a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének 2005 ...

3
éppen egyensúlyáról. Az említett szakmai és módszertani területek közötti hangsúly
az elmúlt évszázadban a mindenkori kultúrpolitika elvárásainak, utasításainak
megfelelően, a szakmai elfogadás mértékének függvényében alakult. Egy dologban
azonban a magyar múzeumügy megszületésétől napjainkig állandóságot mutat,
amelyről úgy gondoljuk, a kérdés megoldatlansága, a pozitív változások ellenére,
szakmánk története során a kiszámíthatatlanság, tervezhetetlenség problémáját
folyamatosan szinten tartotta. Ez pedig a joghatályos múzeumi szakmaifinanszírozási
normatíva hiánya! A mai magyar múzeumügy fő problémáját ott
látjuk, és ez alól a múzeumügy történetének egyetlen területe és időszaka sem jelent
kivételt, hogy több kezdeményezés, próbálkozás után a mai napig sincs a magyar
múzeumoknak joghatályos szakmai-finanszírozási normatívája. Tisztában vagyunk
azzal, hogy a normatíva objektív definiálása nem egyszerű szakmai, akár szakmaiközéleti
viták nélküli feladat, de ennek hiányában múzeumaink a mindenkori
fenntartó pillanatnyi anyagi helyzetének, lehetőségének, nem mindig műtárgy- és
múzeumcentrikus szándékának vannak, ill. lesznek kiszolgáltatva. A BMMI
működésében, véleményünk szerint a vizsgált időszakra összességében jellemző e
probléma. Ez többek között azt is jelenti, hogy sehol sincs joghatályosan rögzítve,
hogy X számú műtárgy, ill. annak elhelyezésére szolgáló ingatlanegyüttes után,
valamint azok bemutatására, ill. a kiállítóhelyek működtetésére milyen létszámú
szakalkalmazottat – muzeológust, restaurátort, gyűjteménykezelőt, kiállításrendezőt,
múzeumi közművelődési, valamint gazdasági-műszaki munkatársat stb. - kell
foglalkoztatni. Nincs továbbá arra vonatkozóan sem joghatályos előírás, hogy Y m 2 -
es kiállítótérben milyen létszámú teremőrnek kell felügyelni! Vélhetően ennek is az
eredménye, hogy a BMMI anyagi helyzete évek óta stagnál, a fenntartói támogatás
még az inflációt sem követi. Mindez megfigyelhető a saját bevételek évről-évre
növekedő üteme mellett! (Lásd a BMMI gazdasági működésének fő területeit
feldolgozó táblázatokat!)
A szakmai-finanszírozási normatíva a meglévő gyűjtemény darabszámának, a gyűjtőterület
nagyságának, a bemutatandó kiállítások számának, kvalitásának függvényében és még sok egyéb
tényezőnek a figyelembevételével kellene, hogy alakuljon. Fontos lenne a múzeumlátogató
közönség, szélesebb értelemben a társadalmi elvárások országos és helyi felmérése is, hiszen a
múzeum nem öncélú intézmény. Ennek vizsgálatát, nemzetközi tapasztalatokat is szem előtt
tartva, a hazai muzeológus és szociológus szakemberek központi iniciatívák alapján, egységes
szempontok szerint kellene, hogy elvégezzék. (A BMMI-nél 2001 őszén végeztünk
látogatószociológiai felmérést, összefüggésben az akkor készülő múzeumi marketing tervvel,
majd 2004-ben a diákok körében végeztünk hasonló felmérést)
Az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt a múzeumok számára kiírt, vagy a múzeumok által is
igénybe vehető szakmai pályázatok száma és az ezeken nyerhető támogatások nagysága –
közülük is kiemelkednek a millecentenáriumi (1996) és a millenniumi (2000) programok
megvalósítására adódó lehetőségek - mégis úgy véljük, hogy ezzel a múzeumi feladatellátást
nem sikerült stabilizálni. Ezen sikeres pályázatokból, külső támogatásokból, és sajnos csak
ezekből, végezzük évek óta a kötelező múzeumi szakmai munkát. Pedig mindannyian jól tudjuk,
hogy kizárólag pályázatokra nem lehet sem rövid, sem hosszútávú folyamatos múzeumi munkát
alapozni, tervezni. Elég, ha arra a nyilvánvaló tényre utalunk, hogy a pályázatoknak nemcsak
nyertesei vannak… (Múzeumunk 2000-2004. évi időszakban különösen jó pályázati
eredményeket ért el; lásd a mellékletben!) Mindezek alapján megerősödött bennünk az a
meggyőződés, hogy a joghatályos szakmai-finanszírozási normatíva hiánya pótolhatatlan
veszteségeket eredményez/het/ a kötelező múzeumi feladataink – gyűjtés, megőrzés, bemutatás –