Magnifice Domine Rector! Tisztelt Kollégák! Szülők, Hozzátartozók ...

Magnifice Domine Rector!
Tisztelt Kollégák!
Szülık, Hozzátartozók!
Tisztelt Vendégeink!
Kedves Valetáló Hallgatók!
A Soproni-Selmeci hagyományokat ápoló hallgatóink több, mint kétszáz évvel ezelıtt kialakult
szokások szerint hagyják el azt az iskolát, melyet átmenetileg második otthonul választottak. A
valétálás a legméltóbb búcsúztatás, amiben egy alma mater részesülhet.
Tisztelt búcsúzó hallgatóink!
Amikor annak idején a továbbtanulás lehetıségét fontolgattátok, a választásnál több szempont is befolyásolt
Benneteket. Biztosak vagyunk abban, hogy a döntés meghozatalánál egyik meghatározó
kérdés az Egyetem, a Kar szellemisége volt. Mert a tudományokat bárhol el lehet sajátítani – hiszen
országszerte többnyire azonosak a követelmények, de hogy mit jelent a balek - Firma viszony, mire
nevelnek a Tanszékek, mit sugallnak a diákdalok, vagy a generációk óta változatlan hangulatú
szakestélyek, ez már a „selmeci-soproni hagyományok” titka.
Ezeket az érzéseket másutt nem élhettétek volna át, és a hagyományok által ırzött élettapasztalatokat
nem szerezhettétek volna meg. Ezt nem a technikai feltételek és a pénz, hanem a kölcsönös barátság,
a jó szándék és az akarat befolyásolja. Akarjuk-e, hogy igaz barátaink legyenek, akik átsegítenek
a nehézségeken, és akikkel megoszthatjuk örömeinket – bánatainkat?
Sajnos, a mai világunk nem feltétlenül errıl szól. Eluralkodott a versenyszellem, a mások kárán
alapuló felemelkedés. Nem idegen társadalmunktól az egymás lejáratása, a szándékos károkozás
sem. Pedig ez az út nem vezet sehová, erre nem építhetı jövı. Csak az összefogás, az együttes
munka, a közös gondolkodás és a közös sikerek képesek maradandó értéket alkotni. És ebben gyökerezik,
hogy mindmáig fennmaradhattak hagyományaink. Akik megismerték ezek összetartó erejét,
azok magukévá tették, hogy tovább adhassák utódaiknak.
A Valétálás a Ti ünnepetek, amely búcsú az egyetemtıl, a várostól. A Várostól, mely annak idején
befogadta a menekülı egyetemet, otthont adott számára, hogy új gyökereket ereszthessen, s új ágakat
növeszthessen. Ezen ágak egyike a Közgazdaságtudományi Kar, mely 17 éves múltjával ugyan
még nem írhatott történelmet, de hallgatóinak sikereit ma már nemcsak itthon, hanem a határon túl
is jegyzik. Egyre értékesebb eredményeket érünk el, és egyre jobban kirajzolódik sajátos arculatunk.
Végzett közgazdászaink elismertsége, hallgatóink teljesítményei és szakértelme mind azt mutatják,
hogy jó úton járunk. Az alapképzések, a mesterképzések, szakirányú továbbképzéseink, és a
doktori iskola egyre nagyobb érdeklıdésre tarthat számot.
De sajnos az Egyetemen, ezen belül a Közgazdasági Karon is hosszabb idı óta érzıdik az ország, és
a benne élı családok súlyos gazdasági helyzete. Kemény küzdelem bontakozott ki a szőkülı felsıoktatási
piacokért. Néhányan még létjogosultságunkat is megkérdıjelezik, és a támogatások megvonásával,
a kényszerő elbocsátásokkal próbálják lehetetlenné tenni a mőködésünket. Ennek ellenére,
vagy esetleg éppen ezért örömmel tapasztaljuk, hogy régi és új hallgatóink továbbra is fontosnak
tartják a soproni közgazdászképzést, sıt élni kívánnak a hagyományokkal, szert tesznek egyenruhára,
melyek titokzatos szimbólumai az összetartozást szimbolizálják. A rendszeres selmeci látogatások
alkalmával együtt ünnepelnek a testvérkarok képviselıivel. A karon létrehozott Burs egylet pedig
alkotóan továbbviszi és ırzi a szép hagyományokat.
Ezen a tavaszon a 14. közgazdász évfolyam hagyja el a soproni Alma Matert. Közöttük most csak
az alapszakos hallgatókat üdvözölhetünk a búcsúzók között, mert mesterszakos hallgatóink két évvel
ezelıtt már valétáltak.

Alapszakos végzıseink 5 területen folytatták tanulmányaikat: a Gazdálkodás és menedzsment, a
Kereskedelem és marketing, a Számvitel és pénzügy, a Közszolgálati és a Nemzetközi gazdálkodás
szakokon.
35 hallgatónk élt a hagyományokkal, és reméljük, közülük mind többen térnek vissza hozzánk a
mesterképzés keretében, hogy folytathassák tanulmányaikat, s vele együtt természetesen a mozgalmas
diákéletet. Mert csak így válhat teljessé az egyetemi képzés. Akik átmenetileg megszakítják tanulmányaikat
a levelezı képzésbe való késıbbi bekapcsolódás szándékával, azokat is visszavárjuk.
Kedves Valétálók!
Ugyan egy nagy forduló – a végsı megmérettetés – még hátra van, de azzal a rutinnal, melyet az
évek során megszereztetek, remélhetıleg már csak egyszerő formalitás lesz a záróvizsga letétele.
Köszönöm szüleiteknek, nagyszüleiteknek, hogy ide irányítottak és segítettek Benneteket célotok
elérésében. Ha ık most végigtekintenek e sorokon, biztosan örömmel nyugtázzák, hogy gyermekük,
unokájuk egy nagy múltú intézmény hallgatója lehetett, hol nem csak a tanulmányok eredményes
elvégzése, hanem az emberi értékek megbecsülése is számított.
S végezetül búcsúzó hallgatóinknak azt kívánom, hogy sohase feledjék el az Alma Matert, térjenek
vissza hozzánk, akár további ismeretek szerzésérıl, akár egyszerően a régi emlékek visszaidézésérıl
van szó!
Kapunk mindig nyitva áll és várunk Benneteket!
Isten áldja a közgazdászokat!
VALÉTE!