Basta György hadvezér levelezése és iratai, 1597-1607. A Magyar ...

XXXIV Bevezetés
a mikor híre jött, hogy Báthory Zsigmond, megunva
oppelni nyomorúságát, hirtelen elhatározással hazalova-
golt és mindenki meglepetésére újra elfoglalta fejedelmi
székét, mely jog szerint tavasz óta immár az osztrák
házat illette. Ez újabb kudarcza ágyba döntötte Miksa
fherczeget, ki aztán a török-tatár hadak közeledése
hírére Bastát a Tisza vonalának védelmére Tokajra
küldte, maga pedig Kassán alkudozott a felsmagyar-
országi furakkal és hatóságokkal Várad megsegítése s a
török elleni hadjárat folytatása iránt.
Basta Tokajról eleinte két hadat is küldött Várad
segélyére, de a várát annyira körülfogták a törökök,
hogy egyik sem tudott bejutni az ostromlottak segít-
ségére. Azalatt a hónap alatt azonban, melyet Basta
indokolatlanul elvesztegelt, az ellenség még inkább meg-
ersíté magát s majdnem elrelátható volt, hogy kimozdulása
immár nem segíthet a szorongatott ostrom-
lottakon. Hisz október 20-ika lett, mire Basta átkelt
a Tiszán és tábort ütött Rakamaznál, honnan egy hét
múlva alig 7000 fnyi sereggel indulhatott tovább s mikor
a török november 2-ikán végre felhagyott a vár lövetésé-
vel, Basta még csak Piskoltig jutott volt, majdnem tíz
mértföldnyire a segélyt váró ostromlottaktól. Basta ugyan
ekkor még úgy gondolta, hogy elsánczolja magát valami
ers helyen s onnan fogja nyugtalanítani a visszahúzódó
ellenséget, de aztán bizonyára eszébe juthatott, hogy a
segélyére siet erdélyi csapatokkal együtt sincs kerek
20.000 fnyi serege s így meg sem kísérletté bántani a
törököt, azzal a közmondással vigasztalódva, hogy a
szaladó ellenségnek aranyhidat kell csinálni. 1 Be sem ment
tehát a felszabadult Várad megtekintésére, hanem gondoskodván
új rségérl s a szükséges javításokról, sietett
vissza Kassára, hogy a hazatér Miksa fherczeget fel-
váltsa, így szakadt Basta nyakába deczember elején
Fels-Magyarország kormányzásának gondja, mely ezentúl
elfoglalta. A fherczeg rendelésére két hét múlva Váradra
1 Ezt 1598 november 14-iki jelentésében írja Tokajról,
kötetünk 141. 1.