Zimándysok_1_3._végleges

Zimándy
Még utoljára itt van a...
sok!
1. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM
2019. TAVASZ?NYÁR
A tartalomból,
avagy milyen témákról
olvashatsz, ha belelapozol
az újságba:
A mi Balázs bácsink
Bokréta-humor
A versek ünnepe
Tudósítás a jótékonysági bálról
Nálunk jártak süsseni barátaink
Megdermed? állatok
A Budapesti Fürkész a bazilikába
kalauzol
Láttuk a Légy jó mindhalálig
musicalt
Új sportággal színesedik
Törökbálint!
Elakad a szavunk Lili
tájfotóitól!
Búcsúzó nyolcadikosok
Nyári ízek: Zita zöldtea-fagyija
Büszkeségeink
A 2. a és a magyar költészet
Fotó: Szkibáné Czinder Éva
Azok a titkozatos kódok...
(Digitális Témahét a Zimándyban)

F?szerkeszt?nk tollából
Kedves Olvasók!
Megérkezett az idei tanév utolsó, tavaszi?nyári lapszáma! Reméljük, hogy
eddigi újságjaink elnyerték a tetszéseteket, és a mostaniban sem fogtok
csalódni. Ez alkalommal is megpróbáltuk a legérdekesebb témákat
összeválogatni nektek.
Bodnár Fifi, aki igazán otthon van az állatvilágban, fényt derít a titokra,
miért is tettetik egyes állatok halottnak magukat, ha veszélyt éreznek.
Sportrovatunkban Kiss Bálint mesél nektek a törökbálinti
triatlonedzésekr?l.
Tófalvi Marcinak ismét nagy kalandban volt része: a süsseni testvériskolából
fogadott cserediákokkal tölthetett néhány napot.
Iskolánk néptánccsoportját, a Bokrétát már mindenki jól ismeri, de az igazán
vicces sztorikról csak azok tudnak, akik tagjai a csoportnak. K?szegi Bence
és Viasz-Kádi Julcsi most bepillantást engednek a kulisszák mögé.
Támogatva kism?vészeinket, Komlósi Lili gyönyör?séges természetfotóit is
megtekinthetitek újságunkban. Teret adunk a tehetségnek!
Hidvégi Fanni, azaz a Budapesti Fürkész ezúttal a bazilikába kalauzol el
bennünket.
Idén már harmadik alkalommal rendezték meg iskolánkban a Digitális
Témahetet, amelyr?l Fóti Dávid és Havasi Tomi számol be nektek.
Lapunk hagyományaihoz híven a színházi élmények sem maradhattak el:
a József Attila Színház Légy jó mindhalálig musicaljér?l olvashattok.
Iskolánk rajz és matek szakos tanára, Balázs bácsi nyugdíjba vonulása el?tt
mesélt nekünk tanári pályájáról, utazásairól és sok más érdekességr?l.
Kérésünknek eleget téve, néhány alkotását is megmutatta nekünk ? mi pedig
nektek.
Radnóti Gerda
Az irodalom szerelmesei újabb novellát olvashatnak Major Csengét?l, illetve
annak is utánajártunk, mióta és miért ünnepeljük a magyar költészet napját.
Konyhatündérünk, Tillai Zita egy különleges nyári receptet ajánl nektek,
amit érdemes lesz elkészíteni a nagy forróságban.
Lapunk lezárásaképpen pedig én búcsúzom t?letek egy cikkben, s
megosztok veletek néhány élményt és tapasztalatot, amelyekkel az itt
eltöltött nyolc év alatt lettem gazdagabb. Köszönjük, hogy egész évben
figyelemmel kísértétek a ?munkásságunkat?, és annyian elolvastátok online
és papíron is az iskolaújságunkat. Remélem, érdekes tartalmakat találtatok
benne!
Jöv?re pedig szeretettel várjuk az olyan újságíró-palánták jelentkezését,
akik szeretnek írni, szívesen osztanák meg a véleményüket a diáktársaikkal,
és tagjai lennének a mi kis lelkes szerkeszt?csapatunknak!
Jó olvasgatást!
Radnóti Gerda
2

Hírek, információk
május 10., péntek ? Olvasók éjszakája
május 22., szerda ? Nyelvi mérés
május 26., vasárnap ? Gyereknap
május 29., szerda ? Országos kompetenciamérés
június 2., vasárnap ? Pedagógusnap
június 4., kedd ? Zimándy-záró
június 6?7., csütörtök?péntek ? Osztálykirándulások
június 14., péntek ? Ballagás
június 20., csütörtök ? Bizonyítványosztás, tanévzáró ünnepély
Büszkeségeink...
The Rustic Approach
Sok szeretettel gratulálunk Rajeczky Csengének (6. a), Regula Emmának (8. a) és Csépány
Dórának (6. a), akik a NyelvÉSZ anyanyelvi verseny George Pest megyei Martin fordulóján ügyes szereplésükkel
szép eredményeket értek el. Csenge a megyei dönt? I. helyezettjeként részt vehet
a májusi országos dönt?n is; Emma a III. helyezettje, Dorci az V. helyezettje lett a színvonalas
megmérettetésnek az évfolyama legjobbjai között megyei szinten. A nehéz versenyre
való felkészülésben tanáraik, Helfrich Judit (Csenge, Dorci) és Erd?s-Pilinyi Kat alin
(Emma) segítették a tanulókat. Rajeczky Csengét nagy gratuláció illeti az Arany János
anyanyelvi verseny országos dönt ?jén elért V. helyezéséért is, valamint azért, mert
március végén megnyerte a Sim onyi Zsigm ond helyesírási verseny Pest m egyei
fordulóját , és ezzel bejutott a legendásan nehéz verseny Kárpát-medencei dönt?jébe.
Ugyancsak szépen szerepelt a Tudásbajnokságon is, amelynek szintén az országos
dönt?jében versenyezhet június elején.
Hatalmas büszkeséggel tudatjuk azt a hírt is, hogy a Teleki Pál Kárpát -m edencei földrajzés
földt anverseny Budaörsön megrendezett m egyei dönt ?jében Hadházi András (7. a)
I. helyezett lett, így részt vehet az ugyancsak májusban sorra kerül?, nagyon színvonalas
(több napig tartó) országos dönt?n. Ugyanitt a m egyei biológia szakt árgyi versenyen
Regula Em m a (8. a) II. helyezést ért el, Dalnoki Janka (8. a) III., míg Feket e Marcell (8. a)
VIII. helyezett lett. A Tudásbajnokság Pest megyei dönt?jében pedig Csépány Dóra (6. a)
érdemelte ki az országos dönt?ben való részvétel jogát természetismeretb?l! Gratulálunk
a versenyz?knek, valamint felkészít? tanáruknak, Kárpát iné Hesz Teréznek is.
És pár szót a szavalóinkról is: a pát yi t erület i vers- és prózam ondó versenyen Feket e
Léna (2. a) vers kategóriában III. helyezett lett, felkészít? tanára Hegedüsné Garda Éva volt.
Szabó Nándor (3. d) ugyanebben a kategóriában I. helyezést ért el; ?t a felkészülésben
Lant osi Ist vánné segítette. A prózamondók közül Lauer Liza (2. a) a II. helyen végzett;
felkészít?je ugyancsak Hegedüsné Garda Éva volt. A fels? tagozatos prózamondók
versenyében Jakab Dóra (5. d) VI. helyet érdemelt ki a teljesítményével; az ? felkészülését
Kárpát i Mária tanárn? irányította.
3
Mindannyiuk eredményeinek szívb?l örülünk; köszönjük, hogy öregbítik a sulink hírnevét,
és további sikereket kívánunk a következ? tanévben is!

Interjú
A m i Bal ázs
bácsi nk
Radnóti Gerda
A ZIMÁNDY-SULI SZERETETT RAJZ?MATEK SZAKOS TANÁRÁVAL,
PALKÓ BALÁZZSAL BESZÉLGETTÜNK, AKI ? NYUGDÍJBA
VONULÁS IDE VAGY ODA ? MEGY IS, MARAD IS?
A két tantárgya a matek és a rajz. Szerintem elég ellentétes a kett?. Van, ami mégis összekapcsolja ?ket?
Igen, van egy közös találkozás: a geometria, a modellkészítés. Nálam az egész úgy indult, hogy ugye van az öt szabályos
test, ezek közül a kocka a legismertebb. Ezek a testek egymásba illeszthet?k, gimnazista koromban meg is csináltam.
Nagyon szép modell volt, egy darabig megvolt, aztán egy költözésnél sajnos ki lett dobva.
Hogyan került az életébe a rajz?
4
Az egész családunk rajzos volt. Édesapám fest?m?vész, szobrász, grafikus volt, édesanyám pedig szintén fest?m?vész.
A legid?sebb bátyám építészmérnök. A második bátyám benne volt mint tervez? a János vitéz cím? rajzfilmben, a harmadik
bátyám is fázisrajzolóként vett részt ebben a munkában, de ? szobrász lett. A n?vérem mint kifest? dolgozott a kecskeméti
rajzfilmstúdióban. Tehát az egész család rajzolt, mindenki az egyetemre készült, csak én aztán úgy döntöttem, hogy inkább
a térképészetet választom. Egyébként az is matematika és rajz: méréstudomány és rajzolástudomány is. És akkor egyszer
eldöntöttem, hogy mégsem térképész leszek, mert túl messze volt az iskola, és nagyon bonyolult lett volna a közlekedés.
Ezután jött az ötlet, hogy tanár szeretne lenni?
Az utolsó pillanatban, mikor be kellett adni a jelentkezést, körülnéztem a tanárképz?kön, hogy melyik szakra nincs
túljelentkezés, és matematika?rajzra nem volt annyi jelentkez?. Utóbb kiderült, hogy dehogynem! Hatvanan jelentkeztünk,
és tizenhatot vettek fel.
Van valami nagyon emlékezetes élménye a f?iskolai évekb?l?
Egyszer megbíztak egy feladattal: egy kutatási program során a matematika tanszéken egy új testet kellett létrehozni.
Kaptam egy adathalmazt, és abból össze kellett szerkeszteni három darab testet. Három egyformát, csak azért, hogy
mindenkinek jusson egy díszpéldány. Az volt az els? a világon. Volt türelmem, volt körz?m, volt papírom. Szép türelmesen,
egy hét alatt létrehoztam a három testet. A mai napig szobor is van róla Szegeden.
Mi a kedvenc rajzstílusa?
Én els?sorban portrét rajzolok, meg tájképet. Festeni is szeretnék most már. A születésnapomra például kaptam egy
fest?készletet.
Szokott is festeni, vagy ezzel most kezd majd ismerkedni?
Hát van már egy-két képem.
Miket szeret festeni?
Egy családiház-megrendelésem volt, meg egy portrémegrendelésem. A lányom egy madarat szeretett volna. A boldogság
kék madarát adtam neki egyszer ajándékba, most meg egy pintyet kért t?lem.
Volt olyan ember, akire pályakezd?ként különösen felnézett?
Igen, volt. Cs. Pataj Mihály fest?m?vész úr, és Szederkényi Antal. ?k voltak a tanáraim a f?iskolán. Szederkényi Antal
egy 1978-as matematika-tankönyv egyik szerz?je volt. Tehát ?k tankönyvszerz?k is voltak, nem csak szakvezet? tanárok.
Meg persze a szüleimre is felnéztem, akik rengeteget tanítottak. Állandóan figyeltem ?ket, hogy hogyan rajzolnak.

Sokat rajzolt gyerekkorában?
Interjú
Hobbiként. Nálunk mindenki rajzolt otthon. Mindig csodáltuk, hogy a második bátyám, aki grafikusm?vész, mennyire tehetséges
a rajzolásban. A legid?sebb bátyám építészként alkotott nagyot. Rengeteg házat tervezett. A n?vérem meg sokat hímzett, nekem
is meg kellett tanulnom.
És egyszer?en megtanulta?
Igen, ment. Nem okozott különösebb problémát. Az viszont igen, amikor gombfelvarró verseny volt els? osztályban, és csak
második lettem. Egy öltéssel többet öltöttem, mint aki megnyerte, azzal vesztettem.
Mi a legemlékezetesebb élménye tanárként?
Amikor Császár Gabriella országos els? helyezést ért el egy rajzversenyen. Együtt beszéltük meg a témát, a méretezést, a technikát.
Beküldtük, és egyszer csak jött a levél, hogy els? díjat nyert országosan. Az volt az egyik nagy élmény; a másik tavaly volt:
Fövenyessy Maja hatszáz versenyz? közül ért el nagyon szép eredményt, els? lett. Idén ugyanezen az illusztrációs versenyen,
amelyet az érdi Csuka Zoltán Könyvtár rendezett, a második helyet érdemelte ki. De a jöv? héten is megyünk vele egy díjátadásra.
Nem tudjuk még, els?, második vagy harmadik lett-e, de hogy díjat kap, az biztos. (Azóta kiderült, hogy a Pest megyei
rend?r- és t?zoltónapon Fövenyessy Maja els? helyezett lett. ? A szerk.) Jó élmény, amikor az ember tanítványa ilyen sikereket
ér el.
Volt már olyan tanítványa, aki kés?bb rajzm?vész lett?
Igen. Gráfel Judit az els? osztályomba járt, és elvégezte a Képz?m?vészetit, m?vészn? lett. És valószín?leg ? lesz majd az
utódom is itt.
Most fog nyugdíjba menni. Sajnálja, vagy már várta a pihenést?
Hát, elég volt, de azért még itt maradok óraadó tanárként, levezetésképpen két-három évig, amíg Gabi néni igazgató.
Naponta csak egy-két órát fogok tartani.
Mit kezd majd a temérdek szabadidejével?
Van munkám. Be kell fejezni a házat, fel kell újítani, meg festegetni.
Ön rengeteget utazik. Melyik volt a legemlékezetesebb utazási élménye?
Igen, nagyon sok helyen jártam. Amikor Ausztriában felmentünk a Jöchelspitzére... Grimm Karcsi bácsival ketten vezettük
a csoportot. Hárman voltunk tanárok, meg a gyerekek. Nekem kellett utánuk mennem a csúcsra, mert egy tanárn? lesérült.
A taktika az volt, hogy nem gyakorlunk, hanem egyszerre felmegyünk, mert akkor sikerül. Ha folyton csak gyakorolgatjuk,
hogy 2000 métert megyünk fölfele, akkor nem fog sikerülni. Végül feljutottunk. Fönt mínusz 5 fok volt, 2100 méteren voltunk.
Nem volt túl magas, de nekünk akkor nagyon sok volt. 900 méterr?l emelkedtünk 2100-ra. A hivatásos hegymászók szoktak
1000 métert menni, mi 1200-at mentünk. Az volt az izgalmas, hogy amikor jöttünk lefelé, elfogytak a jelek az úton. Ahelyett,
hogy továbbmentünk volna az ösvényen, visszaküldtem két gyereket, hogy keressék meg az utolsó jelet. A hegyen nem lehet
eltévedni, mert ha eltévedünk, szakadékba esünk. Olyan meredek a hegyoldal, hogy ha egy keskeny ösvényen haladunk,
csak a pontos utat lehet kiválasztani. Ha tévesztünk, szakadékba esünk, vagy fenn maradunk a hegyen. De végül sikerült
megtalálnunk az utat, és lejött az egész csapat.
Gyakran mászik hegyet?
Régebben mentünk, mostanában nem nagyon. Ausztriában igazán szép hegyek vannak. Voltunk 3000-esen meg 2500 méteres
hegyen is.
Amikor kiválasztják az úti célt, akkor szempont az ottani kultúra vagy m?vészet?
Németországban a Modern M?vészetek Múzeumában voltunk, Barcelonában megnéztük a Salvador Dalí-múzeumot, Párizsban
meg láttuk Manet-t. Szóval sok mindent láttunk. Meg rendszeresen járunk kiállításokra is, amelyek most már interaktívak.
Például a Szépm?vészeti Múzeumban a Rembrandt-kiállításon gyönyör? sorozatvetítést csináltak. Rembrandt körülbelül hetven
portrét festett magáról. Fiatal korától kezdve id?s koráig vetítették le ezeket. Mindig megnézzük az érdekesebb kiállításokat,
épületeket, katedrálisokat, szobrokat.
Ha bármilyen híres fest?m?vésszel, rajzm?vésszel vagy szobrásszal találkozhatna, kivel tenné szívesen?
Hát a három naggyal: Raffaellóval, Michelangelóval és Leonardóval. Fantasztikus emberek lehettek. De ugyanúgy érdekel
Manet meg Picasso is.
Tudja, hogy mit kérdezne t?lük?
Elég lenne velük leülni, és beszélgetni. Talán azt kérdezném, hogy mi érdekelte ?ket a saját korukban.
5

Palkó Balázs képei
6

Radnóti Gerda
ÁLMODJ!
Jeles napok
A ver sek
Sötét égbolton csillagfény,
minden sugár egy álmot véd.
Egy mélyen rejtett vágy,
csak ennyi kell hozzá.
Nézz fel este, akard nagyon,
s figyeld, ahogy a csillag ragyog!
Meghallgatja, mit kívánsz,
és ha türelmesen vársz,
mikor nem is számítasz rá,
elér majd hozzád!
GYÖNYÖR? BUDAPEST
Tekereg a folyó, egymásba érnek a dombok,
innen messze úsznak a sötét, fájó gondok.
Egy város, ami él,
mindig vidám, legyen nyár vagy tél.
Napsugárba burkolózva bámulja
a Gellért-hegy a Dunát,
örömének zengi be a sok zegzugos utcát.
Te gyönyör?, te kedves Budapest!
Te rohanó, boldog város!
Rólad szólnak az esti álmok.
ünnepe
A magyar költészet napját 1964 óta ünneplik Magyarországon.
A jeles napot egyik legkiemelked?bb költ?nk, József Attila
születésnapján, április 11-én tartják minden évben. Bár az
esemény József Attila születéséhez köthet?, szintén április
11-én jött világra Márai Sándor író 1900-ban.
A költészet napját a legtöbb színház valamilyen rendhagyó
programmal ünnepli meg. A Vígszínház idén Ady Endre el?tt
tisztelgett a versek el?adásával, aki száz évvel ezel?tt hunyt
el. A társulat számos színésze színpadra állt, Ady verseivel,
újságban megjelent írásaival vagy levelezéseinek felolvasásával.
A m?sor elején néhány ismert József Attila- és Márai
Sándor-vers is elhangzott. Az el?adást Heged?s D. Géza rendezte,
és ? is konferálta fel a színészeket.
Ady Endre és szerelme, Léda levelezései voltak szerintem a
legérdekesebbek. A hol szerelmes, hol haraggal teli írásokon
keresztül a költ?nek egy olyan oldalát ismerhettük meg,
amelyet a versein keresztül nem feltétlenül tudunk. Sajnos az
el?adáson akadt több olyan színész is, aki túljátszotta, így
elveszett az általuk elmondott költemény igazi üzenete és
varázsa.
A legkiemelked?bben ifj. Vidnyánszky Attila és Bach Kata
adták el? a verseket. Rajtuk látszott az átélés és az ?szinteség.
Latinovits Zoltán mondta egyszer egy interjúban, hogy
verset el?adni igazán csak színészek tudnak. Ez nagy
valószín?séggel így is van, hiszen ha t?lük halljuk, könnyebb
megérteni a költemény minden sorát. Az ? szájukból életre
kelnek akár a százéves versek is.
Rólad mesél a néma vár, mely mindig büszkén áll, Azt hiszem, ilyenkor tudatosul igazán bennünk, mekkora
a nyugodt folyó, csendesen szunnyadó, szerencsénk van, hogy József Attila és Ady Endre anyanyelve
a mi anyanyelvünk is! Költészetüknek olyan hatalma van,
a zeng? liget, a zajos f?utca, a vidám tér.
mint semmi másnak. Egy-egy szavukkal képesek
Érzi mindenki, ha itt jár: hazaért.
megváltoztatni, elindítani valamit bennünk.
Ha nyitottak vagyunk a versekre, rengeteg csodával
7
találkozhatunk!
Lorem ipsum dolor sit amet, consetetur Lapozz a 17. sadipscing. oldalra, ahol a témához kapcsolódó képriportot találsz!

Így kell járni, úgy kell járni...
Viasz-Kádi Júlia & K?szegi Bence
Bokr ét a- humor
Viasz-Kádi Júlia
SUM M ER 2016
Ki ne ismerné a Bokrétát, iskolánk híres-neves néptáncegyüttesét? Nagy örömömre én is tagja lehetek ennek a
társulatnak. A különféle tájegységek táncainak betanításában Udvarhelyi Ildikó néni (a táncegyüttes vezet?je),
Bálint Emese néni és Nemecsek Levente bácsi segíti a táncosokat, azaz minket. A Bokréta számos, a Zimándy által
rendezett eseményen szerepel, például láthattok bennünket az évzárón, a jótékonysági esten, a Bokréta-ünnepen.
Ildikó néni, aki eredetileg építészmérnök, már huszonhét éve vezeti az együttest. Ti, akik a néz?k között ültök,
és el vagytok ragadtatva a táncunktól, eddig nem láttatok be a kulisszák mögé, de ez most megváltozik, mert én
ezennel betekintést engedek nektek a bokrétások mindennapjaiba? Tudtad-e, hogy? ?
· Sz?ke Zsuzsinak, egy volt zimándys diákunknak egy fellépés alkalmával leesett a cip?je. Zsuzsi egy laza
mozdulattal hátrarúgta, majd fél cip?ben szólózott tovább.
· A lányok minden fellépés el?tt hisztiznek, hogy miért pont azt a ruhát kapták, ami nem tetszik nekik.
· Mi, táncosok az el?adások el?tt sokat hangoskodunk, zsibongunk, így aztán Ildikó néniék jól le is szidnak minket?
· A már korábban is említett Sz?ke Zsuzsi és Vellner Julcsi harmadikos korukban egy bentalváson kicsit sokat
beszéltek, és ezt persze Ildikó néni megelégelte. Egy székkel odaült közéjük, hogy ne tudjanak beszélgetni ? és aztán
egész éjjel ott maradt.
· Toma Tominak egy befordulásnál leverték a kalapját. Azonban a kalap nem esett le a földre, hanem Tomi kezén
maradt. A következ? fordulásnál nagyon ügyesen és furfangosan sikerült visszatennie a fejére?
· A 2018-as néptánctáborban nagy ördögpatron-háborúkat vívtunk, amelyeket természetesen a fiúk nyertek meg,
eszes és gonosz terveikkel.
8
rázta
· Egy fellépés végén, a szabad táncnál Pintér Kristóf (egy tavaly ballagott zimándys diákunk) és Varga Szonja
együtt táncoltak. Kristóf olyan er?vel forgatta Szonját, hogy akaratlanul kitépte a hajából a szalagot. Ez azonban
nem lett volna baj, ha a szalag lejött volna Kristóf kezér?l, de ez nem így lett. Szegény Kristóf a színpadon
a kezét, hogy lejöjjön róla a szalag?

MAJOR CSENGE
Út a sötétbe
Novella
Egy tikkasztó nyári reggelen álmosan ébredtem. Ezt nagyon furcsának találtam, hiszen el?z? este hamar elaludtam,
és délben keltem. Komótosan megreggeliztem, majd elkezdtem gondolkodni, hogy mit csináljak. Végül úgy döntöttem,
elmegyek a falu végén terpeszked? titokzatos szakadékhoz, oda, ahol mindig hideg van. A hideget sokkal jobban
szeretem, mint a meleget. S?t, a meleget gy?lölöm. Ahogy a feketét is jobban szeretem, mint a fehéret. Mindig a
sötéthez, a tipikusan ?rosszhoz? vonzódom. Miközben ezen gondolkodtam, odaértem a szakadékhoz, megcsapott
a hideg, és? egy villanás. Kisebb robbanás is járt hozzá, a szakadék szélér?l letört pár kiló k?, és valami sötét alak
emelkedett ki bel?le. Automatikusan hátraugrottam, pedig ösztönösen tudtam, hogy nem fog bántani.
? Érzem rajtad a sötétséget, a gonoszt! Velem valóra válthatnád, amire hivatott vagy! Kövess, és nem fogsz többé
fájdalmat érezni! ? szólt, majd visszaereszkedett a szakadékba.
Feltápászkodtam a hideg k?r?l (a robbanás engem is hátravetett), és ekkor már tudtam, hogy e világi életem véget ért.
Gondolkodás nélkül a szakadékba vetettem magam.
Az id?érzékem mindig is pocsék volt, így nem tudtam megsaccolni, hogy mennyi id? telt el, mióta leugrottam
a szakadékba. Abban azonban biztos voltam, hogy nem sok, mert a sötét alak még mindig mellettem állt. Onnan
tudtam, hogy ? az, hogy több hozzá hasonló is járkált idelent, bár mind máshogy néztek ki. Szemszínük lehetett vörös,
bordó, lila, sötétzöld, sötétkék, rózsaszín, vagy olyan éjfekete, hogy inkább egy lyuknak látszik, olyan, mintha nem is
lenne szeme annak, akié ilyen szín?. A testük is különbözött, kivéve azét, aki hozzám szólt. ? egyszer? fekete volt,
a többiek testén viszont mindenféle fényl? csíkok húzódtak. Ezek lehettek pirosak, zöldek vagy igazándiból bármilyen
szín?ek, olyanok is, amiknek nevük sincs, mert ember még nem látott olyat. A csíkok sosem alkották valamilyen létez?
tárgy körvonalait, hanem függ?legesen elválasztva tükrözve voltak, és igazából csak egymást keresztezték. Miután
megfigyeltem ezeket az árnylényeket, felálltam, és elindultam. Vagy legalábbis megpróbáltam. Ugyanis nemcsak
sokkal kisebb voltam a sötét alakoknál, de lassabb is. Árnyékszer? kísér?mnek, amint meglátott, els? dolga volt, hogy
hangosan röhögjön egyet a bénázásomon, majd felkapott, és iszonyatos sebességgel száguldani kezdett. Azt vettem
észre, hogy rengeteg termen, helyiségen robogunk át, amelyek egyre díszesebbek, fényesebbek, majd végül már
vakítóak lesznek. Fekete szállítóm azonban egyszer csak megállt, és egy vastag szemüveget vett le a fehér fénnyel teli
szobában elhelyezked? végeláthatatlan polcrendszer egyik polcáról, majd jó er?sen a fejemre szorította. Ebben a
szemüvegben nem láttam semmit, de gondoltam, hogy nem véletlenül, és valamiért úgy sejtettem, hogy nélküle nem
élném túl ezt a helyet. Ezután sötét barátom újra felkapott, és száguldottunk tovább. A szemüveg eközben szöveget
vetített elém, ami egész pontosan ez volt:
,,Ha túl akarod élni ezt a helyet, a szemüveget viselned kell, és NEM ALUDHATSZ EL! Most téged is árnylénnyé
változtatunk. Kés?bb vissza tudsz majd változni, most azonban muszáj elvégeznünk ezt a m?veletet! A részleteket
majd megtudod, de hidd el, meg fogsz érteni, és hálás is leszel nekem, hogy ekkora kockázatot vállaltam miattad.
Amikor árnylénnyé változtatunk, minden kissé szokatlan lesz, és az ezzel járó dolgok megszokásában sajnos közülünk
senki sem tud majd neked segíteni, mert itt mindenki már árnylénynek született. De azért biztos lesznek olyan dolgok
is, amiket rögtön szeretni fogsz. Mi itt, személyt?l függetlenül, 216 000 százalékkal gyorsabbak vagyunk nálatok, így
nem csoda, hogy a te mozgásod lassúnak látszik mellettünk, ám ha átváltozol, te is ilyen gyors leszel majd.?
Sötét barátom egy óriási teremben tehetett le, mert visszhangot vertek a léptei. Valahonnan halk, szinte suttogó
beszéd hallatszott, valószín?leg az árnylények nyelvén, mivel furcsa, hörg? akcentussal beszéltek. Lassan azonban
elcsendesedtek, fölém pedig valaki hangos zörgés kíséretében egy búrát vagy hasonló tárgyat húzott, amely teljesen
átvette az alakomat, rám illeszkedett, és hirtelen drasztikusan félni kezdtem mindent?l. Az élet és a halál nem létez?
fogalmak lettek, valahol közöttük lebegtem, de része egyiknek sem voltam. Egy karnyújtásnyira voltam az élett?l
9
és a haláltól is, és bármelyiket választhattam volna, én mégis inkább a harmadik opció mellett döntöttem: a két létforma
megtestesülése közötti fekete útra léptem. Világos volt, hogy min járok, hogy mi a harmadik lehet?ség.
Majd kiszúrta a szememet, annyira világos volt. Ez volt az én utam. Út a sötétbe.

Színház
LÉGY JÓ
MI NDHALÁLI G
Radnóti Gerda
A háttérkép a debreceni református kollégiumot ábrázolja (1937), és forrása a Fortepan.
10
A József Attila Színház 2017 ?szén mutatta be a Móricz Zsigmond nagy siker?
regénye alapján készült Légy jó mindhalálig cím? musicalt Hargitai Iván
rendezésében.
Móricz Zsigmond lélektani regényének történetét talán már mindenki ismeri.
F?szerepl?je, a kisdiák Nyilas Misi a híres debreceni kollégium tanulója. Távol
otthonától, édesanyja, édesapja és testvérei nélkül kell boldogulnia az ottani zord
világban. Misinek korát meghazudtolóan érett gondolatai vannak, ezért nem is
talál olyan embert, aki igazán megértené ?t. Tiszta lelke és komoly gondolkodása
miatt a legapróbb történések is érzékenyen érintik. A megélt csalódások révén
találkozik a feln?tt világ embertelenségével, Drew Farr
igazságtalanságával. Az a mili?,
amelyben Misi él, rendkívül sokszín?: emberi érzelmek, gondolatok, erények és
hibák végtelenségét foglalja magában. A történet egészen sajátos hangulatának
köszönhet?en tudunk igazán elgondolkodni azon, hogy milyen gyermekként
a feln?ttek világába csöppenni, milyen, amikor mindent magadnak kell megoldanod
és elviselned, és milyen, amikor el?ször érnek csalódások.
A József Attila Színház musicalje tökéletesen megteremti nekünk ezt a
hangulatot. A dalok között van, amelyik kedves, vicces, és olyan is, amelyik igazán
szívbemarkoló. Én Maszlag Bálintot láttam a f?szerepben, és talán pont azért,
mert ? még igazán gyerek, minden gondolatot, érzelmet, csalódást és örömöt
?szintén tudott átadni a néz?knek. Az a gyermeki kíváncsiság és tisztaság, amely
végig sugárzott bel?le, még szívszorítóbbá tette a darabot. Amikor ?t néztem,
az jutott eszembe, hogy nem is igazán kell játszania, hiszen ? maga Nyilas Misi.
A díszlet is nagyon egyedi és különleges, amit?l egészen sajátos hangulata lesz
a darabnak. Az összes színészt kiemelhetném, szerintem mégis a gyerekek voltak
a legjobbak, hiszen náluk hitelesebben nem tud ilyen szerepeket játszani senki.
Az ? szemükben még ott ragyog a nyitottság az ismeretlen felé, a vidámság,
a gondtalanság, az örök remény.
Mindenkinek ajánlom ezt a darabot, aki egy igazán ?szinte el?adást szeretne látni
a gyermeki lélek tisztaságáról.

Tillai Zita
A NYÁR Í ZEI
Én, a séf
Zöldt ea-fagyi
Hozzávalók:
2 tojássárgája
2 ev?kanál zöldtea
1 ev?kanál cukor
½ rúd vanília
2,5 dl tejszín (vagy 1,5 dl mascarpone)
1 dl cukor
3 dl tej
2 ev?kanál forró víz
Így csináld:
A zöld teát 10 percig 2 ev?kanál forró
vízbe áztatjuk, amelyhez teszünk 1 ev?-
kanál cukrot.
A tejet felforraljuk a vaníliával, majd
beleöntjük a teát. Öt percig pihentetjük.
A tojást a cukorral kikeverjük, azután
hozzáadjuk a lesz?rt tejet. Lassú t?zön
s?r?re f?zzük.
Ha langyosra h?lt, belekeverjük a tejszínt
vagy a mascarponét. Fagylaltgépbe rakjuk,
és elkészítjük a fagyit.
Fontos számunkra, hogy a cikkeinket csakis jogtiszta vagy szabad felhasználású
képanyaggal illusztráljuk, a szerz?i jogok tiszteletben tartásával.
11

Zöld oldal
A m ozdul atl anság
nagym ester ei
Bodnár Fiorella
Miért tetteti magát halottnak az oposszum? Miért dermed meg a nyúl, ha megijed?
Amikor veszélyeztetve érzi magát, a legtöbb állat az ?Üss vagy fuss!? (Fight or Flight) taktikát
veti be, de akad pár köztük, amely úgy reagál a ragadozók támadására, hogy ledermed, illetve
,,m?halottat? játszik. Mégis, mi értelme ennek? Ha nincs mód elmenekülni, mert a támadó
jóval nagyobb, er?sebb vagy gyorsabb, van még egy végs? esély: halottnak tettetni magukat.
Ez a jelenség a tanatózis, a hátterében álló élettani jelenség pedig a tónusos mozdulatlanság.
Ennek legnagyobb mestere az oposszum, ? akár kamu-Darwin-díjat is kiérdemelne a mutatványával.
Az e menekülési módszert alkalmazó állatok sokszor ennek az érdekes taktikának köszönhetik
az életüket, ugyanis ha a zsákmányra éhes ragadozó halottnak hiszi a prédát, nagy
valószín?séggel ott fogja hagyni. Az eml?sök egyébként számos esetben ledermednek, például
ha veszélyeztetve érzik magukat, akkor a Cannon-féle vészreakció, azaz az ?Üss vagy
fuss!? kezdeteként ezzel válaszolnak. A ledermedés valójában egy fokozott éberségi állapot;
gyakran ez menti meg ezeket az állatokat.
De miel?tt eszedbe jutna neked is bevetni ezt a módszert a suliban, le kell, hogy lombozzalak:
ha témazárót írtok matekból, és te elfelejtettél tanulni, inkább ne a megdermedési
taktikát válaszd! A matekórán biztos, hogy nem válik be.
12 12

Kiss Ryan Bálint Stone
Földön, vízen, két keréken
ÚJ SPORTÁGGAL SZÍ NESEDI K
TÖRÖK BÁLI NT!
Egyre gyakrabban találkozunk Törökbálint és környékének útjain országúti biciklis
csapatokkal.
Ha egy csoport fekete-élénksárga mintás mezben bringázó sportolót látunk, ?k jó
eséllyel a Szabadság térr?l indultak, és oda is fognak az edzés végén visszaérkezni.
Itt m?ködik a törökbálinti TuttoBici kerékpárbolt, amely helyet ad egy triatlonutánpótlást
képz? feltörekv? egyesületnek is. A triatlon egy úszásból, kerékpározásból
és futásból álló sportág.
Az egyesület motorja a két testvér: Török Dani és Török Alfréd.
Dani többszörös magyar bajnok, Európa-bajnok extriatlonista; fivére, Alfréd pedig
magyar bajnok, magyar válogatott extriatlonista. Alfréd Mexikóvárosban volt személyi
úszóedz?je az ország egyik legnagyobb ifjúsági úszótehetségének, innen érkezett
testvére hívására Törökbálintra.
Dani el?ször Budapestr?l járt hozzánk triatlonedzést tartani, de beleszeretett a
városunkba, és ma már itt él a feleségével.
A kerékpárosedzések országúton zajlanak Dani vezetésével, tíz-tizenkét éves kortól.
A futóedzéseket is ? tartja: a Szabadság térr?l indulva különböz? útvonalak és távok
szerepelnek az edzéstervben. A Szabadság tér ? törökbálinti tó ? Szabadság tér
útvonalon 8 kilométeres pályán futnak a tizenhárom?tizenhat éves triatlonisták.
Az úszás Alfréd szakterülete. Az edzések a törökbálinti Sportközpontban zajlanak heti
öt alkalommal. Nem lehet nem észrevenni a sárga úszósapkában edz? TuttoBicinövendékeket.
Az én tesóm is Alfrédhoz jár úszni, játékos, laza stílusát nagyon
szeretik a gyerekek.
A TuttoBici-növendékek már területi és megyei úszó- és duatlonversenyeken is
képviselik Törökbálintot.
13

Beszámoló
NÁLUNK JÁRTAK
SÜSSENI BARÁTAI NK
Tófalvi Marcell
A német testvérvárosunkkal fennálló cserediákprogram keretében mi, zimándysok kb. húszan tavaly már
Süssenbe látogattunk, akkor még ismeretlen pajtásainkhoz. Eleinte kicsit megillet?döttek voltunk, de a
nagyszer? programok során (Legoland, Porsche Museum stb.) feloldódtunk, és a végén már alig akartunk
hazajönni.
Idén áprilisban rajtuk volt a sor, hogy viszonozzák a látogatást. A Német Önkormányzatnál vártuk ?ket
izgatottan vasárnap este, és németes pontossággal be is futott a buszuk. Aznap este már csak vacsorázni,
beszélgetni és kártyázni volt id?nk. Az elején még picit döcögött a társalgás, de a közös programok folyamán
gyorsan belejöttünk.
Hétf?n délel?tt az iskolában német nyelv? informatikai bemutató volt, amelyet Dávid bácsi tartott. A menzai
ebéd után a Velencei-tóhoz utaztunk, a körbebiciklizése volt a célunk. Az út során nagyjából ötször álltunk meg
pihenni egy kicsit. Érdekes, hogy a Velencei-tavat csak az út legvégén láttam meg el?ször? Miután hazaértünk,
páran elmentünk a Kalóztanya játszótérre, és ott voltunk egészen este fél kilencig.
14

Képes Beszámoló beszámoló
Másnap jó korán kellett felkelni, emiatt elég sokan nagyon fáradtak voltunk ? meg persze az el?z?
napi bringázástól is. Délel?tt a Skanzenbe látogattunk, ahol megnézhettünk egy jó százéves házat,
és akkori játékokat is kipróbálhattunk, majd 13 óra körül megebédeltünk. Délután Szentendre
belvárosában barangoltunk: fagyiztunk, a Duna partján sétáltunk, és a német cserediákok szuvenírt
vásároltak. Láttak az egyik kirakatban egy busómaszkot, és megkérdezték, hogy mi az. Próbáltuk
elmagyarázni nekik németül, de nem ment könnyen ? miután megértették, a nap hátralev?
részében azon nevettek. Hazaérkezéskor lementünk focizni a Nyár utcai buszmegálló mögé.
Nem tartott túl sokáig, mivel nagyjából tíz perc után elkezdett esni az es?.
A következ? nap délel?ttjén Budapestre mentünk, a Nemzeti Múzeumba, egy Mátyás király
korával kapcsolatos foglalkozásra, majd az Astoriánál lév? Burger Kingben ebédeltünk. Délután
hajótúrán vettünk részt a Dunán, amelynek során a Margit-sziget és a Nemzeti Színház ? M?vészetek
Palotája közötti szakaszt nézhettük végig mindkét oldalon. Még aznap kés? délután
elmentünk jó sokan focizni; mindenki ismét jól elfáradt a végére.
Csütörtökön a családi napra is sor került: délel?tt a Tropicariumba látogattunk el egy kisebb
csoporttal. Miután megebédeltünk, lézerharcozni indultunk. Nyolcf?s csapatokban játszottunk
négy csatát, mindenki nagyon jól érezte magát. Este az iskolában pedig részt vettünk az ?utolsó
vacsorán?. Egy id? után kiültünk az udvarra, és zenét hallgattunk. Nekem ez tetszett a legjobban
az egész heti programok közül. A végére jól összebarátkoztunk, és mindenki nagyon meghatódott.
Pénteken érkezett el a búcsú pillanata. Nagyon korán keltünk, és miel?tt a német diákok
elindultak, még utoljára együtt töltöttünk egy kis id?t. Mindenki fájdalmas búcsút vett a
barátaitól, majd elindult a busz Németországba.
Így utólag nagyon jó érzés visszagondolni erre a szép emlékre. Jöv?re is szeretnék részt venni
ezen a csodás cserediákprogramon, és viszontlátni süsseni ismer?seimet.
15

Budapesti Fürkész
A SZENT ISTVÁN-
BAZILIKA
Hidvégi Fanni
Húsvét el?tt a németországi cserediákoknak köszönhet?en (err?l lásd Tófalvi
Marci cikkét is a 14?15. oldalon) én is várost néztem. A kötelez? programok
után tartottunk egy kis extra vásárlást és sétát. Így jutottunk el a Szent Istvánbazilikába,
amely hazánk egyik legszebb nevezetessége. Ennek oka egyrészt a
névadó szent királyt, az ország államalapítóját megillet? tisztelet, a történelmi
múlt, másrészt maga az épület m?vészeti értéke. A bazilika épületén három
rendkívül neves építész dolgozott. A munkálatokat 1851. augusztus 14-én
kezdték el Hild József, az esztergomi és az egri székesegyház alkotójának tervei
szerint. A munkát haláláig, 1867. március 6-ig ? irányította. Azt követ?en Pest
város tanácsa a kor elismert mesterére, számos f?városi középület, köztük az
Operaház alkotójára, Ybl Miklósra bízta a munkálatokat, aki a befejezésig folytatta
is azokat, de halála miatt az épületbels? és a képz?m?vészeti díszítések
már Kauser József vezetésével készülhettek csak el 1905-re.
A templomban gyakran tartanak koncerteket. Ottjártunkkor a norvég Toneheim
Népf?iskola Kórusa próbált éppen a hétvégi koncertre. Nagyon szép volt.
Rengetegen hallgatták az ingyenes m?sort. Közben a földön körben egyetemisták
ültek. Mindnek a kezében rajztábla volt ? valamelyik egyetemi rajztanár
tartott órát. Éppen a boltívekr?l és a perspektívákról tanultak.
Amikor bent már mindent megcsodáltunk, felmentünk a kupolába; fel lehet
jutni lifttel vagy gyalog is. A tekerg?s fémlépcs?t tériszonyosoknak nem ajánlom.
A kupolát kívülr?l körbe lehet járni. Fantasztikus a kilátás. Ahogy fölérsz,
eléd tárul Budapest háztet?inek tömkelege. Látod a várat, a Halászbástyát,
a Dunát, ahogy kanyarogva kettészeli a várost, a hidakat, az Operaházat,
a H?sök tere kimagasló oszlopát az Arkangyallal, a Földtani Intézet majolikás
tet?cserepeit. Gyönyör? látvány!
Remélem, ti is megnézitek!
16 14
A háttérben a szerz? által készített fotó látható. A cikkben szerepl? adatok forrása a www.bazilika.biz oldal.

Kis színes
A 2. a-sok Hegedüsné
Garda Éva tanárn?
kérésére a magyar
költészet napja alkalmából
kiválasztották, melyik vers
tetszik nekik a legjobban.
A véleményüket smiley-k
rajzolásával juttatták
kifejezésre? :-)
A ?legkirályabb?
költeményt stílusosan
koronás smiley-val
értékelték!
17 15

Komlósi Lili tájfotói
18

?H?s forrás, dús liget, havas csúcs, oly ragyogó,
csak képzeld el, és látod!
Tárd ki a fénynek lelked,
hogy te is felfedezhesd mind e csodálatos világot!
Minden táj titkot rejt, ott, hol élt már ember,
átokvert és áldott sorsok,
régvolt boldog ?sök,
és nem csak fényes h?sök,
névtelen békés, dolgos milliók!
Az élet szép, az élet minden,
ha rangod, pénzed, semmid nincsen,
a legnagyobb kincs mégiscsak tiéd!
Ösztön, vágy és képzelet,
küld, hogy lásd, hogy megismerd
azt, mi értelemmel tölti meg a létezést.
A Föld csak néked ?rzi titkát,
s ez végtelen nagy gazdagság,
csak tudd és akard látni b?vét, varázsát!
Vár a messzi ismeretlen,
a tudás az, mi fölemel,
várnak rád új és új csodák? ?
(Az élet szép cím? dal részlete
a Légy jó mindhalálig musicalb?l;
szövegíró: Miklós Tibor)
1919

Tudósítás
JÓTÉKONYSÁGI EST
A Zimándy-iskola immár hagyományosan minden tanévben
megrendezi a Munkácsy Mihály M?vel?dési Házban
a jótékonysági estet, amelynek m?sorát a tanáraink
állítják össze. Az eseményen az alsósok és a fels?sök is
fellépnek valamilyen el?adással. Idén a jótékonysági est
február 21-én volt, és 1 320 000 forint gy?lt össze, amit az
iskola jó célokra fog fordítani.
Sok fellép?t tekinthettünk meg ebben az évben is. Akadt
angol nyelv? énekes m?sorszám és német tánc is,
amelyeket az alsósok mutattak be. S?t, egy reneszánsz
táncot is megnézhettünk. A Bokréta néptánccsoport
természetesen ezúttal is kiemelked? el?adást állított
össze, a mazsorettesek pedig nagyon vidám hangulatot
varázsoltak m?sorukkal a színpadra. Ezenkívül hallhattunk-láthattunk
egy elb?völ? részletet a Macskák cím?
musicalb?l is.
Az igazgatón? beszéde után az est azzal zárult, hogy
a Boda Band és a többi fellép? közösen elénekelt egy
dalt, amely nagy sikert aratott a néz?k körében.
Véleményem szerint az idei jótékonysági est nagyon
szórakoztató volt ? én szeretek elmenni minden évben,
mert tényleg jó a hangulat, és az el?adások is szoktak
tetszeni. A legnagyobb kedvencem a néptáncosok
produkciója, nemcsak azért, mert az osztálytársaim is
tagjai a Bokrétának, hanem mert mindig vidám a m?-
soruk, és emellett szerintem nagyon fontos, hogy ne
feledkezzünk meg az ilyesfajta hagyományainkról.
Az összes el?adás kiváló volt, szóval ha meg tudom
oldani, jöv?re is szívesen megnézem!
20
Vida Dorka
Fotók: www.zimandy.hu / Galéria.

Azok a titokzatos kódok...
DI GI TÁLI S TÉMAHÉT
Fóti Dávid & Havasi Tamás
A Digitális Témahéten a mi csapatunkban rajtunk kívül Lak Bence, Pintér Bence és
Joci volt benne. Mind a három napon reggel nyolckor kezdtünk a nagyinfóban.
Az els? nap reggelén megbeszéltük, hogy ki mit fog csinálni. A beosztás a következ?
lett: egyikünk a sebességmér?vel foglalkozott (Dávid), másikunk a lépésszámlálóval
és kerület-terület mér?vel (Joci próbált segíteni Tominak, bár nem nagyon sikerült),
a Bencék pedig a grafitos zongorát csinálták. Ez utóbbi kartonlapra rajzolt grafitcsíkokat
jelent, a végükön ponttal (amelyek a zongorabillenty?ket utánozzák),
és ha ezeket megnyomjuk, a micro:bit különböz? hangokat ad ki.
Másnap új projektfeladatokat kaptunk: a szabadulószobához lehetett fényérzékel?
programot és mágneses térer?s programot gyártani. Ehhez a meglév? programjainkat
fejlesztettük tovább, például hozzájuk adtunk választható lehet?ségeket,
mint a lépésméret a lépésszámlálóhoz, amellyel a kerületet/területet lehet mérni.
Szerdán a kódolás éjszakájára készültünk, illetve segítettünk Dávid bácsinak.
Ezenkívül megmutattuk pár embernek a m?veinket, hogy mivel foglalkoztunk addig.
(Fóti Dávid egyik programja ennek a cikknek a háttérképéül szolgál. ? A szerk.)
Csütörtökön a PET-palack kilövésének a programját írtuk meg, ami rádiójelekkel
valósult meg, szóval az egyik micro:bitet a palackra er?sítettük, és az leküldte a jelet,
hogy mekkora gyorsulással halad a palackunk. Minderr?l videót is csináltunk.
A végén kiderült, hogy 3 g-s gyorsulással repült a micro:bit a magasba!
Talán ebb?l a rövid kis összefoglalóból is kiderült, hogy nagyon jól éreztük magunkat
a Digitális Témahéten. Alig várjuk, hogy jöv?re is legyen!
21

Jut még eszedbe, kedvesem...
Búcsú az iskolát ól
Radnóti Gerda
Egy ballagás nem elég nyolc év lezárásához, hiszen annyi élménnyel gazdagodtam, annyi tapasztalatot
szereztem, és annyi tör?dést, odafigyelést, szeretetet kaptam, hogy mindezt most külön is meg kell
köszönnöm. Az, hogy lehet?séget kaptam arra, hogy az iskolaújságba írhassak, a legjobb dolog volt,
ami ebben az évben történt velem. Színházi élményeket oszthattam meg veletek, és az interjúk keretében
új embereket ismerhettem meg.
Az itt eltöltött id? alatt egyértelm?en a fels?s évek voltak a kedvenceim. Furcsa, hogy ami ötödikben
a legérdekesebb volt számunkra, és a legnagyobb örömet okozta, az nyolcadikra igazi kínszenvedéssé
vált. Már nem hoz lázba minket a termek közti vándorlás, sem a ?végtelen? folyosók. Azt hiszem, mi is
igazi diákok voltunk. Gyakran puskáztunk, igyekeztünk az évfolyamtársak segítségére lenni azzal, hogy
továbbadtuk a dolgozatkérdéseket, és nemegyszer csak lustaságból fogtunk mindent az otthon hagyott
tesicuccra. Sokszor éreztem azt, hogy minden mások és a tanárok hibája, de semmiképpen sem az
enyém. Pedig ha nem tanultam, vagy ha otthon felejtettem valamit, azt nehéz lett volna másra fogni?
Az aggódást, a helyes útra terelést inkább támadásnak vettem, mint hogy elgondolkodjak rajta. Utólag
persze mindig sokkal egyszer?bbnek t?nnek a dolgok, és sok mindent csak most veszek észre. Mennyi
tanítgatásra hittük azt, hogy ellenünk szól! És ha nem is vallottuk be, id?vel rájöttünk, hogy ez mind
segítség, és meglesz az eredménye. Voltak nehéz id?szakok, amikor nagyon sokat jelentett nekem,
hogy megoszthattam a tanáraimmal a gondjaimat, akik figyeltek rám, és segítettek nekem.
A nyolcadik évünk nagy részét a felvételire való készülés töltötte ki. Az egész osztály együtt tanult, izgult,
sírt és nevetett egy éven keresztül. Ezt az id?szakot együtt vészeltük át, minden jó és rossz pillanatában
osztoztunk. Talán most el?ször, mindenki támogatott mindenkit, s félretettünk minden ellenségeskedést
és versengést. Együtt tudtunk örülni a sikereknek, és a nehéz pillanatokban fogtuk egymás kezét.
Mostanra jött össze egy igazán jó közösség, amelyben a cél egymás segítése volt. De ezt csak az értheti,
aki átélte.
Kedves hetedikesek! Sok minden vár rátok a következ? évben, és higgyétek el, ha nehéznek t?nik is,
mindennek meglesz a gyümölcse. Ha elfáradtok is a tanulásban, mindig legyen egy célotok, amiért
érdemes lesz küzdeni. El sem tudjátok képzelni, mennyit halljátok majd a ?felvételi? szót. Mi, hogy kicsit
megkönnyítsük magunknak ezt az id?szakot, minden tanárunknál strigulázni kezdtük. A végére egészen
szép számok jöttek ki? Ne feledjétek, hogy minden kis noszogatás értetek van, és nem azért, hogy
idegesítsenek titeket. Higgyétek el a tanáraitoknak, hogy mindenre, amit tanítanak, szükségetek lesz
kés?bb! Sok minden fog történni veletek, de ez lesz a legszebb évetek! Fontos események következnek,
amelyeket együtt éltek majd át, és amelyekt?l még jobban összekovácsolódtok. Élvezzétek ki az együtt
töltött id?t, és ne izguljatok a felvételi miatt! Mindenkinek sikerülni fog!
Köszönök mindent a tanáraimnak, a barátoknak, és ezt a nyolc évet a legeslegjobb osztálynak!
22
18

8. a
8. b
8. c
23 19

I m pr esszum , avagy most megtudod, kik vagyunk mi...
Fifi,
a mindenre nyitott
f?szerkeszt?-helyettesünk és
természetfelel?sünk
Gerda,
a f?szerkeszt?nk,
a színház és a szavak
szerelmese, aki bár elballag,
de mi visszavárjuk...
Julcsi,
aki interjút készíteni
és teniszezni szeret
a legjobban, de most beavatott
minket a bokrétások
kulisszatitkaiba
Zita,
aki egy igazi m?vészlélek,
és szerencsére egyúttal
a mi konyhatündérünk
Csenge,
akib?l egy nap talán író lesz,
és hát, ugye, a mi újságunkban
publikálta els? m?veit...
Marci,
a kiváló tollú újságírónk,
aki jöv?re is részt szeretne venni
a cserediákprogramban
Bálint,
aki ezúttal a saját házunk táján
nézett körül, ami a sportolási
lehet?ségeket illeti
Fanni,
alias Budapesti Fürkész,
aki a bazilika szépségeit vette
szemügyre
Tomi,
aki végre-valahára megvillantja
el?ttetek cikkírói tehetségét is
Dorka,
aki tudósítóként mutatkozik be
ebben a lapszámban
Lili,
akinek a fotóitól szóhoz
sem jutunk
Bence,
akinek a lábában benne van
a boogie, és aki nélkül a bokrétás
cikk nem jöhetett volna létre
Judit néni,
aki koordinál és korrigál
Mi nden k edves ol vasónk nak
szép nyár i napok at
és tar tal m as, em l ék ezetes vak áci ót
k ívánunk !
K öszönjük Bodor Gabr i el l ának
a nyom tatásban nyújtott egész éves segítségét!
Dávid,
aki most el?ször írt a lapba,
de bízunk benne,
hogy nem utoljára