Dr. Ringer Árpád Barlangok és régészeti lelőhelyek Barlangászat és ...
Dr. Ringer Árpád Barlangok és régészeti lelőhelyek Barlangászat és ...
Dr. Ringer Árpád Barlangok és régészeti lelőhelyek Barlangászat és ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
<strong>Dr</strong>. <strong>Ringer</strong> <strong>Árpád</strong><br />
<strong>Barlangok</strong> <strong>és</strong> rég<strong>és</strong>zeti lel�helyek <strong>Barlangászat</strong> <strong>és</strong> rég<strong>és</strong>zettudomány<br />
A barlangok <strong>és</strong> barlangszer� képz�dmények, k�fülkék <strong>és</strong> sziklaereszek világszerte számos tudomány<br />
érdekl�d<strong>és</strong>ének középpontjában állnak. E tudományok sorában el�kel� helyet foglal el az archeológia, a rég<strong>és</strong>zet.<br />
Potenciálisan tulajdonképpen minden lakható méret�, megfelel� fekv<strong>és</strong>� karsztos üreg rég<strong>és</strong>zeti lel�helyként<br />
kezelend�. Az ember ugyanis �störténete kezdetét�l gyakran telepedett meg a barlangokban, k�fülkékben <strong>és</strong><br />
sziklaereszekben, vagy alkalmilag vagy, huzamosabb ideig. Így a karsztos üregek kitölt<strong>és</strong>éb�l nem egyszer<br />
rendkívül értékes rég<strong>és</strong>zeti leletanyag kerül el�, <strong>és</strong> sokszor több rétegb�l, <strong>és</strong> különféle �störténeti, történeti id�kb�l.<br />
A barlangi kitölt<strong>és</strong>ek számos értékes információt zárnak magukba a földtörténet utolsó id�szakára, a<br />
negyedid�szakra vonatkozólag. A barlangok, a k�fülkék <strong>és</strong> sziklaereszek lényegében sajátos üledékcsapdák. A<br />
kitölt<strong>és</strong>ükb�l származó �slénytani maradványok a rég<strong>és</strong>zeti leletanyagukkal együttesen a pleisztocén <strong>és</strong> holocén<br />
éghajlattörténetre, az �skörnyezeti viszonyok alakulására, ember <strong>és</strong> környezete közötti kölcsönhatásra<br />
vonatkozóan nyújtanak értékes adalékot<br />
A barlangi túravezet<strong>és</strong> általában nem rég<strong>és</strong>zeti vonatkozásban jelent�s barlangokhoz kapcsolódik. Olykor-olykor<br />
még megtörténik, hogy rég<strong>és</strong>zeti érdekességek is találhatók a megtekintend� barlangban, így Magyarországon a<br />
híres Baradla számos rég<strong>és</strong>zeti emléket �riz. Éppolyan érték, mint a barlang szpeleológiai nevezetességei, a<br />
karsztképz�dmények, a barlang él�világa. Így tehát a túravezet�knek, célszer� megismerkedni legalább a rég<strong>és</strong>zet<br />
elemeivel <strong>és</strong> a barlangok rég<strong>és</strong>zetévei kapcsolatos legf�bb tudnivalókkal. Érdemes megismerkedni azzal, is hogy a<br />
magyar szpelelógia <strong>és</strong> az archeológia tudománytörténete milyen szálakon fonódott össze, miel�tt önálló<br />
diszciplínává nem váltak...<br />
A rég<strong>és</strong>zettudomány a reneszánsz korban vette kezdetét. Gyökerei ilyen távoli id�kre tekintenek vissza legalább.<br />
Ekkor jöttek létre azok a világi <strong>és</strong> egyházi gy�jtemények, régiségtárak, amelyeket a XVII. századtól kezdve<br />
ásatások leleteivel kívántak gyarapítani. A XVIII. századtól Európa szerte egyre nagyobb figyelemmel fordultak a<br />
term<strong>és</strong>zetvizsgálók a barlangok eladdig kutatatlan mélységei <strong>és</strong> tudományos titkai felé. Ezeket a bel�lük el�került<br />
�slénytani maradványok <strong>és</strong> kovatárgyak alapján sárkánylyukaknak vagy mennyk�-barlangoknak nevezték el. A<br />
korabeli gondolkodásban ugyanis a pattintott kovaeszközöket <strong>és</strong> a csiszolt k�baltákat mennykövekként tartották<br />
számon, <strong>és</strong> keletkez<strong>és</strong>üket a villámlással hozták kapcsolatba. Ezeket a mennyköveket azonban - helyesen<br />
ismerték fel - nyilván régi korok emberei vitték a karsztos üregekbe. A XIX. század elejét�l term<strong>és</strong>zetvizsgálóink<br />
eredetileg osztatlan barlangok iránti érdekl�d<strong>és</strong>éb�l fokozatosan vált le <strong>és</strong> önállósult a rég<strong>és</strong>zet, az archeológia, az<br />
�slénytan, a paleontológia <strong>és</strong> a tudományos barlangkutatás, a szpeleológia.<br />
A múlt században lassan formálódó magyarországi rég<strong>és</strong>zetben különleges helyet kapott a barlangok kutatása. Az<br />
1860-as évekt�l nem egy barlangnak az ásatásához láttak hozzá azzal a céllal, hogy az �sember létét bizonyítsák<br />
a korabeli Magyarország területén. Eme ásatások nyomán heves <strong>és</strong> hosszú ideig terméketlen viták robbantak ki.<br />
1891-ben kerültek el� Miskolcon azok a kovak� szakócák, amelyek nyomán - Hermán Ottó közrem�köd<strong>és</strong>ével -<br />
végül is 1906-tól megindulhattak a rendszeres rég<strong>és</strong>zeti ásatások barlangjainkban. E feltárások célja els�sorban a<br />
karsztos üregek jégkori rétegeinek megkutatása volt, az �sember nyomainak fellel<strong>és</strong>e céljából, de e rég<strong>és</strong>zeti<br />
munkálatok nagyszámú �skori <strong>és</strong> történeti korokból származó barlangi rég<strong>és</strong>zeti emlékek el�kerül<strong>és</strong>ét is<br />
eredményezték.<br />
Anélkül, hogy r<strong>és</strong>zleteznénk ezeket a kutatásokat <strong>és</strong> eredményüket, forduljunk immár a magyarországi rég<strong>és</strong>zet<br />
különféle korszakai <strong>és</strong> barlangi leleteinek ismertet<strong>és</strong>e felé. A történelemtudomány az emberiség történelmét<br />
alapvet�en írás nélküli <strong>és</strong> írásos történelemre osztja. Ennek megfelel�en szokás beszélni a nyugat-európai<br />
rég<strong>és</strong>zetben �srég<strong>és</strong>zetr�l <strong>és</strong> a történeti korok rég<strong>és</strong>zetér�l. Mind a két korszakból ismertek olyan leletek, amelyek<br />
az emberi kultúra emlékei, az úgynevezett kultúrtárgyak, illetve az egykori környezetre utaló úgynevezett<br />
ökotárgyak. Az el�bbiek segítségével az egykori népek anyagi, szellemi <strong>és</strong> társadalmi kultúrájába tekinthet be a<br />
rég<strong>és</strong>z, az utóbbiak pedig módot adnak arra, hogy megismerjük az egykori környezetét, azt, hogy milyen éghajlat,<br />
növényzet, állatvilág vette körül a települ<strong>és</strong>eket.<br />
A magyarországi rég<strong>és</strong>zet beosztása némileg különbözik a nyugat-európai rendszert�l. Az �srég<strong>és</strong>zet, az �sk�kor,<br />
átmeneti k�kor, az újk�kor, a rézkor, a bronzkor <strong>és</strong> a vaskor archeológiai lel�helyeinek felkutatásával,<br />
feltérképez<strong>és</strong>ével, ásatásával, ásatási leletanyagának feldolgozásával foglalkozik. A történeti korok rég<strong>és</strong>zete<br />
pedig a provinciális rég<strong>és</strong>zet <strong>és</strong> a középkori rég<strong>és</strong>zet az írásos történelem népeinek a rég<strong>és</strong>zeti diszciplínája. A<br />
népvándorláskor <strong>és</strong> a honfoglaláskor archeológiája eg<strong>és</strong>zen különleges helyet foglal el. A nyugat-európai<br />
rendszerben az �srég<strong>és</strong>zethez tartozik, ugyanis e népeknek javar<strong>és</strong>zt nem volt saját írásuk. Nálunk viszont a<br />
népvándorláskori <strong>és</strong> honfoglaláskori rég<strong>és</strong>zet a kett� közötti külön tudományterület.<br />
Az európai írásbeliséget megel��� történelem id�rendjének kimunkálásában forradalmi szerepet játszott egy dán<br />
kutató, Christián Jürgensen Thomsen, aki 1819-ben tartott el�adásában az európai �skort a mindennapi használati<br />
eszközök nyersanyaga alapján k�korra, bronzkorra <strong>és</strong> vaskorra tagolta. Az 1836-ban el�ször írásban is megjelent<br />
periodizáció Európa-szerte nagy hatást gyakorolt. 1844-ben egy francia kutatónak, Boucher de Perthesnek sikerült<br />
kimutatnia, hogy a Jürgensen Thomsen-féle k�kor nem egységes, hanem két r<strong>és</strong>zb�l áll, pattintott <strong>és</strong> csiszolt<br />
��korból, paleolitikumbói <strong>és</strong> neolitikumból. Az 1870-es években - vagy más nézetek szerint az 1900-as évek elején<br />
- vezették be a paleolitikum <strong>és</strong> neolitikum közötti átmeneti id�szak elnevez<strong>és</strong>ére a mezo-litikum fogalmát. A
Jürgensen Thomsen-i háromperiódusos rendszer kieg<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>ét szolgálta Pulszky Ferenc neves magyar úttör�<br />
rég<strong>és</strong>zünknek az a felismer<strong>és</strong>e, hogy a neolitikum <strong>és</strong> a bronzkor közé beillesztend� egy külön technikatörténeti<br />
szakasz, a rézkor. A múlt század végén egy svéd rég<strong>és</strong>z, Oscar Montelius volt az, aki felismerte, hogy a rég<strong>és</strong>zeti<br />
kultúrák fejl�d<strong>és</strong>ének <strong>és</strong> id�rendjének kutatásában <strong>és</strong> finomításában alapvet� szerepet játszik a mindennapi<br />
használati eszközök forma-jegyeinek, úgynevezett tipológiájának a vizsgálata. Ett�l kezd���en tehát nemcsak a<br />
mindennapi használati eszközök nyersanyaga alapján állapították meg az egyes rég<strong>és</strong>zeti lel�helyeknek a korát,<br />
hanem a mindennapi eszközök tipológiájára épített id�renddel is. A rég<strong>és</strong>zettudomány <strong>és</strong> mindenekel�tt az �skori<br />
archeológia legfontosabb fogalma az úgynevezett rég<strong>és</strong>zeti kultúra. Egy rég<strong>és</strong>zeti kultúrához tartoznak azok a<br />
leletegyüttesek, amelyek mindennapi használati eszközei, lakóépítményei, temetkez<strong>és</strong>ei, <strong>és</strong> egyéb - kultúrájuk<br />
eg<strong>és</strong>zét jellemz� - sajátosságai nagyfokú egyez<strong>és</strong>t mutatnak. A rég<strong>és</strong>zeti kultúrák térbeli <strong>és</strong> id�beli kiterjed<strong>és</strong>sel<br />
jellemezhet�k. Ez másként azt jelenti, hogy minden egyes rég<strong>és</strong>zeti kultúra egy bizonyos földrajzi területen terjedt<br />
el, egy bizonyos id�intervallumban. A rég<strong>és</strong>zeti kultúrák id�rendjének pontos meghatározása fontos feladata a<br />
rég<strong>és</strong>zettudománynak. Ebben az elmúlt évtizedek során számos, úgynevezett radiometrikus korhatározási<br />
módszer nyújt nagy segítséget. E módszerek felhasználásával meghatározható bizonyos rég<strong>és</strong>zeti leleteknek,<br />
települ<strong>és</strong>eknek, temetkez<strong>és</strong>eknek a kora, s így végs� soron a rég<strong>és</strong>zeti kultúrák élettartama.<br />
A következ�kben röviden áttekintjük az egyes rég<strong>és</strong>zeti korszakokat, f�ként abban az összefügg<strong>és</strong>ben, hogy<br />
miként kapcsolódnak ezek emlékei az Északi-, illetve a Dunántúli-középhegység barlangjaihoz.<br />
Az els� technikatörténeti periódus, a k�kor, - mint fentebb említettük - paleolitikumra, mezolitikumra <strong>és</strong> neolitikumra<br />
tagolódik. Az �störténet leghosszabb szakasza, a paleolitikum, az �sk�kor, amely a régibb k�kor els� szakasza. Ez<br />
az �störténeti szakasz teljes terjedelmében a pleisztocénre, a jégkorra esik.<br />
A nemzetközi kutatásban legelterjedtebb a paleolitikum négyes felosztása. 2,5 millió évt�l 1,4 millió évig tart a korai<br />
paleolitikum, erre a nagyon primitív kavicseszközök jellemz�ek,<br />
1,4 millió évt�l 130 ezer évig számítjuk az alsó-paleolitikumot, aminek jellemz� k�eszköze a szakóca.<br />
130 ezer évt�l 35 ezer évig tartott a középs�-paleolitikum, ez a szakasz sokoldalú eszközk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>sel jellemezhet�,<br />
úgynevezett magkövekr�l leválasztott szilánkokból munkálta meg az �sember k�szerszámait, mintegy 63 típust.<br />
35 ezer évvel ezel�tt vette kezdetét <strong>és</strong> i. e. 8000 év körül ért véget a fels�-paleolitikum. Ebben az id�ben terjedt el<br />
Európa szerte a Homo sapiens, fejlett vadászkultúrát honosítva meg. Eszközk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>ére a magas szint� kovak�<br />
megmunkálás jellemz�. Ekkor az ún. magkövekr�l hosszú pengéket választottak le, <strong>és</strong> ezekb�l mintegy 92<br />
eszköztípust állítottak el�.<br />
A fels�-paleolitikum embere felfedezte a csiszolás technikáját, s�t már kerámiát is k<strong>és</strong>zített. Csiszolással<br />
els�sorban a vadászathoz használt lándzsahegyeket k<strong>és</strong>zítették. Magyarországon az Északi-<strong>és</strong> a Dunántúliközéphegységb�l<br />
mintegy 60 barlangi lel�helyet tártak fel napjainkig, 1906-tól. Mind az Északi-, mind pedig a<br />
Dunántúli-középhegység barlangjaiból zömében a középs�- <strong>és</strong> a fels�-paleolitikum emlékei kerültek el�. Az<br />
Északi-középhegység legjobban kutatott karsztos területe a Bükk hegység. Innen a középs�-paleolitikum korából a<br />
világhír� Szelete-barlang, a Suba-lyuk, a Lambrecht Kálmán-barlang, a Diósgy�r-tapolcai-barlang, a Három-kútibarlang,<br />
a Büdös-pest, a Hermán Ottó-barlang a legkiemelked�bb jelent�ség�. Ezekb�l az ún. moustérien-kultúra<br />
különféle változatait, illetve a világhír� szeleta-kultura emlékeit tárták fel. Az �sember a Bükk vidéken - éppúgy,<br />
mint a Dunántúlon - f�ként barlangi medvére, k�száli kecskére, �stulokra, bölényre <strong>és</strong> mammutra vadászott. A<br />
fels�-paleolitikum korából a Szeleta-kultura <strong>és</strong> a Bükk nyugati oldalán az ún. Aurignaci-kultúra a leginkább<br />
említ<strong>és</strong>re méltó. Az utóbbi f� lel�helye az Istállós-k�i- <strong>és</strong> a Pes-k�-barlang.<br />
A Dunántúli-középhegység kev<strong>és</strong>bé kutatott, mint a Bükk. F�ként a Gerecse, a Pilis <strong>és</strong> a Budai-hegység<br />
barlangjaiban végeztek szisztematikus ásatásokat az elmúlt évtizedek során. A legtöbb barlangban az ún.<br />
Jankovich-kultúra emlékei kerültek el�. Névadó lel�helye a bajóti Öreg-k� oldalában nyíló Jankovich-barlang. A<br />
Jankovich-kultúrára éppúgy mint a Bükki-Szeletaira a mesterien megmunkált, levél alakú lándzsahegyek <strong>és</strong> k<strong>és</strong>ek<br />
jellemz�ek.<br />
A Dunántúli-középhegység legfontosabb rég<strong>és</strong>zeti m�veltsége a fels�-paleolitikum idején a Pilisszántói-kultúra.<br />
Ennek néhány barlangi lel�helyér�l m�v<strong>és</strong>zeti emlékek is el�kerültek.<br />
A mezolitikum i.e. el�tti 8000-t�l kb. i.e. el�tti 6000-ig tartott. Korábbi nézetek szerint Magyarország területe ekkor<br />
lakatlan volt. Ezt újabban a Jászságból el�került nagyszámú átmeneti k�kori lel�hely cáfolja. A Bükk vidéken a<br />
Rejteki-sziklaereszb�l kerültek el� olyan leletek, amelyeket feltételesen a mezolitikumhoz tudunk sorolni.<br />
Az újk�kor, a neolitikum az ország délkeleti r<strong>és</strong>zein már i.e. el�tt 6300 körül megkezd�dött, <strong>és</strong> i.e. 4100-ban, vagy<br />
3900-ban zárult. Mind az Északi, - mind pedig a Dunántúli-középhegység területén a Vonaldíszes-kultúra emlékei<br />
találhatók meg, els�sorban barlangi lel�helyeken. Északkelet-Magyarországon, a Bükk hegységben <strong>és</strong> az<br />
Aggteleki-karszton a Bükki-kultúra emlékei a legjellegzetesebb barlangi rég<strong>és</strong>zeti leletek. A Bükki-kultúra nevét a<br />
hegységr�l kapta. Innen - az �sk�kori ásatások során - kerültek el� a m�veltség pompás kerámia emlékei.<br />
Legfontosabb lel�helyei a Büdös-pest, a Szeleta-barlang, a K�-lyuk <strong>és</strong> az Istállós-k�i-barfang. Az Aggteleki-karszt<br />
területén a Baradla-barlangból ismertek a Bükki-kultúrának nevezetes leletei. Ez a m�veltség különösen finom <strong>és</strong><br />
esztétikusan díszített kerámiájával t�nik ki. Ezek általában sötét szín�ek, vékony falúak, felületüket finoman<br />
bekarcolt párhuzamos vonalkötegekkel díszítették. A vonalkötegeket fehér, vörös vagy más szín� festékkel<br />
töltötték ki. A Dunántúli-középhegység barlangjaiból a kev<strong>és</strong>bé finom kerámiájú <strong>és</strong> díszít<strong>és</strong>� ún. Dunántúlivonaldíszes-kultúra<br />
emlékeit tárták fel.<br />
A k�korból mind a paieolitikum, mind pedig a neolitikum esetében gyakori a barlangi temetkez<strong>és</strong>. Egyik-másik
esetben az újk�korból valóságos temet�ket találunk a barlangokban.<br />
A rézkorból szinte alig ismerünk leleteket barlangjainkból. Annál többet viszont a bronzkor idejéb�l. Az Északiközéphegységben<br />
a k<strong>és</strong>�i bronzkor népcsoportjai telepedtek meg els�sorban a karsztos üregekben. Közülük is<br />
��ként a Kiétei rég<strong>és</strong>zeti kultúrát kell megemlítenünk. A Dunántúli-középhegységb�l els�sorban a M<strong>és</strong>zbetéteskultúra<br />
bronzkori emlékei köt�dnek barlangi lel�helyekhez. Erre a bronzkori m�veltségre sajátos kerámia jellemz�.<br />
Nevét díszít<strong>és</strong>e alapján kapta. Az edényeket bekarcolt mintákkal dekorálták, amelyeket m<strong>és</strong>szel töltöttek ki. A<br />
bronzkor Magyarországon i. e. 2500-tól i. e. 900-800-ig tartott. Az újk�korból <strong>és</strong> a bronzkorból ismert barlangi<br />
lel�helyeket korábban a kutatás úgy értelmezte, mint a szomszéd, er�sebb népcsoportok el�l karsztos területekre<br />
menekült népcsoportok hagyatékait. Ma azonban már úgy látjuk, hogy a barlangi lel�helyek az újk�korban <strong>és</strong> a<br />
k<strong>és</strong>�i bronzkorban egy-egy kultúra speciális népcsoportjainak megteleped<strong>és</strong>ével kapcsolatosak. így els�sorban a<br />
karsztos területeken pásztorkodó népesség alkalmi szálláshelyei lehettek a barlangi lel�helyek. A vaskorból, mely<br />
az i.e. IX-VI11. században vette kezdetét, f�ként a korszak elejér�l <strong>és</strong> végér�l ismertek barlangi települ<strong>és</strong>ek <strong>és</strong><br />
temetkez<strong>és</strong>ek az ún. Hallstatt periódusból <strong>és</strong> a kelták idejéb�l. A vaskori kelták jellegzetes edénym�vességükkel<br />
<strong>és</strong> vaskultúrájukkal t�ntek ki. Szürke vagy vörös szín�, jól iszapolt <strong>és</strong> korongolt kerámiájuk nagyon jellegzetes, más<br />
rég<strong>és</strong>zeti kultúrák emlékeit�l jól megkülönböztethet�. A Dunántúli-középhegység barlangjaiból elég nagy számban<br />
találtak a római hódítás korából származó leleteket.<br />
A korszak jellegzetes emlékei a terra sigillaták töredékei. Ez a sajátos római kori kerámia vörös szín�, fényezett<br />
felület� <strong>és</strong> alakos díszít<strong>és</strong>�. Mellettük különféle vaseszközök, esetleg üvegb�l k<strong>és</strong>zített edények töredékei, olykor<br />
érmék kerülnek el� barlangi lel�helyeken.<br />
A népvándorlás korából szinte kizárólag csak a Dunántúli-középhegység barlangjaiból ismerünk rég<strong>és</strong>zeti<br />
emlékeket, edénytöredékeket <strong>és</strong> ékszermaradványokat. Végül a középkor embere csak kivételesen települt meg<br />
barlangokban. Emlékeik a jellegzetes középkori, k<strong>és</strong>� középkori mázas kerámiák, vaseszközök <strong>és</strong> éremleletek.<br />
Mint fentebb már err�l szó volt, a barlangok nemcsak az embernek voltak tanyahelyei, hanem a korabeli<br />
állatvilágnak is. Ezek maradványai a különféle �slénytani leletek, domesztikált állatok csontjai, amelyek gyakran<br />
emberi maradványokkal együtt bukkantak napfényre.<br />
Mindezeknek a leleteknek a tudományos feldolgozás szempontjából nagy jelent�ségük van. így célszer�<br />
megismerkednünk azzal, hogy mi is a tennivaló, ha akár rég<strong>és</strong>zeti, akár �slénytani, vagy éppen embertani<br />
maradványok kerülnek el� a barlangokból. E leleteknek a leletment<strong>és</strong>e <strong>és</strong> feldolgozása a területileg illetékes<br />
múzeumok szakembereinek a feladata. Tehát, ha rég<strong>és</strong>zeti emlékekre bukkannak a barlangászok, a legközelebbi<br />
múzeum rég<strong>és</strong>zeti osztályán kell bejelenteni a leleteket. Az elmúlt évtizedeken számos szép példával bizonyítja,<br />
hogy a barlangászok munkájukkal, bejelent<strong>és</strong>eikkel számos értékes lel�helyhez segítették hozzá a magyar<br />
�slénytankutatást is. Mindenek el�tt a negyedid�szaki gerinces faunával foglalkozó szakemberek írhattak le sok<br />
értékes leletanyagot a barlangászok jóvoltából. Az alábbiakban szeretnénk megadni azokat a kutatókat <strong>és</strong><br />
kutatóhelyeket, amelyek a rég<strong>és</strong>zeti, �slénytani <strong>és</strong> embertani bejelent<strong>és</strong>ekkel megkereshet�k.<br />
A Magyar Karszt- <strong>és</strong> Barlangkutató Társulat tagja, korábban hosszú ideig a Társulatnál m�ködött Rég<strong>és</strong>zeti<br />
Szakbizottság elnöke, dr. <strong>Ringer</strong> <strong>Árpád</strong> rég<strong>és</strong>z-geográfus, a Miskolci Egyetem Bölcs<strong>és</strong>zettudományi Kara �s- <strong>és</strong><br />
Ókortörténeti Karának tanszékvezet�je. Címz<strong>és</strong>: Miskolci Egyetem BTK, 3515 Miskolc-Egyetemváros, Fax: 06/46-<br />
362-963. �slénytani leletek bejelent<strong>és</strong>ével kapcsolatban dr. Kordos Lászlóhoz fordulhatnak. A geológuspaleontológus<br />
szakember, a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeum Osztályának vezet�je. Címz<strong>és</strong>: Budapest,<br />
Stefánia út 14. Telefon: 251-7770. Ugyancsak �slénytani leletek bejelent<strong>és</strong>e tehet� meg a Magyar Nemzeti<br />
Múzeum Rég<strong>és</strong>zeti Osztályán dolgozó dr. Vörös Istvánnál. Címz<strong>és</strong>: 1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16. Telefon:<br />
138-2122. Embertani vonatkozású bejelent<strong>és</strong>ekkel kereshet� meg dr. Gyenis Gyula, az ELTE Term<strong>és</strong>zettudományi<br />
Kara, Embertani Tanszékének tanszékvezet� egyetemi docense. Címz<strong>és</strong>: 1088 Budapest, Puskin u. 6. Telefon:<br />
267-0966/21-20. A megyei múzeumok közül a következ� intézményekhez lehet leletbejelent<strong>és</strong>sel fordulni:<br />
Északkelet-Magyarországon a miskolci Hermán Ottó Múzeum, 3529 Miskolc, Görgey u. 28. <strong>és</strong> az egri Dobó István<br />
Vármúzeumhoz: 3300 Eger, Vár u. 1. Tel.: 36/312-744. A Dunántúli-középhegység barlangjaiból el�került rég<strong>és</strong>zeti<br />
leletanyagok leletment<strong>és</strong>e érdekében a Budapesti Történeti Múzeumhoz: 1014 Budapest, Budavári Palota Eépület,<br />
Tel: 375-7533 az esztergomi Vármúzeumhoz: 2500 Esztergom, Szt. István tér 1. Tel: 33/415-986, a tatai<br />
Kuny Domokos Múzeumhoz: 2890 Tata, Öregvár, Tel: 34/381-251, illetve a veszprémi Laczkó Dezs� Múzeumhoz:<br />
8200 Veszprém, Erzsébet sétány 1. Tel: 88/424-411, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumhoz: 8000<br />
Székesfehérvár, F� u. 6. Tel: 22/315-583 <strong>és</strong> a pápai Kékfest� Múzeumhoz: 8500 Pápa, Március 15. tér 12. Tel:<br />
89/324-390.
Change language