Iskolaujsag_201705

Most pedig egyik tehetséges diáktársunk, Kuli
Zoltán egyik írását olvashatjátok, remélem,
tetszeni fog!
Parainesis
Két hete már, hogy rámrótták e szöveg megírásának feladatát, s a határidő, érzem, szinte
már hallom, hogy közeleg, sőt csörtet felém, mint egy förtelmetes rém a pokol legridegebb
bugyraiból. Jéghideg lehelete megtölti a szobám, amint átlépi a küszöböt, és légzésének
tónusából tudom, hogy alig bírja már türtőztetni magát. Minden vágya, hogy végre karmait
kivonja, és borotvaéles zsigerszaggatóival rám vetődjék. Érzem s hallom, ahogy a hátam
mögött közeledve a székem mögé oson, és bűzölgő nyála a tarkómra cseppen. Nem is csak
cseppen, hanem patakokban folyik, de nem tehetek mást, minthogy remegő kezeimmel
folytatom az írást és reménykedem, hogy szavaim csillapítják e türelmetlen szörny
vérszomját.
Drága múzsám, kérve kérlek, adj erőt, hogy folytathassam, s befejezhessem e felettébb
fontos szöveget. A határidő már nagyon fenyeget…
Kedves olvasóm, zsenge diáktársam, ismét Önhöz szeretném a szavaim intézni, melyben
arra szeretném Önt kérni, hogy ne ítéljen el az ezidáig és a következőkben taglalt hibáim
miatt, hiszen mindnyájan jártunk már rögös s kátyús utakon. Továbbá úgy hiszem, hogy a
ráeszmélés a legelső lépés a helyes út irányába. Kérem, tartson velem továbbra is
figyelmesen, és próbálja meg megragadni gondolataimat, hogy a legközelebbi útelágazásnál
sikerüljön elkerülnie a hibákkal telerakott ösvényt. Persze ezt sajnos garantálni nem áll
módomban, hiszen mindennemű erőfeszítésem ellenére, olykor-olykor én is rosszul választok.
Nem volt ez másképp ezen szöveg esetében sem…
Két héttel ezelőtt kedves magyartanárnőm kitűzte e parainesis megírását, és egy
könnyelmű mozdulattal feljegyeztem noteszembe a hétvégi teendőim közé. Ezen időpontot
persze előzetesen tartani is szándékoztam, de mikor elérkezett a nagy nap, jobbnak találtam
valami hihetetlenül esztelen meggondolásból még egy héttel elhalasztani a munkálatokat. Így
történt, hogy a távoli bájos határidő átváltozott az imént említett démonná, mely mindaddig,
míg le nem írom az utolsó betűt is, nyomasztóan fog rám nehezedni.
Azonban tudniillik ez az árny valójában nem is rettenetes mindaddig, míg nem tápláljuk
különböző halogatásokkal. (Majd holnap megcsinálom!)Jámborságát az is bizonyítja, hogy ha