A szellem fogalma - vukics.hu

Horváth Róbert: A szellem fogalma mítanunk. Amit tehetünk, az egyfelől a szellemre és a szellemire való hivatkozásoknak afenntartása, hiszen valóban minden kulturális és társadalmi érték mértékéről van szó, másfelőlpedig – és ezt talán fontosabb tudatosítani – támadni, érvényesen támadni szükségesazokat, akik a szellem és a szellemiség jelentőségét kiüresítik, relativizálják, kulturális szintresüllyesztik és partikulárissá teszik, mert egy Descartes, egy Locke, egy Rousseau, egy Kant,egy Hegel meghatározásai alapján – hogy a mai „lozófusokról” ne is beszéljünk – akarjákmegérteni azt, amit a szívükre, önálló megérzésükre és legbensőbb értelmi életükre hallgatvalehetne megérteni, anélkül, hogy az értelmetlen spekulációk és állítólagos lozóák számátnövelnék.Nemrég jelent meg például Gilbert Ryle e Concept of Mind című könyvének másodikkiadása, ami magyarul A szellem fogalma címet viseli. Nos, annak dacára, hogy a szerkesztőkvalóságos pátosszal harangozzák be az új kiadás hátsó borítóján, ebből a műből mindentmegtudhatunk, csak éppen a szellemről nem tudunk meg semmit. A szerző támadjaa descartes-i (karteziánus) dualizmust, vagyis azt a felfogást, amely az emberben testet ésszellemet különböztet meg, s ezeket túlzottan elválasztja egymástól. Ezzel még egyet is érthetnénk,hiszen Descartes ténylegesen rendkívüli rombolást vitt végbe azzal, hogy csak kettősségrőlbeszélt; hogy olyan test létét tanította, amely a szellemet teljes mértékben nélkülözi;és végül, hogy a „szellemi” alatt pusztán „racionálist” és „mentálist” értett s ilyen felfogástterjesztett. Szemben a trichotómikus test, lélek, szellem tagozódással, Descartes elméletedichotómikus volt, testre és szellemre osztotta az embert (amit úgy tűnik, egy manicheusbefolyásoltságú ál-rózsakeresztes és szabadkőműves irányzattól vett át, melynek hatása alattállt), de a kettes felosztás hibájánál is súlyosabb volt, hogy összekeverte a szellemet a lélekkel,pontosabban annak már említett mentális és racionális funkcióival.A test és a szellem között közvetítő lélek valóságáról megfeledkezve, Descartes ténylegesenördögi testet teremtett, amely semmiféle összeköttetésben, még közvetett összeköttetésbensem állna a szellemmel. Ennek gyakorlati konzekvenciái baljósak, és mindez magánaka szellemnek a felfogására nézve is ártó. Igen ám, de Ryle úgy von kapcsolatot test és szellemközött, hogy a testbe oltja és ahhoz láncolja a szellemet. Mindannak, ami nála „szellemi”,valójában semmi köze a szellemhez. Descartes esetéhez hasonlóan esetleg „lelkinek” lehetnetekinteni ezeket, de a léleknek is olyan vonatkozásaihoz tartoznak, amelyek szorosan atestiségbe ágyazódnak: érzés, pszichológiai önismeret, érzet, érzékelés, észlelés, tanítás stb.– Ennyit arról, hogy a kortárs „lozófusok” mennyit tudnak a szellemről, s mi az, ami feléakkor is orientálnak, ha szellemiségről, intelligenciáról, értelemről beszélnek. De hiszenszámukra már az is eleve szellemi, ami pusztán gondolati és elmebeli!Ryle – és a legeslegutóbbi időkben ez az általános – már csak nem is deniál. Ez a legújabbés a jövő eseményei szempontjából igencsak gyelembe veendő fejlemény tovább nehezítia dolgunkat, mert így már tévedéseket sem lehet felmutatni annak érdekében, hogylegalább közvetett módon közelítsünk az igazsághoz. Kétségtelen, hogy ilyen körülményekközött a magunk részéről már nem kerülhetjük el a deníciókat; ha azonban gyelembevesszük mindazt, amit ezzel kapcsolatban fentebb elmondtunk, ügyelni tudunk arra, hogya meghatározásokból szükségképpen kimaradt vonatkozások számára önmagunkban helyettartsunk fenn.A szellem mindenképpen – ahogy a keresztény Szentírás eredetileg fogalmaz – szent szellem.Ha nem lenne szent, szellem se volna, lévén ekkor a szentség a szellemből hiányozna,2