1993. 1—2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

A FOLYOIRAT VEZETŐ TANÁCSASZABÓ ZOLTÁN főszerkesztőANTAL ARPAD főszerkesztő-helyettesMURADIN LASZLÖ szerkesztőségi tudományos titkárCÂMPEAN ILEANACS. GYIMESI ÉVAKOZMA DEZSŐMÓZES HUBAPÉNTEKJÁNOSA kéziratok, a cserére szánt könyvek, valamint a levelek a szerkesztőség alábbicímére küldendők:Redacţia revistei „Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények"Cluj-Napoca, str. Emil Racoviţă 19—21.Telefon: 136205

STUDII Şl CERCETĂRI DE T.INOVISÎICA ŞI ISTORIE LITERARAAnul XXXVII 1993 Nr. 1—2.SUMARStudiiOTTÓ SÜPEK: Opera şi personalitatea Iui Anonymus 3EMESE KOZMA: Contribuţii la interpretarea unui univers poetic postnioderu 21TERÉZ JENEI : Caracteristicile stilului ,,art nouveau" într-un roman de MihályBabits 33EDIT FARKAS : „Dificultăţile" naraţiunii într-un roman de Géza Ottlik . . 47ŞTEFAN OLTEAN : Discursul narativ ficţional şi problema referenţială . . . 67I MÓZES GÂLFFY | : Sintagme completive de loc şi de timp în graiul maghiardin Aluniş 79ArticoleEMESE EGYED : La 200 de ani de la înfiinţarea Societăţii pentru CultivareaLimbii din Transilvania 115NOÉMI SÓLYOM : Dincolo de formă sau problema tragicului creştin . . . . 125ENDRE FÜLEI-SZÁNTÓ : Despre poeziile lui Paul Celan 135RITA FERENCZI: Pronumele reflexiv ,.maga" în construcţii genitivale . . . 141JÁNOS ZSEMLYEI: Cuvinte internaţionale prin filieră românească . . . . 153LÁSZLÓ MURÁDIN : O manifestare specială a bilingvismului în graiul ceangăilordin Moldova 159Materiale şi documentePÉTER SAS: Scrisori adresate de Lajos Kelemen către János Herepei . . . 163LÁSZLÓ MURÁDIN : Toponime din Călăraşi (jud. Cluj) 192MIKLÓS HINTS: Toponime din Unirea (jud. Alba) 196ZOLTÁN KISS: Toponime din Plăieşti (jud. Cluj) 198GABRIELLA F. GYÖRBlRÓ : Toponime din Calnic şi Leţ (jud. Covasna) . 200RecenziiSzili József (szerk.), A strukturalizmus után (Éva Cs. Gyituesi) 205Ileana Galea, Irina Criveanu, Angéla Ivaş, Maria Voia, Dicţionar englez —românde expresii verbale (Ágnes Pethö) 207Ordüg Ferenc, Zala megye népességüsszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei(1745-1771) (Piroska B. Gergely) . . . 208Michael J. Troian, Narrative : A Criticai Linguistic Instrcduction (Zoltán Szabú) 210Hegedűs Attila, Kisnéniedi tájszótár (Csanád Bodú) 212EDITURA ACADEMIEI ROMÁNÉ -Str. 13 Septembrie nr. 13BUCUREŞTI

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVII, évf. 1993. 1—2. számTANULMÁNYOKANONYMUS MÜVE ÉS SZEMÉLYE... vissza kell vezetni az embereket azigazság megtalálásának reményére..."(Augustinus: Ep. 1,1.)Közel 250 éve sűrűsödnek immár a kérdések egy 46 oldalas, latinulfogalmazott és hártyalapokra festett középkori írásmű körül, amiben isaz ismeretlen, a névtelen szerző, tehát Anonymus, a magyar honfoglaláspoétizált történetét regéli el, mégpedig úgy, hogy Magyarország dicső királyainakés főurainak mitikus eredetmondájával, mintegy ősiségük felmutatásávalvezeti be „Árpad dux", azaz Árpád vezér nemes és nemzetesvitézeinek, magyar és kun lovagjainak fegyvertényeit, a jelképes903-as esztendővel induló eseménysort. 1Az első kérdés, amely a korabeli alkotásmód értelmében az „incipit",vagyis a művet megnyitó prozódiai egység artisztikus jellegéből iskövetkezik, magát a címet, pontosabban: a kódex elnevezését illeti.Anonymus ugyanis az incipitben ,,gesta hungarum"-nak mondja elbeszélését,ezt a sajátos retorikai fikciót, amiben a „gesta" szó a középkorigeszták, azaz a prózában írt történetek vagy a verses történeti énekektöbbségének mintájára, — például a „Gesta Francorum et aliorum. . ."-nak, meg a ,,Chanson de Roland"-nak mintájára — a históriásmű eszmei hitelességét és tárgyának régmúltját szándékozik érzékeltetni2 , a „hungarum" kifejezés pedig a „hungarus" főnév többes számúbirtokos esetének: a ,,hungarum "-nak rövid változata. 3A „Gesta Hungarum" szerzője azért folyamodik ehhez a kivételeskarakterű nyelvtani alakzathoz, mert írói célját korszerű művész módján,1Csapodi Csaba: Az Anonymus kérdés története. Budapest, 1979, Magvető. 7.— Györffy György: Előszó a „Gesta Hungarorum" hasonmás kiadásához. Budapest,1975, Helikon, 7—23. — Uö: Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás? Budapest,1988, Akadémiai Kiadó, 7—144.1Ld. Alberţ Blaise: Dictionnaire latin-franqais des auteurs du moyen-ăge. Turnhaut,1975, Brepols, 418: „gesta, f. 1.) histoire, récit, — 2.) charte de donation, —3.) oommunication, nouvelle." A „gesta" második jelentésével kapcsolatban ld. Anonymusbüszke szavait a prológusban: Félix igitur Hungaria / cui sunt dona datavaria;..." — Vö. „De geste ne voii pas chaunter / Ne veilles estories cunter."„Compus, par Raoul de Lenham (1256): idézi Arthur Langfors: Les incipit despoâmes fraişais antéricurs au XVI

4 SUPEK OTTŰtehát a Szentlélek sugallatával alkotó „poéta doctus"-ként törekszik megvalósítani.4 Emiatt az incipitet egy négyszer három szótagos szerkezetté,azaz egy 12 szótagú versmondattá komponálja, s e versmondat modálisritmusát a „cursus planus"-nak nevezett stilisztikai díszítőelemmel dúsítjafel: azzal a dallamosító eljárással, amit a magyar királyi kancelláriána XIII. század derekától kezdve alkalmaztak. 5 Így azonban a négyszótagosprózai „hungarorum"-ot szükségképpen a háromszótagos k ö 1-t ő i ,,hungarum"-má kell rövidítenie.Ennek a dallamos, tizenkettes, izokrón ritmusnak fogalmi motivációjaa 12-es szám szimbolikájában gyökeredzik, mivel ebben egyesülmisztikusan, az „unió mystica" teológiai értelmében, a bölcsességet jelentőhármas szám, más szóval: az isteni hármasság szintetikus bölcsességébőlés igazságából származtatott, s ezért egyetemes szellemi erőtjelző hármas 0 , és az anyagvilágot, a világi hatalmat számszerűsítő négyes.Ez a számfilozófiai szimbolizmus, az univerzalizmus igényét kifejezőjelképiség, amit Romulus 12 sasmadara, Jákob patriarcha 12 fia, Jézus12 tanítványa, Nagy Károly és Artúr király 12 palotagrófja is példáz—- ez tehát a „virtusa", belső ereje, eszmeisége annak a prozódiai törvényszerűségnek,amelynek szabályrendje szerint a művészi incipitet, azírásmű elsődleges célját rögzítő, címként megfogalmazó kezdetet végig aközépkoron tizenkét szótagúvá alakítják. Ezért 12 szótagú a 842-ben keletkezettkézikönyvnek, a hűbéri életeszményt rendszerező „Liber Dodanaemanualis lí -nak kezdő sora, az „Incipit liber Dodanae manualis",ami Septimania hercegasszonyának háromszótagos nevét, a Dhuoda-t, célzatosana kétszótagú Doda-ra változtatja — ugyanúgy, ahogyan Anonymusis megkurtítja a „hungarorum"-ot a művészi szempont érvényesítésevégett. De ezért 12 szótagú, izokrón lüktetésű a XII. század végéről valómagyar „Halotti beszéd" indítása is: „Latiatue feleym zumtuchel micvagmue", és ezért lesz tizenkettes a „Divina Commedia" incipitje aXIV. század elején: „Incipit comedia Dantis Alighierii." 7Mindez világossá teszi azt, hogy a honfoglalás jelképes dátuma: a903 is azért jelképes, mert az uralomnak, a hatalomnak, a birtoklásnakideáját foglalja magában, hiszen alkotóelemeinek: a 9-nek és a 3-nak arit-1 Gesta Hungarum, 2. fej. — Vö. Baldricus (Baudri): História de peregrinationeJerosolimitana (Gesta Jerusalem), in recueil des historiens des croisad.es, Historiensoceidentaux. Paris, 1979, Impr. royale, IV, 9. — ,,Au commencier de cest escript /Soit o moi li saine Esperiz" idézi Langfors: i.m. 26. — Ernst Robert Curtius: I.alittérature européenne et le Moyen Age latin. Paris, 1956, PUF. II, 23.Rácz Elemér: A ritmikus próza XII—XIII. századi okleveleinkben. Budapest,1927, 20 és 25. — Horváth János: Arpádkori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái.Budapest, 1954, Akadémiai, 394—395. — Gytfry János: Gesta regum — Gesta nobi~,lium. Budapest, 1948, Széchényi Könyvtár, 48—50. — Az isochrón ritmusról ld. Mgr.P. Gardette: L'alexandrin rythmé 3+3 + 3 + 3. In MéJanges Albert Dauzat. Paris,é. n., D'Artrey, 99—108. — Mezey László: A levél a középkorban. In Árpád-kori ésAnjou-kori levelek. Budapest, 1960, Gondolat, 5—20. — Makkai László: LevélírásMagyarországon az Árpádok és Anjouk korában. In Árpád-kori és Anjou-kori levelek.i.k., 31.8Dr. R. Allendy: Le symbolisme des nombres. Paris, 1948, 2, Chacornac, 325—351. — E. R Curtius: i.m. II., 112.7Vö. Dliuoda: Manuel pour mon fi/s. P. Riché kiad. Paris, 1975, Cerf, 74. — _Benkü Loránd: /Íz Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Budapest, 1980, Akadémiai,32 és 47. — Dante Alighieri: Összes művei. Budapest, 1965, Helikon, 549. .

6 SUPEK OTTŰregés megoldást; az olyant tehát, mint, egyfelől, a Dhuoda kézikönyvé,vagy amilyen Róbert le Moine „História Jherosolmitana" azaz „Jeruzsálemtörténete" című, XIII. századi krónikájában van 10 , illetve amilyena szintén a XIII. században kelt „Gesta abbatum Orti Sancte Marié",vagyis a „Szűz Mária kertjének apátságáról" írt gesztában, a geszta prefációjábanolvasható 11 , másfelől pedig azt, amit korabeli francia udvariregékben munkáltak ki, s amiben a jokulátorok hamis, eszmeileg hamisés kárhoztatható énekeinek bírálata ugyanolyan éles, mint Anonymusnál.12Ez utóbbiak ismeretére és hasznosítására a prológus következő sorai,regeritmusú és fioritúrás versmondatai is utalnak: „Félix igitur Hungariacui sunt dona deta varia. / Omnibus enim horis / gaudeat demunere / sui litteratoris; Boldog tehát Magyarország, / adománnyal mertellátták, / s örvendezhet minden órán / deákjának ajándókán."Am e verssorok azt is jelzik, hogy Anonymus nem volt eleve papiszemély, hiszen a „litterator" világi alkotót is jelentett a XIII. században.sőt azáltal, hogy a prózát éppen ehelyütt váltja fel verssel, Anonymusmaga hangsúlyozza világi minőségét. A kiemelésnek ilyen mód-.szerét ugyanis már az első francia történeti ének, a XI. század közepénkeletkezett „Gormont et Isembart" is példázza; ebben is rímessé válnakaz asszonáncos sorok, amikor a francia lovagok halálát siratja el a szerző;amikor tehát a lényeget akarja felmutatni. Anonymus is lényegesnektartja annak büszke kijelentését, hogy litterátor deákként megajándékozzahazáját egy írásmüvei, egy költői alkotással: „A magyarok történetével",amit elfoglalt emberként, a vesződséges világban forogva és„más teendőktől akadályozva" készít el, ügyelvén az iskolában tanultszerkesztési szabályokra, a hagyományos alkotásmódra, amint ezt a prológusbanmondja.A hagyományos módon szerkesztett prológust általában a következőképpenépítették fel a középkori írástudók: először is bemutatták aszerzőt, azaz önmagukat — vagy teljes néven, vagy nevük kezdőbetűjével—, valamint társadalmi helyzetük, funkciójuk jelzésével; azután acímzettet jelölték meg — szintén névvel vagy a név iniciáléjával —,mivel ennek a címzettnek kérésére, valóságos vagy fiktív óhajára, esetlegutasítására készült az írásmű, aminek tárgyát, célját és hasznát méltattaa további rész, s végül a szerző jóakaratának, netán büszkeségének10 Róbert le Moine: História Jherosolimitana. In Recueil des historiens descroisades: i. m. III, 722—723.11Gesta abbatum Orti Sanctc Marié. Leeuwarden, 1879. H. Kuipers, 1. — Akeletkezési dátumhoz: XVIII.12 Jean Frappier: Les chansons de geste du cycle de Guillaume d'Orange II.Paris, 1965, SEDE.S, 59—63 és 282—283. — Uö.: Chrétien de Troyes et le mythe du.Graal. Paris, 1972, 47—49. — Jean Richner: Le prologue du Chevalier de la charetteet l'interprétation du roman. In Mélanges Rita Lejeune. Gembloux, 1969, J. Duclot.II, 1121—1135. — A retorikai képzéshez ld. Paul Zumtbor: Langue, texte, énigme,Paris, 1975, Seuil, 93—124.

ANONYMUS MOVE ÉS SZEMÉLYE7kifejezésével zárult az előszó. Amikor azonban a szerző alacsonyabb rangúvolt, mint a címzett, akkor a nevek sorrendje felcserélődött. 13A verses francia prológusokban, az olyanokban, mint például az1150 táján írt „Roman de Thébes", a „Théba-rege", vagy Chrétien deTroyes 1170 körüli „Erec et Enide" című lovagregéje, vagy éppen aXIII. szazadban készült „Berte aus grans pié", Adenet le Roi-nak azesztergomi magyar Bertáról, Nagy Károly legendás anyjáról írt, s akorabeli magyar—francia kapcsolatokat művészien érzékeltető müve —ezekben viszont már a történész tudós dokumentáltságát, komoly méltóságát,mintegy epikai hitelét is hangsúlyozzák, elsősorban a jokulátorokmegbízhatatlan, hamisító históriás énekeivel szemben. Ezt cselekszi Anonymusis, ámde ő ezáltal főként egy korabeli krónikást becsmérel, feltehetőenegyik politikai ellenfelét; ennek művét sorolja a jokulátoroksilány termékei közé. 14 .A hagyomány és az újítás így szűrődik át Anonymus müveit és önérzetesszemélyiségén; mondanivalója így lesz korszerű, szinkretikus alkotásiegységgé, sajátos prológussá!Ez az oka tehát annak, hogy bemutatkozásakor híven követi azta középkori szokást 13 , aminek értelmében a kevélységet, a „superbia"-t,vagyis az első főbűnt úgy kerülik el az alkotók, más szóval: az alázatosságerényét úgy gyakorolják, hogy nevüknek csupán kezdőbetűjét közlik;így ő is csak egy nagy „P" betűvel, a rejtélyes „P" sziglával jelzinevét, amit hol a Petrus, hol a Paulus, hol meg a Ponsa név kapitulárisbetűjének tekintettek a kutatók. lfi13 Manfréd Geteiger: Note sur les préambules des Chansons de geste. Cahiersrle Civilisation Méditévale, X*—XII^ siécles, Ileannée. No. 2. avril-juin, 1959, 213—229: Pierre-Yves Badel: Rhétorique et problématique dans les prologues de romansau Moyen Age. Littérature, No. 20, décemhre 1975, 81—94. — E. R. Curtius: i. m.II, 301—303. (A költő büszkesége). Ezt a szerkezetet még Bél Mátyásnál is fel lehetismerni, a lipcsei Barátjához írt 1718-as levélben. Ld. Bél Mátyás: HungáriábólMagyarország felé. Budapest, 1984, Szépirodalmi, 133.i' Anonymus: Gesta Hungarum. Prologus. — Roman de Thébes. Prológus: „Quisages est nel dóit celer, / Ainz doit por ce son sen senz moutrer. / ...ainz medelite a raconter / chose digne pour raimembrer. / In Le Roman de Thébes pubüépar Guy Raynaud de Lage. Paris, 1966, H. Champion, I, CMFA, 1—2, 9—20, — L. G.Donovan: Recherrhes sur le Roman de Thébes. Paris, SEDES, 20—29. — Erec etEnide prológusa: „Des ot commencerai l'estoire qui toz jorz mes iert an mimoire /tnnt con durra crestiantez: / de ce s'est Crestíens vantez". In Les romans deChrétiens de Troyes. I. Erec et Enide publ. par Mario Roques Paris, 1952, H.Champion, CFMA, 1—12 és 23—26. sor. — Berte aus grans piés prológusa: „Aprentiţ.longleour et eserivain mari, / Qui l'ont de liens en liens ga et la conqueilli. /Ont l'estoire faussé, onques mais ne vi si." In Albert Henry: Les oeuvres d'Adenetle Roi. IV, Berte aus grans piés. Bruxelles—Paris, 1963, PUB-PUF, 9—16. sor. —Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége. Életünk, 1991/2, 148, és 1991/3, 246.15 E. R. Curtius: i.m. II, 351—356.in Horváth János: P. mester és müve. ItK. Budapest, 1966, LXX, 48—51. —Sólyom Károly: Üj szempontok az Anonymus-problévia megoldásához. ItK, i. k.54—83. — Györffy György: Előszó... i.m. 17—22. — Katona Imre: Az Anonymus-Iccrdés új megvilágításban. Pál mester a Széchy családból. Magyar Nemzet, Budapest,1979, június 2R, 5. — Karsai Géza: Az Anonymus-kódex első levele. MagyarTörténelmi SzemJe. New Brunswick, 1970. december, I, 6, 37. — Vékony Gábor:i. m. 2, 138, és 4, 364—373.

8 SUPEK OTTŰHa viszont meggondoljuk egyrészt azt, hogy a középkori szövegekjórészt poliszemikusak, azaz többértelmüek voltak, vagyis, hogy alapjelentésükfölött pirarmdálisan még allegorikus, morális és végül metafizikusjelentés is rétegeződött, tehát egyre titkosabb üzenet rejlett — eredendőenaz augustinusi misztikus szimbolizmus általános érvényességemiatt 17 , s ha tudjuk másrészt azt, hogy az alkotók teljes nevüket mégisbelerejtették — igaz szerényen és sokszor szinte bűvész módján — azutolsó sorba, illetve ennek utolsó szintagmájába vagy szavába !S , akkorAnonymus kezdő „P" betűje is konkrét személynévvé teljesedik a „GestaHungarum" utolsó nyelvtani szerkezetében, utolsó szavában; ő ugyanisígy zárja müvét: sed Vrcun, filius suus christianus factus, vivit cumCnristo in perpetuum: ...ám a fia, Urcun, mint keresztény, Krisztussalegyütt él mindörökké."Ebben a zárómondatban, illetve e mondatrészben, ebben a „cursusplanus" lebegésével díszített szemantikai egységben azonban három jelentésis lelhető. Mindenekelőtt az, ami a középkori- írások végén kötelezőjelleggel hirdeti a keresztények lelki öröklétét biztosító, a pogányokongyőzedelmeskedő örök és irgalmas Isten dicséretét; úgy ahogyan ez,például, a Roland-énekben, a szaracén királyné megkeresztelésének jelenetébenolvasható, vagy éppen a „Gesta Hungarum" utolsó tételében,ahol is Urcun apja: Thonuz Oba, az Abák totemisztikus őse, mivel kereszténylenni nem akart, Szent István kereszteltet.ési kampánya idejénfeleségével együtt élve eltemetkezett az abádi révnél, „ad portum Obad",nyilvánvalóan a pogányság mocsarában, ám a fia Urcun, vagyis a kunfi,a kun úr örök életet nyert Krisztusban a keresztség által. 19Ennek az eszmei tartalomnak fontosságát emeli ki az, hogy - amikéntlitterátori minőségének felmutatásakor is — Anonymus itt és mostis rímesre, regeritmusúra, alliterációsra fordítja át a sort: „Et dumbeatus rex Stephanus / verba uite predica ret / et Hungaros bapti zaret./íunc Thonuzoba in fide vanus noluit esse christianus, sed cum úxoreviuus / ad portum Obad est sepultus / ul ne baptizancio / ibse et uxorsua viverent cum Chrisío in eternum. sed Vcrun filius suus christianusfactus / vivit cum Chrisío in perpetuum/'A zárótétel második jelentése abból következik, hogy kancelláriaiokirat klauzulájának is tekinthető, éppen a „gesta" szó „adománylevél"értelmében, ami az Urcun változatát: „Urkunde", vagyis az „okirat" fo-17 Dante Alighieri: Convivio. In Dante Összes Müvei, i.ra.. 185—186 M. —D. Chenu: La théologie au XUe siécle, iParis,, 1957, f Vrin, VII, / La mentalite symbolique/ 158, 165, 173, 367. — M. — M. Davy: Initiation á la si/mbolique romane.Paris, 1977, Fiammarion, passim. — Henri de Lubar Exégése medievale. Paris, 1959,Aubier, I, 129 és 147. — A. J. Gurevics: A középkori ember világképe. Budapest,1974, Kossuth, passim. — J. Ribnrd: Le Moyen. Aqe. Littérature et symbolisme.Paris, 1984, Champion, passim. — Grace Frank: Froverbes en rimes. The RomanicReview. 1940, október, 218, 497—504 sor.18Le Bestiaire d'amour rimé (Poéme inédit du XlIIe siécle), Ed. Arvid Thordstein.Lund-Coppenhague, 1911, C. W. K. Gleerup — Ejnar Munksgaard, 117—119,3667—3718. sor. - Ld. Cliristine de Pisán: Le dis de la Rose; Oeuvres poítiques,publ. par Maurice Roy. Paris, 1886—1896, Firmin Didót, SAT, II, 48, 642—649. sor.lnBollók János: A Thonuzoba-leqendci történelmi hitele. Századok, Budapest,1979, No. 1, 97—107.

ANONYMUS MOVE ÉS SZEMÉLYE 11galmát cvokálja, s a mű lezárásának hivatalosan is hiteles és hitelesítőszerepére utal, természetesen az első jelentés folyományaképpen, teháta sugallatos írás ideológikumát ismételten hangsúlyozva.A harmadik jelentés pedig — mintegy az'okirat aláírásaként — Anonymuskeresztnevét bontja ki a „perpetuum" szóból; ez ugyanis a középkoretimológizálási szokása szerint, ami nem követelte meg a betűkvagy a szótagok teljes azonosságát, s ezért rímelhet a négyszótagú ,,ineternum" az ötszótagú, ám négvszótagúan ejtett „in perpetuum"-mal, —ez a jelentés ugyanis a „per Petum", a „per Petrum", ami azt mondja,hogy a gesztát Péter írta, akit magyaros latinul Petus-nak, azaz Petrusnakneveznek.Az ilyen retorikai eljárás általános a középkorbán! Azonos módonvette fel, például, az óprovanszál „Proenza", azaz a Provánsz tartománytjelentő szó a „proeza", a „vitézség" jelentését Guilhem de Montanhagoltrubadurnál, vagy a „Gauseranda" köznév a „com gai seran",tehát a „vidámság" érzelmi tartalmát. De így magyarázza a Pannónianevet, e „bő kenyerő országnak" nevét a „nanis", a „kenyér" kifejezésis Farkas András 1538-ban kelt „Az zsidó és magyar nemzetről" címűversében. 20Péter litterátor alkotómódjának korszerűségét még nyilvánvalóbbáteszi az a francia példa, ami Jean Renart truver „Guillaume de Döle"Című, XIII. századi regéjének utolsó sorában található; abban, amiben aszerző közli, hogy szerzetbe lépett: „entre en religion" 21 , ezzel magyarázván,hogy miért hagyta abba a szerelmes történetek írását. Ha aközépkorban annyira kedvelt inga-olvasással olvassuk ezt, megtaláljuka belérejtett szerzői nevet: a Renart-t. Az utolsó szó első betűje ugyanis;i7. ,,r"; ehhez hozzávesszük az előtte lévő „en"-t alkotó ,,ö" és „n" fonémákat,majd mindezt kiegészítjük a megelőző szótag: a „tra" fordítottolvasatával: az „art"-ral, s megkapjuk a Renart nevet.Hogy a középkorban mennyire általános volt a névrejtésnek ez amódja, azt az is mutatja, hogy még Villon is így rejtette el részeges riválisánaknevét a Testamentum 1991. sorában, ami így hangzik: „Qui estramply sur les ehantiers"; magyarul: „Aki úgy tele van, mint hordóaz ászokfán". Itt az első hemistichon utolsó betűjét: az „y"-t követi amásodik félsor utolsó szótagja: a „tiers", s ez a társulás az „Ytiers"keresztnevet eredményezi; ezután ismét az elsőből a „ram" szótag következik— fordított olvasással „mar"-ként, majd a másodikból a „cl}an",s íme a vetélytárs vezetékneve: „Marchant". De Franţois Rabelais ishasonlóképpen szerkesztette meg álnevét: az „Alcofribas Nasier"-t.A magyar Péter tehát külföldi kortársainak nyomdokában járt, ámdeazért mégis úgy, hogy nevének rejtési módjával, vagyis az első betűvel10Dhuoda: i.m.: 186 és 188—189. — Ld. Geffrei de Gaimar: L'estoire desEngleis. Oxford. 1960, Basil — Blackwel), 307, 609—612. sor: „Dist li prodom:'Cum as tu num?' / 'Sire, ne sai, 'cil li repunt, / Mais cum jo fui en la curt grant,si me apeloent Cuarant". — Farkas András: Balassi Bálint és a 16. század költöi.Budapest, 1979, Szépirodalmi, I, 387. — E. R. Curtius: i.m. II, 14. fej: L etimologieconsidérée comma forme de pensée. 317—326.21„Et cil se veut reposer ore / qui le jor perdi son somon qu'il enTRA ENReligion." — Ottó Süpek: Les rimes parlnntes de Villon. In Cróation littéraire ettraclition ésotérique. Pau, 1989, Actes du C'olloque internaţional, 365—372.

10 SUPEK OTTŰés az utolsó szóval személyi foglalatot is adott müvének; személyiségévelmintegy személyes garanciát vállalt a „Gesta Hungarum" epikus igazságértékéért.Ugyanez a személyesség jellemzi társadalmi helyzetének meghatározásátis, amint ezt a következő mondat, a szép ritmusú első elbeszélőmondat, azaz a prológus első mondata mutatja: „P. dictus magister acquondam bone memorie gloriosissimi Bele regis Hungarie nótárius; Amesternek nevezett P. a jó emlékezetű dicsőséges Bélának, Magyarországkirályának hajdani jegyzője."E míves mondat három kérdést tartalmaz; az első a „dictus magister"szintagma jelentését, a második az „ac" kötőszóét, a harmadik pedig a,,notarius"-ét illeti, s a „litterator" jelzése után mindhárom ismételtenarra enged következtetni, hogy Péter mester nem egyházi férfiú volt,amint azt eddig vélték azon az alapon 1 , hogy a kancelláriai nótáriusoka papi rendből kerültek ki.A „dictus" jelző ugyanis az „ac" kötőszó mellérendelő természetemiatt a „notarius"-nak is minősítője, s ez azt jelenti, hogy Péter magisztericíme nem egyetemi rangként szerepel, nem a „magister artium"-ravonatkozik, hiszen ezt a „dictus" attribútum nélkül is használhatta volna;viszont olyan főúri rangot jelölhet, amelyben a mester szó a funkciórautal, mint például a főlovászmester, a „magister agazonum" esetében is,s a „dictus" jelző mutatja, hogy csak e funkció betöltésének idején neveztékmagiszternek. Mert ha a főlovászmesterből országbíró lett, mármás megszólítás járt neki. Ezt a magyarázatot erősítik Péter magiszternekazok a katonai megjegyzései a „Gesta Hungarum"-ban, amik szakemberrevallanak. 22Ugyanígy, ha Péter csak hajdani (qundam) „dictus nótárius" volt— márpedig sem III., sem pedig IV. Béla kancelláriájában nem működöttPéter nevű igazi nótárius 23 —, akkor csupán azért jegyzősködött az államigazgatásihivatalban, hogy a közügyek intézésében gyakorlatra tegyenszert, majdani magas funkció betöltésének távlatában.Dictus magister Petrus tehát magyar főnemes volt, s az arisztokráciaegyik csoportjának, egyik politikai pártjának érdekében írta megművét, amiként Akos mester is meg Kézai Simon is a magáét- 4 .22 Egy 1274-ben kiállított adománylevél Csák Istvánt és apját: Mátét magiszterneknevezi: „nobilis vir et honestus magister Stephanus filius magistri Matheyde genere Chak dilectus et videlis baro noster". Idázi: Kr.istó Gyula: Csák Mátr.Budapest, 1986, Gondolat, 32. — Vö. még Csák III. Máté pecsétjének feliratát: „S /igillum / Magistri Mathei Pe / tri /. u. o. 58: a magiszteri címről u. o. 58. — VékonyGábor: i. m. 3, 273.23 Fejérpataky László. A királyi kancellária az Árpádok korában. Budapest,1885, Akadémia, 92 és 110—111.24Az, hogy a Gesta Hungarum int.itulációja megelőzi a címzettet, azt mutatja,hogy. magasabb rangú volt annál az N.-nél, akinek kérésére művét megírta. Vö.Makkai László: Levélírás... i. m. 23. — Johannes Lemovicensis: l.ibellus dedietamine. In Árpád-kori és Anjou-kori levelek, i.m. 44—45. — Mályusz Elemér:Királyi kancellária és krónikairás a középkori Magyarországon. Budapest, 1973, Akadémia,(Irodalomtörténeti füzetek 79) 6, 65. — Horváth János: P mester és műve.i.m. 1. — Györffy György: Előszó, i.m. 21. — Vékony Gábor: i.m. 2, 138—139 és 3,263—261.

ANONYMUS MOVE ÉS SZEMÉLYE11Egyébként, azok a középkori szövegek, amikben a „dictus" attribútumhasonló környezetben fordul elő, alátámasztják a fenti magyarázatot,mivel, például, „dictus abbas"-nak mondják azt a szerzetest, akibár ellátja az apáti tisztet, még nem kinevezett apát, azaz csak címzetesvezető; az apát megszólítással-megnevezéssel tehát csak funkciójamiatt tisztelik meg, vagyis e kettő a funkció függvényei-' 5 . Egy másik, stalán még meggyőzőbb példát találni a már idézett Foucher de Chartreskrónikájában, a „História hyerosolymitana. Gesta Francorum JherusalemperegrinantiunV'-ban, vagyis a „Jeruzsálem históriája. A Jeruzsálembenjárt franciák története" című munkában, pontosabban: az első könyv elsőfejezetének nyitó mondatában, ami így hangzik: „Anno igitur ab incarnationeDomini millesimo monagesimo quinto regnante in AlemanniaHenrico imperatore dicto, in Francié rege Phiílipi; — az Űr megtestesülésénekezer kilencven ötödik esztendejében, amikor a császárnak nevezettHenrik Németországban, Fülöp király pedig Franciaországban uralkodott.. ."- 6 Magától értetődik, hogy Foucher de Chartres, az egyháziférfiú csak címzetes császárnak tekintheti a kiközösített, tehát egyháziszentesítés, pápai jóváhagyás nélkül uralkodó Henriket 27 , akinek címeezért csak az uralkodói funkciót jelzi.Magyarország igen dicső és jó emlékezetű Béla királyának kilététazonban addig nem lehet felfedni, amíg a „Gesta Hungarum" keletkezésidátuma ki nem derül, hiszen négy Béla királyunk is volt a középkorban.Ezt a dátumot a „P" iniciálé rejti magában; ez a zölddel és pirossal,a dinamikus reménység szimbolikus színeivel-' 8 festett díszes kezdőbetű,ami csaknem az első lap aljáig kígyózik le, és stilizált kígyófejben végződik.Az alant sziszegő kígyó természetesen a Gonoszt jelképezi, s aziniciálé fölött lebegő galambbal, a Szentlélek galambjával együtt azt a keresztényeszmeiséget jeleníti meg, ami a világ történéseit, az emberléteseményeit a „fenti" Jó és a „lenti" Rossz között feszülő morális erőtérbenláttatja, s amit a Miatyánk kezdete és vége, a „Pater noster" és a „sed liberanos a malo" éppúgy reprezentál, mint Rabelais regényének párizsikönyvtára, ahol az első könyv a „Biga Salutis", Laskai Osvátnak „Azüdvösség szekere" című alkotása, az utolsó pedig az olasz Folengo „Depatria diabolorum"-a, vagyis az ördögök hazájáról szóló írása. 29A „Gesta Hungarum" eseménytörténete fölött tehát ez az eszmei vertikum,az epikus szerkesztésnek ez az „y" tengelye sugárzik, miközbena horizontális folyamatnak, az „x" tengelynek mentén zajló cselekménysorSzkítia pogány földjéről vezeti el a „dentumogereket", a doni magya-23Vö. „fráter Sibrandus, Dei miseratione dictus abbas in Orto Beate Virginis".In Gesta abbatum Orti Sancte Marié. i.m. 1. Sibrandus 1230 és 12.Î8 között élt ebbenaz apátságban. — Vö. Csapodi Csaba: i. m. 136—137.26In Recueil des historiens des croisades. i.m. III, 321.27Henrik kiközösítésének motivációjáról id. GuiKlaume de Pouille: Le geste deRóbert Guiscard. Ed. Marguerite Mathieu. Palermo, 1961, IV, 204—206. 32—45. sor.28Frédéric Portal: Des couleurs symboliques dans l'antiquité, le moyen-igcet les temps modernes. Paris, 1857, Treuttel et Würtz, Repród. 1975, 95—141 és 181—216.Franjois Rabelais: Oeuvres complétes. Paris, 1951. Gallimard, (Pléiade) 217—224.

12 SUPEK OTTŰrokat a keresztény Magyarországba, boldog István országába, ahol a kereszténnyélett Urcun, a kazár-kun eredetű, Aba nembeli Urcund a „cuncu",a kende, azaz Aba Sámuel személyében valódi vezérük támadt;olyan vezető, akinek utódai mindétig méltóak Magyarország kormányzására.Ez az eszmei summázat azt mutatja, hogy Péter mester a mű végén,a ,,Gesta Hungarum'' lezárásakor, mondanivalójának összegezéseképpen,üzenetének epikus átadásakor az Aba nemzetség alkalmasságát propagálja.Erre pedig 1279 kora őszén volt a legnagyobb szükség, amikor isaz Abák az országos hatalom megragadására készülődtek.És pontosan ezt a dátumot rejti a „P" szigla! A P-nek O alakú öblébenugyanis kilenc karélyú tavirózsa nyílik s V betűt formázó virágánakszirmai közt, lángoló matematikai zárójelben négy keleti típusú arab számlátható, felülről lefelé festve: egy függőleges vonal jelöli az egyest (I),az alatta lévő félholdszerü forma a kettest (U), ami mellől hiányzik ugyana lefelé tartó szár, de ezt a hiányt a rajzolat szimmetriája igényli; a következő,a V betű a hetest jelenti, s végül, legalul felismerhető az ügyetlenülfestett, s ezért kissé szétfolyó kilences. 3 "A „Gesta Hungarum"-ot tehát 1279-ben írta Péter magiszter az Abanemzetség érdekében!Azt, hogy arab és nem római számokkal rögzíti müvének keletkezésidátumát, részben talán az magyarázza, hogy alkalmazásuk újdonságvolt még ekkoriban, jóllehet már a párizsi, 1270 körül kelt „Roman dela Rose", „A rózsa regéje" is foglalkozik Algus mesternek, ;:zaz al-Khorezminekartimeti rendszerével, a II. rész 12790—12796 sorában 11 , ésa XIII. század végétől kezdődően a Gallerani bankház is arab számokkalvezeti üzleti könyveit. 3 - A fő ok azonban az lehetett, az a politikai ésszellemi légkör, amiben az „átkozott király": Kun László, a Csákok ésaz Abák támogatásával szembeszállt mindennel, ami római volt, ami FermoiFülöp pápai legátus rendteremtő működéséhez kapcsolódott, s természetesreakcióként Kelet felé tájékozódott. 33 S ha tekintetbe vesszük,hogy az ország gazdasági ügyeit az arab számokat ismerő izmaelita és30Az arab számok eredetéről és formálódási folyamatáról íd. Georges Ifrah:Histoire universelle des chijfres. Paris, 1981, Segher.s, .513—517.31Guillaume de Lorris et Jean de Meun: Le Roman de la Rose. Ed. D;.nielPoirion. Paris, 1974, Garnier—Flammarion, 12790—12796. sor: „Se mestre Algus,li bien contens, , Y vosist metre ses cures , Et venist o ses dix figures Par quoitout certifie et nombre, / ..." Vö. A. P. Juskevics: A középkori matematika története,Budapest, 1982, Gondolat, 194—207, 360 és 369—374. A legújabb kutatások szerintaz „indo-arab" számok Európában a X. századtól kezdve vannak jelen, umint azla „Codex Vigilianus" tanúsítja. Elterjedésük a számolási technika oktatása rí véntörtént. XIII. századi felvirágzásuk az egyetemek megalakulásának köszönhető. Ld.Georges Ifrah: i.m. 504—512. Filep László: A számírás története. A természet világa.1980, No. 11, 519.33Georges Bigwood — Armancl Grunzweig: Les Livres de comptes des Gallerani,Bruxelles, 1961—1962, Pa'ais des Aeadémies, passim.0:1 Ladomér érsek levele IV. Miklós pápához, 1278. május :;.-án, Századok, 1910,2. In Árpád-kori és Anjou-kori levelek, i.m. 200—210. — Figyelemre méltó, hogy DanteIsteni Színjátékában az égiek latinul, a démonok pedig arabul beszélnek. Vö. ArmandoTroni: Egy arab verssor az Isteni Színjátékban. Filológiai Közlöny. 1981. 1, 468. —Vö. még Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádliázi királyok alatt.

ANONYMUS MOVE ÉS SZEMÉLYE13izraelita szakértők intézték 34 , akikről a geszta utolsó fejezetében is szóesik, és akikről törvények is rendelkeznek éppen 1279-ben, továbbá,hogy az Aba család Khorezmi eredetűnek, tehát al-Khorezmi földijénektartotta magát 35 , akkor az arab számok megjelenése a „Gesta Hungarum"-ban többszörösen is indokolható.Az 1279-es évszám viszont most már azt is nyilvánvalóvá teszi, hogvPéter magiszter igen dicső Béla királya IV. Béla volt, aki a tatárjárásután talpra állította Magyarországot, mintegy új honfoglalást vezényelvén,mintegy új Árpádként. Világossá válik azután az is, hogy „P u sz'iglaP.O.V. betűi is jelentéssel teljesek; Karsai Géza szerint ezek ugyanisannak a dominikánus jelszónak a kezdőbetűi, amelynek jegyében ez időtájt a kunok megtérítése és letelepítése megkezdőtött s ami így szól:„Predica Orbi Vade", azaz: Eredj, prédikálj a világnak!így viszont máreszmei és politikai tartalmat nyer a mocsár fölött virágzó tavirozsa is; apogányság mocsara fölött új keresztény élet virága nyílik, a jövendő kunkapitánynak és nádornak: Aba Fintának, Aba Péter főlovászmester bátyjánakparancsára és segítségével.A tavirózsa virágának tövében, a „P" szigla geometriai centrumábanazonban még egy tiszta rajzolatú 9-es szám is található, amit lángoló,sugárzó boltozat, sugaras hemiszféra választ el a keletkezési dátumtól.És ez a kilences, mint valamely „origo", ami a tér és az idő minden lehetőségétmagában foglalja, minden kiindulás és minden megérkezés azonosságátsugallja, azaz a „causa finalis" teologikumát érzékelteti, ez akilences a 9 égi rendnek, a földi világot kormányzó égi erőknek, isteniakaratnak a számmisztikái megjelenítése, az augustinusi „civitas Dei uprogramjának szimbolikus kifejezése 37 , röviden: a „Gesta Hungarum' 1Budapest, 1899, Athonaeum, II. 293—376. — Hóman Bálint: Magyar történet. Budapest,é n. II, 181—184, 202—210 és 223—226. — Diimmerth Dezső: Az Árpádok nyomában.Budapest, 1980 3 , 448—494. — Kristó Gyula: Arpádházi uralkodók. 27. IV,László. Interpress Magazin, 1987. December, 18—22.A magyarországi szaracénok nyilt és folyamatos kapcsolatban voltak a muzulmánvilággal: az izmaelita ifjúság Jeruzsálemben és Aleppoban tanult. Vö. PaulerGyuda: i.m. II, 75, 323, 411—414. — Hóman Bálint: i.m. II. 179, 190—191. 210. 229.— Az 1279-es budai zsinat megtiltja Kun László királynak, hogy magas pénzügyiméltóságot adjon az izmaelitáknak éis az izraelitáknak. (124. és 125. §) — Vö. PaulerGyula: i.m. II, 364. — Kristó Gyuia: Az aranybullák évszázada. Budapest, 1981-,Gondolat, 171.3: ' Simonis de Keza: Gesta Hungarorum. 22. In Emericus Szentpétery: ScriptoresRerum Ilungaricarum. I, Budapest, 1937, 163. — György Székely: Evolution de lastructure et de la culture de la classe dominante laique dans la Hongrie des Árpád.Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae. XV, 1969, 230. — Még azt semlehet kizárni, hogy valamiképpen eljutott hozzájuk a khorezmiek 1244-es győzelménekhíre, amit a keresztényeken arattak. Vö. Wilhelmina M. Wiacek: Lexique desnoms géographiques et ethniques dans les poésies des troubadours des XII' et XIIIsiécles. Paris, 1968, Nizet, 36.3Ü Karsai Géza: i.m. 3—20.37 Dr. R. Allendy: i.m. 258—279. — Isidorus Hispaniensis: Liber numerorum.Patr. Lat. X, 52, 190: „Novenarius secundum se perfectus numerus est, et inde magisperfectus dicitur, quoniam ex tribus perfectis per formam eius multiplicatuscompletur/' — Rabanus Maurus: De laudibis S. Cruciş. Patr. Lat. 107, 202. A.„Quod enim in novenario, nisi novem ordines angelorum". — Dhuoda: i.m. 330—332„In noveti irium novem asserunt ordines qui firmiter steterunt." — Antoine Faivre:Accés de l'esotérismc occidental. Paris, 1986, Gallimard, 74. — E. R. Curtius: i.m. II, 111.

14 SUPEK OTTŰkeresztény eszmeiségének manifesztálása, sőt, a keresztény hit védelméremindig kész lovagok, rettenthetetlen bajnokok készenlétében jelképes kijelentéseis.Mindez a szimbolikus szemantika, ez az ideológiai és politikai problematikatermészetesen a király személye körül kristályosodik ki, pontosabban:a trónutódlás gondjában, mivel IV. László királynak nem születetttörvényes örököse; mi több, 1278-ban még el is taszította magátólhitvesét, Anjou Izabellát, s inkább a csongrádi puszták kun leányait szerette;elsősorban Eduát, akit „regina Comanorum"-nak, a kunok királynőjénekneveztek 3S , s akinek neve már sejteti, hogy Péter mester miértkedveli annyira az Ed, Edum, Edumen, Etu neveket a kun íőemberekrőlszólván müvének 8. és 9. részében. 39Magister Petrus tehát a geszta illuminátorával, aki francia, sőt valószínűlegpárizsi eredetű volt 40 , a „P" szigla szárára két egymásba ölelkezőcsigát stilizáltat, ami a szimbólumok nyelvén azt az óhajt, az Abaés a Csák dinasztiának azi uz állásfoglalását jelzi, hogy a király békéljenmeg feleségével a trónörökös létrehozása végett 41 ; a csiga ugyanis azörök visszatérésnek és szerelemnek, a bő termékenységnek s az okosságnakjelképes állata volt a középkor hite szerint. 42A stilizált csigának ezt a jelentését a „P" szigla szárán elhelyezettkirályi liliom és a szár baloldalán elhintett 12 gótikus lóherelevél, tehátaz uralkodói szám kontextusa erősíti meg, amit azután a „Gesta Hungarum'1 fejezeteinek számából: az 57-ből keletkező aritmozófiai összeg: a12 is alátámaszt, hiszen a középkori makroszerkezetek szám viszonyai aművek lényegi mondanivalójának első mutatói, amiként ezt például amártíriumot vagy a katonai katasztrófát, esetleg az egyéni szerencsétlenségetmegverselő alkotásokban, nevezetesen a X. századból való „Vie deSaint Léger"-ben, a XI. századi „Roland-ének"-ben és a XV. századbanírt villoni Kistestamentumban a 400 vagy 4000 sor, illetve a 40 versszaktanúsítja. De bizonyíték lehet Dante vagy Balassi Bálint közismert hármaskompozíciós rendszere is, vagy éppen az a szerkesztési eljárás, aminekrévén Rabelais a „Gargantua" 58 fejezetének számából redukált38Nagy Géza: Árpádkori személyneveink. Turul, Budapest, 1891, IX, 113. —Ladomér érsek levele IV. Miklóshoz: i.m. 206. — Pauler Gyula: i.m. II, 357, 559,248. jegyzet, — Hóman Bálint: i. m. II, 208. — Kristó Gyula: Az aranybullák évszázada.i.m. 171—172.3aNagy Géza: i. m. 55, 120. Ed törökül: nagyúr!10 A „Gesta Hungarum- nyelvi és helyesírási hibáinak jó része ezt bizonyítja:mert amikor például „effectum" helyett „affectunr'-ot ír a másoló a prológus elsőmondatában, akkor csak a párizsi kiejtést és írásmódot követi, ugyanúgy mintakkor, amikor „Gasta"-t ír „gesta" helyett. De ezt jelzi az első fejezet első mondatais: „Quod Scithica gens fuissent"; itt a többes állítmány úgy keletkezett, hogva másoló a „genst"-t franciául olvasta s ezért többes számúnak érezte. Az iniciálédíszitményei pedig azonos mintájúak a párizsi Sainte Chapelle kövezetének mintázatával,ami valószínűvé teszi, hogy a kőfaragó és a miniátor azonos iskolába járt.— Vö. Vékony Gábor: i.m. 4, 357." Pauler Gyula: i. m. II, 370, 559—561, 250. jegyzet.12 Jean Chevalier—Alain Gheerbrant: Dictionnaire des symboles, Paris, 1973,Seghers, (Che á G), 280—281. — A keresztény művészei lexikona. Budapest, 1986,Corvina, 63.

ANONYMUS MÜVE ÉS SZEMÉLYE1513-mal a 13. részben vallja meg szenzualista világnézetét, vagyis a 13 alkotóelemeibőlnyert 4-gyel, azaz a testiség, az anyagiság számával kifejezettmaterializmusát, amit természetesen 58 esettel kísérletezett ki, aközépkori spekulatív dedukciók ellentéteképpen. 43Péter magiszter a „Gesta Hungarum" 12. fejezetében kezdi el ahonfoglalás történetének elbeszélését, ami a 903-as esztendő 12-jével teljesösszhangban van, s aminek ez a címe: „Quomodo Pannoniam intraverunt;Hogyan jöttek be Pannóniába".Ámde hogy mindez a sajátos jelentéstartalom, s általa és vele Pétermester írói és politikai minősége teljesen megvilágosodjon, fel kell figyelniarra a specifikus hasonlóságra is, ami Szent István és Kun Lászlókora között volt; ahogyan ugyanis István királynak választania kelletta velencei, tehát a pápaság bizalmát bíró Pietro Orseolo és a kazár, teháta magyar nemességre támaszkodó Aba Sámuel küzí ţ (44) méltó utódotkeresvén, ugyanúgy Péter korának főurai is a velencei András hercegés az Abák jelöltje Aba Amadé között választhattak 1279 politikaikonstellációjában, amit majd az igazol, hogy IV. László utóda Andráslett, Aba Amadé pedig a nádori tisztséget kapta meg.Ezt a történelmi hasonlóságot ismerte fel Péter, s ezért szerepeltetia „Gesta Hungarum"-ban Bors vezérként a kicsi, de erős Amadét, akiegyetlen nyíllövéssel leteríti a szarvast, a vezérszerepre kijelölt férfiúnakszimbolikus vadját. 4 "'A „Gesta Hungarum" záró része bámulatos epikai bizonyítéka mindennek!Ebben ugyanis Péter magiszter elmondja, hogy Géza fejedelem idejébenegy Thonuzoba nevű nagyúr a besenyők földjéről, „de terra byssennorum",vagyis a korabeli kunok hajdani országából 40 Magyarországba43 Ottó Süpek: I.a „doctrine plus absconce" du „Gargantua". Acta LitterariaAcademiae Scieritiarum Hungaricae. Budapest, 1975, XVII, (3—4), 355—368. — Uő:Balassi Bálint katonaénekének számszimbolikus szerkezete. Budapest, A MTA. I.O. K, XXVII, (3—4), 443—449." Az Aba nemzetségről vö. Horváth János: Árpád-kori latin nyelvű irodalmunkstílusproblémái. 384—385, — Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Budapest, 1978,Akadémiai, 27—40. — Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza.Budapest, 1987 3 , Akadémiai, I, 41—54. — Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok.Budapest, 1986, Magvető, 23—24, és passim. — Nagy Árpád: Észak-kelet-Magyarország X. századi kereszténysége és az Aba nemzetség. Budapest, 1986, ActaJuvenum, 2. évf. I, 79—89.45Anonymus: Gesta Hungarum. 18. fej., 34. fej. — Györffy György: -4z ÁrpádkoriMagyarország történeti földrajza. 761—763. — Csorba Csaba: Várak a Hegyalján.Budapest, 1980, Zrinyi, 8—16. — Megjegyzendő, hogy az Abák és a Bors-Miskolcok címere majdnem ugyanaz; az Aba-turulnak azonban gyűrű van a csőrében.László Gyula: Hunor és Magyar nyomában. Budapest, 1967, Gondolat, 70—71. Az atény, hogy a Bors dinasztia 1229-ben kihalt, lehetővé teszi Bors költői azonosításátAmadéval. — A török eredetű Bors névről ld. A magyar nyelv történeti-etimológiaiszótára. Budapest, 1967, Akadémiai, I, 349. — A szarvas-szimbólumhoz vö. TeklaDömötör: Les variantes hongroises des légendes médiévales du cerf. In Littératurehongroise—littérature européenne. Budapest, 1964, Akadémiai, 61—63.JtiSzékely György: Magyarok, bolgártörökök, avarok a Kárpátokon túli és innenikapcsolataik hagyományában. Századok, Budapest, 1986, 1, 109—110. — PálócziHorváth András: Besenyők, kunok, jászok. Budapest, 1989, Corvina, 7—124.

16 SUPEK OTTŰjött, s itteni uradalmai az Obad-i, az abádi révig terjedtek, s ezeket utódai,azaz a Thomoy nemzetség tagjai birtokolják.Szinte magától értetődik, hogy ez az epikus történet és szerkezet azAba nemzetség legendás, költői genealógiája, aminek kezdete a mitikus,totemisztikus Thonuz Oba, a t' rök nevű vadkan, a merészség és a szilárdságszimbóluma, és Imre herceg majdani halálának eufemisztikus okozója17 ; közbülső, de már valóságos személyiség Thonuz Oba fia: Urcund,a kende úr, István király unokaöccse és nádora, s a harmadik magyarkirály: Aba Sámuel 1 '; jelenidejű képviselője pedig a Thomoy nemzetség,amelynek neve anagrammatikusan Omodi-ét, azaz Amadéét rejti, a következőmódon: a középső „OMO" hangcsoportot, ami ingaolvasással is változatlanmarad, kiegészítjük először a ,,TH" fonémával, a ,,D" hangközépkori ekvivalensével, azután meg az „Y"-nal, a XIII. század derekátólhasznált betűvel, amit a rajta lévő pont miatt ,,i"-nek kell ejteni, vagyisnem lehet jésíteni.Ez az epikus művészi fogás ismét azt bizonyítja, hogy Péter litterátoraz Aba nemzetség szolgálatába állította művészetét; propagandaeposztírt, történeti éneket alkotott, hogy sugallja és elfogadtassa AhaAmadé királyságának gondolatát, röviddel az Aba család 1279-es hatalomrajutása előtt, amikor is Aba Fintából nádor, öccséből: Aba Pétérbőlpedig országbíró lett. 49De ez a cél motiválja azt is, hogy a geszta mindvégig egyenlőnektekinti a magyarokat és a kunokat 311 ; mindenekelőtt a hét magyar törzsethét kunnal állítja párhuzamba; ezután az első három epikus hős között,akik az elbeszélés síkjából kiemelkednek, s akiket Árpád kémlelni küldöttelőre, mintegy „missi dominici"-ként, már ott szerepelteti a legvitézebbkun lovagot: Tursol-t, a „miles cumanus strenuissimus"-t, aki egyébkéntúgy lesz a szerző epikai mása, mint ahogyan a Roland-énekben Turpinérsek az író Turoldus-é; majd a kiváló főlovászmester!: Sepel-t, Csepelszigetnévadóját is a kunok közül választja ki, és végül megrajzolja azta káprázatos költői képet, ami Emese álmával, isteni látomásával, a„divina visio"-val a magyar és a kun egyenlőség gondolatát s a két etnikumösszeolvadásának programját állítja kortársai elé.Eszerint ugyanis Emesére, Árpád fejedelem totemisztikus nagyanyjára819-ben, tehát az aritmozófiailag redukált 9-es szám misztikus jegyében,az „origo" jegyében, a háromszor szent Háromság jegyében turulmadárszállott álmában, s mintha e szoláris madár erejétől foganta volna méhébemagzatát: Ügyek fiát, Álmost, aki ily módon megszentelve, szent királyokősévé lett, s a magyar törzsek egyesitőjévé, a magyar összefogás szimbó-J " Gombocz Zoltán: Arpádkori török személyneveink. Budapest, 1915, MagyarNyelvtudományi Társaság, 5. — Si'ipek Ottó: Középkori természetszemlélet. Tekintet,1991, 6, 57—58.48 Györffy György: István király és müve. Budape.t, 1977, Gondolat, 100. —Diimmerth Dezső: Emese álma. Budapest, 1987, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 45—68.4S Pauler Gyula: i. m. II, 370. — Hóman Bálint: i. m. II, 199 és 214—215.Kristó Gyula: A rozgonyi csata. i.m. 27—40. — Fügedi Erik: i. m. passim — Vö.Vékony Gábor: i, m. 4, 367—368.:,u A második kun törvény, amit 1279 augusztus 10.-én bocsátottak ki, szinténdeklarálja a magyarok és a kunok egyenlőségét. Vö. Kristó Gyula: Az aranybullákévszázada, i. m. 169—170. ..

ANONYMUS MÜVE ÉS SZEMÉLYE17lumává. Mivel a turulmadár az Árpádok totemőse, Emese pedig a kunvadkan emséje 51 , a krisztianizált pogány eredetkép és jelentés nem misa „Gesta Hungarum"-ban, mint az árpádházi V. István és Kun Erzsébetpéldaadó nászának, vagy a magyar és kun fúziót példázó házasságánakművészi felmutatása.Természeles tehát, hogy amikor Péter mester, a litterátor 1279-benmagára vállalja a kunok országos gondjának és az Aba nemzetség dinasztikusérdekének irodalmi képviseletét, eposzában minden költői leleménynyelügyel arra, hogy Árpád fejedelem birtokosztó bőkezűsége, ami aközépkori nemesúr első elméleti tulajdonsága volt már a Dhuoda kézikönyvóta, a kun vezéreket is ellássa kiterjedt uradalmakkal hű szolgálatukfejében, akiknek sarjai azután ősi joggal birtokolják földjeiket„usque in hodiernum diem", azaz a geszta készítésének idejéig.A 32. fejezetben, például 92 , Árpád nagy földei ad a Mátra vidékénkét kun vezérnek: Edu-nek és Edume-nek, a „pietas" antik jelentésévelfelruházott, a dinasztia-alapítók erényeivel feldíszített Aba Sámuel őseinek,következésképpen: az Aba nemzetségnek: „Tun.c dux Árpad in silvaMatra dedit terram magnam Edunec et Edumenec, übi postea Pota neposeorum castrum construxit, ex quorum etiam progenie longo post temperarex Sámuel descendit, qui pro sua pietate Oba vocabatur." 53Ez a látszólag egyszerű szöveg két kérdést is tartalmaz, s a választköltői játékosságba és a középkor kedvelt ingaolvasási szokásának alkalmazásábarejti.Miért adott ugyanis Árpád egy földterületet két kiváló kun vitézének,s a latin szövegben miért tapad magyar részeshatározói rag Edu ésEdume nevéhez?; miért Edunec és Edumenec adja Árpád a fejedelmiadományt? 54Ha azonban a dativus-ragot és a régiesítő „u" hangot leválasztjuk azEdu személynévről, akkor máris az első magyar számnévre lelünk: az„ed"-re, az egy-re, az „eg", az „ig" s az „edzs" variánsára, amit az íróa sorvadó „u" segítségével archaikus személynévvé alakított, s amit azÓmagyar Mária-siralom „eggedum" szava, az „egyetlenegy" jelentésű szóteljesít ki, egyúttal a két nép közötti szerves kapcsolatot is bizonyítvánamellett, hogy érzékelteti az „ed" tágabb jelentését: az őst, a szülőt, a„causa"-t is, tehát mindazt, amit a számfilozófia az egyes számmal jelölt,Teremtőnek tulajdonít; úgy, ahogyan azt Janus Pannonius-nál olvashatjuk:„Quod sít prima Monas summae Deitatis imago; Legfőbb Istenség elsőképmása az Egyes." (De monade et dyade, nmmeris)51László Gyula: i. m. 53—77. — Dümmerth Dezső: Almos, az áldozat. Budapest,1986, Panoráma, 12—70. — Uő: Emese álma. i. m. 11—44. — Mircea Eliade:Aspectes du mythe. Paris, 1963, GaLlimard, 11—19.3 - A 32 aritmozófiai redukciója az 5: az ötös pedig mint a kvintesszanciának,a szeretetnek a száma, a nemzést, az életadást, a megtestesülést is jelenti, s jelentéstágulássala leszármazást, a nemzetséget is jelzi. Vö. Franţois Rabe-lais: Le tierslivre. XX. fej. i. m. 420—421. — Dr. R. Allendy: i. m. 112—113.53 Ez az epikus genealógia ugyanolyan természetű, mint Thomoy-é.«« Hasonló eljárást találni Baudri (Baldricus) püspöknél is. Ld. História deperegrinatione Jerosolimitana. In Recueil des historiens des croisades. i. m. IV, VII.o — Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2

20SUPEK OTTŰAz Ed név tehát az édesapát jelenti; azt a szülőapát, aki az ómagyar„edálni", azaz szülni ige értelmében lett Ed, lett „teremtő" 55 , s akinekÁrpád birtokot adott a Mátrában, és akinek birtokos társa nem más,mint az ő „teremtménye", az ő kedves „egyetlenje"; Edume vagy Edumén,a kun „mén" szóval, azaz a „bünös"-sel minősített tékozló fia, akitmég a bibliai Adom korhely és parázna légköre is körülvesz, ha Jeremiássiralmainak 4. fejezetét netán felidézi a jó apa.S ha az Adumé személynévről is leválasztjuk a „menec" toldalékot,s ezt ingásan olvassuk, akkor a „necem" (nekem) részeshatározó esetettaláljuk meg, s kiderül, hogy Ed, az apa az ő „egyetlenjének", kedvesfiának; Edume-nek, az írónak adta át földjét, hiszen a „nekem" csakPéter magisztert jelentheti; azt a Pétert, aki Aba Sámuel leszármazottja,s aki epikus inverzióval, egy Pota nevű közbülső ős révén utalaz Abák ősi ispánsági székhelyére, a mai Gyöngyöspatára. 50Mivel azonban ez a Pota a szöveg szerint, vagyis a felszíni jelentésszerint Edu és Edume ,,nepos"-a, azaz unokája, világossá lesz, hogy aköltői játékosság újabb megnyilvánulásával állunk szemben, hiszen Árpádnem adhatott azonos földet Pota apai és anyai nagyapjának. A „nepos"középkori értelmére kell tehát figyelni, amely viszont a latin „potator"-t,a korhelyt, a tivornyázót, a tékozlót jelenti. Ily módon Pota úr Péterlitterátornak egy újabb epikai alakja, helynévből képzett, önkritikushiposztázisa: éppen olyan, mint az erdélyi Turda-Torda helynévről formáltTurda püspök 57 , aminek Pétert szánták, s akinek neve egyszerreasszociálja Turda római elődjét: a Potaissát, a Patavissa-t, azaz ismét aPota-t, és a török „tur" szót, ami Petrus-szal azonosan azt a kősósziklátjelenti, azt a „petra"-t, amire Péter apostol személye révén Jézus felépítiegyházát Máté evangéliuma szerint: „tu es Petrus, et super hanc petramaedificabo ecclesiam meam; te Péter vagy, és ezen a kősziklán építemfel az én anyaszentegyházamat" (Mt. 16, 18).A leleményes, a játékos, a „doetus poéta" Peter magiszter tehát egyszerreEdufia Edumén, a korhely Pota és a tisztelendő püspök: Turda,Petrus török változata 55 , aki a palóc, a palovec, azaz a kun Mátravidékhezkapcsolja az Aba család ősi birtokjogát, Szent István óta érvényes jogát 59 ,aki tehát Aha Péter, Kun László király főlovászmestere 00 , a „magisţer55Szabó T. Attila: Erdélyi magyar szótörténeti tár. Bukarest, 1978, Kriterion,II, 545. — Az „eggedum"-hoz ld. „Világ világa, virágnak virága .. ." Budapest, 1986,Európa, 8, 27, 29, 38. — Mészáros Gyula: Magyarországi kun nyelvemlékek, Budapest,1914, Franklin, 44.5S Pota kedvelt név az Aba nemzetségben. Vö. Nagy Géza: i. in. 54, 12íii —Kovács Béla: A gyöngyöspatai vár ásatásai. Budapest, 1974. Különnyomat az ArchelógiaiÉrtesítőből. 101, 1974, No. 2, 235—244.57A nepos-hoz ld. Reto R. Bezzola: Les neveux. In Mélanges Frappier, Genéve,1970, I, 91. — Horváth János ismerte fel azt, hogy a Turda név a keresztény Petruspogány török változata. Ld. P. mester és müve. 49. 211. jegyzet. — Az erdélyi Turda-Torda sóbányájáról és sóstaváról volt nevezetes; latinul ezért Potaissanak nevezték.Ily módon összefüggést lehet találni Pola-Turda-Tursol-Petrus-Péter között.58Horváth János: P. mester és műve. 49.59Az Abák különleges vadászati jogáról a Mátrában ld. Györffy György: Istvánkirály és műve. 409. — A palócokról ld. Manga János: Palócföld. Budapest, 1979.Gondolat. 5—35, és Kiszely István: A föld népei. Budapest, 1979, Gondolat, 400—42000Hóman Bálint: i. m. II, 176. Kormányváltozások IV. László korában.

ANONYMUS MÜVE ÉS SZEMÉLYE19agazonum"'-nak mondott-nevezett-szólított Petrus-Petus, az „igen okoskun", Sepel anagrammásan „peleses" azaz pilises modellje, a haza sorsávalfoglalkozó főnemes költő 61 ; az, aki Anonymus volt.És Tursol vitéz is ő, a legmerészebb kun lovag, a „miles eumanusstrenuissimus", az uralkodó bizalmas szemlésze, akinek kivételezetten kétfejezet is jut a „Gesta Hungarum"-ban, s akinek neve a Tokaj-vidékegyik hegyét: a Turzót idézi 02 ; azt a tájat ahol Hímesudvart, azaz Tokajföldvárát felépítette a Bodrog és a Tisza összefolyásánál, amit azután1285-ben Aba Amadé örökölt meg. 63Tursol vitéz nevének azonban mindezzel összefüggésben még egyremekmívű, összefoglalóan kerek, tehát céloksági szimbolikája is van;első eleme: a kun-török „tur" ugyanis azonos értelmű a magyarul ejtettmásodik elemmel, a „sol"-lal, vagyis a sóval, éppen a szóvégi „1" betűhosszú magánhangzót indukáló szerepe miatt, s a két kifejezés egyértelműjelentése, a dualitás unitása ugyanúgy magábn foglalja a kőszikla fogalmát,mint a Turda vagy a Petrus. Latinul olvasva azonban a másodikszó: a „sol", a Nap ragyogását érzékelteti, ily módon a latinul író Petruslitterátornak, a kun-magyar Aba Péternek, az országos gondokkal vesződőfőlovászmesternek vitézi hírét és a költői hírnevét sugározza.Az elmondottakat erősíti meg Hóman Bálintnak az a véleménye,amely szerint Anonymus a francia geszták módszerével alkotott, és ismertea francia lovagi irodalom regéit, s a Felső-Tisza környékének szájhagyományát.64 De ezt teszi, időrendben, Horváth János, Harmatta János ésVékony Gábor újabb keletű tanulmánya is! Mert amíg Horváth Jánosfelismeri, hogy a vérszerződés anonymusi bemutatása az 1222-es Aranybullakonceptusának költői megjelenítése 63 , addig Harmatta János aztmondja ki a „Gesta Hungarum" szövegének szigorú filológiai elemzésealapján, hogy e mű első hat fejezetét csak Julianus barát 1237-es visszatéréseután lehetett megírni. 66 Vékony Gábor pedig az eddigi szakirodalomkritikai megrostálása után arra a következtetésre jut többször is idézetttanulmányában, Anonymus korát és korhüségét vizsgáló munkájában (ld.14. jegyzet), hogy Anonymus 1272—73 körül készítette el művét.61Uő. i. m. II, 215.82Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1799, III, 461. col. 2: „lekszika n. ny. a híres Tokaji hegy alatt, kies helyen, híres borai nevezetesítik: mellyeknektermő hegyei között nevezetesebbek: I. (Tserfás, Kórság, Szarvas, majd Turzó"...— Vö. még Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest, 1923—1943, II, 2—3. Szerkesztette: Szentpétery Imre—Borsa Iván. Budapest, 1961, 3210.reg.03Németh Péter: Kőrév-Himesudvar-Tokaj. A Miskolci Hermán Ottó MúzeumKözleményei, 14, Miskolc, 1975, 3—9. — Az 1657-es amsterdami kiadású „Theatrum.. .Germaniae Superioris"-ban látható az a rézkarc, ami bemutatja a tokaji várat, avesszőfonattal, a hímesítéssel magasított falakat, s szintén hímes feljáratot. Feltételezhetőtehát, hogy Aba Péter vára is ilyen lehetett. — Vö. Fügedi Erik: Vár éstársadalom a 13—14. századi Magyarországon. Budapest, 1977, Akadémiai, 205.64Bálint Hóman: La premiere période de l'historiographie hongroise Revue desEtudes hongroises et finno-ougriennes. Budapest, 1928, 3—4, 125—164.85 Horváth János: P. mester és műve. 265—276. — II. András aranybullája.Budapest, 1987, Magvető, 3—62.06 Harmatta János: Anonymus a magyarok kijöveteléről. Budapest, 1977, Antiktanulmányok, XXIV, 206—220. — Julianus barát és napkelet jölfedezése. Budapest,1986, Szépirodalmi, 7—473.

20 SUPEK OTTŰA műelemzés azonban azt mutatja, hogy az első magyar történetiéneket: a „Gesta Hungarum"-ot, tehát „A magyarok történetét", a királyságés a nemesség történetét Aha Péter 1279-ben alkotta meg saját koránaktörténeti és retorikai anyagából azzal a költői önérzettel, hogy hazájánakboldogító adományt adott; in eternum.SÜPEK OTTÖOPERA ŞI PERSONALITATEA LUI(Rezumat)ANONYMUSStudiul de faţă încearcă să dea răspuns unor probleme legate de Anonymusşi anume: cine a fost Anonymus, perioada în care şi-a scris opera, scopul istorical acesteia şi genul literar in care se încadrează această operă.Autorul precizează că titlul corect al operei lui Anonymus este „Gesta Hungarum"şi nu „Gesta Hung:trorum" cum a apărut în bibliografiile de pînă acum; deasemenea, precizează semnificaţia siglei P 'Petrus' a cărei cheie se află în ujtimulcuvânt al lucrării, cuvânt din care se deduce şi data încheierii lucrării: 1279. încontinuare, autorul demonstrează, pe baza simbolurilor, întâlnite în lucrare, căAnonymus este aceeaşi persoană cu Aba Péter, intendent general al grajdurilor lacurtea regelui Kun László. Scopul lucrării era de a facilita, printr-un program politicspecific, clanului Aba, urcarea pe tron a lui Amadé, fratele lui Anonymus.Toate acestea sînt astfel redate, încât „Gesta Hungarum" poate fi consideratădrept prima lucrare maghiară de tipul „chanson de geste".

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVII, ivi. 1993. 1—2. számEGY POSZTMODERN KÖLTÖI VILÁGÉRTELMEZÉSÉHEZAz alábbi írás része egy nagyobb tanulmánynak, amelyben KovácsAndrás Ferenc költészetét értelmezem a Tengerész Henrik intelmei és aTűzföld hava cimü kötetei alapján. Sajátos látásmódját tágabb összefüggésbenis vizsgálom: a posztmodernnek nevezett világszemlélet költői változataként.A posztmodern mindenekelőtt kultúrfilozófiai kategória, s igy igensokféle vonatkozása van. Ezúttal azonban csupán egyetlen vetületét, aposztmodern müvészetszemlélet elemeit vizsgálom, melyeket az erdélyiköltő müveiben is felfedezni véltem. Az ismétlődés, az irónia,a sajátos szerző-funkció, valamint az intertextualitásolyan jegyeiről van szó, amelyek Kovács András Ferenc verseinek értelmezésébenis megkerülhetetlenek. E jegyeket kiemelve kívánom megfogalmaznielméleti előfeltevéseimet a költő eddigi pályájának értelmezésikereteként.1. Az ismétlődés. „Nincs olyan szellemi gyakorlat, amely végeredménybenne lenne fölösleges. Egy bölcseleti tan kezdetben a világmindenségvalószínű leírása; múlnak az évek, s már csak egy fejezet — haugyan nem csak egy bekezdés vagy egy név a filozófia történetében. Azirodalomban még nyilvánvalóbb ez a végelavulás." 1Az elbeszélés, amelyből a fenti idézet származik, egy képtelen vállalkozásrólszól: Pierre Menard, egy századeleji szimbolista, elhatározza, hogymegírja a Don Quijotét. Ez a Don Quijote szóról szóra megegyezne Miguelde Cervantes hasonló című müvével, de korántsem lenne annak másolata.Ugyanakkor a szerzőnek nem áll szándékában, hogy azonosuljon aDon Quijote szerzőjével, hogy Miguel de Cervantes-szé váljék (megtanuljonspanyolul, elfelejtse Európa történelmét 1602 és 1918 között, hogytökéletesen beleélje magát abba a korba, amelyben a mű keletkezett);ennél lehetetlenebb megoldást választ: megmaradni Pierre Menard-nakés így jutni el a Don Quijotéhoz, Pierre Menard tapasztalatai révén. Amű befejezetlen marad, a piszkozatokat halála előtt megsemmisíti a szerző,viszont rájön a megoldás feltételeire: ahhoz, hogy megismételhess^a DonQuijotét, halhatatlannak kellene lennie. Művének tulajdonképpeni érdemeegy új olvasási technika feltalálása: az olvasó (Borges, az elbeszélés szerzője)két Don Quijote birtokába jut; a második alkotás jelentésekben,értelmezési lehetőségekben sokkal gazdagabb, mint az első . . . Tulajdonképpenaz elbeszélés szerzőjének vállalkozása, hogy igazolja Pierre Menardostoba „tettét", nem kevésbé képtelen, mint a Don Quijote újraírása.Mindkét elhatározás előfeltétele az a nihilista meggyőződés, hogy mindaz,ami még létrejöhet a mai irodalomban, amúgy is csak ismétlés, nincslehetőség új műalkotások keletkezésére. Ennek a kételynek a megfogal-1 Borges, Jorge Louis: A titokban végbement csoda. Kriterion, 1978.

22 KOZMA EMESEmazása persze nagyon banális volna, ha nem kísérné egy másik meggyőződés(egy pozitív), hogy bár a formák önmagukat ismétlik, az értelmezésilehetőségek száma végtelen: bármely forma "bármilyen tartalommalkitölthető ... Az elbeszélés egészében véve játék egy abszurd gondolattal.Ez a játék azonban szimbolikus tartalmat nyer: mögötte jelentettkéntott van az unalom, amellyel ez a kor az újdonságokhoz viszonyul,ugyanakkor az a vállalkozó kedv, amellyel a sokszor kipróbált és kifárasztotteszméket mégis felfrissíteni igyekszik. „Minden embernek képesnekkell lennie minden eszmére, és hiszem, hogy a jövőben így is lesz"— írja Pierre Menard.A kérdés, amellyel az elbeszélés szembesít — valóságos gondja azirodalomnak. Mert bár az „új"-nak változott is az értelme a különbözőkorok esztétikáiban, a műalkotás legfőbb jellemzője mégis az volt mindenidőben, hogy mindig másképp jelenítette meg ugyanazt a lényeget. Aművészi élmény alapja pedig az a sérelem, amely a befogadó értékrendjénesett akkor, amikor a műalkotással találkozott. Az ezredvégennehéz helyzetben van ilyen szempontból az író és a befogadó is — amikormindkét fél „már annyi mindent tud" —: az író problémája, hogy miképp„lepje meg" az olvasót, hogy hogyan törje át a közöny páncélját, azolvasóé, hogy mikor és honnan hallja ki a „változtasd meg életed" felszólítást.A jelenség nemcsak az irodalomban, nem is csak a művészetekbenészlelhető, hanem ennél általánosabb. Ezúttal irodalmi jelenségként érdekes,de mint ilyen is, több vonatkozása van: az első a művészetek belsőalakulásából adódik, a második egy általános kommunikációs kérdésseláll összefüggésben, a harmadik pedig egy sajátos világszemlélettel.1) Elég népszerű elképzelés, hogy korunk kultúrája — de főleg aművészetek és a bölcselet világa — „alexandriai kultúra", azaz gyűjtő-,és megőrzőhelye mindannak, ami valamikor értékes volt. Képi kifejezéseennek a gondolatnak a könyvtár-szimbólum (gondoljunk Borges vagyUmberto Eco életmüvére), amelynek lényege, hogy akárcsak egy könyvtárban,a jelenkori kultúrában minden lehetséges tudás már megvan,ehhez képest az új már csak a régiek kombinálása volna. Nem is a könyvektartalma a fontos, hanem az alakjuk, az egymáshoz viszonyított elhelyezkedésük,a könyvtár felépítése, az, hogy hogyan lehet eljutni egyikkönyvtől a másikig. A könvvtár-világ az eszmék passzív tárháza — az út,amelyet az ember megtesz a könyvtárban: a létezés maga. Viktor ZmegacA modernség és posztmodernség diacinózisólioz 2 című tanulmányában nyomonköveti, hogy hogyan jutott idáig a nyugati művészet. Az ő elméleteszerint a művészeteknek a romantika kora óta, de főképp a modernításkiteljesedésének korszakában az állandó újításba vetett hit volt a fő mozgatóereje.Az avantgarde irányzatok abszolutizálták az innováció alapelvét,s ezzel a szakadék széléig vitték a művészetet. — vagy úgy, hogynem vették figyelembe az anyag (a nyelv, a formák, színek stb.) szabályait,vagy úgy, hogy társadalmi eszmék szolgálatába állították teljesegészében. Az avantgarde-ban a művészet megszüntette önmagát. Azok a2Zmegac, Victor: A modernség és poszt modernség diagnózisához. Literatura1990/1. 3—10. • •

!EGY POSZTMODERN KOLTOl VILÂGÉRTELMEZÉSÉHEZ23törekvések, amelyek az avantgarde egyes ágait próbálják újjáéleszteni,csak nyilvánvalóvá teszik annak ellentmondásosságát és folytathatatlanságát.Mert ami hajdan az avantgarde-ben „szabályokat szegő bátorság"(Lystard)-nak számított, az most az újra való képtelenség bizonyítéka. 3— A posztmodern esztétikája végső soron nem más — állapítja meg ViktorZmegac — mint az irodalom (művészetek) túlélése érdekében hozott végződöntés: lemondani a modernitás alapelvéről, az innováció következményéről.Az újítás helyett az összegezés, a játék esztétikája, a rejtett vonatkozások,célzások, intellektuális módszerek poétikája kerül a középpontba.A játék esztétikája — bármit megenged — új lehetőségek kikísérletezését,régiek felélesztését — egy feltétellel: hogy a játék tudatos legyen.JHz a kimeríthetőség tapasztalatából következik.A fenti megállapítások a nyugati kultúra művészeti irányzataira\ unatkoznak, és érvényesek bizonyos áttételekkel a magyar irodalomrai:s. Az európai modernségnek megfelelő áttörést nálunk a nyugatosok valósítottákmeg egy új formanyelv kidolgozásával, a korabeli áramlatokbavaló belekapcsolódással és nem utolsó sorban a művész szerepének újraértelmezésével(a prófétikus funkció helyett a művészet autonómiájáthangsúlyozták). Az avantgarde mozgalmaknak a magyar irodalomban nemvolt olyan hatásuk, mint más országokban, úgyhogy a művészet önfelszámolásánakkérdése sem tevődött fel olyan élesen. A Ma és a Tett körécsoportosuló művészek tevékenysége — kiemelkedő egyéniségei ennek akörnek Kassák és Déry — rövid életű volt. Az avantgarde újításai beleépültekkésőbb a 30-as években jelentkező újklasszicista. áramlatokba(Szabó Lőrinc, József Attila, Dsida Jenő költészetébe például). Az avantgarde-otaztán újraélesztették az 50-es, 60-as években, főleg azt a vonulatát,amely a művészet társadalmi hatását hangsúlyozta (és nem annyiraa művészet új lehetőségeit kutatja) — ami nem zárja még ki azt, hogyesztétikai szempontból értékes alkotásoknak tartsuk ezeket a műveket(gondoljunk Nagy László, Juhász Ferenc, Illyés Gyula költészetére, SzilágyiDomokos, Lászlóffy Aladár első költői korszakára). Általában megfigyelhetőegy bizonyos megfelelés a második világháború utáni, illetvea századelejétől jelentkező irodalmi irányzatok között. A nyugatosok törekvéseivelrokon az Üjhold költőinek iránya — a formakultuszban, a költőinyelv hermetikusabb irányba való fejlesztésében —; az avantgarde-naka neoavantgarde felel meg . . . Ugyanakkor az eredetiség alapelvének megkérdőjelezése— amelyet a modernség utáni irodalom legfőbb jellemzőjekéntjelöltünk meg — jelentkezett már a Nyugat nyomán kibontakozó, költészetben — Füst Miiánnál és főképp Weöres Sándornál. Weöres Sándorezt írja 1934-ben Vas Istvánnak: „Előáll az a paradox helyzet, hogyma forradalmi cselekedet nem forradalminak lenni . . . Ök megtörték azutat, hát ne kívánják, hogy mi is úttörők legyünk: tűrjék el, hogy újemeletet húzunk az ő palotájiikra. Nekünk nem úttörő, de összefoglalószerep jutott." 4 (Az úttörők a Nyugat költői). Ennek az iránynak feleltethetőmeg a magyar irodalomban a 70-es, 80-as években kibontakozó3Lyotard, Francois: Intellektuális divatok. Korunk 1992/8.* Idézi Kulcsár Szabó Ernó": A lirai nyelv változatai az 1960,70-es években.Protestáns Szemle 1993,

24 KOZMA EMESE„posztmodernizmus" (Esterházy Péter prózája. Tandori Dezső költészeteés prózája, vagy akár Szilágyi Domokos késői versei).Tisztáznunk kell, hogy például Weöres Sándor esetében szó sincs ún.„posztmodernizmusról", hiszen a „posztmodern" terminust csak a 60-asévektől kezdik használni Amerikában új irodalmi, szociológiai, politikaijelenségek megnevezésére, Magyarországon pedig a 70-es években az újelbeszélői stílus meghatározására. A fenti gondolatmenetnek az volt acélja, hogy végigkövesse nagyon vázlatosan a magyar irodalom alakulásáta modernitás első jelentkezésétől a mai irodalomig, nevezetesen azt, hogyaz eredetiség, az újítás követelményét hogyan váltotta fel az eklektikusslg, bizonyos esetekben a historizmus, a játékos kombinatorika, egyáltalána „hagyományos" értelemben vett eredetiség kényszerétől való szabadulás.Hogyan, miben áll az új esztétika tartalma, erre majd Kovács AndrásFerenc költészete kapcsán térünk ki.2) Az ismétlődés kérdésének második vonatkozása a nyelvi kommunikációáltalános válságával függ össze — erre csak nagyon röviden szeretnékkitérni. Nemcsak a művészi nyelv újító törekvései, hanem a tömegkommunikációis hozzájárult a nyelv és művészi nyelvek lehetőségeineka kimerítéséhez, amennyiben ezeket a manipuláció eszközeként használta.A sablonok elleni küzdelem kettős irányú a művészeteken belül: az egyikirány a művészi nyelv még ezoterikusabb irányba való fejlesztése, a másika tömegkultúrához való közelítés, nyitás/' A két irány igen gyakran —érdekes megoldásokban — egyetlen művész munkájában — sőt egy művönbelül jelentkezik.3) Végül az irodalmi formák kimerülése összefügg egy, a művészetenkívüli világban tapasztalható, hasonló jelenséggel: a társadalmi élet egészétfőleg nyugaton, de Kelet-Európában is (más formában) — egyfajtahistorizmus jellemzi, de mindenképpen szakítás az eddigi fejlődéseszmével.Balassa Péter Modern vég-posztmodern kezdet 6 cíímü tanulmányábankifejti, hogy a posztmodern világszemlélet tulajdonképpen a modernségválságára adott, válasz, a modern világkép következménye és tagadása isegyben (ez az ellentmondás maga is része a posztmodern világképnek).A modern kor a felvilágosodással kezdődött és alapja egy olyan szekularizációstörekvés, melynek lényege „az ember autonómiájának megalapozásaisteni Gondviselés nélkül" (Balassa Péter), illetve az a felismerés,hogy az ember lehetőségei egyben szabadságát is jelentik. A szabadságazonban mindig mértéken belüli szabadság marad a modernségnek ebbena korai szakaszában, a mértéket pedig a ráció adja a világot megismerőés birtokba vevő szubjektum számára. A modern világkép központi elemeéppen az ész egyetemességbe vetett hite, az a meggyőződés, hogy a rációszabta törvény az életvilág minden területén érvényre jut. Ezzel az elképzelésselfüggött össze egy sajátos történelemszemlélet, amely az emberiségsorsát egy meghatározott cél felé kibomló fejlődésként fogta fel. A modernségválsága ezeknek az értékeknek az önmaguk ellen fordulásávalkezdődött a múlt század második felében, és ebben a században teljese-36Zmegaí, Victor i. m.Balassa Péter: Modern vég — posztmodern kezdet. Vita és párbeszéd. Alföld199C/4.

EGY POSZTMODERN KOLTOl VILÂG ÉRTELMEZÉSÉHEZ 25dett ki. Szembekerült egymással szabadság és autonómia, természet ésautonómia; az ész immár nem mértékszabó és törvényalkotó, hanem a hatalomés elnyomás eszköze. A posztmodern attitűd lényege éppen a modernségvilágából levont tanulság, hogy az ész mítosza, a Nagy Történet(Lyotard) hamisnak bizonyult, hogy egyáltalán hamis az az' előfeltevés,hogy létezik egyetlen Nagy Történet, amely szerint a világ felfoghatóés irányítható. Maradt a kis történetek pluralitása, amelyeknek mindenikelehetőségként adódik a posztmodern ember számára. Tulajdonképpen amúlt, a történelem (megfosztva ideológiai tartalmától) sem egyéb, mintlehetőségek sorozata, egy valamikori valóság csupasz formája, amelyettartalommal, élettel töltött ki az emberek hite. A jelen számára azonbanmár nem ez a tartalom érdekes, hanem az, amellyel a jelen képes kitöltenia múltból visszatérő lehetőségeket.Kelet- és Közép-Európában a kommunizmus volt az utolsó mítosz,amely szerint a felvilágosodásból örökölt eszméket megpróbálták — abszolutizálvaés eltorzítva — a gyakorlatba ültetni. A Nagy Történet bukásaebben az esetben nem volt természetes lefolyású. Mert bár a 60-as évekután már nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunizmus terve egészében vévehamis alapokon nyugszik, a hatalomnak sikerült mesterségesen továbbrais életben tartania még 25—30 évig. Ebből adódott ezeknek a társadalmaknaka szkizofréniája, hogy voltak egyfelől a hamis és üres eszmék,amelyek szerint meg volt szervezve az emberek élete, másfelől a valóság,illetve az emberek természetes vágya, hogy az eszméknek valamilyen realitásátmegtapasztalja. A hivatalos eszmerendszer takarója alatt perszemegjelentek az új világnézet csírái, de kifejlődni nem volt lehetőségük.A 60-as évek utáni generációk helyzete még képtelenebb volt, hiszen mégcsak emlékei sem voltak arról, hogy milyen egy normális társadalom:ezeknek a nemzedékeknek az alapvető élménye, hogy egyfelől mindeneszme, amely „forgalomban van", — üres, másfelől saját vágyai és elképzeléseisemmilyen formát nem nyerhetnek. Más úton, de hasonló következtetéshezjut, mint a nyugati posztmodern világ: a jövő nem a jelenbőlfog kinőni, hiszen a jelen (a társadalom jelene) halott; egyetlen lehetőségaz örökölt, már meglevő régi és új formáknak valamilyen tartalmat, jelentéstadni, az eszméket újraéleszteni, de vigyázni ugyanakkor, hogy ezekközül egyik se nyerjen túl nagy jelentőséget.Az új tartalommal megtöltött eszmék mind Kelet-Európában, mindnyugaton természetesen nemcsak a múltból származhatnak, hanem példáulnem európai kultúrákból, vagy a figyelmen kívül hagyott szubkultúrákbólis. Egy olyan toldott-foldott jelen áll így össze, amelyben azember otthon is van. meg idegen is. Hogy hogyan lehetséges ez a kint-isbent-isjáték, az a következő fejezet tárgya.2. A z irónia. Hogy elkerülje az ismétlődés csapdáját, a szubjektumolyan pozíciót létesít, amely lehetővé teszi számára, hogy azonosuljonis egy világgal és annak eszméivel, ugyanakkor kívül is maradjonezen a világon, és felmutassa ezeknek az eszméknek a relatív voltát. Ezaz ironikus magatartás — nem posztmodern „találmány", dekétségtelenül a posztmodern világkép alapkomponense. Az irónia lényegeegy ellentmondás leleplezése, anélkül, hogy az ellentmondás ezzel feloldódna.

26 KOZMA EMESEAz idézett Borges novellában, a Pierre Menard, a Don Quijote szerzőjecíműben a főszereplő gondolatban (sok évi írói tevékenység után) arra akövetkeztetésre jutott, hogy minden szellemi gyakorlat fölösleges. Haezután lemondott volna az alkotásról (vagy öngyilkosságot követett volnael) az elbeszélésnek tragikus, vagy legalábbis szomorít végkicsengése lettvolna, Pierre Menard szánalmas figurájában pedig az olvasó akár önmagátis sajnálhatta volna. Ehelyett a főszereplő elhatározta, hogy megismétlia világirodalom egyik regényét, és ezzel igazolta és cáfolta is sajátkövetkeztetését. Az olvasó előtt, aki megérti a mű mondanivalóját, feltárulminden olyan munkának az ellentmondásossága is, amelynek nincskézzelfogható, mérhető, gyakorlati eredménye; ezt az ellentmondást tudomásulveszi, anélkül, hogy ebből tragikus következtetéseket vonna le.Az ironikus magatartásnak különböző formái vannak, szélsőségesváltozata minden értéknek a teljes relativitása, az abszurd elfogadása.Ugyanakkor az irónia nem zárja ki szükségszerűen az abszolútum létezését,még azt sem, hogy a szubjektum birtokában legyen az abszolút igazságnak.Az irónia egyik klasszikus változatának, a szókratészi iróniánaképpen az az alapja, hogy a kérdező ismeri az igazságot, mégis az ellenkezőjétállítja, azonosul a beszélgetőpartner álláspontjával azért, hogykimutassa annak ellentmondásosságát.A posztmodern világképben azért olyan fontos az irónia, mert a posztmodernember alapélménye éppen egy ellentmondásos alaphelyzet, amelyrőlaz ismétlődés kapcsán már volt szó: hiszen olyan eszmékkel és formákkalkell azonosulnia, amelyek nem az övéi. Az ironikus pozíció lehetővéteszi, hogy egészében véve magáénak tudja ezt az ellentmondást,és így elkerülje a „bukást", az eszmékben való csalódást. Hogy ez avilágkép mennyiben jár együtt az eszménytelenséggel, a nihilizmussal, shogyan viszonyul az abszoíútumhoz? Ügy gondolom, hogy az iróniánaka posztmodern változata nem zárja ki az abszolútumban való hitet —igaz, nem is feltételezi azt. Lehet a teljes szkepszis megnyilatkozása, éslehet az abszolútum megközelítésének módja. Az első esetben az iróniaaz értékek relativizálását célozza, a dolgok semmiségét mutatja meg, amásodik esetben az irónia a dolgok relativitását bizonyítja az abszolútumhozviszonyítva, úgy, hogy mégis mindenben az abszolútum lehetőségétmutatja meg.A fentiekben az iróniát, mint a posztmodern világkép alapkomponensét,mint általános magatartást jellemeztem. Ennek egyik megnyilvánulásiformája az ironikus beszéd — a kommunikációban a sablonokelleni küzdelem eszköze: a beszélő kénytelen megismételni együres kijelentést, mivel másképp nem kapcsolódhatna be a beszélgetésbe.A szituáció viszont, amelyben a kijelentés elhangzik, nyilvánvalóvá teszia valóság és a nyelv ellentmondását. Umberto Eco elmélete szerint 7 azirónia olyan alakzat, amely nem mutatható ki a nyelv szabályaiból (tehátnem retorikai vagy szemiotikai alakzat, mint például az oximoron, amelynekesetében a nyelv szabályai nyilvánvalóvá teszik, hogy az ember egymástkizáró dolgokat illesztett egymás mellé). Az irónia a textuális és7Eco, Umberto: A nyitott műtől a Foucaiílt-ingáig. Interjú. Gondolatjel. Szeged—Pécs,1992/1.

EGY POSZTMODERN KOLTOl VILÂG ÉRTELMEZÉSÉHEZ27extratextuális határon helyezkedik el és feltételezi, hogy a beszélő éshallgató egyazon nézetet vallja a világ természetéről. Legalábbis ebbenaz esetben sikeres a kommunikáció, a hallgató felismeri az iróniát. Ellenkezőesetben az irónia a „nyelv veresége". Az ironikus beszéd kérdéséreazért tértem ki, mert egyrészt az irónia hasonlóképpen működik a maiművészetben is — a kommunikációs helyzetre vonatkoztatva van csakértelme —; másrészt az ironikus beszédhelyzet általában a posztmodernállapotnak a szimbóluma lehet. Szintén Umberto Econak van egy találóhasonlata (A rózsa neve utószavában) a posztmodern magatartás jellemzésére:annak a férfinak a gesztusához hasonlítja, aki egy idézettel vallszerelmet egy nőnek. Ami szánalmas gesztus, hogy nem tud eredeti módonnyilatkozni az érzelmeiről, mégis jó, mert sikerül még egyszer beszélniea szerelemről. 8Az iróniának szervező elemként való jelentkezése a művészetbenszintén nem új keletű — akárcsak az ironikus magatartás általában,vagy az ironikus beszéd. Az irodalomban megvannak a hagyományosműfajai is az ironikus stílusnak, amelyek az ironikus magatartás kifejezőia társadalommal, a korral, az emberiséggel szemben (például aszatíra), vagy az irodalmi formák, stílusok, szüzsék, sablonok, ízlés ellenikritika eszközei (paródia, travesztia).A posztmodern művészetekben az iróniának központi szerepe van —mindenekelőtt azért, mert azt az elentmondásos helyzetet fejezi ki, amelyetaz ezredvég embere kénytelen tudomásul venni. Elterjedt az a nézet,hogy az irónia, amely minden művészeti ágat és minden műfajt meghódít,háttérbe szorítja azokat az esztétikai minőségeket, amelyek a katarzisélményét, nyújtanák a befogadónak: a tragikusat, fenségeset. Van olyanszélsőséges álláspont is, mely szerint a korhoz már nem is illik a tragikus,mert az emberből kiveszett a felelősségérzet, a nagyság, amely ezt hitelesítené.Dürrenmatt szerint például a mai világban már csak a komédialehetséges — müveit valóban mind a komédia műfajába utalja. (A komédiánakDürrenmattnál sajátos jelentése van: nem az antik komédiárólvan szó, inkább egy olyan műfajról, amelyben teljes egészében megmutatkozikaz ember nevetséges, szánalmas, esendő és reménytelen volta.) Hogya posztmodern irónia mennyiben zárja ki a katarzis lehetőségét, ez vitathatókérdés, erre még visszatérek, az azonban bizonyos, hogy ennek abonyolult esztétikai minőségnek megnőtt a szerepe a mai művészetben.A magyar irodalomban is megfigyelhető az ironikus és antikatartikusmüvek megjelenése és sikere a XX. század második felében — holott amagyar köztudat sohasem volt olyan fogékony az iróniára, a pátoszt mindigjobban kedvelte. Cs. Gyímesi Éva az Alom és értelem 0 című, SzilágyiDomokosról írott monográfiájában egyetlen költői életművön belül mutatjaki a világkép alakulását a modern szemlélettől a posztmodernig, hogya kezdeti optimizmust, a földi paradicsom megvalósulásába vetett feltétlenhitet hogyan váltja fel fokozatosan a minden értéket megkérdőjelező8Uő: A rózsa neve. Utószó. Budapest, 1988.9Cs. Gyímesi Éva: Alom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése.Kriterion Bukarest, 1990.

28 KOZMA EMESEszkepticizmus, s ezzel párhuzamosan a próféta-szerepből hogyan helyezkedikát a költő az ironikus távolságtartás pozíciójába.Egy másik vonatkozása a művészetekben jelentkező iróniának anyelvi, illetve a művészi formák kiüresedése, illetve az újítás elvéről valólemondás, és egy újfajta esztétika megjelenése. Ennek az esztétikának alényege a régi formák ironikus visszavétele, játékos kombinálása. Megnőa szerepük azoknak a műfajoknak, amelyeknek az irónia a szervezőelve:a paródiának, amely alantas tartalom kifejezésére használ egy klasszikusformát, kigúnyolva minden heroikusát, konvencionálisan szentimentálisát;a travesztiának, amely ismert irodalmi témát foglal igénytelenformába és aktualizál; a különböző p a s t i c h e -szerű stílusutánzatoknak,szándékos irodalmi hamisítványoknak. A művészet történetébenezek a műfajok általában konkrét kritikai szándékkal íródtak. Aposztmodernben nincs meg mindig ez a szándék, sokszor csak a játékkedvéért, a dolgok kétértelműségének felmutatásáért keletkeznek ezek amüvek.Egyáltalán a posztmodern irónia nem feltétlenül kritikus, nem irányulmindig valami ellen. A posztmodern művészetre is lérvényes az,amit Umberto Eco az ironikus beszéddel kapcsolatban megállapított, hogyszükséges a beszélő és hallgató egyetértése arról a világról, amelykörülveszi őket, mert különben nem lehet megérteni a művet. De ez azegyetértés nem feltétlenül valamivel szembeni egyetértés, hanem közösségteremtőalap, s ha ez megvan, a művész olyan játékba vonja be azembert, amelyben annak intellektuális éberséget, a célzásokra való fogékonyságotkell tanúsítania, s akkor akár a katarzis élményében is részesülhet— mert a játék felszabadit, függetlenül attól, hogy mi a tartalma.Ezzel a játékos áttétellel az irónia megengedi az esztétikai kategóriákszéles skáláját.3- A szerző. Láttuk, hogy a posztmodern ember alapélményeaz ismétlődés, illetve, hogy olyan eszmékkel kell azonosulnia, amelyeknem az övéi, s hogy válaszként erre a helyzetre milyen magatartásformátalakít ki. A továbbiakban arról lesz szó, hogy az ironikus magatartásmilyen megnyilatkozási lehetőségeket ad a szubjektum számára. A szubjektivitásformái mindig arra a kérdésre adott választól függnek, hogyhogyan kapcsolódik be az individuum az egyetemesbe, illetve hogy hogyantükröződik az egyetemes az egyesbe. A posztmodern szubjektumalapvető jellemzője az „identitásválság". Az egyén keresi az azonosulásnakés a különbözésnek a módjait, azt, hogy milyen szerepeket játsszonel anélkül, hogy eltűnne a szerep mögött.A művészetben az identitáskeresés a szerző szerepének változásábanmutatható ki. A szerző kérdésével Michel Foucault foglalkozott részletesenMi ci szerző? című tanulmányában, 10 amelyben a szerző funkcióit,mint a szubjektum egyik megnyilvánulási formáját jellemezt . mint azta módot, ahogy bizonyos müveket, szövegeket (az ő fogalomhasznalatábandiskurzusokat) egy személynek tulajdonítottak. Az ő megállapítása szerinta szerző-funkció nem állandó a történelem folyamán, sőt, nem is nélkülözhetetlen.Vannak (voltak) olyan közösségek, amelyekben lényegtelen10Foucault, Michel: Mi a szerző? Világosság 1981/júliusi mell. 26—35.

EGY POSZTMODERN KOLTOl VILÂG ÉRTELMEZÉSÉHEZ29(volt), hogy ki hozott létre valamely alkotást a szerző-funkció pedig csakaz individualizációnak egy bizonyos fokán jelent meg, s véleménye szerintel is fog tűnni. A jelenlegi társadalomban viszont ez a funkció létezikés egy könyv esetén az író (a konkrét személy) és a fiktív elbeszélőtávolságában jött létre. A szerző nem egyszerűen egy valóságosszemélyre utal, amennyiben többféle én kibontakozását teszi lehetővé(különböző művekben vagy egy művön belül is), és amennyibentöbbféle alanyi pozíciót létesít.A posztmodern irodalomban a szerzőség problémája előtérbe került:az író és a fiktív alan y(ok) közötti viszony bonyolódott. Hol túlságosannagy a kettő közötti távolság, a szerző különféle maszkok mögébújik, s ilyenkor mindig az a kérdés, hogy a sok maszk miként mutatarra az egyetlen létező személyre, aki a fikciók mögött rejtezik (errepélda a Weöres Sándor költészete, vagy éppen a Kovács András Ferencé)vagy túlságosan kicsi a távolság a kettő között: látszólag azonosa fiktív elbeszélő és a lírai vagy az elbeszélő alany, és ilyenkor az a kérdés,hogy az egyéni mondanivaló hogyan válhat általános érdekűvé. Ezutóbbira példa Tandori Dezső prózája, aki saját mindennapjainak eseményeit,megmentett verebeinek történetét, magát az írás folyamatáttartja közlésre érdemesnek — s mindennek filozófiai mélységet ad.Bár az első esetben a fiktív alany(ok), a másodikban az író kerülaz előtérbe, a viszony mindkét pólusa fontos, egyik sem tűnik el a másikban,éppen az az érdekes, hogy hogyan vonatkoznak egymásra. Voltakolyan kísérletek az avantgarde-ban, amelyek a viszonyt meg akarták szüntetni— az abszolút kollektív (általános, fiktív) szubjektum vagy azabszolút individuális megteremtésére tett kísérletek — a viszony mégismegmaradt, s ez a viszony nem redukálható sem egy konkrét személyre,sem egy általános alanyra (a mű nem közvetlen vallomás, és nem is egy„akárki" megnyilatkozása). A kérdés, hogy ki egy szöveg szerzője, marad,homéroszi kérdésnek, titoknak, problémának.4. Intertextualitás. Az intertextualitás a posztmodern irodalomnakaz a jelensége, amely a fentebb tárgyalt .kérdésekből, az ismétlődéstapasztalatából, az újítás elvének megkérdőjelezéséből, az ironikusmagatartásból, a szerző problémájának központba kerüléséből magyarázható.A fogalmat először J. Krivvteva" használta, s az egyes szövegeknekmás szövegekre való vonatkozásaként értelmezte. A posztstrukturalistairodalomelméleti irányzatban az intertextualitás azzal a hagyományosirodalomfelfogással való szakítást jelöli, amely egy műalkotással szembenaz egyediség, egységesség, strukturális egység, rendszerszerűség követelményéttámasztotta. Az intertextualitás oldja a műalkotás határait, shangsúlyt nem az egységre és az egyediségre, hanem az egyes alkotásoknaka többire, s a világirodalom egészére való vonatkozását tartja fontosnaka minden szövegben fellelhető kollektív szimbólumok vagy a konkrétutalások alapján.Az elmélet, mely szerint az egyes műalkotás millió szállal kötődikmás müvekhez, korábbi, mint a posztstrukturalizmus. Hogy a hagyománynakmekkora fontossága van egy műalkotás létrejöttében s11 Intertextualitát. Metzler Literaturlexikon. Stuttgart 1990.

30 KOZMA EMESEhogy mit jelent az eredetiség az irodalomban — ez T. S. Eliotköltészetének és elméleti írásainak egyik központi problérfiája. Egy EzraPound-kötethez írott előszavában 12 kifejti, hogy háromféle költőt ismer:azt, aki továbbfejleszt egy költői technikát, azt, aki utánoz, illetve azt,aki „újat" talál föl. Ez utóbbi teljesen téves úton jár, mert invenció nemlétezik a költészetben. Ami abszolút eredeti, az rossz, szubjektív — a szónaka negatív értelmében: semmi köze ahhoz a világhoz, amelyben megjelenik;a valódi eredetiség egy hagyományos technika továbbfejlesztése.Arra vonatkozóan, hogy egy irodalmi mű hogyan viszonyul azokhozaz alkotásokhoz, amelyek alapul szolgáltak a létrejöttében, illetve a világirodalomegészében, erre nézve Michel Foucaultnak A diskursus rendje 13című tanulmányában találunk érdekes gondolatokat. Véleménye szerintkétféle szövegfajta van: az amelyik „önmagát mondja el" és megszűnikabban a pillanatban, amikor elmondták, illetve az, amely más szövegekalapjául szolgál. Ez utóbbi típusba tartoznak a vallási, jogi, irodalmi szövegek,amelyekben a prirhér és másodlagos szöveg viszonya a fontos,anélkül, hogy meg lehetne húzni a határt az alapvetően teremtő-alkotószövegek és a kommentárok között. Minden szöveg az előzőeknek kommentárja,és minden szöveg alapul szolgálhat újabbak létrejöttéhez. „Elsőízben kell elmondani azt, amit már elmondtak, és szakadatlanul ismételnikell, amit még soha nem mondtak ki". Az újdonság éppen az ismétléseseményében rejlik.Az intertextualitásnak az irodalomban igen változatos realizációi ismeretesek:az idézés, mottó, vendég-szöveg, lábjegyzet, megjegyzés, parafrázis.Ezek a technikák tudatosan használják ki az irodalomnak azt ajellemzőjét, hogy egyszerre több alanyi pozíciót tesz lehetővé, hiszen egyidézet nemcsak a tartalom végett kerül be az új szövegbe: utal arra azalkotásra, amelyből származik, az eredeti kontextusra és a szerzőre, akilétrehozta. Az érdekes éppen a szövegek, illetve a szerzők párbeszéde,továbbá az az élmény, hogy az irodalom éppen most születik ebből apárbeszédből, s a folyamatnak az olvasó is tanúja. Bár minden műalkotásnakkülön mondanivalója van, mindenik már megkezdődött még az elsőszó előtt, és nem ér véget az utolsóval.Az a gondolat, hogy az irodalmi alkotás az irodalom „folyamatának"egyetlen eseménye, a magyar irodalomban a posztmodernnel vált népszerűvé— mindenekelőtt Esterházy Péter prózája által — bár voltakkorábban is olyan költők, akik igen kedvelték az idézeteket vagy parafrázisokat,például Babits, Füst Milán, Weöres Sándor, Szilágyi Domokos.A magyar posztmodern szerzőknek és elődeiknek is általános vonása,hogy saját alkotásaikat nemcsak a magyar, hanem a világirodalomrészének is tekintik, az irodalom egyetemességét hangsúlyozva ezzel. Nemmindegy az egyes szerzőknél, hogy milyen egyéniségekhez, korokhoz, kultúrákhoz,nemzeti irodalmakhoz vonzódnak a világirodalom egészén belül:Babits számára az antik kultúra, Füst Milánnak a görögök, Weöresneka keleti filozófiák, Esterházynak a kelet-európai irodalmak választotthazát is jelentettek az irodalom glóbuszán. — A posztmodern, illetve a12 Pound, Ezra: Selected poems. An Introduction by T. S. Eliot London 1973.13 Foucault, Michel: A diskurzus rendje. Holmi 1991/július. 868—889.

EGY POSZTMODERN KOLTOl VILÂG ÉRTELMEZÉSÉHEZ31korábbi intertextualitás közötti különbség, úgy vélem, mindenekelőtt az,hogy a posztmodern elvvé lépteti elő azt, ami az elődöknél még „öntudatlan"szövegköziség volt.5. Huszadik századi ars poeticák. Hogy mi a művészetvagy mi az irodalom, ez mindig központi kérdése volt a művészeknekés esztétáknak, de talán sohasem annyira, mint a XX. században.Ismeretes Nietzschének az a gondolata, hogy a művészet az élet voltaképpenifeladata és a modern kor vallása, valami pótlék azokért az értékekért,amelyeket az ember elvesztett a történelem folyamán. A művészfeladata pedig „a látszat 01impüszá"-nak építése. És a modern művészetvalóban e szerint az esztétika szerint jött létre. Támadták is eleget a„látszat 01ümposzá"-nak munkásait formalizmussal, ürességgel, narcizmussal,individualizmussal. De azok, akik valóban értettek a művészethez,tudták, hogy ennek a munkának mi az értéke, s hogy a forradalmak,a pártharcok vagy a tudományos és technikai szenzációk, az élet másterületén vívott eszmecsaták mellett ez is t e t tnek számít.Mégis maradt az ezredvégen is a kérdés: hogy semmi-e vagy mindenaz, amit a művészek létrehoznak, és hogy miben mérhető le ahatása.M. Bahtyin szerint a kultúrában nincsenek belterületek, a kultúraegészében véve határvonalakban helyezkedik el, ami azt jelenti, hogynincs olyan kultúrateremtő folyamat, amely ,a tökéletes káosszal találnászembe magát — mindig valamilyen már értékelt dologba ütközik. 14 Haezt továbbgondoljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy azok a formák,amelyeket a kultúra és ezen belül a művészet létrehoz, előzőekre épülneks újabbaknak lehetnek alapjai — egészében véve tehát ideiglenesek, ésa kultúra folytonossága éppen a formák ideiglenességében válik nyilvánvalóvá.A posztmodern művészet tulajdonképpen a kulturális és művésziformáknak azt a kettősségét gondolta újra, felismerve, hogy a csoda, amelyeta művészet létrehoz, pillanatnyi, és megszűntével egy újabb formánakadja át a helyét, amely semmivel sem maradandóbb, mint az előző.Ha akarom tehát minden, mert semmivel sem pótolható tapasztalata amindenségnek, ha akarom, az élet egy' kísérlete, hogy formát adjon akáosznak, és semmivel sem hatékonyabb, mint bármilyen más szellemierőfeszítés. Ugyanaz a relativizmus mutatkozik meg ebben a művészetfelfogásban,amelyet a posztmodern magatartás bemutatásakor már elemeztem.A formáknak ezt a változatosságát Huizinga játé knak nevezte.Homo ludens í: ' dímü könyvében igen meggyőzően bizonyította be, hogyaz egész emberi kultúra alapján játék áll, az az emberi tevékenység,amelyet nem lehet megmagyarázni, sem tisztán biológiailag, sem logikailag,amely nem vezethető le sem a szükségszerűség, sem a célszerűségkategóriáiból. A játék háttérbe szorulhat különböző korokban, a kultúrakülönböző területein a tudatosság és célszerűség normái mellett, selőtérbe kerülhet ott, ahol az ember komolyságot várna. Főleg a civilizációbonyolultabbá válásával, a politika, a háború, a jog, a filozófia ve-14Bahtyin, Mihail: A szó az életben és a költészetben. Budapest.Huizinga, Johan: Homo ludens. Universum, Szeged, 1990.

32 KOZMA EMESEszitett játékjellegéből, a költészet viszont, amely egészében véve a játéklégkörében fogant, mindig otthon érezte magát ebben a világban. A költőinyelv stílusosan elrendezi a képeket, rejtvényeket rejt el bennükkülönböző szabályok szerint, amelyeket a költő ismer. Huizinga szerinta XVIII. század végétől kezdve a költészet is komolyabbá vált, kezdtékönálló értékként felismerni, kezdte elveszíteni azt a megtermékenyítőhatását, amelyet eredeti formájában egy közösségre gyakorolt. Mégis amodern lírai irányzatokban is fellelni a játékos elemet, éppen a hermetizmusban,az izmusok divatjában. A kérdés csak az, hogy a költőt ésa költő-társaságokat körülvevő kultúra tudja-e eléggé méltányolni a játékotahhoz, hogy a költészet gyakorolhassa azt a vitális funkcióját,amely létének alapja.Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy az egész kultúrának játékjellegevan, és hogy a költészet az a terület, amely leginkább őrzi kapcsolatáta játékkal, akkor a posztmodern költészetet úgy határozhatjuk meg, mint(egy újabb) kísérletet arra, hogy a játékra emlékeztessen, hogy valamilyentitkos üzenetet közvetítsen, rejtvényt adjon fel, játékközösségetteremtsen. Ezt a kísérletezést, úgy vélem, joggal tekinthetjük a posztmodernars poeticájának.A posztmodern költészet alapja tehát, hogy a hagyományból örököltszabályok szerint olyan formákat hoz létre, amelyek látszólag a régiekismétlései, ezeket elfogadja és tagadja is egyidőben. A világot kívülrőlés belülről is láttatja, lévén alapvető magatartásformája az irónia; aszubjekum számára olyan pozíciót létesít, amely elrejti és kiadja a műalkotásszerzőjét, problémává teszi az író és a lírai alany viszonyát. Aköltészet egészét folyamatnak tekinti, amelynek a konkrét vers egyetlenmomentuma, a műalkotás nyíltan vagy rejtetten utal más műalkotásokra,vagy a költészet egészére. így elkerüli az ismétlődés csapdáját,és a meglepetés erejével hat, izgalmassá válik az olvasó számára, lekötés felszabadít.KOZMA EMESE

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVH. évf. 1993. 1—2. számA SZECESSZIÓ STILÁRIS SAJÁTOSSÁGAI BABITS MIHÁLYA GÓLYAKALIFA CÍMŰ REGÉNYÉBEN1. Babits Mihályt a magyar irodalomtörténet elsősorban lírikuskénttartja számon. A munkásságát feldolgozó gazdag szakirodalom is többnyireköltészetét vizsgálja. Sőtér István joggal figyelmeztet arra, hogy „azirodalomtörténetnek végre föl kellene ismernie, milyen nagy szerepe voltBabitsnak a magyar regény megújulásában" (Sőtér 1983: 35).Babits első regénye, A gólyakalifa 1913-ban jelent meg a Nyugatban,majd 1916-ban könyvalakban is napvilágot látott. Ekkor Babits már ismertköltő, két verseskötetében {Levelek Iris koszorújából; Herceg, háthamegjön a tél is!), első novelláiban (Karácsonyi Madonna, Mese a Decamerónból,Elias testvér hiteles története) az impresszionizmus, szimbolizmusés a szecesszió keveredését fedezhetjük fel. Milyen mértékben vannakjelen ezek a stílusirányzatok A gólyakalifában? Sőtér István (1983:38) egyértelműen impresszionistának tartja Babits regényét, RónayLászló (1982: 10) tagadja a mű impresszionizmusát, Benedek Marcell(1969: 75) a másik „én", az inas-díjnok történetének naturalista jellegétemeli ki. Dolgozatomban azt szeretném bebizonyítani, hogy A gólyakalijaa szecesszió stílusjegyeit is magán viseli.2. A századforduló-századelő stílusirányzatai közül a legtöbb vitát aszecesszió váltotta ki. A gazdag szakirodalomból (Halász Gábor 1939, DiószegiAndrás 1965, Pók Lajos 1972, Kun András 1971, Kiss Endre 1984,Szabó Zoltán 1976, 1986, 1992) kristályosodott ki az a felfogás, hogya szecesszió a századforduló egyik olyan stílusirányzata, amely a képzőművészetben,építészetben és az irodalomban is jelentkezett. Magyarországonaz 1890-es évektől az 1910-es évek végéig tartott, bár SzabóZoltán legújabb tanulmányában (1992) megkockáztatja azt a feltételezést,hogy a húszas, harmincas évekre terjedően utószecesszióról is lehetnebeszélni.A szecesszió világnézeti hátterében a természettudományos biologizmus(pánszexualizmus, fülledt erotika), Nietzsche művészetfelfogása, Bergsonirracionális életfolyamattétele, Freud mélylélektana és a századvégiembert jellemző szorongás húzódik meg (Vajda György Mihály 1975:22—39). Az ember úgy érzi, ki van szolgáltatva a világ kiszámíthatatlan,transzcendens erőinek, így a művészet életpótlékká, narkotikummá válikszámára, a belső és külső káoszt az öncéllá magasztosuló artisztikumellensúlyozza (Szilárd 1984: 7—8). A szecesszió kifejezőeszközeinek rendszerenyitott, nagy mértékben keveredett más irányzatokkal, mindenekelőtt az impresszionizmussal és a szimbolizmussal.3. Babits életműve szervesen összefügg. Regényei kiegészítik líráját.„Míg írótársai versben vallottak és prózában meséltek, Babitsban a regényszabadította fel a magáról beszélés szenvedélyét. Hogy látva lássák,idegen emberekről kezdett szólani" (Halász 1981: 659). A gólyakalifaértelmezhető bizonyos fokig szecessziós önfeltárulkozásnak is, hisz ilyen2 — Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2

34 JENEI TEREZproblémák magát Babitsot is kínozták: „Rettenetes, önmagát mindig folytatóálom gyötört gyermekkoromon át. Mintha egész életem, s talán mindenköltő életének szimbóluma ez volna, mely külsőleg simán foly, scsak belül gyötrődik, álmaiban! A gólyakalifa nem egészen a képzeletalkotása, gyermekkorom rémei ébrednek föl benne" — vallja 1923-banegy interjúban.A mű fantasztikus elemekkel átszőtt lélektani regény, amely a szecesszióegyik kedvelt műfaja. Címe az Ezeregyéjszaka meséiből eredőHauff-novellára utal: a gólyává változott szultán elfelejti a varázsszót,melynek segítségével emberré változhat. A regény témája patopszichológiaiprobléma, a személyiség megoszlásának egy sajátos esete: az úri középosztályhoztartozó Tábory Elemér álmában egész más életet él.A gólyakalifa első értelmezői a freudi álomtan hatását hangsúlyozták(Halasi Andor 1920, Karinthy Frigyes 1924, Schöpflin Aladár 1917).A későbbi elemzők elismerik a freudi inspirációt, de a mű lényegét másbanlátják. Rónay György (1947: 297) a kettősséget a jó és a rossz mindnyájunkbanfolyó erkölcsi harcának jelképeként fogja föl, Rónay László(1982: 214) a mű legnagyobb erényének „a magányos individum szenvedésénekaprólékos rajzát" tartja, Tábory Elemér másik énjét a „bűninkarnálódásaként" értelmezi. Kardos Pál és Rába György a regénybelifantasztikumot emelik ki. Kardos szerint (1970: 778—9) Babits felfogásagyökeresen eltér Freudtól, mert a tudatos és tudatalatti megkülönböztetésébeerkölcsi ítéletet vegyít. Rába György (1983: 87—108) a romantikaalakmás-motívumából kinőtt regénynek tartja a művet, amely aFreud előtti kórlélektanhoz áll közel. Rába értelmezéséhez kapcsolódikCsányi László is (1990: 103—118), de ő A gólyakalifa kettős játékának főinspirálójaként Bergson filozófiáját jelöli meg. A regény reminiszcenciáinaksokszínűségét Lőrinczi Huba tanulmánya (1976: 25—6) kitűnően foglaljaössze.A gólyakalifában a szövegszervezés legfontosabb elve az ellentét.Tábory Elemér kettéhasadt személyiségében a szép és a rút, a jó és agonosz fonódik egymásba: „ . . . a díjnok egyhangú vergődése mint egysötét szalag fűződött bele az életembe, melyen nyugtalan pörögtek lenapjaim gyöngyei. Ah, szép ragyogó gyöngyök, mily piszkosak lettetekbelül ettől a piszkos pántlikától! És a pántlika, a pántlika tőletek kopott,amint rajt végigpörögtetek" (93). A szembeállítás jelen van a környezetleírásbanis. Az úri középosztály életkörülményei, a békés, idilli hangulatotárasztó kisvárosi környezet ellenpontja az inas-díjnok nyomorúságos,mocskos, zaklatott életének, a nagyváros fojtogató légkörének. A„fent" és „lent" világának oppozícióját Babits a szereplők beszédével isérzékelteti.A regény időszerkezetét is az ellentét -alakítja. Az éjszakák és a nappalokváltakozása fontos szerepet kap, hisz amikor Elemér elalszik, a díjnokakkor ébred, s ha a díjnok pihenni tér, Elemér fölkel: „S úgy váltogattaegyik életem a másikat, éj a napot, mint a laterna magica gyorsanide-oda tologatott képei váltogatják egymást. Elaludtam és elpattant TáboryElemér egész élete, mint a kép a vásznon: másik kép jelent meg"(93). Ez a sajátos hullámzás határozza meg a regény kompozícióját is.Kezdetben lassan váltogatják egymást a képek, majd felgyorsul a tempó,

A SZECESSZIÓ STILÁRISSAJÁTOSSÁGAI35a két világ egymásba fonódik, Elemér a valóságban is idomulni kezdálombeli alteregójához, s megállíthatatlanul a tragédia felé sodródik. Ahalál feloldozás lesz számára, megszabadítja a szenvedéstől, s ezáltal abűntől is.Tábory Elemér személyiségének titokzatos kettőssége, az ellentétezés,a szépség és a művészet bűvölete, a frivolitás, az ideges szorongás kiváltottahangulati túlfűtöttség, a kompozicionális hullámzás a szecesszióravallanak. Erőteljesen vannak jelen a szecesszió nyelvi stílusjegyei is aregényben. A nyelvi anyagot Szabó Zoltán rendszerezése alapján (1976,1986) a szecessziós díszítettség három lehetőségének megfelelően tagolom:díszítő motívumok, stilizáeió, indázó mondát- és szövegszerkezetek.4. A dekorativitás az irodalmi müvekben mindenekelőtt a szóhasználatbannyilvánul meg. A dekoratív funkciójú szót díszítő motívumnaknevezzük, amely a közlésbeli funkció szintjén való értéktolódás eredménye.Az író egy szót a jelentése és expresszivitása miatt előtérbe tol,a figyelmet rá tereli (Szabó 1986: 255). „Lépcsős, sima márványhidak görbítettékelénk, agg hátaikat. Korlátjaikon tükrös-sárgára koptak a márványtobozok"(74). „Mohón szívta rózsás kis füleivel az egyhangú, folytonismétlődő szavakat" (94); „a régi prokuráciák hosszú-hosszú csipkeszalagjaelőtt" (71); „álmaim kristálylégköréből" (77); „selymes, lassúvíz" (75). A díszítő motívumokat a következő témakörök alapján tekintemát: érzéki érzetek; illúzió, sejtelmesség; természet; művészet.4.1. A díszítő motívumok jelentős részét érzéki érzetek alkotják. Azérzéki benyomások kifejezése nemcsak a szecessziónak, hanem az impresszionizmusnakis egyik legjellemzőbb vonása. A szecessziós érzetkultuszkét sajátosságban különbözik az impresszionistától: az egyik, hogyaz érzetek hatását módosítja, a másik, hogy az érzetek díszítő fogalomközvetítésével lesznek dekoratívvá (Galamb Katalin: 1984: 317).Leggyakoribbak a látási érzetek, amelyek a fényes, csillogó, finomságra,törékenységre utaló szavak által válnak díszessé: „aranyos napvolt" (9); „ezüst szikrák" (9); „a zöld hegyek bársonyos pompájukban"(17); „a hold narancsosan felcipelkedett" (20); „csillogó ezzisíkanalakragondoltam" (24); „tükrösre súrolt acélkerekek" (47); „munkásleányokaranybarna fürttel" (74); „az arany mutató megpihent az arany kilencesen"(90); „a fehér tajték áttört ezüstmintája ingott" (101); „félig beásvaarany testeiket az arany fövenybe" (69); „olajszín arca, bársonyszeme" (70).Fokozódik a hatás, amikor hasonlatba épül a díszítő jellegű szó:„A tenger, mint egy óriási szerpentintáncosnő, ütemre zilálta bőséges,végtelen, áttetsző selymeit" (71); „A házak falain színes, mintás erű márványtáblákékesedtek, mint selyembetétek szép női toaletteken" (74); „Afeszes karók hegyei csillogtak, mint egy falanx lándzsa" (111); „Ügy jött,mint ahogyan a nap jön fel lassan a felhők közül, és piros virágokkalhinti be a látóhatár felét" (130); „az álmom belecsillogott ebbe a szürkeségbe,mint a harmat" (45).Egyéb (hallási, szaglási tapintási, ízlelési) érzetre már kevesebb példáttalálni: „hangjánál tisztább ezüstcsengést sohasem hallottam" (11);„vidám kacagás csengett" (43); az estharang belecsöndül a csöndbe" (110);

36 JENEI TEREZ„csöngve düledeztek a pénzek tornyai" (16); ,,az akácvirág mézes illata"(10); „illatos vállain át néztem" (96); „balzsamos őszi levegő" (114); „édes,lágy, meleg zabajoné" (71).Erősíti a hangulati hatást, ha a díszítő motívumot szinesztézia alkotja:„A hold fénye szétömlött, szétivódott, mint egy nagy sárga kókuszdióteje" (20); „mosolygó arcok fénylettek szemembe (43); „a napsugárhalkan csobogott rézsút a pinia csúcsára" (75); „ . . . nagy bársonyos szemeiúgy fogták fel a lélek lármáját, mint bársonyvánkosok a hangot" (73).4.2. A díszítő motívumok jelentős része az illúzió, a sejtelmességjelentéskörébe tartozik. A gólyakalifa a témája miatt is sejtelmes, bizarrhangulatot áraszt, hisz a főhős meghasadt tudatának terméke, az álombanlétező másik világ a környezet számára láthatatlan, megfoghatatlan. TáboryElemér már gyermekként titokzatosnak, különösnek érzi saját személyiségét:,,Mily titok kapcsolja minden érdekem, érzésem éppen ehheza csinos kis testhez? . . . miért éppen én vagyok a sok közt én?" (12).„Mindig valami kettősséget éreztem magamban, a vidám és kedves gyermeketegy másik is kísérte, láthatatlanul mögöttem járt . . ." (18). Valóságoséletét álomnak érzi: „Az egész világ egy kép volt nekem . . ., sokszorarra gondoltam, hogy talán csak álomkép az egész, és gyermekkorom. . . akadálytalan boldogságával valóban olyan volt, mint egy álom"(18). Tábory Elemérben ébren is elevenen élnek álom-életének képei, dea díjnok agyában csak „fényes ködként" kísért a gyönyörű élet álma:„Nem emlékeztem rá tisztán, sohasem emlékeztem rá tisztán, de egyesképek fel-felvillantak bennem . . ." (45). „Mintha egy tág és szép tájatiszonyú köd és sötétség fogott volna el" (46).4.2.1. A sejtelmes hangulatot az író gyakran az érzetek tompításávaladja vissza, a fényt, a színeket elhalványítja, a hanghatásokat halkítja:„halványfriss tűujjak" (9); „gyengéden fehér arcszínével" (11); „kis, ködöskonyhalámpa világított" (23); „diszkréten fénylő mosolyával" (11);„reggel volt, szürke reggel" (45); „a házak félelmetes, határozatlan maszszái"(120); „szegényes gázlámpák fénye foszlott el a levegőben" (120);„finom pirosság futotta át az arcát" (126); „a halványpiros bőrön" (126);„minden tárgy'látszott az enyhe félhomályban" (128); „Majd egyszer csakjön, lábhegyen, mint egy gyilkos, a fekete Álom, és nesztelen mögémáll" (7); „A nyitott pincékből halkan hallott az erjedő bor bugyborékolása"(106); „És úgy suhant a néma simaságos nagy márvány kockákon,a galambok között. . ., mint a Csönd suhan . . ." (73); „De mintha a hangokis szétfoszlottak és megnagyidtak volna a köddel" (120). A tompításaz érzésekre is vonatkozik: „Homályos, érthetetlen hangidatok emlékeijöttek rám régi álmaimból" (22); „A könyvek látása csodálatos érzéseketkeltett bennem. Elfeledett élvezetek homályos utóizei voltak ezek azérzések" (54); „jóleső köd volt a fejemben" (45); „nagy, lassú, tompa kéjtéreztem" (126).4.2.2. Illúziókeltő szerepe van a bohémságnak, frivolitásnak és azerotikának is. A nyomasztó álom elől Elemér az éjszaka, a mámor, azélvezetek világába menekül: „A tarkaság, a színes fény, a szép női formákelfedték emlékeimet . . .. Azt hittem, ha egy szép női test fog mellettemszunnyadni, akkor talán nem lesz időm álmodni másról" (95—96).

V SZECESSZIÓ STILÁRISSAJATOSSAGAl37.Tábory Elemérnek a nőkhöz való viszonyában a szecesszióra jellemzőkettősséget fedezhetjük fel: áhítatosan csodálja a női szépséget, ugyanakkorperverz gyönyöröket hajszol. Az érettségi előtt álló Elemér meglepettentapasztalja, hogy a nők iránti rajongása vad, nyers érzékiségbecsap át. A rút díjnokban is alantas vágyak élnek: „Vágyaim, telhetetlenés gyáva vágyaim uralkodtak rajtam, a gyűlölet, a gog és a durva érzékiség. . . melyet a legaljasabb és legolcsóbb rémregények, mozidarabok. és pornografikus nyomtatványok még tápláltak" (87).Ebbe a jelentéskörbe tartozó szavak is díszítő motívumok alkotóelemeilehetnek: „nem gondoltam többé szépségre, csúnyaságra, nem láttam,éreztem mást, mint a meztelen húst, a női húst mellettem, alattam. Egyszerre,mintha kicseréltek volna, nem voltam más többé, mint párzóállat, amely a buta kéjt figyeli" (67). „Öt boldog ujjam a lány sima nyakánfeküdt, szorosan, szorosan, mintegy bele akarva hatolni, mint szerelmesa párjába" (126); „mélységes gyalázatom hatalmas szemérmével"(131); „egész rút meztelenségemben odaállni az elé, akit úgy szerettem"(132); „és lassankint elfogott. . . a vallomás kéje, a megnyílásé, az önvádkeserű kéje" (132); „Villogott előttem a táncosnő meztelen térde, jehércombja húsa" (105); „egy darabka a meztelen húsból vakított ki az öltönyöksötét labirintusa közt" (106).4.2.3. S végül az illúzió, sejtelmesség témakörébe tartozik a halálmoíívumis. Titokzatossága miatt a szecesszió kulcsélménye a halál, mely azirodalmi művekben pozitiv értéket hordozó metafizikai létformaváltáskéntjelenik meg (Pór 1969: 83). A regényben a csönd a harmóniát, azavartalan boldogságot jelképezi. Tábory Elemér a halált is ilyen megbonthatatlanharmóniaként fogja föl: ,,. .. a gondolán kimentünk a SanMichele kis szigetére, a halottak szigetére. Itt a halál lakik, fehér márványokés fekete ciprusok — és körös-körül a sejtelmes, lassú víz susog.Oly szép tud lenni a halál is!" (72). Számára az igazi lelki csönd a halál,amely az egyetlen lehetséges útja a megtisztulásnak, feloldozás az átekalól (Boronyák 1985: 130). A rossz legyőzése csak úgy lehetséges, haönmagát is feláldozza.4.3. Jellegzetes díszítő motívum a természet is. „A szecesszió művészetétegy jól kivehető természet utáni nosztalgia hatja át, ami egy sajátostermészetlirizmust, olykor valóságos természetmítoszt szül" (SzabóZoltán 1992: 162). A virágokban pompázó tavaszi kert az ifjú TáboryElemért is megragadja: „Aranyos nap volt, lombos, friss világ a nagyveranda kockás üvegfalain át. Ezüst szikrák, halványfriss tűujjak a fenyőn,gomolyódó hólabdavirágok. Minden virágra emlékezem. Hogyanpompázott az orgona! Volt aztán egy bokor, amit mi, gyerekek csakbogyónak hittünk, mert fehér hólyagos bogyói voltak, a sarkunkkal pattantottukszét mindig a földön. Ez apró fürtös, rózsaszínű virágokat hajtott,és keresztül-kasul belepték a méhek . . ." (9—10). A velencei kis kertvalóságos gyöngyszem: „A babér, a sűrű folyondár, a szoros lombú fák.egy óriási pinia, a kárminpiros virágok mintha érezték volna, hogy mindenkis fekete földet föl kell használniuk, mert drága a föld a kövek 1 ésa vizek között. Kicsiny, színes és ritka volt a kert, mint egy drágakőezen a nagy ékszeren, Velencén" (75).

38 JENEI TEREZA szecessziós képzőművészeti alkotások gyakori motívumai az állatbanvagy növényben folytatódó emberi testek. A természet és az emberegybefonódására, azaz a természet, „emberiesítésére" van példa Babitsregényében is: „A szép dunántúli dombok között, melyeknek szelíd gömbölyüségeegy ártatlan leány kebleit juttatja eszünkbe — a szelíd boremlői ezek a szelíd dombok; 9 a nyájas szőlő rézsútos sorai hálózzák be,mint finom bőrt a pórusok" (108).Az állatok, növények beépülhetnek metaforákba, hasonlatokba, ilyenkora dekoratív funkciót a természeti elem hordozza. Babitsnak ebbena regényében az állatokkal alkotott díszítő motívumok a gyakoribbak:„olyanféle mozdulatot teszek, mint a meglepett őzike" (10); „úgy húzakodtama paplan alá, mint csiga a házába" (11); „— Éljen — röpült kiegyszerre négyszáz fiútorokból, mint rabmadár a kalitkából, mint ahogyegész madársereg felcsap a levegőbe" (13); „vergődtem, mint. pillangó agyermek kezében" (117); „Éhes nép rohant az asztalokhoz, mint aprófarkasok" (21); „Vont, amit nem értettem, kínosan, mint lepkét a fény"(48); „Lenéztem és láttam, hogy ott egy ember mászik, mint egy bogár"(51); „úgy ácsorogtam a fényes, vastag üvegü kirakatok előtt, mint dongódong egyre az ablaküvegnél" (54); „a gázlángot is láttam .. ., hogy verdesettkét szárnyával, mint egy tüzes pillangó" (80); „A gondolatot nemlehet megőrizni, repül, mint a rossz madár" (132).4.4. A díszítő motívumok következő jelentésköre a művészet. A szecessziósfelfogás szerint „a művészet az öröm forrása, az élet vigasza"(Pók 1972: 55). Tábory Elemér nem művész (matematikus diplomát szerez),de rajong a művészetért: „A természet, csak nagy ritkán, véletlenülhoz létre valami elsőrendű szépséget.... A művészet pedig folyton, szándékosanerre törekszik" (69); „ . . . gyermekkorom óta áhítattal kerestema magas szépségeket, melyek fáradság nélkül el nem érhetők" (95). LelkesedikVelencéért., az Accademiában műértőként kalauzolja Etelkát ésa nennét, a felső-itáliai körút során pedig a művészeti szépségekbe valómeneküléssel szeretné elnyomni újra felszínre törő mocskos, gonosz másikénjét.A regényben a képzőművészetre és a zenére utaló szavak, fogalmaklesznek a dekorativitás eszközei: „Két emlékeztető, durva folt ez a kétarc a szemeimben, két hely a gyönyörű képen, ahol lehxdlt a festék, éskilátszott a meztelen vászon" (13). „ ... a mennyei rajzművész sürü vizvonalakkalárnyékold a látóhatárt, mint ahogy bibliám képein párhuzamosvonalakkal volt árnyékolva az ég" (19); „az egész világ egy képvolt nekem, egy gyönyörű kép" (18); „Éles, gondosan kivágott árnyképetmutatott a táj. Különös kék papirosra volt ragasztva ez a sziluettkép a(20); „gyönyörű asszonyok testhez tapadó nedves trikóban feküdtek anapon . . ., és eszembe jutott Tintorettó napfény játéka az asszonyi testen,eszembe jutott Veronese" (69); „Hol tarkán és aranyosan van égre festvea hihetetlen, a mesés San Marco" (73); „Szilvia . . . szfinx volt titok nélkül"(96); „a gázláng különös, nyúlt arabeszkeket formált ezen a kereklyukon át a rácsból a falra" (80); „A méheket, a darazsakat, amint felcsaptaka bogyóbokorból, hirtelen, mint a csomóból kibomlott húr vége"(10); „az egész életem olyan volt, mintha két zenekar különböző zeneműveketegy borzaszto hangzavarrá összejátszana" (93); „az egész bokor

A SZECESSZIÓ STILÁRISSAJÁTOSSÁGAI39zengett, mint egy templomi orgona" (10); „A villamosok őrült nótákatcsilingeltek" (47); „és a vonat régi népdalok ütemére zakatolt" (109).5. A szecesszió legjellemzőbb stílustechnikája a stilizáció. A stilizációnakaz építészetben, festészetben változatos megjelenési módja ' Elhatjuk.A szeszélyesen ötvözött emberi, növényi, állati és geometrii. :salakzatokon egyszerűsödést figyelhetünk meg. Csak az alapvonások őrződnekmeg, a természeti motívumok hullámzó vonalakká stilizálódnak.A szecessziós nyelvi stilizáció lényege, hogy némely szavakat kétfunkcionális többletsajátosság érdekében egy hosszabb vagy rövidebb szövegrészletbengyakran ismételnek. Az egyik többletsajátosság strukturálisjellegű, az ismétlődő szavak kohéziós szerepet töltenek be, a jelentésszerkezeti vázát adják, így kiemelő és összefoglaló funkciójuk van. A másiktöbbletsajátosság szemantikai jellegű: az ismétlődő szavak mélyebb,elvontabb, szimbolikus jelentést kapnak. A két többletsajátosság gyakranegyütt jelentkezik (Szabó Zoltán: 1976: 78—9; 1986: 261—2).5.1. A stilizáció eszközéül szolgáló szavak gyakran az érzetek jelentéskörébetartozó színnevek. A gólyakalifa című regényben ennek egyiklegreprezentatívabb példája a nenne bemutatása: „Édesapámnak az idősebbnővére volt; nem ment soha férjhez, és ott lakott nálunk. Nekemúgy tűnt fel mindig, mintha ezüstből volna. Kis fején a haja csalódásigezüst; az arca oly finom, gyengéden fehér arcszínével, diszkréten fénylőmosolyával, mint ezüst filigránmunka; és mosolya fénye az ezüst fényevolt, és hangjánál tisztább eziistcsengést sohasem hallottam. De legezüstösebba lelke volt, és a hangja a lelke csengése, mosolya lelke fényevolt. Nekem úgy tetszik, mintha még neve is, ahogyan otthon hittük,a nenne szó, ellenállhatatlan halk ezüst fények és csengések képzetétidézné fel, csak rágondolva is. Alig véltem, hogy a kortól volna fehéra haja; fiatal volt és finom és bájos; ezüstösen született talán, mint valamitündér;" (11). A szövegrészletben ismétlődő ezüst szónak a kohéziósszerepen túl szimbolikus jelentése is van. Az ezüstösség a nennét valóbancsodatündérré varázsolja, ő a regényben az egyik legfinomabb, Elemérszámára legkedvesebb asszony: a nyugalom, a béke. a zavartalanidill megtestesítője, ezüstösen fénylő alakja a tisztaság jelképe.Egy másik szövegrészletben a kék szó ismétlődik: „Jól emlékszema hivatalszolgára is. Emlékszem, amint elém toppant kék uniformisban,puffadt kék arcával... A tekintete valóban nagyon méltóságos, rendőrivolt. A kék lélek szigorúnak és ridegen korrektnek látszott. ... — Mostvallj be nekem mindent, mert én elnöki szolga vagyok, tudod? — pöfögötta kék ember, . . ." (79). A hideg színnek Jtöbbletjelentése van, ahivatalszolga ridegségét, könyörtelenségét szimbolizálja. Az elnöki szolgaállandó jelzőjévé válik a kék, a díjnok mindig csak kék emberként emlegetiőt.Arra is van példa a regényben, amikor egy szín ismétlődéséhez nemtársul jelképes többletjelentés: „Én törtem és kevertem a festéket. A pikszisbőla márványra szórtam a zöld szemcséket, ráöntöttem egy kevésolajat, és a bunkós verővel törni kezdtem. A síkos olaj mindenfelé leakart folyni a márványlapról, és nekem a bal kezemmel kellett folytonvisszaterelni. Sziszifuszi munka volt. És nemsokára zöld lett a tenye-

40 JENEI TEREZrem. . . . Átfogtam a verőt a bal kezembe (amitől persze annak a fogójais csupa zöld lett), és jobb kézzel megvakartam az orrom. De eközbena zöld már majdnem a márványlap jobb széléig terjeszkedett. Ijedten,hirtelen kaptam utána a jobb kezemmel. . ., és persze zöld lett most mára jobb markom is.És ekkor a fülemre szállt egy légy. önmagamról megfeledkezve kaptamoda — és most már zöld lett a fülem is" (29). Ebben a szövegrészletbena zöld szónak kiemelő, összefoglaló és fokozó funkciója van.5.2. Nemcsak a színek válhatnak a stilizáció eszközévé, hanem másjelentésű szavak is, amelyek a művészet és szépség, valamint az illúziójelentéskörébe tartoznak: egyes képek fel-felvillantak bennem, tudtam,hogy volt egy szép úri kert, sárga kavicsos utak, szép ruhás nevetőhölgyek, most is fülemben van a nevetésük. Drága bútorok jutottakeszembe, szép párnás székek . . ., hogy álmomban én gimnazista voltamés jó tanuló, nagy és szcp könyveim voltak . . ." (45). A szép szó ismétlésea nyomorult díjnokban homályosan, foszlányosan élő szebb világutáni sóvárgást nyomatékosítja.A regény egyik kulcsszava a csönd." — Szereti a velencei utcákat?— kérdeztem. — Nagyon szeretem. Ez a csönd városa: az egyetlen avilágon, ahol nem hallani kocsizörgést. Én nagyon szeretem a csöndet.Valóban olyan volt ő, mint a Csönd tündére, és csak most eszméltemrá, hogy tegnap . . . Etelka a Csöndnek egy szigetén sétált, Etelkátmintha a Csönd tiszta atmoszférája kísérte volna. ... És úgy suhant anéma-simaságos nagy márványkockákon . . ., mint a Csönd suhan, csöndbena Boldogság" (73). Az ismétlés, a nagybetűvel való kezdés sugalljaa szimbolikus jelentést. A csönd a harmónia, a boldogság metaforája. Acsönd attribútumával rendelkezik a gyermekkor is: „És eszembe jutottgyermekkorom csöndje, amikor még nem kiáltoztak bennem azok a borzasztó,szégyenteljes, piszkos emlékek" (73). Ezt a békés nyugalmat vélifelfedezni Elemér akkor is, mikor a nenne hazaviszi őt: „A csöncl, a jócsönd, a drága, finom csönd áradt szerte" (110). Velencében, az Etelkávalvaló megismerkedés másnapján a csönd másik jelentése is megfogalmazódik,a megbonthatatlan harmónia, a halál zavartalansága (Oclorics 1984:139). Ezt a jelentést erősíti meg a műnek az a részlete is, amikor Elemérmegriad a gondolattól, hátha Etelkát ölte meg: „Ha! Milyen nagy csöndvan a házban! Pedig már fényes dél van. . . . Olyan baljóslatú ez a csönd.Mint egy halottas házban. Valakit — egy leányt, egy leányt — megfojtottam.Én ha ma éjjel Etelka, itt nálunk a hófehér vendégágyban;csöndben, csöndben, mint egy kis madár, csöndben, csöndben . . . ?" (129VRitkábban, de előfordul, hogy olyan nzavak is a stilizáció eszközévéválnak, amelyek nem tartoznak a díszítő motívumok jellegzetes témaköreibe.Babits regényében ilyen a három nap szószerkezet, amely hoszszabbszövegrészleten keresztül ismétlődik: „— Csak három napot engedjen,uram, három nap múlva elintézek mindent, csak azt ígérje meg,ígérje meg az Isten szent nevére, hogy három napig nem szól senkinek sesemmit — a szolgának se — főleg a szolgának nem — esküszöm, hegyhárom nap múlva rendbehozok mindent — vagy főbelövöm magamat! . . .„Három nap az élet — ezt ismételgettem magamban, bután, lélektelenül.Három nap — hány óra az? Mi mindent lehet csinálni három nap alatt?

A SZECESSZIÓ STILÁRISSAJÁTOSSÁGAI41Ebbe a három napba bele kell tenni az örökkévalóságot. Most kell. mostvalami csodának történni! Sikerül-e az álmom titkát megfejteni háromnap alatt? Kéjekben kell tölteni ezt a három napot..." (117—118). Azismétlés a híjnok ideges szorongását emeli ki.6. A szecessziós dekorativitás nemcsak a szókapcsolásokban, a stilizációban,hanem az indázó mondat- és szövegszerkezetekben is megnyilvánul(Szabó Zoltán 1976, 1986).Az indázó, tekergő-kanyargó vonal a szecessziós műalkotások legszembetűnőbbsajátossága. A képző-, iparművészeti, építészeti díszítőmotívumok és az irodalmi müvekben fellelhető indázás összefüggésétbizonyítja, hogy az írók a kígyózó alakú jelenségekre, mozgásokra utalószavakat, kifejezéseket gyakran használják a dekorativitás eszközeként(Szabó Zoltán 1992: 165). A gólyakalifában is bőven találni erre példát:,.merész, zengő ivbe.i kilcanyarodtak(9); Kellemes szél jött a nagy melegben,ingott az áttört aranyszőnyeg" (13): „a falakra akasztott füzéreklibegtek" (19); ,,a gondola himbálva vesztegelt a zöld hináros márványlépcsőkmellett" (74); „aranyos álom fonódik be ezek közé a sötét lapokközé" (76); „a betűk, a cégtáblák táncoltak körülöttem" (48); „a díjnokegyhangú vergődése mint egy sötét szalag fűződött bele az életembe"(93); „vibrált a sima víz fekete gránitján" (101); „A két életem mindjobbanegymásba szövődött" (105); „a nagy hidak végeérhetetlenül iveitekbele a szürke semmibe" (120).Rába György szerint az irodalomban metaforikusán, funkcióváltássalbeszélhetünk a versmondat és a kompozíció indázó jellegéről (Rába 1973:33), Pók Lajos pedig úgy véli, hogy „a szecesszióra jellemző kígyózó vonalatnem nehéz . . . rokonitani a szecessziós próza mondatszerkesztésével"(Pók 1972: 82).Az indázó mondatforma szerteágazó szerkezetű, amelyben sok a mellérendelésseljáró felsorolás, részletezés. Ezek a mondatok különböző terjedelműszelvényekre tagolódnak, a szelvények közötti határpontok jól kivehetőek,ahoi egy-egy új ív, hullám kezdődik. Az ismétlések, párhuzamok,alliterációk következtében ritmikussá válnak a mondatok, s ez azeneiség is a dekorativitás eszköze lesz (Szabó Zoltán 1984: 412).A következő példamondatok négy-négy ívre bomlanak, s az elágazásokcsomópontjain szóismétlések vannak: „És mintha ezer meg ezersötét emlék tolongna fejemben a sötétből, mélyből, e felé a szem felétolulnak, J ez a szem hívja őket, ; hívja, fényre hívja ezt a keserű sereget"(15). „A díjnok érezte Tábory Élemér új napjainak tarkaságát, •érezte és vágyak keltek benne, | új vágyak új gyötrelmekkel, vágyaka látásra, tarkaságra" (94).Gyakrabban fordulnak elő a regényben a több ívből álló indázószerkezetek. A jellegzetesen babitsi „hosszú mondat" (J. Soltész Katalin1965: 179) tagmondatok során át kígyózik, ritmikus felépítésű. Ilyenmondatokat sűrűn találunk a műben: „De Etelka megtalálta a képet,amelyikben csönd volt, megtalálta az esti képet, mikor Orsolya szűziágyban nyugszik, ahol az ajtón behulló szögletes fényben áll az angyal,kis kutya hever az ágy előtt, | imakönyv van nyitva az asztalon, elöntia szobát a régi festékek ezüstszürke csöndje" (73). „Elkalandoztunk aszűk utcákba, j ahol alig tudtunk ketten elmenni egymás mellett, j ahol

42 JENEI TEREZnyílt, üzletekből gyümölcs- és olajszag áradt ki, | ahol olyan a háaakarca, \ mint hervadozó, unt szépségeké, | nemes piszok födi a köveket, |zengő latin szavak bágyadt ruganyossággal szökdösnek, | mint régi labdák,| a lebocsátkozó rokkant falak között" (74).Az indázó mondatszerkezetek tüzetesebb tanulmányozását BenczeLóránt kísérelte meg. Gondolatmenetének kiindulópontja az, hogy a HorváthJános által „körmönfontnak" és „pongyolaságot affektálónak" tartottmondatok éppen azok a jellegzetesen szecessziós szerkezetek, amelyekbiztosítják az esztétikai érték érvényesülését (Bencze Lóránt 1989: 238—244). Horváth János kifogásolta többek között a kötőszók halmozását is(Horváth 1911: 8). A gólyakalifában is gyakori, hogy a szelvények csomópontjainugyanaz a kötőszó ismétlődik meg. Ez azonban nem pongyolaság,ellenkezőleg, az ismétlés a tagmondatok halmozása következtébenkialakult, ritmust erősíti föl: „Egyszerre azonban eszembe jutott minden,j és felugrottam, és kidörzsöltem a csipát a szememből, j és átléptema hálótársamon, j és felrántottam a nadrágot, papucsot, j és lassan, hogya segédek fel ne ébredjenek, kinyitottam a csikorgó ajtót, [ kicipekedtema kirakott cipőkkel az udvarra, az ajtó elé, j és elkezdtem fényesíteniőket" (45). „Díjnok lettem mindennap ujta, j és körmöltem, | és csavarogtam,| és gyűlöltem mindenkit, | szerettem volna felgyújtani a várost, || bombát vetni a hivatalba, j megölni a kollégáimat, j a kék embert, | ésaztán ittam a kis kocsmában, ' és kártyáztam kétes egzisztenciájú, ismeretlenalakokkal, | és sóvár pillantásokat vetettem a vörös kasszírosnő felé"(102). A következő példákban a hogy kötőszó tagolja az indaíveket^ atárgyi tagmondatok újabb és újabb hullámként gyűrűznek tovább: „Csakazt éreztem, | hogy bennem sokkal több több van, j mint ami itt vagyoka világnak; j csakhogy mélyen bezárva, | és nem tudok eléggé felnyílni; |éreztem, j hogy kincseim vannak valahol egy sötét fiókban, j és hogynem kéne itt lennem, | hogy nagy igazságtalanság történik velem, | hogyén különb vagyok, | mint ami vagyok, | többet tudok, | mint amennyittudok" (46). „És akkor elmondtam neki, | hogy én olyan dolgokat követtemel, melyeknek emlékével bűn és lehetetlenség volna Etelkát magamhozkötni, j hogy én elmenekülök, elbujdosom valahova messze, | hogyén nem birom ki az életet, | hogy (Öngyilkos lennék, ! de nem akarokszomorúságot okozni azoknak, | akiket annyira szeretek, és akik engemannyira szeretnek, j hogy bocsássanak meg nekem, | hogy felejtsenekel, | bár én is elfelejteném magamat!" (130).A hullámzás nem marad mindig egy mondategészen belül. Vannakolyan esetek, amikor az indák két-három (esetleg több) mondaton keresztülis átívelnek, így hosszabb-rövidebb szövegrészek válnak ritmikussá.Ilyenkor általában a mondatok kezdő, új hullámot vető szavai azonosak:„És még valami eszembe jutott. I Az a sajátságos megfelelés, amelybenálmom egyes alakjai az életem alakjaival álltak. : Az a nagy hasonlóság,az a rejtelmes érzés, hogy azok nem is hasonlók, hanem ugyanazok"(92). „Utáltam a kövér iszákost, akinek hét gyereke volt, és azt mondják,egy kis háza is volt valahol a város közelében, és csak krajcáros kapzsiságbólkörmölt itt, nem szorult rá. | Utáltavi a disznó vicceket, amelyekkela többieket traktálta, j Utáltam a szomszédját, a sovány, szemüvegeshosszúnyakút, aki mindig az irodavezető ellen szónokolt, mikor az nem

A SZECESSZIÓ STILÁRIS SAJÁTOSSÁGAI 45volt jelen" (84). A következő példában az okozza az indázást, hogy a hiányosszerkezetű második és harmadik mondat tovább részletezi az elsőt:„Ebben a kertben, mely gyermekkorom emlékeivel volt tele, küzdöttem anagy szégyennel, | a nagy pecséttel, | mely évek óta szivemen pecsétlett.| Azoknak a leírhatatlan iszonyúságoknak még friss emlékeivel.Életem szégyenével, | bűneim iszonyú tudatával, \ egész sötét, senkitőlsem sejtett mélységes gyalázatom hatalmas szemérmével" (131).7. A vizsgálat eredményeiből levonható az a következtetés, hogyBabits Mihály A gólyakalifa című regényének stílusában (az impresszionizmus,szimbolizmus mellett) sok szecessziós sajátosság van. A díszítőmotívumok, a stilizáció és az indázó szerkezetek a szecesszió meglététigazolják.A díszítő motívumok közül legtöbb az illúzió és a művészet témakörébetartozik, de az érzetek és a természet jelentésköre is számottevő.Gyakori stíluseszköz a stilizáció is, az ismétlődő szavakhoz sok esetbenszimbolikus többletjelentés társul. Feltűnő jellegzetességnek tekinthetjüka regényben az indázó mondatszerkezeteket. Legtöbbször a tagmondatokhalmozásából adódik a hullámzás, a kígyószerüen előrehaladó mondatfüzésbőleredő ritmika valamint az ehhez társuló ismétlések, alliterációkdekoratív funkciót töltenek be a szövegben.Dolgozatommal azt szerettem volna igazolni, hogy Babits fiatalkoriartisztikus korszakának uralkodó stílusirányzata, a szecesszió első regényébenis igen jelentős szerepet kapott.JENEI TEREZIRODALOMBencze Lóránt1989 A szecesszió nyelvi stílusjegyei. Lengyel Géza „Tárlatok és képraktárak" cimüírásának tanulságai (Nyugat 1908. 1. 16—19). Fábián Pál és Szathmári István(szerk.): Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiröl. Budapest, 1989.238—244.Benedek Marcell1969 Babits Mihály. Budapest, 1969.Boronyák Rita1985 A gólyakalifa. Regény és fantasztikum. Tanulmánygyűjtemény az ELTE XX.századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke által hirdetett Babits Mihály életmüvehallgatói pályázatra beadott dolgozatokból. Budapest, 1985. 123—135.Csányi László1990 Babits átváltozásai. Budapest, 1990. 103—118.Diószegi András1965 A századforduló mint vég és kezdet. A magyar irodalom története. IV. kötet.Budapest, 1965. 1023—1039.Galamb Katalin1984 A szecesszió stiláris sajátosságai Ambrus Zoltán prózájában. Szabó Zoltán(szerk.): Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok. Bukarest, 1984.316—332.Halasi Andor1920 Élő irodalom. Budapest, 1920. 33—5.

44 JENEI TEREZHalász Gábor1939 Tiltakozó nemzedék. Összegyűjtött írások. Budapest, 1981.Horváth János1911 A „Nyugat" magyartalanságairól. Különnyomat a Magyar Nyelv 62. füzetéből.Budapest, 1911. 1—16.Kardos Pál1970 Babits Mihály két művéről. It. 1970, 4: 777—785.Karinthy Frigyes1924 Széljegyzetek A gólyakalifa olvasása közben. Nyugat 1924. 1: 503—4.Kiss Endre1984 A szecesszió egykor és ma. Budapest, 19.84. .Lörinczi Huba1976 A magyar századelő Trvist Olivérje. (Dickens reminiszcenciák A gólyakalifában).Literatura 1976, 3—4: 25—31.Odorics Ferenc1985 A gólyakalifák történetei. Tanulmánygyűjtemény az ELTE XX. századi MagyarIrodalomtörténeti Tanszéke áltál hirdetett Babits Mihály életmüve hallgatóipályázatra beadott dolgozatokból. Budapest, 1985. 135—147.Pók Lajos1972 A szecesszió. Budapest, 1972.Pör Péter1969 Az irodalmi szecesszió fogalmáról. Valóság 1969, 8: 77—84.Hába György1973 Hozzászólás. Kabdebó Lóránt (szerk.): Vita a Nyugatról. Budapest, 1973.32—43.1983 Babits Mihály. Budapest, 1983.Rónay György1947 Babits Mihály: A gólyakalifa. A regény és az. élet. Budapest, 194.7. 296—9.Rónay László1982 Babits, a regényíró. A tudathasadás állapotrajza: A gólyakalifa. Szabálytalanarcképek. Budapest, 1982. 7—19.Sehöpflin Aladár1917 Babits Mihály: A gólyakalifa. Pesti Napló 1917, 49: 17.J. Soltész Katalin1965 Babits Mihály költői nyelve. Budapest, 1965.Szabó Zoltán197R Impresszionizmus és szecesszió • a századforduló prózájában. Szabó Zoltán(szerk.): Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról. Bukarest, 1976.49—88.1984 A szecesszió stiláris sajátosságai Kosztolányi prózájában. It. \1984, 2: 388—418.1986 Kis magyar stílustörténet. Budapest, 1986. 240—265.1992 Szecesszió vagy utószecesszió? (A szecesszió főbb stiláris sajátosságai BánffyMiklós két késői müvében). Nyr. 1992, 2: 150—168.Szilárd Gabriella;1984 Bevezető. Turcsányi Elek: Gazdátlan énekek háza. B.u.dapest, 1984. 7—27.Vajda György Mihály1975 'A' szecesszió természetrajza. Literatura 197-5,-2: 22—39. •CARACTERISTICILE STILULUI „ART NOUVEAU" ÎNTR-UN ROMANDE MIHÁLY BABITS ;(Rezumat)Autoarea lucrării îşi propune să abordeze problematica înnoirii stilului revistei„Nyugat" din perspectiva curentului literar cel mai important, stilul ,.art nouveau".manifestările acestuia in romanul „Gólyakalifa" al lui Babits Mihály. Lucrarea

A SZECESSZIÓ STILÁRIS SAJÁTOSSÁGAI45examinează, !n primul rînd, trăsăturile stilistice legate de forme lingvistice. Sîntdiscutate mai multe demersuri din perspectiva acestui curent literar şi se propune,pentru analiza stilului romanului in cauză, un model constituit clin trei factori:(1) motive decorative (simţurile senzoriale, iluzie, natură şi artă), (2) stilizareadecorativă şi (3) construcţii sintactice şi textuale „şerpuitoare", ritmate asemenealujerilor, în primul rînd, în fraze lungi caracteristice stilului individual al luiBabits Mihály, asociate de aliteraţii surprinzător vaste. Materialul stilistic bogat şidiscutat în lucrare arată că stilul predominant al lui Babits Mihály, în primaperioadă de dezvoltare, stilul „art nouveau" a avut un rol important şi în primulroman al scriitorului.

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVII, évi. 1993. 1—2. ízámAZ ELBESZÉLÉSNEHÉZSÉGEIOttlik Géza Iskola a határon című regényében„A művészetben nehéz olyat mondani, amivan annyira jó, mint semmit sem mondani."(Wittgenstein 1992a: 32)Megértés és magyarázkodás (I: 242—243) 11.1.1. Szavakkal MONDANI, hogy nem lehet mondani. De ha nemmondjuk, akár csak önmagunk számára is, ha nem FOGALMAZZUKMEG, akkor honnét TUDjuk, hogy mit tudunk (mit nem tudunk)? Az akisebbik gond, hogy elmondjam-e másoknak; a nagyobbik, hogy el tudom-eegyáltalán mondani: azt mondják-e .a szavak, amit szeretnék; azt jelentik-emások számára (is), amit én értek alattuk. („Az emberi nyelv eddigijelentéskészlete, összetételének szabályai, gondolkodásunk meglévő fogalmifelszerelése nem teszi lehetővé, hogy (. . .) nyelven inneni és nyelventúli, intuitíve megragadható tartalmakat kifejezzünk (...) A legfontosabbdolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkodni sem. Létezésünkalapjai — a hallgatás mélyén — sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat."(P: 213))1.1.2. A szavakat megpróbáljuk létraként használni: nyelven inneni tartalmakrólbeszélni úgy, hogy abban benne legyen a nyelven túli mondanivaló.Talán tudunk, vagy inkább érzünk bizonyos tartalmakat: elkezdjükboncolgatni (nézegetni, forgatni) a szavak mikroszkópja alatt —- és tudjuk,hogy nélküle nem boldogulunk vele. Tudjuk, hogy a nyelv torzító lencse— de nélküle nemhogy alig valamit tudunk közölni: magunk sem veszszükÉSZre a világot. (A számunkra létező világ valahol [valahogy] egyidősa — tág értelemben vett — nyelvvel.) A nyelv: az első kérdés — de(egyben) az utolsó is. („Ha egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkormeg is lehet válaszolni azt" (Wittgenstein 1989: 89). Valamit akarokmondani: szavakat keresek (közösséget keresek) — akár hiszek, akár nema találkozásban. (A „nyelv alkalmatlan a jelölésre, lévén hogy a jelölés,a megnevezés — Ottlik felfogásában — egyértelműsítés (bizonyos vonatkozásbanredukció) a dolgok sokféleségéhez képest (s ennyiben mindigpontatlan). (. . .) Ottlik ars poeticájának alapja végül is alighanem ez;a kitartás a vereségben, a kitartás a logbooknál, a hajónaplónál, szavakatkeresgélve mégis a dolgok körülírására. (. . .) Az ottliki nyelvfelfogástehát azt a modern, s egyben heroikus szemléletet képviseli e könyvben(A Valencia-rejtély), mely ugyan minden pillanatban érzékelteti a nyelvimegrendültséget s ezen keresztül a valóság elégtelenségét, de ugyan-1 Ezen szöveg egy olyan dolgozat rövidített változata, amely formailag elkülönítvehosszabb idézeteket tartalmaz az elemzett műből. Terjedelmi korlátok miattitt mindössze utalni tudok a regényréiszekre. Az „Iskola a határon"-ból vett idézeteketI-, a Próza kötetet P-, A Valencih-rejtélyt pedig az oldalszám elé tett Vbetűvel jelzem.

48 FARKAS EDITakkor még érzékelteti azt a korábbi állapotot is, hogy mindennek ellenére,a vereségek ellenére is elképzelhető az azonoslítás; a dolgoknak van belsőérzelmi-morális lényegük, igazságuk; mely ha soha el nem érhető is, demegközelíthető." (Dérczy 1990: 54—55)1.2. Az emberi tudat sajátos ADOTTsága. hogy nem tudunk egyszerreBENNE is lenni a dolgokban, és RÁlátni is: a LÁTÁS nem úgy TUDjaa dolgokat, mint mondjuk, a kéz. A művész nagyon ritkán éli bele magáta dolgokba: kell, hogy mindig maradjon valamennyi TAVlata. A kétfajtavilágmegtapasztalási módra jelképes példa lehet Czakó és MedveKÉPe: a kézzelfogható, mindenki — akárki által látható, egy ÉRTELMŰtollszár Davos behavazott látképével — és a még a tulajdonosa számára isszinte megfoghatatlan, csak a kezelhetőség kedvéért Triesztinek nevezett,szavakkal ki nem-, vagy nehezen kifejezhető Trieszti öböl. (A „rálátáslehetősége Ottlik Gézának egyik legfontosabb közlendője (. . .) látszólagostoldalékeleme, a „nehézségek" elbeszélésszempontú tagolása, nemformai vívmány és nem is „hangolás" — hanem központi, kikerülhetetlenregénymondanivaló mesterien „napvilágra rejtett" foglalata." (Tandori1981: 90)).Regény és elbeszélés2.1.1. Van, amikor a szerző nyilatkozik a művéről, és így megtudhatunkvalamit a saját- és a művének világa közti viszonyról (beleshetünk műhelyébe)— azonban ez nem túl gyakori. Miért erről ír, miért így; miféleMONDANI-VALó kívánkozik ki belőle, és egyáltalán MONDANI való-eegy regény? („A regény a hallgatás szövetéből készül. (. . .) Minek írhosszú regényeket, aki rövidebben és más módon is el tudja mondani,amit akar? (. . .) A regény (...) a nyelvet (. . .) építőanyagként, ábrázolásra(használja), nyelven inneni tartalmakat igyekszik létrehívni (. . .)másrészt maga is egy nyelven túli realitás. (. . .) Nem a szó volt kezdetben,hanem a mondai (. . .) Nem a mondat (. . .) hanem a bekezdés (. . .)Nem a bekezdés (. . .) hanem a regény. A regényt már csak a hallgatáselőzi meg. (. . .) A regény nem mondani akar valamit, hanem lenni akarvalami." (P: 184 -185))2.1.2. A „regényírással belépünk egy régi társasjátékba, s a megegyezéseit,játékszabályait be kell tartanunk, azaz nagyjából olyasfélét kell nyújtanunk,amit az olvasó vár egy regénytől — másfelől meg, éppen ellenkezőleg,nem olyasmit akarunk mondani, (. . .) hiszen ezt már elmondtákmások (. . .) megértés, népszerűség kedvéért nem mondhatjuk még csakegy kicsit másképp sem, (. . .) mert már azzal is mást mondanánk." (P:208) „Az író igazi hallgatása (. . .) hogy lehetőleg ne szóljon bele személyesena műve végső mondanivalójába. „Ne mondd a mondhatatlant,mondd a nehezen mondhatót" (Nemes Nagy Ágnes). A mondhatatlan aztánvagy elmondja magát, vagy nem. (...) a rendelkezésünkre álló eszközökkelne akarjuk egyenesen a lényeget (. . .) megérteni, mert törvényszerűen(. . .) hamis lesz minden ábrázolásunk (. . .) Nézzünk szembe végrea tudatlanságunkkal". (P: 210)

AZ elbeszélés nehézsígei492.1.3. A „kimondás kínja nem csupán regényelméleti kérdés Ottliknál.Mégcsak nem is ismeretelméleti probléma: tudható-e az, ami nem mondható.Mivel egyedül a jel révén létezik a jelentett, a jel pontos alakjaa jelentett létének, integritásának egyetlen biztosítéka, el tévesztése pediglétének kétségbevonása." (Horkay Hörcher 1991: 33)2.1.4. Van egy szöveg.— Első közelítésben egy regény: a MI világunk TÉNYe.— Második közelítésben (ha már felment a függöny, és beléptünk a regényvilágába): egy oknyomozó elbeszélés — írás.— Harmadik közelítésben pedig ott van a KÉP a KÉPBEN: miről szólMedve kézirata. (Azonban hogy a REGÉNYen belül mi kép és mi kép-aképben,annak eldöntése időnként elég problematikus. (Vö. pl. 3.2.13.)2.1.5. Miről SZÓL a regény; miről szól Bébé elbeszélése; és miről szolMedve kézirata? Talán a Trieszti öbölről. Hogy MIRŐL szól (próbálSZólni) a Trieszti öböl, azt talán segít megközelíteni egy hasonló mozzanat:amikor Medve meglátja az ezredessel beszélgető szőke nőt, emlékek,érzések kezdenek kavarogni benne — és egy dallammal próbálja rögzíteniőket. Valami szavakkal ki nem fejezhető, nagyon személyes tudásnakNEVET ADNI: valahogy mégis megfoghatóvá, Közölhetővé tenni.(Vö. V: 158—159)2.2.1. Nincs olyan, hogy az elbeszélés tárgya, és az elbeszélés formája.A történet MINDIG megformált valóság — valahogy úgy, ahogy SZÁ-MUNKRA sincs A világ és a TAPASZTALATI, TUDOTT világ: világunka MI világunk. Van VALAMI, de hogy az MICSODA, azt csak akkorTUDJUK meg, ha MEG tudjuk FOGALMAZNI. Akárhogy dadogva, képekkelvagy körülírásokkal: a VALAMIT meg kell ragadnunk. Jól-rosszul,többé-kevésbé. Hogy mi van benne a VALAMIben, azt mi magunk iscsak érezzük: tudásunk már mindig KlVÜL van. („Nem merném állítani,hogy mindez lényegesen vagy szervesen vagy akárhogyan hozzátartozika történethez. De azt sem merném állítani, hogy nem tartozik hozzá.Nem tudom, mi a lényege egy ember életének: a tettei, viselt, dolgai,vagy olyasféle megfoghatatlan apróságok, mint egy ködös téli reggeléneka hangulata. Nyilván elválaszthatatlanul hozzátartozik életünkhöz mindenfűszál, ami az utunkba akad: minden gondolatunk, vágyunk, törekvésünk;emlékeink, indulataink; egészségünk, pénzünk, munkánk, hitünk;a szívünkben bujkáló titkos várakozások és a pillanat látható, érzékelhetőjelenségei; s nyilván még sok minden. Ha regényt kell írnom CzakóPaliról, (. . .) nem nehéz összeszednem, hogy mit vegyek bele; de nemtudom, hogy mit hagyjak ki belőle." (P: 20))2.2.2. Ha tartjuk magunkat ahhoz a hallgatólagos szabályhoz, hogy alapkérdésekrenem kérdezünk rá, akkor nézzük meg, MIÉRT mondanak elTÖRTÉNÉSEKET — ESEMÉNYEKET a regényBEN: 2— Az elbeszélő-szereplő Both Benedek: mert Ha most el tudnám mondani(Szeredynek) Magdával való szerelme történetét, talán abból is kiderülnevalami értelem és valami megoldás. (I: 15). (Egy történés, ese-2Állítólag él Afrika mélyén egy törzs, amelynek tagjai, mivel létfenntartásuknem kerül különösebb erőfeszítésbe, azzal töltik az idejüket, hogy történeteket mesélnekegymásnak.4 — Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményeit, 1993/1—2

50 FARKAS EDITmény csak akkor megragadható (érthető), ha le van fordítva fogalminyelvre.)— Szeredy: egyrészt, mert elmondva a VELÜNK történt rosszat, hirtelenKÍVÜL kerülünk, a fájdalomból csak egy, a fájdalomról szóló meselesz — a zűrzavaros mostból RENDes múlt varázsolódik. Másrészt mertahogy az „Ereklye? Piff!" (I: 11) nyelvjáték mutatja: bizonyos dolgokatnem lehet elmagyarázni — de talán egy történet megértésén keresztülérthetővé válik az is, amiért a történetet elmondtuk.— Medve pedig ... ő is valamiféle rendet kerget, a VALAMI megragadásátkísérel(get)i (megfogni a Lunyacskát (Hamvas 1985)).2.2.3. A nagy mesterek, tanítók és próféták mindig példázatokban beszélnek.Elmondanak egy történetet: valamiért. Az író is szeretne elmondanivalamit — és ehhez megfelelő formát keres. 3 Egy tagolatlan MONDANI-VALÖhoz kell találni egy MONDHATót. Ezt a mondhatót olvashatjukúgy is, mint TARTALMAt (jelentést, jelentettet): a mese nem szól másról,mint az útszélre vagy a jó földbe esett magokról. A történet azonbanhordozhat szimbolikus jelentést is — ami egy bizonyos szinten átFORDÍTható,egy másikon azonban nem fordítható át fogalmi szintre (nem fogalmitermészetű), („kétszer, sőt háromszor is el kell olvasni valamit(...) s éppen a mese, a cselekmény az, amely ilyenkor lehullik a műről(...) S a mese helyett érvényesül a sokkal döntőbb, ami sohasem témájavagy tárgya a regénynek — de maga a mű, (.. .) így kerül bele, azazsohasem tudatos szándékkal, hanem véletlenül, szerencsével — kegyelemből."(P: 271))2.2.4. Otţlik Lengyel Péterrel beszélgetve azt mondja: „Van, aki azértlesz író, idősebb korban, mint én, mert valami mondanivalója van. Nekemnem volt semmi külön mondanivalóm, csak az emberi létezés és a világteljes egésze. (. . .) Vagyis az irodalomnak erről a nem közvetlen mesterségrészéről mondhatjuk el a rilkei értelemben,- 1 hogy nem külön hivatás— hogy a művészet lényegében nem külön szakma, hanem egyszerűenaz élet gyakorlása (. . .) Alighanem ilyen értelemben képzeltem elmagamnak hétévesen az írói pályát: hogy majd a létezés-szakmában dolgozom."(P: 204, 206)2.3.1. Ha a világot, a valóságot akarjuk vizsgálni, ezt csak a gondolatainkon(szavainkon) keresztül tudjuk: és a nyelv valósága nem a világvalósága. Az igazság pedig a mi igazságunk. A regény IGAZsága azonbannem a (köz)nyelv igazsága: épp azért, mivel a regény nem mondaniakar valamit (amitől talán számonkérhető lehetne valamiféle igazság) —hanem „lenni akar valami": maga is egy VILAG(kép) — képvilág, aminem igaz vagy sem, hanem VAN. (A világon BELÜL aztán már természetesenlehet valami igaz vagy sem, de az olyan típusú kérdéseket, mintpéldául, hogy „volt-e anyajegy Hamlet bal hóna alatt" (Kanyó 1980:164) — még a mű világán belül SINCS ÉRTELME feltenni.)3Itt nem arról van szó, hogy szerintem elválasztható egy műalkotásban (azalkotás, illetve befogadás folyamatában) a tartalom és a forma: de az elemzés szintjén,gyakorlati szempontból talán mégis.4„A művészet sem más, mint valamilyen módon élni." (Vas István könyvébőlidézi Ottlik.)

AZ ELBESZÉLÉS NEHÉZSÉGEI512.3.2. Ottlik regényt ír — Bébé oknyomozást(?) emlékiratot(?); és Medvemegintcsak regényt: irodalmat. Bébé azonban Medve kéziratát tényleíráskéntkezeli (hivatkozván Medve Csinálj vele, amit akarsz, édes öregem!(I: 18) felhatalmazására), és az irodalomban nem releváns őszinteséget,igazságot kér számon tőle. 3 így megpróbálja összemosni az irodalom ésa valóság világát — és épp ez világít rá arra a sajátos kapcsolatra, amiművészet és valóság közt fennáll — és ami miatt talán mégsem reménytelenvállalkozás irodalmat csinálni.2.3.3. Bizonyos dolgokban az igazság az őszinteség függvénye. Ha aregényvilágon belül vizsgáljuk, gyakran szembekerülünk azzal a problémával,hogy Bébé szerint másként történt, mint ahogy Medve emlékszik.De hát mit is jelent az, hogy őszinteség? Hiszen azt ő maga is elismeri,hogy a későbbi események más jelentést adnak a korábbiaknak.Mi hát akkor az igazság? Mi is történt valójában? Hány nézőpont kellahhoz, hogy valami interszubjektiív igazsággá váljon? (És ez még mindigcsak egy paradigmán, vagy ha úgy tetszik, nyelvjátékon belüli ő-sz(er)-inte-ség.)2.3.4. Az „Iskola" sajátosan keretes szerkezetű elbeszélés: a kerettörténetbeleszövődik az iskolai dolgokba. Nem egyszerűen egy FORMAi megoldás— fogás, hanem fontos, sőt legfontosabb TARTALMi elem: a Főszövegnem érthető (félreérthető) a kerettörténet nélkül. (Külsőleg „A regényegyetlen magyarázat a Szeredy Magdával kapcsolatos kérdéséhez."(Balassa 1982: 267) — belsőleg pedig „Az elbeszélés egy megismerési folyamatkomplex ábrázolása: egyrészt (. . .) önazonosítási kísérlet; másrésztaz elbeszélői, narrátori távolság gyakori váltogatásával a mű egészénekönreflexív viszonyulásaiból áll." (Hekerle 1988: 14)2.3.5. Az elbeszélés egy bizonyos időtartam alatt egy bizonyos idő alattlezajlott, megtörtént dolgokat mond el. Az elbeszélés azonban nem azonosaz elbeszélt tel: elmondani valamit csak valahogy (MAShogy) lehet. AzelbeszélésBEN Bébé hiába próbál valamiféle rendet csinálni: az időREND,az időben kibontakozó logikai, oksági sorrend állandóan felborul, és helyétátveszi az emlékezet szeszélyes(?) esemény kapcsolása: a szöveg a történetmondóik)emlékezetmunkája, asszociációi, lényegtulajdonítása alapjánszerveződik.2.4.1. Az elbeszélés nehézsége: hogyan lehet valamit nem valahogy, nemmásképpen, hanem csak úgy, ahogy VAN, elmondani? Miben rejlik háta lényeg? Mi a lényeges? Egyetlen szó is már állásfoglalás: értelmezés ésvetkőzés: én így látom — ilyen vagyok. (Vö. I: 296—297) Egyetlen archimedesipont helyett minden pont lehet az: és minden (néző)pont másvilágot mutat. (Kaleidoszkóp. Ugyanazt a képet nézve mi garantálja, hogyugyanazt is látjuk?)2.4.2. Valamiféle rend (struktúra, világkonstruáló szerkezet, elv) kikerülhetetlenülráerőszakolja magát a valóságra — a még rendezetlen dolgokvalódibb rendjére. Minden nyelv — és nyelv alatt nem csak a verbálisnyelvet, hanem egy adott kultúra nyelveit, írott és íratlan szabályokba5Ezen nem azt értem, hogy az irodalomBAN, például egy epikai mii világánbelül nem tehető fel az' „Igaz, hogy . . . ?" kérdés; de maga a világ nem igaz vagyhamis, hanem van — és világok KÖZÖTT nincs közvetlen átbeszélés.

52 FARKAS EDITfoglalt szegmenseit értem — a saját szemüvegén keresztül látja a világot:és hiába próbálunk kikukucskálni ez okuláré mögül. Olyan, hogyNyelv, A nyelv, nincs; az emberi kommunikáció (sőt, bizonyos értelembenaz állati is) át van szőve mindenféle nyelvjátékokkal, ilyen-olyanparadigmákkal. Az ember bukdácsol egyikből a másikba, keresztül ésközött: néha csak belecsöppen, máskor meg maga csinálja — és időnkéntvan egy olyan érzése, hogy azért e játékok mögött(?) van valami IGAZIis.°2.4.3. Valamiféle rendnek lennie kell. A dolgok összefüggnek egymással,és nekünk a feladatunk, hogy felderítsük: hogyan. Rend azonban sokfélelehet — de ki dönti el, hogy melyik az igazi? Valami kapcsolat van arajzolt szekrényrend és a szekrény valódi rendje között: azonban ha ott,ahol viszonymegfeleléseket kell keresnünk, a dolgok megfelelését kérjükszámon — nem egyszerűen a dolgok természete ellen vétünk, hanemmagunkat (vagy épp másokat) is fájdalmas zsákutcába kergethetjük.(I: 60)2.5.1. Időben létezünk: a biológiai idő velünk (bennünk), vagy az asztrológiaiidő akár nélkülünk is — telik. Az emberi lét azonban, ahogy aszemélyes életünkben megéljük, egyáltalán nem egyenletes, lineáris mozgású— kiterjedésű. Hogyan ragadhatja meg hát az író ezt a létet egy,a mérhető időhöz hasonló eszközzel: az írással? Hiszen az írás egyenletesenfutó betűivel, szóközeivel, sorközeivel, lapok egymásutánjával(könyvek soraival a könyvtárak polcain, hogy a „bábeli könyvtár" (Borges1986) iszonyatos tömörségű és mennyiségű betütengeréről ne is beszéljünk)analogonja lehetne a szinte végtelen felosztású időnek. A végtelenáramlású, hol lelassuló, hol felgyorsuló, néha pedig szinte egyáltalánnem mozduló' létet, hogy FOGALMAT alkothassunk róla, hogy MONDhassunkróla bármit is, szűk skatulyákba kell kényszerítenünk: a nyelvrendszerébe.Ráadástil a nyelvvel nemcsak a létező időt kell kiterítenünk,valamiféle SOR-RENDbe kényszerítenünk, hanem a teret is csak időben,valamiféle kameramozgással tudjuk befogni.2.5.2. Medve Gábor, a regénybeli író, illetve az általa M.-nek nevezetthőse, valamiféle idő nélküli világot kerget: amelyben egy tagolatlan,nem nyelv-jellegű KOMMUNIkáció kapcsolja össze az embereket — ésahol fonna nélkül is teljes és tökéletes minden. E rend-KÍVÜLI, érzékelésentúli, időn kívüli világ azonban csak önmagunkban, magányunk közöscentrumában található meg: és nekünk itt, a REND világában, a foghatóvalóság felszínén kell élnünk. De a VALÖ világban is, ahol a TÖBBIEK— köztük Bébé és Szeredy is — élnek, nehéz megragadni az időt. Mérhetjükórával, vagy kisatírozhatjuk a naptárból a letelt napokat, ahogyZsoldos tette (I: 127); vagy ahogy Colalto, kereshetünk valami viszonyulásipontot, és naponta emlékeztethetjük magunkat e viszony változására(I: 102) — de valójában valahol mindig kicsúszik a kezünk közül11\ világot a nyelv raszterén keresztül ismerjük meg: és mindig csak — a .raszter.öl függően — valahogyan látunk: részlegesen, tükör által homályosan — éssohasem az egi.zet, sohasem színről színre. Hogyan lehetne hát m = gis valamit álmenekíteni abból a tudá ból, amit a világ nyelvelötti vagy nyelventúli megtapasztalásábólkaptunk?

IAZ ELBESZÉLÉSNEHÉZSÉGEI53az idő; Lehet Bognár-nap vagy Schulze-nap, lehet szabadkézi rajz vagyfürdő, de a hetek teltével valahogy mindig felborul az idöREND — ésa helyét az emlékezet ellenőrizhetetlen RENDje veszi át.Nézőpont(játék)3.1.1. V an egyfajta (többfajta?) kulturális konvenció, aminek az ismeretealapján bizonyos formá(k)ban megjelenő szövegeket regényként azonosítunk.Ha kinyitunk egy ilyen regényt, az első oldal alapján meg tudjukállapítani az író nevét; s ha rendelkezünk valamelyes irodalmi műveltséggel,a nevet összekötjük egy bizonyos, meghatározott térben-időbenlétező (létezett), életrajzi adatokkal rendelkező személlyel. Ez az ember,mint szerző, az általa ismert konvenciók és a saját egyéni leleményealapján létrehozott egy irott történetet; van egyfajta rálátása egyrészt avalóságra, amelyben él — másrészt az általa tudott (átélt, képzelt, megálmodott)világokból létrehozott történetre. Minden regény (hosszabbprózaepikai mü) tartalmaz egy történetet — és a történetnek szükségszerűenkell lennie egy történetmondójának. Ez köznapi esetben magaa történet MEGCSINALója, nyelvi formába öltöztetője-öntője: azonbangyakori az is, hogy nem az elmondó az elsődleges megformálo: vagyisegy már nyelviként KAPott dolgot ad tovább. Az elbeszélésBEN (-KOR)az elbeszélő akarva-akaratlanul maga is a történet részévé válik: a hallgató—olvasónemcsak a történetet TUDJA MEG, hanem képet alkot•magának az elbeszélőről is. A regényben (vagy egy adoma másod-szájbólvaló elmondása, -meghallgatásakor) azonban, az íróról (KöZVETÍTÖről)csak alig valamit tudunk meg: ö szövegszinten nem jelenik meg. A történetetnem a szerző, hanem az elbeszélő LÁTja-láttatja. (A szerző aztlátja, hogy miért úgy lát az elbeszélő, ahogy.) Az elbeszélő nézőpontjábólismerjük meg az eseményeket, a szereplőket és a környezetet. Az adottregény, mint „irodalomjáték" (Odorics 1992: kézirat) feltételez egy befogadót:akinek az elbeszélő mesél. És végül van egy olvasó, egy történelmiszemély, aki a másik oldalon lép be az irodalom-játékba, és akitöbbé-kevésbé megfelel az elbeszélő (és talán a szerző) elvárásainak. (Vö.Szegedy-Maszák 1980).3.1.2. Tehát van— egyszer Ottlik Géza (az ember, aki író): a regény, mint tény létrehozója(ÍRÁS, SZÖVEG, KÖNYV).— Másszor Both Benedek, festő, Ottlik regényének főhőse és egybenelbeszélője, aki, saját emlékei és a barátja, Medve Gábor kézirata alapjánegyes szám első személyben egy dokumentumot ír(?), arról, hogySzeredynek Magdával ez az egész dolga úgy kezdődött, hogy Brassóbana fényképész házában vett ki szobát. De nem is, úgy kezdődött, hogyharmincnégyben vidékre helyezték. Illetve azt is tudni kell hozzá, hogy(. . .) Egyszóval úgy kezdődött, ahogy Medve kézirata: ezerkilencszázhuszonháromőszén. Igen. Mindenfélét tudni kell hozzá (I: 18) — ésami egyben, a Medve kéziratából átvett részletekkel együtt maga a regénv-(tény) (ELBESZÉLÉS).

54 FARKAS EDIT— Harmadszor Medve Gábor, a regénybeli író, és az ő regénye-regénytöredéke,amit Bébé, a festő dokumentum( = igazság)ként olvas (próbálolvasni) (KÉZIRAT).— Negyedszer — a két főhőssel együtt — azok a szereplők (Szeredy,Czakó, Merényi, Colalto, Apagyi. . .), akik nem szólnak bele a történetbe,hanem mintegy csak megtörténik velük (is) (REGÉNY(VILÁG)).— Ötödször az idegen(ek): azok az elbeszélő által feltételezett olvasók,akiknek(?) a történetet elmeséli.— És végül az olvasó: a müélvező és (vagy) kritikus. (OLVASATok).3.2.1. A regény első mondata így szól: Szeredy Dani motyogott valamitaz orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynaktámaszkodva, s néztük a sok napozó civilt. (I: 5) Mindjárt itt megtudjuk,hogy aki ezúttal mesél nekünk: magáról (is) mesél. Ázt látjuk (halljuk,tudjuk), amit ő (elmond), miközben mintegy újra átéli a közelmúlt, illetvekésőbb a régmúlt eseményeit. (Erre utalnak például az olyan mondatok,mint: Akkor még nem tudtam, hogy ennyi beszélnivalója lesz ma, nohamár rég nem találkoztunk.) (1:5) Hogy mikor volt ez a ma, azt rögtönmegtudjuk: Csakugyan meleg volt ezen a júliusi napon, ezerkilencszázötvenhétben.(1:5) — azonban az elbeszélés mostja homályban marad (shacsak nem vagyunk tájékozottak az irodalomtörténetben, a regény MEGírásánakidejére is csak következtetni tudunk.) Már tudjuk, hogy ki —,és rövid egy oldal után azt is megtudjuk, hogy KI(k)NEK beszél: anem-tudó(k)nak, nem-értő(k)nek, a nem-Minek: az idegen(ek)nek, akidnekmindent MEG KELL MAGYARÁZNI. Ebből a(z elbeszélésbeli) MOSTbólaz elbeszélő egy asszociációval átugrik 1944-BE; a Lukács fürdőbőlNagyváradra. Itt ismerkedünk meg Medvével, és két másik volt iskolatársnevével, majd Magdával, és Szeredy szerelmeivel — aztán visszatérünka Lukács fürdőbe, Szeredy kérdéséhez, s lehetséges (lehetetlen)megoldási javaslatához (Gábort kellene megkérdezni. (I: 817)). Bébénekeszébe jut Medve kézirata: és elkezdi olvasni — elkezdődik a történet aKERETEN BELÜL.3.2.2. Bébé a tényleges elbeszélést egy idézettel (ami már maga is idézet!)kezdi: Non est volentis. Ezzel az idézettel kezdődik Medve Gábor kézirata,melyet nem sokkal a halála után kaptam meg. (I: 19) Ezt a háromszót mintegy madeleine-silteményként használva, elkezd emlékezni. Elmeséliaz első napot a katonaiskolában — majd visszanéz a kéziratra: ésúgy olvassa, hogy MI is halljuk (2. fejezet).3.2.3. Itt jönne be az a bizonyos másik elbeszélő — a dolog azonban nemilyen egyszerű. Medve nem UGYANARRÓL beszél. (Más módszerrelmás tárgyat jelöl ki.) Itt egy újabb keret állítódik fel: Hamlet színházatjátszik a színpadon. Már egyszer beléptünk a regényvilágba, s látószögünkbőlmár eltűnt a világ-regényvilág, sőt talán a kerettörténet-főszövegkerete is: és most egy újabb keretbe kell belebújnunk. (Tehát nemkettős perspektívával van dolgunk, hanem egy kép-a-képben típusú7Mivel a regényben megjelenik maga a kézirat is, lehetőséget kapunk arra,hogy — Bébével szemben — irodaiamként, (művészi, fikciós szövegként) olvassuk.De mivel tudjuk, hogy ez a regény maga is egy regényben van, igy a szöveg sokkalátgondoltabb olvasásmódot követel.

AZ ELBESZÉLÉS NEHÉZSÉGEI55szerkesztésmóddal; s ez, mintha a képen ábrázolt kép más stílusú lenne,mint a kép maga: harmadik személyben íródik.) Medve kéziratának elbeszélőjevalahol M. mögött ÁLL: azt látja, amit ő; másrészt BENNEvan M -ben, hiszen nemcsak gondolatait-érzéseit, de emlékeit is ismeri:sőt FÖLÖTTE is van, hiszen nemcsak M. múltjába, de jövőjébe is betekintésselbír. És aztán kedvére ugrabugrál a három pozíció között, akármondatonként, sőt szavanként is. (Bár a MÖGÖTT és a BENNE nemmindig különíthető el, mivel mind a frazeológia, mind az értékszemléletsíkján azonosul M.-mel.).1.2.4. Bébé elolvasta, hogy mit ír az első napról Medve: és nem tetszettneki. Kiigazítja hát, és újabb részleteket elevenít fel, illetve elmondjaaz est hátralevő részének eseményéit. Mikor már más nem jut az eszébe,újra belenéz a kéziratba, s bár továbbra sem hiszi teljesen IGAZnak, amitMedve ír: mégis felolvassa nekünk — s a következő fejezet elején elmondjaa véleményét róla; majd tovább mesél. Még csak a másnapireggelinél tart, amikor visszaugrik Szeredyhez, a kerettörténethez. HogySzeredy a gyerekkoruk óta eltelt időt miért nevezi fölösleges viszontagságoknak,azt egy történettel világítja meg — azonban ennek elmondásakorBébé sajátos elbeszélői technikát választ. Szeredy szavait előszöregyenes beszédben adja vissza, majd függő beszédben, de úgy, hogy közbenSzeredy nézőpontjában maradunk:— Ó! Ohó! — mondta Szeredy, óriási tévedésben leledzem. Végtelenülnagy marha vagyok. Se nem harminc, se nem tizenhat, hanem mindennéltöbb és ősibb és eredendőbb, és mit tudom én, kilencéves Éva ésLilith (. . .) Aztán elmesélte a legelső szerelmét. (I: 36) És ahelyett, hogytényleg visszaadná Szeredy szavait, ő, Bébé mondja el a történetet. Látszólagcsak a személyes névmások változnak (az én-t mindenütt Szeredyrecseréli) — de megISMERÉSi szempontból többről van szó: nem derülki, hogy Szó szerint veszi-e át, amit hallott, vagy csak a LÉNYEGe az,a szavai mások. Ez a példázat(?) közelebb visz a problémához — s Bébévisszatér a kézirathoz.3.2.5. Most azonban már nem idéz: azt mondja el. ami Medve írásábólkimaradt — így viszont mi nem tudjuk meg, mi volt BENNE. Bébé HalászPetárt várja, felidézi barátságuk történetének epizódjait — majdmikor Petár pálfordrdásán keseregve nem vett tudomást a körülöttetörténőkről, Medve kéziratát hívja segítségül, hogy elmondhassa, mi történt.De nem idéz: hasonlóan Szeredy első szerelmének a történetéhez,nem tudni, hogy egyszerűen csak átírta a kézirat M.-jeit Medvé-re, vagypedig szabadon ÜJRAMESÉLI a Medve által leírtakat. Medve is emlékezik— és ábrándozik; Illetve igyekezett végiggondolni egy fontosnak véltdolgot, ami valami módon kapcsolatban volt a Trieszti öböllel (I: 47).3.2.6. Medve SAJÁT emlékeibe nem tud beleszólni Bébé — azonbanamikor olyan dolgokat ír le, amire ő is emlékezik, sőt JOBBAN emlékszik,megint átveszi a szót; majd a következő fejezetben meg is indokolja,hogy ezeket a dolgokat miért nem TUDJA Medve: mert jóformán kizárólagaz álmos szemű Merényit nézte önfeledten (I: 55).3.2.7. Bébé elmeséli a második napot., majd a fejezet végén utal a kéziratra(olyan sűrű köd szállt le — igaza van Medvének —, hogy ettől

I56 FARKAS EDITfogva minden összezavarodott. (I: 63)): de mi nem LÁTJUK, mire. (Nemismerjük meg a kézirat ide vonatkozó részét.) A második napon kezdődikaz összezavarodás — és ITT kezdődik az emlékezés összezavarodásais. Most Bébé visszatér az első naphoz: mesél Czakó Paliról — majd aztírja: Este az történt, hogy Czakó éppen Medve Gáborral beszélgetett,amikor az álmos nézésű Merényi a szemünk láttára kétszer pofon vágtaEynatten Vincét. (I: 65) Azonban tudjuk, hogy Merényi, ahogy HalászPetár vagy Szeredy is, nem tartozik az újoncok közé, így ez nem történhetettaz első nap estéjén, sőt, a máscdikon kellett történnie, hiszenegyértelműen azonosítható az előző fejezet jelenete (Schulze már benn isvolt. (. . .) Megállt az ágysorok végében, háttal a mosdónak, közvetlenüla földön hanyatt fekvő Czakó és Medve Gábor mellett. Rá sem nézett akét újoncra. A bajusza mozdult meg. A szájával pedig ezt mondta:— Auf die Platze! (I: 63) és az itteni: Schulze tiszthelyettes megállta földön heverő Czakó és Medve mellett, mintha ott sem lennének.— Auf die Plátze! (I: 68)?: 2.8. A következő négy fejezetben Bébé ennek az estének további-,illetve a harmadik és negyedik nap eseményeit mondja el. Ezután megintösszeveti a saját emlékeit Medve kéziratával: felolvassa az idézetet, majdelmondja, ahogy SZERINTE volt — ami szerinte az igazság. Ez az IGAZ-SÁG azonban akkor kezd gyanússá válni, amikor Bébé az elbeszélésbenodáig ér, ahcl Medve és Drágh eltűnik a többiek szeme elől: Ahogy befordultaka kis kórház kertjébe, Medve egy pillanatra megállt (. . .) Ekkorváratlanul megszólalt a szigorú képű Drágh:— Fáj? (I: 94) De ha csak ez lenne a baj az igazsággal, még talánmeg se zavarná az olvasót — azonban később, levélírás közben ezt írjaMedvéről: Egy pillanatra elkápráztatták a főhadnagy szavai. Jólesett nekia tapintatosan tudomására hozott dicséret, hogy sikerült a dolgozata. Egypillanatig még azt is készpénznek vette, hogy a bajával csakugyan hozzájukfordulhat. (I: 95) Ezt semmiképpen nem TUDHATJA, valószínűlegezt is, mint ahogy később jelzi is, a kéziratból veszi: Medvének, ahogyírja, jólesett látni öt hetente négyszer-ötször, de tudta, éppoly kevésköze van az életünkhöz, mint a többi tisztnek (I: 95) — innéttől tehátBébé összecsúsztatja a két SZÖVEGet. és hogy mi a SAJÁTja, és miMedvéé, azt csak olyankor tudjuk megkülönböztetni, ha például Medvérőlbelső jellemzést ad. hiszen mint 'írja. ezekről nem beszélgettek, tehátnem is tudhat máshonnan.3.2.9. Véget ér a negyedik nap — és ezután teljesen elszabadul az IDŐ.A második rész így kezdődik: Egyszer arra ébredtem, hogy zuhog azeső. (I: 101) Ébresztő: Vagy talán nem is aznap éjszaka történt, hogyfelébredtem az esőre? Mióta vagyok itt? Colalto, ahogy még álmából felpattant,régi mozdulatával lerúgva magáról a takarót, és előregurulva,halkan egy számot mondott mindig maga elé:— Százhárom.Vagy: Hetvenhárom. Vagy harminchárom? Nem, az nem lehetett akkor.Colalto a napokat számolta, hogy mennyi van még hátra a karácsonyiszabadságig (. . .) Rettenetesen sok nap volt még hátra. Civil időszámításban— ha közös nevezőre lehetne hozni ezt a kétféle időmúlást —

AZ ELBESZÉLÉS NEHÉZSÉGEI57legalább tíz-tizenöt esztendőre való (I: 102) Öltözködés közben még mindignem tudja, hogy két-, négy- vagy hat hete van-e itt, sőt a csnklönúgy tűnik neki, hogy talán akár egy másik évben is lehetett, bár eznem valószínű, hisz akkor már senki sem volt ágybavizelő, pedig jól emlékszikaz ágyak végébe kikötött törülközőkre. (I: 104) De a fehérneműosztáskorbeugrik neki Medve fekete zubbonya — azonban az újoncokcsak öt hétig jártak ebben, tehát mindenképpen hamarabb kellett történnie:de micsodának? A fekete zubbonyról eszébe jut a fekete kéz; ésa nap, amikor ők is rendes, csukaszürke házizubbonyt kaptak, és kivonultakgyakorlatra.3.2.10. Bébé emlékezik: nem úgy, hogy mintegy visszahelyezkedik akkori,tízéves énjébe, az akkori időbe — hanem felnőttként tekint vissza teljesenmúltjára. Látszólag egy történetet mesél, azonban nem egyszerűen, hogyszórakoztassa a hallgatóit, vagy magáért a puszta emlékezésértnosztalgiázásért,hanem mert valami ÉRTELMEt keres. Tudja, amitakkor még nem: és ezzel a tudással keres valami MEGOLDÁSt.3.2.11. Este fenéken billentette Medvét, ez felidézi benne a rúgások jelképesszerepét — és a rugdosókat: Merényiéket. Közéjük tartozik SzabóGerzson is, akinek, pontosan emlékszik a dátumra, szeptember 15-én,szombaton odaajándékozta a gyönyörű sárga csomagolópapírját. Elkezdimesélni, hogyan is történt, elmondja a másnapot is, sőt a hétfő délelőttieseményeket, amikor Medvét nekilökték a vizelde falának — de aztánrájön, hogy mégsem jól mondta el a dolgokat. Megpróbálja mégegyszer.de épp ettől a mégegyszeri nekifutástól válik még világosabbá, hogy avilág, az életünk sokkal gazdagabb annál, mintsem bármiféle emberi eszközzelmegragadható lehetne a maga teljességében.3.2.12. Az időszámítással mindig baj van. Bébé hiába próbálja magát tartaniaz események időrendjéhez: emlékezete keresztül-kasul bóklászik amúltban; az asszociációk ellenőrizhetetlenül bukkannak fel a tudata mélyéről.Schulze és Bognár felügyeletének váltakozásán kívül csak az iskolairend tagolta úgy-ahogy az időt — Medve is ez alapján számíthattaki, hogy hétfő leheteti, amikor meglátták Kovách Garibaldi ezredest aszökőkútnál egy szőke hölggyel. És itt Bébé megint átadja a szót Medvekéziratának. Idézőjellel, tehát szó szerint veszi át, azonban mindjárt anegyedik sorban bakizik(?): M. helyett Medvét ír. és végig ennél is marad.Ez még a kisebbik gond, de a két szöveg összecsúsztatása több problémátis felvet. Az csak formai kérdés, hogy Medve M.-nek nevezett főhősénekGábor volt-e a keresztneve, 8 azonban a következő fejezetben,amelynek történéseit Bébé meséli el, teljesen egyértelmű, hogy ezeketcsakis a kéziratból tudhatja, hiszen a félszázadtól messze beszélgetettanya és fia: ráadásul Medvének olyan mély, csak a maga számára (smég így is nehezen) megFOGALMÁZhato gondolatait mondja el, amirőlnem beszélt Bébének. Ha pedig a kéziratból veszi át. megfeledkezikarról, hogy ott nem Medve Gáborrol, hanem M.-röl van szó. Mivel ittBébé nem volt jelen, (az első két bekezdést leszámítva) olvashatjuk úgy8így szólítja öt az édesanyja: azonban semmi biztosítékunk nincs arra. hogyez a megszólítás ténylegesen benne volt-e Medve kéziratában, vagy csak Bébé tettehozzá.

58 FARKAS EDITis, mint idézőjel nélküli idézetet; azonban a következő (9.) fejezetben akét elbeszélő teljesen összeolvad. Az első két bekezdés egyértelműen Bébénézőpontja: ezt jelzik a. többes szám első személyü igealakok. A harmadikbanazonban ezek helyét átveszik az egyes szám harmadik személyüigék (Kmetty Fidélnek is finom, lányos arca volt (. . .) Mancinak hívtákemiatt (I: 152)); és Medve megnevezése is inkább azt jelzi, hogy valamifélekülső néző beszél itt: A Manci galacsinjai többnyire eltaláltákMedve tarkóját, de az újonc hátra sem fordult. (I: 152) Ettől kezdvetöbbnyire Medve gondolatait, emlékeit tudjuk meg, de már nem olvashatjukidézetként, hiszen a külső események Bébé szemszögéből, egyesszám első személyben vannak leírva. Megemlíti, hogy a köd miatt mindenkilazsált a csuklón, kivéve Medvét; majd utána, hogy a folyosónfenékbe rúgta. Ennek kapcsán mesélni kezd a fenékbebillentés szabályairól,majd megemlíti azt, amikor később újra meg újra megrúgta Medvét(és amit egyszer már elmesélt). Medve megértette a rúgás jelentését:Megértette, vagy így értette: mert a kéziratából vettem át ezt a mondatotis. (I: 160) Vagyis az elbeszélő teljesen szabadon kezeli a kéziratot, mintegyfényképként használva: mesél valamiről, s közben nézegeti a fotókat,amiket hol megmutat nekünk, hol csak ő maga nézi, és mi nem tudhatjuk,hogy magától jutnak-e eszébe a dolgok, vagy a képek alapján beszél.így egyrészt úgy tűnik, hogy nem fontos, milyen szavakkal mondjael a történetet; az sem lényeges, hogy ki mondja (ki emlékszik rá); máskorpedig mégis fordít egy-egy képet, több-kevesebb kommentárralkísérve.3.2.13. Az arcokról, Medve arcáról eszébe jut a fényképezkedés és afényképkiosztás, erről meg Öttevényi, aki előtte csuklózott, illetve nemcsuklózott a ködben; a ködről pedig az az élettapasztalat, aminek gyökereiide nyúlnak vissza: azóta soha nem érzek pánikot sűrű ködökben,általános zűrzavarban, világfelfordulások idején (. . .) Szeredyvel példáulnemegyszer ezzel a kitanult, ősi nyugalommal eregettük el a fülünkmellett a hatalmasok ködbe kiabált, fejvesztett vezényszavait. (I: 163) —hogy hogyan, arra példa 1944 nyara — és itt folytatódik az első részbenelkezdett" Szeredy—Magda történet, amikor Jaks Kálmán segítségévelsikerült Pestre menekülniük. E fejezetnyi ki(vagy inkább vissza)térőután visszakanyarodik Jaks barátjának, Öttevényinek a történetéhez. Ebbena fejezetben megint feltehető a Mi hát a lényeges? kérdés: előszöris, hogy miért kell egyáltalán Öttevényiről beszélni; másodszor, hogy mitkell elmondani vele kapcsolatban. Itt ír arról, hogy Júlia levele nyománelkezdték Bébének szólítani; hogy Medve is kezdett járni reggelenkéntmisére; Tóth Tibor jelleméről; Matej kacsazsírjáról és annak dicstelenvégéről; ez utóbbit, mint később kiderül, azért meséli el részletesen, mertÖttevényi esete ilyesféleképpen kezdődött (I: 173). Schulze megénekeltetiÖttevényit, Bébé szerecsendiót talál és csomagot kap Júliától, elkezdikBébézni — majd kiderül, hogy Öttevényi feliratkozott panaszra. Részletesenelmondja a kihallgatásokat, Öttevényi kicsapatását, majd a rákövetkezőnapokat. Visszatér a fényképkiosztáshoz, és újra meg újra eszébejut az Öttevényi-ügy. Szeretne nem gondolni rá — ezért próbálja kibeszélnimagából. Hogy még mindig nem tanulta meg a szabályokat, arra

AZ ELBESZÉLÉS NEHÉZSÉGEI59Szeredy figyelmezteti: — Ide figyelj — mondta. — Járt velem az elemibeegy ilyen balfék, mint te! (I: 194)3.2.14. Ez után (16. fejezet) Bébé újra Medve kézirata alapján beszél.Az előző fejezet végén KÍVÜLRŐL láttuk Medvét, amint jön vissza akápolnából, és jelenti Schulzénak, hogy kihallgatásra kell mennie, mertbetört egy ablakot; itt pedig BELÜLRŐL látjuk: mi jár a fejében. Arragondol, hogy talán megint fogdát kap — és visszaemlékezik arra, amikora zsíroskenyér földhözvágása miatt zárták el tizenkét órára. Aztán viszszajönSchulze, és . . . Medve nem kap fenyítést: ha nem ő törte be, hátnem ő; a növendék nem hazudik. (I: 206)3.2.15. A következő (17.) fejezetben megint Bébé szemével látunk. Kiderül,hogy ez az a nap, amikor Marcell főhadnagy kiosztotta a fényképeket.Az idő körkörösen áramlik, mint a köd: fel-felvillan egy-egyrészlet, aztán hol mellette, hol kicsit távolabb egy másik; a gomolygóemlékezés-időben hol többet, hol kevesebbet lehet látni; hol többször,más-más élességben-megvilágításban előbukkan egy már látott részlet,hol pedig sehogy sem állnak össze egységes képpé a töredékek — sjöt,mintha már mi magunk (vagyis az elbeszélő, aki lát és láttat) sem lennénkugyanazok: hol meghatározott helyről, meghatározott módon látjuka dolgokat (Bébé SZEMével) — hol pedig valami határozatlan pozícióból:MedvéBEN, vagy inkább olyan KÖZel hozzá, ahogy még talán sajátmaga sincs magához. Erre jó példa Medve szökésének leírása. A fejezetmásodik felében derül ki, hogy Medve eltűnt: itt még csak annyit tudunk,amennyit Both Benedek növendék tudhat; a fejezet utolsó soraazonban már alighanem a kéziratból származik, hiszen ott egyedül voltMedve, illetvet a kézirat elbeszélőjéVEL: Medve, anélkül, hogy tudtavolna, már jó idege idegen országban járt. (I: 214) Hol a tájat látjuk,hol Medvét; Bébé itt egy olvasatot ad (: hogy mertünk az eszébe jutni?(I: 216)) — majd visszatér saját emlékeihez, de amikor újra Medve kerülSZÖba, megint felhasználja a kéziratot.3.2.16. Hosszú volt az ősz, és nem történt semmi. (I: 225) tudtunk mármindent, és mégis, mégis vártunk valamit. (I: 227) Nem történt- semmi.(I: 228) míg egy szép napon, december első hetében le nem esett a hó.(. . .) Erre a lehetőségre nem is gondoltam. (I: 230) Tiszta és puha szőnyegetterített lábunk elé az égi kegyelem. (I: 231) A második rész végénlehull a hó — a harmadik rész címe azonban a páli idézet második része— és így, bár a hó már az idézet harmadik részére utal, tudjuk, hogya történet folytatása korántsem felhőtlen.Az elbeszélő továbbra is megmarad annál, hogy kibogozhatatlanul összemossaa saját emlékeit a Medve kéziratában olvasottakkal. A másodikrész 11. fejezete óta már nem emlékezteti az olvasó(i)t, hogy ez emlékidézés:ezután már folyamatosan benne maradunk 1923-ban. Most visszaugrunka közvetlenül Medve szökése utáni eseményekhez: fogdában ül,majd kórházba kerül és aztán megint december lesz. és Halász Petárfelrajzolja a táblára az első felkiáltójelet. Aztán eltelik a karácsonyiszünet is, és hirtelen, mintha meglódulna az idő: Bébé az 1925-ös húsvétiszabadságról kezd el beszélni — amikor fent volt Czakóéknál; majdCzakó mesélőkedvének ecsetelése közben szó kerül a növendékek rádiómániájáról,majd újra visszatér a húsvéti szünetre, a mozira, amikor

60 FARKAS EDITtalálkozott Medvével, majd a szabadságról visszavivő vonatról eszébe jut,hogy Egyszer Medve meghúzta a vészféket. De ez egy évvel később történt.(I: 269)3.2.17. A következő fejezet pedig már (még?) 1925 őszével kezdődik: az1924-es év mintha nem is lett volna, vagy olyan gyorsan múlt el, hogynem maradt belőle semmi. 1925 azonban már egészen máshogy fontos,mint ahogy a katonaiskolában töltött első napok, hónapok. Most Bébészinte FOLYAMATosan mesél: könyvek, újságszerkesztés, szfnházasdi, zenélés.beszélgetések, sőt egy nagyszabású verses színjáték is: minthaMerényiék nem is léteznének. (I: 313) És mégis, aztán mintha nem Merényiékszűnnének meg, hanem ők (vagy legalábbis Bébé) olvadnánakbe Merényiék közé. Bébé velük mehet a toronyba, az órához, magukkalviszik csomagokat fosztogatni a szünetekben, beveszik a focicsapatba —sőt. Végül annyira megváltozott a helyzet, hogy Medvét is bevették egyszera csapatba fedezetnek. (I: 320) Senki sem maradhatott ártatlan(I: 169): azonban mégis, néhányukban kiirthatatlanul megmaradt a vágy,az igény a tisztaságra. Ez a kívülmaradás — másféleség fejeződött kikimondatlanul az citletizálásban: szemben Merényiék futballozásával —a tekintélyuralom helyett a tárgyilagos centikben-méterekben, másodpercekben-percekbenkifejezhető viszonyok. És ekkor, hirtelen összeomlikMerényiék hatalma. A lányos, mindenért sírva fakadó Tóth Tibor áruljabe őket Hanák főtisztelendőnek — azonban Tóth Tibor, akármennyitszenteskedett, csodákra nem volt képes. Inkább csak a kegyelemdöféstadta meg egy ingó rendszernek, s elég csúnya, szinte igazságtalan, kegyetlenkegyelemdöfést. De hogy voltaképpen hogyan és miért csaptákki őket, ez rejtély maradt. (I: 358)3.2.18. Aztán nyár lett, atletizáltak és uszodába jártak, meg zenéigettek— és csak most, Szeredy hegedűje kapcsán lépünk ki újra az ISKOLÁból;vissza a Lukácsba, de már nem 1957-ben hanem egy évvel később:amig olvastunk (mesélt nekünk Bébé) eltelt egy év. Ezáltal, hogy az elbeszélésbebeleépül az ELBESZÉLés ideje is, sajátos idődimenziók csúsznakegymás mellé. A hozzánk legközelebb álló a regény MEG'irásának,vagyis első megjelenésének. Kiadásának ideje: 1959. Az elbeszélés vége1958 nyárelője -— azonban az elbeszélésen belül meg kell különböztetnünkkét síkot. Van egyrészt a dolgok rendje; másrészt a szavak rendje:amikor történnek a dolgok; és amikor reflektálunk rájuk. A regényenBELÜL a dolgok: a ke7-etesemény(ek) és Medve kéziratának olvasása;illetve vele összefonódva az emlékezés: a szavak pedig, amikor az elbeszélőelmondja mindezt. (Attól még csak érdekesebb, hogy a történetnekmég nincs vége, amikor elkezd a mesélő mesélni, és a keret révén a történetelbeszélése is részévé válik a történetnek.) Az ilyen típusú regényjátékegyik alapszabálya, hogy amikor olvasunk, el kell felejtenünk, hogyaz elbeszélőn kívül létezik egy szerző is; de ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk.mert akkor épp a lényege siklana ki a kezünkből: valahogyúgy viszonyulnánk az olvasottakhoz, ahogy Bébé Medve kéziratához: irodalomhelyett TÖRTÉNETet találnánk. A dolgot mégsem lehet azzal megoldani,hogy van az elbeszélő, aki BESZÉL, és van az író, aki ÍR. Hatovább olvassuk a REGÉNYt, kiderül, hogy csak a regény ér véget: atörténet nem. (De hát ez hosszú történet, és ráadásul nincs is még vége.

AZ ELBESZÉLÉS NEHÉZSÉGEI61(I: 365) — lásd még Ottlik Buda című regényét.) Szeredy még szeptemberben— 1957-ben — felment a hegyre, a Mátrába, itthagyván Magdát,akivel a nyár elején összeköltözött, és mindent; -aztán mégis visszajött.3.2.19. Megválaszolódott hát a kérdés? 9 A kerettörténet itt lezárul: a történetnekazonban nincs vége. A negyedévesek egy hajóúttal búcsúznakaz iskolától — de azt is megtudjuk, hogy ősszel a hadapródiskolában folytatjáka tanulmányaikat. Valami lezárult — valami kinyílt. Átlépték ahatárt? Vagy csak meg(kitapasztalták a határt: be(el)határolták-határtalanítottákmagukat? Mi TÖRTÉNT? Megválaszolódott, vagy egyszerűeneltűnt a kérdés? („Az élet problémájának megoldását e probléma eltűnésejelenti." (Wittgenstein 1989b: 89))Nyelvjáték(tér)4.1.1. Ottlik „iskolájának" egyfajta határonlévőségét jelzi az egész szövegenvégighúzódó sajátos nyelvhasználat is — és itt megint nem csak averbális nyelvre gondolok. A különböző életformák (nyelvjátékok) köztnehéz az átbeszélés: Nehéz ezt. megmagyarázni idegennek. (I: 6) („Egynyelvet beszélni: egy tevékenység vagy egy életforma része." (Wittgenstein1992b: 30)) Bébé mégis megkísérli — egy másik nyelvjátékban —megmagyarázni, értelmezni az iskolai nyelvhasználatukat.4.1.2. A növendékek maguk között egy (több) sajátos jelrendszert — közlésrendszcrtalakítanak ki. A durva katonai nyelvezethez hozzátartoziktöbbek között a rúgások nyelve (Például) ennek segítségével olyan jelentéseketlehet létrehozni, amiket egyébként nem lehetne MONDANI:amit csak MUTATNI lehet, amire csak rámutatni lehet: megÉLNI, megérteniszavak nélkül. Ezért fontos, hogy megmugyarázliatatlanok a nyelvjátékoK:ha talán mégis lehetséges a szavak, fogalmak rendjébe be nemzárható, más ontológiai státusú tudás, egy más természetű megértés: ezcsakis megértés, megélés lehet — és nem megmagyarázás.4.2.1. Az egyes nyelvjátékokat nem szabad (nem lehet) összekeverni: 10más az, ha csinálunk valamit, más, ha mondunk, más, ha megpróbáljukmegmagyarázni, hogy valamit miért tettünk — mondtunk; és megint más,ha ezt az egészet egy másik nyelvjáték szavaiként használjuk. (Például,amikor regényt írunk — olvasunk.) „Nyelvem határai világom határaitjelentik." (Wittgenstein 1989b: 70) — és bár a nyelvemmel nem tudoktúllépni a határokon, mégis tudnom kell (meg kell tapasztalnom), holhúzódnak ezek. Egy nyelvjáték egy világNÉZET: bárkinek megváltozhata világKÉPe — azonban egyszerre senki nem láthat két szemüvegen keresztül.Nem elég megtanulni a nyelvjátékokat: azt is tudni kell, mikor» De hát mi is ez a kérdés? A regényben nem hangzik el! Szeredy azt ismételgeti:összeköltöztem Magdával. (I: 5) — s erre kell valamiféle választ, megoldásttalálnia Bébének. A regény tehát tulajdonképpen egy kimondatlan kérdésrekeres választ: és ahogy Medve bizonytalan maradt afelől, hogy anyja megértette-ea kimondatlan kérdését — mi sem tudhatjuk, hogy megértettük-e a választ.10 Ezen azt értem, hogy az életünket nyelvjátékok között éljük, az élet nemAz élet, hanem életek: világok, világmegtapasztalási- és megélési paradigmák: legyenekezek készen kapottak vagy éppen általunk konstruáltak.

62 FARKAS EDITmelyik érvényes. Néha azonban hiába próbálgatjuk a birtokunkban lévőszemüvegeket: egyikkel sem látjuk, hogyan kéne viselkednünk — ilyenkorkénytelenek vagyunk egy új szemüveget kitalálni.4.2.2. Egy nyelvjáték mindig feltételez valamiféle KÖZÖSséget: ennekbemutatására legalkalmasabbnak a nyelvjáték születése mutatkozik. 11 Azújoncoknak, bekerülvén a katonaiskola világába, meg kell tanulniuk azeddigi életüktől gyökeresen különböző életet élni. Van, akinek ez gyorsanés könnyen megy — mint például Czakónak —, és van, aki nagyonnehezen tanulja meg: mint Medve. Hogy mi a helyzet, erre BébénekSzeredy mutat rá: egy történeten keresztül, ami aztán egy, az iskolainyelvjátékon belüli, csak kettejük által értett (használt) nyelvjátékotteremt („Ereklye? Piff!" (I: 212)). Egy nyelvet csak az tud használni (egynyelvjátékban csak az vehet részt), aki ismeri a nyelvhasználati szabályokat.Az egyes nyelvjátékok határait a szabályismeret, vagyis az értéshúzza meg —- és csak az érti meg, akinek mentális világa hasonló a nyelvjáték-közösségtagjainak mentális világával. Egy nyelvjáték nem magyarazhatómeg (csak megmutatható — a magyarázat már egy másik nyelvjáték):a nyelvjátékot közben tanuljuk meg; a benne való részvétel feltételea megtanulásának. Hogy már ismered, ez a benne való helyes cselekvésbenderül ki; így legitimálod magad az adott nyelvjátékban — sekkor, résztvevőként már akár magad is alkothatsz új szabályokat. Mivelegy nyelvet beszélni egy életforma része: a határokat tiszteletben kelltartani — aki ezt elfelejti, azt a „nyelvi főnök" szankcionálja. (Vö. Odorics1992: kézirat.)4.3.1. Nincs olyan, hogy A nyelv: csak nyelvjátékok. Bár képesek vagyunkbizonyos fokig nyelvileg reflektálni a nyelvünkre (vagyis beszédközben tudatában vagyunk annak, hogy beszélünk, hogy a nyelvünk nemátlátszó) — tehát létezik metanyelv — hiszen már maga a nyelv szó ismetanyelvi —: azonban nincsenek METAnyelvjátékok. (A nyelvjátékotnem lehet megmagyarázni, csak megmutatni — leírni.) Az „Iskolá"-ban(-val) is több nyelvjáték játszódik:— Az első a szereplők párbeszédei (kommunikációja, egymás közti közlekedése).Bébé elbeszélésének éppen ez az egyik legfontosabb problémája:hogyan lehet ezt a komplex, csak nehéz beavatódási folyamatbanelsajátítható (elsajátított) nyelvjátékot érthetővé tenni mások számárais. Van egyszer a történetbeli nyelvjáték, amelyben maga az elbeszélőis aktív résztvevő;— és van az erre a nyelvjátékra reflektáló, ezt — időnként akár sikertelenülis — megmagyarázni próbáló nyelvjáték: maga az elbeszélés. 12— A harmadik nyelvjáték a regény-játék: az elbeszélés kontextusa; vagyishogy ez az elbeszélés, mint REGÉNY létezik — nem Both Benedek, a11Nyelvjátékokon — Wittgenstein nyomán — egyrészt értem „a nyelvet ésazokat az tevékenységeket, amelyekkel a nyelv összefonódik"; másrészt a konkréteseteket, amikben e nyelvhasználat megvalósul (Wittgenstein 1992b: 21) — itt ezutóbbiról van szó.12Természetesen ezt nem úgy értem, hogy az elbeszélés azonos a történetnyelvjátékainak magyarázatával: hiszen a történet is több, mint nyelvjáték; igy azelbeszélés is több (?), mint egy nyelvjáték magyarázata.

AZ ELBESZÉLÉS NEHÉZSÉGEI63festő meséli nekünk, hanem Ottlik Géza, az író. (Vagyis, hogy ne szaladjunkfel a színpadra kiszabadítani Desdemonát Othello kezei közül.)— És itt kezdődik az irodalom-játék. A regénnyel valamiféle viszonybanvan maga a szerző is: azonban ez nem azonos a regény-játékkal: a regényenTÜL már ő maga is csak egy olvasó, az irodalomjáték-közösségegy tagja, mégha sokak szerint a legavatottabb tagja is. (Az irodalomjátékrareflektáló irodalomtudomány-játék (és/'vagy irodalomkritika-játék)három alaptényezőt különböztet meg az irodalomban: mü, szerző, olvasó.Ez szerintem a regény-játék és az irodalom-játék egybemosása miatt lehetséges(lehetetlen). Az irodalomjátékban nem vesz részt (vagy legalábbisnem SZERZÖként) a szerző — ugyanúgy, ahogy a regény-játékban semaz olvasó. Bár a legtöbb író (művész) a „létezés-szakmában" dolgozik(P: 206), regényjátékot csak a regény alkotásának folyamatában játszik.Az elKÉSZült mü átlép az irodalom-játékba: amit EGY olvasó játszik aművel — természetesen többé-kevésbé egy adott közösségben konvencionalizált-kanonizáltszabályok alapján.— Az ötödik nyelvjáték az, amivel például én most itt KÖZBEN próbálkozom:irodalomRA-játék. Ebbe beleférhet mindaz, amit Ottlik mondott— írt az „Iskolá"-RÖL, amit lelkes és kevésbé lelkes kritikusok —irodalmárok írtak Ottlik regényéről — és bármi más, a TIT-előadástóla szakdolgozaton át a baráti beszélgetésekig.— (Természetesen egy REGÉNY még rengeteg játékba belekerülhet: kiadó,nyomda, könyvesbolt, papírnehezék, csomagolópapír... de ez márnem IDE tartozik.)„A ha tárolás iskolája" (Balassa 1982: 255)5.1.1. Minden iskola REGULÁzás: valamiféle rendbe kényszerítés (kényszerülés— felvállalás). Az iskolázás az, ahol megszerezhetjük a (valamiféle,bármiféle) rálátás képességét: egyfajta rendet-rendszert; rasztert vagyszemüveget.5.1.2. Iskolába járni mindig vereség: valamit elveszítünk. Később talánmár választhatunk a szemüvegek közül — de előtte el kell jutnunk néhányhatárra: el kell szenvednünk néhány vereséget. Határokra szükségünkvan; és meg kell tanulnunk a határainkat — akár vereségek áránis, akár a határátlépések veszteségeivel együtt is. (I: 371)5.2.1. Az iskola a határon volt — van: a kőszegi volt katonai alreálépülete térben, ahol ma fogyatékos gyerekek bukdácsolnak valamifélehatáron (között); és minden iskola határ egyed és társadalom, gyerek- ésfelnőttkor között az id|őben. Medve számára — és talán a többiek, abarátai számára is — a határ azonban valami sokkal többet is jelentett.Hogy pontosan mit, azt nehéz lenne megFOGALMAZni, de hogy kapcsolatbanvan a tehetetlen összetartozással (I: 167) és a Trieszti öböllel,azt Medve szökése és visszatérte villantja fel. Ott, bár maga sem tudta,Medve átlépte a határt — és nem csak egy országokat elválasztót. Ott,a határon érte őt utol a lovas, és hozta meg neki a parancsot (Élj! (I: 243)).Azt a parancsot, amit iskolai nyelven Szabó Gerzson mond ki: Halálos

64 FARKAS EDITcsönd volt, csak Matej kihívó, éles hangja kezdte újra:— Miért jöttél vissza? Na? Miért?Medve hallgatott. Helyette váratlanul Szabó Gerzson fordult Matejfelé.— Hogy kinyalhasd neki — mondta higgadt, lassú hangján —, tánazért. . . (I: 222)3.2.2. És talán ezzel kapjuk meg a választ is. Medve visszajött a hegyről— és Szeredy is visszajött; nem tudható (nem MONDHATÓ) hogy miért:mert vissza kellett jönnie — visszajönni azokhoz, akiket utál, gyűlöl, szeret,hadd tépjék, rúgják, rángassák tovább, aztán úgyis pihenhet majdeleget a diliházban vagy a jó szagú föld alatt. (I: 365)5.2.3. Sed miserentis Dei.FARKAS EDITIRODALOMAUSTIN, .1. L.1990 Tétlen ért szavuk. Bp„ Akadémiai.BAHTYIN, M. M.1986 A beszéd és a valóság. Bp„ Gondolat.BALASSA Péter1982 A színeváltozás. Bp., Szépirodalmi, 253—292.BORGES, J. L.1986 A titkos csoda. Bp., Európa. 101—111.CSŰRI Károly1987 Lehetséges világok. Bp., Tankönyvkiadó.DÉRCZY Péter1990 Nyelv és világkép. Hitel 4, 54—55.DERR1DA, Jacques1991 Grammatológia. Szombathely—Párizs—Bécs—Budapest.Kiélünk—Magyar Műhely.Cs. GYÍMESI Eva1985 Teremtett világ. Bukarest, Kriterion.HAMVAS Béla1985 Karnevál 1—2. Bp., Magvető.HEKERLE László1988 A nincstelenség előtt. Bp., Magvető, 104—111.HORKAY HÖRCHER Ferenc1991 Kis szekszepilek és izolált dzéták. Orpheus 1, 28—38..TAKOBSON, Roman1969 Hang—jel—vers. Bp., Gondolat.KÁLMÁN C. György1990 Az irodalom mint beszédaktns. Bp., Akadémiai.KANYÖ Zoltán1980 Az igazságfogalom az irodalmi elbeszélésben és a lehetséges világok szemantikája.Studia Poetica 1. Szeged, JATE, 157—168.1990 Szemiotika és irodalomtudomány. Szeged, JATEKOZLOVA, M.1976 Nyelv és filozófia. Bp., Kossuth.LENGYEL Péter (szerk.)1971 Látogatóban. Bp., Szépirodalmi, 211—218.LOTMAN. .1. L.1973 Szöveg-modell-típus. Bp., Gondolat.

AZ ELBESZÉLÉS NEHÉZSÉGEI65NEISSER, Ulric1984 Megismerés és valóság. Bp., GondodatODORICS Ferenc1992 Iskolás nyelvjátékok. KéziratSZEGEDY-MASZAK Mihály1980a „A regény, amint írja önmagát" Bp., Tankönyvkiadó. 5—33.1980b Példázat a belső függetlenségről. Alföld 10 52—64TANDORI Dezső1981 A rendezetlen dolgok még ismeretlen, valódibb rendje Űi Írás 8 89 93USZPENSZKIJ, Borisz1984 A kompozíció poétikája. Bp., EurópaWITTGENSTEIN, Ludwig1973 Nyelvjátékok. Helikon 2—3, 351—355.1989a A bizonyosságról. Bp., Európa.1989b Logikai-filozófiai értekezés. 3p., Akadémiai.1992a Észrevételek. Orpheus 1, 32—46.1992b Filozófiai vizsgálódások. Bp., Árkádia.„DIFICULTĂŢILE" POVESTIRII INTR-UN ROMAN DE GÉZA OTTLIK(Rezumat)Autoarea lucrării analizează romanul lui Ottlik Géza (Iskola a határon — Şcoalalingă graniţă) sub raportul problemei considerată importantă în teoria naraţiunii:ce înseamnă a povesti ceva? Problema implică cîteva aspecte concepute şi de autoareca „dificultăţi", care pot fi elucidate prin anumite criterii ale abordării. Cri-Ve: iile posibile, subordonate problemei centrale amintite provin din însuşi romanulanalizat în măsura în care şi naratorul povestei se luptă cu aceste „dificultăţi" încursul povestirii. Punctul de plecare (sursa criteriilor), în prima parte a lucrării,este problema limbii în termeni generali. în a doua parte, criteriul abordării constăîn a^a-numitul „punctul de vedere narativ", respectiv în relaţiile acestor „punctede vedere narative" unde în centrul descrierii stă timpul (dificultăţile perceperiitimpului). în a treia parte criteriul abordării se referă la limba romanului, precumşi la conceperea fenomenului literar in perspectiva limbii, în ambele cazuri,pe baza concepţiei lui Wittgenstein despre limbă. In capitolul de închidere autoareaîncearcă să situeze cele două noţiuni-cheie care apar şi în titlul romanului(şcoală şi graniţă) în problematica romanului. Pe lingă acesta are în vedere şialte aspecte, între altele, faptul că romanul crează impresia că e neterminat, căa rămas deschis, cititorului i se oferă din nou (ca preliminării) însuşi romanul. înprivinţa bazelor teoretice ale abordărilor, autoarea susţine că criteriile prezente înaceastă analiză a romanului (în parte tradiţionale, în parte noi) pot acorda şi oparadigmă pentru abordărilor posibile ale textelor, ceea ce este în acord cu concepţiaautoarei conform căreia prin lectura romanului putem cristaliza criteriileadecvate scopului cercetării.5 — Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2

••

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVII, évf. 1993. 1—2. számA FIKCIONÁLIS SZÖVEG És A VALÓSÁGRAVONATKOZÁS KÉRDÉSEVALÖ1. A valóságra való vonatkozás/vonatkoztatás (a továbbiakban: referencia)megítélésében meglehetősen nagyok a különbségek. Egyesek szerintcsak létező dolgok esetében beszélhetünk referenciáról. Frege (1960[1892]) tagadja a képzeletbeli dolgok referenciájának lehetőségét, következésképpena fikcionális irodalomét is. Hasonlóképpen vélekedik későbbRussel (1956 [1919]), amikor azt hangsúlyozza, hogy csak egy világ létezik,és így a létezést a való világra korlátozza. Lényeges ez a felfogás azanalitikus filozófiában, ahol a referenciát egy nyelvi kifejezés és a kifejezésneka való világból való denotátuma közötti viszonyként fogják fel.Eszerint a fikcionális elbeszélések esetében nem beszélhetünk referenciáról.Russell előtt azonban Meinong (1. Crittenden 1991) megállapítja,hogy a szöveg „nem létező dolgokról" (nonexistent objects) is szólhat,például az „aranyhegyről" (the golden mountain), a „kerek négyzetről"(the round square). Mindezzel arra akar utalni, hogy gondolkodásunkszférája nem korlátozódik csak arra, ami a valóságban létezik. Következésképpenazt hihetnénk, hogy a fikcionális elbeszélés nem létező dolgokravonatkozik. Russel természetesen nem fogadja el ezt a felfogást,minthogy szerinte az, ami a mítoszok és a fikció esetében létezik, azvalakinek az ilyen dolgokról alkotott gondolataiban él. Érthető, hogyRussel szerint a Hamlet nem tartozik bele a való világba, de benne foglaltatika dráma alkotása, megírása során Shakespeare gondolataiban, ésugyanúgy a mi gondolataikban is, amikor ezt a drámát a színpadon látjuk.A nem létező vagy képzeletbeli dolog fogalma mindenképpen paradoxálisugyanúgy, mint a nem létező dolgok referenciájának a fogalma,és így ez szaporítja azokat a fejtörést okozó gondokat, amelyek a fikeionál'sszövegnek a logikai pozitivizmussal való szembesítéséből fakadnak.Hogy az ilyen és az ezekhez hasonló felfogások korlátain túl lehessenjutni, több szerző is az igazságot nem mint a mondatok ?s a való világközötti viszonyt értelmezi, hanem inkább mint egy olyan fogalmat, amelymagából a nyelvhasználat konvencióiból fakad. Egy igaz mondat kijelentéseebből a szempontból nem más, mint a nyelvnek egy adott, sajátoshasználata. (1. Wittgensteinnál (1958 [1953] a „nyelvi játék" fogalmát) 1A nyelvhasználatra való sarkítás a textológusoknál is megfigyelhető, ígypéldául Beaugrande-nál (1984) vagy Brownnál és Yule-nál (1983), akikúgy vélik, hogy a nyelv referenciális funkciója csakis a szövegben valósulmeg. Ugyancsak a szövegnyelvészetben figyelhetünk meg egy megismerésselösszefüggő konstruktivista felfogást, például a Van Dijktől ésKintschtől (1983) kidolgozott modellben, amely szerint a szöveg nem a1 A beszélők egyetértése állapítja meg, hogy mi igaz, és mi hamis. Igaz vagyfcamis, amit a beszélők mondanak, ők pedig a tőlük használt nyelv közvetítése révénértenek egyet (Wittgenstein 1958 [1953]: 88).

68 ŞTEPAN. OLTEANvalóság dolgainak egy tényleges állapotát jelzi (pl. egy eseményt: egybalesetet), hanem egy olyan- mentális „ábrázolást" (representation), amelya közlő személy megismerésbeli készségétől függ. Ez persze különbözőmegismerésbeli eljárásokat feltételez (pl. a megértést, az emlékezetbevésést), amelyek a valóság tényállásai és mentális megjelenítésük közöttikülönbségek kiváltó okai lehetnek. Például egy balesetről szóló szövegbefogadója a maga során a szövegalkotónak (a nyelvhasználatban márkodifikált, elfogadott) változata (a történet értelmezésének, előadásánakmódja) alapján alakít ki egy „ábrázolást". Mind a szövegalkotó, minclpedig a befogadó esetében egy jelölésről (jelentésről) beszélhetünk: azeseményt balesetként, az eseményről szóló szöveget pedig a baleset elbeszélésekéntértelmezi. Tehát nem tehető fel a kérdés, hogy egy ilyennem fikcionális szövegnek is van referenciája. Az elbeszélés-elméletbenRicoeur (1984, 1986, .1988) olyan következtetésre jut, amely egy konstruktivistatípusú eljárással érintkezik: az elbeszélésnek — akár szépirodalmi,akár nem — nem lehet referenciája, azért nem, mert olyan képzeletbeli„tartalma" van, amely válogatási, elvonatkoztatási és szervezési eljárásokeredménye, tehát elképzelési „müveleteket" feltételez.De vajon nincs-e a fikcionális vagy a nem fikcionális elbeszélés referenciájárólszóló olyan „intuíció-ellenes" felfogás, amelyik azzal is számol,hogy ez tudomány legyen, és hogy interpretációs lehetőségeket biztosítson?Ricoeur tudatában van a kérdés fontosságának, minthogy nem tudjaelkerülni a szöveg, a szövegbeli „elrendeződés" (configuration) és a valóságközötti viszony kérdését, amely viszonyt egy .„újból való elrendeződési"(refigurating) művelethez kapcsol, és figyelemmel van a valóságragyakorolt hatásokra, valamint a perlokúciós jegyekre (vö. Oltean 1989).A következőkben a referencia problémájára egy árnyaltabb megoldástkeresünk, amihez a forrás a lehetséges világok szemantikája. Ittlényeges tétel az, hogy a referencia nem korlátozódik a nyelvi kifejezésekvaló világának értékeire, mint ahogy a fentebb említett felfogások esetébenláthattuk,2. De hogyan ítélik meg a lehetséges világok szemantikájában areferencia fogalmát? Frege óta a referenciát a nyelvi kifejezések és denotátumukközötti viszonyként fogják fel- olyan műszavak kíséretében,mint amilyen a referencia, denotáció, szemantikai érték vagy igazságérték.az első három végső fokon a nyelvi kifejezések denotációjával függössze, az utóbbi pedig a mondatok referenciájára utal (1. Bach 1989,Chierehia és McConnell-Ginet 1990). Több esetben is a mondatok igazságfeltóteleitalkotóelemeik referenciális értékétől függően és egy való világbeliadott helyzetben (szituációban) lehet közelebbről meghatározni. Példáulegy olyan mondat, mint „John Updike író" igaz, van tehát referenciájaa való világban, ha ti. lehetőségünk van arra, hogy (a szókészletielemek szemantikai értékeinek hozzá rendelése és a kombinációs sza-- L. Chierehia ós McConnell-Ginet (1990: 57), ők Frege véleményének megfelelőenállítják, hogy egy kifejezés redundanciája abból fakad, amit az a kifejezésa használat egy bizonyos esetében képvisel, jelentése pedig abból a módozatból fakad,ahogyan a referenciát „bemutatják".

A FIKCIÓN ALIS SZÖVEG 7 2bályok alkalmazása után) úgy értékeljük, mint ami a való világban igaz,vagyis ha John Updikc az írók „kategóriájába" tartozik, más szóval olyan„kategóriába" tartozik, amelyik az adott helyzetben (szituációban) az„[Ö] író" állítmány kiterjesztése. Ha ezeknek a feltételeknek nem felelmeg, a mondat hamis. Ilyen alapon a mondat alkotóelemeinek egy adotthelyzetben lehetséges referenciális értékétől függően meghatározhatjukigazság-feltételeiket, és különböző modellek segítségével meghatározhatunkkülönböző helyzeteket, persze ebben az értékelő eljárásban csakegy helyzetre lehetünk figyelemmel. Jócskán vannak azonban olyan mondatok,amelyek különböző feltételekhez kötött értékelést igényelnek, példáulaz alábbiak, amelyek múltbeli vagy feltételezett helyzetekre utalnak:(1) János hallgató volt.(2) János úgy véli, hogy Michael Jackson a könnyűzene leghíresebbsztárja.A kiindulópontként szolgáló kérdés itt az, hogy hogyan határozhatjukmeg az ilyen „belső (intenzionális) viszonyok" kiterjedését vagy referenciáját?Hogyan magyarázható meg ugyanis az, hogy a (2) esetében azigazság-érték független az alárendelt mondat (Michael Jackson mindenidők zenéjének leghíresebb sztárja) igazságértékétől. Az ilyen mondatok„kiterjedésének" problematikája „alternatív körülmények" vagy „lehetségesvilágok" egy-egy sorához igazítva közelíthető meg, persze itt islényeges az elkülöníthető időmozzanatok figyelembevétele (Bach 1989: 32,Chierchia és McConnell-Ginet 1990: 209). Következésképp referenciájukat,„belső (intenzionális) viszonyok" bevonásával határozhatjuk meg: kiválasztunkegy w világot és vagy egy t időt, amihez viszonyítva a szóbanforgó mondatokban kifejezett logikai propozíciók 3 igazak vagy hamisak.Az (1) példa esetében egy tKtlü idő-paraméter segítségével is eljárhatnánk(ebben a paraméterben az idő a jelen tO mozzanatánál kisebbvagy korábbi), a (2) esetében viszont egy tel (ez az a világ, amely összeegyeztethetőazzal, amelyikben János hisz) paramétert alkalmazhatunk,amelyik különbözik a tuO-tól, a való világtól.Ezt a vizsgálatot kiterjesztjük a nem fikcionális elbeszélés-szövegetalkotó mondatokra, az igazság problémájára és ugyanúgy az igazságotalkotó mondatok referenciájának problémájára, amelyek úgy közelíthetőkmeg, hogy egyenértékűként (mellérendelőként) fogjuk fel a való világotés egy idő-paramétert, amely különbözik, a jelen időtől (tl tO). A fikcionálisszöveg tekintetében viszont abból indulunk ki, hogy mondatai olyanegységekben jönnek létre, amelyek egy alternatív rendszert írnak le, olyat,amely az elbeszélésnek a iv0 való világtól különböző tol világa körül„központosul", amely körül w2, w3 stb. periferikus világo(ka)t alakíthattunk ki. Ezek a történet tartalmából kiindulva közelíthetők meg.De mielőtt a lehetséges világok szemantikáját a fikcionális szövegvizsgálatára alkalmaznánk, tisztáznunk kell, hogy tulajdonképpen mi isegy „lehetséges világ".3A pmi)ozírirí nagyjából a grammatikai mondategységnek megfelelő modá'islogikai kategória.

70 ŞTEPAN. OLTEAN3. A „lehetséges világ" fogalma a mai analitikus filozófiában egyolyan modell megalkotására szolgál, amely alkalmas arra, hogy számotvessen a szükségesség és lehetőség modális leképzési (hozzárendelési)eszközeivel. Ennek az elméletnek a formális „rendjét" Kripke (1963) dolgoztaki. Szerinte ennek az elméletnek a struktúráját három tényezőalkotja: lehetséges világ, való világ és a világok közötti viszonylagosmegközelíthetőség viszonya, amely arra jó, hogy világossá, megmagyarázhatóvátegye azt, hogy bizonyos világok az eredeti világból kiindulva„megközelíthetők". Mind Kripke (1963), mind pedig Rescher (1979 [1973]),Stalnaker (1984) vagy Chierehia és McConnell-Ginet (1990: 207) számáraa lehetséges világok elvont dolgok, „emberi tevékenységek", valaminta nyelvhasználat, továbbá képzeletbeli „tettek" vagy az álom stb. termékei.Jó példaként idézhetjük a „világokat teremtő kifejezéseket",amelyek magukba foglalják többek között a modális, aztán az óhajtómódú igéket, valamint a képzeletre, álomra, óhajra, hitre utaló igéket.Lewis (1979 [1973]) szerint a lehetséges világok alternatív lehetőségeketképviselnek, Pavel (1986: 50—51) és Currie (1990: 54) szerint viszont alehetséges világok „teljesek" (átfogóak) és „meghatározott" referenciájukvan, így bármelyik odatartozó propoziíció igaz vagy hamis. Ezek avilágok ugyanakkor jól felépítettek, megvannak bennük a kellő összefüggések,következetességek (1. uo.), minthogy csalás olyan tényállásokattartalmaznak, amelyek nem sértik a logika törvényeit (1. még Eco 1990:66—67). Egy ilyen példa a való (tényleges) világ, amely számunkra teljesnek,logikai szempontból következetesnek, összefüggőnek, az igazságszempontjából pedig (jól) meghatározottnak tűnik. Itt bármelyik propozícióvagy igaz, vagy hamis.3.1. Ha a nem fikcionális elbeszélés esetében a lehetséges világ fogalmahasznosnak bizonyult, a fikcionális szöveg esetében ez a fogalom megoldhatatlannaklátszó nehézségekbe ütközik, ami miatt maga a relevánsságais megkérdőjelezhető. E nehézségek, ferintartások közül megemlíthetjükaz igazság szempontjából való „meg nem határozását" és logikátlanságot(összefüggéstelenséget) vagy pedig ezeknek a szövegeknek „ellentmondásos"jellegét. Ezek mellett még szóba kerül a fikcionális irodalomnaka „metafizikailag lehetséges világokkal" való azonosítása (Pavel 1986:48), azaz annak feltevése, hogy a fikcionális szövegek „javára tehető"világok az őket teremtő szerzőtől függetlenül léteznének, ami miatt többenis úgy vélik, hogy a szóban forgó megközelítés pontosabban modellálnáa világ szemlélődő olvasójának tevékenységét, mint a szövegalkotóét(uo.). Ha a referencia meg nem határozását nézzük, jó példakéntemlíthetjük, hogy lehetetlen megállapítani, hány első unokatestvére voltStephen Dedalusnak. James Joyce regénye (Ifjúkori önarckép) főhősének.Egy olyan propozíció mint mondjuk „Stephen Dedalusnak két első unokatestvérevan" a történettel összeegyeztethető (összeférő) világokban semnem igaz, sem nem hamis. Egy ilyen világ nem lenne tehát „maximális",hanem „nem teljes" és „minimális" (small world) (Eco 1990: 74). Ha alogikátlanságra, összefüggéstelenségre gondolunk, megemlíthetjük, hogya fikcionális elbeszélésekbe bele lehet szőni ellentmondásos jegyeket tartalmazójelenségeket, mint amilyen például a négyszögű kör (Pavel 1986:48), vagy hogy lehetetlen dolgok történnek, mint például a transzcen-

A FIKCIÓN ALIS SZÖVEG 7 2dentális világokba való „esés". Ezek olyan idősíkokat képviselnek, amelyeketa való világbeli fizikai törvényektől eltérő törvények vezérelnek(1. pl. Mircea Eliade La ţigănci című művét, ahol a történet középpontivilágába való visszatérés kísérőjelensége egy időbeli ugrás). Hogy végüla fikcionális irodalomban minden lehetséges, többek számára kérdésesséteszi az ilyen világok létezésének a lehetőségét (1. még Ryan 1991: 553),és így a lehetséges világok könnyen elveszíthetik eddigi interpretáló szerepüketa fikcionális szövegek referenciájának megmagyarázásában.3.1.1.1. E nehézségek leküzdéséhez produktív megoldást javasol Pavel(1986). Szerinte a fikcionális elbeszélésekhez tartozó jelenségek ellentmondásostermészete megakadályoz abban, hogy a „fikcionális világokat" alehetséges világokkal azonosítsuk, ami miatt a lehetséges világokat nemtekintik alkalmasnak a fikcionális elbeszélés vizsgálatára. Ennek ellenérePavel mégis megtartja a „világ" fogalmát, kidolgozta ugyanis a „fikcionálisvilágok" fogalmát, amelyeknek saját, nekik szóló valóság-szintekettulajdonít, és amelyek olyan „egységeket" foglalnak magukba, mint DonQuijote világa, amely egy olyan mag körül alakul, amelyik eltér a valóságétólvagy Dickens Pickwick Klubjának a világáétól. 4 A fikciós világokminimálisak, a fikciós szövegekből bontakoznak ki, és mindegyik különkülöna maga szövege alapján ragadható meg. Éppen ezért nem tudnakeligazítani a fikcionális elbeszélés referenciájának bonyolult kérdéskörében:az igazság elvben meg nem határozott, a világ pedig logikátlan, összefüggéstelen(szabálytalan) marad, ilyen alapon lehetetlen dolgokat igazkéntfoghatunk fel (1. Currie 1990 fenntartásait). Következésképpen annakellenére, hogy ez az irodalmár céljai és érdeklődése számára alkalmas,hogy megfelel az Eco (1990: 75) „modell olvasójától" képviselt szűk területnek,mégis a lehetséges világok nem eléggé operatívak ahhoz, hogy afikcionális szöveg referenciáját segítségükkel meg tudjuk magyarázni.3.1.1.2. A lehetséges világoknak egy újabb felfogása a Ryané (1991a,b), amelyben a filozófiai és szemantikai vonatkozások az irodalmiakkalkapcsolódnak össze. Ha a lehetséges világok szemantikájának a fikcionálisszövegre való alkalmazásában ismert sokféle próbálkozás kielégítiintuíciónkat abban, hogy a fikcionális szöveg a képzelet világába tartozónem létező dolgokra vonatkozik, a szóban forgó próbálkozások mégsemadnak feleletet az ilyen világok „lehetőségének" a kérdésre, így — ahogyRyan vélekedik — a fikcionális irodalomban minden lehetséges, ami miatt— állítja továbbá Ryan — nagy mértékben csökken a lehetséges világokjelentősége az irodalomelmélet számára. Hogy ezen a helyzeten változtatnilehessen, Ryan két fogalmat vezet be: a Levvistől (1979 [1973]) átvett„újból központosítás" (recentring) és a „megközelíthetőségi viszonyok",amelynek segítségével egy alternatív lehetséges világot a való világhozkapcsolhatLink. Minthogy a lehetséges világok mentális konstrukciók, Ryana „megközelíthetőségi viszonyokat" különböző mentális „tettekhez" köti,amelyek révén eltávolodunk a való világtól, és egy attól különböző világotreferencia központként választunk ki, ami körül más mentális „tettek"közvetítésével alternatív világok egész hálózatát alakítjuk ki. Ryan sze-|' Pavel számára a dolgok nem sokban különböznek a fizika elméleteitől amelyeknekugyanúgy megvannak a saját valóság-szintjei.

72 ŞTEPAN. OLTEANrint az „újból központosítás" (recentring) a fikcionális elbeszélés alapvetőeljárása.Ilyen meggondolások alapján Ryan a fikcionális szöveg szemantikai„területét" próbálja körülhatárolni nem annyira „egy modális rendszerbelivilágként" (azaz nem egy alternatív lehetséges világként), haneminkább a „szövegbeli való (tényleges) világ körül alakult világok rendszereként"(Ryan 1991b: 554). A szerző úgy véli, hogy a szereplök mentális' gy pedig nyelvi „tettei" (hiedelmek, álmok, hallucinációk. különbözőelképzelések, irodalmi termékek stb.) révén megvalósuló „ábrázolások" avalóság szöveg-rendszerében mint alternatív lehetséges világok szerepelnek.így aztán ebben a felfogásban a nem fikcionális szöveg a valóságegy olyan rendszerét írja le, melynek központját a való világ alkotja, a.fikcionális szöveg viszont egy olyan alternativ rendszerre vonatkozik,amelynek központja — abszolút értelemben — egy alternatív lehetségesvilág, ami felé a közlő „újra helyezkedik".Ryan (1991a: 23—24) három modális rendszert különít el, háromolyan rendszert., amelyek három különböző való világ körül központosulnak:(1) „a valóságból adódó rendszerünk", ami a való világ körül központosu/1,,(2) a „szöveguniverzum, amit a szöveg idéz fel, és aminekközéppontjában a „szövegbeli való (tényleges) világ" (textual actualworld) helyezkedik el és (3) a „referenciális univerzum", a szöveguniverzumtól„ábrázolt" rendszer, ami a „szövegbeli referenciális világ" (textualreferenţial world) körül központosul, hozzá viszonyítva a szövegbelivaló (tényleges) világ külsőnek számít. A rendszerezésnek megfelelőenRyan (1991a: 32) a megközelíthetőségi viszonyok két fő típusátkülöníti el: (1) „transzuniverzális" viszonyok, amelyek a való világota szövegbeli való (tényleges) világhoz kapcsolják, és meghatározzák avalóság rendszere és a szövegbeli 'rendszer közötti hasonlóság fokát és(2) „intrauniverzális" viszonyok, a melyek a szövegbeli való (tényleges)világot a körülötte levő világokhoz kapcsolják. Számol persze azzal is,hogy az „újra központosítási" eljárásnak rekurzív jellege v'án. 5A Ryantól javasolt fogalmak és a hozzájuk ,fűzött magyarázatoklényegbevágóak, éppen ezért érdemes figyelmet szentelni Pyan imponálóelbeszélés-elméleti kezdeményezéseinek. Mégis az a véleményünk, hogya Ryantól javasolt modell nem tud egy .olyan keretet biztosítani, amelyalkalmas lenne a fikcionális szöveg referenciájának meghatározására, értelmezésére.Olyan hibái vannak ugyanis, amelyek hasonlítanak a fikcionálisvilágról elmondottakhoz, minthogy a szövegbeli való (tényleges)világ és a szöveguniverzum fogalma ugyancsak a világnak vagy a világokrendszerének a szöveg explicit tartalmával való azonosításához vezethet,és így a szöveget a maga immanenségébe zárja, ami aztán azt sugallhatja,hogy ezt a tartalmat igaznak tartjuk. Emiatt az olyan műszavak,5Az „újra központosítás" egyaránt végbement a valóság kontextusában és afikcionális szövegben, Ryan (1991a) szerint ezt az alany azonossága jelzi a valóságbavaló „visszahelyezödés" (álmok, e'képzelt tettek stb.) esetében, éls ugyanúgyaz alany azonosságának a megváltozása is jelzi a fikcionális „visszahelyezödés"esetében (történet, elbeszélés az elbe zHésben). Mindkét esetben az „újra központosításnak"rekurzív jellege lehet abban nz értelemben, hegy az „újra központositott" világok lakói (pl. az elbeszélések világának lakói) világokat teremtő tevékenységükrévén be tudnak hatolni más világokba.

A FIKCIÓN ALIS SZÖVEG7 2mint amilyen a „szövegbeli való (tényleges) világ" és a „szöveguniverzum"redundánsak, pontatlanok, hiszen végül is a „szövegbeli referenciálisvilág" és a „referenciális univerzum" kiegészítői. Emellett mégarra is gondolhatunk, hogy a szóban forgó fogalmak egyes számúak (pl.szövegbeli való világ, szövegbeli referenciális világ). Mindez arra késztet,hogy a „lehetséges világok" elméleti keretében egy más megközelítésilehetőséget, a Lewisét (1983 [1978]) mutassuk be, amely majdnemteljes egészében az analitikus filozófiából fakad, és amelyben lényeges az,hogy a többes számú világok (a világok pluralizmusa) kérdésével foglalkozik.3.1.2.1. A fikcionális szöveggel Lewis is a lehetséges világok elméletikeretében foglalkozik. Felfogásának kiindulópontja az, hogy a fikcionálisszövegbeli igazság tulajdonképpen funkció, mégpedig funkciója mindannak,ami a különböző lehetséges világokban igaz. így szerinte a fikcionálisszöveg referenciáját nem annyira az határozza meg, ami egy fikcióbanvan, hanem inkább az, ami a „fikcióval összeillő (kompatibilis)világban", vagy a Currie (1990: 62) műszava szerinti „elbeszélés (történet)világában" (world of the story) van benne. Ez a fogalom különbözika fikcionális világ fogalmától, minthogy egy olyan világra utal, amelybenaz elbeszélés szövegét vagy azt, ami ebben explicit, amit ismert ténykéntközölnek, vagyis amiről feltehetjük, hogy igaz. Gondoljunk példáulDon Quijotéra. Ebben a regényben az elbeszélés világai olyan világok,amelyekben valaki ismeri egy Don Quijoténak nevezett hidalgó tetteit,és ezeket az ismereteit másokkal is megosztja, másoknak is közli, és ígyegy olyan szöveget alkot, amely szóhasználatilag azonos Cervantes szövegével.A „világok" többes szám azt jelzi, hogy több olyan világ van, amelybenugyanaz a történet ismert tényként mondható el, a szóban forgó világokviszont az elbeszéléshez kapcsolódó bizonyos jegyekben jelentősmértékben különbözhetnek egymástól. Éppen ezért az említett regényrőlfeltehetjük, hogy a szélmalom epizódban a szöveg nem utal DonQuijote különös viselkedésének okára, azaz nem világosít fel arról, hogyő hallucinációk áldozata, vagy hogy összetéveszti a szélmalmokat másvalamivel.Ezek szerint az elbeszélés egy bizonyos világában Don Quijoteelmebetegségre valló állapot hatására cselekszik, másokban viszont minthaösszetévesztené a szélmalmokat másvalamivel, mert például egy játékrészvevőjeként valami „átalakul", vagy pedig játssza a bolondot. Akülönböző világokban mégis van valami, ami közös, az ti., hogy ami azelbeszélésekben explicit, azt ismert tényként mondják el.Túl sok világ bevonásával viszont ez a felfogás is elveszítheti operativitását.Ezért áltítja Currie (1990: 63), hogy az igazság nem téveszthetőössze azzal, amit a szöveg kifejt vagy azzal, ami az elbeszélés valamennyivilágában közös.De hogyan oldja meg Lewis (1983 [1978]) a fikcionális szöveg igazság-problémáját,ha ugyanannak az elbeszélésnek több világ a megfelelője?E tekintetben Lewis úgy vélekedik, hogy az elbeszélés világainakeltérő fontosságot kell tulajdonítani attól függően, hogy mennyirekülönböznek a való világtól. Szerinte tehát a fikcionális szöveg igazságátmint a szöveg explicit tartalmának és a való világbeli igazságnak

74 ŞTEPAN. OLTEANa folyományát kell felfognunk. Egy ilyen értelmezésben helyzetek sokaságávalszámolhatunk, például azzal, hogy Don Quijoténak hallucinációivannak (ami természetesen feltehető a regény tényeiről, de nem feltétlenüla regény szemantikai szférájáról is) 6 , minthogy ugyanis egy olyanvilág, amelyben a hallueinációk következményeként valaki Don Quijotéhozhasonlóan cselekszik, közelebb áll a való világhoz, mint egy olyanvilág, amelyben a szélmalmokat más valamivel tévesztik össze.Maga Lewis (1983 [1978]) elméletének egy rejtett hibáját is szóváteszi, ami nem más, mint bizonyos pszichoanalitikus jellegű értelmezésekelfogadásának a veszélye abban az esetben, ha a pszichoanalízis helyes.Más szóval, az igazság bizonyos predomináló paradigmától válna függővé.Mindezt, mint eddig többször is, a Don Quijotéból vett példával világítjukmeg: a pszichózis eredményeképpen (a hallucinációk ennek a tünetei)Don Quijote összetéveszti a szélmalmokat másvalamivel, így az összetévesztésbőlfakadó tény közelebb áll a való világhoz, mint azok a világok,amelyekben a történetet ismert tényként mondják el. A pszichoanalitikuskérdés Lewist (1983 [1978]) arra készteti, hogy tovább lépjen, hogyfigyelemmel legyen arra, hogy a fikcionális szövegbeli igazság funkciójaannak, ami az elbeszélésben explicit, és funkciója az egy közösségbenuralkodó hiedelmek rendszerének, kevésbé funkciója viszont a való világfényeinek. Ez pedig vitathatóvá teszi a „közhiedelmek világainak" (collectivebelief worlds) a fogalmát, azaz a lehetséges világok egy olyansorozata ez, amelyben csak az igaz, amit a szerző világában nyíltan igaznaktartanak. Ily módon ki lehet küszöbölni a kérdés szempontjából lényegtelentényeket, a/nelyek nem tartoznak az uralkodó hiedelmek rendszerébe,például Don Quijote viselkedésének pszichoanalitikus magyarázatait,minthogy a freudi pszichoanalízis nem szerepelt a Cervantes korabelitársadalom hiedelemrendszerében.Ami pedig a nem lehetséges fikciókat illeti, mint amilyenek az illogikus,összefüggéstelen történetek, Lewis úgy véli, hogy ez esetben nemszámolhatunk az elbeszélés világaival, és így az igazság kérdését nemlehet eldönteni. Az ilyen elbeszélésekben minden hamis, emiatt az igazságkérdése nem tisztázható.3.1.2.2. Ezzel szemben az analitikus filozófiát képviselő Currie (1990)szerint az elbeszélés elbeszélés marad akkor is, ha a történet illogikus,összefüggéstelen. Különben Currie a pragmatikai dimenzió bevonásávalkitágítja a vizsgálat körét, és így a fikcionális szöveget olyan közlési„tettnek" tekinti, amelybe a szerző képzeletben az olvasót is beleszámítjaazzal, hogy egy olyan „színlelési játékba" (game of make-believe) kapcsoljabe, amelynek a struktúráját részben az explicit szöveg szabja meg,és az olvasóval elképzelteti, hogy a történet igaz. Az igazság kérdésénekmegítélésében Currie és Lewis felfogásában sok közös vonást találunk,de különbség az, hogy Currie a szövegben és az uralkodó hiedelmek rendszerénkívül figyelemmel van arra is, hogy a müveit olvasó tudja, hogyegy közösségben mi igaz. A nem lehetséges történetek esetében, mintamilyen például a jelenből való utazás vagy az, hogy egy esemény meg-6A szemantikai szféra a tények világán kívül magába foglal szimbolikus értelmezéseket.általánosításokat, az elbeszélő vagy az olvasó szubjektív ítéleteit stb.(1. Ryan 1991: 111—112).

A FIKCIÓN ALIS SZÖVEG 7 2történik vagy sem, Currie úgy véli, hogy az ellentétes vonatkozásokatsemmiképp sem szabad eltüntetni, mert akkor a történet megsemmisülIlyen tartalmú elbeszélések esetében fel kell tételeznünk, hogy a narrátorhisz az ellentétes dolgokban. Következésképpen az elbeszélésbenigazi ellentétes propozíciók lesznek. Currie Lewist követve és a közhiedelmekrealapozva megpróbálja a lehetséges világok körébe bevonni azigazi „nem lehetséges lehetséges világokat" tartalmazó szövegeket (1. Eco1090: 76, Ryan 1991a: 32), amelyek nagy mértékben „ellenállnak" az ebbőla felfogásból, elméletből fakadó vizsgálatoknak.4. Az elmondottak során röviden és tömören megvilágitani és bizonyítaniszándékoztam azt, hogy a lehetséges világok szemantikája jólhasznosítható a fikcionális szöveg referenciájának pontosabb értelmezésében,leírásában, hiszen — láthattuk — elfogadható magyarázatokat biztosítsok idevágó, különben nehezen tisztázható probléma megvilágítására.A több kutatótól is javasolt változatoknak azonban sajátos korlátai vannak.A filozófiai és szemantikai jellegű modellek, mint amilyen a Lewiséés a Currie-é helyesnek bizonyulnak. A világ(ok) többes számú fogalmának(a plurális világok) segítségével eljuthatunk a fikcionális szöveg referenciálisés ebből következően értelmezési lehetőségeinek a felfogásához.A világ(ok) többes számú fogalma megokolt és jogosult is, minthogya fikcionális szöveg referenciáját azzal kapcsolja össze, ami az elbeszélésegy világában lehetséges, tehát a referenciát mint a szöveg explicittartalmának és a tények hátterének egy folyományát fogják fel. Mindezegy olyan megközelítési módot feltételez, amelyik minőségileg különbözika „korlátozó" változatokból adódó megközelítéstől, minthogy a „korlátozó"változatok középpontjában a szövegbeli való (tényleges) világ vagya szöveguniverzum áll, amelyekben csak az tükröződik, ami az elbeszélésbenexplicit, és amelyekhez egy meg nem határozott fikcionális valóságtársul. És Ryannak (1991a, b) abban is igazat adhatunk, hogy a fikcionáliselbeszélést a lehetséges világok alternatív rendszereként fogja fel. Vanviszont Ryan felfogásában olyasmi is, amit nem tartok elfogadhatónak,elsősorban azt, hogy az alternatív lehetséges világok középpontjába aszövegbeli való (tényleges) világot helyezi. Ettől eltérően úgy vélem,hogy a lehetséges világok középpontjába az elbeszélés (fikció) világa helyezendőel, ami körül olyan lehetséges világok lehetnek, amelyek a középpontbólelérhetők, megközelíthetők, és összeférnek (kompatibilisek) avíziók, álmok stb. tartalmával (1. Oltean megjelenőben). Következésképpena fikcionális szöveg igazságának és így referenciájának a kérdéseösszefüggésbe hozható (1) az elbeszélés (fikció) világával, amely a magaközépponti minőségében helyettesíti a való világot, továbbá (2) a körülöttelevő világokkal.ŞTEFAN OLTEAN

ŞTEFAN OLTEANIRODALOMBach. Emmon (1989). Informai Lectures on Formal Semantics. State University ofNew York Press.Beaugrande, Róbert de (1984). Text Procluction. Toicard a Scicnce of Compositiion.New Jersey. Norwood: ABLEX Publishing Corporation.Brown, Gíllian, and George Yule (1983). Discourse Analysis. Cambridge: CambridgeUniversity Press.Chierchia, Gennaro, and Sally McConneJl-GLnet (1990). Meaniny and Grammar: Anlntroduction to Semantics. Cambridge, Massachjjsetts: MIT Press.Crittenden, Charles (1991). Unreality. The Metaphysics of Fictional Objects. Ithacaand London: Corneli University Press.Currie, Gregory (1990). The Sature of Fiction. Cambridge: Cambridge UniversityPress.Dijk, Teun A. van, and Walter Kintsch (1983). Strat.cc/ies of Discoúrse Compreh.cnsion.San Diego, New York, Boston, London: Academic Press, Inc.Eco, Umberto (1990). The Limita of Interpreicition. Bloomington and Indiaíaapolis:Indiana University Press.Frege, Gottlob (1960 [1892]). On Sense and Reforence. G. P. Geach and B. Black(eds.): Philosophical Writings of Gottlob Frege. Oxford: Blackwell, F>6—78.Kripke, Saul (1963). Semanticul Considerations on Modal Logic. Acta PhilosophicaFennica 16, 83—94.Lewis, Dávid (1983 [1978J). Truth in Fiction. Philosophical Pgpers voi. I. New York,Oxford: Oxford University Press, 261—280.Lewis, Dávid (1979 [1973]). Po.ssiblé woj\ck Michael .1. Lrux (ed): The Possiblcand the Actual — Rcadings in the metaphysics of 'modaliiy. Ithaca and London: Corneli University Press, 182—189.Oltean. Ştefan (1989). O perspectivă asupra referenţialităţii discursului narativliterar. Semiotica şi poetica 4. Cercetarea textului. Cluj-Napoca: Universitateadin Cluj-Napoca, 91—103.Oltean, Ştefan (megjelenőben) Free Indirect Discouise: Some referenţial aspectş.Journal of Literary semantica.Pavel, Thoma.s G. (1986). Fictional Worlds. Cambridge, Massachusetts, and London:Harvard University Press.Rescher, Nicholas (1979 (19731). The Ontology of the Possfble. Michael J. Loux (ed.):The Poaaible and the Actual: Readings in the metaphysics of modality. Ithaca;and London: Corneli University Press, 16B—181.Ricoeur. Paul (1984). Time and Narrative voi. 1. Chicago and Lcindon: The Universityof Chicago Press.Ricoeur, Paul (1985). Time and Narrative voi. 2. Chicago and London: The Universityof Chicago Press.Ricoeur, Paul (1988). Time and Narrative voi. 3. Chicago and London: The. Universityof Chicago Press. -Russell, Bertrand (1956 [1919]). lntroduction to Mathematical Philosophy. Lcndon:George Allen and Unwin.Ryan, Marie-Laure (1991a). Poaaible Worlds. Artificial Intelligence and NarrativeTheory. Bloomington and Indianapolis: Indiana University Press.Ryan, Marie-Laure (1991b). Possible Worlds and Accessibility Relations: A SemanticTypology of Fiction. Poetics Today 12:3, 553—576.Stalnaker, Róbert C. (1984). Inquiry. Cambridge: MIT Press.Wittgenstein, Ludwig (1958 [1953]). Philosophische Untersuchungen Philosophical Inveatigations.New York: The Macmillan Company.

A FIKCIONÁLIS SZÖVEGDISCURSUL NARATIV FICŢIONAL ŞI PROBLEMA REFERENŢI ALÁ(Rezumat)Articolul îşi propune să tbordeze problematica referenţialitâţii discursului narativficţional din perspectiva semanticii lumilor posibile. După ce se prezintă, pescuirt, chestiunea referenţială şi diverse poziţii adoptate faţă de aceasta de uniilogicieni sau de reprezentanţi ai naratologiei şi ai analizei discursului, lucrare iexaminează relevanţa noţiunii de lume posibilă în abordarea referenţialităţii naraţiuniificţionale. Sînt discutate mai multe demersuri din perspectiva acestei teoriişi se propune, pentru analiza discursului ficţional, un model al lumilor posibilebazat pe noţiunea plurală de lumi ale povestirii, elaborată de D. Lewis (1979 [1973])şi G. Currie (1990), precum şi pe noţiunea de recentrare sau aceea de naraţiuneficţională ca univers sau sistem alternativ de lumi, avansată de M.-L. Ryan (1991).Modelul propus — care respinge diversele tipuri de lumi „textuale", propuse deunii cercetători, pe considerentul că acestea sînt insuficient de adecvate pentruabordarea domeniului referenţial al literaturii ficţionale deoarece ele corespunddoar conţinutului explicit al textului şi nu pot fi asimilate, in consecinţă, lumilorposibile — permite definirea, în cadrul articolului, a coordonatelor in raport decare se poate specifica referinţa discursului narativ ficţional.

• • fţti .*'•.!< .u'v' " •a•;•leliiftui•. • ' 11 !•• i> •!intf#- HU'í»t •iKiiWiO'/ib «ntóMa ;(9T6>.--ir. :ş»V .i•

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVH. évf. 1993. 1—2. »zámHELY- ÉS IDÖHATÁROZÖSSZÓSZERKEZETA MAGYARÓI NYELVJÁRÁSBANMondattani kérdésekkel foglalkozó minden mű megállapítja, hogy ahatározó a leggazdagabb és egyben legbonyolultabb része a mondatnak,alak és jelentés szerint pedig igen változatos. 1 Egy részük vonzatszerüen,mások „szóhoz szorosan nem csatlakozva ..., hanem önállóan, lazább öszszefüggésbenilleszkednek bele a mondat egészébe". 2 Emellett figyelembeveendők a konkrét meg az absztrakt síkon kialakított kapcsolatok. A különfélehatározók között felépítésük alapján két típust különíthetünk el.Az egyik típusban „valamely cselekvés-, történés-, létezésfogalmat kifejezőmondatrész bővítménye, ezzel alkot szószerkezetet mint determináns".A másik típus pedig az, amelyben a határozó „tulajdonságot, menynyiségetvagy körülményfogalmat" fejez ki. A szerkezet alaptagja az elsőtípusban lehet igei állítmány, alany, tárgy, határozó és jelző. Á másodiktípusban meg névszói állítmány, alany, tárgy, határozó és jelző. Sőt előfordulhathatározó alaptag nélkül is. 3 A kialakult szerkezetek közül soképpen most van formálódóban. 4 Ez a sajátosság a nyelvjárásban is érvényesül.A határozók nagy része — köztudomásúan — a helyhatározóból fejlődöttki. Ez az oka egyrészt annak, hogy ezzel és a hozzá közel állóidőhatározó kérdésével foglalkozunk.E szerkezetek általánosságban alaki tekintetben megegyeznek a maiirodalmi nyelvi formákkal, és ennek megfelelően funkcióikban sem térnekel azoktól alapvetően. Megtaláljuk Magyaron a ragtalan és ragos névszóvalkifejezett határozókat éppen úgy, mint a névutós névszós meghatározószós és igeneves alakulatokat. Még a használati arányokban semmutatkoznak jelentős eltérések. Mégis kimutatható számos olyan határozósszerkezeti forma, mely világosan nyelvjárási jellegű, és vagy megőrzöttrégiségnek, vagy külön fejlődésnek minősíthető a mai irodalminormához viszonyítva.Sorra vesszük az egyes szerkezeti formákat, a leíró nyelvtanokbanszokványos rendszer szerint, hogy rámutathassunk a Magyaron meglevő1 Vö. Klemm Antal: Magyar történeti mondattan. A Magyar NyelvtudományKézikönyve. I. Bp., 1928. 1157 kk; A mai magyar nyelv rendszere. II. Bp., 162—97;Bárczi Géza — Benkö Loránd — Berrár Jolán: A magyar nyeli- története. Bp.. 1967.437 kk.; Benczédi József — Fábián Pál — Ráca Endre — Velcsov Mártonné: Amai magyar nyelv. Bp., 1968. 285—305. (A továbbiakban MMNy.); Hadrovics László:A funkcionális magyar mondattan alapjai. Bp., 1969. 124—8; Balogh Dezső — GálffyMózes — J. Nagy Mária: A mai magyar nyelv kézikönyve. Bukarest, 1970. 315—44;Berrár Jolán: Magyar történeti mondattan. Bp., 1957. 116; Gálffy Mózes: Nyelviforma — nyelvi érték. Alak- és mondattani elemzések. Bukarest, 1972. 139. kk.;L. ugyanezekben a részletes könyvészetet.2Hadrovics i.m. 124.3 MMNy. 285.4Vö. Gálffy i.m. 139.

alakulatok sajátosságaira. Mindegyik kategóriában számba vesszük a határozóragos,névutós névszós, határozószós és ragtalan névszós alakulatokat.A hatafo'zoraşos es a névutós, valamint a határozószós szószérkezeteketa határozós viszton^t- jelölő morfémák 4 , segédszók és határozószók ábécérendjébenvesszük számba. Nem vesszük tekintetbe a háromirányúságnakmegfelelő szempontot, ahogy azt a leíró nyelvtanok teszik, mert úgyv

kokkal: a -be veszi át rendszersze-rűen a -ben szerepét. A -ben alig hallható,és akkor is csak hiperurbanisztikus alakként.-bú, -be: A hova? kérdésre felelő belső helyviszonynag itt is a beszéltnyelvben általános -ba, -be. Bément a várazsba. Láttyátak,e z e g b e [ti,, sírokba] íagnak tükteket eltemetni. Minden eggyes leginy,aki be vót álva a seregbe, eggy-ety kupa bárt vitt ţi,táncasházbaathannet. A szinát merekjSgbe rakja.Az egész és a rész viszonya (esetleg) magyarázó szószerkezetnek isfelfogható formában fejeződik ki az ilyen ragos alakokban: Mikor a gyászmenetvisszavonult a vár osba a királyi palotába... (Kţ^HM 153).Vagy értelmezhető hátravetett határozó értékű jelzős szerkezetnek: 'a városban.levő királyi palotába'.Ugyanígy a testrészekkel kapcsolatos szerkezetekben: A királykisasszonyezt a kicsi üveget a rn e j j i b e tette az inge alá (KMHM 136).Szintén irodalmi szintű használat az Adamaratt a hábaruba meg aBeléhalt a raz beteksigbe (= sülybe); Beiéiulladatt a Marazsba.A köznyelvi ejtésben szintén általánosnak mondható módon a -ba,-be hallható a hol? kérdésre felelő locativus értékű -ban, -ben helyén.Azak a kocsmába vótak; A kérbe dógazik . . .; Vót a falubaeggy erdőőr (KMB); 5 Mast pergelik (= sütik) lábazsba [az oldalast], megránytyák.A szakácsné vizsgál ide-oda a kamarába.Az összekapcsolt határozókban is megtaláljuk a -be morfémás megoldásta -ben helyén: . . . csak ketten, hárman fértek benn a házba(KMB) Abba a fa|luba ügymentek a közvagyon vezetések,. . .ahogy eggy ember akarta (KMB). Nem jártunk mük eleget abba afaluba leginy karamba?! (KMB) Jelentése a szövegösszefüggésből ítélvelocativus értelmű.Sajátos az igei alaptag és a hozzá kapcsolódó -ba, -be ragos helyhatározókapcsolata a Beverekettek [ti. a gyerekek] abba a hatalmase ii di ő b e mondatban. Ilyen szerepben ma az irodalmi névhasználatszerint csak tárgyas ragozási! ige állhat visszaható névmásos szerkezettel(beverekedték magukat). Gondolhatnánk arra, hogy ebben az alanyi ragozásúnyelvjárási alakulatban nem az ikes igék eredeti visszaható jelentéseőrződött meg. De talán helyesebb, ha lapsusnak minősítjük, Ibár többesetben találkozunk alanyi ragozású formával tárgyas helyett.A -5a, -be határozórag megterheltsége emellett növekszik a nyelvjárásbanegyes külső helyviszonyragok rovására. Főként olyan esetekben,mikor a kérdéses szerkezet determinánsának belső viszonyrag tartalmais van. Ilyen a -nál, -nél, a -ra, -rej meg laz -ig. Emellett fölé névutósnévszó helyén sem ritka. A -nál ragnak megfelelő a szerepe ebben a szerkezetben:Megvendégeltik [a vőfélyt] minden házba. Szívesen láttáka leginyt minden leányas házba. A -ra helyén áll a következő szerkezetekben:Na és ere a szóra a medve beszökött az út közepibe a huszárlóelejibe .. . (KMB). Felültünk a kocsiba, ş te lúva (= lóval,5 A KMHM rövidítés Faragó József: Kurcsi Minya havasi mesemondó. Bukarest,1969-re, a KMB Kocsis Miklós Barabás kéziratos napló-féléjére vonatkozik.A jelzés nélküli példák saját helyszíni gyűjtésemből valók. A mesemondó szövegeiirodalmi helyesírásúak.g — Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2 / /

8f5GALFFYMÓZESlóháton) jwttrl [utánunk]. De most a városnak a tnásik szélibeérkezett... (KMHM 155). Tűzzétek föl [a virágot] a mléjetegbe, hotyszásszor jussak eszetegbe (népdal). Ebben az esetben gondolhatunk rímkényszerre,de a prózai példák megerősítik előbbi állításunkat. Hallhatóugyan a -ra, -re ragos alak a -ba, -be morfémás alakkal váltakozva amező, az erdő meg az ujj szótő mellett, de jórészt gyakoribb a belsőhelyviszonyragos szerkezet a két előbbi esetben, illetőleg jelentésváltozásfigyelhető meg a két szóalakban. Édesapám, hiszen elhajtom én alovat az erdőbe... Ugyan biza, fiam, hogy tudnád te elhajtani alovat az erdőbe... (KMHM 168) kiérnek a városból, és érnekegy gyönyörű szép mezőbe. S mikor a mezőbe érnek . . . (KMHM147, 189), érnek egy gyönyörű szép erdőbe; Amikor kiértek a mezőre,kifakta a marhákot (KMHM 146, 189). Akka ráhúzza az ujjára,a gyűrűsujjába [a gyűrűt], A külső, illetőleg belső helyviszonyjelölésével egy időben pontosítás történik; mintha ez valamelyestindokolná a magyarázó értékű második szóalakban a -ba jelenlétét a -raraggal szemben. Mintegy határozottabbá teszi a cselekvés megjelölését.Az irányt és egyben véget jelölő -ba, -be ragos határozó állhat ilyenkettős jelentéstartalomban fölé névutós meg -ig határozóragos forma helyettis, mint a következő példában: És a királykisasszony észrevétlenül,mikor belehajolt a forrásba, hogy vizet igyék,.. . (KMHM 137).Furujaszó, haj, fölhallaccik a kastéjba (népdal).Az irodalmi nyelvbeli -n határozórag szerepét is betöltheti olykor a-ba, -be. Ősszé és télbe, amiko hideg volt . . . (KMB). Télbenyárbamentek vadászni a havasagba.-ból, -bői: A valamiből való kiirányulás kifejezésére az irodalmi nyelvigyakorlattal megegyezően a -ból, -bői ragos határozó szolgál. ... a hátulsókijáraton eltűnnek a kastélyból (KMHM 93). Hosz ki a villáta c s ű r b ő. És minden lapát hó [eltakarítása] után úgy fakadott fela piros eper a földből, hogy ... a leányka a kézikosarattele szedte szép piros eperrel (KMHM 11). Az asszony jót hörpöla levezsből. Emellett azonban sajátos használattal is találkozunk.Az irodalmi nyelvben -ról, -ről, tehát külső helyviszonytkifejező morfémával alakult határozóval szemben Magyaron állhat-ból, -bői ragos névszó. Például: . . . amint kiérnek a mezőből...;a szegből a hús lesuppant a fődre. És itt — akárcsak a -ba,-be esetében — valójában belső hely viszony árnyalattal szintén számolhatunk.Nem szokásos a köznyelvben a következő használat sem:Nész ki,rózsám, ablakadbul, most megyek ki a faluból (népdal). Az ablakodbulszóalak helyett ablakodon a megszokott a köz- és irodalmi nyelvben.Lehetséges, hogy a rímkényszer miatt használja így.Kettős határozóként fogható fel a ki- és bemenést kifejező forma: Saddig mentek, mendegéltek erdőből ki, erdőbe be, hogy mégsetudtak kiérni az erdőből (KMHM 147). Népdalszövegből idézettpélda: Eggyig g ue d oe r b ü 1 az másigba jestem (=estem).-hoz, -hez, -höz: A valamihez tartozást, valamihez közeledést, mintáltalánosságban, itt is a -hoz, hez-, höz ragos forma jelöli. Az a föd a miihatárunk h asz tartazik. [A játékbaba] fejit visszaragasztották atesthez: ...az ember nem tért vissza a gyermekekhez. A

HELY- ÉS IDOHATAROZOSSZERKEZETEK83fiju felmászatt a madarakhaz a fára. A közeledés fogalmávalegyidőben a mellé helyezés árnyalata erőteljesebb is lehet: Ezektől azemberektől [tanultam volna meg, mi a félelem], akiket.. a tűzhözfektettem? (KMHM 99).A -hoz gyakran a -re ragos formával azonos viszonyt fejez ki. Aléjánkák az erdő szélihez értek. Talán még jellemzőbb ez a -be igekötősforma: S elment a fiú, bujdosik faluról városra, s mikor egy városszélihez ér be, szembejő vele egy úriember (KMHM 98). Es ebbena jelentésben sajátos, a székely nyelvjárásban is meglevő szemantikaifunkcióban él a -hoz morféma: .. .vette [ti. a boszorkány] az ö csodaveszszöit,mindegyikhez [azaz minden egyes személyhez / ~ -re] hozzálegyintett(= ráütött) (KMHM 162). A kezibe vót egy bat s aval jól alegen y-h e z vágatt. Igen gyakori ennek a jelentéstartalomnak a kifejezésére ahozzá határozószós-igekötős forma: jól hozzávágatt a bottyával (= jólrávágott, jót ütött rá)!Külső és belső hely viszony tartalma van a betér ehhez a házhozkifejezésnek az irodalmi nyelvben és jórészt a magyarói nyelvjárásbanis. De akkor mintha a belső helyviszonyra esnék a hangsúly a nyelvjárástbeszélők közléseiben: Elköszönt a vendég, s az asszony mekfordult, hogybetérjen a házáhaz, hát [mit lát: a kunyhó helyén "palota állott] (KMB).Az általános használat szerint a szerkezet nemcsak a házba való betéréstjelenti, hanem a telekre történő bemenést, ezért van külső helyviszonytartalma a -hoz ragos névszónak. De ebben az utóbbi példában 'visszamegya házába' jelentést tulajdonithatunk a betérjen a házáhaz szószerkezetnek.Ugyanezt a változatot találjuk a mesemondó szövegében: Evvelelköszönt Jézus Krisztus az asszonytól s az embertől, ... s megfordultaz asszony, hogy betérjen a házához, hát... (KMHM 117). Vagymindkét esetben csak a 'telekre való visszatérés'-t jelentené?Összekapcsolt határozóként szintén gyakori a nyelvjárásban a -hoz.A rúd ahaz a fáhaz vot támasztva. A létrát ada vitte a h a z abugjáhaz. Ada a csűrhez tedd a deckát!Tulajdonnevekhez ugyancsak kapcsolható valahová közeledés, illetőlegtartozás kifejezésekor. Az a gyümőlcses Besztércéhesz tartazatt.Jánashaz vittem a inkát. A személynevek közül csak keresztnévhezilleszthető. Családnévhez nem csatolják. A családnévhez és keresztnévhezkapcsolt -ni rag családi helyrag értelemben használt. Jóskánimentek az ceste. Minyáékni kíítte a lejánkát. Zsuzsika, meny Küresini, manygyad, aggyák ide a vékát! Tisztséget jelölő és alkalmilagtársadalmi szokás szereplőjeként résztvevő személy kategóriáját megnevezőköznévhez ugyancsak hozzáragasztják ebben a jelentésben. A t a-nittóni járnak nyáran is. A menyasszan;ni akarta kűdni azannya ... el lehetne [lopni a disznót], de akkó vinnék őtet [ti. a cigányt]a b 1 r o n i (KMB). Ez a használat azonban nem kizárólagos. Ugyanott-hoz ragos alak is előfordul: ...elment ő, a cigány a bíróhoz...(KMB).-ig: A végpontot az -ig határozóragos alak jelöli, akárcsak az irodalminyelvben. A kapuik futatt s vissza. Elkísirik a templamig.Vásárhéjig mek se állattam.

84 GALFFY MŰZESKettős határozó utótagjaként ugyanilyen jelentésviszonyt hordoz: . . .éltek vígan, boldogul egész 1944-ig, amíg a háború kelettől nyugatig,átvonult az országokon (KMHM 104). Ez a terem padlótólpadlásig tele volt kenderrel (KMHM 1.32). Ez a kamara tele voltpadlástól (= padlótól) padlásig szalmával (KMHM 126).-n: Az irodalmi nyelvbeli használattal azonos és attól eltérő szerepbenegyaránt él az -n vagy valamelyik előharigzós (-on, -en, -ön, -an)változata hely viszony megjelölőjeként. Azonos funkciójú példák: Ki látattegy lavan hat patkot? A madarak csiripelnek a kerten (= kerítésen)s a f á k a n. Mintegy átmenetet képez a most következő és az eddigbemutatott csoport között az ilyen jelentéstartalmú helyhatározós szószerkezet:Az efdökenn (ti. erdős vidékeken) van ajan [bokrétás] kalap.Töp hejen még a gazdaságot is megnézik [ti. a házasságkötés előtt].Az előbbiekkel megegyező, de egyúttal belső helyviszonyt tükröztető formáka következők: Futkasnak a csürkék az udvarán, Várasakan van kivállasztatteste [ti. az udvarlásra]. Hasonló jelentésárnyalatúak ezek is:. . .meglátta a piras szallagat a bárány nyak á n n. Az állatairól [arról]ismeri meg, hoay a júros szalagok a nyakukon voltak (KMHM 162).Ugyancsak konkrét értelmű ezekben a mondatokban: v'ót még valamikajegygyűrű az ujjadann? ... a szegény ember két gyermeke oltjátszadozott az aranyművesnél a konyhán, mint szoktak azelőtt is(KMHM 143). Az -n ragos helyhatározó itt rész: egész viszonyban vanaz aranyművesnél szintén hol? kérdésre felelő helyhatározóval.Az alany (gyász) jelentéséből adódóan az egyébként konkrét értelműbelső helyviszonyt kifejező határozót képes helyhatározóként találjukösszekapcsolt határozó formában ebben a mondatban: Mondja meg, miértvan ezen a városon gyász (KMHM 149). Valójában 'miért öltött gyászt jmiért öltözött gyászba ez a város' jelentésű, és a -ban, -ben ragos városbanszerepét átvevő alakulat: 'miért van gyász ebben a városban'."A 'valamin át' jelentést szintén az -n ragos határozó fejezi ki: ... [aleánykák] a hátulsó kijáraton eltűntek a kastéjból (KMHM 93).És ahogy beszélt a leányka, állandóan úgy ugráltak ki a békák a s z á-j á n, hogy már az egész ház megtölt békával (KMHM 113). De ha csaka szájból való kiesés tényéről van szó, belső helyviszonyragos formát találunk:...úgy hullott ki az arany a szájából... (KMHM 112).A következő -n ragos alakok ugyancsak külső és belső helyviszonytartalmúak, de az irodalmi nyelvhasználatban elkülönül alakilag is a kétjelentésfunkció. A magyarói nyelvjárásban viszont nem mindig. Például:A tiindérlányak a tengereken n tartdszkadnak. Abban a perdzbenMadárkából (= leánynév) tó lett és a tón Rózsikából kácsa (!) lett(KMHM 95).Az alábbi mondatban 'valami fölött' viszonyt jelölnek -n ragos formával:Ugy a batan (= pálcán, boton) kerezbe [ugrálva] táncai.Mindezekben a példákban jórészt azonos szerepet tölt be az -n határozóragosnévszó mind a köz- és irodalmi nyelvváltozatban, mind anyelvjárásban. Viszont a mai nyelvi normáktól merőben eltérő a használataaz ilyen szerkezetekben: . . . leterítik a szalmát a f ő d e n n, ésa z' a n tótik az éccakát. . .. ők meg szalmát hoznak be a házba, leterítik

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK85a földön és azon töltik az éjszakájukat (KMHM 117). . . . tégy úgy,mintha rendesen halásznál a vízen (KMHM 184). ...betartja a hálótaz út közepére, emeli, teszi, éppen mintha vízen halászna (KMHM185). Az első két példában 'vminek a felületére" értelmű, az utolsóbanpedig 'valamiben' jelentésű az -n ragos határozó. A szemlélet, amelynekalapján az -n ragos formát használják, megmagyarázza az eljárást, ti.a szalmát a földön teríti el, a hálót tartó rúd meg a káva, amelyre ahalászháló rá van erősítve, valóban a vízen úszik mindaddig, amíg a súlyle nem húzza.Összekapcsolt határozóként szintén gyakori az -n morfémás alakmind a köznyelvivel azonos,- mind attól eltérő szerkezetben. Att ültazann a kf a, n, 1 a p| é n n, áhun mayak ülnek mast. Ezekenn az utakannehéz autova járni. -— Mindenkit, aki ben vot a táncán, mekkináltak.-nak, -nek: Valahová irányulást fejeznek ki Magyaron is a -nak, -nekragos névszóval. Nc menny fejjel a fáinak, fijam! Most a nagyobbikfiú ment keletnek, a kissebbik meg nyugatnak (KMHM148). A leginy nekivágatt egyenest a hegynek.Szinonimikus változatként hallható a -hoz ragos alakokkal hasonlójelentésben: ...a királykisasszony ment egyenest a medvének. Denem ellenséges értelmű ez a használat, mint gyakran az irodalmi nyelvben,hiszen a szöveg szerint jótevője volt a medve a királykisasszonynak.Részben a -hoz ragos forma szinonimájaként, részben 'felé' jelentésbenugyancsak gyakori a -nek morféma. Az idegenek megindultak ak a p u n a k, hagy mcnnyenek, kérjenek szállást éccakára. A kódusak,mika érkesztek ada a naty liászhaz, megindultak a kapunak, hagyrnennyeneg bó .. . (KMB).Ritkábban ugyan, de az irodalmi nyelvi -ra ragos helyhatározó funkciójátveszi át a -nek toldalékos forma. Jánast út n a k eresztette (= szabadonbocsátotta) a bíró (KMHM 167). Bizonyára az útnak indul, útrabocsát kontaminációja révén alakult ki, és vált általánossá a nyelvjárásban.-nál, -nél: A helyviszonyt kifejező -nál, -nél ragos névszó a helybenléteién és a mellettiségen kívül a valami előtt, valamint a valamibenléteit egyaránt jelölheti. Külső helyviszonyt és egyben locativusi tartalmathordoz az ilyen mondatokban: A lejányas házná várja a vicégazda[a lakodalmas népet], A cément hídnál tanálkasztak [ők]. Gyerele, ha fázol, s füítözzél meg a tűznél (KMHM 159). Nem ritka az sem,hogy a jelző veszi át a jelzett szó szerepét és viszonyragját ilyen funkcióban:S att mekkesztek [ti. a legények] az almacent ,'zist [egyfajta népszokás]a "legelső lám y; n, ái 1 [ti. lányos háznál] a legelsőnél.' Személynévhez kapcsolva az irodalmi nyelvi gyakorlatnak megfelelőenhasználják Magyaron is, ha nem családi helyrag értelem kifejezésérőlvan szó. Jósk á n á vagyak. Katiná tanálkasztam vellek(= velük).Inkább locativus értelme van a -nál, -nél ragos határozónak az olyantípusú szerkezetekben, amelyekben a cselekvés eredményeként helybenléteitjelentő tartalom fejeződik ki. Ezért helyettesíthetjük az irodalminyelvhasználatban -n ragos névszóval. Att leültek az érdö szilinél.Megállattak a falu szélinél, hogy egyenek valamit.

86 GALFFY MÖZESHasonló kettős jelentésárnyalatot hordoz a -nál, -nél a mozgást jelentőigék mellett: ...ahogy az új király lovagol az erdő szélinél,gyönyörű rénszarvas ugrott eléje (KMHM 159).Valami mellett és/vagy valami előtt léteit szintén jelölnek ezzel aragos alakkal: . . . mikor a gyermek a harmadik, negyedik épületnélment, ráfutattak a kutyák. Aţt állatt a botnál sakájig. Máskor megkülső és belső helyviszonyt egyaránt kifejezhet: . . . aki ki akarja kisérniutolsó útjára a királykisasszonyt, jelentkezzek a palotánál (KMHM150). Itt 'a palota előtt' vagy 'a palotában' jelentkezésre egyként gondolhatunk.Viszont egyértelműen belső helyviszonyt és benn léteit fejez kiebben a szerkezetben: Sötét vót, nem vöt lámpavilág a háznál, mindenkile vót fekiive.Éppen csak megemlítjük itt, ugyanis a határozószóval kifejezettszerkezetek között tárgyaljuk majd, hogy a -nál személyragos alakja valahováirányulást is jelölhet: gyere nálunk (= hozzánk).Említettem, hogy személynevekhez kapcsolva 'valahol létei' értelműa -nál, -nél ragos alak. Ha viszont azt a családot kívánják megnevezni,amelynél valami történik, helyette a -nitt családi helyragot Ragasztjákaz összefoglaiónév-képzős alakhoz. K á d á r n i t tanultuk az éneket.Kurcsi(ék)nitt alutíak akka. Jóskánit vötunk az cestce. K a-t i ( é k) n i t nem maradatt senki kcezüllek. Amika mektörtint a j e d d-z ö n i 11 (a jegyzőségen és a jegyző jelenlétében és közreműködésével)a hivatalos esküvő, a rakanak [összegyűltek]. 6 Sőt, az alkalmilag valamelyszerepet játszó, valamely társadalmi szokás szereplőjeként résztvevő személykategóriáját megnevező közszóhoz is hozzákapcsolják: Az a menyasszannittoertint. A menyasszannit vótak. A kamánittis tanálkasztak ...-net: Gyakran hallható a -ról rokon értelmű párjaként a -net nPt,~-nit) határozórag. Athannét kiszámiíaíta, hoty huivá mennyen almacentGSZni,mejik lányhaz. Minden eggyes legény, aki be vot álvg aseregbe, eggy-ety fél kupa bárt vitt a táncasházba a t h a n t. A muzsikusokmár k ü n n e t mekforditatták tánc nótára ... Ő e 1 ő n e t(== élűiről kezdve) az egisszet ő is emanta.Ennek a morfémának az irodalmi megfelelője lehet az -n, honnan?kérdésre felelő helyhatározó irag. A leginy felvette a hátára [ti. az almávalmegrakott átalvetőt], s a n n i t egyenesen megindultak a kössegvigire. Jűnek egyebünnet is [a vásárba].-ni: valahová irányulást kifejező határozórag, de csak személy- éstisztségnevekhez járulhat. K a t i é k n i hítták a tennap. A b í r ó n ikelletet hagy mennyen. A tanittoni akartam kűdni.-ni nitt: Helybenlételt jelölnek ezzel a határozóraggal személynevekhezés tisztségnevekhez kapcsolva. Funkciója szerint a -nál, -nélnekfelel meg 'valahol létel'-t fejezve ki. A tennap láttam M i n y á é k-nitt. ... hisze (== hiszen) bíró úréknitt úgysincs, aki [a disznót]megegye (KMB).,Vö. Klemrri i.m. 165; Berrár i.m. 100; Bárczi — Benkő — Berrár i.m. 44Í.

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓS SZERKEZETEK 89-nként: Ez a módhatározó szerepű morféma betöltheti alkalomszerűena helyhatározó funkcióját. Azakat [ti. a besorozott legényeket] f a-1 u n k é n t szették össze a sarazáskar. Ha úgy értelmezzük, hogy 'mindegyikfaluban (külön-külön)', hely árnyalatot is érezhetünk benne.-ra, -re: A külső helyviszonyragok között az azonos szerep mellett a-ra, -re-nak van több, az irodalmi nyelvitől eltérő funkciója. Azonos aviszonyjelölés például: ...a násznagynak a bal k a r j á r a köti [avarrottas kendőt] szerkezetben meg az Ő meg a szobalányi ruhájáthúzattatta a királykisasszonyra (KMHM 137) mondatban.Csak a szóhasználat miatt szokatlan a -ra viszonyragos forma ebbena szövegrészben: ...a törpék... azt mondták neki:— Eredj ki a háztájékára, ott takarítsd el a havat! (KMHM 111). Bizonyára a mesemondó„irodalmias" előadásmódjával magyarázható ez a szóhasználat.Maga a viszony jelölése megszokott.Ugyancsak megegyeznek jórészt az irodalmi, köznyelvi használattalaz összekapcsolt határozós szerkezetek. Ara a batra kötötte rá a tarisnyáját.Ezekre a házakra jól emlékszem. . . . tüzet gyújt pontosanarra] a helyre, ahol a király is tüzet gyújtott (KMHM 161). Igazugyan, hogy ez utóbbi példában locativusi viszonyra is gondolhatunk(azon a helyen) vagy talán megszokottabb a locativus, de a valahová irányulássem ellenkezik az irodalmi nyelvi használattal.Lehet végül kettős határozó tagja az irodalmi nyelvi gyakorlatnakmegfelelően: ... a veréb . . . száll egyik tányérról a másikraés ilyenkor a cselekvés véghelyére utal.Részben egyező, részben eltérő használatról beszélhetünk azokbanaz esetekben, amelyek tekinthetők irodalmi, köznyelvi formáknak, de értékelhetőksajátosan nyelvjárásiaknak is egyben. Ilyen például: ... az[a gazfickó] megérdemli, hogy hordóba fenekejék, és a tengţlerrekű'ggyék (= a tengerbe dobják). . . . egy motorcsónakra tétettea hordót, és a t e n g e r r e vetette (KMHM 116—7). A tengerre küldkapcsolat irodalmi szintű forma, de nem 'tengerbe dob' jelentésben, aminthogy a tengerre vetette szerkezet jelentése is 'a tengerbe vetette' ebbena példában. A motorcsónakra tétette szószerkezetet, tekinthetjük normatívformának, ha egybevetjük például a hajóra tétette, rakatta kapcsolattal,de a motorcsónakba tétette a hordót szerkezet nem elképzelhetetlen. —Ugyanide sorolhatnók funkció szerint egyértelműen a következő példát:S mikor a medve visszatért a lakásra... (KMHM 157), azaz abba alakásba, pontosabban arra az alkalmi szállásra, amelyből (= ahonnan)gazdája elküldte, ha az irodalmi nyelvben nem jelölne sajátos jelentéstartalmata -ra, -re, illetőleg a -ba, -be raggal szerkesztett szintagma.Ott ugyanis a külső helyviszonyragos lakásra jelölhet alkalmi szállást azállandó lakás értelemben használt belső helyviszonyragos szerkezettelszemben. A magyarói nyelvjárásban azonban mind a meseszövegben,mind a társalgás folyamán lejegyzett szövegekben nemcsak 'alkalmi szállás'megnevezésekor, mint az idézett példában, hanem 'állandó lakhely'megjelölésekor is gyakran találkozunk -ra, -re ragos határozóval. Például:Mikor az istállóból jött előre az ember, hogy bemenjen a lakására,kitekint az utcára... (KMHM 178). IMekhítta a vendégeket a1 a k á s á r a. Addig járta ö is eszt az erdőt, amég (isten) rávezérelte

8f5 GALFFY MÓZESa báttyaji kunyhójára. Valójában elvezérelte a 'kunyhóba' vagya 'kunyhóhoz'. De az eredeti sem minősíthető helytelennek köznyelviszempontból sem.Ebbe a csoportba sorolhatjuk a külső és belső helyviszony tartalmategyként hordozó ilyen -ra, -re morfémás szószerkezeteket: Berohan [akirályné] a kör közlepire..., ráborul az urára örömibe. Másszan fela legmagasap fa t e t e j i r e. Mindkét esetben a belső helyviszonyragosalakot kívánnók meg a köznyelvben. Az első példában maga a be- igekötőis erre utal, a második mondatban már a köznyelv erdélyi változatábansem szokatlan a külső helyviszonyrag jelenléte, jóllehet a belső helyviszonytjelölő -ba, -be tekinthető ilyen esetben választékos forrnának.Hasonló a helyzet a -re meg a -be ragos alakok szerepcseréjében.Egy vadász úriember Szászrcgenből kijött a határra vadászni. Megláttaa medvét s a szalagot, amit ö kötött a nyakára... És abban ahelyben a biró a kötelet a nyakára tette [az elitéltnek] (KMHM 167)....háram hónap múlva visszajöttek a falujak határjára és ott legeltettek,amég lehavazatt (KMB).Ezeknél egyértelműbb a szerepcsere itt: Akkar annit (= onnan)mennek a táncra, a táncashíszhaz. Ott az erdőre érve az embergyűtett egy nagy hát fát (KMB).Ugyanezt a viszonyjelölő eljárást látszanak igazolni az ilyen -re morfémáshelyhatározók, mint Manta, jüjünk az alispányi í r a d á r a. HüvelykMatyi kijutott [a résen át] a konyhára (KMHM 173) A nyúlbeugratt a bakrak közé a\z e nd.ö r e. S akkor a két ember beugrika búzatáblára, és keresik Matyit mindenfelé a világon (KMHM171). Nem ismeretlen ez a szerepváltás az irodalmi és köznyelvben sem,amint azt a mesemondó szövegében olvashatjuk: János zsebre vágtaa három egész krajcárt (KMHM 163), de a felsorolt példákban mégsemminősíthetjük köz- és irodalmi nyelvinek a -re ragos határozót ezekbena mondatokban.Ugyancsak sajátos használatúnak mondhatjuk a 'felé' értelmet hordozóhelyhatározót: . . . s annit (= onnan) egyetemlegesen (= együttesen)megindultak [a legények] a kösseg eggyik v í g i r e.Hangsúlyozottan emeli ki ezt a szemléletet a következő összekapcsolthatározós példa: Énekeltem réjá a magnetafanra; hét mesét r'é j amantam. Valójában bele mondja, nem reá, jóllehet a szalagra ráveszi akészülék a szöveget. Talán ez a szemlélet érvényesült a beszélő mondatalkotásában.Csak hangalaki különbségként említjük meg itt az iskolábra ~ iskalábraszóalakot tartalmazó mondatot: Hazunnat jár iskalábra, A gyermekekjárnak iskalábra, hiszen a rag viágosan belső helyviszonyt jelöl.Ez a ragpár átveheti az ugyancsak külső helyviszonyt, ezen belülmellettiséget kifejező -hoz, -hez, -höz funkcióját ugyanúgy, mint az irodalminyelvben: A gyermek kapta magát, s lefutatt a f o j ó r a. Amagyarói nyelvjárásban azonban megterheltebb ebben a szerepben a -re,mert olyankor is helyébe lép a -hoz-nak, amikor az irodalmi nyelvbennem szokványos. Például: Az (i'rög ember ety kunyhóra vezette agyermeket. Az isten ety házikóra vezette őköt. Mikctr az ajtóraért, bekapaktatatt az ajtonn.

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK89Idézhetünk egy kétféleképpen értelmezhető példát a helybenléteit,illetőleg az irányulást jelölő funkcióra: Mikor a gróf látta ezt [ti. hogyaz intézője lop], akkor megfogta az intézőt, s a legelőre, ahováa szervasmarhák is jártak ki, egy fához odakötötte (KMHM 213).Ha úgy fogjuk fel, mint kihagyásos szerkezetű tagmondatot: s kivitte alegelőre, akkor az irodalmi nyelvi formával megegyező tartalmú a szerkezet;ha azonban úgy magyarázzuk: s a legelőre... egy fához odakötötte,akkor az irányjelölő ragos alak (legelőre) locativusi viszonyt fejezki. Az előzőkben bemutatott sajátosságok figyelembe vételével ez a feltevéssem látszik valószínűtlennek. De bármelyik értelmezést fogadjukis el, a -re -n, illetőleg -hoz ragos határozó az általános és a sajátos viszonyátfejezi ki. A második határozós viszony beletartozik az első körébe.A -ra meg a -ról szerepcseréje érvényesül ebben a szerkezetben: H é tmérföldre (= mérföldről, mérföldnyiről) megérzi a dcegn't [a keselyű],s érepül (= odarepül). Az ilyen szerepcsere nem szokványos semaz irodalmi, sem a köznyelvben.Az előzőekben már utaltam arra, hogy ugyanabban a mondatbanlehet két helyhatározó. Ezek állhatnak egymással értelmezős viszonyban,azaz a sorrendben második határozó pontosabban megjelöli a helyet,vagy pedig sajátos helykörülményt jelez. Például: A 'völeginy kiáll oszakat (-= megszokott) h é j r e az asztal v i g i h e z. Veszi a leánykaa fejszét, és kimegy a fojóra, a jégre (KMHM 114). Máskormeg ugyancsak értelmező tartalommal, de általános és sajátos viszonylehet a két helyhatározó között, azaz az egyik helykörülmény része amásiknak, egyik a cselekvés helyét illetően benne foglaltatik a másikban,... az első éjszaka felvitte a fiút a harangokhoz a toronyba(KMHM 96). A rokonságát, az oercrgrekcpt az asztalhoz [ültetik], a fijatalakata si r a t ó b a t á n d z b a viszik. Akkar annit (= onnan)mentek a táncra a t á n c a s h á s z h a z. A két utolsó mondatbana tándzba meg a táncra lényegében szinonimikus képes helyviszonytjelöl. Az első esetben a köznyelvben szokványos -ba ragos formát találunk.7-ról, -röl határozóragos példák között mindössze egy-két olyan példátjegyeztem le, amely eltér az irodalmi nyelvi használattól: -4 régi intézőte lszabadították a fáról (= eloldoztá'k a fától) . . . (KMHM 214). . . . saz asszony valamiért kifordult a konyháról, s akkor a két gyereka kályhához lépett, . . . (KMHM 143). A mai irodalmi köznyelvi szokásszerint -ból toldalékot várnánk, jóllehet Petőfinél szintén külső helyviszonyragottalálunk a Befordultam a konyhára verssorban. És ennekpontos megfelelője a valamiből, valahonnan való kiiránvulás jelölésérea -ról morfémás konyháról. Mégsem tekinthetjük ma irodalmi nyelvinormának ezt a raghasználatot. Emellett egyetlen olyan mondatot hallottam,amelyben „vitatható", hogy eltér-e az irodalmi nyelvi formátólvagy sem: Asz parancsalam, hagy eszt a koevşt vegyétek innét a j u kszájáról (= szájától). Logikailag ez utóbbi példában a szemléletnekmind a -ról, mind a -tol ragos alak megfelel, és az irodalmi nyelvi normákszerint mindkettő helyes lehet. A mai gyakorlatban talán mégis a7 Vö. Károly Sándor: NytudÉrt. 16. srám lí>.

8f5GALFFYMÓZES-tói ragos névszó az irodalmi szint. S hogy a -ra, -re morfémás szerkezetekközött említett tájékára szóalakot nem tekinthetjük pusztán lapszusznak,arra példa a következő -ról határozóragos használat: Fogta aleányka a lapátot, kilépett a házikóból, lés takarította a havat a háztájékáról (KMHM 111).De idézhetünk más példát is az irodalmi nyelvivel azonos használatra.Magos hegyről fojik a viz (népdal). Száj lc a lú hátáról,Segítnek nekije leszállani a szekérrő. Még m e s s z i r ü 1 kijáttyaa böjtárnak. Vagy ebben a népdalszövegben: S s/.ájan annak a szivére,s kirő szállatt az enyémre. Ebben a példában a második mondatelőtt álló s kötőszó a dallam ritmusa miatt hangzik csupán. Nyelvilegteljesen fölösleges, sőt értelmetlen.Helységnevekben hasonló a helyzet: S z i g e t r ö 1 jöttünk hozzátak.Kettős határozóban a honnan? kérdésre felelő alak szintén megegyezikaz irodalmi használattal: Azak a két örek kódnsak, amint járogattakj o b r ó 1 b á r a, ety hejen elestelettek . . . (KMB). S leiment a fiú,bujdosik faluról várasra.t: A -t helyhatározóragos névszókkal jelölnek külső és belső helyviszonytis a magyarói nyelvjárásban; ezzel egyidőben helybenlételt,illetőleg irányulást szintén kifejezhetnek vele. Emellett alkalmas mértékmegjelölésére. Sőt, határozó értékű tárgyként sem ritka inessivusi megsuperessivusi értelemben. Vegyük sorra az egyes funkciókat példákkal!Sak héjt hallattam eszt [az éneket]. Kalazsvárt lakik a fija.De egyre gyakoribb már az -n ~ -nn ragos alak: Kalazsváran(n) jártiskalába. . .. ety héjén elestelettek [az öregek], ajan hejt, ahuncsak két ház vót, a mezönn. Bal készt fakta a szekercét. És itt a -tragos névszó -ben, illetőleg -vei határozóraggal kifejezhető belső hely-,illetőleg inessivusi értékű éppen úgy lehet, mint eszközhatározó értékű.Az At van jap készt a saragba mondatbeli jap készt irányjelölőtartalmú 'jobb kézre, jobb kéz felől'. Ez utóbbi példában már a -ra ragosalak szerepével is azonosítható. Éppen a -ra külső helyviszonyt és valamerreirányulást kifejező funkcióval azonos szerepe latszik a locativusimellett a leggyakoribbnak. Ezt igazolják az alábbi, alkalomszerűen egybenmértéket jelölő -t ragos szerkezetek: Mikor elsült a puska, felugrott avénasszony - tíz-húsz méter magast a fától (KMHM 161)...• .s attól a fától körülbelül egy száz métert egy hatalmas gödörvolt (KMHM 160). ... a tűztől egy pár lépést leteszik a koporsót(KMHM 101). A kúttol ety pár lé.p.ést meglátta szerteszéjjelgurulva a sárkánynak a fejit (KMB). Végül hadd említsük meg, hogya -t ragos, határozó értékű tárgyas, szerkezet. szintén eléggé gyakori;nagyobb megterheltségű, mint az irodalmi használatban. Tömlöcötkel űjen.-tói, -tol: A melletiség kifejezésére szolgál a honnan? kérdésre felelő,irodalmi nyelvivel azonos funkciójú -tói, -tői. Elhasztad a kosarat aszarasz i t ö? Kérd el anyáttol a keszkenyöt (= fejkendőt)! Elhuszta aszekeret a k é r 11 ü (= kerítéstől).E morféma valtakozhat mindkét nyelvváltozatban névutós szerkezettelilyen kapcsolatban: Kikölt a násznagy az asztaltól. Nem akart

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK91élmenni semmilétteképpen a ház mellől. Személynevekhez kapcsolvaszintén megegyezik a nyelvjárásbeli használat az irodalmi nyelvivel:J ó s k á t ó jövök. M i n y á t ö 1 haszta a vejem.Ugyancsak azonos, külső és belső helyviszonyt jelölő szerepű az irodalminyelvben is az ilyen típusú, mondhatni kötött, vonzatszerü. tehátállandó határozós kapcsolatnak is felfogható szerkezetekben: Eltűnteka gyermekek a hásztol. Vigyázz-, me ekergetlek a hásztól!...hallattam, hogy ippek k i t ü 1, asz nem tudam.A 'valamihez viszonyítva' tartalmat hordozza a -tói ragos névsz.ebben a példában: ...felugrott a vénasszony tiz-húsz méter magasat afától (KMHM 161).Nem egyedi példa viszont a névutó nélkül szerkesztett helyhatározóezekben a mondatokban: A királykisasszonyt, a hegy tövétől csakmagára (= egyedül) kellett engedni [az úton] (KMHM 151). A falu végitögyalog mentünk. A hegy ájátu csak lépést mentek alovak is a szekérré.Összekapcsolt határozóként áll ebben a mondatban a -tói, -töl ragosinévszó: S attól a falutól már sűrűbben értek községeket és városokat(KMHM 118).-ul, -ül: Hallható helyhatározói szerepben is: A szeretője maradat1 e k h á t u 1, akárcsak az irodalmi és köznyelvben.-vá, -vé: Bujdassatak v i 1 á g á. (Itt a rövid g hang ejtése az általánosanjellemző rövid ejtéssel magyarázható.) A kutya elkeseredett, sement világá.2. Az egyes segédszók funkciójának a bemutatásában az elsődlegesjelentés-használattól elindulva haladunk a másodlagos jelentés felé. Ezta megoldást nem a történeti szempont érvényesítése indokolja, hanemfőként az, hogy az esetek túlnyomó többségében ugyanúgy, mint a ragosnévszók esetében, az elsődleges (konkrét) jelentésviszonyban a legnagyobbe segédszók megterheltsége a nyelvjárásban.Bemutatásukban — amint említettük — az ábécérendet követjük,mert így könnyebb a tájékozódás; másrészt meg a névutók nagyresztkülső helyviszonyt fejeznek ki, vagy annak valamelyik pontosabb árnyalatátjelölik (vö. MMNy. 296). Ezen belül pedig nagy részük a háromirányúságnakmegfelelően alakult ki.alá: A Tedd a hunyam alá a batat, haty támaszkaggyam réjámeg a ... benyúlt a kabátja alá (KMHM 147) mondatban konkréthelyviszonyt jelöl a névutós névszó az irodalmi, köznyelvi gyakorlathozhasonlóan. De már a következő szerkezetben: elhajtattak (= elhajtottak)az alá a cím alá az összekapcsolt határozó az irodalminyelvi -ra ragos névszóval azonos körülményt fejez ki ugyancsak hova?kérdésre felelve. Talán parhuzamba állíthatjuk az az alá a (ház)szám aláirodalmi nyelvbeli szerkezettel a szemlélet alapján.alatt: konkrét helyhatározói és egyben hátravetett határozó értékűjelzői viszonyra példa az alábbi: At van a sándzba a kastéj alatt,ti. 'a kastély alatt levő alatti sáncban' tartalmat hordoz.alól: Példáim között csak hely- és képes helyhatározós szintagmákvannak. Helyhatározós szerkezetek: Meg a pármt is kihúzná a fejek

8f5GALFFYMÓZES(= fejük) a 1 o 1. Hazd ide a seprűt az eresz aloüNem láccak kia takaró alol.átal: Az át alakot csak igekötői szerepben találtam meg Magyaron.Az irodalmi, köznyelvi változatbeli névutószerű határozószói szerepet ittaz átol alak vette át. Ahagy mentek a hegyen á t o 1, éfáradatterössen. De ez egyben igekötői funkciójú is. Segédszóként viszonylagritka. Helyette a keresztül-1 használják mind hely, mind idöviszony kifejezésére.átellenben: A nyelvjárásban átolellenbe hangalakú a névutó és helykörülménytfejez ki. Véllem átolellembe akart házat ipittetniaz apja. Ritkán hallható.belül: A bejül ~ bejül alakváltozatban élő névutó szintén jelölhethelyviszonyt. A kértem (= kerítésen) bejül én vagyak az úr.At van a kapa a kapum bejül.elé: Viszonylag ritkább használatú, mint az irodalmi nyolvben.Allizsd a seprűt a z â j t o e 1 e! A lovat a tehenyek ele fakták hé.: . . egyenest a király elé... (KMB). Helyette jórészt az elejibenévutószerü határozószót vagy -be, illetőleg -hoz ragos határozót használnak.Álliccsa a seprűt az ájtoba ájtohaz!elejébe: Ez az általánosnak mondható névutó az eic-vel szemben.Mé nem kanyarattá a kapu elejibe? A kocsma elejibehajtatt.élén: Konkrét értelmű ez a névutószerü határozószó a következő szerkezetben:A kasza él in vigik basztam a kezem. Nem gyakori.elöl: Nagy megterheltségű segédszó mind konkrét, mind képes helyhatározóként.Sőt., állandó határozó szerepben sem ritka. Konkrét helyviszonytjelöl például ebben a mondatban: Innét a ház elöl vitte cla tennap. Elpusztuj a szemem elöl!előtt: Ugyancsak nagy a megterheltsége, cs — két esetet nem tekintve— az irodalmi, köznyelvi használattal egyező szerepe van a nyelvjárásban.Helyhatározóként áll a következő mondatban: A kocsmaelőtt sakan ácsaraktak. ... jelentkezett a király előtt (= királynál).De sajátos funkciójú ebben a két példában: . . . találkozott farkasokkal,őzikékkel, szarvasokkal, vadakkal, minden állat kitért a leánykaelőtt (KMHM 111). Itt 'elől' jelentésű, tehát valamerre irányulást fejezki helybenlétel helyett. Valójában nem logikátlan a használata, hiszenmikor előtte voltak, akkor tértek ki az útjából. De talán a szemléletbelimagyarázat értelmében elsősorban saját talajon létrejött használatnakminősíthetjük, amelyet a kölcsönhatás eredményeként erősíthetetta román nyelvbeli szerkezet.Nem egészen világos a viszonyjelölés ebben a meseszövegben: . . . megfogja átkozni a királykisasszonyt ... és szörnyen meghal. S avval eltűnia tizenharmadik bűbájos asszony. (Bekezdés) Lett egyszerre nagy bánat,szomorúság a királyné és a király előtt (KMHM 118).Jelentése: 'egyszerre nagy bánat és szomorúság lett úrrá a királyon mega királynén.' Az előtt névutós névszó ebben a jelentésben nem világosértelmű.

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK93felé: Ez a névutó részben a helykörülmény kifejezésére használatosés gyakori a nyelvjárásban, Az irodalmi, köznyelvi formában azonosszerepű helyhatározó: Mikar jöttem h a z a f e 1 i, mayyaroji falufele(népdal). Kétszer is előfordul a következő mondatban. Egyszer sajátosjelentésben, egyszer meg sajátos kapcsolatban: János megy be a városfelé, a kecskeszakállú kereskedőember meg egyéb felé (KMHM165). Itt a bemegy igekötős ige illativusi tartalmat jelöl, a város felénévutós szerkezet viszont valamerre irányulást. A mondat egészéből ugyanakkora névutós formától kifejezett tartalom felel meg a valóságnak.Ezt bizonyítja az egyéb felé, azaz másfelé, más irányba' névutós kapcsolat.Ugyanezt a szembenállást mutatja a valamire és valamibe irányulás'tekintetében, és a külső helyviszony-funkció mellett szól az az alábbipélda: Ö, Borsszem Jankó megindult egyedül egy irány felé (= egyirányba). Hogy azonban a felé névutó külső helyviszonyt jelölő funkciójaaz általános és a gyakori, azt igazolhatjuk számos más példával. Íme:Semmi felé (= semerre) nem tekint, csak állandóan a kártyákat nézi(KMHM 100). Akka asztán elindult a kapu felé.összekapcsolt határozói formában sem ismeretlen a nyelvjárásban. Afele az erdő fele k'i'zeledett, ahun ....felett: Csak helyhatározói szerepben jegyeztem le. Ippeg a fejünkfelett vót egy nagy felleg. Ugyanakkor magyarázó, pontosabban kiegészítésttartalmazó mellérendelő szószerkezetet alkot ebben a mondatbana két névutós névszó: ...egyszer csak az erdő felett, a fejünkfelett a magas levegőben húzódik kilenc vadlúd (KMHM 146).És itt felhívható a figyelem a magas levegőben kifejezésre.. Lényegébena magasban vagy 'magasan a levegőben' értelmű a kapcsolat. Émellettsajátos a húzódik 'repül' jelentése. A húz cselekvő ige szokványos iazirodalmi és köznyelvben is 'száll' jelentésben. (Dél felé húznak a vadludak.)De a visszaható képzős származék ilyen jelentésárnyalatban ritka,ha egyáltalán hallható ebben a nyelvváltozatban.felől: Névutóként megfigyelésem szerint helyviszonyon kívül semmilyenmás körölményt nem fejezhet ki. N\állunk észak felöl fű aszél.fölül: A nyelvjárásban fejül-nek hangzik. A z a m fejül van aMinyájéké [ti. a földjük],hosszat: Kötött szókapcsolatként hallható, archaikus hangulatú névutószerűelem: Ugy manták, hogy ucca hosszat muzsikáltatatt magának.innen: Itt innét hangalakú. A n a g y u t an innét (= az országútoninnen) kezdödett a sár. A templaman innét vot a házak[= házuk].iránt: Irányjelölő értékű névutó. At van a fa a gerincen. Na, aziránt vegye az uttyát.keresztül: Az irodalmi, köznyelvi jelentés mellett az 'át' funkciójátis ez a névutószerü határozószó hordozza. A Marasan keresztülvan hid. Az útja, ahogy vezette Jánost, egy erdőn haladott keresztül(KMHM 163).kezdve: Mint majd látni fogjuk, ez a névutószerü határozószó elmaradhata névszó mellől a hely- vagy időkörülmény jelölésekor. De egyébkéntaz irodalmi, köznyelvi gyakorlat szerinti szerepben él a nyelvjárás-

94 GALFFY -MÖZESban. Innetöl kezdve egisszen a falu vigijig [mentek kántálni],kívül: Három hangalak-változatban jegyeztem föl: küjel - kűjel ~küZZ. Jelölhet locativusi tartalmat: A kérten küjel nem láthatta.A falun kü 11 suhutse járt. Ügy váljatok el, hogy vagy falunkívül, vagy városon kívül [legyetek] (KMHM 147). A gyászmenetmegindult a palotából, ki a városon kívül (KMHM 151),Ez utóbbi mondatban viszont az irányulást kifejező 'kívülre' határozószóvalazonos jelentésű: 'ki a városon kívülre' indult a tömeg; nem helybenléteiértelmű.körül: Hallható ritk; ín körül hangalakban. At futkasnak a gyermekekaz annyak körül. Mind at szaglászott a hász körül.közé (köze ~ koeze): A tcercebuza közé tettele fuszujkát?Istenem, hová jutottam! — gondolta magában. Talán két malomkőközé, hogy megőröljenek (KMHM 173).közel: Itt rendszerint közéi ~ koezél-nek ejtik. A f a 1 u h a s zk oe z é 1 vot a föggyek.között, közt: A \ főd ék k oe s z t vot jabb is rosszabb is. Ittirodalmi, köznyelvi jelentésű. De A leginyek sakat jártak a faluk oe s z t mondatban sajátos a jelentéstartalma: 'a faluban, a falu utcáin'.közül: Konkrét és képes értelemben egyaránt használt. Konkrét értelmű:Nem láccodat ki ai bakrak 'közül.megett: Konkrét helykörülményt jelöl. A hátam megettállatt mindég. At kapta meg ánygyom a ház megett. De gyakoribbe helyett a ház hátánál megjelölés a 'ház mögött' kifejezésre. Atvan a hász hátánál.mellé: Mind az irodalmi és köznyelvi szokványos jelentésfunkcióban,mind sajátos értelembenhasználatos. Áj ada a füttő mellé...!Egy fényes vendéglőben megszállott a fiú, egy asztal mellé ült,és vacsorát, italt rendelt magának (KMHM 99). A gazdaember reggel, mikorfelkelt, kiment a marhái mellé az istállóba (KMHM 178).A két utóbbi példában a névutós szerkezet azonos jelentésű az irodalmiszintű -hoz ragos névszóval: az asztalhoz ült, kiment a marháihoz. Amellé névutós névszó inkább foglalkozásszerű viszonyra utaló forma anyelvjárásban: Fagadatt egy gyermeket a tehenyek mellé [ti.a tehenek őrzésére]. És ez az irodalmi nyelvivel azonos jelentéstartalmú.mellett: At várta a kamját (== komáját) a kút mellett.mellől: Konkrét jelentésben gyakori. E nem mozdult vóna a tándzbaa szeretője mellől. Gyere elé a ház m e 11 öl, te!Elkőtcezcett a templam mellől, összekapcsolt határozóként semszokatlan. Ehejeszték Antit annet a sógora mellől.mögé: Magyaron csak megé ~ megé ~ megi hangalakban él. A c s ű rm e g i rakta a búgját a kerbe. [Az emben] vett egy rosz lovat, és\ odavitte a ház megé... (KMB). A mögé névutós szerkezetet a házszóval alkotott kifejezésekben rendszerint felváltja a ház hátához birtokosjelzővel szerkesztett alakulat. Adabutt [= bújt] a gyermek a hászhátáhaz. Vidd ada a lajtárját a hász hátáhaz!nyomon: Elindult az is a lába nyamán világa. Valójában azirodalmi nyelvbeli -ben ragos forma helyén áll ez a névutószerű hatá-

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK95rozószó a nyelvjárásban. Gyakoribb itt is a lába nyamába viszonyragosszóalak (L. a hátánál is.)szembe(n): A -be meg a -ben ragos alak egyként -be hangalakú Magyaron.Toepsza' jöt vélle szembe az uccán, s mindek kceszient. Améjenké szembe vot a házak (= házuk).szemközt: Gyakran áll a szemben értelmű névutós szerkezet helyett.Az iradává szemkoeszt vot egy bót, ugy manta. Töpsző jöt vélleszemköszt részegen az uccán.túl: Rövid u-s változata is van a nyelvjárásban. A Marasantúlvot azuknak a birtakjak (= birtokuk).után: Konkrét és képes helyhatározói viszonyt jelöl hova? kérdésrefelelve ugyanúgy, mint az irodalmi és köznyelvijen. v.. jön egy hintónégy lóval, az ötödik a kocsi után kötve (KMHM 107). Mindékfut a gyermek a szekér utánn. Egészen sajátos ebben a kapcsolatban:Nézzetek a lábatakután, hagy ne botorkázzatak! Az utánnévutónak ebben az összefüggésben az alá felel meg az irodalmi, köznyelviváltozatban. Viszont egészen sajátos, a -hoz, ragos névszó jelentésévelazonos szerepű ebben a szerkezetben: ... az ember, ... behunytaa szemit és úgy vágott a veréb után, de megint csak a lónak afejit találta [elj (KMHM 90). A vág igének az irodalmi, köznyelvi változatbannincs után névutós „vonzata".végig: Ut y hajtatta az (pkrce koet a falum végig, hagy mindenkiutánna fordidt. A nem ment vóna az uccán vígig ceste egyedül,ajajăj! ... és kidoholták a falun végig, hogy mindenki mennyenmost, most zsiré (KMB). Valójában az eredeti szemléletet tükrözi a névutósszerkezet, de az irodalmi és köznyelvben a faluban határozóragos névszósforma a szokványos.3. Esetenként névutószerü kifejezésekkel jelölt helyhatározói viszonyrakevesebb példa van. Meglétük azt igazolja, hogy a nyelvjárásban azirodalmi, köznyelvi változatra jellemző fejlődési tendenciák érvényesülnek.hátánál: A mögött névutós szerkezettel azonos funkciójú alakulatotalkot. Nisz csak meg a h á s z hátánál!irányába, irányba: (A -be és a -ben egyként -be-ben realizálódik.)Beszterce irányába igyekesztünk, hagy... Annit (= onnan)keleti irányba vezényelték az ezredet. Összekapcsolt határozóként:A támadás abba az irányba indult meg. Abba az iránybakellett hagy legyen.környékén: Nem vot nálla nagyobb úr Vá s á r h é j k ö r n y é k i n n.Még a falu kcernyekin se marathatat meg atto.közelébe(n): A -be tölti be a -ben funkcióját is. A 1 oe v é s z á r a kkoezelibe se dukta az arát eggyik se [ti. a tisztek közül], (Erwkkétig aszeretője közelibe akárt lenni.mentén: A Ma ras menţin saksză van árviz.nyomába(n): (A -ba átveszi itt is a -ban szerepét.) Lehet konkrét ésképes értelmű helyhatározós szerkezet tagja. Lípj a nagyak nyamába,me kcennyebb [a menés], A sündisznó mind a nyúl nyamábajárt a borozdán.

8f5GALFFYMÓZESvégénél: Az a fci a ház viginé még az én gyérmekkarakmbüvalo. A hátravetett határozó jelzői értékű: 'a ház végénél lévő fa'.vonalon: Konkrét értelemben régebbi kapcsolatban hallható. A pújaórmindég jart a vasúti vonal a n. összekapcsolt határozóként ismegvan. Iluzatt egy vonalat a födenn, s azunn a vonalann féliában mentvégig.A helykörülményt gyakran határozószóval fejezik ki, akárcsak azirodalmi és köznyelvben. Határozószóként iktatjuk be a személyragosnévutókat, a helyhatározói viszonyt önállóan jelölő ragos névmásokatis, hiszen mondatbeli szerepük szerint azonos értékűek a határozószókkal.Külön-külön csoportba soroljuk ábécérendbe az egyes alfajokat.a) Határozószókkal jelölt helyviszonyok. — Közöttük a névmási határozószókaz irodalmi használattal egybehangzóan alkalmasak mindháromirány megjelölésére.akárhol, akárhonnan, akármerre: Eléggé gyakoriak az akár- előtagúnévmási határozók, különösen a hol? és merre? utótaggal, felkeresem dkedvesevi akárhol is van. Akár mere nízek, csak vizet látak.Nem bánnám én, a kár hun nan, csak kerüjen elé.hol, honnan, hová: Hol akarnak találkozni vélle? H u m vótálijen sakájig? Hová mész, te málészáju? Nem tudam, hová iuttamtenni. Honnét aidad, mikor joennek? Hunnet jösz, Minya? Asztkérdeszte az asszonytól, hogy: — Észtet, te asszony, h o n n e n kaptod?(KMB) Ez utóbbi mondatban a határozószó értékű kérdőszó valójábanképes értelmű és 'kitől' jelentésű.itt, ide, innen: It hatta nállam a kaszát. A nagyapja kötözött ideDisznajoro. A szakácsné meg vizsgál ide-oda a kamarában . . . (KMHM173). In nőt kezdödett a birtaka. Innőt van az (azaz 'idevaló a faluba').merre, merről: Mere vagy te, hagy a fene egyem meg? Ez helybenlételjelentésű: 'hol vagy'. .4 ra ment, mérői let (= amerről, amelyikirányból) / a sírást hallatta. Mere mentek nmárhákkal? Itt viszont valahová irányulás értelmű a határozószó.mindenütt, mindeniive, mindenünnen: Mindenütt opsszelcereste,ahun csak tutta. Az annya mindenüve elment, hátha mekkapná.Jöttek mindenünnet a világán: Amerikábo, Toerrrkországbo, Indijábo,s ki tuggya mék honnat. A 'valahonnan irányulás' kifejezésére szokványosabba mindenfelőnnet határozószó: .. . s minden f el önnetjöttek királyfiak . . . meg akarták látni Csipkerózsikát (KMHM 120). Menekültekazak mindenfelöln e t mind az ázatt egerek!ott, oda, onnan: At maratt a hijuba. Oda/ada ment lakniMinyáékni, me nem tudat máshun mekhuzodni. Ép annót/annotelik tuttam mekszkepálni (= megszabadulni). Annat/onnat hasztáka fát tutajann. Anned, gyúrják ide az italt [ti. városról] S annitegyetemlegesen(= együtt(esen)) megindultak a kvsseg eggyik vigire(= vége felé) [ti. a legényekj.sehol(se) ~ sehun(se), sehunnet(se), sehova ~ suhuváfse): Nemtalálta párját sehol a világán. Nem jött usz sehunnet, csak aszamsziggyáto.

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK97valahol, valahova, valahonnan: Magyaron valahun, valamerre, valahunnethangalakban, illetőleg alakváltozatban gyakoribb. At messze,valahun a galicjai fronton vétünk eggyiltt vélle utajára. Elment va-1 a m e r e, de minygijá kel jöjcen/joen. összekapcsolt határozóként: Innétvalah unnet a havasakról került a faluba.b) A nem névmasi természetű valóságos határozószók ragtalan formábannagyrészt egyetlen irányt fejezhetnek ki. De van közöttük ksőt három irányt jelölő is.Egy irányt kifejezők:alattabb: Az a hej [== földdarab] alattab van, azaz alacsonyabban,mélyebben fekszik. Csak középfokú alakban jegyeztem fel. Ez tehát a kétemlített határozóragos névszóval rokon értelmű határozószó, és csak azemlített jelentésárnyalatokra szűkítve használják.belül: Csak a 'belülről' jelentésű belölnet formában jegyeztem le.... és az a kömives csinált a toronyra egy vakablakat, amejik vakablakse külnet, se belölnet nem láccatt (KMB).egyfelé se: A 'sehová'-nak megfelelő jelentésű határozószó. Ez agyakoribb a sefroud-val szemben az idősebb nemzedék szóhasználatában.Nem menyek én etyfelé se, hijábg is mondád. Nem jött az e t y -felé se léján korába se.elöl — elöl: elöl; elül: Elől ment mindenütt az cercegleginy. Ragosalakjaival 'valahova, valahonnan' irányulást is kifejezhetnek. E 1 ö r ö n -nöt nem láthattam [ti. háttal állt], Ö [ti. a vőfély] elől net az egiszszető is emonta. Előrement apám a marhákkal.fenn: Fem van a fa tetejin [a gyermek]. Ebben locativusi tartalmatjelöl. Viszont a következő, középfokú alakkal valahová, valameddigirányulást fejez ki. Vit f é j e b b a vígit, me leesik! A honnan? kérdésrefelelő szerkezet: Fen net (= fennrdl) a havasakro vágattak fát.hátul: Az mindig att maratt, hátul... Honnan? kérdésre felelőragos alakja: Hátúinat/hát uro, ütötte meg, s nem tudatt védekezni.... és magát én megfogom, és addig üttetem az asszanyakkal hátulnet,amég maga is meghal (KMB). Viszont a 'valahová irányulás'-t kifejezőragos alak a hátra, nem hátidra. Ne maraggy cercekké hátra!összekapcsolt határozó tagjaként: Tedd ada hátra a saragjába!innen: Magyaron innét ~ innőt hangalakú. Messze van még i n n ő ta maiam. Innőt/innet nem láthattad, me (=mert) . . .innetfelöl: Az irodalmi nyelvben 'erről, ezen az oldalon, az innensőoldalon', a köznyelvben ezek mellett az 'errőlfelől' felel meg neki jelentésszerint. A mii födünk az övékén innetfelöl vót. Aj innetfelöl,me nem láccodal! [ti. a fényképen],itthon/otthon: Ithan akarta tartani u fiját. Viszonyragos alakjával'valahonnan irányulás'-t jelölnek. Ithannót/hazuró jár [a gyerekiskolába], A t h a n n e t menyen, hagy a merekjét (— rudast) erázza;menyen takarni (= szénát gyűjteni). Ety fél kupa bárt vitt athannet.kívül: Itt kűjel ~ küjel ~ küll hangalakú. Küjel állatt, tui akerten (== kerítésen). Ragos alakban honnan? kérdésre felelhet: Külnethideg [a levegő], s a fagy nyomja a cserepet. ... és az a kőmivescsinált a toronyra egy vakablakat, amejik vakablak se külnet, se7 ~ Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2

98CALFFY MÖZESbelölnet nem láccatt (KMB). A muzsikusuk már k ü n n e t mekforditatták[ti. a zenét] tánc nótára.künn: Künn maratt az udvarann, a ház előtt. Künn a legelőnn kapta meg a bárnyut.szerteszéjjenünt: 'mindenfelől(ről)' értelmű határozószó. Jöttek isszerteszéjenünt országokból királyfiak, [hogy lássák Csipkerózsikát](KMHM 187).túl ~ tid: T ú 1 áj meg, ne innetfelöl! Gyakoribb a tidfelöl alakváltozat:Túlfelől akart megállani, de ... Túlfelől jött az annyával.Két irányt kifejező határozószók.felül: Nyelvjárási alakja a fejül ~ fejül. Fejül tegyed, me hanem, lesik! Helybenlételt és valahová irányulást fejezhet ki. A fejülnet~ féjünnet viszont valahonnan irányulást jelöl: Annét féjünnethoszták a sak fát. Itt összekapcsolt határozó tagja. — Magyaron valójábancsak egy irányt kifejező forma.közel ~ közéi: Hozzánk kcezél van a kollektív [ti. a termelőszövetkezetszékháza]. Ugyanez az alak a 'közelre' jelentést is jelölhetiugyanúgy, mint az irodalmi nyelvben. Ne meny közéi, me megdöf!Középfokú alakja szintén kifejezi a bennlételt és a valahová irányulást.A gyermek k oe z e 1 e b vót a tűszha j z . . . K oe z e 1 e p hűszta vona aszekeret, de nem tutta (= nem bírt vele). — Honnan? kérdésre a kwzélrol~ közélrö ragos alak felel: Ne nézd ajan k oe z é 1 r ö 1 [ti. az írást],me kancsi leszé!messze: Ebben a hangalakban helybenléteit és valahová irányulástfejezhet ki: Messze fenn a havasakan vákták a fát. Messze vanmég innőt a maiam. Vidd é jo messze (= messzire), hagy ne is lássa!... és [a pillangók] csak azon vették észre magokot, hogy jó messzevoltak elmenve ... (KMB). Ez a használat az irodalmi nyelvben sem idegen(vö. MMNy. 181). Középfokú alakja ugyanilyen szerepű. Az m e s z-s z é b (= távolabb van, mind (= mint) a koperátiva (= szövetkezet).— Honnan? kérdésre ragos alak felel: Messzülnet érzem [az illatát].Az me s szűnne t jcett ide. — Megjegyezzük, hogy a távol határozószócsak népdalszövegben hallható, vagy valamilyen népi rigmusban, amindennapi beszélt változatban nem használatos.Három irányt kifejező határozószók:egyébütt, egyebünnet, egyebüve: 'máshol, máshonnan, máshova':Menj isten hirivel, próbálj szerencsét egyébütt (KMHM 163). Jönnekegyebünnet (= más faluból) is. Egyebüve ~ egyebüvétettem, de nem tudam, haty hova.c) Ragos névmással kifejezett helyhatározói szószerkezetek:abba: Mind a helybenlétel, mind a valamibe irányulás tartalmat eza hangalak hordozza. Emellett 'azzal' értelemben sem ritka. Nem abba[ti. a kosárban] van: kitötöttem egy nagyabba. Ne tőzsd abba [ti. alábasba], me jukas!-addig: Addig járta ö is ezt az érdöt [ti. ameddig a faluhoz tartozott].azon: Leterítik a szalmát, s a z a n tőtik az éccakát / éccakájakat.

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK99Nem lehet célunk minden egyes ragos névmásra példát idézni. Használatiakmindenben megegyezik az irodalmi nyelvi gyakorlattal.erre, arra: Ere gyere, ne menny ára, ere jabb az ut, mind ára(népdal). Az összetett érefelé árafelé jellemzőbb, gyakoribb. Asz tuttam,hagy érejelé lakik, de . . . Arafelé mijén üdö van?d) A személyes névmás határozóragos alakjával szintén gyakran jelölnekhelyviszonyt. Mindhárom irányt jelölhetik ugyanúgy, mint az irodalmiés köznyelvben.bele: ... a városon kívül van egy elvarázsolt erdő, ha esetleg odabele talált menni, onnét élve soha ki nem tud jönni (KMHM 161). Valójábanaz oda bele összekapcsolt határozónak minősíthető. Az irodalminyelvben a be- igekötős forma szokványos helyette.belőle: Szénát mentem, hogy adjak neki [ti. a tehénnek] másodszor,és valami emberi hang kiszólt belőle... (KMHM 173). Na, most legyenbelőled egy templom... (KMHM 94). Itt belőlle ~ beVólle hangalakbanhasznált.benne, Na, most legyen belőled egy templom, én meg oltár legyekbenne (KMHM 94). Benne van a kutya.hozzá: Az ember . .. fészol hozza [ti. Hüvelyt Matyihoz] . . . (KMB).Ementek hozzátak, hogy beszéljenek apáddal.nála: Klemm (i.m. 162) irja, hogy „Ritkábban . . . mozgást jelentő igéhezjárul nyugvást jelentő határozó" és a hozzánk szóalakot említi példaként.Ennek a viszonynak a kifejezésére az idősebb nemzedék nagyrészt,de részben a fiatalabb korosztálybeliek is a nálunk személyragosalakot használják. Kati te, gyere ceste nálunk, ... Összekapcsolt határozótagjaként: ...ara mejen, amére akar, akár felfelé, akár lefelé, éstöbbet ide nálunk vissza ne jön (= jöjjön) (KMB). Egyébként ugyanazta szerepet tölti be a falu nyelvjárásában, mint amelyet az irodalminyelvből ismerünk. Nálam hatta ténnap [ti. a pénzt]. Nálunknem vót aféle rigente [ti. olyan szokás], Nálak/nálojak szeretetvóna maradni.Az irodalmi nyelvbeli mifelénk helyett itt a nálunkfélé járja. Nemtudam, ărafele mijén a búza, it nálunkfélé elék szépen indult.Ez utóbbi példában összekapcsolt határozó tagja a kiemelt mondatrész.rajta: Altalánosságban az irodalmi nyelvbeli funkcióban használatosMagyaron. De sajátos szemlélet tükrözője is lehet, mint ebben a példában:Most legyen belőled egy tó, én meg kácsa (Ihiperurbanizmus) leszekrajta (KMHM 94). Valójában a 'benne' értelmet hordozza, de egybena vízen léteit is jelzi, tehát rajta úszik.róla: Sajátos használattal nem találkoztam. Kifogja a fuvaros a szekérből[ti. a lovat], és leveszi a hámot róla (KMHM 89). Ejtése rólla —rolla a nyelvjárásban.Ebben a kategóriában szintén hallhatók az irodalmi nyelvben meglévőalakok ugyanabban a szerepben. Fölösleges hát mindannyiuk felsorolása.e) Végül a személyragos névutók között találunk néhány sajátoshangalakú, illetőleg szerepű formát.

100 GÁLFFY MÓZESValójában ugyanarról a névutóról, illetőleg személyragos alakról vanszó, de alak szerint elkülönül tőle. Ezért választjuk külön.elejébe: Az irodalmi nyelvi eléje megfelelője a nyelvjárásban.Menny e 1 e j i b e, s nyis ki a kaput [a csordából hazajövő állatnak].Nem alhat senki e 1 e j e g b e.elő 'elé': Csak személyragos alakban jegyeztem le, és találtam mega szövegekben. Kati, te, ne áj előmbe! azaz 'ne állj elém'. Ezek minde 1 ő m b e állattak, s nem látak semmit / semmit se. Ne engedd, hagyelődbe ájan! Gyertek e 1 ő n g b e, ha ésötetediink!A helyviszonyon kívül kifejezhet időhatározói tartalmat (L. ott).előtte: Kettős szerepe van ugyanúgy, mint az irodalmi nyelvben:körülmény- és helyviszonyt jelölhet egyidőben. Előttem szégyeltemagát. E 1 ö t t e k nem manthattam meg.utána: Magyaron utánna. Főként kötött szókapcsolatban hallható sajátosjelentésben. Utánna ment (= férjhezment hozzá), pedig szeginyleginy vot. Egyébként az irodalmi nyelvben ismert szerepet tölti be.Nízz utánna, neliagy baja legyen! Mennyen utánna, s hozza haza!4. A képes helyhatározó viszonyt részben az irodalmi nyelvben szokásosmódon, részben attól eltérő morfémákkal fejezik ki a nyelvjárásban.Minthogy a helyhatározói viszony jelölésére alkalmazott ragok használatáteléggé kimerítően ismertettem, ezúttal nem törekszem ilyen részletezésre.Csak a főbb típusokat mutatom be, különös tekintettel a nyelvjárásbansajátos formában jelentkező szerkezetekre.-ba, -be: A belső helyviszonyt kifejező -be ragos határozó ebben _akategóriában szintén betölti mind az illativusi, mind az inessivusi funkciót.Illativusi viszonyra példák: Járnak a szénába, azaz szénávaldolgozni, szénát gyűjteni. Ez már szeget ütött a király f e j i b e (KMHM126). S akko elmentek a törvénybe (KMB), azaz 'törvényre mentek'.Inessivusi tartalmat kifejező mondatok: Meg álmám ba se jutatteszembe eféle. [Az a legény] az egész háram évjit (= mind a három évikatonai szolgálatát) a háborúba tőtette el (KMB). Te, pajtás, én amesébe hallattam a csárdáról. Elmanygya, hagy mér (= miért) és mijénjárázsba vannak. Minden sere, g be nyóc leginnek vót jogja amuzsikással almacentcezni.Szerepelhet kettős határozó tagjaként képes értelemben a -ba ragosnévszó, mint ebben a köszöntőből vett példában: ...léptesse át az oesztendöbölaz újba [az isten a családtagokat]. Külső és belső helyviszonyértékű a -ba ragos forma itt: A közelebbi rakanakat mekhitták a k é s z-f a g ó b a. A mai irodalmi nyelvi gyakorlat szerint ebben az összefüggésbenkézfogóra alakot várnánk, bár az inessivusi viszony sem helytelenlogikailag.-ból, -bői: Sajátos szerkezetek hallhatók egyrészt a kölcsönösségetkifejező visszaható képzős alaptagú ige mellett :...a katanaságbolmég leveleződnek [a szerelmesek|, vagyis a legény még levelezik a leánynyalkatonáéktól. Lebeszélgettem az életrajzamból, azaz 'elbeszéltemnéhány részletet az életemből". A lebeszél itt tulajdonképpen 'rábeszél',pontosabban 'belebeszél' értelmű, ti. arra vonatkozik, hogy 'belemondta'a mikrofonba, hogy fölvegyék magnószalagra.

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK101-hoz, -hez, -höz: A raghasználat tekintetében a -hoz morféma semtér el jelentősen az irodalmi és köznyelvitől. Kiszámította, haty huwamenyen, mejik lányhoz. Onnét ementek az anyakönyvezet ö-h e z. Néha azonban találkozunk olyan sajátos alkalmazásával, amely vagyromán nyelvi hatásra, utal, vagy más indíttatású, de mindenképpen szokatlanhasználatra vall. 5 mikar odaérkeztek, a törvényhez, elévettéka tárgyaló bírók . . . (KMB). Érdekes, hogy két, egymást k veinmondatban egymással ellentétes funkciójú — belső, illetőleg kü!helyviszonyraggal jelöl azonos összefüggést. Az előbbi mondat előtt akövetkező szerkezet áll: S ukkó elmentek a törvénybe. A -be mega -hoz ragos alak ilyen szinonimikus használata a nyelvi formák funkcióazonosságárautal. A -hoz konkrét helyviszonyt jelölő példái közöttmar említettünk hasonló párhuzamot.Szinonimikus formaként értékelhetjük egyes példáink alapján a-hoz és -nek morfémás határozókat, jóllehet általánosságban különbségettesznek a két viszonyragos alak jelentéstartalma között. Íme: Na, édesleányom, ezt n mozsarat elviszem a kinálymak, a királyhoz,odaajándékozom, hátha kapunk valamit érette .. . Édesapám, jobb lesz,ha kigyelmed hallgat a mozsárral, és nem viszi el a királyhoz,mert ha a királyhoz viszi a mozsarat, meglátja, hogy még baj leszbelőle (KMHM 181). Na nem volna szó szerint kimondva, hogy odaajándékozom,a -nek ragos alak helyesbítéseként kellene felfognunk a rákövetkező és később is megismételt -hoz viszonyragos határozót. ígyazonban nem lehet kétséges a szinonimikus voltuk. Viszont az utóbbi, a-hoz toldalék többszöri előfordulása e rag nagyobb fokú megterheltségétjelzi ebben a szerepben.-n: Külviszony jelölésére mind a szorosabb, mind a lazább változatbantalálunk az irodalmi gyakorlattal megegyező, illetőleg eltérő példát.Szivén tanálta, amit mondott. Összekapcsolt határozóval találkozunkaz ilyen szerkezetekben: Mindenkit, aki ben vót a táncán, mekkináltak[étellel, itallal]. Valójában belső helyviszonyra utal: 'részt vesza t.inc'-ban; ezt a tartalmat sugallja maga a benn inessivus jelentésűhatározószó, a szemlélet azonban — úgy látszik — locativusnak felelmeg, illetőleg gondolhatunk forma szerint román nyelvi hatásra: e la joc.A románban azonban ugyanez a kifejezése a belviszonynak is: 'a táncbanvan'. Mégis úgy vélrm, hogy az -n viszonyragos alak ilyen értelműhasználata beleillik a nyelvjárás belső fejlődésében tapasztalható jelenségcsoportba:a külviszonyragok nagyobb mérvű használatába.-ra, -re: Irányulás fejeződik ki képes helyhatározói értelemben -ramorfémájú alakban. Az első példában gondolhatunk arra, hogy -hoz ragosnévszó helyett ál. Paciltak ajant is (== megjárták, megtörtént az is),hagy [a róka] bement a t y ú kia k ra. Vagy lehet a jelentése: bementa ketrecbe, és rátámadt a tyúkokra. És ha így értelmezzük, be- igekötősige mellett külső helyviszonyragos névszó áll tömör, logikailag kihagyásosszerkezetben. így jöhetett létre a képes értelmű helyhatározós alakulat.Nem kihagyásos semmilyen vonatkozásban, de egyébként azonosjellegű határozós szerkezet van ebben a mondatban: És egy alkalommaltörtént, hogy vidékről jöttek lie emberek fával a vásárra eladni(KMHM 83)! Igekötő nélküli változat: Azelőtt az ember a vásárra

102GALFFY MOZESment, és vett a leánykájának gyönyörű szép ruhát... (KMHM 110). Aléjánka, mikar már tizenháram, tizennégy éves, kezdenek járni a táncra.A irodalmi és köznyelvben ilyen esetben jobbára -be ragos névszóttalálunk, bár a -ra morfémájú alak sem ritka. f Vasárra jár). Mégis érezhetőkülönbség van irodalmi szinten a két szerkesztésmód jelentése között.A nyelvjárásban viszont ilyen kettősségre nem figyeltünk fel.-tói, -tői: E ragos képeshelyhatározók egyben állandó határozóknakminősíthetők. De az asszony meg se várta a feleletet az urától, márel is eresztette az ajtót (KMHM 204). Az ember nem állat fére a szavától,azaz 'nem állt el a szavától, megtartotta a szavát'. K'i'ménymaglevestfőzett reggelire az asszony, me egyéb nem telt az ö szegényházától. Áso-kapa vállasszan el tükteket egymástol [köszöntőből].Összekapcsolt határozó tagja is lehet: . . . váltana fel ety kicsit ettől anaty strapától. Valójában mindegyik példa megfelel a raghasználatszempontjából az irodalmi, köznyelvi normáknak, de az első kétszerkezet sajátos a megformálás módja miatt. Az első mondatban a helyésállandó határozós szerkezet tulajdonképpen birtokviszonynak felel meg:'meg se várta az ura válaszát', a másodikban pedig az irodalmi és köznyelviállandó szókapcsolat helyett (nem áll el a szavától, megtartja aszavát) sajátos nyelvi formát használ. A többiek megegyeznek a maiirodalmi normával.II. Névutós szerkezetekalatt: Kihagyásos szerkezetként is felfogható a képes helyhatározósszószerkezet ebben a szövegrészben: Kegyelmezz az életemnek, ne öljmeg, mert minden kincset megmutatok, ami a szellemek alattvan (KMHM 103), hiszen 'a szellemek hatalma alatt ,/ hatalmában' értelműa névutós határozó.alól: Gyakori ebben a funkcióban . . . hoay szabaduljon fel az ősipalota az áitak és a varázs alól (KMHM 101). És — amint ezmeg a következő példa is bizonyítja — ezzel a névutóval szintén szerkesztenekkihagyásos szószerkezetet az alatt névutós szintagmához hasonlóan:...annak Ígérte fele kirájságát, ...aki az ősi palotáját azátokalol s a szellemek alol megvátya / megváltya.élén: Alig hallható képes helyhatározói szerepben. A s z oe vetkezetélin akka ügyes ember á üatt!elől: Nagy megterheltsége képes értelmű kapcsolatokban. Menekülta tanulás elöl, mind az cerdceg a tömjéntől. Eíutatt a veréselöl.felé: Ez a névutó ritkán jelöl képes értelmű külső helyviszonyt:. . . kéréssel fordult az édesanyja felé (KMHM 154). Magyaronis az irodalmi nyelvben honos -hoz ragos forma az általános ebben akapcsolatban: A fiju kéréssel a szülejihez. Még gyakoribbaz igés szerkesztés: . . . kérte a szüleit.közé: Képes értelmű használata ritkább, mint a konkrét helyviszonytfelölő szerepe. Az unokája a jo tanulok koezé tartazik.

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK103közte: Szintén képes helyhatározói szerepű. Jórészt egyezik a köznyelvihasználattal. Például: Kösztem s köszte csak háram hónapvan [ti. korban]. De sajátosnak mondható az ilyen szerkezetben:Mekkötüttö kosztek a mátkgságat [ti. a násznagy azzal, hogy a gyűrűta menyasszonynak és a vőlegénynek az ujjára húzta].közül: Választ ki a jovát a r a s z közül!mellől: Nem ritka képes jelentésben sem. Mék tizenhat esztendős sevot, mika ekerült a szülő ji (!) m e 11 ö 1. Sőt az ilyen kapcsolatbanállandó határozói szerepre is gondolhatunk.szemben: A biza vette vélle szembe a jogját. Mekcsinálta ameg az apjával szembe is, hagy at hatta. És ez utóbbi mondatban komplexképes-, hely és tekintethatározói szerepe egyaránt nyilvánvaló.után: Jóllehet több más nyelvjárásban hallható a férjhez megy valakiután kifejezés, mégis valószínű, hogy a magyarói tájnyelvben románhatás érvényesült a csaknem egyeduralkodó használatában a -hoz határozóragosnévszóval szemben. A léjányo férhez ment Disznajoba egy1 é g i n y után. — Sőt utána megy formában is hallható ugyanebben ajelentésben. Az u t á m ment a léjánya, amejik ... azaz 'ahhoz [a legényhez]ment férjhez, aki. ..'. A román megfelelője, mintája S-a măritatdupă, illetőleg s-a clus după.Alkalomszerűen névutószerűen alkalmazott ragos névszóval jóval kevesebbesetben fejeznek ki képes helyhatározói viszonyt. Ilyenek:vonalon: Üjabb keletű, csupán mozgalmi nyelvi szerkezetben használt.Párt vonalan dogazatt itt is. A román nyelvi pe linie de partidpontos megfelelője, de nem bizonyos, hogy átvétel, hiszen a közmagyarhasználata is általános.III. Idóhatározós szószerkezeteka) Az időviszony kifejezésében aránylag kevesebb az eltérés az irodalmiés köznyelvi meg a magyarói nyelvjárásbeli használat között. Időbelikörülményt a nyelvjárásban is kifejezhetnek ragtalan, határozóragosnévutós névszóval, határozószóval, sőt határozói igenéwel is. A kifejezésieszközök megterheltsége, természetesen, különböző, de e tekintetben sincslényeges eltérés a két nyelvváltozatban.1. A 0 morfémás kifejezést napok, napszakok megjelölésekor alkalmazzák.Vosárnap nem szaktak a mezönh dógazni, csak nagy dalagiidöbe.Innepnap a gyermekek is felöt

104GALFFY MOZESk a (= egykor régen) móriska (-= kis malom). Sarazáska levetkeszíetikanyaszült mesztelenre.-ba, -be: Igen megterhelt a -be viszonyrag az időviszony közléséreidőt vagy időpontot jelölő névszók mellett az irodalmi és köznyelvi -banmegfelelőjeként. Nem ölel mek top hajnalba (népdal). Délbe megfargattyaa estefelé mecjnizi [a száradó szénát]. Husidba (= húsvétban,húsvétkor) lessz a lakadalam. Huszaneggy esztendős k a r a m b a (—= koromban)[történt], É f i 1 tájba manta, mi ja baja. Karácsambajárnak kántálni (= énekkel köszönteni). A régi időbe rikótazva mentek[lakodalomba]. A vicégazda fogaggya másik verzsbe (= más alkalommal).Akkor megállt a fijatalasszony is és összenéztek ketten [a férjével], ésszégyelletekbe mind a kettöjeknek a szeme megtőt könnyel (KMB).— A példa kétféleképpen is értelmezhető. Fölfoghatjuk okviszonyt jelölőnek,ha úgy értelmezzük, hogy 'mivel megszégyellték magukat'; degondolhatunk egyszerűen időbeliségre is, ha úgy fogjuk fel, hogy 'miután,amikor megszégyellték magukat'.E morféma gyakoriságát — egyebek mellett — az is igazolja, hogyváltakozva használják a -kor raggal. Karácsmbakarácsankoszaktuk [csinálni]. Ajan éfélika éfil t á j b a hazamentek. Karácsambahazajoett a katanaságbo: Karácsa n ka várták haza aszülöji.összekapcsolt határozóként szintén eleven a -be. Tettek (— ültettek)immá mast ebbe az esztendőbe [szőlőt]. Különösen az abba / abb a héjbe~ ebbe ebb a héjbe kifejezés gyakori. . . . úty szájbii ütötte az urát nfejsze fokával, hagy abb a héjbe szörnyethalt. A vém boszorkánytabba a héjbe kivégeszték. Ébb a héjbe Üssem meg ingemeta gutta, ha nem ugy vot! A gróf abban a helyben egy másikintézőt fogadott fel helyibe (KMHM 213). Sőt, kettős határozóban isimádkoztak hallhattó. Lefektökben, felkeltökben mind azonIstennek, hogy ... (KMHM 168).Hely- és időviszonv együttes jelölésére ugyancsak alkalmas: ... ebba héjbe megsapkázlak, te kcejcek! (L. a helyviszonyt kifejező viszonyragnális.)Ritkábban ugyan, de időbeliség jelölésére is alkalmas a -be az -nhelyett, össze és télbe, amiko hideg volt . . . (KMB). Kettőshatározókéntáll ebben a mondatban: Télbe-nyárba jártak att vadászni ahavasakra.-ig: A valameddig terjedő időtartamot az irodalmi nyelvi gyakorlathozhasonlóan -ig ragos névszóval fejezik ki: Járnak a fonóba hushagyokeddig.Nem beszilgettem ém vélle s a k á j i g. ... hogymegint vize legyen egy évig a városnak (KMHM 151).Az időpontot kifejező névszó többes számú alakjával ismétlődést éshuzamos-tartós cselekvést, történést jelölnek. Éfelekig vert az esö. Esztendőkigjárt utánna.Kettős határozó második tagjaként a végpontot jelöli: Östétülreggelig jártak kántálni. É f é 11 ü 1 égisz harangazásig jógos[a. múlatás]. Minden újév másodnapjátul járnak a fonoba egisszen husagyókeddig(!).

HELY- FIS ID0HATAROZÖSSZERKEZETEK105Talan értelmezős szerkezet sajátos formájának foghatjuk fel az estig. . . addig idöviszonyt kifejező ragos alakokat az ilyen"típusú mondatban:Mikor hazaérkeztek, hát ügyesen megvendégelte a király estefeléig[a fonó leányt], s estig amég ök folytatták a vendégeskedést, addigegy szobát megtőttetett [a király] szalmával (KMB). Ugyanis az említettkét határozóragos forma tartalmilag így kapcsolható össze: . . . s estig(azaz) addig, amég vendégeskedtek. De magyarázható ugyanakkor stilisztikaieljárásként az eredeti szórenddel. Vagy gondolhatnánk arra, hogy aközbeékelt értelmező értékű időhatározói mellékmondat miatt ismétli meg1utalásszerűén, nyomatékosító céllal az addig ragos névmás az estig,határidőt jelölő határozóban közölt tartalmat, hogy a hallgató számáramegkönnyítse a logikai összefüggés követését. Mindeképpen hatáskeltőszerkesztési eljárás, tehát stilisztikai szempontból fontos, nem annyirapusztán szerkezeti tekintetben.-lag, -leg: Ritka időviszony jelölésére. Menőleg az utan, találkazattety szekeres emberrel. Haza kel, hogy mennyen. Ot menőleg,azon gondolkazatt, hogy . .. (KMB). Gondolhatunk ez esetben románnyelvi hatásra. Ott ugyanis a mergínd gerundiumos szerkezetek igen gyakoriak.(Mergind pe stradă, m-am intílnit cu . . .)-h: Az -n viszonylag kisebb megterheltségü idő jelölésére. Karácsanéccakáján, kesztük meg énekelni |az egyházi éneket]. Husit hetfüj i n (= húsvét hétfőjén) mennek centcezni a leginyek. Jóllehet az-n váltakozik az alapszótól meghatározottan a -kor meg a -be morfémával.akárcsak az irodalmi és köznyelvben, mégsem minősíthető gyakoriságtekintetében velük egyenlő értékűnek. Húshagyókedden,pánkot sütünk. Naty pinteken sakan hűtőinek. Kisöre tuttam megKesön tutta meg a bajt. Ez utóbbi változat ritkább, akárcsak a -korragos forma. (L. a -kor-nál is.)-nál, -nél: Az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribb a köz-, sőt azirodalmi nyelvben a mikor? kérdésre felelő időviszony jelölésére -korragos névszó helyén a -nál, jóllehet a nyelvművelő irodalom helytelennektartja. Ugyanez a jelenség figyelhető meg. egyelőre, gyengébb fokon, amagyarói nyelvjárásban, talán roman nyelvi hatásra vagy arra is: Ekkorjutott eszibe . .., hogy mit ígért ő a harmadik szoba szalma f e 1 f o n á -s á n á 1 a kicsi törpe emberkének (KMHM 129).Ugyanezt a mondatot ismétli meg egyik-másik adatközlőm: Csakakka jutatt eszibe nekije, hogy mit igirt ö a harmadik szoba (= szobányiszalma) felfan ásánál a kicsi tcerpe emberkének. A tavaji sarazásnatörtint a dalag. És ez utóbbi példamondatban a -nál ragos névszóaz alkalmával névutószerü ragos alakkal egyértékü árnyalatot jelöl: 'sorozásalkalmával' történt.-nként: Megosztó-ismétlödő jelentéstartalmat hordoz az -nként ragosnévszó mint idöhatározó. Szerepe megegyezik a köz- és irodalmi nyelvihasználattal. Napankent joettek hozzám. Esztendőnként megismetlödett...Egyébként nagyrészt körülíró modon fejezik ki ezt a tartalmat.Minden, nap. . . Minden mindeggyik esztendőbe :. . Eggyik nap is, másiknap is . . . Ma is, hónap is .. .

106 GÁLFFY MÖZES-ra, -re: Megterheltség szempontjából jórészt versenyez a -re a -kormeg a -be raggal az időviszony kifejezésében. Ez a viszony különbözőjelentésárnyalatú lehet. Ilyenek a mikor? kérdésre feleld, időpontot jelölő-re ragos határozók. K í s ö r e, tuttam meg én is. Aznap v i r a d o r afekatájják [ti. amikor nevenapja van]. Az egymás utáni sorrend időbelimegjelölésére szintén használják: Legutajára mekkérdi [a násznagy]a léjánt, haty szereti (= szereti-e) a legint. Ugyancsak mikor? kérdésrefelel, de azt jelöli meg, hogy mennyi idő múlva, mennyi idő elteltévelmegy végbe a cselekvés, történés: Kapatt eggy ajan [ti. nagyon súlyos]haslcevest, shá ram, napra rá étemettek. Ebbe az alfajba illeszthetőa Kevés m e nté s r e összetanálkazatt a tesvirejivel mondat időhatározójais, de a fentin kívül után névutós szerkezetnek szintén értelmezhetjük.Ugyanilyen értelmű: ... ha neked akkora fúvó erőd van, gyerevelünk, hogy hódiccsunk valahol világot. . . nem fogod megbánni. Ésegy ennyi beszédre a szuflás (= a hideget fúvó) is ment velek(KMB).Összekapcsolt határozó tagjaként szintén hallható locátivusi értelemben:Afa, és ere a szóra (= ekkor) a medve beszökött az út közepibe ahuszárló elejibe .. . (KMB).Mikorra? kérdésre felelnek a meghatározott időpontra vagy időszakrautaló -re ragos határozók. És addig járt a fiú, kóborolt erre-arra, hogyesztendő végire mégis visszahúzta a szive ebbe a királyi városba(KMHM 115). . . . ö r e g s é g i r e ő is éppen ilyen éktelen csúf vénasszonylesz, mint ezek (KMHM 135). Délutánra (= délutáni istentiszteletre)harangaznak.Időtartamot fejez ki a mennyi időre?, mennyi ideig? kérdésre felelőidőhatározó. Megmaradt [szolgálatban] a második esztendőre is(KMHM 163). Csak a mennyi időre? kérdés tehető föl az ilyen szerkezetkapcsán: Ket naprá tettünk [eledelt a tutajosoknak]. Időtartamot ésegyben hangsúlyozottan a végpontra utaló tartalmat szintén hordozhat a-ra ragos névszó. Ezt a szalmát ha reggelre aranyfonalé (!) meg nemfonod, karóba húzattam a fejedet (KMHM 127). Az időviszonnyal egyidőbenállandó határozós kapcsolat fejeződik ki az ilyen szerkezetekben, mint... mi lesz velem? Koldus vagyok v i 1 á g é 1 e t e m r e, azaz az életemvégéig, mondja a fuvaros. Ügy meg foglak vendégelni, hogy vi l á g éle -tedre meg fogsz emlegetni (KMHM 174).Ugyanerre a kérdésre felel, de a végpont "hangsúlyozása nélktül,csak az időtartam megjelölésével ebben a mondatban: Az megérdemli, . . .hogy . . . ott vesszen örökre (KMHM 116), azaz végképpen.Végül mennyi idővel? kérdést tehetünk föl a vég megjelölését kiemelőidőhatározóra: ... az esküvőnket elhalasszuk egy év és egy napra(KMHM 154). Ez a forma az irodalmi és köznyelvi -vei morfémánakmegfelelő toldalék ebben a kapcsolatban. A -ra ragos névszóban azonbannyomatékosabb a végpont, mint a -vei ragosban. Talán ez indokolja ahasználatát.-ról, -ről: Az irányhármasság kezdetet jelölő viszonyragja az időhatározóragokközött a -ról meg a -tol. Mindkét toldalék használata megegyezikaz irodalmi, köznyelvi gyakorlattal. Mikorról? kérdésre felelő

HELY- ÉS IDÖHATAROZÓSSZERKEZETEK107időhatározó például: Hónapról elmarad az aratás, me) nagy esö vot.Kettős határozó egyik tagjaként szintén hallható: így éltek eggyiknapról a másikra. De azért napról napra szépült a leányka, azemberé (KMHM 110). Valójában az egyik tag önmagában nem fejezi ki akívánt tartalmat, sőt nem hordoz világos értelmes mondanivalót, amiattnem is szerencsés a külön való elemzése. Itt csak a rendszer kedvéértemeltük ki.-t: A valameddig terjedő időtartamot fejezi ki a -t ragos időhatározó.Használata gyakoribb mint az irodalmi nyelvben. Így éltek tizenkétesztendőt. A huszárakná szogált háram e s z t e n d öt. Ety hetetült it nállnnk. Ety percet se maradak itt.-tói, -tői: A -tői ragos határozó mellől gyakran marad el a kezdve,fogva névutó értékű határozói igenév. R e g g e 11 ő meglátad, nem lessztcebb esö. . . . modasitattuk mostantul [a régi szokást]. Minden újévmásodnap játul járnak [a nők] a fonóba. Észtet vilák kezdetitül[éneklik Magyaron]. ... ez attól van, hogy világéletemtől,mióta birom az eszemet, állandóan fonok (KMHM 134). (L. a helyhatározónális!).Kettős határozó első tagja az alábbi szerkezetben: Látásto vakulásigdogazatt szeginy apám. Különálló viszonyító elemként ezúttalis csak a rendszer kedvéért említjük meg. (L. a -ról, -rő!-nél is hasonlóan.)-val, -vel: A -vel morféma mint időhatározórag tiszta időbeliség ésidő-, valamint okviszony jelölésére alkalmas. Puszta idöviszonvt fejez kiidőt megnevező névszóval. . . . összegyűlnek nyóc óra előtt egyp á r| perlÖel/,.... az esküvőnket elhalasztjuk egy év és egy napra;egy év leteltével és egy nappal [megesküszünk] (KMHM154). Ez utóbbi szerkezetben valójában névutószerüen használt a leteltévelragos főnév. Érdekes viszont, hogy nem az irodalmi nyelvben szokványosmódon szerkeszti meg (egy év és egy nap leteltével), mint az előző mondatbeliragos időhatározót: egy év és egy napra. Talán amiatt, mert akkorszinonimikus formaként felfogva egy mondatba kívánkoznék a két időhatározó,így viszont csak kihagyásos önálló értékű egyszerű mondatnakminősíthetjük.Ugyancsak puszta időbeliséget fejeznek ki a .határozószóként elemezhetőtávolra mutató határozóragos főnévi mutató névmások az ilyentípusú szerkezetekben: Elbucsuzatt. a szülejitül s a szeretöjitöl. Avalelindult. Az aval jelentése 'és akkor, azután'. Viszont, a közelre mutató-vei ragos alakok összetett, idő- és okviszony értékűek. Ilolnap reggelfelforralom a vizet, ebben Madárkát megfőzöm. Evvel (= ekkor ésemiatt) nagyon elszomorodott Rózsikának a szive . . . (KMHM 93). Megszakadnaa szive az édesanyádnak. Ha tudná a sorsát egyetlen lányának[mondta a táltos ló]. Evvel sírt a királykisasszony keservesen...(KMHM 138).Ritkább a határozói igenévvel kifejezett elöidejüséget jelölő forma.Hát ott verekedett egy nagy medve egy kis nyúllal. Ezt látva, a szegényember elkacagta magát (KMB).3. Névutóval, névutószerü határozószóval jelölt viszonyt fejeznek kia következő segédszókkal:

8f5GALFFYMÓZESalatt: Mind a nyelvjárásban, mind az irodalmi nyelvben van időjelentése az alatt névutós szerkezetnek. ... az égisz i n n e p alattkikijátatta az cercegleginy . . . Sőt, idő- és körülményviszonyt is kifejezhet:Eregetis alatt törik a fa, azaz 'a hegyről történő csúsztatás közben'törik, rongálódik a fa. Részben hasonló a határozó jelentéstartalma akövetkező két példában: A t á n c a 1 á s alatt (= tánc közben) mentegbé bekd'szcenni [ti. a legények a szomszéd falu mulatságába]. Muzsikaszóalatt menteg bé a házba. Mindkét névutós határozó jelölidő- és körülményviszonyt, de a második mondatban a muzsikaszó alattemellett társhatározói értelmet is hordoz, ha úgy értelmezzük, hogy'muzsikaszó kíséretében, muzsikaszóval [együtt]'. Es a szövegösszefüggésezt a jelentésváltozatot szintén igazolja.Az alatt névutós szerkezetek egy része, amint a példákból látható,megegyezik funkció szerint az irodalmi nyelvivel, más részük azonbansajatos, bizonyos mértékig idegenszerű (táncalás, muzsikaszó alatt} ehhezviszonyítva.átal: Itteni ejtésváltozata: átol ~ átol. A hely viszonyon kívül jelölhetidőbeliséget. Sak esztendőn, átol, magára (= egyedül) kellettfojtássá a gazdaságai.azelőtt, ezelőtt: Névutóként használatos számos esetben: Háramhéttel azelőtt én se tuttam, hogy ajan beteg leszek. Biza, vajhárinc évvel ezelőtt törtint.beliil: A nyelvjárásban — amint már emiitettem — bejül ~~ bejülhangalakban él. Adja kend hozzám ezt a gyereket, én meg három naponbelül kitanítom, hogy mi a félelem (KMHM 96). Húszan n ígyórám bejül megindul a támadás.előtt: Időhatározóként áll az ilyen típusú szerkezetekben: K a r á-csan előtt hatt héttel [történt]. Még lámpa gyújtás előttmegindulnak [kántálni a legények],felé: Gyakori 'tájban' jelentésben időviszony kifejezésére, akárcsakaz irodalmi és köznyelvben: Naphaladat fele vot.fogva, fogvást: Időkörülmény megjelölésére a nyelvjárásban is -tóimorfémával ellátott névszóhoz kapcsolódik, mint az irodalmi és köznyelvben..Máto f a g v a asz manta, nem iszik tcebbet. Ilyen szerepbensajátos szerkezeti formát is alkot: Az ót átol fagva nem tudamemelni a karamat. . . . hogy létezik az, hogy már estétől fogvalegyen is liáz (KMB). Az azóta határozószónak, illetőleg az este óta névutósragtalan névszónak a megfelelője a nyelvjárásban.Ugyancsak időbeliségre utal a fogvást: Az ősztü fagvástkinlodatt a reumájával.keresztül: Az -ig határozóragos névszó meg az átal névutószerü határozószósszerkezet tartamot kifejező rokon értelmű párja. Hat hetenkeresztül min hurcalták a jeddzösegre. Alkalomszerűen lehet emellett-ben morfémás szóalak időbeliséget jelölő szerepével azonos funkciójú.Legyen a te harmadik kívánságod az, hogy bárkitől akármit kérsz v i-lágéleteden kiereszt ül, meg ne tudja tagadni tőled (KMHM164). Részben ugyancsak a -ben viszonyragos névszóval azonos, részbenazonban az át névutós szerkezettel lehet egyértelmű a használata: ...világéletemenkeresztül mindig fonok (KMHM 134).

HELY- FIS ID0HATAROZÖS SZERKEZETEKkezdve: A mióta? mikortól fogva? kérdésre felel. Kisebb megterheltségü,mini az irodalmi és köznyelvben, mert gyakran marad el a ragosnévszó mellől. Példánkban összekapcsolt határozóként találjuk: Ettőlaz időtől kezdve... gyűjtötték a pénzt (KMHM 14(5).korában: Csak -n nélküli alakban él. A -ben hangalak csak alkalomszerűenjelentkezik hiperurbanisztikus elemként. Fijatal karambajártunk almacentd'zni. [Az almaöntözés kiveszett népszokás ]közben: Idő- és körülményhatározó szerepű segédszó, és közbe ~közbe ~ kcezbe hangalakban él. Aratás kcezbe nem jo az esö. M u-látás közbe sag balancsák törtinik. Muzsikállás kuezbe azeggyik vöfi bement...között, közt: Ajany nyóc-kilenc óra kceszt lehetett, tennap.A között ritka.múlva: Jórészt rövid u-val és ú-val ejtik váltakozva. Vaj k «.• : hónapmúlva hazajoett, nem teccet at nekije. Háram-nígy évmúlva, oekcer lez belfi'lle [ti. a tinóból]. Egy kevés idő múlvaegy mezőbe értek ki (KMHM 146).óta: Háram hét ota nem láttam. Az óta alakváltozatai ritkákInkább az otától fogva hallható, azaz névutószerü határozós szerkezetethasználnak helyette.tájban: Csak tájba ~ tájba, azaz -n nélküli hangalakban él. D í 1tájba vigesztek az aratássá. E f e 1 tájba indult el.tájt: Jórészt kötött kapcsolatban hallható: efelé tájt 'éjfél tájban'Éféle tájt jött haza a malambo.túl: Váltakozik a tul rövid u-s alakkal. Ety honapan túl nemmarathattam. A z a n t u 1 (= azután, attól fogva) má nem sakat vörödettsemmivé se. Használata — úgy vélem — sajátos ebben a jelentésben.után: Részben az irodalmi és köznyelvben ismert módon használják.1 f i 1 (~ é f é 1 e) után [történt]. Mikor éjféle után volt az idő,nagy szél kerekedett (KMHM 98); részben sajátos árnyalatban: Eléb jóllaktak, s az étel után nekifaktak inni. Itt az étel 'evés' jelentésű,emiatt sajátos a nyelvi forma. — Máskor a 'múlva' szinonimája az után:Nem sok idő u t á n jön egy fuvaros egy szekérrel. .. (KMHM 88)....három nap után hazaviszem neked a lovat (KMHM 106). Ez ahasználat német, itt bizonyára román nyelvi hatásra utal: după trei zile.A 'rövidesen, nemsokára' használatban ugyancsak idegenszerűnek hat:Onnét a szélmalmuktól kevés menés után beérkeztek ők hatonegy királyi városba .. . (KMB).Végül — amint utaltam rá — a névutószerü határozószó, illetőlegigenév elmaradhat az időt jelölő ragos névszó mellől anélkül, hogy értelmizavar keletkeznék. Minden új év m á s o d n a p j á t u 1 [kezdve]járnak a fonóba egisszen hushagyokeddig. Így a szerkezet 0 jelöltségü,pontosabban a határozóragos névszó átveszi a névutó szerepét is.109IV. Határozószóval kifejezett időhatározó szószerkezetekAz időviszony ilyen módon történő kifejezésében alig mutatkozik eltérésa nyelvjárás és az irodalmi nyelvbeli gyakorlat között. Legszembetűnőbbsajátosság, hogy egyes határozószók nem élnek vagy legalábbis

110 ' CALFFY MÖÍESnem szokványosak a nyelvjárásban. Nem találtam példát az egykor, néha,nemsokára, soká, továbbra használatára, és a -va, -ve képzős igenéweívaló időviszony jelölésére. Ugyanakkor följegyeztem, egy-két sajátos formát,illetőleg jellegzetes szerepű határozószót.A névmási eredetű határozószók egy része két, másik része háromirányúságkifejezésére vált alkalmassá. Két irány jelölhető például azaddig határozószóval: tartam és vég.addig: Addig járta ö is eszt az érdöt, ameddig ki nem öregedett.Az addig itt 'annyi ideig', tehát elsősorban tartamot kifejező értelmű.Viszont a Nem ment addig a tándzba, azaz esak akkor ment a táncba,amikor betöltötte a 16. életévét.akkor: Többféle jelentésviszonyt fejezhet ki. Egyidejű és egymásutáni időpont jelölése mellett feltételhez kötöttséget, valamint valaminekkövetkeztében adódó tartalmat jelölhet: íme: Mika a lányas hászha érkeznek,akka a muzsika megáll. [Miután a násznagy megkéri a szülőktőla leányt], akka ríhnz'za a zujárg [a jegygyűrűt], a gyüriisujába '(!).'Jól összeverték egymást .. . s a k k o elmentek törvénybe (!) (KMB).Ha megizented vóna, akka biztasan ejüt vóna Nem is hivutt ide.Akka minek jötté?Ezek mellett az irodalmi nyelvben is meglevő jelentésárnyalatokmellett kaphat sajátos szerepet az akkor a nyelvjárásban. Így van 'akkorról,arról az időről' jelentése. [Most nem így szokás.] Én akka beszelek,mika miik vtítunk [fiatalok]. Máskor 'erre fel, ennek következtében'jelentésű. A róka elkezdett trombitálni, ... és akkor a medvemegijedett s kérdezte a szeginy embert, hogy . . . (KMB). A következőmondatban idő- és egyben körülményhatározói tartalmat hordoz: Szerencsésutat kívánok [mondta Hüvelyk Matyi és nyomtalanul eltűnt], Sakkor a két ember beugrik a búzatáblára (!), és keresik Matyit mindemfeléa világon (KMHM 171).Nem egyszer 'azután' jelentésű az akkor. Az ember hazament, leiilt,megebédelt, akkor fokta a fejszét s kiment fát vágni.Idő- és körülmény viszonyra is gondolhatunk olykor, de minősíthetjüknem egyszer pusztán formális és egyben tartalmi szempontbólfölösleges töltelékelcmnek az akkor időhatározószót. És látja a veréb azágról a fuvarosnak a szándékát: nem akarja kikerülni a (heverő) kutyát,egyenesen neki akar hajtani. S akkor leszól a madár az ágról . ..Ugyan bizony, milyen kárt tudnál nekem csinálni, te szemtelen madár?— Akkor azért is mérgiben a fuvaros egyenest a kutyára hajtott(KMHM 88—9). Van Ötven tallérom, s annak adnám, aki megtanítanaa félelemre [mondta a fiú], — S akkor az úriember elvitte a fiút...S mikor elkövetkezett az idő, hallja a fiú, hogy a vár udvarán nagy dörömbözés,lárma, hogy reng a palota belé. S akkor a fiú előveszia játszókártyáját. . . (KMHM 98, 100). Vagy egyszerűen a mese fonalánaktovább vitelét láthatjuk benne?avval: Ez a határozói szerepű ragos névmás az akkor, illetőleg azutánrokon értelmű'párja lehet az ilyen szerkezetekben: [a javasasszony aztmondta]... meg fogja átkozni a királykisasszonyt... S avvaleltűnt... (KMHM 118). (L. előbb is a -val, -vel-nél).

HELY- FIS ID0HATAROZÖSSZERKEZETEK111akkoriban: Az akkor-ral azonos szerepű határozószó. Híjába [mondod],me a k k a( r i b a (-= akkortájban, abban az időben) ugy vot, azazaz volt a szokás.azelőtt, ezelőtt: Azelőtt a papnak mindenki adatt gabanát spenszt. Nem tndam, hány esztendeje tcertént, de legalább ezelőttvaj tizend't, húsz évvel.azóta: A mióta? kérdésre felel, akárcsak az irodalmi nyelvváltozatban.Azóta nem láttam, amióta behitták katanának. Különösen az idősebbekbeszédében gyakori mellette az azotáto szóalak ugyanabban a jelentésben.Azotáto eggyet (= állandóan) sír az annya, hagy fi jaodaveszett a hábaruba.eddig : eddigien: Az eddig rokon értelmű társa az idájig, ritkábbanezidájig. Archaikus és ma már csak kötött szövegben, köszöntőben hallhatómegfelelője az eddigien. Eddig még nem kaptunk büntetist. Nálunkidáig minden esztendőbe elég jo termes vot. Ezidáig én setuttam hagy megváltazatt. ... aki nem nészte eddigien való gyarlóbűneinket (köszöntőből).elejében 'eleinte': Sajátos nyelvjárási elem. Elejibe még nemtuttam, mi a dóergis (= hogyan mennek a dolgok). Itt ritka és archaikusformának tekinthető. A székely nyelvjárásban le egészen a háromszékifalvakig még ma is általános.legelébb 'először, első ízben': Sajátos tájnyelvi szóalak ebben a jelentésben:Mika legelébb mekházasultam (= férjhez mentem), ingemis fékanytyáltak.máma 'ma': Nyelvjárásias szóalak, de a kevésbé igényes köznyelvihasználatban is hallható. Máma barzasztoan űzik az italt, azaz sokatisznak az emberek.örökké: Itt inkább örökketig, tehát -ig ragos alakban hallható. Ebbena formában táji jellegű elem. Én örökketig leírtam [a köszöntőtés úgy tanultam meg].majd: Majd meglátad te, ha megnossz! összekapcsolt határozóegyik tagjaként is gyakori. . . . várta a vadász, hogy majd reggel...lesz-e aranytallér a párnájok alatt [ti. a gyermekeknek] (KMHM 146).mikor, mióta, meddig: A kötőszóként is szereplő mikor, mióta, meddignévmási természetű határozószók szintén azonos szerepet töltenek be azirodalmi nyelvbeliekkel. [Akkor történt], m i k a r em már még gyerekvotam. Csajom mek téged a halál. Mi ko jó kedvedbe tanál (népdal).Mikor az istállóból jött eiőre az ember, hogy bemenjen a lakására, kitekintaz utcára, . . . (KMHM 178). Ez utóbbi mondatban a mikor 'miközben'értelmű. Mióta ithan járt, nem tudam felejteni. M e d d igmaradnak még itt a faluba?amikor, amióta, ameddig: Ezek a vonatkozó névmási természetű kötőszókszintén használatosak határozószói szerepben. Funkciójuk megegyezikaz irodalmi nyelviekkel.Az irodalmi nyelvi határozatlan névmási időhatározószók közül nemmindegyik él a nyelvjárásban, illetőleg egyik-másik csak ritkán hallható.Gyakoriak az akár- előtagúak, a vala- előtagúak közül a valamikor: versesszövegben előfordul a valaha. Ezek mellett gyakori a soha, illetőleg

112 GÁLFFY MÓZESsohase, a máskor, mindig, a semeddig. Ritkábbak a bár- előtagúak. Mindezekettermészetesen a nyelvjárásban szokványos hangalakban ejtik. ímenéhány példa: Valamikor valamika mük is fiíttuk cestétüreggelig [a nótát]. Máska 110 hazuggy! Sohase hallattam addig,amég apám élt.A nem névmási értelmű időhatározók közül gyakoriak az egyszer,egyszer se, először, későn, korán, ma, majd, már, mindig, mindjárt, most,rég, régóta, reggel, sokáig, sokszor, .tavaly, újból, utoljára 'végül' stb!Idézünk ezekre is néhány példát: Eccér se manta meg, hogy mitaká csinálni. Elöpször (= először) nem tuttam, hogy mit csináljak.M'i nidé t i g (= mindig) csak sóhajtazatt a fija utánn. Há szc te minygyá-minygyámérgelődel! Sakszá (= sokszor) megbántam, hagy nemhálgattum a szülöjimre. Taváj szerettem vóna elmenni |Kolozsvárra],Egyik-másik időhatározószóhoz viszonyragot ragasztanak akárcsak azirodalmi és köznyelvben. R é k t ó 1 (== rég, régóta) / r í k t ü ^ áram aszabadulást. Kisőre hatta a szántást ... K ísöig maratt a szeretöjiné.Továbbat (= tovább, hosszabb ideig) nem ülhetett, mehaza kellett hagy mennyen a marhákhoz.Névutós vagy névutószerűen használt határozóragos névszójú szerkezettelugyancsak kifejezhetik az időbeliséget. Archaikus forma a versben'ízben' és ritka, újszerű az alkalommal névutós kifejezés. Háramverzsbe is kimarattam az iskalábo, me kellet mennyekj fi mezőre.Eggy alkalammá meg is kérdesztem, hagy rámanygyam az éneket ara agépre. Ugyancsak újabb és inkább a mozgalmi életben résztvevők beszédébenhallható az esetben névutós forma. Sok esedbe mektörtint,hogy ifile utáni ment huza a gyidezsbö. Jóval gyakoribb a sokszor mega többször az itt szokványos hangalakban.b) Az időhatározóval rokon kategória a számhatározó. A számhatározóiviszonyt a -szer meg -t ragos névszóval fejezik ki. Ez utóbbi azonban— megfigyelésem szerint — csak a sok, több határozatlan számnévhezkapcsolódhat. Ezért megterheltsége jóval kisebb. A -szer határozóraghangtani változatai az irodalmi-köznyelvi normák szerint használják. Hamég eccér légin lehetnék! A pitárba éfúttuk a nagyéneket (= egyháziének), amit énekeltünk először. Vaty (= kb.) háramsza kemanygyam el a szot.A 'sokszor', 'többször, máskor' jelentésű sokat — sakat, illetőleg többet~ tcebbet archaikusnak mondható, mivel inkább az idősebb nemzedékbeszédében és egyes folklór szövegekben fordul elő. Bemenni, babám,többet ne bízz (népdal)! Biza lektcebbet gyalog jártunk ... abbaaz üdöbe. Nem sakat kírelte. Amint ez utóbbi példából kitűnik, asokat szóalak időtartamot is jelölhet 'sokáig' Világos a logikai összefüggés:többször próbálkozott, és ez hosszú ideig tartott. Az ismétlődés ésaz időbeliség összefüggését igazolja.Az irodalmi nyelvi előbb a nyelvjárásban elébb alakú és 'először'jelentést is hordozhat. A kiissebbik fiju ment elébb szerencsét próbálni.Bár 'elsőként, elsőnek' értelme is lehet.Összegezés helyett emeljük ki, hogy a hely- és időhatározórendszerbenszámos, az irodalmi és köznyelvi használattal egyező eljárás mellettVV

HELY- FIS ID0HATAROZÖS SZERKEZETEK 115elég sok sajátos kifejezési formát, módot találunk. Sajnos, hogy másnyelvjárások hasonló szerkezeteiből csak szórványos jelenségeket ismerünk,és emiatt nincs módunkban általános jellegű következtetéseket levonni.Kívánatos volna, hogy minél több nyelvjárásunkból álljon rendelkezésünkrerendszerszerüen összegyűjtött hasonló anyag, mert akkorhatározottabban rámutathatnánk a közmagyar meg az egyes nyelvjárásokbansajátos kifejezési formák viszonyára. Arra, mi megőrzött régiség,mi újszerű alakulat, milyen tendencia érvényesül jelenleg nagyobb súlylyalegyes nyelvjárások szerkezeti alakulásában, állapotában.tGALFFY MÓZESg _ Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2

i'• „>«-.•!'-Vx-.-i ,{ ?: >V i • í . .v J....... .: i.í!., ' cWni•:•• te

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVII, évf. 1993. 1—2. számKISEBBKÖZLEMÉNYEKGYÖKERÉSZÉS ERDÉLYIKÉTSZÁZ ÉVESTÁRSASÁGUNKÉVFORDULÓJÁN(próba-munkák kései darabja)Oh szép tudományok, kikről gondolkozom.Ti-rólatok szólok, most néktek áldozom!Mely setétes ködök között tartottátokKedves nemzetemet, meddig elhagytatok:Idegen nyelveken szólottatok hozzánk,Gyönyörüségteket nem . nénte hazánk.(Barcsay Ábrahám)Kedves társaim a magyarul szóló tudományban; emlékeznünk illikarra, hogy 1793 decemberében Aranka György megnyitotta a MagyarNyelvmívelő Társaság első ülését. A név végre jelentést nyert, afeladat cselekvő alanyt — mindez Marosvásárhelyen, de egész Erdélyrefigyelő szándékkal.Emlékezésünket hadd indítsuk a Társaság könyvvé, szöveggélett teljesítményének elemzésével. Ennek ismeretében könnyebb lesz ameg-megújuló célok és sorozatos kudarcok megértese, a lényeg azonosítása;az a bizonyos (ünnepi) repetitio.Könyv és gáncsA Magyar Nyelv-Mívelő Társaság Munkáinak Első Darabja 1796-ban jelent meg Szebenben (Hochmeister Márton műhelyében) — a nyomtatásraMártonfi József kanonok — megbízott cenzor — adott engedélyt.A könyv Bevezető czikkelyei beszámolnak a Társaság addigi történetéről;a hazai-tudományos igyekezetek fontosságáról és akadályairólszólnak. A Rendes czikkelyek a nyelvre vonatkoznak (I.), honismeretre(ÍI) és kuriózumokra (III), ebben a részben versek is vannak.A könyv nem nyerte meg mindenki tetszését. Hiszen azt bizonyította,hogy a Társaságban sokan sokfélével foglalkoznak, többet tudnaka kalendáriumszerzésnél, de szövegfordulataik, közvetlen hangvételű mondataikarra utalnak, hogy érdekli őket a publikum; egyáltalán a kijelentéshatása. Mert valahogy nem a posteritásnak írnak, hanem bevallottana jelenvalók hasznára.Érdemes idéznünk a tudós gyulafehérvári kanonok, Cserey József leveléből(Bánffv György gubernátorhoz Kolozsvár, 1796 február 16): „aNemes Társaság oílyan tárgyokra is bocsátkozott, a'mellyeknck kidolgozásaaztot voltaképpen nem illetné. [. . .] Én azt tartom, hogy egy nyelv-

116 EGYED EMESEmivelö Társaságnak fö tárgya a nyelv pallérozása légyen, a'melly voltaképpentsak abban áll, hogy a nyelvnek tisztasága a' Nemzetnél fentartassékannak eredeti szépsége, természetes bövsége nap fényre hozattassék.[. . .] a' magyar publieumnak pedig azzal'lelhetné leg inkábbkedvét, ha a' hazában ki adandó akármi némü könyveket szorgalmatosonmegvizsgálná, hogy azok válogatott, és minden konkolytól tiszta magyarságbanjelenhessenek meg a nemzet előtt. [. . .] Abban kellene teháta Nemes Társaságnak főképpen fáradozni, hogy sok hazafiaknak ezt anyelvünk szegénységéről való bal Ítéletét egy jó magyar Szótárnak készíttetésévelmegtsáfolya [. . .] a Nemes Társaság Bévezető czikkelyeinekmásodikában maga tárgyát illendőképpen megnem határozta, [. . .] a Rendesczikkelyeknek II és III szakaszát, amely nyelvünk pallérozását tsakoldalaslag és távúiról tárgyozza, inkább egy Tudós, vagy a magyar Literaturátelémozditani kivánó, mintsem egy nyelvmivelö Társaság munkáiközé kellessék helyheztetni." (Éder, 297—8).Cserey kifogásai nem akadályozták meg a könyv kiadását; Mártonffyimprimatur-ja május 16-ikán mégis rákerült a kéziratra. Nemcsak eza kiadvány, hanem maga a Társaság is bátorítás és gáncs között alakultés működött. Elég emlékeztetnünk az 1790 1-országgyűlésen történtekre;a tanügyi bizottság (Systhematica Deputatio Litterariaj tagja volt kezdetbenTholdalagi László és Fekete Ferenc mellett Aranka György is; deegy későbbi ülés (1792. okt. .19) határozata értelmében mégsem vehetettrészt a munkálatokban, ha már táblai ülnök: az igazságszolgáltatási rendszeresbizottság tagja volt. Márpedig a Nyelvművelő Társaságügyét a tanügyi bizottság hatáskörébe utalta aközponti kormányzat. Trócsányi Zsolt (i. m. 76) h'ívja fela figyelmet arra, hogy Aranka terve az első magyar akadémia-terv,amellyel törvényhozás foglalkozik. A tanügyi bizottság(Bánffy György jóváhagyását is figyelembe véve) támogatta a Társaságlétrehozásának gondolatát, bár plánumában Aranka fölöslegesnek tartottaa személyek felsorolását, a túlrészletezettséget; a Társaság székhelyéülKolozsvárt javasolta a bizottság, mint ahol minden felekezetnek vaniskolája és többen támogathatnák a Társaság működését; és szász személyekbeválasztását is ajánlotta (a Társaságba).Az 1791-iki tervezet XLV. törvénycikkelyére, mint az erdélyi Diétaáltal megszavazott javaslatra érdemi választ, megerősítést hiába vártakAranka György Társaságai. A Nyelvművelő Társaság ügyével a Kancellárianem akart foglalkozni. Ez már azért sem a törvényhozás dolga— ez volt a Kancellária leiratában — „mert a bizottság is arról számoltbe, hogy a Társaság terve még nincs teljesen kész" (Trócsányi i.m. 80).Ezért volt szükség az 1793. évi Nyelvművelő Társaságot Próba-Társaságnaknevezni. Végső soron Aranka Társaságai magánintézmények voltakaz első perctől — egy belpolitikailag feszült korszakban megtűrt, de nemtörvényes vállalkozások, mégpedig egy nagyon ellenőrzött, nagyon bürokratikusbirodalomban.Visszatérve a Cserey József gáncsaira; a nyelvmivelés a Társaságkonvencionális (és látni fogjuk: örökölt) neve volt: kezdettől tidajdonnév,gazdag egyéniség emblémája. A kiadvány — és a Társaság — általánoskoncepcióját és nyelvszemléletét Aranka György és láthatatlanul Benkő

ERDÉLYI TARSASAGUNK KÉTSZÁZ ÉVES ÉVFORDULÓJÁN117József határozta meg; ami a nyelvre vonatkozik belőle, filozófia és pragmatizmusegyszerre, ma sem érdektelen. Ez pedig nem kevesebb, nemtöbb a Cserei által elvárt nyelvi normatív mediációnál. hanem— lényegileg más.Nyelvszemlélet a TársaságbanElőrebocsáthatjuk, hogy Arankáék hittek a nyelv eszköz Habán,de gyakorlati szerepén túl történeti és megismerő jellegében is. A NyelvmívelőTársaság feladatát az egységes magyar köznyelv kialakításábanjelölték meg — nyelv és tudás terjesztésében mindkét hazában, mégpedigegy tökéletes szótár, egy tökéletes nyelvtan révén.Amikor a Kéziratkiadó és a Nyelvmívelő társaság megalakítása ügyébenaz országgyűlés jóváhagyását kérte Aranka, Sajnovits JánosDemonstratió-ja nyelvünk finnugor eredetéről már alaposan beivódotttudományos és hétköznapi eszmevilágokba (1770-ben jelent meg latinul);de az erdélyi közgondolkodás számára nem is az volt a kérdés, hogy amagyart a világ mely nyelvével lehet jogosabban rokonítani, hanem az,hogy nemesi rendi-werbőczyánus latin és a bürokratikus, birodalmi németellenében van-e egyáltalán a magyar nyelvnek polgárjoga, milyen érvelésszólhat eredményesen életképessége mellett.A kérdést a nyelvrendelet kiváltotta nemzeti ellenérzés, magyarfelháborodás tartotta napirenden 1786 óta, Erdélyben legalább annyira,mint Magyarországon. II József logikája szerint a holt nyelvnek számítókancelláriai latint a modern és képlékeny német méltán helyettesithettea birodalom hivatalaiban és iskoláiban.Aranka György apológiái magyar anyanyelve érdekében gesztusokkalkezdődnek; csak látszólag részletei a szövegvilágnak; valóságosan a tökéletességképszerű modelljei; a magyar nyelvet nem kell javítani,mert tökéletes: (a Társaság célja), „hogy ezt az élő, tiszta, ép nyelvet,mint a véka alól a' gyertyát ki-végye; vagy inkábht mintegy a' régiromlások alól, mellyek alá temettetvén, mint a' gyémánt, természetifénnyit és betsit megtartotta, ki-ássa" (A Magyar. . . 7—8); a magyarnyelvúgy van letéve az atyafiságtalan nyelvek közé, mint egy alma...Aranka nem hierarchiát lát a nyelvek viszonyában, hanem egyenértékűséget,akárcsak az Erdélyből elszármazott testőríró, Báróczy, a „darvaskönyv", A védelmettetett magyar nyelv szerzője. [Kiemelések — E.E.]Báróczy könyve a Társaság létrejötte előtt jelent meg, 1790-ben.Erdélyben is sokan olvasták, erre utal Barcsay Ábrahám egyik (utóbb aHofpolizei által lefoglalt) levele is (Danczkay Józsefnek MarossolymosrólBécsbe 1790. július 27-ikén):„Isten veled kedves Josim, éljen a Darvas könyvnek szerzője, éna miolta kétszer el olvastam, vissza nem kaphatom, már egész Zarándotés Hunyad vármegyét megjárta, most újra Déván van. Mikor és hogyankaphatnék eleget ide?"Nos a könyv jogban és történelemben jártas szerzője emlékeztetiolvasóit arra, hogy Buccownak a madéfalvi veszedelem utáni rendeletéig

118 EGYED EMESE(1764) „mind a polgári igazgatás, mindpedig a törvényes dolgok mindmagyarul folytak", továbbá, hogy sem a hit, a vallás gyakorlását, sem atudomány művelését nem lehet kizárólagosan egy nyelvhez (például alatinhoz) kapcsolni, hiszen „nem a nyelv, hanem a nyelven viselt dolgokválnak valakinek dicsőségére vagy gyalázatjára" (Báróczy, 29, 50).Ezt azért Aranka kifejti; a magyart nemcsak a latin vonatkozásában,hanem a birodalom egyéb anyai nyelveinek vonatkozásában is körül kellhatárolnia: „e már fő czélja a Magyar Nyelv mivelő Társaságnak. Den^m a Deák nyelvet, vagy mást ki-irtani; mivel azoknak esméreteket,az ö érdemek és a szükség el-kerülhetetlenné tették. A Deák és Görögnyelveknek sőt az élő külső Nyelveknek-is betsületek mind örökké megmarad.Ezek a' szép Tudományoknak kútfejei: valaki a szép Tudományokatmeg akarja Ízlelni, meg-kell vélek esmérkednie. [. . .] Nem az azértczélja a Társaságnak, hogy ezeket el-törölje és kiirtsa; mivel az nagyobbkár volna mint haszon; nem is az, hogy Magyar Nyelvet tsjnályoni,mivel vagyon; nem is hogy azt jobbitsa mivel tökélletes" (A magyar ... 7).Az autonóm nyelv rendszerbe foglalását az Enciklopédia, az adelunginyelveszmény, a bodleiana könyvtár bűvöletében élő XVIII. század végitudós elme természetesen leíró nyelvtan és szótár elkészítésének révén;azok segítségével képzelte el. Hogy ez milyen komoly és gyakorlatilagbefejezhetetlen vállalkozás, arra bőséges bizonyíték a Társaság levelestára.Megalakulása után a Nyelvmívelő Társaság szaktanácsért és szótárértfolyamodott az anyanyelv gyakorlásában tudatosabb protestáns iskolákhozilletve a magyar nyelv tudós személyiségeihez. „Irtunk mind azoknak,a' kik Hazánkban bővebb Grammatikákat irtanak, hogy ezekből egyilletén könnyű szerű Grammatikát készitteni ne sajnállyák, de hogy ezenGrammatikácska mind a két Magyar Hazának módjával egyezzék, szükségesnekláttuk a Tekintetes Társaságot is megtalálni". — 1794 májusábankapta Arankáéktól ezt a levelet a soproni Evangélikus LíceumMagyar Társasága. Válaszuk komoly: „Boldog Uj-Esztendőt kívánunkszerentsés Anyai Nyelvünknek", a bemutatkozás mellé könyvjegyzéketküldenek Vásárhelyre; maguk sem tudják a legüdvözítöbbetmegjelölni.Földi János Válasza kissé késve érkezik (Aranka Györgynek, Hadház,1795. okt. 4): „Én még akkor (a debreceni vásárkor) fel tevém magam»-ban, hogy ... a Debreceni Társaság által készült Magyar Grammatikának(:mellybe az én Grammatikám is belé olvasztódott:) eggy Exemplárjátküldjek a' nagy Érdemű Társaság számára [. . .] Most-tehát kedveskedema Társaságnak ezen Magyar Grammatikával. Hát a Társaság miben munkálódik?Vagyon-e már valamely nyomtatott darabja?" (Éder, 296).A latin nyelvtanoktól való távolodást jelzik Aranka és Benkő Józseflevélbeli eszmecseréi; valójában a nyelv szellemét keresik, a nyelv természetérőlbeszélnek. A Révai-Verseghi vita előtt a Nyelvművelő Társaságnakmeg kell fogalmaznia álláspontját a nyelveszmény illetvenyelvhasználat kérdésében.Aranka György számára egyetlen biztos létező maga a nyelv (perszeírott és beszélt, illetve földrajzi és nyelvrétegbeli variánsokban). (Aki egynyelvben mester akar lenni) „ha úgy vélekednék, hogy az ö Grammati-

ERDÉLYI TARSASAGUNK KÉTSZÁZ ÉVES ÉVFORDULÓJÁN119caja és Mestersége által régulázza, jobbitsa, s' ujj tulajdonságokkal ékesittse-fel,nagyon hibáznék, mivel nem Grammaticából kell Nyelvet csinálni,hanem Nyelvből Grammaticát" (A magyar... 1796.-116-—17).Neológusnak tekinthető ő is, Benkő József is, de a nyelv szókincsénekbővítését szinte kizárólag már meglevő (elavult vagy regionális használatú)szavak elterjesztésével képzelik el, a már rögzült jelentésű szavak„leváltását" nem hajlandók elfogadni; Benkő József még a nagy Révainaksem átallotta kereken megírni, hogy a Latán (deák vagy latin jelentésben)értelemzavaró újítás: fölösleges.A nyelvi kompetencia hiánya vezet a helyzethez nem illő beszédmódhoz;a nyelv semleges: a nyelvhasználó tehető csak felelőssé mindenközlés- és kifejezésbeli harmóniátlanságért — ilyesmit jelentenek Arankaszávai: „nem a nyelvben van a' hiba, hanem a rossz élésben"; hiszennem egyetlen helyzete van a nyelv gyakori, k: utal is a vulgáris: 1és választékos, játékos és gyermeknyelvi vonatkozásokra.Ezért látja be oly hamar, hogy egy tökéletes nyelvkönyv megírásamerő utópia; érezhető is elégedetlensége kiadványuk nyelvi cikkelyéivégén; hiszen írtak ugyan betűkről (beszédhangokról), névelőkről és névmásokról,a nevek hajlásáról, az igék paradigmáiról' (latin nyelvtanokmintájáranémi lábjegyzetekkel); de a „nyelvvel élés" vagyis a nyelvhasználathelyzetisége, alkalmisága, egyszerisége nem derült ki e leírónyelvtani kísérletből.A könyv azonban komoly jegyzéket tartalmaz nyelvi fejezetébena nyelvi ismereteket illető magyar és nem magyar kiadványokról; ennéltöbbet ma sem tehetnénk „Vigyázni kell arra, hogy az íro mitsoda czéllalakar irni, Tudosok vagy Kezdők, Gyermekek vagy Nagyok, és Idegenekvagy nemzetbéliek számára (i.m. 116).Felhívja például a figyelmet (A nyelv természetéről) értekező könyveksorában Kalmár György művére (Prodromus ídiomatis Scythico-Mogorico-Chuno-Avariei. Posonii, 1770), amely a partikuláris nyelvekelvonatkoztatásával egy filozófiai lényegü egyetemes nyelvet kívánmegalkotni, mai kifejezéssel a nyelvi univerzálék eszméjét tartalmazza.Akik a régi „elveszett vagy szokásból ki-ment" régi magyar írásmódravoltak kíváncsiak (a rovásírásra?), tanulmányozhatták Bél Mátyás,vagy Cornides Dániel munkáját (De Litteratura Hunno-Scythica. Lipsia,1718; illetve De Litteratura Hunno-Scythica Lucubratio.).A nyelvhasonlítást kedvelők választhattak a lapp vagy héber nvelvrokonságtételei között a kiadvány könyvjegyzéke alapján; Sajnovics;-,János Demonstratio, Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Hafinae,1770 / Tyrnaviae, illetve Komáromi Csipkés Györ-gy Hungaria 1IlustrataFejérvár 1642 című munkája alapján. • .......Gyarmathy Sámuel Okoskodva Tanito Magifar Nyelvmestere (Kolozsvár1794) a függelékben közölt tájszavak jegyzékével „öszverakásra"is meg kívánta tanítani olvasóit.És cselekvő olvasásra hívtak a Vers-szerzés fejezet rangos könyveiis: Rájnis József (A' : Magyar Heliconra vezérlő Kalauz. Poson, 1781),Baróti Szabó Dávid (Ki nyertes a Hang-mérséklésben, Kassa, 1787), illetveVérségi Ferenc munkája (Mi a Poesis? 1793).

120 EGYED EMESEA Nyelvmivelő Társaság Munkáinak Első Darabja már csak e könyvjegyzék(és az Erdélyi Kéz Írásban levő Történet írók Lajstroma) révénis nagybecsű és fontos könyvnek számíthatott a korban!A Nyelvmivelő Társaság nyelvszemléletéről szólva elsősorban ArankaGyörgyre utaltunk; legtöbb szerzőtlen cikk az ő tollából származik, ésa készülődés „plánumainak" „rajzolatjainak" szövege is kétségkívül egyazonelme munkája; még akkor is, ha a Társaság olyan tagokat is számlált,mint Éder József Károly, Fekete János, Cserei József és mások.Éder Zoltán kutatásai nyomán világossá vált, hogy Gyarmathy Sámuelnem az Erdélyi Nyelvmivelő Társaság megbízásából dolgozott Affinitas-án,még csak nem is annak szervezeti és kiadói kereteit felhasználva.A Társaság nyelvpolitikáját — és filozófiáját, munkamódszerét —személyes kapcsolatok, főleg levelezés révén megvalósuló információáramlásjellemezte. Példaszerű volt Aranka levelezése a középajtai botanikushumanistával, Benkő Józseffel, vagy Révai Miklóssal, a tudós költővel.Aranka adatbánkja és hihetetlen mennyiségű tudományos munkáraképes alapembere volt Benkő József, a társasági forgolódástól iszonyodóvidéki polihisztor. Református lelkészi munkájából kudarcok, sőt meghurcoltatásokadódtak — felekezetek fölötti tudományából némi gyér elismerésés (ha sokszor kérte) némi consistoriumi kegyes penzum.1792 február 28-ikán Középajtáról érdeklődik Arankától a Társaságügyében: „Hát Magyar Nyelv Mivelő Társaság álla é fel, ' s jó móddalé M[agyar] Országon? A' mi az Erdélyi ilyen fel-állandó Társaságot illeti;ha a Mlgs úr messze intéző tudós Elmélkedése szerént ez fel nem állhatnahamar: valyon nem lehetne é hogy ennek tárgyát is magáévá tenné aKéz Iroványokat ki-adó Erdélyi T. Tudós Társaság? Kivált; hogy a MlgsUr Elmélkedésében is vágynák olyanok, melyek á' mint a' már fel-állottTársaságot, úgy a ' fel-állandó M[agyar] Ny[elv] M[ívelő] Társaságot isedgyaránt illethetnék" (Benkő, 339). "Jól ismerte Aranka Benkő József (éppen neki ajánlott) tanulmányáta török-magyar nyelvrokonság cáfolatáról (ez a mű kéziratban terjedt a90-es években; első kiadója Éder Zoltán 1978-ban). Igaz-e vajon, hogymaga Aranka akadályozta meg anno akkor kiadását? Mindenesetre atáblai ülnöknek, szervezőnek és Gyöngyösi kései költőutódjának, Arankánaka tudós Benkő József feltétlen híve volt és maradt. „Ha hirtelenhalnék' is, rendelésem van írásban, hogy írásaimban a' Mlgs Ur vállogasson"— írja már 1789-ben Arankának (Benkő, 294).De véleményt cseréltek egymás munkájáról, például Aranka Ánglusés Magyar Szabadság egybe-vetéséröl vagy Benkő Középajtai Ábécéjéről.Nem is szólva az etimológiai kérdezősködésről. Benkő privilégium jelentésbenkívánta felújítani a Tordán hallott szabadé k szót, erről iskonzultálja marosvásárhelyi patrónusát, egyebütt álmélkodását osztja megvele: „Magyar Országon mérő melyet mi köbölnek mondunk, Szabadság,mely az Erdélyieknél Sokadalomnak neveztetik" (Éder, 154).Aranka nyelvészkedő levelezése Kazinczyval a szabadkőműves testvérkedésjegyében kezdődött, de az élcelődés minden formáját sértéskéntátélő Aranka túlérzékenysége révén hamar félbeszakadt.Nyelvszemléletet említettünk feljebb; a recenzens Cserei József pediga haza-esméretét és az elme-darabokat mint a Társaság (nyelvre irányuló)

ERDÉLYI TARSASAGUNK KÉTSZÁZ ÉVES ÉVFORDULÓJÁN121hatáskörébe nem illőket ugyancsak kifogásolta. A kötet emlegetett II.szakaszában a következő címek szerepelnek: Az Erdélyi Régiségekről•Károly Fejérvár leírása; A Délibába. Egy Természeti Jelenés MagyarOrszágon az Alföldön; Egy Erdéllyi Jelenés a Pojana Drakuluj nevűFelek Havas Csupján; Egy Magyar Országi Jelenés. A Szarvasi GyakorloOskola; és az Erdéllyi Kéz-Iránban Lévő Történet íróknak Ujiabb ésBővebb Laistroma. . . Ezek valóban nem a nyelvről értekező tanulmányok.Nem nyelvi ismeretek, hanem ismeretek a nyelv — a magyarnyelv — mint vehiculum révén.Ne feledjük, hogy a Nyelvmivelő Társaságról való újabb elmélkedésébenAranka a Társaságnak csupán első "feladatául (jelöli meg anyelvművelést; másodikául az ismeretek terjesztését. Az semmellékes persze, hogy az ő felfogásában már-már hazafiatlanság volt nemmagyarul közkinccsé tenni a magyar főben termett tudást: a társaságkiadványában Prayt, Kovachichot — de legfőbb munkatársát BenkőJózsefet is — elmarasztalja azért, mert nem szívesen, vagy nem mindigértekeztek magyarul.Már említett V édelmeztetett magyar nyelvé ben azt állította Báróczy$ándor, hogy egy nemzetet három dolog tehet halhatatlanná (a sorrendis fontos): viselt dolgai; a tudományokban való virágzása, illetve nyelvénekközönségessé tétele.Mintha Aranka ezt a kijelentést mint programot követte volna nevezetesországgyűlési javaslatában.A cél megvalósítását így képzelte Báróczy; 1. (a Nemzet) fényesviselt dolgainak és egyéb tanult munkáknak maga született nyelvén valómegírása; 2. A tudományoknak és egyéb mesterségeknek hazájok nyelvénvaló virágoztatása.Nos, Arankáék nem saját programjuktól térlek el, amikor gazdasági,természettudományos és szépliteraturai írásmüveket adtak közre. A Társaságkezdettől többre vállalkozott, mint amire a nyelvművelés egyikszűkebb jelentése utalt (és utalna mai köznyelvi jelentése). Ismételhetjük:csak címke volt, csak verbális konvenció, a Társaság neve; inkább jelölő,mint jelentés.Societas, erudíció és patrióta szorgalomAz Erdélyi Magyar Nyelvmivelő Társaságot a tudománytörténet BodPéter (és utódja, a Jámbor szándékot megfogalmazó Bessenyei György)tervezetéből szokta levezetni. A filológus szándéknál többet megfogalmazóTársaságot távolról Bél Mátyás követőinek, Hell Miksának. KollárÁdámnak, Tersztyánszky Dánielnek tudós körével is rokonítani lehet (ezttette többek között Kosáry Domokos).Fei kell viszont hívnunk a figyelmet arra, hogy a Társaság létrejöttébenigen nagy szerepe volt a szabadkőmívességnek, még akkor is, haaz anekdotákban gondolkozó irodalomtörténet főleg arra az Aranka-mondásraemlékezik (késő öregkorából) amely szerint ő már nem frajmaurer.

122 EGYED EMESEDe valaha az volt! Életrajzírói szerint Beesnél messzebb nem járt,ott is a 80-as évek elején. Nos, a bécsi johannita rendű szabadkőművességneka Koronázott reményhez címzett páholyához tartozott; a páholy1781-es nyomtatott jegyzékében több magyar között (főleg testörök) aző neve is szerepel: Georg v. Aranka Protocollist a sorban a 78. (Janesó110).Arankának, a már beavatott szabadkőműves testvérnek írta Kazinczy1790 márc 25-ikén: „Pesten lévén novemberben, azt a tanácsot adtam,hogy magyar nyelven folyó páholy állíttasson fel. Gyalázatjára van nyelvünknek,hogy csak németül és deákul dolgoztunk." Másutt egy, a grófSzéchényi Ferenc házánál tartott litterarius consessus-ról beszél, aholrajta kívül Orczy báró, Pálóczi Horvát Ádám is jelen volt.Horvát Ádámnak is sürgeti Kazinczy egy magyar nyelvű, évenkéntülésező Társaság felállítását, bár ő is tudja (Széchényi Ferenc gróf óvatosságivalértve egyet), hogy semmi sem maradhat titok „Álljatok öszvekedves barátim, s fogjatok hozzá az új Társaság munkáinak kiadásához.Én köztetek vagyok, ... Ne hidd, hogy szemmel ne tartsanak" (KazinczyHorváthnak Regmec, 1789. aug. 21).A Nyelvmívelő és Kéziratkiadó Társaság sokoldalúsága nem számította korban különc dilettantizmusnak.Ilyen szerteágazó tevékenységre vállalkozott az erdélyi származásúBorn Ignác prágai majd bécsi tudós köre is: művelte a tudományt és aszépművészeteket, és törekedett annak terjesztésére is.Bessenyei Társaságából Hazafiúi Magyar Társaság szerveződött szinténszabadkórníves mintára a pesti pálos rendházban 1779 júl. 12-ikén „azanyanyelv segedelmére s a nemzet és haza ditsöségére"; tagjai nemcsakolvasmányélményeiket osztották meg egymással, hanem tarmészettudományosés politikai ismereteiket is (Kosáry, 565) Bessenyei György ésSándor, Báróczy, Barcsay, Mészáros Ignác, Hatvani István, WeszprémiIstván nevét ismerjük a Társaságból.Arankáék nyelvi törekvései ugyanakkor nemcsak a nemesi rendi ellenállásbelpolitikai vonatkozását jelentették, hanem a társadalmiszférák nyelvi tulajdonba vételének igényét is.Az erdélyi nyelvmívelők szándéka ilyen vonatkozásban párhuzamba állíthatóa Draskovich obszervancia nemzeti (nyelvi) törekvéseivel, elég csaka Latomia libertatis sub corona Hungáriáé szövegére gondolnunk, illetveaz erdélyi Diétára is beterjesztett beadványokra, amelyek a magyar vezényletinyelv bevezetését és magyar tisztek kinevezését sürgették azerdélyi-hadtestekbe.Hangsúlyozzuk, Arankáék buzgalma nem volt független a magyarországitervektől. Ránk maradt Révai Miklós egy ilyen-tárgyú levele(Benkő Józsefnek Győr, 1785. júl. 11) „Régtől össze szóllottam már többHaza szerető Jámborokkal egy Magyar Nyelv mívelő Társaságnak Felállíttatásáról. Csak mindég ott akadtunk fel, hogy jövedelmünk nem vólt.[. . .] A Magyar Helytartó Fő Tanács ... a magyar Nyelvnek gyarapodásátmaga merte volna gátolni! [. . .] Jól esedezz az Istennek, hogy a'jövő Esztendőre a szívek valamennyire meg változzanak, és ne akadályoztassáktöbbre törekedő jámbor szándékunkat. Ráttal és Szerencsi

ERDéLYI TARSASAGUNK KÉTSZÁZ ÉVES ÉVFORDULÓJÁN 125Nagygyal mi azon vagyunk, hogy a Társaságot csak ugyan megint felállítani igyekezzünk, Társaság név nélkül is, hogy megintlármát ne tegyen" [kiemelés — E.E.].Ide kívánkozik az az adat is, amely szerint Aranka irányító szerepesem volt véletlen, még kevésbé önjelöltség. A fogsága előtt még javábanpolitizáló Kazinczy egyik leveléről van szó; ez a 90-es évek nemesiellenállási mozgalmának nagy reménységéhez, Batthyány-StrattmannAlajoshoz szól (Kaz. 42—50), és benne a pesti Királyi Magyar TudósTársaság felállításának sikertelenségéről vélekedve Kazinczy saját ..próbatársaságát"ajánlja a herceg pártfogásába, egy a római Arcadiai Társaságpéldája szerint megszervezett gyülekezetet (Magyar Liget Pásztorai vagyMagyar Arcasok néven).Tervezete négy magyarországi körletre utal (circulus); ötödik volnaErdély — alpásztornak jó lenne gróf Teleki Ádám, jegyzőnek pedigAranka György. (A levél kelle 1791. jan. 7. Az ellenzékivé lett erdélyifőnemes, a Cid fordítója azonban népszerűsége és a belpolitikai reményekteljében meghalt 1792 áprilisában!)Aranka György valóban vezetője és legfőbb hivatalnoka volt a kétféleerdélyi Társaságnak Marosvásárhelyen. Félreállásának esztendeibenvilágossá lett, hogy nélküle nem sokra mennek. Saját szerepét főleg akeretek létrehozásában, fenntartásában látta, a Kéziratkiadó Társaságotösszehangoltabb munkája miatt többre értékelte, mint az avval testvérNyelvmívelőt. A politizálás magánemberi kockázataitól irtózott; jó példaerre Teleki Sámuelnek írott levele saját körének radikalizálódásárul; aztulajdonképpen a Társaságokból (de nem azok ellenében) kivált DiánaVadásztársaság szelíd feljelentése. (Ettől a Társaságtól maga a gubernátorBánffy is ódzkodott, pedig az Arankáék Tarsaságaiban kezdettőlvállalta a praesességet) A Diana Vadásztársaságot Trócsányi Zsolt az elsőreformerklubnak tartja (Trócsányi, 20); de ha figyelembe vesszük a MagyarArcasok Kazinczy-féle tervezetét, valóban itt sem kizárt a politikaiszándék. A bécsi kormányzatnak maga Bánffy „adta fel" a társaságot,talán, hogy nagyobb belpolitikai konfliktusnak vegye elejét; szerinte akövetkezők voltak a Társaság céljai: 1. a test edzése s ezáltal megóvásaa betegségektől, 2. az arisztokrácia s a kisebb nemesség kapcsolatánakvadászatok útján való erősítése, 3. útleírások, lótenyésztési s általábanmezőgazdasági szakkönyvek fordítása, 4. az ország megtisztítása a kártékonyállatoktól, 5. a lótenyésztés (mint a vadászat alapfeltétele) fejlesztése,6. az ifjúság szive s jelleme képzésére nevelési müvek írása és fordítása.Aranka az útleírások fordításán fanyalgott leginkább, mint félrevezetőtevékenységen. (A Diana Vadásztársaság titkon szerveződött és azerdélyi diéta gyors feloszlatásával, a magyarországi letartóztatásokkal megis szűnt.)Ügy tűnik, Aranka lassan kiábrándult saját társaságaiból is; nagytervei, a kolozsvári és a marosvásárhelyi színház, a több szempontú nagyszótár,az alkalmazott nyelvmester nem valósultak meg. És, bár 1801és 1805 között több plánum is készült, Zeyk Dániel, Teleki József, BolyaiFarkas és persze Aranka tervezete nyomán sem lett az újraindult Társaságbólműködő szervezet.

124 EGYED EMeSEAz Erdélyi Nyelvmívelő és a Kéziratkiadó Társaságról sokan és sokatírtak. Kiemelném a gazdag szakirodalomból Jancsó Elemér, Éder Zoltán,Szabó György munkáit.Pillanatnyilag túlértékeljük az e-Társaságok körüli szervezési kérdéseket.Pedig bizonyos, hogv a Társaságok közelében sok figyelemre méltóerdélyi tudós volt. Egyéni "teljesítményük még feldolgozásra vár. Akkor is,ha tevékenységük mai szemmel nézve két-három szakterület határán helyezkedikel.Akkor is, ha különböző okokból időnként nem magyarul műveltéka tudományt.EGYEDEMESEIROD ALOMí. A Magyar Nyelv-Mivelö Társaság' Munkáinak Első Darabja. Hochmeister Márronbetűivel Szebenben 1796. 238 1.2. Aranka György: A Magyar Nyelv Mivelö Társaságról Ujjabb Elmélkedés. 1791.Claudiopoli, 40 1.3. Aranka György Erdclyi Társaságai. Vál. Enyedi Sándor. Szépirodalmi könyvkiadó.Budapest, 1988. 275 1.-4. Balázs János: A barokk és a felvilágosodás nyelvbölcseleti eszméi hazánkban.In: Hermész nyomában. .4 magyar nyelvbölcselet alapkérdései. Magvető. Budapest,1987. 411—583 1.5. Báróczy Sándor: A védelmeztetett magyar nyelv. Magvető. Budapest, 1984. 86 1.6. Benkö József levelezése. (Szabó György és Tarnai Andor munkája) MTA IrodalomtudományiIntézet. Budapest, 1988. 495 1.7. Éder Zoltán: Benkő József nyelvészeti munkássága és az Erdélyi Magyar NyelvmívelőTársaság. Akadémiai Kiadó. Budapest. 197H. 315 1.8. Jancsó Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődés történetiszerepe a XVIII, században. Cluj, 1936. 275 1.9. Kazinczy Ferenc munkái. II. Levelek. Szerk. Szauder Mária. SzépirodalmiKönyvkiadó. Budapest, 1979. 945 1.10. Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó.Budapest. 1980. 757 1.11. Trócsányi Zsolt: Az 1790-es évek erdélyi rendi reformmozgalmainak történetéhez.Budapest, 1978. 95 1.

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVN. évf. 1993. 1—2. számTŰL A FORMÁN, AVAGY A KERESZTÉNYTRAGIKUMLáng Gusztáv úgy találta, még eldöntésre vár, vajon Dsida Jenőkényszeredetten, szerepként játssza-e el a katolikus költőt, vagy mélységesmeggyőződésből. 1 Nem érdektelen Lessinget idézni, aki a Hamburgidramaturgiában egy ezzel párhuzamos kérdésre keresi a választ.„Lehetséges-e keresztény tragédia egyáltalán? Nem egészen színtelen-eaz igazi keresztény jelleme? Az a csendes nyugodtság, az a változhatatlangyengédség, amelyek a keresztény lélek leglényegesebb vonásai, nemellenkeznek-e a tragédia egész eljárásával, amely szenvedélyeket szenvedélyekútján akar megtisztítani?"- Ahhoz, hogy a két különböző kérdésösszhangba kerüljön, mindkettőn igazítani kell egy keveset. Lessingitt a tragédiáról, mint műfajról beszél ugyan, de a kereszténységgelkapcsolatban számtalanszor felvetődött már a kérdés, hogy képes-e egyáltalána tragikus életérzésre, Láng Gusztáv kérdése pedig ugyanerre vonatkozik.Lehet-e valaki katolikus is meg szenvedő ember is egyszerre, tud-eszenvedni az örömhír vallója, hirdetője? Létezik-e keresztény tragikumegyáltalán?Reményik Sándor írja 1928-ban Dsida első kötetéről, a Leselkedőmagány-vól: „Milyen a mai húszévesek lelke? (. . .) fáradt és szomorú,talán még inkább, mint az öregebbeké. Kissé íasult is, kissé fagyos is.Nem csodáljuk. (. ..) Az irrationalis elem s a misztikum eluralkodik Dsidaköltészetén." 3 Ami első olvasásra feltűnik, az valóban a fáradság, a formákszikársága, a szabadvers eluralkodása és meditációra való hajlam.Már az első versek is a kontemplációt, a mélyre ásást állítják szembea környező világ Bábeltorony-építésével. Ez már misztikum? Mindenesetretöprengő, teremtő csend, amelyben kérdések születnek, önreflexiók.„Miért kellett bágyadt mosolygásainknak / önmagukra ébredniökaz élet ágyán? / Miért döngettünk véres ököllel, eszeveszetten / olyankaput, melynek csak egyetlen pántja sok ezer mérföld? / Téli estékenkeservesen énekelve őseink és dédunokáink hajából / miért fonjuk azélet hosszú kötelét?" (Megint csupa kérdés). A világ bár kézzelfogható,mégis megragadhatatlan — ez a Túl a formán felismerése. A mindenségnekcsupán keresztszülei vagyunk, de nevet adva a dolgoknak, nemjutunk közelebb a bennük rejlő lényeghez. A lényeg a priori adott, egyfajta,nem más, önmagával azonos, olyan módon, mint a zigóta anyjaméhében. „Túl minden jelzőn és rendeltetésen / meglapul a dolgok lelke, /a kérlelhetetlen, bronzsötét, / egyetlen lényeg / s valami igazság hömpölyög/ a folyók fenekén. // Háznak mondasz valamit / — négy fala1 Láng Gusztáv: Végrendelet — mely végrehajtásra vár. Utunk 1968/23.- Lessing Hamburgi dramaturgiájából idézi Sik Sándor: Kereszténység és irodalom.Vigilia könyvek.' Budapest 1989. 22. 1.3Reményik Sándor: Leselkedő magány. D. J. könyvéről. Pásztortűz 1928 8.40. 1.

126 SÓLYOM NOÉMIvan — / pedig nem az. / Kályhának mondod, / pedig nem az, / asszonynakmondod, / Istennek hívod, / pedig nem az." A jelenség és fogaloma realitás és idea dialektikája-kápcsán megemlíthetjük az ugyancsak ebbenaz évben írt A rejtett igazi-1. „Valahol bennünk van az élet, / melynekárnyékát éljük, / valahol bennünk van a ház, / melynek árnyékátlakjuk, / valahol bennünk van a kenyér, / melynek édes árnyékát / megszegjükestelente." (Az 1928-as kötetbe nem került be a vers.)A Túl a formán legfontosabb kérdése: mi van túl a formán? Ugyanígypárversében is erre vonatkozik a zárókérdés. „Milyen lehet a Gyönyörű,/ kinek árnyéka vagy?" A versben a válasz is ott lappang: valamivagy valaki, aki felé az egész világegyetem konvergál. A kommunikációelégtelensége ellenére Is vonzza öt ez a mágneses pont, bizalommal fordula titkok titkához. Nevezhetjük akár Ideának is, mert az árnyék Platónbarlang-hasonlatát idézi fel. Az anyaöl, az elringás — születés és halálátfogó jelképe, de jelképezheti a transzcendens középpont eksztatikusmegközelítését is; misztikus tartalmak bújócskája folyik. Miért ez a honvágy?Egyáltalán minek á kérdés, hogy mi rejtőzik a formán túl? Nemelég egy hívő kereszténynek, hogy él és dicsérheti Istent? A kérdést manapságis divat a hívő ember szemére hányni. Pedig Krisztus mutattameg saját példáján, hogy istenember létére szorongani, félni, szenvednitud. Nélküle tragikum, katarzis elképzelhetetlen, a keresztény ember jelképtáravele van tele. Mit látott Dsida a Golgotáról? Ugyanazt, mintSzabó Lőrinc, a dezillúzió költőmestere, ugyanazt, mint nemzedéktársa,József Attila. Apokaliptikus tájat, homo homini lupust. „Az angyalokhosszú széltrombitákon / dalt dideregnek íl s a pólusoktól az egyenl'ítőig//zokog az ember" (Sorsokat írok). „Apám is meghal, fiam is meghal,/ a színek ordító rendje is meghal /' s görnyedt háttal a kusza vonalakértelmét keresem" (Sárba zuhan a nap). A kusza vonalak visszatérő motívumaia kötetnek; a világ egy hatalmas, expresszionista módra túlméretezettkönyv, amelyben titkosírásként gabalyodik, kavarog az emberiélet. Spengleri, pusztulásra érett föld. „Micsoda romok fölött megyek!/ Füstölgő tanyák, nyikorgó csontváz-karok / mutatják a hajnalodóutat" (Fekete köpeny alatt). Az érett Dsidát olvasva hajlamosak vagyunkazt hinni, hogy az élet árnyoldalai fölött könnyedén átsiklott, s hogy ránem érvényes a per aspera ad astra. Pedig a könnyű, halk beszéd nálaválasztás, méghozzá megszenvedett választás eredménye.A húszas évek elején szembesül először szívbetegségével. A halálmost már nem csak póz, hanem kísértő valóság, amelynek árnyéka ugyanúgyrávetül, mint ahogy a környező világra. Az apokalipszis szörnyűségétugyanis csak saját halálunkon keresztül élhetjük át: értékpusztuláskéntfogjuk fel, holott a Biblia tanúsága szerint csak az pusztul el, amiértéktelen, ami gyöm, hogy immár makulátlan ragyoghasson a tisztákörök országa. A Sein azonban valamiképpen mindig Sein zum Tode,amióta az ember magára eszmélt. Talán még Epikurosznak sem sikerültannyira eltekinteni tőle, amennyire szerette volna. A lét a nemléthezképest értékes, a virág' a nem-virághóz, a lét a nem-léthez képest, amelyetnem ismerünk, nincsenek fogalmaink róla. „Írom a fekete verset /ezerkilencszázhuszannyolcban, / mikor az emberek megőrülnek, / mikora tükrök összetörnek. // Talán görbetükör a tükör / s csak én látoni

TOL A FORMÁN, AVAGY A KERESZTENY TRAGIKUM127nyílt, sima lapnak. / Talán holnapra összetörik a lelkem. / De ma mégbelőle szikrázik / a zajgó, végtelen világ, — / egyszerre vetülnek parányicsírák / s a robbanva zuhanó égitestek. / Valamelv eldugott sarkából/ gyászkocsit indít február / s egy furcsa maszkkal kevesebb kergül /az őrült karneválban" (A tükör). Konfúz, kaotikus világ, amelyben atükör a — lélek — divergens sugárnyalábokat tükröz vissza. A „tüköráltal, homályosan" cseng vissza, erre játszik rá tudatosan a görbe tükörrel.A lélek értéktelen holmivá válik, az értékek relatívak, felbomlanaka normák, végső soron a rend is. Ebben a világban robbantja szét formáita művészet, és ebben az áradatban kérte ki magának' Babits: „Aköltő konzervatív! (...) az ő világa a koralloké, amely épül csöndese,a vad habok közt, ág ágra, míg heggyé lesz, szigetté, földrésszé (. . .)nem változás az, nem is elvtagadás, mikor ő azt kiáltja, hogy konzervatív!Inkább felébredés, felismerése igaz hajlamainak, valóságos rendeltetésének,kincseihezkapás a veszély idején. Mindig ezeket a kincseket őrizte.. . Konzervatív: őrző.' M Véletlen, hogy Dsida is megjelöli az évszámot,akárcsak Babits? Bizonyára nem. Mementó ez, krónika a nehézidőkből, tanúságtétel, tükrözés és öntükrözés. „Kikérdezhetnétek: / Mitakarsz ezzel a torz, / félig megvakult tükörrel? / S én vándorutambanmégis felmutatom, ' ősbizalommal mégis dadogom: / íme én, íme te!" Abronzsötét lényeg vetülete is elég, hogy szentségként mutassa fel az útvesztésben.Nem annyira meggyőződés ez, mint amennyire vágy ahitre. Kibotorkálási kísérlet, amiben lelki segítői Reményik, S'ík Sándorvoltak. Mikor a kötet egymásnak ellentmondó verseit olvassuk, nemfeledkezhetünk meg róluk. A Visszatért lovagok a tanácstalanság és hitvágyallegóriája is. A lovagok anakronisztikusan botorkálnak a jelenben,nem látják egymást, sem a környezetet, csupán azt tudják, hogy mia küldetésük — meg kell ölniük a sárkányt. A sárkány arcai nem ismeretlenekmár Dsida számára. Ismeri, mint saját halálát, mint magányt,lelki restséget, közönyt, végpusztulást. Nem kerülte el az a kijelentéssem, mely szerint Isten halott, amely nyomasztóan reálisnak tűnik a szekularizálódóvilágban, ahol a technika megsemmisíti a teremtés nyomaités saját szimbólumaival helyettesíti őket. Távolodik Istentől egészen addig,míg léte elképzelhetetlenné válik, meg akar szabadulni kötöttségeitől,hogy kiteljesítse önmagát, de mikor fogalmainak tisztázatlansága kiderül,és önkiteljesítése elakad, akkor már nem talál vissza oda, ahonnaneltévedt. Teilharcl de Gh arci in pontosította Nietzsche kijelentését olyanformán,hogy a külső Isten halott, isten transzcendenciája nem távollététjelenti, így megközelíteni sem a mennyen keresztül lehet, hanemönmagunk felé fordulva, eksztázis által. Dsida is ezt az utat járja: itt-ott,elszórtan, szinte egymástól függetlenül mindig lecsapódik egy-egy vasrácsaz érzékek csatornái és az Isten között.„A halálos, dermedt rémületbe / csak a hitetlen vakok röheje csattan:Semmit se látunk, semmit se látunk, megőrültetek" (Kacagnaka hitetlenek). A látáshoz, halláshoz belső érzékszervek kellenek, ismét csakgyermeki tisztaság. „Az emberek ártatlan pici borjakat / visznek a vágóhídra./ Fújtató lokomotívokat csinálnak / s meghajszolják a gyanútlan' Babits Mihály: Magyar költő kilencszáztizenkilencben. Nyugat 1919. II. 911. I.

128 SÓLYOM NOÉMIözeket. Az emberek kikacagják, / akik testvérnek nevezik őket, / drótsövényekethúznak, farkasvermeket, / lövészárkokat ásnak. / Az emberekuccát köveznek pokoli zajjal, / lerombolják a költők márvány-palotáit. /Az emberek rosszat beszélnek arról, / akit én szeretek. / Az emberek kitéptékharangozó szívemet s felakasztották a falra: / Róla nézik: hányaz óra — / és kurjantanak, ha megáll" (Az emberek). Gyermekszemeknéznek itt körül. A gyermek csak azt látja, ami számára fontos, azt félti,akihez közel érzi magát, a borjút, őzet, s kívülállóként figyeli a felnőttekérthetetlen nyüzsgését. Számára félelmetes a hiperaktív, mindent megváltoztatniigyekvő lény, a rombolás és építés megszállottja. Az emberek —fut neki minden egyes sorban, mint a pacalisták kezdetleges fogalmazásai,ahol minden mondatban ugyanaz az alany. Ez az alany számára idegen,ügyetlen kezekkel forgatja, nézegeti, igyekszik meghatározni. Közhelyeketmond el róla, de nem az ő hibája, hogy ezek a közhelyektalálóak. Dsidának ijesztő arcát is odafordította a civilizáció, hajszolás,kikacagás, ásás, lerombolás, kitépés, csupa agresszív mozzanat,amely még félelmetesebb attól, hogy egy egész tömeg, az arctalan maszsza— az emberek — teszi. A tömeg pszichológiája kiismerhetetlen; ugyanaza kiszámíthatatlan amőba ez, amely virágvasárnapi éljenző tömegbőlnagypénteki csőcselékké változik, a verssel igazolva: „Az emberek kikacagják,akik testvérnek nevezik őket." A gyermek helyzete passzív, kiszolgáltatott,nem buzdítja könyvégetésre Kalibánt, csak megállapítja atényeket, majd az egyre szűkülő körökben közeledő veszélynek megadjamagát. Hogyan szűkülnek ezek a körök? Borjakat visznek a vágóhídra(állat: 'áldozat') . . . kikacagják a testvért ('a szeretet hiánya') ... lövészárkokatásnak ('háborúznak', 'ölnek') ... a költők palotáit rombolják('pusztítják a kultúrát') . . . bántják, akit szeretek ('a hozzám közel állót'). . . kitépik szívemet ('én').A litániás ismétlés profán, embertelen rítus kísérőzaja, az állatáldozattólaz emberáldozatig jut el, amelyet egy kemény arctalan és praktikusistenség gyönyörűségére végez. Az én mindvégig elválik a többiektől, dekülönállása éppoly tragikus, mint felismerései, a magány leselkedik rá,kozmikus társtalanság.A magány irreális, szürrealisztikus képei különböző variációkban bukkannakfel a kötetben, gyakori versindító kép a magányosan meditálóönarckép (Ha valaki jönne, Lámpa körül, Hazafelé az éjszakában, Miértvagyok kedvetlen stb.) „Szemem falán kívül is; belül is / ez a kietlen őszitájkép: sétatér. / Azok az emberek, akik most hangosan beszélve / haladnakelőttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem üla padon, / mindjárt meghal, feje félrebillen, / szeme kiszárad, / húsalehull. I Milyen egyedül leszek! / A lombok is leszállingóznak, / a jövőéviek is; fakadásuk hiábavaló. / Csak én fogok itt ülni magányosan, /céltalanul, haláltalanul sok-sok iszonyú évig. / Mindjárt elnémulok, nemlesz akihez szóljak, s mire nyomdagépek méhéből életre edzve / ez avajúdó vers jön, / csak üveges szemek bámulják mindenünnen: / Nem leszaki értse" (Ősz a sétatéren). Tandori Dezső szerint az ilyen versekbencsillant fel Dsida igazi lénye és tehetsége, de sajnos nem halad továbbezen az úton, szomorú félszabad versei meg-megtörnek, ellágyulnak, sa Szép Ernőre emlékeztető „jó bizonytalanság" átcsap banalitásba, szalon-

TOL A FORMÁN, AVAGY A KERESZTENY TRAGIKUM129költészetbe, a mű megmarad japán metszetnek, melynek részletei mesteriekugyan, de egészében véve a torzó benyomását kelti. 5 Hogy Dsidaa „maradéktalanul kizengetett strófás vers" irányába lép később, annakez a vers is egyik lélekelemző térképe.Tájképtől indul, a sétatértől, ahol hirtelen váltással minden irreálissáválik, a távolodó alakok kiürítik a teret, s az események gyorsított filmritmusában peregnek: a nő, megöregedését mintegy átugorva, meghal,szétoszlik, a fák zöldellnek és elhullatják lombjukat, sok-sok iszonyúév telik. Az idő viszonylagossága megbolygatja a lélek egyensúlyát, bárgyorsan jönnek az események, a tér és a szempont azonossága miatt mindena vontatottság, az egyhangúság látszatát kelti, holdi ' tájat idéz,vagy a harmadik világháború utáni, kihalt földet. A felkiáltás, a magányfelismerése szinte szenvtelen. Voltaképpen nincs értelme, mert nincs kiértelmezze. Bár Isten nincs jelen, a helyzetben Ő nyilvánul meg, azisteni, non-kommunikatív magány. Emberek vannak ugyan, üzenetet islehet küleni, de hiábavaló. Nincs meg az a közös kód, amelyiken azüzenet érthetővé válna, s a szenvedést tovább fokozzák az értetlen pillantások.Isten megvakult tükrei maradtak itt a földön. „Szemem falánkívül is, belül is / ez a kietlen őszi tájkép" •— a szem a tükör, mely összegyűjtia sugarakat, és visszatükrözi az értelem számára, de egyedül marad,nincs mit tükröznie a sivár világban. A nő szeme kiszárad, a tükörelhomályosodik, s a vakablakok egész sora mered vissza az egyedül maradira:„Csak üveges szemek bámulják mindenünnen" — a világ kintmarad, a falon kívül, s az út lélektől lélekig eltorlaszolódik.Dsida apokalipszis utáni tájai ezzel nem érnek véget. Fokozatok vannak,változatok egy 'témára'. A legóvatosabbal, a Leselkedő magánnyalkezdhetnénk, amely bár rímtelen, de zenei, lágy ritmusú, elégikus, és nemdolgozik szürrealisztikus elemekkel: „Es egyszer, tudom, te is elmégy /a nyughatatlan árnyak útján. / Mogorva lesz, üres és értelmetlen / a hóbaguggoltkis fagyos faház. II Tárva felejted az ajtót. / Küntről beszitál, borzongata köd, / s az esti szél bezúg, besír / a végtelen fjordok felől. 7Egy elfelejtett képedet / felakasztom a deszkafalra, / örökmécsest gyújtokelébe . . . / És csöndesen a küszöbre ülök." A Leselkedő magány egyszerű,majdnem primitív vers. Egyszerű szavakból, jelentésekből építkezik,egyértelműen, mégis raffináltan számol be a magány lényegéről.Mindig is nyelvi szempontból érdekelt ez a vers: föl szerettem volna lebbentemegyszerűségéről a fátylat, mint a hamisjátékosok trükkjérőlszokás.Hogyan teremti meg világmodelljét? Adott egy ház a körülötte levőtérben, körülhatároltsága pregnáns, a kis (ház), illetve a végtelen (fjordok)ellenpontozása hangsúlyossá teszi létét a szétfolyó „többi"-ben. Mitörténik? Valaki elmegy. De ezzel már össze is gubancolódik a látszólagosegyszerűség, az időben zavar témád. Az a valaki elmegy, egyelőre vetített (jövő) jelenben, amely elmesélése folytán a múlt eseményekénthat. A dolog bizonyos, tehát lezárt, akár már meg is eshetettvolna, nem is lenne lényeges, ha ez a valaki nem „te" lenne egy „én"számára, aki tudatosan beavatkozik, erőszakkal megszakítva a mondat5Tandori Dezső: Dsida Jenő rétegei. Irodalomtörténet 1982/1.9 — Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2

130 SÓLYOM NOÉMIrendjét. Egyszer elmégy te is,; tudom — lenne a normális hömpölygés,ehhez képest az „És egyszer, tudom, te is elmégy", stilémái hangsúlyossáteszik azt, aki mondja. A rejtett utalások sora még folytatódik. „És egyszer,... te is elmégy ..." — anaforák, amelyek olyasmire utalnak vissza,ami még a jövő előtt történt, mondjuk a jelenben? a múltban? Te iselmégy, tehát elmentek mások is előtted, a terep a hasonló élményeknekmár elő van készítve. A kint és a bent jól elkülönül egymástól — összeköttetésükaz „árnyak útja", amelyet a transzcendenciába, a halálon át,az ismeretlenbe vezető szük csatornának minősíthetünk. Az „árny" sötétszíne illetve a fény hiánya, valamint a fjordok fehérsége, a hóbaguggolt(ház) — a halált szimbolizáló színtérkép. Az ajtó, a küszöb a két világközti áttünés kényes, archimédészi pontja. Bent lehet maradni, de a védettségis viszonylagos. Ha valaki elmegy, nyitva marad az ajtó, aminkeresztül beáramlik a kinti világ, bezúg, besír — elmélyíti az értékválságot.A kis faház már amúgy is mogorva, üres ('tartalmatlan'), értelmetlen.A távozást az ittmaradónak fel kell dolgoznia, cselekvése lassú, vontatott,tette a leülésben merül ki — Dsida egyik kedvenc igéje! —, szembena nyughatatlan árnyak mozgékonyságával.A helyzetkép ugyanaz, mint Az emberek-ben, az univerzum középpontjábanelhelyezkedő egyén helyzete passzív, szemben az őt körülvevővilággal. A ház, az individuum tárgyiasított változata guggol a hóban. Amozdulatlanság, igaz, bizonyosságot, nyugalmi helyzetet, szilárdságot isjelent, olyan helyzetet, ahonnan rálátni mindkét világra. A ház szentélyis, ahol örökmécses ég — ez szintén valami önmagán túlira utal, és bizonyosságotsugall. Érdekes a kultikus tárgyak dsidai használata, afalra akasztás gesztusa, amely már Az embereic-ben is előfordult. A kiakasztása szemlélhetőség érdekében történik. Tükör ez is, amelyben azemberek magukat nézik, „róla nézik hány óra", illetve emlékeiket, hogyönmagukat jobban megértsék, megértessék — ilyen funkciójú az „elfelejtettkép". A Szatmári pasztellképek című ciklus-tervezetből idézem:„Szülővárosom ködös, kicsi képe, / mit száz vonással örökít a kréta, /kacagtatott és megríkatott néha / és odasimult szívem közepébe. (. . .)Most csak hímezem, mint egy finom asszony, / bekeretezem, s a falraakasztom, I hogy szeretettel-mások is meglássák" (Prológus). De a tükröksora folytatható egész a Tükör eiötí-ig. A Leselkedő magány nemis jár messze a banalitástól.A magány nem csupán egy irányból leselkedik, az emberek lakodalombamentek az ezredik házba. A táj sem olyan éteri fjordcsipkésmindig. A legnyomasztóbb, Pilinszkyre emlékeztető sivárság a Nincs többéember-ben jelenik meg. „Egyedül maradtam a földön. / Házak, sürgönyoszlopok,/ toronycsúcsok merednek ki / a magányosság homoktengeréből.II Az emberek hangos beszédét, / dalolását, kétségbeejtő titkait /beitták a kövek, / hogy soha tovább ne adják. 7 Ha jól számítok, kalendáriumszerint / most vasárnap délután van. / Fölmegyek egy síricsendüház / márványlépcsőzetén. / Az élet fölfedezett titkára gondolok, / szeretnémelmondani valakinek, — de ásítanak a szobros folyosók / és tompánkonganak. / Nincs többé ember. Jéghideg ablaküveghez szorítom /homlokomat. Kibámulok. / Ha kiáltanék, se hallaná senki." Az individuum

TOL A FORMÁN, AVAGY A KERESZTENY TRAGIKUMugyanott talalható, mint előbb, ő az axis mundi. Pilinszky vei • „fáradtvagyok. Kimeredek a földből" — házak, sürgönyoszlopok ritmusában őaz egyedüli élő tárgy. A film itt is időtlenül pereg: „ha jól számítok, kalendáriumszerint..." s a meghökkentően pontatlan „dátum" vasárnapdélután, a vasárnap délutánok teremtés utáni, kiégett hangulata. A síricsendűház az kicsiben, ami a föld nagyban, kripta. A léthelyzet abszurd,a sivár földön az élet fölfedezett titkára gondol az egyetlen túlélő, s elkésettfölfedezését ismét nincs kivel megosztania. Itt már bárki megfelelnetársnak, de csak a szobrok hirdetik egykori modellük létezését. Azember — ismét határozott névelővel, általánosságban — nem változottmeg ugyan, beszéde „hangos", titka „kétségbeejtő", mégis élőlény. Azablaküveg itt egyértelműen korlát, a közlés határa, ;h3tolhatatlan fal.Dsida egy későbbi, 1930-ban a Bárd házaspárhoz írott leveléből valók azalábbi sorok: „Szenvedtem is eleget — hogy miért? azt Ti nem tudhatjátokegészen soha, mert hiszen ember és ember között törhetetlen, vastagkristályüvegek vannak, s még a legegymásba olvadóbb szerelem iscsak autoszuggesztió: két ember, két oldalról, ugyanazon a helyen nyaljaés harapja az üvegfalat." 0Dsida nem áll meg a tünetek diagnosztizálásánál, hanem az okokatkutatja, s ebben nem lehet észre nem vennünk a hasonlóságot Sík Sándor,s egyben a modern kereszténység gondolataival. Amint az abszurd ördögikör bezárul, kilép belőle, hogy rálásson, s az emberiség két nagy botrányáravél ráismerni az elrontott teremtésben. Az egyik: az eredendő bűnVisszatérve Kirkegaardhoz, az eredendő bűn az első bün, amely által arossz szétáradt a világon, minőségi ugrás, mítoszteremtő botrány. Elveszítettükártatlanságunkat, s azóta szorongásunk egyre fokozódik. Sík Sándornem a bűn mibenlétét, hanem következményeit követi figyelemmel,azt, hogy hogyan válik le az ember a kegyelem forrásáról, hogyan omlikössze a rend és követeli magáénak a romlás, ami az élőnek lett kirendelve.A bűn: lázadás, a szabad akarat helytelen választásának eredménye,küzdés az egyetemes isteni akarat ellen, a kétségtelen bukás — azerők aránytalanságából következik — egyben megnyugtató és felemelő,katartikus. Dsida „Jó bizonytalanságáénak okait is valahol a megtörtént,de el nem követett, az elkövetett, de meg nem történt táján kell keresnünk."Az őszi alkony mély, parázna / vággyal simúl a hegy fölé, I betegszélben liheg a hamvadó nap parazsára. // Sok vén, esőlocsolta háznak /falán rikolt a nyomor-plakát. / Autóbuszokon vézna emberek / döcögvefáznak. II Szemek futnak a hideg holdig. / Egy kisfiú a szívét fogja, / atoronyra néz, a levegőbe: / úgy fél, hogy összeomlik. II Senki se tudja,mit veszített, de a sétatéren, a híd alatt, // az ágyban, a csókban, azsebében / valamit mindenki kutat. II Valahol valami eltörött, / valaholvalami nincsen rendjén. / Künn a határban Kain zokog / a holt Abelfölött" (Valami eltörött). A tárgyias expozíció már magában hordja a végkifejletet:a paráznaság bűne terpeszkedik az alkonyon. Sötétség és fényorgiája folyik, ez a háttere, a kiürült, elhasználódott világnak: tönkrementtárgyak, tönkrement emberek, a civilizáció sivár arca. Az emberekfáznak, a hideg oka egyetemes, hiszen nemcsak földközelben, de hold-1316 Dsida Jenő: Séta egy csodálatos szigeten. Bukarest 1992. 382. 1.

132 SÓLYOM NOÉMItávolban is hideg van: „szemek futnak a hideg holdig". Az expresszionizmuskedvelt szavát, a Menschheitdámmerung-ot juttathatja eszünkbe,az emberiség alkonyát. A hold, a fent vonzza a pillantásokat: „Egy kisfiúa szívét fogja, I a toronyra néz, a levegőbe: úgy fél, hogy összeomlik."Dsida istenfélelmére, az ő önarcképére ismerhetünk a szívétfogó kisfiú és a torony szimbólumaiban. A kegyelem kallódott el, azt keresikhasztalanul.

TOL A FORMÁN, AVAGY A KERESZTENY TRAGIKUM13322, 42—43). Dsida átprofanizált keserű pohara: a világ virágkelyhei, amelyekbennem szenvedés buzog, hanem élet, s az angyal nem a túlcsordulófájdalom, hanem a parttalan életkedv szikár takarítóasszonya.A keresztút átélése, az isteni és emberi vonások elegyedése révéntalál vigaszt Krisztus engedelmességében, a hasonlóság vigasztalja: „AzIstennek sincs társa az ormok felett" (Ormok felé); vagy: „Külön mosolyok,mért könnyeztek, / Külön küzdelmek, mit akartok? / Az öszi reggelfelnyitotta gyászlila szemét. // A nagy halál színe előtt / elhallgatnakaz apró halálok."Innen már csak egyetlen út van, a kontemplációé. A keresztény misztikusoklelki sötétségnek nevezik azt az állapotot, mikor rádöbbenünkIsten végtelen nagyságára, magunkban pedig rátalálunk a vétkes Ádámra,akinek nincs mit felmutatnia védelme, lelke megmentése érdekében. Ebbena gyötrelemben, szenvedés útján tisztulhatunk n és válhatunkképessé az isteni kegyelem befogadására, az aggodalmaskodásból ablaknyílik a gyermeki, bizakodó hitre. Rá kell jönnünk tehát önmagunk fontosságára,magunkra eszmélünk és kezdjük megbecsülni istengyermeki státusunkat.Isten ránk tékozolja szeretetét, hajunk szálát is számon tartja— tehát a származás kötelez. „Itt a helyem, itt kell állanom. / Egyenesenaz élen. / Mint a betűknek is megvan a helyük a könyvben s állmokkell. II Valami szörnyű nagy arc / mered fölénk az ismeretlenből; /bárányfellegek bodroznak az égen / s zajtalanul surran a hold. Jól esikmosolyogni csöndesen. / Ha most lezuhannék a hegyről, kiesne egy parányifekete betű az Isten regényéből" (Itt a helyem). Bár a keresztugyanolyan borzalmas, ez a hegy már más tájakra nyújt kilátást. Vanegy kötelességünk önmagunkkal s a teremtővel szemben, s ez .ébresztifel az élet akarását. „Világosságom derült arra is" — Szent Ágoston szavai— „hogy jók azok a dolgok, amelyekben romlás keletkezik. Nemtörténhetnék meg bennük ilyen romlás, ha legmagasabb rendű jók volnánakők, de akkor sem, ha nem volnának jók." 7 Hasonló megvilágosodástanúi lehetünk Dsida első költői korszakában is. A Leselkedő magánybana hit versei már nem abból a katekizmusízü, betanult vallásosságbólfakadnak, mint gyermekkori hitbuzgalmi versei, s mikor a lelki fejlődésrajz,szellemi érés tényeit szinte lineárisan kiterítve elemeztem ezeket averseket, csupán azt az utat igyekeztem követni, amely a pajzán angyal,az érett Dsida felé vezet.SÚLYOM NOÉMI7Augustinus: Vallomások. Gondolat. Budapest, 1982. 199. 1.

fr-'îit-. rr tr- ffíid t••• '"il r , .'T '

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVII,évf. 1993. 1—2. számA MERIDIÁN ÁRNYÉKÁBAN(Paul Celan versei)A XX. század legnagyobb német költője Czernovitzban született, éltRomániában néhány évig, megfordult Bécsben, dolgos évei java részétPárizsban töltötte. 1971-ben vetett véget életének.Egy borzalmas évszázad ölelte magába a végtelenül finom idegrendszerüköltő életét. Anyját és nővérét koncentrációs táborban vesztette el,legjobb barátját, Oszip Mandelstamot a sztálini korszak ölte meg. Agyermeki tisztaság és az árnyékként kísérő pszichózis, egyfajta ideálisnyíltság és az írásokon, dolgokon töprengő szkepszis, az elveszettnek gondolthovatartozandóság a nyelvbe, anyanyelvbe menekítette, hogy azlegyen munkájának, életének alapanyaga.Első verseiben még a bukovinai nyírfák suttogása simult klasszikusmetrumokba, ám az egymásra következő verskötetekben egyre szenvedélyesebbenpereg ki stílusából a bemocskolt korszakok stilizált poézise,hiszen a stílus egyfajta szemszögből a művészet kompromittálója. Apróvagy nagyobb költeményei egyre jobban összefogódznak, meredeken követika pokoljárás és a tétova aszcenzió vertikális út'jait; elliptikus mondataikkal,kipontozott sorhelyeikkel, meg-megszakadó szófergetegeikkelaz emlékezés és a felejtés, a metaforahalmozás és az elhallgatás, a nyelvrombolásés nyelvépítés fázisain keresztül tapadnak meredek verspalotákká,amelyekben minden tégla egy-egy költemény, és az elrettentő,megdöbbentő vers medúzaprogramja éppen a művészi megváltás poiéziseés poézise. Celan a német irodalmat tanította a Sorbonne-on, vallottaAdornó-val szemben, hogy Auschwitz után lehet verset írni, csaknemegy ezredév többnyelvű verskultúráját szívta fel minden sorába, megörökítettegyermekkora chaszidita hagyományait (Martin Buber barátjavolt), elmélkedő társa Szondi Péter, ő maga szellemi utódja Novalisnak,Hölderlinnek, Kafkának, Mallarménak, Mandelstamnak és Georg Büchnernek.Utódjának vallja magát többek között a belga Marc Quagheteur.Hatottak reá az expresszionista festők, az ószövetség passzusai, a franciaszimbolizmus, a teljes német klasszika és romantika. Életműve napjainkbankezd feltárulni, és nem egy megszületendő, újabb tanulmány elemzimajd elődeit és utódait.P. Celan megköszönve Darmstadtban a Biichner díjat (1960.), amelylyelkitüntették, beszédet mondott, és ezt a közvetlenül fogalmazott,enyhén ironikus és gyermekien csodálkozó stílusú retorikai szövegettekintjük ma ars poeticájának.Beszédében Büchner valamennyi drámáját vallatóra fogta és Lemcímű töredék prózáját is, hogy a művészet státusát világítsa meg. Aköltői én szembeszegül a művészettel, és saját létezése révén megváltoztatjaa művészet valóságát. A költő azt a helyet (Tpopsforschung) keresi,azt az iránysíkot, amely mentén új valóság kereshető, és ahol új való-

136 FÜLEI-SZÁNTÓ ENDREságot lehet szerezni. Az említett drámákban a művészetet bábfigurákócska mechanikája jelképezi, s a lázadást pedig Lucile szava: Éljen akirály! A tönkrement forradalommal szemben elhangzó fenti szó nema konzervativizmust szolgálja, hanem Őfelségét, az Abszurdumot.A Lenz című elbeszélésből azt emeli ki, hogy „aki a fején jár,mélyen a szakadékban látja az égboltot". Erről az irodalmi ideálalakróítér át a valóságos történeti személyre, Lenzre, aki az 1780-as évekbenMoszkva utcáin halt meg. A megírt történet és a valóságos eseménysorkereszteződhet egymással, olykor ugyanabban az „én"-ben és ugyanabbana „társ"-ban. Ha valóban találkozunk azzal, akit vagy amit megírtunkés önazonosságunk rendíthetetlen, megleltünk egy pontot, amely új valóság.A művészet hatalmas és szép beszélgetés, amely mintegy végtelenátmérőjű körön zajlik le, ám az élet eltérő és ellentmondó eseményei,valami ... mindig közbejön. A helyeket, ahol Lenz vagy bárki élt, eleintehiába keressük, csak gyermektérképeken lelhetők fel, a toposzkutatás azutópia (ou-toposz) szférájába nyúlik. Valamit mégis meg tudunk találni,„találtam valamit — mondja Celan •— valamit, ami olyan, mint a nyelv.Valami anyagtalant, mégis íölcljellegűt (terrestris, telluriszíikus), valamit,ami kör alakú, minkét pólusán át visszatér önmagába, megtaláltam a.. . meridiánt."Ez a fogalom, terminus, amely egyszerre metafora és pszichikai bizonyosság,fel-felcikázik egy-egy versében is. Jelöli a száguldó délkörökegyszeres vagy többszörös metszőpontjait, amelyek a találkozás, ahazatérés, a megérkezés szellemi helyei. Ilyenformán magaa vers is lehet egy létező találkozó pont, akár egy otthon is, hiszen aművészetet a művészettel tagadó költő a versnek az esztétikumon túlijelentőséget is tulajdonított. A vers a kommunikáció megtörténtének jelképe.Minden más münemmel, műfajjal szemben áll, egy szelíden remélt,új emberi kapcsolat megszületésének műfaja. A vers jelenthet lélegzetváltást(Atcmwende), a belélegzés és a kilélegzés közötti pillanatot, sóhajokkereszteződését, személy és identitás találkozását, azt a pillanatot,amelyben a vers, önmaga határán állva a már-nem-lehetséges-től a mégmindig-lehetségesszférájába visszacsúszik. Nekünk magyaroknak vannakBabits Mihály-i gondolataink arról, hogy a vers megírhatja költőjét. Acelani vers ugrásra készen áll — ezek az ő saját szavai — hogy megtaláljaa hiteles „te" szféráját és tisztázza a valóságos költői ént. Az állandóanúton levő vers az a világvonal, ame'yen a nyelv hallhatóvá lesz,hiszen iszonyú megpróbáltatásokon ment át: a holokauszt emberei használták,akik szavakat és jelentést is öltek. A nyelv magába szívta mindezt,de a felejtés és az elhallgatásokkal tűzdelt szövegmetszetek révéntorzót tart az olvasó elé, hogy a megdöbbentő abszurditás és a paradoxonokmondatain át újra megteremtse az emberi kommunikációt. Malebranche-salköveteli az olvasótól a figyelmet, a lélek imáját és Pascallalvallja, ha érthetetlennek bélyegzik: ne hányják szemünkre hivatásunkat.A vers tekinthető akár megfagyott lélekzetnek, olyan kristálynak,amely az absztrakt tárgy, az esztétikai objektum metaforikus megjelölése.A tárgy azonban otthon is.Celan nem hisz az abszolút versben, mégis sokszorosan folytatója amallarméi lírának. Ez azonban hamarosan egyénivé kovácsolódik soraiban.

A MERIDIAN ÁRNYÉKÁBAN137Két filozófiai-logikai prefixum siet sokszor segítségére: az anti- és a metaelőtagok.A celani tárgyszók elkeverednek a metaszavakkal. Költeményeibenigen nagy szerepet játszik a nyelv. A sza\ Imák természetesenvannak ellenszó (Gegenwort) kísérői. A „szóebek", a szo köré lerakodóhó, a hallgatás imaéles kése, a tájba „szétírt fűszálak", a vulkáni szózúdulás,az „urnalényekkel" teli táj, ahol „füstszáj füstszáj"-hoz beszél,ahol egy könnycsepp visszaszivárog a szembe, mindez a költő sötét lírájánakkemény szókincse. Nyelvészek tanulmányozták Celan szóösszetételeités stíluskutatók sajátos metaforáit: a halálsellő, a csillag és a keselyűa homoknép fölött, a szívbolygó, vagy a szívcsonk, a sarlóírás, a kígyófogat,a szívfonál, a fatörzsnyi gondolat, a féregbeszéd, csupa meghökkentőmcdúzaszó. Ha valaki azt kérdezné, mi is az egyes verskötetektémája, a válasz nehéz lenne. Vannak nyelvi metamorfózisok, inverztörténések, metafizikai ízű tableau-k, amelyek mindig minden kötetbenvisszatérnek. A törpenyírsóhaj, a végső alakzúzó, a jógszülöföld, könnyromok,nővérárny, cérnafényck ciklikusan ismétlődő verselemek. Dolgokélőlényekre hasonlítanak, és halottak testrészei új konfigurációkba tapadnaka kövekből és szótagokból álló nekropoliszokban. Talán még vers-világváltásról is szólhatunk, hiszen szó, metaszó, ellenszó, kihalt lexikai egységés idegen szó egymásba fogódzva alkotják a versparányokat, vagy az elégiákat.Az ellenszó (Gegenwort) megváltó és tisztító új elem, amely egészszótárakat állíthat a feje tetejére, ha eltalálta a lélegzetváltást, az igaziIrilálkozás verssé vált helyét és idejét. A celani univerzum sötét és hermetikus.Ezt a lírát mindenki sötétnek és titokzatosnak érzi. Gongoraihomály a machadói világosság helyett. A celani világok sokszor túlvannak a modális logikák lehetséges világain, és mintegy belénkvert lehetetlenvilágokként tűnnek fel. Élnek benne antilények, ellenteremtmények,borfolyamban kettesével úszó holtak, megkövesedett emberi arcok, elszenesedetttenyerek, a kő és a csillag misztikus ellenpólusainak zártkörűszinonimái.A költemény elvont tárgya mindig kép vagy abszurd történés. A képmegrendítő prózai abszurditása Edgár Jené álma az álomról (1948.). Adinamikus tartalmú versek abszurd mikrotörténéseket mondanak el. (A teszemeidből teremtett nagy szemfosztott. . . vak kéz. csillagkemény nevekviharától. . . Atemwende. II.). Megírhatnánk a celani narratívum struktúráinaklényegét is: a történések hordozói testrészek, és az abszurd, dehermetikusan mégis értelmezhető cselekvések participiális szerkezetekbepréselten tűnnek lel. Megszólal az anorganikus, a szerves, az állati és aholt-emberi világ is. Ezek a létrétegek át-meg átjárják egymást, kereszteződnekés velük együtt hullámzanak a nyelvi szintek, a szavak, a szótagok,a morfémák és a hangok is. Kedvelt imázs az inverz tárgyiasság:a tájék nézi a szempárat, a vassá vált víz hallja a fület. Vissza-visszatérőelem a frenotorzió arcok halál utáni torzulása, összenövésük egyéb természetielemekkel. Az égbolt rozsdás érem, a szó falából kicsákányozhatóaz igazság. A költő féktelen tömörítések mestere, metaforáinak halmozásaérezhetően határtalan: nem fékezi a hasonlatok áradását. Az arcról leválika szem, külön lebeg tőle a fül. Isten kancsói tivornyázva isszák ki alátók és vakok szemét. Az inverz, elliptikus eredményképeket nehéz reálistörténésekké visszapergetni.

138 FULEI-SZANTO ENDREVajon ez a fajta költői nyelvezet privátnyelv-e? Az-e a wittgensteinivagy régebbi nyelvfilozófiai értelemben? Ars poeticájában a művészetellen harcol és építi azt. A depoetizáltság mintha nem mondana ellen anegatív misztikának. A celani kulcsszavak, amelyek jelképek is, sokszorosolvasások révén veszítik el lassan a privátnyelv ízét. Tudjuk, végtelenérzékenysége irtózott mindenféle intézményesüléstől. A Halálfúga címűköltemény ma már minden német tankönyvben bent van, ám a Gretchenés Szulamith, az aranyhaj és a hamuhaj testvériesülését, az Auschwitzutáni idők kiengesztelődését értelmező irodalommagyarázat meghökkentCelan tiltakozásától. Szász János bukaresti magyar író szerint, aki személyesenismerte, visszatérő kedvelt mondata ez volt: Nem olyan egyszerű(Nicht so einfach).Két műves aktusról nem tudott leszokni. Minden írásában jelen vana halál, és metaforáinak sora végtelen. Éhségfény, kenyérlépcső, lukacsoséletmajor, mellbimbókő, barna algavér, áraárnyék, halált zengő nővérpalota,gondolatbogár —• végtelen sorok. így alakul ki a celani univerzum,imbolygó határai a nyelvi deixis szavaiból szövődtek: én, te, itt, ott, moststb. Ám szívesen képez olyan határozószókat, amelyekben konkrét főnévimag rejlik: falényirányban, szigetirányt, vérlefelé stb. A szívhold, aszájfosztott ajkak, a szívfillérek, a kivirágzó fejsze, a szem- és fülfoszlányok,hajdani kegyetlenségek eredményeit szelíden túlélő vízió.Celan sohasem űz közvetlen aktivizálást. Tévesen ítélik elkötelezettköltőnek. Csak annyiban a.z, amennyiben újfajta tér-ielő világot épít.Ám a lenzi január 20., a „no pasarán" jelszava, a petrográdi ünnep, RosaLuxemburg meggyilkolása mintegy szimultán és kiterített örök jelen firmamentumáraszegeződnek. A celani vers praesense parancs. Irodalomelméletiirányzatok harcolnak más- és másféle értelmezéséért. A szövegelméletiiskolák egyike üres helyeket vél felfedezni verseiben, amelyeketminden olvasó másképpen „tölthet ki." Még az is felmerül, hogy a prozódiaikritériumokat mellőző münemelmélet éppen a versben fedezi felköltő és olvasó közös alkotásának bizonyítékait. Való igaz: a celani szónaknincs referenciális funkciója. Ugyanannyira szimbólum, ahogyan „alakkáváltozott nyelv" (gestaltgewordene Sprache), amely már csak önmagátjelenti.Nem szükséges az irodalomelméleti vitákban állást foglalni. Az elemzésegy-egy fázisa mindig az intuíción alapszik. Viszont ha meg is bíráljaaz utóstrukturalista korszak a jakobsonit, legelőszőr mégis csak a müvetkell kivallatni. Az intertextualitás kérdése Celannál valóban nagyon nehéz.Mintegy nyolc verseskötete egy lassan és meredeken emelkedő, világ- ésnyelvelemekből épített palota. Első kötete, a Mák és Emlékezet (Mohnund Gedachtnis) még veretes, hosszú sorú, elégiaszerű negatív zsoltárokattartalmaz. A felejtést jelképező mák és a vele szembeszegülő emlékezetteremti meg azt az ingatag homályt, amely már ezt az első kötetét isjellemzi. A Küszöbök közt című kötet (Von Schwelle zu Schwelle) anovaiisi alvilághoz részben hasonló, de ellentétes előjelű mélységekbekalauzol. Itt az elfelejtett házban a hallgatás hava kering, de talán itttűnnek fel a „hét rózsányival későbbi" idők kabalisztikus reményei. ANyelvrácsok kötetcímet adó metaforája a szerzetesek finestra locutoria-ja,

A MERIDIAN ÁRNYÉKÁBAN139a keskeny rács, amelyen át beszélgethetnek. Ez az univerzum valóságosraszter, rácshálózat, de hiszen maga a diszkurzív nyelv is az. A Seholrózsci(Niemandsrose) verseit a költő Mandelstam emlékének szentelte. Itt szerepela halottak állandó ásása a földben, az anabázis, a bumeráng vagyhajitófa, amely az igazság jelképe és az a zsoltár, amely a senkihez ésa semmihez szól.Celan köteteinek fordulópontja a Lélekzetvúltás (Atemwende). Ezmár a darmstadti művészi hitvallás gyakorlatba ültetése. Keskenyedik aversek írásképe, fel-fellép a morfológiai enjambement, a lexis változatlanulszűk és kötött. A Cérnafények (Fadensonnen) kötetben a világ és anyelv már visszatántorgott abba a szakadozott fényű országba, ahol — eza következő kötet — „fénysúly (Lichtzwang)" uralkodik. Itt már az életkényszeríti élni az életet. Az utolsó kötet, a Havak (Schneepart) vagyHóáradás című posztumusz kiadású. Ma úgy látják, ebben mindent összefoglal,mint ahogy nagy szimfóniák végén is felsorakoznak az addig hallottmelódiák, ritmusok.A költő igazi művességgel dolgozta ki költeményeinek tabulatórikáját.A vers írásképe még nem képvers, de örököl bizonyos jegyeket abbóla hagyományból. Egyes sorokat nagy betűkkel ír a költő, kipontoz mássorokat, sorvéget teremt egyetlen szó, összetett szó, vagy ragozott, képzettszó testében (ge-beten, insel-hin stb ). A celani versfüzér az ikonikusmorfológia félelmetes mestermüve. Az egymás Fölé emelkedő versciklusokmintegy a héber igetörzsek szerkezeti lenyomata, a parányi változásokkalmás és más összjelentést elnyerő igei frázisok állandó átváltódásaegymásba.Mindegyik verskötet több részre oszlik. Ma még korai lenne a globálisvagy összjelentésről szólni, akár a szövegben rejlik minden lényeges,akár az olvasatok szövik azt tovább. A Roland Barthes-i mű—szövegellentét — úgy hiszem — a mi esetünkben álellentét. Mindig lezárt müvekrőlvan szó, a határok megmerevedtek, ám a szöveg mindig nyitott aszövegvilágon belül is, és talán az élet irányában is. A celani kötetekfüggőlegesen emelkedő sora hatalmas és meredek sokszínű sötétfényü,nyelvből és világból megalkotott épület: a század alkotása, halál, nyelv,egymásra találás és remény ötvözete.FÜLEI-SZÁNTÓ ENDRE

•< . -v • - :!• • «f >w .-•un ' fi>'•••1'1•>>• iHjfaía , S^MfMNţ -. \ s£ ':í(isi : r ,• T ->t / -xití • ». JíHnt. aéJt/Uwrit áMtfctaláai Ch • ">••' kíp ,*.

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKxxxvn. évf. 1993. 1—2. számA MAGA NÉVMÁS A BIRTOKOS SZERKEZETBENA maga névmás 'saját, tulajdon' jelentésben a hozzá kapcsolódó birtokszóértelmét teszi pontosabbá azzal, hogy megnevezi kinek, minek abirtokáról van szó. 1 A TESz. muga szócikke szerint a névmás ilyen értelműelső előfordulása 1503-ra datálható. Ugyanez az adat Idézhető a SzT.-ból teljesebb szövegkörnyezetben: Cziky vinczenek egy szanto fólde zalagbanNallam ..., a fóld az falu felete a magam kerty zegyre Jö [SzentlélekHsz; LX. 105].-'A SzT. gazdag adatanyagára hivatkozva a maga birtokviszonyos szerkezetekbenvaló jelentkezését, régiségbeli arculatát körvonalazom, kiemelve:1. a TESZ-ben és NySz-ban nem jelzett, az összetartozás jellegeszerint árnyalódó jelentésstruktúráját; 2. a névelő behatolásának fokozataitjelölő, és 3. az egyeztetés szempontjából differenciálódó alakváltozatokkavargását, s az ebből fakadó tanulságokat.1.1. A magával alkotott birtokos szerkezetek jelentéstartalmát a névmáshozkapcsolódó birtok jelentésminősége határozza meg. Legkorábbiadatainkban valóságos birtokviszonyt találunk. 1599: Ilona Szász crestelnaZolgaloya vallya . .. megh valamy diznayattis hitegete el, es be vitte valaaz maga hazaban [Kv; TJk VI 1. 368],A 'saját vagyona, ingatlana, birtoka' jelentéstartalommal bíró szerkezeteka XVII.—XVIII. században leginkább a törvénykezési-jogi nyelvhasználatbanés tanúvallomásokban terjednek el, annak tisztázására, hogyaz örökösödési per következtében valamely ingatlannak, birtoknak ki avalódi tulajdonosa, illetve a birtokoló személy törvényesen hogyan kezelhetisaját vagyonát. 1617: ezen czyk zeki z(ent) g(cor)gi attiafiak egimássalwezekednek uala tudni illik Kelemen János, Filep János CziszerLukaczne Katalin azonj, es Leorincz Balas Nemu; nemw ben való Eoreksegveget, ... az feliül megh irt Eorekseget, az felliul megh irt attiafiakczerebe mas iozagert adak Kelemen Janosnak egi akaratból .. . mely Jozagnakégik reziert Filep Janosnak az maga Earóksege zeljben az oduaronada mast Kelemen János [Sszgy. Cs; JB], 17.13: ha valamely Atyafimagát Injuriata félnek tanálná ... maga jussát.. . kereshesse [VárfalvaTA; JHb XXXV/19.] 1781: kisebb volt Antal János . . . praetendálta maga1A szakirodalomban a birtokos szerkezetben megjelenő maga névmást többféleképpenhatározzák meg. Klemm birtokos jelzői Kertész birtokos névmási megnevezésthasznál (Klemm 1928., Kertész 1911). Simon Györgyi a mai magyar nyelvszófajtanára vonatkozó tanulmányában megjegyzi, hogy visszaható névmás nemszerepelhet birtokos jelzőül, csak az értelmező jelző birtokos fajtáját fejezhetjükki vele. (Simon 1989)- Annak ellenére, hogy legkorábbi adatunk az önálló maga birtokosra adpéldát, a névmás fejlődéstörténete azt igazolja, hogy eredetibb tárgyi és részeshatározóihasználatához hasonlóan ebben a viszonyban is először csak a személyes névmássalegyütt jelenhetett meg: én magam háza, az ö- ön-, önnön-féle birtokviszonyosszerkezetekkel párhuzamosan (Kertész 1911. 10).

142 ÍERENCZL RITAjussát, . . . ennek előtte is praetendálta volna maga törvény szerént valójussát de szegénysége mián nem promoválhatta [Taploca: Cs; RSzF231—2], 1871: maradjon mind két egyház a maga fekvőjével [BuriánosóbudaK; RAK 115],A 'saját vagyona' jelentést hordozó kifejezések közül érdemes kiemelniazokat a birtokos szerkezeteket, amelyek a jelentés továbbfejlődésénekirányába mutatnak, pl. ~ java 1677: A' Nemesség maga javaibólVám ada fial fohult nem tartozik ... A' kereskedéfnek állapottyában magokjaját javain kivül való jók ide nem értetvén [AC; 112], — A ~ javaszerkezet életének adatolható szakasza előtti időben jelentkezhetett anyelvhasználatban, hisz a XVII. század elején már felbukkan tágabb szintaktikaikörnyezetben egy olyan állandósult szókapcsolat, amely az alapjelentéstovábbgyürüzéséről tanúskodik. 1621-es évszámmal jelezhetjüka ~ javát sem szánja kifejezés első előfordulását, amely a szövegkörnyezetbőlkielemezhető elvontabb jelentéstartalom szerint annak kifejezéséreszolgál, hogy 'vki saját érdekét is feláldozza' valamiért vagy valami mellett.1621: Keresztelő Sz(ent) János napján holt meg az híres, neves, nemzetes,becsületes kolozsvári bíró, Gellyén Imre uram, alias Bogner,szász hatión ... az ki maga javát is nem szánta az szerelmes hazája mellett[Kv; KvE 151 SB],A XVII. és XVIII. századtól élő állandósult szókapcsolatok és szólásoka jelentés frazeológiai körének további bővülését jelzik: a bolondis valami haszonra valót szól, az értelmes embermaga javára fordítja. 1672: Édes Komám uram, noha nemvagyok méltó arra, hogy Kegyelmednek tanácsot adjak, mindazonáltal,ha a bolond is valami haszonra valót szól, az értelmes ember maga javárafordítja [TML VI, 190 Naláczy István Teleki Mihályhoz]; ~ javáról gondol'saját hasznára gondol' 1758: Nékem pedig arra való eszem nem volt,hogy magam javáról tudtam volna valamit gondolni [RettE 62],Ezekben a frazeológiai egységekben a jelentéstöbbletet a kifejezésegésze hordozza, elsősorban a birtokként használt szó jelentése határozzameg, tehát nem beszélhetünk magának a névmásnak a jelentésbővüléséről.Figyelemre méltó azonban az, hogy a törvénykezési-jogi nyelvhasználattalszemben a szemléletesebb, színesebb, elvontabb jelentéstartalmathordozó kifejezések rendszerint a nyelvileg igényesebb személyeslevelezésben terjednek el, a mondanivaló érzékletes kifejezésére.A XVIII, században a 'saját birtoka, ingatlana, vagyona, személyeshasználati tárgya' jelentés kifejezésével párhuzamosan feltűnik a magaolyan szókapcsolatokban, amelyek a gazdasági élettel kapcsolatos szokásjogra,a szerződésen vagy megegyezésen alapuló szolgáltatások lebonyolításáramutatnak rá. Ilyen értelemben gyakran utal arra, hogy valamelytevékenységet a munkavállaló a 'saját költségén' köteles elvégezni. Alkalomszerűen,lazább kapcsolatokban korábban is előfordul: 1638: az magunkgyertiankal szenünkel, . .. kel az Banyat mivelnűnk [Torockó; Thor. XVI/1], 1733: a ménest a magok lovokon tartoznak őrizni [Dés; Jk], Ezekkela szerkezetekkel párhuzamosan a XVIII. század második felére gyökeresednekmeg azok a nyelvi formák, amelyek arra utalnak, hogy a kötelező

A MAGA NÉVMÁS BIRTOKOS SZERKEZETBEN143munkaszolgálatot lerovó jobbágynak a saját költségén, a 'saját kosztján'kell dolgoznia: ~ kenyerén tesz szolgálatot 'saját kosztján szolgál": 1761:Minden héten a Siménfalvi odvarhoz. . . gjalog három három napi szolgálatottenni, . . . magunk kenyerímken, . . . tartozunk [Homoródsztpéter U;JHbK LXVII/1.110], A szókapcsolat utolsó előfordulása a SzT. szerint1797, de más igék, kifejezések mellett a XIX. században is él.1.2. A XVI század második felétől jegyezhetők azok a birtokos szerkezetek,amelyekben a névmás cselekvést jelölő birtokszóval társul állandósultszókapcsolatokban. A kifejezések megszilárdult jellege, jelentésbeliárnyaltsága arra utal, hogy ez a funkció a maga birtokosként valóhasználatának egyik legeredetibb alkalmazása. A NySz. erre vonatkozóadata a következő: Szolgalatomath agyanlom the k.es magam agyanlatomath[LevT. I. 35].A SzT. legjellemzőbb adalékai alapján a ~ ajánlata,ajánlása kifejezés jelentése a következőképpen körvonalazható: a. udv.'saját személyének vki jóindulatába, pártfogásába ajánlása', gyakran levélzárófordulatként. (1551—1672) 3 ; 1572: Kwzumetunk es magunk aialasatIriuk [Sajőkeresztur SzDJ].; b. 'saját személyének ráígérkezése, ajánlkozásavmire' (1669—1791). 1669: maga ajánlását mi d magam, mind penigaz natio részérül minden kétség nélkül való egész megnyugodt elmévelértettem [TML IV, 469 Fleischer András Teleki Mihályhoz], 1791: haNgod . .. maga ajánlása szerént az atyafiságos osztállyra ereszkedik, aztaz Exponens Ur őttsével édqyűtt Atyafiságos indulattal vészen [JHbXLIV/5],A SZT. magá-ra vonatkozó adatanyagának ismeretében bizonyíthatóa fenti szerkezetek szoros érintkezése a (meg/reá)ajánlja — t tárgyasszókapcsolatokkal: a. '(be/feVrá)ajánlkozik' (1586—1705); b. 'vkinek pártfogásáértfolyamodik' (1662—1820) jelentésben. A névmás fejlődéstörténete,XVI. századi elterjedtsége, változatos nyelvi funkciókban megerősödőtárgyi használata azt igazolja, hogy a tárgyas szerkezettípus acselekvésnévvel alkotott birtokos szerkezetek előzményének tekinthető. 4A kétféle szerkesztésmód összevetése tanulságokkal járhat: azt írta,hogy ajánlja magát vminek az elvégzésére mondatforma jelentéstartalmakifejezhető így is: maga ajánlását írja. A cselekvést jelölő nomen acti amaga birtokoshoz kapcsolva elveszíti állító szerepét, logikailag alárendeltebbé,kisebb nyomatékúvá válik. A szerkezeten belül a maga megőrzivisszaható jelentését: maga (magát) ajánlása, de egyidejűleg alanyi szerepeis kihangsúlyozottabb lesz. Az, hogy a szövegben melyik szintaktikaiszerkesztésmód realizálódik, a beszélő kommunikációs magatartását irányítótényezőktől függ. Ennek tulajdonítható a kétféle szerkezet időbelipárhuzamossága. A történeti anyagból idézhető néhány jellemző birtokviszonyosforma, amelynek jelentéstartalmát tárgyas kapcsolatokkal iskifejezték a XVI—XVIII. sz. során: ~ alkalmaztatása (1657) — alkalmaztatja~ t (1634—1757); ~ elegyítése (1806) — elegyíti - t (1683);3 A szókapcsolatok legkorábbi és legutolsó adatainak időpontját közlöm a SzT.alapján.1 A történeti anyag alapján kimutatható, hogy a jelentésváltozás rendszerinta tárgyas szókapcsolatok használata során megy végbe, és ezt időben követi abirtokos szerkezet hasonló jelentéstartalommal való megjelenése.

144 FERENCH RITAI~ mentsége/mentségében/mentségére a. 'önvédelemből' (1594) b. 'önigazolás"(1561—1847) — menti ~ t a. "büntetéstől mentesül' (1563) b. 'vádgyanú alól tisztázza magát" (1591—1671); c. 'mentegetőzik, védekezikvnnvel" (1581—1768); ~ oltalmában oltalmára a. 'önvédelemből" (1575—1768); b. 'önigazolásul' (1577) — oltalmazza ~ t (1583—1846); ~ veszedelmeztetése(1664) — veszedelmezteti ~ t (1669—1678).A cselekvés alanyának fogható fel a maga birtokos a következő szerkezetekben:~ gondviselése (1661): ~ fogadása (1604); ~ megbántódása(1664); ~ megújulása (1661); ~ reménykedése (1713); ~ tanulása (1824)stb. E szerkezettípus előzményeként olyan szintaktikai környezetet feltételezünk,amelyben a közlő mondanivalóját összetett mondatban fogalmaztameg úgy, hogy a cselekvésmozzanatot az értelmileg fontosabb állítmánnyal,az alanyt főnévvel, vagy főnévi használatú névmással fejezteki, és ezt követte valamely mellérendelő vagy alárendelő, rendszerint tárgyimellékmondat. Pl. Vettem kegyelmed levelét, és megújultam, vagyÖ azt fogadta, hogy ad két ökröt. A beszéd körülményei, a beszélő szándékaszerint ugyanez a valóságreláció kifejezhető birtokos szerkezettelis. 1661: Édes szerelmes uram, az Kegyelmed nekem küldött levelét...,magam megújulásával vettem [TML II, 84 Veér Judit Teleki Mihályhoz],1604: Azért azt mondom, hogy az maga fogadása szerint enneke(m) azket eokeorrel megh tartozik [USzT 18/43],Az önálló mondattal egyértékű birtokos szerkezetben a maga birtokosként,névmási jellegéből adódóan, rámutat a beszédbeli előzményekbőlismert alanyra, a nomen acti pedig ennek cselekvését fejezi ki az állításnyomatékának lefokozásával.Ezek a nyelvi formák a mai nyelvhasználathoz viszonyítva a régiségbenjóval nagyobb szóródást mutatnak. A személy akaratát, szándékát,elhatározását jelölő, a XVII—XVIII. században állandósuló szókapcsolatainknagy része fokozatosan elavul vagy módosul: ~ akaratján járó'makacs, akaratos' (1717); ~ akaratjára hajthat 'saját szándékának megnyerhet'(1744); ~ jó/szabad akaratjából (1619—1767); ~ szabadságábanáll 'saját elhatározásától függ' (1669); ~ szabadságából tesz vrnit 'sajátelhatározásából' (1768).Ma is eleven a — kényén 'szeszélye szerint' jelentésű, formálissávált birtokos szerkezetünk, s használunk még néhány, a történeti anyagtanúsága szerint huzamosabb életű állandósult szókapcsolatot: ~ akarataszerint (1637—1767); ~ jószántából (1770); ~ tetszése (1658—1802).A XVII. századtól él a magá-val alkotott birtokos kapcsolatok 'valakisaját tulajdonsága, állapota' jelentése. Ebből a kifejezéskörből kiemelhetőa ~ állapota a. 'saját egészsége' (1603), b. 'saját társadalmi vagyoni helyzete'(1657—1847); ~ erején 1 erejétől/erejével (1650—1807); ~ meggondolatlansága(1764); megszilárdult szerkezetek, amelyeknek léte ma isigazolható.1.3. A maga saját alapjelentése a XVII., századtól vonatkozhat a személyremint az egyéniség, személyiség egészére: ~ személye (1619—1733),1659: Kegyelmed levelét..., szeretettel olvastam, de maga személyétbizony szívesebben láttam volna [TML I, 396 Bánffy György TelekiMihályhoz], és az egyén személyes jelenlétére, illetve részvételére valamelycselekvésben (1663—1730), 1668: több dolgokrúl Kegyelmedet bizo-

A MAGA NÉVMÁS BIRTOKOS SZERKEZETBEN145nyosabb alkalmatossággal tudósítom hamar üdön, ha lehet, magam személyiben[TML IV, 264]; ~ személye szerint (1615—1705), 1615; mindenember . . . maga szemellie szerent el jeoieon [Gyf. Törzs. Bethlen Gáborrend. USz.-hez], 1705: maga személye szerint jelen volt Rákóczi uram is[WIN I, 599],A fenti kifejezések szorosan összefüggenek a maga 'ö személyesen'jelentéstartalmat hordozó, személynévmásszerű, illetve értelmezőszerűnyomatékosító használatával. A XVII. sz. második felétől jelentkeznekebben a funkcióban a ~ személye szerint (1662), xy ~ személy szerint(1763) szókapcsolatok. A különböző szerkezettípusok kronológiai szempontúvizsgálata azt a feltételezést eredményezi, miszerint a birtokosvariáns előzményszerkezetnek tekinthető, mintegy fél évszázaddal korábbanjelentkezik nagy gyakorisággal (1615—1664). A XVIII. sz. másodikfelétől a korábban általánosabb birtokos szerkezetű formákat fokozatosanfelváltják az értelmezőszerű személynévmási használatú változatok.Pl. 1763: Én pedig Pansilie Turku magamis személy szerint jelen voltamakkor, midőn a Malmon tul való darab reszetskétis... tzovekekkel kimétáztuk [Szecsel Szb; JHb],1.4. A 'saját személye' jelentéstartalm t a közlés konkrét helyzeteielsősorban a test felépítése alapján bontják alkotóelemeire, különböztetikmeg nyelvileg: ~ keze, ~ feje stb. Az erre szolgáló nyelvi formák legkorábbanolyan szintaktikai környezetben jelennek meg, melyben a szóbanforgó szerkezetek valamely cselekvés eszközének foghatók fel ésannak nyomatékos kifejezésére szolgálnak, hogy az egyén személyesenvégez valamely cselekvést. Az erre vonatkozó legkorábbi adatot az ÉrtSz.idézi a Jókai kódexből: Már bizony pedig én magam szemeimmel láttam.A SZT. adatanyagának legjellemzőbb szókapcsolatai a következők:~ kezével 'sajátkezűleg' (1665—1746) 1746: az edgyik ládában magamkezeimmel raktam bé ... edgj virágos Gyászvásári mező Nyerget [SzárhegyCs; Llt Fasc. 150]; füleivel hall 'fültanúja vminek" 1767: AzBukur János verésiről pedig még azt is tudom, mondom, hogy magomfüleimmel hallottam még Érsek László másoknak beszéllette moga szájávalazt hogy eöis űtette Bukur Jánost [Betlenszentmiklós KK; BK].:~ szemével lát (1716—1735) 'szemtanúkéit lát' 1735: azt magam szemeimellattam az szőlőbül.. . azaz kender földből a dézmát annuatom kiatta az Ur(na)k [Szentegyed SzD; WassLt],A fenti szerkezetekhez hasonlóan annak megerősítésére, hogy a tanúa látott, hallott igazságnak megfelelően vall, 1618-tól jelezhető a ~ szájábólhall 'személyesen tőle hall' szókapcsolat. Ez a szerkezetváltozatazért lényeges, mert eredethatározói jelentésével a hall ~ tói xy-tólnyomatékosító, értelmezőszerű maga használatának előzményeként foghatófel. 1625: hallottam maga szájából Fabjan Tamasnak, hogy lattavolna Kovacz Ferenczel az papnet [USzT 180a],Metonímiás jelentésváltozással, ahol a saját testrész a személyiségegészét képviseli, alakulnak ki a XVII. századtól kezdődően a következőszókapcsolatok: a ~ fejére, a ~ kezére szerkezetek vesz igével kapcsolva10 — Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményalt, 1993/1—2

146 FERENCZI RITAannak kifejezésére szolgálnak, hogy a személy magára vállal valamit,illetve vállalja valamilyen munka elvégzését. 1618: En akkor ismét liallgatéks monda, hogy: Ezt is az magam fejemre veszem [BTN 2 98], 1726:a Ns Város maga kezeire vötte a malom építését [Dés; Jk], Hasonló módonfejlődtek ki, ugyancsak az 1600-as évek során a ~ nyakába fordítja'saját fejére zúdít' (1659); ~ szakállára esküszik (1662); ~ feje veszedelmére'saját magát veszedelmeztetve' (1698). A XVIII., XIX. sz. során szókapcsolatokés szólások színes, szemléletes sorával gazdagodik nyelvünke kifejezésköre: ~ szárnyai alatt megtartja 'gondviselése alatt őrzi' (1704);maguk fejében nem nézik meg a gerendát, más szemében piszkálják aszálkát (1752); ~ szelétől nem ijed meg (1758); ~ szeme szöktében (1819).Az eddigiekben tárgyalt nyelvi formák elsődleges jelentéséből magyarázhatóa 'vki saját megnyilatkozása' jelentésjegyet hordozó birtokosszerkezetek egyik részlegének kialakulása. A ~ írása, vallása, vallomása,beszéde, kérkedése és az ezekhez hasonló, a személy beszédbeli és írásbeliközlésére vonatkozó lazább, alkalomszerű kapcsolatok kialakulásáhozazok a szerkezetek, illetve mondatok adhatták a kiindulópontot, amelyekbena cselekvés eszközének felfogható testrészhez a cselekvés eredményétkifejező szót társították: ~ szája vallása (1745); ~ nyelvével/nyelve vallása szerint (1632—1689); ~ kezével ír (1665—1756). 1689:Dsák Jánosnak maga nyelvével való sokszori kérkedékensége paráznaságával. .. constatálván . . . Feleségét Czinege Annokat Férjétől DeákJánosiul divortiallya [SzJk 241], 1745: a magok szajok vallása is nyilvánbizonyittya, hogy azon emiitett ket kanczakat magok loptak légyen el tolvajul[Torda TJk II, 49],Ezekből az analitikusabb formákból vonódhattak el a határozói vagyhatározói értelmű rész elhagyásával, tehát jelentéstapadással a következőszerkezetek: 1691: Szabó Marton nevii jobbagyanak .. . maga kérkedésétnem hallottam [Torboszló MT; USzLT], 1735: a maga irásabol kilattzik hogy anak utanna éngedett el a Convenssiobol 9 magyar forintokat[Torda; TJk 1.60]. 1804: Pál Istvánnak a' maga Vallomása ugy a'Pásztorok vallomása szerént is három féle jegye volt [F. rákos U; FalujII—III],1.5. A 'saját hozzátartozó személye' jelentéstartalommal a magávalalkotott szerkezetek első jelentkezésük idején személyes névmáshoz kapcsolódnak:eo maga giermeke (1582 SzT). A XVII. sz. első éveitől önállóalakváltozatban is adatolhatok. 1614/1615: Somijai Mihalj Vra(m). .. felesegesteólaz maga Aniniaual egietembe(n) en nala(m) voltanak [Kv; KsM. 20a], A rokonsági kapcsolatokra utaló birtokos formák mellett, amaga kifejezheti valakinek a társadalmi rend szempontjából fölé-, i 11.alárendelt személlyel való összetartozását. Erre vonatkozó legkorábbi adatunk1601-ből való Az menjett Seniey vra(m) adatott en iuele(m) azmaga zolgajnak, ... es egjeb zwksegjre ... f 221, 40 [Lécfalva Hsz; Törzs],

A MAGA NÉVMÁS BIRTOKOS SZERKEZETBEN147legáltalánosabban a következőket használták: ~ jobbágya (1654); ~ szolgálója(1662); -embere (1754); ~ cselédjei (1758); - parasztja (1796)-~ földesura (1796); ~ inasa (1836).1.6. Viszonylag későn, a XVIII. sz. elejétől adatolhatóan tűnnek felazok a kifejezésmódok, amelyekben a magá-t állatról, dologról, tárgyrólmint valamely szempontból jellegzetes típusról szólva használják. 1710:a maga világosságát amaz nagyobbtól veszi, mert hogy a hold maga nemfényes, hanem a naptól veszi azt [Bön. 452], 1745: Az Tehén tsorda tudgyaa maga járását ]Torda; TJk II. 7], 1782: a malmok állittása sanakmagok jo állapottyokra [Torda; TJkT 337], 1851: a régi szeker szin; ebbevan egy rét gyalu a maga leg jobb állapotjában [Erdősztgyörgy MT;TSb 34],Későbbi keletkezésűnek látszanak a ma általános formálissá váltszerkezetek, ahol a maga a szóban forgó dologra mint meghatározotttulajdonsággal, helyzeti értékkel bíróra utal: ~ idejében (1749—1864);a ~ módja és rendje szerint (1763—1790); ~ valóságában (1797—1804)1824: Az anslagolást a maga idejébe el végeztem [Perecsen Sz; TB.] 1763:mi folytattuk az Inquisitiot maga módja, es rendi szerint [Mv; Told33/48], 1841: En Veres Sámuel is azt Irt Jószágát... Magák valóságokbanmeg tartam [Száva K; RLt O. 4],2. A maga birtokosként való használata a régiségben egy olyan problémakörttár fel a szerkesztés szintjén, amely megköveteli a jelentésértelmezésekentúli tagolást egy új szempontrendszer szerint. Ennek alkalmazásábankiindulópontunk az ÉrtSz. azon megállapítása, miszerint anévmás birtokosjelzőként a mai nyelvhasználatban 1. rendszerint határozottnévelővel kapcsolva jelenik meg, 2. a szám és személy szerintnem egyeztető alakban. A NySz. példaanyagában is jól kirajzolódik azalaki-szerkezeti differenciálás igénye. A SzT. adatanyag alapján négyszerkezettípus XVI—XIX. századi élete kísérhető végig: 1. nem egyeztetőnévelő nélküli: magam háza; 2. nem egyeztetett névelős: a magamháza; 3. egyeztető névelőtlen: magam házam; 4. egyeztető névelós: amagam házam.A megnevezett időszakban kibontakozó mozgásvonalat a következőképpentagolhatjuk: az eredeti morfológiai felépítettségében egyszerűbb,jelöletlen formával párhuzamosan a XVI. században megjelenik a nyelvilegjobban jelölt szerkezet, s a különböző változatok hosszas ingadozásaután fokozatosan körvonalazódik a mai nyelvi normának megfelelő,dominánsnak tekinthető, névelős nem egyeztetéses alapvariáns megszilárdulása.2.11. A határozott névelő általános használata már a XV. sz. folyamánki volt fejlődve, de alkalmazásában többféle ingadozás mutatható ki.Ennek ellenére mind a köz-, mind az irodalmi nyelvben szokásossá válika névelő használata, ha visszaható névmás szerepel birtokos jelzőül(Klemm 1928. 319, 323). A SzT adatanyagában legelőször felbukkanónévelős szerkezet 1503-as évszámmal jelenik meg. E korai előfordulás-

148 FERSNCZI RITAból arra következtethetünk, hogy a névelő általános használatának kifejlődésefolyamán behatolt a birtokos szerkezetbe is. Ennek névelős használatalogikailag indokolt, hisz a maga, névmási jellegéből adódó logikaijelentéstanitermészete folytán, a beszédbeli előzményekből már ismert,tehát határozott fogalomra, az alanyra vagy ritkán valamely határozóravagy tárgyra mutat rá, azonosítva azt a birtokos jelző nyelvtani személyével.Ennek ellenére a XVI—XVIII. sz. közötti időszakban használatábannagymértékű ingadozás mutatkozik. A négy alapvariáns kavargását leginkábbazok az adatok tükrözik, amelyekben ugyanazon szerző tollánegyazon mondatban jelenik meg a névelős és névelőtlen, illetve egyeztetőés nem egyeztető alakváltozat: 1631: Edgyik Ur részén lakó parasztember adot es mindenkor adhátot a maga SZőllőjéből Leányának reszt a'mikor házasította és igy maga Földes Urátoll az Szöllőtt el idegenithette[Balázstelke KK; JHbK XXXIII/4], 1656: Az kapu kőzi egeszlen bolthajtásala vagyon verue mely bolthsban 2 eoregh vas karika leuenszegezve . .. azokban jaro rúdon az drabantok szoktak maghok szallonajokottartani . . . Jbidem az kapu között 2 felöl ... 2 paraszt fogas, kikenszoktak az darabantok az magok fegiverekett tartani [UF II, 94—5],1652/1677: mind a' Magyar Natio, s' mind penig a' Száfz Uraink magokNatiojokbol fzoktanak magoknak fő Tifzteket, Iípanokat valaíztani, aSzékelység-is . . ., magok nemzetéből állókat, és kőztök lakokat adgyonkőzikben [AC 33],A különféle szövegadatok összevetése lehetővé teszi egy olyan kritérium-rendszerfelvázolását, amely kezdetben korlátozhatta, és meglassíthattaa névelő behatolásának folyamatát. Az alakváltozatok kavargásábanfelsejlő törvényszerűségek a vizsgált időszakban már meglazult, felbomlottképet mutatnak. Ezek rendszerint megegyeznek a névelő általánoselterjedését meghatározó nyelvi tényezőkkel. A XVI—XVII. századbanáltalában nem használnak névelőt a magd-val alkotott birtokosszerkezet előtt ha: 1. a birtokviszonyos forma állandósult szókapcsolat:maga ajánlása, maga mentsége stb.; 2. a birtok egész fajra utaló fogalom:pl. maga embere; a közhasználatban az általános alanyt jelölő emberszót csak a XVIII. sz. közepéig használták névelő nélkül (Klemm1928: 318), a birtokos szerkezet még a XIX. sz. elején is névelőtlen. Pl.1845: eddig mind magam embereim ügyelték [Nagylak AF; DobLev. V,/1251.]; 3. egyeztető a birtokos szerkezet, tehát determináltsági foka erős;névelőtlen még a XVIII—XIX. században is; 4. logikailag fontos mondatrésza birtokos kapcsolat, mondatkezdő elem és követi az állítmány.A névelő behatolását meglassító mondatkörnyezetbeli, szórendbeli,szemantikai kritériumok a XVIII. sz. során fokozatosan fellazulnak, utatengedve a névelő erőteljes elterjedésének. A XIX. századra az eddig dominánsnaktekinthető névelőtlen alakváltozat háttérbe szorul a mai nyelvhasználatnakmegfelelő névelős variáns javára. Ez a folyamat még nem

A MAGA NÉVMÁS BIRTOKOS SZERKEZETBEN149tekinthető lezártnak ebben az időszakban, hisz az 1800-as évek soránszép számmal fordulnak elő névelőtlen formák, főként a megszilárdultszókapcsolatok használatóban.2.2. Egyeztetés szempontjából a maga test MUSz. jelentésmozzanatánakköszönhetően alakilag a főnévvel kifejezett birtokoshoz hasonlóanviselkedik: atyám háza — magam háza. Ez eredetibb nem egyeztető szerkezetekmellett a maga én, te, ő stb. névmással való rokonsága miattkialakul egy másodlagos szerkezeti változat, a számnak és személynekmegfelelő egyeztetéses alak: magam háza — magam házam (Klemm 1928:365). Erre vonatkozó első adatunk a következő: Egyk vala az en teremtnmnekmeg esmeretyrivl, másik az enmagamnak meg esmeretemrwl[VirgC 43]. Történeti adataink tanúsága szerint, a fenti példához hasonlóana magd-val alkotott egyeztetéses szerkezet a személynévmáshoz csatolvaterjedhetett el. Ebben a környezetben a személyes névmás hatásárakönnyen megjelenhettek a személyragok a magá-hoz tartozó birtokszón.A XVI—XVIII. századi nyelvérzék az önállósult magá-s szerkezetekbenis igényelte a két elem egybetartozásának jelölését. A hármas személymegjelölésszempontjából legelterjedtebbek a 3 , s elük párhuzamosanaz első személyü, többes számú alakok egyeztetése. 2. személyben nagyonritka, s csak az 1700-as évektől adatolható.Az egyeztető alakváltozat elterjedését elősegíthették azok a mondatkörnyezetek,amelyekben a maga és birtokszava közé más mondatrészekékelődtek be, s a kifejezés áttekinthetősége megbomlott. 1770: aStatusok magok hathatos közben vetesekkel Felseges Uralkodó Fejedeimiinkelőtt ki eszközölni meltozta.tnanak hogy Ket Havassai az Familianakrégi birodalmaban adatnék viszsza [DLev 3].Erősen determinált jellegük miatt az egyeztetéses szerkezetek ellenállóbbaka névelő behatolásával szemben. Ez főként a XIX. századi nyelvhasználatbanválik nyilvánvalóvá: a domináns névelős alakok mellett azegyre inkább perifériára szoruló névelőtlen formákat rendszerint épp akongruens változatok képviselik legkésőbbi előfordulással.Fokozatos elavulásuk, egyes nyelvjárásokba való kiszorulásuk okatöbbrétű. Egyik ilyen tényező a maga birtokosként való használatánakáltalános leszükülése, megjelenése és állandósulása olyan új jelentésárnyalatokban,amely szemantikailag összeférhetetlen az egyeztetéssel. Pl.~idejében, . — rendjén, —valóságában. Lényegesebb viszont az a sajátosság,hogy 3. személyben, egyes számban a kongruens és inkongruensformák egybeesnek. Mivel ez harmadik személy lévén, igen gyakori volt,analógiájára a többi személyben is visszaszorult az egyeztetés, a paradigmaígy egységesülhetett. A fejlődésvonal a következőképpen vázolható:inkongruens .kongruensinkongruens^xinkongruens

150 FERSNCZI RITAÖsszegezésként, a változások könnyebb áttekinthetősége végett, mellékelema négy alakváltozat megoszlásának századonkénti arányát bematatóstatisztikai táblázatot: 5Névelős inkongruensa magam házamNévelőtlen inkongruensmagam házaXVI. XVII. XVIII. XIX. XVI. XVII. XVIII. XIX.10 96 182 71 9 130 254 41Névelőskongruensa magam házaNévelőtlenkongruensmagam házamXVI. XVII. XVIII. XIX. XVI. XVII. XVIII. XIX.3 13 73 12 1 40 93 203. A SzT. kimeríthetetlenül gazdag adatanyaga alapján a visszahatónévmás birtokos szerkezetben való használata az erdélyi régiségben amainál sokkal változatosabb, színesebb képet mutat. E funkció mozgásvonalánakfeltérképezéséből az a megállapítás szűrhető le, hogy a régimagyar nyelvben elterjedt alkalomszerű és megszilárdult szókapcsolatoknagy része fokozatosan elavult vagy módosult: a maga jelentéstartalmátrendszerint a saját szóval, illetve a birtokosként használt személyes névmássalfejezzük ki: a magam házam —> a saját házam, az én házam.A maga birtokos életének mába torkolló szakasza azt igazolja, hogyalkalmazása leginkább az állandósult szókapcsolatokban, formálissá váltszerekezetekben, és a birtokost fokozottan nyomatékosító kifejezésekbeneleven.Különböző alakváltozatainak vizsgálata hozzájárulhat egyes nyelviváltozások mozzanatainak pontosabb felvázolásához, s ezáltal a mai magyarnyelv mélyebb megismeréséhez.FERENCZI RITA5A statisztika a maga birtokosi funkciójára vonatkozó teljes adatanyag alapiánkészült.

A MAGA NÉVMÁS BIRTOKOS SZERKEZETBEN151IRODALOMBerrár 1957 = Berrár Jolán: Magyar történeti mondattan. Bp., 1957.Károly 1970 = Károly Sándor: Altalános és magyar jelentéstan. Bp„ 1970.Kertész 1911 = Kertész Manó: Maga. MNy. VII, 5—10.Klemm 1928 = Klemm Antal: Magyar történeti mondattan. Bp„ 1928—1942 318—9323.Radics 1989 = Radics Katalin: A névmások egy csoportjáról. Tanulmányok a maimagyar nyelv szófajtana és alaktana körébői. Bp„ 1989. 75—91.Simon 1989 = Simon Györgyi: A szófaji felosztás problémái. Tanulmányok a maimagyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. 1989. 33—59.PRONUMELE REFLEXIV „MAGA" IN CONSTRUCŢII GENITIVALEAcest studiu se ocupă cu istoria pronumelui refle:-,maga, in special cufuncţia de adjectiv posesiv.Pe baza unui material bogat de texte arhive, am prezentat dezvoltarea semanticăa structurilor posesive alcătuite cu acest element de limbă, accentuindapariţia pronumelui in diferite expresii frazeologice, care în cursul dezvoltăriiiimbii au dispărut sau s-au schimbat din punct de vedere semantic şi structural.Analiza diferitelor forme structurale alcătuite cu pronumele maga, dă posibilitateade a cunoaşte mai bine apariţia şi extinderea articolului hotărit, şi problematicacongruenţei in limba vorbită intre secolele XVI—XIX.

. ; f i

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVn. évi. 1993. 1—2. számROMÁN KÖZVETÍTÉSÜ NEMZETKÖZI SZAVAKA ROMÁNIAI MAGYARSÁG NYELVHASZNÁLATÁBAN*1. A magyar szókincs román eredetű elemeit tanulmányozók közülelőször Blédy Géza teszi vizsgálat tárgyává azokat a nemzetközi szavakat,amelyek az 1920-as hatalomváltozás után a román nyelv közvetítésévelkerültek be a romániai magyarság nyelvhasználatába" (1. tőle: Influentalimbii române asupra limbii maghiare. Sibiu, 1942.). Adatait egyetlennapilapból, az Aradon kiadott Aradi Hírlapból gyűjtötte. Ez később ErdélyiHírlap címen jelent meg. Ellenőrzés végett azonban más erdélyiidőszaki sajtótermékeket is megvizsgált, de ezekben nem talált olyan adatokat,amelyek alapján más következtetéseket lehetett volna levonni,mint az aradi napilap nyújtotta adatanyag alapján. Anyaggyűjtését az1930-as évvel azzal az indoklással zárta le, hogy ekkor új magyar nyelvművelőmozgalom indult, és ez az erdélyi magyar nyelvhasználatra ishatással volt. A román közvetítésű nemzetközi szavakat könyvének leginkábbkifogásolt második részében sorolja fel. E rész a romániai magyarságnyelvére az első világháború után gyakorolt román szókincsbeli hatásravonatkozó adatokat, észrevételeket tartalmazza (100—67). Különcsoportban mutatja be azokat a nemzetközi szavakat, amelyek már korábbanis megvoltak a magyar nyelvben, de a romániai magyar nyelvhasználatbana román hatás következtében gyakoriságuk megnőtt. Ilyenszavak például a barbarizmus, dekrétum, divízió, entuziazmus, humanitárius,humanitás, idea, ideál, impresszió, misszió, normális, okkupálás,proklamáció, proklamál, státus, szelekció, tendenciózus, tolerált, tradíció,transzportál. Egy másik jegyzékbe kerülnek a latinosított szavaknak tekintettelemek: abuzus (r. abuz), artikidus (r. articol), deklaráció (r. declaraţie),delegátus (r. delegat), permanens (r. permanent), prefektus (r.prefect) stb. A sajátos román jelentéssel előforduló nemzetközi szavakatúgyszintén felsorolja: analizál 'törvényt vizsgál', deklaráció 'adóbevallás;vámnyilatkozat', insztruktor 'oktató', kordon 'öv' stb.A könyv bírálói közül Köpeczi Béla és az ő nyomán Bárczi Gézahelyteleníti, hogy a szerző a latinos és egyéb nemzetközi szavak fankét,interveniál, organizáció, respektál stb.) elterjedésében román hatást keres(vö. Köpeczi: AECO. VIII, 524, illetőleg Bárczi, Szók.-' 119). MartonGyula szerint Blédy forrásának egyoldalúsága, továbbá a nyelvhasználatkialakulátlansága miatt a könyv említett részének hozzájárulása a kérdéstovábbviteléhez nem áll arányban a befektetett munkával. „A szerzőnekfeltétlenül a beszélt nyelv megfigyelésére kellett volna a súlyt helyeznie— írja Márton —, s az anyagot elsősorban onnan gyűjtenie.Ettől eltekintve ez a rész is tartalmaz figyelemre méltó szempontokat es* A Kolozsváron 1991-ben rendezett „Élőnyelvi konferenciáin elhangzott előadás.

154 ZSEMLYEI JÁNOSmegfigyeléseket. Ilyen például a párhuzamos alakokra vonatkozó megfigyelése,a latin alakok számának szaporodása a román nyelv hatásárastb." (StUnBB Phil. 1959/2. 32).2. A két világháború közötti erdélyi magyar nyelvművelők — márBlédy könyvének megjelenése előtt — sorolnak fel — a nemzetközijelleg feltüntetése nélkül — olyan nemzetközi szavakat, amelyek románközvetítéssel kerültek be a romániai magyarság nyelvhasználatába. Ígypéldául Szécsi Sándor Kisebbségi (román—magyar) szótár című szójegyzékében(Anyanyelvünk. Brassó, 1934. 37—42) ilyen, bennünket érdeklőszavakat olvashatunk: aprobál (r. aproba) — jóváhagy, elfogad; borderó(r. borderou) — kimutatás, jegyzék, elszámolás; csitácie (r. citaţie) —idézés; doszár (r. dosar) — iratcsomó, iratrendező tok; expertiza (r. expertiză)— szakvélemény; funkcionár (r. funcţionar) — tisztviselő, hivatalnok;gréva (r. grevă) — munkabeszüntetés; komandant (r. comandant)— parancsnok; komitet (r. comitet) — bizottság; licseu (r. liceu) — főgimnázium;mandát (r. mandat) — meghatalmazás; notar (r. notar) —jegyző; omologálás (r. omologare) — jóváhagyás, hitelesítés; politechnika(r. politehnică) — műegyetem; sef (r. şef) — főnök; tribunál (r.tribunal) — törvényszék; urzsent (r. urgent) — sürgős, válábil (r. valabil)— érvényes stb.György Lajos Anyanyelvünk védelme (Cluj, 1936.) című füzetébenugyancsak említ ilyen szavakat: deklarácia, komiszár, regisztratúra,viza stb.3. Nem hagyták figyelmen kívül e szókészleti réteget azok a kutatóksem, akik az utóbbi három-négy évtizedben a romániai magyar köznyelvés nyelvjárások, illetőleg általában a magyar nyelv román eredetű szókincselemeitvizsgálták (Bakos Ferenc, Márton Gyula, Péntek János, VöőIstván, Zemlyei János). Megtalálhatók az illető szavak közül a legelterjedtebba Bakos Ferenc, Péntek János és Teiszler Pál szerkesztette Idegenszavak szótdrd-ban is (I, II. Buk., 1979.).4. Az alább következő megjegyzések a Márton Gyula, Péntek János,Vöő István A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai (Buk., 1977.)című könyvében közölt adatokon alapulnak. Ezeknek a zömében az ötvenes-hatvanasévekben gyűjtött szavaknak nagy része ma is él az igénytelenebbbeszélt nyelvben, az igényes írott és beszélt változatba (szépirodalom,időszaki sajtó, rádió, televízió) mint a nyelvhelyességi normánakmeg nem felelő elemek nem kerültek be.Vizsgálatunkba csak azokat a szavakat vontuk be, amelyek a magyarnyelvbe más nyelvekből már korábban behatoltak. Figyelmen kívülhagytuk a moldvai csángóból származó adatokat.Jóllehet az előbb említett munka címe csupán a nyelvjárási szókincselemekközlését ígéri, az adatok között olyanok is találhatók, amelyeka romániai magyar köznyelvből, regionális köznyelvekből valók. így akötet 4243 címszava közül mintegy 250 román közvetítésű nemzetköziszó — a szerzők minősítése szerint — a romániai magyar regionális köznyelvszókészletébe tartozik. Például abonament, blokk, filtru, gripa,hálta, marmaláclé, regát. A hivatali nyelv, illetőleg a kereskedelem szavakéntkerült be a romániai magyarság szókészletébe például az áb-

ROMAN KÖZVETITESO NEMZETKÖZI SZAVAK155f® rl , c f'., bon ' centrala, csentru, delegát, deputát, insztitucija, insztitut,kalijikal, kóta, magazin, monopol, pártikulár, percseptor, rajonredzsisztru, sef, szekretár, tábel, vizái. Szaknyelvi elemek a következők!autoszervics, ?kamion, mardzsina mardzsinafa összetételben 'földutak szegélyéterősítő szálfa'), rámpa 'vasúti sorompó', remiza 'villamoskocsiszin',szórtál (szortálás szárm-ban, 'osztályozás'), szortator a fa osztályozásátvégző személy' stb. A katonáskodás szókincsébe tartozik az ápel 'számbavétela r. hadseregben', áreszt 'katonai fogda a r. hadseregben', dzsenerál'tábornok a r. hadseregben', insztrukcija "katonai gyakorlat a r.hadseregben', kompánija 'század a r. hadseregben', koncsentrál 'leszereltkatonákat, tartalékos tiszteket átképzésre, fegyvergyakorlatra behiv",kontizsent 'korosztály', major 'őrnagy a r. hadseregben', patrula őrszema r. hadseregben', redzsiment 'ezred a r. hadseregben' stb.5. Az eddig felsorolt és az ezután említendő adatok a többszörösszóátvételre példák. Korábban más nyelvekből (a latinból, franciából,németből) is bekerültek a magyarba (a többszörös átvételre nézve vö.Kálmán Béla, Párhuzamos átvételek: Iskolai nyelvművelő. Szerk. LörinczeLajos. Bp., 1959. 62—8; Bakos Ferenc, A magyar szókészlet románelemeinek története. Bp., 1982. 165—78). A korábbi átvételek és az utóbbiötven-hatvan esztendő alatt ezeknek román nyelvi közvetítései, újrakölcsönzéseia legtöbb esetben hangalakjukban, jelentésükben, illetőlegmindkettő tekintetében eltérhetnek egymástól (az ilyenfajta hangalakimeg jelentésbeli eltérésekre nézve vö. Bakos: MNy. LXXXVIII, 329).6. A végső soron azonos eredetű régebbi nemzetközi szavak és ezekneka románból való újabb kölcsönzései hangalaki tekintetben a következőfontosabb eltéréseket mutatják:A román közvetítésű nemzetközi szavak végén nem jelentkezik az-(iu)s, -(i)um, -is: áreszt (áristom) 'fogda; börtönbüntetés', csiklu (ciklus)második tagozat, V—VIII. osztály az általános iskolában', csertifikát(certifikátum) 'bizonyítvány', delegát (delegátus) '1. a falu megbízottjaa községi néptanácsban; 2. a felsőbb szervek kiküldött képviselője', dekrét(dekrétum) 'rendelet', dzsenerál (generális), fiszku (fiskus) 'adószedő', grád(grádus) 'katonai rendfokozat', inventár inventárium) 'leltár', kontrákt(kontraktus) 'szerződés, írásbeli megállapodás', konszil ~ konzil (konzillium)'tanács, elöljáróság', pártikulár (partikuláris) magánszemély', prefekt(prefektus) 'megyefőnök', primár (primárius) "községi bíró, polgármester',projekt (projektum) 'tervrajz', referát (referátum) 'jelentés, beszámoló',refudzs (refúgium) 'vészkijárat a bányában', szekretár (szekretárius)'titkár'.Az -ns végű korábbi átvételek helyébe -nt szóvégű román közvetítésűszóalakok kerülnek: ádzsent ~ árzsent (ágens), kontidzsent (kontingens)'korosztály', manipulánt (manipuláns) 'gépkezelő', spekulánt(spekuláns) 'spekuláló', urdzsent (itrgens) 'sürgős'.A mássalhangzós szóvéget magánhangzós, a magánhangzósat mássalhangzósváltja fel: alárma (alárm) 'riadó', baráko (barakk) '1. barakk;2. deszkabódé a juhkarámban", bászka (baszk) 'baszksapka, svájci sapka',filtru (filter) '1. füstszűrő (cigarettában); 2. presszókávé', grupa (grupp)'1. csoport; 2. (katonai) raj', kárántina (karantén) 'egészségügyi zárlat',marmaládé (marmelád) 'lekvárfajta (vegyesiz)', patnila (patrul, patrol)

156 ZSEMLYEI JÁNOSőrjárat'; bufet (biiffé) 'kocsma', permisz (permisszió) '1. vasúti szabadjegy;2. engedély', tábel (tabella) 'táblázat', remorka (remorkér) '1. pótkocsi,utánfutó gépkocsi; 2. (villamos)pótkocsi' stb.Az -e, -é, -ia szóvég helyén -a, az -ió helyén -ia ~ ie áll: grippa ~gripa (grippe) 'influenza', csentrála (centrálé) 'telefonközpont', referenca(referencia) 'véleményezés', insztitucija (institúció) 'intézmény', insztrukcija(instrukció), kotizácije (kotizáció) 'tagsági díj' stb.A korábbi latin (német, francia) eredetű szavakbeli c-f-e, i, g+e,ikapcsolat mássalhangzója a román közvetítésű újabb átvételekben esnek,dzs-nek (zs-nek) hangzik: ádzsent ~ árzsent (ágens), csentru (centrum)'város, ritkábban falu központja', dzsenerál (generális), koncsentrál(koncentrál), kontidzsent ~ kontizsent (kontingens), licsitáció (licitáció)'árverés', mardzsina (marginális), procsent (procent) 'százalék',redzsiment (regiment), refudzs (refúgium), urdzsent (urgens).A szóeleji kv (q) helyén k található: kalifikál (a kalifikálás szármban'képesítés') (kvalifikál), kóta (kvóta) 'termény-, illetőleg húsbeszolgáltatása második világháború után' stb.A vizsgált adatokban a régebbi átvételekben jelentkező s-sel, z-vel,ks-sel (x) szemben sz, s, ksz (x) áll: insztitucija (institúció), insztrukcija(instrukció), preşedinte (prezidens) 'elnök', taksza (taksa) 'illeték; adó',takszál (taksál) '1. illetéket kiszab; 2. jegyet vétet (autóbuszon)'.A korábbi hosszú mássalhangzós alak helyett rövid magánhangzósfordul elő: baterija (battéria) 'villamos elem', bufet (biiffé), difuzor (vö.diffúz) '1. hangszóró; 2. vezetékes rádió', doszár (dosszié), gripa (grippe),kontrol (kontroll) 'ellenőrzés; ellenőr', kontrolál (kontrollál) 'ellenőriz',rekomándát (vö. rekommandál) 'ajánlott (levél)'.Néhány szóban a francia en, továbbá az a e, é, ö, ü helyén á, a, i,e, u jelentkezik: ávánsz (avence) 'előleg', kárántina (karantén), refusz(röfii) 'egészségtelen, ipari célokra alkalmatlan fa', bufet (biiffé).6. Egyes nemzetközi szavak jelentésük tekintetében is eltérnek akorábbi átvételektől, jelentésük (vagy többértelmű szavak esetében egyvagy több jelentésük) a románból származik: brigadér '1. erdész; 2. brigádvezetőa termelőszövetkezetben', bufet 'kocsma', csiklu 'az V—VIII.osztályt magában foglaló általános iskolai tagozat', kollektív 'mezőgazdaságitermelőszövetkezet', kollektor 'adószedő, begyűjtő', kompleksz '1.a város valamely részében épített tömbházból, elsősorban diákszállóbólálló épületcsoport, ahol étkezde és más közszolgáltatási létesítmény isvan; 2. többféle (rendszerint egy épületben elhelyezett) üzletből állókereskedelmi egység; 3. több műhelyt (pl. férfi- és női szabóságot, fodrászatot,fényképészeti műtermet) magában foglaló szolgáltatási egység',koncsentrál 'leszerelt katonát, tartalékos tisztet fegyvergyakorlatra behív',kontizsent 'korosztály', kontraktál 'szerződést köt (állatra vagy terményre)az állami kereskedelem egyik szervével', manipulánt 'gépkezelő',márka 'az erdőben kivágandó fába vágott jel', márkáz 'megjegyez(erdőben kivágandó fát)', monopol 'gabonapálinka', partikulár 'magánszemély',perszonál 'személyvonat', polonéz 'lengyelkolbász', príma 'prémium',primár 'községi bíró, polgármester', rajon '1. a régi járásnál nagyobbközigazgatási egység: 2. részleg, osztály (üzletben)', rámpa 'vas-

ROMAN KÖZVETÍTESD NEMZETKÖZI SZAVAKúti sorompó', redzsim 'kímélő étrend, diéta', remorka '1. utánfutó gépkocsi;2. (villamos)pótkocsi', szektor 'körzet, kerület (városban)' stb.7. Bizonyos nemzetközi szavaknak a volt jugoszláviai, illetőleg szlovákiaimagyarság nyelvhasználatába való bekerülése szintén az államszervezőnép nyelvének, a szerbhorvátnak, szlovénnek, illetőleg a szlováknaka közvetítésével történik. A volt jugoszláviai, illetőleg a szlovákiaimagyar nyelvmüvelés több olyan megállapítást tett ebben a tekintetben,amely egybevág a romániai magyarság nyelvhasználatában előfordulóromán közvetítésü nemzetközi szavakra vonatkozó észrevételeinkkel.Így például akárcsak Romániában, a volt Jugoszláviában meg Szlovákiábana magyarok nyelvhasználatában jelentkeznek a latin -us, -um,-ium végzet elhagyásával hangzó szavak: apparát, delegát, dokument,referát, az -ió végződésű latin szavak nagy része a szlovákban ia-valhangzik, így a szlovákiai magyarban is ilyen alakok fordulnak elő: ratifikáció.,rehabilitáció. A szlovákiai magyarság ugyancsak használja abufet alakot, a volt Jugoszláviában éppen úgy, mint nálunk a magyarokbeszédében az ambalázs rövid 1-lel hangzik, a gripa rövid p-vel, a komitékomitet formában járatos (vö. Kossá János, így irunk mi. Novi Sad,1962. 113—7; Jakab István, Szlovák hatások a csehszlovákiai magyaroknyelvhasználatában: Nyr. 106: 12—3).8. A címben bejelentett téma további vizsgálatot igényel. Ehhezelsősorban újabb adatokat kellene gyűjteni mind az írott, mind a beszéltnyelvből, a nyelvjárásokból és a regionális köznyelvből, köznyelvekből.A tanulmányozásba be kellene vonni azokat a nemzetközi szavakat is,amelyeknek hangalakja és jelentése nem utal ugyan román közvetítésre,de előfordulásuk gyakorisága nem lehet független a román hatástól. Akutatás során tanulságos lenne összevetni a nemzetközi szavaknak aromániai magyarság nyelvhasználatába való bekerülésének a módjátazzal a móddal, ahogyan más utódállamok magyarsága (a volt Jugoszlávia,Szlovákia, Kárpát-Ukrajna) nyelvébe iktatja a nemzetközi szókészletbizonyos elemeit.157ZSEMLYEIJÁNOS

• ' - ' . : ' • ' )'»M;i 'í'/ohí'i -.• 4? • táwu^vH*is* ^.«Jöv^uMvspw-^•aiftWSiţ.Y'-. '••< "ti'8»lúi-,U : .f*ivt*i>;*»>"ft,-âk> i- tüniartO i- rériHÉi >J. i\ ttfi'r' -rjui^t^BöMí \>• ; . -/i •••

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKxxxvn. évf. 1993. 1—2. I2imA KÉTNYELVŰSÉG EGY SAJÁTOS MEGNYILVÁNULÁSAA MOLDVAI CSÁNGÓMAGYAROK NYELVI TUDATÁBAN*A településtörténeti és nyelvjárástani szakirodalomból köztudomású,hogy a Keleti-Kárpátokon túlra került, eredetében valamely magyarnyelvjárást beszélő népcsoport nyelve, nyelvjárása évszázadokon át," kivolt téve a román nyelv erőteljes hatásanak. Ez a folyamat ma is tart,olyannyira, hogy a csaknem 250.000 katolikus vallású, eredetében tehátcsángómagyar lakosság közül mintegy 45—50.000-re becsülhető a mégmagyarul beszélők száma. 1 A többi, bár katolikus vallását megőrizte,nyelvében mára már teljesen elrománosodott. S bármilyen fájdalmas, ezutóbbi réteg tagjai aligha tekinthetők ma magyaroknak, inkább csángóeredetű románoknak (esetleg csángórománoknak?), a kisebb számú, demég magyar nyelvjárást beszélő csángómagyar réteg mellett. A nyelvugyanis legfontosabb ismérve a nemzeti hovatartozásnak, bár magamis több olyan, magyarul már nem tudó csángóról tudok, aki i -nán nyelveellenére magyarnak vallotta magát. A nyelv szintjén bekövetkezett változásokellenére természetesen a tárgyi kultúrában, életmódban, szokásokbanmegőrződtek az etnikai sajátosságok.A csángó kutatás, mely mind demográfiai, mind néprajzi, nyelvjárástaniés más tudományágak szempontjából oly fontos, már eddig isszép eredményekkel büszkélkedhet. Nyelvi, nyelvjárási szempontból kimagaslóeredménye A moldvai csángó nyelvjárás atlasza (Bp., 1991). Azatlasz anyaga alapján leírhatók a csángómagyar nyelvjárási jelenségek,elemezhető volt a román nyelvi hatás kérdésköre, megállapítható volta román nyelvi hatás erőssége is. A csángó nyelvjárást ért román nyelvihatást körültekintően éppen az atlasz anyaga alapján Márton Gyula* 1993 októberében. Békéscsabán az V. Nemzetközi Néprajzi NemzetiségkutatóKoníerencián elhangzott előadás.1A csángóság, s ezen belül a többé-kevésbé magyarul is beszélő csángóklétszámát tekintve csdlc becslések, találgatások vannak. Kallós Zoltán például úgyvéli, hogy „nem tudjuk pontosan a csángóságnak sem a létszámát, vagy hogymennyien is beszélnek magyarul" (1. Magyarországi csángó fesztivál és konferencia.Jászberény, é. n. 106). Ugyanebben a kiadványban (116—7 1.) e kérdésben HalászPéter már így vélekedik: jelenleg Moldvában több mint 250, de lehet, hogy300 ezer katolikus él" és „lob. 80 vagy talán 100 ezer az, aki még beszéli azanyanyelvét, a magyar nyelvet." A moldvai csángó eredetű katolikusok létszámátilletően nincs helye a találgatásoknak. A 80-as évek elején lektorálásra hozzámkerült Martinaş Dumitru — tőlem elutasított, de azóta már megjelent — könyvének(Originea Ceangăilor din Moldova. Buc., 1985) kézirata. A kézirat hátlapjára a szerzőfeljegyezte a iaşi-i római katolikus püspökségnek — kérésére — a moldvai katolikusoklétszámáról szóló átiratát. Ez a szám akkor 232.600 volt, azóta számuk 10ezerrel, ha növekedhetett.Ami a magyarul még tudó csángóság létszámát illeti, itt valóban csak ellenőrizhetetlenbecslésekre vagyunk utalva. Ki-ki egyéniségének megfelelően hol derűlátóbb,hol borúlátóbb: ennek függvényében ez a becslés 40 ezertől 100 ezer személyigterjed.

160 MURADIN LASZLOdolgozta fel két munkájában (A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai.Bp., 1960; Buk., 1972). Az egyikben az elvi, elméleti tanulságokatösszegezi, a másikban a lejegyzett adatokat sorakoztatja fel —adattárként. Megállapítja, hogy a csángó nyelvjárás román kölcsönszavairólszólva mindenekelőtt ennek mennyiségét, nagyságát kell kiemelnünk.Márton a csángó nyelvatlasz anyaga mellett feldolgozza a régebbigyűjtések adatait is — mindkét forrást figyelembe véve ez az anyagigen tekintélyes, összességében mintegy 2690 szó —, de ez a felmérésmég az adott időpontban sem volt teljesnek tekinthető. Ez természetes,hisz a kis néptöredék évszázadok óta él román környezetben, a népiműveltség számos elemét Moldva román lakosságától vette át, majdkésőbb a technika, a műveltség fejlettebb fokával is a helyi románlakosság és a román köznyelv révén ismerkedett meg. Jól szemléltetiezt, az a tény, hogy a csángó szókincs román elemei az életnek nemcsakegyik vagy másik területéhez kapcsolódnak, az egész valóságot felölelik.Időben ez a hatás háttérbe szorítja, majd felváltja a szókincs magyarelemeit is, s így a magyar nyelvismeretet egyre szűkebb körre szorítvavissza, végső pontként a teljes elrománosodást eredményezi. A románnyelvi hatás eredményeként az elrománosodás folyamatának kutatásasohasem tekinthető lezártnak. A moldvai csángómagyar nyelvjárásugyanis a román nyelvi hatás szempontjából sem egységes. Mérsékeltebbhatásnak vannak kitéve a nagyobb tömbben élő csángómagyar falvaklakói, intenzívebb hatásnak a szórványban, a románokkal egyazonközösségben, vegyes lakosságú falvakban élő csángómagyarok nyelve.Ez kitűnik már Marton Gyula kimutatásából is, aki a román nyelvihatás erőssége szempontjából elhatárolja a csángómagyar nyelvjárásismert alegységeit: az északi-csángó, a déli-csángó és a székelyes-csángónyelvjárást. Ügy vélem azonban, hogy a Csángó Nyelvatlasz adatanyagaalapján a román nyelvi hatás településekre, kutatópontokra is lebontható.A Csángó Nyelvatlasz anyaggyüjtői — mint ismeretes — 92 falubóljegyeztek le valamelyes magyar nyelvjárási anyagot — bár ennél többtelepülést is bejártak. Az atlaszon azonban csupán 43 kutatópont tűnikfel A kutatópontok atlaszbeli gyérütése, rostálása két szempontot követett(lásd Szabó—Gálffy—Márton: NylrK. VII, 215—26). Egyrészt kimaradtakaz anyaközségből nemrég kivált fióktelepülések, Űjfalu-k (pl.Bogdánfalva melletti Bálcescu, Lészped melletti Gerlény), másrészt azoka települések, ahol a szórványként élő csángók körében csupán néhányidősebb személy beszédében ragadható még meg valamely töredékesmagyar nyelvjárás, de amely szinte csak nyelvi emlék csupán, s nempedig a mindennapi társalgás nyelve (Dókia). A román nyelv szókincsbelihatásának falvanként bemutatott statisztikája alapján alighanemmegkaphatjuk azokat az erővonalakat, amelyek a moldvai csángóság egyreszűkülő nyelvismerete körül fonódnak. Hogy a csángó nyelvjárást értromán nyelvi hatást falvanként kell vizsgálnunk, arra példaként álljanakitt az erdélyi magyar általános atlasznak, a Romániai Magyar NyelvjárásokAtlasza négy csángó kutatópontjának részadatai. A RomániaiMagyar Nyelvjárások Atlasza csángó kutatópontjai között szerepel azészaki-csángó Szabófalva, a déli-csángó Bogdánfalva, s két székelyes-

A KÉTNYELVÜSEG EGY SAJÁTOS MEGNYILVÁNULÁSA161csango kutatopont- Pusztina és Diószeg. A falvakban a település mindentagja — Szabófalva kivételével — a csángómagyar nyelvjárást beszéli.Ha a kérdőfüzet 4379 kérdésére adott válaszokból csupán az első400 adatot vizsgáljuk, a nyelvjárás szókincsét ért román hatás különbségenyilvánvaló. A 400 szóból Szabófalván 82, Bogdánfalván 53, Diószegen38, illetőleg Pusztinán 33 a román eredetű kölcsönszavak szán.a.Minthogy a csángómagyar lakosság a maga magyar nyelvjárásamellett jól beszél románul, sőt esetenként, falvanként jobban bessélrománul, mint magyarul, általában csángó kétnyelvűségről szokás beszélni.Magyar vonatkozásban, de talán román vonatkozásban is a tömegesromán jövevényelemek, valamint a beszédbe olykor beépülő változatlmmondattöredékek miatt a kétnyelvűségen túl, talán helyesebb a magyarvagy a román nyelvtan szabályosságait megtartó kevertnyelvüségről beszélnünk.Kérdés, persze, hogy e kevertnyelvűség érvényesül-e a csángólakosság román beszédében? Nem lenne érdektelen tudni, hogy a családitársalgásban magyarul beszélő csángó, ha románra fordítja a szót, románbeszédébe vegyít-e magyar elemeket? Vagy a már magyarul nem tudó,csak románul beszélő, de csángó eredetű katolikus falvak lakosságánakromán nyelvjárása mentett-e át az elrománosodás során magyar elemeket?Sajnos, az új román moldvai tájnyelvi atlasz, a kérdésre nem adhatpontosabb feleletet, mert sűrű kutatóponthálózata ellenére csak néhánycsángó települést (Dochia, Gioseni, Pralea, Valea ră — Livezi) vett felkutatópontjai közé (1. Noul atlas lingvistic al României — Moldova şiBucovina). Hogy a kétnyelvűséggel, ke vertnyel vüséggel, nyelvváltássalkapcsolatos folyamatokat nyelvföldrajzi módszerrel nyomon lehessenkövetni, a Csángó Nyelvatlasz hat kutatópontról román nyelvjárási adatokatis közöl. A kutatópontok közül kettő nem csángó eredetű moldvairomán (Malu, Horgeşti), négy kutatópont románul és magyarul is beszélőcsángó (Üjfalu-Traján, Bogdánfalva, Gyidráska, Oneşti), de sajnos, nincsközöttük egyetlen, csak románul beszélő csángó falu sem. A Csángó Nyelvatlaszközölte román adatokat még senki sem dolgozta fel, a jövőbenelvégzendő elemzésekre várnak. (Annyi már bizonyos, hogy a csak románulbeszélő csángók nyelvjárásában is él a 'sógor' jelentésű lér. Mivela szó etimonja a latin levir, erre a szóra, mint a „latin örökségheztartozó ősi román szóra" épült a csángók újabb román származtatásánaktana. Az értelmezők nem vették számításba, nem akarták számításbavenni, hogy míg a lér a románban, csak a románul beszélő csángókkörében használatos, addig a szó a csángón kívül a régi magyar nyelvbőlés más magyar nyelvjárásokból is kimutatható (TESz. II, 389). Ebből, nyilvánvaló, hogy az elrománosodott csángók nyelvében a magyarból, acsángómagyar nyelvjárásból való.)Mint már említettük a csángómagyar nyelvjárást ért román szókincshatásnemcsak az új fogalmak megnevezésében, hanem — az elrománosodáselső lépéseként — a meglévő magyar szókincs kiszorításábanis megnyilvánul. Ennek az átmeneti folyamatnak egyik kísérő jelensége,hogy a nyelvjárásban azonos jelentésű magyar és román eredetűszinonimák, szópárok fordulnak elő. Például: abroncs: csérk, akácfa:szálkemfa, anyatárs: kruszkra, árva: orfán, bimbó: bobok, boroszlán:l liliják, cövek: cörus, cserep: cigla, liarukáj: csokenitor, káró: herág,11 — Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2

162 MURADIN LÁSZLÓkopac: kélbosz, lakadalam: minta, patkánféreg: guzgan stb., stb. (1. Márton:NylrK. IV, 269—96). A szópárok megléte és nagy száma kétségkívülösszefügg a csángók kétnyelvűségével, ez a bilingvizmus, folyamatábana nyelvváltás egyik kísérő jelenségének tekinthető. Nyelvföldrajzi eszközökkelis megragadható ez a folyamat. Bizonyos településeken a számbajöhetőszópároknak csak a magyar változata él, másutt már megjelenneka magyar, illetőleg a megfelelő román átvételekből összeálló szópárok,szinonimák, majd a román nyelvi hatás erősödése következtében, ennekfolyamán, egy bizonyos nyelvi közösségben a szópárokból kihull a magyar,s a másutt szópárokkal, szinonimákkal jelölt fogalmaknak csak a románbólátvett változata hallható. Az esetek tetemes részében, a csángóságnyelvi tudata a kétnyelvűség következtében még meg tudja ítélni aszópárok egyikének eredeti magyar, másikának román jövevényszó voltát.„így mondjuk magyaroszand, de mondjuk mászkor oláhoszand isz"— fűzik hozzá. S valóban egy magyar és egy románból átvett szóbólösszeálló szinonimákat hol váltakozva, hol egymást kiegészítve használják.„Akkor elszokotúltuk, elbeszéltük, .. ." fejezi ki a beszélő, hogy aszóban forgó dolgot megtárgyalták.Vannak azonban a csángómagyar nyelvjárásban csak magyar vagycsak román elemekből álló szópárok, szinonimák is. A kétnyelvűségkövetkeztében a csángóság nyelvi tudata ezt is egyfelől magyar, másfelőlromán nyelvi elemeknek fogja fel, ítéli meg. A nyelvföldrajzi gyűjtéssorán, ha a feltett kérdésre adott válaszban vagy csak magyar, vagycsak román eredetű két azonos értelmű szó kerül felszínre, az adatközlőgyakran ezeket a szinonimákat is minősíti; tudatában egyfelől mint magyarszó, másfelől mint román szó jelenik meg. Álljon itt néhány példa.A 'sasfa' neve Bogdánfalván észtelp vagy szérémpoly (mindkettő románeredetű szó, a stílp és a şarampoi átvétele; vö. RK. 342). Az adatközlőszerint az észtelp „magyaroszand", a szérémpoly „oláhoszand" van mondva.Ugyanitt az 'egyéves bárány' nyijiarg vagy killán (mindkettő románeredetű szó, a román mioara, illetőleg a cirlan átvétele; RK. 259, 201).Az adatközlő szerint a nyijiara magyar, a killán román szó. Diószegena 'szőlőkacs' neve lésztár vagy gyica (mindkettő román eredetű szó, aromán lăstar és a ghiţă átvétele). Az adatközlő szerint a lésztár magyarul,a gyica románul van. Ugyanitt a 'csökönyös, makrancos' ló narábosvagy moco u kos (mindkettő román szó, a román nărav és a motoc szó -sképzős származéka). Az adatközlő szerint a narábos „magyarul", a mocókos„oláhul" hangzik. Ugyanez érvényes a magyar szinonimákra is. A'szotyós' körte Bogdánfalván piépiész vagy beliélágyuluó körte. Az adatközlőszerint a pépész „oláhoszand", a belélágyuló „magyaroszand" (hangzik.Diószegen a korpa és a derce azonos jelentésű szó, csak az előbbimagyarul, az utóbbi románul van.Nem untatom a hallgatóságot további példák felsorakoztatásával.Csupán fel szeretném hívni a figyelmet a nyel váltás következtében anyelvi tudatban beálló változásokra. Ennek vizsgálata természetesen anyelvlélektan feladataMURADINLÁSZLÓ

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVII,évf. 1993. 1—2. számADATTARKELEMEN LAJOS LEVELEI HEREPEI JÁNOSHOZA most közlésre kerülő, az 1950-es években Íródott levelezésanyag betekintéstenged abba a bensőséges, mély baráti kapcsolatba, mely Herepei János ésKelemen Lajos között fennállt. Megismerkedhetünk akkori " munkálkodásukkal,tudományos elképzeléseikkel, magánéletük egy-egy részletével, az akkori Kolozsváréletének főbb történéseivel és találó felvillanásokban az adott korszak légköréve'.Ha párhuzamot vonunk kettőjük élete és munkássága között, akkor megérthetjükmagánemberi és a tudományosság alapján álló baráti kapcsolatukat.Herepei János olyan régi erdélyi papi család utódaként született, amelybeírta nevét mind az erdélyi református egyház, mind az erdélyi magyar művelődéstörténetkönyvébe. A szülői házban régi iratok, okmányok, levelek és nemzedékrőlnemzedékre öröklődött könyvek vették körül. Ha igét hallgatni a Farkasutcai református templomba ment, akkor is az erdélyi múlt emlékei ötlöttekszemébe. Az itt szolgáló édesapja — az esperes úr — elgondolása nyomán kerülteka régi címerek, a halotti epitáfiumok, a kárták a t. ^'om falai közé és válhattakközkinccsé.Herepei János sok viszontagság és mellékvágány után nyert kinevezést Sepsiszentgyörgyre,a Székely Nemzeti Múzeum igazgatói teendőinek ellátására. 47évesen kerülhetett csak sor arra, hogy szakképzettségének, elhivatottságának ésképességeinek megfelelő állást és munkakört kaphatott. Mindezt addigi munkásságánakés Bánffy Miklós gróf átgondolt támogatásának köszönhette. Elképzelhető,milyen vehemenciával látott munkához. Eletének erről a szakaszáról meggyőzőeredmények tanúskodnak. A sors különös kegyetlensége folytán csak hat éív álltrendelkezésére, hogy bizonyítsa rátermettségét és a választás helyességét. Mindeztháborús és intrikákkal, politikai csatározásokkal terhes légkörben.A múzeum anyagának menekítésére kiadott parancs teljesítése közben mindaz elszállított anyagrész, mind az ő erdélyi munkássága megsemmisült Ismerttény, hogy 1945. március 28-án a múzeum anyagait tartalmazó vasúti kocsik Zalaegerszegállomásán bombatalálatot kapva porrá égtek. Az anyag elszállításáértés annak elpusztulásáért egyedül Herepei Jánost tették meg felelősül és bűnbakként.A hivatalos eljárások hiába igazolták, a bűnös jelzője mind a mai napigterheli emlékét. Eddig feltáratlan dokumentumok és visszaemlékezések tükrébensikerülni fog az akkor történtek árnyaltabb bemutatása és a mostanra kialakult,kialakított kép megváltoztatása. De ez már egy másik történet és tanulmány anyagakell legyen.A kényszerűségből Magyarországon élő és dolgozó Herepei Jánosnak egyetlenkapcsolata maradt a szülőföldjével, szülővárosával, a levelezés. Ezért igényelteés hiányolta annyira ezeket az írásbeli találkozásokat, mert ezáltal tudott csakazzal a baráti körrel érintkezni, mely egész életében hű volt hozzá. Meg kellemlékeznünk e levelek íróján kívül Tulogdi Jánosról, Szabó T. Attiláról, BrüllEmanuelről, Kós Károlyról, Imre Lajosról, László Dezsőről, Roska Mártonról, JakóZsigmondról. Mivel munkássága félbetört, nem alakulhatott ki egy olyan tanítványicsoport, melyet közvetlenül okíthatott volna. Mégis lettek olyanok, akik ötvallották valamilyen formában mesterüknek. Ezek közé tartozott Szabó T. Attila,Jakó Zsigmond, Balassa Iván, Keserű Bálint, Kovács Sándor Iván is A Magyarországonélő kor- és sorstársaival töretlen volt munkakapcsolata. Balogh Jolánnal.Entz Gézával, László Gyulával.A Magyarországon kialakult lehetetlen helyzete ellenére is. hiszen mind alevéltári kutatástól, mind egy valamire való könyvtártól el volt zárva, folytattatovább — ahogy lehetett —, munkásságát, a hazai témák bemutatását, feldolgozását.Emlékezetére, jegyzeteire és logikus gondolkodására támaszkodva próbáltarekontruálni a korabeli Kolozsvárt, annak keletkezéstörténetét.

164 ADATTAR'Kelemen Lajos 1944-ben történt végleges visszavonulása után mint nyugdíjaslevéltáros még majdnem húsz évig dolgozott és segítette a hozzáfordulókat. Nekimegadatott, hogy ne csak segítsen mások szakmai előrehaladásában, de tanítványokatis neveljen. Már-már legendás és példaértékű szakmai segítségnyújtásaitélvezhette pl. Balogh Jolán, Bíró József, Debreczeni László, Entz Géza a művészettörténet;Bíró Vencel, Jakó Zsigmond a történetírás; K. Kovács László, F. TomborIlona, Palotay Gertrúd a néprajz és Szabó T. Attila a nyelvtörténet területén.Herepei Jánosban és Kelemen Lajosban több összecsengő hasonlóságot is találhatunk.A levelekből is kitetsző szeretetet, elkötelezettséget a Város, Kolozsváriránt. Elkötelezettséget a tudományos munkálkodás, a magyar múlt értékeinekbemutatása, feldolgozása, értékelése és továbbéltetése, továbbörökítése iránt. Ez acél vezérelte őket áldozataikban, lemondásaikban és abban, hogy a legnehezebb,legsötétebb helyzetekben is tudtak miből erőt meríteni a kutatáshoz, a munka folytatásához.Nem volt bennük irigység, szakmai féltékenység. Ezért segítettek, tanítottakés adták át önzetlenül tudásukat. Mindkettőjük nevében fogalmazhatta megKelemen Lajos a következő mondatokat: „Jól készült szakerőknek szívesen rendelkezésérebocsátottam olyan anyagot és gyűjtésemet is, melyet magam is közölhettemvagy feldolgozhattam volna. Mert meggyőződésem, hogy a magyar tudományosságelőhaladását így önzetlenül a köz javára jobban lehet szolgálni."Ha megnézzük munkatársaikat, barátaikat, tanítványaikat külön-külön ésegyütt, láthatjuk, hogy a névsor szinte ugyanazokból áll. Mindkettőjük munkássága,szakmai, (szellemi és emberi kisugárzása milyen sok azonosságát mutathatott,hogy ugyanazokat érintette meg. Remélhetőleg a ma kutatói, tanárai és szellemimunkásai közül is mind többeket von gyűjtőkörében ez a szellemi kisugárzás.Mindazokét, akik ha más-más területen is, azonos célt követnek, az erdélyi tudományoséletet és az egyetemi gondolatot.1.Kedves János!Mindjárt két hete egy levelezőn beharangoztam Neked levélküldő jószándékomat,s a két hét maholnap lejár. Neki fogok hát a levélnek, mert az úgy istöbb este készül el. Ha lúd: legyen kövér; ha levél: legyen hosszú, s ha nem isépen a legtartalmasabb, de kolozsvári. Tudom, hogy innen minden érdekel, s ígya fajsúlyt is könnyű pótolni nekem.Nagy örömömre szolgált, hogy a félreértést tisztázhattuk.' Ha én ezt előbbtudom: előbb megírtam volna mindazt, amit csak most írtam meg. De én csakkésőre értesültem a félreértésről, s az utolsó két évben felére csökkentett levelezésemmellett is annyi levélírás terhelt, hogy a Neked írni szándékolt levelemfolyton tovább csúszott. Most is így vagyok néhány levél-adóssággal s köztük pl.Balogh Jolánnak tartozó levelemmel. Ö egyike azoknak, kiknek a legszívesebbenirok, de sok mondanivalóm gyűlt, s valahányszor időt tűztem ki magamnak azírásra, a balszerencse mindig elsodort.Örömmel látom, hogy Te a távolban is a régi maradtál, célkitűzéseidben smunkáidban is.A közöltek azt mutatják, hogy Te ott a távolban is erdélyi, kolozsvári szívvelés oly sokat dolgoztál a mi kedves városunkért, amennyit az itt maradottak idő-,sebb nemzedéke — Szabó T. Attilát kivéve — együtt se dolgozott.Az ifjú nemzedékből elég sokan dolgoznak, főleg újabbkori részletkérdéseken,de ezekből jóformán semmi se látott még nyomdafestéket. Az utolsó másfél századbólfőleg a ma korszerű kérdések, a tőke, gyárak, munkásmozgalmak stb. feldolgozásafolyik különösen szorgalmasan. Egyik-másik kollektívák útján. Én nemtudom, hogy Te ismered-e ezt a feldolgozási módszert? Én nem eléggé. De amit' A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyagának 1945-ös pusztulásáért való felelősségkérdését tisztázta Kelemen Lajos. Erre vonatkozólag lásd Sas Péter: A sepsiszentgyörgyi SzékelyNemzeti Múzeum anyagának pusztulása. (Megjelenés alatt.)

F. ADATTÁRláttam belőle, abból azt a meggyőződést tanultam meg, hogy ezt a módszert nemnekem talalták ki, s nem nekem való. Vagy nem értem még meg reá 77 évalatt, — vagy kivénültem előle. S azokban a munkakörökben hol én is tanultamgyűjtögettem és néha .Írogattam is, nem válik be. Lehet, hogy én csalódom, deaz, hogy itt igazában — legalább magyarul — oly kevés értékességre számot, vagyelnevezésre jogot tartható munka lát napvilágot, komoly meggondolásra int. Bárintené azokat is, akik kísérleteznek vele, s bár már láthatnám s olvashatnék a sokúj remekművet. Szívből tudnék örvendeni mindeniknek, de eddig még egyet sevoltam szerencsés olvasni.A Bolyai János százéves ünneplésére 2 egy évi késéssel jelent meg a rólanevezett Egyetem kiadványa. 3 Cselényi B[éla] egy. tanár jól írta meg a Bfolyai]J[ános] életrajzát. Üj semmi sincs benne ugyan, — az ideológián kívül — sadataiban egészen a Dávid Lajoséra épült, 4 de jó stílusa élvezetessé teszi.Örömmel látom, hogy nálatok mégis komoly és értékes munka folyik Azide bejutottakból Elekes Lajos Hunyadi Jánosát lapoztam át, s népszerű kiadásátel is olvastam és megvettem. Ez is ideologizál, vagyis pápaszemesen és helyenkéntszemellenzősen is ír, de lényegében értékes munkát végzett. Olvastam aRadocsay-féle Magyarországi középkori freskók kötetét is. Derék, szép munka.Erdélyi anyagában néhány tévedés van s pár falkép, melyek fölfedezésében aszerencse nekem is részt juttatott, arra int, hogy észrevételeimet bár. kéziratban'megírjam. Itt nincs kiadásra remény, de valaki, aki jövőben a freskókkal foglalkozik,még hasznát veheti az én észrevételeimnek is.Gerő László Budavár helyreállítását is az idén olvas! a csak el.Midőn ezelőtt 6—7 évvel a budai rettenetes pusztulások egy részét képekbenláttam, valósággal betege lettem annak, amiket láthattam s elhatároztam, hogyén oda — még ha lehetne is — soha többé az életben nem megyek Hiszencsak sírni tudtam volna ott, mint a zsidók Jeruzsálem romfalainál. . . En Budapestbőligazában ezt a részt szerettem csak. Amikor fölmehettem, a nap legalábbfelerészét ott igyekeztem eltölteni, s ott álmodtam át magam a múltba, s onnanélveztem — kellő távolságból — a pesti részt is — emberei és közömbös világpolgáriashatású lakói, főleg utcanépe nélkül.Most aztán a Gerő Lfászló] könyve elolvasása s képei hatása után elfogotta vágy Budavár látására. Szinte szerencse, hogy ennek oly sok nehézsége van.hogy ez részemre csak vágynak és álomnak marad ... De örömmel látom, hogyott 10—12 m mélységről is napvilágot látnak az arra méltó emlékek. Bár azt láthatnékitt is, ha nem is oly szörnyű drága áron. mint ott. De itt BonchidánErdély legnagyobb kastélya romjaiban állandóan pusztul. A gaz németek midőnemeletére berendezett kórházukat kiüritni kényszerültek, a szobákat teleszórtákszalmával, ezt leöntötték benzinnel, s akkor tüzet dobtak belé. Kultúra és lélek.S azóta itt csak pusztul minden. A leégett épület fedél nélkül csontvázzásorvadt, s szobrai csonkulnak. Történt ugyan újabban rendelkezés arra, hogy atovábbi romlást ne fokozzák, de itt gyökeres, nagy helyreállító munkára volnaszükség, s egyelőre a jövő zenéje s tán örökre is. A most készüli? szigorú műemlék-védelmitörvénytől is sokat várunk. Csak aztán a végrehajtás is szigorú lenne.— mert a betűktől a rombolók nem félnek. Sz[en]tbenedek sokban máris tönkrement. Híres 1673-i lépcsőházi faragványait széthordták, s csak egyet sikerült aMúzeumba ide menteni. A közelben a szomszéd Szászfenes szép nagy újklaszszikusMikes-udvarházának és melléképületeinek már csak helye van meg s kerítésénekkőfala az út felől. A főépületet még 1945-ben a négy hatalmas szép homlokzatoszloppals a délnyugati veranda szintén nagyon jó oszlopaival ledöntöttékés széthordták apró házak anyagának. Jó községháza, népiház, némi átalakítássaliskola lehetett volna belőle; lovardájából pedig mely 300 hallgatót jól befogadottvolna, jó mozi vagy előadóterem, gyűlésterem. Itt a város tőszomszédjában senkinekse volt gondja megakadályozni az ostoba és barbár rombolást, — hogy aztánmilliós költséggel s hosszú idő múlva építsenek azokra a kultúrszükségletekre újépületeket, melyek készen megvoltak. Az ott volt jó XVIII—XIX. századi arcképeks a levéltár 1808-beli jó jegyzéke elpusztultak. Az utóbbiról szerencsére:Elírás, ekkor a százötven éves ünneplésre került sor.3 Bolyai János étele és müvei. Bányai László rektor előszavával. Kolozsvár, 1953.4 Bolyai-geometria az Appendix-alapján. Kolozsvár 1944.

166 ADATTAR'az E[rdélyi] M[úzeum] Efgyesületl költségén 1942-ben v[agy] -43-ban másolatokatkészíttettem. Ebből ment volt egy példány a Székely Nfemzeti] Múzeumnak is.A közelben Gorbón elpusztult a Lészay-levéltár is, melyet az „okos" LészayFeritől hiába kértem, többször, elhelyezésre az Erd[élyil Múzeumba. „Eletében"ő akarta őrizni. Amint a fennebbi példa mutatja: ez sikerült is.Válaszúton a kastélyberendezés, — Bánffy Ádám faragó- és kandalló-remekei— nagy károkat szenvedtek. Ott volt a pincébe letéve a bonchidai kisebbbr. Bánffy-kastélyból idehozott 3 drb gyönyörű Sipos Dávid-féle renfeszansz] ajtókeret1722-ből. Magát az emeletes kis-kastélyt 3 vagy 4 holdas kisparkjával. melybena legszebb fa-ritkaságok diszlettek, még az 1930-as években eladták egybonchidai román falusi embernek 280,000 leiért. Ez aztán a díszfákat kivágatta,tűzifának eladta s el a kastélyt is épületanyagnak a Bonchidán félben maradtegyik román templom s tán a csendőrörs-ház épületéhez. Nem fizetett reá a vásárjára!. . .Bánffy Ferenckét akkor házasították volt meg, s elküldték Csikágóba [sic!]nászútra és világkiállítás-látni a kastély és díszkert árából. (A székely ember isgyakran marhába veri, vagy teszi a pénzét.)Mi kértük volt a gyönyörű Sipos-féle ajtókereteket megőrzésre, vagy ajándékbaa Régiségtárnak. Nem adták ugyan be, de nem is utasítottak el végleg akéréssel, s ennek a kérésnek volt az eredménye, hogy Bánffy Alberték az eladásbólkivéve, kikötötték, hogy a kastély lebontása esetén azok neki visszaadandók. Odais kerültek Válaszútra. Itt a pincébe tették le a 3 műremeket. A kastély államosításaután a főépület földszintje iskola, — az emelet tanítói lakás lett. Mi megmozdultunkaz ajtókeretek behozásáért, s akkor kiderült, hogy azok eltűnteka pincéből. Senki se vihette el a zsebében vagy zsebkendőjében, de senki setudta, hogy hova lettek. Még jó ha nem törték össze építőianyagnak; de az sebizonyos. Gyalu elég épen maradt. A messzebbiekből Vécset, — melyet a visszavonultnémetek több gránátlövéssel megrongáltak — kijavíttatta az Állam.Hosszú listát írhatnék ide még a legtöbbször káros változásokról, de nem folytatom.Hiszen csak az volt a célom vele, hogy mint szakembert és erdélyit értesítselekpár olyan műemlékről melyeket láttál, ismertél és tudom, hogy érdekelnek.Csupán azt írom még pótlólag ide. hogy a bonchidai kastély egyik különállott szárnya nem égett le. Ennek kerek bástyájában, a földszinten 1941 végénmegtaláltuk a gyalakutai gr. Lázár-levéltár zömét. Én is ott voltam az összeszedésnél.A becsomagolás után visszajöttem és Sebestyén' ott maradt a behozásra.Másnap azonban a teherautó súlyos töréssel használhatatlanná vált. Az átrakottanyagot aztán egy Almás-vidéki sofőr-féle, í.. .1 nevü magyar meglopta. Négyév" múlva azonban azt gondolva, hogy mindenkikínálta fel a lopott anyagot, itt.csak olyan okos, mint ö, vételreMeg is vették tőle, hogy nehogy elpusztítsa, s így a levéltár nnyaga újraegyüvé került. Az eladó-tolvaj pénzzel. — mi tapasztalattal gazdagabban gandalunka mit gandalunk, — ahogy az egyszeri örmény mondotta.Az 1945 év tavaszán a süket Bözödi Györgyöt a Könyvtár kiküldte Marosvásárhelykörnyékére tallózni. Főleg Sáromberkéről, Gernyeszegről s Nyárádsz[en]tbenedekrőlhozott vegyes értékű anyagot. Szabó T. Attila és Jakó Zsiga Szathmármegyéből Sárközújlakról mentették be a feldúlt Vécsey-l[evél]tárt. Ebből azonbanZólyomi Dávid naplója elveszett. Viszont, a fösvény Degenfeld Miksa hibájábólés halogatásából elpusztult hadadi levéltár töredékeiből előkerült Wesselényi Istvánnaplójának egy olyan eredeti kis kötete, melyet a nálunk a Múzeumban kétpéldányban is meglevő másolatok nem tartalmaztak.Elpusztult az Érkörtvélyesen őrzött s utóbb részben Kászonba került Balásykönyvtárés családi levéltár is, melyet én az 1930-as években napokig nézegettems részben rendeztem. Legrégbb darabja 1599-ből való volt s legbecsesebbje a szárhegyigr. Lázár kastély egy gyönyörű leltára 1711-ből. Ezt én Balogh Jolánnaklemásoltam volt, s ez a másolat Budán égett el, a harcok alatt. Félévnyi jegyzetems hézagos emlékezésem már csak a tanúi annak is, hogy itt mi pusztultel. Sok XVIII. sz. végi és XIX sz eleji aprónyomtatványa külön értéke voltsKeöpeczi Sebestyén József (1878-1964) heraldikus, cimerszakértó. Műemlékvédelemmel isfoglalkozott (Vargyasi Daniel-kastély, széki református templom, kolozsvári Szent Mihály templom).

ADATTÁR: JYJ.kúsztak ér'' 6 " SyŰjteménynek és levéltárnak, melyet szintén a németek benzin-Abosfalván a br. Apor-könyvtár és az ott őrzött egyik kisebb Apor-l[evél]tára szetrablasnak esett áldozatul. Benne volt Apor Péter könyveiből is vagy 25 drbs Heltai Gaspar egy superexlibrises darabja, valamint Apor Lázár erd[élyi] alkancellaregesz levelezése és könyvtára, benne az 1800—50 magyar irodalom csaknemteljes gyűjteményével. Egy 1530-as évekbeli nyomtatott stylionarium a hozzákötötttöbb érdekes kéziratos anyaggal használatomban megmaradt. A családi levéltáritt őrzött részéhez helyeztem letétbe.Tordán a feldúlt ref. egyházközségi levéltár egy részét a pap egyik boltbólmint oda eladott csomagoló papiros-anyagot szerezte vissza. Az unitárius egyházközséglfi30-tól kezdődött szép, rendezett, gazdag levéltára szintén csaknem teljesens legrégibb része egészen elpusztult, az úrasztali szerelvényekkel együtt. Apap nem volt otthon a tordai harcok alatt, s a gondnok — egy hitvány haszonkergetőügyvéd — a város előtt két hétig folyt harcok alatt nem tett semmit adrága értékek megmentéséért.Mindezek csak mutatványok a sokból. Kisértett gyakran, hogy bár ezt összeírjam,amiről én tudok, de eddig sokféle akadályoztatásom miatt" még ennyit sefoglaltam együvé írásba, mint ebben a levélben.Ki és honnan fogja tudni aztán félszázad múlva még csak ezeket is? Hátmé£ a többit?? ...• * »Két napi megszakítással folytatom a levelet s leveled több pontjára térekmost, hogy végre is nehogy elfelejtsem egy-egy ügyben a választ.Ügy látom, hogy Te rosszabbnak ítéled meg a helyzetemet, mint amilyen azvalóban.Igaz, hogy a nyugdíjam kevés, de legújabban egy hónap óta azt is emeltékhavi 20 leivel. Körülbelöí a havi kenyerem ára ez, mert én nagy kenyérpusztítóvoltam egész életemben. Mióta nem tepsiben sült kenyeret kapunk, azóta a minőségis javult. Ha még a timsót is kihagynák belőle s a legtöbbször nem másodnaposdarabok jutnának nekünk, úgy sokkal jobban meg lennénk elégedve. Deén így se panaszolok. A Bolyai-Egyetem étkezőjében jó ebédem van, s elég is.Az idén nem kellett fizetnem az u.n. rezsiköltséget se, ami csaknem kétszeres-eemelte az árat, a tavalyi év végén s az idéni elején ott a minőség gyengült volt.de most a koszt újra jó. Mindig aggaszt azonban az. hogy mivel most már azAkadémia részére — anyaghiány okából — sem állandóan dolgozom, nehogy megszüntessékezt az értékes kedvezményt. Vacsorára Jancsó Éva jóvoltából az őkdéli ebédjükből kapok nekem estére félretett adagot, jutányos áron. Vasárnap. —mikor az étkező nem működik — a vacsorarészemet eszem meg ebédre s vacsoráradeákosan látom el magam. Reggelire tejet hordatok s ezt macskáimmal felezemmeg.Ezek az állatok most már tehertételeim, de sajnálom őket. Eleinte egy volt,s ez elég is volt; de a Rohonyi-gyermekek még kettőt hoztak maguknak. Tudtam,hogy a dolog megunással végződik, s mindent elkövettem, hogy ne hozzanakmacskakölyköket a házhoz, mert azok végül is reám szakadnak, mivel ezekneka gyermekeknek semmihez sincs kitartásuk, ök aztán elmentek fürdőre, s a macskáka háromhetes távollét, alatt reám szakadtak. Évi kosztjuk kb. egy rend ruhaára. Ezért járok télen nyári, nyáron téli ruhában, mint a falusi muzsikus^ cigány,akinek az úr a téli ruháját nyáron s a nyárit télen szokta odaajándékozni, mikorurak voltak még.Tavaly egy nyári, új, barna, vászonkabátot kaptam ajándékba, a nyár legvégén.Csakhamar ki kellett emelnem a használatból, mert az idő lehűlt volt, sátmeneti kabátomat már hat éve ellopták 3 más ruhadarabommal együtt. Egyiketse tudtam soha pótolni. Tavaly óta aztán 20 kilós régi lefogyásomból pár kilótvisszahíztam, s most a dohánybarna kabátot már nehéz begombolni és nadrágomis szorít. Ha begombolkozom, olyan vagyok, mintha présbe szorítottak volna. Egyhat éves amerikai bakancsom is a végét járja, s most kaptam helyébe egy gumitalpasnem épen nyárára való bakancsfélét. Ajándék-marhának nem nézik a sző-

168 ADATTARrét, s mivel én koromnál fogva is kiestem a hóditni szándékozók amúgy is túlnagyseregéből, elégülten és örömmel élvezem az új lábbelit. Télire elég gondelé nézek mert a téli kiskabátomat elviseltem a tavaly nyáron s az idéni keménytélen, de a tekintetben néhai Bánffy Dezsővel tartok, aki azt mondta volt, hogyvalahogy csak lesz, mert még soha se volt úgy, hogy valahogy se lett volna.Fekete kalapomat az őszre szándékozom kitakaríttatni s ha ez is sikerül:úrnak fogom érezni magam. Elviselt átmeneti és téli kabátom rendbehozása isna?y kérdőjeleket rajzol elém. ha rájuk gondolok. Üjat azonban nem szerzek.Először azért, mert nincs miből, de azért sem, mert már az én koromban többéves befektetést nem érdemes csinálni, mivel azt a halál hamar csúffá teheti.Külön kell végre kiemelnem két áldott lelkű jóbarátomat, kik kifogyhatatlanoka jóságban és figyelemben irántam. Egyik Szabó T. Attila, aki amíg el nemveszítette egy[etemi] tanári állását, sűrűn ajándékozott meg kenyérrel, gyümölcscsel.Most már vagy három éve nagy nehézségekkel küzd ő is. Felesége kénytelenvolt már régebb megszüntetni fogorvosi rendelőjét a megfizethetetlen adótehermiatt. Most a tavalytól szerény fizetés mellett a klinikán dolgozik.Attila azonban minden héten hoz nekem egy régi hallgatóm jóságából fölváltvade néha együtt is kenyeret, vajat, néha szalonnát, veknit, kekszet, nyáronés ősszel gyümölcsöt, többször cukrot. Nekem évek óta paizsmirigy-betegségemvolt — s van tán ma is belőle —. Húst, tojást, sajtot s általában állati fehérjeféléketnem szabad ennem. Ezt hűen megtartom és hogy megtarthatom s jó erőbenélek — koromhoz képest — ezt első sorban Isten után e két jóbarátomnakköszönhetem. András Gusztáv nagyváradi tanár, a ref. tanárképzőben egykorkedvenc hallgatóm, ez a csupán szívjóság-ember az, akinek már a múlt szeptemberóta meghálálhatatlanul adósa vagyok jóságáért. Ennek köszönhetem, hogya kevés nyugdíj mellett is aránylag jól kijöttem s megépültem.Sokszor vergődöm gondokban azért, hogy bármi kevéssel is mivel tudnámviszonozni e két jó tanítványom és barátom jóságát, melyet már mondhatni szégyellekis, hogy elfogadjam. Öle juttattak oda, hogy sok ezer embernél van jobbandolgom.Ez az elmúlt kemény tél engem is próbára tett s a próbát nem is állottamki mindenben.Rossz hideg szobámat s kijáró 10 mázsa fából egész télen december 10-tóltavaszig csak háromszor tudtam +13—15°-on felül kifűteni s febr. 15-től márciuselsejéig kénytelen voltam Rohonyiné Jancsó Éváék szívességéből az ők földgázzalfűtött konyhájukon hálni. A tél emléke a bal karomban most szerzett hűléss ez segítette lefelé hallásom nehezedését is, melyen az ifj. Gyergyai hiába próbáltföljebb segíteni. (Apja már harmadik éve meghalt.)* * *Saját ügyeim s helyzetem túlbő rajzolása után most már a Te leveled alapjána Te munkásságodra térek.Sokan örvendenének annak amiket Te leveledben megírtál nekem s méginkábbtán akkor, ha azt a sok szép és értékes kolozsvári tárgyat, amikről írtál, ők dolgozhatták,vagy tudták volna földolgozni. Én se vagyok kivétel ebben.Szívből örvendek minden közölt hírednek ez iránt; Isten segítsen a továbbiakbanis. Szabó T. Attilával, majd Sebestyénnel és másokkal is sokszor emlegettünk,hogy mekkora veszteség volt Kolozsvár múltja részletkérdései tisztázásáraa Te távozásod innen.Itt most tervezik Kolozsvár történetének egy kollektíva által leendő megiratását.Egy év alatt akarják ezt tető alá hozni! Egy Goldenberg 6 nevű elvtárs ésszaktársan kívül senkit se ismerek e merész vállalkozók sorából, aki bár negyedévnyitis vesződött volna előmunkálatokkal. Ez legalább az ő feladatával, a céhektörténetével van egy éve, hogy foglalkozik... A hamar munka ritkán jó, s biztosraveszem, hogy ez a tapasztalati igazság itt is érvényesül! Régebb azt mondottuk,hogy ilyen célkitűzéshez a tudatlanság vakmerősége kell. Lehet aztán,' A tárgyban megjelent munkája Samuil Goldenberg :CJu;uJ In sec. XVI. P/oduoHa şi schimbulde máríuri. Bucureşti, 1958. (Bibliotheca istorica IV.)

ADATTAR . 1 6 9hogy abból az egy évből épen úgy 2 vagy 3 lesz, mint a Bolyai életrajzból, vagyemlekkonyvbol, s ez meg a jobbik eset lenne.Magunk-féle pozitívumokra építő elmaradott emberekre ennek az iskolánaknincs szükségé. Tartok tőle aztán hogy — mutatis mutandis — alkalmazni leheta vegén itt is Voltaire csípős meghatározását kora nyelvészetére, mely szerinta nyelveszet olyan tudomány, melynél a magánhangzók nem számítnak, a mássalhangzókpedig nem jönnek tekintetbe.Itt ez az adat és tényismeretekre nézve fenvegető lehetőség. Ezeket nemlehet röptében megszerezni s ideológiával lehet ugyan bemázolni, — de elmázolniis. Gázzal pedig nem lehet tojást festeni... De lássák, hogy mit csinálnak!Az ők dolguk... Szeretnék részletesebben is írni az általad mar megirtmunkáid ügyében, de levelem már is hosszúra nyúlt, s így csak azt jelzem újrahogy mennyire örvendek mindeniknek. Hiszen az utóbbi nemzedékben Te voltálés vagy az, aki igazi erdélyi, kolozsvári szívvel tudtál írni a kolozsvári s másáltalad feldolgozott erdélyi tárgyaidról és emberekről.Minden érdekel, amiről írtál. Oh, mennyire szeretném olvasni s nyomtatásban is látni mindeniket! Az utóbbit én már biztosan nem érem meg. mert azén napom már nagyon közel jár a látóhatár nyugati pereméhez, de azt szeretnémlegalább megérni, hogy bár kéziratban, illetőleg gépírásban olvashassam.A gyönyörű Farkas utcai templom újjáépítése története igazában a már megült-háromszázadosünnepély koronája lehetett volna. Entz Géza füzetének 7 is úgyörvendtem volt, mintha csak én írtam volna.Szinte fáj megírnom, hogy e gyönyörű épület hatásának kárára miféle veszélyfenyegetett a közelmúltban. Egyik új iskola internátusának ide szántak helyet,a tornateremtől az újabb tanépület felé. Ezzel elpusztult volna a legjobbés legnagyobb kolozsvári iskolai tornaterem, de elsorvadt volna a legnagyobb éslegjobb iskola-udvar és el a templomnak délről legjobban érvényesült monumentalitásas a térhatás.Igazán megáll az ember esze, hogy miféle emberállatok fejében foganhatmeg ilyen lelketlen, ízléstelen és kicsinyes (ha ugyan nem rosszindulatú) gondolat.Már talajvzsgálati próbaásások is történtek az udvaron. Kár, hogy e felölnem érdeklődtek bár csak nálam is. Hiszen én láttam a század elején épült újépület alapásásakor, hogy ott még 4 méter mélyen is tiszta fekete humus a talaj.Annak idején Paulus Erika a besztercei építésznő majd bele bukott az építkezésbeezért. — Valamiért ez az új terv és munka szerencsére megakadt. Mi aMűemlék Bizottságnál tiltakozni akarunk e barbár terv ellen. 200—250 lépésre chelytől a régi cigánysor kinálva kínálkozik arra, hogy ott a rég tervezett takarítástezzel az építkezéssel megkezdjék s részben megoldják. A folytatás aztán könnyű.Ott egész diáknegyed alakulhatna, szinte a város közepén s mégis fejlődésképeshelyen, a Tanítók házától a villa-utcákig terjedő területen. Ma a kisajátítás sekerül milliókba, mint régebb, s az ottani viskóktól és tehertétel elemektől is egészvárosrész megszabadulna és fellélegzene, s minden és mindenki nyerne vele anem oda való elemeken kívül.Az a szörnyszülött terv, mely egy most divatos beton tömbépülettel akarjatönkretenni az ország egyik legnagyszerűbb műemléke környezetét arra az Ízléstelenés ostoba elgondolásra emlékeztet, mikor itt ezelőtt mintegy 25—30 évvelegyik ittenti nagyság — ki még államtitkárságot is viselt, egyik tervbe vett középületeta főtéren szerette volna fölépíttetni, azon a címen, hogy ott még eléghely van a templom s a régi városháza között. ..A házsongárdi temető síremlékeiről 8 írott köteted különösen érdekel. Errőlés az egész temető-ügyről következő levelemben írok bővebben. Sajnos, nem sokjót irhatok. Itt is a műemlékvédelmi törvénytől várunk jobbulást. Távozásod utánsok régi és újabb kőemlék elpusztult.Nagy örömmel olvastam Kolozsvár történeti helyrajza 9 előmunkálatairól irtörvendetes értesítésedet is. Teljességgel más az, mint az én szerény igényű, tisztána nagyközönség érdeklődésének kielégítésére, vagy megnyerésére szánt népszerűsítő1 A Farkas utcai templom. Kolozsvár, 1948. (Különlenyomat a Református Szemle 1948. évi14-18. számaiból)• Meglelent Bp. , 19B8. (Sajtó alá rendezte: Balassa Iván, Herner János, Keserű Bálint. UtószóBalassa Iván.)1A kézirat sajtó alá rendezés alatt, megjelenése 1994-bec várható.

170 ADATTAR'dolgozatom! Örvendenék, ha időnként szolgálatodra vagy segítségedre lehetnékesetleg szükséges adatokkal. A kolozsvári jegyzőkönyvek átnézésével jegyeztemaz emlékeztető név- és szóadatokat. Szabó T. Attilára való tekintettel is, ki szinténtovább gyűjti már megjelent kötete teljesebbé és tökéletesebbé tételéhez azadatokat. A Te munkád ettől is különbözik. Bár minél több ilyenféle munkakészülne, mert a történeti érdeklődés szitásában vagy ébresztésében és kielégítésébencsak előny származik ebből.Ami Szabó T Attila válasza elmaradását illeti é tekintetben két leveledreis, én kétfelé, kétféle okot sejtek. Egyik, hogy egyfetemil tanári állásából valókimaradása annak idején nagyon megviselte s kenyérkereseti gondokkal is súlyosanterhelte. Magamról is tudom, hogy néha mily nehéz egy-egy levélnek nekikezdeni.De másfelől a levelek is abban az időben sűrűn elsülyedeztek. A tájban öcsémnekSzegedről írott több levelezőjét én se kaptam meg, s egy Balogh .Jolánnakírott hosszabb és főleg műemlékek ügyéről szólott levelemet Ö soha se kaptameg. Hasonló a Te leveleddel, vagy az Attiláéval is megtörténhetett. Annyi bizonyos,hogy ő mindig nagy Szeretettel és megbecsüléssel emlékezik meg Rólad, amikor— elég sűrűn — emlegetünk.» * *Megállapításaidhoz kevés hozzászólásom lehet, mert azt látom, hogy Te nagyobbanyagot és jobban ismersz ezen a téren, mint én. Több esetben újságotadtál és világot gyújtottál nekem is. A Házsongárd nevére kijegyzéseim nyománemlékszem, hogy a városi j[egyző]k[önyIvekben a XVI. sz. utolsó negyedébőlláttam már Hársongárd alakot. Én a Te elgondolásodat valószínűnek tartom. Azthiszem, hogy ismered Orosz Endre 10 fölfedezését az egyik ispotály helyéről, azErzsébet-sétaút feljárója alsó vége és a kis vashíd közelében, ennek balparti végénalól a Szamos és a Fellegvár oldal alja közt. Ö fölvette volt a cellák alaprajzátis. Ezek meg is maradtak a földben. Sajnos nekem már csak akkor szólott volt,mikor már ott az alapfalakat újra föld takarta. Ö akkor azt mondta volt, hogyott a leprások kórháza és temetője helyét találta meg, tikipus lepranvomos csontvázakkal.Orosz rég meghalt. Ügy tudom hogy szokása szerint mindenféle irkadarabra.újságpapirosra és más, nagyobbára féloldalon tiszta használt papirosracsinált jegyzetei az itt élő egyik fiánál, Gábornál maradtak. Megígérte volt, hogybeadja letétbe apja hagyatéka ilyen természetű részét, de az Efrdélyi] Mfúzeum]Eígyesület] megszüntetése után minden elaludt. . (Sapienţi satis est.)Orosz Endre összegyűjtötte volt a kolozsi temető régi sírkövei feliratait is.Ezekből nehánvat még ezelőtt 7 v. 8 évvel én is láttam a helyükön, s kettőt vagyhármat le is másoltam volt. Ezeket ő ki is akarta adni, de én megjelenésükrőlnem tudok.Érdekes, hogy egy Gy[ula]f[ehér]vár és környéki fiskális javakról kiadottnyomtatott jegyzékben "egyik Gyfulalfrehérlvár vidéki mezővároskánál is olvastamén is a „Runozo" utca nevét az 1R60—70-es évekből. Bizonyára ez is a lakói alapjánadott tréfás elnevezés. Az itteni kolozsvári szőlő is valószínűleg német-munkásainemzetiségéről nyerhette a nevét.A Dézsmacsűr telekhelyét nekem még 18A8-Í100-ban mutatta egy ott lakómészáros, a Gyallai (Pap) Domokos akkori házigazdája. Ott volt a régi Dézsmacsűrutca kanyarodásánál, ahol a Nagyszamossal párhuzamosán haladó utca az Eötvösutcával találkozik, a Mikes K[elemen] utca betorkolásán alól, az utca keleti során.Most már arrafelé új házak is'vannak, de a nagy telket ma is jól el lehet határolni.Nagyon meglepett a Zeugma-ütca érdekes megfejtése is.Viszonzásul a sok érdekességre én is egy hasonlóval fejezem be a hosszúranyúlt levelet.Körül-belül 8—9 éve úgy hiszem, reátíukkantam Kolozsvár neve alapjára sa román Cluj eredetére.V Klus nem egyéb, mint az Arpádok-kori Miklüs utolsó tagja. Olyan —akkor szokott rövidítés, mint a Jacobus-ból a Kobus ~ Kabos, az Adamus-ból aDamus — Domos, Tóbiásából a Biás stb. A magyarban a hangfejlődés folyamánOrosz Endre (1871-1945) etnográfus, a kolozsvári Néprajzi Múzeum Sre. Régészeti kutatásokkalis foglalkozott. Régészeti leletekből, néprajzi tárgyakból tobbezres gyűjteményt állított össze.

ADATTÁR:JYJ.aztán a Klusból Klos, ebből a Kolos fejlődött. A Clusnak a románban semmijelentésé nincs Egyszerűen átvétel magyarból. A roman nyelv itt épen ügy azosibb magyar alakot, illetve rövidítést őrizte meg, mint pl. a mezőségi Aronkutaneveben. mely ma a románban az egykor a magyarból átvett Aroncuta maradt-r a magyarban viszont a névadó magyar lakosság kiveszésével a körnvék lakosságánálAranykutra változott. Épen úgy. mint a szintén mezőségi Áron Szíenlt-Miklos Arany-, majd Aranyos-Sz[en]tMiklósra. Így Miklusvárból lett Miklosvár ~Klusvar ~ Kolozsvár. Teljesen ezen a csapáson alakult a német Niclausenburgbólis a Klausenburg. A német elnevezés a későbbi telepesek fordítása a magyarból.Kolombus tojása ez is s mennyi mesterkélt, erőszakos és sületlen vagy tudákosmagyarázatot tesz feleslegessé! A név pedig minden valószínűséggel' az ittvárat építtetett és monostort is alapított első várispán és megyeispán nevét őrzi.Feleséged és leányod kezét csókolva Téged szeretettel ölel öreg bátyád-Kelemen LajosKolozsvár, 1954. VI. 6. pünkösd éjjelénJelzete: MTA Kézirattár Ms 5123/401Kedves János!Pár nappal ezelőtt végeztem be s küldtem el Gyallay Domokosnak" egyilyen apróbetűs 24 oldalas levelet. írtam én egyszer az utolsó püspökválasztásnakidején neki egy még hosszabb — tán 5fi oldalas — nem is levelet, de szinte krónikát.Hosszú időről számoltam be akkor, s a püspökválasztás és mellékzöngéimaguk is sok különféle tárgyat nyújtottak s nem egy szomorúan komikust is.De Gyallaynak akkor én adósa voltam a levéllel. Rendesen ö szokott e tekintetbeninkább adós lenni feledékenysége és rendetlensége következtében, melyekbenmár negyedszázad előtt is nyakig úszott vagy lubickolt. Most is az én levelemre9 hónap után válaszolt, s akkor is elfelejtette kérdéseim egy részére válaszolni.F.n nem reklamáltam aztán semmit, de kamatos kamatot fizettem az ő késésérc.Az ő kinyújtott ideje elég volt egy gyermek elkc-/ re. Én most elefanţi idővelviszonoztam. .Tói tudom, hogy ő ebből semmit se okult, de legalább várakoziks ilyenkor Seifensteiner —. salamoni thönödései közben legalább néha eszébejutattam — nem a mulasztását, mert arról meg vagyok győződve, hogy az nekisoha eszébe nem jutott —, hanem az enyémet s vele magamat is.Azalatt míg egy hét éjjeli óráiban neki róttam a sorokat, sokszor jutotteszembe az én régi adósságom a Te utolsó érdekes leveledre s nem voltam semmivelse jobb véleménnyel magamról se, mint „Domokósz unitáriósz" barátommulasztásairól. A különbség lényege kettőnk között mégis nagy. Ö legnagyobb részbenfeledékenysége és hanyagsága miatt késedelmeskedik én pedig elfoglaltságomés elöregedésem miatt késtem.Az utóbbi ok — sajnos — mindinkább és folyton erősödik, épen fordítottarányban, mint jószándékom és akaratom, melyek többször félre tolták az utóbbiakat.írtam volt Neked talán kézirattári munkám nehézségeiről, s. ha nem tévedek,talán utoljára épen akkor írtam részletesebben, midőn megírtam két hónapikinos erőlködéssel 50 oldalon a 3500 kötetes kézirattar rövid általános ismertetését.Fel szoktam jegyezni a leveleidre, vagy külön kis papiroslapokra, hogymikor válaszoltam. Most hirtelenében nem kapom elé egyik jelzésemet se, s ígycsak megkopott emlékezésemre támaszkodhatom Arra azonban világosabban emlékszem,hogy két levelezőt írtam közben, egyfelől, hogy életjelt adjak, másfelől,hogy egyikben részletezzem és megköszönjem a Sógorod által átadott becses fel-" Gyallay (Pap) Domokos (1860-1970] író. 1924-30 között a kolozsvári Pásztortűz szerkesztéj».

172 i ADATTARdolgozásaidat; az utolsóban pedig tudattam szegény jó Kovács Pista'* barátunkhalálát. Mindkettő hézagtöltő is volt és türelemkérés is, hosszú késésemért.* * *Most, hogy előreláthatólag több estén folytatva írom ezt a levelet, azzal kezdema lényegét, hogy aug. 6-án meghalt az a román tisztviselőnő, kinek helyére, denem az ő munkakörébe engem a Kézirattárhoz fölvettek. Szeptember közepétől ígya nekem nagyon jól fogott alkalmazásom megszűnt. Én azonban előre megmondtam,hogy mivel a kézirattári fölvételezés lassú, sok irmeretet és utánjárást igénylőmunka: díjazásom megszűnése után be bejárok még pár hónapig. Először is hálásakartam lenni a nekem nagyon jól fogott alkalmazásért. De másfelől láttam, hogya könyvtár igazgatójának sejtelme sincs a kézirattári munka természetéről, s nemakartam, hogy keveselhesse az eredményemet. Ezért néhány, darabónként 3—4napot is igénylő nehéz kéziratot félretettem s néhány könnyebbel váltakoztatvarendre utólag fölvételeztem. Most már így megvan az egyensúly, — bár ebbena hónapban nagyon keveset dolgoztam. Időnként jövőre is bemegyek.Ha tíz évvel előbb eszökbe jut engem fölszólítni, még díjtalanul is hónapokigdolgoztam volna már csak azért is, hogy a Kézirattár fölvételezését Erdélyi Pál"épen velem kezdette meg, s ha jól emlékezem kb. három és fél évig dolgoztambenne s több mint ezer kötetet fölvettem.Ezekről a fölvételekről aztán furcsa história derült ki. Feltűnt nekem, hogytöbb helyen sok főlap hiányzik a Kézirattárból, s csak két tele doboz anyag van.Én láttam volt a Farkas u. 8. alatt az Akadémián is egy dobozt ilyen lapokkal,de azt nem tudtam hogy az mint került oda. A rejtély aztán elég rosszul oldódottmeg.Az Akadémián már régebbtől ott dolgozik egy Cámpianu nevű szucsákifiatal, 30 év körüli tisztviselő. Ennek szüksége volt fogalmazó papirosra. Megláttaa nagy doboz féloldalon tiszta lapokat, és senkitől semmit se kérdezve annak kétharmadát fölhasználta saját céljaira fogalmazó papirosnak. Mire észrevették, hogymit praevarikált, már közel 5000 lei érő szinte egy évre becsülhető fölvételemetelpusztította. A békát aztán lenyelték, s az ügyet agyonhallgatták. A megmaradtmennyiséget pedig végre átküldték őrzőhelyére, a Kézirattárba, honnan senki setudja, hogy mikor, ki révén és miért került ki. Jellemző ügy és emberek! .. .£ n _ mint az egyszerű örmény, erre „nem mandak semmit, csak gandalakamit gandalak" . . .Sapienţi satis est...Késői válaszom főoka az elfoglaltatás és fádatságom volt. A napi 8 órás kézirattárimunka 79-be járó embernek igen terhes. Estére sokszor egy sor írásárase éreztem képesnek magam. De e mellett májustól októberig újabb legalább 300embert kalauzoltam a város érdekesebb emlékei meglátogatásánál 3—4-től 50-igterjedő csoportokban. Itt ma már jóformán ide szorult a magyar történet- ésművészettörténet-tanítás. Sok budapesti látogatót is kalauzoltam. Most szeptemberbena magyar nyelv és irodalomszakos tanároknak és tanárnőknek egy 50 személyescsoportját vittem el a Belváros olyan házai megnézésére, hol írók laktak.A legtöbbnek újság volt csaknem minden. Ugyancsak e szaktársakkal jártunk egymásik délután a temetőben is, egy kisebb csoporttal.Erről a mindkettőnknek kedves és becses emlékű helyről szomorú dolgokatirhatok. Ma már az általad és Zsakóéktól 14 feldolgozott síremlékekből nincs mármeg 15-nél több a temetőben, s a XVIII, századiakat se becsülöm többre. Még jó,hogy 1942 v. 43-ban a legjobb 25 darabot bevitettük volt a Régiségtárba ' EgyFilipescu nevű sötétarcú és lelkű barom volt a főgyepmestere a temető sírköveinek.Ez egy időben Budapesten volt temetői tisztviselő, s ott a nagyváros lelketlenségételtanulva, tanultság, ízlés és kegyelet híjján itt irtóháborút viselt a régi,főleg magyar emlékek ellen. Végre kufárlelkű visszaélései miatt megszabadult aváros tőle, de a temető fölött ott lebeg a láthatatlan hóhérkéz.Kovács István (1880-1955) régész, numizmatikus. A népvándorlás korának jeles kutatója volt.Munkásságáról Kelemen Lajos is megemlékezett a Studii şi Cercetări de Istorie 1956-os számában." Erdélyi Pál (1864-1936) könyvtáros, irodalomtörténész. 1900-19 között a kolozsvári EgyetemiKönyvtár igazgatója." Lásd Kohn Hilel-Zsakó Gyula: A kolozsvári házsongárdi Icmetö sírkövei 1700-ig. Kolozsvár,1911.

ADATTAR173A Nagy Gabor-féle nagy gyümölcsösbe sztachanovista házak épültek s ideis hordoztak el kidőlt vagy döntött köveket alapokba. Szabó Károly' 3 a'legnagyobbmagyar bibliográfus sírköve is valószínűleg ide indult meg még valószínűbbennem magatol és nem a saját lábán. Lehet, hogy a tettest megzavarhattákvagy a ko volt nehéz, mert egy közeli bokorba bedobták s ott találtunk reá.Debreczeni Márton 16 síremlékét fadöntés sértette meg. Mindkettő a közé a25 drb fölmentett emlék ,közé tartozott, melyeket talán még 1920-ban a városaz E[rdélyi] M[üvelődési] E[gyesiilet] kérésére díszsírhelynek nyilvánított. Mikor aJancsó Pál 17 síremléke fölfaragásakor ezt szóvá tettük, azt a választ kaptuk, hogya díszsírhelyek is megváltandók. Ez a díszpinty esete, mely abban különbözik amásik pintytől, hogy elibe teszünk egy dísz-szócskát. Ezt meg is mondtam volt.Hasonló az eset a lutheránus temetőben, hol épen így üzletre megy minden.Farkas Lajos 18 sírja eladó, Kőváry Lászlóé 1 *' teljesen elárvult, Melka Vincéé 10az eldobott koszorúk szemétdombja. Egyiket sincs ki megváltsa s lakóikat ma-holnapkidobják. Most rnár a sirbérlet ideje csak 20 év, s a sírral együtt a drága sírköveketis kisajátítják és eladják a sírhellyel. (Igazi aljas kufárság).Dobokán láttam volt az egyik felhagyott román temetőben, hogy a megcsúszotthegyoldali temető agyagját tapasztani hordták, s az unoka így feltapaszthatta pl.nagyszüleit. Nem állunk itt se messze ma-holnap ettől. Még szerencse, hogy itt mára tapasztás nem divatozik.A Téged leginkább érdeklő tárgyakból a müemlékügyről írok legelőbb:Azt már írtam, hogy mikor már Erdély legnagyobb műemlék-kastélya tünkrement, s egyik legszebbnek, a Sz[en]tbenedekinek a felséges nép a fedelét elhordtas egész sereg szép barokk és újklasszikus kúriát szétszedtek a hivatalos hatóságitényezők csendestársi elnézése, illetve szemethuisvása mellett, akkor végre tizévi pusztítás és pusztulás után megszületett az új műemlékvédelmi törvény. Márféléve, hogy napvilágra jött, de sehol semmi nyoma még. Én a szöveget se "láttam,csak „dicitur, quod ratus est."Nagyszerű lenne, ha végre is hajtanák, de félek tőle hogy a végrehajtásnálaz érvényesül, amit én egy alkalommal a törvényre hivatkozva Barbul Jenő könyvtárigazgatótól21 tanultam, illetve hallottam: igaz, hogy vannak törvények, de vannaktekintetek is. Én még senkit itt műemlékrombolásért megbüntetni nem láttam snem hallottam. Bár végre másként lenne, de én a tapasztalatok alapján nem vagyokse derűlátó, se könnyenhivő. A mivelődés és művészet emlékei megbecsüléséhez,védelméhez

174 ADATTAR'szerint nem forgottak fel. A fúrások után s alatt szakvélemény most belékerülthallomásom szerint 12.000 leibe s az ellenvéleményezö viszont 24.000 leit igényelt(Ha lúd: legyen kövér!) Az előirányzott összegből tehát több mint 100.000 leit csakaz előjátékok elnyeltek. Mibe kerül, miben végződik aztán a valódi javítás, csakakkor, ha a szentély meg nem kutyálja magát s össze nem omlik!?Nehogy a majom és az óra története ismétlődjék. Én gyanakvó aggodalommalkísértem ezt a kérdést s örvendek, hogy ez valamiért egyelőre édes álmokba szenderült.Az óvári volt Ferencrendi zárda melléképülete a nyáron lényeges javításokonment át.Erről az épületről a látható részeiből nem csak én, de akit csak tudok mindenkiúgy vélekedett, hogy XVI. v. XVII. századi építkezés. Én azt láttam, hogya város 1605 előtt, valószínűleg a Basta erdélyi urasága idején itt járt Houfnagelfélerajzon már ott van, s így XVI. századi építésnek véltem, azt gondolva, hogya zárdának Izabella királyné kiköltözése utáni ideje táján vagy esetleg épen akirályné ittlakása idején, szükségből, pótlásul építették.Az épület nyár végi restauráló munkája aztán mindnyájunknak azzal a meglepetésselszolgált, hogy földszintjén jó leszelt lóhereives ajtó vezet egyik szobábóla másikba s boltozása is a földszinten XV. századi; vagyis ez a melléképület— amint látszik — legalább is a zárda keleti szárnyával egykorú. Az épület földszintjénmost átalakítások történtek, de ezek a boltozatot nem érintették.Itt említem meg, hogy a tavasz végén egy nőszemély járt nálam b. férjévelegyütt, adatokat kérni tőlem a zárdáról, mert ő írni akar az épületről. Jóhiszeműlegés jóindulattal elmondtam néhány kiemelkedőbb adatot. Pár hét múlvaaztán meghallottam, — mert a cikket nem sikerült megkapnom —, hogy a cudarhazug „ironcnő" többek között azt irta a szinte zord életű domokosrendiekről,hogy az étkezőtermük ablakai azért voltak magasra építve, hogy az utcáról nenézhessenek be azokon s a polgárok ne láthassák s ne hallhassák tivornyáikat ésdorbézolásaikat.E szemtelen és tudatlan hazudozásnál az a legjobb, hogy az étkező ablakaijó 120 méterre estek a kőfaltól, illetve zárdakerítéstől s így a kíváncsiskodóknaka kerítésen egész zsiráfnyáj összetoldott nyakával kellett volna rendelkezniük, hogyaz ablakon át lássák, vagy hallják a föltételezett dorbézolást. Ezt pedig az utcáróllátni és hallgatni már csak azért is felette nehéz lett volna, mert ott akkor utcanem is volt, ahol most a postaépület melletti keskeny utcácska van s a lantornavagy szürkeüveges, ólomkarikás ablakokon felette nehéz dolog leskelődni abból azegyszerű okból, hogy azok nem átlátszók, mint a kiváló nöironc tendenciája, melykétségtelenül azt a nemes célt szolgálta, hogy hazugságával ellenszenvet keltsenaz egykori szerzetesrend iránt.Így felvilágosításaink az ignatos fallet, natis est, derisse szamárpadjára ültettéka hazugot, legalább is az előtt a pár tucat értelmes ember előtt, akikkel erről atudatlan és rosszindulatú firkonc elkövetett hazudozásáról elég széles körben beszélgettünk.A lapban cáfolgatózni két okból nem tudhattunk. Először is én későn értesültema hazudozásról, rágalomról. Másodszor: idejében értesülve és írva se lettvolna valószínű, hogy a pellengérre tevő cikket az a lap közölje, mely azt elkövette.Ma más a morál, mint volt s a becsületfogalom súlyos elértéktelenedésenbukfencezett át.A zárda melléképülete restauráló munkáját azzal kezdték, hogy annak egészfedeléről már a tavaszon, májusban leszedték a cserepet. De készletük új cserépbőlcsak annyi volt, hogy abból csak az utca felől tudták a fedést elvégezni. így aztánaz esős nyáron több mint negyedévig — ázott az emelet belső fele, míg augusztusvége felé "aztán cseréphez jutva a fedést két nap alatt elvégezték. Ez is modernmunka! Jó, hogy nekem nincsenek ily építtetési gondjaim. Akinek pedig van, arrae modern munkarendszer mellétt'is akarva-nem akarva érvényes a régi mondás,hogy a káros embert egye meg a fene.trtam volt talán a volt ref. kollégium udvarán, a Petőfi-utca felőli építkezésekről,....Hosszú küzdelem után az ügy az ízlés és a műemlékkörnyezet nézőpontjábólbalra dőlt el.Nem írok részleteket, csak azt, hogy az új épület földszintje csaknem a tornateremnélkezdődve a régi kollégium-épület keleti végével egy vonalig már kész.

ADATTÁR:JYJ.Ügy mondják, hogy 2 v. 3 emeletesnek készül, s igy már mostani részlete alapjánis megállapítható hogy tönkre fogja tenni az eddigi ódon kép és környezethatástEz már is kétségtelen.De amint a múlt szombaton a Petőfi utcán az Attila-útról hazajövet megállapíthattam,az épület homlokvonala ma ilyen az utcavonaltól s a régi lebon-ÉKtott kollégiumudvar kőfalán belől: NyIlyen félszeg homlokzat nemmaradhat. Nyilván ilyennek gondolhatta el a tervező: [jS ha ez kiépül, akkor a templom környezete legalább egy századig tönkremegy, sőt csak egy szélesebb utcányi területen látható majd délről a templom.Epen onnan takarják el egy hozzá semmiként nem való, elütő és leütő új éoülettömeggel,honnan eddig a legmegkapóbb perspektívája és képhatása volt. A Farkasutcai templomfront egykori nagyszerű térlezáró hatás[á]t mérhetetlenül és ízléstelenülzavarja a Diákház ízléstelen, szükségtelen és értelmetlen tornya. Senki se tudja,hogy miért építették ezt szem- és izlésbántó üres tornyot oda. A múlt tavaszonazonban hallottam egy olyan vonást erről a minden jóízlést és harmóniát csúffátevő épületnyomtatékról, mely megkacagtatott.A volt gr. Nemes-ház egyik lakója beszélte el, hogy az azelőtti két nyáronhetekig nem tudtak alunni éjfél előtt, mert a Diákház épületében lakó altiszti és„alkalmazott" személyzet nyáron rokon, — város- és világlátni bejövő falusi atyafiságánakifjai a torony terrasztetőjén éjfél utánig is furulyáznak és nótáznak, vagyhogy miért építették ezt faj szem- és izlésbántó üres tornyot oda. A múlt tavaszonszokott lakossága miattuk nem tud pihenni .. .Az édes hazai és házi szokások faluról városra a túlságba vitt behozása afalusi tömeg betelepítéssel együtt ilyen nem a legbölcsebb és egyenesen alkalmatlaneredményeket szülnek. Ezeknek azonban hiába való arról beszélni, hogy aváros és falu lakosságának életét nem lehet ugyanazon kaptafára vonni kár ásalkalmatlanság nélkül.A kollégium udvarán folyó építkezésre visszatérve, megemlítem, hogy ott, amost épülő Diákház alapozásánál feltűnően kevés kultúremlék került elő. Mégsírlelet is alig, pedig mindnyájan azt hittük, hogy a zárda temetőjének leleteisürün fognak felbukkanni, ügy látszik, hogy a temető inkább tomplomtól délreés délkeletre húzódott.Előkerült ellenben a volt kollégiumi nagyudvaron egy nagy földalatti boltozatosszoba vagy pince, melybe a mostani öreg kollégiumi épület d-k-i sarka irányátólegy keskeny, kb. másfél méteres, félkörösen boltozott, szűk, csatornaszerü folyosóvezetett. Én is lementem másokkal együtt a nagy teremszerű helyiség kezdetéig.Alját majdnem másfél méteres víz és iszap borította s villanylámpával bevilágítvaláttam az egész helyiséget.Senki se tudta magyarázatát ennek a különös földalatti, mintegy 9 méterhosszú s kb. 4 m. széles törpeboltozatú helyiségnek. Én abból, hogy a ma is állórégi kollégium sarka felé vezet a csatornaszerü lejárat ürege, arra a nagyon prózailehetőségre következtettem, hogy a helyiség valaha a régi épületnek, vagy esetlegaz az előttinek emésztögödre lehetett. Ez ellen szól azonban az, hogy az ily helyiségekneka penetráns, jellegzetes szagja itt nincs meg. Az építkezés miatt az odahordottfövény és mésztömeg, téglarakások és emelődaruk miatt a hely most márhetek óta újra hozzáférhetetlenné vált.Építkezésről lévén szó, megemlítem, hogy a volt régi Városháza és a KendeffyAdám-féle palota hátsó udvarán, a Király utcára homlokzatolva két hónap ótaegy háromemeletesre tervezett bérlakás épül, 30 család számára. Már az első emeletfalait is felhúzták s most is dolgoznak rajta. Az egész belváros területén ez azegyetlen nagyobb méretű lakóház az utolsó 12 évben, mely születendőben van.Tavaly a volt Minerva nyomdaépületét is kibővítették. Az építés 2 évig folyt.Kívülről alig látszik valami belőle, de a volt unitárius kollégium nagykönyvtárábólnézve kiadós építkezés volt. Ez a'zonban nem lakóház. Közel oda, a volt zsidó-

176 ADATTAR'fürdőn is másfél évnél tovább dolgoztak. En igazán nem tudom, hogy mit mertkívülről semmi se látszik a nagy munkából, mely hónapokig akasztotta a 'közlekedést.Két helyen azonban meglátszik a haladás. A volt honvédlaktanyán alól újutca nyílt a Magyar u. felé, keleti oldalán egy sor egyemeletes munkáslakással. 1Kövespadon pedig terjedelmes miliţia épületet emeltek, tán a tavalyelőtt. Én kb 2hónap előtt láttam csak meg, midőn a Györgyfalvi útra a Kövespad utcán indulvaeltévesztettem az útat, s ide kerültem és zsákutcába jutottam, mert az új épületekneka Zápolya utcával párhuzamosan nyitandó utcája még nincs meg.A Te innen való távozásod után részben 1940—44 között, de azután is nyúlta város apró földszintes házakkal a Papfalva felé vezető út mentén legalább negyedkilómétert,ha nem többet s Kajántó felé a patakvölgyön, kivált az országút mellett.Szamosfalva felé is sok apró ház épült s kitöltötte az én közel 60 éves idejöttömkormég 2 km város és faluközét. Szamosfalvát már több mint két éve közigazgatásilagis a városhoz csatolták. Ezt már előbb is irtam volt.A határ is tele házakkal és házcsoportokkal.A Borháncsban, Györgyfalva felé egy most már 30 házból álló faluszerütanyacsoport van, külön román templommal és állami iskolával. Tavalyelőtt KristófGyörggyel 22 és Szabó T. Attilával arra járva nagy meglepetés volt számomra ezaz új telep. De hasonlóan meglepett az is, hogy az Elővölgyben a régi tófenékrétekszélein szintén több 5—10 házból álló épületcsoport alakult, melyek előreláthatólagidővel egy több kilométeres házsorrá fejlődnek. Ilyenszerü falufarkokat láttampár év alatt autóbuszon Tordára járva s visszajövet Röd s Pusztasz[en]tmártontólaz országút felé kiépülve s Koppánd végénél. Az ajtoni völgy egyik mellékvölgyébenTorda közelében pedig a Basta-korban elpusztult Petlend — melynek aXVI. sz-ból két unitárius papja nevét ismerjük — most föltámadt. Román telepesekkelúj falut alapítottak ott.Faluszámba megy az a 23 telekből álló, a hegyéi féloldalára épült telkesházsor is, mely Felektől 3—3,5 kilóméterre az Árpád-csúcs felé vezető hegygerinciút Mikes falu irányában levő oldalára épült.A felszabaduláskor Mikes lakói ennek a fogalomnak a kelleténél tágabbértelmet és gyakorlatot adva, a kezük ügyében esö városi erdőből jó 2—300 holdatelloptak és eladtak. Annyira elpusztultak arra az erdők, hogy a Szálasbükk gyönyörűegyenes fáiból egyetlen egy se maradt, s a Majláth-kút közelében egymástól 2—300méterre meghagyott két csonka tölgyfából is már csak egyik pusztul ott.A mikesiek úgy látszik, hogy a kommunizmust túl lazán és egoizmussá sülylyesztvegyakorolták, s önzésükben odáig mentek, hogy egy részük kitelepedetta lerabolt erdők szélére, hogy midőn azok 20—25 év alatt kinőnek, ne kelljena faluból 3 km utat tenni a lopott fáért, hanem előttük legyen az. Régebb az ilyentelepet fölégették.Az a terület, hol ez az új település alakult 750—800 m magasságban, fekvőklimatikus gyógyhelynek volt alkalmas, épen a 150.000-re nőtt nagyváros mellett.Elszalasztották az alkalmat a megteremtésére.Szélesedett a város Monostoron is, a hirhedt Kalános utca s a hosszúra nyúltMező utca felé is, valamint a Szászfenes felé vivő út egy részén s fenn a Házsongárdtetején is. Itt több, foghijasan épült új utca keletkezett.Mikor ide jössz, lesz mit nézzél. Reá se ismersz ezekre a külső részekre.Hát még ha az 1859—Gl-beli Veress Ferenc-féle fölvételekkel hasonlítjukössze!? ...Ezekből most egy városbelső sorozatot üveg alatt kiállítottak az Egy[etemi]Könyvtárnak a kórház felé eső szárnya első emeletén. Állandóan szép számú egyetemihallgató és hallgatónő nézegeti. Legalább így fogalmat nyernek a majdnemszáz év előtti Kolozsvárról.Azt már írtam tán a tavaly, hogy ezek a régi Magyarországnak s természetesenRomániának is a legrégibb városbelső fölvételei.»• Kristúl György (1878-1965) irodalomtörténész. A Pásztortűz főmunkatársa. 1922-t61 a kolozsváriegyetem tanára.

ADATTAR177Mindenből nagyon kiesve, elmaradok rendre az itteni szellemi élettől isMostmar az Unitárius Egyházi Levéltárba járok be e hónaptól rendszeresenMar 47 eve, hogy ez a levéltár a kezem alá került. Sok szép tervvel és jóakarattalindultam neki itt is a szép anyagnak amig az egyházközségi monográfiákügyének balkezes „elintézésével" kedvemet nem szegték.Nálunk a levéltárügy megelőzte a korát. Itt a Quieta non movere a gyakorlatbanbevált alapelvét csúffá téve a levéltár az utolsó 15 év kivételével mindenévtizedben költözött. Ez ugyanannyi fölzavarás, s a levéltáros helyi tájékozódásának.— ami a keresésnél oly fontos — minden egyes esetnél megölöje, de legalább ismázsáz béklyója.Érdemes volna leírni ezeket a változatos merényleteket a levéltári érdek ésszellem ellen, melyeket csaknem kivétel nélkül a „rólam-nélkülem" barom-receptjévelintéztek el. Én és az ügy voltunk a barmok s most a Levéltár eljajgathatnáa nagy színpadi mondást a Bánk bánból: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én!"...Szerencsére anyagára, ez nem vonatkozik. De igen feldolgozására ismertetéséres publikációról nem is beszélve, bár erre való anyaga kijelölésére, amikrealkalmas lettem volna pedig! ...Most az életem végső hónapjaiban már késő behozni azt, amiben megakasztottaks kedvemet szegték. Most igyekszem a többszöri költöztetés és az 1944 őszihivatlan vendégjárás szépséghibáin javítgatni, hogy a közelgő vég idején utódomnakkevesebb baja legyen ezzel az jobb sorsra méltó levéltárral.Az egyházközség levéltára is nagyon becses, de azt nem én kezelem(Más se.)• * » -A Téged érdeklő eseményekből megemlítem, hogy a hónap közepén a Farkasutcai nagy templomban Vásárhelyi Boldizsár-emlékünnepély" volt nagy közönséggel,emléktábla leleplezéssel. Az ünnepi szónok — a dési ref. pap — azonbanVásárhelyinek csak dési tevékenységével foglalkozott. Lehet, hogy az ittenivelDésen az ittvaló pap foglalkozik, vagy tán arról külön alkalommal emlékeznekmeg. (Ezt csak tréfából írom.)Az ünnepély kedves és jó benyomást tett megemlékezés volt. Engem azonbanzavarólag érintett az, hogy a Sebestyénnel 24 készített festett faemléktáblát a szószékkelszemben a szentély kezdeténél levő szép gótikus nagy hátaspad szép csúcsívesdíszítményei egy részének eltakarásával szegezték föl.De azt tán nem is tudod aztán, hogy a templom I. Rákóczy György-féleújjáépítése és ref. föl szentelése emlékére is annak idején szintén Sebestyénnelhatalmas, nagyméretű, diszes emléktáblát festtettek szövegében a templom rövidés tömör történetével. Ez a tábla az északi kis oldalajtó fölött áll, s díszévé válika templomnak; melyet már évek óta a téli hónapokban istentiszteletek idejénföldgáz-fűtés melegít, mint a legtöbb más kolozsvári templomot is. Most, a VásárhelyiBoldizsár-emlékünnepélyen is kellemes +15—16 meleget élveztünk.Meg kell emlékeznem szegény jó néhai Kovács István barátunk halálárólis, melyről egy levelezőn a temetés után tudattalak. Öt rák vitte el, de ritka kivételesenkevés szenvedéssel. Annál többet szenvedett évek óta a köszvényével,mely gyakran pokollá tette az életét. Volt idő nyugdíjba menése után, — midőna bürokrácia jóvoltából 200 s néhány lei nyugdíjból kényszerült kínlódni, inkábbmint élni — hogy a hivatalától két és fél kilóméterre esö útját oda s vissza újrapénz hiányában órák alatt, — közben kényszerpihenéseket tartva — tehette meg.Gyötrelem volt csak látni is ezt.Utóbb nyugdiját valamennyivel emelték, de mivel felét ennek vele egy épületben,de külön lakó feleségének kellett adnia, igy utolsó évei a legszűkösebbenmondhatni nélkülözések közt őrlődtek le. Szerencsére végre ide helyezett szak-" Vásárhelyi Boldizsár (1802-1942) ref. lelkész. 1894-től Désen lelkész, majd 1914-18 között esperes.1921-23 közöli Kolozsváron esperes.=' Lásd az 5. sz. jegyzetet.1.2 — Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2 I

178 ADATTAR'kivál °íial á t ba " " a f>" on ,segíthetteertesultunk súlyos bajáról.lehetőségéig, hogy épen nem éhezett. KésőnAugusztusgettünk ott.13-án elmentünk Sebestyénnel meglátogatni s jó félórát elbeszél-Mármegenni.még egy kis szelet tésztát vagy negyedcikk finom dinnyét se tudottÉn még egy hónapra ítéltem életideje maximumát. Ez szombaton volt Hétfonaztán megkaptuk a hírt haláláról.Aránylag sokan voltunk a temetésén. A román szakfolyóirat részéről engemkértek meg nekrológjára s az írói repertóriuma nemsokára megjelenik. Én aztírtam róla, hogy pályája kezdetén mesterként tűnt föl, s igazában az első világháborúáldozata lett. Azutáni élete valóban csak hosszú haldoklás volt, sok keserűés sötét nappal. Természetesen hallgatnom kellett a legkeserűbbröl és legsötétebbről.Én láttam volt ezelőtt 12—13 évvel egy tucat kisebb értékű szakdolgozatát.Egy-kettőn kívül kis terjedelműek, de nagy értékűek voltak s tudtommal legfennebb1—2 ha megjelent belőlük azóta.Az özvegy ezeknek alig felét tudta — két hónap múlva — előadni. Egyet sehoztam el, hanem arra kértem, hogy a fiával együtt keressék mind össze azokat.Szeretném, ha nem maradnának kéziratban, értékük mellett már csak azért se,ipert mindenik egy-egy ragyogó gyémántszem, vagy más drágakő-darab.Különböző megszakításokkal az ötödik éjjel jutottam idáig. Mcv.t még háromhosszú válaszom vár elintézésre. Legalább egy hét estéi mennek reájuk s mirekészek: új levél és tudakozódás érkezik. Ha nem volna más dolgom, akkor jószórakozás lehetne, de igy sokszor terű és gyötrelem egy-egy hosszú levél megírása.Ebben csak az a kevés jóbarát kivétel, akitől — mint Tőled is — elnézéstés megértést kérhetek a késésemért.Beállottak a hidegek. A 800 méteren felüli hegyeket vékony hóréteg leptebe, de itt az a vetésekről — sajnos — hiányzik. A jó termés mellett az étkezőbenkét nap óta minden második nap puliszkát kapunk s a kenyeres üzletekben állítólagugyanily időközökben málé lesz. Én szeretem mind a kettőt, s megélekezzel is.Feleséged és leányod kezét csókolva Téged ölel öreg barátod:Kolozsvár, 1955. XI. 26. szombat; éjfél után(Tehát már. 27-én.)MTA Kézirattár Ms 5123/408.Kelemen Lajos.3.Kedves János!Már tán egy éve is van annak, hogy nem kaptam Tőled levelet. Nem isvárhattam gyakran ezt, mert a magunkféle elvonult embernek még városon is elégeseménytelen az élet s ez még sokszor jobb is így.A Te leveleidben azonban ha kevés is volt az eseményhir, annál gazdagabbanpótolta azt számomra egy-egy értékes történeti dolgozatod Kolozsvár múltjának,városrészeinek feldolgozásáról.Ezeket én mindig többször is elolvastam, s összegyűjtöttem és sokszor fájtnekem, hogy ezek miért nem látnak .sajtónapvilágot. A közönség nagy tömegeitérdekli a múlt, mégpedig annak nemcsak lecsepülése, hanem különösen megmaradtemlékei s azok története. Ezt én eléggé látom, csak abból is, hogy milysokan érdeklődnek tőlem a város régi épületeiről: templomairól, városfalairól ésa kevés bástya hivatásáról, múltjáról. Én szívesen is igyekszem tőlem telhetőlegés a kérdezősköclök alapismereteihez mérve megadni a felvilágosításokat, de ezzelviszont sok időm telik el.Már régebb megpróbáltam — ezért is — megírni is egy-egy fellobbant hangulat-és idöalkalom együttes összevágása ritka idejében röviden és az itteni kö-

ADATTÁR:JYJ.zonses tudásához mérve egy — mondjuk — tájékoztatót. Dgy-ahogy el is készültegy ily népszerű „munkálatom" kb. 80 gépoldalas terjedelemben.-" 6 De közben aSz. Mihály templomról írott tán három és fél oldalnvi részt ki kellett volna bővítenems a Farkas utcai templomhoz is úgy találtam, hogy változtató és bővítőkiegészítések férnének reá.Aztán úgy láttam, hogy az építészeti emlékekhez nagyon reá férne azoktörténelmi vonatkozásaival is kissé bővebben foglalkozni, mert itt tulajdonképpenmár csak az 1918 előtt tanult nemzedéknek van annyi-amennyi az idő rostájábólmég megmaradt olyan történelem tudása, melyre építni lehet. Ehhez vehető mégaz 1940—44 között magyar történelmet tanult nemzedékből az, amely megmaradts itt él.Arra, hogy a többiek mit tudnak s mit tanultak, elég annyit emiitnem, hogya magyar ifjúság 1921—40 közötti magyar történelem tanulása — néhány tanulnivágyón kívül — szinte teljesen a vallás-órákra zsugorodott. És hogy ott is milyeneredménnyel, arra jellemző az az eset, amit most ide írok.Egyik érettségi kormánybiztos — tán épen Seri Valér — elé 1920—30 körülegy Bocskai István nevű református magyar ifjú került az érettségin vizsgára. Ak[ormány]biztost megszállotta a jóakarás, s az ifjúnak azt a kérdést adta fölhogy beszéljen Bocskai Istvánról.Ez aztán még azt se tudta, hogy Bocskai István erdélyi fejedelem is volt,nem is beszélve élete és jelentősége más tudnivalóiról.Természetesen elbukott.Most aztán a mai itteni középiskolákban nincs vallástanítás, s az ezekbentanuló magyar ifjúság még annyit se tanulhat a nemzete és egyháza múltjáról,amennyire még az előző levéloldal praedictus nem épen magisterének még alkalmalehetett volna.A tervben vett kolozsvári ingatlan-műemlék tájékoztatóhoz azért jónak vélnémegy olyanféle- 10—15 oldalas várostörténetet is bevezetésként elébe tenni,mely legalább fő vonásokban Napocatól kezdve, Kolozsváron át Clujig tájékoztatnafőleg azokról az időkből, melyekből építészeti műemlékeink reánk maradtak.Erre megfelelően átdolgozva alkalmasnak vélnék egy olyanszerü vázlatos várostörténetet,amilyent hirtelenében tán 1942-ben a Kolozsvár — Művészeti Hetekkötetében'- 8 kellett megírnom.Az erre szóló minisztériumi felszólítás kelte és kézbesítése között szinte 3 hétvolt az időköz. Nekem tán 8 v. 9 napom maradt a 900 éves múlt megírására, amindennapos elfoglaltatásoktól fáradt éjjeleken.Ha azelőtt nem sokkal nem kellett volna ezzel a tárggyal egy városvezetőiképzőtanfolyamon egy-két órás előadás számára foglalkoznom: nem is mertem volnavállalni ezt a gyorstalpaló munkát. Ott gyorsírással papirosra tették az előadásaimat,s azt kijavítva és kissé átdolgozva használtam aztán fel, hogy a kézíráskorelhanyagolt föltárásának — úgy, ahogy lehetett — megfeleljek.Ide akkor B[uda]peströl az akkori kiállítással kapcsolatban egy Pölöskei nevűkönnyű fajsúlyú embert küldtek volt le, ki ideje nagy részét a színházi kardalosnőkután futkározva fecsérelte el. A rendezés hibájából a leküldött könyvek százaitvisszavitték Bfudalpestre. Az itt elkelt kb. 100 példányból hatvanat az akkor ittvolt Szabadegyetem hallgatói vettek meg.A kolozsvári közönség meg se tudta volt, hogy 2 pengőért egy elég tartalmasbekötött kötethez juthat, mely adta Komárommegye műemlékeit is.Pótlólag újabb 100 példányt kértünk. Tízet küldtek késve. Addig a Szabadegyetembezárult, hallgatói (600) szétoszoltak, s itt még a 10 példányból is kettőtén vettem meg, mert nekem még példányt se adtak.Jó messzire visszakalandoztam a mellékkörülményekre. Ez mind gyakrabbanmegesik velem. Vénembori hiba. Abbahagyom s márcsak azért is, mert kitanulhatátlanfogású hazai irótollam se hajlandó a kezemnek engedelmeskedni, s ezértmost kihajítom az ablakon." A végleges kézirat 1958-ban készült el. Kolozsvár építészeti és művészeti emlékei a X/Xszdznci közepéig. Megjelent Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok Bukarest. 1984. Sajtó alárend ; B. Nagy Margit. 105-164.•-> Kolozsvár története. In: Művészeti Hetek Kolozsvár 1942. május 9— június 6. Bp. 1942, 9-22.

160 ADATTAR'Vele dobhatnám ezt az iszákos természetű levélpapirosát is, mely pl. az aláhúzottszót csak ötszöri nekikezdésre és kétszeri megszakítással' fogadta be vagytűrte el, hogy reákerüljön.A kidobott helyébe befogott új toll egyelőre jobban fog ugyan, de ennek ismegvan az a nem minta-tulajdonsága, hogy a tinta gömbölyű cséppé alakul a hátáns folyton azzal kecsegtet, hogy a levél szövegére ott tesz óriási plakát-pontot, aholse a szép- se a helyes-írási szabályok nem kívánják.* * *Most azonban hagyom a régmúltat és a jövő terveit s a közelebbi múltból azutolsó levelemre térek vissza.Jól emlékezem reá, hogy én abban Gyallay Domokos közös barátunkra morfondíroztam,mert Ö egy hosszabb levelemre • több mint fél évig nem válaszolt.Ahogy én a kedvetlen hangulatban írott levelet Neked megírtam, pár hét múlvaDomokostól hosszabb és érdekes levelet kaptam, melyben arra is választ kaptam,amit kérdeztem tőle.Már akkor sajnáltam zúgolódásomat, s most ezt Neked is meg kell írnom.Ha meg volna még a levelem, az akkori — más bajok miatt is — kesernyésrészt dobd vagy égesd el.Domokos soha életében nem volt a rendben mintaember, (aminthogy én sevagyok, de más mértékben, kiadásban és vonalon), azonban azt nem szeretném,hogy ez a gyengéje épen az én más bajoktól is befolyásolt keserű soraimbanmaradjon hátra. Égesd el akár az egész levelet is, — ha még megvan. Reád bizomhogy mit cselekedj. Igaznak igazat írtam.* * *•Ezek után pedig ott kezdem a folytatást, ahol legelői is tehettem — sőt kellett— volna kezdeni.A Bőrgyógyászati Klinikán írom ezt a levelet.A térdszallagrend mondását emelam védőpajzsomnak és tele torokkal kiáltomfeléd: Ártatlan vagyok!. . .Még március 24-én kezdődő-tüdőgyulladással a Belgyógyászati Klinikára kerültem,hol hamar legyőzték szerencsésen ezt a bajt. De ugyanakkor a jobb alsólábszáram közepe táján egy borsszemnyi vörös pattanásból előbb y alakú kisebbvörös folt fejlődött, s ez két nap alatt majd háromszorosra nőve, oda ragasztottaz ágyba.Oltásokat kaptam, kezeltek, s vissza is fejlődött s nyolcadnapon kibocsátottak,s még egy hétre otthonra ítéltek.Azt azonban nem mondották meg, hogy maradjak az ágyban, fekve s én aztánaz asztalnál ülve írtam és olvastam csaknem egész nap. Lehet, hogy valamitőlfertőződtem is, mert egy hét alatt gyógyulás helyett a lábam eldagadt. Ekkor elmentemVeress Ferenchez, aki orbáncra gyanakodott, s fiával bepártfogolt a BorgyógyászatiKlinikára. Április 16-tól aztán itt vagyok. Többféle oltás után mostmár holnap (V. 7.) haza engednek, de otthon is az ágyat s a szobát kell mégegyelőre őrizzem. Szerencsére nem orbánccal gyűlt meg a bajom, de így is elég,hogy két hónapom elveszett a már úgy is rövid hátralevő életemből.Egyetlen hasznom a bajból, hogy különböző levélhátralékaim leőrlésében annyitszorgalmatoskodtam, hogy ezen a levélen kívül 176 oldalt írtam innen és hazulról.Ezek között volt még 22 oldalas is. A legtöbb pedig 10—16 oldal. Üjra Romániaés Magyarország levelező-tagja lettem.* * *Két mulasztásom különösen izgatott.Egyik, hogy Egyházamnál, hol a múlt év novemberétől fogva havi 300 leivelfizetett tisztviselő lettem, ilyen idnfoghíjas levéltárost kaptak csak bennem. Igaz,hogy negyedszázadig viszont díjtalanul állottam rendelkezésére ott az Egyháznak,

ADATTAR181de igaz az is hogy munkám csak a legszükségesebb mértékre szűkült. 1942-től abombaveszély miatt elzárt történelmi anyagban pedig akarva se lehetett évekigdolgozni. Egész szolgálatom vegetatív volt ott. Tudtam, hogy mi hol áll. Ismertemaz anyagot, s ha néha kellett valami: hamar ki tudtam keresni s elő tudtam adniEvekig ez volt minden szolgálatom.Megkezdtem volt szolgálatom legelején még 1909—10-ben az anyag XVII —XVIII. századi része legjavának áttanulmányozását, kijelölését, helyenként mégmásolását is, de mindez félbe maradt s most már reménytelen kiadósabb eredményrőlálmodozni.Azt a hasznomat azonban most is veszik, hogy az anyagot ismerve, ha kellvalami, úgy velem érhetnek el még mindig a legtöbbet s "időnként folytatom azitt lévő és kívülről is időnként kapható XVII. századi anyag másolását, amiresajnos — az Egyháznak más szakembere egyelőre nincsen.Lőrinczi Mihály teol[ógiai] tanár vagy 3 év óta foglalkozik anyagmásolással isidőnként, de neki még sokat kell tanulni és gyakorolni.A másoláshoz és másoltatáshoz az 1920-as évek elején a teológusok megszervezésévelés tanításával is szerencsét próbáltam. Egy darabig döcögött is a dolog,de aztán 1924 v. 25-ben olyan újoncokat kaptam, akikből egyetlen egynek se voltbecsületes, olvasható írása, s a latin nyelvismeretük is oly kevés volt, hogy amegkezdett munkát abba kellett hagyni velük, s az aztán ezen a vonalon véglegmegszakadt.A másik aminek félbeszakadása izgatott, egy közösséginek tervezett munkamegakadása volt.' Jakó Zsiga célul tűzte ki 1540-től (esetleg 1526-tól) 1767-ig — az első nyomtatotterdélyi címtár (Schematismus) megjelenéséig, — az erdélyi tisztviselői névjegyzéklehető teljes feldolgozását, összegyűjtését, a megmaradt levéltári anyag alapján.Én már legalább egy évtizeddel ezelőtt előbb adott alkalmakkor,, utóbb párkisebb családi levéltár ily célkitűzésű átkutatásával megkezdtem volt ezt a munkát,de egyedül nem is gondolhattam ily évekig tartó hangya-munka elvégzésére s aNagy Schematismusra.A Béldi és a megcsonkult s így is három felé szakadt és őrzött egykori balázstelki,majd küküllövári kis Haller-levéltárat és a P. Horváth l[evél]t.ár Suki osztályánakegy részét és a Lázár-l[evél]tár Kilyéni Székely osztálya, valamint a Pák«iSárosi-levéltár 1760-ig terjedő anyagát átnéztem s kijegyeztem, de aztán ettől acsak alkalmilag s nem tervszerűen és rendszeresen végzett munkától más dolgokelvettek s hosszabb ideje nem dolgoztam ebben az irányban.Jakó tervét megismerve, rögtön átadtam neki a Sárosi l[evél]t[á]r nem mindenbenmegfelelő anyagán kívül egész eddigi gyűjtésemet, s ugyanakkor esti másfélés néha két órás munkával megkezdtem Kolozs megye jegyzökönyvei feldolgozását.Ezt a XVII. század végéig már csaknem teljesen el is végeztem, mikor-a klinikára kellett bevonulni.Tudom a már ismert jegyzőkönyvekből, hogy a XVIII. századi anyag szennyes,s ezt elvégezhettem volna azalatt, mig a klinikán kellett feküdnöm. Legalábbegy megyével kész lehettem volna!De tán csak a nyárom elvégzem.Az ars longa, — vita brevis tudata sokszor bánt. Ha ezt a munkát csak 1945-ben elkezdtük volna, most az Erdfélyi] Múz[eum] anyagán már rég túl lennénks az All[ami] kerületi L[evél]tár anyaga jó részén is.* * *A megyék anyagából pár napig a kezembe került Udvarhelyszék 1581-enkezdődő perjegyzökönyveinek első csomója. Szabó T. Attila a hely és határnévanyaga nézőpontjából már a XVIII. sz. tizes éveiben járt, mire én megrokkantam.Nagybecsű anyag s ott hevert kihasználatlanul a székely anyavárosban.

182 ADATTAR'Három középiskola 6 történelem s tán ugyanannyi magyar nyelv- és irodalomtanára Udvarhely városában nem ért reá ezzel foglalkozni. Névnapozni és disznótoroznireáértek.Tiszti címtári s főleg ügyvédnév anyaga nagyon gazdag. Találtam olyan perlekedőt,alti 18 ügyvédet vallott.A hosszú idő alatt, míg nem írtam Neked, sok minden történt itt, ami Tégedérdekel. Néhányat megemlítek.Azt írtam volt már, hogy szigorú új műemlék törvényünk született. Csak aztána végrehajtás is szigorú lenne! Hiszen az eltelt utolsó 12 évben mérhetetlen éshelyrehozhatatlan károk történtek.Azonban a végrehajtási utasítás — tudtommal — máig se született meg s akártevések legtöbbször tudatlanságból országszerte folytak még tavaly is.A szép sz[en]tbenedeki kastély fedeletlen rom már. Keresden a kastély egyrészét gabonaraktárnak szánták. Könnyen megeshetik, hogy ez a terhet ki nembírva, összeomlik. Azt írtam volt már, hogy az aranyosmedgyesi kastély egyikrészét a fizetett őrizője adta el szekerenként építőkőnek a maga javára. Mikor aref. pap ezért a hatósághoz ment, ott azt kérdezték a bölcsek, hogy a kastély azövé, hogy azzal bajlódik?De nem is írok ezekről.Széleskörű felvilágosítás, tanítás lenne szükséges ezen a téren, sajtóban, rádióbanelőadássorozatokban, kezdve az iskolán, mert a nélkül a törvény holt betűtömegmarad, s a pusztulás tovább folyik.Én itt a világból kikapcsolódva nem hallottam ilyesmikről semmit. Azonbanengem hívtak Marosvásárhelyre Maros raion műemlékei ismertetésére, s ugyanottnemrég Farczádi Elek dr. tanár vetített képes előadásban ismertette Marosvásárhelyműemlékeit.Lehetséges, hogy ezek a lépések már az új műemlék-törvénnyel állanak összefüggésben.Nekem azonban erről pozitív értesülésem nincsen, s az én előadásoma betegségem miatt egyelőre elmaradt, s legfennebb a jövő hónap elején ha lehetszó róla. Hivni akartak Régenbe is.Szívesen megyek, ha hívnak, mert. ió ügyet szolgálok vele. Ezzel a kérésselkapcsolatban áll az is, hogy az itteni helyi Műemlékbizottság már több mint kétéve feloszlott, s az új máig se született meg. A réginek hiányzó helyeket betöltőO mathematikai hatáskörével én is tagja voltam Ez a bizottság ahhoz a bizonyosnyeletlen késhez hasonlított, melynek nem volt pengéje.Évente egyszer-kétszer hívták össze. — s legtöbbször szalmát csépeltünk.Utoljára a Petőfi v. Avram Iancu utcában tervezett Diákház ügyében tettükezt, ahol minden felszólaló a tervezett ízlés és műemlék-környezet merénylet szándékaellen beszélt, s az eredmény az, hogy a kétemeletes regati bérkaszárnya atornateremtől a régi kollégium keleti falsorával egyvonalban a tél- végére már fedélalatt volt. Most aztán ott éktelenkedik, első sorban a Ráluca Ripan volt rectormagnifica dicsőségére, aki ugyan kifelé azt hangoztatta, hogy neki mindegy, hogya Diákotthon hol épül fel, azonban semmit se tett ezen a címen a környezetbebotrányosan nem illő épület oda építése ellen. Qui tacet, consentire videtur. Deő csak kifelé hallgatott, ellenben a minisztériumi kuliszák mögötti sikeres működésemutatja, hogy mit tett.Vele egyforma szerepe volt itt a volt elnök Daicoviciunak is. Ő a római ésdák ásatások kiváló szakértője, de a műemlékügyek közép és újabbkori ágábanse készültsége, se ízlése nem érdemesíti vezérhelyre. Mérget vennék reá, hogy amegoldás lényegében teljesen azonos szerepe volt többi hallgató baj(csináló)társával,s hozzá talán még oly vakoknak és ostobáknak tart minket, hogy ezt nem láttuk.Az ízléstelen épület azonban megvan, mégpedig olyan alaprajzú homlokzattal,mely azt a tervet árulja el, hogy valamikor a továbbépítésben a gyönyörű öregtemplomot egészen ketrecbe tegye.

ADATTAR183Az asatasokkal kapcsolatban talán már régebb emiitettem a Sebesvár (Bologa)kozeleben, a Sebes—Körös völgyében állott egykori római állótáborhelv kiásatásátEz többek között azzal a nem is meglepő tanulsággal is szolgált, hogy a vidékelső megszállásától hosszú ideig a magyarok is használták. Annyi eszük ezeknekis volt, hogy ha romokban is, de mégis félig készen kaptak valamit, inkább aztépítették ki, mintsem „hegyre hordják a földet".Ezt a várat — úgy látszik, hogy a nagy-tatárjárás tette tönkre. Ez után jóvalépült föl azután a hegyen az új Sebesvár, melyről csak a XIV. század első harmadátólvannak adataink. Meg vagyok győződve, hogy teljesen így lehetett Marosvécsenis, hol a római castrum a későbbi és mai vár volt gyümölcsösében fekszik.A vécsi várat már 1228-ban említő oklevél Vecheu-je még ez a római alaprakiépített vár lehetett. A tatárjárás után épülhetett ki itt is a mai vár. melynekalaprajzi, de még külső felépítése is meglepő egyezéseket mutat Fogaras várával.Csodálom, hogy ezt szakemberek sem látták még meg. Egyik kiadványban a kétvár képe egymás alá került, ugyanazon lapon. Valósággal kiabál itt az azonoskorból és erődítési rendszerből kiolvasható testvériség.A vécsi vár belső, északnyugati szárnyának ma már a várudvar feltöltésévelpincévé vált egykori földszinti csúcsíves ablakai is XIII. sz. legvégi, de tán méginkábbXIV. század első harmadából való építés mellett tanúskodnak.Én a Tomaj nembeli Tamás mesterre, a Bánffyak egyik ősére, a Károly Róbertegykori erdélyi vajdájára e vidék legfőbb urára gyanakszom, akinek mint vajdánakköze volt a fogarasi várhoz is s 1330-ből ritka építési emléktáblája maradt aszászrégeni lutheránus templomban. Lehet azonban az építtető a család más tagjais. Ha itt lenne a Bánffy-okmánytár I. kötete, abból jobb támasztékot nyerhetnék.Arra jól emlékszem, hogy a közeli Magyaron, a Maros bal partján is tánépen ö építtette a Mentővárat, melynek helyén mikor én a 30-as évek végén ottjártam, cigánytelep volt.Eddig érkeztem el a máris hosszúra nyúlt, levelemmel, mikor V. 7-én megkaptamápr. 9-röl keltezett leveledet s a vele küldött kitűnő cikkedet a kolozsváriferedőházról.Rendkívül megörvendtem a levélnek s élveztem a feredöházat, melyet a gyakorlatbanitt nekem különben két hónapig a betegségem miatt nélkülöznöm kellett.Én pedig ezen a téren nem a debreczeni cívissel tartok, ki arra hivatkozott, hogyse apja, se nagyapja nem fürödözött, s mégis 80 esztendőn túl éltek. De hasonlófelfogásért nem kell itt se Debreczenig gyalogolni vagy repülni. Tanárjelölt korombanmidőn Gidófalvyék jóvoltából a Pista tanítványom nagyanyjánál özv. BedeKárolynénál Sövényfalván voltam 3—4 hétig, s mint dologszeretö ember ott állandóanispánkodtam, kertészkedtem s hátramozdítóskodtam, hasonló „lyókat" hallottam.Tán 1898-ban oda került egy Pátkai nevű református, alföldi szarmazasupap. Nem nagy zseni, de kötelességtudó ember volt. A szuk. kis korai csúcsívestemplom szűk lévén már a híveknek, pár év alatt újat építettek. Ekkor háromemlékezetes kultúrtörténeti kárt tett.1 A vihartépte, de szépalakú fatornyot (1696), mely a templomtol kulon 100—150 lépésre országút szélén, egy utcaelágazás elején állott, anélkül bonttatta le esadatta el a faanyagát, hogy arról nem hogy mérések, de bár egy gyarló rajz sekészült. Annál kevésbé fénykép.2. Eladatta az 1635-ből való szépszavú harangot is, melynek donator- és ontomühely-jelzését,illetve egész feliratát legalább másolatban megmentettem. Ezt aRégiségtár akarta megvenni: Posta 27 jelentésében írt is az esetről.3. Elkótyavetyéltette az 1609-beli kis festett éneklőkar 9 drb festett deszkáját,melyekre én külön még kértem, hogy tétesse félre. A Régiségtár nevében deszkaszálanként3—3 koronát ígértem a lebontás után már csak anyagszámba jöhető kisdeszkákért.Utólag kiderült, hogy ő az egészet együtt az én ígéretemnek tán harmadáráértadta oda egy sövényfalvi falusi románnak, ki azt aztán a méhkasai elé szegezte" Posta Béla (1862-1919) régész. 1899-töl a kolozsvári egyetemen a régészet tanára és az ErdélyiMúzeum Greni- és Régiségtárának igazgatója.

184 ADATTAR'föl, „cifraságnak", hol elpusztultak. Ez — mint utólag kiderült — Erdély leeréeibbreánk maradt évszámos festett karzata volt.De a tiszteletes úr más téren (de valószínűleg a felesége kezdeményezéséreha nem diktatúrájára) haladóbb szellem is tudott lenni. Ezt bizonyítja az az epizód'melyet az ott élt előbbi pap özvegyének bírálata tartott fenn az utókornak s amelyetmost én is íme felkrónikázok ebbe a levélbe. Az özvegy papné egy sövényfalviHáromszékről oda került nemes család leánya volt. Derék jó asszony és jó gazdaszszony,Édesanyámnak fiatalkori barátnője is volt.Felment látogatóba egy vasárnapi templomozás után a Bedeüdvarházba a régiFritsai-Fekete-féle szép későbarokk Manzard-tetős kúriába.Beszélgetés közben Gidófalvyné megkérdezte, hogy hogyan vannak az úi naDnéval?Remélhetőleg jól!.. .Erre az özvegy papné — mintegy kitérőleg — azt felelte, hogy jól volnának,de elég ritkán találkoznak. Az új papné — úgy látszik, hogy fényűző természetűFürdőkádjuk is van, s a papné még télen is fürdik némelykor.Ez faluhelyen nem egyedülálló, de úgyszólván általános közfelfogás volt akkor.Nyáron a folyóvizekben és Sövényfalván pl. a szökevizü Kis-Küküllöben —vasárnap délutánonként nagy számmal fürödtek, ha a víz nem volt zavaros, dehétköznapokon a dolgozó falusi ember nem ért rá ilyen fényűzésre. Télen pedigezt a nemesházaknál is lehetetlenné tette a fölszerelés, de sokszor a kellő fűtéshiánya is, mely aztán erőszakolva, csak betegséget szerzett volna. Ez pedig márnem annyira fényűzés, mint bolondság számba vehető.Máris hosszú levelemet ismét elnyújtottam a sövényfalvi papné esetével.A Te leveledre térek, hogy néhány adatára reflektáljak. Részletesebben aztánkitérek erre következő levelemben, melyet — nem várva be a Te válaszodat —vagy 2 hét után megkezdek. Most csak néhány szóban és sorral sajnálatomat fejezemki első sorban Feleséged betegsége fölött.Igaz csapás az olyan „lakás harc" — mert most most minden harc — amilyeta bálszerencse Nektek juttatott. Nem csodálom, hogy nem bírták ki az idegei, deazon csodálkozom, hogy Te még — kisebb bajjal — jobban megúsztad. Azt látom,hogy a szociális jóllét emelkedése, melynek áldásával és százalékos emelkedés-kimutatásávalés dicsöségzengedezéseivel a lapok itt is állandóan tele vannak, azéletben ott se vág mindenben és mindenkinél össze a papiros-adatokkal.* * *Itt a december és január oly enyhe volt, hogy kihozta a korai virágzású tavaszigyümölcsfák rügyeit. A kemény február aztán elfagyasztotta ezeket. Barack annyise lesz, s cseresznye és meggy is aligha. Szilva se sok. Almatermés a tavaly rendkívülivolt. Még most is szép almát lehet kapni a zöldségüzletekben 3 lei 40 bániért.Egész télen vásároltam, kivált amig csak 2 lei 40 bani volt. Most már azért nemveszek, mert ilyenkor már vitamintartalma az ilyen gyümölcsnek majdnem semmisincs. Ezt azonban nem mindenki tudja, s az állami üzletek nagy hasznot zsebeltekbe a termelőktől minimális árakon elszedett rengeteg gyümölcsből.Ezzel ellentétben a friss tavaszi zöldségek aránylag méregdrágák.A fagyos-szentek — jó órában legyen mondva — eddig csak borút és esőthoztak, ami épen kellett, mert május elejének napjai csak reggel voltak derültek. ,Már délelőtt befelhözött, s délutánonként nem láttuk a napot. Orbán-felé gyanakvássaltekintek.Nekem a telet elég jól sikerült kihúznom. Könyvtári fizetett alkalmazásommegszűnése után még negyedévig díjtalanul jártam be oda, hogy mennyiségbenis emeljem az elvégzett munkát. Az igazgatónak halvány sejtelme sincs arról,hogy a kéziratfölvételezés mennyire nem azonos a sablonos könyvfelvétellel. Csodálkozottlegelején, mikor tőlem érdeklődve megtudta, hogy naponta 2—3 darabnálritkán végezhetek többel s ha 4—5 is földolgozható, az olyanokban tartalmilagnincs köszönet. Ellenben egy-egy értékesebb darab meghatározásával s felvételével2 sőt 3 nap is eltelik. Azért jártam be aztán pótló napi átlag 5 órás díjtalanmunkára, hogy számban se lehessen panasz reám.

ADATTAR185Novembertol aztan reám mosolygott újra a szerencse. Az Egyházamtól ettőlfogva havi 300 lei levéltárosi fizetést utaltak ki számomra, s azóta újra úr vagyokEgészen jól kijövök s most már hálás vagyok a szegény kikoppasztott Egyházamnak,hogy igyekezett segitni.Csak azt nem tudom, hogy ez meddig tart. mert épen tegnapelőtt azt hallottamreformátus forrásból, hogy az egyházi levéltárak államosítását újra napirendrehurcolják. Egyelőre csak az állami felügyeletet kívánták gyakorolni, ami nem isbaj. De az oktalan centralizálás már nemcsak ostobaság, hanem veszélyes is. Ittpl. a volt Marianummal (most a Bolyai-Egyetem egyik épülete) szemben szoronga túltömütt Kerületi Állami Levéltár. Az anyag jókora része egy faépületben van.Ha egy ţii? üt ki bármi okból, az a rész pl. menthetetlenül oda vész. Hogy aztána centralizálás a gyakorlatban milyen áldásokat fiadzik. arra jó példát nvújt azegyházközségi anyakönyvek esete. Most egy félév is eltelik (ha több nem) "amíg arégi egyházközségi anyakönyvekből az All[ami] Leváltárakból egy kivonathoz hozzálehet jutni, s az is gyakran használhatatlan, mert a magyar neveket nem, vagyrosszul tudják kiolvasni az anyakönyvekből!Ez azonban viszont nem az Ali. Levéltár, hanem a kérő fél baja. Kezdheti-elől a dolgot s egy másik félév után kaphat jobb bizonyítványt, ha szerencséjevan. Ellenkező esetben pedig a káros embert egye meg a fene.Most én is veszendő főpróba előtt állok. Tizenkettödik éve húzódó nyugdíjügyembenmost újra kérik a születési bizonyítványomat.Én az utolsót is beadtam a tavaly egy más ügyhöz. Mostmár ez a komédiaügyemnek újra több mint félévi hátrataszítását jelenti, s mire megkaphatom (hamegkapom) a kérdéses bizonyítványt, addig esetleg eltemetnek.Már életemben legalább harmincszor igazoltam, hogy születtem, s most 79éves koromban újra igazolnom kellene. Torkig vagyok az undorral a bürokráciairánt. A halálról eszembe jut, hogy tegnap temették Mák Marikát. Bizonyára ismerhetted.Derék, jó asszony volt; kb. közei-kortársam. Holnap d.u. temetik özv. KauntzJózsefné Engel Ellát.Nem írok többet, mert igy is túlkövér lett a levelem. Folytatása következik— ha megérem — még e hónapban.Feleséged kezét csókolva és gyógyulást kívánva a viszontlátás reményében is.Téged szeretettel ölel öreg bátyád: Kelemen Lajos.Kolozsvár, 1956. V. 14.Bonifác fagytalan szent éjjelénJelzete: MTA Kézirattár Ms 5123/4-W.4.Kedves jó János barátom!Hónapok teltek el azóta, mióta legalább egy levelezőn megköszönhettem anagyon kedves megemlékezésedet 80. születésnapomról s jeleztem, hogy levelet iskészülök írni.Azok a hónapok aztán nekem nagyon megnyúltak és megnehezedtek s engema megszokott életrendemből kivetettek, elfárasztottak es elidegesitettek. Mindenvalamire való tervem elé a legkülönbözőbb akadályok kerültek, s ha én is olyostoba volnék, mint azok a csordaállatok, kik az ilyesmiknél azzal áltatják magukat,hogy „az Isten azt bünteti akit szeret", vagy „próbára tesz, mert szeret", akkorazon kellett volna megnyugodnom, sőt örvendeznem, hogy én is az O kiválasztottjaisorába kerültem. Ennyire azonban nagyon előrehaladt korom és valóban sokszorérzett szellemi fáradtságom és hanyatlásom mellett és ellenére se jutottam még.A farizeusi mellveregetés, vagy a fáradt és mind kongóbb fejemnek a falba verésehelyett tehát a zsörtölődések és a bosszúságokat kellően méltányló kifakadásokbanvettem magamnak csaknem mindig elégtételt.Jól tudom, hogy ez se bölcsesség, de ez nálam rendesen oda vezet, hogy egyszer'csak észre veszem, hogy ostobaságot csinálok s akkor megszégyellem magam s

I186 ADATTARbánom is a hibámat és valahogy rendbe jövök és ha a bosszankodás nem fárasztottki teljesen, akkor dolgozni kezdek.Az utóbbi félévben elég sűrűn kerültem e vázolt lelkiállapotba. Ennek végokapedig — magas koromon kívül — a fáradtság volt.Sajtó alá kellett elökészitnem egy kötetre valót főleg a megjelent régi dolgozataimbóls mellettük néhány (kevés) újabból. Én 6—8 hétre elvégezhetönek ítéltemezt a munkát, de — amint a példa mutatta — alaposan elszámítottam magam, smajdnem félévig elnyúlt a többféle átalakítással a magam elé tűzött határidő. AzÁllami Kiadóval a szerződésem is megvan, de most ezt is utolérte (legalább is velemszemben) a takarékosság, s néhány ívet rajtam akarnak — amint látom — a közjavára megtakaritni. Én legszívesebben azt tettem volna, hogy az egész kötet ügyétlevettem volna napirendről, de több barátom, akik ismerik a kiadói szellőket ésfogásokat, ellenkezőt tanácsolt, s most már a szerelmes levelezés folyik az ügyfölött.Közben — már negyedéve — azt az örömhírt hallottam, hogy ide készülszlátogatóba s reménykedtem a beérkezésben. Látom azonban, hogy reményem túlzottvolt a gyorsaságra nézve, s most már csak azért is sietek írni, hogy háthaezalatt megkapod az útlevelet, s ezt a levelet majd visszatérted után olvasod els otthon.Elsősorban a kedves megemlékezésedet köszönöm a születésnapomról s a 80évről. Bizony nem gondoltam, hogy ezt a szép kort megérem.Néhai apai-ági nagyanyámnak lett igaza.Édesanyámtól hallottam, hogy születésemkor nagyon vékony dongájú, csenevész-formagyermekként jöttem e világra. Szülőim első gyermeke meghalt volt,mert lenyelte a difteritisz elleni kezeléssel a torka fertőtlenítésére alkalmazottpokolkő-oldatot. Apám látva csenevészségemet, aggódva kérdezte Édesanyjától,Nagyanyámtól, hogy vájjon én megélek-e? Nagyanyám azzal biztatta, hogy meg saz ilyen csenevész-forma gyermekek még erösebbekké és életre valóbbakká szoktakfejlődni.Ez a nagyanyai megállapítás aztán korban — amint az elért 80 évem igazolja— be is következett, s többféle járulékot hozott magával.Ezek közé tartozik az a soha álmomban se gondolt gyönyörű és tartalmábanis külsejéhez méltó Emlékkönyv, 28 melyben Te is megírtad a bokályos házról aszép és nagybecsű cikkedet. Nagyon élveztem. Fogadd érte a leghálásabb barátiköszönetemet.Ez az Emlékkönyv irodalmi eseménnyé nőtt itt s büszkeségévé vált a BolyaiEgyetemen és a benne szereplő írókon kívül minden öntudatos magyarnak. Ércnélmaradandóbb bizonyítéka annak, hogy élünk s dolgozunk is, ha hagyják.Én is dolgoztam volna sokkal többet is, ha a körülményeim hagyták volna.Regény helyett fordulatokban, s főleg akadályokban változatos életpályám érdekesés részben tanulságos olvasmány lehetne, ha megírhattam volna. Hozzá is kezdtemkétszer is, de abba hagytam. Először 1915-ben kezdtem el, midőn 1901-ben honvédönkéntelenségemalatt Kozmovszky hadnagy „ur" jóvoltából a gyakorlótéren két.sérvet kapva és ennél fogva kidobatva, 1910-ben operáltatván magam, 1915-benbesoroztak, most már a 62: kétharmadában székely közös gyalogezredhez. AkkorGál Kelemen 29 a fölmentésem iránt megirott igazgatósági kérést rengeteg elfoglaltságamellett az asztalfiókban felejtette volt, s több heti késéssel terjesztette föl.Ö szegény jobban szurkolt, mint én, hogy mi lesz s ha elvisznek s esetleg el isesem. Én elég hamar belétörődtem a véletlenbe s tudva, hogy Gál Kelemennekmennyi aggodalmat szereztem a véletlen feledékenységből következett esettel, mégén igyekeztem megnyugtatni a mindig lelkiismeretes, irántam jóindulatú embert.Arra is gondolva azonban, hogy ha elmegyek a harctérre, ott is maradhatok, s akkor:íEmlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évlordulójára. Kolozsvár 1957. Szerk.Bodor András, Cselényi Béla. Jancsó Elemér, Jakó Zsigmond, Szabó T. Attila.Gál Kelemen (1869-1945) lanár. 1900 és 1925 között a kolozsvári unitárius kollégium igazgatója.Megírta a kollégium történetét is. (Kolozsvár, 1935.)

ADATTAR187négy éves kis leánykám, _ ki később annyi bánatot és keserűséget szerzett nekem— semmit se fog tudni apjáról, ha felnő: neki fogtam egy számára Írott kis önéletrajznak.Későn kezdtem, elfoglaltságom és fáradtságom mellett lassan ment s csak elemistakorom vegéig jutottam el vele, mikor a bevonulási határidő előtti napon megerkezetta fölmentésem. Akkor abba hagytam s csak 1944 őszén, a dicsőségesfelszabadulas utan, tehát több mint 29 év múlva, akkor kezdtem folytatni, mikora felfordulás es a veszteségek lélekölő éjszakáin hetekig villanyvilágítás se voltitt a városban. Akkor éjjelenként 2—2 órát dolgozva, eljutottam marosvásárhelyideák korom érettségi előtti szakasza végéig. Azóta is befejezetlen ez is.Az 1890-es évek végétől néha napi eseményeket jegyeztem föl, több mint félszázadig.Ezekben is estek károk lakásom 1944 október 11-ki felforgatásakor éskirablásakor, mikor a város lövetése éjjelén oda voltam a Könyv- és Levéltárbanönkéntes szolgálatra, a kifáradt altiszti és szolga-személyzet segítségére. Történetesenépen én voltam Persián Kálmán leánya akkori szintén önkéntes-szolgálatosjegyesével az éjjeliörségen, mikor pont 8-kor a város lövetése Szamosfalva felölmegkezdődött. A négy első lövedék 1. a Kötő-utcában, 2. a Redout háta mögötta volt Hegedüs-ház mellett, 3. a vármegyeháza sarkan s 4. a Múzeum-utcábanhullott le és robbant föl. Látva hogy mi ketten a gránátok ellen nem vagyunkelég páncélfalak, visszavonultunk az óvóhelyre. Másfél óra múlva a Könyvtáris kapott egy gránátot. Ezt azonban északról, a kajántói oldalról kapta, hol a visszavonulónémetek adtak le búcsúüdvözleteket, abban a •tévhitben, hogy az oroszokbenn vannak a városban. Ez a gránát átütötte a vármegyeház tornya fedelét sezzel csapóíve megrövidült, a raktárépületre esett s ott felrobbanva a liftakna fedelétleszakította s az udvarra dobta le. Az erős robbanás megrázta az alagsorióvóhely falát is a hátunknál, úgy hogy a gyengébb idegzetű nők közt majdnempánik ütött ki.Éjjel 11 körül megszűnt a város lövetése, s reggel 6 és 7 között láttuk a Népkönyvtárbólaz első kozák járőrök bevonulását. Aznap a különböző rossz hírekhatása alatt én is fennmaradtam a Könyvtárban, s csak másnap d.e. 11 felé mentema lakásomra, midőn a takarítónőm hazahívott. Akkor láttam aztán a részbenfeldúlt s részben kirabolt lakásomat viszont. Ruháim s fehérneműim ldozatulestek, de ezeken kívül nagyobb kár nélkül úsztam meg a szerencsére nem mindennaposmulatságot. Sok iratomat azonban ki- és széthányták s ezekben sok kartés zavart szenvedtem, mert a házi nők egyike hazakerülve megsajnálva az összehánytanyagért, azt összeseperte s a pincébe egy fenyőládába dobta be, hol ezekmáig is várják a boldog feltámadást és új rendezést.En az utóbbit már aligha végzem cl.* » *Azonban messze elkalandoztam és elmaradtam a mondanivalom logikai és időrendjétől.Igyekszem tehát visszakanyarodni.Az első, amit közölni akarok Veled az. hogy olvastam a Szabó T. Attilánakmegküldött érdekes cikkedet a vártól keletre kialakult első külváros egyik magjakialakulásáról, illetve a várról.Részben valószínűnek tartom én is a föltevésedet a város, illetőleg a településelső magvára, de az egész településre, illetve annak az első helyére nézvenem tudok egészen megnyugodni.Aggodalmam azon alapul leginkább, hogy én pár év (4—5) előtt láttam azt azegyik esetet, mikor a Kisszamos malomárka egy nyári felhőszakadáskor kiöntött.Akkor a régi Szappan-utcák északi részei annyira vízben úsztak, (hogy a víz akésőbb nyitott Berde utcán is fölment a volt Tröbel-ivoda kertjének alsó harmadáigs az egykori Csifó-féle kétemeletes háznak a gyalog aszfalt-úttól csak 3ujjnyira emelkedő alagsori ablakain beszivárgott az alagsorba. Az egykori Köfalsori-Szappanutca a Dávid F[erenc] utca kereszteződésén túl is (a posta felé) tócsavolt. Az egykori tüzoltó-mászó- és gvakorló-fatorony és kertje helyén pedig félmétermély tó lett. A viz majdnem a Refformátus] Teológiáig elöntötte az összeskerteket és a Szamos oldalán levő udvarokat s csak másnap húzódott el.Ezeknek a területeknek az északi része az 1405 után építeni kezdett nagyvárosfal kiépítése előtt vizjárta terület volt a felhőszakadások és áradások idején.

188 ADATTAR'Így ha egyfelől a víz védelmet nyújthatott s ivóvizet adott is a településeknekde veszélyeztette koronként szállásaikat, vagyonukat, sőt jégzajlásos torlódásokesetén a maguk és állataik életét is. Ez a veszély csak a nagy kőfalak kiépítéseután, tehát a XV. század utolsó negyedében szűnt meg.Ha tehát föltételezzük azt, hogy a víz védelmet is nyújtott a településnek,vagy éppen az első kezdetleges várnak, az akkor is csak a régi Magyar utcátólészakra eső a XV. században belvárossá lett terület déli, nagyobb felére korlátozódhatott.Itt aztán egy rendkívül érdekes kérdés merül föl.Treiber Gusztáv brassai főmérnök, ki az erdélyi városok településformáivalfoglalkozik, a tavaly ittjártában azt a kérdést intézte hozzám, hogy mi oka annak,hogy a kolozsvári Övár utcahálozata XI. századi formát mutat? Mert hogy aztmutat, az bizonyos. Az erdélyi német telepítések pedig az ismert adatok és a köztudatszerint csak a XII. század első felének a végétől bizonyíthatók adatokkal ésleletekkel.A kérdés annyira meglepő és új volt. hogy nem tudtam más választ adniannál, hogy a négy első vármegyének Dobokának, Kolozsnak, Tordának és Fehérnekalapítása váraikkal együtt Szent István megyeszervezése korára megy vissza.Ezeknél a magyarság ottlakása is már a XI. században, sőt Kolozs és Fehér váraközelében már élőbbről leletekkel igazolható. I. István udvarában a felesége révénelég német élt, s köztük volt bizonyára a várak, vagy városok alapvetésénél fölhasználthozzáértő ember is, akit a vár, vagy a város megépítésénél fölhasználtak. ígylehetett Kolozsvár vára és utcahálozata kijelölésénél is.Itt a vár kiépítése s a vármegye megszervezése minden valószínűséggel csakaz Ajtony és Gyula-féle fölkelések leverése után a királyi hatalom teljesebb biztosításáratörténhetett meg. Tehát István uralkodása vége felé.Lehet, hogy az első vár itt is csak fa-vár volt ugyan, de én épen a lázadásleverése egyik következményeként inkább hiszem, hogy legalább a kapu és a bástyáképítése a bővében talált római középület- és magánház-romok anyaga fölhasználásávaltörténhetett. A győztes királynak elég fogoly állhatott a rendelkezésérenagyobb méretű ily nehéz munkára is, akik nolens volens mégis csak jobbanjártak a nehéz rabmunkával, mintha lekaszabolják őket.Az Övár kőfalai teljes kiépítését s reánk maradt faltöredékeit én is inkábbaz 1241—42-i nagy tatárjárás után készült maradványoknak tartom. Itt tekintetbekell venni azt is, hogy az új telepesek bizonyára értesültek arról, hogy ők egy atatárok által elpusztított várba és városkába jönnek. Bizonyára volt annyi eszük,hogy a biztosabb helyet kötötték ki maguknak s ennek lehet az a következménye,hogy az Övárnak a város legrégebbi adókönyveiben még a XVI. század közepénis tiszta német lakossága van.A tatárjárás utáni lesüllyedt falu-korszakot nem a német lakosság sínylette,mert az még akkor nem volt ott. Monoszlai Péter püspök magyar telepeseinekpedig az ő védőszentje Szt. Péter tiszteletére építtetett új templomot. Ez a régiSz[en]tpéteri templom volt. Én az egész nagyobb kolozsvári német telepítést csaka Károly Róbert uralkodása elejéről valónak vélem, mikor ö az ország központjábólTemesvárra szorulva, minden módon igyekezett itt az ország keleti felében és annakalapjait megerősíteni, új telepesekkel is. Ekkor történtek a Régen körüli szász telepítésekis.Itt kell közölnöm Veled egy rendkívül érdekes és nézetem szerint jelentősés meggondolkoztató fölfedezésemet.Kolozsvárral, a műemlékeivel kapcsolatban. a közelmúlt években többszörfoglalkozva, véletlenül ötlött a szemembe, hogy az Övár és az előtte álló egykorivásártér, a nagypiac területe hasonló méreteket mutat.A város 1734-i hadmérnöki fölvételü térképéről kirajzoltam s lekopiroztamaz egykori vásártér határait, belevéve a Mátyáskora-vége feléig, a külső nagy kőfalakbevégzéséig beépítetlen várárok és előtér területét is, s az Övár területrajzátpapirosból kivágva megállapíthattam, hogy a két nagyjában téglalap alakú területegyenlő.Eltérés csak ott van, ahol az Övár nyugati falvonala a hajdan a Szamosbaott folyt s a középkorban halastónak is felduzzasztott egyik Cigánypatak vonaláhozigazodva meghajlott.

ADATTÁR:JYJ.Ez a körülmény az Övár és a Vásártér, a belső kispiachoz viszonyítva Naeypiaenakegyidejű, egytervü kijelölésére enged következtetni.Ha pedig az egykori nagyvásártér átlóit meghúzzuk, találkozásuk metszöpontjanott állott a Szent Jakab temploma, a vásárosnép és a piactér körül rendreletelepülő iparos és kereskedönép számára épült első templomocska. Ennek alaprajzamind a város 1691-i, mind 1718-i térképen négyszögű, kora román kori szentely,illetve egyenes zárófal emlékét jelzi. Talán ilyen lehetett az Övárnak a tatárjáráselőtti, akkor elpusztult s később a Domokos-rendűek számára újjáépítettés átalakított első temploma is.A Szt. Jakab templom a későbbi ú.n. kistemplom az 1696-i nagy tűzvészkorégett le, s mivel az unitáriusok még a nagytemplomot is csak a hollandi gyűjtéssegitséggeltudták helyrehozni: a kistemplom sorsára maradt. Valószínűnek látszik,hogy a nagytemplom 1716-1 visszavétele után a római katolikusok nem is néztékvolna jó szemmel maguk mellett ezt az „eretnek'-fészket. Annyi bizonyos, hogymíg alaprajza ott szerepel még az 1718-i térképen, addig az 1734-i fölvételen márnem az látható a helyén, hanem valami más épület.Az 1880-as években a helyén folytatott valamiféle munka folyamán reábukkantaka kriptájára, de azt még azon az éjjel valószínűleg az ott dolgozott munkásokfeltörték és kirabolták.Akkor már megvolt az Erdélyi Múzeum, de Finály Henriket 30 főleg a rómaiemlékek érdekelték s a középkori magyar dolgokkal épen úgy nem törődött, mintpl. most ugyancsak itt a Műemlékek helyi bizottsága, melynek már három éve,hogy nem volt összejövetele. Itt is piscis a capte foetet.A kripta feltöréséről annak idején hírlapi cikk is jelent meg. Erre nemrég,valaki az Akadémián felhívta a figyelmemet. Könyvem előkészítésével bajlódvanem értem reá, hogy a cikket elolvassam s 2—3 hét alatt a vén fejemmel nemcsakaz évet, de azt is elfelejtettem, hogy ki mondotta nekem a sírbolt megtalálását éskirablását. Ez is a 80 év előnyeihez tartozik.Ami a Szamos régi hídja helyét s a Nádasvölgye illetve a Szilágyság felévezető utca és útirányt illeti, arra pedig az az észrevételem, hogy az kétségtelenülépen úgy a régi római út híd helye volt, mint ahogy a Napoca-Salinae, azazKolozsvár és Torda közötti római út is. Jó időben használtak ugyan a Felek felévezető utat is, de a főút még a XIX. század elejéig is a római út volt. A hidatpedig ott volt leggazdaságosabb megépitni. ahol a víz keskenyebb es arttalajis jó volt. Az 1734-es térkép a Szamost a mai vashíd tájától az egykori Nemetekpallójáig elszélesült viznek jelzi, két berkes szigettel, míg a pallón felül még szélesebbnek,két, még nagyobb berkes szigettel. A város felöli partot a térkép erösebbnekjelzi. Ott valószínűleg védőtöltés, vagy más ponterösítés lehetett.A hídról többször is szó van a XVI—XVII. századi városi jegyzőkönyvekben.Az azon innenieket én már nem olvastam, s így nem is tudom, hogy mittartalmaznak a hídról és az útról. Te valószínűleg olvashattad a későbbi jegyzökönyveketis.Itt aztán eszembe jut s meg is írom, hogy a városnak 1848—49. évi jegyzökönyveitén 1908—10 táján véletlenül az Erdfélyi] Róm[ai] Katolikus Status egykorimonostori uradalmi gazdasági levéltárában találtam meg. Senki se tudta ott nekemmegmondani, hogy mikor és hogyan kerültek oda; de én úgy sejtem, hogy azokatmég a szabadságharc leveretése után mindjárt rejthették el ott, és pedig valószínűlegazért, hogy a vérebek nehogy ezek nyomán vadásszanak ujabb és többáldozatra. És tán épen a sokszor szidott és gyalázott Grois, ki a Róm. Kat. Statusegyik vezető egyénisége volt, tehette ide a két vastag kötetet. Halála után aztánodafelejtödtek. Mikor én ott megtaláltam a két becses kötetet, senki se tudottsemmit róluk. Annyira nem törődtek ezekkel az ily dolgok becsét megítélni tudatlankezelök, hogy akkor egész biztosan át is adták volna a kérésünkre az Erd[élyi]Múzeum kézirattárának, melyben volt már akkor egy XVII. sz. második felébőlvaló Kolozsvár-városi jegyzőkönyv. Én azzal a meggondolással nem kértem el csaka Múzeum kézirattárának, hogy a város ne nélkülözze épen két oly nevezetesévnek, mint 1848 és 49-e fontos emlékeit. Megkértem a levéltár kezelőit, hogy a'" Finály Henrik (1825-1898) történész, archeológus. 1859-től az Erdélyi Múzeum Egyesület titkára.1860-től a kolozsvári Múzeum Érem- és Régiségtárának őre.

190 ADATTAR'becses köteteket küldjék vissza jogos tulajdonosának, a városnak Meg is ígértékMint a táj ban h^rom munkakörben is rendkívül elfoglalt ember, nem érkeztemutánanézni, hogy az átküldés megtörtént-e? Annyi azonban biztos, hogy mikor(talan 194fi-ban) a monostori volt rk. Statusuradalom nagyon megtépázott hiányosanyagát beadták az Erdfélyi] Múzeum Levéltárába, a kolozsvári városi jegyzökönyveknem voltak benne, s azokról az akkori status! kezelök semmit se tudtak. Azakkori viszonyok között szó se lehetett tüzetes utánjárásról s az egész ügyre afeledés pokróca borult. Ha visszakerültek a kötetek, úgy utóbb az itteni kerületiÁllami Levéltárba kellett hogy kerüljenek. Ezen az alapon remélem, hogy KissAndrástól, az egyik jól képzett és értékes tisztviselőtől a valóságot sikerül megtudnom.Csak el ne kallódtak volna!* * *Többször megzavartatva a levélírásban, a levelemen is meglátszik ez.Nem fejeztem be az Ovár és a nagypiac körüli fejtegetésemet.Én az első vár helyének inkább az Ovár helyét hiszem, mint a Szappan utcáktáját. Mindenekelőtt azért, hogy ez a Szamos felől jó darabon vizjárta hely volt.De azért is, hogy az Ovár területe a természettől védettebb hely volt.Északról a Szamos árka és széles főága, nyugaton az ott lement és rendetlenáradásaival elszélesült mocsár és tócsa területet alkothatott Cigánypatak az Ovárhelyét nyugatról úgyszólván hozzáférhetetlenné tette. Ezen a tájon még az 1734-itérkép is az Ovár felével kb. egyenlő lakatlan területet jelez. Ettől északra ésnyugatra pedig ott terült el a vízjárta Hangásberek, hova később a XIX. századelejétől rendre kiépült a mai nagy-sétatér. Ezt a helyet minden áradáskor elöntöttea víz. Még most is ott nyugszik az az 1879 évszámos faragott mészkő a Rákóczy-útinagyhid közelében, melyet annak az emlékére helyeztek oda, hogy épen a Szegedetelsepert nagy árvíz évében itt a sétatéren akkora volt az árvíz, hogy az évszámosemlékkő felső széléig ért. Én aztán tanárjelölt koromban értem azt a nagy áradást,mikor a kiáradt Szamos s egy darabig fél s helyenként egész méter magasságbanhömpölygött a Sétatéren, a Libucgát később Fadrusz J[ános] utca tájátóla nyári színházon felül torkolló utóbb betömött kisebb Szamos-árokig. Az akkormég gyéren és csak a város felé lakottabb Rákóczy-út a városból haza igyekvőlakóit pedig kirendelt és jól kereső önkéntes konflis-fogatok szállították át a kiáradtvizén, az emelkedettebb útrészig, a híd felé.Ez után az áradás után töltötték föl évek alatt a nagy-sétatér szintjét aztánkb. 1 méterrel a mai térszínre.Az 1879-es évszámos kőnél tehát a mai tetőtől lefelé a földszintjét egy méterrelmélyebbre kell számitni s képzelni, ha az egykori nagy-árvíz helyes méreteitakarjuk értékelni. Ma itt is az a helyzet, mint Budapesten az 1838-i nagy árvizjelzésekkel,ahol az azóta feltöltött utcaszinterek ma sokkal magasabban állván ajelzések ma már nem az igazi árvíz magasság képét adják.# * *Kolozsvár első vára alapításakor — csaknem egy évezred előtt — a mai nagygáttájától az Ovár nyugati széléig az áradásos terület sokkal szélesebb volt, mintma, a sokféle szabályozás és térszín-módositás után. Ez a terület még nem voltlakható de a természetes védelemre önként kínálkozott s ezt amint az Ovár elhatárolásaés kiépítése mutatja: ki is használták. Az Ovár helyén épült magyar vára Szamos és a Nádas völgyszintere fölé kb. (50 méterre kiemelkedő hegyvég alatt,az említett két víz völgyein s a Meszes felé vezetett, de utóbb is századokighasznált régi római közlekedő útak keresztezésénél épült ki.Egyetlen korunkra maradt köbástyájának egyetlen stílusjelző kőkapuja románízlésű. Ezt fontos korjelzö adatnak tartom. Az elpusztult várépület a katasztrófálistatárjárás után kétségtelenül csak későre épült ki. Akkor pedig már a gótika vetteát a stílusuralmat.Épen ezért hiszem én az egyetlen megmaradt kis délkeleti bástyát az elsőmagyar vár s román stílusú ajtaját még a XI. század emlékdarabjának és az egészépületét a mai Kolozsvár legrégibb épületének.

ADATTÁR181Még más megfigyelésem és észrevételem is lenne, de levelem már is túlhosszúranyúlt s attól tartok, hogy úgy járok vele, mint a K[elemen] Miklós öcsémnekSzegedre irott levelemmel. Több mint félévig nem tudtam írni neki, s mikorvégre 20 oldalas levelet küldtem, Szegeden valami nem jó orrú szaglász csempészárúragyanakodott benne, s felbontották.Én 80 évig nem foglalkoztam ilyen piszkos mesterséggel. Ezt a szaglász úrtermészetesen nem tudhatta s meggyanúsított. Neki a komisz mesterségéhez tartozikez. Felsülés lett az eredménye és jutalma. Annak is az lesz, aki erre a levélreszagol. Undok mesterség ez is, s az ilyen eljárás csak arra jó, hogy a Posta régijó hírét és becsületét aláássa, s ezt is spicli-eszközzé húzza le és szennyezze be.Mostmár végzem is a levelet, abban a reményben, hogy itt találkozunk.Sok vegyes hatású változással fogsz találkozni. Első sorban a megnőtt várossal,melybe évek óta beolvasztották Szamosfalvát is, úgy hogy a város kelet-nyugatihosszúsága ma már több mint hét km s észak-déli szélessége is meghaladjaa 4 k[ilo]métert, Pappfalva s Kajántó felé az útmente fél kilométerrel nyúlt megaz utolsó évtizedben, s a Nádasvölgy hosszában is a Törökvágás felé az aljbanfélkilométeres új utca nőtt. Tavalyelöttöl megindultak az építkezések is. Sok régiföldszintes házra 1 vagy néhol 2 emeletet is húztak, mint pl. a Király utcábannégyre is. A volt Mátyás király téri Teleki sarokházat két csúf emelettel rondítottákel, s ezzel a főtér házszín vonalán újra nagyot rontottak. De itt ilyesmivelnem törődnek.Az állomástól bejövöben balra hatalmas blokk-ház épül s tavaly a Dermatafelé s a Dohány-gyár háta megett is épült egy-egy hasonló, munkáslakásokul. Egyikkülsőleg legkevésbbé szép új tömeg és tucatház lett a Petőfi utcára nézöleg építettorosz hatású új Diákotthon, mely reá nehezedik a ref. kollégium szép öreg épületére,s károsan befolyásolja a gyönyörű Farkas-utcai ref. nagytemplom érvényesülésétis. Dicsérettel kell megemlítenem ezekkel szemben a volt piarista-rendházelőtti Mária szobrot 31 , melyet a Román Műemlékek Orsz[ágos| Bizottsága oly szépenhelyrehoztatott és kitakaríttatott, hogy bármelyik fővárosnak is díszére szolgálhatna.Remélem, hogy nemsokára legalább egy részét ezeknek együtt is láthatjuk.Kolozsvár 1734-i térképét mellékelve, kedves szép leveledet s a születésnapomraemlékül írott szép tanulmányodat újra hálásan köszönve. Feleséged ésLeányod kezét csókolva, Téged ölelve a legmelegebb baráti szeretettel vár öregbátyád és barátod:Kolozsvár, 1958. IV. 26. . ".Jelzete: MTA Kézirattár Ms 5123/413.Kelemen Lajos.5Kedves János; már rég közölte velem Attila a Te nagybecsű fültevésedet aFarkasok uccujáról. Nagy örömmel olvastam s mindenben helytállónak látom fejtegetéseidet,s csatlakozom a konklúziódhoz. Nagyon fontosnak tartom ezt a ténytis. hogy a korai magyar honfoglaláskori temetőt épen ennek az utcának a végpontja'fölött a terraszon találták meg. A két dolog összefüggése világos. Vedd felezt is a kidolgozásba! Az Agmánd nemzetség nyoma innen keletre tovább is nyomonkísérhető, fokozatosan, be Uzdisz[en)tpéterig, hol 1330 táján |ial kiegyik águk. Ebből eredtek a Sukiak is. A szováti unitárius templomban kétszervan kifaragva koronából előtűnő farkas címerük s Vajdakamaráson is a templomoldalába beépített kő állatfaragvány, melyet Sebestyén a Bethlen-monográfiában 3111Áthelyezték a Szentpéteri róm. kat. templom mögé.i! Lukinich Imre: A bethleni grúí Bethlen család története. Bp., 1928, Illusztrációit KeöpecztSebestyén Józseí készítette.

192 ADATTAR'közölt, nem kutya, mint ő hitte, hanem farkas. A Kolozsvár várát fölépített Mikluskinek neve utolsó szótagja tartotta fenn az alapító nevét s abból fejlődött a várésa város neve, tán szintén e nemzetség tagja volt. Néhai Török Pál 33 ezidáigtudott öt nagy családon (Mikola, Gyeröfy, Kemény, Kabos és Radón) kívül még8-nak az ezekkel közös eredetét mutatta ki. Nekem nagy öröm volt olvasni nagyszerűfölfedezésedet. Isten segítsen még többel! — Tegnap d.u. temettük itt aKarkas utcai templomból Daróczi Ferencet, a volt derék vistai papot és esperestSzilágy Bálából hozták ide. Ennek a neve is tovább vándorolt a Farkasok nemzetségévelkeletre, Régentől nem messzire a Mezőségen, hol Bala ma román falu áll.Szeretettel ölel, gratulál, Feleséged kezét csókolja öreg barátod:Kolozsvár, 1958. VII. 10. d.u.íFarkas-utcai templom javítása 2 hónapja folyik.Jelzete: MTA Kézirattár Ms 5123/415.Kelemen LajosKözli: SAS PÉTERIIARASZTOSHELYNEVEITordától dél-délkeletre fekvő aranyosszéki falu nevének első előfordulása1332—7-ből való: Haraztus (Ortvay: EgyhFöldl. 2:664). A falunév a magyar haraszt'(tölgy)erdö; tölgy; cserjés' főnév -s képzős származékából keletkezett (KissLajos: FNEtSz 4 .I, 562). A mai helynévanyagot az 1980-as évek elején gyűjtöttem.A történeti adatokat Szabó T. Attila bocsátotta rendelkezésemre az Erdélyi MagyarHelytörténeti Adattára kéziratos anyagából. Ezt egészítettem ki Jankó János 1892-böl származó gyűjtésével (Torda, Aranyosszék, Torockó magyar (székely) népe Bp.,1893. 11. 1.).1722: A Batizok gödre alatt a' Patak kőzt [Gy]. 173Ü: az Kápolnára járó lábban.. . az Thordáról Kocsárd felé járó ország úttya . . . szomszédságában (sz). .1759:az Vinczi Völlgy alatt (k) Harasztasan. 1764: az Felső fordulon Kápolna nevezetűhellyen az Kotsárdra menő ország úttya és Kertsedi Herminy András szántó fölgyeközött (sz). XIX. század eleje: Felső forduló: A Szöllö véginél (sz). A Nagy Bémenöbe(sz). A Kurta Lábban (sz). A Szöllö megett (sz). Alsó forduló: A Szöllötetőn (sz). A Gerendi bemenőben (sz). A külső vég lábban (sz). A Túrosban (sz).A Gerendi alsó Járóban (sz). A Borzasban (sz). A borso Labban (sz). A To majjaTetejin (sz). A Horgasban (sz). A Fövény Kútra járóban a hegy tetejin (sz). Kaszálók:A Korda völgyben. A Szakoban. A Lentsésben. A Szakáránál (sz). A ToHellyen való Nyil. A Gorgonál. Szöllők: A Szénás Szöllöben. A Nagy Szöllö hegyena hosszú Szöllöbe. A Gödörben. A Gerendi Máiban. A Dinnyesbe. Az Alsó bémenőbe.Az Felső bé menőnek az végin. Az Hányás oldalon. A Lagy Földen, AHányás Bertzin. Alsó forduló: A Nyárs Labban. A Gerendi alá Jaroban. A Véglábban. Borso lábban, A Fogadónál. Az Akasztó fa Lábban. A Hosszúba. A Halomba.A Domboruban. Kaszálók: A Falu völgyiben. A Fel Jaroban. 18U6: AzAlsó Fordulon: A Gerendi Mái, vagy is Szöllö tetőn (sz). A Kotsárdi határ Szeib(en)az ország uttyán belőll (sz). A Túros nevű helyen (sz). A Borso Lábba (sz).A Gerendi alá Jaroban (sz). Az Akasztófa lábban (sz). A Gerendi bémenőb(en). ATornája tetőn. A Felső Fordulob(an): A Csere alatt (sz), a Csere alatt a Lábban(sz). A Kurta Lábban (sz). A Fogadon felyül a Torda ut mellett (sz). A Szakadáton(sz). A Nagy bémenőb(en) (sz) 1810/1855: a Tornája tetőn (sz). 1813/1855: az Harasztosihatár felső Fordulójában a Csere alatt Tordára járó ország uttyának falu felőlvaló szomszédságában (sz). 1816/1855: Halom uttzában (sessio). a Medgyes uttzában(ua.). 1817/1832: Az alsó Fordulon: az Akasztófa láb (sz). Szőlő tetőn (sz). A Túrosban.A Vég lábban (sz). A Tornáján (sz). A Felső fordulon: Az Erdő alatt (sz).A Kurta lábban (sz). A Kápolnánál (sz). A To helyben (k). Megyes Uttzában.1817/1854: Az alsó fordulon: az aksztofa láb (sz). A' szöllö tetőn (sz). A' Túrósban33 Török Pál (1885-1943) történész.

ADATTÁR:JYJ.Vn^'iltu láb / ba f T Ó , m / ján (sz). A' felső fordulon: Az erdő alatt (sz). A'Kurta lábban (sz). A' Kápolnánál (sz). A' Tó helyben (k). 1823: az Also Forduloban:a veg -labban (sz), a Gerendi alájároban (sz). a borsolábok végin (sz) aGerendi be Menőn (sz). A Felső Forduloban: a bémenöben (sz), a Földvári gödöra Gerend i Málba(n) (szö), a Gyümöltsösben (gyü). 1833: A' Be menőbe (sz)A szollo tetőn (sz), a' Hegy alatt (sz), az Akasztófa lább a (sz), a' Szako Terén (k)'a Borso Lábba (sz), a' Felső bémenöbe (sz), az erdő alatt, a' Kurta Lábba (sz). A 1téren (sz). A' Túrosba (sz), a' Tora járóba (sz). 1836: A Felső Forduloba: A bémenöbe(sz). A Csere alatt (sz) felyül a Csere (szomszédja). A szölö meget (sz) ALagy Földbe (sz). A Szakadásba (sz), a Szakadáson (sz, k). A Domboruba (sz k).A Bemenőbe (sz), a Hangás alatt (sz), az also Forduloba: A véglábba (sz), aBorso Lábba (sz), a Lonai bémenöbe (sz), a Borzásba (sz), a Nyárs lábba (sz), aHosszúba (sz). A Pallós alatt az ország uttya mentibe (sz). A Szakoba az ajba (k).Az ujj hegybe (szö). A Földvári Gödör alatt (k). A Csupnál a Domboruba (k). ALentsésbe (k). 1848: Harasztas: az Also Fordulon Gerend felöl — Gerend alájároba(sz). Borzásba (sz). A' Nyárs Lábba (sz). Felső Fordulon a' Szöllö tetőn (sz), alsobémenöbe (sz). A' Horgasakba (sz). A Halomba (sz). A' Bogát Bértzin (sz). A'Csere megett (k). A' Feljaroba. A' szöllö vegibe (k). Tohej(beli nyil, k). Az ujSzöllöbe (szö.), a' véglábba (sz). A' Felső fordulon a mész hordo ut mellett (sz). A"Hangás oldalon (sz). A' Csere alatt (sz). A Halom patakja mellett (k). A' Cseremegett (k). A Magyarosan (k). A' Nagy rét a' Csere megett (k). Kis Cserebe (e).A' Nagy Cserébe (szálas e). 1851: Nagy rét. Puszta Templom(i szénából). 1852, 1855:Nagy rét. 1858: Medyes uttzai Telek és Ház a' Szakadás alatt (puszta telek). A'Felső Forduloban: A' Felső Nagy bemenőbe. A' Hangás oldalon. A' Hangás bértzin.A' régi temetőbe. A' halomba. A' Csere alatt. Az Also forduloban: A' Túrosba.Nyárslábba. A' Palás Tetőn. A' Sövény kútnál. A' Borsoláb oldalon. A'Hosszúba. A Tohelybe (k). A Magyaros oldalon (k). A' Szakoba (k). Az Ujj Szenten(k). A' Túros gödribe (k). Az Ujj hegybe (szö). A' Szénásba (szö). A' Szénás oldalon(gyü). A' Harasztosi Cserébe (e). 1867: Csere alja a Halom (sz, k). Bogas oldal (sz)Bémenő (sz). Úhegy szőllő megetti oldal (sz). Üj hegy (szö). Horgas Láb (sz). Nyársláb (sz). Palás. Borzás (sz). Végláb (sz). Tóhely (k). Hosszú oldal (sz). Szénás o'dal.Káposztás (sz). Medgyes (k). Csere megetti paprét (sz). 1892: Kancsós csúpja, CMagyaros, Fejéroldal, Meggyes csúpja, Meggyes, Falu völgye, Karda völgye, Földvári-csup,Bodos, Túrós, Kigyós, Hosszú, Szénás, Végláb. Sövénykútláb, Borzás,Akasztóláb, Fogadó, Palásoldal, Tóhely, Üjszöllő, Sövénykútoldal, Szőlő mege, Bemenő,Hangásoldal, Feljáró, Lágyföld, Bogát, Cserealja, Szakadás, Nagy-SzőllőhegvGyümölcsös, Ropótetö, Pusztatemplom, Csüreskert, Ó-temető, Szénásszőllö, Tanarok.Belsőség: Medgyes-u, Halom-u, Ganédomb, Alszeg, Felszeg.1985Akácas (akácfával benőtt terület volt a Halam utca nwgati végétőlészakra). ÍZ) Akasztófa-láb (sz, a Nyersláb és a Kondorláb között). (37 Allamás (afalutól három km-re eső vasúti megálló, körülötte 1918 után kialakBlt település).V AlsárKondar-láb (sz, a Kondor-lábnak az úttól északra eső része).( 5 • Alsó-kútHkút). fy Alsó-V árfalvi-rét (k, sz, a Várfalvi-rétiek alsó, a Várfalvi Wól jobbraeső retz&.rT)Alszeg (fr.) 8. Aranka réttye (k)/V)Árendás (sz, a Közép-vőgji-felsőrésze). (íoVf^alint-láb (k, sz, a Közép-vőgy alsV4észe). 11. Baltacines (k). Q2} Bá-TUM-MŐ TSZ, a Borzás és a_Fogadó-láb között, régebb kavics-kitermelőhely voít itt).ÉSABárócak híggya (hidJ/ÍR Bárócak uccájaU katolikus templomtól a Pótlék felévezető utca,. Bárócz nevös-esaládok lakják)./Î5} Bémenö (u, sz. Várfalvi út tetejétőljobbra, a Hangás felé vezető út és ar^ut melletti sz).(l6./ Berek (vizenyős,bokros hely a Rapótól eredő időszakos vízfolyás és a Tóhely enatfolyó Rosszpataktalálkozása körülj. n7\ Bodas (1, a Szénástól keletre).(-iá) Bodas-torak (1, a Bodasrésze). 19. Bogát. (sZTk, a Csere csúpjától északnyugalra eső határrész).(20) Bogátgödre (ke, sş. k, a Csere alja tetejétől a Bogát felé vezető lejtő és az útmenti néhányház). 21) Bogát híggya (híd a Bogát gödrén átvezető út és a Várfalvi úttalálkozásánál^. Bogát-tető: Bogát bérce (magaslat a Bogát gödre éi,a. Csere aljatalálkozásánál).Borzás (sz, az állomás és a Bánya-láb között). (24.)Büdes-kút(líéjies kút és lapos környéke a Várfalvi út aljában)./25j Bükkes (e, a~C*sere része)./26/)Cigán-telep: Cigán-sor (a Pótlékon átozető út mellett sorakozó cigányházakTleve volt, pia már nincs meg a telep). t26/a) Cinterem (a katolikus templom kertje,sirokkal)/*27) Csép-tanya: Csép Gábor tctrrţjaja (tanya a Kercsedre vezető út men-13 — Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2

194 ADATTÁRten|.ţg)csere (e). 29. Csere ajja (sz, k, a Cserétől a falu felé eső rész), bo) Cserecsapja: Isten hegye (a C'sepe erdő és egyben a harasztosi határ legmagásább kiemelkedése,51H m magas).(31) Csere-tetőLja Csere erdő hegygerince).'32. Csere-meqe(k, sz, a Csere erdő mögötti határrész).(33) Csordajáró-kút (kút). 34. Csordajáró út(u, a legelőre vezet, ezen vonul el a eíörda). (35Ţ) Csorgó (hajdani, vezetékkel ellátott,forrás, ma kerekeskút a malom felé vezŞfo út baloldalán). 36. Csűres-kert(a Tanarokon túl, a hajdani rtéesz istállói felé vezető út mentén).[3t) Demény-híd(híd a Demény-kiU. mellett). (38^) Demény-kút (kút a Szentkert alattt-tébbszörös útkereszteződésnél).(39^ Dindár (sz, k, a legnyugatabbra eső határrész; szn, tulajdonosságróla következő mopdóka járja: „Dindár, ki ette a falu zsirittt / Istennyila hányja fel a sírját"). Dög-kert (akácos volt, ma gyümölcsös). Ül) Dög-kútr^SL Dög-kertben lévő kút, amelybe az elhullott állatokat temették). 42. DuöbenőV4X) Disznószertetö (sz, a Tómája és a Zeyk-tanya között). M4^l Elek Ninánál (sz, aKelemen és a KereszUieJé vezető út közötti rész, a falu utolsó háza haldgni tulajdonossánaknevéből). (45J Falu vögye (sz, k, a Szénástól délnyugatra). 05/â) Fehéregyházivőgy (sz, Feljáró: Feljáró-láb (ú, sz). (47A Felsö-Kondarttb (sz, a< a Bánya-láb és a Kondar-Tab közötti határrész). 52. Fordulló (sz, az állomástól a falu felé esö dombtetőig elterülőhatárrésznek ritkán használt, összefoglaló neve). 53. Fődvári-'csúp (1, a Fődvári-gödörnevű határrés^nejc kiemelkedő része, csúcsa). 54. Fődvári-gödör (sz, 1,Székelyföldvár felé esik).í 55A Gálné féle-kert (ke). 56. Ganédomb (fr.) 57. GazdagJános kúttya (kút). 58. Gyrimöcses (ma sz, a Puszta felett, régebb zöldségeskertnekfelparcellázott terület; valószínűleg a hajdani Orbán-kastély parkja, gyümölcsösevolt). 59. Gyümőcses úttya (ú). Halam (sz, a Csere alja és a falu közötti határrész,sz). 61. Halam árka (szakadékos rész a Halam területén, esőzés idején aHalam pataka vízgyűjtője). 62. Halam pataka (időszakos vízfolyás, mely a Halamutcán át, a Hidak felé tart). 63. Halam ueca (fr, mely a Halam nevű határrésztöla Hidakig, az itt lévő útkereszteződésekig tart). (S$x Hangás (sz, k, a Térre néződomboldal a Bémenő és a Kondar-láb között). OS: Jlangás úttya (ú). 66. Hi

ADATTÁR:JYJ.ras es patak).Ilinmltacs arKít: Pap árka (árok a falu belterületén, a JLukács családes a katolikus^-pSrókía kertje között húzódik). 111/a. LitfcMsz. k). (u2Í Macskásinérettye (e, a Pap rétje és a Fehéregyházi vöjgv között), hlí) MagyarSK^z. a Kelemena Csere vég^ és a Vinci völgy között)fűi) Magyaros alatt (sz).[ 115.) Magyaroskúttya (kút). ^116.J) Magyaros úttya (a Keresţttuf a Magyarós_szélén V-Tinci völgyfelé, a dombVomrfat tetején húzódó út), n l^^Meggyes (l)/ll6/b) Meggyes^ucca (fr).117. Morgó (k, hegycsúcs a Szakó föHübrÍTOW Nagy-hegy Ttăscl Ohegy.'). 019) Nagy. TGanédomb (ú, a Ganédomb része).n 20A-VmTy-Csere vége (e, a^Csere resze)./l2l)Nyersláb (e, hegyoldal az AkasztófkJáfe' és a Palás között). 022J Nyersdáb iitfţrQ(a hegyoldalt átszelő út). £23'. Óhegy: Nagy-hegy (szőlőtermő héfcytfldai). {12& Orbán-Zót (sz. az Alsó-Várfalvi-réttől északra, az egykori báró__Qrbán családnevéből),fi25/) Ördefy-qrka (vízmosta eróziós árok a Palás lejtőjéo}- U2fi"j Palás (1, a TóhelvtölWákra). Á2n Palás^dal (1). /Í2SJ Palás úttya (ú). (129, Palás-tető (a Palás íegwaeasabbkj^ze).U3(yPap rétvyer(k).Pap tagja (RTsz, hajdani egyházi birtakK(l38j Papúr (sz). (rfö^Posta-rét (k, füVetí domboldal a Vinci-völgy közelében).Ptítíék (sz, a CsePe-'alja és a falu között; a tagosításkor innen pótolták ki. fellebbezésutána tagosítással elégedetlen birtokosok birtokait; régebbi neve: Rácsuj'lovarda'). (T^ Puszta, (sz, a volt Orbán-kastély helye a Gyümölcsös alatt). (1363Puszta-teinpTom (sz, a Tóheb^-és a Palás között; a hagyomány szerint a haidftrnfafri és templomának helye).M37A Rapó (1. k, magaslat a Szénás és a Hosszú között).M3RJ Rapó-tetö (az előbbi leckirmelkedőbb része). 139 Rákosi vngţuişz. 1. az Istennégyétől a Lencsésig). 140. Református temető (temető a Szénásban)/l4l) Reformátustemplom (ép). 142. Rét kúttya (kút), {ttyjtomán-sor (fr). 144. RomtTn temető (ortodoxtemető a Kápolna útjától jobbraT\145) Román templom (1929-ben épült ortodoxtemplom). 04^): Rosszpatak: Egyház pcipíkri (p, a Tóhelyen át n zékelykocsárdihatárba menő pqjak), 147. Sáska-rét (k).jQ4R) Seres-kút (kút a fal', leli, Meggyesutcai részében). rCij)jSövény-kút (kút a Z^ytr-tanya felé vezető út és a vasút keresztezödésénél).Há9jSöyéni//íií£-7áb(a kút körüli szántó). 05y Sárszék (a Hidaktólmintegy ötven méterre az állomás felé vezető út baloldalan soha ki^ nem száradósárfészek). 152. Szakadás (k. a Bogát-bércgtől az Akácosig terjed).M5Ţ) Szakó (sz,k, déli irányban a Közép-völgyön túl).M54>jS2n/có kúttya (kút), \5^Szappanyica(k, ke, a Tanarok szomszédságában). 156T~^zrip»anyica kúttya (kút). (15?) Szentkert(kert a Felszegben; talán egyházi birtok yejí)./l58) Szentkert pataka (a Szentkertenát a Domény-kút irányába folyó paţâJO- n59/).9?eríás (a falutól délre a Afftgsyes ésa Rapó között elterülő határrész). nfiOj shhffisi legelő (1. a Szénásban).(\6\f Szénásiszöllök (szőlős a Szénásban! 162. S&tfllő-hegy: Szöllő-ódal (az Ö- és »Hiegy délioldalán léjrtjszőlősök). (163^3 Szöííő mege (sz, a Szőlőhegynek túlsó, északnyugatioldalán). Ufi4~) Tanarok (fFT az állomás felé vezető út jobboldalán, régebb közbirtokosságvSTf, de a hatalomváltozás utáni földreformkor telekként kiosztották, többnyirea hidasi románságnak, maJOár, egybeépült a faluval). 165. Temető út (areformátus temetőn átvezető út). 066) Tér (sz, az Orbán-láb és a Bánva-láb közöttilapály)./167J Tóhej (k, a Palásoldales a Hosszú között; amíg állt a Falu. gátja ittló' volt, TTÍelyet a falun át folydogáló patakok vizénél duzzasztottak fel; későbblecsapolták, a rajta átfolyó patakot szabályozták). Qfift) Tó farka (k. a TóhelynekSzékelykocsárd felé eső vége)./l69.~)Tornája (< tó málja; 1, a Tóhelytöl keletre,vele szemben a vasúton túli verőfényes hegyoldal). (170.) Trajánas uttya ~J£rejánasúttya (a Csere alján áthaladó, Torda irányába tartWiajdani római út)./l7L, Túrós~ Túrós (1, a Bodostól keletre fekvő kásás, agyagos t^let).(í^Uj/iegy Ta~"kápolnaútjától jobbra eső szőlős). 173. Üjhegy úttya (ú). Üjszent (sz, k, a SzakótólSzékelyföldvár fejé,esö határrész)./l75S Udvari-kert (Kert a falu belterületén, földesúribirtok volt).íl76JV" ' >ögy (STTK, a Magyaros és a Közép-völgy között). 177.Vargáné tagja (sz, k). Zejk-tanxja (sz, k, az állomástól délre a vasúton túl

196 ADATTAR'nehany haz és a körülötte lévő földek: Zeyk-család hajdani birtoka). 179 Zicsi{ele birtok (sz, k, a Zichy-család hajdani birtoka, a Szakot és az Üjszentet elválasztódombvonulat keletre néző lábánál terül el).MURÁDIN LÁSZLÓFELVINC HELYNEVEIFelvinc a Maros középső szakaszán. Torda és Nagyenyed között fekszik. Afalut két részre osztja a Marosnak északról dél felé lefolyó mellékpataka, a Létom.A település határa lankás, dombos, mezőgazdaságra és szőlőművelésre alkalmas.Erdeje nincsen. Az egykori Aranyosszék utolsó székhelye volt, egykor város, mafalu. Jelenleg kb. 2300 lakosa van, ennek 55%-a román, 35°/

ADATTÁR:JYJ.északon a Földvárra járó ut, nyugaton és délen a vinci kaszálók, 1893: Harmadvölgy,41. Hatratele (szó). 42. Hegyek köze (1); 1856: Hegyek között; 1893: Hegyekkoze. 43. Hermán gödre (sz), 1864, 1893: Hermán gödre, -völgye 44 Hideghavas(sz, részben lőtér); 1893: Hideghavas. 45. Inakfalvi gödör (1, a fügedi útig terjed)1815, 1893: Inakfalvi határ. 46. Ince tagja (sz, nádas). 47. Iskola (épült 1904-ben)'t Istók, 1893: Istók. 48. Jakab Pista tagja (sz. az út és a patak között). 49. Jószágrészek(a Medgyes kiosztásakor mindenki 1200 négyszögölet kapott). 50. Juhistálló51. Juk (kis szö, kút); 1842: Felső Juk; 1893: Juk. 52. Kakasdomb (sz, a dombróipad oldalában). 53. Kamaradomb (sz. Inakfalva határában, egykor itt rakták a sóttutajra)^ 1893: Kamardomb. 54. Kántorhegy (falurész); 1842: Kántori szőlő; 1893:Kántori rét. 55. Káposztás ~ Káposztásak (Alsó-, Középső- és Felső-); 1860, 1893:Alsó-, Felső-, Közép-káposztás. 56. Káposztás uca; 1893: Káposztás utca. 57. Katlan(egykor sz, most a lőtér része); 1871, 1893: Katlan. 58. Katolikus papilak és kántorilak. 59 Katolikus templom (épült 1758-ban). 60. Katonáné gödre (kis puszta sző):1863, 1893: Katonáné gödre. 61. Kenderfődek (sz, a volt kollektív gazdaság épületei);1815: Kenderesbe egy kender föld. 62. Kerekláb (puszta szö). | Keresztüljáró, 1893:Keresztüljáró. t Keringő, 1893: Keringő. 63. Kert mege ~ Kertek megett (jelenlegbeépült); 1893: Kert mege. | Keskeny kaszáló, 1893: Keskeny kaszáló, t Két kútköze, 1893: Két kút köze. 64. Kétrétvögy (sz, kis patak, rajta betonhíd). 65 Kérszőlő közt (sz); 1893: két szőlő közt. 66. Kicsi-mjílak (sz. a Maros mentén). 6"Kilenc-forrás (források a Zsidóváron, vizük a faluba vezetve). 68. Kincses (sz. volt,most gyü): 1864, 1893: Kincses. 69. Kis-Maras (nádas, nedves hely). 70. Kisrét (sz. aKisdombrói határ és a patak között); 1864: Alsó- és Felső-Kisrét. f tó kútjánál.1815: Kis Tó kúttyánál (a Meggyes fordulón). 71. Kis ucca; 1893: Kis utca. 72.Körtéjes (egykor ökörlegelö volt); 1864, 1893: Körtélyes. 73. Kovács csorgója (csorgóa tordai út mellett), 1893: Kovács csorgója. 74. Köves (sz. Demeter tagja tetején);1856, 1893: Köves, t Közép tó, 1893: Közép tó. 75. Kútiné tagja (sz. parlag). 76.Kiilső-iskola (iskola a tordai úton). 77. Laci csorgója (Takács László). 78. Lackó tója(sz, k); 1893: Lackó tója. 79. Lapádi-mál (Alsó- és Felső-, puszta szö Tordamálfelett): 1893: Alsó-, Közép-, Felső- Lapádi mái; 1815: Lapádi máiban (szö). 80.Lapádi-mál alatti kút (új létesítmény). 81. Lapádi-mál alja (sz); 1893: Lapádi máialja. 82. Lapádi-mál útja. 83. Lazsáti Domi tagja (sz, gyü volt). 84. Létom-patak(a bágyoni tóból ered, az állomásnál vezet a Marosba); 1815: Létom patak 85Liget (u, falurész); 1893: Liget utca. 86. Liki (sz, egykor itt falu lehetett); 1767:Liketelek; 1871: Like völgye; 1815: Liki fordulón. 87. Liki-kút (kút, istállók éspakulárház Harasztos határán); 1871: Liki csorgó. 88. Liki útja. 89. Lüketes (sz);1893: Lüketes. 90. Macskás (ka, völgy az országút kanyarában). 91. Magasmart (sza Rét és a Kis-Maros mellett). 92. Magyaros (sz); 1864, 1871: Magyaros. 93. Majorcsorgó.94. Major-hegy (a juhász neve után). 95. Maiam (új ép. az állomás mellett),t Malomszer, 1893: Malomszer. 96. Maras (falu-határ) t Marosszög utca; 1893: Marosszögvagy Gatyaszár utca. 97. Mart alatt (nedves rész a Kis-Maros eredeténél).98. Másod-láb (sz); 1864, 1893: Másodláb, f Másodvölgy; 1856, 1893: Másodvölgy.99. Mátyás Jenő tagja (sz). 100. Meggyes (sz, 1. két csúcsa van); 1864, 1893: Megyes.t Meggyes forduló, 1815: Megygyes forduló, t Meggyes kútja, 1871, 1893: Meggyeskútja, t Meggyestelek, 1761: Medgyestelek praedium. 101. Meggyes útja (u). tMérnök domb, 1893: Mérnök domb. 102. Meredek (a Nagyhegy része); 1893: Meredek103. Mészáros háza (ép., itt székelt a kollektív gazdaság), 104. Mészárosné tagja (sza Zsidóvár része), 105. Mézes-mái (puszta sző); 1864, 1893: Mézesmái. f Morgó.1893: Morgó. 106. Muszkák hegye (a hagyomány szerint itt sok orosz katona pusztultel kolerában); 1893: Muszkák hegye, t Nagy árok, 1893: Nagy Arok. 107. NagyGábor tagja (sz). f Nagy gödör, 1893: Nagy gödör, t Nagy köves, 1815: NagyKöves t Nagy Sádor jószága, 1842: Nagy Sándor jószága. 108. Nevelits háza(egykori kereskedő). 109. Nevelits tanya (elp., a Liki út mentén volt). 110. Néptanács(1846-ban épült, itt volt Aranyosszék központja). 110. Nyárádiné tagja (sz) t Nyerges.1893: Nyerges. 111. Nyit as-csorgó. 112. Nyires ~ Nyiros ~ Nyiras. (1). t Nyires torok,1893: Nyires torok. 113. Olvasókör (ép. a Malom utca sarkán). 114. Országút: 1815: országút.115. Ürdeg juka (1); 1893: ördög juka bérez. 116. Pap-csorgó. (a ref. templomelőtt). 117. Pap réttyv. y Papi kenderföld, 1815: papi kenderföld. t Papi rét, 1893:papi rét. 117/a Papné tagja (sz). t Papi telken kívül, 1815: Papi telken kívül.

198 ADATTAR'118. Patak ucca. | Patakköz, 1893: Patakköz. t Patak melléke, 1893: Patak mejéke.119. Perzselő (a század elejéig a tűzveszély miatt csak itt perzseltek disznót). 120.Pestes (a: Alsó-, b. Felső-, sző); 1893: Alsó- Felsö-Pestes. 121. Pestes mege (sz);1856, 1893: Pestes mege. 122. Pestes mege útja (a Kovács csorgójától indul, aTorda-málra visz). 123. Piac; 1893: Piacz. 124. Piaci csorgó, f Placsintató, 1893:Placsintató. 125. Postarét (a Délö végében volt). 126. Puszta (fr). + Rakotyás csorgó,1871 Rakotyás csorgó. 127. Református papilak és kántori lak. 128. Reformátustemplom. 129. Régi óvoda. 130. Rét (sz, ka); 1864: Rét a Maros folyónál. + Rétutca, 1893: Rét utca. t Rókalyuk, 1893: Rókalyuk. 131. Román templom (épült1937-ben). 132. Rózsakút (juhlegelö és itató a Meggyesen); 1893: Rózsakut. 132/a.Rózsás tere; 1815: Rosás teribe, 1860: Rosás tér (itt ered a Tölgyfa patak). | Sándorkútja, 1893: Sándor kútja. 133. Sikátor. 134. Sipos tója (kis tó a Pestes alján);1893: Sipos tója. 135. Soksára (patak és sz), 1893: Soksára, 1989-ben itt ásatás volt.t Solymos tó. 1893: Solymostó. 136. Szacsvai Zsiga kúttya (kút, sz, ép.). 137,Szacsvai Zsiga tagja (1, parlag). 138. Szacsvai Zsiga tanyája. 139. Szakó (sz volt,most lőtér, a közelében lehetett az egykori Likifalva); 1876: Szakó völgye, f Szászhágó,1893: Szászhágó. 140. Szegényszer (sz a falu peremén); 1856, 1864: Szegényszer:1893: Szegényszer szöllö. 141. Széjes pallag (sz, a szőlőtől az országútig terjed);1864: Széles parlag. 142. Szénáságy (1), 1815: a Szénaságba, szomszédja K-röl SiposMihály, Ny-ról Kis Sámuel; 1893: Szánáságy. 143. Szilágyi Domokos tagja (sz),144. Szőlő — Nagyhegy (szö); 1815: Szöllö alatt; 1864: Nagy hegyen. 145. Szőlőpatak(szárazpatak, a Muszkák hegyéről jön, a Marosba visz). 146. Takács, Osvát,Nagy Domokos és Kovács Samu tagja (sz). t Tekenyö, 1893: Tekenyő. 147. Temető(egymás mellett a magyar és a román). 148. Temető ucca. j- Temetőre rugó tábla,1842: Temetőre rugó tábla, t Templom köz, 1893: Templom köz. 149. Templomucca, 1893: Templom utca. 150. Téglagyár. 151. Torda-ucca, 1815: Tordai ut, 1893:Torda utca. 152. Torda-mál (szö), 1871, 1893: Tordamál. t Tordamál alatt, 1856:Tordamál alatt; 1871: Tordamál alja. 153. Tölgyfa patakja (a Létomba ömlik), 1893':Tölgyfa patak. 134. Tyukszer ucca. 1893: Csesztvei vagy Tukszar utca. 155. Vadas(sz). 1893: Vadas. | Üjszent, Orbán Balázs szerint elpusztult helység Felvinc, Veresmartés Székelyföldvár határán. 156. Vagner háza (egykori szász kertész). 157,Vájogtető (agyagos oldal Kolozsvári György kertje végiben). 158.. Város vége (,szvolt, most gyü); 1893: Város vége. 158/a. Város szere (sz); 1864, 1893: Város szeré'. :159. Vásártér (itt voltak a gépállomás épületei), f Veresmarti szőlő megett, 1893:Veresmarti szöllő megett. 160. Verőfény (sz); 1864: Nagy Verőfény, 1893: Kis Verőfény.161. Verőfény-tető (sz); 1893: Verőfény tető. 162. Vigadó (1906-ban épült). 163.Vinci legelő' (1, két kúttal). 164. Vőgy (sz, csak az országút köti össze a falu határával);1860: Völgy. 165: Zsák ucca (az Újvári úton volt, átrendezték). 165/a. ZengJános tagja (sz). 166. Zsidóvár (kis domb, legelő az út mentén, a hagyomány szerintegykor itt vár volt); 1761 1781, 1871, 1893: Zsidóvár, | Zsidóvár alatt, 1856:Sidó vár alatt.HINTSMIKLÓSKÖVENDHELYNEVEIKövend (rom. Plăieşti) Aranyosszék egykori közigazgatási központja Tordátólkb. 15 km-re délnyugatra fekszik. A településnév első írásos adatai: 1219: Kuen(MonStrig. 1:222); 1291: Kuend (Kniezsa, MagyRom. 1:285). Az elsődleges Kövennévalak puszta személynévből keletkezett magyar névadással (Kiss Lajos, FNEtSz. 4I, 801). Az alig 300 lelket számláló falu lakossága, egy család kivételével magyar.Kis falu, határa nagyobbrészt a Kövendi-patak völgyét foglalja magába.A mai helynévanyagot 1992-ben gyűjtöttem, adatközlőim Kiss Károly 69, KissMargit 66 és Kiss Antal 70 éves földművesek voltak. A történeti névanyagot a

KÖVENDbelterület

SÍN FALVAy . í N T m i rI ARAM05- )RÁKOS.I73 /jXERC5EŰají CSÍGEZiîs; ^ KÖVENDKülterület

ADATTÁR:JYJ.Kolozsvári Állami Levéltárból (Kendeffy, XVII/13; jelzete 1808). Pesty Frigyes gyűjtéséből(1804) és Jankó János, Torda, Aranyosszék, Torockó magyar (székely) népe(1893) cimu müvéből merítettem. A szócikkek felépítésében a sorszám azonos aterület lokalizált helyével a mellékelt térképvázlaton A kihalt, ma már ismeretlenhelyneveket + (kereszt)-tel különítettem el.Belterület: t Alszeg (fr), 1893: Alszeg. 1. Bágyani ucca (u). 2. Cigánysor (u) 3Cserekapu (veteményes, temető). 4. Diófás (a temető széle). 5. Egei Samu uccája(u). t Felszeg, 1893: Felszeg! 6. Forrás (köz); 1893: Forrásnál (fr). 7. Gagyaszár ucca8. Határúi. 9. Hegy ucca; 1893: Hegy utca. 10. Kató köz; 1893: Kató köz (u). 11.Káposztás (ke). 12. Káposztás ucca ~ Cupariné uccája; 1893: Káposztás utca. 13.Kenderes ucca (u). 14. Kert megetti út. 15. Kishíd 16. Kismárton köze (u); 1893:Kisáronköz. 17. Kis ucca (u). 18. Kolektív (ép). 19 Kollektív megett (sz). t Liget,1893: Liget (fr.) 20. Kotya Sándor köze ~ Kutasi köz (u). 21. Magyarómál (sző, atemető része). 22. Nagyhíd. 23. Nagy ucca; 1893: Nagy utca. 24. Pakulár hegy (fr):1893: Pakulár hegy. 25. Pakulár köz. 26. Pataki Miklós köze. t Páncél utca, 1893:Pánczél utca. 27. Rákasi ucca; 1893: Rákosi utca. 28. Régi temető - Cigány temető.29. Süt él köz; 1893: Sötét köz. 30. Szőlő ajja (u); 1893: Szőlő utca. 31. Temető(egy része veteményes és gyümölcsös). 32. Temető ucca; 1893: Temető utca. 34.Templam (mellette papilak, iskola, múzeum, kultúrház, üzlet), f Tordai utca, 1893:Tordai utca. 33. Üj fogás (veteményes, temető).Külterület: 1. Agyagverem (sz); 1864: agyagverem, f Ataljáró, 1893: Ataljáró (akövendi patak szeli át). 2. Bagjas (tisztás az oldalban), t Bágyon felöli forduló, 1864:Bágyon felöli forduló, f Bágyoni kert, 1864, 1893: Bágyoni kert. t Bágyoni kertalja, 1893: Bágyoni kert alja. 3. Bágyani út ~ Nagy út; 1893: Bágyoni utca. i Bárduezerdeje, 1893: Bárducz erdeje. 4. Bárducz kút — Kiskút (kút). 5. Bihajas-tó(mocsaras gödör); 1893: Bivalastó. 6. Bika réttye (sz); 1893: Bikarét. 7. Bikarét úttya(u). t Bogáti ucca, 1893: Bogáti utca. 8. Bolond kisasszanyak lábja (sz). 9. Borsófödje (régen csak borsót termett, most veteményes); 1864, 1893: Borsó föld. 10.Borz-jukak (e); 1893: Borzjukak. t Bükk erdő, 1864: Bükk erdő (részben Torockóhoztartozik). 11. Ciculu keit (ke) 12. Cigányakkal szembe (ke, parlag), + Csegezimalom fara 1893: Csegezi malom fara. 13. Csegezi út (ú). 14. Csekme domb (1).15. Csekme domb úttya (u). 16. Csere ajja (sz, ke); 1864, 1893: Csere alja. 17. Csereajji-láb(sz, ke). 18. Csere-tető (nagyobb része bágyoni határ), f De'ö. 1893: Delő.19. Demény kert (ke). 20. Derék-ház (e, ka); 1893: Derék ház. 21. Derék-ház ajja(ka). 22. Derék-ház kúttya; 1893: Derék hát kútja. 23. Dindár ódal (ka); i893:Dindár oldal. A sinfalvi Dindár családtól nyerték per utján. 21 Disznó-legelő, 25.Dög-kitt.. 26. Éger kerék; 1808: az éger kerek a Kigyós tó végéi -n (e). 1864: Egerkerékhajdan egér fák borították, 1893: Egerkerék (jelenleg sz. és ke). 27. Egyhárerdeje (e). 28. Emező ~ Emezöi láb (sz); 1864, 1893: Éhmező. t Farkas kapálás1893: Farkas kapálás. + Forrásnál, 1893: Forrásnál. 29. Füves-tető (e). t Fűzfák közt.1893: Fűzfák közt. f Gálmái. 1893: Gálmái. 30. Gerendás út (u). t Gyepes út oldala. 1893:Gyepes út oldala 31. Gyiimőcses ~ Cseresznyés ~ Nagy-cseresznyés (gyü). t Hancsa, 186 •Hancsa. 32. Harmadik láb (sz). t Hidegkút oldalán, 1808: Hidegkút oldalán (e).t .Hidegkút pataka, 1864: Hidegkút pataka jó kúttal bír, 1893: Hidegkút pataka.völgye, oldala (se kut, se patak nincs benne). 33. Hosszú (sz); 1864: Hosszú oldalerdő. 34. Hosszú határút (u). 35. Hosszú-láb (sz); 1864: Hosszú láb (a leghosszabbföldek itt vannak). 36. Hosszú ódal (e, 1); 1864: Hosszú oldal. 37. Hulla (erdőrész).38. IHancsa (sz, ka volt, most gyü). 39. Iskola kert (gyű volt, most sz és ke), tKapus, 1864: Kapus, erdő. 40. Kanális (öntözőcsatorna). 41. Kanális melletti útf Káposztás kert, 1893: Káposztás kert. 42. Kása dombja (a hagyomány szerintitt akasztották fel Kása .Jánost, az akasztófa helyén hét nagy lyuk maradt: máraduzzasztógáttá alakították ki). 1893: Kása dombja, azelőtt Öriásdomb. 43. Kendereskert(ke, sz), 1864: Kenderes-kender és' burgonya földek, 1893: Kendereskert. 44.Kercsedi út. 45. Kerek nyirfás (erdőrész); 1893: Kerek nyirfás. 46. Kert megett(ke). 47. Kétágú vágy. 48. Kígyós tó (parlag, erdő, a hagyomány szerint régen nagyláp volt, tele kígyókkal); 1864: Kigyósió, egy kisded tó van bonne, 1893: Kigyóstó (húsz év előtt nádas volt), f Kigyóstó-Ilancsa, 1893: Kigyóstó Ilancsa | Kigvós

200 ADATTAR'tóba, 1808: Kígyós Tóba (e). 49. Kigyóstúi út (u). 50. Kovács-kert (ka gyü) 51Kovacs-kert uttya (u). 52. Köláb (sz). 1864: Köláb (a hagyomány szerint Kövendés Rákos között egy közös harang volt kölábon), 1893: Köláb. 53. Kövecses-domb(ka, sz); 1893: Kövecses domb. 54. Kövendi patak. 55. Kövendi i t (gyü volt, most1, ka); 1864: Kövendi rét- a falut ostromló labancok táborozó hwye, 1893: Kövendirétek. 56. Középláb (ke). | Kurta agyagverem. 1893: Kurta agyagverem, f Kurtabérc mege, 1893: Kurta bérez mege. 57. Kurta nyilak (e), 1893: Kurta nyilak. |Kurta tó, 1864: Kurta tó (régen egy részét tó borította), 1893: Kurta tó. 58. Kuli-láb(sz, régebb itt volt az egyedüli kút a határban, elpusztult). 59. Luka ódal (sz).t Magyaró mái, 1864: Magyaró mái, szö és gyű. f Meleg oldal, 1864: Meleg oldal,1. 60. Magyaros (e), 1893: Magyaros. 61. Maiam fara (1). 62. Marcsak gödre (ka,parlag); 1893: Marcsa. 63. Matyi-hálás (itt hált valamikor a csorda). 64. Metesgye-tetö(e). 65. Mocsár (sz). 66. Mocsár ajja (sz). 67. Mocsári út. f Nagy agyagverem,1893: Nagy agyagverem. 68. Nagy Endre árka. 69. Nagyhegy (e). | NagyIstván völgye, 1893: Nagy István völgye. 70. Nagytó (ma már nem létezik, de ahelyén duzzasztott halastavat létesítettek); 1893: Nagytó. 71. Nyárfa-vögy (e); 1864,1893: Nyárfa völgye (e). t Nyerges ormán erdő, 1808: a Nyerges ormán erdő. 72.Nyerges (e); 1893: Nyerges, -oldala, -bércze, -orra, 73. Omlás (e); 1893: Omlás, -tere,"1808: Omlás allyán (e) |-térin 74. Omlás ajja (e). f Óriás pince, 1893: óriás pince(óriások lakták, pénzt őriztek a pincében), f Pad mái, 1893: Pad mái. 75. Pad-ódal(e, részben sz); 1864; Pad oldal, pityókás, 1893: Pad oldal, azelőtt erdő volt, maszőlő. 76. Pap erdeje ~ Pándor erdő (e). 77. Páncél-kert (ke); 1864: Páncélkertallya (a hagyomány szerint régen egy Páncél nevű család birtokolta), 1893: Páncélkertalja. 78. Pápainé vágása (e); 1893: Pápainé vágása (e). 79. Puszta-szőlő (parlag,egy része ke). 1893: Puszta szőlő. 80. Rakatya-tó (sz). 81. Rakatxja-tó (e). 82. Rákasi út(u). + Rét kapu, 1893: Rét kapu. 83. Rókalyukok (erdörész). + Rozs föld, 1893: Rozs föld.84. Sinai domb ~ Sinai hegy (ka). 85. Sinfalvi út (u). 86. Simon Miklós réttye (1, ka),t Szabad erdő, 1864: Szabad erdő (erdő a Kapus és a Hosszú oldal mellett). 87.Száldobos (e). 88. Szárazkút (e, 1); 1893: erdő, 10—15 éve kiszáradott. 89. Szármány(e); 1893: Szármány (az öregek szerint egy Katalin nevű fejedelem asszony ajándékoztaSzentmihályfalvának). f Szármány laposa, 1893: Szármány lápossá. 90. Szigetinélábja (sz). 91. Szentmiháji csorgó (ma már nem létező forrás), f Szőke oldalán,1808: a Szőke oldalán (e), a Szőke fű északi oldalán, a Szőke fű meleg oldalán,a Szőke fű tetején, t Szőke fű magyarosa, 1864) Szőke fű magyarosa (e). f Szökemál(e), 1864, 1893: Szőkemái, Szőkemál fű, Szőkemái mege, Szökemálfű völgye,-tetele. 92. Szőlő ajja (e), 1864: Szöllö alja (e). + Találmány, 1893: Találmány (újnév, 10 éve csinálta a nép, mert a hely akkor kiválló gabonát termett), t Tankaerdeje, 1893: Tanka erdeje. 93. Tanka-kert (most ka és sportpálya). 94. Takaró erdő:1893: Takaró. 95. Temető út; 1893: Temető utca. 96. Tér ódala (e). f Tízholdszere,1893: Tizholdszere. 97. Tó-láb (ma már nem létezik a tó), f Tordai uton átanjáró,1893: Tordai uton átaljáró (régen Szt. Mihályfalván keresztül egyenesen itt vitt azút s nem Bágyonon át). 98. Tövisses (e); 1864: Tövises (e), 1864: Tövis szer, 1893:Tövis szer lábja. 99. Tövisses ajja (tisztás). 100. Tövises patak (időszakos vízfolyás).101. Tüker-ódal (sz). 102. Tüvisszer (ke, sz). 103. Vadászlak (elhagyott épület). 104.Vénláb (ke). 105. Vénláb úttya (u). 106. Vérvölgy (nagy része bágyoni határ); 1864,1893: Vérvölgy. | Zsellérek nyílja, 1893: Zsellérek nyílja.KISS ZOLTÁNKÁLNOK ÉS LÉCFALVAHELYNEVEII. KáinokSepsiszentgyörgytől északra eső Káinok (rom. Calnic) nevének alső előfordulása1332—7-ből való: Kcilnuk (Ortvay: EgyhFöldl. 2:639). A név szláv eredetű. A szlávszó köznévi jelentése 'az, ami sáros' (Kiss Lajos: FNEtSz 4 . I, 674). A település mai

ADATTÁR:JYJ.helyneveit 1992-ben gyűjtöttem. A jelenkori anyagot történeti adatokkal egészítet-MdlndsKÁLNOK KÜLTERÜLETE fi^T^^rrT-rrnv^ , mu i.llllCICUCl 1 ne»/. Uo. wi UtUo \1/. UT. ^n.^wr-r-T' ——(ép) 86 Papok hejje (sz). 87. Patakszer: Kultúrucca (ú). 1646: Pázsint (Bogáts. maismeretlen név). 88. Péké (e). 89. Pityókás (közös temető). 90. Pisti kuttya (kut).1699: Puszta fölött való föld (Apor, ma ismeretlen név). 91. Pünkozsd mezeje (1).92 Református cinterem (templomkert). 93. Református temető. 94. Reformátustemplom (ép). 95. Sándor hejje (sz); 1688: Sándorhelye (Bogáts). 1752: Sándorkutia

ADATTAR201helyneveit 1992-ben gyűjtöttem. A jelenkori anyagot történeti adatokkal egészitet-Ezeket Bogáts Dénes, Háromszék helynevei (Emlékkönyv a' Székely Nem--um ötvenéves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929. 61) című adatközlésetovab. alnoky Sámuel birtokának összeírása 1692—1728, Apor Péter összeírásaKalnoky Antal birtokának összeírása 1739—1763 (levéltári adatok), valamint a KáinokiUnitárius Egyházközösség jegyzökönyve (VII. kötet, 1883—1907) szolgáltattaAz adatközlés felépítése: sorszám, mely egyben az egyes helynevek lokalizáló számaa mellékelt térképvázlaton, a ma élö helynév, funkciója, ezt követik — ha vannak— a történeti adatok.1. Aláménő (sz); 1763: Alámenö (Kálnoky A.), 1899: Alámenö (UEgyh.). 2. Alés(e). 1688: Alsókút (Bogáts, ma ismeretlen név). 3. Alsó-telekhát (sz, k). 4. Alszeg(fr), ma hivatalosan Dobó István utca. 5. Alszegi kút (kút). 6. Avas (k). 1688: Barassóút(Bogáts, ma ismeretlen név). 7. Bogdán nyire (e). 8. Bota fája (sz); 1752:Borafája! (Bogáts): 1763: Bota Fája (Kálnoky A.). 9. Botos-kert (k). 10. Bedö Lajoskúttya (kút). 11. Bedöszér (fr), ma hivatalosa dr. Bedö Albert utca. 1887: Belsökút(UEgyh., ma ismeretlen név). 12. Belső ucca: Felső-átjáró, ma hivatalosan Árpádutca. 13. Bethlen Gábor ucca. 14. Csató Gábor kúttya. 15. Csere-tető (e). 16. Cseretorok(e). 17. Csetc-kút (kút); 1855: Csetekút (UEgyh.). 18. Csinád ódala (1). 19.Csinád pataka (p). 20. Csintosok (ú). 21. Csorgó árka (e); 1890: Csorgó árka (UEgyh.).1885: Csorgó pusztája (UEgyh. ma ismeretlen név). 22. Csukjon (e): 1782: Csukjános(Bogáts). 23. Déllő (1). 24. Dominik ~ Domonyik híggya (híd). 25. Dominik-kert(k). 1682: Dominik nevű patak (Kálnoky). 26. Domoszló (sz). 27. Elő-láb (sz). 1688:Falkabükkje (Bogáts, ma ismeretlen név). 28. Falu ajja (sz). 1763: Falura jövö (KálnokyA., ma ismeretlen név). 29 Farkasbükk feje (e). 30. Felszeg: Főucca (fr), maMárcius 15-e út. 31. Fingos (forrás). 32. Fogadó pataka (p). 1763: Föromlás (KálnokyA., ma ismeretlen név). 1688: Füveskert (Bogáts, ma ismeretlen név). 1688: Füvesút(Bogáts); 1682: Füves utt (Kálnoky, ma ismeretlen név). 33. Füzomlás (k); 1688:Füzomlás (Bogáts). 34. Gyöngyösi hejje (k). 35. Gyöngyösi ucca (ú). 1646: Halastóhát(Bogáts); 1855: Halastóban ievö szántóföld (UEgyh., ma ismeretlen név) 35/a. Harangdomb.36. Hármashalom (e). 37. Hégyés-kö (sz); 1906: Hegyeskö (UEgyh.). 38.Hej (sz, k); 1688: Helynevükert (Bogáts): 1739: Hely nevű rét (Kálnoky A.); 1798:Helynevürét (Bogáts). 39. Herceg (sz). 1682: Herczeg (Kálnoky); 1688: Herczeg (Bogáts).40. Herceg-domb (sz). 1682: Hollos kút (Kálnoky. ma ismeretlen név). 41Horgos (sz); 1688: Horgasút (Bogáts): 1763: Horgas (Kálnoky A.). 42. Hosszú (sz).43. Hosszú-bérc (k); 1763: Hosszú (Kálnoky A.). 44. Ince Pál (e). 45. Iskola (ép).46. Iskola ucca: Vaska Péter ucca (ú). 47. Itató: Váju. 48. Kálnoki-patak (p); 1682:Káinok patak (Kálnoky) 49. Káinok szege (sz); 1688: Káinokszege (Bogáts). 50.Kápolna-ódal (sz). 51. Kápolna ucca (ú). 52. Káposztás (zöldséges). 53. Kendé-ekszere (sz); 1763: Kenderesek szere (Kálnoky A.); 1688: Kenderekszege (Bogáts). 54.Kertek szege (sz). 55. Keskeny-vőgy (sz); 1763: Keskeny völgy (Kálnoky A.). 56.Kicsi hid (híd); 1763: Kitsid Hid (Kálnoky A.). 57. Kocsma (ép). 58. Kontravérsiás(i) 59 Kormányos (sz); 1688: Kormányos (Bogáts). 60. Köles-kert (sz): 1682:Köleskert (Kálnoky); 1688: Köleskút (Bogáts). 61. Középláb (sz). 62. Kultúrház (ép).63 Kurta (sz)' 1763: Kurta (Kálnoky A.). 64. Kurta-bérc (k). 65. Kutrameno (sz):1688- Kútramenö (Bogáts); 1763: Kútramenö (Kálnoky A.); 1899: Kútra menő(UEgyh.). 66. Kút-óldal (k). 67. Küpüs-kút (forrás). 68. Lászlai Pál (k). 1682: Lokert(Kálnoky, ma ismeretlen név). 69. Major (gy). 70. Major árka (árok). 71. Makramarateteje (k); 1887: Makramára nevü hely (UEgyh.); 1885: Makramenö (csereerdö,UEgyh.). 72. Ménes út (ú); 1688: Ménesút (Bogáts). 73. Mester hejje: Kórt ódala(k): 1887: Mesteri erdő (UEgyh.). 74. Meszes (e). 75. Mintalcgélö (1). 76. Mosó-kút(kút). 77. Muszka-határ (sz, az Ujhatár része). 78. Nagy-Avas (sz); 1682: Nagyavas(Kálnoky); 1752: Nagyavas (Bogáts). 79. Nagy-ódal (k); 1763: Nagy Oldal (KálnokyA.). 80. Nagyódal árnyéka (1). 81. Nagyút (ú); 1682: Nagyútra menő (Kálnoky). 82.Négyszegű (sz). 1699: Nyáras mező (Apor, ma ismeretlen név). 1682: Nyíl oldal(Kálnoky, ma ismeretlen név). 83. Orotás pusztája (1). 84. Ovágás (k). 85. Pálinkafőző(ép). 86. Papok hejje (sz). 87. Patakszer: Kultúrucca (ú). 1646: Pázsint (Bogáts. maismeretlen név). 88. Péké (e). 89. Pityókás (közös temető). 90. Pisti kúttya (kút).1699: Puszta fölött való föld (Apor, ma ismeretlen név). 91. Pilnközsd mezeje (1).92. Református cinterem (templomkert). 93. Református temető. 94. Reformátustemplom (ép). 95. Sándor hejje (sz); 1688: Sándorhelye (Bogáts). 1752: Sándorkútia

202 ADATTAR'(Bogáts, ma ismeretlen név). 96. Sáros-gödöi- (belterület). 96/a. Siát árka (á). 97.Som pataka (p) 1646: Sárkányka (Bogáts, ma ismeretlen név). 1646: Sátányka(Bogáts, ma ismeretlen név). 98. Sonka-kert (sz). 99. Söget (e); 1887: Söget (UEgyh)'1849: Söget nyire (UEgyh.). 100. Sógct pusztája (k); 1890: Söget pusztája (UEgyh.).'101. Szász ueca (ú). 102: Széna-vőgy (1); 1688: Széna völgy (Bogáts); 1763: Szénavölgy (Kálnoky A.). 1682. Szőlős nevü kert (Kálnoky, ma ismeretlen név). 103.Tamási Pisti bá kúttya (kút). 104. Tanittó hejje (gy). 105. Tanol kapu; 1682:Tanorok kapu (Kálnoky); 1682: Tanorok szeg (Kálnoky). 106. Tartány ~ Tartáj(víztartály). 107. Tekse (e. 1). 1688: Telekhát (Bogáts); 1739: Telekhát (Kálnoky A.,ma ismeretlen név). 108. Templomrajövő (ú); 1688: Templomrajövö (Bogáts). 109.Téglavető: Cserépgyár (ma is működik). 110. Tilalmas-nyir (e); 1682: Tilalmas(Kálnoky); 1890: Tilalmas nyír (UEgyh.). 111. Tivadar-tag (sz). 112. Tizes (e). 113.Tóthegy (sz, k). 114. Tőkés (sz). 115. Üjhatár (sz); 17(53: Uj Határ (Kálnoky A.). 116.Üjosztás (sz). 117. Unitárius cinterem (templomkert). 118. Unitárius temető. 119.Unitárius templom (ép). 120. Ütök avasa (gy). 121. Üzlet (ép). 122. Vakvápa ~Vakpápa (k); 1688: Vakvápa (Bogáts). 123. Válus-kút (kút). 124. Vaska-kert (gy).1G46: Vászontó (e, Bogáts, ma ismeretlen név). 125. Vilmos hejje (sz). 126. Vágottnyir(1). 127. Vasonta (1). 128. Vaszi almafája. 129. Verőfény (k); 1699: Verőfény(Apor). 130. Zoltán útra menő (sz). 131. Zsákucea (ú).II. LécfalvaLécfalva (rom. Leţ) a Háromszéki-medence közepén, Sepsiszentgyörgytől keletre,kb. 20 km-re fekszik. Délkeleti oldalán folyik a Feketeügy, a falun át pedigDalnok pataka. A falu első írásos adata 1332—7-ből való: Lezafalva, (Ortvay:EgyhFöldl. 2:468). Eredet szempontjából a Léc személynév és a -falva összetétele(Kiss Lajos: FNEtSz. 1 ). Orbán Balázs a név magyarázatában Benkő Józsefre hivatkozik:„Éenkö József — írja — onnan származtatja nevét, hogy az ős telep régenlécezettel, talán fa pallisadokkal vagy karózattal volt erősítve" (Orbán Balázs. Aszékelyföld leírása 192). A lécfalvi református egyház aranykönyvében ugyanez anépetimológiás magyarázat szerepel: ,.A széphegyen egykor csereérdő volt, melybőlcserefa oszlopokkal vették körül a falu helyét, ezt a természet adta fensíkot,mintegy 10 ha területet. Az egymás mellé ásott, cserefa oszlopok úgy néztek ki.mintha léckerítés volna, s erről nevezték el a falut Lécfalvának."" A jelenkori helynévanyagot 1985 nyarán kezdtem el gyűjteni. GyűjtőmunkámbanGyörbiró Irén (76 éves), Bagoly Margit (69), Keresztes László (57). KolozsiFerencné (83), Györbiró József (50), Bagoly Ferenc (80) adatközlők segítettek. Különköszönettel tartozom Deák László lelkésznek, aki mindvégig támogatott gyűjtőmunkámban.A helyszínen gyíiitött anvagot történeti adatokkal egészítettem ki; ezek SzabóT. Attila kéziratos Hley névtörténi Adattárából (HntA.), Bogáts Dénes gyűjtéséből(Háromszéki helynevek. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára.Sepsiszentgyörgy, 1929.), valamint a helyi református egyház Aranykönyvébőlvalók.Az alább felsorakoztatott nevek közlésében a következőképpen jártam el:sorszám, a fonematikusan lejegyzett nevek, utána a tájrész jellegét minősítő rövidítésekkövetkeznek, ezt a térképen található, a neveket lokalizáló szám követi, majdaz ezekhez fűződő népi magyarázatok, megjegyzések, s ha vannak, a történeti adatokkövetkeznek.1: Agyagos: Szemetesgödör: Szemetes (gödör. 34: régen innen hordták az agyagot,az építkezéshez, a keletkezett gödörbe most a szemetet hordják). 2. Agyagos ucca(ú, 35). 3. 1815: A kert mögött (ma ismeretlen név, HntA.). 4. Albert.kájé: Albértkasánca (sz, 56). 5. 1714: Aporszege (ma ismeretlen név, az Apor-birtokhoz tartozhatott,Bogáts). 6. Ázbot-tag (sz, 72: az Azboth csn.-böl). 7. 1744: Agostontava(ma ismeretlen név, Bogáts). 8. Bagjas (sz, 68; a Bogoly csn.-böl). 9. Bekötőút:Mái (ú, 3; a falut az országúttal összekjfö út, mely a Várhegy déli oldala alatthúzódik). 10. Besö-ucca (ú, 18, 21, 22, 24). 11. Bésö-zsákucca (ú, 20). 12. Benedek-

V ffirV

ADATTÁR203kert: Gyumocsös (gyü, 83). 13. 1644: Bibajölde (ma kihalt név, Bogáts) 14 Bitaikocsmája: Bot (ép, 12; 1948 előtt Bitai Gyula kocsmája volt, ma vegyeskereskedéses bodega 'kocsma'). 15. XVIII. sz. vége: 'A Bitai malommal (ma ismeretlen névvalamikora Bitai-hídnál állt, HntA.). 16. Bodéga (ép, 12; egy épületben van aBolttal). 17. Bodor-tag: Bodor-tanya (sz, 73; a Bodor csn.-böl). 18. Bodor ucca (ú:28; a Dálnok patakát követi). 19. XVIII. sz. vége: Bodza mezein a Csemernek és ăForrás közi nevii helyeken a vizre járó utton (ma a Bodza-forduló faluhoz tartozóhelynevek, HntA). 20. Bót (1. Bitai kocsmája). 21. Bornyus-kert (k, 86; régen ittlegeltették a borjakat). 22. Cigán-temetö (a cigányok temetője a református "temetőészaki részén 107). 23. 1616: Czipödombja (ma ismeretlen név. Bogáts). 24. Cófalvihíd(a Feketeügy két partját köti össze, 101). 25. Cséremege úttya: Oroszút (ú ésaz ezt övező sz, 63); 1606: Cziere mege (Bogáts); 1592: Oroszút: 1622: Orozut (Bogáts).26. Csobot (e a Dálnok pataka mentén nyugatra, 93; eredetileg a Dálnokiaké volt,de a lécfalviak elcserélték Depsö egy részével). 27. Csobot úttya (ú, 94). 28.Dánok pataka (p, 97, 33; Dálnok irányából folyó, Lécfalvát kettészelő patak aKobori nevű hátárrésznél ömlik a Feketeügybe). 29. 1716: Dálnok pataka felé menőlábba (ma ismeretlen név, Aranykönyv). 30. Dánok réttye (k, 95: Dálnok patakátólnyugatra esik.). 31. Dánok-réttye úttya (ú, 4). 32. Deák-kert. (sz a Feketeügy mellett,42; régen gyümölcsös volt). 33. Deák-tag (sz, 54). 34. Depsö (sz, k. 53: területe50—60 ha); 1714: Depsö (Bogást); 1716: Depsö felől való határ (Aranykönyv); 1766:.Depsö mezeje; 1606: Depsöoldala; 1592: Depsőirét (ma e diferenciált nevek ismeretlenek,Bogáts). 35. Depsö kúttya (kút. 50). 36. DéZő: Juhosdéleje (1. itt delelneka juhok, 49). 37. 1612: Egyedvára (ma kihalt név. Bogáts). 38. Faggyas tava (tó. 97:a Faggyas csn.-ből). 39. Feketeügy (folyó, a falutól keletre esik. 96). 40. Festék(sz, k, 41; régen iszapos rész, innen termelték ki a tapasztáshoz szükséges kéksárt).41. Focipája: Sportpája (labdarúgópálya, 10). 42. Forró-tag (k. sz. 65; a Forró csn.-ből). 43. Föuc.ca (ú. 1). 44. Galat (sz, 66; a monda szerint tatároktól elDusztítottfalu); 1606: Galat (Bogáts). 45. Gagyászár ucca: Kossuth Lajos ucca (ú, a Főutcábólbalra nyiló. majd kétfelé ágazó utca, 5). 46. Gálok hegye (ú, 15: enyhén emelkedőutca; a Gál csn.-ből). 47. 1535: Gát (ma ismeretlen név; a Gyárfásmalom gátja.volt, ma már se malom, se viz. se gát. a Feketeügy az itt lévő régi medrét megváltoztatta,Bogáts). 48. Gátraménó: Keriiletajja (sz. k. 39: 1848-ban a gyakoriárvizek miatt nyúlógátat építettek a Feketeügy partián. hogy eljuthasson valaki'ide a várhegyi várat meg kellet kerülni). 49. 1560: Gelefüve (ma ismeretlen név.Bogáts). 50. 1744: Geletava (ma már ismeretlen név, Bogáts). 51. 52. Gyárfásmalom(malom állhatott e helyen, ma már kihalt név). 53. 1716: Gyephegy felöl valólábján a Gyep mellett (kihalt név. Aranykönyv). 54. Györbiró-tag (sz. 60). 55.Gijulauré (sz, 82: Bitai Gyula keresztnevéből). 56. Gyümöcsös (lásd Benedek-kert).57. 1686: Harasztfarka (ma már ismeretlen név. Bocáts). 58 Határvögy (sz. 55;Depsö felett, Dálnok és Lécfalva közötti völgy): 1644: Határvölgy (Bogáts). 59.Horvát-szél• (sz, 91). 60. Imretanitó tagja (sz, 79: Kocsis Imre tanító nevéből). 61.Iskola ucca (ú. 25). 62. Izidor-tanya (sz, 102; zsellérházakat is maflába foglaló tanyavolt.) 63 Jana árka: Jankáé (k, 48). 64. Juhos déleje (lásd Déllő). 65. Kálié (sz.78) 66 1766: Kárháqó (ma ismeretlen név, Bogáts). 66. Keriiletajja (lásd Gátramenő).67. Kényszerföd (k, kevésbé ismert név a Várhegyi-határban. Szentkeresztibáró birtokához tartozott, melyből a földosztáskor mindenki két hold földet kapott.98) 68 Kicsi-határ: Kismezö (összefoglaló határnév. a falu nyugati, délnyueatihatára; a Dálnok pataka a határt ketté osztja, kisebbik része Kicsi-határ, régebbinevén Kismezö); 1666: Küs mezőben az retre menő labba (HntA); 1716: yacyona kis mezőbe (Aranvkönyv). 68/a. Kishíd (Dálnok patakát átszelő híd a Főutcán,32). 68/b. Kismezö (lásd Kicsi-határ). 69. Kobon (sz. k. a Dálnok pataka torkolatánál,40). 70. Kocsis Samu-tag (sz, 84). 71. Kollektiv-estálló (ép. 29/c, d, a voltmtsz istállói). 72. Korgács (k, 85; kiugrásszeriien a Dálnok pataka felett elterülőhatári-ész, a hagyomány szerint a tatároktól elpusztított település volt). 73. KossuthLajos ucca (lásd Gagyaszár utca). 74. Kövestelep (Feketeügy melletti homokos rész,ahol fürödni szoktak, 47). 75. Községháza: Kultúr (ép, 13; 1966 óta Kultúrotthon).76. Község kúttya: Kút (kút a Községháza előtt, 106; régen innen hordták a vizet,ma már használhatatlan). 77. Kultúr (lásd Községháza). 78. Külle-tag: Külle-tanya(sz, 76; a Külle cs.-böl). 79. Kiíső ucca: M aknai út (ú. 3; a Főutca folytatása,Maksa fele vezet). 80. Lajos uré (sz, 74). 81. Leányvára (kihalóban levő név, 51;

204 ADATTÁRállítólag a bálványosi Aporleány, Anna lakott benne, aki soha nem ment férjhez).82. Letett papné jé (sz, 67; Sámuel Miklós református lelkész 1816-ban alkoholistavolta miatt letétetett a papi székből; a sokáig élő felesége birtoka volt). 83. Iskola(ép, 26; 1862-ben és részben 1868-ban épült). 84. Lovaskert (1, k, 38; a ZágoniMikesek tulajdona volt, itt legeltették a ménest); 1744: Lovaskert (Bogáts). 85.Maksai út (lásd Külső utca). 86. Malom-kert (sz, 77; régen Bencze Mária malmaállott itt). 87. Malom ucca (ú. 7). 88. Májor-kert (k, 43; a Májor csn-böl). 89. Mái(ú, 3; az országutat a faluval összekötő út, a Várhegy déli oldala alatt húzódik).91. Mái (sz a Dálnok rétjétől északra, 89). 91. Márkosfalvi út (ú, 11). 92. Medvés(k, 80). 93. Mester sánca (sz, 59; régen a kántortanító földje). 94. Nagyhatár (a faluhitárát ketté osztja a Dálnok pataka; a határ nagyobbik, északfelöli része). 95.Nagymalom (hajdan a borosnyói keresztútnál álló malom). 96. Nagy Mózsi-tag(sz, 52). 97. Naccságájé (sz, 75; tulajdonosát.. Sólyom Irént nevezték Nagyságának).98. Nagyút teteje (sz, ú, 37, 45). 99. 1686: Nádasoldal (ma ismeretlen név, Bogáts).100. 1744: Nemerehossza (ma ismeretlen név, Bogáts). 101. Némét-kút (kút, 57; aNémet csn.-ből). 102. Nyílás! (sz, k, 44); 1612: Nyilas (Bogáts); 1716: Nyilas nevühellybe (Aranykönyv). 103. Oroszát (lásd Cseremege útja). 104. Óvoda (ép, 103).105. Ordögereszkedö (k, 46; régen meredek út); 1560: ördögereszkedö (Bogáts). 106.1744: Ördöngőstá (ma ismeretlen név, Bogáts). 107. Ösven (a Gálok hegyét a Belsőutcával összekötő ösvény, 16). 108 Palló (palló, 31, 33; mindkettő a Dálnok patakán:az egyik a Gagyaszár utcát a Malom utcával, a másik a Fodor utcát a Petőfiutcával köti össze). 109. Papilak (ép, 105). 110. 1815: Patakra menő lábban (maismeretlen név, HntA.). 111. Petőfi ucca: Bcsö ucca (ú, 23; a második név ritka).112. Récés (sz, 90; régen vizenyős, tócsákkal tarkított terület volt). 113. Régi-temető(füves terület, ahol a 18. és 19. században felállított sírkövek vannak, 36). 114.Rét (lásd Dálnok rétje). 115. Réti ucca (ú, 19). 116. 1815: 'A rövid szerben (sz,ma kihalt név HntA). 117. Salamon kocsmája (ma már nem létező kocsma, 1).118. Sándoroké (sz, 81). 119. 1606: Sándorréte (ma ismeretlen név, Bogáts). 120.Sportpája (lásd Focipálya). 121. Szemetes: Szemetesgödör (lásd Agyagos). 122. Szeszgyár(üres, omladozó ép, 99; a hajcl; ni szeszgyárat a 19. században építette Szentkeresztibáró a várhegyi vár köveiből). 123. Széphegy (sz, k, 61; nevét lankás oldalaimiatt kapta); 1606: Széphegy (Bogáts). 124. 1716: Széphegy felől való lábján (maismeretlen név, Aranykönyv). 125 1666: Az Széphegy felöl való mezőben (HntA.);1711: Széphegy mező (Bogáts); 1716: Vagyon a Széphegy mezőbe is két hóid (adiferenciált név ma ismeretlen. Aranykönyv). 126. Széphegy-határ (ritka név. azonosa Széphegy összefoglaló névvel). 127. Széphegy úttya (sz, 62; régen út húzódott itt).128. Tanyaláb úttya (a Külle-tanya alsó végében elvezető út, 77). 129. Temető (1895-tömegnyitott temetkezési hely, 9). 130. Temető lábia (sz, 69). 131. Temető ucca (ú, 8).132. Templom (ép, 14). 133. 1815: a Templom uttzában (ma ismeretlen név, HntA.).134. Térkáné sánca (sz, 64). 135. Urkúttya (forrás a Csobotban, 93). 136. 1600: Válaszut (Bogáts); 1666: az valasz ut. orránál (sz, ma ismeretlen név, HntA.). 137. Várhegy(domb, ma néhány házzal; a domb északi szögletében várromok álltak, melyromokat János Zsigmond által épített Székely bánja vár maradványainak tartottak,87). 138. Várhegyi-domb (a hosszúkás dombnak déli oldalán fekszik a Várhegys északi szögletén a vár romjai, 100). 139: 1744: Várhegyhossza (ma ismeretlen név,Bogáts). 140. Veres-tag (sz, 71). 141. Zsákucca (ú, 6).F. GYORBIRÓ GABRIELLA

NYELV- £ S IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXXVn. évf. 1993. 1—2. száraS Z E M L EA strukturalizmus utánSzerkesztette Szili József. Akarlcmiai Kiadó, Bp., 1992.Az MTA Irodalomtudományi Intézetéből több, mint egy évtizede, hogy elterjedta hír: készül az irodalomelméleti kézikönyv. Azóta az új hermeneutikátol adekonstrukcióig számos irányzat kiteljesedésének lehettünk tanúi mindannyian, földrajzilagés informáltságban többé-kevésbé elszigetelten is, és kénytelenek voltunkbelátni: az irodalomelméleti kézikönyv mint műfaj maga vált kérdésessé.Aki egy kicsit is érdekelt volt abban, hogy elgondolkodjék az irodalomelméletstátusáról a mai irodalomtudomány és általában a tudományok keretében, az előbbutóbbfelismerte: az irodalom nem olyan tárgy, amelyet egy egyedül üdvözítő elméletirendszerrel meg lehetne ragadni. És — egyáltalán — nincs olyan tárgyterületea tudománynak, amelyre egy és csakis egy elmélet vonatkozhatik. Ha van ismég olyan tudós, aki hallgatólagosan vagy bevallottan valamifajta esszencializmushíve, a tudományos életet ma túlnyomóan azok alakítják, akik — belátva a tudományosmegismerés alanyi korlátait — szakmájukat a bevallottan egyoldalú, arelatív igazság(ok) játékterének tekintik, melyen a különböző axiómákra építettrendszerek legfeljebb kiegészíthetik egymást, de nem hozhatók egyetlen közösnevezőre. Lassan a kutatás tárgyának neopozitivista-strukturalista eszménye —vagyis a pontosan körülhatárolt, zárt tárgyterület ideálja — is érvényét vesztette,és helyébe lépett a tárgy elmosódó körvonalait követö, önként vállalt interdiszciplinaritás.És — végül, de nem utolsó sorban — a tény és az érték szétválaszthatatlanságánaktudomásul vétele következtében az elméleten belül újra helye lett annak,ami úgymond metafizikai és nehezen racionalizálható: az értéknek.Nem meglepő tehát, hogy A strukturalizmus utá?i szerzői nem lépnek fel azzalaz igénnyel, hogy kötetük az irodalomelméleti kézikönyv szerepét töltse be. Azalcím — Érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben — sem ígér szigorúanegységes koncepciót, a felsorolt kategóriák úgyszólván meg sem engednék,hogy ellentmondásmentes rendszerbe foglaljuk őket.A kötet szerzői egy-egy önálló, többé-kevésbé zárt rendszerben fejtik ki koncepciójukataz adott irodalomelméleti problémák mentén. Mindegyik fejezet különkülön,könyvértékü egység, egyik-másikuk már e kézikönyvtől függetlenül is napvilágotlátott, tudomásom szerint legalábbis a Bojtár Endre, Horváth Iván és aKálmán C. György tanulmányai. Ezért természetesen külön értékelést kivánnamindegyik, egy-egy olyan nézőpontból, melyet éppen a tárgy vizsgált aspektusakínál. De még az érték problémáját fejtegető két fejezetet sem lehet itt egykalap alá venni, hiszen Bojtár Endre megközelítése (Az irodalmi mű értéke és értékelése)egy absztraktabb tudományelméleti, Veres András áttekintése viszont inkábbtörténeti-szociológiai szempontokat enged magához (Irodalomértelmezés és értékorientációi.Horváth Iván fejezete pedig önmagában is pluralista verselméleti munka,amelyhez külön problémaként járul a vers és költészet viszonyának fogas kérdéseis (A három verselmélet). Az irodalom mint folyamat cimü fejezet Szili Józsefmüve, aki az időbeliség problémáját fejtegetve bizonyára csábító támadási felületetkínál a radikális konstruktivista iskolának, amelyik, mint minden történetet,az irodalomtörténetet is konstrukciónak fogja fel. Szegedy-Maszák Mihály és KálmánC. György fejezete a nyelvészeti és kommunikációelméleti területen müveitirodalmár számára jelent kihívást. Szövegközpontú fejezeteik (Szegedy-Maszák: Azirodalmi mű alaktani hatáselmélete és Kálmán C.: A beszédaktus-elmélet és azirodalomelmélet) a műelemzés gyakorlata felöl is kínálják az értékelő szempontokat.

206 SZEMLEE futólagos áttekintés is jelzi, mennyire szétágazó elméleti irányokat képviselneka kézikönyv szerzői, fejezetei. S ha a szerzők bevallott célja az Irodalomtudományterületén manapság érvényesülő pluralizmus szemléltetése volt (ez derülki Szili József bevezetőjéből), akkor ebből is látszik, mennyire sikerült ezt megvalósítani,egyfajta tükreként annak a világszerte és Magyarországon is megmutatkozósokszínűségnek, ami ma jellemző az egész irodalomtudományban.Az egyes fejezetek — speciális értékelést kívánó — különbözősége kapcsánazonban felmerül a kérdés, miért éppen ezek a megközelítési módok találtak egymásraitt. Persze, tudjuk, a szerzők valamiképpen mind egyetlen munkaközösségalkotói, legalábbis annyiban, hogy ugyanazon munkahelyen dolgoznak, a gyakoribbtalálkozás lehetőségeit élvezhetik. Am a kérdés, hogy más szempontok, más irányzatokvajon miért nem fértek be ebbe a sokféleségbe, akkor is indokoltnak tűnik.Például nehéz magyarázatot találni arra, hogy miért nincs jelen a — körképetkínáló — kötetben az empirikus irodalomtudomány nézőpontja is. Mert lehet-evitatni bármelyik nézőpont legitimitását, ha az tudományelméleti normákkal összeférhetőrendszert alapoz meg? Igaz ugyan, hogy a bevezetőben Szili József bíráljaaz irányzat ama törekvését, hogy új — az irodalomtudomány rangját kisajátító —paradigmaként, fogadtassa el magát, de azzal, hogy a kötetből végül is kimaradt,éppenséggel a vállalt pluralizmus, a vita és a dialógus szelleme szenved csorbát.Továbbá, a szűkebb körökön kívül álló szakember szemével nézve helye lenne itta szegedi iskolának is, hiszen az az irodalomszemiotikai kutatás Nyugaton is megbecsültszakembereit nevelte. Kanyó Zoltán körére, Csúri Károlyra és BernáthÁrpádra gondolok. A 'lehetséges világok' koncepciója sohasem kívánt az irodalomegyedül üdvözítő elmélete lenni, nem rajta múlik tehát, hogy a körképből hiányzik.Ügy tűnik, hogy a kötetben megmutatkozó pluralizmus nem elég következetes,vagy legalábbis esetleges, és ezért a szerzők szándékától függetlenül a kirekesztés•gyanúját hívja ki maga ellen. Az lesz a látszat, hogy az 'akadémiai irodalomelmélet'a pluralista, mindenki más, aki ezzel egyidejűleg valamely elméleti koncepcióvaláll elő, az bizonyára fundamentalista.A fenti megjegyzésekre jogos lehet az ellenvetés, hogy a kézikönyv nem kívánta kézikönyv lenni, ám jöjjön a pécsi, a szegedi csoport is a maga kézikönyvével,az lesz az igazi pluralizmus. Csakhogy, és itt kerítenék sort a másik — a tanári —szempontra, a mértékadónak tekintett fórum mégiscsak az Akadémia, s a mindenkoriakadémiai kézikönyvek az egyetemi oktatás alapeszközei. Jó, ha egy adotttudománytörténeti korszak körképe legalább megközelítő teljességgel áll rendelkezésérea kutatónak, a tanárnak és a diákoknak. Nos, a szegedi iskola képviselői,akiktől és akikről illenék tudnia mindenkinek, aki irodalomelmélettel foglalkozik,még a csodálatosan gazdag könyvészetben sem szerepelnek. Ezt ők, akiktől a maifiatalok egy számottevő része tanulta a szakmát, etikai okokból bizonyára nemfogják szóvá tenni. Alulírott azonban, aki az akadémiai kézikönyv szerzőin kívülkolozsvári diákjainkkal együtt tőlük is sokat tanult, talán megteheti anélkül, hogya rejtett rivalizálás gyanújába keverednék.A tudományos közélet egészségét, úgy hiszem, éppenséggel a verseny nyíltságabiztosítaná, jelen esetben az, hogy a mérvadónak számító tudományos műhelyeka mezőnyben — egyazon kézikönyv lapjain — mindannyian jelen legyenek.Hiszen jól tudjuk: az Akadémiai Kiadó minősít, rangot ad. Azt tehát, aki a szakmábanszámit valamit, de a szerzői munkaközösség minden jóhiszeműsége ellenérevalamiképpen kimaradt, ez a kötet negatívan minősíti."A strukturalizmus után ezzel együtt feltehetőleg hosszú ideig az irodalomelmélethazai 'bibliája' lesz. Természetesen annak áz olvasónak a számára leheta leginkább hasznos, aki tudja, hogy ez a könyv korántsem kíván 'biblia' lenni.Inkább kihívás, ami arra késztet, hogy a szakma nyitott kérdéseit újra és újraátgondoljuk. E könyv laza szerkezete például megengedi,, sőt rászorít arra, hogymagukra a különböző nézőpontokra reflektáljunk, és legalább az interdiszciplinaritásama hálóját próbáljuk felvázolni, amelynek örökmozgó, tünékeny tárgya: azirodalom.CS. GYlMESI ÉVA

SZIMLE207ILEANA GALEA, IRINA CRIVEANU. ANGÉLA IYAŞ, MARIA VOIA:Dicţionar englez—român de expresii verbaleEditura Echinox. Cluj, 1991.A nyelvtanulás eredményességéhez tulajdonképpen két dologra van szükség:hatékony és megbízható segédeszközökre (nyelvkönyv, szótár, kazetta, oktatófilmstb.), amelyekkel egy bizonyos gazdagságú szókincs és az alapvető nyelvtani szabályokelsajátíthatók, valamint olyan kommunikációs helyzetekre, amelyek motiváljáka tanulást, aktivizálják és folyamatosan ellenőrzik! csiszolják a már meglévőnyelvtudást. Romániában egyelőre egyik tényező sem természetesen adottbárki számára. Az utóbbi néhány évben azonban több olyan kiadvány került piacra,amely az angolul tanulók számára hasznos lehet. Ilyen "hiánypótló könyv a kolozsváriEchinox kiadó Studium sorozatában megjelent angol—román igei kifejezésekszótára is.A szerzők (a kolozsvári egyetem angol tanszékének tanárai) egy sajátos frazeológiaiszótárt, illetve feladattárt állítottak össze, amelynek célja a leggyakrabbanhasznált angol igei kifejezések megismertetése azokkal, akik szeretnék nyelvtudásukattúllendíteni az alapfokon. Az angol frazeológiában „csemegézni" ugyanistöbbnyire a nyelvtanulás közép- és felsőfokán kerül sor. Egy ilyen területre szakosítottszótár hatékony segédeszköze lehet tehát bárkinek, aki az alapvető nyelvtaniszabályokkal már tisztában van, és akár a műfordítónak is, aki a sajátos angolkifejezések tolmácsolására törekszik. A jelen szótár azonban elsősorban didaktikaicélzatú. így megbocsátható és indokolt, hogy az amerikai és brit angol nyelvhasználatbelieltéréseket, árnyalatokat nem jelöli. 2050 címszót tartalmaz a szerzőkszándéka szerint azokat, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő, és mindkét nyelvterületenhasonló jelentésben használatosak. A könyvecske az általánosabb angolnyelvtudás megszerzését hivatott elősegíteni.A kötet gerincét alkotó szótárrészt tulajdonképpen nem is érheti bírálatMindaz, ami szerepel benne, hasznos, áttekinthető, világos információ. A címszómagyarázatát megkapjuk előbb angolul, majd fordításaképp több román szinonimát.Két-három példamondat érzékelteti a kifejezés különböző árnyalatait, nyelvhasználatbelimódozatait. A szótárrész könnyű kezelését segíti elő a tipográfiai kivitelezés:a címszót, a magyarázatokat, a fordítást különböző típusú betűkkel szedték.A példamondatokon belül kiemelt szedéssel jelenik meg a kifejezés maga. Atulajdonképpeni szótárt közrefogja egy előszó és függelékként e?y feladattár, amelylehetővé teszi a szótárban szereplő kifejezések begyakorlását. A kiadvány igy valóbantöbb, mint egy szokványos, egyszerű szótár.Igen hasznosak a bevezető rész elméleti, nyelvtani magyarázatai, amelyek azangol igei kifejezések (vagy komplex igék) szerkezeti, illetve jelentéstani sajátosságairavonatkoznak. De talán éppen azért, mert a könyv megalapozó jellegii kívánlenni, nem ártott volna ezt a részt még részletesebb és szemléletesebb magyarázatokkalkibővíteni. Manapság ugyanis a nyelvtanulással próbálkozók nagy részemár nem föltétlenül készül filológusi, nyelvészi pályára, és nem annyira jar_tasa nyelvészeti szakkifejezések terén, hogy ez a szűkszavú tájékoztató egyértelműenútbaigazíthassa. Így például az egyik legnagyobb nehézség a szótárban is fellelhetőkifejezések helyes használatában a szórend kérdése. A szerzők az erre vonatkozószabályokat képletek formájában sorolják föl egy-egy példával együtt. Talantöbb példa'és valamivel közérthetőbben megfogalmazott magyarazat világosabbatehette volna mindezt. Szó van itt határozószói eredetű járulékszavakról (adverbialparticles) és elöljárószókról (prepositions). Egy nyelvtanár vagy angol szakos egyetemihallgató számára érthető és elégséges ezekkel a fogalmakkal kepleteket írni.Mások számára viszont nem lett volna fölösleges előbb a kettő közötti különbségetérzékeltetni, hisz ennek a megértése elengedhetetlenül fontos. A kötet végén többfeladat szólít fel arra, hogy nevezzük meg, az adott szócska melyik kategóriába tartozika fenti kettő közül. Csupán ennek a könyvnek az alapján ezek a feladatokmegoldhatatlanok.

208 SZEMLEEzen kívül a feladatok között egy sem található, amely a többtagú kifejezésekmondatba illeszkedésének begyakorlását célozná. Holott a szórend tanításaa nyelvtanári gyakorlat mindennapos gondja. A kötetben szereplő feladatok elsősorbana kifejezések jelentésének ismeretét kérik számon, a behelyettesítő típusúgyakorlatok voltaképpen újabb példamondatokat adnak a szótárrészhez. éscsak a jelentésre orientáltak. A feladatok legnagyobb hiányossága azonban nerri ez,hanem az, hogy hiányzik a megoldásuk. Lehet, hogy a szerzők éppen az előbbemlített feladattípus túltengése miatt vélték ezt fölöslegesnek. De sokkal könynyebbenés mindenki által haszonnal forgatható lenne a kötet akkor, ha nemigényelne föltétlenül szakfelügyeletet a használata. Márpedig aki például a kötetbenmegadott nehéz fordítási feladatokat (irodalmi szövegekből kiragadott részletekfordítását) tanári ellenőrzés nélkül magabiztosan megoldja, annak talán nincs isolyan nagy szüksége egy ilyen szótárra.Egyszóval: felgyorsult iramú korunkban, mint mindent, a nyelvtanulást isigyekszünk a lehető legegyszerűbb és legrövidebb úton megoldani. Nagy szükséglenne tehát ebben az esetben is az azonnali hibakijavítás lehetőségére, ami aztjelenthetné, hogy a magukat autodidakta módon fejlesztők szintén hathatós segítségetkaphatnának. Talán még a gyakorló tanár számára sem lenne hiábavaló, hiszegy átlag tanár nem műfordító, a hazai körülményekkel számolva pedig a biztosnyelvérzék, egy valóban magas szintű nyelvtudás kialakulásának még mindig számoshátráltató tényezője van. Mindezek ellenére végső soron örömmel üdvözölhetjük akiadványt. Igazi aggodalmaink csupán a könyvterjesztést illethetik: vajon megkapható-ekönyvüzleteinkben?Í>ETHÖ ÁGNESÖRDÖG FERENC: Zala mrgye népességösszeírásai és egyházlátogatásjegyzőkönyvei (1715—1771). I—II.Bp. — Zalaegerszeg. 1991, 1992. (836, 880. 1.)Lenyűgözően gazdag, impozáns művel gyarapította ismét Ördög Ferenc Hmagyar névtant ezzel a forráskiadvánnyal, mely 308 település mintegy 220 ezerszemélynevét teszi közzé a délnyugat-magyarországi Zala megye XVIII, századiterületére kiterjedő egyházlátogatási jegyzőkönyvekből és népességösszeírásokból. Aszerző és kutatási területe elinditója és első megvalósítója volt az élő földrajzinévanyag azóta országos méretűvé szélesült összegyűjtésének és kiadásának (1. Zalamegye földrajzi nevei. Zalaegerszeg, 1964), és az első személynévi tájmonográfiát isszintén ugyanő készítette ugyanerről a vidékről (Személynévvizsgálatok Göcsej ésHetés területén, Bp.. 1973). Ez utóbbi mű családnevekkel foglalkozó fejezetében mármegfogalmazódott mint soron következő tudományos terv a zalai történeti névanyagfeltárása, e nélkül ugyanis a szerző az élő családnevek kielégítő vizsgálatátsem látta megoldhatónak.Másfél évtizedes munka eredményeként veheti kézbe a névtan művelője, anyelvjárástörténet vagy a helyesirástörténet kutatója ezt a hatalmas forrásmunkát,mely a jelzett nyelvtudományi ágak mellett még számos más történeti tudományszámára nyújt rendkívül sok és sokféle módon megvallatható adatanyagot. A különfélecélokkal készült történeti összeírások: dézsmalajstromok. dikális konskripciók,urbáriumok, nemesi és jobbágyösszeírások, katonai lustrák mellett az egyháziösszeírások még jobbára kiaknázatlan, de igen fontos forrásai a név- és népességtörténetnek.Egy-egy helység és terület teljes lélekszámát: a férfiak mellett azasszonyok és gyermekek, özvegyek neveit is főleg ezek tartalmazzák.Az itt közzétett kétkötetes XVIII. századi személynévtárat az 1745 és 1771között lefolytatott egyházmegyei püspöki látogatások alkalmával készített népességösszeírásokból(conscriptio animarum), illetve az egyházlátogatási jegyzökönyvekből(canonica visitatio) kiemelt névjegyzékekből szerkesztette egybe a szerző. A fentiidőszakból származó közel nyolcszáz összeírás 308 helység 220 ezer lakosának nevét

SZEMLE209rögzíti, mégpedig nemcsak az összeíró katolikusok vallásán levőket, hanem a másfelekezetueket is, feltüntetve a családi kapcsolatokat (férj, feleség, gyermekek)az életkort, a társadalmi helyzetet, foglalkozást, a nemzetiséget és természetesenaz összeírások egyházi jellegéből következő szempontokat: kik gyónnak, kik bérmalkoztak,kik közömbösek a vallás iránt, kik élnek vegyes házasságban stb.Ennek az ismeretanyagnak a hozzáférhetővé tételével ördög Ferenc a magyarművelődéstörténetnek is nagy szolgálatot tett., Az első kötetben kétnyelvű (magyar, német) bevezető ismertet meg a forrásokkal,keletkezésük körülményeivel, a kutatóterülettel, tájékoztat az adatok közzétételénekmódjáról, a teljes mű tartalmáról és szerkezetéről, beleértve a még ezutánmegjelenő köteteket is. Ezt követik az adattár használatát megkönnyítő mellékletek,mindenekelőtt a háromnyelvű rövidítésjegyzék, mely latinul, magyarul ésnémetül értelmezi a nevek mellett szereplő — fentebb jelzett — információkra vonatkozórövidítéseket. Jó áttekintést nyújt a településenként időrendben feltüntetettforráscsoportosító táblázat is.A már megjelent két kötet a névtárt foglalja magában. A településenként készültösszeírások természetesen ebben az elrendezésben követik egymást. A helységeklokalizációját — mely az elpusztult, beolvadt vagy összevont települések esetébenkülön kutatómunkát igényelt — az összeírásokkal közel egykorú térképek,illetőleg helységnévtárak adataira támaszkodva oldja meg a szerző, ezeket idéziis a címszóként megadott: az összeírásokban szereplő helységnév alatt. Feltüntetia helységnév mai alakját is és a megyét is, ha ez a régivel nem azonos.Az ugyanarról a településről különböző időpontokban készült összeírások időrendbensorakoznak egymás után. A névadatok a korszerű, adatközlés igényeinekmegfelelően betűhű alakban, házanként sorszámozva követik egymást: családfő, feleség,gyermekek, szolgák sorrendben. Mellettük rövidítés formájában azok az életkorra,vallásra, foglalkozásra stb. vonatkozó kiegészítő információk szerepelnek,melyekről fentebb már szó esett, s amelyekre vonatkozóan minden összeírás előttlatin nyelvű szempontfelsorolás olvasható. A keresztnevek általában latinos alakbanszerepelnek, csak elvétve jelenik meg néhány magyar kereszt- és becenév. Acsaládnevek ellenben — ^melyek a különböző helységekben, de egyazon településenbelül is a különböző összeírásokban sűrűn ismétlődnek —, igen sokféle ejtésváltozatbanés még ennél is sokkal több irásváltozatban jelentkeznek. Egyiittláthatásukrólés összevetésükről az ezután megjelenő IV. kötet névmutatója fog gondoskodni.Hadd szóljak tehát itt — a Bevezetőben említettek alapján — e névmutatóról,mely a szakember számára a források teljes adatanyagának nevenként rendezettés csoportosított „adatbankját" nyújtja, lehetővé téve számukra, de a csakérdeklődők számára is a gyors visszakeresést is. Ha arra gondolunk, hogy hánynagy értékű, névtani szempontból is fontos forráskiadványból mennyire hiányoltuka névmutatót, még inkább méltányoljuk a szerzőnek azt a nem kevés többletmunkáját,melyet a mutató összeállítására áldozott. Külön-külön mutató készül acsaládnevekhez, a keresztnevekhez és a helységnevekhez, valamint a források szövegesrészeiben előforduló titulusnevekhez, a szentek neveihez stb. A nemzetiségre,társadalmi helyretre, a foglalkozásra, a felekezetre vonatkozó közszavak is bekerülneka mutatóba, így tehát ezeket az adatokat is összevonva, együttesen is szemlélhetia kutató vagy élhet a gyors visszakeresés lehetőségével is. Az ilyen mutatóvalellátott, hatalmas adatmennyiséget tároló forráskiadványok önkéntelenül abbaaz irányba terelik a gondolatot, milyen jó és hasznos volna számítógépre vinniennek és — reméljük — a nyomában majdan készülő hasonló kiadványoknak azanyagát.A mutatót tartalmazó utolsó kötet előtt fog megjelenni a Függelék, azaz a forrásokszöveges részeit: az egyházlátogatási jegyzökönyvek latin szövegét közlőIII. kötet. Ezt elsősorban a történészek és a művelődéstörténet, az egyháztörténetművelői forgathatják majd nagy haszonnal és érdeklődéssel.Nézzük most már ezt a komplex vizsgálódásra alkalmas formában közzétettforráskiadványt elsősorban nyelvész, névész szemmel! Maga a szerző nyújtott ízelítőttöbb tanulmányában még müve megjelenése előtt, arról, hogy milyen jellegűnyelvi és névtani kérdések megoldása várható az adatanyag feldolgozásától. Megintcsak a szerzőt idézve: egy összefüggő nagyobb terület onomato-dialektológiai sajátosságainakfeltárását település- és művelődéstörténeti hátterével együtt (I. 5).Emellett az átfogó célkitűzés mellett, melyet Ördög Ferenc minden bizonnyal az14 — Nyely- és Irodalomtudományi Közlemények, 1993/1—2

210 SZEMLEelső nagyszabású történeti személynévi megyemonográfiában fog megvalósítani ennekaz anyagnak a vizsgálata a névtan számos részletkérdésében is továbblépésthozhat (1. pl. ördög: A puszta helynevekből keletkezett családnevek kérdéséhezNyr. 106: 484—6), illetve újak felvetését és megvilágítását fogja eredményezni (1 uő-A patikanevek keletkezésmódja. MNyTK 160. sz. 253—9: A magyar céhek patrónusvalasztásánakliagiográfiai, ikonográfiái és művelődéstörténeti indítékai. MNyTK170. sz. 201—22). A szorosan vett névtani vonatkozásokon túl pedig elsősorban ahelyesírástörténeti kutatások aknázhatják ki messzemenően a nevek kápráztatóansokszínű írásváltozatait, s legalább ugyanennyire hasznosíthatók a nyelvjárástörténetszámára a névváltozatokban tükröződő nyelvjárási vonások (1. ezekre nézve Ördög:A készülő XVIII, századi zalai személynévtár családneveinek nyelvjárástörténetihasznosításáról. A magyar nyelv rétegződése. II. 729—35 és Személyneveink onomato-dialektológiaivizsgálatáról. Benkő—Emik. 488—96).Végül példaértékéért is méltatnunk kell a kutatóterület anyagi és erkölcsi támogatását,amellyel a megye a hely- és személyneveit tárgyaló tudományos kiadványokat,— a korábbiakat csak úgy, mint a legújabbat, a most ismertetett művel— világra segítette. A hagyományápolás, az önértékelés legnemesebb, leghathatósabbmódja ez.B. GERGELY PIROSKAMICHAEL J. TOOLAN, Narrative: A Criticai Linguistic IntroductionLondon and New York, 1991 (First published in 1988, reprinted in 1991),Routlege (The Interface Series) XVIII+ 282 1.Prózaszövegek és ezen belül is az elbeszélések vizsgálata manapság divatosjelenség. Ennek egyik oka nyilván az, hogy a múltban elhanyagolták, hisz az érdeklődésközéppontjában a vers állott, és erre egyrészt ellenhatásként, másrésztpedig a mindenképpen szükséges pótlás Lényeként bontakoztak ki az elmúlt kétháromévtized folyamán az új szempontú vizsgálatok, amelyekről leginkább a.narratológia gazdag és egyre inkább gazdagodó szakirodalma (elsősorban újabb ésújabb elbeszélés-elméletek, elbeszélés-grammatikák és elbeszélés-szemantikák stb.)tanúskodnak, A változásnak, gazdagodásnak van persze más oka is: az elbeszélés(narráeió) fogalmi körének különböző irányokban való kitágítása. Ezt példázza az,ismertetendő könyv előszavában olvasható néhány megjegyzés. A szerző kiindulópontjaugyanis az, hogy forma és funkció szerint sokféle megnyilatkozás, sőt emberitevékenység elbeszélésnek számit, tehát nemcsak egy történet elmondása, hanempéldául a lopásra vonatkozó törvényszövegek módosításai vagy az oktató és nevelőszándékkal a reggelizésröl elemista gyermekeknek egy valamilyen történet formájábanmondott tanácsok. Igaz, Toolan elismeri, hogy produktívabbnak látszik aszóban forgó fogalom szűkebb értelmezése, tehát csak a szépirodalmi elbeszélés,a népmesei a gyermekeknek szóló történetek, valamint a társalgásból vagy azinterjúkból és egyáltalán a tömegtájékoztatásból adódó történetek.A vizsgálat tárgyának körülhatárolása mellett legalább annyira fontos előrejelzésaz előszóban a vizsgálat jellegére vonatkozik. Ahogy Toolan könyvének alcíméből(kritikai és nyelvészeti bevezetés) is kiderül, a vizsgálat értékelő, kritikaiszándékú és érdekű és nyelvtudományi szempontú.A kötet hét fejezetből áll. A következőkben mindegyik tartalmát röviden öszszegezzük,illetőleg kiemelünk egy-két lényeges részletet.1. Előzetes tájékoztatás (Preliminary orientations): az elbeszélés, a „narratív"értelmezése, aztán az elbeszélő, elbeszélés és az olvasó, hallgató viszonya, továbbáaz elbeszélés szerkezete, felépítése, valóságra való vonatkozása, valamint a megértésében,vizsgálatában megfigyelhető „rendszerszerűség", ami a szerző állításaszerint kifejtési, tárgyalási módjának is szándékolt jellege.2. Az elbeszélés alapszerkezete (Basic story structure): három idetartozó fogalom,műszó (story, fabula, histoire) összefüggésében lényeges az, hogy az első

SZEMLE211nem mas mint eseményekre (történetekre), helyzetekre, szereplőkre vonatkozó elsődleges,lényeges információknak kronológiailag rendezett mély szerkezeti ábrá-• e o m fogalom összefügg a 'szöveg' fogalmával, az összefüggések" me°ítelésebenazonban nagy a tarkaság.3. A narratív szöveg tagolódása X: idő, fókusz, elbeszélés (The articulationof narrative I: time, focalizatiön, narration): itt többek között megtudjuk, hogy a„íokusz" szinonimája a brit kritikában korábban elterjedt „szempontnak" emelletta szerző szinonimának tekinti a „tájékoztatást" (orientation) is, lényege' ennek afogalomnak az, hogy ezen (a fókuszon, szemponton stb.) át látjuk, érezzük, értjükertékeljuk a dolgokat, igy ez mint megismerési, érzelmi és ideológiai megvilágításkiegesziti az egyszerűbb tér- és időbeli ábrázolást.4. A narratív szöveg tagolódása II: szereplő, idő- és térbeli helyzet, szabadindirekt stílus (The articulation of narrative text II: character, setting, free indirectdiscourse): sok újat tartalmaz a szereplők (jellemek) és a helyzetek, eseményekközötti viszonyok tárgyalása, különösen annak részletezése, hogy ezek a viszonyokokozatiak (pl. egy helyzet hogyan hat a szereplő viselkedésére) vagy pediganalogikusak (idetartoznak elsősorban a szimbolikus jellegű, értelmű egybeesések,pl. á vadonnak, pusztaságnak megfelelő lelkület vagy a lakóhely csendességének,nyugodtságának megfelelő jellem), ugyancsak ennek a viszonynak a szempontjábólvizsgálja a modern prózának több, mint egy évszázados sajátos közlésformáját,a szabad indirekt stílust, amit mentális kérdésként is megragad, beszélugyanis indirekt gondolkodásról is, a szerzőnek az a megállapítása is érdekes, hogyebben a közlésformában. u szövegezés indirekt jellege jellembeli direkt, „egyenes"(nem függő) vonásokkal kapcsolódhat össze (122).5. Narráció társadalmilag: nyelvszociológiai megközelítés (Narrative as sociallysituated: the sociolinguistic approach): az elbeszélésnek sokféle társadalmi vonatkozásavan, amelyek a nyelvtudománynak ma ismét divatossá lett ágához, a nyelvszociológiáhozkötődnek (pl. a szereplök nyelvhasználatában a belvárosi nyelv vagybennszülött nyelv stb. vagy áz elbeszélések értékelésének, minősítésének a nyelviformái, továbbá a beszédtettek (lokáció, illokúció, perlokúció) nyelvszociológiai vonatkozásai,a cselekvés és mondás.C. Gyermekek elbeszélései (Children's narratives): szerteágazó kérdéskör egyrésztazért, mert egyaránt téma a gyermekeknek írt, továbbá a gyermekektől szerzéttés a gyermekekkel való elbeszélés és értelmezés (elvárások, azonosítások, elutasításokstb.), másrészt pedig azért, mert szóba kerülnek az elbeszélés és elbeszélőgyermek szintű stiláris, nyelvhasználati sajátosságai ls.7. Az elbeszélés mint politikai (tkp. inkább társadalmi, szociológiai) cselekvés(Narrative as political actionj: itt a fő téma az elbeszélések külső kontextusa,többek között a társadalmi rétegek, nemek vagy az előítélet, továbbá a törvényszékitárgyalásokból kikerekedő történetek, ehhez hasonlóan az újsághírekben rejlőpolitikai jellegű, érdekű történetek, és amit külön érdekességként jelez':,etünk, aza politikai nézetekből, állásfoglalásokból adódó „hangsúlyozások" nyelvi eszközeineka számbavétele, amit kiegészít az úgy-ahogy a stílusra is utaló irodalmiság éstársalgási jelleg említése.Ebben a hét fejezetben a szerző szándékának megfelelően — és ahogy eztaz Előszóban említi — jócskán vannak nyelvtudományi vonatkozások, és jól kivehetőenmegvan a kritikai hangvétel is.A nyelvtudományi szempont mindegyik fejezetben érvényesül, mindegyik fejezetbenvizsgálat tárgyává teszi a szóban forgó jelenségre vonatkozó grammatikaikategóriát: például a cselekmény szerkezetének mondatformái, az időbeli helyzetgrammatikai eszközei És mindenütt olvashatunk nyelvhasználati észrevételeket, ésa stiláris sajátosságokat sem hanyagolja el: például: az egyenes és függő beszéd,a szabad indirekt stílus vagy a gyermekektől szerzett elbeszélések stiláris jegyei, apolitikai érdekű „hangsúlyozás" nyelvi eszközei. A nyelvtudományi szempont fontosságátmég két részlettel világithaljuk meg. Az egyik az, hogy az Előszóban előrejelzi a lehetőségeket: az. elbeszélések nyelvi formájára, nyelvészetileg leírhatóstruktúrájukra összpontosító modellek hasznosítása, továbbá a nyelvi viselkedés,magatartás dinamikájának és logikájának szempontjai, valamint a jelenségek leírásamellett értelmezésük, magyarázatuk. A másik pedig az, hogy könyvének vanegy kis függeléke, amelyben a szóba került nyelvtudományi műszavakat magya-

212 SZEMLEruzza (pl mély szerkezet, alá- és mellérendelés, névszósítás, statikus és dinamikusigék). Különben úgy véljük, hogy a szerző be nem vallott szándéka feltehetőlegannak a megvilágítása lehet, hogy a nyelvtudomány miiven mértékben tudja segítenia narráció vizsgálatát.Es van értékelés, kritika is. Elsősorban eddigi témák, kérdésfelvetések és méginkább a narratológiában tevékenykedő elődök, más szerzők (pl. Propp, Barthes,Greimas, Banfield, Labov) nézeteit birálólag értékeli. így például Greimas hattényezős aktanciális modelljéről többek között azt jegyzi meg, hogy a közlő (egybena fő segítő) és a tárgy a modern prózában nem igazában jellegzetes szereplő.Toolan könyve hasznos olvasmány nyelvésznek és irodalmárnak egyaránt. Jóltájékoztat a narratológiai kérdésekről, és jól összegezi és ugyanakkor értékeli, minősítiaz eddigi felfogásokat, törekvéseket. Eredeti, újító elveivel, észrevételeivel(pl. az elbeszélés nemcsak szépirodalmi, elbeszélés a gyermekeknél, nyomatékosításoka politikai történetekben, a vizsgálatok nyelvtudományi lehetőségei stb.) előreviszi a narratológia ügyét. Érthető, hogy egy új sorozat (The Interface Series) érdemeinekelismerését jelzöen Toolan könyvével indul.SZABÓ ZOLTÁNHEGEDŰS ATTILA, Kisnémedi tájszótár.Az ELTE és az MTA kiadványa. Budapest, 1992. 108 lap.Nyelvjárásaink szókészletének örvendetesen fölélénkülő kutatása elképzelhetetlenlenne korszerű helyi és regionális tájszótárak, szógyűjtemények nélkül. Bár kölcsönhatásrólegyelőre nem beszélhetünk, elvárható, hogy a nyelvváltozatok szókészletétleíró lexikográfiái vizsgálatokra ösztönzőleg hassanak a tudományág hierarchiájábanfölérendelt lexikológia eredményei, megkönnyítve ezzel minden szótáríródolgát, aki egy nyelvjárás tájszóinak összegyűjtésére adja fejét. Erre tett kísérletetHegedűs Attila szülőfalujában, a Pest megyei Kisnémedin.A Váctól nem messze fekvő kisközség, mint történetének vázlatos ismertetésébőlkiderül (8—11), lassan üdülőfaluvá válik, lakossága elöregedett. Nyelve ImreSamu osztályozásában a déli palóc nyelvjárástípushoz tartozik (MMNyR. 355—6),de a fonémarendszer felbomlása már a század kezdetén megindult. Ebből a szempontbóla szótár archaikusabb képet fest a falu 1960 és 1990 közötti nyelvhasználatánál.Mivel a Magyar Nyelvatlasz gyűjtőpontja volt, az ellenőrző gyűjtés soránhangfelvételek is készültek Kisnémedin. Ezeket a szerző gondos fonetikus lejegyzésbenadja közre a szótár függelékében (90—107). Csak sajnálni lehet, hogynem egészítette ki újabb szövegekkel a már meglévő anyagot — a változásvizsgálatérdekében.A szótár törzsanyagát Hegedűs egyetemista évei alatt (1977—82-ben) gyűjtötteössze. A gyűjtést, melyet lényegében 1983-ra befejezett, később már csak néhányszóval egészítette ki. Munkája Kiss Jenő Mihályi tájszótárát (Bp., 1979)követi mind módszertani, mind anyagközlési elveiben. Ismerjük el, nehezen találhatottvolna jobb mintát, átgondoltabb kísérletet a tájszókészlet leírására. A Mihályitájszótár nyomán szűrte ki anyagából az alaki tájszókat, csak „mutatóba"vett föl nyelvtörténeti szempontból releváns (hétével, gyovon 'gyónik', muszkümuslica' stb.), illetőleg a köznyelvi formától oly mértékben eltérő alakú szavakat,amelyeknél a megfelelés felismerése gondot okozhat (bocjá 'bodzafa', girind 'görény',rétlyá 'létra' stb.). Az utóbbi kategória kommunikációs szempontból válikfontos alkotójává a nyelvjárási szókészletnek. A szerző utal a szakirodalom megosztottságáraaz alaki tájszók körének meghúzását illetően, és amellett érvel, hogycsak a köznyelvi formától fonológiai, nem rendszerszerű eltérést mutató alakokattekintsük alaki tájszónak. Gyűjteményébe fölvett olyan szavakat is, amelyek újonnankeletkeztek, ám az ÉKsz-ban mégsem szerepelnek. Megemlíti, hogy némelyikismert ugyan a nyelvterület egészén (lánctalpas, zetor), hasonlóképp az értelmezőszótárunkból szintén kimaradt durva szavakhoz (kibaszkurál, toszik), eljárásátmégis helyeselnünk kell, „hiszen minden szótár nyelvtörténeti ténnyé lesz idővel"

S2ESÍLE213V meg0l l ás az után született, vagy abból „esztétikai" megfontolásom:miatt kimaradt szavaink köznyelvi szótárba szerkesztése lesz És ebben bátranlehet majd a tajszótárak anyagára támaszkodni.Talán szerencsésebb lett volna — miként a frazeológiai egységek, igekötősigek stb utalozasánál - a címszavak kialakításában is az Üj Magyar Tájszótárgyakorlatat figyelembe venni, hiszen az ÜMTsz. eddig megjelent kötetei tartalmázzáka legbővebb anyagot, amely nyelvjárásaink szókészletének összevető vizsgálatara(a MNyA. mellett) felhasználható. Mint maga is írja: „minden 1960 utánkészült, illetőleg készülő tájszótár szükségképpen az Üj Magyar Tájszótár kiegészítése,pótlása" (7). Kiss Jenő még nem vehette figyelembe szótárának megírásakoraz ÜMTsz. eljárását, ezért lenne szükséges kialakítani a két módszer előnyeitegyesítő szerkesztési elveket. Feleslegesnek érzem a valódi tájszók jellel történő kiemelését,hiszen csak szaporítja a szimbólumok számát, de lényegében nem informatív:az alaki és a jelentésbeli tájszók elkülönítése a köznyelvi szavaktól nemjelent nehézséget. Az előbbi kategóriánál nem szerepel jelentésmegadás a szótárban,az utóbbinál a nyelvjárási jelentés(e)k mellett a kny. rövidítés utal a szó szemantikaisajátosságára. Az ÉKsz. által népnyelvinek minősített (tehát a nyelvterületnagy részén ismert, de a köznyelvben nem használt) szavakat következetesenelkülöníti a valódi tájszóktól, mint az ándung 'kedv, szándék', more ín. 'cigány",mn. 'megbízhatatlan', rocská 'vizesvödör', verdung 'űrmérték' stb. esetében. Esetlegezeket a szavakat kellett volna külön jellel ellátni, bár kérdés, hogy mennyire pontosakaz ÉKsz. minősítései. Kidolgozatlan a szavak társadalmi érvényének jelölése.Nem lehet tudni (csak sejthető), hogy melyik jelentés visszaszoruló vagy kihalt,hiszen a szimbólum rögtön a címszó után következik a többjelentésű szavaknál is.Az alaki tájszók használati köre nincs feltüntetve, pedig a szövegmutatványbólkiderül, hogy például a girind 'görény' már nem normatív alak. Hiányzanak a szótárbóla példamondatok. Csak néhány (s nem is mindig indokolt) esetben állnaka szócikk végén. Igaz ugyan, hogy az összefüggő szövegekkel nemigen érnek fel alegkitűnőbb példamondatok sem, de a szavak használati körének, esetleg* jelentésárnyalatainakmegvilágításában nagy segítséget nyújthatnak. Nem is beszélve arról,hogy a szótár böngészését, használatát is élvezetesebbé teszik. Hiszen mit kezdjünkpéldául az eliltyi (tárgyas ige) jelentésmegadásával ('elfogadható, megjárja'),vagy hogyan képzeljük el a feles 'felében végzett munka' használatát egy-egy jólkiválasztott mondat nélkül? A szótár előnyére válik, hogy igen ritkán találunkhiányt keltő értelmezéseket. Többnyire világos, találó jelentésmegadások állnak aszócikkekben. Az ÜMTsz. szócikk végi utalásaiban a szó etimológiai kapcsolatárautal. A Kisnémedi tájszótár a szavak jelöléstani viszonyait is rögzíti, sőt, elsősorbanaz onomasziológiai aspektus válik a szerkesztésben hangsúlyossá. 'A földnekcsak a tetejét kapálja' jelentésű hárizsmá és horó stílusminősítésükben különböznek:az utóbbi szó pejoratív értelmű. Ételhordó jelent --el öt (többnyire elavult)szó áll a szótárban, a közelebbről meghatározatlan diner, kándli, kántármellett a gunár denotátumáról megtudjuk, hogy tarisznyaféle, míg a sirány kétfülűagyagkorsó, amelyet ugyancsak ételhordásra használnak.A kezdeti, passzív gyűjtést követően Hegedűs a Mihályi tájszótárat aktivanis kikérdezte Kisnémedin. Jelentősen növelhette volna szótára anyagát, ha TóthImre Ipoly menti palóc tájszótárát (Bp., 1987) is végigkérdezi, mert számításaimszerint az IMPTsz. valódi és jelentésbeli tájszóinak csak ötöde található föl Hegedűsmunkájában (a-tól d-ig vetettem össze a szavakat, de nem vizsgáltam a származékszókataz IMPTsz.-ből — belőlük a Kisnémedi tájszótár csak keveset tartalmaz,és nem számítottam be a kisnémedi neologizmusokat sem. mert Tóth Imrecélja az 1930—40 közötti nyelv-állapot rögzítése volt). Nagyjából azonos mértékűaz egyezés a Mihályi tájszótár anyagával is, míg az IMPTsz. címszóinak egyharmadaszerepel a kisnémedi gyűjtésben. Elgondolkodtató, hogy mi a magyarázataa némiképp torz viszonynak, amely a rábaközi és az Ipoly menti palóc szókincsazonos súlyát mutatja Kisnémedi szókészletében. Hasonlóképp meglepő, hogy aszláv (szlovák) eredetű szavak (dutká 'búbos banka', gáncá 'pépes ételféle', povályács'csirkefogó, semmiházi' stb.) és a kevés cigány jövevényszó (bibás 'lenézőmegszólításként', dádé 'öreg cigány', hájcsikázik 'kisgyerek alszik' stb.) mellett alegnagyobb számban a német jövevényszók képviseltetik magukat a mintegy1600—1700 szócikket tartalmazó Kisnémedi tájszótárban (encvejre 'egykettőre', frácli

214SZEMLE'apró rongydarab', olezánsz 'mindegy', pájsli 'savanyútüdő; gombafajta', rokk 'hoszszúkabát' stb.). Mindez figyelmeztet arra a veszélyre, amely az aktív gyűjtés eredményétfenyegeti, ha gyűjtésünk során csak egy — különösképp, ha más nyelvjárástípusszókészletét reprezentáló — tájszótár anyagát kérdezzük ki. Arányaibanszükségszerűen nagyobb mérvű lesz az azonosság mintájával, mint a nyelvjárásteljes tájszókincsének (megvalósíthatatlan) összegyűjtése során lenne.A Kisnémedi tájszótár hibái mellett is értékes anyagot szolgáltat egy Budapestkörnyéki — s így kevésbé ismert — nyelvjárás szókincséről, és remélhetőlegszerzőjét további (lexikológiai) kutatásokra is ösztönzi.BODÖ CSANÁD

Tiparul executat la Imprimeria „ARDEAI.UL" ClujSomanda 2/1994

Külföldi előfizetéseket elfogad: RODIPET S. A. Piaţa Presei Nr. 1,P.O. Box 33—57, Bucureşti, România; vagy az ORION SRL, SplaiulIndependenţei nr. 202 A, Bucureşti, România, P.O. Box 74—19, Tx 11989,CBTxR. (Fax (40) 13122425.A KETTŐS SZAM ARA:magánszemélyeknek 250 leiintézményeknek 500 leiStudii şi cercetări de lingvistică şi istorieliterară [1. maghiară]1717