Ki kicsoda a magyar nyomdaiparban - mgonline

Példaképeim: Leonardo, Beethoven, Shakespeare, Einstein,
Buzágh Aladár, Wolfram Ervin, Gara Miklós.
Több kedvenc mottóm is van. A munkához: „Sic itur ad astra,
az eredményhez: „Aut Caesar, aut nihil”, a szakértői munkához:
„Sne ira et studio”, a nyomdaiparhoz: „Habent sua fata
libelli”, a társadalomhoz: „Liberté, Égalité, Fraternité”.
A következő nyomdászgenerációnak átadandó: maradjon
meg a nyomdászat, legfőképpen a könyv! És ezt mindörökké
megőrizném!
A német nyelvet magas középfokon, az orosz nyelvet középfokon,
az angol nyelvet pedig mérsékelt középfokon használom.
Telefon: 418 4868, 20 943 4878, fax: 410 9117
E-mail: drdardai@vipmail.hu
DÄNHARDT JENS
1954. április 24-én születtem Kleinmachnowban
(Berlin elővárosában).
Édesanyám könyvtárosként, édesapám lektorként
dolgozott. A nyomdaiparral édesapámon
keresztül kerültem közelebbi
kapcsolatba. Két évet tanultam, és 1972 -től
repro fényképész szakmunkásként dolgoztam
a berlini nyomdában. 1977-ben
költöztem Zalaegerszegre és a „Zalai Nyomdában”
dolgoztam. Itt bevezetésre került a négy színbontás és
-nyomtatás. 1993-ban a „Magyar Médiaszerviz Kft.” majd 1994től
a „West Hungary Nyomda” műszaki vezetőjeként, 2000-től
ügyvezető igazgatóként irányítom, a mai nevén „Pannon Lapok
Társasága Nyomdai központ Bt.-t”.
Nagy szakmai esemény volt az 1994-ben történt nyomdaépítés,
majd 2005-ben a nyomdabővítés.
Mottómként említeném, hogy nincs minőség kitartás nélkül.
A következő nyomdászgenerációnak azt üzenném, hogy becsüljék
meg a munkahelyüket.
Idegen nyelvként a magyart beszélem, mert a német az anyanyelvem.
EGYED BÉLA
A sport révén kerültem kapcsolatba a
nyomdaiparral. Középiskolás koromban
a Typographia TE-ben kosárlabdáztam
– akkoriban egészen jó kis csapat volt –, és
érettségi után rábeszéltek, hogy legyek
nyomdász.
1962-ben, a Zrínyi Nyomdában, betűszedőként
kezdtem a szakmát. Pályám főbb
állomásai: a Zrínyi Nyomdában 1967–
1968-ban gyakornokként kezdtem, majd 1968-tól 1970-ig osztályvezető
voltam. 1970 és 1983 között a Pénzjegynyomda műszaki
igazgatója, azután vezérigazgatója lettem, 1983-tól 1993-ig.
1993-ban ügyvezetőként Egyed & Társa néven Szakértői Irodát
alapítottam. 1995-től a JURA csoport ügyvezető igazgatója vagyok.
Tanulmányaimat 1962 és 1967 között a moszkvai Nyomdaipari
Egyetemen kezdtem, melynek elvégzése után 1968–1970ben
a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen szereztem
mérnök-közgazdász diplomát. Tanulmányaimat ugyanott 1978–
1980-ban folytattam, és szakközgazdász oklevelet szereztem.
1982-ben doktori címet szereztem.
A legnagyobb szakmai esemény az életemben: 2004-ben a Magyar
Nyomdászatért-díj.
Egyetlen konkrét példaképem nincs. Viszont nagyon sok
olyan ember van, akiknek egy-egy vagy akár több tulajdonságát
194 A MAGYAR GRAFIKA 50 ÉVE
is a magam számára követendő példának tekintek. Ezeket itt felsorolni
nem csak lehetetlen, hanem azokkal szemben, akik kimaradnának,
méltatlan is volna.
Kedvenc mottóm: „Nem a zsemle kicsi, hanem a szátok nagy!”
Mit adnék tovább a következő nyomdászgenerációnak? A becsületességre
és a megbízhatóságra való törekvés igényét, valamint
a mások iránti tisztelet igényét.
Mit őriznék meg a régi időkből? Lehetőleg minél többet, és
nem csak a jót, hanem a rosszat is, mert múltunknak az is szerves
része.
Az idegen nyelvek közül az angol, a német és az orosz nyelvben
vagyok járatos.
Telefon: 275 1250, Mobil: 06 30 924 7563
E-mail: egyed@jura.hu
EILER EMIL
1945 ősze: egy utcai aknarobbanás után
a Posner Grafikai Műintézet rajzasztalára
fektettek. Magamhoz térve, szép plakátokat,
grafikákat láttam a falon. Mondtam:
én is tudok rajzolni. Felvettek tanulónak.
További életút: a Kossuth Nyomdában
litográfus; az Offset Nyomdában litográfus,
majd minőségellenőr. A coloroffseteljárás
hazai bevezetésén dolgozó Bayer
Pál és Iványi István kollégáink meggyőzésére vegyész. Gyakorlati
évek 1954-től: a Magyar Pharma gyógyszergyárban és jogutódjában
a Reanalban. 1960-tól a nyugdíjig a hazai nyomdaipari
kutató-fejlesztő intézményben kutató, majd az Anofsal
előérzékenyített ofszetlemez gyártó üzem + a Nyomdaipari
Anyagvizsgáló és Alkalmazástechnikai Laboratórium (ATL) vezetője.
Izgalmas feladatok az elektronmikroszkópiai laboratóriumban:
a mikrovilág tanulmányozása, tanulmányok, gyönyörű
felvételek készítése a hazai papír-, nyomda-, festékiparnak és a
bűnüldöző szerveknek. Párhuzamosan: Kutatás-fejlesztés; Ágazati
Szabványosítás; Szakterminológia Bizottságvezetés, aktív
munka az Európai Minőségügyi Szervezetben (EOQC); közös
fejlesztőmunkák a KGST-államok nyomdaipari kutató-, fejlesztőintézményeiben
és minőségügyi szakismeretek oktatása a budapesti
nyomdaipari szakiskolában. 1988: nyugdíj. Kiderült:
már „mindent” tudunk, ezért nyomdaipari kutatásra-fejlesztésre
hazánkban nincs szükség! Az eredmény: A Reálpress szétverése,
széthordása. Akkor –1989-ben – azonnal egy amerikai cég kelet-európai
részlegeinek igazgatója lettem. Ez volt az időszak,
amikor a fejlett nyugati államok betelepedtek a volt szovjetirányítású
szocialista államokba, ehhez angol nyelvi és helyi ismeretekkel
rendelkező szakembereket kerestek. Az eredmény részemre:
nyugati kapcsolatok kiépítése, az amerikai kiadó- és
nyomdaipari módszerek tanulmányozási lehetősége.
Szakcikkek, könyvírás, nyomdaipari előadások hazai és külföldi
konferenciákon is 22 éves kortól. (Iványi Istvánnal közösen:
Nyomdaipari, Fényképészeti Vegyszerismeret. Egy fotós
könyv is: a Sztereofényképezés – Műszaki Könyvkiadó.) Cikkírás
a hazai szakfolyóiratokban: először a Papír- és Nyomdatechnika,
majd a Magyar Grafika a kezdettől, mellette pedig egy amerikai
szaklap európai rovatvezetője 1998-tól máig. (A Dealer Communicator
rovatai: Mi újság Európában; Mi újság Magyarországon.)
Példaképeim: rajztanárom a híres Barcsai Jenő és volt főnököm
Lengyel Lajos. A PNYME alapító tagja vagyok.
Mottóm: „Ami alapjaiban rossz, attól nem javul meg, ha tovább
rontják!” Üzenetem az utódoknak: Korszerű, naprakész
szakmai ismeretek, folyamatos tanulás és nyelvtudás nélkül ma
már senki nem lehet szakember! A múltból én sürgősen vissza-