SZEGEDY-MASZÁK Zsuzsanna 261

pm07:Layout 1 2009.02.07. 20:56 Page 262Omnis creatura significansnoki Biedermeier kiállításon (2. kép). 6 Ekkor SimigGyula (a művész unokája, Szegedy-Maszák Zsuzsannaférje) tulajdonában volt, ám hamarosan — annak érdekébenhogy a családban maradjon — megvásároltatőle Szegedy-Maszák György. Egy ideig elveszettnek/ismeretlenhelyen levőnek vélték (Szvoboda DománszkyGabriella 1983-as monográfiájában egy archívfotóval szerepelt), majd a Nemzeti Galéria BarabásMiklós akvarelljei kiállításon (1985) ismét feltűntés külön említést kapott a katalógusszövegben. 7 Afestő által vezetett jegyzőkönyv Tormay Vera és Szegedy-MaszákTihamér által készített kiegészítése (sz.2828) alapján a festményt 1842-re datáljuk. Az alakbeállítása, az elhelyezés nagymértékben emlékeztet abécsi Moritz Michael Daffinger elefántcsontképeinekkompozícionális megoldásaira (Marie Daffinger, aművész felesége, 1827; Báró Marianne Zois vonEdelstein 1839; Baró Natalie Vogel von Friesenhof,1840). 8 Ahogyan Barabás arckép-rajzain és akvarellképeinis megfigyelhető, hogy míg az arc aprólékosanki van dolgozva, addig a test többi része, a bútorzat, aháttér csak vázlatosan, olykor csak rajzzal van jelezve,úgy itt is apró, rövid vonalkázó ecsetvonások jellemzikaz arcot és sokkal szélesebb vonások a ruházatot, a bútortés a hátteret. Ezeken a helyeken sokszor az elefántcsontis átlátszik, amely különösen meglepő azokbanaz esetekben amikor a művész sötét tónusokathasznál (például a hölgy fekete ruhája) — a sötét tónusoknálugyanis sokkal gyakoribb megoldás volt aminiatűr-festészetben a vastagon rétegzett gouachehasználata. 9Barabás ilyenfajta festésmódjára — az arc részletezőmegjelenítése a kompozíció többi részéhez képest— többféle magyarázat adható. Szvoboda DománszkyGabriella az arcra való összpontosításban ésa végtagok kidolgozatlan megfestésében Kozina Sándortóleltanult „divatos fogást” lát. 10 A perspektívávalés e révén az optikával is bíbelődő Barabás azonbanennek a megoldásnak a szemünk által tapasztalt érzékelésfigyelembevételére épült elmélettel állt elő. 1859-ben tartott akadémiai székfoglalójában a festőművészígy fogalmaz: „Tisztán csak azt látjuk mire szemünkkét látsugara közvetlen irányozva és összpontosítvavan, de homályosan látunk ugyanazon időben majdfélkört, azaz 150 vagy 160 fokot.” Ennek a felfogásnakpéldájaként említi Joshua Reynolds mellképeit, melyekenaz egyének (mellkép) az általuk elfoglalt terekhez(háttérben lévő oszlopok) képest sokkal nagyobbpontossággal vannak megfestve. Reynolds arcképeiszolgálnak hivatkozási alapul annak az állításnak amegfogalmazásához, hogy csak a fejet kell „tiszta látásbanfesteni,” az alak többi részét „félig elmosódva,”hiszen azt „így látjuk.” 11 Ezt a jelenséget — a periférálislátás figyelembevételét és ennek egy festményenvaló utánzását — Rembrandt művészetével kapcsolatbanJulian Hochberg „focal chiaroscuro”-nak nevezteel. 12Barabás fenti kijelentése arra enged következtetni,hogy festményein nem az egy szem által látottakat kíséreltemeg reprodukálni. Különbséget tesz azok között,akik véleménye szerint figyelembe vették (Rembrandtés Thomas Lawrence) és akik nem vették figyelembe(Poussin) ezt a jelenséget. A helyes portré-ábrázoláspéldájaként említi Lawrence művei közül aLady Gower arcképét, melyen a fej mögötti oszlop elmosódvavan megfestve, s így ráadásul „a fej szépemelkedettséget nyer.” Ismeretes, hogy Veronese ésRembrandt mellett Lawrence szintén nagy hatássalvolt Barabásra (Szvoboda Dománszky Gabriella ErdélyiJánosné Vahot Kornélia arcképén látja Lawrencehatását 13 ). Műveiről másolatokat készített, egyesképeinek sokszorosított példányait megvette angliaiútja (1843) során. A Bécsben is megfordult angol művészBarabás kortársaira is nagy hatással volt, így példáulaz említett Daffingerre is, 14 akinek egyes festményeitszintén lemásolta Barabás (gróf Széchenyi Istvánné,tus vázlat, másolat Daffinger után, 1836; GrófSztárai, Daffinger után miniatűr, 1838) és már egy koraijegyzetfüzetében is elsőként jegyzi föl nevét a miniatűrfestőkkategória alatt. A lawrence-i hatás tehátBarabás angliai útja előtt is közvetetten, esetleg közvetlenüljelentkezett. Barabás fotográfiai kísérletei, afelvételek éles-életlen részei révén úgyszintén visszaköszönművészetében az arc, a kéz kontúrosabb megjelenítése,szemben a portrét ülő alak ruházatával, akörülötte lévő bútorzattal és a háttér tájával.Az említett jegyzetfüzet családi hagyatékban található,első oldalára csupán ennyit jegyzett föl: Némelyapróság jegyzések 1829-ben augusztusban kezdve.Ettől kezdve a füzet egyes részeit pontosan nem lehetdatálni, azonban valószínűsíthető, hogy a 34 lapot tartalmazófüzetben (ebből 53 oldalon van írás, kiegészítvehátul egy tartalomjegyzékkel) található följegyzéseknagyrésze a harmincas évek elejére tehető. Afüzetben a technikai részek mellett (többek között azAurorából kimásolt) versek és a festőművészetre vonatkozófeljegyzések is találhatók. Barabás, ki ekkormég nem láthatta előre, hogy pályáját javarészt a portréfestészetfogja kitölteni, külön csoportokba osztvafelsorolja a Bécsben dolgozó, szerinte számító történetiképek festőit, tájfestőket és miniatűrfestőket. A miniatűrfestőkalatt a következő nevek szerepelnek: MoritzMichael Daffinger (1790–1849), Carl Joseph Alois Agricola(1779–1852), Friedrich Johann Gottlieb Lieder(1780–1859) és Wenzel Kraus (1791–1849). 15 A négyemlített miniatűrfestő egyazon, Barabásnál eggyel idősebbgenerációból származnak. Noha közülük Agricolaés Daffinger is Hubert Mauernél és Heinrich Fügernéltanult a bécsi akadémián, Daffinger stílusát jórésztLawrence festészete befolyásolta, Lieder és Agricolaművészetére pedig Isabey hatott nagy mértékben, valószínűlegaz utóbbi bécsi tartózkodása következtében(1814–15). Jegyzetfüzetében Barabás a miniatűrkészítésretöbbször visszatér: időnként az egyes festékekkel-színekkelkapcsolatban, ezeken a lapokon utala különböző festékekre, elkészítési módokra és azárukra. A puszta technikai leírások és javaslatok közöttidőnként általánosabb tanácsok is találhatók: „Sehol ki262