Régió Kalauz Kecskemét - (Online változat)

6
19. SZÁZAD
Kecskemét a legnépesebb magyar mezővárosként
1834-től mentesült minden földesúri szolgáltatás alól,
tehát a település lakosai ettől fogva lényegében saját
kezükbe vették sorsukat és életüket.
Ahogy egy egykorú könyvben fogalmaznak: „Magyarország
legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb mezővárosa,
Kecskemét körülményes ismertetése annyira is
inkább érdekelheti a hazát és a külföldet, mert itt a magyar
alföld eredeti sajátságait, egyszerű szépségeit,
fény- és árnyoldalait, s az erőteljes magyar népélet tiszta
jellegét, mintegy öszpontosulva lehet feltalálni.”
A reformkorban fejlődésnek indult Magyarország egyik
legfőbb örökölt problémája az ipar fejletlensége volt.
Ennek a jelenségnek mind belső és külső okai voltak,
de tény, hogy míg Nyugat-Európa már lassan a második
ipari forradalomban élt, addig Magyarországon
még az első is csak alig-alig jelentkezett. Kecskeméten
még az 1840-es években is céhes keretek között
működött az ipar, manufaktúráknak, gyáraknak még
híre sem volt. Mindössze a lakosság 1,2%-a volt iparos,
a döntő többség továbbra is a mezőgazdaságból élt.
A városnak pezsgő kulturális élete is volt, sok színházi
előadást mutattak itt be, Katona József már 1826-ban
elkészítette egy helyi színház terveit. 1843-ban Petőfi
Sándor is visszatért színtársulatával a városba, aki diákévei
után ekkor töltött hosszabb időt itt. A hiányos
infrastruktúráról értekezik Jókai Mór, aki a következőket
írta 1842 szeptemberében: „Az utca fénylik a sártól,
melynek nincs hová lefolynia. Két felül a házak mellett
vonul végig a palló, két szál gerenda egymás mellé téve;
a gyalogjárók azon kitérhetnek egymásnak, de meg
nem előzhetik egymást, ami az egész népet udvariasságra
szoktatja.”
A 48-as forradalom híre óriási lázba hozta a város lakosságát.
A város, mint az Alföld településeinek többsége
a forradalom mellé állt és a lakosok nagy anyagi