A Mi Lapunk 2020. március

A MI LAPUNK 2020. MÁRCIUS 2020. MÁRCIUS A MI LAPUNK
EGYHÁZI HÍREK
A MI SZAVUNK
A HAMU MINT A
BŰNBÁNATI IDŐ-
SZAK LEGŐSIBB
SZIMBÓLUMA
A hamu használata – amelyet az előző
évi barkaágak elégetéséből nyerünk
– arra az ősegyházi hagyományra vezethető
vissza, amikor a felnőtt katekumenek
(hittanulók) a nagyszombat esti
keresztségük előtti bűnbánati időszakban
hamut szórtak a fejükre. Természetesen
a hamvazás szentélményében
részesültek a közösség tagjai is, akik mezítláb,
zsákszerű ruhába öltözve a püspök
elé járultak, aki meghintette őket
szenteltvízzel és hamuval. Ezt követően
átvezették őket az úgynevezett Ádámkapun,
amely a paradicsomból való
száműzetést szimbolizálta. A keresztények
is átvették a hamvazás szertartását,
amelynek előképei az ószövetségi liturgikus
gyakorlatban gyökereznek. A választott
nép tagjai királyukkal együtt a
bűnbánat jeleként hamuba ültek, amikor
Jónás próféta megjósolta Ninive
pusztulását (Jón 3,1–10). Ez a szent élmény
valójában csak a XII. században
vált általános jellegűvé, amikor a papok
hamuval hintették meg a hívők fejét;
pontosabban, a férfiak fejét, és a nők
homlokát.
Bálint Sándor szegedi néprajzkutató
gyűjtéseiből azt is megtudhatjuk (Bálint
Sándor: Népünk Ünnepei, SZIT, Budapest)
hogy az Alföld egyes területein hamuval
hintették meg a házat és környékét,
hogy a bűn, baj és kár elkerülje a
családot. Azon hiedelem is élt, hogy aki
hamvazószerdán – hamvas szerdán, szárazszerdán,
böjtfogószerdán, böjtfőszerdán,
aszalószerdán – hamvazkodik, annak
nem fog fájni a feje. Az is előfordult
– ez az idősebbeknél ma is gyakorlat –,
hogy a templomból hazatérők összedörzsölték
a homlokukat az otthon maradottakéval,
betegekkel, hogy ők is részesüljenek
a bűnbánatra való készületben.
A szokás valójában az alázatot, az élet
hívságairól való lemondást szimbolizálja.
Farsang végeztével utalhat arra
is, hogy vessük le maszkjainkat, haladjuk
meg hétköznapi személyiségünket.
El kell hamvasztanunk a most kezdődő
negyven napos böjti időszakban a ragaszkodást,
ami múlékony, hogy megtaláljuk
magunkban a böjti átalakulás
alatt múlhatatlan lényünket.
NAGYBÖJT ÜZENETE
Február 26-án, hamvazószerdával új
egyházi időszakot kezdtünk. A húsvétot
megelőző 40 napot nagyböjtnek nevezzük.
Amikor nagyböjtöt emlegetünk
– valószínűleg a szabad képzelettársítás
törvényei alapján –, leginkább ilyen
és hasonló gondolatok, fogalmak jutnak
eszünkbe: böjt, önmegtartóztatás,
lemondás, vezeklés, szenvedés, megkísértés.
Nem kétséges, hogy ennek következményeként
ellenállásba ütközik az
ember. Viszolygás vesz erőt rajta, bárcsak
minél hamarabb véget érne ez a kínos
időszak, amely mintha alig tartalmazna
valamit a szép evangéliumi örömhírből.
Kár lenne azonban, ha ilyen borús lelkiállapottal
vágnánk neki a nagyböjti kalandnak.
Alapvető üzenete nem az elesettség
szomorúsága, hanem a győzelem
öröme. Öltöztessük ezért más hangulatba
szívünket: próbáljunk egy merész fordulattal
úgy gondolni a nagyböjtre, mint
az intenzív öröm időszakára, tele sejtelmes
ígérettel.
Megindító kép rajzolódik ki a nagyböjti
időszak olvasmányaiból (www.evangelum.katolikus.hu;
www.evangelium365.
hu) Istenről, aki személyesen szereti az
embert, és erről szeretné őt mindenképpen
meggyőzni. Saját magára esküszik,
ismételgeti ígéreteit, hivatkozik a tengernyi
látható jelre, amelyekkel igazolja,
hogy szereti az embert, minden embert,
és ami több, minden élőlényt, és nem
akarja, hogy egy is elvesszen közülük.
Már ez a pillanatfelvétel is elégséges lehetne
ahhoz, hogy másként induljunk az
idei nagyböjtbe: Isten szeret bennünket,
minden embert, a világot, övéi vagyunk,
értünk, ha kell, csodákat is tesz. Legyen
ezért nagyböjtünk első üzenete az, hogy
a hívő és az Istent kereső ember számára
nincs véletlen, hanem a gondviselő Isten
szeretetörvényében úszunk. Ha ezt tudjuk,
ha ezt tudatosítjuk, lelkünket átjárja
a bizalom, a hála, a szeretet.
Nagyböjt második nagyszerű üzenete
a jóság győzelme. Igaz, a nagyböjti
nyitány Jézus megkísértésének elbeszélésével
kezdődik, de ebben az evangéliumban
nem ez a nagy hír, ez csak a keret.
Az igazi hangsúlyt megtaláljuk egy
mondattal lejjebb, ahol ezt olvassuk Jézusról.
„Erre otthagyta a sátán, és angyalok
jöttek a szolgálatába” (Mk 1,13).
Egész emberi, keresztény, hívő életünk
benne van ebben a tömör mondatban.
Jézus magára vette életünket, vándorlásunk
társa lett jó- és balsorsban. Ezért
merjük ezt az igét magunkra is alkalmazni.
Sokszor talán mi is úgy érezzük, őserdő
ez az élet, vadállatok között élünk, mindenki
összeesküdött ellenünk, minden
a romlásunkra tör. Igaz, van a világon
oroszlánbarlang, ahová beletaszítják
az ártatlan Dánieleket, vannak szívtelen
rablók, akik leütik és kifosztják a jóhiszemű
utast, vannak durva szívű katonák,
akik megcsúfolják az ártatlant,
vannak kényurak, akik keresztre feszítik
az igazat; de vannak irgalmas szamaritánusok
is, akik bekötözik a sebeinket,
jószívűek, akik elkísérnek bennünket
keresztutunkon, együttérző Veronikák,
akik letörlik könnyeinket. Hűséges
Máriák, megbízható barátok és szerető
édesanyák, akik ott állnak a keresztünk
tövében. Legyen ez kihívás és felhívás,
egyben feladat nagyböjti keresésünkhöz:
meglátni magunk körül a jót, ami
Isten jóságáról tanúskodik, a szeretetet,
amely az ő szeretetét tükrözi vissza.
Ugyanakkor igyekezzünk mi magunk is
angyalokká válni, akik mások felé sugározzák
a boldogító nagyböjti üzenetet:
szeret bennünket az Isten.
Mégis, hasznos lesz egy gondolat erejéig
felfigyelni arra, hogy a nagyböjt mégiscsak
felhívás a bűnbánatra, a lemondásra,
az erények gyakorlására. Igen, alkalmas
ez az időszak arra, hogy érzékennyé
váljunk saját lelki valóságunkkal szemben.
Jézus győztesen került ki a kísértésekből,
úgy mi is győzelemre vagyunk
hivatottak és erre képesek is vagyunk.
Áldott nagyböjtöt!
Sutka István
TOMBOLAFELAJÁNLÁSOKKAL TÁMOGATTA
A SZATYMAZI BÁLOKAT A CE GLASS
A szatymazi iskola jelmezes alapítványi bálján (2020. január 18.)
Itt még gazdátlanok a nyereménycsomagok
Kiváló hangulatban telt a szatymazi
Iskolabál, amelyen a CE Glass Zrt is
képviseltette magát.
A vendégsereggel együtt élvezték
a színes programforgatagot a helyi
üvegipari cég meghívottai, akik közül
többen szatymaziak, jelenlétükkel
a cégüket képviselve. Megtiszteltetés
volt a CE GLASS Zrt. számára, hogy
a polgármester úr saját asztalánál biztosított
helyet számukra. A résztvevők
vidám beszélgetéssel, önfeledt
tánccal mulatták az időt a tombolahúzás
eljöttéig, amelyhez a CE Glass
Zrt biztosította az ajándéknyeremények
egy részét; támogatásként családi
wellnessbelépőt, vacsorautalványt
és számos ajándékkosarat adtunk át.
A cég képviselői meghatódva figyelték
a tombolanyertesek arcán az örömöt,
amikor átvették a CE Glass által
felajánlott ajándékokat.
Az Iskolabál mellett az Óvodabált is
támogatta tombolafelajánlásokkal a
helyi üvegfeldolgozó cég. A CE Glass
számára mindig is fontos a helyi közösség
támogatása, hiszen számos
munkaválójuk szatymazi.
SZABÓ ANDREA:
HAJNAL
Szeretem a hajnalokat. Amikor még mindenki
alszik, csak én ébredezem. Hallom, hogy nyikordul
egyet a szekrény, nyögve a ruhák súlya
alatt. A padló is jelzi, hogy ideje felkelni. Szeretné,
ha apró lábak járkálnának végre rajta,
szeretné, ha a játékok szanaszét hevernének a
ráborított szőnyegen.
Szeretem a hajnalokat, amikor hallgatom a
szuszogásokat. Az apró mozdulatokat, amit álmukban
tesznek. A horkolásukat. Szinkronban
horkolnak. Egy mély öblös, és egy vékony,
cingár.
Szeretem, amikor hajnal ötkor két pici kéz keresi
az én kezem. Kinyúl a kiságyból, és simogat.
És hopp, máris mellettem fekszik. Szeretem
a hajnali összebújásokat. Kíváncsian
várom, milyen napunk lesz. Mindig ugyanaz,
és mégsem.
Ilyenkor hajnalban alig bírok betelni vele. Szagolom,
puszilom, szorítom. Érzem, hogy él.
Engem választott édesanyjának. És én ezért
annyira hálás vagyok. Szavak nincsenek erre
az érzésre.
Aztán lassan kel a ház. Kávé, tea, reggeli, torna.
Aztán ketten maradunk egész napra. De én
imádok vele kettesben lenni. Ebéd utáni öszszebújós
alvás. A délutáni játék. Addigra már
hullafáradt vagyok. Csak ülök, és nézem, hallgatjuk
a mesét. Szeretem az estéket is. Amikor
végre mindenki megpihen. Amikor újra hallom,
hogy szinkronban horkolnak.
És ilyenkor türelmetlenül várom a hajnalt.
Búcsúzunk tőlük
Balogh Norbert (1971)
III. körzet 143.
Győző Lászlóné (1950)
Rózsa u. 44.
Major Józsefné (1934)
Béke u. 30.
Takács József (1956)
Béke u. 16.
10 11