2015 december

Fotó: Szlezák Szabina
Belicza László Gábor atal fotográfus, jelenleg a Művészeti Karon végzős
hallgató, nem mellesleg pedig elsődíjas a 2015-ös OMDK (Országos
Művészeti Diákköri Konferencia) Fotográa szekciójában. Ez a verseny
a nagy múltú OTDK művészeti verziója, vagyis a legjelentősebb
egyetemi művészeti megmérettetés. Ez alapján bátran állíthatjuk,
hogy e havi interjúalanyunk 2015-ben az ország legjobb fotós hallgatója
lett.
– Honnan származol, és mi vonzott Kaposvárra?
– Tiszaújváros egy kertvárosából, Tiszaszederkényből származom, és
Miskolcon tanultam, mint alkalmazott fotográfus. A képzés sikeres
elvégzése után külsős fotóriporterként, illetve reklámfényképészként
dolgoztam a Magyar Narancsnál és a Senior/Méta sportruházatnál.
Aztán gondoltam, erdész vagy cukrász leszek, végül mégis jelentkeztem
felsőoktatásba, ahová sikerült is bejutnom 2013-ban, államilag
támogatott fotográa BA alapképzésre.
– Fotóművészként mennyire kielégítő számodra a város?
– Kaposvár, mint fotótéma egészen kiváló, bár életem során eddig
mindenhol megtaláltam a számomra érdekes témákat, ennél jóval
kisebb városokban is. Kulturális szempontból kifejezetten
szimpatikus a Szivárvány Kultúrpalotában a Filmklub, ahol vannak
olyan vetítések, amelyek nemrég érkeztek lmfesztiválokról. Kifejezetten
tájékozott a lmművészetben, és ez egy jó dolog, olyan lmeket
is látni amelyekért amúgy messzire kellene menni, hogy megnézhessük.
– Az OMDK-n tavasszal egy nagyon erős sorozattal indultál. Mesélnél
erről a munkádról egy kicsit?
– A projektet 2012-ben kezdtem el nagyon amatőr szemmel, és a
saját családomat fotózom benne. Ezek voltak az első felvételek, amelyeken
embereket is ábrázolok, de már a kezdetektől az volt a célom,
hogy egyszer hivatott legyen valamire a képanyag. A projekt kulcspontjában
egy kisú áll, akinek sajnos apa nélkül kell felnőnie. Szólnak
a képek egy család életteréről és történetéről, egy gyermek
múltjáról és jövőjéről, és arról, hogy az emberi létben miként jelenhet
meg a gyász. Ez a sorozat egy olyan családi album, amelynek valós
kronológiája van, de azt is megmutatja, ami egy klasszikus családi albumban
nem kaphatna helyet.
– Min dolgozol most, mi lesz a következő nagyobb projekt?
– A téma végtelenségéből adódóan egész életemben folytathatnám
a sorozatot, jelenleg is ezen dolgozom, és a diplomamunkám is ez
lesz tavasszal. Utána biztosan leültetem kicsit, és hagyom a projektet,
de addig ez jobban foglalkoztat bárminél. Úgy érzem, hogy ez a sorozat
megalapozhat egy másikat, amelyben édesapámmal szeretnék
foglalkozni, alapvetően ennek a témája az, hogy egy öregségi
nyugdíjas embernek miért szükséges a megélhetéshez kemény -
zikai munkát vállalni. Ezt a problémát igyekszem rávetíteni korunk
társadalmára és rétegenként elemezni azt. Ez a projektterv még várat
magára, de remélem a jövőben kikristályosodik.
Kozma Péter
4
2015. december
A HÓNAP FOTÓJA - EGYBEN BELICZA LÁSZLÓ GÁBOR DÍJNYERTES SOROZATÁNAK EGY KÉPE