Sz&P4 / Ha a néző
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
„Átpörgetni, felfedezni, előre menni”<br />
közös hangot. Lehet, hogy ez egyfajta, belőlem is következő működés,<br />
hogy folyton tovább kell menni. De ezt nem tudtuk megugrani a<br />
Krétakör Színházban 2008-ban…<br />
101<br />
Ezek után egyáltalán még színházi formában képzelted el a folytatást?<br />
Igen, volt egy határozott elképzelésem arról, hogyan lehetséges olyan<br />
színházi helyzetet teremteni, amelyben épp annyira szükség van az<br />
ember valós személyiségére és szakmai tudására, mint amennyire a<br />
TIE-ban.<br />
Szerinted miért nem vonzanak ezek a formák színházi embereket?<br />
Nem csodálkozom azon, hogy egy színész a szakmája megszokott kereteitől<br />
nem tud elrugaszkodni, hiszen itt már a szokványos színész, a<br />
szokványos játéktér nem elég. Az sem elég, hogy ott ül a közönség, valamit<br />
velük is kezdeni kell. Ez egy nagyon speciális elvárás, és tulajdonképpen<br />
természetesen reagáltak rá a profi színészek akkor, amikor ezt<br />
felvetettem. Nekem viszont irtózatosan unalmassá és kiábrándítóvá<br />
váltak a fellépéseink, és kiszámíthatóvá a folyamatok: egy-egy meghívásnál<br />
pontosan lehet tudni, hogy mivel és hova lehet elmenni, hol és<br />
mire hogyan fognak a <strong>néző</strong>k reagálni. A hagyományos színház gyakorlatilag<br />
egy normakövetés, de mi a haszna? Mi az értelme ennek a tevékenységnek<br />
azon túl, hogy elmesélek valamit, és ezt mások megnézik?<br />
Elkezdett a színház borzasztóan zavarni abban a formájában, amiben<br />
csináltuk. A Feketeországban például azt jártuk körbe, hogy „köztünk<br />
vannak ezek a szemét nácik”. A közönség pedig rábólintott, hogy milyen<br />
igaz, itt vannak ezek a szemét nácik. Amikor ez leesett, azt éreztem, itt<br />
a vég, ebben az irányban nincsen több: én kimondom, ők rábólintanak,<br />
szeretjük egymást, a náci ügy viszont egyre zűrösebb lesz. Pontosan az<br />
nem történik meg, ami számomra a színház társadalmi szerepe lenne:<br />
hogy az előadás gondolata ne csupán belső ügy maradjon. Akkor viszont<br />
nekem is lépnem kell, és ha a nácikkal bajom van, akkor foglalkoznom<br />
kell a nácikkal, nem csak a színházban bemutatni őket. Elkezdett idegesíteni<br />
az, ami addig tetszett, hogy a jobb oldali média fikáz minket.<br />
Tényleg ilyen egyszerű lenne a képlet? Vannak a jó, gondolkodó emberek
Change language