresson<br />
volt képes a legjobban megoldani. Riport fotói nem csupán tartalmilag izgalmasak,<br />
de absztrakt képmintázatai is kitűnőek. A fényképezés többszörös<br />
választás. Helyszínek és pillanatok változatos kavalkádjából kell kiválasztani<br />
a legsűrűbb pillanatokat. Úgy kell ábrázolnunk ezeket, hogy a tartalom<br />
alapját érdekes absztrakt mintázat képezze. Ahhoz, hogy fényképezőgépünkkel<br />
be tudjunk lépni az absztrakt formák sokszínű világába, legelőször<br />
egy egyszerű gyakorlattal kell kezdenünk. Csupán arra kell figyelnünk,<br />
hogy teljesen különböző tárgyakon csak két hasonló formai mintát<br />
fedezzünk fel, amelyek megfeleltethetőek egymásnak. Az ilyen gyakorlatok<br />
finomítják a képi gondolkodásunkat, a tárgyak absztrakt formáinak<br />
felismerése terén. Arra is kiválóan alkalmasak, hogy kissé egyhangú tájakból,<br />
vagy tárgyakból érdekes képet komponáljunk. A fotográfiában nagyon<br />
izgalmas két olyan teret a képi felületen direkt egymás fölé, vagy<br />
mellé olvasztani, amelyek a valóságban messze vannak egymástól, és<br />
semmi közül sincs egymáshoz. Gyakran olyan tartalmi vagy formai elemek<br />
kerülnek kapcsolatba, a valóságban alig, vagy egyáltalán nem feleltethetőek<br />
meg egymásnak.<br />
Absztrakciók<br />
Moholy-Nagy László:<br />
Fotogram<br />
A fotográfia a naturalista világábrázolás<br />
feladatainak számos részét átvette. Csakhogy<br />
a fotográfiának is meg kellett szabadulnia<br />
a valóság ilyesfajta korlátozott ábrázolásától.<br />
Ezért kezdte el Moholy-Nagy<br />
László a 20-as években fotogramjaival ezt<br />
a folyamatot. Mit is jelent az absztrakció<br />
fogalma? Az absztrakció azt jelenti: „a dologi<br />
jellegtől mentesen”. Az absztrakt<br />
gondolkodás tehát ott kezdődik, amikor<br />
megszabadítjuk magunkat a konkrét tárgyi-dologi<br />
formáktól, és önálló, független<br />
14
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
létformát alakítunk ki. Ugyanez érvényes a képekre is. A festészet már<br />
önmagában is absztrakció. Formák és színek újra teremtése, még akkor<br />
is, ha a valóság felé orientálódik. A fotográfia viszont valójában mindig a<br />
tárgyias világ leképezése. Az absztrakció a fotográfiában is azt jelenti:<br />
megszabadulni a tárgyiasságtól, a konkrét formáktól. Egy kép absztrakt<br />
struktúrája, annak tartalmává válik, akkor a fotográfia megszabadult a<br />
tárgyaktól. Minden képi tartalomnak absztrakt struktúra az alapja. Csakhogy<br />
a legtöbb szemlélő megszokásból pusztán a fotó tartalmát nézi. A<br />
képnek azonban csak akkor van ereje, ha a tudat alatti struktúra absztraktan<br />
szemlélve érdekes. Egy konkrét formákkal, tárgyakkal teli képi<br />
absztrakt struktúrájának vizsgálatához érdemes fejjel lefelé fordítani a fotót.<br />
Így könnyebb elveszteni a világgal való kapcsolatot és a szem számára<br />
feltárul az absztrakt alapstruktúra. Ez a struktúra a kép alapjául szolgáló<br />
mintázat, vonalak, formák, és számtalan más fajtájú szerkezet játéka.<br />
Vaszilij Kandinszkij az absztrakt kompozíciók mestere volt. Filozófiáját teljes<br />
mértékben arra alapozta, hogy a különféle formák miként helyezhetők<br />
el izgalmasan egymás mellett.<br />
A fotográfiában a jó ábrázolás abban áll, hogy kifejlesszük magunkban a<br />
tárgyak mögött meghúzódó tárgyiatlan formák játékát feltérképező látásmódját.<br />
A tárgyakat a keresőben úgy kell fényképpé formálnunk, hogy a<br />
fotóinkon izgalmas, absztrakt szerkezet alakuljon ki. A képeken a tartalom<br />
hangsúlyosabb lehet, mint a forma, vagy éppen fordítva, az absztrakt<br />
forma is elsőbbséget élvezhet a tartalommal szemben. Sőt, tartalom és<br />
forma akár egyensúlyban is lehetnek egymással. Egy részlet olykor beszédesebb<br />
a teljes látványnál. Veszélyes dolog a struktúrákat fényképezni,<br />
mivel ez nagyon hamar túl merev formalizmussá válhat, amelyben a tartalom<br />
elvész. Ez jó kompozíciós gyakorlat, fejleszti a fotográfiai absztrakció<br />
készségét. Magasabb igényeknek a tiszta formalista kép gyakorta nem<br />
felel meg. A fényképeknek a tartalomról kell szólniuk, amelyet úgy kell<br />
absztrahálnunk, hogy a fotográfiai részletek ábrázolásával az adott tárgy<br />
lényegéhez kerüljünk közelebb. Az absztrakció akkor is sikeres lehet, ha<br />
egy jól ismert tárgyat új szemszögből vizsgálunk meg. Így például a dadaisták<br />
dekollázsaikat régi, letépkedett reklám felületeket művészetnek kiáltották<br />
ki, és múzeumokban állították ki. A cél az volt, hogy ezeket a széttépkedett<br />
plakátmaradványokat megszabadítsák eredeti fogalmuktól és új<br />
megközelítésben láttassák őket. A fotográfiában a szürrealista Moholy-<br />
Nagy László számított az absztrakt struktúrák mesterének. Arcokat ábrázoló<br />
fotogrammjai egyfelől absztrakciók, másfelől azonban mély szellemi<br />
háttérrel rendelkeznek.<br />
15
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
2. Műtermi tárgyfényképezés<br />
Kisebb természeti, műszaki tárgyak, gépek, alkatrészek, árucikkek ipar-és<br />
képzőművészeti alkotások fotózása tartozik ehhez a tárgykörhöz. A tárgy<br />
fényképének a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie:<br />
• jellemző forma és karakter megragadása<br />
• jól érzékeltesse a tárgy mélységi tagozódását<br />
• az élesség a hangsúlyos részekre kerüljön<br />
• sem az árnyékok, sem a csúcskények nem tűntethetnek el fontos<br />
részleteket<br />
• anyagszerűség megőrzése<br />
2.1 Műterem berendezései, eszközei<br />
A műterem mérete, felszereltsége függ a fényképezendő tárgyak tulajdonságaitól.<br />
Többféle világítástípust alkalmazhatunk (direkt, indirekt, nagy<br />
felületű, különböző színhőmérsékletű stb.) A műtermi vakuk, állandófényű<br />
lámpák, szoftboxok, szűkítők, színszűrők, méhsejtrácsok, derítőlapok,<br />
fényvédők, árnyékolók mellett az egyik legfontosabb eszköz a tárgyasztal<br />
(stabil, síkja dönthető, tartólapja cserélhető) vagy a tárgysátor (félig áteresztő<br />
anyag valamilyen vázra feszítve, egyik oldalán nyílást hagynak az<br />
objektívnek). Tárgyfotózáshoz a normál, vagy teleobjektív az optimális.<br />
2.2 Beállítás, világítási alapesetek<br />
A tárgy és a fényképezőgép beállítása<br />
A tárgyat megfelelő formájú, színű, magasságú alapra helyezzük, úgy,<br />
hogy a jellemző karakterjegyei jól fényképezhetőek legyenek és a környezetétől<br />
jól elkülönüljön. Az alap és a háttér találkozásánál ún. élvonal jön<br />
létre, ami zavaróan „elvághatja” a témát. Ezt az alaplap ívelt meghajtásával<br />
iktathatjuk ki, de a gép magassághelyzetét is állíthatjuk úgy, hogy ez<br />
az élvonal a tárgy fölé essen, vagy optimális helyen vágja azt át. A háttér<br />
és a tárgy távolságával is vigyázni kell. Ha a túl kicsi a távolság, zavaró<br />
lehet a háttér faktúrája, erős árnyék vetődhet a háttérre. Itt általában<br />
normál, vagy teleobjektívvel dolgozunk. Többnyire rálátással fényképezünk,<br />
de ilyenkor perspektivikus torzulás jelentkezik a képen, amit többnyire<br />
digitális képszerkesztő programmal korrigálhatunk majd.<br />
Világítási alapismeretek<br />
Műtermi fotózásnál használt fénytípusok: főfény, derítőfény, ellenfény,<br />
súrolófény, élfény, díszítőfény, háttérfény.<br />
16
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
A főfény egymagában biztosítja az exponáláshoz szükséges fénymennyiséget.<br />
Általában egy főfénnyel dolgozunk (mert a valóságban is 1 főfény<br />
van – 1 nap süt az égen). Mindig a főfényre mérjük a helyes expozíciót.<br />
A főfény adja a domináns árnyékot. Az árnyék kontrasztja, széleinek élessége,<br />
vagy szórt volta befolyásolja a kép plasztikusságát. A főfény pótolja<br />
az elvesztett téri információt, korrigálható az aszimmetrikus arc, érzékeltethető<br />
a tárgy homorúsága, domborúsága, anyagszerűsége. Ahány lámpát,<br />
alkalmazunk, annyi árnyékunk lesz. A főfény árnyéka a legerősebb,<br />
további lámpákkal tüntetjük el természetellenes voltát. Mindig a főfény<br />
színösszetételéhez hangoljuk a fényképezőgép fehéregyensúlyát. A gyakorlatban<br />
ezt a fénytípust ajánlott legelőször kialakítani.<br />
Világítástípusok a főfény iránya alapján:<br />
a; Frontfény/homlokfény<br />
• lámpa a fényképezőgép felett a tengelyen<br />
• alsó derítéssel gyakran használjuk<br />
• ilyen világítást ad a beépített és<br />
a fényképezőgépre szerelhető vaku<br />
• tanács: minél nagyobb felületű legyen<br />
(pl.: nagy szoftbox)<br />
• kicsi a plaszticitása<br />
• az áll árnyékolja a nyakat<br />
17
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
b; Keskeny világítás / kis orrárnyék<br />
• plasztikus és visszafogott világítás<br />
• női portrénál – vidámság<br />
• gyakran alkalmazzák: csillogó tárgyaknál,<br />
aktnál, makró felvételnél<br />
b; Normál / természetes világítás<br />
• plasztikus – árnyékos és a<br />
megvilágított felületek egyensúlyban<br />
vannak<br />
• természetes hatású – a szabadban<br />
délelőtt és délután hasonló a<br />
világítás<br />
• férfiportréhoz ideális<br />
c; Széles világítás /nagy orrárnyék<br />
• plasztikus világítás, domináns árnyékok,<br />
markáns formák<br />
• az anyagok textúrája kifejezett<br />
(erdős tájhoz jól használható )<br />
• gyakran használjuk akthoz, férfiportréhoz,<br />
makró tárgyfotónál<br />
d; Súrolófény /oldalfény<br />
• erős plaszticitás – uralkodó árnyékok<br />
• gyakran alkalmazzuk low-key, akt,<br />
markáns portré, anyagszerű felületek<br />
létrehozásához tárgyfotó<br />
( megfelelő derítéssel )<br />
e; Ellenfény<br />
• 90-180° között minden fény<br />
ellenfény<br />
• hangsúlyos körvonalak<br />
• gyakran alkalmazzuk művészi tárgyfotóhoz,<br />
természetfotóhoz, akt-hoz<br />
• plaszticitása nincs, de az általa vetett<br />
árnyékok a fényképezőgép felé<br />
futnak, mélységet teremt<br />
• hajat, italokat, tusfürdőt, olajokat átvilágítva, előhozza azok<br />
természetes színét, haj esetben csillogó glória jön létre<br />
18
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
A főfény magassága<br />
• ált. 30-45°- ban világít lefelé<br />
• ha normál világításnál nagyobb szögben világítunk (45- 180°), akár<br />
vízszintesen is érkezhet a főfény<br />
• homlokfény esetében (0°) akár 75°-ban is világíthat lefelé<br />
• kis orrárnyék esetén (30°) akár 60°-ban is világíthat lefelé<br />
• alulról jövő fény: természetellenes, horrorisztikus (csak nagyon<br />
indokolt esetben)<br />
• felső világítás 90°-ban lefelé – természetellenes, ált. kisegítő<br />
fényként alkalmazzuk, főként tárgyfotónál<br />
• a főfény magasságát az is befolyásolja, milyen hangulatot akarunk<br />
teremteni a fotón (esti /reggeli hangulatnál alacsonyabbról, míg<br />
tengerparti strandhangulatnál magasabbról adjuk a főfényt )<br />
felső világítás a Nap állása szerinti világítás horrorisztikus világítás<br />
Derítő-és díszítőfény<br />
A főfény által keltett árnyékokba csak a szemünk lát bele, a CCD-n és a<br />
filmen ezek részlettelen fekete foltként jelentkeznek, ezért szükséges a<br />
derítés.<br />
• a derítőfény lehet: a fényforrás jellege szerint: a; aktív / direkt<br />
b; passzív / indirekt c; lehet még : kemény / lágy<br />
• a derítéstől függ a kontasztarány (milyen mélyek , vagy sötétek az<br />
árnyékok)<br />
• a derítés iránya általában 15 -60°-ból világít (a főfénnyel ellentétes<br />
oldalról)<br />
• díszítőfény általában ellenfény, ritkán oldalfény, a témát csillogó<br />
körvonalakkal emeli ki a környezetből, lehet hajfény, élfény is. A<br />
19
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
díszítőfény adja a csúcsfényt, gyakran alkalmazunk több<br />
díszítőfényt. Általában kemény, irányított fény, de adható<br />
nagyfelületű fényforrással is (néha derítőlappal is).<br />
2.3 Különböző anyagú tárgyak fényképezése<br />
• Csillogó, fényes felületű tárgyaknál szórt, és közvetett világítást<br />
alkalmazunk. A vetett árnyékok így erőtlenebbek lesznek. A<br />
környezet világosabb tárgyait fekete kendővel ki lehet takarni, hogy<br />
a tárgy palástján ne tükröződjenek. Tanácsos tárgysátrat,<br />
polárszűrőt is használni. A tárgy felületén megjelenő fényfoltok,<br />
fénycsíkok ne legyenek túl erősek.<br />
• Átlátszatlan tárgyak fényképezésénél figyelni kell a háttér megfelelő<br />
kivilágítására. Itt a főfény lehet ellenfény és a derítés jöhet elölről is.<br />
• Tárgyfotózásnál gyakori az alsó világítás is. A tárgyat ilyenkor<br />
üveglapra helyezik.<br />
• Áttetsző tárgyaknál tanácsos szórt fényt és sötét hátteret használni.<br />
Gyakori itt az ellenfény, vagy alsó világítás alkalmazása is<br />
• Domborművek, bőrdíszművek, érmék fotózásánál súrolófénnyel<br />
• hangsúlyozhatjuk plasztikusságot.<br />
20
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
21
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
3. Személyfényképezés<br />
Az emberről jóval több fénykép készül, mint bármi másról. Ma egy-egy<br />
ember élete születésétől a halála pillanatáig megörökíthető filmmel, fotóval,<br />
mint egy vizuális napló. A személyfényképezés tömegesen előforduló<br />
munkatípus a fotós szakmában. Előműfaja az arcképfestészet volt. Az arcképfestészetnek<br />
és a személyfényképezésnek is megvannak a különböző<br />
stílusai, korszakai, a maga sajátos forma – és színvilágával, stílusjegyeivel<br />
látszanak. Meghatározó az alkotó személyisége, tehetsége, ízlése, a megrendelő<br />
igényei az adott kor társadalmának elvárásai.<br />
A személyfényképezés főbb területei:<br />
1. Igazolványképek: A modellt szemből fotózzuk (látsszanak a fülei)<br />
kis árnyékterületek kialakításával. A fehér háttér előírás. A fotót<br />
nem retusáljuk, mert hitelesnek kell lennie (azonosításra szolgál).<br />
2. Emlékképek: Esküvő, évforduló, tablókép, fontosabb események és<br />
az ötletszerűen készített fotók (különösebb apropó nélkül) tartoznak<br />
ide.<br />
3. Családkép: Több embert ábrázol, lehet átfedés a családkép és az<br />
emlékkép között, pl.: esküvői fotó<br />
4. Portré: Arcról készült kép, meghatározó a modell kora, neme, arc –<br />
és fejformája; meghatározza a beállításkor alkalmazható fejtartást,<br />
világítás szerkesztését. Célja, hogy az egyén karakterét, vonásait,<br />
személyiségét életszerűen ábrázolja.<br />
3.1 Eszközök<br />
Fontos a célnak leginkább megfelelő objektív kiválasztása. Ha mellalakos<br />
portrét készítünk, a 75-135 mm-es gyújtótávolságú teleobjektív az optimális,<br />
ha a modell környezete is fontos, használhatunk nagyobb látószögű<br />
objektívet, mert azzal érzékletesebben ábrázolhatjuk a teret. A<br />
nagylátószögű optikákkal óvatosan kell bánnunk, mert torzítanak. Minél<br />
közelebb van hozzánk a téma, annál erősebb lesz a torzítás, ráadásul a<br />
nagylátószögű objektív fokozza a távlati hatást, ami közel van, azt felnagyítja,<br />
a távolabbi elemeket pedig kicsinyíti. Portrénál, tehát ideálisabb a<br />
teleobjektív, viszont ezeknél az optikáknál a mélységélességre kell jobban<br />
figyelni. Tág rekesznyílás mellett a mélységélesség kisebb. Ha a modell<br />
arcának minden részét élesnek akarjuk látni a képen, alkalmazzunk szűkebb<br />
blendét. Ha viszont csak bizonyos arcrészletet akarunk kiemelni, jó a<br />
tágabb rekesz is. A teleobjektív „összenyomja” a teret, csökkenti a távlati<br />
hatást. Az optikák mellett számos kiegészítő közül válogathatunk még.<br />
Állványt főleg teleobjektív és/vagy hosszú expozíciós időnél alkalmazunk.<br />
A fotósok gyakran használnak kézi fénymérőt is, mert a gépbe épített<br />
22
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
fénymérőt gyakran becsapják a nagyobb sötét, vagy világos felületek. A<br />
szűrőkkel (pl.: semleges, szürkeátmenetes, színes stb.) is javíthatjuk a<br />
képet. Ezek mellett sokféle vaku, derítőlap áll a fotósok rendelkezésére.<br />
3.2 Karakter<br />
A modell karakterének tanulmányozása és a képszerkesztési szabályok<br />
A beállítási módot, a világítást leginkább az arc anatómiai szerkezete határozza<br />
meg. Nincsenek szigorú szabályok. Fényképezési szempontból a<br />
legjellegzetesebb karakterjegyek az arc, a fej és a nyak. Az arc csak ritkán<br />
szimmetrikus, az aszimmetria mértéke egyénenként eltérő.<br />
Az arc tanulmányozása szemből: megvizsgáljuk, milyen síkformába foglalhatjuk<br />
a fejet (téglalap), a pontokat, ahol az átlók metszik a fej körvonalát<br />
– összekötjük, így a fejformán belül szabályos, vagy szabálytalan síkidom<br />
keletkezik, amivel jellemezhető a fejforma.<br />
a; tojásdad fejforma: A hosszúkás, az átlók kb. szemmagasságban metszik<br />
egymást, a belső síkidom vonalai pár<strong>hu</strong>zamosak a külsőével. Legelőnyösebb<br />
szemmagasságból fotózni.<br />
b; lefelé keskenyedő fejforma: A belső síkidom alul keskenyedő trapéz.<br />
Formahűen szemmagasságból fotózzuk, szépítő szándékkal enyhén alulról,<br />
a formát eltúlozva pedig felülről.<br />
c; felfelé keskenyedő fejforma: Felül keskenyebb trapéz (általában a<br />
„duci” ember jellemzője) Előnyösebb kissé felülről fotózni.<br />
23
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
d; kerek fej: A belső síkidom megközelítőleg négyzet, előnyösebb szemmagasságból<br />
fotózni, hogy ne „nyomjuk” össze. Keskenyíthető, ha az arcszéleket<br />
árnyékban hagyjuk.<br />
e-f; aszimmetrikus arc: Az arcfelek jelentősen különböznek egymástól,<br />
az előnyösebb arcfelet fotózzuk e; balról / profilból, szemmagasságból<br />
f; jobbról, enyhén alulról<br />
g; keskeny fej: A fej szélessége a hosszához képest feltűnően kicsi félprofilból<br />
/ profilból és kissé alulról / felülről (az arcelemek döntik el)<br />
A profil fő formatípusai, arckontúr értékelése, (előnyösebb) fotózása:<br />
PROFILFORMA BEÁLLÍTÁS GÉPHELYZET<br />
alacsony / hátradőlő<br />
szemben / félprofilból felülről<br />
homlok horpadt szemben / félprofilból felülről<br />
magas és domborból<br />
szemből, félprofilból / profil-<br />
felülről<br />
hosszú elölről /félprofilból alulról<br />
orr<br />
pisze elölről /félprofilból felülről<br />
sasorr csak szemből felülről<br />
nyeregorr lehetőleg szemből felülről<br />
áll<br />
erélyes<br />
felülről<br />
lehetőleg szemből<br />
erélytelen<br />
alulról<br />
Portréfotónál a külső tulajdonság mellett fontos a modell egyéniségének,<br />
belső lényének megragadása is. A jól elkapott arckifejezés, a fények keltette<br />
hangulat megszólaltathatja a portrét. Tágabban komponált portrénál<br />
a környezet, háttér elemei is a képre kerülnek. Vigyázni kell, semmi se<br />
legyen ok nélküli, ne vonják el a figyelmet a modellről, nem bonthatják<br />
meg a kép harmonikus rendjét.<br />
3.3 Műtermi személyfényképezés<br />
A személyfényképezés jellemző művelettípusai:<br />
• a modell karakterének megfigyelése – kapcsolatteremtés a modellel,<br />
oldott légkör kialakítása, ismerkedés<br />
• karakterjegyeinek elemzése, összegzése<br />
• modell beállítása<br />
• megvilágítás kialakítása<br />
• felvétel készítése<br />
• kidolgozás<br />
24
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Tartalom és a képforma kapcsolata, kompozíció:<br />
• A kompozíciót meghatározzák az ábrázolt téma formai<br />
tulajdonságai, a kép <strong>gyakorlati</strong> célja, funkciója, az ábrázolási<br />
szokások, hagyományok<br />
• A kép formája téglalap, vagy négyzet. Az aranymetszés szabálya<br />
szerint a legideálisabb a 8:5 arányú téglalap.<br />
• Az álló képforma általában szilárd helyzet kifejezője, a fekvő a<br />
nyugalom képzetét kelti.<br />
• A kép formájával igazodunk a témához, a szituációhoz. Általában az<br />
egy személyt ábrázoló álló, a több személyt ábrázoló kép fekvőkép<br />
lesz. (ettől azért el lehet térni)<br />
• Nyugodt kompozíció esetén általában alulra sötétebb tónusokat,<br />
„súlyosabb” elemeket komponálunk (így biztonságos tömeget<br />
érzünk a téma alatt), felülre szellős, levegős, világosabb tónusok<br />
kerülnek<br />
• Ne legyenek zavaró részletek itt, bizonytalan, indokolatlan foltok a<br />
képen.<br />
• Műtermi személyfényképezésnél általában csak visszafogott<br />
mozdulatokkal „dolgozunk” (testtartás, tekintet, mimika, kézfejmozdulat...).<br />
Az általános szabály szerint a mozgás irányába<br />
nagyobb teret hagyunk, hogy az „kibontakozhasson”.<br />
Világítás (Világítási alapeseteket lásd a műtermi tárgyfotózásnál.)<br />
Egyéb világítási esetek:<br />
• teljes világítás – A modell meghatározó (legjellemzőbb) síkja a<br />
főfény felé fordul. Hatása vidám, életteli, energikus. Kevés a textúra<br />
a legjellemzőbb felületen (pl arcon), de a hajon sok. Fiatalos<br />
divatfotónál gyakran alkalmazzuk.<br />
• háromszög-világítás: A modell a főfényhez képest 20-45°-ban<br />
elfordul a kamera felé. Orrárnyék keletkezik, az arcot a fény<br />
csúcsára állított háromszög formájában világítja meg. Természetes<br />
hatású portréknál gyakran alkalmazzuk.<br />
• felező világítás: A modell a főfényhez képest 60-90°-ban elfordul,<br />
nagy lesz az árnyékképződés. Karakteresség jellemzi a képet. A<br />
jellemzőbb síkon van a legtöbb textúra, de azt a kemény árnyékok<br />
elfedik.<br />
25
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
26
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
3.4 Személyfényképezés a szabadban<br />
A szabadban történő személyfényképezésnél a napfényes, derűs napok<br />
ideálisak, de gondot okozhat a vakító napfény, ami éles árnyékokat vet. A<br />
modell ilyenkor <strong>hu</strong>nyoroghat, ez csöppet sem vonzó. A problémát úgy is<br />
megoldhatjuk, ha a modellt árnyékos helyre visszük, vagy háttal is állíthatjuk<br />
a Napnak és derítővel vetíthetjük vissza rá a fényt. A szabadban<br />
készülő portréknál gondot okozhat a szél is, összekuszálja a modell haját.<br />
Ha lehetséges, keressünk széltől védett helyet a fotózáshoz. Fontos a jól<br />
megválasztott háttér. Például egy érdekes textúrájú fal, egy szép táj jól<br />
mutathat. Ha a háttér nem vonzó, próbáljuk a képet úgy komponálni,<br />
hogy kiejtsük a képmezőből, vegyük szűkebbre a képkivágást, közelítsünk<br />
az alakra. Nagyobb gyújtótávolságnál a háttér elmosódik, a témánk viszont<br />
éles lesz, így tudjuk kiemelni őt a környezetéből. Csoportképnél, figyeljünk,<br />
hogy az alanyok ne árnyékolják egymást.<br />
A fotósok a szabadtéri fotózásnál – legyen az természetfotó, vagy portré –<br />
a kora reggeli és a késő délutáni fényeket kedvelik a leginkább. Ilyenkor a<br />
nap alacsonyan áll, a fotók kellemesebb tónusúak lesznek, mint a déli<br />
napsütésben. Az árnyékok nyúlánkabbak ilyenkor, erre a komponálásnál<br />
figyelni kell. Tiszta időben a napsugarak keményen érik a témát, viszont,<br />
amikor felhős az ég sokkal lágyabb, szórt fény világít meg mindent. Amikor<br />
kevés az alanyra érkező fénymennyiség, használjunk derítőlapot, vagy<br />
vakut. A vakura érdemes diffúzort rakni, hogy ne legyen a fénye túl kemény.<br />
27
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
4. Épületfényképezés<br />
4.1 Eszközök, épületfotók típusai<br />
Az épületfotó több célt is szolgálhat:<br />
• műszaki, építőipari elképzelések bemutatása<br />
• épület szerkezetének bemutatása<br />
• illusztrálhat<br />
• épület stílusjegyeinek megörökítése<br />
Az épületfotó készítésének körülményeit meghatározza:<br />
• a kép felhasználási területe<br />
• az épület építészeti, művészeti, műszaki adottságai<br />
• megvilágítás lehetőségei, korlátai<br />
• egyéb technikai, személyi paraméterek (pl.: fényképezőgép, vakuk,<br />
lámpák tulajdonságai...)<br />
Épületfotó általános követelményei:<br />
• egyirányú perspektívahatás kialakítása<br />
• mélységélesség a képen látható épületrész teljes távlatára kiterjedjen<br />
• ne legyenek részlettelen (alulexponált / túlexponált ) felületek<br />
• finomszemcsésség, nagy felbontás<br />
• stílusjegyek felismerhetősége (jelentős torzulás nélkül)<br />
• méret -és arányviszonyok a rálátási lehetőségek nézőponthelyzetéhez<br />
alakuljanak<br />
(tárgytávolság, nézőpontmagasság tudatos meghatározásával)<br />
Eszközök:<br />
• objektív: normál objektív - legtöbb<br />
esetben ezt használjuk, ez adja a<br />
legjellemzőbb képjellemzőket (ez áll<br />
legközelebb az emberi szem<br />
leképzéséhez). Nagy látószögű -<br />
teleobjektívet is használunk és PC<br />
objektívet (perspektívikus torzulást<br />
korrigál)<br />
• szűrők, színszűrők (pl. fekete-fehér<br />
felvételnél a felhők szürketónusához<br />
- sárga/zöldessárga), UV és<br />
polárszűrőket használhatunk.<br />
• fénymérő ( jó, ha pontmérést is tud )<br />
• napellenző<br />
• állvány<br />
• iránytű, világításóra (iránytű+ rajzolt óralap)<br />
28
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Épületfotók főbb típusai:<br />
1. egy építészeti objektumra koncentráló fotó<br />
• a képet egyetlen épületre komponálják (középpontban)<br />
• a képre kerülő plusz épületrészletek, környezeti elemek funkciója:<br />
lehatárolás, körbefogás<br />
2. épületegyüttes, épületcsoport<br />
• azonos korban, stílusban, épült, művész, vagy csoport által<br />
létrehozott alkotás,<br />
• alá-fölé-mellérendelt térelemek, épületformák, konstrukciója, a<br />
fotónak ezt mutatnia kell<br />
• összetartozás kifejeződése (kompozíciós megoldással, funkció kapcsolatból<br />
)<br />
3. stílusfotó<br />
• az épület stílusjegyeire építi elsősorban a konstrukcióját<br />
• lehet kiragadott épületrészlet, amely az építészeti stílus<br />
vezérmotívumait emeli ki<br />
• a képformátumot az épület jellege, domináns iránya határozza meg<br />
-fekvő - ókori oszlopcsarnokok, városok látképe általában fekvő<br />
képfo- mátumot igényel<br />
-álló - gótikus épületek égbetörő jellege miatt<br />
4. városkép<br />
• legnagyobb látóterű képkivágás<br />
• nagy épülettömeget foglal egységes zárt képszerkezetbe<br />
• számos témaváltozat - légi felvételtől utcarészletig<br />
4.2 Épületek külső fényképezése<br />
Az épület megvilágítása:<br />
Külső épületfotónál általában természetes fényekkel dolgozunk (kivétel az<br />
esti fotózás) Alkalmazkodnunk kell a Nap állásához, az épület fekvéséhez.<br />
Gyakran ki kell várnunk a megfelelő megvilágítás kialakulását. Nagy, sima<br />
falfelületű épület oldalfénnyel világítva, a kis falbeugrások, nyílások árnyékot<br />
vetnek, ezek megtörik a felületek egyhangúságát, plasztikus formákat<br />
rajzolnak. Erősen tagolt nagy falfelület lapos világítással világítva<br />
árnyékmentes rajzolatot okoz, könnyedség jellemzi. A fém és üvegfelületek<br />
erőteljesen csillognak, ezt polárszűrővel mérsékelhetjük. A hosszú<br />
markáns árnyékok zavarossá tehetik az épület szerkezetét, a kompozíciót.<br />
Optikailag növelhetik az épület tömegét. Ellenfényben nem tanácsos fotózni.<br />
Napszakok, mint képalkotó tényezők:<br />
Alacsony napállásnál, lapos megvilágítás esetében az épület a fénysugárzás<br />
irányával szemben helyezkedik el, a rajzolat árnyékmentes lesz, könynyedség<br />
jellemzi. A fém, üvegfelületek erősen csillognak (polárszűrő).<br />
Alacsony napállásnál oldalvilágítás esetében hosszú árnyékok képződnek,<br />
29
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
oldalra kifutnak, az épület egyik oldala túl árnyékos lehet – részlettelen,<br />
az erős árnyékok optikailag növelik az épület tömegét. Magas napállásnál<br />
az árnyékok lefelé futnak – alulról rajzolják körbe a kiugró részeket, ha<br />
azok túl hangsúlyosak, zavaróak lehetnek.<br />
alacsony napállás,<br />
ellenfény<br />
alacsony napállás,<br />
súrolófény<br />
alacsony napállás,<br />
lapos megvilágítás<br />
alacsony napállás,<br />
(eső után reggel)<br />
ellenfény<br />
eső, napsütés<br />
ellenfény<br />
hó és napsütés<br />
novemberi köd<br />
alacsony napállás,<br />
(téli délelőtt )<br />
ellenfény<br />
februári párás reggel<br />
ködös napkelte<br />
téli sziluett<br />
párás, nedves idő<br />
ellenfény<br />
30
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
erős, felhő nélküli<br />
napsütés:<br />
harsogó színek<br />
kék árnyékok<br />
felhős ég:<br />
színek erőtlenebbek<br />
árnyékok lágyabbak,<br />
de kékek<br />
napkelte, napnyugta:<br />
sárgás-vöröses színek<br />
sötétkék árnyékok<br />
naplemente után:<br />
minden részlettelen<br />
a kék szín az uralkodó<br />
Épületfotózás távlati – látszattani kérdései:<br />
A horizontvonal földfelszín és az égbolt találkozásánál jön létre. A horizontvonal<br />
helyzete (a témához viszonyítva) függ:<br />
a; fényképezőgép magasságától: 1. szemmagasság 2. középmagasság<br />
3. magasabb helyről<br />
b; a gép döntésétől: rálátásnál fent, alálátásnál lent van a horizont, a<br />
fényképezőgép döntéséből adódóan a képen az épületek élei nem pár<strong>hu</strong>zamosak.<br />
Vízszintes optikai tengely esetében<br />
minél magasabban van a fényképezőgép,<br />
annál magasabbra kerül a<br />
horizontvonal<br />
31
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
alulnézet szemmagasság magasabb helyről rálátás<br />
Nem vízszintes optikai tengely esetén<br />
függőleges irányú perspektívahatást<br />
tapasztalunk. Korrigálása (képsík-tárgysík<br />
pár<strong>hu</strong>zamosítása):<br />
Digitális gépnél speciális objektív<br />
használata, vagy a Photoshop szerkesztés<br />
menüjének alakítás parancsa (döntés,<br />
torzítás, perspektíva)<br />
4.3 Épületbelső fényképezése<br />
Itt is épületelemekkel dolgozunk, mint a külső épületfényképezés során. A<br />
minden irányból határolt tér- oldalfalak, padló, mennyezet-, a kisebb<br />
mélységhatárok és a belső tér berendezései, elemei, bútorok, gépek fotózása<br />
speciális feladatot jelent.<br />
Látszattani jelenségek<br />
A fényképezéshez normál vagy nagy látószögű objektívet használunk.<br />
Kisméretű tárgyak és épület külső fényképezéskor is a fényképezett síkon<br />
elhelyezkedő körforma vagy körvonal területén kívül helyezkedik el a<br />
fényképezőgép.<br />
Épületbelső fényképezésekor azonban a fényképezőgép éppen a körvonalon<br />
vagy azon belül, a kör területén helyezkedik el. A körforma vonalai oldalirányban<br />
megnyúlnak, s a körből látszólag parabola vagy hiperbola<br />
32
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
lesz. A vonalak annál jobban elnyúlnak oldalirányban, minél nagyobb látószögű<br />
objektívvel készül a felvétel.<br />
Erős perspektivikus hatás<br />
Az épületbelsők megvilágítása<br />
A hosszabb expozíciós idő lehetőséget nyújt egyetlen lámpaszerelvénnyel<br />
történő meszelésre. Egyenletes lámpamozgatással homogén megvilágítás<br />
érhető el mélységben kevéssé tagozott belső felületeken. A fényképezőgép<br />
közeléből célszerű a mozgatott lámpás világítást megvalósítani.<br />
Épületbelső megvilágításához a fényforrásokat úgy kell elhelyezni, hogy az<br />
épületbelső terét egyenletesen és egyirányú árnyképződéssel világítsuk<br />
meg. A vetett árnyékok rövidek legyenek, így elsősorban az épületbelsőnek<br />
és a benne levő tárgyaknak a rajzosságát alakítsuk ki, az árnyékokban<br />
ne tűnjenek el a részletek. A nagy árnyékos felületek előnytelenek,<br />
mert az épületek belső terének részleteit eltünteti, és az arányok megváltoztatását<br />
idézi elő. A lámpák használatának maszkolásáról, árnyékolásáról<br />
is gondoskodni kell.<br />
• Megelőzzük az objektívbe való bevillanást<br />
• A lámpák világítási mezőit egymástól elhatároljuk, így azok<br />
találkozása nem lehet feltűnő, határozott szélű vagy fényfoltos.<br />
Az épületek belső részeit, termeit izzólámpával is meg lehet világítani.<br />
Nagyobb belső terek kivilágítását célszerűtlen ezzel a módszerrel végezni.<br />
Ahol a terem fényforrásai világítanak, az izzólámpákat csak felvillantjuk,<br />
így a pillanatnyi időtartamra bekapcsolt helyi fényforrások nem égetik be<br />
a filmet, nem világítják túl a tárgyakat.<br />
Kisebb teremrészleteket izzólámpával is megvilágíthatunk, fekete-fehér<br />
felvétel készítésekor pedig kevert világítást alkalmazunk. A megvilágításhoz<br />
célszerűen szélesen sugárzó lámpákat kell használni az egyenletes<br />
megvilágítás erősség kialakítása miatt. Az expozíciós idő hosszú lesz, a<br />
nagy mélységélesség miatt.<br />
Kevert világításhoz az ablakon vagy egyéb teremnyílásokon behatoló fényt<br />
is felhasználjuk. Ilyenkor az izzólámpákat, vagy a reflektorokat a külső<br />
világítás erősségétől függően főfénynek vagy derítőfénynek alkalmazzuk.<br />
A mesterséges fényforrásokat célszerűbb főfénynek használni. Mozgatásukkal<br />
a kívánt világítási hatást pontosan ki lehet alakítani, míg az ablakon<br />
behatoló fény iránya és eloszlása kötött tényező. A fényforrások öszszehangolását<br />
fényméréssel lehet végrehajtani.<br />
33
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Az épületek belső tereinek megvilágítása örökvakuval<br />
Mozgó tárgyak vagy személyek fényképezésekor a bemozdulás veszélye<br />
miatt a felvétel egyetlen villanással készülhet el. Amennyiben mozgó tárgy<br />
vagy személy nincs a képmezőben, úgy a képet egymás után végrehajtott<br />
sok villanás után is létre lehet hozni.<br />
Az egyvillanásos módszer több és egymástól szabályos távolságra elhelyezett<br />
villanólámpát igényel. A lámpák száma a belső tér méretéből, a tér<br />
mélységétől és az objektív látószögétől is függ. A lámpák elrejtéséről gondoskodni<br />
kell. A villanócsövek vezérlése fotocellák vagy infra érzékelők<br />
alkalmazásával lehetséges. A felvételek készítése előtt próbavillantással<br />
célszerű ellenőrizni, hogy „él-e” a fotocellás vagy az infra rendszer.<br />
A nagyméretű terembelső is megfelelően megvilágítható. A terembelső<br />
előre megtervezett pontjairól egymás után több villantást kell végezni. A<br />
módszert tapétázásnak nevezik. Figyelni kell arra, hogy mozgó tárgyak<br />
vagy személyek ne kerüljenek a képmezőbe, mert a sok villantás miatt<br />
többszöröződhetnek.<br />
„Tapétázásra” elsősorban éjszaka kerülhet sor, amikor a nyílásokon behatoló<br />
fény nem zavarja a felvételezéshez szükséges megvilágítás kialakítását,<br />
másrészt a fényképezőgépet nyitott zárral hagyhatjuk.<br />
Az eljárás lényege: a fényképezés nézőpontját kiválasztjuk és a szükséges<br />
beállítási műveleteket elvégezzük (képkivágás beállítása, élességállítás,<br />
torzítások kiegyenlítése).<br />
Rekeszelés után a zárat „T” vagy „B” jelzés mellet kinyitjuk.<br />
A megvilágítási időt a terem középső részén elhelyezett tárgyakra lehet<br />
számítani. A padlón és a mennyezeten az alkalmazott villanások miatt<br />
fényáthatások keletkeznek, míg a háttérben levő tárgyakra a nagyobb<br />
tárgytávolság miatt kevesebb fény jut. A padló derítésére 1-2 villanás adható.<br />
Az árnyékok feloldására pedig a mennyezeten 2-3 villantásra előre,<br />
hátra és kétoldalt van szükség.<br />
Amikor az ablak felülete is a képre kerül (nappal az ablak fényforrásként<br />
viselkedik) fényét bemérjük és az expozíciós időt az ablak megvilágítottságához<br />
állítjuk. Az ablak felületét kismértékben túl lehet exponálni.<br />
34
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
A beállítás<br />
Épületbelső fényképezéskor a fényképezőgépet valamely falfelületre merőleges<br />
optikai tengelyiránnyal állítjuk be. Ezért csak egyirányú távlati rövidülés<br />
jön létre. Az objektívhez közeli térben ne legyen tárgy, mert az azonos<br />
méretű tárgyaknál erőteljesen megnövekszik a terem mélysége. A túl<br />
közeli határokat rekeszeléssel sem lehet létrehozni. A terem mélységének<br />
1/3-ad részénél közelebb ne legyen tárgy.<br />
A fényképezőgép magassága rendszerint a szemmagasság. Tárgyakra való<br />
rálátásunk ilyen gépmagasság esetén ad megszokott és természetes<br />
képhatást, a felettük található teremrészleteknél az alálátás alakul kedvezően.<br />
Műemlék jellegű épületben a szemmagasságnál magasabb szintről készített<br />
felvételek torzított arányokat adnak. Különösen a gótikus, a reneszánsz,<br />
de a barokk épületek freskói és szobrai is úgy készültek, hogy az<br />
ábrázolt alakok vagy jelenetek arányai vagyis a műtárgyak perspektívája<br />
csak a nézőszintről jelentkeznek természetes arányokkal. A magasabbról<br />
készített felvételeken valószerűtlen részletarányok alakulnak ki.<br />
Üzemrészek, csarnokok, sportlétesítmények, színházak belső tere nagyméretű,<br />
berendezéseik többnyire padló közelben vannak. A képen sokszoros<br />
kicsinyítésben látjuk a belső berendezéseket. A távolabbi tárgyak képe<br />
olvad egybe, míg a közeli tárgyak a kis szögű rálátás miatt nagyrészt fedik<br />
egymást. A nagy belső mélységű épületrészletek fényképezésekor csak<br />
abban az esetben jutunk áttekintő képhez, ha nézőpontunkat a szemmagasságnál<br />
2-3-szoros magasságban helyezzük el.<br />
35
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
5. 5. Természetfotózás alapismeretei<br />
Táj különböző évszakokban<br />
5.1 Tájfényképészet<br />
A földfelület változatos tájai jellegük szerint több csoportba sorolhatók. Fő<br />
jellemzőik szerint megkülönböztethetjük az alföldi, a hegyvidéki és a vízparti<br />
tájakat. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kiválasztott táj jellege<br />
és hangulata a különböző évszakokban teljesen megváltozik.<br />
Tavasszal sok a zöld, finom árnyalatú virágok láthatók. A nyár jellemzéséhez<br />
gyakran mellékszereplőkre és kellékekre van szükség. Télen a hó,<br />
zúzmara, csillogó hókristályok jellemzőek. Változik a környezet, tehát a<br />
felvételek készítése során eljárásunkat nem csak a hely, az időpont szerint<br />
is módosítanunk kell. A világítás a tájkép alakítása közben tőlünk függetlenül<br />
változik. Legfontosabb a világítás irányának és jellegének megfigyelése.<br />
A fénysugarak iránya az évszaktól függ. A nap látszólagos pályája nyáron<br />
magasabban, télen mélyebben halad a látóhatár fölött, változik a fény iránya<br />
a napszak szerint is. Az optikai tengely irányából kapott homlokvilágítás<br />
lapos fényelosztást okoz, a táj térbeliségének hatását nem fokozza.<br />
Oldalfénynél a talaj alakulatainak mélységi kiterjedése jobban érzékelhető,<br />
ellenfény a kép hangulatát módosítja.<br />
A világítás jellege elsősorban az időjárási viszonyoktól függ. Derült időben,<br />
tiszta kék égbolt alatt a közvetlen napfény kemény világítást okoz. A sötét<br />
árnyékokat derítik a fehér felhők, a sugarak útjába kerülő felhők miatt a<br />
világítás lágyabb lesz. A távoli részletek halványabban látszanak, mert a<br />
páraréteg fényszóródást okoz, ez adja a levegő távlatot. Ősszel a köd a<br />
közeli részletekre is kiterjed. A fény ellentétek erősen csökkennek, a képen<br />
kevesebb árnyalat különböztethető meg. Vörös vagy narancs színű<br />
szűrővel készített felvételeken a köd nem érvényesül, a részletek jobban<br />
láthatók, de elvész az őszre jellemző hangulat.<br />
A beállítás a tájkép lényeges alkotó elemeinek figyelembe vételével történik.<br />
Ilyenek a domborzati viszonyok, a növényzet, a vízfelületek, az ég-<br />
36
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
bolt, a felhőzet. A domborzati viszonyokat a terepalakulatok jellemzik. A<br />
távolabbiaknak csak alakját ábrázolhatjuk, a közelebbiek anyagszerűségével<br />
a táj jellegére is utalhatunk.<br />
A nyugvó, sima vízfelület jól érzékelhető, ha benne tükröződnek a parti<br />
fák, bokrok. Ellenfényben hatásos fényfoltokat kaphatunk, ha a szél hatására<br />
<strong>hu</strong>llámok keletkeznek. A mozgásban lévő víz természetesebb, ha útjába<br />
akadályok, fatörzsek, sziklák kerülnek és ezek fehér, fodros <strong>hu</strong>llámokat<br />
idéznek elő.<br />
Az égboltnak, ha nagyobb, tiszta kék része kerül a képmezőbe, akkor színes<br />
képen nagy terjedelmű, világosabb vagy sötétebb egyszínű foltot, fekete-fehér<br />
felvételen egyenletesen szürke felületet kapunk. Előnyösebb a<br />
kék eget benyúló földi tárgyak képével megszakítani. Az égboltot borító<br />
felhők esetén ezek különböző alakzatai adják az élénkítő elemeket. Világos<br />
vagy közepes-sárga szűrő ajánlatos. Sötét szűrővel viszont túlzott hatást<br />
érhetünk el, a világos, napsütéses táj derűje zivatarfelhőkkel borított<br />
sötét égbolt miatt komor hangulattá alakul.<br />
Nagyobb távlatú felvételeken a látóhatárvonal a képmezőt két részre osztja.<br />
A látóhatár helye a képen igen különböző lehet. A közepén elhelyezkedő<br />
osztóvonal a legkedvezőtlenebb, mert két egyenlő részre osztja a képmezőt<br />
és a figyelmet megosztja. Minél távolabb van a látóhatár vonala a<br />
középhelyzettől, annál jobban kiemeli a nagyobbik térrész képelemeit. A<br />
magasan elhelyezett vonal a földfelszínre tereli a figyelmet, a mélyre sülylyesztett<br />
horizontvonal esetén a felhők jobban érvényesülnek. Az előtér<br />
alakulatai nem csak a képmélységet növelik, gyakran jól mutatják a táj<br />
jellegét. Nyílt tájfényképezésekor néha elmarad az előtér, de mélységi hatás<br />
érdekében előnyös egyes elemeinek bevonása.<br />
A tájfotók objektívjei a legtöbb tájkép a<br />
20-35 mm-es nagylátószögű objektívvel<br />
készül. A profik gyakran 15, 17 mm-es<br />
fix nagylátószögű optikákkal fényképeznek.<br />
Egy sokoldalú tájfotós számára a<br />
teleobjektív is nélkülözhetetlen. A közepes<br />
telével a táj szűkebb régióiban lévő<br />
érdekességeket fotózhatjuk, még az erősebb<br />
telék a drasztikus képkivágást<br />
igénylő témáknál használhatók.<br />
A leggyakrabban a polárszűrőt használják.<br />
Látványos eredményeket kaphatunk<br />
az erősebb színszűrőkkel és félszűrőkkel.<br />
Ez utóbbit minden témánál ajánljuk ahol<br />
az ég és a téma különböző expozíciót<br />
igényel. Nélkülözhetetlen az állvány. Ha<br />
hóesésben, extrém időjárási körülmények<br />
között is kimerészkedünk a szabadba,<br />
a gépet védő segédeszközökre<br />
Polár szűrős tájkép<br />
Patak hosszú expozíciós idővel<br />
37
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
is szükség lesz, például csapadék elleni védőtasakra, búvártokra.<br />
Keressük a különleges időjárási körülményeket. Felhőszakadás, reggeli<br />
köd, szivárvány, villámok, viharfelhők. A hosszú expozícióval vagy az<br />
élesség eltolással készült fotók, a szűrőzött képek is rendhagyóak lehetnek.<br />
Egy több másodperces expozíciós idővel lefotózott patakpart több,<br />
mint egy egyszerű vízparti felvétel.<br />
5.2 Növényfotózás<br />
Növények dokumentációs fényképezéséhez alapos növénytani<br />
ismeretekkel kell rendelkezi. Ezek alapján ismerhetjük<br />
fel, és emelhetjük ki a képen egyes növények,<br />
kisebb növénytársulások jellemző tulajdonságait.<br />
A világítást az időpont és az időjárási viszonyok szerint<br />
változó nappali fény határozza meg. Nézőpontunk meghatározásakor<br />
figyelembe vesszük, hogy a növények,<br />
virágok felületi szerkezete oldalvilágításban, finomabb<br />
szálaik alakja ellenfényben látszik legjobban. Legkedvezőbb<br />
a fény a kora reggeli órákban, ilyenkor a harmatcseppek<br />
csillogása is élénkíti a képet, a levegő a legtisztább,<br />
a legnyugalmasabb. A sötétebb levelek részletei az árnyékban elvesznek,<br />
ezért derítésre van szüksége. A derítést csak mérsékelten alkalmazzuk,<br />
könnyen megváltoztathatjuk vele a kép lényegéhez tartozó természetes<br />
világítást. Az apróbb részletek pontos ábrázolására a közel fényképezés<br />
módszerei szerint járunk el.<br />
A jellegzetes körvonalak kiemelésére lehetőleg nyugodt, egyenletes tónusú<br />
felületet válasszunk. Ez alálátásos felvételeknél lehet az égbolt is, ha<br />
tónusa ellentétes a növény árnyalataival. Földi háttérben zavaró lehet a<br />
növény mögött az aljnövényzet különböző részlete. Ezek hatását csökkenthetjük<br />
azzal, hogy a felvételt nagyobb nyílással készítjük, a mélység<br />
élesség csökkenésével a háttér részleteinek élessége csökken. Sokszor a<br />
gép helyének kis változtatásával is módosíthatjuk a növény és a háttér<br />
viszonyát. Ha a növényt környezetétől elszigetelve akarjuk ábrázolni,<br />
henger felületté hajlított kartonlapot helyezhetünk mögé. Erősen megvilágított,<br />
világos növényhez általában sötét kartont, sötét virágok mögé pedig<br />
világos kartonlapot használunk háttérnek. Többféle növényből álló<br />
csoportok, társulások fényképezése közben különböző színű és alakú növények<br />
kerülnek a képmezőbe. Ezek elhelyezése közben egységes képhatásra<br />
kell törekedni.<br />
38
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
5.3 Állatok fotózása<br />
A sikeres állatfelvételek feltétele az állatok pontos ismerete.<br />
• az állat pontos élőhelye<br />
• hol táplálkozik<br />
• mikor aktív, mikor pihen<br />
• mikor és hol szaporodik<br />
• milyenek az érzékszervei<br />
• mennyire tűri a zaklatást<br />
• milyen hangokkal kommunikál<br />
• milyen nyomokat hagynak maguk után<br />
• zsákmányállataik, ill. ragadozóik<br />
• vándormadaraknál az érkezés és távozás<br />
A profi fényképészek heteket töltenek el az állatok<br />
megfigyelésével, jegyzeteket, próbafelvételeket<br />
készítenek, megpróbálják meghatározni az<br />
ideális időszakot, technikát és helyszínt. Csak<br />
ezek után kezdik a tényleges fényképezést.<br />
Az első felvételeinket érdemes emberközeli helyeken<br />
elkészíteni. Az itt élő állatok kevésbé félénkek,<br />
könnyebben megközelíthetők, mint pl.<br />
egy lápos területen.<br />
A természetfotósok alapvetően kétféle módszerrel<br />
kerülhetnek közel a témához. Vagy megvárják,<br />
míg az állat a fotós rejtekhelyének közelébe<br />
Les sátor<br />
kerül – ezt hívják les sátorból történő fotózásnak – vagy aktívan az állatot<br />
kutatva közelítik meg a témát. Utóbbit cserkelésnek nevezi a szakzsargon.<br />
A les sátorból történő fényképezésnek a célpontjai a madarak, cserkelő<br />
fotósnak a nagyvadak a témái.<br />
Fixen telepített les<br />
A leshely felépítésénél körültekintően válasszuk<br />
meg a helyszínt. Figyelembe kell<br />
venni a nap pályáját és a megfelelő hátteret.<br />
Ne legyen zavaró tereptárgy. Fontos<br />
a jó kilátás a terep azon részére, ahol<br />
a madarak előfordulnak. Könnyen megközelíthető<br />
helyen álljon. Olyan helyet<br />
válasszunk, ahová rendszeresen járnak a<br />
madarak táplálkozni. A madarak 10-20<br />
méteres közelségbe is kerülhetnek. A fix<br />
Fixen telepített les<br />
les felállítását érdemes még tavasz elején<br />
elvégezni, így a téli szálláshelyeikről visszaérkező madarak a környezet<br />
részének tekintik. A lest természetes anyagból (nád, ágak) érdemes<br />
építeni. Ügyeljünk rá, hogy kényelmes legyen és legyen rajta kémlelőnyí-<br />
39
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
lás, egy félig áteresztő anyaggal, hogy a madarak ne lássák a benti mozgást.<br />
A leshelyen kerüljük az éles, környezetidegen hangokat.<br />
Mobil les<br />
A sátrakat célszerű a fotózás előtt pár nappal kihelyezni, hogy az állatoknak<br />
legyen idejük megszokni. Leshelyünket egy-két órával napfelkelte<br />
előtt foglaljuk el. A fotózás rengeteg kitartást igényel, órákat egész napokat<br />
kell mozdulatlanul eltöltenünk a leshelyen.<br />
A profi madárfotósok tükörreflexes, cserélhető objektíves gépet használnak,<br />
közepes és nagy teleobjektívekkel, egy stabil állványon elhelyezve.<br />
Az objektív gyújtótávolsága kb. 300-500 mm közötti lesz. Számtalan apróság<br />
segítheti munkánkat: álcaháló, zsebkés, távcső, elemlámpa stb.<br />
Halas tavainknál az április, május a legjobb időszak a fotózásra. A halas<br />
tavak őszi lehalászása szintén nagy seregben vonzza a madarakat. A sekélyebb<br />
vízben kis területre koncentrálódott madarakat könnyű fotózni. A<br />
tavaszi és őszi madárvonuláskor sokszor látunk olyan fajokat, melyek nem<br />
költenek itt. A napfelkeltét követő egy, másfél órában lesznek a legszebb<br />
fények, és ilyenkor a legaktívabbak az állatok. A fotózást legtöbben ebben<br />
a hajnali időszakban végzik, és a reggeli fények letűnése után már be is<br />
fejezik. A fények később már nem az igaziak, másrészt a fajok sem úgy<br />
mozognak a nappali időszakban, mint a korai órákban.<br />
Távvezérlő eszközök<br />
Az elektromos távkioldó: a kioldózsinórt meghosszabbítjuk, a gépet kell<br />
elhelyezni a félénk állat közelében, mi magunk egy rejtekhelyről működtethetjük<br />
a kamerát. A hosszú kábel kioldó végére kontaktus, mikrokapcsoló<br />
is csatlakoztatható. Ez a kontaktus arra is használható, hogy egy<br />
állat saját magát fényképezze le.<br />
• Infravörös fénycsapda<br />
Ha egy gyorsan mozgó állatról szeretnénk éles képet készíteni, esetleg<br />
egy éjjel aktív állatra pályázunk, jól használható az ún. fénykapu vagy<br />
fénysorompó.<br />
A fénykapu telepről üzemeltethető elektronika, ami infrafényt kibocsájtó<br />
adóegységből és egy ezt érzékelő vevőegységből áll. Az elektronikához<br />
csatlakozik a fényképezőgép elektronikus kioldózsinórja. Ha az állat megszakítja<br />
az adó és a vevő érzékelője közötti fénysugarat, a készülék jelet<br />
küld a fényképezőgép felé, az pedig exponál.<br />
Az adó- és vevőegységét úgy kell elhelyezni, hogy az állat keresztezze a<br />
fénysugarat. Egy vadcsapásnál pedig olyan magasságba, hogy lehetőleg<br />
csak a kiszemelt állat működtesse azt.<br />
Sötét helyszínen a zárszerkezet állandóan nyitva van, a fénykapu elektronikája<br />
a vakut villantja el. A nyitott zár jelentős áramot vesz fel az elemről,<br />
így az néhány óra alatt lemerülhet.<br />
40
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
• AF-élességcsapda<br />
A legegyszerűbben megépíthető. A gépet állványra szereljük, beállítjuk azt<br />
a tárgytávolságot, ahol a fényképezett téma megjelenik, és bekapcsoljuk<br />
az élességcsapdát. Az autofókusz-szenzor működésbe lép, és folyamatosan<br />
ellenőrzi, hogy mikor éles a kép az adott AF-mezőben. Ha éles képet<br />
talál, azonnal exponál. Olyan nézőpontot válasszunk, ami az állat körül<br />
életlen elő- és hátteret kap. E nélkül ugyanis az élességcsapda nem működik.<br />
Kombinálhatjuk sorozatfelvétellel is.<br />
Ragadozó madarak<br />
A madarak vadászterületeit ismerni kell. A ragadozó madarak nappal is<br />
aktívak. Leshelyünket úgy foglaljuk el, hogy a madarak ne vegyék észre.<br />
Ismert trükk az is, hogy ketten mennek be a leshelyre, majd valaki távozik.<br />
A kertek, parkok madárvilága<br />
A közelben élő madarak, a kezdő<br />
természetfotósok elő fotótémái.<br />
Könnyen elérhetők, megszokták<br />
az ember jelenlétét, és viszonylag<br />
közel juthatunk hozzájuk. Az<br />
énekes madarak fényképezését<br />
kis méretük és gyors mozgásuk<br />
teszi nehézzé. A néhány méteres távolságnál is nagyobb tele objektívre és<br />
rövid zársebességre lesz szükség.<br />
Állatkertek, vadasparkok<br />
A fotózáshoz válasszunk közvetlenül a nyitás utáni időszakot. Az állatok<br />
ilyenkor aktívak és a kevés látogató miatt természetesebben viselkednek.<br />
Van állatkert ahol látvány etetéseket is tartanak. Természetes módon<br />
ilyenkor a legaktívabbak. Hagyjuk ki a rácsokat, próbálkozzunk szűk kép<br />
kivágással, a hátteret pedig tág rekesznyílással tüntessük el.<br />
41
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Cserkelés<br />
A cserkelés során gyalogosan, időnként<br />
meg-megállva próbáljuk megközelíteni és<br />
lefotózni a témát. Ez nagy önuralommal<br />
járó, kényelmetlen és rendkívül időigényes<br />
tevékenység. A sikeres cserkeléshez<br />
rengeteg dolgot meg kell tanulnia a fotósnak.<br />
Az legfontosabb: gondolkozzunk<br />
az állatok fejével. Képzeljük el, hogy hogyan<br />
érzékelik a világot, mitől félnek, milyen<br />
hangokkal vagy eszközökkel csalhatók a közelünkbe.<br />
Tudjuk meg, kinek a kezelésében van az adott terület. Kérjük a tulajdonos<br />
engedélyét. Öltözzünk olyan mintázatú ruhába, mint maga a természet.<br />
Nyáron a terepszínű és mintázatú ruha, télen fehér viselet a praktikus. Az<br />
arcunkat is álcáznunk kell. 20-70 m-re meg kell közelíteni a témát. Elengedhetetlen<br />
a halk járás, a lábunk elé kerülő gallyat kikerülhetjük. Ha zajt<br />
okozunk, álljunk meg és várjunk ki, míg megnyugszik a célpont. Érdemes<br />
megvizsgálni a vadak által használt ösvényeket. Az erős megszokott zajok<br />
nem zavarják az állatokat. A cserkelő keltette apró kis neszekre viszont<br />
felfigyelnek.<br />
A megfelelő, a helyszínhez illő kényelmes és praktikus ruha célszerű. Ilyenek<br />
a terepmintás külső öltözetek. A ruházat színe lényegtelen, mert a<br />
növényevő emlősök általában színvakok, inkább annak kontrasztossága és<br />
mintája lényeges.<br />
Télen a külső öltözet anyaga legyen erős és béleletlen, hogy ne tartson<br />
szagot, lélegző anyagból készüljön és könnyen szellőzzön, alatta csak műanyag<br />
alapanyagú alsó ruházatot viseljünk. Amennyiben hosszú fotózást<br />
tervezünk, vigyünk magunkkal pehelykabátot, meleg zoknit és egy tartalék<br />
lábbelit. A gyapjú és a pamut alsó hideg, vagy nedves lesz. A külső<br />
ruházat ne suhogjon. Fontos a bélelt fülessapka, irha kesztyű.<br />
Nyáron pólót, hosszú ujjú zubbonyt és egy hosszú nadrág javasolt. Egy<br />
napellenzős sapka és egy archáló távol tartja a rovarokat. Sokan használnak<br />
három ujjas íjászkesztyűt, hogy elrejtse a fotós ujjait a sötét gépen.<br />
Lábbeli anyaga legyen puha, és vízálló kaucsuk. Érezhetjük a talajt apró<br />
egyenetlenségeit, és lágysága miatt nagyon puhán járhatunk. Jó a gumicsizma,<br />
ha megolvad a hó, mert nem folyik a cipőnkbe a jeges víz. Nagy<br />
hóban hótaposót, hótalpat is használhatunk, sík terepen sífutólécet . A teleszkópos<br />
túrabot megkönnyíti a sík gyaloglást. Szélben hosszúra kihúzva<br />
tolhatjuk vele magunkat, terepen rövidre állítva segíthetjük vele lépéseinket.<br />
A munkavédelmi térdvédő megkönnyíti a kúszást, sőt, a teleobjektív<br />
alátámasztására is használható.<br />
42
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Hogyan vehetjük észre az állatokat?<br />
A madarat úgy vehetjük észre, ha a lombozatban ellentétes mozgásokat<br />
és kis mozgó ágakat keresünk. Az erdőben a vízszintes irányokra kell ráállni.<br />
A fák többnyire függőlegesek, a sötét vízszintes dolgok pedig a<br />
négylábúak. A csapatban élő fajok nehezebben cserkelhetők, mint a magányos<br />
állatok. Nem mindegy, melyik évszakban próbálkozunk a fotózással.<br />
A cserkelés utolsó métereit célszerűbb kúszva, vagy térdelve megtenni.<br />
A szag-, és látás- hallásérzékenység fajonként változó, és a táplálkozással,<br />
valamint az életmóddal, életciklussal is szorosan összefügg. Fontos a<br />
szél irányának meghatározása. Az állat felől fújjon a szél. Akkor is széllel<br />
szemben közelítsünk, ha nyitott a terep. Cserkelés közben állandóan figyelnünk<br />
kell a szél irányát. Ezt ellenőrizhetjük a levegőbe szórt fűszálakkal.<br />
A párzási időszakban van a legnagyobb esélyünk, hogy a vad közelébe<br />
jussunk. Ilyenkor az emlősök viselkedése megváltozik, óvatosságuk eltompul.<br />
Ebben az időszakban megfelelő hangutánzással magunkhoz hívhatjuk<br />
őket. Szarvasbőgés az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt természetfotós<br />
esemény. Elengedhetetlen a területet jól ismerő szakember segítsége.<br />
5.4 Makro fotózás<br />
Makro fotónak azokat a felvételeket nevezzük, ahol a kis méretű téma kitölti<br />
a képmezőt. Makro fotózásnál is első a téma kiválasztása és megismerése.<br />
A legjobb természetfotók több órányi kitartó munka eredményei.<br />
Az igazán nyerő fotókhoz 1:1-2:1-es leképzésre van szükség.<br />
Makro fotózás digitális kompakt géppel: A legújabb digitális kompaktok<br />
optikai zoommal, optikai képstabilizátor-ral rendelkeznek, a makro funkció<br />
pedig már mindegyik típusnak sajátja. Közel<br />
pontjuk a makro felvételek készítésekor<br />
2-10 cm. A kompakt gépek kevésbé érzékenyek,<br />
könnyebben mozgathatóak. Azonos<br />
rekeszértéknél és képkivágásnál a<br />
kompakt gépek mélység élessége nagyobb,<br />
mint a DSLR gépeké. Komoly előnyt jelent<br />
vakuzásnál a központi zár is. A központi<br />
zárnál beépített vakuval bármilyen expozíciós<br />
idő beállítható. A makrónál is célszerű<br />
a téma szemmagasságban való fényképezése.<br />
A kis állatok, növények szemmagassága<br />
viszont legtöbbször földközelben található.<br />
A kompakt digitális gépeknek van<br />
egy makro állása, ami azt jelenti, hogy ha<br />
megnyomjuk a kis virágot ábrázoló gombot,<br />
az AF élesen látja a géptől csak pár<br />
centiméterre lévő témákat.<br />
43
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Helyezzük fel a gépet egy állványra. Állítsuk a<br />
gépet nagylátószög állásba, az optika legtöbbször<br />
csak így képes a makro módra. Válaszszunk<br />
olyan expozíciós időt, ami megfelel a<br />
témának. Makro fotók érzékenyek a bemozdulásra,<br />
1/250-től rövidebb időkkel próbálkozzunk.<br />
Miután kiválasztottuk a képkivágást és<br />
az expozíciós értékeket, koncentráljunk a<br />
megvilágításra. Figyeljünk arra, hogy a testünk<br />
ne árnyékolja a témát. Ezt úgy érhetjük el, ha<br />
a nap oldalt helyezkedik el. Rossz fényviszonyok<br />
között, vagy rovarokat fényképezve kapcsoljuk be a beépített vakut<br />
is, és helyezzünk egy fényterelőt a vaku elé. A fókuszálás lesz a legnehezebb<br />
feladat, mivel az LCD napos időben rosszul látható, csak az autófókusz<br />
ad pontos eredményt. Az egyéb beállítások a megszokottak legyenek:<br />
maximális felbontás, minimális tömörítés, napfény WB, a legkisebb<br />
ISO beállítás.<br />
• Digitális tükörreflexes gép<br />
A különböző optikák, kiegészítők felhelyezésével a kompaktoknál nagyobb<br />
leképzés is elérhető. Kiegészítőkre és speciális eszközökre van szükség<br />
ahhoz, hogy a néhány centiméteres téma teljes egészében kitöltse a keresőt.<br />
• Makro előtétlencse<br />
Az objektív szűrőmenetébe kell csavarni. A fotós közelebb kerül a témához,<br />
ez pedig nagyobb leképzést eredményez. Minél magasabb a dioptria<br />
szám, annál közelebb lehetünk a témához.<br />
• Közgyűrű<br />
Az objektív és a gépváz közé bajonettes csatlakozással illeszthető fém<br />
gyűrű. A szokásos méretsora: 12, 20, 36 mm. Számítanunk kell fényveszteségre,<br />
a csökkenés mértéke a közgyűrű/sor hosszúságától függ. Az 1:1<br />
arányú leképzés egy 50 mm-es objektívnél 50 mm hosszú közgyűrű szükséges.<br />
Olyan típusokat is készítenek, amelyek a gép és az objektív között<br />
minden funkciót átvesznek.<br />
• Harmonika ki<strong>hu</strong>zat<br />
Hatásában a közgyűrű sorhoz hasonló. Ez a szerkezet a gépvázat és az<br />
objektívet köti össze egy harmonikára emlékeztető résszel. A ki<strong>hu</strong>zat<br />
hosszúsága egy sín segítségével állítható mm pontossággal. Elérhető nagyítás<br />
mértéke igen jelentős: 1:1 és 10:1 között van. A jelentősebb nagyítás<br />
mellett már retro állásban kell használni az optikát. A drágább ki<strong>hu</strong>zatok<br />
a gép összes funkcióját átviszik az objektívre, A ki<strong>hu</strong>zat hátránya a<br />
fényveszteség. A hosszabb harmonika ki<strong>hu</strong>zat 2-3 rekesznyit is elvehet a<br />
fényerőből.<br />
44
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
• Retroállású objektívek<br />
Komoly mértékű leképzést érhetünk el,ha a vázhoz egy fordítógyűrű segítségével<br />
retroállásban helyezzük fel az objektívet. Az objektív rekeszállítását,<br />
fókuszálását kézzel kell végezni.<br />
• Makro objektív<br />
Nagy mélység-élességet igénylő témánál az 50-60 mm makro objektív az<br />
ideális. Itt érhető el a legnagyobb mélység-élesség. Ha az állat félénk<br />
természetű akkor az erősebb, 150, 180 mm-es tele makro az ideális. A<br />
tele makrókkal már 50-60 cm-ről elérhetjük a szükséges nagyítást. A nagyobb<br />
tele akkor is előnyös, ha az optika közelsége árnyékolja a témát.<br />
5.5 Vakuzás<br />
A téma közelsége miatt az objektív többnyire<br />
árnyékolja a vakufényt. Ha a téma teljes felületét<br />
meg akarjuk világítani, fényterelőt kell<br />
alkalmaznunk. A beépített vakut nem a nagyon<br />
közeli témára találták ki. Itt a képek nagy része<br />
túlexponált lesz. Használjunk manuális expozíciós<br />
módot, vakukorrekciót vagy a vaku elé<br />
helyezett diffúzort. A normál fények közötti vakuzásnál<br />
is előfordulnak bemozdult képek. A<br />
kompakt gépek központi zárja bármilyen expozíciós<br />
időt megenged a vakuzásnál. Állítsunk<br />
1/250 s-nél magasabb expozíciós időt, így a Makro vaku szett<br />
normál fényeknél a derítő villanás nem okoz<br />
életlenséget. A DSLR-nél ez már nehezebb feladat. A beépített vakunak<br />
csak a szinkronidő alatti expozíciós idő működik, így előfordulhat, hogy a<br />
külső fények a vakuvillanás előtt és után életlen mellékképet exponálnak a<br />
vakukép mellé. A jobb vakukon elérhető nagyon rövid vakuszinkron idő a<br />
megfelelő megoldás. A rendszer ilyenkor nagyon rövid expozíciós idő mellett<br />
vakuzik. A fotósok oldalról is villanthatnak, illetve fő- és derítő fényt<br />
kibocsájtó, több vakukészülékből álló szerkezetekkel is fotóznak. A derítőfény<br />
előröl, a főfény pedig valamelyik oldalról, vagy éppen hátulról érkezik.<br />
Akad aki a kartonlapos derítést köti össze a vakuzással.<br />
A háttér a kép kompozícióját is erősen befolyásolja. A makro felvételeknél<br />
a háttér nagyon könnyen alakítható. Elég egy kis látószög változtatás,<br />
másként beállított derítőlap, kis közelítés. Legjobb a homogén háttér. A<br />
zöld különböző árnyalatai természetes hatást keltenek. A fekete háttér<br />
előtt a színes növények szinte világítanak. A digitális fényképezőgépnél az<br />
egyszínű háttér buktató az autó WB funkciónak. Vörös virág pl. meleg színű<br />
háttérrel be fog szürkülni. A megoldás egyszerű: használjuk a napfény<br />
WB-t.<br />
45
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
5.6 Többszörös expozíció lágy hatás elérésére<br />
Kreatív technika, a felvételt nem egy, hanem két vagy több expozícióval<br />
készítik el. A témát lefotózzák, majd kisebb változtatással újból a képre<br />
exponálják. Ez a változtatás leggyakrabban az élességállítás kisebb módosítása,<br />
de a világítással is lehet játszani. Az eredmény: lágy, álomszerű<br />
kontúrok, annak ellenére, hogy a téma általános értelemben éles. A többszörös<br />
expozíciónál nagyon fontos a pontos expozíció.<br />
46
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Irodalomjegyzék<br />
Sevcsik Heffelle (1980): Fényképészet. Műszaki Kiadó, Budapest<br />
Dulovics Jenő (1957): Így fényképezek. Műszaki Kiadó, Budapest<br />
Bécsy László (1985): Vértelen vadászat. Natura Kiadó, Budapest<br />
Enczi Zoltán, Korbely Attila, Klemanovics Márk, Szabó Endre és Richard<br />
Keating (2006): Természetfotózás digitális fényképezőgéppel. Rainbow-<br />
Slide Kiadó<br />
Torsten Andreas Hoffman (2008): Kreatív képkompozíció a fotográfiában.<br />
Digitálfotó Kft.<br />
Szilágyi Gábor (1982): A fotóművészet története. Képzőművészeti Alap<br />
Kiadó<br />
Pál Endre (1994): Fényképész szakmai ismeret 2. Műszaki Könyvkiadó,<br />
Budapest<br />
Iczkovits Jenő Hefelle József (1985): Portréfényképezés. Műszaki Könyvkiadó,<br />
Budapest<br />
Török György (2009): Online fotósuli. http://vaku.<strong>hu</strong>/fotosuli/index.php<br />
John Farndon (1985): Hamlyn Encyclopedia of Photography. Hamlyn Kiadó<br />
Képjegyzék<br />
Kompozíciós megoldások a fotográfiában<br />
1. Zombor Gyula<br />
2. Kálmán Attila<br />
3. Balajti Lóránt<br />
4. Kálmán Attila<br />
5. Raffaello<br />
6. Michelangelo<br />
7. Zombor Gyula<br />
8. Csepcsényi Andrea<br />
9. Kazimir Malevics<br />
10.Piet Mondrian<br />
11.Hiroshi Sugimoto<br />
12.Zombor Gyula<br />
13.Alexander Rodcsenko<br />
14.Otto Steinert<br />
15.Zombor Gyula<br />
16.Zombor Gyula<br />
17.Vári Johanna<br />
18.Zombor Gyula<br />
19.Kálmán Attila<br />
20.Ansel Adams<br />
21.Ansel Adams<br />
22.Kálmán Attila<br />
23.Kálmán Attila<br />
24.Kálmán Attila<br />
25.Moholy-Nagy László<br />
47
Zelei Erika - Zombor Gyula: A fényképezés <strong>gyakorlati</strong> területei<br />
Épületfényképezés<br />
1.Kálmán Attila<br />
2.Kálmán Attila<br />
3.Horváth Gabriella<br />
4.Horváth Gabriella<br />
5.Kálmán Attila<br />
6.Sipos Gábor<br />
7. Kálmán Attila<br />
8. Balogh Tamás<br />
9. Kálmán Attila<br />
10.Eördögh Ákos<br />
11.Farkas Adrienn<br />
12.Molnár Dániel<br />
Természetfotózás alapismeretei<br />
1. Eördögh Ákos<br />
2. Eördögh Ákos<br />
3. Eördögh Ákos<br />
4. Zombor Gyula<br />
5. Eördögh Ákos<br />
6. Eördögh Ákos<br />
7. Balajti Lóránt<br />
8. Horváth Gabriella<br />
9. Bercsényi Lívia<br />
10.Kálmán Attila<br />
11.Kálmán Attila<br />
12.Kálmán Attila<br />
13.Farkas Adrienn<br />
14.Zombor Gyula<br />
15.Bercsényi Lívia<br />
16.Faragó Csilla<br />
48
Change language