3. szám

A Kemény Zsigmond Elméleti Líceum történelmi klubjának lapja
akiket a történettudomány ma Európában: nomád, könnyűlovas
griffes-indás népnek nevez, sajátos harcmodorban küzdöttek, egységeikben
motívumaik miatt. Olyan magyarokkal
nem volt sem gyalogság, sem
azonosíthatóak, akik már nehézfegyverzetű lovagság, ellenben
volt elővéd, főcsapat és utóvéd.
670 körül a Kárpát-medencébe
települtek. Ez a kettős honfoglalás
Taktikájukban sokszor alkalmazták
elmélete, ám teljes bizonyítást az elővéd támadása utáni színlelt
máig nem nyert. A honfoglalás első megfutamodást, majd az óvatlanul
szakaszának lezárulása, a Dunáig előretörő ellenség ellen a főerő váratlan
bevetését, mely körülzárta és
terjedő területek birtokba vétele
899-re zárult le.
felmorzsolta a támadókat. A magyarok
A magyar törzsek megjelenése
legfontosabb, szinte csata-
a Kárpát-medencében döntő fegyverének az íjat tekintették.
Íjaink hírnevét dicséri a 924.
jelentősen felbolygatta a helyi
erőviszonyokat. A bolgárok viszszaszorultak,
évből Modena városának templomi
a morvák területei-
könyörgéséből ismert ima: „a ma-
ket féltették. Amikor a honfoglaló gyarok nyilaitól ments meg Uram
magyar törzsek megérkeztek, akkor
minket”
épp I. Arnulf király az Itáliai A pozsonyi csata a korszak
Királysággal és annak urával, I. legnagyobb jelentőségű ütközete
Berengárral kezdett harcba szállni. volt, mert ebben az összecsapásban
a Keleti Frank Királyság a
Ebben a harcban Arnulf fel akarta
használni a magyarokat riválisa, honfoglaló magyarok által frissen
Berengár legyőzéséhez. Még 899- megszerzett Kárpát-medence viszszahódítását
ben kötött egyezséget a magyar törzsi
szerette volna elérni.
vezetőkkel, melyben arra kérte Ez volt a 895–ben kezdődő honfoglalás
őket, hogy Itáliába vonulva segítsenek
utáni időszakban az európai
neki legyőzni Berengárt, amely területekről kiinduló legnagyobb
után gazdag zsákmánnyal térhetnek
ellentámadás a magyarok vissza-
majd haza. Az alku érvénybe szorítására. A nagyarányú német
lépett és a magyarok a 899-es kalandozó
támadás idején a Keleti Frank Kitak
hadjáratuk során behatolrályság
élén Arnulf fia, a 907-ben
Itáliába, ahol 899 szeptember mindössze 14 éves IV. Lajos állt.
24-én vívott csatában nagy győzelmet
A magyar seregek élén saj-
arattak az itáliai király serege nos nem tudjuk ki állhatott. A tör-
felett. Mivel a keleti frank király a ténészek körében ma is vita tárgyát
csata után két hónappal meghalt, a képezi, hogy Árpád fejedelem élt-e
frank-magyar szövetség is érvényét a csata idején. Az egyik vélekedés
vesztette, így Árpád elhatározta, szerint ő maga vezette a magyarokat,
hogy megszerzi a frank területeket.
de a csatában elesett. Erre
Nem volt központi irányítás, minden
nincsen bizonyíték, hiszen a for-
törzs maga dönthetett arról, rásokban semmilyen említés nem
hogy mikor és merre indítja meg esik Árpádról. A másik elmélet a
hadjáratait. A 900-902-es évektől csata előtti napokra teszi Árpád halálát,
lett egyre jellemzőbb, hogy a magyar
és azt állítja, hogy a németek
törzsek egyesével, vagy néha éppen ezen esemény miatt időzítették
támadásukat a fejedelem
két törzs összefogva egyidejűleg
indult kalandozni más – más irányokba.
halála utáni napokra. Amennyiben
Árpád nem élt a csata idején, úgy
A kalandozó csapatok harcmódja
vélhetően öt fia közül a legidősebb
sokáig egyedinek számított Levente vezethette a magyarokat,
6 Iskolai Történelmi Magazin
2020. augusztus
és ő maga lehetett a fejedelem is.
A hadak létszámát pontosan nem
tudhatni, de valószínűleg a német
erők olyan kétezres létszámú túlerőben
lehettek, de ennek ellenére
a magyar csapatok mind a három
összeütközés győztesei voltak. A
győzelemittas magyarok egészen a
Lech folyóig üldözték a menekülő
németeket, miközben feldúlták és
felgyújtották a vidéket.
A pozsonyi csatával zárult
le véglegesen a magyar honfoglalás,
és ezzel az ütközettel bizonyította
be a magyarság, hogy elég
erővel rendelkezik ahhoz, hogy
Európa új népeként tartósan megmaradjon
a kontinens keleti szegmensében.
A pozsonyi csatát két évtizednyi
kalandozás követte, melyben
már Európa távolabbi területei
felé is megindultak támadásaik.
908-ban Szászország és Türingia
volt a célpont. A két német tartomány
feldúlása során Eisenach
mellett Türingia ura kísérletet tett a
magyarok megállítására, de csatát
vesztett és elesett az összecsapásban.
909-ben Bajorország és Svábföld
felé irányultak, majd 910-ben
a mai München közelében fekvő
Augsburg lett a célpont. Itt az ifjú
frank uralkodó IV. Lajos csatát vállalt
a magyarokkal, ám újra óriási
vereséget szenvedett. Ugyanezen
évben a bajor tartomány seregei
is megpróbáltak megütközni
Neuhingánál a magyarokkal, ám
ők is veszítettek. Ezután a 933-as
merseburgi vereségig szinte szakadatlanul
folytatták hadjárataikat
Bajorországban, Frankföldön,
Svábföldön, Szászországban, majd
915 után Burgundiában, Vesztfáliában,
Lotaringiában, Itáliában (I.
Berengár oldalán). A periódus végén,
926-ban a francia területeken
a Loire völgyén keresztül az Atlanti
óceánig jutottak. Később, 927-ben
pedig az itáliai uralkodó kérésére