Régió Kalauz Kecskemét - (Online változat)

7
terheket hoztak a szabadságharc támogatásáért. Kossuth
Lajos szeptemberi toborzókörútjának legfontosabb
állomása Kecskemét volt. A régi várostéren mondott
gyújtóhangvételű szónoklatot, hogy pontosan
mit, arról nem maradt fent forrás, de a szomszédos
Cegléden így kezdte beszédét: „Eljöttem hogy megkérdezzem
a magyar nemzettől, hogy igaz e hát, hogy
meg akar halni gyalázatosan, vagy élni akar dicsőségesen…”
A szabadságharc alatt a város többször
gazdát cserélt, a dicsőséges tavaszi hadjárat során
felszabadult, majd 1849 július 28-án Haynau katonái
szállták meg. A harci eseményekben és a forradalmat
követő megtorlásokban több, mint 600 kecskeméti
magyar halt meg. A Habsburg hatóságok még évekig
küzdöttek a tanyavilágban elbujdokolt betyárok és
szabadcsapatok ellen.
1853-ban megnyílt a Pestet Kecskeméttel összekötő
vasútvonal, majd egy évvel később már egészen
Szegedig lehetett robogni a kocsikon. Ez a fejlesztés
újabb lökést adott a városnak, hiszen az addig 3 nap
járóföldre lévő főváros, immár 4-5 óra alatt megközelíthető
volt. A gyümölcstermesztésre is jótékonyan
hatott ez, hiszen a fővárosban óriási felvevőpiac állt
rendelkezésre és már nem kellett attól tartani, hogy
az áru megromlik a hosszú szállítás alatt.
1857-ben már távíró, 1881-ben pedig már telefon is
működött a településen. A Kiegyezést követően könynyen
elérhetővé vált az egész Habsburg Birodalom belső
piaca, ami jelentős bevételekhez jutatta a várost.
A század végére már leburkolt, éjszaka pedig kivilágított
közterületek fogadták az ide látogatókat. 1901-ben
nyitotta meg kapuit a Kecskeméti Konzervgyár, mely
jelentős osztrák tőkebefektetés volt. A Révész-testvérek
indították el a Kecskeméti Gépgyár részvénytársaságot.
A népességszám az első világháború előtt
megközelítette a 70 ezer főt, lényegében kijelenthető,
hogy a múlt század fordulójára egy rohamléptekkel
modernizálódó, komoly várossá vált a település.