ÚJság - Nyár 4/2

4/2

Devecsery László - Nyári este
Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.
Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.

Néhány szó Neked, kedves Olvasó.
Mi, akik szerkesztjük ezt a magazint, szeretnénk utat mutatni egy jobb,
élhetőbb világ felé. Semmi sem fontosabb, mint hogy egyénileg is
megmaradjunk Embernek, kedvesnek, jónak. De ne feledjük Jézus-Isaszavait
sem, mellyel erre int minket:
legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.
Máté 10:16
Mit is akart ezzel nekünk mondani?
Keresd a békességet magadban, és megtalálod a külvilágban is. De
mérlegelj, dönts bölcsen, tartózkodj mások tanításait magadra venni.
Mostani lapszámunkban találkozhatsz nőiséggel, jin jógával, új kulturális
kezdeményezéssel, méhekkel, Szent Iván éjjel, tészta étellel, sok mesével,
gyógynövénnyel.
Ennyi mit most ajánlani tudunk Neked.
Nemsokára itt a Napforduló, az év leghosszabb, legragyogóbb nappala,
amikor a tündéri lényekkel együtt ünnepelhetsz, barátaiddal, családoddal,
szeretteiddel. Ne felejtsd el megölelni és meghallgatni őket!
Kívánunk örömteli, forró nyarat, bőséget és új utakat!
Az ÚJság szerkesztősége

Női körök
hamissága
Í R T A P A G O N Y I G A B R I E L L A
“Néha bizonyos kapcsolatok korlátozása, vagy
megszüntetése válik szükségessé, mert ha egy nőt a külső
életében olyan személyek vesznek körül, akik szemben
állnak, vagy nem törődnek mély életével, ez a belső
ragadozót táplálja, aki egyre inkább megerősödik, és egyre
agresszívebbé válik pszichéjében."
Clarissa Pinkola Estés (Farkasokkal futó asszonyok

És igen! Olyan módon, hogy igen, legtöbbször éppen nők, női körök (de már férfi
“guru” által vezetett, női csoport is!) azok, akik egy ferde útra visznek más nőket.
Hogy nem törődnek az egyedi kóddal, hanem csakis a saját nézőpontjukat nyomják
át. A feminista női ragadozó képet illesztik bele az agyba. Nem is értem, hogy egy
férfi hogyan adhat tanácsot egy nőnek női dologban?
Pedig más, ha erős egy nő, és más, ha erőszakos. A belső erő, a képesség és más,
egyedi gondolatmenet felébresztése éppen együttműködővé, támogatóvá és
csodákat megvalósítóvá teszi a nőt.
Igaz, az ilyen nő már irányíthatatlan. Csakis önnön MAGára hallgat, mert felnyitotta
a kozmoszt magában.
Mai, éppen idevaló érkezés Zsiborás Márti tollából a Zsibongás oldalról:
Elmúlt korok üzenete,
Letűnt tanok vetülete.
Nem ez kell már a felütéshez.
Magotokba nézzetek,
Belsőtökből éljetek.
Tudás tára Bennetek!
Nincs már a kint,
A bent is csendre int.
Figyelj ember magodba.
Minden ott van kódolva.
Hangoltságod oldja blokkod.
Magod magját így nyitod meg.
Feltárul a tudás tára,
Nem leszel tovább bezárva.
Megmondók által kreálva.”
Eljött az idő,
Hogy a NŐ végre NŐ legyen,
S élje meg ISTEN NŐI MINŐSÉGÉT!!!
Asszonyok,asszonyok
Hozzátok szólok most.
Bennetek van a NŐ s ÉG,
Az ÉG-I MINŐ s ÉG.
De ezzel jár felelősség.
Mert
a minőséged
Határozza meg
Nőséged élését.
S ez mindenre kihat.
Lány vagy asszony egyre
megy.
Ti adtok a férfinek életet.
S a család is általatok
működteti magát.
De ha van benned gát
S a férfi nálatok még
mindig piedesztálra áll,

Sorsod sanyarú
Neki ki-szolgáltatott.
Alá s fölé rendeltetett.
S kérdezheted,
Mindezt kinek is köszönheted?
Ki is tette ezt veled?
De ha éled ,
Boldogasszonyi minőséged,
Megkapod e földön is,
Királynői léted.
Égi miNŐsÉGed.
Mely mindenkit
szer elembe emel.
Mert NŐ az eledel.
S ne feledd!
Amilyen az adjon Isten,
Olyan lesz a fogadj Isten.
Így vélem.
Figyeld meg, mikor egy körbe lépsz! Mit érzel elsőre? Bizalmat? Nyugodtságot?
Hogy ez AZ?
Vagy inkább bizonytalanságot, megfelelési kényszert, erőszakot?
Ha ez utóbbi, gondolkodás, magyarázat nélkül fordulj sarkon! Vállald fel, hogy ki
vagy! Ne légy jó kislány! Nem kell már. Nincs szükség rá. Rád van szükség. A
szépségedre, erődre, önszeretetedre, mély megérzésedre.
Egy női kör nem lehet a szabályok, programok tere. Persze kell valami keret, de
ez csak arra való, hogy mire számíthatnak a jelenlévők.
Egy kör azért kör, mert mindenkinek érvényesülnie lehet. Ahogy ő érzi. Az együtt
élésé a lényeg.
A kör az egyenrangúságért van. Mint maga a szimbólum is mutatja azt ölelő, íves
formájával. Egy körön belül sosem szabad elinduljon a személyi kultusz. Ha egy
kiemelt egyéniség van a központban, akkor adhat tanítást, vagy azt szeretné,
hogy őt kövesd. Egy bölcs női kör összehívó, szolgál, és hagy kiskapukat
mindenkinek, hogy eldöntse merre tovább. Nem akarja mindenáron átvinni a
saját akaratát.
A nő nemcsak vagina. Rendben van, hogy a szexuális úton való valóság lehozása
a nő erejével, a vele való egyesüléskor erősebb, de nem ez a fő feladata. Minden
nőnek van hivatása, amit magas szinten tud művelni, és ezzel járul hozzá a
közösség, a szellemi nemzettség s a Világmindenség emeléséhez.
Egyetlen feladatod van. Magadat megmenteni, szeretni, becsülni, magadhoz hű
lenni. Ha ezt egy kör támogatja, akkor jó helyen vagy.

PAGONYI TÍMEA
HATHA ÉS JIN JÓGA

ÖRÖM,
KAPCSOLATOK,
KIFEJEZÉS.
NYÁR
PAGONYI TÍMEA
TŰZ ELEM
www.reallygreatsite.com

A nyár az élet tobzódása, vidámság,
családi-, baráti összejövetelek a
szabadban, és még sok minden más…
Ha jó tavaszunk van, azt követi egy jó
nyár, a természet bőkezűen ontja javait.
A nyár eleme a kínai asztrológiában a tűz.
Ez felemelő, nem pusztító tűz.
Ha a tűz elem harmonikus bennünk,
akkor össze vagyunk kötve az
Önvalónkkal, jól tudunk kommunikálni,
van bennünk lelkesedés és inspiráció.
Túl sok tűznél az ember hangos, betölti a
teret, nem tud elhallgatni, meghallgatni.
Testi szinten izzadás, hasmenés jellemző.
Ha kevés a tűz, akkor viszont örömtelen,
magányos, gátlásos lehet, elszigetelődhet,
akár beszédhibák is felléphetnek,
valamint zavar, ha mások előtt kell
beszélnie. Gyakran fázik, hideg keze-lába,
székrekedése is lehet.
A tűz elemhez nem kettő, hanem négy
szerv tartozik.
Egyrészt a szív és a vékonybél.
A szívet szerintem mindenki érti, hiszen
ez testünk legfontosabb szerve, az
életenergiát keringeti bennünk.
A vékonybélben történik meg a táplálék
szétválasztása hasznos és eltávolítandó
kategóriákra. Lelki szinten azt is jelképezi,
hogy képesek vagyunk-e a
kapcsolatainkban a megkülönböztetésre.
A másik két szerv a szívburok és a hármas
melegítő.
A szívburok a szív védelme, például
feladata, hogy megóvja a szívet a túl erős
érzelmektől. Az ősi kínai gyógyászatban a
szívet sosem kezelték, mert a szív
tökéletes! Szívpanaszoknál a szívburkot
nézik meg.

Á R M A S
H
E L E G Í T Ő
M
m e r i d i á n
A hármas melegítő nem igazi szerv, inkább funkcionális oldala van, bár
mostanában a fasciát kapcsolják hozzá. Belső kommunikációs feladata van,
a szimpatikus-, paraszimpatikus- és a vegetatív idegrendszer közötti
kapcsolat harmóniája, valamint az, hogy a Szellemmel fenntartsa a
kapcsolatot.
Bár négy szerv, de a meridiánok viszonylag egy helyen futnak, a mellkas,
vállak, karok területén.
Így - milyen meglepő - a mellkas nyitások, a karok, vállak külső-és belső
felületének nyújtása, összenyomása szerepel legfőképpen a tűz elemes jin
gyakorlásokban.
Tárd ki a szíved az örömökre, inspirálódj a
természetből, bontakoztasd ki emberi
kapcsolataidat, és légy erős kötelékben
Önmagaddal!

Sétáló
könyv
D i ó s d i
D i ó D ö m e
B ö l c s k e i
B ö l c s K e l e m e n
V o k á n y i
V o K á n y a
P o g á n y i
P o g á N y ú l
Z e n g ő v á r k o n y i
V a d k a n
V i l i

Kiss Bence összefoglalója
A nyár az maga a szabadság. Az iskolában szünet
van, nem kell korán kelni, a szülők is sokszor
szabadságon vannak, együtt a család, miénk a világ.
Ilyesmiket szoktak érezni a szerencsésebb 10 évesek
nyaranta. 2020 nyara azonban más volt. A pandémia
miatt már hónapok óta karanténok, távoktatás és
virtuális baráti találkozók háromszögében teltek a
mindennapok. 2020 nyarán be voltunk zárva, hol
önkéntes óvatosságból, hol pedig hatósági
parancsra. Szerencsések voltunk, nekünk luxus
börtön jutott, igazi aranykalitka: kert, társasjátékok,
könyvek, internet, elegendő wc papír, mindenünk
megvolt, csak a szabadságunk hiányzott.
A szigor lassan enyhült. Eleinte csak sétálni volt
szabad a faluban, aztán már a szomszédokkal is
szóba lehetett állni. Viszont az is látszott, hogy még
sokáig nem mehetünk külföldre. Sokszor meséltük
egymásnak (hiszen másnak nem tudtuk) családi
utazási élményeinket, nézegettük a fotóinkat. Végül a
keserédes nosztalgiázás ötletelésbe csapott át.
Voltak azonnal leszavazásra kerülő ötletek, és voltak,
amiknél napok kellettek, hogy belássuk nem tudjuk
vagy nem akarjuk megcsinálni. Fel sem tudom
sorolni, mi mindent NEM valósítottunk meg. Egyetlen
ötletet fogok most elmesélni, az akkor még csak 10
éves fiam ötletét: csináljunk a saját falunkban egy
mesés túraútvonalat. Az ötlethez gyorsan jöttek az
elvárások: vezessen szép helyeken, legyenek rajta
mesék, legyen járványálló, legyen szülőbarát, legyen
megvalósítható!

Szép helyeket könnyű volt találni, és néhány
séta alatt összeállt az is, hogyan tudjuk egy
útvonalra felfűzni Diósd legszebb pontjait.
Oda illő meséket találni már nehezebb
feladat, de szerencsére Luzsi Margó, a
népmesék feneketlen kútja
(https://luzsimargo.hu) segített nekünk.
Küldtem neki fotókat a helyszínekről, rövid
leírásokkal és küldte is válaszként, hogy ő
hova melyik mesét tenné.
Sok mesékkel gazdagított túraútvonalat
jártunk be az elmúlt években. A legtöbbnél
nagy táblákra írt meséket kellett szülőként
felolvasni, ami a gyereket jó esetben
érdekelte, egyszer. Egyik ilyen helyre sem
mentünk vissza, hiszen az ottani mesét már
olvastuk. A pandémia közepén, amikor
tudtuk, hogy még sokáig csak helyben lehet
sétálgatni, mindenképp olyan megoldást
kerestünk, ami nem csak egyszer érdekes.
Így született meg az újabb ötlet: a meséket
ne a táblákra írjuk!
A meséket egy (nem kereshető) weblapra
tettük, a táblákra pedig QR kódokat tettünk,
amik a megfelelő weblapra vezetnek. Így
elértük, hogy a tartalomért el
kelljen menni fizikailag a mesepontra, de a
tartalom mégsem ott, hanem az interneten
van. Így a cseréje nem kerül semmibe, nem
kell hozzá új táblát gyártani, nem kell hozzá
kimenni, egyszerűen csak néhány kattintás
és máris új mese várja az arra járókat.
Már csak nevet kellett neki találni. Legyen
mese-út/-sétány/-séta/-túra? A legtöbb név
már foglalt volt, és/vagy valami olyat takart,
amire nem akartunk hasonlítani. A
legegyszerűbb az volt, hogy kitalálunk egy új
szót. Pontosabban egy olyat, ami létezik,
csak nem használják. Sétáló. Az a hely, ahol
sétálni szokott az ember.
Egy diós figuránk már volt, egy bukott
ötletünk melléktermékeként. Persze azért
kicsit kellett győzködni a grafikust, hogy
tegyen lábat és hátizsákot arra a dióra,
hiszen láb nélkül nem lehet túrázni. Amikor
a hátizsákos figura is elkészült, nevet kellett
neki találni. Meg ennek az egésznek, amit
kitaláltunk. Hosszasan járkáltam fel alá fura
neveket mondogatva a teraszon, míg
egyszer csak kimondtam: Dió Döme. Dió
Döme sétálója.
(https://diodome.setaloja.hu)

Mentünk egy tesztkört és rájöttünk, hogy ez még nem tökéletes, hiszen még
mindig a szülőnek kell mesét olvasni. Mivel úgyis weblapon vannak a mesék,
tölthetünk fel oda hangokat is, a szövegek mellé. Jó-jó, de ki fogja a meséket
felolvasni?
A sétáló útvonalát színes kövekkel jelöltük ki, a köveket pedig egy közösségi
eseményen festette együtt sok-sok ember, kicsi gyerekektől nagyszülőkig
vegyesen. Ez az élmény vezetett el a gondolathoz, hogy a közösség ereje
csodákra képes. Kerestünk hát mesemondó/meseolvasó önkénteseket és
találtunk is gyorsan. 15 helyre tettünk mesét, mindenhova 3 nyelven, ami 45
mesés kezdőkészletet jelent. Az első néhány önkéntest megtalálni nagyon
nehéz volt, de amikor az emberek látták, hogy ez mi, akkor hirtelen
megszaporodtak az önkéntesek. Sőt, pár hét alatt annyi mesélőnk és
mesénk lett, hogy már cserélgetni is tudtuk a tartalmat.
Helyi sajátosság, hogy közterületeken alig van pad illetve kuka. A közösség
segített, amikor követ kellett festeni, amikor mesét kellett mondani, így már
természetes volt, hogy a közösséghez fordulunk ismét. És megint működött.
Egy csomó önkéntes tisztította meg az erdőt a szeméttől (egy konténernyi
szemét gyűlt össze), az önkéntesek kukát tettek ki, amit rendszeresen
ürítenek. És az önkéntesek nagy padfestő bulit szerveztek, ami szuper
közösségi élmény volt és melléktermékként elkészült sok-sok pad és hinta.
Így lett bő 70 ember közös munkájának gyümölcse - Dió Döme sétálója - egy
igazi mesés park gyerekes családoknak, kutyasétáltatóknak, mindenkinek.
Rengeteg pozitív visszajelzés hatására úgy döntöttünk, megpróbáljuk a
csodát megismételni és más településeken is sétálókat kialakítani. A sétálók
valójában egy-egy fejezetei lesznek a mi nagy Sétálókönyvünknek.
(https://setalokonyv.hu)

Természetesen ez is nehezen indult, hiszen egy sétálóhoz nem elég egy
önkéntes, hanem egy egész csapatra van szükség. Kitartó munkával
találtunk jó csapatokat (kiváló helyi csapatkapitányokkal). Ma már Diósdon
kívül Bölcskén Bölcs Kelemennek, Vokányban VoKányának, Pogányban
PogáNyúlnak is elkészült a sétálója. Sőt, mire ez az írás megjelenik, már
Zengővárkonyban is üzemelni fog Vadkan Vili sétálója.
Idén nyáron már nem lesznek utazási korlátozások, de ennek ellenére mi
Magyarországot fogjuk járni és újabb helyeket keresünk, ahol a pollenek és
pillangók mellett, népmesék is szállhatnak a levegőben.

g
y
e
r
e
k
- Mama, nézhetem a tévét? - kérdezi a tízéves.
- Nézheted, de nem kapcsolhatod be! – somolyog a bajsza alatt a
Papa.
- Jajpapaaaaaa! Az őrületbe kergetsz!
Regősünk ebéd után mérlegre áll.
- 41 kiló vagyok. De ha behúzom a hasam, csak 40…
Papa telefonon beszélget az unokáival.
- Ne kockulj! – mondja a legkisebbnek (értsd: ne bámuld a
tévé/számítógép/telefon képernyőjét) -
Vegyél inkább elő egy mesekönyvet, és olvass!
- Már olvastam mesekönyvet gyerekkoromban. – válaszol a négy
és féléves
s
z
á
j

A méhek saját testükkel
szabályozzák a kaptár/kas
hőfokát, a nektárból kiáramló
párát. Egy nagyon komoly biogépészeti
üzem. Náluk a passzív
ház már a kezdetektől működik.
.
2. rész
ROSTÁS MÉHÉSZET -
KAPTÁRAK - ÉLETMÓD
MÉH
A téli időszakban gömbalakban
fogódznak össze a méhek és tíz
fokra fűtik fel a kaptárt, belülről
kifele áramoltatva a hőt. Nekem
egy tórusz jutott eszembe erről a
körkörös mozgásról.
Rostás Gabor fotói

óta tartozom Méh riportom folytatásával.
Tavaly
méhésszel is készítettem interjút, amiből most
Két
Gábor tudásából merítek. Náluk családi
Rostás
a méhészkedés. Édesanyja volt a
hagyomány
Gábor édesapjával a kaptárok
főméhésznő.
és a méz pergetéséért felelt.
elkészítéséért
ahol élnek egy eléggé elzárt, nyugodt,
Kistótfalu,
hely ennek a felemelő elfoglaltságnak a
tiszta
végzésére.
a méhészet fejlődéséről, a méhek
Gábort
kérdeztem meg.
otthonáról
Amíg a méhek szabadon éltek/élnek,
-
vagy jól szigetelt helyeket választottak
faodvakat,
37 fok szükséges ahhoz, hogy a
lakóhelyül.
jól tudjon működni. Mikor az ember
fiasítás
hogy a méz de finom, elkezdte
felfedezte,
a az otthonukat. De ők igen hatékonyan
kirabolni
védekezni ez ellen a fullánkjukkal, aminek
tudnak
végén egy kis méregzacskó van. Ez kiszakad a
a
és addig pumpálja a mérget, amíg van
méhből
benne.
próbálták kihajtani a lakóhelyükről a
Füsttel
Aztán rájöttek, hogy ez macerás,
méheket.
mint felmászni a fára.
éppúgy,
először kasokat fontak s itt fogták be a
Ezért
Nem szaporítottak még, hanem csak
családokat.
megölték a méhcsaládot , hogy a
kifüstölték,
jussanak.
mézhez
Rostás Gabor fotói

Rostás Gabor fotója
Valaki úgy gondolta, hogyha faládába helyezi a méheket, akkor könnyebben lehet
-
őket. Biztonságosabban és a méheknek is kedvezőbben tudták elvenni a
kezelni
- mézet.
kezdődött a termelésszerű méhészkedés.
Így
csodálatos a méhek működése, a “társadalmuk”. Mindenki, aki ebben a
Nagyon
él, az azt szolgálja, hogy túléljenek. -
társadalomban
sem kell, hogy Gábor leállíthatatlan volt. Olyan nagy tudással és belé
Mondanom
természetességgel beszélt mindenről, mint ahogy valószínűleg én tudok a
ivódott
gyógynövényekről.
folytatta tovább:
Aztán
A méhek saját testükkel szabályozzák a kaptár/kas hőfokát, a nektárból kiáramló
-
Egy nagyon komoly bio-gépészeti üzem. Náluk a passzív ház már a kezdetektől
párát.
működik.
A Királynő valóban a főnök? -kérdeztem.
-
Amikor egy család lerajzik, és kezdődik egy új család, akkor egy friss párzatlan anya
-
visz egy csomó bogarat. Letelepednek valahol. Ez az anya még párzatlan,
magával
képes utódok létrehozására. Ezért a méheknek vannak párosodási pontjaik. 5 km
nem
a röpterük. A méheknél három csoport van a “jó adófizető” dolgozók, van a
terület
akit inkább anyaként, Ősanyaként tisztelnek a méhészek és vannak a herék,
királynő,
azt mondják a társadalmunkban, “hogy csak lógnak”, de valóban a többi méh
akikről
őket és nincs fullánkjuk sem, nem tudnak védekezni. De ők a férfi egyedek és
eteti
helyeken csoportosulnak, és ezek a párzatlan anyák odarepülnek és
bizonyos
velük. Ez úgy történik, hogy az anya repül és amelyik here utoléri, az
párosulnak
vele.
párosulhat

sok egyeddel párosul a benne levő mag-tartálynak köszönhetően elraktározza
Egyszerre
spermiumot. Visszarepül a telephelyre, és már soha életében nem fogja azt elhagyni. A
a
kétszeresét képes lepetézni naponta. Ez az ő feladata. -
testsúlya
megtudtam, a méheknél nincs pardon. Ha az anya nem végzi feladatát, egyszerűen
Mint
következő kivégzi. Az Anya több évig! Az idényben egy hónapig, az áttelelő dolgozók
a
hónapot élnek átlagosan. Hogy milyen egyed születik, azt a méhsejtek mérete
több
Hogy királynő legyen, vagy dolgozó, azt táplálékkal döntik el. A királynő
szabályozza.
méhpempőt kap. Az egyedek száma a táplálék mennyiségétől függ.
csak
Mindent jól szervezettem oldanak meg - folytatta Gábor. - A heréket csak a
-
tartja fenn. Ősszel nem adnak nekik enni, be sem engedik őket a kaptárba.
szükségesség
a vége a heréknek, vége az életüknek. -
Itt
szép, elbűvölő, ahogy a dolgozó méhikék a beérkező nektárt a
Nagyon
keverik és rétegezve teszik bele a hatszögű sejtekbe. Elképesztett ez
garatváladékukkal
rendezett, de emberi szemmel kíméletlen életszerveződés. Csak addig maradhatsz,
a
hasznod van. A haszontalanokat eltávolítják a többség fennmaradásának
amíg
Minden az Életre van kihegyezve. Talán egy olyan végszükséglet esetén, ahol
érdekében.
emberi fennmaradás a tét, mi is így döntenénk?
az
folytatva:
Tovább
A méhlegelőn egy nagyon pici kosárkába a lábukon gyűjtik a virágport, cserébe
-
a gyümölcsfáinkat, bokrainkat, növényeinket. Apró körökben repkedve tájolják
beporozva
a viráglegelőt.-
be
olvastam, hogy a méh teste repülés közben elektromosan feltöltődik és ez
Régebben
tájékozódni a virágon. A virág átveszi a méhecske töltésének egy részét és egy
segíti
meg is őrzi. Ez fontos adat a virág állapotáról.
darabig
potrohukban vasszemcsék vannak és ezzel a kis “műszerükkel” érzékelik a mágneses
A
változását. Így nekik nem okozhat gondot a mostani pólusváltás sem. Micsoda
tér
intelligens rendszer!
felhívta a figyelmet, hogy
Gábor
jó és szakmailag vezető
nagyon
vannak a méhészethez. Ha
könyvek
tájékozottságra vágynál,
nagyobb
keresd meg ezeket! A méhészek
akkor
hívta.
bibliájának

Édesapáddal sokat méhészkedtél, amíg aktívan dolgozott, és tudom, hogy kaptárokat
-
készítettetek. Erről tudnál pár szóval beszélni? Milyen fából kell készíteni? Mi a
is
az egésznek? - kérdeztem.
lényege
Igen, már az elején beszéltem arról, hogy mi a szükségletük, milyen a komfort érzetük,
-
szeressenek ott lakni. A fa minősége talán nem is annyira fontos, mint hogy miből
hogy
megfelelő mennyiséghez jutni. Legyen időtálló, ami megfelel az időjárás
tudunk
A fenyő elég jól megállja a helyét, mi speciel hársfához jutottunk
viszontagságainak.
Könnyen szögelhető, építhető. A saját fenntarthatóság is cél volt.
hozzá.
eszközök, az anyagi rész megteremtése bizony nagyon fontos dolog, mert hiába
Az
jó családaink, ha nem tudunk hatékonyan dolgozni velük. A jó eszközöktől is
vannak
hogy a méhektől - csúnya szóval élve - hogyan tudjuk elrabolni a mézet úgy, hogy
függ,
legkevesebb kárt okozzuk ezzel nekik. -
a
elmondta, hogy a nagymama parasztházának felújításakor berajzott egy
Gábor
és egy nagyon kezdetleges ötlethez folyamodva egy régi villanyóra szekrényt
méhcsalád
át kaptárrá. Ebbe került az első méhcsalád és a szezont ebben is élte végig.
alakítottak
a szigetelés hiányában elfagytak télen, de a felmenők között régebben volt egy
-Sajnos
és szüleim úgy döntöttek, hogy kipróbálják. Ekkor kezdett el édesapám
méhész,
gyártani. Az elsők kidobott szekrényajtókból készültek. Roppant nehezek,
kaptárakat
voltak, de ez az anyag volt adott. Aztán fejlődött a kaptárkészítési
robosztusak
és édesapám kifejlesztett egy saját tervet, ami a mi igényeinknek megfelelt.
technológia,
egy nagyboconádi fajta volt. Én is ugyanazt a módszert használom, amit ő
Ez
nagyon pici módosításokkal, pl. fedélrögzítés. Az ő kaptárai a 15 évet azt
kidolgozott,
A kaptárkészítés a méhészeti munkák befejezése után kezdődött, a rönkök
tudták.
Abból deszkákat kellett vágni, be kellett farcolni, hogy jól
meggyalulásával.
Ezek monoton munkák és ezekből nagy mennyiség készült. Aztán
illeszkedjenek.
a szögeljük össze, megfelelő sablonok mentén folyamat. A tetőlezáráshoz
elindulhatott
lemez kellett, ami nem engedi, hogy beázzon, de könnyű, időtálló, ne
olyan
A keretek gyártásához gépeket készítettünk. Ez a része engem is vonzott,
rozsdásodjon.
hiszen egy kicsit szerelni kell, egy kicsit kitalálni kell, alkotni kell, létrehozni.
Rostás Gabor fotói

téli időszakban gömbalakban
A
össze a méhek és tíz fokra
fogódznak
fel a kaptárt, belülről kifele
fűtik
a hőt. Nekem egy tórusz
áramoltatva
eszembe erről a körkörös
jutott
mozgásról.
beszélt még a mézeikről, amik
Gábor
kiemelte a vegyes virágok mézét,
közül
szempontból. Elmondta, hogy
tartalmi
teába sose rakjunk mézet, mert
forró
elveszíti a hatóanyagait.
a szülőket is és azt gondolom,
Ismerem
ha mást nem is tettek, mint a
hogy
foglalkoztak, már olyan
méhekkel
marad a földön, amit
lenyomatuk
unokáik, dédunokáik is
gyerekeik,
és élvezni tudnak
értékelni
Sokáig Gábor édesapjától
szereztem be a méhviaszt…
a kepen láthatod.
Riport Pagonyi Gabriellától

VARÁZSLATOS
ÉJSZAKA
Azaz Szent Iván
éjjele
CELEBRITY
TALK
Doroginé Rókus Beáta

A nyári napforduló már idők kezdete óta jelentőségteljes nap az emberiség
történetében. A kelták, a germánok, a szlávok és az északi népek többsége
régóta megünnepelte ezt, mint ahogy a mai napig is teszik. Ezt a napot a
Föld és az Ég nászának tartották, s ennek megfelelően is tisztelegtek előtte.
A korai pogány népek spirituális vezetőinek némelyike hitte, hogy a
leghosszabb nap éjjelén révületbe esve képessé válhatnak arra, hogy
testüket elhagyva a Tejúton keresztül eljussanak a holtak birodalmába, az
alsóvilágba. Ennek a páratlan utazásnak az volt a célja, hogy a holtakkal
érintkezve útmutatást és segítséget kérjenek többek között a jövőről, a
termésről, a gyermekáldásról, a viszályokról, vagy az istenek
megbékítésének módjáról. Mind, mind fellelhető néphagyományainkban,
népszokásainkban. Sok hiedelem tartozik ehhez a naphoz.
Varázslás napjának, éjszakájának is hívják! Joggal. A leányok férjet, urat
varázsoltak maguknak, de a férfi leányt sohasem varázsolt magának. És ez
az évkör ellentétes időszakában Márton napkor kezdődött és most Szent
Iván napjára teljesedik be.

Ez a nap Megtartó Boldogasszony napja, a Földanya ünnepe, amikor is a
Nők ünnepelnek és a Föld és az Ég összeér. Ezen a napon a leányok és
asszonyok a legszebb ruháikat öltötték, és legfinomabb ételeket készítették.
És ami még ennél is fontosabb az esti Szertartáshoz összegyűjtötték a
varázs füveket: zsályát, rozmaringot, mentát, cickafarkot, orbáncfűt,
ökörfark-kórót, ürmöt. Továbbá a tűz szertartáshoz a favesszőket: Vadrózsa
ágat, almafa, galagonya, fűz, berkenye és bodza, mely segítségével a téridő
kapuján átsuhanhatunk. (7 fajta gyógynövényt és 7 fajta vesszőt raktak a
tűzbe. A felsorolás viszonylagos)
Megszedték a kötényeket, kosarakat, szakajtókat nyári almával, felénk
rózsaalmának hívják, cseresznyével és meggyel ami a testi-lelki szerelem
jelképe is egyben.
A leírások szerint létezett négyszögre rakott máglya, amely az alábbi
énekfüzérben az elhelyezkedési ülésrend is megmaradt. Ezt a tűzet
párosával ugrották át.
Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk.
Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,
A másikon űnek szíp öreg emberek,
Harmagyikon űnek szíp hajadon lányok,
Negyediken űnek szíp ifjú leginyek”
„Virágos Szent-János,
Éjszakád világos:
Míg előtted leszek,
Tiszteletet tészek,
Csak addig világos;
Légy aztán homályos.”
Kallós Zoltán moldvai gyűjtéséből

A tüzeket szent helyeken gyújtották, melyeket virágokkal borítottak, öröm
tűzet gyújtottak énekeltek, táncoltak, dobolással éltették ezt az éjszakát. E
napon csak Szűz Leány gyújthatta meg a tűzet, Ellentétben a szertüzekkel,
melyekhez női kéz nem érhetett.
Iván, Ivány napja helyett inkább volt Jeány nap, Tündér Ilona napja, egy Női
ünnepnap.
Fúdd el jó szél, fúdd el…
Búmat , bánatimat
fúdd be ződ lodzásba,
lodzás közepibe.
Lodzás közepibe
Egy berkenye fára.
Berkenyefának
harminchárom ága…..”
A szertartás alatt először az ugrott aki az
almát hozta és aki tűzbe és a tűz köré
tette, majd a leányok és asszonyok
ugrottak akiket a férfiak közben
szemügyre vettek, ki az aki tűzről pattant
mennyecske!
Majd a férfiak ugrottak, és ha közben
elhagyták a gatyamadzagot!? Azt a leány
behálózta.
Ezen a napon a tűzbe dobták a cetlire
felírt rossz dolgokat pl legyen vége a
szegénységnek.
Kallós Zoltán moldvai gyűjtéséből
De ugyanígy a gazdagságot, bőséget kérő kéréseket is, hogy valóra váljanak.
Ebből a tűzből fáklyával vittek a határba, hogy minden rontástól megvédjék a termést és
az bőséges legyen. Vittek haza az udvarukba, annak is a közepébe, hogy minden átok,
ártó, rossz szellem távozzon és áldás legyen a házon, sok szaporulat az állatoknál,
gyermekáldás a fiatal párnak.

Már jó pár év eltelt azóta, hogy én is részt vettem a Varázslatos éjszakán! És
akkor sem a fiatal leánykák sorába tartoztam! Baráti társasággal készültünk
az estére! Anno még nem ismertük ezt a sokszínűséget, ami ezen éjszakán
történik, csak annyit éreztünk, hogy a párunkkal együtt szeretnénk a tűzön
átugrani és ezzel is megerősíteni, hogy egypár vagyunk. A Nőtársaimmal
együtt elmentünk a rétre kis kosarakkal gyógynövényeket és vesszőket
szedni. Nagy izgalommal vártuk, hogy a nap pihenni térjen és az esti
szürkületben végre meggyújthassuk a tüzünket! A tűz körül énekeltünk,
doboltunk és mindegyikünk megírta a maga cetlijét. Majd mikor a lángok
már csillapodni tűntek beletettük a gyógynövényeket és a vesszőket és ezt
követően a lányok (azaz mi asszonykák) aztán a férjeink ugrottak háromszor,
majd együtt kéz a kézben úgyszintén háromszor. Aztán vigyázhattunk, mert
a lángnyelvek kényük kedvükre fel-fellobbantak, de a szoknyánkat nem érte!
Majd a végén a cetlik is bekerültek a tűzbe. Igencsak táncot járt a tűz ekkor,
szinte akkorát lobbant, hogy az égig ért! Boldogasszony éneket énekeltünk
és a máglya körül ott ült közöttünk a VARÁZSLAT.
Letisztult új lehetőséggel indulhatunk neki az évnek. Boldogasszony
Anyánktól megkapjuk az Égi védelmet és áldást, Földanya táplál, ellát
minden földi jóval minket, hogy az Isteni rendbe minden alkalommal
megélhessük és továbbadhassuk.
Boldogasszony Anyánk áldásával tisztuljunk meg!
Dávid Júlia

SZITAKÖTŐ
Filmajánló
Havas Éva
Dr. Joe Darrow (Kevin Costner) felesége Emily (Susanna Thompson) önkéntes
vöröskeresztesként dolgozott Venezuelában, amikor a buszát baleset érte és ő
meghalt.
Joe képtelen feldolgozni terhes felesége elvesztését, ezért, mivel a testét nem
találták meg, egy üres koporsót temet el.
A kiborult férfinak mindenki pihenést javasol, de mivel egyre több furcsa
jelenséget tapasztal, nem tud nyugodni: érzi, hogy valamire fel akarják hívni a
figyelmét - és az összes különös jel Emily-t idézi fel neki.
Feleségének volt egy szitakötő forma anyajegye, és ő most mindenhol
szitakötőket lát - ajándéktárgyakon, gyerekrajzokon, a valóságban az ablaknak
repülve, sőt a párás ablakon kirajzolódva is...
Odáig fokozódnak a dolgok, hogy úgy dönt, elutazik Venezuelába, a dzsungelbe,
a baleset helyszínére, mert úgy érzi, valami nincs ott rendben...valami titok
lappang.
Hogy végül hogy sikerül az utazás, és mit tud kideríteni a helyszínen, arról szól ez
a csodálatos történet.
Én kedvenceim között tartom számon, és szívből ajánlom mindenkinek aki
hajlandó akciófilmen kívül mást is megnézni.

SZERETET - LÉLEK - SZÍV
P A G O N Y I G A B R I E L L A
Tudjuk, hogy a mostani térbeli változások új dolgokat, új gondolkozást, új
hozzáállást kívánnak, és ezzel egy időben hatalmas változásokat hoznak
belül és kívül is. Azt mondják, hogy a szívkapun keresztül történik mindez.
Papolják, hogy nyisd ki a szíved és kész. Mert a szívből csakis a jó jöhet. Ez
egy félrevezetés. Mert ahogy egy számomra hiteles tanító is mondta:
A szeretet halhatatlan, és egy ugyancsak halhatatlan
„hordozóeszközre” van szüksége. Az emberek szerint a szeretet a
szíven keresztül nyilvánul meg, így a szeretet központja a szív. Ezt
cáfolnom kell. A szeretet igazi hordozóeszköze valójában a lélek,
hiszen a legősibb utazó egyedül a lélek, s eképpen a szeretet is. E
kettő egy és ugyanaz.
Szvámi Ráma
A lélek AZ, aki hordozza a szeretetet életeken keresztül. Sokszor megtörik ez
a szeretet, sokszor bemocskolódik, sokszor alakítjuk úgy, ahogy nekünk
tetszik. Vajon tudjuk-e, milyen is a tiszta szeretet? Jézus - aki azért egy elég
nagy tanító volt a földön - azt mondja:
Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.
Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz
gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság,
szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:
Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az
embert.
Márk 7:20-23

Nem akarom én itt ráerőltetni senkire sem a bibliaolvasást (bár nem árt, ha
legalább azt kivesszük belőle, ami érinti ezt a világot, meg megtaláljuk benne
Jézus bölcsességét, Sophiát), de a megértés szempontjából használom
eszközként. Mivel “én vagyok a vesék és szívek vizsgálója”, - mondja Jézus -,
ezért talán az élő kozmikus tanítót kellene erről kérdezgetni, mielőtt nagyon
eltelünk önmagunktól hogy: de jó is vagyok!
Szóval azt mondom, tisztítsd a szívedet! Sokszor. Mert a lélek bugyraiból
bizony jönnek fel kellemetlen, tisztátalan dolgok.
Mi is a szeretet? Isten a szeretet. És Isten VAN. Csak úgy. Mindenben,
mindenhol. Ő a MINDEN és a SEMMI is. Megnyilvánulatlan. Ez egy állapot és
nem érzelem. Nincsenek kilengései a szeretet és utálat terén. A szeretet egy
állapot. A nyugalom, boldogság állapota. És nincs teleszemetelve
érzelemmel.
Egy nyugvó állapot, amit keleten ZEN-nek mondanak. Minden belefér,
ítélkezés mentes, megismerő, elfogadó. Mikor vizsgálom saját magamat,
bizony van még mit kitisztítanom, átlényegítenem magamban!
A szeretet nem bánt, nem húz le, nem akar megváltoztatni. A szeretet
kozmikus, teljes, tiszta. Mind tettben, mind gondolatban.

Egészség
varázslás
füvekkel
P A G O N Y I G A B R I E L L A J A V A L L A T A I

Tésztaságok
VÁRHELYI PANNI OLDALA

Mesezug
NYÁRI
V Á R H E L Y I P A N N I S Z Í V E C S Ü C S K E

Bársony nyuszi
Margery Williams
MESE AZ IGAZIRÓL: FOLYTATÁS A TAVASZI MESEZUGBÓL

Eljött a tavasz…
Dadus hatalma az óvodában végtelen volt. Néha észre sem vette a
szanaszét heverő játékokat, néha pedig mindenféle indok nélkül lecsapott
rájuk, mint a forgószél, és bepakolta őket a játékosdobozba. Ezt ő
takarításnak hívta ugyan, de ezt minden játék utálta, kiváltképp a fém
játékok. A Nyuszi nem bánta különösebben, hiszen ha őt dobálták, puhán és
lágyan esett le bárhova.
Egy este, amikor a Kisfiú lefekvéshez készülődött, nem találta a
porcelánkutyát, ami addig mindig vele aludt. Dadus éppen nagyon sietett,
és hirtelen túl nagy gondot okozott neki, hogy a kutyát keresgesse lefekvési
időben. Ezért csupán körbepillantott a szobában, és amikor meglátta, hogy
a játékosdoboz teteje nyitva van, hirtelen világosság gyúlt a fejében.
„Nézd csak!” – mondta. „Aludj ma ezzel a régi nyuszival!” Ezzel fülön
ragadta Bársony Nyuszit, és Kisfiú kezébe adta.
Azon az éjjelen, oly sok magányos éjszaka után Bársony Nyuszi Kisfiú
ágyában aludt. Ezt eleinte inkább kellemetlennek találta, hiszen Kisfiú
néha nagyon szorosan ölelte, néha ráfeküdt, néha pedig olyan messze
betolta őt a párnája alá, hogy Nyuszi alig kapott levegőt. Nyuszi
vágyakozva gondolt vissza azokra a hosszú holdfényes éjszakákra, amikor
az elcsendesedett házban halkan beszélgettek Lovacskával az élet nagy
kérdéseiről.
De aztán mégis nagyon gyorsan megszokta az új helyzetet, főleg akkor,
amikor Kisfiú elkezdett hozzá beszélni, és csodálatos alagutakat csinált
neki az ágynemű alá, és hozzátette, hogy bizony, a valódi nyulak
üregjei is egészen ilyenek. Nagyszerű játékokat játszottak suttogva
(amikor Dadus otthagyta őket esténként, hogy megvacsorázhasson), amikor
már csak az éjjeli lámpa égett a kandallópárkányon. Amikor pedig Kisfiú
álomba szenderült, Nyuszi odasimult a Kisfiú pici forró állához miközben
Kisfiú kezei szorosan ölelték őt egész éjszaka.
Hiába telt-múlt az idő, Bársony Nyuszi annyira, de annyira boldog volt,
hogy észre sem vette, hogy bársonyos szőre egyre kopottabb és kopottabb
lesz, hogy kilazult a farka, és hogy az orráról minden rózsaszín eltűnt, mert
Kisfiú ott puszilta meg őt a leggyakrabban.
Jött a tavasz, és ők egyre hosszabb időt töltöttek a kertben. Jókat
furikáztak a talicskával, piknikeztek a füvön, kunyhót építettek a
málnaágak alá a virágágyások mögött.

Megtörtént egyszer az is, hogy
Kisfiúnak hirtelen be kellett szaladnia a házba, míg Nyuszi kint maradt a
kert füvén sokkal sötétedés után. Dadus egyszer csak kijött egy
gyertyával, megkereste és visszavitte őt, mert Kisfiú nem tudott nélküle
elaludni. Átáztatta már addigra a harmat, földes is volt, mert Kisfiú
üreget ásott neki a virágágyásban és betuszkolta oda őt. Dadus morgott
is, hogy a kötényébe kellett őt beletörölnie a ház sarkánál, mielőtt
visszaért volna vele Kisfiú szobájába.
„Persze, mert neked csak ez a régi nyuszi jó!” – mondta. „Fantasztikus,
mekkora hűhó ez egy játékért!”
Kisfiú felült az ágyban, kinyújtotta kezeit és azt mondta: „Add ide a
nyuszimat! Hogy mondhatsz ilyet! Ő nem játék, ő IGAZI!”
Amikor Bársony Nyuszi ezt meghallotta, rádöbbent, hogy minden igaz volt,
amit Lovacska mondott. Az óvoda csodája megtörtént hát vele is, ő már
soha többet nem volt csupán egy játék. Ő IGAZI lett. Kisfiú maga mondta
ezt!
Azon az éjszakán Nyuszi annyira boldog volt, hogy aludni is alig tudott.
Annyi szeretet kavargott a fűrészpor-szívében, hogy az majdnem
meggyulladt ettől. Gombszemeibe (amelyek oly régóta nem voltak már
kifényesítve) bölcsesség és szépség költözött. Ezt Dadus is észrevette
reggel, döbbenten mondta, hogy „Nem találok szavakat erre a régi
nyúlra…”
Az erdőben…
A ház mellett, ahol éltek, egy erdő volt, ahova Kisfiú nagyon szeretett
kisétálni a hosszú júniusi estéken. Ilyenkor vitte magával Bársony
Nyuszit, és mielőtt messzire elsétált volna virágokat szedni vagy
katonást játszani a fák között, mindig készített a Nyuszinak előtte egy
kedves kis kuckót, ahol jól érezheti magát, amíg ő visszajön. Hiszen ő
egy nagyon melegszívű kisfiú volt: Nyuszi kényelme fontos volt neki. Egy
este, mialatt Nyuszi egyedül ült ott, és nézegette a hangyákat, amik
ki-be szaladgáltak a mancsai között a fűben, meglátott két furcsa lényt
előbújni a mellette levő magas páfrány levelei közül
Nyulak voltak ők is, mint ő, de roppant szőrösek és nagyon újak hozzá
képest. Őket nagyon gondosan készíthették, a varrásuk egyáltalán nem is
látszott. Nagyon egyenletesen változott az alakjuk, amikor mozogtak.
Amikor léptek, hosszúak és vékonyak voltak, egy perc múlva pedig, amikor
összekuporodtak, kövérek és kerekdednek tűntek. Nyuszinak pedig mindig
ugyanolyan alakja volt…

A lábuk puhán tapadt a földre, ez viszont közös volt bennük. Nyuszihoz
egészen közel bújtak elő a bokorból, és szimatoltak az orrukkal. Nyuszi
ezalatt meredt tekintettel kereste a hátukon a felhúzójukat, hiszen tudta, az
olyan embereknek, akik magasra tudnak ugrani, általában segít valamiféle
szerkezet ebben.
De ezt egyszerűen képtelen volt megtalálni. Ők egyértelműen valami új
nyúlfajta képviselői voltak.
Az új nyulak rámeredtek Nyuszira, ő pedig visszameredt rájuk. Az orruk
végig mozgott közben.
„Miért nem kelsz fel és jössz velünk játszani?” – kérdezte az egyik
közülük.
„Nem tudok.” – válaszolta Nyuszi, hiszen nem akarta elárulni, hogy neki
nincsen felhúzója.
„Nahát!” – mondta a szőrös nyúl. „Ugyanolyan könnyű, mint bármi más az
életben.” Majd nagyot ugrott bizonyítékként oldalra, majd leült a hátsó
lábára. „Azt hiszem, te nem is tudsz ugrálni!” – mondta.
„De tudok!” – válaszolta Nyuszi. „Magasabbra ugrok, mint bárki más!”
Arra értette persze, amikor Kisfiú feldobja őt, de ezt nem akarta így
mondani.
„Tudsz a hátsó lábaiddal ugrálni?” – kérdezte a nyúl. Ez nagyon
kegyetlen kérdés volt Nyuszinak, akinek hátsó lába nem is volt
egyáltalán! A hátsó része egyetlen darabból készült, olyan volt, mint
egy tűpárna. Még mindig csendesen, a Kisfiú által készített kuckóban
ült, és remélte, hogy az előbbi dolgot nem veszik majd észre a nyulak.
„Nem akarok” – mondta újra.
De a vadnyulak szeme nagyon éles. Az egyikük hirtelen kinyújtotta a
nyakát és jól megnézte őt.
„Neki nincs is lába egyáltalán!” – kiáltotta. „Micsoda egy nyúl ez hátsó
lábak nélkül!” Majd elkezdett hangosan nevetni.
„De van!” – sírta el magát Bársony Nyuszi. „Van hátsó lábam! Rajta
ülök!!”
„Akkor nyújtsd ki őket így és mutasd meg nekem!” – mondta a vadnyúl.
Majd elkezdett körbe-körbe forogni és pörögni, amíg Nyuszi el nem
szédült.
„Nem szeretek táncolni!” – mondta. „Én inkább itt maradok és ülök
csendben tovább!”

De mialatt vágyakozott arra, hogy táncolhasson, egy egészen új érzés
kezdte csiklandozni belülről: úgy érezte, bármit a világon odaadna
azért, hogy úgy tudjon ugrálni, ahogy ezek a nyulak tették.
A furcsa nyúl aztán egyszer csak abbahagyta a táncot és egészen közel
jött. Annyira közel, hogy a hosszú bajusza végigsimította Bársony Nyuszi
fülét. Majd váratlanul összehúzta az orrát, lelapította a füleit és
hátrahőkölt.
„Nincs jó szaga!” – fejtette ki. „Ő nem is nyúl egyáltalán! Ő nem
igazi!”
„Én IGAZI vagyok!” – mondta Nyuszi. „Én IGAZI vagyok! A Kisfiú mondta!” – és
majdnem újra sírni kezdett.
Hirtelen lépések zaja hallatszott, és Kisfiú szaladt el mellettük.
Egyetlen lábnyomot és egy villanó fehér farok látványát hagyva maguk
mögött a nyulak eltűntek a páfrány mögött.
„Gyertek vissza és játsszatok velem!” – kiáltotta Nyuszi! „Ó, kérlek
benneteket gyertek vissza! Tudom, hogy IGAZI vagyok!”
De válasz nem érkezett. Mindössze a hangyák szaladgáltak ide és oda, és a
páfrány levelei lágyan mozogtak ott, ahol a két nyúl eltűnt. Bársony
Nyuszi nagyon egyedül érezte magát.
„Ó, egek!” – gondolta. „Miért szaladtak el ilyen hirtelen? Miért nem
álltak meg és szóltak hozzám még egyszer?”
Aztán hosszú ideig feküdt csendben és nézte a páfrányt, remélve, hogy
talán visszajönnek. De sohasem tértek vissza. Szép lassan alkonyodni
kezdett, előjöttek a kis fehér molylepkék is. Kisfiú visszajött a
játékból és hazavitte Nyuszit.

VARAZSLATOSTERMESZET.BLOGSPOT.COM
M I S K O L C Z I T Í M E A
AZ ÖREG TÖLGY
S Z Ü L E T É S N A P J A
1 . R É S Z
MISKOLCZI TÍMEA FOTÓIVAL

Április szeszélyes volt, de az erdő lakói már
megszokták, hogy ő már csak ilyen, és így is
fogadták el. Lassan lépkedett előre az erdő
rengetegében, nyomában virágok hímes szőnyege
szórta édes illatát, sudár fák bontogatták üde zöld
levélkéiket, rovarok hada duruzsolt kedvesen, a
madarak pedig örömódáikat zengték.
Az erdő túlsó szélén, a tavasz utolsó hónapja
közeledett, madárdalos Május. Ő volt az, aki
minden madárnak, aki az erdő rengetegében élt
vagy épp hosszú vándorútjáról hazáért, dalra
nyitotta a csőrét. Áprilisnak azonban fontos dolga
volt még, mielőtt elköszönt volna az erdő lakóitól.
Az egyre rövidebbre szabott Éjszaka után, ami a
csillagok fényében úszott hamar beköszöntött
Pitymallat. Alig volt még fény az erdő sűrűjében, a
fák törzsei eggyé olvadtak a még sötét fátyollal, de
a madarak már teli torokból énekeltek. Mindenki
kiállt hajléka elé, messzi senki sem mert ilyen
korán merészkedni, hiszen a pirkadat még nem
engedte láttatni a rengeteget. Felöltőjüket
eligazgattát, hogy minden aprócska toll a helyén
legyen, büszkén kihúzták testüket, mintha
mindenki őket nézte volna, mintha nem is olvadt
volna össze csepp testük a Hajnallal, fejecskéjüket
az Ég felé emelték, ami a pirkadatot sejtette,
csőrüket nagyra nyitották és strófáikat kezdték
szórni. Mindenki dalolt, mindenki legszebben
csengő előadását adta elő. Az énekek összefolytak,
akárcsak, amikor egy hatalmas kórus tagjai
egyszerre kántálnak.
A keleti Égbolt peremén a Napocska ébredezett.
Első aranyló sugarával a hegy legtetején álldogáló
öreg Tölgyfát simogatta, mint azt minden áldott
reggelen teszi. A Tölgy ébren volt, ágain egyikmásik
rügyből már csepp levélke kandikált elő,
óvatosan tapogatózott, akárcsak az újszülött
mókusok a meleg puha nyoszolyában.

Legmagasabb ágának hegyén Gerzson, a
kéklő sapkába bújt cinege flótázott. Fejfedője
már nem volt mélyen a szemébe húzva, mint
télvíz idején, szemeiben már nem ült
aggodalom, mint a fagyos napokon. Arca
pirospozsgás volt, szemei boldogan és
büszkén csillanók, hangja pedig úgy csengett,
mint az aprócska csengettyűk, amikből a lágy
szellő csalja elő a hangot újra és újra. Ezen a
kora reggelen talán még áthatóbban dalolt,
minden tudását, minden erejét összeszedve.
Nagy nap volt a mai, az esztendő
legfontosabb napja.
Ahogy a Napocska egyre több fénnyel áldotta meg az erdő rengetegét, sorba
minden madár elhagyta hajlékát, szárnyra kapott és a magas hegy felé szárnyalt.
Ödön az ökörszem és Barátka a barátcinege együtt indult útnak. Épp úgy mint az
Szent Karácsony estéjén is tették. Ödön nehézkesen repült, de kedves barátja
mindig megvárta őt, türelemmel volt, míg a csepp madár újra és újra erőt gyűjtött.
Herold is velük tartott, ő repült legelől, és hol az egyik, hol a másik fa törzsén
kapaszkodva várta kedves cimboráit. Rigó úr a fekete rigó, Csuszka Kelemen, Szajkó
Kázmér, Vörösbegy Benő, Pintyőke az erdei pinty, Hópihe az őszapó, Galamb
Bertalan a kék galamb, Fábián a fakusz is az öreg Tölgyhöz igyekezett, ahol már
Gerzson várta őket. Izgatottan topogott cingár lábacskáin, hol ide, hol oda reppent,
mint aki nem találja helyet nyugtalanságában. Az öreg Tölgy nem tudta mire vélni
kedves barátja izgatottságát, szerelmes gondolta magában. Szemeit újra és újra
lehunyta még fáradtnak érezte magát, mintha minden tavaszon kevesebb lenne az
ereje, mintha nehezebben menne az ébredés. Ahogy így bóbiskolt, és szemeit újra
kinyitott, alig akart hinni a pillantásának. Minden ágának a hegyén egy madárka
állott, csodaszépen csillanó, ünnepi viseltben. Amikor pedig szóra akarta nyitni a
száját, a madarak Gerzson vezényletére dalra fakadtak. Éjfekete, a Napocska
fényében tündöklő ruhájában Rigó úr fuvolazott, Pintyőke élénk színű felöltőjében
áthatóan dalolt, Benő dala úgy csengett, mint az erdei kispatak kedvesen csobogó
vize. Mindenki legszebb énekét adta elő, Ödön pedig olyan hangosan trillázott, hogy
piciny létére mindenkit könnyedén túl harsogott

- A Napocska az égen ma fényesebben ragyog,
Az erdő minden lakójának a szeme örömmel telve csillog.
Mindenki szívét boldogság járja át,
hiszen az esztendő legszebb napja köszöntött reánk.
Üljön ma az erdő Örömünnepet,
kedves Tölgy barátunkat száz esztendős lett!
Köszöntünk mi téged, dalunk csak néked zeng,
születésed napján most mindenki csak téged ünnepel!
Az öreg Tölgy mély ráncokat viselő arcára egyik pillanatban szerény mosoly ült ki,
a másikban pedig csüggedtség lett úrrá rajta. Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy
nevessen vagy sírjon. Egyben azonban biztos volt, bármelyiket is teszi az csakis
öröméből fakad. Szemeiben könnycseppet gyülekeztek, mint aprócska kristályok
csillantak a Napocska fényében, aki ezen a reggelen minden sugarával az öreg
barátját simogatta. Ahogy teltek a pillanatok, ahogy kedves barátai dalát hallgatta,
egyik-másik könnycsepp utat tört magának. Mint piciny gyöngyök szaladtak le
arcán. Soha, soha nem volt ilyen csodálatos pillanatokban része, pedig a mögötte
álló hosszú-hosszú évtizedek alatt megannyi kedves emlék, megannyi mesés
élmény kapott helyet szívében.
Kedves barátai újra és újra őt éltették, őt köszöntötték, és ezen az április végi
reggelen az erdő madarai csak neki daloltak, az erdő minden lakója csak őt
ünnepelte. Ahogy a percek teltek megérkezett Vaddisznó Vilma kicsinyeivel, Róka
Regő és Róka Kata, akit már csak napok választottak el tőle, hogy élete első
gyermekeinek életet adjon, eljött Barni a mókus, és hozta magával Bojtika
üzenetét, aki már újszülött kicsinyeit melengette nyoszolyája mélyén, eljöttek az
őzek, a szarvasok és még a borzok is tiszteletüket tették, pedig ők csak
különleges alkalmakkor merészkedtek elő a világos órákban, de ez egy ilyen nap
volt, igazán különleges alkalom.
Amikor már mindenki összegyűlt az öreg Tölgy körül, újra mindenki száját, csőrét
dalra nyitotta és a maga módján a születésnapi köszöntőt kezdte énekelni.
Könnyed Szellő bújt elő a völgy mélyéből, akit társai követtek. A kedves dalt a
szárnyaikra vették és vitték repítették, hogy minden fa sudarába, minden bokor
rejtekébe, minden völgy mélyébe, az erdei kispatak partjára, minden egyes
ösvényre eljusson a hír, az öreg Tölgy születésnapjának a híre.
Miután mindenki felköszöntötte az erdő legkedvesebb lakóját, aki kereken száz
éves volt, hirtelen a csend lett az úr..

A tölgyfa torkát kezdte köszörülni, amin hirtelen egyetlen szó sem tudott
kiférkőzni, de a szavakat sem találta hiába kereste. Nem tudta, hogyan is tudná
megköszönni, hogy az erdő lakói élete legszebb napjával ajándékozták meg. Ekkor
hirtelen egy ötlete támadt, újra torkát kezdte köszörülni, majd halkan így szólt:
-Kedves barátaim, köszönöm, hálásan köszönöm, hogy gondoltatok rám! Hosszú
életem legszebb napját kaptam most tőletek, amit méltó módon szeretnék
megköszönni! - hangja elhalkult, a néma csendben pedig tisztán hallani lehetett az
erdő lakóinak a szívdobbanását.

- Egy mesével szeretném hálám kimutatni nektek kedves barátaim. Egy olyan igaz
történettel, amit most először fogok szavakba foglalni, életem emlékeit osztom most
meg véletek, amit az Erdőnek köszönhetek…! - ekkor szava elcsuklott, majd kis
pihenő után újra így folytatta: - Az Erdőnek és a lakóinak, akik az elmúlt száz
esztendő alatt megannyi kedves pillanattal ajándékoztak meg.
A madarak, a vadak, mindenki izgatottan várta az öreg Tölgy meséjét, szinte még a
lélegzetüket is vissza tartották, hogy jobban hallják barátjuk csöndes hangját. Az
Égen a Napocska köré felhők gyűltek, nem takarták el mosolygó arcát, csak álltak és
vártak, mozdulatlanságba dermedtek, ők is hallani szerették volna az öreg Tölgy
meséjét. Az avarból, a levelek puha dunnájából Erdei galambvirág bújt elő, fejet
oltalmazója felé emelte, kelyhét széttárta, hogy jobban hallja barátja szavait. Az öreg
Tölgy törzse körül pillangók táncoltak, majd mindegyik elhelyezkedett ki-ki a maga
helyére. Hirtelen mintha az erdő minden lakója a Tölgy köré gyűlt volna. Igen ez
valóban így volt, egyedül csak azok az asszonyságok nem tudtak jelen lenni, akik a
bölcsőjükben pihenő piciny életeket vigyázták.
- Réges-régen egy hűvös októberi reggelen, amikor minden fa levele ezernyi színben
pompázott, anyácskám búcsút véve tőlem utamra bocsátott. Hangja
kedvesen csengett, minden szavakból a szeretet és a féltés érződött. Én pedig
sipkámat mélyen a fejembe húzva, elrugaszkodtam, és az alant elterülő mélységbe
ugrottam, éppúgy, mint testvérkéim. Voltak akik a közelben maradtak, de a
legtöbben sebesen szaladtak, fürgén loholtak le a hegyről. Én nem bírtam jó
anyámat elhagyni, én mellette szerettem volna maradni, egészen közel bújva hozzá.
Egyik gyökere, amit a nyári vihar kimosott a földből védelmet adott nekem, hozzá
tudtam lapulni, szorosan ölelni tudtam őt. Amikor beköszöntött a November,
édesanyám leveleit elhullatta, és mély álomba szenderedett. Egyik levele épp rám
pottyant, az volt a takaróm, puha pokrócom egész télen át. - ekkor az öreg Tölgy
szava elhalkult és így szólt: - Kicsit pihennem kell, öreg vagyok már! - mély levegőt
vett, szemeit lehunyta, megpihent egy kicsit.

Panni Várhelyi
Tímea Pagonyi
Gabriella Pagonyi
A S Z E R K E S Z T Ő K
KÖSZÖNJÜK