Horváth Róbert: A <strong>szellem</strong> <strong>fogalma</strong> magában való, mint magába visszatérő és visszatért azonosság”. A <strong>szellem</strong> oldaláról nézve, a<strong>szellem</strong> és a tényleges <strong>szellem</strong>iség így abszolúte szubjektív. Nem önmagában, hanem a magahatásaiban objektív, de még ilyen módon sem kizárólag az. 6 Indiában valamikor igen határozottankitartottak amellett, hogy „az én <strong>szellem</strong>em szívem legbensejében van”. Olyannyira,hogy az egyik „<strong>szellem</strong>nek” megfeleltethető kifejezés (Ātman) szó szerint „önmagát” jelent.Eszerint a <strong>szellem</strong> nem más, mint önnön leglényegem, önmagam (Ātmā). Teológiailag tekintve,mindemellett az Istenséggel azonos: „Minden Brahman, a Brahman pedig Ātman.”„Bizony, a Szellem Brahman.” 7Az egyetlen olyan „<strong>szellem</strong>”-meghatározás avagy kvázi-deníció, amely az előbbiekkelösszhangban áll és nem száműzi a <strong>szellem</strong>et az objektivitásba (ugyanakkor azt is felöleli),László Andrásnál hangzott el. 8 A <strong>szellem</strong> és a <strong>szellem</strong>iség nála Subiectum in Actu – aktusbanlévő szubjektum. És ezzel már lehet kezdeni valamit.Minél inkább aktusban van, a szubjektum annál kevésbé testi és pusztán individuális.Másrészt minél kinomultabb, minél tökéletesebb, minél magasabb rendű egy aktus, annálinkább azonosulni lehet vele (ez a rítus eredeti értelme), és annál mélyebb, isteni alanyiságnyilvánul meg benne. Harmadrészt minél „bensőbb”, minél szubjektívabb egy tett, annál tökéletesebbés intenzívebb. Tehát minél szubjektívebb és bensőbb valami, minél kinomultabbés intellektuálisabb a tett, s minél intenzívebben hatja át a tettet a szubjektum, annálinkább a <strong>szellem</strong>ről és <strong>szellem</strong>iségről van szó. „Minél inkább Subiectum, minél inkább Actusés minél inkább in Actu (aktusban lévő) – annál inkább <strong>szellem</strong>.”A trichotómia, a hármas tagozódás viszonylatában mindez azt jelenti, hogy minél szubjektívebbegy tett (és itt a szemlélet, a látásmód és a gondolat is tett lehet), annál kevésbékötődik a testiséghez és a „<strong>szellem</strong> körülményeihez” (a lelkiséghez). 9 Annál <strong>szellem</strong>ibb.És minél intenzívebb és kinomultabb egy tett, annál inkább is <strong>szellem</strong>i. Az intenzitásnakpersze minél feltétlenebbnek kell lennie ahhoz, hogy egyre <strong>szellem</strong>ibb tettről és <strong>szellem</strong>ibbszubjektumról lehessen szó.Minél kevésbé tekinthető testinek egy tett, annál inkább lelki, s minél kevésbé testi éslelki, annál inkább <strong>szellem</strong>i. Intenzitásának is minél kevésbé testinek és lelkinek kell lennieahhoz, hogy <strong>szellem</strong>i legyen. És minél inkább <strong>szellem</strong>i az intenzitása is, annál inkább azisteni szubjektum megnyilvánulásáról van szó. És minél inkább isteni szubjektumról, annálinkább a <strong>szellem</strong>ről.A <strong>szellem</strong> felszabadult a testiség alól: még azt is áthatja.Úgy is <strong>fogalma</strong>zhatunk, hogy minél inkább létezik egy létező, annál inkább nemcsak létező,hanem létezés és lét is. Minél inkább magával a léttel azonosul, annál inkább létezikés annál <strong>szellem</strong>ibben létezik. Annál inkább <strong>szellem</strong>. Annál inkább <strong>szellem</strong>i tett, <strong>szellem</strong>iintenzitás és <strong>szellem</strong>i szubjektum egysége.Itt befejezhetjük írásunkat, mert lényegében megvannak azok a keretek és szempontok,amelyek alapján a <strong>szellem</strong> ma is érthető, és minden <strong>szellem</strong>iség vizsgálható.4
Horváth Róbert: A <strong>szellem</strong> <strong>fogalma</strong> Jegyzetek1 Mindaz, ami <strong>szellem</strong> által való és általa meghatározóan áthatott.2 Bizonyos görög felfogás szerint ezt a funkciót a <strong>szellem</strong> démiourgosként végzi. Igen érdekes volnaáttekinteni a démiourgos évszázadok alatt és helyszínek szerint módosuló – de valószínűleg egymásmellett pár<strong>hu</strong>zamosan is meglévő – különböző felfogásait és jelentés-módosulásait. Annyi bizonyos,hogy a démiourgos eredetileg nem takart „negatívumot” vagy valami „sötétet”. A <strong>szellem</strong> teremtő ésmeghatározó aspektusának a megjelölésére szolgált (innen kézműves jelentése is), ami noha csupánrésze vagy aspektusa, nem vált le egészen a maga teljességében vett <strong>szellem</strong>ről. Annál is inkább áthatottaa <strong>szellem</strong>, mert lényegében „ön-korlátozó”, önmaga bizonyos részeit és vonatkozásait meghatározófunkciójával volt azonos. A démiourgos negatív felhangot, majd lényszerű jelleget akkor kapott,amikor a <strong>szellem</strong>től vagy annak teljességétől élesen elválasztották, s nem a <strong>szellem</strong> „ön-korlátozó”funkciójaként, hanem a <strong>szellem</strong>től elkülönített „determinátorként” fogták fel. Esetleg akkor és azért,mert ennek a funkciónak a korlátait nem ismerték fel egyesek.3 A <strong>szellem</strong>nek az emberi világban való képviselete (vagyis a <strong>szellem</strong>iség) a <strong>szellem</strong>mel való azonosuláskövetkeztében valósul meg. A <strong>szellem</strong>iség tehát a <strong>szellem</strong>mel való azonosulás képessége, köetkezményeés foka. Ez is egy meghatározás, de legalább nem beszél mellé.4 Hegel: A <strong>szellem</strong> lozóája. Enciklopédia (III. rész) 377–577. §.5 Hegel lozóájában is a <strong>szellem</strong> „objektív” felfogása vált meghatározóvá.6 Amikor Hegel a <strong>szellem</strong>et a maga objektív hatásaiban, a történelemhez való viszonyában mutatta,nemcsak a <strong>szellem</strong>et korlátozta, hanem annak hatásait is. Mindaz, amit ily módon tudunk meg a<strong>szellem</strong>ről, azt valójában nem a <strong>szellem</strong>ről és mégcsak nem is hatásairól tudjuk, hanem kizárólag atörténelem és a <strong>szellem</strong> hatásai közötti viszonyról (+ Hegel + szemlélő). Természetesen voltak Hegelnekhelytálló meglátásai is, de ezek szinte elvesznek a nagy terjedelmű és jórészt kibogozhatatlanulegyéni szövegekben. Egy helyütt például a következőket írta: „A <strong>szellem</strong> a tudat révén uralkodik avilágon. A tudat az ő mindenható eszköze, s minden egyéb – a szuronyok, az ágyúk, a testi erő – csakezután következik. De a tudat zászlaja és hadvezérének lelke a <strong>szellem</strong>. Nem a szuronyok, nem a pénz,nem a ravaszság és a fortély uralkodnak. Ezeknek is lenniük kell, mint órában a fogaskerekeknek, dea tudat lelke a <strong>szellem</strong>, amely az időt és az anyagot saját törvényeinek veti alá.” Hegel: Aforizmák ajénai korszakból, 80. §. (Redl Károly ford.) [Kiemelések tőlünk – a szerző.]7 Az idézetek sorrendben: Chāndogya-upaniṣad, III. 14. 3–4; Māṇḍūkya-upaniṣad, 2.; Bṛhadāraṇyakaupaniṣad,IV. 4. 5. – Megjegyezzük, hogy természetesen vannak olyan szövegek és szövegrészek, aholaz ātmā (vagy a buddhista attā) szövegösszefüggéstől és felfogásmódtól függően nem a <strong>szellem</strong> értelmébenvett „önmagamként” fordítandó. A dolog általános érvényű igazságát ezek az esetek azonbannem befolyásolják.8 László András: Tradicionalitás és létszemlélet. Nyíregyháza, 1995, Kötet Kiadó, 99. o. Uő: „Test, lélek,<strong>szellem</strong>”, Őshagyomány folyóirat, 11. sz. (Bp., 1993. ápr.) 22–27. o. és uő: Solum Ipsum. Metazikaiaforizmák. Nyíregyháza, 2000, Kötet, 679–696. aforizmák.9 A korábban idézett pneuma, ātman és rūh <strong>fogalma</strong>k „lelki” megfelelői: psyché, vedana és nafs. Indiábanés a Távol-Keleten a „lélek” és a „<strong>szellem</strong>” felcserélése egykor elképzelhetetlen volt. Nyugaton ésa Közel-Keleten azonban fel kell készülnünk arra, hogy nemcsak a modern lozófusok „<strong>szellem</strong>ijét”kell „(alsóbb rendű) lelkiként” értelmeznünk, hanem olykor a „lelket” is „<strong>szellem</strong>ként” (mint például– noha nem mindenütt – az arab nafs esetében).Pannon Front, 30, 34–36. Az elektronikus változatot szerkesztette: F. V. A.5