You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A MI LAPUNK<br />
Az alantas érdekekből kizsákmányolt<br />
férfiak, nők és gyermekek áldozatul<br />
esnek a hatalom és a pénz elkorcsosult<br />
logikájának. Napjainkban egyre<br />
nagyobb a szakadék az óriási gazdagságot<br />
felhalmozó kevesek és a szegények<br />
széles rétege között. E jelenség<br />
láttán nem maradhatunk se közönyösek,<br />
se tétlenek. Áldott tehát az a kéz,<br />
amely kinyílik a szegények befogadása<br />
előtt és segíti őket, mert reményt hoz.<br />
Áldott az a kéz, amelyik átnyúl minden<br />
kulturális, vallási és nemzeti akadályon,<br />
és a vigasz olaját önti az emberiség<br />
sebeire. Áldott az a kéz, amelyik<br />
kinyílik anélkül, hogy bármit várna<br />
cserébe, mert elhozza testvéreinknek<br />
Isten áldását.<br />
Forrás: www.vaticaniradio.hu<br />
ADVENTI<br />
ÉLELMISZERGYŰJTÉS<br />
A Katolikus Egyház kétezer éve minden<br />
történelmi korban a maga lehetőségeihez<br />
mérten felkarolta a szegényeket.<br />
A szatymazi plébániai Caritas is<br />
törekszik lehetőségeihez mérten mindent<br />
megtenni, hogy a szegénység miatt<br />
ínségben szenvedőkön segítsen.<br />
Az elmúlt évekhez hasonlóan, községünkben<br />
<strong>november</strong> 19-től, Szent<br />
Erzsébet napjától a plébániai Caritas<br />
tartósélelmiszer-gyűjtést szervez,<br />
amellyel rászoruló családokat támogat.<br />
Tavaly 100 csomagot osztottak ki<br />
olyan szatymazi gyermekes családoknak,<br />
akiknek nagy segítséget jelentett<br />
az ünnepek előtt a tartós élelmiszer<br />
(liszt, cukor, olaj, száraztészta stb.).<br />
E felajánlásokat és adományokat<br />
<strong>2017</strong>. NOVEMBER<br />
a templomban, illetve a plébánián lehet<br />
leadni december 17-ig. Ebben a szellemben<br />
kérjük a testvérek segítségét,<br />
hogy segítőkész lélekkel az Isten szerető<br />
jóságát közvetítsük adományunkkal.<br />
Tudjuk, hogy a katolikus családok<br />
is nehéz helyzetben vannak, és anyagi<br />
gondokkal küzdenek. Arra buzdítjuk<br />
a testvéreket, hogy szerény lehetőségeikhez<br />
mérten tartós élelmiszerrel<br />
járuljanak hozzá ehhez az akcióhoz.<br />
Ezzel egy ősegyházi hagyományt elevenítünk<br />
fel, hiszen az első század<br />
keresztényei a kenyértörésre hozták<br />
magukkal a szegényeknek szánt adományaikat.<br />
Az ő példájukat követve,<br />
kérjük, hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat,<br />
és tegyék<br />
a templomban erre kijelölt helyre.<br />
A legkisebb adománnyal is a felebaráti<br />
szeretet csodája valósul meg közöttünk.<br />
Köszönjük!<br />
A MI ROVATUNK<br />
A KIS TÓ<br />
Tegnap egész nap arra vágytam, hogy<br />
ma reggel végre úszhassak. Korán<br />
keltem, pedig aludhattam volna. De<br />
valamiért nem bírtam, hívott a tó.<br />
Nyugodt kis tó, csendes, reggel embermentes.<br />
Korai kelésemnek hála,<br />
senki nem volt kint. Finoman, lépcsőről<br />
lépcsőre merészkedtem bele. Megborzongtam<br />
a hideg víztől, de jól esett.<br />
Álltam és gyönyörködtem, hogy milyen<br />
tökéletes.<br />
Gyönyörű emlékek fűződnek ide. Az<br />
új életem kezdete. Vagy talán egy régi<br />
folytatása. A nád finoman suttogott, a<br />
hattyúcsalád csak rám nézett, és tette<br />
tovább a dolgát. Tudták, nem betolakodó<br />
vagyok, én is közéjük tartozom.<br />
Ahogy elmerültem, a hideg víz befedte<br />
a testem. A tempóim lassúak és<br />
kimértek voltak. Élvezni akartam az<br />
úszás minden pillanatát. Eggyé válni<br />
az életet adó vízzel maga a csoda. Elmerültem<br />
a habokban és a gondolataiban<br />
is.<br />
Már rég nem itt jártam, az egyhangú<br />
csapásoknak köszönhetően. Egy<br />
másik korban. Amikor még nem volt<br />
üdülő hely a tó, amikor még lovas kocsival<br />
jártak az emberek. Amikor érték<br />
volt a becsület és a jó modor. Akkor<br />
is ugyanígy úsztam. A nád teljesen<br />
körbenőtte a tavat. Egy keskeny csapáson<br />
tudtam csak elmerülni a vízben.<br />
Már akkor is imádtam úszni, és imádtam<br />
a tavat. Akkor még nap közben<br />
sem volt ember itt. De én ezeket a hajnali<br />
úszásokat szerettem. A testem felkészül<br />
ilyenkor a reggelre, úszás közben<br />
tudok gondolkodni, tervezni.<br />
Épp csak összeházasodtunk. Még alig<br />
ismertük egymást. Ez egy nem általunk<br />
választott döntés volt. Szüleink<br />
határozták el már apró gyerekkorunkban,<br />
hogy egyesül majd a két család.<br />
Suba a subával, guba a gubával. Ahogy<br />
abban a korban illet. <strong>Mi</strong>nd a ketten<br />
féltünk az esküvőn, de tenni nem tudtunk<br />
semmit. Engedelmeskedtünk<br />
szüleinknek. Azóta eltelt néhány hónap,<br />
élünk a tó<br />
mellett egy csodás<br />
kis házban.<br />
A kezem nyomát<br />
dicséri minden<br />
egyes hímzés, elkészült<br />
kenyér,<br />
vagy finom ebéd.<br />
De a férjem is derék<br />
ember. Megy,<br />
működik a gazdaság.<br />
Reggelente,<br />
amikor felébredek<br />
mellette, elnézem az alvó arcát.<br />
Kedves és udvarias velem. A szüleink<br />
talán helyettünk is jól döntöttek. Ezek<br />
a gondolatok forogtak a fejemben,<br />
amikor ő is megjelent a tónál, gyorsan<br />
mellém úszott, és csókot nyomott<br />
a számra.<br />
Gyönyörű vagy ilyenkor reggel a tóban<br />
– súgta a fülembe. A karcsapásaink<br />
ütemesek és kimértek voltak.<br />
Lemerültem a víz alá, és amikor feljöttem<br />
újra egyedül voltam a saját koromban.<br />
Eltelt egy óra is talán, míg én<br />
csak a vizet szeltem. Muszáj volt mennem,<br />
de istenemre, képes lettem volna<br />
egész nap abban a tóban úszni.<br />
Szabó Andrea<br />
fotó: Görgényi Gábor<br />
12
Change language