A Hargita Népe Udvarhely lapszámát ide kattintva lehet megtekinteni

2012. február 7., keddRiport| 5. oldal1997-ben több ezer udvarhelyigyűlt össze a csereháti kisegítőiskola épülete előtt, hogy azortodox Szeplőtelen Szív Kongregációapácáit távozásra bírja.Néhányukat ölben vitték ki azépületből – egy később bizonyítékkéntis használt sajtófotónBardóczy Csaba szakszervezetivezető, megyei tanácsosölében tart egy apácát. Tettéérthárom év két hónap letöltendőbörtönbüntetést kapott,de még az ítélethirdetés előttelmenekült az országból. Jelenleg– bár büntetése elévült –Budapesten él, ahol jobboldalirendezvények tömegszervezőjeként„Maroknyi Székely” névalatt vált ismertté. Azt mondja,kint sem jó, honvágya van, demég mindig nem hiszi el, hogyhazajöhet.Bardóczy Csaba történeteA „Maroknyi Székely” tragédiájaMáthé László Ferencmathe.laszlo.ferenc@hargitanepe.roBardóczy Csaba a kilencvenesévek második felébena székelyudvarhelyi GáborÁron fémipari üzem szakszervezetivezetője volt, illetve RMDSZesszínekben a megyei tanácsbanis képviselte Székelyudvarhelyt,ahol a jogi bizottságot vezette.1997-ben – amikor már vesznilátszott a csereháti kisegítő iskola– a helyi tévében szólítottafel munkatársait, hogy vonuljanakki a Cserehátra. Több ezrenvontak élőláncot az épület köré,az apácák viszont nem akartákelhagyni az épületet, ezért karbanvitték ki őket – az egyik újságbanis leközölt fotón Bardóczy Csabalátható egy apácával az ölében. Azakció során senki nem sérült meg– az apácák a rendőrséghez adottbeadványukban nem is kértékBardóczy felelősségre vonását. Arendőrség a közrend megbontása,illetve nem engedélyezett tüntetésszervezéséért pénzbüntetésbenrészesített néhány udvarhelyit,köztük Bardóczyt is. Egy ideigúgy tűnt, nem lesz nagyobb visszhangjaa történteknek...Bardóczy Csaba. Hazajöhetne, de kivár„Rámlőttek, gumilövedékkeltalálták el azarcomat, majd autóvalpróbáltak elütni, aztánmegkéseltek. A késelőketel is kaptam, bevittema rendőrségre”.Egy fénykép „buktatta le”A helyi újságban leközöltfényképet viszont átvették románlapok is, melyek apácaveréscímszó alatt etnikai konfliktusról,sőt, etnikai tisztogatásrólbeszéltek. Az Adevărul szerintökölcsapásokkal zavarták ki azapácákat a házból. Az országosporkavarás végül odáig fajult,hogy az ügyészség 1998-banmagánlaksértés vádjával pertkezdeményezett Bardóczy ellen,aki az akkori törvények szerinttettéért két évtől hét évig terjedőszabadságvesztésre számíthatott.Súlyosbította helyzetét,hogy még ugyanabban az évbenjogosítvány nélküli vezetésen érték,amiért hat hónaptól háromévig terjedő börtönbüntetésvagy nagyobbacska pénzbírságjárt. Bardóczy szerint csapdábacsalták, hiszen havonta ideiglenesengedéllyel közlekedett,mely a tettenérése előtti naponveszítette érvényét, s mulasztásátkihasználva csaptak le rá.Alapfokon Székelyudvarhelyenkét évet kapott, a megyei törvényszékis hasonlóképpen döntött,az ügyészség viszont keveselltea büntetést, így fellebbezett.Bardóczy története számosközéleti szereplőt szólásra késztetett:politikusok, írók, költőkálltak ki mellette, Udvarhelyenaláírásgyűjtést is szerveztek. AMagyarok Világszövetsége ErdélyiTársasága nyílt levelébentudatta: Bardóczy meghatározószerepet vállalt Cserehát-ügyben,jelentős mértékben ezzelfügg össze az ellene folytatottbűnvádi eljárás. „A romániaibörtönviszonyok ismeretébenalapos okunk van feltételezni,hogy egy esetleges börtönbüntetésvégrehajtása soránBardóczy Csaba testi épségétis veszély fenyegeti” – írták.A szakszervezetisen viszontsemmi sem segített, ügyébenaz utolsó döntés 2000. június27-én született: a marosvásárhelyitáblabíróság három év kéthónap letöltendő börtönbüntetéstszabott ki rá. Bardóczy azítélethirdetés előtt elmenekültaz országból.Agitátor, tömegmozgósítóA csereháti események kulcsfigurájátBudapesten telefononértük utol. A vonal másik végénbékés, kiegyensúlyozott, nyugodthang szólalt meg. Megtudtuk, azítélethirdetés napján, 2000. június27-én ment ki Magyarországra. Akezdeti időszakban szakmájábanhelyezkedett el, fémforgácsolókéntkereste kenyerét. Mint mesélte,egymás után omlottak öszszea vállalkozások, egyik céget amásik váltotta, jó pár helyen dolgozott,2006 óta viszont nincsenállandó munkája.– Nem találok munkát, alkalmitis alig, sehol sem tudok elhelyezkednikormányellenes cselekedeteimmiatt, a cégek közöttugyanis megy a hírem. Örülneknekem, aztán mikor megnézik, kivagyok, mehetek is. Olyan is volt,hogy az adóhatóság szólt a cégre:sűrű ellenőrzés lesz, ha maradok –kezdett bele történetébe Bardóczy,aki jelenleg egy budapesti honvédszállóbanlakik, mert amíg dolgozhatott,kiképzőtiszt is volt.– Magyarországon is elég komolyanbelevegyültem a politikába,mindig az ellenzéki oldalon,hiszen azt vettem észre, hogy a„mozgató rugók” eladtak bennünket.Sok konfliktusom volt,nem egyszer kerültem összetűzésbea rendőrséggel – avatott beBardóczy, majd azzal folytatta,hogy bár elítélt státusa miatt politikaibeosztást nem vállalhatott,számos magyarországi kormányellenesrendezvényen ő mozgattaa tömegeket. Agitátorként, tömegmozgósítóemberként vált ismerttéMaroknyi Székely név alatt.– Nem szeretem azokat, akiknélhajlékony a gerinc, nem hagyomszó nélkül az ilyesmit. AKossuth téri események alatt baseballütőtis használtunk a rendőrökellen. Többször célkeresztbekerültem: rámlőttek, gumilövedékkeltalálták el az arcomat,majd autóval próbáltak elütni,aztán megkéseltek. A késelőketel is kaptam, bevittem a rendőrségre,ahol bevallották, hogypénzért csinálták. A megrendelőkilétére viszont azóta sem derültfény. Fogam, karom, hátam,arcom bánta ezeket az eseteket.Sokáig nem is engedtem, hogya családom, nejem és a lányommeglátogasson, nehogy bajuk essen– magyarázta Bardóczy. Úgylátja, Magyarországon is változtakaz idők, rosszabb lett a helyzet,mint volt, szerinte a „genetikailagtúlmanipulált” vezetőktőlnem is lehet sokat elvárni.„Udvarhelyért harcoltam”Bardóczy Csaba azt mondja:úgy érzi, az utóbbi években minthaelfelejtették volna az itthoniak,míg korábban sok segítője akadt,manapság már senki nem keresi fel,senki nem támogatja semmivel.Elévült a büntetésefotó: családi album– Persze, hogy hazamennék.Akkor sem magamért harcoltam,hanem Udvarhelyért. Úgy tudom,büntetésem elévült, de papírt mégnem kaptam róla, pedig az ügyvédemetkértem, hogy szerezzebe. Azt mondják, simán át lehetmenni a határon, de én úgy vagyokezzel, hogy ha már eddig kibírtam,akkor biztosra megyek, és csak papírrala kezemben indulok el, nemfogom elkapkodni. Rossz híreketkapok otthonról is: nehéz munkáttalálni, s ha hazamennék, valamibőlott is meg kellene élnem. Lassantizenegy éve élek külön a családomtól.Tartjuk a kapcsolatot,de személyesen évek óta nem találkoztunk.Általában nem vagyoksiránkozó típus, de gondoljon csakbele: megszületik az unokám, snem lehetek otthon, édesanyámatúgy kell eltemessék, hogy nemvagyok otthon... Nem is említema karácsonyokat, húsvétokat, melyeketBudapesten sétálva, egyedültöltöttem. Tudtam, mit vállalok,ezért nem borultam ki – mondjaBardóczy, azzal zárva a beszélgetést,hogy üdvözli az udvarhelyieket.Lapunk kérésére Malaiesiu Ramona, a székelyudvarhelyi bíróság elnökeutánanézett: Bardóczy Csaba pere 1998-ban kezdődött, 2008.szeptember 24-én pedig olyan döntés született, mely szerint elévültaz akkori ítélet végrehajtása. Bardóczy Csaba tehát szabad ember,hazajöhetne, hisz nem kell, hogy letöltse kiszabott büntetését, ezértis érthetetlen, miért nem merte, akarta elszánni magát erre a lépésre.Bardóczy azt mondja, hivatalos papirosra vár. A budapesti BaloghErzsébet, Bardóczy kinti segítője, támogatója viszont más válasszalszolgált. Szerinte családi okok vannak a háttérben.– Az is megtörtént, hogy már fent ültünk a Csavargó buszán,aztán mégis meggondolta magát – mondja Balogh, aki aggódikBardóczyért. Azt mondja, „Csaba nagyon maga alatt van, mindensegítség elkelne”.