MÁTRAI FESTŐNAPOK 2020. AUG 2-8. (32 oldal)

Gyöngyöspata -
2020. augusztus 2-8.
Szalókiné Filkus Joli: Jessze oltár

Szeretettel köszöntelek Benneteket
a Mátrai Festőnapokon!
Újra itt, újra együtt! Már nagyon vártuk a találkozást – egymással és a kisvárossal. Sajnos vannak
akik ezúttal nem tudtak velünk lenni – pedig Ők is egész évben „erre gyúrtak”. Ám vannak
élethelyzetek, melyek olykor áthúzzák a számításainkat. De gyarapodtunk is az idén, jöttek új
alkotótársak is, akikkel barátságot kötöttünk, s akik szintén nagy lendülettel láttak itt munkához.
Örömmel üdvözöltük újra mesterünket Molnár Lászlót és feleségét Évikét, táborvezetőnket Paksy
Maricát, szállásadónkat Bernáth Magdit, a tónál vendéglátónkat Hegyi Jánost és feleségét Marikát,
Hevér Lászlóné polgármester asszonyt, akinek ezúton is megköszönjük a tábori finom ebédeket. És
persze örömmel üdvözöltük egymást a régi kedves festőtársakkal. A baráti és szakmai beszélgetések
olykor éjszakába nyúltak, miközben még akkor is ecset vagy kréta, ceruza forgott a kezünkben
Napközben ki a hegyeket megmászva, ki az udvar fái alatt dolgozott – majd délután izgatottan vártuk
a korrektúrát, ugyan milyen értékelést kapunk az aznapi igyekezetünk gyümölcsére?
Gyorsan peregtek a napok, s máris a zárókiállításra készültünk. Abban a reményben búcsúztunk el
egymástól és a várostól, hogy jövőre ott folytatjuk a beszélgetést és a munkát, ahol most
abbahagytuk. Reméljük ez a lendület, alkotókedv és erő továbbra is velünk marad !
Nagyné Koncz Éva

RENOIR a táborban
Molnár László festőművész, táborunk művészeti vezetője minden
nyáron tart nekünk egy előadást. Ezúttal Renoir életét és munkásságát
mutatta be - képeket nézegetve, elemezve egy kellemes délutánon.
Megkértem, írjon pár gondolatot erről az idei tábori újságunkba is.
A következő válasz érkezett:
…kérésednek megfelelően Renoirról idézem Henri Perruchot gondolatait:
"Renoir sohasem érzett irigységet, féltékenységet, hiúságot, keserűséget, haragot, nem
ismerte mindazokat az érzelmeket, amelyek az emberek boldogtalanságának
legszokványosabb, kisszerű okozói. Nem ismerte az abszolútumra szomjazó lélek roppant
nyugtalanságait, sem a bonyolult alkatok belső vívódását. Számára egyszerű volt minden.
Derűs fölénnyel fogadta az élet viszontagságait, csakhogy ez a tény ne vezessen félre senkit:
a mosoly is a bátorság egyik formája. És mindenekelőtt tudta, hogyan kell szeretni -
mégpedig a lehető legtermészetesebben, teljességgel érdek nélkül. Ebben rejlik titka. Titka
és példája."
Előadásomban igyekeztem ezeket a gondolatokat kifejteni, úgy gondolom, hogy Renoir
festészete nagyon illett a tábor légköréhez. ….
Molnár László
Köszönjük kedves tanár úrnak ezt a
szívhez szóló előadást. Köszönjük a
táborban mindnyájunknak nyújtott
segítséget, korrektúrákat, baráti
beszélgetéseket... Várjuk a folytatást.
Bízunk benne, hogy jövőre újra
találkozunk.
NKÉ

Molnár László Galériájában….
Már hagyomány, hogy a tábor kezdetén ellátogatunk
mesterünk, Molnár László Galériájába. A képek
bemutatása – tárlatvezetés - mellett még egy kedves
meglepetésben is részünk lehetett.
Mindannyian kezünkbe vehettük és megkaptuk
ajándékba azt a szép kiadványt, melyben akvarell, akril
és tempera képeket látunk. Molnár László keze
munkáját. Nagyon köszönjük!
A következő gondolatot – Molnár László festőművész
szavait - ebben a kiadványban olvashatjuk.
„ Festői tevékenységem talán legnehezebb szakaszához
érkezett. A bejárt utak eredményeit, melyek a
különböző életkorokhoz kötődnek, a tarsolyomban
tartom. Ezt az anyagot kell EGY-ségbe rendeznem, és
festészetemben megjeleníteni. Az EGY-ben lévő
mindenséget kell keresni és kifejezni.”
NKÉ

Kocsik Mónika, mint új táborozó bemutatkozása
A gyöngyöspatai festőtáborról legelőször Nagyné Koncz Évától
hallottam, akit a budapesti festőkörben, a Galéria Körben
ismertem meg kb. 5 éve.
Budapesten születtem, itt végeztem az alapiskoláimat, majd
több városban is éltem foglalkozásomtól függően. Hatvanba két
éve költöztem, mivel dr. Fabiny Tamás püspök kiküldött lelkészi
szolgálatra a hatvani és a gyöngyösi evangélikus gyülekezetekbe,
ahová 2019-ben, tavaly be is lettem iktatva.
Tehát a fő foglalkozásom, vagyis inkább hivatásom: evangélikus
lelkész immáron 20 éve. A lelkészi munka minden ága beletartozik
ebbe: hitoktatás, istentiszteletek, bibliaóra, ifjúsági, konfirmációs
óra, esketés, temetés, keresztelés, látogatások otthon, kórházban,
lelkipásztori beszélgetés, önkormányzati, városi alkalmakon való
részvétel...
Ez alatt a 20 év alatt kicsiny országunknak sok táját, gyülekezetét megismertem: Pécs, Hidas,
Bonyhád, Alsónána, Bátaapáti, Pogány, Dombóvár, Komló , Mezőtúr, Gyomaendrőd, Budapest -
Cinkota-Mátyásföld, Pestszentlőrinc, Kispest...... Tehát nem egy otthonülős hivatás ez
Ebben az időszakban sikerült elvégeznem a Pécsi Tudományegyetem francia tanári szakát is, így
magán órában nyelvet is tanítok. A francia nyelv és kultúra is közel áll hozzám, mely hozzájárul a
képzőművészet szeretetéhez is. De ez egy olyan kérdés, mind Dsuang Dszi álma Szabó Lőrinc
versében: “Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet?” vagyis szeretem a
művészeteket, ezért szeretem a francia nyelvet vagy szeretem a francia nyelvet és ezért szeretem a
művészeteket.
Mivel Hatvan közel van Gyöngyöspatához és
szolgálati területemhez is tartozik, terveztem már,
hogy én is részt veszek majd ebben a táborban. Ez idén
sikerült és örülök, hogy új embereket és egy
számomra még ismeretlen tájat ismerhettem meg.
Örülök annak is, hogy Molnár László festőművész úr
megmutatta nekem galériáját, amelyben
felfedezhettem különleges festészeti stílusát. Hasonló
megtiszteltetésként ért, hogy betekinthettem
műhelyébe is, ahol új munkái készültek, és
elámulhattam az ott sorakozó vásznak, festmények
sokaságán, mely termékeny, értékes munkásságáról
tanúskodtak. Mindez gazdagította élményeimet és
plusz tudást is szerezhettem további alkotásomhoz.
Kocsik Mónika

Először a táborban
Rozalicskát arra kértem, beszéljen nekem arról, honnan érkezett, milyen kapcsolata van a
képzőművészettel. Beszélgetésünket lejegyeztem eme tábori hírmondó számára:
Markazon élek, nyugdíjas nyelvtanár vagyok. 16 éve költöztem Budapestről a
Mátrába. A lenyűgöző természet ihletett meg és kezdtem tájképeket festeni.
Az idén bekapcsolódtam a Gyöngyösi Műhely munkájába – általuk jutottam el
ide, a festőtáborba. Marica titokzatos pasztell képei nyomán én is
megismerkedtem ezzel a technikával. Hosszú szünet után – nyugdíjas
koromban – kipróbáltam többféle technikát: akvarell, tempera, akril és olaj.
Nekem leginkább a portré készítés szerez a legnagyobb örömet.
Hálás vagyok, hogy megismerhettem Molnár László festőművészt és
munkásságát. Nagy szeretettel instruált minket és ösztönzött a bátor
alkotásra. Korrektúrái által úgy érzem, sokat fejlődtem. Sok kedves embert
megismertem, köszönöm, hogy itt lehettem.
Vioralikné Németh Rozália
Szakács Barna és felesége Adri színtén először vannak itt
közöttünk a Mátrai Festőnapokon.
Sóstófalváról érkeztek. Én sok-sok évvel ezelőtt ismertem meg
Barnát az esztergomi Vasas Alkotótáborban. Több nyáron is együtt
dolgoztunk. Egyéni, karakteres képei mindig megragadtak színükkel,
anyagszerűségükkel…megjelenésükkel. Így volt ez az idén is.
Témáihoz mindig a legjobb megoldást keresi technikában, színben
és formában - és persze meg is találja.
lejegyezte: N.K.É.
Rosta Erzsikét innen is szeretettel üdvözöljük, aki több éven át alkotott
velünk itt a táborban. Ezúttal sajnos nem tudott eljönni. Reméljük a
jövőben egészségi állapota megengedi, hogy ismét itt találkozhassunk
Vele.
Ezt a képet tavaly készítette , melyen „bázishelyünk”, a Nandi Magdi
Vendégház is látható.
NKÉ

Szép helyre érkeztem….
Már gyermekkoromban is szerettem festéssel és
rajzolással elcsendesedni, kikapcsolódni, de az
élet másfelé terelt.
Közel 50 évesen egy kiállításon jött az ihlet, hogy
én is kipróbáljam magam, visszanyúljak a
„gyökerekhez”.
Másnap izgatottan vásároltam be a festéshez
szükséges anyagokból. Alig vártam, hogy
hazaérjek és elkezdhessem a munkát.
Ennek lassan már tizenöt éve. Azóta
szenvedélyemmé vált az alkotás, a kifejezés ezen
módja, a festészet – készüljön a kép bármilyen
technikával is...
Autodidakta módon kezdtem, de akadályokba ütköztem, így Mór Tamás tanár
úr képzőművész csoportjába jártam. Sajnos már nagyon idős lett, így Kőfaragó
Józsefnél folytatja csoportunk.
A Budai Képzőművész Egyesület tagja vagyok. Voltam OKIT tag is. Hetente
festőkörbe, rajzkörbe járok.
Számos csoportos és egyéni kiállításon is volt lehetőségem bemutatni
alkotásaimat, melyeket Édesanyám vezetéknevével írok alá: „Mógor”.
Szívesen töltöm a szabadidőmet a hozzám hasonló lelkületű, alkotni vágyó
művészekkel együtt a nyaranta megrendezésre kerülő táborokban.
Idén először jöttem a hegyek ölelésébe, Gyöngyöspata városába, amely
számomra is meglepő ősi titkokat rejtett. Épületei és a természet közelsége igazi
festői környezet együttese! Bármely irányába fordul az ember, az ihlet néz vele
szembe.
Ez úton is köszönöm a meghívást a szervezőknek! Nagyon jól éreztem magam,
bízom benne, hogy lesz még lehetőségem máskor is élvezni ezt a festői
környezetet.
Osztobányi Istvánné Németh Ildikó „Mógor”

Csintalan Heni, a helyi lakos…
Örültem, hogy idén is Gyöngyöspatán lett
megrendezve a festőtábor, mivel helyi lakos
vagyok. Szerintem Pata igazán szép környéken
fekszik, téma pedig van bőven, nem beszélve
a gyönyörű templomunkról, ami mindig
megihleti festőtársaimat is. Igazán élmény volt
az idei festőtábor, már várom a következőt.
Velkeiné Pócz Ilona és Deli Julianna - akik mindig mennek
Mi ketten mindig terepen festünk. Nagyon szeretjük
a gyöngyöspatai tájat. Mindig megkeressük azokat a
helyeket, ahonnét jó kilátás nyílik az egész településre.
Az idén a Kecske követ néztük ki elsőnek. Autóval
mentünk fel egy keskeny szerpentin úton. Gyönyörű
kilátás nyílt a várhegyre a pincesorral. Annyira tetszett,
hogy kétszer is felmentünk. Ekkor már Ildikó és Márti is
elkisért bennünket. A Várhegyre gyalog mentünk fel
a régi Pálos kolostor felől. Itt nem akartunk kerülni, ezért
a bozótoson vágtunk át. Nem jártunk jobban.
A Gyöngyöstarjáni horgásztótól is utolsónak távoztunk,
annyira tetszett a tó a késő délutáni fényben. A sok
túrázás miatt az idén nem is maradt időnk a Nandi
vendégház szépségeire. Reméljük jövőre újra
visszatérünk a település építészeti érdekességeihez is,
hiszen Gyöngyöspata kimeríthetetlen festői témák
szempontjából.
Deli Juli

Másodszor….
A nevem Harmat Gyuláné Kékesi Mária. A gyöngyöspatai táborban második alkalommal vettem részt.
Leginkább olajjal festek, de most az akrilt
használtam a gyors száradás miatt. A településen sok
szép témát lehet találni, mindenki a saját tetszése szerint
válogathatott. A "téma az utcán hever" szokták
mondani. Én felmentem ezért a pincesorra többed
magammal. Nem csalódtam. Sok szép, még a régi
formájában fennálló pincét találhattunk. Válogattunk
kedvünkre és meg is örökítettünk a magunk módján
párat. Másik csoda a panoráma volt, a településére való
rálátás innen a hegyoldalról páratlan élményt nyújtott,
és ezt a látványt is lefestettük néhányan. Érdemes volt
felkapaszkodni a hegyoldalra a "hétsoros pincékhez"-
azt hiszem, nem utoljára tettem.
A táborban jó hangulatú, csodás, segítőkész
társakkal voltunk együtt és csak remélni merem, hogy
jövőre, ugyanitt szintén üdvözölhetjük egymást.
Mindenkinek jó egészséget és jó munkát
kívánok a továbbiakban is, szeretettel
gondolok Rátok !
Kékesi Mária
Az első akvarell próbálkozásom
Nyugdíjasként „ újrakezdőnek” tartom magam, hiszen a diák évek után csak három éve kezdtem el
újra rajzolni és festeni.
Ez idő alatt több féle technikát is kipróbáltam. A ceruzarajzok után szénnel, pasztellkrétával, akril és
olaj festékkel, tussal is dolgoztam már. Mindegyiket bátran kipróbáltam és szívesen alkalmazom
bármelyiket ma is. Valahogy az akvarellfestés volt az, amit mindig kikerültem, nem volt elég
bátorságom hozzá. Úgy éreztem, hogy ez egy olyan technika, amit csak akkor lehet elkezdeni, ha
nagyon biztos rajztudással, és a festési módszer ismeretével rendelkezik az ember. Mivel itt javítási
lehetőség nem nagyon van, fontos, hogy átgondoltan lépésről-lépésre haladjon az ember.
Talán én még ma sem kezdtem volna el az akvarellfestést, ha nem kapok biztatást és segítséget
Gyöngyöspatán a táborban Velkeiné Pócz Ilonától, aki végtelen türelemmel, idejét nem sajnálva
együtt festett velem, átadva tudását, tapasztalatát.
Nagyon élveztem az így, tanulással töltött időt, és nagyon hálás vagyok
Neki, hogy megismertette, és megszerettette velem az akvarellfestést.
Köszönöm! - Remélem, nem volt hiábavaló a tanulással eltöltött idő.
Tudom, hogy még sokat kell gyakorolnom, és tapasztalatot szereznem, de
az már biztos, hogy megszerettem ezt a technikát.
Tóth Imréné Marika

Jól éreztem magam….
Már második alkalommal jöttem a Gyöngyöspatai
táborba.
Nagyon örültem, hogy a lenti szobát kaptuk, mivel sajnos
nagyon rosszak a térdeim és bizonytalan a járásom.
A másik szobában idegenek voltak.
Így nagyon el voltunk szeparálva a többiektől. Bár azért
igyekeztünk összejönni velük is.
Sajnos nekem kellett a kapuőr szerepét betölteni. Ahogy
megjöttek a lányok Gyöngyösről, szinte percenként kellett
a kaput kinyitni.
Nehezen tudtam a festésre koncentrálni.
Kedves gesztus volt Magditól a megérkezés tiszteletére
adott vacsora és a bor. Molnár László festőművész tanár
úr és felesége most is szeretettel fogadott bennünket.
Minden táborlakót kedvesen tanítgatott.
A táj nagyon lenyűgöző. Igazi festői látvány. Volt téma épp
elég. Aki csendéletet akart festeni, hát talált bőven Magdi
udvarán régi fazekakat, kancsókat, zsírosbödönt,
szőlőprést stb.
A búcsúvacsora feledhetetlen élményt nyújtott. Évike,
Molnár tanár úr felesége volt a szakács. Csodálatosan
finom kovászos káposztába tekert hús gombócot készített.
A kiállítást az utcán rendezték. Látogató nem igen járt
arra. Persze ez a vírusnak köszönhető.
Én jól éreztem magam. Úgy gondolom mindenki megtette,
amit tudott.
Juhászné Miklós Judit

IX. Mátrai Festőnapok Gyöngyöspata 2020
Az évek szinei lX. Mátrai festőnapok Gyöngyöspata 2020.... A mögöttünk lévő évek tulajdonképpen
mind színesek. Ha visszanézünk, vannak közte pasztell sárgák, dacos rózsaszínek, szikrázó kékek,
kárminvörösek, umbrák, néha-néha feketék és persze szürkék is. Mind - mind egy időszak az
életünkből, ami mindannyiunknál más és más szinű volt.
A 2020-as év azonban valahogy egyformára sikeredett nekünk embereknek. Ez a szin a palettán
megmaradt szinek keveréke, ez egy semleges, konkrétan meg sem nevezhető szín.
Ilyen még nem volt, a Covid-19 megváltoztatta az eddig megszokott életünket.
Az éveken át megrendezésre kerülő festőtábor léte is kérdésessé vált, azonban egy kis csúszással, de
mégiscsak összegyűlt a csapat. Természetesen voltak akiknek nem volt lehetőségük itt lenni,
hiányoltuk és szeretettel gondoltunk rájuk.
A hiányolt színek itt megtaláltak minket - előtérbe került
a Plen Air festés módszere, szigorúan betartva a 7 szintes
pincesoron a " három bokor " távolságot !
A természetben tett túráinkból hazafelé jövet
megismerkedtünk a helyi lakosokkal, akik dolgos,
barátságos nyitott szívű emberek és szívesen fogadtak
minket. Látogatást tettünk Gyöngyöspata határában lévő
horgásztóhoz, ahová Hegyi János és kedves felesége Marika
invitált meg és látott vendégül mindannyiunkat. Rendkívüli
vendéglátásban volt részünk, csodálatos Mátrai környezet,
finom ételek italok, gyümölcsök, sok festővászonra
kívánkozó téma! El voltunk kényeztetve, szívből köszönjük!
Szines pontok tehát voltak, de még egy kis továbbképzésre is volt
lehetőség, úgy mint tavaly, amikor Velkeiné Pócz Ilona a
színelmélet, a színkeverés, a színválasztási technikák témakörében
tartott az érdeklődők számára egy kis előadást. Idén pedig
a perspektivikus ábrázolás rejtelmeiben segített eligazodni.
Végtelen jóindulatát, kedvességét köszönjük. Sok sok ilyen kis
szín volt amire már vágyódtunk, és jó időre feltöltött minket. Sok
embernek köszönhetjük ezt. Végezetül fontos és kihagyhatatlan
dolog - tisztelettel köszönjük Molnár László festőművész
munkáját, ahogy naponta figyelemmel kisérte tevékenységünket,
értékelte és segítette azt. Szines élvezetes előadásai minden évben
gazdagabbá tesznek minket! Kedves felesége pedig arról
gondoskodott, hogy megismertesse velünk a környék legfinomabb
töltött káposztáját!
Egyszóval remek volt és mondhatjuk "Jövőre veletek ugyanitt"
Mátra Márta

Kulcs lóg a madzagon…
Ismételten megtapasztaltuk a pataiak kedvességét. Nem csak az óvoda személyzetének
szívélyességét, a szabadságukból az ebédünk elosztására szánt idővel, hanem az utcán reánk
mosolygó felnőttek és gyerekek köszönéséből is.
Alapvetően jó idő volt, de a hirtelen lezúduló záporok mindenkit fedél alá kényszerítettek. Így
esett, hogy néhányan – némi közbenjárás útján - a „Közösségi ház” teraszán dolgozhattunk,
mondhatom, hogy olyan miliőben, amely hangulatos és inspiráló volt. Talán a Galéria
közelsége, a templom ránk figyelő tornya, vagy a fenyőfa ágain ugráló mókus teremtett
kellemes hangulatot.
No-hát, a kulcs, - ugye a kaput zárni kell, ha elmegyünk, hiszen egy jobb szél ki-be lengeti,
márpedig ide-oda járkáltunk, hol a Magdi vendégszeretetét élvező társainkat meglátogatni,
hol Maricával kunyhót lesni a naplemente fényében, vagy „csak” rajzolgatni a templomot.
A KULCS őrzőjének pedig lennie kell, ekkor került a madzag a kulcsra, a könnyebb
megőrízhetőség érdekében és így a Laci kezéből énhozzám, majd N. Évához, meg vissza,
reggel este, szertartás szerűen.
Köszönjük!
Kiss Szabó Márta
1

Takácsné Sárossy Mária: TÓPARTI TÜKÖRSZILÁNK
A mátrai festőtábor ünnepi óráit évente egy
tóparti kirándulás jelentette. Ebben az évben
is. Vendéglátónk Hegyi János vállalkozó,
a patai Baráti Kör képviselője volt.
Ömlött a fény, szikrázott a tó, s piros nyári
almával kínált bennünket az út mentén egy
almafa. Mennyi szépség! Mint Paul Signac
földi paradicsomának képein.
A táj ragyogása megbabonázott mindenkit.
Sokan azonnal ecsetet fogtak. Mások fotóval
ragadták meg a múlékony pillanatot.
A tó gyönyörű nyugalmát felszántotta egy
motorcsónak berregése. Egyszerre négyen
fértünk el a csónakban, amit házigazdánk
halőre irányított a horgásztó kis szigetei felé.
Megcsodáltuk a dús zöldben meghúzódó pici
házakat és a horgászhelyeket.
Visszatérve pompás estebéd várt
mindnyájunkra. Íme a menüsor: paprikás
lisztben megforgatott és kisütött törpeharcsa,
flekken és sültkrumpli, uborka, paradicsom.
Mindezt megkoronázta a barokk festők
ecsetére méltó görögdinnye. Még a viharos
szél sem szegte kedvünket. A hazatérés
pillanatáig mindenki szorgalmasan dolgozott.
Szívünkben hordozzuk ezt a szép nyári napot.
Köszönet érte kedves Hegyi János és felesége,
Marika!

Idei termésből…

KORREKTÚRA

MUNKA MINDENHOL…
Bármerre néztünk, mindenhol
dolgos kezeket lehetett látni…

Tábori események….történetek – összegyűjtötte Ivanicsné Erzsike
A tónál történt…..
Icus, Joli, Ági, Juli szerettek volna csónakázni. Fordítva ültek be. Pár
perc múlva szólt a hajóskapitány: meg lehet fordulni! – Ám ez nem
egyszerű művelet menet közben. Icuka nem tud csak menetirány
szerint utazni, már szinte rosszul volt. - Fotó is készült a mentő
mellényben, melyben kis pufik voltak, mint a Michelin baba :-D
Plein air
Icus és Juli a Kecskehegyen festettek nagy lendülettel. Sajnos a nap nagyon tűzött és az ebéd is
közeledett, így abba kellett hagyni a munkát. Délután sem volt több szerencséjük, mert akkor
meg a viharfelhők zavarták meg az alkotó munkát. Dörgött, villámlott és az eső is eleredt…. hát
bizony a plein air ilyenekkel is jár
Terike 5 éve jár ebbe
a táborba. Sok jó fotó,
kedves emlék van Tőle
azóta. A csoportképek is
jórészt általa készültek.
Köszönjük Terike !
Turányi Terike írja: A korona vírus árnyékában,...... de sikerült ötödik alkalommal is köztetek
lenni, hála Paksy Marica remek szervező készségének. - Öröm volt új tehetséges alkotókkal
megismerkedni. Habár az olaj festést vászonra helyezem előtérbe, most a pasztellkréta volt a fő
alkotó eszközöm. Az rajzolás mellett minden évben a fényképezőgépemmel is alkotok.
Megörökítem a tábor életének főbb mozzanatait, és a közös csoportkép maradandó emlék marad
egy kiváló alkotó közösség tagjairól. Öröm veletek lenni, találkozzunk jövőre ugyanitt!
A viszontlátásra - Turányi Terézia--Terike. 2020 nyara
Rozalicska szerdától volt „bennlakó” Édes Annánál. Mindjárt az első napon kizárta szállásadóját
a saját lakásából, mert nem akasztotta helyére a kulcsot, csak a kulcslyukban hagyta… hiába
csengetett szegény….. Egy technikai bravúrral a szomszéd segítségével aztán bejutottak az
udvarra. Mindketten meglepődtek. A szállásadó méltatlankodott, Rozika pedig nem győzött
bocsánatot kérni Tőle. Végül egy meleg öleléssel ért véget a kis malőr. Rozika nagyon örül, hogy
rátalált erre a szálláshelyre.

Ágika és Juditka lapjait
felkapta a szél. Csak
úgy szaladtak utána!
Sőt, egy pasztellképet
még Ágika arcába is
fújt, amitől csupa
kréta lett …..
Mártika főleg annak
örvendezik, hogy nem
találkoztak medvével,
viszont kint a Galéria
udvarán egy gyönyörű
mókust láttak.
A tóhoz nagy reményekkel indult Éva. Már szinte látta maga előtt a tó
vizén ringó csónakokat, amit „ecsetvégre” akart kapni. A nap ragyogóan
sütött, ám a szél egyre erősebben kezdett fújni. Végre megtalálta
a legalkalmasabbnak tűnő bokoralját. Igaz, itt-ott küzdeni kellett
a növényzettel, még ágakat is metszeni helyenként, hogy zavartalanul
élvezhesse a festés örömét. A procedúra a székkel, táblával, festékkel
végre véget ért, s egy boldog lendülettel festékbe mártotta ecsetét…. ám
ebben a pillanatban a szél felkapta a táblát és egyenesen vízre bocsátotta
- Na, ez is jól kezdődött A folytatás sem volt zökkenőmentes, mert
a gyorsan száradó akril már azalatt beleszáradt az ecsetbe, míg a
palettától eljutott a tábláig (30-40 cm távolságba) - Ezúttal nem is lett
semmi érdemleges eredménye a munkának - helyette a továbbiakban
inkább élvezte a többiek vidám társaságát, a házgazda, Hegyi János
vendégszeretetét é s a finom sült harcsa ebédet ….
Mártika és Marika
ballagtak lefelé a
domboldalon, s azt
hitték, hogy biztos
Nekik fütyül valaki.
Csak másnap árulta
el Nekik Henike,
hogy csak Ő volt az,
aki arra jártában
fütyörészett széles
jókedvében
Többen találtak hűs
árnyékot a tó mellett
felállított nagy sátor
alatt. Ám a feltámadt
szél gondoskodott a
sátor alatti jó meleg
napsütésről is. Előbb
csak az oldalát, majd
a tetejét is letépte –
de a kitartóak nem
tágítottak. Festettek
tovább rendületlenül,
lobogó hajjal

.........fordítva ültük a lovat!
Miután letáboroztunk a tóparton, sokáig
néztem a fodrozódó, olykor megcsillanó víz
felszínét, s figyeltem, ahogy az egyik hullám
huncutul egyre közelebb halad felém!
Mintha fogócskázni hívott volna, úgy táncolt
előttem!
A tó túlsó partján sárga napraforgó virított a
szikrázó napsütésben, mögötte a távolban
kirajzolódott a Mátra hegyvonulata.
A látvány, ami elém tárult, festői volt!
Elképzeltem, ahogy a tó közepén ringatózom
a csónakban, amit épp készültem lefesteni.
S láss csodát! A képzelet valóra vált!
A délutáni órákban lehetőséget kaptunk
egy kis motorcsónakázásra, természetesen
szakember vezetésével. A szél már ekkorra
erősen feltámadt, ezért jól beöltöztünk,
nehogy kifújjon bennünket a szél a kis
vizijárműből. Nem kis izgalommal három
festőtársammal együtt be is léptünk a
ringatózó csónakba, s vártuk az indulást.
Végre eljött a pillanat! ....... A csónak
kicsit megingott, s néhány másodperc
múlva már szeltük is a vizet! Egyre
beljebb haladtunk, de még mindig háttal
a menetiránynak! Ki látott még ilyet!
Háttal fogjuk megcsodálni a tavon lévő
szigetecskéket?
Nahát!
Valaki hangosan elkurjantotta magát:
„Én már csónakáztam néhányszor, de
így még sohasem hogy hátrafelé
haladunk! Már kezdek rosszul lenni!”
Kapitányunk homlokát ráncolva, száját
nevetésre görbitve hangosan megszólalt:
„Hölgyeim!
Talán ha megfordulnának a csónak orra
felé..........!
Azt hittem, Önök így szeretik!”
Összenéztünk, majd egyszercsak kitört
belőlünk a nevetés!
Még az esti órákban is nagy vidáman
derültünk a balgaságunkon, hogy a tavon
,,fordítva ültük meg a lovat!”
Szalókiné Filkus Joli
Fogyókúrás reggeli
Icu és Juli reggelire joghurtot, gyümölcsöt és műzlit kértek. – Utána
aztán jöhetett egy kis pörc. Icuska talált még a hűtőben egy kis sült
oldalast, csirkeszárnyat és kolbászt……
Jó étvágyat!

Mandi nagyon örült, hogy az
idén már klíma is volt a
„felsőházban”. Úgy érzi, hogy
gyorsan eltelt a hét, sokat
dolgozott, de pihenésre is
jutott idő. Szép élmény volt
a Szent Antal kegyhely
Kápolnájához elmenni. Sokat
fényképezett. Örült az új
táborlakóknak, mert mindig jó
új résztvevőkkel, újabb kedves
emberekkel is megismerkedni.
Bármelyik oldalán jártunk a városkának, az épp
napos volt - Az utcán, a hegytetőn, a tónál
vagy benn az udvarokban ki-ki megtalálta a
számára legmegfelelőbb „napfényes” témát.
Frissítő eső, zápor csak néha, és akkor is pont
jókor jött… Az itt töltött idő sok-sok élménnyel
gazdagított mindnyájunkat.
Jó volt itt lenni

Táborzáró kiállítás
Van egy kis városka a Mátra alján, mely
dimbes-dombos utcáival, pincesoraival, és
nem utolsó sorban csodálatos műemlék
templomával már 9 éve idevonzza festő
barátainkat.
Sok szép értékes alkotás született itt.
Szálláshelyünkről szinte ki se kellett
mozdulni, annyi szép, régmúltat idéző
tárgy, látvány vett körül minket. Akinek
kedve támad egy kis hegymászásra,
gyönyörködhet a Kecskekő és a Várhegy
közötti mély völgyben elterülő városka
panorámájában, és a zöldellő szőlősorok
borította hegyoldalban. Búcsú kiállításunk
kapcsán bemutattuk a sokféleséget, a
szorgos kezek munkáit, hogy ki mit tart
fontosnak elmondani az ecsetjével.
Paksy Marica

ZÁRÓRA

A TÁBOR RÉSZTVEVŐI
Molnár László - Gyöngyöspata - tintatarto@freemail.hu - művészeti vezető
Paksy Marica - Gyöngyös - paksymarica@gmail.com - táborvezető, szervező
Bálint Ágnes - Budapest - balagnes@vipmail.hu - 06 / 20 357 60 30
Csintalan Henrietta - Gyöngyöspata - henrietta0200@gmail.com
Deli Juli – Jászapáti - juliannad08@gmail.com
Hacsavecz Zsuzsa - Gyöngyös - 06 /30/ 9158 171
Harmath Gyuláné Marika - Gyöngyös - harmatgyulane@gmail.com
Ivanics Győzőné Erzsike - Jásztelek - ivanicsgyozone@gmail.com
Juhászné Miklós Judit - Gödöllő - miklosjutka60@gmail.com
Király Mandi - Bátonyterenye - kiralyne.balazs@hotmail.com
Kiss Szabó Márta - Gyöngyöshalász - kiss.szabo.marta@gmail.com
Kocsik Mónika - Hatvan - mkocsik@gmail.com
Mátra Istvánné Márta - Gyöngyös - matramarta@freemail.hu
Mógor Ildikó - Budapest - mogorildi@gmail.com 06/30 / 22 55 164
Nagyné Koncz Éva - Jászberény - nakoev@gamil.com
Szakács Barna és Adrienn - Sóstófalva - 06 /20/ 210 32 30
Szalókiné Filkus Joli - Jászberény - szalokinejoli@invitel.hu
Takácsné Sárossy Mária - Gyöngyös - teesmerc@gmail.com
Tóth Imréné Marika - Jászberény - tihm50@gmail.com
Turányi Terézia - Gyöngyös - turanyiterezia@gmail.com
Velkeiné Pócz Ilona - Jászberény - ilona.velkeinepocz@gmail.com
Vioralikné Németh Rozália - Markaz - rozaliavioralik@gmail.com
Látogató alkotótársak:
Hiti Éva - Kakas Olívia - Kovács Sándor - Molnár Györgyi

Köszönjük a kellemes, eredményes alkotónapokat!
Molnár László – művészeti vezető
Molnárné Évike – tábori „mindenes”
Paksy Marica – a tábor vezetője és szervezője
Bernáth Magdolna –vendéglátó és szállásadó
Hevér Lászlóné – Gyöngyöspata polgármestere
Hegyi János - tótulajdonos
Az óvoda dolgozói – a tábori ebéd felszolgálói
Szalókiné Filkus Joli : Patai pince
A fotókat a táborlakók készítették
Szerkesztette: Nagyné Koncz Éva