liliput_mesekonyv_web

A manók
karácsonyfája
A Liliput Játékvilág karácsonyi meséje
Szöveg: Vadadi Adrienn

Riri
Kósza
Mia
Szilva
Rob
Léni
Pepe
Mázga
Monti
Boti
Ismerd meg a manókat Te is: www.liliputjatek.hu/jatekvilag

Kedves Meseolvasó!
Emlékszel még, milyen volt kisgyermekként a karácsony? Te is könnyen belefeledkeztél
a nagyi meséjébe, ámulva csodáltad a karácsonyfa színpompás fényeit és
izgatottan vártad a fa alatt sorakozó ajándékcsomagok tartalmát?
A Liliput Játékvilágban újra átélheted a gyermekkor minden csodáját! Tarts most velünk
ebbe az új, manók lakta világba, ahol a kicsik csillogó szemmel, izgatottan barangolhatnak,
és te magad is újra gyermekké válhatsz.
A mesét olvasva megismerhetitek az apró Liliput-manókat, együtt izgulhattok velük
karácsonyfa-szerző kalandjuk során, és könnyedén becsalogathatjátok otthonotokba
a karácsony varázslatos hangulatát.
Fogadd hát szeretettel a Liliput Játékvilág első karácsonyi meséjét, amit Vadadi Adrienn
ismert meseíróval karöltve álmodtunk meg.
Manókban gazdag, mesés karácsonyt kívánunk!
A Liliput Játékvilág megálmodói
Két gyönyörű gyermek édesanyjaként Vadadi Adrienn
napjaink egyik legismertebb meseírója. Már első meséskönyvével
(Leszel a barátom?) belopta magát az olvasók
szívébe, így régi vágyunk vált valóra, mikor együtt
álmodhattuk meg a Liliput Játékvilág első meséjét.

A
manók aprócska városában mindenki a karácsonyra készülődött. Sültek a sütemények,
a diós és mákos bejglik, a díszes mézeskalácsok, a színes habkarikák.
Készültek a karácsonyfadíszek, ezüst, meg aranycsillagok, pattogatott kukorica-füzérek,
gyapjúangyalkák. A manók pedig a nagy sürgés-forgásban izgatottan susmorogták karácsonyi
kívánságaikat egymás fülébe.
Léni éneklő könyvre áhítozik, ami dallamával álomba ringatja. Riri rajzos dobókockákra
vágyik, minden oldalán más-más képpel, amivel fantasztikus meséket mesélhet. Monti
gurulós bőröndöt szeretne, de olyat ám, amire rápattanhat, ha a kalandos utazásai során
elfárad, mert akár lábbal is tudja hajtani. Szilva illatos filctollak után sóhajtozik, hogy
legyen mivel naplót írnia, Mázga átalakítható versenyautót kíván, Rob színes építőkockákat
óriásváros építéshez, Kószának pedig pihe-puha alvós játékra fáj a foga.

A manók azt remélik, hogy már nem kell soká várniuk, és minden, amit kívánnak, hamarosan
a fa alá kerül majd, hiszen mindjárt itt a karácsony! Odakint hulldogál a hó, a habkarika,
meg a szaloncukor is fonalra fűzve vár… egyedül már csak a karácsonyfa hiányzik.
– Mit gondoltok, mikor hozzák meg az angyalok a karácsonyfát? – nézett a manókra Léni.
– De kis buta vagy! – gúnyolódott Riri. – A karácsonyfát nem is az angyalok hozzák, hanem
a Jézuska, az ajándékokkal együtt!
– Dehogy a Jézuska! – okoskodott Monti. – A karácsonyfát nem hozza senki. Nekünk,
magunknak kell az erdőből idehozni.
A manók között vita kerekedett. Mindenki fújta a magáét, sehogy sem tudtak megegyezni,
hogyan fog a karácsonyfa szentestére a manóházba kerülni. Egyedül abban állapodtak
meg, hogy ha sem egy angyal, sem pedig a Jézuska nem hozza meg a karácsonyfát délutánig,
ők maguk indulnak el az erdőbe kiválasztani a legszebbet, legmagasabbat, legterebélyesebbet,
nehogy végül karácsony estére fenyő nélkül maradjanak.
A manók izgatottan lesték az ablakot, fülelték a kinti hangokat, ám a karácsonyfának délutánig
se híre, sem hamva nem volt.

Mindeközben odakint óriási hó esett. Csupa fehér lett minden. A karácsonyfa kiválasztásával
nem várhattak tovább, hiszen ma este karácsony! Mi lesz, ha a hó mindent betakar,
és nem jutnak el az erdő széléig sem? Így hát a manók félrerakták a mézeskalács-díszítést,
a kukoricafüzér-fűzést, csizmát, kesztyűt húztak, fejükre szőrős sapkát nyomtak,
begombolták kabátkáikat. De Léni, Riri és akik még mindig az angyalokban vagy a Jézuskában
bíztak, az ajtóban toporogva, mindenfélét kitaláltak, hogy visszatartsák az erdei
úttól a csapatot.
Léni csészékkel kínálgatta körbe az indulásra kész manókat:
– Forró, habos kakaót? – kérdezgette.
Riri útravaló kekszet dugott a zsebekbe, aztán külön-külön mindenki cipőfűzőjét ellenőrizte,
hogy nem lógnak-e. Rob a térképet bújta, Kósza a téli erdő veszélyeiről tartott
kiselőadást, hogy az út csúszik, a jégcsapok a fejükre potyoghatnak, és ha nem vigyáznak,
akár egy hógolyóval lavinát is indíthatnak.
Monti sürgette meg a csapatot:
– Ne vacakoljunk tovább! – Tárta ki az ajtót. – Induljunk hát!

A manócsapat végre nekilódult. Apró léptekkel bandukoltak a térdig érő hóban. A szél
fütyült, de a friss levegőn az angyalkaváró manóknak is megjött a jókedve, vidáman
cseverésztek.
– Csinos fát szeretnék – mondta Léni. – Olyat, amin jól mutatnak a díszek!
– Inkább jó magas legyen – szólt Kósza. – Azt szeretném, ha felérne a mennyezetig!
– Vagy legyen ennyire terebélyes – tárta szét a kezeit Riri. – Így mindannyian körbe
tudnánk állni!
Ahogy így mentek, mendegéltek az egyre sűrűbb hóesésben, egyszer csak hatalmas
hóakadály állta el az útjukat. A szél, mintha kerítést akart volna állítani eléjük, úgy fújta,
hordta a havat az útra. Alig érték el az erdő szélét, a manóknak meg kellett állniuk.
– Most mi lesz? – ijedt meg Mia. – Hogyan jutunk be karácsonyfáért az erdőbe?
– Fúrjunk a hókerítésbe alagutat! – Állt a többiek elé Mázga.
– Másszunk át rajta! – Méricskélte az akadályt Monti.
– Vagy egyszerűen kerüljük meg – Ajánlotta Rob.

A manók neki is láttak. Először megpróbálták
az akadályt megkerülni. Elindultak jobbra,
aztán nekilódultak balra, de a szél nagyon
furán viselkedett. Mintha csak meg
akarta volna őket állítani, mindig szembefújt,
akármerre is próbálkoztak, és visszalökte
őket oda, ahonnan elindultak. Ráadásul
havat fújt a szemükbe, hiába próbálták
eltakarni az arcukat, a hópelyhektől semmit
sem láttak.
– Képtelenség megkerülni az akadályt! –
nézett társaira gondterhelten Rob. – Máshogy
kell bejutnunk az erdőbe!
Így hát nekiláttak megmászni a hóakadályt.
Mázga összekulcsolta kezeit, hogy bakot
tartson. A manók pedig egymás hátára,
nyakába felkapaszkodva egyre magasabbra
jutottak. De láss csodát, minél feljebb értek,
a szél annál magasabbra fújta, hordta a havat,
építette a kerítést.
Lehetetlen volt elérni a tetejét. A manók csalódottan
másztak le róla. Fáradtak voltak, vacogtak
a hidegtől és nagyon, de nagyon el voltak
keseredve. Mi lesz így a karácsonnyal?
De akkor Mázga elébük állt. Ő még nem adta
fel a reményt:
– Alagútfúrás! – Biztatta a manókat. – Próbáljuk
meg az alagútfúrást!
– Jó, fúrjunk alagutat – bólogattak többen is.
– De hogyan, mivel?

Mázga vastag botokat keresett. A nagy szélben sok ág letöredezett, csak ki kellett ásni
őket a hó alól. A manók letérdeltek. Kesztyűs kezeikkel túrták, seperték a havat, hogy
megfelelő ágakra találjanak. Amikor már mindenki botot ragadott, nekiveselkedtek
az alagútfúrásnak. Ahogy csak bírták, úgy nyomták, forgatták kis kezükben az erős ágakat,
teljes erejükkel belefeszülve. Ám a hófal nem engedett. Olyan keménnyé fagyott
a hidegben, hogy manó legyen a talpán, aki akár egy pici lyukat tudna rajta ütni! A manók
leeresztették botjaikat, lógatták orrocskáikat és tehetetlenül rostokoltak a hidegben.
– Nem maradt más hátra, vissza kell fordulnunk – pislogott barátaira könnybe lábadt
szemeivel Léni.
A manók bánatosan, elcsigázva, fáradtan, csalódottan, csinos, magas, terebélyes fenyő
nélkül baktattak haza a házikójukba. El sem tudták képzelni milyen lesz karácsonyfa
nélkül a Karácsony. Ott az a sok dísz, amit hetek óta készítgetnek! Halomban a fonálra
fűzött habkarika, szaloncukor. És a karácsonyi kívánságok, az éneklő könyv, ami álomba
ringat, a mesét szövő dobókocka, a pihe-puha alvós játék, velük mi lesz? Hiszen karácsonyi
ajándék csak a karácsonyfa alá kerülhet!

Ahogy így szomorkodva, bánatosan bandukoltak hazafelé, egészen rájuk sötétedett.
Dideregtek, a foguk vacogott, az orruk egészen kipirosodott. Ám amikor már majdnem
otthon voltak, csengőszó ütötte meg a fülüket. Mindannyian a manóház felé néztek. Odabent
valami világított! Megint megszólalt a csengőszó. És valami karácsonyi ének… Csak
nem…? A manók egymásra néztek, majd szaladni, rohanni kezdtek! Amint elérték a házikót,
mindannyian az ablakhoz léptek. Piros, átfagyott orrukat az ablaküveghez nyomták,
úgy bámulták a csodát, ami fogadta őket. Mert odabent csinos, magas, terebélyes karácsonyfa
álldogált, megrakva ezüst és arany csillagokkal, kukoricafüzérekkel, mézeskalácsokkal,
gyapjúangyalokkal és melegen pislákoló gyertyákkal. Alatta pedig? Alatta pedig
szebbnél szebb csomagok, és bennük talán épp azok a kincsek lapultak, amelyekről álmodozva
egymás fülébe sugdosták kis kívánságaikat!
VÉGE

A Liliput Játékvilág manói januárban is meglepetéssel várnak!
10%
kedvezmény
20%
kedvezmény
Kuponkód: MANOMESE10
Beváltható minden
LEGO ® termékre
A kupon a Liliput Játékvilág üzleteiben
használható fel 2017. január 2. - 31.
között minden teljes áru termékre. A kupon
egyidejűleg több termékre is beváltható,
ugyanakkor más kedvezményekkel nem
vonható össze.
Hozd magaddal üzleteinkbe, vagy használd
fel a webáruházunkban!
www.liliputjatek.hu
Kuponkód: MANOMESE20
Beváltható minden játékra,
kivétel a LEGO ® termékekre
A kupon a Liliput Játékvilág üzleteiben
használható fel 2017. január 2. - 31.
között minden teljes áru termékre. A kupon
egyidejűleg több termékre is beváltható,
ugyanakkor más kedvezményekkel nem
vonható össze.
Hozd magaddal üzleteinkbe, vagy használd
fel a webáruházunkban!
www.liliputjatek.hu

A manók kalandjai
hamarosan folytatódnak…
www.liliputjatek.hu