Sz&P6/ Akadályverseny

A tekintély drámája az iskolában
Ahogy az iskolában diákok szabadon alkothatnak, a tanár is szabadon
elmehet, sőt! Kérdés, hogy – ha még ez is belefér, akár csak a kimondás
szintjén is, akkor – mik ennek a szabadságnak a határai?
97
Drámatanár szülőszerepben: És ha ő szabad akaratából horogkeresztet rajzol,
akkor az is jó?
Diák 1 tanárszerepben: Akkor az egy erkölcsi probléma, amit otthonról hozott
magával, és akkor az már nem a mi felelősségünk, hanem a szülőé.
Diák 2 tanárszerepből: Igen, egy otthoni befolyás alapján csinálják ezt.
Diák 3 tanárszerepből: Az egy dolog, hogy Önök hogy nevelik. Mi nem neveljük,
mi tanítjuk.
Vagyis az iskola a szabadságot nem az erkölcsi kérdésekre, hanem a
tanulás területére dolgozta ki, nem tehet arról, ha kívülről ebbe a rendbe
más, nem a tanítás, hanem a nevelés területére tartozó jelentések is
bekerülnek.
A diákok tanárszerepből olyan intézményt képviselnek, amely az iskolában
bekövetkező eseményekért szervezeti szinten, a tanári kar nevében,
nem vállal felelősséget. Ha a rajztanár elmegy, az az ő személyes
döntése, ha a gyerek horogkeresztet rajzol az iskolában, az a család hibája.
Ők egyetlen dologgal foglalkoznak, és csak ezért vállalnak felelősséget:
és ez a diákok támogatása a tanulásban.
A drámatanárok szülőszerepből a tanári kar felelősségét firtatják:
„Maguknak hol van a felelőssége?”. A diákok, akik viszont láthatólag mélyen
ismerik és sajátjukként képviselik a tanári logikát, nem értik, hogy mi
a probléma, hogy ha ennyire jól alakul maga az alkotás:„Megadtuk a
gyereküknek a lehetőséget, hogy alkossanak, amit ők akarnak, és ezt ők sikeresen meg
is csinálták, az elképzeléseik szerint. Mi a probléma?”, „És önök végig azt mondták,
hogy otthon pozitív visszajelzéseket kaptak, tehát örültek a gyerekek, hogy ezt csinálták.
Akkor hol itt a probléma?”
Ezen a ponton az egyik „tanárnő”, tovább víve a horogkereszt problémáját
– amit szerinte valóban nem tudhat le ennyivel az iskola – a
szabadságkép megfestésének valódi jelentőségéről kezd beszélni. Ezzel
közvetve a színházi játék értelmére is reflektál. Szerinte a szabadságkép
megfestése épp azért fontos projekt az iskolának, mert bizonyos dolgokat
láthatóvá tesz:„igenis mi, tanárok már meg fog juk tudni, hogy valami itt nincs
rendben (…), és ezzel az értékrendet tudjuk felmérni, és talán még befolyásolni is.”