Versek_Mazsunak

Versek
Mazsunak, az én múzsámnak
„A tegnap már történelem,
a holnap még rejtelem,
de a ma adomány, becsüld
a jelent, mert jót jelent!”

Versek
Mazsunak, az én múzsámnak
© Lovas Attila
2016

Te vagy a Nap...
Te vagy a Nap, mely mindent felmelegít,
Te vagy a Hold, mely mindent bevilágít,
Te vagy az ég minden csillaga, ami ragyog,
Ha veled lehetek, mindig boldog vagyok.
Mikor érzed kezem érintését arcodon,
Testedbõl érzem elmúlik minden fájdalom,
Ha a szemeid boldogan rám fénylenek,
Szerelmes szavaim értelmet nyernek.
♥ ♥ ♥
5

Ha nem vagy velem...
Ha nem vagy velem, csak lehajtom a fejem,
és tombol bennem sok fájó érzelem…
Hol vagy, mi lehet veled, mi bánt, mi fáj?
Ó, bár lehetne és átláthatnék a távolon át…
Fognám a kezed, és simítanám a fejed,
hogy érezd, mi fût, mi nyomaszt, mi éget,
nem láz, nem betegség, nem ártalom,
csak szeretném, hogy érezd az álmom.
Azt, hogy együtt legyünk Te meg én,
Mindörökkön örökre a világ tengerén.
Hogy együtt ringatózzuk a szerelem hajóján,
hogy soha-soha egymást ne hagyjuk árván…
♥ ♥ ♥
6

Egy világtalan...
Egy világtalan sétál a téli világban,
S nézi, mit nem láthat,
Mert még hisz a csodákban.
De már lehullt az utolsó levél a fáról,
S már nem repes a kimondott szótól.
Csak veszettül ordít némán dadogva,
És fordul egyedül a sötét sarokba.
Õ még hisz a szerelem tüzében,
Mi néha sebet hagy, mélyen a lelkében.
Már nem fél a megkínzott halott,
De megbánta mégis, hogy tûzben, jeget vallott.
Egy világtalan sétál csak a halott világban,
S látja, mit nem láthat,
Mégsem hihet a csodákban?
♥ ♥ ♥
7

Bár láthatnám...
Bár láthatnám, ahogy élsz,
Bár láthatnám, ahogy félsz.
Bár láthatnám, ahogy érzel,
Bár láthatnám, ahogy nézel.
A naplemente pírja arcodra vetül,
Az esthajnalcsillag vagy egyedül.
A hófödte hegyeket elérném,
Ha ajkad, az ajkamon érezném.
Szemed fényének párja nincs,
És tudom, szíveden nincs kilincs,
Ami nyithatná, ha szorítom,
Erõsen, mohón, ordítón!
Üvölteném bele a szélbe,
Légy enyém, kérlek örökre!
De a szél nem segít ebben,
Hogy szívedet elnyerhessem.
Lelkem õrlõdik, tép a fájdalom,
Miért hagytam, hogy elhagyjon,
Az érzés, hogy enyém lehetsz,
Egyszer talán belém szeretsz.
Ám nincs más csak a csend,
Az álom, hogy itt vagy velem.
Ébredni ebbõl nem szeretnék,
Hátha így örökké veled lehetnék.
8

Szeretném, hogy szeress mindig,
Ahogy a felkelõ Nap tüze izzik,
Végtelenül a Föld minden tájára,
S szerelmünknek ne legyen párja.
Hogy ha ébredek, mint a hajnal,
Mint a mézet gyûjtõ méhraj,
Szállhassak a fellegek felett,
Mert szíved végre enyém lehet.
Tested, lelked elhagyja a fájdalom,
Mert fejed a karjaimban tartom.
Így éreztetve Veled a szerelmet,
Hogy soha el nem veszíthetsz.
Bár láthatnám, ahogy vágysz,
Bár láthatnám, ahogy vársz,
Bár láthatnám, ahogy nevetsz,
Bár láthatnám, ahogy szeretsz.
♥ ♥ ♥
9

Te van a mindent...
Te vagy a mindent elborító fény, a napsugár,
Ami minden napkeltével a Földre száll.
És ha eljön az este, felkel a Hold,
Nem búsulok cseppet sem, mert tudom jó,
Hogy jön a holnap, az új napkelte,
Amikor újra érezhetem szerelmed.
♥ ♥ ♥
10

Hogyan tudnék...
Hogyan tudnék élni Nélküled,
Ha nem lehetek még Veled.
Hogyan tudnám érezni Szerelmed,
Ha nem foghatom meg két kezed.
Hogyan csókolhatnám ajkadat,
Ha nem tarthatom karjaidat.
Hogyan érinthetem meg lelkedet,
Ha nem vallhatok Neked Szerelmet.
Engedd, hogy életed része legyek,
Hogy nap nap után veled ébredjek.
Hagy szoríthassalak magamhoz,
Hogy tested melege adhasson,
Erõt nekem a mindennapokra,
És Szerelmemmé válhass akkorra,
Mikorra az ég minden csillaga,
Feljön és rávilágít szép arcodra.
♥ ♥ ♥
11

Szeretlek...
Szeretlek és hiányollak ma még,
Mint alkony a madarak Röptét.
Nem hallottalak ma egész nap,
Szívemben hiányod nem hamvad.
Az este eljövetele biztat csak,
Mert tudom, hogy olvashatlak.
Szavaid betûkbe öntve várnak,
Hogy olvashatom, óh, imádat!
Türelmem pátyolgatom csak,
Hogy elnyerjem méltó jutalmam.
Szívedben azt a kedves helyet,
Mi Neked és nekem hoz szerelmet.
♥ ♥ ♥
12

Szerelem, szerelem...
Szerelem, szerelem, szerelem,
Mit Irántad érzek, el nem feledem.
El nem múló érzés dúl lelkemben,
Ha csókollak, feljutok a mennyekbe.
Szád, hajad, füled, szemhéjad, homlokod,
Ha érinthetem, simíthatom, ujjongok!
Csodás tested minden táját bebarangolom,
Ha elindul lefele csókra hajló ajakom.
Ha szemed behunyod, lelked kitárod,
Testünk minden porcikáját összezárod,
Érezheted, hogy szívem érted dobog,
Vérem és mindenem érted zubog.
Ha melletted lehetek, olyan boldog vagyok,
Hogy nem érdekel a Nap és a csillagok.
Nem érdekel a világ összes kincse sem,
Csak, hogy szeress, ez fontos én nekem.
♥ ♥ ♥
13

Csak ülni...
Csak ülni, szorosan egymás mellett,
Csókra zárult szánk tapadva hevesen.
Mi lenne jobb, mint ölelni Téged,
Olyan hevesen, hogy fájdalmat érzek.
Miért volt olyan üres az élet elõtted?
Hát mert nem éreztem Szerelmed!
Nap nap után, óra óra után, perc per után,
Nem lehet elviselni az üres délutánt.
Fájdalom, bánat, üresség van nélküled,
Ha testem nem forrhat össze Veled!
A világmindenség összes fényes pontja,
Elhalványul, ha belépsz a napomba.
A végtelenség is rövidnek tûnhet,
Ha foghatom kezed és láthatom szemed.
Érezni szerelmed ez minden vágyam,
Hogy a fájdalmad mi van, múlni lássam.
Életem összekötni Veled, nem ígéret,
Hanem mérhetetlen vágyakozás Érted!
Oly' jó lenne, ha éreznéd, hogy szeretlek,
Hogy az élet semmit sem ér Nélküled!
A jövõ, hogy Veled lehetek majd,
Csak ez mi vágyamnak értelmed ad.
Szeretlek, mint fû a hajnali harmatot,
Szeretlek, mint mézelõ méh a virágot.
14

Vágylak, mint süket a szép szót,
Mit még életében soha nem hallott.
Vágylak, mint vak a színes szivárványt,
Mit szeme világa soha, de soha nem lát.
El nem múló vágyam, kívánalmam,
Hogy tested minden porcikáját láthassam.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
Jobban, mint haldokló az életet…
♥ ♥ ♥
15

Szebb vagy...
Szebb vagy, mint az esõn áttetszõ szivárvány,
Szebb vagy, mint a felhõt törõ aranyló napsugár.
Drágább vagy nekem, mint a Föld összes ékszere,
Drágább vagy, mint aranyat mosónak a szerencséje.
Ha Te vagy az életemben, a napom fényében,
Akkor nem kell, hogy féljek többet az életben.
Szerelmed rám ragyog, csókod a számon hordom,
Hevesen dobogó szíved hangját, mindig hallom.
Olyan az érzés, mi eltölt belsõmet egészen,
Mint a tûz mely ég a kemence belsejében.
A szerelem tüze perzseli belül lelkemet,
Amit irántad érzek, az már több nem lehet!
Nincs elég mondat, szó, betû, sem sóhaj,
Ami többet mondana, mint száraz ajkam.
A vágy tüze égette szárazra egészen,
Hogy ajkadtól újra életre kelhessen.
Szívedtõl, szívem hevesebben doboghasson,
Szám a száddal szerelmes csókra zárulhasson.
Amíg csak élek szeretni foglak tiszta szívvel,
Ez el nem múlhat, csak ha a kaszás jõ el.
A szél, a vihar, az esõ, a hóvíhar. az orkán,
Ha tombol kint a pusztaság bármely ormán,
Akkor sem hagylak el Téged Drága Szerelmem,
Szeretni foglak mindörökkön örökre, ígérem.
16

Ha a Hold, vagy a csillagok beszélni tudnának,
Nem lenne más, csak az érted zúgó imádat,
Mit elmondanának a világmindenségben,
Hogy szeretlek és Te szeretsz az öröklétben.
♥ ♥ ♥
17

Jó a reggel...
Jó a reggel, ha Veled ébredek,
Jó a nappal, ha Veled lehetek,
Jó az ebéd, ha Veled fõzhetem,
Jó az este, ha Veled fekhetem.
Miért hagynám, hogy ne érezd,
A szerelem heves tüzét éltetem.
Nélküled semmit sem ér az élet,
Szürke felhõk takarják az eget.
Szemed fénye, arcod simasága,
Szíved minden egyes dobbanása.
A Nap sugarát is elõcsalogatja,
Hogy az egész napot beragyogja.
♥ ♥ ♥
18

Mit nem adnék...
Mit nem adnék azért, ha tudhatnád,
Hogy a szerelmem nem múlik ám,
Soha, de soha, míg egyet is lélegzem,
Míg a vér kering végtelen ereimben.
A Nap is hiába süt le a Föld felszínére,
Ha van bármi is, mitõl szenvednek kéne.
Csakis akkor lehetek boldog örökre,
Ha fájdalmad mulaszthatom szeretve
Téged minden egyes pillanatomban,
Reggeltõl, napestig tartva a karomba.
Nem érdekel az élet egyéb búja-baja,
Csak, hogy soha ne legyen fájdalma
Sem testednek, sem lelkednek,
Hogy az az érzés, hogy szeretlek,
Kitöltse az életed minden pillanatát.
♥ ♥ ♥
19

Óh, bár csak...
Óh, bár csak éreznéd, és tudhatnád,
Hogy szerelmem nem csak ábránd,
Az, hogy megfoghatom mindkét kezedet,
Láthatom a szemed, érezhetem szívedet,
Lelkem boldogsággal tölti el örökre,
Hogy szerelmem lehet a mindened.
A szivárvány, a napfény, mi csillog,
Nem adhat erõsebben hangot,
Annak, hogy szeretlek Téged örökre,
Hogy ezt semmi nem teheti tönkre.
Sem fájdalom, sem bú vagy bánat,
Sem felszálló madárraj, vagy áradat.
A tenger kékjét sem látnám annyira,
Mint lelked simogatnám nap, mint nap.
♥ ♥ ♥
20

Ha elmúlik a nappal...
Ha elmúlik a nappal, és nem látszik a Nap,
Ha besötétedik, s nem fénylik egyetlen csillag,
Én akkor is szeretni foglak Téged tiszta szívvel,
Hevesen fortyogó, kavargó és forrongó lélekkel.
Ha nem érzed, hogy mennyire fáj a hiányod,
Akkor azt hiszem, valamit rosszul csinálok.
Hiszen a szemed fénye, ajkad piros gyöngye,
Zakatoló szíved lelkesen hallható zöreje,
Annyira boldoggá tesz, majd elérem az eget,
Szárnyaló angyalként, suhanva lebegek,
Hozzád igyekezve, minden rosszat feledve,
Szerelemes kamaszként, szívemmel dobogva.
Nem hagyhatom, hogy kétségek gyötörjenek,
Mert ha így lenne, csak szégyenben élhetek,
Örökre, míg a Föld forog, s léteznek csillagok,
Míg az ég kékje látszik, míg vannak bolondok,
Akikhez képest még bolondabb vagyok,
Szerelmed feledhetetlenül vágyakozom.
Ha ajkunk összezárul, karjainkat összefonjuk,
Szemeinket soha, de soha le nem csukjuk.
Vágyainknak utat engedve, bódultan ülünk,
Egymás mellet és bizonyítva szerelmünk.
S ha már minden kétséget elhessegettünk,
Akkor teljesedhet be vágyakozó életünk.
♥ ♥ ♥
21

Ha nem látom...
Ha nem látom a fényt, a Napot,
Én akkor is boldog vagyok,
Mert tudom, hogy szeretsz,
És mindig velem lehetsz.
Nem kell a sugárzó égbolt sem,
Mert közel érezhetem testedet.
Nem kell semmi mámorítson,
Elég, hogy kezem simíthasson.
Nem érzem, hogy múlna az idõ,
Mert ölemben vagy Te, csodás nõ.
Bájos arcod minden egyes ponton,
Csókolhatom, érinthetem, simíthatom.
Tudom, ez a pillanat szinte végtelen,
Hiszen ha együtt vagyunk az életben,
Nem lehet semmi mi elválasszon,
Szerelmünk tüze hagy lángolhasson.
Akkor is égjen, lelkünkön belül,
Ha testünk álomra szenderül.
Hogy a végtelen szerelem érintése,
Lehessen kettõnk közös ébredése.
És ha felébredtünk, összebújva, szorosan,
Cseppet sem riaszt, mi a napból hátravan.
Hiszen tudjuk, hogy szeretjük egymást,
És ez minden gondon könnyedén visz át.
22

A csillagok fénye, a Hold fényessége,
A virágok nyílása, a méhek zümmögése,
Egy sem vetekedhet szerelmünkkel,
Mirõl tudjuk, hogy sosem múlhat el.
♥ ♥ ♥
23

Mit ér ezer...
Mit ér ezer szó,
Mely nem tõled hallható!
Mit ér a sok csillag,
Ha nem veled látható!
Mit érnek az órák,
Mit érnek a percek,
Ha mindezek nélküled telnek!
Nem számít más,
Csak, hogy szerethetlek!
♥ ♥ ♥
24

Ó, Drága egyetlenem...
Ó, Drága egyetlen kincsem,
Nem tudom éreztetni szerelmem.
A szó nem jön szépen ajkamra,
Csak zagyva áradat, mi elhagyja.
A szívem fáj, a lelkem reszket,
Hogy mondhatnám el, szeretlek?
Nincs is szó mi jól leírhatná érzésem,
Csak ha ölelhetnélek hevesen,
Talán akkor éreznéd Te is szíveddel,
Ahogy az enyém egyre hevesebben ver.
Szavak nélkül, testemmel, lelkemmel,
Mondanám újra és újra: CSAK ÖLELJ!
S ha már nem lenne más, csak egy test,
Egy lélek, Te és én tudnánk azt az egyet,
Soha el nem múló szerelemmel SZERETLEK!
♥ ♥ ♥
25

Ha írsz...
Ha írsz, imádlak,
Ha hívsz, kívánlak!
Ha nézel, ámulok,
Ha simítasz, ájulok!
Ha hozzám bújsz, alélok,
Ha csókolsz, bódulok!
Ha szeretsz, viszont szeretlek,
Ha érzel, örökké Veled leszek!
♥ ♥ ♥
26

Keresem a szót...
Keresem a szót, mi elmondhatná,
Keresem a képet, mivel láthatnád,
Keresem a jót, mit magadban érlelsz,
Keresem az érzést, mit Te érzel,
Keresem a dalt, mi neked szól,
Szeretlek, szeretlek, tudod jól!
Keresem a percet, mi el ne múlik,
Keresem az órát, mi elbújik,
Keresem a hetet mi veled múlhat,
Keresem a hónapot, mi jót adhat,
Keresem a az évet, hogy Tiéd lehessek,
Nem érdekel más, csak tudd, szeretlek!
Ha nélküled múlik el egy pillanat,
Úgy érzem, a szívem megszakad.
Ha nem vagy velem üres az életem,
Ha nem hallom hangod, fáj a szívem.
Szebb vagy, mint a világ összes virága,
Te vagy nekem szerelemem világa.
Ó, bárcsak angyal lehetnék fent az égben,
Hogy bárhol vagy a Földön, feletted lebegjen
Lelkem, minden pillanatban, mit megélsz.
Boldogan, mosolyogva az égre emelnéd
Tekinteted, hogy engem fent keress,
És szíved megnyitva örökké szeress.
27

Nem az számít, mi volt, mi fájt,
A fontos, hogy már nem bánt
Sem gyötrõ kín, sem fájdalom,
Hogy nélküled múlik el a napom.
Az égbolt minden csillaga sem ragyog
Szebben, mert beléd szerelmes vagyok.
Nem számít más, csak, hogy érezzem,
Felém irányul hömpölygõ szerelmed.
Szeretlek, ha mélyen alszol az ágyon,
Szeretlek, ha ébren vagy bárhol,
Szeretlek, jobban bármi másnál,
Hevesebben, az egész világnál.
♥ ♥ ♥
28

Te vagy az életem...
Te vagy az életem, a mindenem,
Ha velem vagy, elmúlik félelmem,
Hogy az élet lehet, rövid, bánatos,
De ha szeretsz, minden varázslatos.
Ha szerethetlek, szállok a fellegek felett,
Egyenesen Hozzád, hogy Veled legyek.
Ha láthatom a szemed szép világát,
Lelkem tombol, vérem izzik hát!
Nem feledhetem bõröd érintését,
Hajad simítását, ajkad csoda fényét,
Válladra omló hajad koronáját,
Szeretni, imádni való szíved dobogását.
Olyan vagy nekem, mint fûnek a harmat,
Mint izzadó, fáradt vándornak a fuvallat.
Ha ízlelhetem szerelmes csókod ízét,
Nem kell az étel, vagy bármi édesség.
Több vagy nekem, mint szomjazónak a kút,
Több mint, elveszett léleknek a biztos út.
Szerelmed mindig utat mutat Nekem,
Hogy el ne vesszek soha az életben.
♥ ♥ ♥
29

Csak ülök...
Csak ülök, s közben rád gondolok,
És jönnek a szavak, a mondatok,
Amiket aztán egyszerûen sorba rakok,
Azért, hogy tudd majd Érted halok.
Öröm és boldogság tölti el szívem,
Remegõ szerelem árasztja el lelkem.
Csak tudassam Veled: SZERETLEK!
Soha, soha el nem FELEDLEK!
♥ ♥ ♥
30

Nincs olyan szép...
Nincs olyan szép zene vagy dallam,
Mi elmondhatná szerelmes szavam,
Hogy ne csak lásd, de hallhasd,
Ahogy szívem egyre csak érted dobban.
Ha nem lehetsz mellettem,
Mentem megáll lélegzetem.
Mit ér az élet, ha nem szerethetlek,
Csak üresség tölti ki a lelkemet.
De ha szerelmes szavam szívedhez talál,
Akkor felgyúl az éjsötétben egy fénysugár.
Van remény még a ragyogó Nap alatt,
Várom, hogy szerelmem viszonozzad.
Hogy szánk szerelmes csókra záruljon,
Hogy karjaink egymáson összefonódjon.
Akkor a világ kitárul elõttünk végre,
S élhetünk boldogan együtt örökre.
♥ ♥ ♥
31

Szeretlek nappal... (1)
Szeretlek nappal, szeretlek éjjel,
Szeretlek soha el nem múló kéjjel,
Amivel megajándékozhatom tested,
Hogy minden részeddel érezd, szeretlek.
Szeretlek, ha vidám vagy, vagy bús,
Szeretlek, ha a paplan alá bújsz,
Hogy kezemmel tapinthassalak,
Hogy szívemmel bátorítsalak.
Soha ne feledhesd el, mit érzek,
Hogy amíg csak lehet érted élek,
Hogy fájdalmad mi volt valaha,
Szerelmes érintésem elmulassza.
Arcod szépsége, szemed szikrája,
Tested melege, szíved dobbanása,
Átjárja életem minden percét,
Hogy érezhesd szívem SZERELMÉT!
♥ ♥ ♥
32

Ha rád gondolok...
Ha rád gondolok, boldog vagyok,
Ha Neked írhatok, szárnyalok.
Mindegy, hogy novellát vagy verset,
A lényeg, hogy szerethesselek.
Hogy elmondhassam, Érted élek,
Nem csak szavakba burkolt ígéret,
Hanem igazi, szívbõl jövõ szerelem,
Mit érzek irántad Drága Életem!
♥ ♥ ♥
33

Este, ha kigyúlnak...
Este, ha kigyúlnak a fénylõ csillagok,
Úgy fáj, hogy Te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a Hozzád hívó vágy,
És Rólad álmodom át az egész éjszakát.
Reggel, ha felkel a csodás fénylõ Nap,
És nem érzem, hogy mellettem vagy,
Fájdalom söpör át síró lelkemen,
Nyugalmam egész nap, hogy lelem?
Minden vágyam, hogy veled lehessek,
Hogy veled keljek, veled fekhessek.
Ha ez lehet minden nap életemben,
Fénylõ szivárvány gyúl a lelkemben.
Így este, ha újra gyúlnak a csillagok,
És mindenestõl melletted vagyok,
Hozzád bújok, örökké Érted vagyok,
Álmodhatunk szépet, lélek nyugtatót.
A reggel kelõ Nap, melegítõ fénye,
Sugárzóan vetõdik szerelmünkre.
Örömmel és boldogsággal indul a nap,
S alig várom, hogy este újra velem vagy.
Nem számít más, csak szerethesselek,
És, hogy Te is mohón viszont szeress,
Hogy ne fájjon se tested, se lelked,
Gyógyírként hasson rád szerelmem.
♥ ♥ ♥
34

Ha körbevesz...
Ha körbevesz az éj sötétje, s nem látok,
Csak szerelmed gyújthat világosságot
Életemben, hogy érezhessem belül,
Te vagy a álmom, mindenen felül.
Nem kívánok mást csak, hogy szeress,
Hogy minden áldott nap velem lehess.
Ha ez így lesz, úgy lelkem boldog lehet,
És vidáman lebegek a fellegek felett.
Mint az eget hasító szárnyaló sas madár,
Ki éles szemével a mindenségbe lát.
Úgy néznék rád szerelmes szemmel, áhítva,
Hogy lássam fényes lelked minden nap.
Vagy mint éjben repülõ gyöngybagoly,
Kit az est sötétje sem riaszt el attól,
Hogy sebesen szálljon, mélyen, alacsonyan,
Így láthatnám a szürkületben is fénylõ ajkad.
De lennék mohón fújó, hûs nyári szellõ,
Hogy enyhülést hozzak Neked fentrõl.
Simogatnám selymesen lebegõ hajad,
De nem különben selymes bõrû arcodat.
Nincs a világban olyan látható csoda,
Mely szépségeden kicsit is halványítana.
Szeretlek soha nem múló érzelmemmel,
Míg élek, lélegzem, érezni fogod szerelmem.
♥ ♥ ♥
35

Akarom, hogy tudd...
Akarom, hogy tudd, szeretlek,
Érezni akarom a testedet,
Közel szorítva magamhoz,
Heves csókokkal ajkadon.
Hiányzik szemed fénye,
Hiányzik lelked tündöklése,
Hiányzik karod ölelése,
Hiányzik kezed érintése.
Hiába ér a Nap meleg sugara,
Hiába fénylik a Hold világa.
Csak egy számít: szerelmed,
Hogy örökre Veled lehessek.
♥ ♥ ♥
36

Ha elvonulnak...
Ha elvonulnak a viharfelhõk, örülni kell annak,
Hiszen kisüt a Nap, és énekelnek a madarak.
De hiába hallom a madarak hangos énekét,
Ha nem láthatom életem nagy szerelmét.
Téged, ó Drága egyetlen bimbózó virágom,
Te vagy életem és egyetlen boldogságom.
Nincs más szépség sehol sem körülöttem,
Csak ha Téged láthat szénfekete szemem.
És ha még hallhatom búgó mély hangod,
A lelkem olyan boldog, hogy elhagyott
Az élet minden gyûlölt, fájó szomorúsága,
Csak az számít, Veled vagyok e világban.
A virágzó mezõk, a buja erdõ, és rétek,
Elbújhatnak, ha látom csoda szépséged.
Nem számít más, csak, hogy öleljelek,
Hogy tested az enyémhez közel legyen.
S ha így van, és egymáséi lehettünk már,
A szerelem tomboló vihara tudom ránk vár.
♥ ♥ ♥
37

Szeretlek nappal... (2)
Szeretlek nappal, szeretlek éjjel,
Szeretlek mindent elsöprõ kéjjel.
Szeretek Neked örömet adni,
Szeretek Tõled örömet kapni.
Szeretem simítani a bõrödet,
Szeretem ölelni a testedet.
Szeretem csókolni a szádat,
Szeretem levenni a ruhádat.
Szeretem látni meztelen tested,
Ahogy a fény világítja melledet.
Nem kívánok mást csak, hogy jó legyen,
Velem lenned minden egyes éjjelen.
Ha már boldogság tölti el a lelkedet,
Boldogan hajtom le melletted fejemet.
S ha már nem jöhet más csak álom,
A nyugodt és jó éjszakát kívánom!
♥ ♥ ♥
38

Süt a Nap...
Süt a Nap, gyönyörû a mai reggel,
De szebb lenne, ha Veled kelek fel.
Nem kellene áhítva várnom azt,
Hogy messzirõl halljam a hangodat.
Hozzád bújhatnék még az ágyban,
Hogy ébredõ tested megkívánjam.
Csókot lehelnék meleg bõrödre,
És ajkadat is csókolnám örökre.
Nem emésztene a bú, vagy bánat,
Hogy csillogó szemed mikor láthat,
Hogy kezed puha, simító érintése
Mikor lehet újra arcomon végre.
Nem csak írva mondhatnám Neked,
Mennyire kívánom mohó szerelmed.
Rád nézve, mosolyogva suttognám,
"Szeretlek, drága tündöklõ virágszál!"
És Te visszanézve boldog arcomra,
Mondhatnád válaszul szavaimra,
Halkan, búgva, zúgva, érzelmesen,
"Nyuszi, Te vagy az én szerelmem!"
Ha így indulna minden egyes nap,
Az összes fájdalmunk elillanhat.
Nem lenne más egyéb nekünk,
Mint sírig tartó hû szerelmünk.
♥ ♥ ♥
39

Néha rám gondolsz...
Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok,
Csak bízzál bennem, én is rád gondolok,
Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak
Téged szeret.
♥ ♥ ♥
40

Minden este, ha...
Minden esete, ha elfogy az álmom,
Minden álmomban Utánad vágyom!
Álmodom felõled tündérszép meséket,
És az a vége, hogy szeretlek Téged.
♥ ♥ ♥
41

Különleges dolog...
Különleges dolog, ami belülrõl éget,
A hiányod az, amit fájdalomként érzek.
Bármit nézed, csak Téged látlak,
Gondolataimban csak szavaid járnak.
Emlékeztetnek selymes bõröd illatára,
Hogy együtt legyünk, ezért születtünk e világra.
Nézz a szemembe és a szívembe látsz,
Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs,
Szoríts erõsen, hogy tested fogja legyek,
Hogy szíved dobbanása csak enyém legyen.
Fogd meg a kezem és ne engedj el soha,
Te vagy az életemben a legnagyobb csoda!
♥ ♥ ♥
42

Szeretném, ha most...
Szeretném, ha most velem lennél,
Hogy érezhessem, ahogy lélegeznél,
Miközben kezem simítja testedet,
Ahogy nyelvem izgatja melledet.
Szeretném, ha bõröd érezhetné,
Ahogy testemet közel engednéd
Magadhoz, ahogy szívem dobog,
És számat érezhetnéd ajkadon.
És ha így lenne és egymási lennénk,
Nem számítana sem idõ, sem emlék.
Csak az, hogy magadba zárhass,
Hogy szerelmem szemeddel láthasd.
Az ágyon egymás mellett heverve,
Csókolhatnám végig egész testedet.
Kezem rálelne minden buja részedre,
Hogy aztán gyönyört leljek benned.
Nem létezne más, csak az örök kéj,
Hogy testünkben legyünk egymásé.
És hogy élvezetben legyen részünk,
Sosem hanyagolnánk el szerelmünk.
Kezem és nyelvem, minden részem,
Azért mozogna, hogy tested élvezzen,
S ha már nem látsz a gyönyörtõl,
Akkor élvezel el a csodás szextõl.
43

Én is élvezném minden "testrésed",
De nem különben minden részed.
Zúgó gejzírként törve ki benned,
S szorítva két kezed és melled.
A buzgó élvezetek hevét pihenve,
Hevernénk az ágyon egyre ölelkezve.
Átkarolva egymás testét hevesen,
S csókkal halmozva szánk kedvesen.
Utána, összebújva, kuporodva,
Feküdnénk az ágyon, dobogva
Szívünk, repesve szerelmes lelkünk,
Hogy újra egymásé lehettünk.
♥ ♥ ♥
44

Az égnek tündöklõ...
Az égnek tündöklõ összes csillaga,
Sem lehet üde szépségednek párja.
A Napba is nézhetek nyitott szemmel,
De az sem ér fel tündökléseddel.
Ha minden nap láthatnálak Téged,
Nem félném az éjszakai sötétet.
Hiszen bevilágítanád az egész eget,
Úgy, ahogy még a Hold világa sem tehet.
Ha Hozzád érhetnék két kezemmel,
Tudnék járni akár behunyt szemmel.
Képes lennék a lelkemmel látni a világot,
Tündöklõ lelked adna világosságot.
A napsütés, a holdvilág, a csillagok,
Egytõl egyig csak Érted ragyog.
Azért, hogy szerelmedhez vezetõ utat,
Megtalálhassam, ami Hozzád mutat.
És ha rátaláltam már szerelmedre,
Nem számít más az életben, csak Te.
Az, hogy örökkön-örökké boldog legyél,
S, hogy Te is az életben örömet leljél.
Ne fájhasson soha sem tested, sem lelked,
Hogy szerelmünk gyógyírként használni merjed.
Ha van mi véletlen mégis fájdalmat okoz,
Ez a szerelem legyen fájdalomcsillapítód.
♥ ♥ ♥
45

Nem az számít mi volt...
Nem az számít mi volt, nem az számít mi lesz,
Csak az számít az életben, hogy Veled lehetek.
És ha ez az álmom teljesülhet, és elnyerem szerelmed,
Nem történhet más, csak, hogy boldogan élhessek Veled.
Örökre, míg a halál el nem választ,
Szerelemben, boldogságban.
És ha már örökre bárhol és bármikor Veled lehetek,
Úgy lesz az életünk gondtalan, boldog és tökéletes.
Nem kívánok mást, többé az élettõl soha, csak,
Hogy ölelhesselek, csókolhassalak, simíthassalak.
Így teljesülhet be minden mire vágyunk,
És valósággá válhat szerelmes álmunk…
Ha szerethetlek tavasszal, mikor ébred a természet,
Vágyaink, álmaink, testünk és lelkünk tüze feléled.
Nem várok mást, csak, hogy viszont szeress,
Hogy amit nyújtok Feléd, soha el ne ereszd.
Feléd nyújtott kezem fogd erõsen,
Dobogó szívem hallgasd lelkesen.
Ha szerethetlek nyáron, mikor a Nap tüze heves,
Olyan boldogok leszünk, mint két játszó gyerek.
Kik játszhatnak kedvükre, bármit, mit szeretnek,
S nem mondják meg nekik, hogy mit tehetnek.
Csak nézném szép barna szemedet,
ÉS csókolnám egyre hamvas testedet.
46

Ha szerethetlek õsszel, mikor a fák lombjukat vesztik,
Nem érdekelne minket, hogy a szél fúj, vagy esõ esik.
Ha ázunk és fázunk is, lelkünk belül meleg,
Mert együtt vagyunk, és soha nem feledlek.
Kezemet tehetném fekete hajadra,
Boldogságot hoznék minden napodra.
Ha szerethetlek télen, mikor hóvihar tombol kint,
Feledtetnénk, mindent mi testünknek hozna kínt.
Nem kéne kabát, sapka, sál vagy kesztyû,
Mert a szerelem tüze fûtene legbelül.
A lángoló tûz sem érne nyomunkba,
Hisz szerelem költözött otthonunkba.
♥ ♥ ♥
47

Rád gondolo, ha nap...
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár,
Rád gondolok, ha forrás vizét festi a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat,
S éjjel, ha ing a kis padló a vándor lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng,
A ligetben, ha néma csen borul rám, és téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze állva összetalál,
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Ó, jössz-e már?
♥ ♥ ♥
48

Óh, a reggel!...
Óh, a reggel! Ha melletted ébredek,
Öröm és boldogság a lelkemnek.
Nem holmi hiú ábránd, hogy talán,
Hanem igazi hús-vér érzéki talány,
Hogy foghatom a testedet magamhoz,
Hogy szoríthatom ajkamat, ajkadhoz.
Nem kell sem étel, sem ital nekem még,
Csak az a fontos, hogy melletted légy.
Mellettem reggel, délben, esete,
Hogy szemem a szemedet keresse.
S ha összetalál szemünk világa végre,
Szerelmünk szikrája látsszon tüzében.
A pillantásunk tartson a végtelenben,
Ölelésünk, karjaink kuszán heverjen,
Csókjainktól szerelemben izzon a vágy,
Hogy összebújva, újra legyen az ágy,
Vágyaink hû hordozója, szolgálója,
És hogy ne kelljen kijönni belõle soha.
Ha már kitombolta magát szenvedélyünk,
És újra és újra egymás érintését keressük,
Még akkor is legyünk egymási örökre,
Ne keljünk fel, csak maradjunk heverve,
Összeforrva, összeolvadva a szerelemtõl,
Testünk és lelkünk táplálva érintésünkbõl.
49

Csak feküdjünk és hagyjuk múljon a pillanat,
Mert Te vagy ki feledteti velem a múltat.
Ne számoljuk a perceket, órákat sem,
Csak élvezzük, hogy tombol a szerelem.
Minden porcikánkon belül lobogjon,
És szívünkben a tûz soha ki ne hunyjon.
♥ ♥ ♥
50

Nem az számít...
Nem az számít, mit írok, mit mondok,
Hanem az érzések, mik nem bolondok.
Szerelemes lelkem lángol érted,
Feltüzelt testem izzik, hogy értsed,
Soha el nem múló érzések égnek,
Szinte levegõt adva a parázsló szénnek.
Ami, ha téged érez úgy lobban fel újra,
Mint a Nap tüzétõl hevülõ sivatag.
De ha jõ az esõ és áztatja a földet,
Úgy érzem én, ha végre ölelhetlek.
♥ ♥ ♥
51

Kezem a kezeden...
Kezem a kezeden, ajkam az ajkadon,
Ezernyi csókomat érzed az nyakadon.
Testem a testednél, közelebb húzódom
Hozzád, hogy bõrünk szinte összeolvadjon.
Kéjtõl és vágytól égõ lelkünk egyre buzog,
Csak azt keressük, hogy legyünk boldogok.
Miként jutassuk egymás forró élvezethez,
Puha érintéseinket lázban égve, keresve.
És ha már nem létezik körülöttünk a világ,
És úgy tûnik, hogy még a Föld forgásai is megáll.
Akkor már nem számít más, csak hogy szeress,
Hogy örökkön-örökké, csak velem lehess.
Ez az álmom, ha beteljesül, és láthatom,
Arcod, mosolyod, hajad és bájos alakod,
Életem értelmet nyer a csillagos égbolt alatt,
Boldogan súgok füledbe szerelemes szavakat.
♥ ♥ ♥
52

Óh, bármennyire...
Óh, bármennyire is vágyom,
Messze vagy, mint egy álom.
Távol, és mégis oly közel,
Szinte érezlek kezemmel.
Szeretnélek szorosan ölelni,
Mindenedet megérinteni,
Szeretnék mindent csókolva,
Testedet érzékin simítva,
Füledbe súgni, amire vágyom,
Hogy tudd Te vagy az álmom.
Álmom, hogy ne ébredjek
Egyedül, hogy szeresselek.
Hogy ne legyen fájdalmad,
Hogy szememben láthassad,
Szerelem lobog a lelkemben,
Melyet soha nem feledek.
Lüktetõ, égetõ szenvedély,
Amit kimutathatok feléd.
♥ ♥ ♥
53

Nem tudom...
Nem tudom, hogy éreztessem,
Te vagy az én nagy SZERELMEM.
Nem csak gyönyörû tested,
De éltetõ, bódító lelked,
Kedvese, éltetõje szívemnek,
Nem számít más, csak SZERELMED.
♥ ♥ ♥
54

Úgy szeretlek, mint...
Úgy szeretlek, mint virág a hajnali harmatot,
Mit a szél fúvása, a Nap melege fel nem száríthatott.
Ha szerelmed érezhetem, ha közel vagy nekem,
A világmindenség sem lehet fényesebb felettem.
Ha azt mondod, hogy szeretsz, és mindig velem leszel,
Én soha nem hagyom, hogy viszonzatlan legyen szerelmed.
Látni, érezni Téged, nem lehet más vágyam nekem,
Csak még az, hogy újra és újra halljam: SZERETLEK.
♥ ♥ ♥
55

Nincs a világnak...
Nincs a világnak oly zúgó tenger árja,
Amely halk szavamat túlkiabálja,
Hogy meghalhasd szavam: szeretlek,
Drága Életem, soha el nem feledlek!
Ha tombolna fölöttem a tornádó ereje,
Az sem lenne képes, hogy elfedje,
Szívem alig hallható dobbanását,
Mit érted tesz, s közben Neked kiált!
Mit nekem a hóvihar fehér fellege,
Ha velem vagy, és foghatom kezed,
Szorítom, fogom szorosan, erõsen,
Ígérem Neked, soha nem eresztem.
Ha nyári zápor ver, és villámlik az ég,
Soha nem érhet el engem a vég.
Hiszen mellettem érzem tested,
Szíved verését, lángoló szerelmed.
Hiába rengene a Föld alattam,
Nem tudná elnyomni szavam,
Mely folyamatosan csak azt zengi,
Szeretlek utolsó lélegzetemig.
♥ ♥ ♥
56

Szeretlek reggel...
Szeretlek reggel, nappal és éjjel,
Szeretlek minden lélegzettel...
Szeretlek ha esik, ha dörög, ha fúj,
Szeretlek kimondhatatlanul.
♥ ♥ ♥
57

Amikor látom...
Amikor látom,
Amikor hallom,
Amikor érzem,
Amikor megérintem,
Dobogna a szívem.
Akkor is ha szomorú,
Akkor is ha nem éri bú,
Akkor is ha fáj valami,
Akkor is ha érezheti,
A jót és rosszat,
De tudja, ez soha el nem múlhat...
♥ ♥ ♥
58

Olyan szép a reggel...
Olyan szép a reggel, a Nap fénye melegít,
De ha nem vagy velem semmit se számít.
Mit érne a rám esõ sugarak heves ereje,
Ha nem lenne mellettem tested melege.
Jöhetne a dél, a vágyott finom ebéd,
De nem kívánnám, ha nem veled költhetném.
Éhemet semmi sem csillapítja jobban,
Mint ölelve lenni újra puha karjaidban.
A délután pihentetõ idejére akkor vágyom,
Ha Veled lehetek, és ez nem csak álom.
Feküdni, heverni, lustán lepihenvén,
Ölemben fejedet simítva szeretném.
És ha végre este lesz, és jõ a lefekvés,
Összesimulva tervezzük a közös fürdést.
Fürdeni együtt ne ábránd legyen csak,
Szerelmes együttlét a gyöngyözõ víz alatt.
Végre az ágyban Veled, összebújva,
Kéjesen, már közel egymáshoz simulva,
Karjaink egymáson, szánk csókra zárva,
Szerelmesen, már csak az álomra várva.
Itt van felettünk az álmunk tündére,
Ki lenéz ránk és álomport hint fejünkre,
Így aztán végre elszenderedhetünk,
Hogy álmunk legyen hû szerelmünk.
♥ ♥ ♥
59

Úgy szeretlek...
Úgy szeretlek, mint mézelõ méh a virágot,
Úgy szeretlek, mint a fû a hajnali harmatot,
Úgy szeretlek, mint izzadó vándor a szelet,
Úgy szeretlek, mint a folyók halai a vizet,
Úgy szeretlek, mint hívõ ember istenét,
Úgy szeretlek, mint zenerajongó a zenét,
Úgy szeretlek, mint alvó ember a puha ágyát,
Úgy szeretlek, mint szerelemes a boldogságát.
♥ ♥ ♥
60

Ha feljön a reggeli...
Ha feljön a reggeli Nap fénylõ sugara,
Rád nézek, csodálva, szép arcodra.
Hálás vagyok az égnek, vagy azoknak
Kik odafent vannak, s nekem elhoztak.
Hisz ha velem vagy semmi nem fájhat,
Nem érhet el minket bú, vagy bánat.
Mosolygás és boldogság van minden nap,
Mert szerelmünk tudjuk, soha nem múlhat.
Érinthetem arcod, ajkad, szemhéjad,
Füled, puha bõröd, selymes hajad.
Megsimíthatom, s Te visszasimítasz,
És érezhetjük puha érintését ujjainknak.
Nem kelnénk rohanva, kapkodva, sietve,
Csak úgy maradnánk karunkkal ölelve
Egymást, mint két boldog szerelemes,
Kiket a mindenség egymásnak teremtett.
Egymásnak, egymásért, törõdve, szeretve,
Soha el nem múló vággyal felszerelve.
Szerelmes együttlét minden egyes percünk,
Mit az éltetõ Nap alatt együtt eltöltünk.
Nem számítana más, csak hogy szeress,
Ahogy én szeretlek, és látnám nevess
Bele a világba, hangosan, harsogva,
De a szerelem szavait fülembe suttogva.
♥ ♥ ♥
61