14 KORUNK KÉRDÉSEIkorba ér, elhozom ide Veszprémbe,hogy ő is kézilabdázzon.”Megszoktad Marian, mert a sportban,a játékban is vannak szabályok éstörvények, hogy van bíró. Csak vártad,vártad, hogy lefújják azt a kegyetlenviadalt azon az éjszakán, ami nemjáték volt, amihez szoktál, amire életedettetted fel. A Bíró nem szólt bele,csak vigyáz a Madárra, hogy szárnyane sérüljön, amikor e kalitkába zártlétből kiröppen •Látni, láttatni, cselekedniSchmidt PálOkos és okoskodó emberek időnkéntmegpróbálják megfogalmazni,hogy mi az értelmiség, ki azértelmiségi ember, és mit jelent az írástudókfelelőssége? Lássunk néhánymeghatározást. Az értelmiség: „a társadalomnakszellemi munkával foglalkozó,magasabb végzettségű, műveltebb rétege”;„jobbára felsőfokú végzettségű, szellemimunkát végző, tudományos műveket, irodalmiés művészeti alkotásokat létrehozótársadalmi réteg”; „a társadalomnak az arétege, amelynek tagjai szellemi munkávaltartják fenn magukat”; „a műveltségüknél,szellemi képességeiknél fogva valamely közösségbenvezető szerepet játszó személyekösszessége”.Ezek alapján a diploma nem feltételeaz értelmiségi létnek, felmerül viszontehhez a köz életére kiható tevékenységkívánalma. Egyes szómagyarázatokhangsúlyozzák is: értelmiségiaz, aki a hivatásán, a napi munkájánfelül képes és hajlandó a társadalmi létösszefüggéseiben gondolkodni; akifelelősséget érez a szűkebb környezeténtúlmenően is azért, hogy az összefüggésekkeresésére, meglátására másokatis segítsen; aki felelősséget érez anagyobb közösség megmaradásáért ésboldogságáért. Mondják, hogy ezenbelül az írókat még külön kötelezettségis terheli, mert megkapták a szólás kegyelmét.Aki többet kapott születésekora tarsolyába, annak többet is kellabból a világba visszafordítania.A felsoroltakból összefoglalóan talánkiszűrhető az, hogy értelmiségen elsősorbanaz iskolázás útján megszerzettműveltséggel, kulturális igénnyel ésszellemi fogékonysággal munkálkodó,a társadalmi élet átfogó kérdései irántis érdeklődő és közéleti szerepet vállalószemélyek összességét értjük.El is várja a társadalom az intelligensembertől – foglalkozásának magasszintű művelésén túl –, hogy rendelkezzéka problémalátás tehetségével,alkotókészséggel, bővítse és terjessze atudományos ismereteket, továbbá fogalmazzameg a jövő útját, a távlati célokat.Elvárja tőle még a mintaadást, azértékközvetítést s a közösségi tehervállalástis, de főképpen azt, hogy lásson,és megvilágító erővel láttasson is!Jelenkori demokráciánkban az értelmisége széles feladatkörnek nem felelmeg, igaz, már előtte sem tudott. Korrajzfelvázolásához megkísérlek kórlapotírni. Tudjuk, az értelmiség nemhomogén, szakmailag humán, műszaki,agrár-, gazdasági, művészeti stb. részretagolódik. Ezektől valamennyire elkülönülveél és dolgozik még a politikaiszerepet vállaló osztály, a maga politikusielitjével. E csoport feladata (lenne)a különböző szakmai elitek társadalmilaghasznosítható gondolatainak politikaiakarattá formálása és törvényhozóidöntések alapján történő megvalósítása.Az ugyanis történelmi tapasztalat,hogy ahogy azelőtt sem, a politikamost sem igazi szakértelmiségi játéktér.Atársadalmi rendszerváltozás hoztaúj lehetőségekkel az értelmiségi elitnem élt, kevesen igyekeztek közülük apolitikai kűzdőtérre. A középszerűekinkább törekedtek, mivel a szerényebbposztokon állóknak a politikai pályavalamiféle kiugrási lehetőséget és anyagielőrelépést jelentett. A vezető értelmiségieknélez a szempont nem játszottszerepet. Persze a kimagasló szakmaieredményesség ritkán jár együtt politikusitehetséggel. És az is igaz, hogy apolitika inkább enged soraiba irányítható,alkalmazkodó díszpintyeket, mintsaját meggyőződésükhöz ragaszkodószellemi kiválóságokat. Mindemellettszerepzavar, ha a tudós politikusnakképzeli magát, és az is baj, ha a politikanem a közösség számára legjobb megoldásokról,hanem csupán a hatalomrólszól. Márpedig a politikában nálunkláthatóan a hatalom megtartása lett azelsődleges cél, mely mellett az igazság,az érték és az erkölcs háttérbe szorul.És nem alakult ki egészséges arány atudomány, a gazdaság és a politikaérdek- és értékrendszerének érvényesüléseközött.Miután a kiemelkedő elmék közülsokan, túl sokan nem vállaltak szerepetúj életkörülményeink kiépítésében,most már talán későn jön a felismerés:ezzel arra ítélték saját magukat, hogynáluk ostobább emberek – elfoglalva apolitika hatalmi pozícióit – irányítjákőket, és persze mindnyájunk életét. Ésnem csak a lelkesedő újak! Azok is,akik korábban aktívak voltak a Párt oldalán,s a régi rendszer haszonélvezőivoltak. Az utóbbiak, átmenetileg kisséhátrébb húzódva ugyan, de maradtak,majd elszemtelenedtek, hisz érdekükvolt saját múltjuk és – befolyásuk őrzésével– jelenük védelme. Mi volt a soktanult ember otthonmaradásának azoka? Talán restség, talán a politikátólvaló intellektuális távolságtartás, de akórlap megírásához személyiségükbugyraiba mélyebben kell belenyúlnunk.Majd két emberöltőnyi kommunistaagymosás nyomán az értelmiség gerincemegpuhult. Az önálló cselekvésesetleges kedvezőtlen következményeitőlvaló félelem és az 1956-ot követőmegtorlások emléke bénítólag hatott, scsaknem mindenki egyszerű túlélésrerendezkedett be. Az észemberek visz-
KORUNK KÉRDÉSEI15szahúzódtak tudományuk elefántcsonttornyába.Nem is találták helyüketazon kívül, a társadalom életében,ott, ahol korábban szinte meghatározó„ az értelmiség közösségi élete ésközösségteremtő ereje már amúlté. A brutalitás és faragatlanságelőretörése közepette saját kulturálisigénye és általános szellemi érdeklődéseis megkopott.szerepet töltöttek be. A munkáshatalomosztályharcos ideológiája földigrombolta tekintélyüket és az addig követésreméltónak tartott munkásságukat,eszméiket, életvezetésüket. Napjainkrapedig az általánossá vált pénzhatalomértékeli le az értelmiségi elit jelentőségét.Nem is tudom, negyven évtorz, romboló hatású gondolatvilágaártott-e annyit a történelem során kialakultműveltségünk értékrendjének,mint a pénznek egyedüli értékké válásaa legutóbbi időben? A szilárd morálisés intellektuális talaj immár végképpkicsúszott a szellem emberéneklába alól, nem tud, de nem is nagyonakar társadalmi mintaadófunkciót betölteni.Ezért az értelmiség közösségiélete és közösségteremtőereje már amúlté. A brutalitás ésfaragatlanság előretöréseközepette sajátkulturális igénye és általánosszellemi érdeklődéseis megkopott.Amit még észlel és felfoga körülötte zajló világbólaz az eltérőnézetekből fakadó kérlelhetetlen megosztottság,a táborok között húzódó átjárhatatlantörésvonal és az intoleranciamások véleményével szemben.Mindezt tetézi a politika színpadán félelmeteseneldurvult vitakultúra, helyesebbena kulturált, sőt bármilyenpárbeszéd teljes hiánya. Tények ésérvek elvesztették értéküket, helyükreindulatok léptek, s az ellenfélből felnégyelnivalóellenség lett. Ebben a közegbenaz értelem szülte bármelyfennkölt gondolat is csak elveszettenszédeleg.Ébresztő! A szellemi elit nem mentesülhete felismerés felelőssége alól: azország csúszik egyre lejjebb, mert azészérvek és a reális javaslattevők évtizedekóta kisebbségben vannak az országrairreális elképzeléseket erőltetőkkelszemben. Ez Kádár idején is ígyvolt, és ma sincs másképp. Nem telepedhetránk mindig a hataloméhes politika,melynek egyetlen igazi céljaművelőinek jóléte. Ezért csorog a szegényország minden pénze némelypárthoz, illetve szélhámosok kezébe.Száz és száz jel mutat arra, hogy ezértjutott a sír szélére az ország, s – kicsiben,itt a házunk táján – ezért látszikkudarcba fúlni a pécsi EKF álom is.Üzenet szól hát az értelmiségnek: nemhagyhatja magára a társadalmat. Vállalniakell a küzdelmet a sötétséggel,de ne hódoljon be semmilyen politikaihatalomnak. Saját fórumain és műhelyeinkeresztül kell erőt felmutatnia.Ne az egyik vagy a másik pártot szolgálja,hanem hazáját, nemzetét. Hatékonyszerepvállalása és példamutatómagatartása nélkül elképzelhetetlen akibontakozás. •„havi kétszáz pengő fixszel…”Takács Gábor„A pénztártól való távozás után felszólamlásnakhelye nincs!” felirat figyelmeztettehelyzete komolyságára régebbena vásárlót a pénztárnál. A vásárlásalapvetően egy igazságos szerződéstjelent: a vásárló a megvásárolni szándékozottáruért pénzbeli ellenértékkelfizet. A betyárbecsület is azt kívánja,hogy senki ne járjon rosszul: a vásárlókapja meg, amit akart, a kereskedőpedig ne haljon éhen. Amiről perszemindig szó van, az maga az áru! Ne legyenpocsék, bóvli, hanem értékálló,használható termék. Más tészta, ha azembernek egyszer használatos gépjárműre,horgászcsizmára, vagy télikabátravan szüksége. Az aktuális hírek afogyasztóvédelemre háruló egyre nagyobbmunkahalmazról tudósítanak.Csak nem be akarják csapni akereskedők a tisztes vásárlókat?!Pedig ők is tudják, hogy 5 Forintértis meg kell dolgozni!Az áruk értéke azonbanmanapság roppant gyorsan,majdhogynem villámgyorsanváltozik,ahogy a minőségük is.Egyes termékek értékét e-rősen befolyásolja az ünnepek múlása.Így a szaloncukor karácsony előttnagyobb értéket képviselt, mint 4 nappalkésőbb. Ja, biztosan megfeledkeztemaz idő múlásáról, amit persze mára régi görögök is szárnyasnak tituláltak,jelezve annak szokásos sebességét!Alighanem hasonló ütemben változika termékek minősége is, erre utalnak akígyózó sorok és a sorokelejéről érkező magasabbhőfokú vitafoszlányokaz áruházak vevőszolgálatainál.Ki mit garantál?A kereskedők anynyit,hogy eladnak; a vevők,hogy vásárolnak és fizetnek.Ja, az áru – hát igen az egy nagykérdés, hogy azzal mi lesz! Csakazt vedd meg, ami tényleg kell!Megbízható, tartós árukat vegyél,a többire borítsunk fátylat, mertmajd megtapasztalod, hogy a szólászszabadságoda pénztártól való távozásután erősen csökken, mert már szavakatsem találsz a történtekre! A többimeg úgy is ajándékként megadatikneked!Jó vásárlást! •