Ki kicsoda a magyar nyomdaiparban - mgonline
Ki kicsoda a magyar nyomdaiparban - mgonline
Ki kicsoda a magyar nyomdaiparban - mgonline
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
üzletrész-tulajdonossá lennem. Tulajdonostársaimmal nehéz<br />
tíz év van mögöttünk, mivel a változó gazdasági és technológiai<br />
feltételek sok gondot hoztak.<br />
Mégis eredményesen kormányoztuk a Mesterprint jól ismert<br />
„hajóját”, mert ez évben sikeres tulajdonosváltás történt.<br />
A Mesterprint fejlődése és jövője, valamint munkatársaim megélhetése<br />
így hosszú távon is biztonságba került.<br />
Az elmúlt két évtizedben még írtam néhány szakkönyvet (Korszerű<br />
ofszetnyomtatás, 100 éves az ofszetnyomtatás, UV ofszet a jövő<br />
útja), valamint egyik szerzője és szerkesztője vagyok a már 12 éve<br />
megjelenő Nyomdavilág című szakmai folyóiratnak.<br />
Örömmel tölt el, hogy sikerült az MTESZ keretein belül a régi,<br />
jól bevált szakmai továbbképző tanfolyamokat feléleszteni,<br />
s a jövőben újabb témakörökben is indítunk előadássorozatokat.<br />
Napjaim nemrég ismét átalakultak, mert figyelmemet meg<br />
kell, hogy osszam a szakmai tevékenység és az öt unokával történő<br />
játszás-szórakozás között. Így vált életem még teljesebbé,<br />
és az idő (egyelőre még lassú) múlását is elviselhetőnek érzem.<br />
E-mail: print.consult@chello.hu<br />
TAKÁCS FERENC<br />
Negyven éve dolgozom a <strong>nyomdaiparban</strong>,<br />
56 éves vagyok. A nyomdászattal még<br />
gyermekkoromban kerültem kapcsolatba.<br />
Ugyanis a Nagyatádi nyomdánál dolgozott<br />
a nővérem mint berakónő, és sokat<br />
látogattam a nyomdát. Sógorom<br />
nagybátyja volt a nyomda telepvezetője.<br />
Az ő biztatására kerültem 1966-ban a<br />
nyomdába, mely akkor még a Somogy<br />
Megyei Nyomdaipari Vállalat telephelye volt. Kéziszedő szakmunkástanulónak<br />
szegődtem, és Kaposvárott, 1969-ben, kéziszedő<br />
szakmunkás-bizonyítványt szereztem.<br />
1981-től termelésvezetői munkakörbe kerültem. Számomra<br />
nagy kihívás volt, hogy ekkor vezettük be a dobozgyártás mai<br />
stancolóforma-készítési technológiáját a nyomdánál.<br />
1983-ban a budapesti nyomdaipari szakközépiskolában a nyomtató<br />
ágazaton is képesítést szereztem. Majd 1985-ben, szintén<br />
Budapesten, megszereztem a nyomdaipari technikus minősítő<br />
oklevelet.<br />
1989-ben kineveztek a Nagyatádi Nyomda telepvezetőjének.<br />
A Könnyűipar <strong>Ki</strong>váló Dolgozója kitüntetést kaptam meg.<br />
Igazi szakmai kihívás az volt, amikor megpályáztam a Nagyatádi<br />
Nyomda Kft. igazgatói állását. Mikor elnyertem a pályázatot,<br />
a nyomda technológiáját át kellett szervezni: a magasnyomtatásról<br />
az ofszetnyomtatásra. Bevezettem az elektronikus formakészítést.<br />
A kéziszedő szakmunkásokat át kellett képezni,<br />
a magasnyomó gépmestereket ofszetgépmesterré, egy részüknek<br />
pedig a kartondoboz-gyártó stancolási technológiát kellett megtanítani.<br />
Ezen kihívásokra a szakma és a nyomdászat iránti<br />
szeretetem adott erőt.<br />
Majdnem minden embernek van példaképe, pláne a nyomdásznak.<br />
Nekem Tátrai György, a sógorom nagybátyja volt a példaképem,<br />
akinek nyomdászságomat köszönhetem. Ő egy igazi, régi,<br />
vérbeli nyomdász volt. A szakma szépségét és a nehézségét is tőle<br />
tanultam meg. Szigorú, de a mostani meglátásommal mindig<br />
igazságos volt, s a szakma iránti hűségre nevelt.<br />
Kedvenc mottóm: „A nyomdászat nem csak ipar, művészet is.”<br />
A szakmát nem csak művelni, hanem szeretni is kell, enélkül<br />
a nyomdász nem nyomdász.<br />
Mi az, amit továbbadnák a nyomdászgenerációnak? Szeressék<br />
szakmájukat, becsüljék meg a régit. És soha ne álljanak a fejlődés<br />
útjába. Akkor igazi, nagy nyomdászok válnak belőlük.<br />
216 A MAGYAR GRAFIKA 50 ÉVE<br />
A régi időkből az akkori nyomdászösszetartást és szakmai szeretetet,<br />
valamint az egymás iránti megbecsülést őrzöm a szívem alatt.<br />
E-mail: nnykft@axelero.hu<br />
TESZÁR JENŐ<br />
Harmadik generációs nyomdász vagyok.<br />
Apai nagyapám Teszár Lipót mesterszedő,<br />
napilapok tördelőszerkesztője. Apám<br />
Teszár Jenő gépmester, géptermi művezető.<br />
Nem kérdéses a szakmám megválasztása.<br />
Az érettségi után fényképésztanulóként<br />
kezdtem a pályát a Kossuth<br />
Nyomdában.<br />
Nyomdászképzettségem fő állomásai:<br />
1961-ben Nyomdaipari Tanulóintézet – síknyomó fényképész;<br />
1970-ben Felsőfokú Nyomdaipari Technikum – szaktechnikus;<br />
1974-ben Könnyűipari Műszaki Főiskola – nyomdamérnök; 1980ban<br />
Számítástechnikai Oktató Központ – rendszerszervező; 1986ban<br />
Könnyűipari Műszaki Főiskola – mérnök-közgazdász.<br />
Munkahelyeim, beosztásaim: 1959–1964 között a Kossuth<br />
Nyomdában síknyomó fényképész; 1964 és 1968 között a Nyomdaipari<br />
Tröszt Kutatóintézeténél fényképész szakmunkás.<br />
1968-tól 1974-ig a Nyomdaipari Egyesülés Kutatóintézetében:<br />
kutató csoportvezető; 1974–1976 között tudományos munkatárs;<br />
1976 és 1978 között tudományos főmunkatárs; 1978-tól<br />
1980-ig tudományos osztályvezető; 1980–1983 között tudományos<br />
főosztályvezető. 1983–1990 között a Reálpressz Nyomdaipari<br />
Műszaki Fejlesztő KV.-nál – igazgató.<br />
A fenti 26 év azonos helyen, a cég volt folyamatos átszervezésben.<br />
1990–1991-ben a Hunorlito Kft. ügyvezető igazgatója voltam.<br />
1991–1992-ben a Nilpeter Kft. ügyvezető igazgatói tisztét töltöttem<br />
be.<br />
1992-től szaktanácsadó flexográfia témakörben, szakíró, lapkiadó,<br />
szerkesztő, a Magyar Újságírók Szövetségének tagja.<br />
Életem meghatározó szakmai eseménye az 1970-es években,<br />
a <strong>magyar</strong> nyomdaipar ofszeteljárásra való átalakítása volt. A munkahelyem<br />
tevékeny részt vállalt az új technológia adaptációjából<br />
és elterjesztéséből az egész országban. Ez volt az időszak, amikor<br />
szinte minden hazai nyomdában alkalmam volt bemutatni,<br />
tanítani az eljárást.<br />
Példaképeim: Lengyel Lajos, Horvai József, valamint dr. Gara<br />
Miklós aki a <strong>magyar</strong> felsőfokú nyomdászoktatás megteremtője.<br />
Felsőfokú szakmai színvonal, rendíthetetlen céltudatosság, rengeteg<br />
energia, szálegyenes emberi tartás. Tanárom, később atyai<br />
jó barátom. Az íróasztalomon ott a fényképe.<br />
Van kedvenc mottóm is: „Ha valami elromolhat, az el is romlik.”<br />
Ez ad reményt minden nyomdásztechnológusnak arra, hogy<br />
amíg világ a világ, mindig lesz munkája.<br />
Üzenetem a következő nyomdászgenerációnak: A nyomdászat<br />
története több mint félezer éves. Nem lenne szabad erről<br />
megfeledkeznie az újaknak.<br />
A <strong>nyomdaiparban</strong> nem a számítástechnika korát éljük, hanem<br />
folytatjuk a szakmát számítógépes segédlettel. A félezer éves<br />
szakmát. Folytatjuk.<br />
Angolul beszélek, finn, svéd spanyol kolléga megért. Az angolok,<br />
amerikaiak engem értenek, de én őket nem. Nyomdász németül<br />
és nyomdász oroszul olvasok, sajnos csak a szakirodalmat.<br />
E-mail: flexikon11@invitel.hu<br />
Internet: flexikon@gmail.com
Change language