hirtukor

és jövő 

Tradíció 

fővárosi testület megalapította a Czetz-díjat, 

A 

100. évforduló 

Ady 

ember az, aki képes mindenkiből 

Micsoda 

fesztiválozunk 

Újra 

vendégszeretet és páratlan hangulat a 

Örmény 

cikk folytatása csak online elérhető! 

böngésszen weboldalunkon. Számos 

okostelefonja segítségével, majd 

Olvassa le az itt található QR kódot 

Lépjen velünk online kapcsolatba. 

ԱՆԻ 

ANI 

AZ ÖRMÉNY MAGAZIN 

fővárosi örmény farsangi bálokon. A rendezvénnyel 

2015 óta űzzük el évről évre együtt a telet. 

folytatás a 23. oldalon 

nincsenek 

Véletlenek 

Ildikó mindig rajongással gondol 

Keresztes 

erdélyi örmény nagymamájára. Büszke 

gyökereire. Megállás nélkül koncertezik, kiáll 

az állatokért és népszerűsége töretlen. 


amelyet a legeredményesebb honvédtisztjelölt 

vehet át minden évben. 


egyszerre szólni? Halála után száz évvel 

elhitetni, hogy sok millió olvasója mind 

személyesen ismeri? 


A FŐVÁROSI ÉS KERÜLETI TESTÜLETEK ÖT ÉVES MUNKÁSSÁGA

VÁLASZTÁS 2019 

ÖNKORMÁNYZATI 

VÁLASZTÁS 

2019 

Magyarországon a több mint négy évtizedes pártállami időszak után 1990 márciusában és 

áprilisában rendezték meg az első szabad, többpárti parlamenti választásokat. Azóta hazánkban 

újra nyomon követhető a nemzetiségi politika, illetve a választók élhetnek azon jogukkal, hogy 

nemzetiségi hovatartozásukat illetően leadják voksukat az általuk preferált nemzetiségi 

civilszervezet képviselőjelöltjeire. 

Becsüljük meg a szabad véleménynyilvánításnak eme formáját és menjünk el szavazni 2019 őszén! 

Szavazzunk a települési önkormányzatok, de emellett az örmény nemzetiségi önkormányzatok 

összetételéről is! Ön mindezt megteheti kényelmesen egy szavazókörben, ha előzőleg már 

regisztrált. 

Ezért kérjük, menjen el Ön is 

2019. október 13. 

napján, vasárnap szavazni a helyi szavazókörbe! 

Regisztrációs kérelmét pár perc alatt benyújthatja a Nemzeti Választási Iroda online felületén, 

vagy személyesen és levélben is, a magyarországi lakcíme szerinti helyi választási irodában. 

A kérelem választásoktól függetlenül, folyamatosan töröltethető, vagy benyújtható. Ha Ön már 

regisztrált nemzetiségi választópolgárként, az minden választásra érvényes. 

Bővebb információért, és hasznos linkekért látogasson el honlapunkra: 

www.fovarosiormeny.hu/valasztasok-2019

ELNÖKI KÖSZÖNTŐ 

KEDVES OLVASÓ! 

Teljesítményünkre alapozva köszönöm meg írásban 

bizalmukat ebben a kiadványban is, amely könnyed 

hangvételével elevenít fel néhány közös pillanatot 

és sokunk által kedvelt személyt az elmúlt évekből. 

Számos eredményes programot valósított meg 

2014-től a Fővárosi Örmény Önkormányzat 

testülete annak érdekében, hogy az Ön igényeihez 

igazítva megfelelő rendezvények, hiánypótló 

programok és kutatások jöhessenek létre. Az Önök 

által választott aktív testületi képviselőknek 

munkáját segítették azok a lelkes közösségi tagok, 

akiket mindannyian ismerünk. Hiszen a jó ötletek 

kivitelezéséhez jó szervezők kellenek. Ispánki Kati, 

Keszy Harmath Enikő, Keller Linda, Kali Kinga vagy 

Zsebők Csaba, de sokan mások is kivették a 

részüket abból, hogy a közösségi élet és a 

dinamikus eseménysorozatok a lehető 

legkellemesebb és legtartalmasabb időtöltést 

biztosítsák. Munkánkat nem kisebb mértékben 

segítette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 

Armenológiai Intézete, a Csíkkörzeti Magyar 

Örmény Szentháromság Alapítvány, az Erdélyi 

Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, az Artashat 

és az ANI Örmény Nemzetiségi Színház, de nem 

utolsó sorban az I. és II-ik kerületi, a ferencvárosi, 

a hegyvidéki és zuglói, valamint XV. kerületi és a 

XVIII. Kerületi Örmény Önkormányzat elnöke és 

testülete. 

A magyarörmény közösség tagjai számomra 

mindenekelőtt elragadóak, tehetségesek és szinte 

egytől-egyig kivételes emberek. Alkotók, akik 

képesek küzdeni az igazságért és összetartók, 

hiszen ismerik és szeretik egymást. Rendkívüli 

öröm volt táplálni azt az őrlángot, amely életben 

tartja és összefogja a közösséget. Ezért készítettük 

el a fenti testületekkel ezt a kiadványt, amely 

érdekes, izgalmas szemelvényeket, írásokat és 

közös emlékeket elevenít meg az elmúlt időszakból, 

kitekintve nagyjainkra is, mint Ady Endre. 

Isten áldását kérem mindannyiunk életére! 

Esztergály Zsófia Zita 

a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke 

Fővárosi Örmény Önkormányzat ANI - AZ ÖRMÉNY MAGAZIN | 3

M O T T Ó N K 

NÉZD EZT A FÁT. LÁTOD A SOK 

FALEVELET RAJTA? MINDEGYIKNEK, MÉG 

A LEGKISEBBIKNEK IS VAN MÉLYEN LENT 

A FÖLDBEN EGY KIS 

HAJSZÁLGYÖKERECSKÉJE, MELY ÉLETTEL 

LÁTJA EL. ŐSSZEL LEHULL A LEVÉL, IGAZ. 

MINDEN ŐSSZEL LEHULL. DE ANNAK A KIS 

HAJSZÁLGYÖKERECSKÉNEK A 

JÓVOLTÁBÓL VISSZATÉR ÚJRA MINDEN 

TAVASSZAL. HA AZONBAN A GYÖKÉRSZÁL 

PUSZTUL EL OTT A FÖLD ALATT, A 

LEVELECSKE NEM TÉR VISSZA TÖBBÉ, S 

IDŐ MÚLTÁVAL ELPUSZTUL A FA IS. MERT 

A GYÖKÉRBEN VAN AZ ÉLET, ÉRTED? AKI 

PEDIG ELMEGY, NEM VIHETI MAGÁVAL A 

GYÖKEREKET. S AKINEK NINCS GYÖKERE, 

AZ ELVÉSZ. SOK MAGYAR VESZETT EL ÍGY, 

NAGYON SOK. GONDOLJ A GYÖKÉRRE. 

W a s s A l b e r t

TARTALOM 

TARTALOM 

KULTÚRA 

A Pongrátz család örmény gyökerei 

Ispánki Dávid: Festőművész 

Jankovics Marcell: örménységem 

Keresztes Ildikó: Ja, és véletlenek nincsenek 

Zoltai András: Vándor - kamerával 

Zakariás Péter: Az örmény ültet is fát 

Az ismeretlen Görgey 

Kozma Simon: Isten alakítja... 

Artashat Örmény Színház beszámolója 

Könyvajánló 

HÍREK 

A Fővárosi Örmény Önkormányzat hírei 

Nemzetiségpolitika 

A Főváros kerületeinek hírei 

6. oldal 

9. oldal 

10. oldal 

12. oldal 

14. oldal 

18. oldal 

19. oldal 

71. oldal 

72. oldal 

76. oldal 

23. oldal 

32. oldal 

35. oldal 

IMPRESSZUM 

Főszerkesztő: Esztergály Zsófia Zita 

Olvasószerkesztő: Pagonyi Judit 

Arculattervezés: Marczinka Mátyás 

Írók: Lipcsei Árpád, László Gyöngyi, Jankovics 

Marcell, Görgey Zsuzsanna, Pagonyi Judit, 

Székely András Bertalan, Issekutz Sarolta, 

Várady Mária, Zárugné Tancsin Katalin, Hegedűs 

Anita, Béres Attila, Nuridsány Zoltánné Mimi, 

Christina Maranci, Gimes Júlia, Lázin Miklós 

András (Magyar Hírlap), Barabás Henrietta, Tóth 

G- Keller Linda, Minier Ottó. 

FELELŐS KIADÓ 

Fővárosi Örmény Önkormányzat 

1054 Budapest, Akadémia utca 1. 

NYOMDA 

Pharma Press Nyomdaipari Kft. 

OKTATÁS 

A kaukázusi oktatás tükrében 

Oktatási kuriózum közép-európában 

BARANGOLÁS 

Aniban jártam 

KUTATÁS 

Ani, a középkori metropolisz 

Paradigmaváltás az őstörténelemben 

ADY 100 

Ady legigazibb barátja: Zuboly 

Én nem leszek a szürkék hegedőse 

A hoppon maradt menyasszonyból értékes barát 

IFJÚSÁGI ÉS GYEREK 

Erzsébetvárostól a Kanári- szigetekig 

Hajrá Kapdebo 

Örmény népmese 

GASZTRONÓMIA 

Örmény receptúra 

48. oldal 

50. oldal 

52. oldal 

56. oldal 

58. oldal 

62. oldal 

65. oldal 

70. oldal 

73. oldal 

74. oldal 

80. oldal 

82. oldal 

Az esetleges nyomdai hibákért felelősséget 

nem vállalunk! 

Fővárosi Örmény Önkormányzat ANI - AZ ÖRMÉNY MAGAZIN | 5

igaz történet egy örmény családról 

A Pongrátz család 

örmény gyökerei 

K É S Z Í T E T T E : D R . Z S E B Ő K C S A B A 

„Büszke vagyok örmény származásomra, melyet csak a vallásban tartottunk meg. Vérünk és vallásunk 

az évszázadok folyamán megmaradt örménynek. Szívünk azonban magyarrá vált.” (In: Pongrátz 

Gergely: Corvin köz – 1956) - Szamosújvári interjú Pongrátz Andrással (2016. 11. 06.) 

AZ ÖRMÉNYEK TELJESEN BERENDEZTEK EGY LAKÁST NEKÜNK… 

Elkobzott életek címmel szervezett 

vándorkonferenciát a Fővárosi Örmény 

Önkormányzat, amely az 1944 őszétől a Szovjetunió 

által működtetett táborokba hurcoltak - 

magyarországi és erdélyi magyar civilek - többéves 

rabságával, a fogolyélet mindennapjaival, a túlélők 

szabadulásának körülményeivel és az elhurcoltak 

pszichológiai, vallási vonatkozásaival foglalkozott. 

Az előadók rávilágítottak arra, hogy a szovjet rezsim 

hogyan vezette félre az “igazság” zászlaja alatt a 

társadalmakat és hogyan vette el ártatlan emberek 

százezreinek életét, tette kilátástalanná családjuk 

helyzetét. A Fővárosi Örmény Önkormányzat által 

rendezett konferenciának köszönhetően 

szülővárosában, Szamosújváron beszélgethettünk 

Pongrátz Gergely öccsével, Andrással, akit a család 

örmény gyökereiről kérdeztünk. 

6 ANI - AZ ÖRMÉNY MAGAZIN 

Fővárosi Örmény Önkormányzat

KULTÚRA 

INTERJÚ 

Mit lehet tudni a Pongrátz család eredetéről? 

Itt, a főtéren van a szülőházunk. Mind a kilencen ott 

születtünk, és a nagytemplomban lettünk 

megkeresztelve. Verzár Oxendius püspök alapította 

Szamosújvárt, Armenopolis néven. Egyik 

üknagymamámat Verzár Máriának hívták. Az egyik 

legszebb ház a városban a sétatér bejáratánál a 

főtéren a szülőházunk. Apai és anyai ágon is jócskán 

van bennünk örmény… Nagyszüleim a szamosújvári 

örmény temetőben nyugszanak. 

Hogyan kerültek el Erdélyből? 

Édesapámnak 1918 után nagyon sok baja volt a román 

hatóságokkal… Élete legboldogabb napjaként tartotta 

számon azt, amikor 1940-ben a magyar csapatok 

bevonultak Szamosújvárra. Aztán a város 

polgármestere lett, s a második világháború alatt 

Apahidának a katonai parancsnokaként is szolgált. 

Amikor a háború után újra Romániáé lett Észak- 

Erdély, akkor úgy döntött, többet nem megy azon 

keresztül, mint korábban. És a kilenc gyerekét nem 

szolgáltatja ki ilyen életnek… Ő még katonáskodott 

Apahidán, amikor egy szekeret küldött értünk, 

édesanyám felrakott rá minket, a hat kisebb gyereket, 

és mentünk Magyarországra, mindent itt hagyva. 

Voltak rokonok, akikhez lehetett menni? 

Nem. Soroksáron egy sváb házat juttattak 

édesapámnak, mint sokgyermekes családfőnek. Nehéz 

volt az életünk, mert osztályidegenek lettünk, apám 

két doktorátusával. A kommunisták amennyire csak 

tudták, lehetetlenné tették az életünket. Édesapám 

beteg is lett, a szívével. Majdnem tíz évig fekvőbeteg 

volt, ennek ellenére meghurcolták a hatóságok. ’56 

áprilisában hunyt el… 

Nem érte meg, hogy a fiai hősök lettek. 

Igen, de a Jóisten így akarta, mert ha ő nem halt 

volna meg, akkor mi nem megyünk el. És akkor 

minket is felakasztanak… 

Édesanyjuk ’56-ban elhagyta az országot? 

Igen, ő kijött Amerikába. Zongoratanárként dolgozott, 

és nagyon megszerette Amerikát. Neki szinte csak 

rossz emlékei voltak Európáról… Bostonban az 

örmény katolikus közösség tagjai lettünk, és ők 

segítettek, támogattak, amikor kikerültünk. Nagyon 

közel is laktunk az örmény katolikus templomhoz… 

Nem is volt kérdés, hogy más országba mennek? 

Egyik rokonunk örmény katolikus, mechitarista 

papként szolgált Bécsben, így a családunk először 

odament. Bécsben egy öreg örmény pappal is 

találkoztunk, aki korábban Szamosújváron 

munkálkodott. Nagyon jól ismerte a családunkat, 

különösen, hogy szülővárosunk örmény templomában 

édesanyám orgonált, és direktorként vezette az 

énekkart. Az öreg örmény pap javasolta 

édesanyánknak, hogy ne is gondolkozzanak, csak 

Amerikába szabad menni. Neki éltek rokonai az 

Egyesült Államokban, ők pedig érintkezésbe léptek a 

Boston melletti mechitarista pappal. Oda mentünk 

tehát, és az örmények hihetetlenül sokat segítettek. 

Édesanyám mesélte, hogy a pap felvitte anyánkat és 

húgunkat egy harmadik emeleti lakásba. Anyámék 

kérdezték, hogy hol vannak a háziak… A pap meg 

válaszolt, hogy ez az új otthona a Pongrátzoknak… Az 

örmények teljesen berendeztek egy lakást nekünk… 

Mindegyik Pongrátz testvér Amerikában kötött ki? 

A nővérem még korábban Aradra ment férjhez, így ő 

ott maradt a háború után is. Egyik bátyám pedig 

még a háború után rögtön Dél-Amerikában 

telepedett le. Úgyhogy heten mentünk ki Amerikába 

’56-ban: a hat fiútestvér, aki a forradalomban 

harcolt, és a húgunk. 

Fennmaradt az örmény kultúra a családban? 

Az ételeken keresztül, amelyeket édesanyám 

készített. A templomban édesanyám megtanult 

örményül, a liturgikus nyelvet, énekeket különösen. 

Bár még kisgyermek voltam, emlékszem is rá, hogy 

állandóan a templomban volt. 


ANI - AZ ÖRMÉNY MAGAZIN 

7

KULTÚRA 

Az Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek tudósítása a Pongrátz Gergellyel történt beszélgetésről 

(Fővárosi Örmény Klub, 2000 októbere): 

„(…)November 27-én történt. A hat testvér közül itthon volt édesanyám, kishúgom, Ernő bátyám, a felesége 

és két kisgyermeke, és az anyósom. Én azt gondoltam akkor, hogy engem letartóztatnak és 5-6 évre 

biztosan bezárnak a börtönbe. És itt marad szerencsétlen Ernő, egy vézna, gyenge fizikumú emberke. Azt 

gondoltam, hogy most kiviszem édesanyámat és a kishúgomat, majd visszajövök Ernőért. Az történt, hogy 

27-én reggel bejöttünk a Boráros térre, a Körúton jöttünk, hogy majd átmegyünk a hídon, és amikor a 

Corvin közhöz érünk, pontosan a mozi előtt állt egy tank. Egy orosz tank. Ismétlem, ez november 27. A 

tankon derékig kinn áll egy orosz katona. Édesanyám ránéz, megáll és így szól: Gyerekek, ez az orosz 

katona egy örmény.Mondom, anyukám, az Isten áldja meg, menjünk innen, ha valaki itt felismer, akkor baj 

van. Tűnjünk el azonnal. – Nem, én nem megyek sehova, beszélni akarok vele. Szinte kiszakítja magát a 

kezünkből, odamegy a tank mellé és örményül felszól. Az orosz katona kiugrik a tankból, és azt mondja: ajo. 

Összeölelkeznek az orosz katonával. Na mondom, ha valaki meglátja, hogy a Corvin köz főparancsnokának 

az édesanyja az orosz katonával ölelkezik, akkor annyi. Hát…, ez volt a történet. Sokat emlegettük 

édesanyámmal, miután kikerültünk. Végülis 28-án hajnalban léptük át a határt. 

Amikor kikerültünk a táborból, regisztráltak, 

utána édesanyám mindjárt felhívta a 

mechitaristákat Bécsben. Mindjárt jött egy 

kocsi, és bevittek minket a kolostor nyaralójába. 

Azt mondták, hogy a rendelkezésünkre áll, bár 

november vége volt. Bátyám már ott volt. Ott 

feküdtem le azzal a gondolattal, hogy másnap 

visszamegyek Magyarországa. Én nem azért 

harcoltam végig a forradalmat, hogy most itt 

hagyjam az országot. 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami van a lábammal. Bátyám hozott egy láncot két lakattal és az 

egyik lakat a vaságyon, a másik a lábamat körbefogó vasláncon. Oda voltam láncolva. Amíg meg nem 

esküdtem édesanyám egészségére és életére, hogy nem jövök haza, addig nem vették le. Három napig 

feküdtem az ágyban. Ekkor mondtam, na jó, nem jövök haza. 

A hetvenes évek elején Madridban éltem. Egyszer beállított hozzám Kádár Dani, az örmény pap. Nagyon 

megörültem neki, csodálkoztam, Portugáliából jött át. Akkor gyűjtött az Orlay utcai templom javára. 

Mondtam, neki, hogy itt Madridban is vannak örmények, összehozom őket. De a madridi örmények keletiek, 

van egy templomuk is. Beszélgetek néhány örmény barátommal, mondom nekik, hogy mi van. 

Meghívták a Kádár Danit. Egy vasárnap a keletiek templomában tart egy misét, előadja miért jött. Nagyon 

komoly összeget adtak össze a keleti örmények, hogy egy örmény templom épülhessen Budapesten. 

Ilyen emlékeim vannak, és azért mondtam el ezeket, mert annak ellenére, hogy magyar hazafinak vallom 

magamat, ezért gyakran mondják rám, hogy szélsőjobboldali vagyok: de ez nem igaz. Az örménységről nem 

feledkeztem meg, a vérem és a vallásom örmény, a szívem magyarrá vált. Az amerikai állampolgárság csak 

az útlevelemen változtatott. (…)” 



ISPÁNKI DÁVID 

Grafikus, festő, de többféle művészeti ágban is (reklámgrafika, 

kiadványtervezés, faldekoráció, illusztrációk) megrendelésre 

dolgozik. Festményeiben a hagyományokra való visszatekintés 

éppúgy tetten érhető, mint az útkeresés. Mindehhez gazdag 

témaválaszték is társul: csendélet, tájkép, portré, az örmény múltat 

idéző templom, cseréptöredékre festett meserészlet, kakasviadalt 

origamiszerű stílusban ábrázoló kép. Egyéni és csoportos kiállítások 

szereplője. Számos munkája megtalálható holland, svájci, orosz, 

portugál és kanadai magángyűjteményekben. Erdélyi örmény 

gyökerű, 2004-2008 között a XII. kerületi Örmény kisebbségi 

önkormányzat képviselője.

KULTÚRA 

Jankovics Marcell büszke erdélyi örmény gyökereire 

ÖRMÉNYSÉGEM 

K É S Z Í T E T T E : J A N K O V I C S M A R C E L L 

Jankovics Marcell különlegességként tekint erdélyi 

örmény gyökereire, ugyanakkor a rajzfilmrendező 

magyarnak vallja magát. A Nemzet Művészeként 

fáradhatatlan és mindannyiunk örömére újabb 

munkákon dolgozik. Mint vallja, érdeklődésének 

sorrendjében konzervatív szelleműként családja, 

barátai, a magyar nép és nemzet, valamint Európa és 

a világ dolgai következnek. Jelen szemelvényt a 

Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmes 

örménységéről írta, felkérésünkre. 

Ami az örménységemet illeti jobban foglalkoztat, mint más 

„idegen” vérem. Érdekesebbnek tartom. Tudomásom szerint 

37 százalékban magyar vagyok, utána a szlovák a legtöbb 

bennem, azt követi a horvát, örmény, lengyel, tiroli. - 

mondja Jankovics Marcell. 



KULTÚRA 

Jelenleg a Toldiból készítendő rajzfilmsorozaton 

dolgozom napközben, miután 2020 végére kell 

elkészülnünk vele. Esténként és a hétvégeken a Biblia 

jelképeiről szóló könyvemet írom. Ennek tervezett 

első kötete a Genezis és Exodus könyveiről szól – írja 

Jankovics Marcell, aki nyitott embernek vallja magát. 

Mint fogalmaz: minden foglalkoztat, ami a múlt része. 

Megírtam családom történetét Lékiratok címmel, de 

sok-sok tanulmányt, könyvet írtam olyan egyetemes 

témákról, mint pl. a Nap, a fa, a szarvas, a kultúra, a 

nyelv, a középkori egyházi művészet, a négyes szám, 

az álmok, a kényszerbetegségek, de (majdnem) 

mindent magyar szemmel. 

Naplót vezetek, és ha örmény „ügy” merül fel, 

megírom. Ugyanez nem annyira magától értetődő a 

többi rokonsággal – folytatja. A naplómba 

följegyeztem Charles Aznavour halálát; egy tévében 

látott francia-örmény gengszterfilmet; az Erdélyből 

áttelepült Szilágyi Varga Zoli rajzfilmjét (A jókedvű 

örmény temetése); a máriapócsi találkozást a 

csodaszép erdélyi örmény üvegfestőnővel, aki 

megajándékozott a műveiről készül kis albummal; az 

örmény taxist a belgiumi Ghentben; a vitát a hamis (?) 

hun – örmény szótárról; a könyv szóról, mely kínai 

eredetű vándorszó és örményül is hasonlóképp 

hangzik; az isztambuli örményekről, mert ott is az 

érdekelt, vajon megkülönböztethető az örmény 

karakter abban a színes forgatagban. 

Örmény úgy vagyok, hogy anyai székely nagyapám, 

Bartha László édesanyja Duha Mária volt, Duha 

Kristóf és Balta Rebeka szamosújvári örmény 

polgárok leánya. Róluk őrzök dagerrotípiát – meséli a 

rajzfilmes, aki szerint rajta kevésbé, míg édesanyján 

és nővérén jobban kiütött az örmény jelleg. A nagy 

fekete szem, sötétbarna haj, barna bőr – mondja. 

Bartha nagyapám felesége, a csallóközi családból 

származó nagyanyám nagyszerűen főzött – legjobban 

az egész családban -, és bizonyos örmény ételeket, 

fűszereket a nagyapám kedvéért beemelt a főztjébe. 

Használt tárkonyt, hurutot, csinált angadzsáburt. 

Anyám a tárkony szeretetét továbbadta nekem. 

Rendszeresen ízesítette vele az ecetet. Nem felejtem 

el, amikor Örményországban jártam, a kiváló örmény 

konyak kísérője tárkonyos víz volt. 

Örményországban, Jerevánban, Ecsmiadzinban és 

Gebhart kolostorában jártam. A lenyűgöző művészet 

mellett kulináris örömökben is volt részem. 

Végigjártam Erdély örmény városait, Szamosújvárt, 

ahol a templom mellett megnéztem kívülről Balta 

szépanyám szülőházát – emlékszik vissza a Nemzet 

Művésze, hozzátéve: számon tartom a jeles magyarörmény 

hősöket, mint Kiss Ernőt, Lázár Vilmost és 

Czetz Jánost. 

Jankovics Marcell értelmiségi családba született, 

nővérével együtt. Édesapját 1950-ben koholt vádak 

alapján elhurcolták és életfogytiglani 

kényszermunkára ítélték de az 56-os forradalom 

leverése után felügyelettel szabadlábon maradhatott. 

Közben családját '51-ben kitelepítették, ahonnan csak 

'53-ban térhettek vissza. Marcell a Pannonhalmi 

Bencés Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően 

rövid ideig segédmunkásként dolgozott, majd a 

Pannónia Filmvállalatnál fázisrajzolóként 

elhelyezkedett. Később rendező lett, és Dargay 

Attilával, valamint Nepp Józseffel közösen készítették 

a nagy sikerű Gusztáv című rajzfilmsorozatot. 

Sisyphus c. munkáját 1974-ben Oscar-díjra jelölték. 

Küzdők c. alkotásával 1977-ben elnyerte a cannes-i 

fesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját. 

A rendszerváltozás után a Magyar Művészeti 

Akadémia tagja lett, majd két évvel később kinevezték 

a Pannóniafilm Kft. ügyvezető igazgatójává. Azóta is 

számos alkotás fűződik a nevéhez, a többi között 

forgatókönyvek, könyvillusztrációk és a saját könyvek, 

valamint filmek. Legnépszerűbb filmjei között 

szerepel Az ember tragédiája, az Ének a 

csodaszarvasról, Fehérlófia és a Magyar népmesék 

című alkotások, amelyekkel és amelyek mellett 

mindig arra törekedett, hogy a magyar nemzetet 

építse saját géniuszával. 

(a szerkesztő) 



11

KULTÚRA 

Keresztes Ildikó büszke erdélyi örmény gyökereire 

JA, ÉS 

VÉLETLENEK 

NINCSENEK 

K É S Z Í T E T T E : E S Z T E R G Á L Y Z S Ó F I A 

Megállás nélkül koncertezik, őszintén él, kiáll az 

állatokért, népszerűsége töretlen, ahogyan korából is 

jócskán letagadhat. Nemrégen érkezett haza 

Montenegróból, éppen, hogy születésnapi buliját 

kiélvezhette Erdélyben, családja körében; hogy azután 

az István a Király rockoperából énekeljen duettet 

Varga Miklóssal Budapesten. Ő Keresztes Ildikó, 

akivel születésnapja után beszélgettünk azokról a 

kérdésekről, amelyek meghatározók számára. 

„Nagyon nehéz magammal, 

hahaha…Az életem olyan, mint egy 

hullámvasút, csak fent és lent 

létezik, középút alig. Egyrészt 

túlságosan érzelem vezérelt 

ösztönlény vagyok, rettentő 

amplitúdókkal, ami áldás és átok 

is egyben, másrészt átalakuló 

művész is egyben, aki minden 

helyzethez tud alkalmazkodni (ha 

akar…). Amilyen még vagyok: 

emberséges, igazságos, egyenes, 

makacs, önfejű, fegyelmezett, 

maximalista őrült, aki vagy teljes 

erőbedobással csinál valamit, vagy 

sehogy. Ja, és véletlenek 

nincsenek!” - vallja magáról 

Keresztes Ildikó, a Turay Ida 

Színház művésze. 



KULTÚRA 

Az éneklés valahogy eszembe sem jutott – emlékezik 

vissza gyerekkorára Keresztes Ildikó, aki adottságai 

miatt tornászként volt reménysége 

Marosvásárhelynek. Legalábbis ez volt a jól 

kiszámított terv, ami a gimnasztika szakedzői 

diplomáig el is tartott. Ildi viszont sosem volt 

átlagosnak mondható. 

„Nem tudok „normális” emberként létezni” 

Minden konvenciót ledobtam magamról már apró 

gyerekkortól. Az a társadalmi norma sem volt 

egyértelmű, ami egy nő életét általában jellemzi. 

Érettségi, egyetem, házasság, gyerekek. Nálam semmi 

nem úgy jön, mint ahogyan az megszokott, de ez 

egyáltalán nem baj, a helyzet már megedzett. Az 

életemet őszintén, szenvedéllyel és hittel élem – vallja 

az énekesnő, aki tudja, hogy az élet az egyik kezével 

elvesz, míg a másikkal ad. Mint mondja: mindennek 

meg van az ára, maximum válogatni lehet, hogy 

melyik felel meg jobban. Ha újra kezdeném is, 

ugyanazokat az áldozatokat hoznám meg. Nem 

tudnám elképzelni másképp. 

A családom mindig jól fogadta az extrém dolgaimat 

amellett, hogy édesanyám a következetességre nevelt. 

A szeretteim egyik fele székely, a másik fele (anyai 

nagymamám ága) magyarörmény. Mára 

felértékelődtek számomra a közös pillanatok és 

együttlétek. Sokáig a hivatásom töltötte ki az 

életemet, a koncertek voltak fontosabbak. Ma a 

családom és a barátaim azok. Nélkülük biztosan nem 

tartanék ott, ahol tartok – hangsúlyozza Ildi, aki 

szeretne többet megtudni a származásáról és jobban 

megismerni a kaukázusi és erdélyi örmény kultúrát. 

Mint fogalmaz a rockénekes: ma már megértem rá, és 

megengedhetem magamnak, hogy érdekeljen mindez, 

annak ellenére, hogy magyarnak vallom magam és 

büszkén teszem azt. 

Látom a saját korosztályomon, hogy sokan egyik 

napról a másikra bepánikolnak az elmúlás miatt. 

Vannak olyanok is, akik egészen új dologba fognak, 

hogy megújuljon az életük. Én is ez utóbbit 

fontolgatom, sok tervem van ezzel kapcsolatban. 

Egyelőre annyi elfoglaltságom van, hogy nem tehetem 

meg, hogy „szabadságot veszek ki” és egyszerűen 

másképp élem az életem, mint eddig. Pedig annyi 

minden van még, amit meg akarok tenni. Utazni 

például, kitörni a már megszokottból és azáltal 

feltöltődni. Szimplán kimozdulni a komfortzónából. 

„Tisztelem az életet” 

Megtanultam tisztelni és szeretni az élővilágot, a 

környezetemet. Szembesültem azzal, hogy mi 

emberek mennyire önzők, felelőtlenek és kegyetlenek 

vagyunk. Nem akarjuk látni: azzal, hogy öljük magunk 

mellől az úgynevezett alacsonyabb rendű élőlényeket, 

pont azt fogjuk elérni, hogy saját kezünkkel fogjuk 

kinyírni önmagunkat. A belátáshoz nyilván fel kell 

nőni annak ellenére, hogy már régóta szemünk előtt a 

következmények sora. Aki ismer, tudja rólam, hogy 

számomra a legnagyobb érték az élet! Tök mindegy, 

hogy az egy állaté, növényé vagy az emberé. Ez az, 

amit nem lehet megvenni. 

„A harmincas éveiket taposó zenészeim csak 

csodálkozva nézik, hogy hogy a „francban” bírom így 

még mindig” 



13

Zoltai András a fiatal fotóművész 

VÁNDOR - KAMERÁVAL 

É S Z Í T E T T E : L I P C S E I Á R P Á D 

K 

Hat éve az utcát fotózta, arcokat, kiszögelléseket és íveket, a munkásokat az építkezéseken. 

Gyakorolt. Zoltai András, az erdélyi örmény gyökerű fiatalember ma már díjnyertes fotós, hiszen a 2018-as 

37. Magyar Sajtófotó Pályázaton sport kategóriában „Az esély – Posztszovjet sportörökség 

Örményországban” sorozatával 1. díjat nyert. 

Sokszor nullázta le magát anyagilag, hogy új (használt) fényképezőgépet vehessen. Olyat, amiből az országban 

néhány darab van csupán. A Mamiya 7-es esetében nem a ritkasága vonzotta, hanem az analóg gép által 

megkövetelt nyugalom – az elnyúló pillanat. A lassítás. Az első fényképezőjét, egy Zenit-E-t 16 évesen a 

nagyapjától kapta. 

„Gyerekként gyakran nézegettem az albumokat, amelyek a nagyapám képeivel voltak tele. Ahogy nőttem, egyre több 

gépet vett elő egy olyan fiókból, ahová nem nyúlhattam- meséli András, akinek erdélyi örmény gyökerű, nemesi 

(Govrik, Buzath) felmenői vannak. Apai nagymamám erdélyi örmény sarj, a család Szamosújvár környékén élt, a 

nagyim viszont már Magyarországon született. Rajta nagyon látszik az örmény vonal, rajtam kevésbé” – mondja a 

fiatal tehetség.2012-ben, diplomával a zsebében fejest ugrott a dokumentarista fotózásba, bár igazából ő maga 

sem tudta, mibe vágta a fejszéjét. 

„A European Voluntary Service padovai programjának kapcsán két hónapig szabadon fotóztam az Arcella negyedet, 

ahol 2012-ben már a világ különféle országaiból érkezett bevándorlók voltak többségben” – meséli András, 

hozzátéve, hogy az olaszországi lehetőség váratlanul pottyant az ölébe, így néhány váltás ruhát, egy analóg 

Canon gépet, filmeket, némi vegyszert és a filmelőhívó tankot tartalmazó hátizsákján kívül mást nem is vitt a 

hatvan napos útra. A vérvonal, illetve a Padovában megismert fotós, Hrant jelentette a közvetlen kapcsolatot 

Örményország felé. 



KULTÚRA 

2015-ben járt először az országban, 2018 őszén pedig itt készítette el a 37. Magyar Sajtófotó Pályázaton első 

díjat nyerő sportsorozatát. Ez már az ötödik hosszabb távú túrája volt a posztszovjet térségben, és a negyedik 

Örményországban.„A harmadik örmény utamon a taxiban ülve felfigyeltem egy csarnokra, a 60-as évekbeli 

poszterekre a falakon, a lepusztult, mégis rendben tartott épületre. Pingpongterem volt. Megnéztem 

közelebbről, aztán egy atlétikai centrumba is elmentem. Leesett az állam attól, amit láttam. Talán akkor 

született meg a sportsorozat ötlete. Később visszautaztam, bő másfél hónapon át keresztül-kasul bejártam az 

országot. Életemben először jártam birkózócsarnokban, vívóteremben, nem tudtam, mire számítsak a 

súlyemelőknél. A helyiek elfogadtak, elfogadták a jelenlétemet ” – idézi fel emlékeit a szabadúszó fotós. 

Analóg technikával dolgozott, középformátumú színes filmre. „Nem kivagyiságból választottam ezt a technikát. 

Itthon pörgök. Sokszor szeleburdi, türelmetlen, kapkodó vagyok, mert folyton az jár a fejemben, mikor leszek 

már abban a fázisban, hogy csak olyan projektekkel foglalkozzak, amivel igazán szeretnék” – hangsúlyozza 

mosolyogva a fotós, aki úgy véli, hogy a dokumentarista fotózáshoz le kell lassulnia.„Nálam az eszköz maga a 

fék. És még valami: ott kell lenni a közösségben este, le kell ülni az emberekkel egy sörre, beszélgetni, akkor 

is, ha nincs közös nyelv – nagy hülyeség magányosan, a szállásodon nézegetni az aznap készített 1000-2000 

digitális képet, mert az leszív. A közösség viszont feltölt. Új utakat és lehetőségeket kínál”.Zoltai András 43 

tekercset vitt magával, egy filmen tíz kocka van.Másfél hónap alatt 430-szor kattintott.„Lehetett volna 

kevesebb is” – mondja. 

Évekig autodidaktaként tanulta a fotózást, később asszisztensként dolgozott többek között Talabér Géza és 

Mészáros László mellett, majd elvégezte a MÚOSZ fotóriporteri képzését. A 2018-as 37. Magyar Sajtófotó 

Pályázaton sport kategóriában „Az esély – Posztszovjet sportörökség Örményországban” sorozatával 1. díjat 

nyert. A magyar mellett angolul beszél, de spanyolul és franciául is megérteti magát. 

A Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás több mint harminc éve a fotóriporteri szakma legnagyobb hazai 

seregszemléje. A nyílt pályázatra amatőr és hivatásos fotográfusok egyarát beküldik képeiket. A beérkező 

pályaműveket évről évre tekintélyes magyar és külföldi szakemberekből álló zsűri bírálja el. A 37. Magyar 

Sajtófotó Pályázatra 276 szerző 2461 pályaművel pályázott sikeresen. A nemzetközi zsűri összesen 6305 képet 

tekintett meg az online előválogatás, illetve a Budapesten megrendezett zsűrizés során. 

„Ez megvan!” Regionális ifjúsági súlyemelő bajnokság 

Örményország második legnépesebb városában, 

Gyumriban. Az itt található Állami Olimpiai 

Sportkollégiumból és a Sportmesterek Iskolájából 

számos olimpiai és világbajnok súlyemelő, birkózó és 

bokszoló került ki. 



15

KULTÚRA 

Letolás – edző és tanítványa egy elveszített 

birkózómeccs után. A Gyumriban évente 

megrendezett, több száz gyerek részvételével zajló 

nemzetközi utánpótlás birkózóversenyen a helyi 

fiatalok iráni és grúz kortársaikkal mérik össze 

erejüket. Az edző és tanítványa közti kapocs 

nagyon szoros, az iskolaidőt leszámítva szinte az 

egész napot együtt töltik. A sportoló sikere az 

edzőnek is kiugrási lehetőséget jelent. 

Asot Gaszparjan tornász edző bemutatja 

tanítványainak a gyakorlat helyes elvégzését. 

„Ezt elrontottam...” – vesztes meccs utáni tűnődés 

a Jerevánban rendezett országos 

bokszbajnokságon. 

Forrás: UNIQA Lifestyle 2019/2 



KULTÚRA 

"Az örmény ültet is fát, nem csak kivág" 

ZAKARIÁS PÉTER 

K É S Z Í T E T T E : L Á S Z L Ó G Y Ö N G Y I 

Csíkszépvíz a hasonnevű patak mellett fekszik az erdélyi Pogány-havas lábánál. Nevét úgy tartják: 

Szent Lászlótól kapta, amikor annak lova belelépett az általa szépnek talált patakba. Mindig népes 

falu volt, vásártartási joggal. Kereskedelmét és iparát a betelepedett örmény lakosok tették naggyá, 

akik között érkeztek és kértek letelepedési engedélyt Zakariás Péter felmenői is. Péter bácsit 

szerettük, tiszteltük. Legutóbbi találkozásunk alkalmával (90 év fölött volt) még fát aprított és 

vendégül látott bennünket Budapestről. Azóta örök nyugalomra tért. Az alábbi írással rá emlékezünk. 

Szépvíz lakossága 1642 tavaszán arra ébredt, hogy a mostani örmény temető helyén sátrak állnak. A 

sátrakkal örmények érkeztek, akik kezdetben 3 napi pihenőre kértek engedélyt a helyi bírótól, de nagyon 

jól érezhették magukat, mert a határidő letelte után engedélyt kértek a végleges letelepedésre.Talán az 

egyik sátorban lakhattak kezdetben Zakariás Péter felmenői is. A sátrak helyett idővel szokatlan méretű, 

polgári ízlésű házak épültek Szépvíz egész területén az örmények szorgos munkájának 

eredményeképpen. Egy ilyen, úgynevezett örmény házban élt Péter bácsi, a legidősebb örmény a faluban. 

A nyári hőségben is hűvös szobákban megannyi emlék, a megőrzött múlt minden pillanatban fellelhető. 

Látja, hogy a régmúlt magával ragad bennünket, és mesélni kezd: 

„Sok testvérem volt, mind meghaltak már. Én vagyok 

egyedül, nekem is megvan a helyem a temetőben, itt 

Szépvizen. Itt fogok nyugodni. A családunk a Gyimesiszoroson 

át vándorolt ide sok száz évvel ezelőtt. Akkor az 

örmény közösséget a pap vezette. Az én felmenőimet 

Conticarnak hívták a régmúltban. Egyéves voltam, amikor 

Édesanyám – vált komoran- meghalt, ő nem tudott 

megtanítani ezekre a dolgokra. A család segített. Az 

örmények szeretik a családot, mindenütt 6-8-10 gyerek volt. 

A Zakariások, Szávák és még más családok mind Szépvízről 

származnak. Jó nagy kertem van. Nekem most ez a 

foglalkozásom. Szedem a gyümölcsöt, ha kell, még fát is 

aprítok. A lányom jön segíteni, elviszi a mosnivalót, de főzni 

magamnak főzök. Itt rendnek kell lenni, így szeretem. Én 

meg már itt maradok. Krapar, így mondják, hogy örmény. 

Büszkék vagyunk, hogy látszik a falun a kezünk nyoma, 

hiszen az örmény ültet is fát, nemcsak kivág, ha értik mire 

gondolok. 



KIÁLLÍTÁS 


Hős vagy gazember? Ördögi félisten vagy félisteni 

ördög? Mi húzódik a „Görgei-kérdés” mögött? Igaza 

volt-e Kossuth Lajosnak, aki Görgeit tette felelőssé a 

szabadságharc elvesztéséért? A szabadságharc árulója 

vagy legkiválóbb katonája volt ez az ismeretlenségből 

szinte pillanatok alatt fővezérré avanzsált tiszt, aki a 

szabadságharc tizenegy nagy csatájából hétben ott 

volt, s ebből öt összecsapást ő maga vezetett? El 

lehetett volna kerülni a nevéhez fűződő 

fegyverletételt? Ezekre a kérdésekre az idők folyamán 

több válasz is született, Görgei Artúr megítélése többször változott, tetteit, érdemeit politikai érdekektől 

vagy meggyőződéstől függően sokan sokféleképp értelmezték. Valós alakját egyre inkább elfedte a 

személyéhez kapcsolódó szóbeszéd, az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz való viszonyunk, 

az ország függetlenségét, a polgári átalakulást is szimbolizáló Kossuth-kultusz. A Magyar Nemzeti 

Múzeum kiállításán 16 közgyűjtemény és több magánszemély 416 db válogatott műtárgya alapján 

egyszerre ismerkedhet meg a látogató a 201 éve született Görgeivel, valamint az utókor vele kapcsolatos 

elképzeléseivel – írta a Magyar Nemzeti Múzeum a tárlattal kapcsolatban. 

A nagyszabású kiállítás a legendás Görgei Artúr (1818-1916) alakjával és örökségével foglalkozott. A 

tábornok pályafutását, személyének megítélését, illetve annak változásait mutatták be a szakemberek 

több mint 400 műtárgy, multimédiás alkalmazás és film segítségével. A publikum, így a budapesti örmény 

közösség, a Fővárosi Örmény Önkormányzat szervezésében három turnussal látogatott el a Dr. Hermann 

Róbert kurátor, hadtörténész által vezetett korszakalkotó tárlatra. 

Az 1848-1849. évi szabadságharc legvitatottabb alakja. A magyar vitézség utolsó legendás hőse 

már 30 évesen tábornok lett és olyan sikereket ért el, hogy Ausztria kénytelen volt idegen 

segítséget kérni serege ellen. Ő feltétel nélkül leteszi a fegyvert a jókora túlerőben lévő orosz 

csapatok előtt. Kegyelmet kap, míg társai véres megtorlásnak esnek áldozatul. Túléli ezt is, és 

árulónak bélyegezve morzsolja napjait ezután még 67 évig, kegyelemkenyéren. 



19

KIÁLLÍTÁS 

dager (Fotó/Forrás: Ormos Jozsef / MNM) 

" Az Igaz ügy örökre veszve nem lehet " 

Albertné Görgey Zsuzsanna levele az erdélyi örményekhez 

Megtiszteltetés az örmény gyökerű közösség felé elmondanom, hogy hála és köszönet tölti el a szívemet 

azért, mert a Nemzeti Múzeum főigazgatója Varga Benedek és rendező történész-múzeológusok, mint 

Radnóti Klára és dr Hermann Róbert felfedezték a "kairosz-időt", Görgei Artúr reményt kifejező 

megállapítására, mely szerint " az Igaz ügy örökre veszve nem lehet". 

170 év és több világégés, több véres korszak elmúltával, néhány rendszerváltás bekövetkeztével eljött a 

pillanat, amikor "minden rejtett dolog napvilágra kerül". Kiderül, hogy nem árulás, hanem ember-és 

nemzetmentés történt 170 éve, 1849. augusztus 13-án Világosnál, a Szőllősi mezőn. Az ott jelenlévő 28 700 

fiatal férfi az addigra már amortizálódott és eleve hiányos fegyvereit letette, bánatosan hazament, de 

férjként volt lehetősége sok – sok gyereket nemzeni. Ha ők akkor odavesztek volna az ötszörös túlerővel 

és páncélzattal ellenük felvonuló cári sereg rohamában, akkor abba a mészárlásba Magyarország 

belerokkant volna. Reális, ugyanakkor kemény döntés lehetett és nem kis felelősség a fegyvereket letenni, 

és Magyarország jövőjét nem elsősorban a szabadságban, hanem az édesapák megmentésében meglátni. 

Szakértőkkel kiszámítottuk, hogy (csak!) a mai Magyarország területén kb. 600 ezer fő élhet amiatt, mert 

1849-ben nem hányták kardélre ükapjukat. 



KIÁLLÍTÁS 

Ez esetben is megtanulhattuk, hogy nem minden az, aminek látszik, illetve láttatják!A Nemzeti Múzeum 

kiállítási anyagának összeállítása azért is zseniális, mert nem Görgei Artúr személyére fókuszál, hanem 

bemutatja azt a családi vonalat, amely az évszázadok óta hősiesen kiált a nemzet, a hit és az igazságosság 

védelmében, miközben épített, kutatott és tanított, egyszóval megteremtette a hősies viselkedésre 

alkalmas környezetet. Görgey Albert A Görgeyek és a reformáció című könyvében így fogalmaz: 

„Áttekintve a Görgeyek működési terét, a földmívelésen kívül azt látjuk, hogy az idők folyamán adott a 

család: 3 főispánt, 12 szász comest (a szászok grófja), 23 táblabírót, 14 követet, 26 alispánt, 6 

főszolgabírót, 15 papot, köztük 1 püspököt, több prépostot és kanonokot. A katonai pályán 77-en 

működtek, köztük 4 tábornok. A jelenleg dúló világháborúban (1916) 22-en vettek részt, köztük 3 elesett és 

3 fogságban van. Adja az Isten, hogy ez a világfelfordulás mielőbb véget érjen, és ne követeljen több 

áldozatot a családtól!” Görgei Artúrra egész életemben nagyszerű példaképemként tekintettem, akinek a 

jellemét csak tisztelni lehet. Az igaz ügy volt számára a legfontosabb. A kémiai tudományok 

professzoraként a prágai Károly Egyetemen folytatott kémiai kísérleteit hátrahagyva a haza szolgálatába 

állította tehetségét. Például a ma olyan közkedvelt kókuszolaj definiálása az ő nevéhez fűződik. Kiválósága 

a természettudományok területén és a katonai pályáján is megmutatkozik. 

Száz évvel később a Ludovika Akadémiát négy frissen végzett hadnagy hagyta el Görgey névvel, közöttük 

édesapám. 1944. július 5–6-án Koszorús Ferenc vezetésével (pl. a Görgey-zászlóalj) megakadályozták több 

tízezer zsidó deportálást. A Görgey név így ma a Yad Vashemben is megtalálható az Igaz Emberek 

Társaságában. Ma is ilyen ez a család, bár alaposan kifosztva és megtiporva, a világban szétszórva, mégis 

kiváló szakembereket ad a világnak. 

A Nemzeti Múzeum kiállítása lehetőséget teremtett arra is, hogy kapcsolatot teremtsünk addig ismeretlen 

rokonokkal, vagy a Fővárosi Örmény Önkormányzattal, annak közösségével. Rendkívüli élmény volt 

számunkra az örmény bálon való részvétel. A 98 éves Görgey Endre nagybátyámmal díszvendégként 

kaptunk meghívást erre az alkalomra és azóta is remek kapcsolatot tartunk fenn. A kiállításon tárták fel 

számunkra azt a vérségi szálat, amely Görgei Artúr édesanyja, Perczián Vilma személyén keresztül 

kapcsol össze bennünket. 

Reméljük, hogy a kiállítás - aminek nyitva tartását a nagy érdeklődés miatt meg kellett hosszabbítani - 

valamilyen virtuális formában elérhetővé válik a jövő generációi számára is. 

Köszönjük mindenkinek, aki a kiállítás létrejöttén tevékenykedett és azoknak is, akik kíváncsiak voltak 

erre a nagyszabású bemutatóra! 

Albertné Görgey Zsuzsanna 

a Görgei-kör alelnöke 



21

DIVAT 

SZURDI KATA 

forma-, és divattervező 

Először a férjem által szerettem meg az örmény 

kultúrát, aztán később Esztergály Zsófia adott kölcsön 

egy könyvet az örmény viseletekről és ékszerekről, 

amelyek egyből nagy hatással voltak rám. Ahogy 

kutattam az erdélyi örmények autentikus viseletét, rá 

kellett jönnöm, hogy kevés eredeti formai elemet 

örökítettek át, azok beleolvadtak a polgári viseletbe. 

Az egyetemes örmény örökséggel viszont ilyen 

tekintetben szerencsénk van…. Izgalmas a viseletek 

színvilága, a textilek minősége és a fémszállal díszített 

organikus motívumvilág. Nagyon érdekes volt 

számomra, hogy egy öltözéken belül mennyi mintával 

dolgoztak, ezek közül a leggyakoribb a csíkritmusok 

keverése volt. Próbáltam az anyagok sokszínűségét, a 

különböző mintázatokat és struktúrákat keverni egy 

ruhadarabon úgy, hogy egyrészt a saját képemre 

formáljam, másrészt hordozzák az örmény kultúra 

sokszínűségét, ugyanakkor kövessék a divatot is. A 

Fővárosi Örmény Önkormányzat kérésére olyan 

ruhadarabokat szerettem volna tervezni, amelyek 

megfelelnek a mai divatnak és hétköznapi viseletként 

is megállják a helyüket. Időtállóak, kiemelik a 

nőiességet és hordozzák mindazt az ősi erőt, amely az 

örmény kultúra sajátja. A munka során azok a 

fémszálas hímzések motiváltak leginkább, amelyek 

majdnem az összes 19. századi ruhán megjelentek. Az 

egymásba fonódó organikus mintákat, formailag 

„átírtam”, a stilizálásuk után más "köntösbe" 

öltöztettem. A fémszálas hímzés helyett bőrrátétekkel 

illetve kézi festéssel dolgoztam. Mindez valamiképpen 

folytatása „Bartók nyomában” nevezetű 

kollekciómnak, amelyben Kárpát-medencei népek 

motívumait álmodta újra… 

| 10

FŐVÁROSI HÍREK 

Kedves örmény gyökerű barátom! 

Engedje meg, hogy felelevenítsem néhány közös élményünket a 

teljesség igénye nélkül. A Fővárosi Örmény Önkormányzat 

testülete: Szűcs Enikő képviselő, Heim Pál elnökhelyettes és 

Kirkósa Péter képviselő nevében. Büszkék vagyunk arra, hogy 

tartalmas és építő éveket tudhatunk magunk mögött. Örömmel tölt 

el, hogy Ön is megtisztelte rendszeresen rendezvényeinket és jól 

szórakozott. Üdvözölte kiadványunkat és érdeklődéssel fogadta 

kutatásainkat. Szeretettel küldte erdélyi táborainkba unokáit és 

gyerekeit. Boldogsággal töltött el, hogy kurzusaink által 

ismerkedett meg az örmény nyelvvel vagy konyhával, illetve 

aktívan részt vett az általunk alapított Czetz-díj kiosztásában, a 

filmklub palettájának kiválasztásában. 


a Fővárosi Örmény Önkormányzat 

elnöke 



23


Mi tudjuk kik vagyunk és 

honnan jöttünk - bálozott a 

Budapesti Örmény közösség 

Második alkalommal adta át a Fővárosi Örmény 

Önkormányzat a legeredményesebb honvéd 

tisztjelöltnek járó Czetz-díjat, de az éves 

nemzetiségi bál a tartalmas programok sora 

mellett alkalmat adott arra is, hogy 

adománygyűjtési lehetőséget biztosítson a Magyar 

Református Szeretetszolgálat számára, amely a 

szíriai Örmény Református Gyülekezetek 

Közösségének vasárnapi iskola programját 

támogatja. Az eseményen részt vett Kiss Bertalan, 

a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények 

Megsegítéséért és a Hungary Helps Program 

Megvalósításáért Felelős Államtitkárságának 

főtanácsadója, Dr. Hermann Róbert, a HM 

Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának 

tudományos helyettese, Siposné prof. Dr. 

Kecskeméthy Klára ezredes, a magyar 

Hadtudományi Társaság alelnöke, valamint Dr. 

habil. Jobbágy Zoltán ezredes, a Nemzeti 

Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és 

Honvédtiszt képző karának tudományos és 

nemzetközi dékánhelyettese. A bál háziasszonya 

Esztergály Zsófia, a Fővárosi Örmény 

Önkormányzat elnöke, fővédnöke Tarlós István, 

Budapest város főpolgármestere volt. 

Korniss Péter volt az örmény 

filmklub vendége 

Az anyai ágon örmény származású, Kolozsváron 

született művész életének arról az időszakáról 

vallott szóban és képekben, amikor Novák Ferenc 

koreográfus először vitte el egy erdélyi táncházba 

1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti 

kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma 

Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti 

világa lett. Az innen hozott híradásaival lett ismert, 

többször tért vissza az általa meglátogatott 

falvakba. Korniss Péter fotói bemutatásakor úgy 

fogalmazott: Az emlékezés nagyon fontos része az 

életünknek, tulajdonképp összeköt minket. Fontos, 

hogy szeressük a múltat, az akkori önmagunkat, 

mindazt, ami történt. Ez persze nem jelent mindig 

helyeslést, de helyes értékelést, elfogadást, 

beépítést, magasabb szintre emelést. Ez a 

megküzdött identitás lesz, és elfér benne minden: 

megbocsátás, szeretet, elengedés, béke. 




Ünnepélyes keretek között 

adtuk át a Czetz János-díjat 

A Fővárosi Örmény Önkormányzat Közgyűlése az 

örmény-székely származású Czetz János, az 1848- 

49-es forradalom és szabadságharc legfiatalabb 

honvédtábornoka, az argentin hadsereg ezredese 

előtti tisztelgés, emlékének méltó megőrzése 

érdekében a honvédtábornokról elnevezett díjat és 

kitüntetést alapított. A kitüntetést a II. Kárpátmedencei 

Székely és Magyarörmény Fesztivál 

keretében adta át Maximiliano Gregorio Cernadas, 

Argentína magyarországi nagykövete és Esztergály 

Zsófia Zita, a Fővárosi Örmény Önkormányzat 

elnöke a legeredményesebb magyar honvédtisztjelöltnek, 

a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 

Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán 

tanulmányait folytató Mozsár Gergelynek, a 

Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj IV. 

évfolyamos katonai vezetői szakos honvédtisztjelöltjének. 

Az emlékérem mellé egy Gidófalván, 

Czetz János szülőfalujában készült székely, örmény 

és honvédségi makkos díszítésű faragott 

mécsestartó fali díszt adományozott a Fővárosi 

Örmény Önkormányzat. 

Czetz János 

emlékkonferencia 

„Szegény legény elindult a faluból és meghódította 

a világot” – mutatták be Czetz Jánost a gidófalvi 

hagyományőrzők a honvédtábornok születésének 

195. évfordulója alkalmából tartott 

emlékkonferencián, amely a Nemzeti Közszolgálati 

Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar 

Műveleti Támogató Tanszéke, a Magyar 

Hadtudományi Társaság Geoinformációs 

Szakosztálya, valamint a Fővárosi Örmény 

Önkormányzat közös szervezésében valósult 

meg.Czetz János volt a 1848-49-es forradalom és 

szabadságharc egyik legfiatalabb tábornoka, Bem 

József altábornagy táborkari főnöke, kitűnő 

stratéga, Argentína déli határvidékének 

feltérképezője és védelmének szervezője, a Buenos 

Aires-i Katonai Akadémia első igazgatója. 

konferencia során különböző szempontokból 

ismertették az előadók a szabadságharc után 

emigráló, majd kalandos úton Dél-Amerikában 

letelepedett, magyar-székely-örmény származású 

honvédtábornok életútját, hazai és külhoni 

értékteremtő tevékenységét. 

A 



25


Pályázat 14-29 éves 

fiatalok számára 

A rövidfilmben olyan mozgó és álló archív képeket 

használt a pályázó, amelyeket itthon és Erdélyben 

sem ismertünk idáig. A Kréz Gellért által fémjelzett 

nyertes pályamű pedig a honvédtábornokot, mint 

katona-stratégát mutatta be, meglepő 

részletességgel. Gellért és csapata részt vett a 

székelyföldi Czetz János Emléktáborban, amely a 

BGA Zrt támogatásával valósult meg. 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170- 

dik évfordulója alkalmából a Fővárosi Örmény 

Önkormányzat és a Csíkkörzeti Magyar Örmény 

Szentháromság Alapítvány pályázatot hirdetett 

Magyarországon és Romániában élő magyar, 

valamint Argentínában élő argentin és magyar 

fiatalok számára. A kiírás célja volt a székely 

örmény származású Czetz János 

honvédtábornok, továbbá a szabadságharc 

emlékének ápolása az ifjúsági közösségek 

támogatása által, valamint ezen személyek és 

közösségek Magyarországgal való kapcsolatának 

ápolása, közösségteremtés. 

Székelyföldön táborozhatott a győztes 

fiatalok csapata 

Eredményesen zárult a Nekünk üzen Czetz János 

honvédtábornok című pályázatunk. A 

Magyarországon, Romániában és Argentínában 

meghirdetett felhívás győztesei Násztor Péter 

Argentínában élő magyar fiatal, valamint Kréz 

Gellért és csapata a gödöllői Református 

Líceumból. Előbbi pályázó egy Buenos Aires – 

Budapest útvonalra szóló repülőjegyet nyert, 

utóbbi versenyző és csapata pedig részt vehetett 

a székelyföldi Czetz János Emléktáborban.Az 

Argentínából érkezett nyertes pályamű Czetz 

argentin munkásságát öleli fel. A tanulmány és a 

rövidfilm hiánypótló. A tanulmány a legprecízebb 

bibliográfiára támaszkodik, nóvumokat is 

tartalmazva. 




A vendégünk volt a Szíriai 

Örmény Református 

Gyülekezet szövetségének 

elnöke 

Meggyőződésem, hogy a keresztényeknek nem 

szabad elhagyniuk a Közel-Keletet, az 

örményeknek ott kell maradniuk Szíriában – 

jelentette ki Haroutune Selimian, a Szíriai Örmény 

Református Gyülekezetek Szövetségének elnöke, 

lelkipásztor, aki Esztergály Zsófia elnökasszony 

meghívására informális találkozón vett részt 

fővárosi örmény nemzetiségi vezetőkkel, valamint 

Issekutz Saroltával, az Erdélyi Örmény Gyökerek 

Kulturális Egyesület elnökével. Szír testvérünk a 

találkozó alkalmával megtekintette az Örmény 

Katolikus Szent Gergely templomot és a hozzá 

tartozó örmény múzeumot is. Haroutune Selimian 

a Magyarországi Református Egyház vendégeként 

érkezett hazánkba.Esztergály Zsófia elnökasszony 

a találkozón a testvériség jegyében egy aranyozott 

templomi kelyhet adott át, amely a fővárosi 

örmény közösség ajándéka a szíriai 

testvérgyülekezetnek.Az elnökasszony úgy 

fogalmazott: „Ha Úrvacsora alkalmával ránéztek 

majd erre a kehelyre, tudjátok azt, hogy vannak 

Magyarországon olyan örmény gyökerű testvérek, 

akik értetek imádkoznak. Emellett a Fővárosi 

Örmény Önkormányzat és az Erdélyi Örmény 

Gyökerek Kulturális Egyesület nevében fogadjátok 

szeretettel támogatásunkat, amelyet azoknak a 

fiataloknak küldünk, akik az általatok működtetett 

vasárnapi iskolában tanulnak. 

Vélhetően a háborús körülmények miatt nem áll 

rendelkezésetekre az az eszköztár, amely az 

oktatáshoz fontos. Ezért Bibliai témájú kifestőket, 

könyveket, füzeteket, színes ceruzákat, 

hegyezőket, radírokat és zsírkrétákat, valamint 

kerámia kereszteket és egyéb fiatalos keresztény 

ajándéktárgyakat küldünk.” Esztergály Zsófia 

ezután a budapesti örmény közösség segítségét 

ajánlotta fel az Aleppóban maradt protestáns 

örmények számára. 

„Az életet átjáró biblikusság" 

- az örmény vallásosság a 

Széchenyi könyvtárban 

Az örmény Biblia nyomtatástörténetről nyílt 

kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban. Az 

ünnepélyes megnyitón a hazai örménység és 

vezetői mellett jelen volt Tüske László, az 

Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója, Anahit 

Simonjan, a Magyar-Örmény Baráti Társaság 

elnöke, Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE rektora, 

Michael August Blume nuncius, valamint a kiállítás 

hazai támogatója, a Fővárosi Örmény 

Önkormányzat elnöke, Esztergály Zsófia Zita is. A 

tárlat kurátorai Kovács Bálint egyetemi docens, az 

Armenológiai Intézet vezetője és Vahé Tachjian, a 

PPKE BTK Armenológiai Intézetének oktatója, a 

Houshamadyan berlini kutatóprojekt vezetője.A 

ritkaságokat felsorakoztató nemzetközi tárlat 

összehozta a hazai örménységet, de érkeztek az 

Egyesült Államokból és Erdélyből is 

magyarörmények azért, hogy megnézhessék a 

Bibliakülönlegességeket. 



27


Párbeszéd a 

keresztényüldözésrol 

= 

Párbeszéd a keresztényüldözésről címmel 

rendezett geopolitikai konferenciát a Fővárosi 

Örmény Önkormányzat. Az eseményt Soltész 

Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának 

egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi 

kapcsolatokért felelős államtitkára nyitotta meg, 

aki hangsúlyozta: Európa és a magát 

kereszténynek, liberális demokratának mondó 

Észak-Amerika, szinte semmit nem tesz az 

üldözött keresztényekért, ellenben igent mond a 

muszlim tömegek Európába özönlésére.A Fővárosi 

Örmény Önkormányzat azért döntött a 

konferencia megszervezése mellett, hogy felhívja 

a társadalom figyelmét a reformáció ötszázadik 

évfordulóján arra, hogy új korszakba lépett Európa 

és a Közel-Kelet egyaránt. Az örmények 

történelmük során szembesültek már 

üldöztetéssel, máig élénken él a közösség 

tudatában ennek emléke. Idézzük Esztergály 

Zsófia, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke 

a tanácskozáson elhangzott szavait: „A múltból de 

a jelenben is ismerjük a kisebbségben lévő vallási 

csoportok kiszolgáltatott helyzetét, esetenként az 

instabil államok fel nem vállalt módszereit, 

amelyek nem ritkán akár egyházakat használtak 

fel áttérítések megvalósítására a későbbi 

asszimilálás érdekében. Legyen az etnikai vagy 

vallási indíttatású. Nem beszélve a szélsőséges 

félkatonai szervezetekről, amelyek napjainkban 

lemészárolják keresztény honfitársainkat Közel- 

Keleten vagy Ázsiában. 

Olyan problémák ezek, amelyek vélhetően egyreinkább 

körbe lengik saját hétköznapjainkat is. 

Kívánom, hogy a jövő jobb legyen, továbbá a 

tömeges migráció európai kezelése 

kiegyensúlyozottá és átláthatóvá váljon. A magyar 

kormány éleslátása, kitartó munkája pedig sikeres 

és hatékony legyen e téren is”. Hozzátette: a 

konferencián olyan szakemberek tolmácsolják a 

keresztényüldözés krízisét, valamint a tömeges 

migráció keresztény társadalmakra gyakorló 

várható hatásait, akik maguk élesben is részt 

vettek missziókban, illetve helyi kutatásokban, 

elemzésekben. 

Elkobzott életek címmel 

szerveztünk 

vándorkonferenciát 

A Fővárosi Örmény Önkormányzat első 

alkalommal rendezi meg az Elkobzott életek című 

vándorkonferenciát, amely az 1944 őszétől a 

Szovjetunió által működtetett táborokba hurcolt 

magyarországi és erdélyi magyar civilek többéves 

rabságával, a fogolyélet mindennapjaival, a túlélők 

szabadulásának körülményeivel és az elhurcoltak 

pszichológiai, vallási vonatkozásaival foglalkozik. 

Az előadók rávilágítanak arra, hogy a szovjet 

rezsim hogyan vezette félre az “igazság” zászlaja 

alatt a társadalmakat és hogyan vette el ártatlan 

emberek százezreinek életét, tette kilátástalanná 

családjuk helyzetét. A konferencia két helyszínen, 

válogatott kutatók által valósul meg, október 11-én 

Budapesten, majd november 6-án, Szamosújváron, 

Erdélyben. Az eseménysorozat az Emberi 

Erőforrás Támogatáskezelő jóvoltából jöhet létre. 




„Örményül" foztek 

közösségünk 

tagjai 

= 

Ángádzsábúr levest, örmény 

magos piláfot, dalauzit és 

gombaételt készítettek a 

Főzzünk örményül! című 

főzőtanfolyam résztvevői. A 


által szervezett népszerű 

oktatást Keszy-Harmath Enikő, 

valamint Pintér Brigitta, a 

Metro Gasztroakadémia és a 

Mielle Kulináris Praktikák 

résztvevője fémjelezte; ezáltal a 

régi receptúrák a mai trendnek 

és egészséges étkezésnek 

megfelelően kerültek tányérra. 

A kulináris kalandozás az EMMI 

támogatásával valósult meg. 

Térképészeti 

vetélkedon jártunk 

= 

Idén már ötödik alkalommal 

rendezte meg játékos hallgatói 

vetélkedőjét a Nemzeti Közszolgálati 

Egyetem 

Hadtudományi és Honvédtisztképző 

Kara a katonai 

térképészet napja alkalmából, 

mely a Magyar Honvédség 

fegyvernemi napjai sorában 

első az évben. A vetélkedő 

kérdései közt fontos helyet 

foglalt el a magyarörmény 

származású Czetz János 

honvédtábornok 

élettörténetének 

ismertsége. Az 

esemény megrendezését a 


is támogatta: Esztergály 

Zsófia elnökasszony a 

rendezvény díszvendége volt. 

Így zártuk a Gulág 

emlékévet 

Nagy érdeklődés övezte a 


rendezvényét, amellyel a 

második világháború után a 

Gulágra hurcolt mintegy 800 

ezer magyarnak állított méltó 

emléket. A találkozón Földes 

László Hobo adott elő 

részleteket A Gulág virágai 

című előadásából, valamint 

Ravasz Balázs filmjét, Az 

elfelejtett katonát tekinthették 

meg a jelenlévők. A Szovjetunióba 

elhurcoltak negyede 

soha többé nem tért haza, 

mintegy kétszázezren vesztették 

életüket a nélkülözések, 

a kényszermunka, az éhezés 

miatt és kivégzések során. Az ő 

tiszteletükre nyilvánította a 

magyar kormány a 2015-ös 

évet Gulág Emlékévvé, majd 

ezt az időpontot 2016. február 

24-éig meghosszabbította. A 

bemutatón kiemelt vendégek, 

valamint az örménység 

képviseletében is sokan részt 

vettek. A rendezvény 

fővédnöke Tarlós István, 

Budapest főpolgármestere volt. 



29


Köszönjük Szépvíz - örmény 

étel a káposztafesziválon 

Lovaskocsikon érkező, frissen vágott, ropogós, no 

meg tengernyi és hatalmas káposztafej. 

Ínycsiklandó illatok és több tucat izgatott csapat. 

A csöndes csíki település határa egy napra 

nyüzsgő forgataggá változott. Szépvízen október 

közepén rendezték meg a helyi 

„káposztaversenyt”. Azaz a főzőversenyt, amelyre 

benevezett a Fővárosi Örmény Önkormányzat 

csapata is. Név szerint: Magyarörmény 

Fuszulykák, amely négy fővel különleges színfoltja 

volt az eseménynek. A messziről érkezett csapat a 

verseny első helyezettjének egy üveg Ararat 

konyakot is felajánlott, melyet a település 

polgármestere, Ferencz Tibor adott át a boldog 

győztesnek. Fűszeres perceket szereztünk 

Szépvíznek, azzal az erdélyi örmény receptúrával, 

ami megtestesülve rotyogott bográcsunkban. 

Nevezetesen, paradicsomos lucskos káposzta 

báránnyal, egy jó csipet ánizzsal, no meg egy 

bohém női csapattal – utóbbi persze nem a 

bográcsban volt. Komolyra fordítva tehát, 

huncutul kezdtünk a verőfényes napnak és még 

vidámabban zártuk azt órák múlva. Erről nemcsak 

a szép székely program gondoskodott – és a ki 

tudja, hogyan oda kerülő finom szépvízi és 

újkígyósi pálinka -, hanem a szépvízi Magdika és 

Réka is, akik kisegítettek egy kis drapériával. 

Ugyanis pont a zsűrizés izgalma alatt álltunk, 

amikor rájöttünk: az asztaldísz, amit Budapestről 

cipeltünk, ugyan örmény, de igen kevéske. Persze 

már mindegy volt, de a Magyarörmény Fuszulykák 

nem tűrhették, hogy soványka asztaluk ásítozzon 

a többi gusztusos mellett. Így aztán egyik 

tagunkat, Ispánki Katit szekérre ültettük és 

elküldtük virágot szedni. Bevallhatom, a legszebb 

csokrot hozta vissza. Miután nem futva érkezett 

meg, remélem a településen senkinek sem támadt 

hiányérzete azóta sem. Főképp, hogy el is 

mondom. Mert mennénk jövőre is izgalmas 

keleties ízzel, ami ugyan idén nem lett az első, de 

ez nem jelenti azt, hogy riválisaink karba tett 

kézzel főzhetnének majd le. Nem ám! Főként, hogy 

most már belekóstoltunk a versenybe és a finom 

szépvízi káposztába. 

A MAGYAR KORMÁNY 2 MILLIÓ 

EURÓ TÁMOGATÁST ADOTT 

Orbán Viktor miniszterelnök az Országházban 

fogadta és Magyarország támogatásáról 

biztosította a legnagyobb lélekszámú szíriai 

protestáns gyülekezetek vezetőit, Joseph 

Kassabot, a Szíria és Libanon Nemzeti Református 

Zsinat főtitkárát és Haroutune Selimiant, a Szíriai 

Örmény Református Gyülekezetek Szövetségének 

elnökét.A megbeszélésen részt vett Azbej Tristan 

is, a Miniszterelnökség üldözött keresztények 

megsegítéséért felelős államtitkár, valamint 

Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református 

Egyház Dunamelléki egyházkerületének püspöke. 

A találkozón a vendégek tájékoztatást adtak a 

szíriai protestáns egyházak helyzetéről és arról, 

hogy milyen eszközökkel lehetséges támogatni az 

ott élő keresztény közösségek megmaradását. 




Haladó szellemű, szabad 

egyéniséget láttat az 

óbudai Czetz János-szobor 


Czetz János honvédtábornoknak, illetve az 1848- 

49-es forradalom és szabadságharcnak állít 

emléket Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata a 

megújuló Lékai bíboros téren. A magyar kormány 

által támogatott új emlékparkban október elején 

leplezik le Kossuth legfiatalabb tábornokának 

szobrát, amelynek megalkotására az önkormányzat 

nemzetközi szoborpályázatot hirdetett. A győztes 

Vivianne Duchini argentin szobrászművész 

Szentendrén készítette el alkotását: ennek 

kapcsán kérdeztük a művészt. 

Czetz János pályaíve az erdélyi Gidófalvától a 

szabadságharcon át Argentínáig vezet, ahol Juan 

Fernando Czetz néven a dél-amerikai ország 

hadseregének lett emblematikus 

figurája. Kiforrott művészként mit jelentett 

önnek Czetz János tábornokalakját megformálni? 

Nagyon nagy kihívást jelentett az első pillanatól. 

Sokat kutattam Czetz János személye és a két 

országban betöltött szerepe után annak érdekében, 

hogy egy saját, belső képet alakítsak ki magamnak a 

nemzeti hősről. 

Milyen technikával készül a szobor, van-e 

valamilyen különlegessége? 

A szobor egy vágtató lovon ülő, zászlót tartó alakot 

ábrázol. Különlegessége az, hogy szakítottam a 

megszokott ábrázolásmóddal: úgy akartam ábrázolni 

Czetz Jánost, mint a görög hős archetípusát - ruha 

és nyereg nélkül. Nem akartam egyik nemzetet sem 

kiemelni, így még a zászló felségjelzést is elhagytam. 

Egy örök érvényű, haladó szellemű, szabad 

egyéniséget formáztam meg. 

Czetz János pályaíve az erdélyi Gidófalvától a 

szabadságharcon át Argentínáig vezet, ahol Juan 

Fernando Czetz néven a dél-amerikai ország 

hadseregének lett emblematikus 

figurája. Kiforrott művészként mit jelentett 

önnek Czetz János tábornokalakját megformálni? 

Nagyon érdekel Czetz János teherbíró képessége, 

nagysága, intelligenciája és hazái iránti 

szolgálatkészsége. Nagyon megragadott a 

személyisége, ezért döntöttem úgy, hogy 

jelentkezem a pályázatra. Az is vonzó volt, hogy 

Magyarországon dolgozhatok majd a művön. 

Ön szerint manapság is örökérvényűek a köztéri 

szobrok? Figyelnek rájuk az emberek? 

Hiszem, hogy a köztéri szobrok rendkívül fontos 

szerepet töltenek be a városokban, ezeken keresztül 

megismerhetők a kortárs művészek és alkotásaik - 

legyenek azok figuratív vagy absztrakt alkotások. A 

városok magasztosabbá válnak általuk és szépséget, 

életet kölcsönöznek a tereknek. A rohanó 

hétköznapokban pedig életet adó oázisok annak, aki 

képes megállni egy percre és gyönyörködni bennük. 

Járt már korábban Magyarországon? 

Első alkalommal járok az önök hazájában. Sok 

barátot szereztem, akik elvittek magukkal, hogy az 

országot a lehető legtöbb oldaláról 

megismerhessem. Az itt munkával eltöltött, 

kihívásokkal teli hosszú idő alatt 

megtapasztalhattam, milyen vendégszeretők a 

magyar emberek. 



31

NEMZETISÉGPOLITIKA 

Reményteljes 

hazai gyakorlat 

K É S Z Í T E T T E : S Z É K E L Y A N D R Á S B E R T A L A N 

A magyar kisebbségpolitika elvi alapvetése, amelyet a gyakorlatban is szem előtt igyekszik tartani a 

rendszerváltozás óta, hogy mind a nemzetpolitika, mind a hazai nemzetiségeket érintő nemzetiségpolitika 

önértékkel bír. A nemzetiségek jogairól szóló 1993., majd a 2011. évi törvények előkészítése során 

kinyilvánított szándéka szerint olyan jogszabály megalkotására törekedett, amely a korabeli Európában 

egyedülálló önkormányzatiságot biztosít lényegesen több kisebbségi közösség számára, mint amennyit a 

pártállamban nevesítettek. A háromszintű (helyi, területi és országos) önigazgatás, valamint az 

oktatási/kulturális autonómia kinyilvánítása, intézményrendszerének a folyamatos fejlődése olyan 

hivatkozási alap a több millió határon túli magyart érintő nemzetpolitikában, amelynek a lehetőségével nem 

kellő intenzitással éltek az egymást követő magyar kormányok. 

Amíg a szomszédos országok magyar közösségeinek lélekszáma aggasztóan csökken, a nemzetiségbarát 

intézkedések, a megnövekedett szabadságérzet okán, Magyarországon az utolsó négy népszámlálás több 

nemzeti és etnikai kisebbség (2011-től egységes terminológiával: nemzetiség) tekintetében növekedést 

regisztrált a különböző mutatók (nemzetiség, anyanyelv, beszélt nyelv, kulturális kötődés) mentén. A 

legutolsó, 2011. évi népszámlálás nemzetiségi eredményei a tíz évvel azelőttihez viszonyítva a kontinensen 

egyedülálló, másfélszeres növekedést mutattak ki a törvényben nevesített tizenhárom közösség egészét 

tekintve. 

Magyarországon 2011-ben új Alaptörvényt fogadott el az Országgyűlés. Már abban is szó esik a 

nemzetiségek nyelvének védelméről, kinyilvánítja, hogy „a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai 

közösség részei és államalkotó tényezők”. A nemzetiségek jogairól szóló új, 2011. évi CLXXIX. törvény 

tovább szélesíti az előző nemzetiségi törvény hatályba lépése (1993) óta meglévő nyelvhasználati jogokat. 

Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény egy új jogintézményt vezetett be a nemzetiségek 

országgyűlési képviseletének biztosítása érdekében. A parlamenti munka ezen új résztvevője a nemzetiségi 

szószóló (a továbbiakban: szószóló), aki abban az esetben képviseli nemzetiségét az Országgyűlésben, ha 

annak listája nem nyer mandátumot az országgyűlési képviselők választásán. A 2014. évi országgyűlési 

választásokkal egyidejűleg, lehetőség nyílott arra, hogy nemzetiségi képviselők és/vagy szószólók is 

kerüljenek az országgyűlésbe. A szószóló-állítás lehetőségével mindannyian éltek. A 2018. évi országgyűlési 

választások nyomán megalakult Magyarországi Nemzetiségek Bizottság összetétele a négy évvel korábbihoz 

képest több ponton változott, az örményeket a közelmúltban mentelmi jogától felfüggesztett dr. Serkisian 

Sevan Simon képviseli. A bizottság elnöke a nem szószólóként, hanem „rendes” német nemzetiségi 

képviselőként a Parlamentbe bejutott Ritter Imre lett. 

A Magyarország központi költségvetéséről szóló törvény részletes vitája során a Magyarországi 

Nemzetiségek Bizottsága évről-évre módosító javaslattal él, amelynek eredményeképp jelentősen nőtt a 

nemzetiségek országos önkormányzataira és azok intézményeire fordítandó állami hozzájárulás mértéke. 




Hasonlóképp a települési és területi nemzetiségi 

önkormányzatok támogatása is folyamatosan 

emelkedik. 2014-hez képest a növekményt az alábbi 

táblázat szemlélteti. 

Az országos nemzetiségi önkormányzatok által 

fenntartott intézmények támogatásának növekedése az 

adott időszakban még nagyobb mértékű: 138,36 és 

524,29% közötti volt. Megítélésem szerint a két- és 

többoldalú nemzetközi tudományos és kulturális 

fórumokon nagyobb intenzitással cáfolni kellene azt az 

állítást, amelyet a Trianont előkészítő antant- és 

kisantant politikusok, később pedig a marxista 

történetírás széles körben igyekezett sulykolni, 

miszerint a történelmi Magyarország a „népek börtöne” 

volt. 

Megítélésem szerint a két- és többoldalú nemzetközi tudományos és kulturális fórumokon nagyobb 

intenzitással cáfolni kellene azt az állítást, amelyet a Trianont előkészítő antant- és kisantant politikusok, 

később pedig a marxista történetírás széles körben igyekezett sulykolni, miszerint a történelmi 

Magyarország a „népek börtöne” volt. 

A kisebbségek a valóságban változatos területi, vallási, oktatási és kulturális autonómiaformákkal 

rendelkeztek évszázadokig, amelyek az identitásuk megőrzését biztosították. Nemzetiségi képviselők, sőt 

pártok delegáltjai is helyet foglaltak a magyar Országgyűlésben és a megyei képviselő testületekben, szép 

számmal vettek részt nemzetiségi tisztviselők az állami és megyei közigazgatásban – a magyarörménység 

erre különösen pozitív példával szolgálhat. A nemzetiségek anyanyelvhasználata számos esetben a 

közügyek szóbeli és írásbeli vitelében megvalósult, hungarusként jelentős arányban képviseltették a 

közösségeiket a magyarországi tudomány, kultúra, oktatás, főpapság stb. köreiben. A gazdasági és 

társadalmi életben, a szabadságküzdelmeinkben nagy többségükben a magyarság oldalán vettek részt. A 

különböző népek együttélése, interetnikus viszonyai többnyire harmonikusak voltak. A nemzetállami 

felfogás a reformkorban semmiben sem volt többségközpontúbb, mint másutt a korabeli Európában, sőt a 

gyakorlat sok esetben toleránsabbnak mutatkozott. (Nem túl eredményes) magyarosításról döntően csupán 

az első világháborút megelőző negyedszázadban beszélhetünk. Az önkéntes asszimiláció pedig sokkal 

inkább a dualista kor fellendülő gazdaságával, a zsidóság emancipációjával függött össze. A kisebbségek 

számbeli növekedése, politikai megerősödése olyakkora volt, hogy az – külső megtámogatással – az 

elszakadáshoz is el tudott vezetni. 

Nemzetstratégiai országimázs-formálásunkban ezt az évszázadokig fennállt állapotot és folyamatot kellene 

összevetni az utódállamoknak a békediktátumban aláírt és be nem tartott kisebbségvédelmi 

kötelezettségeivel és erőszakos asszimilációs törekvéseivel, s a már említett külhoni magyar 

népességfogyással. Jómagam – ahogy tudományos, kormányzati és civil minőségemben évtizedek óta eddig 

is –, amennyiben a magyarörmény közösség megtisztel a bizalmával, nemzetiségi képviselőként a jövőben is 

a fent ismertetett valóságot szeretném nyomatékosítani minden lehetséges fórumon, törekedve a 2010-től 

töretlenül jó nemzetiségpolitika eredményeinek a megőrzésére, továbbfejlesztésére. 



33


Issekutz Sarolta: 

"Legalább az alapelvekben 

egységes közösségként kéne 

újraépítenie magát a sokszínű 

magyarországi örménységnek" 

Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek 

Kulturális Egyesület alapító elnöke úgy fogalmaz: a 

kultúra és a hagyomány a legfontosabb. A legutóbbi 

népszámláláson 3571 fő vallotta magát örménynek, 

de valójában tizenöt-húszezerre tehető azoknak a 

száma, akik valamilyen módon kötődnek az örmény 

kultúrához. Sajnos nem tudunk mindenkit elérni, 

sokat segítene a helyzeten, ha az Országos Örmény 

Önkormányzaton belül béke lenne, és megszületne 

egy „örmény minimum”, hiszen nem versengeni 

akarunk a keleti örményekkel, nem akarunk legyőzni 

senkit. Ennek érdekében fogalmaztuk meg a Közös 

örmény célok nyilatkozatát, mely egyebek mellett 

rögzíti, hogy a magyarországi örmény nemzetiség 

többrétegű, többszínű és többnyelvű, minden 

közösségnek joga van a saját elképzelései szerint 

megélni örménységét, és ezek a közösségek 

egyenrangúak - mondja Issekutz Sarolta, aki azt 

javasolja, hogy a közelgő örmény önkormányzati 

választáson a szavazók azokat támogassák, akik 

elfogadják ezt a közös minimumot. 

Ráadásul a Fővárosi Törvényszék választás rendje 

elleni bűntett miatt indítványozta az Országos 

Örmény Önkormányzat elnöke, egyben parlamenti 

nemzetiségi szószóló, Serkisian Szeván Simon 

mentelmi jogának felfüggesztését, amit az 

Országgyűlés július közepén egyhangúlag meg is 

szavazott. Ismertette: A vád szerint dr. Serkisian 

Szeván Simon és társai (az előterjesztésben nincsen 

megjelölve név szerint feltüntetve, hogy a koalíciós 

partnereiről van e szó: mint ismeretes, az Arménia 

Népe Kulturális Egyesület, a KILIKIA Kulturális 

Egyesület és az Örmény Ifjúsági Egyesület indult 

együtt). A 2014-es nemzetiségi önkormányzati 

választás előtt különböző előnyöket kínáltak fel egy 

fővárosi hajléktalanszállón azért, hogy az ott 

tartózkodók örményként regisztráljanak a 

névjegyzékbe, írják alá az ajánlóíveket, illetve 

útmutatás szerint szavazzanak. Az ügyészségi 

váddal kapcsolatban a mentelmi bizottság előtt a 

szószóló azt mondta: „ő csupán tanúja volt az ügy 

tárgyát képező cselekménynek, és nem elkövetője. 

Az elnökasszonytól megtudtuk: A 20. század elején 

az örmény genocídium elől menekültek és a század 

második felében érkezettek is letelepedtek 

Magyarországon. Ők és leszármazottaik beszélik 

leginkább a nyelvet a magyarországi örmények 

közül, ugyanakkor a viszony korántsem felhőtlen a 

„régiek” és az „újak”, a magyarörmények és a keleti 

örmények között. Ennek a kulturális eltéréseken túl 

a „keletiek” által dominált Országos Örmény 

Önkormányzat átláthatatlan pénzkezelése is oka. 

Issekutz Sarolta szerint e zavaros helyzetből kellene 

legalább az alapelvekben egységes közösségként 

újraépítenie magát a sokszínű magyarországi 

örménységnek. Intézményekre, oktatásra lenne 

szükség. Abban bízik, hogy az utóbbi időszak 

fejleményei, valamint a közös célok nyilatkozata a 

„keleti” tábort is ráébreszti a békés egymás mellett 

élés és egymás tiszteletének fontosságára. Ha így 

lesz, új időszámítás kezdődhet a közösség életében. 

Forrás: Magyar Krónika 



KERÜLETI HÍREK 

KERÜLETI BESZÁMOLÓK 

A következőkben a kerületi elnökök számolnak be az elmúlt évek 

főbb irányvonalairól, munkásságukról, valamint felelevenítik a 

felejthetetlen közös pillanatokat is. Ezúton köszönjük Önöknek az 

aktív részvételüket programjainkon és támogatásukat, amely 

nélkül nehezebb lett volna a kerületek hatékony működése és 

magas színvonalú fennmaradása. 



35


Az I. Kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat beszámolója 

Elnök: Várady Mária 

A Budavári Örmény Nemzetiségi Önkormányzat jelszava azonos a Budavári Önkormányzat jelszavával: „ 

HAGYOMÁNY ÉS MEGÚJULÁS” Önkormányzatunk megalakulása óta „színházi profillal rendelkezik”. 

Bende Miklós színházigazgató, rendező neve jól csengett a színházi szakmában. Társulatában fellépett Básti 

Lajos, Váradi Hédi, Mensáros László, Szokolay Ottó, Blaskó Péter. Magas szakmai mércével mért Operett 

Gála műsoraiban gyönyörködhettünk a Fővárosi Örmény Klub rendezvényein. Bende Miklós rendező a 

kezdetektől évente több remek előadással örvendeztette meg közönségünket. A stafétabotot 2006-ban adta 

át Várady Mária színművésznőnek, aki a Bende Miklós Banántánc című önéletrajzi kötetének bemutatóján 

Molnár Gál Péter legendás színikritikus biztató felkérésére megfogadta, hogy tovább élteti a budavári 

örmények hagyományát. 

Az ANI- Budavári Örmény Színház 2007-ben nagy horderejű pódiumműsorral vett részt az ÖRMÉNY Kultúra 

Hete rendezvényén, a Fészek Művészklubban. Ékes csillagok a tiszta égen címmel ezer év örmény irodalmából 

válogatott versek és gyönyörű örmény zenék hangzottak el Várady Mária színművész , Gayane Jaghatspanyan 

zongoraművész és Kirkosa Péter hegedűművész tolmácsolásában. Műsorvezető Németh Miklós Attila író, 

újságíró, Rendezte Szőke István. Nemzetiségi Napi Színházi előadásainkat kiemelt közéleti személyiségek 

nyitották meg. 

Nelly Shahnazaryan Keresztút című monodrámája megismertette az örmény nép kiszolgáltatottságát, hitét és 

áldozatkészségét. Az élet ajándéka, hogy az örmény írónő, Nelly Shahnazaryan Budapesten nézte meg az 

előadást, mely katarzisra ad lehetőséget.Az örmények híres vidámsága, életigenlése gyógyír a történelmünk 

folyamán elszenvedett szörnyűségekre. Ezért az ANI- Budavári Örmény Színház minden évben vidám műsorral 

emlékezik meg nagy elődeinkről: Mály Gerő, Dajbukát Ilona, Agárdy Gábor, Jakabffy Dezső, Petelei István, 

Lászlóffy Aladár… Színes -szőttes tarsolyunkban tizenkét Vidám Örmény Est domborodik, mellette 

Pódiumműsorok, Genocídium emlékműsorok, Művészeti nemzetiségi találkozók, Szerzői estek. Ez kötelez. 

Elődeink kultúrateremtő és kultúratámogató hagyományát folytatnunk kell. Köszönöm a Nagyérdemű 

Közönségnek, hogy mindig kíváncsiak voltak előadásainkra és szeretettel várjuk Önöket a következőkre. 

Személyes kapcsolatunk a közönségünkkel sok örömöt jelent mindannyiunk számára. 




A II. Kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat beszámolója 

Elnök: dr. Issekutz Sarolta 

2014 októberében vette át a 6. ciklus örmény képviselői mandátumát a II. kerületben a 3 tagú örmény 

önkormányzat képviselői: dr. Issekutz Sarolta elnök, Zakariás Antal Dirán elnökhelyettes és Bacsó Zoltán 

képviselő. 

2015-ben a többi között klubrendezvénnyel, emléktábla-állítással, kiállítás-finanszírozással, XIX. 

Nerszész Bedrosz örmény katolikus pátriárka miséjének szervezésével indult az önkormányzat 

tevékenysége. 

2016-ban részt vettünk a csíkszépvizi örmény katolikus templom újraszentelésén, az I. Kárpát-medencei 

székely, csángó, magyarörmény művészeti fesztiválon Gyimesbükkön, és társrendezőként az ’56-os 

forradalom és szabadságharc 60. évfordulója megemlékezésén. Májusban képviseltettük magunkat a 

csíkszépvizi örmény katolikus templom újraszentelésén, a hagyományos örmény családi találkozón. Részt 

vettünk a szamosújvári Világosító szent Gergely napi örmény katolikus búcsún, valamint az 

erzsébetvárosi Nagyboldogasszony-napi búcsún. Megrendeztük kiállításunkat Magyarörmény kultúra 

könyvekbe zártan címmel. Képviseltük kerületünket az I. Kárpát-medencei székely, csángó, 

magyarörmény művészeti fesztiválon Gyimesbükkön, továbbá az erzsébetvárosi Nagyboldogasszonynapi-búcsún. 

2017-ben a Fővárosi Örmény Klub február 16-i rendezvényén a „20 éves ez EÖGYKE” film bejátszásaival 

elevenítettük fel a múltat, irodalommal és zenével fűszerezve. Megemlékeztünk a másfélmillió áldozatról 

az Örmény Genocídium 102. évfordulóján szentmisével és koszorúzással. A Fővárosi Örmény 

Önkormányzattal közösen megrendeztük a Farsangi bált. 24 megyei- és megyei jogú városi könyvtár 

számára könyv adományokat küldtünk az örmény kultúra terjesztése céljából. 

2018-ban a többi közt Megrendeztük a Fővárosi Örmény Klub március 15-i rendezvényét Talpra magyar! 

170 évvel ezelőtt zajlott le az 1848-49 forradalom és szabadságharc magyarörmény résztvevőkkel. 

Vetítettképes előadás, versek kerültek előadásra. A júniusi Fővárosi Örmény Klubban Erdélyi örmény és 

örmény kisfilmeket mutattunk be igen nagy sikerrel. 

2019-ben Az Örmény Önkormányzat úgy határozott, hogy a www.magyarormenytudastar.hu új és 

ingyenes online felületre új könyvek, tanulmányok, előadások, hírességek életrajzai, kiállítások 

feltöltéséhez szükséges digitális feldolgozásokhoz és feltöltéséhez forrást biztosít. Az Országos 

Széchényi Könyvtárban március 25-én megnyitott Egység és sokszínűség – Örmény Biblia és vallásos 

hagyomány c. nagyszabású kiállítás és a megnyitó költségeihez támogatást nyújtottunk. Részt vettünk a 

VII. Magyarok Országos Gyűlése műsorfolyam Ópusztaszeren rendezvénysorozaton, a Nemzeti Történeti 

Emlékparkban 



37


A VII. Kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat beszámolója 

Elnök: Gogescu László 

Budapest VII. kerület Erzsébetváros Örmény 

Nemzetiségi Önkormányzat elnökeként, több mint 

húsz év távlatában, képviselőtársaimmal, Halász 

Annával és Gogescu Mártával visszatekintünk az 

elmúlt évtizedekben elért eredményekre. Anyai 

ágon a Máramarosszigetről származó, örmény 

eredetű Jakobovits család egyenes ágú 

leszármazottja vagyok. Halász Anna a 

Gyergyószentmiklósi Capdebó családdal áll 

rokonságban. Gogesscu Márta az erdélyi Fejér 

család egyik leszármazottja.Mint erdélyi 

származású Örmény felmenőkkel rendelkező 

képviselők munkánkkal arra törekedtünk, hogy 

erdélyi-örmény identitásunkat tovább tudjuk 

ápolni, másokkal megismertetni.Kiállításokkal, 

színházi előadások támogatásával, kulturális 

előadásokkal, kulináris bemutatókkal, magyarörmény 

vonatkozású könyv reprint kiadásával 

igyekeztünk népszerűsíteni az örmény kultúrát. E 

sokszínű program hozta össze az újonnan itt 

felnőtt nemzedéket és csábított be programjainkra 

az örménység iránt érdeklödöket.Betekintést 

nyerhetek az erdélyi gyökerekkel rendelkező 

hagyományápoló életébe.Célunk továbbra is a 

fiatalság bevonása munkánkba, az idősebb 

generáció tudásának, emlékeinek továbbadása. 




A VIII. Kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat beszámolója 

"...és ami nem volt sikertörténet" 

Amíg a fővárosi testület a kulturális programok tekintetében termékeny volt, addig a Józsefvárosi 

Örmény Nemzetiségi Önkormányzat működésképtelensége szembeötlő. 2018 óta nem volt testületi ülés, 

noha a törvény minimum négyet előír. Az ARMÉNIA-KILIKIA-ÖIE jelölő szervezetek által indított elnök és 

helyettese alkalmatlanságát tükrözte, hogy időközönként a kerületi önkormányzat nem tudta utolérni 

őket, jelenleg körülbelül egy év óta sikertelen a hivatalos megkeresés. 

Budapest Főváros Kormányhivatala 2018 óta több alkalommal szólította fel őket, hogy tartsák be a 

törvény által előírt és alapvető működésre irányuló feladatokat. A 2018-as költségvetéssel nem számoltak 

el, így a józsefvárosi örmény nemzetiségi önkormányzat 2019-re már nem is kapott pénzt az államtól, 

önkormányzattól. A józsefvárosi örménység évek óta programok nélkül maradt. Az elnök helyettese a 

regnáló időszak alatt járt hivatalos úton Örményországban, de tartottak kulturális estet és Mikulás 

ünnepséget, illetve kiállítást a kerületben. Igénybe vett telefonszámla-térítést és bérletet. Ezáltal 

Józsefvárosban az örmény önkormányzat rossz hírnek örvend, a korábbi testületekkel ellentétben. 

Sajnos negatívumokról kell beszámolnunk más esetekben is. Utólag bebizonyosodott, hogy a 2014-es 

választásokon az ellenfél nem építeni akart, hanem szimplán hatalomhoz jutni. Mint tudjuk, ez több 

helyen megtörtént - Józsefvárosban is -, azonban azok az önkormányzatok többségében nem, vagy alig 

működnek. Például sem a józsefvárosi, sem az országos testület - a választók valószínűsített kárát okozva 

ezzel. A Fővárosi Örmény Önkormányzat testületébe 2014-ben bejutott három képviselőjükből csak egy 

vette át a megbízását, azonban nem adta le a törvény által előírt vagyonnyilatkozatát. 



39


A IX. Kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat beszámolója 

Elnök: Szenttamássy Katalin 

Nevem Szenttamássy Katalin, 1947. július 30-án 

születtem Budapesten. Nyugalmazott geodéta 

vagyok. Két gyermekem és két unokám van.Anyai 

dédanyám erdélyi örmény családból származik, 

danczkai Pattantyús Ábrahám Anna. 2006 óta 

vagyok örmény nemzetiségi képviselő az Erdélyi 

Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület 

delegálásával. 2007 óta elnöke vagyok a 

Ferencvárosi Örmény Nemzetiségi Önkormányzatnak. 

A Ferencvárosi Örmény Önkormányzat 

minden esztendőben támogatja anyagilag és 

személyes közreműködéssel azon célkitűzéseket, 

amely az örmény származásúaknak, magukat 

magyarörményeknek vallóknak kulturális 

identitásőrző programokat, találkozókat szervez, a 

magyarországi és erdélyi örmény irodalmi, 

történelmi, művészeti és tárgyi emlékek 

felkutatásához, gyűjtéséhez és állaguk 

megőrzéséhez segítséget nyújt. A többi között a 

Fővárosi Örmény Önkormányzat által meghirdetett 

Czetz pályázatot, a Velünk Élő Kultúrák: Örmények 

Országos Középiskolai Vetélkedőt, Lukács Béla 

erdélyi örmény származású kereskedelemügyi 

miniszter szobrának elkészítésé, és számtalan 

hagyományőrző kötet megjelenését, az Orlay utcai 

kereszteskő elkészítéséhez, és felállításához 

járultunk hozzá 




A XII. Kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat beszámolója 

Elnök: Hegedüs Annamária Borbála 

Rendezvények, kiállítások: 

Minden hónapban szervezünk érdekes programot. Hollósy Simon festőművészről emlékeztünk meg több 

alkalommal. Megismertük a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Képzőművészeti Egyetem 

könyvtárában lévő örmény ritkaságokat. Tagjaink és az érdeklődők szervezésünkben tekinthették meg a 

Málenkij robot tárlatot, az Országos Széchényi Könyvtár Kacsóh Pongrác kiállítását, valamint a nyári 

séták keretében a Kik vagyunk?, nemzetiségeket bemutató tárlatot. Fancsali János mutathatta be 

fotógyűjteményét a Hegyvidék Önkormányzat galériájában. Minden év jeles eseménye a gálaműsor: 

mások mellett Ötvös Csilla, Szalóczy Pál, Várady Mária, az Artashat Színház, Hegedűs Valér, Borosnyay 

Klára, Kabdebó János, Pál János közreműködésével. 

Kutatómunka: 

Elsőként a ma Esztergom területén lévő egykori 

Örmény nevű település történetét dolgoztuk fel, 

melyről előadást is tartottunk. A Szentföldre is 

kutatási céllal indultunk. Jelenlegi kutatási 

területünk a mai Lengyelországban és Ukrajnában 

elhelyezkedő Galícia. 

Maradandó emlékek állítása: 

Pál János örmény gyökerű festőművészt kértük fel, 

hogy készítsen elhunyt, örmény gyökerű híres 

személyekről tablót. A mű megtekinthető az Orlay 

utcai Örmény Katolikus Lelkészségen. 

Publikációk: 

Az örmény gyökerű híres embereket bemutató 

tablóhoz kis füzetet készítettünk, a tablón lévő 

személyek rövid életrajzával. Idén jelent meg Az 

Örmények a Szentföldön című kiadványunk. 

Kirándulások, utazások szervezése: 

Természetesen mindegyiknek volt örmény 

vonatkozása. A felkeresett városok, illetve 

országok: Esztergom, Bécs, Velence, Kiskunmajsa, 

Elemér, Örményország, Tarnaszentmária, 

Kiszombor, Dombegyház, Sajószentpéter, 

Szentföld. A velencei, örményországi és szentföldi 

utunkról előadás keretében beszámoltunk az 

érdeklődőknek. 

Támogatások: 

Támogatjuk az Erdélyi Örmény Gyökerek füzetek 

kiadását, az Orlay utcai Örmény Katolikus 

Lelkészséget, a Tarka nap rendezvényt, a 

kerületünkben működő Keresztszülők a Moldvai 

Csángómagyarokért Egyesületet különböző 

iskolaszerekkel, és két jótékonysági hangversenyt 

is szerveztünk részükre. 



41


A XIV. Kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat beszámolója 

Elnök: Zárug Katalin 

Történetünk 

1994-ben, a kisebbségi önkormányzatok megalakulásakor már létrejött Zuglóban Örmény Önkormányzat. 

A férjem, Zárug Béla és én is tagjai voltunk. Első utunk 1995 nyarán Erdélybe vezetett, hiszen ott van a 

mi, erdélyi-örmény gyökerűek „őshazája”. Több kerületi örmény önkormányzat létesített ekkor 

testvérvárosi kapcsolatot különféle örmények lakta településekkel. Mi Zuglóiak Csíkszépvíz és 

Csíkszereda városát választottuk. 1996 óta működik testvérvárosi kapcsolat közöttünk. 

Rendezvények 

Budapesten, az Erdélyi Örmény Gyökerek 

Kulturális Egyesülettel, a Rákóczi Szövetség Rákos 

Mezeje Helyi Szervezetével, valamint több kerület 

örmény önkormányzatával van együttműködési 

megállapodásunk a feladataink megvalósítására. 

Önkormányzatunknak vannak hagyományos 

rendezvényei: ezek közül a legnagyobb esemény a 

Világosító Szent Gergely tiszteletére tartott 

rendezvény. Ilyenkor mindig meghívunk olyan 

együtteseket, akik örmény kulturális örökségük 

kapcsán jönnek el hozzánk, így a Group Duduk, az 

Imperatrix Régizene Együttes, vagy Vikol Kálmán 

együttese. Általában Zsigmond Benedek 

armenológus mond történelmi visszatekintést, 

Várady Mária színművésznő pedig örmény 

prózából citál. 

Idei rendezvényeink között Horváth Zoltán 

György: Égi Édesanyánk könnyei címmel tartott 

vetítettképes előadást. Bartis Ildikó, erdélyi 

örmény származású színművésznő önálló estet 

mutatott be költők verseiből. A Fővárosi Örmény 

Klub rendezvényén Hegedüs Szabolcs, a Szent 

Margit Gimnázium énekkarával mutatkozott be. 

Március 15-e tiszteletére „A hazaszeretet 

történetei” címmel könyvbemutató estet 

szerveztünk. Dávid Krisztián Imre erdélyi örmény 

származású művész üvegfestményeit állítottuk ki. 

Telmányi Emil életpályáját és működését mutatta 

be Fancsali János zenetörténész. Május 18-án 

tartottuk hagyományos Világosító Szent Gergely 

rendezvényünket. 

Részt vettünk az Örmény helyek felkeresése 

címmel induló, Galíciába szervezett utazáson 

május végén. Júniusban részt vettünk a XXIII. 

Örmény Családok Találkozóján, Csíkszépvízen. 

Júliusban a legnagyobb örmény templombúcsúra, 

Szamosújvárra látogatunk. 

Zuglói szervezésben zajlik a Budapesti Örmény 

Katolikus Templomban minden hónap harmadik 

vasárnapján a szentmise utáni zene-agapé. Minden 

fellépő valamilyen szinten örmény kötődésű. 




A XV. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat beszámolója 

Elnök: Nuridsány Zoltánné Mimi 

Az önkormányzat elnöke rendezte elhunyt férje, az apai ágon örmény, anyai ágról székely származású 

festőművész, Nuridsány Zoltán "Gyűjteményes emlékkiállítását" Csíkszeredában a Mikó Várban. 

Jerevánban a Művészeti Egyesület Székházának kiállítótermében pedig idén immáron a IX. 

Gyergyószentmiklósi Örmény Művészeti Fesztivált, vagy az erdélyi, gyönyörű hangú Kirkósa Orsolya 

nemzetközi hírű operaénekes koncertjét, melyet a XV. kerületi ÖNÖ meghívására tartottak meg nagy 

sikerrel. Vagy Fancsali János barokk estjét Hollósy Kornéliatiszteletére tartott koncertet, a híres XV. 

kerületi Hubay Jenő Zeneiskolában. 

Említhetjük Yengibarján Dávid tangóharmonikaművész 

estjeit a XV. Csokonai Művelődési 

Központban. A gyönyörű hangú Avedikán Viktória 

örmény nép- ésklasszikusdal estjeit a XV. kerület 

Művelődési Házaiban. 

Az önkormányzatnak élő kapcsolata van a XV. 

kerület kulturális rendezvényeinek szervezőivel, a 

templomok vezetőivel. Bármikor kórusokkal, 

szólóestekkel, szakrális művek bemutatására 

vállalkoznak Nuridsány Mimi elnök felkéréseire. 

A gyergyói fotókiállítás és az örmény városokról 

szóló könyvek bemutatója 

A XV. kerületi Örmény Nemzetiségi 

Önkormányzatnak több mint egy évtizedes 

gyümölcsöző a kapcsolata Gyergyószentmiklóssal. 

Kiállítások, gyermeknyaraltatás, könyvbemutatók 

és a 3 napos nagy sikerű, immáron IX. 

Gyergyószentmiklósi Örmény Művészeti Fesztivál, 

melynek társszervezője Nuridsány Zoltánné, Mimi, 

a kerületi örmény önkormányzat elnöke. Az 

esemény a Kárpát-medence magyar 

örménységének híres rendezvénye lett. 

A Kiss Ernő bronzplakettjével díszített emléktáblát 

a XV. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat 

állította 2002. október 6-án a XV. kerületi Kiss 

Ernő utcában elsőként az aradi vértanúkról 

elnevezett utcák sorában. A bronzplakettet Nagy 

Előd festő- és éremművész készítette, 

ünnepélyesen felavatta: Dr. Katona Tamás (1932- 

2013) történész. 



43


A XVIII kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat beszámolója 

Elnök: Nazarjan Hamlet 

Állami elismerés Nazarjan Hamletnek: A Honvédelemért Kitüntető Cím II. fokozatát vehette át Nazarjan 

Hamlet, a XVIII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke május 25-én a Városházadíszteremben. 

A kitüntetést Holló József nyugalmazott altábornagy, volt honvédelmi miniszteri 

főtanácsadó, miniszteri biztos adta át. 

A magyar honvédelem napja alkalmából a 

minisztérium Nazarjan Hamletnek a honvédelem 

ügyében végzett tevékenységét, az örmény és a 

magyar kapcsolatok erősítéséért kifejtett munkáját 

ismerte el.A miniszteri biztos kiemelte, hogy az 

örmény és a magyar katonai hagyományok Buda 

1686-os visszafoglalásáig nyúlnak vissza, és 

töretlenül egybeforrtak, aminek az 1848–49-es 

forradalom és szabadságharc is bizonyítéka, nem 

beszélve arról, hogy az első világháborúban 

örmény hadosztálya is volt a magyar 

honvédségnek.Nazarjan Hamlet munkájának 

köszönhető, hogy már Budapesten és Jerevánban is 

van örmény és magyar katonai hősi emlékmű.A 

kitüntetett ennek kapcsán elmondta, hogy 

mindennek személyes indíttatása volt.– Azért 

jöttem 1966-ban Magyarországra, hogy 

megkeressem édesapám sírját. Sajnos ez nem 

sikerült, de annak örülök, hogy a XVIII. kerületben, 

talán a világon egyedülálló módon, van hol 

megemlékezni egy szál virággal az elesett örmény 

és magyar katonákról. 

Nazarjan Hamletet Ughy Attila polgármester is 

köszöntötte, aki ígéretet tett arra, hogy az 

önkormányzat megoldást keres arra, hogy a 

nemzetiségi önkormányzat elnökének örmény 

gyűjteménye méltó helyet kapjon a kerületben.A 

nyugállományú katonák szervezetei érdekében 

végzett tevékenysége elismeréséül a XVIII. kerületi 

Örmény Nemzetiségi Önkormányzat is kapott egy 

elismerő oklevelet. 

forrás: bp18.hu, P.A. 



KÖSZÖNET 

NURIDSÁNY ZOLTÁN 

festőművész - 1925 - 1974 

Egy részlet Laczkó Ibolya (1960 - 2016) művészettörténész 

írásából. Nuridsány Zoltán emléktábla avatásakor hangzott 

el, 1054. Alkotmány u.27. 2010. május 17. 

Nuridsány Zoltán érzékeny következetes művész volt. A 

klasszikus rend, a harmónia és aszépség teremtett egységet 

művészi világán belül, ahol megalkuvást nem ismert. Soha 

nemtartozott az agyondicsért, népszerűsített művészek 

közé. A három T művészetpolitikája idején"tűrt"-ként 

alkotott, de mindig létezett egy művészetet értő, kedvelő 

és gyűjtő réteg, akik ismerték,elismerték festészetét, amely 

vitathatatlanul mind színvonalában, mind szellemiségében 

európaiés ízig vérig a hazájához tartozó.... 

Mintegy három évtized adatott számára, hogy létrehozza 

életművét, és immár a visszatekintéstávlatából és az újra 

felfedezés csodálatával állíthatjuk, hogy maradandó, 

európai léptékű oeuv-remaradt az utókorra. 

Jelen kiadványunkkal szeretnénk megköszönni bizalmukat, hogy a 2014-es 

szavazáson minket válaszottak! Bízunk benne, hogy továbbra is folytathatjuk 

a megkezdett, közös munkát. 

AZ IDEI ÉVBEN LEKÖSZÖNŐ ELNÖKÖK ÉS KÉPVISELŐK: 


Gogescu László 

Kirkósa Péter 

Nuridsány Zoltánné Mimi 

Szűcs Enikő 

dr. Issekutz Sarolta 

Heim Pál 

Nazarján Hamlet 

Szenttamássy Katalin 

Zakariás Antal Dirán 

és még sokan mások. 

Zárugné Tancsin Katalin 

Béres L. Attila 

Lovas Katalin 

Hegedűs Annamária 

Várady Mária 



45

Örmény közösségi 

élményút 

K É S Z Í T E T T E : B É R E S L . A T T I L A 

Miért szervez a Budapest XII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat képviselőtestülete 

kirándulásokat? Az örmény közösségi tudat ápolása, és az örmény kulturális emlékek bemutatása 

elválaszthatatlan egymástól. Közösségünk igyekszik olyan úti célokat választani, ahol útitársainkat 

közelebb visszük a magyarországi és a határon túli örmény emlékekhez. Igyekszünk minél több örmény 

gyökerű tagunknak megadni a lehetőséget arra, hogy nagyobb csoportokban együtt lehessenek, 

megismerkedjenek, barátkozzanak, és az együtt töltött idő megmozgassa a közösséget éltető, értelmi és 

érzelmi világukat. 

A lélekben fiatal útitársainkkal, akik a nyugdíjas korukban is megőrizték mozgékonyságukat, Magyarország 

északi részének kevésbé ismert nevezetességeit látogattuk meg. Kellemesen telt az utazás az SBusz Public 

Transport kft. kényelmes autóbuszát biztosító Sipos Balázs, valamint Budai Sándor gépkocsivezető 

jóvoltából. Már az indulás is tele volt várakozással, a hazaérkezés pedig az új élményekkel, és a megosztás 

örömével. Hiszen, a célunk, hogy ha hazatérünk, továbbadjuk másoknak, ezáltal még több embert 

részesítsünk az élményeinkben. 

Útvonalunk első állomásán, a szendrői református templomban Benke Kinga lelkész néhány gondolatot 

mondott a XV. századi templom múltjáról, a református gyülekezetről. 




Szinpetriben, a Gutenberg nevét viselő magán 

múzeumban található a világ legnagyobb könyve. A 

nagykönyv hagyományos kézzel fűzött kódex kötési 

technikával készült, marhabőrrel bevont fatábláit 

fémveretek fogják össze, a könyv lapjai egyetlen, 

nem ragasztott papírból készültek. A 346 oldalas 

könyv méretei: 4,18x3,77 méter, 1420 kg. Varga Béla 

múzeum-alapító több éves munkájának eredményét 

2010-ben a Guinness World Records elismerte. 

Láthattuk a világon egyedülálló Gutenberg-kori 

nyomdamúzeumot, a működőképes sajtó (nyomda) 

gépet, a betűasztalt, a betűkészletet, a gótbetűs 

Bibliát. A merített-papírt készítő XV. századi 

rekonstruált hatkalapácsos papírmalmot a Jósvapatak 

vize hajtja meg. A Biblia és egyházi 

könyvkiállításon a minket idevonzó ószláv és görög 

nyelven írt XV. században nyomtatott örmény 

liturgikus könyv is felkeltette a figyelmünket, amely 

az eredeti Károly Biblia, XVI. századi héber 

imakönyv, a kölni dóm terveit dokumentáló 

rézmetszet mellett a gyűjtemény egyik 

legértékesebb darabja. 

Szögligeten a Holló Vendégházban elfogyasztott 

finom ebéd (sertéspörkölt-galuskával) után a 

buszban vészeltük át a heves nyári záport, de végül 

napsütésesben érkeztünk meg a Miskolctól 90 

kilométerre található Karcsára. A Bodrogköz egyik 

legrégebbi települése már a honfoglalás előtt lakott 

volt, legkorábban 1186-ban említik. Az ország 

kiemelkedő jelentőségű műemlékei közé tartozó 

Árpád-kori műemlék templomban Szabadka Béláné 

Marika által megismerhettük a helyhez fűződő 

regéket, mondákat is. Kitárult előttünk a „tündérek 

temploma”, amelyről Tompa Mihály is 

megemlékezett. 

Vándor! Bodrogközben megállj! 

A csendes Karcsa partinál: 

Hol vándor eszterágok 

Lámpás seregbe gyűlnek, 

És hablakó búvárok 

Örvény ölébe tűnnek. 

Hol a sirály habokra csap, 

Gyorsan, miként a gondolat 

Midőn halászni megy: 

Ott látsz álmélkodással, egy 

Veres márványból alkotott 

Ősrégi templomot… 

Kívülről és belülről is megcsodáltuk az 

örményországi középkori építőmesterek kezenyomát 

magánviselő hatkaréjos templomot, 

megismertük a vörös kőből és téglából épült 

templom és a XX. században épült harangláb 

történetét is. 

Útitársaim végig nagyon kíváncsiak voltak az 

induláskor beharangozott meglepetésre, amit a 

kerületi örmény elnök, Hegedüs Annamária iktatott 

be a borsodi kirándulásunk végére. Az I. 

világháborút lezáró trianoni békeszerződés 

aláírásának napját tíz éve nyilvánította az 

Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává. Az 

erről szóló törvény kimondja: „a több állam 

fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és 

közössége része az egységes magyar nemzetnek, 

amelynek államhatárok feletti összetartozása 

valóság, s egyúttal a magyarok személyes és 

közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. A 

99 évvel ezelőtti történelmi traumára emlékeztünk 

Tiszalúcon a Trianoni falnál, és a hazaszeretet és a 

magyarsághoz való kötődésünket az is jelentette, 

hogy a turul szobor előtt közösen elénekeltük a 

Szózatot. 

(A fotót Heim Pál készítette) 



47

OKTATÁS 

A kaukázusi 

oktatás tükrében 

K É S Z Í T E T T E : P A G O N Y I J U D I T 

Az örményországi ifjúság jövőképéről beszélgettünk Yerevánból és 

Artshakhból (Hegyi-Karabak) érkezett egyetemistákkal. A fiatal hallgatók 

Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyári egyetemén vettek 

részt, és a Fővárosi Örmény Önkormányzat vendégeiként érkeztek 

közösségünkbe. 

Mi örmények - eszes nép lévén - nagyon is tudjuk, hogy az oktatás minden 

fejlődő kultúra és civilizáció alaptézise és egyúttal jövőjének záloga. Ennek 

tudatában és a szeretet jegyében közösségünk nagy számban gyűlt össze, hogy 

figyelemmel kísérje az ősi földről érkezett fiatalok meglátásait az örmény 

mindennapokról. A kötetlen beszélgetés alkalmával szóba jött a megfelelő 

munkahelyek megteremtésének fontossága, a fiatalok egészséges életmódjának 

támogatása, illetve a megfelelő életszínvonal biztosítása. 

Kristine Baghdasaryan a Jereváni Állami Pedagógiai Egyetem történelem/jogi 

karának hallgatója az elmúlt években változott tanárképzést, illetve az 

idegennyelv oktatást emelte ki: „…a tanárok hatékonyságát fejlesztik az 

angoltanítás területén és azon dolgoznak, hogy a diákok könnyebben 

kommunikáljanak angolul. Ez a projekt több szinten folyik, falusi, városi 

iskolákban, középiskolákban és egyetemi szinten is. Többeknek a 

szervezőkészségét, illetve a jereváni közösségi életbe való beilleszkedését 

segíti elő; mindemellett több mint 6 ezer fiatalt tanítottak olyan különböző 

jártasságokra, mint szervezőkészség, időbeosztás, gyermekek jogai.” 

Heghine Paytyan szerint, mindennek a kulcsa a jó, a helyes és kielégítő 

oktatás, aminek egyeznie kell a fiatalok igényeivel. Úgy fogalmazott: „…az 

egészség nemcsak a testi egészségre vonatkozik, hanem arra, hogy a felnövekvő 

nemzedék az ország állampolgáraival egyetemben szellemileg, lelkileg, 

spirituálisan és kulturálisan is megfelelő életmódot tudjon folytatni…” Tamar 

Grigoryan az Arshakhi Állami Főiskoláról érkezett. Mint elmondta: „a nehéz 

politikai helyzet ellenére az ottani felsőoktatás nemhogy színvonalas, de sokkal 

inkább az, mint a legtöbb fejlődő országban.” 

Ismertetése szerint az öt egyetemi karnak is otthont adó oktatási intézményt 

1969-ben alapították, de akkor még a bakui főiskola egyik intézménye volt. 

1973-ban függetlenedett ettől, a 80-as évek második fele óta pedig komoly 

tudományos központként funkcionált. 1992-ben kapta meg hivatalosan az 

Arshakhi Állami Főiskola nevet. 



OKTATÁS 

Jelenleg 350, Örményországból és Oroszországból érkezett tanár tanít itt, és mintegy 4500 hallgatója van. 

Az egyetem nemzetközi tudományos és hallgatói konferenciáknak is helyet ad, sőt, különböző 

megemlékezéseket is szerveznek kiemelkedő tudósokról, illetve tematikus eseményeket, nyaranta pedig 

meghívják a nemzetközi hallgatókat is különböző tematikájú táboraikba: ez lehet katonai, sport, 

tudományos vagy szórakoztató. 

A nehézségekről szólva elmondta: „…az azeri konfliktus miatt ezeket a diákokat elzárják olyan 

lehetőségektől, amelyek más országok diákjainak megadattak: így nem vehetnek részt külföldi tudományos 

konferenciákon, nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak barátságokat, kapcsolatokat teremteni és új tudásra 

szert tenni külföldi egyetemeken. De, mint látható, én itt vagyok, és ez annak köszönhető, hogy az örmény 

felsőoktatási intézmények segítik a karabakhi felsőoktatási intézményeket – amelyek tagjai a nem elfogadott 

államok közösségének - hogy eljuthassanak konferenciákra, külföldi intézményekbe” – fogalmazott, 

hozzátéve: delegációjuk a múlt hónapban Dél-Oszétiában járt egy hallgatóknak szervezett konferencián. 

Kijelentette: a nehézségek ellenére igyekeznek felpezsdíteni a hallgatói és a tudományos életet, 

mindenféle rendezvény szervezésével. Végül Tamar megköszönte a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, 

saját egyetemének, valamint Esztergály Zsófiának, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elökének, hogy 

mesélhetett a karabahi diákok mindennapjairól. A rendezvény zárásaként Esztergály Zsófia Zita elmondta, 

hogy két éve járt hegyi Karabakhban (Artshakh). Az elnök úgy fogalmazott: „Lenyűgözött az a kontraszt, 

ami elénk tárult az addig ismeretlen kaukázusi tájon. A levegőben érezni lehetett az élni akarás szelét. 

Sushiban és Stephanakertben pezsgő kulturális élet és komplex oktatás működött, gyönyörű új épület 

ékesítette a központot és a szőnyeggyárban újra készültek a világhírre méltán érdemes kézi szövésű 

szőnyegek. Mindemellett látni lehetett még a lebombázott házakat, az üres templomokat és a kiégett 

autóroncsokat. Béke volt, de érezni lehetett a készültséget. Hogy bármikor, történhet bármi. A kontraszt 

ámulatba ejtő, ahogyan az emberek első, ránézésre zártabb életmódja is, amit a később megnyíló őszinte 

szívélyesség és életigenlés váltott fel. Artshakh lakosságának nincsen könnyű sorsa, de ennek túléléséhez a jó 

Istentől kapott segítségül olyan bölcsességet és egyéb képességet, amelyekkel jobb jelent és jövőt élhet meg.” Az 

elnökasszony megköszönte a diákoknak, hogy megosztották a helyi közöséggel gondolataikat és további 

sok erőt kívánt a távoli ország lakóinak a jövőhöz. 

Keller Linda és Kallatos Fotios az Össznemzetiségi Társulat művészei varázsoltak impulzív hangulatot 

a rendezvényen, ahol az örményországi fiatalok vastapssal kísérték végig az örmény szerelmi duetteket. 



49

OKTATÁS 

örmény tanulmányok mesterszak indul Budapesten 

Oktatási kuriózum 

Közép-Európában 

K É S Z Í T E T T E : G I M E S J Ú L I A 

Elfogadta a Magyar Akkreditációs Bizottság a Pázmány Péter 

Katolikus Egyetem (PPKE) létesítései kérelmét, az örmény 

tanulmányok mesterképzési szakra. Így Közép-Európában 

egyetlenként a társadalom- pedagógiai- vagy bölcsészettudományi 

alapképzés után, elvégezhető lesz már a mesterszak is. Kovács 

Bálint intézetvezetővel beszélgetett minderről Gimes Júlia. 

Hogyan került sor arra, hogy éppen ön alapíthatta meg 

az ország első és máig egyetlen armenológia tanszékét? 

Bár Magyarországon a 19. századra nyúlnak vissza az armenológia 

hagyományai - a 20. századi képviselői voltak Patrubány Lukács, 

Schütz Ödön, napjainkban pedig Nagy Kornél akiknek munkássága 

fémjelzi is mindezt-, de örmény tanszék 2016-ig mégsem létezett. 

Annak ellenére nem, hogy a hazánkban élő tizenhárom nemzetiség 

közül az összes többit „képviselte” tanszék vagy intézet. A legrégebbi 

keresztény népről van szó, adekvát tehát, hogy egyetemünk 

felvállalta a tanszék létrehozását. Amikor megtudtam, hogy a tanszék 

megalakul és én leszek a tanszékvezető, a magyar felsőoktatási 

törvénynek megfelelő, azaz örmény nyelvet ismerő, tudományos 

fokozattal rendelkező munkatársakat kellett keresnem. Sikerült 

megnyernem két kiváló szakembert: a jeruzsálemi örmény 

származású Elke Hartmannt, és a libanoni származású Vahé 

Tachjiant. Vendégelőadóink is vannak, Örményországból és amerikai 

egyetemekről. Ősztől pedig Budapestre költözik Los Angelesből egy 

kolléga, akivel – mint főállású kollégával - az Armenológiai Intézetet 

igyekszünk még nemzetközibb szintre emelni. 

Kovács Bálint armenológus 2016-ban a Pázmány Péter Katolikus 

Egyetemen megalapította és azóta vezeti az ország egyetlen 

Örmény tanulmányok tanszékét, 2018-tól intézetét. A Lipcsei 

Egyetemhez kötődő, Közép- és Kelet-Európával foglalkozó Leibniz 

Intézetnek is tudományos munkatársa. Egyetemista kora óta 

szenvedélyesen kutatja az örmények történetét, kultúráját. 



OKTATÁS 

Ezek szerint ezen a tanszéken különböző 

kultúrákat képviselő emberek is jól 

tudnak együtt dolgozni. És a képzés 

nyilván nem magyarul folyik… 

2018 végéig a Történettudományi Intézet 

Armenológiai és Délkelet-európai Történeti 

Tanszékeként biztosítottuk a történelem 

mesterszakon belül az örmény tanulmányok 

specializációt. Önálló intézetként most pedig a 

célunk, hogy Magyarországon létrehozzuk az első 

örmény tanulmányok mesterképzést. Jó hír, hogy 

néhány hete a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) 

elfogadta a PPKE létesítési kérelmét. Így a 

társadalom- pedagógiai- vagy bölcsészettudományi 

alapképzés után lehet majd ezt a mesterszakot 

elvégezni. A jelenlegi specializációs képzés angolul 

folyik, hallgatóink a PPKE magyar hallgatóiból és 

külföldi hallgatóiból állnak. Munkánkat az Európai 

Unió egyik legnagyobb alapítványa, a lisszaboni 

székhelyű Gulbenkian Alapítvány segíti azzal, hogy 

évente öt hallgatónk számára biztosít ösztöndíjat 10 

hónapra. Emellett 2016 óta endszeresen tanulnak 

magyar hallgatóink is Jerevánban, a jelenlegi 

szemeszterben például öten. Ők nemcsak egyetemi 

órákon vesznek részt, de nyelvtanulás (orosz vagy 

örmény nyelv) és önálló kutatómunka is szerepel 

kinti feladataik között. 

Hallgatóik mit tudnak kezdeni ezzel a 

specializációval, illetve majd a 

mesterképzés során megszerzett 

diplomájukkal? 

Fontos hangsúlyozni, hogy az angol nyelvű 

képzéssel nem csak a magyarországi elhelyezkedés, 

sokkal inkább a nemzetközi lehetőségek felé való 

nyitás a cél. A nemzetközi tudományos trendekbe 

való bekapcsolódás és az örmény tanulmányok 

tudományos szinten való művelése szintén egy 

opció, reméljük sokan kihasználják majd. 

Magyarország számos közgyűjteményében vannak 

örmény nyelvű anyagok, és a magyarországi örmény 

nemzetiségnek is vannak egyesületei, intézményei, 

szakembereket mindezidáig pedig Magyarországon 

nem képeztek. Egy sajátos területről van szó és 

mind a Kaukázus poszt-szovjet világa, mind az 

örmény diaszpórák világa nemzetközi érdeklődésre 

tart számot. 

Intézetvezetőként feladatának tekinti-e az 

örmény kultúra vagy történelem itthoni 

népszerűsítését, megismertetését? 

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 

Országos Széchényi Könyvtár segítségével eddig 

három nemzetközi örmény kiállítást szerveztünk. 

2013-as tárlatunk az erdélyi örményekről szólt 

Távol az Araráttól címmel, a 2015-ös az Örmény 

Népirtásról, az idei pedig az örmény nyelvű Bibliáról 

és az örmény vallásos társadalomról. Míg az első a 

Budapesti Történeti Múzeummal közös kiállítás volt, 

a másodikért és a harmadikért Tüske László OSZK 

főigazgató úrnak tartozunk köszönettel.Azonkívül a 

L’Harmattan kiadónál Studia Armenologica 

Hungarica címmel útjára indult az Armenológiai 

Intézet tudományos könyvsorozata. Az első két 

kötet idén már meg is jelent. Az emlékezet száz éve 

című könyvet egykori tanárommal, Botos Mátéval 

szerkesztettük, Vahe Tachjian kollégám munkájának 

címe pedig „Oszmán örmények”. Megemlítem még, 

hogy van egy előadássorozatunk Narekatsi Lectures 

címmel. A katolikus egyházban is egyházdoktorrá 

avatott örmény Grigor Narekaci-ról elnevezett 

fórum keretében eddig oxfordi, amerikai, libanoni, 

örményországi, németországi professzorok 

tartottak előadást. Az előadássorozat nem szűk 

perspektívájú ismeretek átadását szeretné lehetővé 

tenni, sokkal inkább bölcsészkarunk nemzetközi 

tekintélyének növeléséhez szeretne hozzájárulni. 



51

KÉSZÍTETTE: MINIER OTTÓ 

BARANGOLÁS 

ANIBAN 

JÁRTAM 

Apai nagyanyám Zakariás Lenke Csíkszépvíz egyik jelentős 

családjából származott. A családi összejöveteleken sokszor 

emlegették az Ani birodalmat, ahonnan őseink származtak. 

Sok viszontagság, veszély, megaláztatás és bizonytalanság 

után telepedtek le Nagy Magyarországban - Erdélyben. 

Nekik már nem volt lehetőségük visszalátogatni a gyökereik 

szent földjére. Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer 

eljussak az örmény keresztény földre. 2018-ban szerveztem 

egy kirándulást Örményországba, amelyen a 

Székelyudvarhelyi Magyar Örmény Kulturális 

Egyesületünkből heten vettünk részt, de már tervezgettem 

a következő utunkat, az URARTU vidék bejárására. 

Megalakult a csapat, Szász Tibor András örmény 

barátommal és fiával, ifj. Szász Tiborral 2019. május 12-én a 

Liszt Ferenc repülőtérről, Isztambul- Erzurum átszállással, 

nekivágtunk felkeresni az őshazát, ahol ma is tabu 

örménynek vagy kereszténynek lenni. 



BARANGOLÁS 

Erzurumban béreltünk autót és elindultunk Msho Surp 

Karapet Vank „Musi Szent János Kolostorát” megkeresni. A 

múltban az örmény zarándokok nagy része itt gyűlt össze 

és indult Aniba. 1915-ben teljesen kiürítették a kolostort és 

a települést, elűzték az örményeket. Ez még nem volt elég, 

nagyon zavarta a török hatóságot a keresztény vonatkozású 

kolostor, ezért 1960-ban felrobbantották. A megmaradt 

kövek ma is láthatók a környező kurd épületekben. Teljesen 

letaroltak mindent, ami örmény vonatkozású. Kurd 

településsé alakult át az egykori kolostor szent helye. 

Ennek központjában érdeklődni szerettünk volna a 

kolostorról, de kemény arcú férfiak úgy méregettek, hogy 

jobbnak láttunk nem kiszállni az autóból. 

VAN - az ókori URARTU királyság fővárosa volt. Este a Van 

tó partján szálltunk meg, csodálatos azúrkék színe 

megbabonázott, elvarázsolt, ugyanúgy a háttérben hóval 

borított hegyek. Gyönyörű volt a naplemente itt a 

tengerszem mellett. A tó körül valamikor több száz 

keresztény templom állt. 

Reggel kihajóztunk Aghtamar szigetére, ahol a Szent 

Kereszt temploma látható, aránylag jó állapotban. A 

szigeten a természet adta nagy kőtömbökön mindenhol 

keresztvésetek láthatók, néhány illusztrációkkal is ellátva. 

A múltból a kereszténységre utaló jeleket 1920-ban 

lerombolták. Az USA - mint egyik feltétele a NATO-ba való 

felvételének - nyomást gyakorolt a török államra ezek 

restaurálására, ami 2005-2006 között részben megtörtént. 

Van városától 9 km-re délkeletre, az Erek hegyen kerestük 

a Varagavank, Yedi Kilise kolostort. Ez a múltban össze volt 

építve hét templommal (minden szentnek egy templom). 

Amit láttunk, egy rozoga kerítés, ennek szomszédságában 

szegénységre utaló házak és az alig észrevehető kolostor 

bejárata. Szinte romokban hever az ősi keresztény 

szenthely. Egy idős kurd nő nyitotta ki a leláncolt bejárati 

ajtót, hogy bejussunk a kolostorba. Itt fent az Erek hegyen, 

ahol valamikor nagy örmény közösség volt, most kurdok 

élnek , igénytelenek, szegények és látni rajtuk a török 

elnyomást, leigázást. A kolostor melletti utcában jereváni 

örményekkel találkoztunk. 



53

BARANGOLÁS 

A Van-i vár amely meredek sziklás hegy tetejére épült, a 

múltban nagyszerű örmény építménynek számított, szinte 

lehetetlennek tűnik az elfoglalása. Alapjain és falainak alsó 

részén még látható az örmény építészeti stílus és az 

örmény kőfaragás. A sziklába vésett lépcsők, lakások, 

komoly technikai tudásról tanúskodnak. 

Utunk Muradiye felé vezet. A hegy lábánál az örmények a 

régmúltban egy gátrendszerrel oldották meg a környék 

vízellátását. Az öntözőrendszer ma is működik és 

létfontosságú. Egy meredek út vezet fel a hegygerincre, 

ahol a 17. században épült Szent István Mártír 

kolostortemplomának romjai tárulnak elénk. Olyan rossz 

állapotban van, hogy életveszélyes bemenni. A 

kolostortemplom mellett több barlangszáj tátong, 

menhelynek használhatták, erre utal a sok-sok kőbe vésett 

kereszt. A rombolás nemcsak 1915 után, hanem az 1970-es 

években is folytatódott. A völgyben egy kurd férfi tanyáján 

parkoltunk, barátságosan fogadott, kezébe varázsoltunk 

egy székely zászlót. 

Doğubayazıt/Ağrı, az Ararát felé vettük az irányt, a törökszír 

határ mentén több katonai ellenőrzés után eljutottunk 

az Ararát déli lábához Topçatan helységbe, ahol újabb 

ellenőrzés következett, majd hátraarcot vezényeltek. 

Elkezdtük az Ararát hegy délnyugat, nyugat és északi 

részeit bejárni. Az északi részén már átlátni 

Örményországba. Este szállás Igdir városkában, a hotel 

ablakából ránk tündökölt a szent hegy. Légvonalban 70-80 

km távolságban az örmény főváros, Jereván látható. Az 

Ararátról csak annyit, hogy akár az ember arca, óránként 

változik, időnként látni lehet mindkét csúcsát, mosolyog, 

haragszik vagy szomorú. Nekünk a legszebb és egszentebb 

hegy a földön. 

8. Most már igyekszünk Ani felé, türelmetlenül várjuk, 

mikor érünk már oda. Kétsávos új autópálya mindenhol, 

ezek stratégiai utak, kimondottan a hadseregnek építették. 

De véget ér a jó út, lassan beérünk a településre, ami 

majdnem lakatlan és végre feltűnik Ani várfala. A bejárati 

pénztárnál géppisztolyos török katonától váltjuk a 

belépőjegyeket, Ani a törököknek nem olyan látványosság, 

mint Isztambul. 



BARANGOLÁS 

Ani, a régi főváros romjai, még álló épületei, templomai: Ani 

Katedrális, Citadella: a Város falai, Ashot temploma, Bagarat 

Arkaun temploma, Szent Apostolok temploma, Szent Ilyés 

temploma, Abughamrents-i Szt.Gergely templom, Honents 

Tigran-i Szt. Gergely templom, Grúzok temploma, 

Homokkőbe vájt falu, Gagik temploma Fényosztó 

Szt.Gergely tiszteletére, Minuchir mecsetje (az átalakított 

templom), a szüzek kápolnája Ani és a jelenlegi 

Örményország között egy völgy a természetes határ, de a 

török állam óvatosságból drótkerítést is emelt. A völgyben 

egy híd - amelynek közepe fel van robbantva - is jelzi, hogy 

valamikor a két rész egy ország volt. Barangolásunk során 

az ősi városban fotóztunk, imádkoztunk, könnyes szemmel 

és fájó szívvel. 



55

a középkori 

metropolisz:Ani 

K É S Z Í T E T T E : C H R I S T I N A M A R A N C I 

Anit leginkább az örmény Bagratida-dinasztia X-XI. században virágkorát élő fővárosaként ismerjük; 

azonban a település már a bronzkorban is létezett, a pre-historikus korban is lakott település volt és 

már az V. századtól kezdve említik a történetírásokban. 

A FOLYAMATOSAN LAKOTT TELEPÜLÉS 

Ani a VII. századtól a történelmi Örményország 

része, a Kamszarakan tartomány székhelye volt, 

majd a Bagratida-dinasztia uralkodása alatt 

többségében örmény lakosságú város maradt az 

elkövetkező századokig. Egészen addig, amíg 

különböző népek: szeldzsukok, kurdok, grúzok 

érkeztek a területre. Azt, hogy folyamatosan lakott 

település lehetett a századok során, elsősorban 

földrajzi fekvésének is köszönheti. Az Ani és az 

Akhura folyók torkolati háromszögében a 

kanyonszerű, mély folyóvölgyek természetes 

védelmi vonalat alkotnak, egyedüli sebezhető pontja 

északon volt, ahová a Bagratidák védőfalakat 

építettek, létrehozva így egy nagyon szilajan védett 

települést. Másik fontos természeti adottsága a 

városnak az azt körülvevő barlangrendszer. Ani 

kemény kőzetre épült város, melynek a belseje 

azonban elég puha, így könnyű volt kialakítani 

ezeket az építészetileg is komoly vájatokat. A 

hatalmas barlangrendszert egyébként teljesen nem 

ismerjük még, ez a jövőben feltárásra vár. 



TÖRTÉNELEM 

ANI FÉNYKORÁBAN HATALMAS VÁROS VOLT 

A X-XI. században, tehát mondjuk 1000 körül 100 ezer fős lakossága volt! Összehasonlításként: Londonnak 

abban az időben mindössze 5-10 ezres lakossága volt csak. A nagy népességszámmal együtt járt a 

kereskedelem élénksége. Ani fontos kereskedelmi csomópont volt a Bagratida-korszakban, a Kínát 

Bizánccal összekötő Selyemúton. A Bagratida-korszak után Anit különböző népek: bizánciak, szeldzsukok, 

kurdok, grúzok illetve ottománok foglalták el. Miközben kézről-kézre került a város, folyamatosan 

változott, azt azonban nem mondhatjuk, hogy ez az időszak folyamatos hanyatlás lett volna, voltak nagyon 

prosperáló periódusok is a város életében. Példa erre, hogy 1215-ben Tigran Honnentz gazdag 

kereskedőként templomot építtetett a város szélén Világosító Szent Gergely tiszteletére. A templom tele 

van freskókkal, ami nagyszerű példa arra a gazdagságra, ami egy egyszeri kereskedő birtokában lehetett. 

Érdekessége a templomnak, hogy a keleti falon lévő freskók selyem mintákat ábrázolnak: ez képet ad arról, 

hogy az embereknek milyen kapcsolatuk volt az egyes tárgyakkal, ez esetben a selyemmel. 

ANI HANYATLÁSA ÉS AZ UTÓKOR 

A XIV-XV. században erőteljes hanyatlás következett be a város életében olyannyira, hogy a pátriárka 

(egyházfő) Jerevánba költözött. A kereskedelem megszűnt, majd Anit végül elhagyták a lakói. A folyamatot 

egy 1319-es földrengés is generálta, amely után már nem építették újjá az egykori metropoliszt. A világon 

nagyon kevés Anihoz hasonló, elhagyott középkori városrom maradt fent. A településen sétálva 

elképzelhetjük, milyen lehetett a középkori városban élni. Akik jártak már itt, tudják, milyen csodálatos a 

fekvése. A Citadella magaslatáról gyönyörködhetünk a folyók, völgyek, a fennsík szépségében. A város tele 

van építészeti szépségekkel. Az „Ezeregytornyú” elnevezést nem véletlenül kapta, ami ugyan kicsit túlzás, 

de utal arra, milyen sok torony magasodhatott ott valaha. Leginkább a városfalon belül lévő épületeket 

ismerjük, de a városon kívül is található számos híd, kolostor és egyéb épület, ami feltárásra és legfőképpen 

állagmegőrzésre vár. 

ANI AZ ÖRMÉNY IDENTITÁS SZEMPONTJÁBÓL NAGYON FONTOS 

Először is, az örmény építészet legcsodálatosabb példái itt találhatók, másodszor pedig azért, mert nem 

Örményország területén található, hanem a mai Törökország észak-keleti csücskében, közvetlenül a mai 

török-örmény határ mellett. Aniból rálátni Örményországra és megfordítva is, ami nagyon fontos és 

ugyanakkor szívszorító szimbólum mind az Örményországban, mind pedig a diaszpórában élő örmények 

számára. Az épületek azt mutatják, hogy Ani központi szerepet töltött be a történelmi 

Örményországban. Az örmény kultúrában és történelemben járatlan turista számára a helyszínen található 

feliratok nem tükrözik Ani örmény mivoltát. Jó hír, hogy ez hamarosan változni fog. Ani nemcsak örmény 

város volt, hanem egy olyan világváros, ahol sokfajta nép találkozott, kereskedett, imádkozott és élt. Hat 

különféle nyelv emlékeit találjuk meg a településen. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Ani egy 

sokszínű, dinamikus város volt, aminek bizonyítékait reményeink szerint a régészek minél inkább fel fogják 

majd tárni. 



57

PARADIGMAVÁLTÁS AZ 

OSTÖRTÉNETBEN 

= 

É S Z Í T E T T E : L Á Z I N M I K L Ó S A N D R Á S 

K 

Aki érdeklődik a magyar őstörténet iránt, annak érdemes lesz odafigyelnie a közeljövő hazai tudományos 

folyamataira, mert a természettudományos módszerek robbanásszerű fejlődése, a kutatás szabadsága és a 

kormányzat minden eddiginél nagyobb anyagi ráfordítása alapjaiban fogja megrengetni az elmúlt fél 

évszázadban begyepesedett dogmákat – mondta a Magyar Hírlapnak M. Lezsák Gabriella régész, az MTA 

BTK Magyar Őstörténeti Témacsoportjának kutatója, aki a Kaukázus és a Kubán-vidék térségében az elmúlt 

években több alkalommal szervezett és vezetett régészeti kutatóutakat. 

Mi volt a célja az expedícióinak? 

A helyi múzeumok 9-10. századi leletanyagának 

tanulmányozása, a honfoglaló magyar jellegű leletek 

felgyűjtése, dokumentálása és a helyi régészekkel való 

kapcsolatfelvétel. A kutatóutak sikeresek voltak, a 

térségben dokumentált magyar jellegű leleteket azóta 

is folyamatosan közlik tudományos folyóiratok. 

„A kommunizmus idején bebetonozódott 

finnugor dogma miatt blokkolódott a téma, a 

finnugor alapokon álló, a pártállam által 

kijelölt vezető kutatók ellehetetlenítették ezt 

az irányvonalat” 



KUTATÁS 

Mégis, mi indít arra egy fiatal kutatót, aki 

ráadásul háromgyermekes édesanya, hogy 

régészeti expedíciókat vezessen egy olyan 

területre, amely az etnikai villongások miatt 

veszélyesnek számít? 

Az igazság keresése és a hiánypótlás. Az elmúlt 

években a magyar őstörténeti kutatásoknak újabb 

lendületet adott, hogy orosz régészek a Dél-Urál és az 

attól keletre eső nyugat-szibériai területeken 

honfoglaló magyar jellegű leleteket találtak. 

Megtörtént a leletek magyar részről való értékelése, 

aminek az eredménye röviden úgy foglalható össze, 

hogy a magyarságnak ebben a térségben lehetett az 

őshazája, és viszonylag gyorsan, egy 9. század eleji 

konfliktus miatt alig néhány évtized alatt innen 

költöztek be a Kárpát-medencébe. Amikor 

nyilvánvalóvá vált számomra a jelenlegi régészeti 

irányvonal egyoldalú szemléletmódja, akkor 

fogalmazódott meg bennem, hogy érdemes lenne 

végre a nemzeti krónikás hagyományok mentén is 

újraindítani a megszakadt kutatásokat. Ez pedig 

egyértelműen a Kaukázus térségébe és az ahhoz 

észak-nyugati irányban kapcsolódó Kubán-vidékre 

vezet. A Kaukázus térsége egyébként ma már 

korántsem olyan veszélyes terület: kutatótársaimmal, 

az erdélyi magyar régésszel, Gáll Erwinnel, Somfai 

Kara Dávid turkológussal és Avar Ákos orientalistával 

teljesen szabadon, biztonságban utaztunk. 

Mi lehet az oka annak, hogy a hazai 

régészszakma többsége csak az Urál vidékére 

fókuszál, és az attól délebbi területeket nem 

veszi figyelembe? 

A 19. század második felében az összehasonlító 

nyelvtudomány a finnugor nyelvcsaládba sorolta a 

magyar nyelvet, és az erre épülő történeti 

értékelésekben ettől kezdve egynek vették a nép 

történetét a nyelv történetével. A 19. század végére 

két fő irányvonal bontakozott ki a magyar őstörténeti 

kutatásokban: az egyik főként a nyelvészeti adatok 

alapján a Volga-Urál vidékén és Nyugat-Szibériában 

kereste a magyarság őshazáját, míg a másik jóval 

délebbi területeken, összhangban az Árpád-kori 

krónikák magyar eredethagyományával és az írott 

kútfők túlnyomó többségével. A finnugor dogmát 

követi az az irányvonal, ami kizárja a Kaukázus és a 

Kubán-vidék térségét a vizsgálódásokból. Ez a 

könnyebbik út, hiszen ha függetlenítjük magunkat a 

finnugor szemlélettől, akkor választ kell adnunk arra 

a kérdésre, miért van hasonlóság a magyar nyelv és az 

obi-ugor nyelvek között. Ez azonban egyáltalán nem 

feloldhatatlan kérdés, hiszen a magyarság nyelvének 

abban a korszakában, amit a nyelvészek ugor kornak 

neveznek, kapcsolatba kerülhetett egy kisszámú 

szibériai népességgel, a későbbi obi-ugorok elődeivel, 

akik átvették nyelvét és bizonyos fokig abban az 

archaikus állapotban őrizték meg. A nagyszámú 

magyarság nyelve viszont tovább alakult. Ezt az 

elképzelést támogatja az is, hogy a magyarság 

antropológiai arculata teljesen eltér az őslakos 

szibériai obi-ugorokétól. Egyébként már maga a 

finnugor elnevezés is megtévesztő, hiszen az ugor 

népnév alatt nem a történelemben valóban jelentős 

szerepet játszó ugor népeket, a magyarokat, 

bolgárokat, kutrigur, utrigur stb. népeket értik, 

hanem két kis lélekszámú, oroszul jugrának nevezett 

népet. 

A genetikai vizsgálatok is új eredményeket 

hoztak az őstörténeti kutatásokban. A szegedi 

egyetem kutatócsoportja szerint a honfoglaló 

magyarság génállománya a hun rokonságot 

bizonyítja. Egy másik kutatócsoport 

eredménye szerint viszont megvan a bizonyíték 

a finnugor eredetünkre, mivel azonosítottak 

egy olyan génállományt, ami a mai 

magyarokon és székelyeken kívül csak a 

legközelebbi nyelvrokonainknak tartott obiugorokban, 

a baskírokban és a volgai 

tatárokban van meg. 

A szegedi egyetem Genetikai Tanszékén a Török Tibor 

és Neparáczki Endre nevével fémjelzett kutatások 

valóban nagyon fontosak, hiszen egzakt módon 



59

KUTATÁS 

valószínűsítették a hun-magyar folytonosságot, 

vagyis azt, amit az Árpád-kori krónikák állítanak. 

Genetikailag is alátámasztották, hogy a hunok 

valószínűleg egy kevert ugor-ogur, azaz a bolgártörökökhöz 

közel álló népesség lehetett. Csak az 

évezredes ugor-ogur kulturális hatás okozhatta, hogy 

a finnségi népekkel nyelveink közeledtek egymáshoz. 

A genetikai kutatások fontos tanulsága, hogy a 

régészetnek nem az a feladata, hogy illusztrációként 

szolgáljon a nyelvtudomány téziseihez. Ami a másik 

kutatócsoport eredményeit illeti, fontosak ezek is, ám 

a ma élő emberekből vett mintákból levonható 

következtetések során óvatosan kell eljárni. Nem 

mellesleg ez a génállomány a mai kazahokban is 

megtalálható. Paradox, hogy amíg az MTA a finnugor 

rokonságról szóló vizsgálatok eredményeit 

propagálja, ráadásul egy százaléknyi genetikai 

arányra hivatkozva, addig a szegedi kutatók 

eredményeitől, amelyek a honfoglalók jóval magasabb 

arányú belső- és közép-ázsiai kapcsolataira mutattak 

rá, mereven elzárkóznak. 

A kétkedők itthon hogyan fogadták, hogy 

mégis vannak a kérdéses területeken 

honfoglaló magyar jellegű leletek? 

Tanulságos volt számomra, hogy azok, akik ezeket a 

területeket eddig negligálták, most hivatkozás nélkül 

használják publikációjukban azokat a leleteket, 

amelyeket mi mutattunk be a hazai kutatóknak. Tehát 

mivel már nem lehet a szőnyeg alá söpörni a tényeket, 

előre menekülnek, és megpróbálnak az élére állni 

ennek a kutatási iránynak is, vállalva akár etikátlan 

lépéseket. Ezeken azonban felül kell emelkedni, a 

lényeg, hogy ezek a leletek bekerüljenek a 

tudományos vérkeringésbe. 

Nyilván önök előtt is jártak már a térségben 

olyan kutatók, akik a magyarság nyomait 

keresték. 

Mivel az Árpád-kori krónikákban fennmaradt magyar 

eredethagyomány legősibb rétege a Meotiszhoz, 

vagyis a mai Azovi-tenger partvidékéhez, a Kubán- 

vidék és a Kaukázus térségéhez köthető, teljesen 

nyilvánvaló volt, hogy a középkor folyamán a keleten 

maradt magyarság felkutatása is ezeken a területeken 

kezdődött meg. A Csodaszarvas monda szerint a 

Meotisz és a Kubán-vidék volt a magyar etnogenezis 

színhelye és részben ide vonatkoztatható Kézai Simon 

krónikájának a Szkítia, a Transzkaukáziában, a 

Kaukázuson túl pedig a Terra Eviláth, vagyis az 

Eviláth földje megnevezés is. Terra Eviláth, ahol a 

magyar krónikák szerint Ménróth király és fiai, 

Hunor és Magor éltek, a Bibliában is szerepel, tehát 

valóban létező földrajzi terület volt a Kaukázus déli 

térségében. Bár Hunor és Magor Meotiszba költöztek, 

Kézai szerint Ménrót és a többi fia Perzsiában 

maradtak, és a Kézai-krónika születésének idejében, 

a 13. század utolsó harmadában is ott éltek. A 13. 

században IV. Béla magyar király megbízásából a 

domonkos rendi szerzetesek szintén a Kaukázus 

térségében keresték a keleten maradt magyarok 

nyomait, és ez az irányvonal később is meghatározó 

maradt, a nagyszabású, 19. század végi Zichyexpedíciókig 

bezáróan. A kommunizmus idején 

bebetonozódott finnugor dogma miatt blokkolódott a 

téma, a finnugor alapokon álló, a pártállam által 

kijelölt vezető kutatók ellehetetlenítették ennek az 

irányvonalnak a kutatását, gyakran kigúnyolva azokat, 

akik az általuk mesének titulált nemzeti krónikáink 

alapján közelítettek a témához. 

Milyen tapasztalatokkal érkeztek haza a 

kutatóutakról? 

Az elmúlt négy év alatt az összes észak-kaukázusi 

köztársaságba eljutottunk. Karacsáj-cserkesz, 

kabard-balkár, ingus, csecsen, észak-oszét, 

dagesztáni múzeumok 9-10. századi leleteit néztük át 

és nagyon sok párhuzamot találtunk a Kárpátmedencei 

leletanyaggal. Egyértelmű, hogy a Kaukázus 

északi előtere, a Kubán-vidék és az attól északibb, 

illetve észak-keletibb területek a 9-10. században egy 

kultúrkörhöz tartoztak. A legérdekesebb leleteket a 

Kubán-vidéken sikerült dokumentálnunk, tehát azon 

a területen, ahol a Csodaszarvas monda szerint a 



KUTATÁS 

magyarság etnogenezise bolgár és alán környezetben 

végbement. Tavalyi kutatóutunk során meglátogattuk 

a moszkvai Mardzsani Gyűjteményt is, ahol szintén 

impozáns honfoglaló magyar jellegű nemesfém 

leleteket, például aranyozott ezüstszerelékes 

szablyákat, palmettamintás aranyozott ezüst 

övdíszeket, ékszereket és nyeregvereteket őriznek a 

Kubán-vidékéről és az Észak-Kaukázusból. 

Az önökkel kapcsolatba került helyi 

kutatóknak mi a véleményük arról, hogy 

magyar régészek honfoglaló magyar jellegű 

leleteket keresnek? 

Lezsák Gabriella - régész 

Rendkívül segítőkészen állnak hozzánk. Az első 

kutatóút során találkoztunk egy idősebb régésszel a 

Középső-Kaukázusban, aki elmondta, hogy 

évtizedekkel ezelőtt hiába próbálta felvenni az egyik 

magyarországi vezető régésszel a kapcsolatot, jelezve, 

hogy honfoglaló magyar jellegű leletek vannak a 

térségben, válaszra sem méltatták. Mi csak a jéghegy 

csúcsát láttuk, és nyilvánvaló, hogy a leletek 

szisztematikus feldolgozása magyar részről sok időt 

és számos elhivatott kutatót igényelne. 

Tapasztalataim szerint a helyi régészeket is be lehet 

vonni, abszolút nyitottak. 

Mik lehetnek a következő lépések? 

Reményeink szerint sikerül további sírokat feltárni, 

így genetikai vizsgálatokra is sor kerülhet. Hosszú 

évtizedek mulasztását kell pótolni. Aki érdeklődik a 

magyar őstörténet iránt, akinek fontos a nemzeti 

identitása, és hogy honnan származik a magyarság, 

annak érdemes lesz odafigyelnie a közeljövő hazai 

tudományos folyamataira, mert a 

természettudományos módszerek robbanásszerű 

fejlődése, a kutatás szabadsága és a kormányzat 

minden eddiginél nagyobb anyagi ráfordítása 

alapjaiban fogja megrengetni az elmúlt fél 

évszázadban begyepesedett dogmákat. A 

paradigmaváltás elkerülhetetlen lesz. 

Forrás: Magyar Hírlap 

Róna-Tas András: Hol volt Kuvrát Bulgáriája? In: 

Nomád népvándorlások, magyar honfoglalás. Magyar 

Őstörténeti Könyvtár, Budapest, 2001. 

A Csecsen Köztársaság Nemzeti Múzeumának épülete 

Groznijban 



61

ADY 100 

ADY LEGIGAZABB 

BARÁTJA: ZUBOLY 

K É S Z Í T E T T E : Z S E B Ő K C S A B A , E S Z T E R G Á L Y Z S Ó F I A 

A századforduló egyéni alakjának bizonyult Bányai Elemér, írói nevén 

Zuboly. Őt tekinti a magyarörmény irodalmi köztudat jellegzetes 

örmény írónak, aki a régi idők és modern kor határán élt, s aki 

gyermekként még személyesen megtapasztalhatta a valódi, 

hagyomány által vezérelt örmény életet. 

„Zuboly, maga örmény” 

BÁNYAI ELEMÉR 

Zuboly főbb művei: 

Lisznyay Kálmán élete (1900), 

Örmény anekdoták I–III. (1903), 

A Pesti Hírlap harminc éve 

(1908), A Századok név- és 

tárgymutatója (1908), A Pesti 

Napló 1848–1908 (1908), Zuboly 

könyve (válogatott munkái, 

1916), Chorin Ferenc életrajza 

és beszédei (két kötet); Tolnai 

Világtörténetében a magyar 

történelmi részt és Napóleon 

korát írta meg. 

„Mindenki a felvett nevén emlegette a fővárosban, éltében-holtában, 

esetleg „maga, örmény”-ként szólította a kései kocsmaasztal mellett, 

amint azt Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című emlékező 

gyűjteményében olvashatjuk. Szamosújváron született sok gyermekes 

családban, de hamar árvaságra jutott, gyámjai azonban derekasan 

gondoskodtak róla. Tanára volt Szongott Kristóf is, az örménység 

„őrlelke”, az Arménia létrehozója és az örmény emlékek 

legelhivatottabb búvára. (…) 1901-ben magyar-francia szakon végzett, 

ezután doktorált. Ekkortájt kezdte újságírói pályáját Erdély 

fővárosában, rövid időre ugyan visszatért szülővárosába, itt lapot 

alapított (Szamosújvári Közlöny), kiadta hallatlanul gazdag örmény 

anekdotagyűjteményét, majd 1904-ben felköltözött Budapestre. (…) A 

fővárosi napisajtóban és folyóiratokban két évtized során megjelent 

cikkeiből gazdag és értékes könyvtár telne ki. Kritikai és históriai 

dolgozatai érdekesen világítanak bele a történelmi korok és személyek 

intimitásába, riportcikkei valóságos mintái a modern újságírói 

munkának- tájékoztat az egykori Magyarország című lap volt 

tudósítójáról, Bányairól. 



ADY 100 

Felcserélte a tollat a kardra 

Bányai már a mozgósítás első napjaiban kénytelen volt 

letenni a tollat, és mint a 23. honvéd-gyalogezred tartalékos 

hadnagya vonult be Nagyszebenbe ezredéhez. Utolsó levelét 

Budapestre küldte, amelyben jókedvűen tájékoztatja rokonát 

a lövészároki életről. Vidáman újságolja, mennyire beleélte 

magát ebbe az előtte eddig ismeretlen de érdekes világba; 

még köménymag-levest főzni is igen jól megtanult. Közben 

természetesen vitézül küzdött a kárpáti harcokban és alig 

egy hónappal a harctérre való indulása után értesítés jött a 

nagyszebeni pótzászlóaljhoz, ahonnan azután 

tudatták: „Bányai Elemér dr. – Elesett a Kárpátokban 

Nagypénteken. Magyarország, 1915. április 15. ”Életrajza az 

utókor szemében így foglalható össze röviden: újságíró volt, 

szegény ember volt, becsülettel dolgozott az igazságért, a 

kultúráért, a magyarságért és meghalt a hazáért. A korszak 

nagyjai mind szerették: Ady neki írta a Négy-öt magyar 

összehajol, valamint a halálhírére a Szegény Zuboly 

emlékére és a Zuboly emléktáblájára című verseit. Bányai 

élete és sorsa csupa kettősség: elkötelezett örmény és 

vállaltan magyar, mélyen erdélyi lélek és pesti „alak”, a 

polgári radikálisokhoz kötődő szabadkőműves és a nemzeti 

értékek következetes képviselője, történész és „újdondász”, 

bohém , de állandó „nyárspolgári” nosztalgiákkal, írja róla 

Szini Gyula a Budapesti Újságírók Egyesület által kiadott 

Zuboly könyvében (1916). További részletek olvashatók az 

Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület által készített 

digitális MagyarÖrmény Tudástár oldalán. A Zubolykönyvben 

válogatott cikkein kívül számos értékes 

publikációt találunk: Kunfi Zsigmond megkapón őszintén 

megírt Zuboly-jellemrajza, Ady Endre, Bölöni György, Krúdy 

Gyula, Mikes Lajos, Molnár Jenő, Révész Béla, Schöpflin 

Aladár, Szakács Andor, Szász Zoltán, Szép Ernő tanulmányai 

és végül Prohászka Ottokár püspök nagyszabású és érdekes 

gyászbeszéde teszik teljessé a könyvet. 

Zuboly halálában is segített 

A mű eladásából befolyt összeget, 

megjelenésekor jótékonysági célra használták 

fel. Mint írja 1916-ban a korabeli hirdetmény: a 

könyv magasabb áron fog könyvárusi 

forgalomba kerülni, öt korona és a könyv tiszta 

jövedelme a Budapesti Újságírók egyesületének 

"Zuboly emlékalap"-ját gyarapítja, mely 

újságírók árváinak támogatására van szánvaírja 

a kiadványban az egyesület. 

A zsurnaliszta utolsó jelentős munkája a 

Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása 

után közzétett cikksorozat volt. 



63

ADY 100 

NÉGY-ÖT MAGYAR 

ÖSSZEHAJOL 

Itt valahol, ott valahol 

Esett, szép, szomorú fejekkel 

Négy-öt magyar összehajol 

S kicsordul gúnyos fájdalmukból 

Egy ifjú-ősi könny, magyar könny: 

Miért is? 

És utána, mint a zápor 

Jön a többi könny: 

Miért is, miért is, miért is? 

S nincs vége könnynek és miértnek. 

Fölöttük hahota köszön, 

Hahotája, akik nem értnek 

S akik sohase kérdik s kérdték: 

Miért is? 

És csöpög a könny: 

Miért is, miért is, miért is? 

És hömpölyög fönt a hahota, 

Hogy soha, soha, soha. 

Ennyi búsulással fényesen 

Nyílnék meg az Ég, 

Ahol csak Ég és okos üdvösség van. 

S itt nem elég. 

Itt nem kell csak a könny 

S itt valahol, ott valahol 

Esett, szép, szomorú fejekkel 

Négy-öt magyar összehajol. 

Miért is, miért is, miért is?

„ÉN NEM LESZEK A 

SZÜRKÉK HEGEDOSE" 

= 


Micsoda ember az, aki képes mindenkiből őszintén szólni? Halála után száz évvel elhitetni, hogy sok millió 

olvasója mind személyesen ismeri? Micsoda ember az, akinek arcképe és sziluettje bármikor felidézhető, 

és micsoda ember az, akinek zabolátlan természete megbocsátható, sőt erény? Csakis olyan ember, aki 

nem a szürkék hegedőse! Emlékezzünk együtt az anyai ágon erdélyi örmény Adyra; a magyar politikai 

újságírás egyik legnagyobb alakjára és a magyar nemzet egyik legjelentősebb költőjére. 

Ady fontos műhelye volt a Három Holló, amely egyszerű 

kockásterítős kis kocsma volt Budapesten. Olyan hely az 

Andrássy úti Operánál, ahol vágni lehetett a korszak 

gondolkodóinak sűrű szivarfüstjét. Itt esténként a költő 

asztala „Ady-szemináriummá” alakult át, ahol Reinitz Béla 

lelkesen komponálta a versekhez illő muzsikát. Ehhez 

azonban meg kellett érteni a sokszor embert próbáló vers 

tartalmát, ezért gyakran élénk veszekedés kísérte az 

alkotás folyamatát költő és zeneszerző, majd a további 

becsatlakozók között. Persze ez nem zavart senkit, hiszen a 

finomabb ízlésű közönség eleve szembe járt a Drechslerbe, 

vagy a kapu másik oldalán található elegáns Opera 

Kávéházba. Biztos vagyok benne, hogy sokunk szívesebben 

térne be a tehetséges újságírók és művészek törzshelyére, 

ezért Krúdy Gyulának hála, most képzeletben mi is 

belépünk a Három Holló ajtaján, hogy elfogyasszunk egy 

frissítőt az élet gyúrta irodalom oltárán és végigkísérjük 

egy „éjszakán” a géniuszt. 



65

ADY 100 

Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái - Kalandjaim a költővel 

girbe-gurba pádimentumokon 

„A Három Hollóhoz címezett csárdából kukorékolás 

hallatszott, Zuboly, a tudós költő kukorékolt... Hajnalodott 

Budapest felett, 1913-ban kora tavaszon. ... Miért 

kukorékolt doktor Bányai Elemér, akit közönségesen 

Zuboly írói nevén szoktak szólongatni, amíg a muszka 

golyó leterítette őt a Kárpátokban? Zuboly azért 

kukorékolt, mert dühös volt a maga angyali szelídségében 

- nem győzte már az asztalverdesést az elefánt-hangú 

Reinitz Bélával a mindennapi igazság keresésében. Milyen 

volt Ady Endre kocsmája, a Három Holló? Ma már a nyoma 

is eltűnt az Andrássy útról, mert ez a sorsa minden 

intézménynek, ha még egyszerű serház is, ahová a Szentek 

és Bolondok beteszik a lábukat. A Három Hollóhoz pedig 

bőven jártak az akkori pesti szentek, amikor az éjszakának 

amaz órái elkövetkeztek, mikor a szerkesztőségi szolgák 

végre seprőt vehettek a kezükbe.Kiseperték a serházzal 

szemközt lévő Pesti Napló szerkesztőségéből Kéri Pál urat, 

akinek homlokán akkoriban még semmiféle jegy nem 

mutatta, hogy egykor kötél általi halálra ítélik a magyar 

bírák - inkább poétás hajlandóságokat sejtetett ez a 

fiatalember, aki már tán gyermekkorában is kopasz volt... 

...Ám újra, meg újra nyílik a Három Holló ajtaja, mint ez már régi szokásuk a 

kocsmai ajtóknak, amelyeket konok bánattal vagy illanó örömmel 

olajoznak.Belépkednek más barátok és tisztelők, akik az éjszaka e késői 

órájában sem térhetnek addig nyugovóra, amíg néhány költeménynek vagy 

valami hasonló haszontalanságnak az élettörténetét meg nem beszélték.A 

púpos Löffelmann csárdás, az Andrássy út Quasimodója nem minden 

jóakarat nélkül figyeli a Holló hátulsó szobácskájában gyülekező társaságot, 

habár ez a sermérő név szerint és személyesen csak azokat az urakat és 

hölgyeket ismerte, akik a közeli Orfeum vagy a Folies Caprice lámpásai alatt 

találták meg élethivatásukat és masztix-, valamint rizsporszagot hoznak 

magukkal az ajtón át. Spitz-táncosnők tervezgetik itt egy sarokban 

legközelebbi moszkvai utazásukat, míg a másik asztalnál olyan művésznők 

nevelgetik a barna söritallal keblük terjedelmességét, akik elmúlt életükben 

talán már Irkutszkig is eljutottak, ilyenformán nem akarnak messzibbre 

utazni a Szerecsen utcánál. Más sarokban fetünedezik Patti, a pesti éjszaka 

bűvészmestere, akiről az a legenda járja, hogy már több mint százesztendős, 

ugyanezért parókáját is kénytelen gesztenyebarnára festetni. Amott öreg 

artisták sírják bele a habos kriglibe azokat a régi időket, amikor még 

biztosan tudták a trapézugrást és a késnyelést. 



ADY 100 

Mik voltak azok a rejtélyes ceremóniák, amelyeket éjnek 

éjszakáján a Három Hollóban űztek, a kis szobában, azok a 

férfiak, akik a város legtávolabbi részéből is 

összegyülekeztek, hogy mindennapi szertartásukat 

elvégezzék?Mint említettem: Zuboly szerkesztő úr már 

éjfél után kukorékolni szokott dühében, mert a Bömbölőt 

nem győzhette meg a kézenfekvő Igazságról, amelyet 

Zuboly úr szerint nyomban meg kell értenie a legnagyobb 

marhának is a városban. De Reinitz túlkiabált minden 

hangot a kis szobában:- Éljen a legnagyobb marha!És 

öklével úgy verdesi az asztal lapját, mintha verekedésre 

készülődne, pedig titokban csak azon töri a fejét, hol 

találhatna egy zongorát, amelyen legújabb 

dalszerzeményét Zubolynak, a legszentebbnek 

bemutathatná....Váratlan vendég nyit be az ajtón, Hatvany 

úr, aki azt a Különös Idegent keresi, aki Nagyváradról és 

Párizsból ebbe a városba tévedt és itt, az egzaltációra 

amúgy is hajlamos fiatalságnak olyan tippeket adott 

költeményeiben, amilyen tippeket a legvénebb papagájnak 

sem jutna eszébe kihúzni a planétás-dobozból. De a 

Különös Idegen még nincs jelen a csárdában:Hatvany úr, 

aki karcsú redingot-jában bátran beillenék egy angol 

regénybe is, amelyet Pendennis Arthur ifjúkoráról írtak, 

nem sokáig állhatja a Három Holló zaftos virsli és hagymás hering kigőzölgéseit....Már a közeli éjjeli 

kávéházakból jönnek hírlapírók, akik gyűrött mandzsettájukon hordják az éjszaka érdekes híreit. Posta jön 

Helvéciából, hogy M. Doktor, nevezetesen Lexikon-szerkesztő éppen ebben a percben szöktette el a kávéház 

egyik nevelt leányát, aki az éjszakázó hírlapíró körökben Kisfuvaros Rózsi névre hallgatott. A szöktetés egy Ó 

utcai ablakon át történt, mint akár a regényekben…. De végre jő - Ő.Hinnéd, hogy egy vidéki színész robban be 

az ajtón, akinek aznap némi sikere volt a kövér polgármesternénél... Máskor az ifjú Eugén Anyegin bundáját 

keresnéd rajta, amint szenvelegve jár mulatozásai után.- Lédával voltam, te Bolond! - harsogja legjobb barátja 

és lakótársa, Révész Béla fülébe, pedig Bélánk már régen leszokott arról, hogy szerelmének szemrehányásokat 

tegyen.Csinos, vidékies úrfi.A kezét néznéd: olyan tiszta, mint egy fiatal szerzetesé, amelyet az imént mártott 

meg a szenteltvíztartóban.A haját vizsgálnád: ama sánta lord jutna eszedbe, aki költői ihletében átúszta a 

tengerszorost.A szemében egy ijedt, beteg gyermek félelme, akit elalvás előtt dajkája a kapufélfának 

támaszkodó öreg Halál kalandjaival mulattat - míg a másik pillanatban akár olyannak is láthatod szemét, mint 

egy mohó kalandorét, aki Nagyváradtól Párizsig minden gyönyört felhabzsolni, minden női testből való 

drágaságot magához ragadni óhajtana.Ó, ezek a fejedelmi szemek!Néztek mélázva, borral és szennyel 

meglocsolt kocsmaszobák felett, mintha szétnyíltak volna előtte egy pillanatra a falak, hogy lássa a messze 

elterülő, melankolikus Magyarországot!...De mégis legtöbbször hízelkedően, bocsánatkérőleg néztek ezek a 

szemek, mintha végtelen szelídséggel előre pardont kérnének az alkalmatlankodásért, amelyet tulajdonosuk itt 

Magyarországon okozni fog....Ravaszdian, mintha hamis játékhoz invitálna: figyelte a kukorékoló Zuboly és a 

tomboló Reinitz vitatkozását… 



67

ADY 100 

...Mielőtt azonban bejárnánk a hatodik kerület 

egérlesően hunyorgató, hajnali kocsmahelyeit, 

beszéljük el az operai szfinxszel való csatát.Ő 

hajnali bolyongásaiban már korábbról 

szemügyre vette ezeket a bőkeblű hölgyeket ott 

az Operaház lépcsőinél, a mozdulatlan 

szívűeket, akik lelketlenség dolgában 

felülmúlnak minden cifra Elszántságot, amely 

éjszaka az Andrássy úton koncsorog. Ő tudta, 

hogy ezek a kőnők fütyülnek az ő 

költeményeire, holott másvilágias 

látományaiban kisütötte, hogy az egyik szfinx, 

amelyik a Dalszínház utca felé foglalja el örök 

állomását: éppen Léda asszonyhoz hasonlít…Ő a 

Dalszínház utcai kőnőben fedezte fel Léda 

asszonyt és felment hozzá a hét lépcsőfokon, 

mint a buddhista hétrétű-úton, hogy tiszteletét bemutassa a márványszívűnek. Az ilyen tisztelgések alatt 

barátja mindig távolabb állott, mert ez az úriember akkortájt nemcsak a kőszüzeket vetette meg, hanem a 

meleg húsból, forró szívből való hölgyeket is. Ugyanezért a jóbarát a hajnal derengésében unottan kiáltott:- 

Gyere már, Agyibagyi, mert még becsukják a Borozót.- Várj! - felelt a magasból a tüdőbajosok és a szerelmesek 

örök rekedtségével ő. - Még csak egy szót mondok neki.Nyilván sugdolózott a szfinxszel, lakására hívogatta őt 

abban az időtájban, amikor Révész Béla, a lakótárs majd a fülére fekszik…A Szfinx makacsabb volt ezen a 

hajnalon, mint egyébkor. Nem adott választ a költő esdeklő szavaira.- Hát ha nem jössz, viszlek! - kiáltotta ő a 

magasban és szilágysági szilajsággal a nőoroszlán hátára vetette magát.A kőszívű megnyergelése azonban most 

sem sikerült. A távolabb álló jóbarát csak annyit látott a lefolyó eseményekből, hogy egy szegény, kalap nélküli 

férfitest zuhan le a szfinx hátáról és a gyönyörű férfifő, amelynél szebb és finomabb nem volt Nagy 

Magyarországon: nagyot koppant az ölnyi mélységben az egyik lépcsőfokon.- No, ennek kampec - gondolta 

magában a Jóbarát, mert az ilyen válságos pillanatokban az embernek mindig a legegyszerűbb szavak szoktak 

az eszébe jutni.A költő egy másodpercig vagy kettőig holt mozdulatlansággal feküdt Szerelme lábainál.- Ó, a 

nyomorult! - hallatszott egy fájdalmas nyögés a hajnali sötétségbe borult lépcsőkről. Ilyen hangon nem a 

költeményekben, hanem az életben szoktak beszélni...Az odasiető Jóbarátnak megint csak egy paraszti mondás 

jött a nyelvére:- Kancarúgás nem szégyen!...A Dessewffy utca sarkán csárdája ajtajában áll Kovács, a kerekfejű 

kocsmáros és nyájas, vidékies szívélyességgel invitálja fogadójába a társaságot, amely még a tegnapi napról 

keletkezett. Ó, itt hiába kerestük már azoknak a francia szappanoknak a szagát, amelyektől még korán estén a 

költő arca illatozott. Zuboly medvebőr szagát inkább lehetett volna érezni ezen az arcon... És magatartása, 

amely odáig az egész világ iránt való hízelkedést és barátságosságot is tudta kifejezni: a Dessewffy utca sarkára 

érve vad és cinikus lett, mint egy vidéki hírlapíróé, aki szívből megveti pesti kollégáit.Kovács vendéglőjében a 

nyers vereshagyma szaga éppen akkor ereszkedett küzdelembe a fokhagyma szagával. Az elmúlt éjszaka fülledt 

még élményeivel a fogadó szobájában. Muzsikus cigányok kártyáztak egy sarokban és ölbeli gyerekkel tarkabarka 

cigánynők várakoztak reájuk. A pincérnő olyan közönséges volt, mint a nagymosás. De helyén volt 

Kovács, a nyájas kocsmáros. Habzó bort, amolyan pezsgőfélét állított az asztal közepére, amely asztalhoz aztán 

figyelmező füllel maga is lekönyökölt. 



ADY 100 

...És mégis: ezekben a kocsmás-csárdás időkben volt 

Ő a legdíszesb karácsonyfa a magyar irodalom 

ligetében. A versforrás csodálatos bőséggel 

bugyogott belőle, akár a Kocsmacsillag állott a feje 

felett, akár valamelyik barátságos házban évődött. 

Papirost és ceruzát vett elő a Holló-kocsma 

asztalánál, hogy javítás nélkül, folyamatosan leírt új 

versével valamely barátját megajándékozza. De 

megtette ugyanezt a Télikert kucséberszagú, 

illatszeres miliőjében is, mintha csak azt akarta 

volna elérni, hogy barátai sohase felejtsék el a vele 

töltött éjszakákat. Ajándékozott, mint egy 

fejedelem….” 

A novella eredetileg a Nyugat · 1925. 3-4. számában 

jelent meg. A cikkben megjelent képek forrása az 

Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona. 

Hová tűnt a Három Holló? 

Az 1920-as években termeit az Opera kávéházhoz csatolták kártyaszobaként. Sok lapot mégsem osztottak itt, 

hiszen a kávéház is gyorsan erre a sorsra jutott.1937-ben emléktáblát helyeztek el az épületen, „Röpülj, hajóm” 

felirattal. Alkotója, Csorba Géza tucatnyi Ady-szobrot készített akkoriban. A mementó az 1956-os 

forradalomban semmisült meg, amikor a szovjetek az Oktogontól egy idős nőre lőttek ágyúval (!), aki át akart 

menni az úton. A domborművet találták el. A mementót újra faragták, ekkor kerülhetett rá az ötágú csillag, 

illetve nem eredeti, homlokzati helyére tették fel, hanem a ház kapuja alá. Tévesen azonban a bejárat bal 

oldalára, ahol az Opera Kávéház volt. 

Sosem látott snitteket tett közzé a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum a „Filmhíradók 100 éve” 

sorozatban a költő 1919. január 29-én tartott búcsúztatásáról. 



69

A HOPPON MARADT MENY- 

ASSZONYBÓL ÉRTÉKES BARÁT 


A költőről készült legtöbb írásos emléket a 102 évet megért, József Attila-díjas Dénes Zsófiának 

köszönhetjük, aki barátként élte meg Ady utolsó éveit. 

Ady és az első magyar újságírónők egyike 

Dénes Zsófia, aki átejtett menyasszonyból 

Ady önzetlen krónikásává és barátjává lett. 

Zsófia a költőhöz hasonlóan érdeklődő, 

intelligens és életszerető ember volt. 

Könnyen gyúlt szerelemre, így szokatlanul 

sokszor ment férjhez. Legkülönlegesebb 

házasságát 1916-ban a török szultán egyik 

miniszterének fiával kötötte; míg a legutolsó 

hivatalos igent 80 évesen mondta ki egy nála 

30 évvel fiatalabb festőnek. Azonban egyik 

férje sem tette olyan híressé, mint Ady 

Endre, akivel csak néhány éves ismeretség és 

egy röpke eljegyzés emléke kötötte össze. 

Mégis a végül odaadó barátság miatt az írónő 

Adynak szentelte a hátralévő munkásságát. 

Évtizedekig kutatott, interjúzott, utazott és 

olvasott Ady Endre kapcsán, így számos 

hiánypótló könyvet publikált. Dénes Zsófia 

kutatómunkájára hálával gondol az utókor. 



Kozma Simon művei: 

A VÍZ ÁLTAL ISTEN ALAKÍTJA A 

FORRÓ VIASZT MUALKOTÁSSÁ 

= 

K É S Z Í T E T T E : L Á S Z L Ó G Y Ö N G Y I 

Különös képzőművészeti ágnak hódol Kozma Simon: forró, képlékeny viaszt és vizet használ alkotásai 

megformálásához, így azok a viaszfestmény vagy viaszdombormű elnevezést viselhetik. A művész igen 

egyéni technikával dolgozik, a mindenkor a tökéletességet kereső, önkifejezésre lelni vágyó hitvallással. 

Minden alkotása egyedi és megismételhetetlen. Ars poétikája: „Nem lehet hamisítani. A víz által Isten 

alakítja a forró viaszt műalkotássá.” 

A viaszfestészet és szobrászat nem új keletű művészet. 

Művelték az ókori Egyiptomban, de a magyar Gallus Sándor 

Ausztráliában végzett barlangkutatásai során kiderült: 

viasszal festettek egy teknősbékát ábrázoló, közel 4 ezer éves 

Arnhem-földi barlangleletet. Kozma Simon az évezredes 

hagyományok ismeretében a megolvadt viaszt porfestékkel, 

gyantával, terpentinnel, és csak az általa ismert 

segédanyagokkal keverve, rétegekben, nagy türelemmel 

hordja a vászonra, amíg megszületik a mű. Olyan témákat 

dolgoz fel, mint a család, a vallás, de a hétköznapi életet is 

különleges elgondolással jeleníti meg. A képek mellett 

szobrokat is készít. A kolozsvári születésű festőművész 

édesanyjától, Pongrátz Annától örökölte a művészet 

szeretetét, az ő irányításával tette meg az első lépéseket a 

festészet felé. Mint fogtechnikus, és egyúttal az Aradi 

Művészeti Népfőiskola művészeti szakán mint akvarell- és 

olajfestő végzett. Polgári foglalkozása során egy alkalommal 

kis vizet öntött a felhevülő olvasztott viaszra. A látványra máig 

borzongó örömmel emlékszik: a folyadék szinte „kivirágzott”! 

Attól a perctől fogva ezt a szépséget variálja, ezerféle 

formában, megajándékozva minket, csodálóit itt Budapesten. 



71

ARTASHAT ÖRMÉNY SZÍNHÁZ 

K É S Z Í T E T T E : T Ó T H G . - K E L L E R L I N D A 

Színházunk évadról évadra 2-3 bemutatóval örvendezteti meg örmény és nem örmény közönségét 

proffesszionális színvonalon hazánkban. Alapvető célunk a magyarországi örmények önkéntes 

szerveződéseként az örmény nemzetiségű állampolgárok hagyományainak, kulturális örökségének 

megőrzése és ezek továbbadása leszármazóik felé, így erősítve meg kötelékeiket és az önálló kulturális 

tevékenységeik kialakulását. 

Olyan színházat álmodtunk, ami magába foglalja az örmény kultúrát, az örmény zenét, az örmény írókat, 

darabjaikat, a Magyarországon élő, örmény származású, illetve az itt vendégeskedő művészeket. Színes 

palettát nyújtunk minden színházi évadban, mely kizárólag örmény vonatkozású. Törekvésünkben nagy 

segítség számunkra a termékeny örmény irodalom. Olyan különleges keleti világú színházat hoztunk létre, 

amely az itteni európai emberek számára ez idáig ismeretlen volt. A nemzetiségi vonatkozáson túl színes 

repertoárunkhoz az is hozzátartozik, hogy társulatunk Magyarországon született, tanult és végzett 

színészekből áll, így a magyarországi színjátszás mesterei, ezért multikulturális vonatkozásuk 

megkérdőjelezhetetlen. A magyarországi színjátszás éppúgy jelen van életükben, mint az örmény 

nemzetiségi vonal képviselete. Társulatunk több alkalommal kapott felkérést olyan előadásokra, melyek nem 

kötődnek a nemzetiségi kultúrához, de igen népszerűek a színházba járó közönség körében. A meghívások 

ajtót nyitottak olyan darabok, előadások, estek színpadra állítására, melyet a megrendelő talált, álmodott 

meg! Ennek példája Karinthy-előadásunk a Kabaré, és a Nemzetiségi Társulattal közös darabjaink. 

Mivel utazó színház vagyunk, ezért fontosnak érezzük a jó kapcsolatok kialakítását a különböző 

helyszínekkel, számítva arra, hogy rendszeres előadóművészeik lehetünk kulturális eseményeik sorában. 

Szeretnénk megmutatni magunkat országszerte, bemutatni az örmény kultúrát, megismertetni és 

megkedveltetni a közönséggel nemzetiségünket, és emellett a középpontba helyezni a profi utazó magyar 

színjátszást is. A JELEN/Lét Nemzetiségi Színházi Fesztiválon immár másodszorra képviselhettük 

kisebbségünket, mely nagyon nagy öröm számunkra!A www.artashatszinhaz.hu-n színes, egyre bővülő 

repertoárunkat láthatják! Nagy sikerű Levesben című darabunk megérte a 15. előadást! Köszönjük 

bizalmukat, és érdeklődésüket! 



IFJÚSÁGI 

egy magyarörmény lány csodás utazása 

Erzsébetvárostól 

A Kanári-szigetekig 

K É S Z Í T E T T E : B A R A B Á S H E N R I E T T A 

Bár a Balatonnál láttam meg a napvilágot, apai 

Nagyapám részéről erős és mély gyökerek kötnek 

Nagymagyarország egyik városához, 

Erzsébetvároshoz. Eddig nem tudhattam igazán, 

hogy felmenőimnek mennyire volt nehéz hátra 

hagyni szeretteiket, addigi életüket. Elindulni az 

ismeretlenbe remélve, hogy egy napon újra együtt 

lesz majd a család. Ma már én is tudom milyen 

nehéz a múlt béklyóit és a megszokás kötelékeit 

elhagyni, még ha ez csak egy időre is szól. Vagy 

bátornak lenni ahhoz, hogy a múltunkat tisztelve és 

ismerve, elinduljunk egy úton, ami a miénk. Amikor 

erdélyi örmény gyökerű Nagyapámra gondolok, 

soha véget nem érő szeretetet érzek. Ha nem 

érkeznek meg a magyar tengerhez azon a napon, én 

sem lehetnék itt. Mégis most mindettől távol írom e 

sorokat. Gondolataimat 3-4 ezer kilométer 

távolságból a mindig „mosolygós” Kanári-szigetek 

egyikén veszem számba, miután én is úgy 

döntöttem, hogy útnak indulok. 

Óh, lázadó ifjúság, mit jelentesz, mondd nekem? 

Szívem félre kalapál, miért tetted ezt? 

Mondd, Velem! Lángra gyúl bennem, Ó minden mi vörös! 

Olthatatlan vágy szomját oltani kész! 

Hiába minden, hisz minden betörött, 

Arcomon nem maradt lehelet remény! 

Részlet Brabás Henrietta Óh lázadó ifjúság c, verséből. 

Egy igaz társsal, Klaudiával. Ő olyan barát az 

életemben, akiről tudom, hogy elrendeltetett a 

találkozásunk. Nem számított, hogy elég lesz-e a 

pénz, sokkal fontosabb volt, hogy mennyire hiszünk 

az álmainkban. Drága Nagymamám most is 

Magyarországon él abban a házban, ahol 

Nagypapámék új életüket kezdték. Ahol jómagam is 

24 éves koromig szinte minden nyarat 

töltöttem.Azzal a diófával az udvarán, amit 1963-ban 

ültettek, abban az évben mikor Papa és Mama 

megismerték egymást. Valójában soha nem akarom 

elveszíteni azt a házat. Nincs az a pénz, aminek 

értéke vetekedhet azon évek emlékképeivel, melyek 

ott bujkálnak minden egyes fűszálban. 

Ezúton is szeretném megköszönni a támogatást 

Nektek Édesanyám, Édesapám és Testvérkéim! Ti 

mind -a kezdeti hitetlenkedés ellenére istámogattatok 

elhatározásomban. Nagymamámnak, 

aki az én örök Barátom, Angyalom, aki, még ha a 

szíve meg is szakad, hogy nem lát, a kezdetektől hisz 

bennem és rengeteg erőt adva indított útnak. Tudja 

meg a világ, hogy boldog vagyok; most már csak a 

lelkem másik felét szeretném megtalálni, akivel 

összeköthetem az életemet és egy napon 

megmutathatom Neki, mit jelent a diófa hűs 

árnyékában ringatózni egy forró nyári nappalon. 



73

IFJÚSÁGI 

Fotó: Nagy Ákos fotography 

Eddigi főbb eredmények: 

2015-2018: három éven keresztül 

volt első helyezettje a Hungarian 

Open 

Nemzetközi 

Karatebajnokságnak. 

2015-2017: A Hungarian Tatami Cup 

bajnoka junior korosztályban. 

2015-2016: A WKF Magyar Bajnokság 

kétszeres ezüstérmese, majd 2017- 

ben bajnoka. 

2016: Európa Bajnokság bronzérem. 

2015: 35th Grand Prix Slovakia arany 

2016: 16.Croatia Open arany 

2017: 37th Grand Prix Slovakia ezüst 

2017: WKF Diákolimpia 1. helyezett 

HAJRÁ KAPDEBO! 

K É S Z Í T E T T E : K . Á G N E S 

A versenyek felfokozott hangulata és izgalma mára életem 

része lett, szeretem magam megmérettetni – vallja Kapdebo 

Botond, aki fiatal kora ellenére számos rangos karateversenyt 

és kitüntetést tudhat magáénak. A BVSC sportolója most nem 

kisebb feladattal néz szembe, mint Magyarországot képviselni 

a chilei világbajnokságon. Szurkolunk neki! 

„A családom nélkül nem menne” Szüleim, testvéreimmel együtt 

1997-ben Kolozsvárról települtek át Magyarországra – meséli 

Kapdebo Botond. Beszélgetéseink gyakori témája ma is erdélyi 

örmény származásunk és felmenőink múltja. Szerencsés vagyok, 

hiszen kiegyensúlyozott és értékes családban nőhettem fel. 

Olyan közegben, amelyre mindig támaszkodhatom majd. 

Négyéves koromban, tehát 14 éve a szüleim elhatározására 

kezdtem karatézni, ahogy a testvéreim is tették.Kezdetben, a 

NOVA Sport Egyesületben jól felépített játékos edzésekkel 

apránként, fokozatosan vezettek rá a versenykaratéra; amiben 

megkülönböztetünk KATA, vagyis formagyakorlatot és KUMITE, 

azaz küzdelem számot. Utóbbi az én utam, ami annyira 

megtetszett, hogy mára teljesen kitölti az életem. Jelenleg a 

BVSC U21-es sportolójaként Magyarországot képviselem a 

világversenyeken – mondja büszkén az erdélyi örmény gyökerű 

sportoló. 

A kihívás az élet sója Először 2013-ban versenyezhettem a 

magyar válogatott színeiben. Amikor a 2016-os Európa 

Bajnokságról éremmel tértem haza, úgy éreztem, hogy a jövőre 

való tekintettel érdemes nagyon komolyan odatennem magam, 

és a további fejlődésemmel foglalkoznom – emlékszik vissza 

Botond. A sok edzésmunkát, a rutinszerző versenyeket újabb 

visszaigazolás követte és 2016-ban kiérdemeltem a BVSC Év 

Sportolója címet is. 2018-ban az országos Digi Sport Hónap Hőse 

lettem, ezzel bejutottam a szintén országos Év Hőse szavazásba, 

ahol a IV. helyen végeztem. Az pedig, hogy a karate felvételt 

nyert a 2020-as nyári olimpia sportágak közé és Tokióban, a 

sportág őshazájában debütálhat, plusz motivációt adott a 

sportágnak és komoly hajtóerőt jelent a magyar versenyzőknek– 

mutat rá izgatottan Botond. 



IFJÚSÁGI 

A siker alfája és omegája A kedvező fizikai 

adottságokon túl, amelyeket kiskorom óta heti 

nyolc edzéssel fejlesztek, a karatéban nagyon 

fontos a pontosság, a gyors reakció és az 

állóképesség. Egy játékidő kb. 4-5 percben 

zajlik, amely alatt folyamatos koncentráció 

szükséges. A meccs elején próbálom gyorsan 

kiismerni az ellenfelet, míg közben 

védekezem, de amint lehet a védekezésből 

átfordulok támadásba és átveszem az 

irányítást. A nemzetközi versenyek erős, 

nehéz mezőnyt jelentenek, nem minden 

esetben ismerjük az ellenfeleket – hangsúlyozza a sportoló. Korosztályos világversenyen, egy napon vannak a 

bemérkőzések, illetve a döntők és általában több száz versenyző indul. Mindig arra törekszem, hogy a 

legjobbat hozzam ki a mérkőzésekből. A megpróbáltatásokkal és élményekkel teli életforma pedig újabb erőt 

és lendületet ad a mindennapokhoz. 

„A karate megtanított a tiszteletre” A karate jó irányba formálta a személyiségem- vallja a karatecsillag. 

Tisztelettudóvá tett és általa el tudom viselni a vereséget is. A kitartás, a fegyelem, az alázat, a fair-play 

küzdelem mind óriási jelentőséggel bírnak számomra. Olyan erények ezek, amelyek az életemnek is lámpásai 

lettek a küzdősport által. Célom, hogy egyre felszabadultabban versenyezzek és minél magasabban rangsorolt 

versenyző legyek. Bízom benne, hogy a felkészüléssel és hozzáállásommal sok érmet hozhatok a magyar 

karaténak a jövőben. 

„Gőzerővel készülök a chilei világbajnokságra” Sikeresen túljutottam a kvalifikációs versenyeken – avat be 

bennünket aktuális elfoglaltságába-, így a következő időszakban gőzerővel készülök az előttem álló chilei 

világbajnokságra (VB), ahol 5 kontinens, 120 országának 1700 versenyzője fog megküzdeni.Mivel ez lesz az első 

U21-es versenyem, korban a legkisebbnek fogok számítani, sok vetélytárs idegen lesz számomra. Ennek 

ellenére fizikálisan már jó eséllyel fel tudom venni a versenyt velük. Bízom egy előkelő helyezésben, ami 

nekem nagyon sokat jelentene mentálisan, nagy lökést adna a további célok irányába. Volt már korábban a 

sportág történetében magyar korosztályos VB aranyérem, de nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy 

világversenyen dobogón állhattak. 

Sűrű az év, hiszen a VB mellett párhuzamosan, 

ősztől már zajlanak a 2020-ban Budapesten 

megrendezésre kerülő Európa- bajnokság 

kvalifikációs állomásai is, amelyek között nagy 

téttel bíró nemzetközi versenyek is lesznek. 

Persze a leendő eredményeim érdekében mint 

mindig, mögöttem álla családom, akik szívvellélekkel 

támogatnak, ahogyan az edzőim, 

tanáraim, barátaim is biztatnak és szurkolnak 

nekem. A győzelem ezzel együtt kedves igazán 

számomra! 



75

KÖNYVAJÁNLÓ 

„1001 MOSOLYGÓ 

ÖRMÉNY ARC” 

Í R Ó : A L E X A K Á R O L Y 

Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület és 

örmény önkormányzatai 20 éve. Az új esztendő legelső 

napjaiban könyvet lapozgatok. Hirtelenjében 

emlékkönyvnek mondanám, de inkább emlékeztető, 

hiszen nem befejezett ügynek a „záróköve”, hanem csak 

futó megtorpanása egy történetnek. Számomra és több 

ezrünk számára kedves történetnek: egy rokonszenves és 

jóravaló „magyarföldi” (kaukázusi és erdélyi) nemzeti(ségi) közösség életének, amelynek századok garantálják 

az érvényességét a magyar történelemben. Az érvényesség itt azt jelenti, hogy makacs életrevalóság.Egy civil 

társulás megtalálja és újrateremti a maga múltját, és semmi meglepőt nem lát abban, hogy ez a kisközösségi 

történet elválaszthatatlan a magyar nemzet életútjától - írja Alexa Károly publiciszta a Dr. Issekutz Sarolta 

által vezetett egyesület kiadványáról. Az izgalmas albumot az egyesületnél lehet megvásárolni. 

SZENKOVITS 

MARCI MÓKÁI 

Í R Ó : P Á L F F Y G Y U L A 

Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzére 1909-ben 

kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló 

kötet, amely a Fővárosi Örmény Önkormányzat és 

Magyarország Miniszterelnökségének támogatásával újra 

napvilágot láthatott 2018-ban. A reprintet Kali Kinga író, 

antropológus szerkesztette, a mű a Romanika Könyvkiadó 

gondozásában került a hazai könyvesboltok polcaira. A mű 

főhőse egy kalandor jellemű örmény gyökerű személy, akinek 

a magyar társadalomba történő beilleszkedése finoman szólva 

is girbe-gurba. Marci figurája szerethetően komikus, noha 

elsősorban az élvezeteket hajtja, és azon fáradozik, hogy 

minden helyzetből a legelőnyösebben ugorjon ki. A 

szórakoztató könyv kordokumentáció is, nyelvezete pedig 

megmaradt eredetinek. A hiánypótló művet a kiadótól 

Budapesten, vagy az országos hálózatú nagyobb 

könyvesboltokban lehet megvásárolni. 




TISZTA SZÍVVEL 

'56-BAN 

SZENTFÖLD 

A „Kolhoz Kör”: a forradalom (egyik) szellemi 

előkészítője című könyv ’56 eddig kevéssé feltárt 

fejezetével foglalkozik. A szerző a kötet megírása előtt 

hajdani állambiztonsági forrásokat is kutatott. Ezekből 

ugyancsak kiderült: a rendszerellenes 

egyetemistákból, s a pár oktatóból álló „Kolhoz Kör” és 

a Tiszta szívvel című ELTE-s folyóirat „csapatának” 

soraiban – például I. Tóth Zoltánnal, Szabad 

Györggyel, Molnár Józseffel, illetve Máté Imrével, ifj. 

Domokos Pál Péterrel, Szakács Sándorral, és a 

magyarörmény származású Kabdebó Lóránttal – 

rendkívül jelentős hatást gyakorolt az 1956-os 

eseményekre. A „Kolhoz Kör” tagjai a Régi Országház 

Vendéglőben döntöttek arról, hogy független lapot 

indítanak. A Tiszta szívvel című folyóirat október első 

harmadában jelent meg, benne forradalmi hangulatú 

versekkel, változásokat sürgető cikkekkel, például az 

orosz nyelv fakultatívvá tételének követelésével. 

(Kiadó:Oikosz Alapítvány, 2019) 

Í R Ó : D R . Z S E B Ő K C S A B A 

Í R Ó : X I I . K E R Ü L E T I Ö R M É N Y Ö N K O R M Á N Y Z A T 

A XII. Kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat 

kutatómunkájának egyik állomása a Szentföld volt. Az utazás 

szervezésére és bonyolítására ferenceseket kértek meg, hiszen 

Tóth Vencel atya, Kusztosz folyamatosan kapcsolatot tart és 

zarándokutakat szervez Izraelbe. A ferences rend több mint 

800 éve védi a szent helyeket a muszlim hódítóktól. A 

nemzetiségi önkormányzat által megjelentetett kiadványban a 

szerző a szentföldi örmény emlékek között kalauzolja az 

olvasót, a ma még meglévő helyeken: Jeruzsálemben, 

Betlehemben, Haifában, Jaffában és Ramlában. 



77


Egy szamosújvári polgár karikatúrája 

ÁFGÁNISTÁN 

VÁRTÁN LEVELEI 

K É S Z Í T E T T E : K A L I K I N G A 

Áfgánistán Vártán levelei címen új erdélyi örmény témájú kötet lát 

hamarosan napvilágot a Romanika Kiadónál, a Fővárosi Örmény 

Önkormányzattal együttműködésben, Kali Kinga szerkesztésében 

és bevezető szövegével, Törös Tivadar (1859-1895), a túlontúl is 

fiatalon eltávozott egykori szamosújvári-budapesti hírlapíró, 

prózaíró tollából. 

Az anekdotikus hangvételű, humoros fiktív levelek, amelyeket 

Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címez írójuk, Áfgánistán 

Vártán szamosújvári polgár, kvázi-irodalmi alkotások, majdnemnovellák, 

amelyek immár örmény oldalról is tükrözik a 19. század 

végi magyar irodalomban az örmény ember karakterét. 

Míg a tavaly elindított sorozat első kötete, a Pálffy Gyula által írt Szenkovits Marci mókái a magyar oldalt, a 

külső szemlélő magyar író által megrajzolt örményportrét képviselte, ezek az évtizedekkel korábban fogant 

szövegek megmutatják, hogyan beszéltek, hogyan éltek az asszimilációs folyamatnak ebben a periódusában 

Szamosújvárt az örmények – Törös főhősének levelein keresztül idézi meg a közhangulatot, amely a korszakot 

jellemezte általánosan az örmények számára, villantja meg azokat a problémákat, amelyekkel küszködtek. 

Törös Tivadar, a Szamosújváron Marusán Bogdán fiaként napvilágot látott későbbi újságíró, a sokszorosan 

(magánéleti és írói) álnevek mögé bújt enigmatikus irodalmár az erdélyi örmény kisebbség krónikása tehát egy 

olyan periódusban, amely végül is az asszimiláció javára döntött. Áfgánistán Vártán, a fiktív szamosújvári 

polgár története egy olyan történelmi időszakban kezdődik, amikor az örmények identitása már plurálisnak 

nevezhető: politikailag magyar, kulturálisan örmény. Törös, immár több laphoz is bedolgozó újságíróként, 1878 

januárjában a Budapesten éppen akkor induló képes heti élclap, a Bolond Istók felhívására alkotja meg 

Áfgánistán Vártánt, akinek neve alatt – illetve főszereplésével-címszereplésével – több mulatságos és igen 

találó cikket is ír az örményekről, a „szamasújvari társadalmas ílísrűl”. Szereplője olyannyira sikeres saját 

korában, hogy olvasói cikkek sokasága követeli türelmetlenül újabb történeteit – ugyanis Törös szereplője nem 

jelentkezik hetente az újság hasábjain. A népszerűvé vált Áfgánistán Vártán később az önállósodás útjára lép: 

már nem csak a Bolond Istók oldalain hallatja hangját, de Törös nagy sikerű, zenés-táncos népszínművének, Az 

örménynek is ő a főszereplője; valamint Törös egy tréfás úgymond örmény-magyar kalendáriumot is kiad 

élcelődéseivel az 1882-es esztendőre. Mi több, Törös sajnálatosan korai halála után a Bolond Istókban alig pár 

hónap kihagyás után, már 1895-től tovább folytatódnak a Vártán-levelek – immár kizárólag Áfgánisztán Vártán 

neve alatt, de tökéletesen azonos stílusban, hasonló mondanivalóval (máig nem tudni, ki írta őket, de csakis 

olyan írhatta, ki maga is örmény volt); valamint egy másik színműíró is átveszi a figuráját népszínművébe (akit 

később Bányai Elemér Zuboly ki is pellengérez emiatt egyik színikritikájában). 




A kötet a Bolond Istók korabeli budapesti élclapban megjelent egynéhány levelet tartalmazza, amelyek sosem 

jelentek meg könyv formájában összegyűjtve. Az álnév mögé rejtőzködő író kifigurázza azokat az örmény 

polgárokat (ahogyan ő nevezi olykor, aranyparasztokat), akik nem hajlandók a haladás útjára lépni és 

integrálódni a magyar társadalomba: vagyis felemelkedni. Szereplője, a jóindulatú és örömteli, de kotnyeles és 

nem túl művelt Áfgánistán Vártán családos kereskedő a tradicionális örmény értékek őrzője: rettenetesen 

szeret enni, pontosabban az evés köré rendezi be életét, szemforgató módon vallásos, kissé fölényeskedő, és 

mindenről van véleménye – de különösen a korabeli magyar politikáról, és annak is főként az örmény 

származású szereplőiről. Politizál, szidja a rendszert, mindekit megviccel leveleiben – hiszen a politizálás 

egyúttal a felemelkedés, az integráció útja is. Kacagtató levelei, habár gúnyolódó célzattal születtek, manapság 

igen értékes feljegyzések egy olyan periódusból, amikor az erdélyi és magyarországi örmények körében már 

megtörtént a nyelvvesztés; a szamosújvári örmények kevert magyar-örmény-román nyelven beszéltek, sok 

helytelenséggel és mezőségies akcentussal, melyet a főszereplő „dikciója” is szépen illusztrál. Áfgánistán 

Vártán alakjából, szóhasználatából óvatosan következtethetünk a megformálásához mintául vett szamosújvári 

örménység világképére, nyelvhasználatára, szokásaira a 19. század harmadik harmadában. Habár az írásokat a 

humor szövi át, meg csalafinta szójátékok tömkelege jellemzi, igenis komoly lenyomatai, történeti referenciái 

az akkulturációs folyamat egyik fontos állomásának. 

Töröst művének megírásában felismerhető módon befolyásolták az erdélyi örmények életében a magyarokhoz 

való asszimilálódás folyamatában határkőnek számító örményidentitás-mentő mozgalom, az armenizmus 

eszméi. Még úgy is, ha az író életében csupán a mozgalom előszelét tapasztalhatta meg, csak az 

eszmerendszert létrehívó, sürgető történelmi-társadalmi feltételeket élhette meg, és azok hatására alkothatott 

„armenista” műveket, mintegy a mozgalom előfutáraként – és már nem érhette meg azt az időt, amikor a 

kiáltvány megfogalmazódott, a mozgalom konkrét formát nyert az egykori Arménia magyar-örmény havi 

szemle hasábjain (1895). A magyar-örmény író így méltán tekinthető az armenizmus előhírnökének: Áfgánistán 

Vártán történetei is ezt bizonyítják a mai olvasóközönség felé. A kifigurázott Áfgánistán Vártán önnön 

örménységét három területen kívánja megélni: hagyományos nemzeti ételeivel a konyhában, vasárnap a 

templomban, és a kereskedelemben, ahol szinte tolvajnyelvként használja anyanyelvét. Áfgánistán Vártán 

szavaiban – több ízben is – az armenizmus egyik központi üzenete fogalmazódik meg, ahogy Az örményben 

mondja: „Armenopoliszban, már ez mindig így van, mert bölcs politika a gasztronómia, magyarabbak a 

magyarnál mi vagyunk, s a templomban és a boltban a szivünk magyarul dobban halálig, ilyen csendes, ilyen 

hű generáció, csak egyedül mi vagyunk, örmény náció.” 



79

ÖRMÉNY NÉPMESÉK 

AZ ÉSZ ÉS A SZÍV MESÉJE 

Ö R M É N Y N É P M E S E 

Egyszer az ész a szívvel összeszólalkozott. A szív azt állította, hogy az emberek érette élnek – az ész meg ennek 

az ellenkezőjét erősítgette. Nem akartak bíróhoz fordulni, hanem elhatározták, hogy mindegyikük külön 

próbál szerencsét, és egymás dolgába nem avatkoznak. Erejüket egy szántóvető emberen akarták kipróbálni.A 

szántóvető, szokása szerint, fogta ekéjét, és kiment a mezőre. Ahogy nekiállt a szántásnak, észrevette, hogy 

ekéje váratlanul megakad a barázdában. Lehajol és a földben egy korsó aranyat pillantott meg. 

"Mitévő legyek most?" – tűnődött magában. "Ezzel a sok kinccsel nagy dolgokat vihetek végbe. Még híres ember is 

lehet belőlem…" De az is eszébe jutott: “Mi történik, ha a rablók megtudják, és érte jönnek? Miközben számlálom és 

agyonütnek engem…” Ilyen gondok között hányódva, hirtelen észrevette a bírót, aki az úton ballagott. “Legjobb, 

ha a bírónak adom az aranyat, magam pedig nyugodtan folytatom a munkát” – határozta el a szántóvető, és a bíró 

után szaladt, hogy földjére vezesse. Csakhogy ekkor közbelépett az ész! A szántóvető meggondolta magát, 

gyorsan letakarta az aranyat, és így szólt: Uram, te bíró és okos ember vagy, mondd meg nekem: két ökröm közül 

melyik a jobbik? A bíró ilyen szavakat hallva, haragosan otthagyta a szántóvetőt. Vele együtt a parasztot az ész 

is elhagyta. Ismét elgondolkozott: “Miért is nem adtam neki az aranyat, mit kezdek vele, hol fogom őrizni?” 

Abbahagyta a munkát, ekképpen tűnődött magában estig, míg ismét meg nem látta a bírót, aki visszatérőben 

volt a faluból. Ekkor ismét odaszaladt hozzá, és kérlelte, menjen még egyszer vele a földjére. A bíró megsejtve, 

hogy itt valami titkos dolog lehet – vele tartott. De az ész megint csak odaszegődött a szántóvetőhöz, aki erre 

így szólt a bíróhoz: Kérve kérlek, ne haragudj rám, vess egy pillantást földemre, hiszen te bölcs és tanult ember 

vagy, és mondd meg nekem, melyik szántásom nagyobb, a tegnapi vagy a mai? 

A bíró azt hitte, hogy a szántóvető megháborodott, elnevette magát és 

távozott. Vele együtt az ész is elhagyta a szántóvetőt; leült a szántás 

szélére. – Istenem, istenem – dühöngött magából kikelve a szántóvető -, 

miért is nem adtam neki az aranyat, most hogyan és hol fogom tartani? Nem 

sokáig töprengett: a korsót az arannyal egy zsákba tette, amelyben élelmet 

szoktak neki vinni a mezőre, vállára vette, és amikor hazaért, így szólt 

feleségéhez: "Asszony, gyorsan kösd meg az ökröket, adj nekik szénát, rakd el 

az ekét, mert én megyek a bíróhoz, de rögtön visszajövök." Az asszony 

észrevette, hogy a férje hátán levő zsákban van valami, amit az ember nem 

akar neki megmutatni. Elhatározta, hogy végére jár a dolognak, s megtudta, 

mit rejteget az ember a zsákban. Nem az én asszonyi dolgom, hogy megkössem 

az ökröket, én csak a juhokkal és tehenekkel foglalkozom. Jobb lesz, ha 

megkötöd őket magad, és azután mehetsz, ahová akarsz. Amíg a férj a zsákot a 

földre téve, az ökröket hajtotta be az istállóba és megkötötte, addig az 

asszonynak sikerült kivenni a zsákból az arannyal teli korsót, s helyébe 

ugyanakkora követ betenni. A zsákot ugyanoda tette vissza. A szántóvető 

pedig, ahogy kilépett az istállóból, sietve felkapta a zsákot, és indult vele 

egyenesen a bíróhoz. Ajándékot hoztam neked, fogadd el – szólt a bíróhoz. 



ÖRMÉNY NÉPMESÉK 

Amint kioldotta a zsákot, elképedt a szántóvető. A bíró dühbe gurult, majd gyanút fogott, s arra gondolt, hogy 

itt valami nincs rendben: megparancsolta, hogy csukják börtönbe az embert, két őrt állított melléje, akiknek 

meghagyta, hogy mindent jelentsenek, amit csak tesz vagy mond. A szántóvető pedig a tömlöcben saját 

magának magyarázott valamit, s a kezeivel mutogatott, hogy a korsó ekkora meg ekkora volt, a szája ilyen, 

ekkora volt belül, ilyen volt a feneke, és ennyi meg ennyi arany volt benne. Az őrizetére rendelt emberek pedig 

jelentették a bírónak: így meg így, valamit mutogat, de beszélni nem beszél. A bíró megparancsolta, hogy vezessék 

elébe: Magyarázd meg, hogy mit mutogattál és méregettél! Ekkor az ész a szántóvető mellé állt, és ő azt felelte a 

bírónak: Téged méregettelek: ilyen a fejed, a nyakad meg ilyen, ekkora a hasad, szakállad meg ekkora, és mondtam 

magamban: melyik nagyobb: te, vagy a mi szakállas kecskebakunk? A bírót erre úgy elöntötte az epe, hogy kiadta 

a parancsot: akasszák fel az embert. A szántóvetőt elvezették, de mikor a kötelet meg akarták húzni a nyakán, 

rimánkodni kezdett: Ne végezzetek ki, hadd menjek a bíróhoz, a színigazat akarom neki bevallani! Erre a bíró elé 

vezették: No, mondd meg az igazat, mit méregettél a tömlöcben? – Nincs nekem semmi mondanivalóm: hidd el, ha a 

zsineget le nem veszik a nyakamról, már meg is haltam volna: ez az igazság! – felelte a szántóvető. De már erre a 

bíró is elnevette magát, s szabadon eresztette a szántóvetőt. 

A szív és az ész megbánták, amit tettek, s megfogadták, hogy ettől a perctől kezdve együtt fognak cselekedni, 

mivel az embert emberré az ész csak a szívvel, a szív csak az ésszel együtt teheti. 

SZÍNEZZÜNK 

EGYÜTT! 

Szia Picúr! 

Tudod-e, hogy milyen színek jellemzőek az örmény 

népviseletre? Készültünk egy kis játékkal, vedd elő 

színes ceruza, vagy filctoll készleted és színezd ki 

kedvedre az örmény kislányt. 

Jó szórakozást kívánunk! 



81

GASZTRONÓMIA 

GHURABIJE 

K É S Z Í T E T T E : I S P Á N K I K A T A L I N 

HOZZÁVALÓK: 1 csésze cukor, 1 csésze olvasztott vaj, 2 

csésze liszt, 1 mokkáskanál szódabikarbóna, vaníliás 

cukor, kakaó, mogyoró. 

ELKÉSZÍTÉS: Tálban kikeverjük a cukrot a vajjal, 

hozzáadjuk a szódabikarbónás lisztet és jól 

összedolgozzuk. Kétfelé osztjuk, egyik felét 1 evőkanál 

a kakaóval színezzük.Diónyi darabokat csípünk ki 

olajos kézzel, gyűrű alakba hajlítjuk, a közepébe 

mogyorót teszünk. Közepes lángon aranyszínűre 

sütjük. Majd tálaljuk. Keszy Harmath Enikő receptje 

alapján. 

SZUPERFINOM ÖRMÉNY RECEPTEK 

TOJÁSOS SPÁRGASALÁTA 

HOZZÁVALÓK: fokhagyma, joghurt, spárga, tojás, só 

ELKÉSZÍTÉS: A spárgát megtisztítjuk, megmossuk, 

sós vízben megfőzzük. Lecsurgatjuk, miután kihűlt, 

felaprítjuk. A tojást megfőzzük, felaprítjuk, majd 

összekeverjük a spárgával. Tálalás előtt fokhagymás 

joghurttal öntjük le. 

SÜTŐTÖK KÁSA 

HOZZÁVALÓK: 60 dkg sütőtök,fél liter tej,egy evőkanál 

cukor,8 dkg rizs,fél dl olaj 

ELKÉSZÍTÉS: A sütőtököt meghámozzuk, 

kimagozzuk, felszeleteljük. Forró tejjel felöntjük, 

sózzuk, cukrozzuk, hozzáadjuk a félig főtt rizst, olajat. 

Fedett edényben addig főzzük, amíg puha nem lesz. 

Melegen és hidegen egyaránt jó. 

ARARAT SÜLT CSIRKE 

HOZZÁVALÓK: egy csirke, olaj a sütéshez,50 dkg friss, 

vagy 5 dkg szárított gomba, fél dl olaj és két evőkanál 

liszt a rántáshoz, só, bors, szegfűszeg, zöldpetrezselyem 

ELKÉSZÍTÉS: A csirkét a hasánál felvágjuk, kiterítjük, 

majd mindkét oldalán olajban megsütjük. 

Feldaraboljuk, lábasba rakjuk és leöntjük a sütésből 

felmaradt zsiradékkal. A gombát felaprítjuk, olajban 

megsütjük, berántjuk, majd széttört szegfűszeggel, 

sóval, borssal még öt-tíz percig forraljuk. 

Zöldpetrezselyemmel díszítve tálaljuk. 

A receptek forrása a mindmegette.hu oldal. 



Fesztivál 

Örültem, hogy vendégünk volt a IV. Magyarörmény 

Fesztiválon is. Mint alapító szervezők, igyekeztünk a 

szokásos fergeteges programot és gasztronómiai 

kalandozást kínálni Önnek. 

SZEMELVÉNYEK A PROGRAMBÓL 

Az erdélyi Armenopoliszból, azaz Szamosújvárról érkezett 

hozzánk a fantasztikus Hayakaghak Táncegyüttes. 

Karikatúrák az elmagyarosodott erdélyi örményekről 

Áfgánisztán Vártán tollából. Kutatónk jelentkezett a 

Krímfélszigetről. Kerekasztal-beszélgetés. Fellépett a Group 

Duduk együttes és az Örmény Közösségi Tér növendékei: 

dr. Cuczku Enikő, Juhász Tália, Kálvin Tamás, valamint 

Várady Mária színművész. Kaukázusi ékszerek készítése, 

„konyakharapó” és ínyenc kaukázusi örmény vacsora várta 

Önt és családját. Sztárvendég: Szulák Andrea 

Együttműködő partnerek voltak: II. kerületi, Zuglói, XIV. 

kerületi Örmény Önkormányzat, valamint a XV. kerületi és 

a Ferencvárosi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat.

Dáláuzi! Eljöttek a rarátis napak is elmentek, 

Dáláuzi! 

a karácsanyi szent ünneplisek is imádkazunk, 

eljöttek 

a kicsi Jezus ismit születist csinált! Sak pagany 

hagy 

is gandal efilikre, pedig mijen nagyan kine kirni 

nem 

Istent, hagy vegye el a níprűl a sak csapdasást 

az 

mi nyamja a fejünket. 

a 

nem is gandajják magak, hagy mijen balandat 

Talán 

mikar azt mangyák az ürminyeknek: 

mandanak, 

Incs kidisz tun várbjed?! Nekem egy akas 

gámbecz! 

mandta, hagy mig Ázsiás arszágba az 

ember 

kit riszre vutak asztva, urakra - aki a kik ásis 

ürminyek 

szarták a pinzt is küzünsiges nipre. 

lapáttal 

Meghívó 

A Fővárosi Örmény Önkormányzat szeretettel várja 2019. október 12-én 16:00 órától krími 

útibeszámolójára, valamint ezt követően irodalmi estjére, amelynek keretében bemutatja új 

kötetét. Címe Törös Tivadar: Áfgánistán Vártán levelei, avagy egy szamosújvári polgár 

karikatúrája. Sztárvendég: Bodrogi Gyula a nemzet színésze. 

1054 Budapest, Akadémia utca 1. 1. emelet Színházterem 

Fiam szerkesztű úr! 

Áfgánistán Vártán levelei Baland Istókhoz 

A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amelyet az 

elnok@fovarosiormeny.hu email címen, illetve a 

061-3321791-es telefonon üzenet hagyásával tehet meg.

hirtukor

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?