Gazdasági kormányzás az Európai Unióban - Általános Vállalkozási ...

Elmélet- és gazdaságtörténet1967/68-ban az IMF is különösön nagy reményeket fűzött az esetleges magyar csatlakozáshoz.Washingtonban sem kellett ugyanis megmagyarázni a politikai körülmények – magyarán: a szovjetálláspont – fontosságát. Márpedig 1966–67-ben Magyarországon, Lengyelországban és Csehszlovákiábanegyaránt komoly gazdasági reformelképzelésekről folytak a viták, folytak az előkészületek.Napirenden volt ugyanakkor Románia csatlakozási kérelme is, s az IMF vezetői – nem tudván, snem is akarván megszabadulni a „kremlinológiai” szempontoktól, mérlegelték az „optimális belépésisorrendet”. „Az volt az érzésem – emlékezett vissza Fekete János –, hogy ők nem veszik komolyana mi belépési szándékunkat. Ennek ellenére, egy vagy két évig visszatartották a román belépést.Whittome 8 azt mondta nekem: ha a románokat beengedik, akkor utána a többiekkel nem fognak tudnitárgyalni! Olyan volt a viszony a Ceausescu-féle román politika és a többiek között, hogy ha Romániátfölveszik, a többiekre már nem lehet számítani. De ha Magyarország lenne az első, a lengyelekreés a csehekre is lehetne számítani.” (I. m.: 1992.)1981-ben a kelet–nyugati pénzügyi kapcsolatok a 2. világháború után megszokotthoz képest is szokatlanulhideggé váltak. Románia és Kuba egyaránt megtagadta konvertibilis devizaadósságainakvisszafizetését, s a Szovjetunió nem segítette ki őket devizahiányukból. 9 A libanoni háború elpusztítottaaz országot („Közel-Kelet Svájca”) mint pénzügyi központot, s mivel a Szovjetunió nem nyújtottkatonai segítséget a libanoni palesztin táborok védelméhez, a „baráti” közel- és közép-keleti államok(Algéria, Líbia, Irak és Irán) tetemes devizabetéteket vontak ki a szocialista országok bankjaiból, ígya Magyar Nemzeti Bankból is. Magyarország így súlyos rövid távú (konvertibilis) devizahiánnyalkerült szembe – annak ellenére, hogy mint nem sokkal később, 1982 tavaszán kiderült, a magyarfolyó fizetési mérleg 1981-ben – sok év után először! – enyhe pozitívumot mutatott. 1981 őszén aMagyar Nemzeti Bankban megállapították, hogy elengedhetetlenül szükséges 600 millió dollár rövidtávú – áthidaló – kölcsön felvétele, de az adott pénzpiaci körülmények között ez lehetetlen volt.Fekete János, az MNB alelnöke a kormány megbízottjaként 1981 szeptemberében kezdte mag atárgyalásokat a Valutaalapba való belépésünkről. Mivel az MNB és az MSZMP Központi BizottságaGazdaságpolitikai Osztályának vezetői meg tudták győzni Kádár Jánost a lépés elkerülhetetlenségéről,1981. szeptember 22-én megszületett az MSZMP KB testületi döntése. 10 Ezt követően került sorWashingtonban a belépési kérelem átadására, ami – az IMF akkori működésének és szokásrendjénekmegfelelően – mintegy hat hónap múlva került elbírálásra. Kettős értelemben is sajátos helyzetalakult ki. Egyrészt az IMF minden tagja – teljesen természetesen – tudomást szerzett arról, hogyMagyarország benyújtotta felvételi kérelmét a Nemzetközi Valutaalaphoz, 11 de ez Magyarországonteljességgel rejtve maradt. Másrészt, bár a Valutaalaphoz való csatlakozás előkészületei, teljes titoktartásmellett ugyan, de elindultak és rendben haladtak, ez nem oldotta meg az éves likviditásiproblémát.8Alan Whittome, angol pénzügyi szakember, évtizedeken át az IMF európai igazgatója, aki 1967–68-ban több ízben tárgyal Budapesten is.9Megbukott ezzel az ún. „Rockefeller-doktrína”, amely szerint azért nem kockázatos a szocialista országoknakdollárhiteleket folyósítani, mert esetleges fi zetésképtelenségük esetén a hatalmas aranytartalékai(és aranytermelése) következtében mindig szolvens Szovjetunió kisegíti őket.10A testület egyetlenegy ellenszavazattal adta meg a kormánynak a politikai felhatalmazást a csatlakozásikérelem benyújtására.11Ez, természetesen, egyet jelentett a Világbankhoz való csatlakozás kezdeményezésével, miután a Világbankbanvaló tagság előfeltétele az IMF-tagság, s a Valutaalapba jelentkezők mindig egyidejűleg jelentkezneka Világbankba is. (A világbanki felvétel pedig az IMF-tagság birtokában már puszta formalitás.)Gazdasági kormányzás az Európai Unióban – Magyarország lehetőségei81