Várkuti portfolio METU 12-17
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
1
2
BKF ‘<strong>12</strong>-15<br />
Ösztön<br />
Képregény részlet,<br />
vektorgrafika<br />
4
5
6
Ösztön<br />
Képregény részlet,<br />
vektorgrafika<br />
7
Orwell 1943/44-ben írott műve - amelynek a szerző<br />
a Tündérmese alcímet adta - ténylegesen<br />
a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német<br />
megnemtámadási egyezményig terjedő<br />
időszakban, de természetesen minden elnyomó,<br />
totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm<br />
– Mr. Jones „Major”-ja –a színhely, ahol az állatok<br />
a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát,<br />
és a maguk igazgatta „Állatfarm”-on élik először<br />
szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban<br />
elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben<br />
a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok<br />
meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen<br />
megváltoznak, majd feledésbe merülnek<br />
az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi,<br />
a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához<br />
a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő<br />
ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát<br />
kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig<br />
- „Minden állat egyenlő” - érdekesen módosul...<br />
8
James Orwell: Állatfarm<br />
könyvborító, illusztrációk<br />
9
Furcsa történet az idötolvajokról s a gyermekröl,<br />
aki visszahozta az embereknek az ellopott idöt.<br />
A regény történetének helyszíne egy modern<br />
nagyváros, valahol Dél-Európában. Egy kísérteties<br />
társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába<br />
keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy<br />
takarékoskodjanak az idővel. Ám minél inkább<br />
takarékoskodnak, annál szegényebb, sivárabb,<br />
és hidegebb a jelenük s annál inkább elidegenednek<br />
önmaguk számára is. Csak Momo képes felvenni<br />
a harcot a szürkék seregével. Krimibe illően izgalmas<br />
kalanddjain keresztül hozza vissza az embereknek<br />
az ellopott időt.<br />
10
Michael Ende: Momo<br />
könyvborító,<br />
Creatio<br />
digitális kiadvány borítója<br />
11
<strong>12</strong><br />
SOMA<br />
logó újratervezése
Virágért<br />
logó újratervezése<br />
13
14<br />
Google Doodle<br />
vektorgrafika
15
16<br />
The causes of global<br />
warming<br />
microsite lapjai
<strong>17</strong>
18
19
20<br />
Herman Melville
Változó címek<br />
e-book borítók<br />
21
22
Zámori Zs. portfólió<br />
logó és portfólió<br />
Panel I.<br />
terülőminta fehérneműre<br />
rajz, monotípia,<br />
számítógépes feldolgozás<br />
Panel II.<br />
terülőminta fehérneműre<br />
rajz, monotípia,<br />
számítógépesfeldolgozás<br />
Panel III.<br />
terülőminta sportruházatra<br />
monotípia, számítógépes<br />
feldolgozás<br />
Panel IV.<br />
terülőminta sportruházatra<br />
monotípia, számítógépes<br />
feldolgozás<br />
18 19<br />
Háztetők I.<br />
terülőminta<br />
lakástextilre<br />
reklámtáska,<br />
hőpréstechnika,<br />
monotípia<br />
26 27<br />
23
Zámori Zs. portfólió<br />
belső oldalai<br />
Szerkezeti rajz<br />
oldalnézetben<br />
Elkészült párna<br />
a szék kontúrján belül<br />
Átkötési lehetőségek<br />
a háttámlán<br />
Színminták<br />
alapanyag: pamutvászon<br />
54 55<br />
Ívek és szeletek összhangja<br />
egyéb felhasználási<br />
lehetőségek<br />
Elkészült párna<br />
a szék kontúrján kívül<br />
56 57<br />
24
Formai megoldások<br />
makettek<br />
60 61<br />
Övtáska<br />
három karakter<br />
64 65<br />
25
26
OMDK<br />
Fotó nyitóoldal<br />
27
28<br />
OMDK<br />
Tervezőgrafika nyitóoldal
29
30
OMDK<br />
Építészet nyitóoldal<br />
31
32<br />
Fotómúzeum<br />
logó és weboldal
33
METROPOLITAN<br />
‘15– <strong>17</strong>
EZVAGYOK ÉN<br />
Ez vagyok én<br />
plakát és könyv<br />
This is me<br />
36
Összeszedett<br />
Fallen into pieces<br />
37
Harsány<br />
Quiet<br />
38
Könnyed<br />
Earth-bound<br />
39
v! Négy hónapja nem volt<br />
tőn, kábítóan hatott rám<br />
lyben szavak láncolódnak,<br />
Sakknovella<br />
könyv, borító és oldalpárok<br />
egymást. Könyv, melyből<br />
t meríthet az ember.”<br />
STEFAN ZWEIG<br />
ROPOLITAN<br />
SAKKNOVELLA<br />
2015<br />
40
Nem voltam soha életemben komoly sakkjátékos, mégpedig annál az egyszerű<br />
oknál fogva, hogy a sakkal mindig csak felületesen, csupán a magam<br />
mulatságára foglalkoztam. Ha le is ültem egy órára a sakktábla mellé, ez sohasem<br />
azért történt, hogy megerőltessem az agyamat, hanem éppen ellenkezőleg,<br />
azért, hogy feloldjak valami szellemi feszültséget. Én csak „játszottam”<br />
a szó legszorosabb értelmében, míg az igazi sakkozó nem is sakkjátékos,<br />
hanem sakkmunkás.<br />
De a sakkban, mint a szerelemben, nélkülözhetetlen a partner, s jelen pillanatban<br />
nem tudtam, van-e a hajón más sakkamatőr? Hogy előcsaljam őket<br />
rejtekükből, együgyű csapdát eszeltem ki. Leültem feleségemmel a dohányzóban<br />
a sakktábla elé, holott ő még nálam is gyöngébben játszik. S valóban<br />
még hat lépést sem tettünk, már megállt mellettünk az egyik sétáló utas,<br />
utána egy második kért meg bennünket, hogy végignézhesse a játszmát.<br />
Végül megjelent a várva várt partner, aki kihívott egy partira. McConnornak<br />
hívták. Skót bányamérnök volt, aki, mint hallottam, olajkutakat fúrt<br />
Kaliforniában, és ezekkel nagy vagyont szerzett. Hatalmas ember volt, álla<br />
előreugró, markáns, csaknem négyszögletű. Alsó állkapcsa, erős fogazata és<br />
bíborvörös arcszíne arra vallott, hogy nem veti meg a whiskyt. Feltűnően<br />
széles díjbirkózó válla − sajnos − a játékára is rányomta bélyegét.<br />
Ez a McConnor ugyanis az öntelt sikerembereknek ahhoz a fajtájához<br />
tartozott, akiket a leglényegtelenebb játékban is öntudatukban sért minden<br />
vereség. Ez a keménykötésű self-made-man annyira megszokta, hogy minden<br />
téren érvényesül, és annyira elkényeztették a vitathatatlan sikerek, hogy<br />
fölényének rendíthetetlen tudatában, mindennemű ellenállást lázadásnak,<br />
csaknem szabályos sértésnek vett.<br />
Miután elvesztette az első partit, elkomorodott, és körülményesen, ellentmondást<br />
nem tűrő hangon magyarázta el, hogy mindez csupán pillanatnyi<br />
16 <strong>17</strong><br />
41
gondolkozott, s végül leereszkedett a székre. Lassan, nehézkesen ült le.<br />
Így azonban már csak fizikailag sem kezelhetett minket többé felülről<br />
lefelé. Legalább a térben sikerült velünk egy szintre kényszerítenünk.<br />
Hosszasan töprengett, tekintete a sakktáblára tapadt, pupillái alig látszottak<br />
ki sűrű szempillái alól. Fejtörés közben lassan szétváltak ajkai, s ez kerek<br />
arcának meglehetősen együgyű kifejezést kölcsönzött. Néhány perc<br />
után lépett egyet és felemelkedett.<br />
− Feltartó lépés! − súgta mindjárt a barátunk. − Nem rossz! De nem<br />
ugrunk be. Lecserélést kell kikényszerítenünk. Mindenáron! Akkor remis-t<br />
érünk el, s az Úristen sem segíthet rajta.<br />
McConnor engedelmeskedett. A következő lépések alatt számunkra érthetetlen<br />
párharc folyt kettejük között. Mi, többiek, színtelen statisztákká<br />
süllyedtünk. Talán a hetedik lépésnél, Czentovic hosszabb gondolkodás<br />
után felpillantott.<br />
− Remis − jelentette ki.<br />
Egy percig halotti csend uralkodott. Hallottuk a hullámok zúgását,<br />
a rádió dzsesszzenéje átszűrődött a szalonból. Hallottuk a fedélközi sétálók<br />
minden léptét és az ablakrésen át fújó szellő finom halk fuvalmát. Megállt<br />
a szívünk verése. Túl hirtelen tört ránk ez az esemény. Szinte megrémített<br />
bennünket, amit senki sem álmodhatott, hogy ez az idegen rákényszeríti<br />
akaratát egy már félig vesztett játszmában a világbajnokra. McConnor hátravetette<br />
magát a székben. Visszafojtott lélegzete kéjes sóhajban szabadult<br />
fel. Én csak Czentovicot figyeltem most is. Már az utolsó lépéseknél, úgy<br />
vettem észre, kissé elsápadt. De erősen uralkodott magán. Látszólag egykedvűen<br />
nézett maga elé, s miközben nyugodt mozdulattal leseperte a bábokat<br />
a tábláról, hanyagul odavetette:<br />
− Óhajtanak az urak egy harmadik partit játszani?<br />
26 27<br />
42
De bármilyen anyagtalan a gondolat, szüksége van valamilyen támpontra,<br />
különben csak önmaga körül kering. A gondolatok sem viselik el az űrt.<br />
Az ember várt valamire, reggeltől estig, és nem történt semmi. Az ember<br />
csak várt, várt, töprengett, gondolkozott, míg a halántéka is belefájdult.<br />
És nem történt semmi. Egyedül maradt. Egyedül. Egyedül.<br />
Ez így ment két hétig. Két hétig éltem túl az időn, túl a világon. Ha háború<br />
tört volna ki, nem tudtam volna meg. Az én világom csak asztalból, ajtóból,<br />
ágyból, mosdóból, székből, ablakból és falból állott. Mindig ugyanarra a tapétára<br />
meredtem. Zegzugos mintájának minden vonala belevésődött agyam<br />
legrejtettebb tekervényeibe, olyan gyakran néztem. S akkor végül elkezdődtek<br />
a kihallgatások. Olyan hirtelen hívtak, szinte nem is tudtam, nappal<br />
van-e vagy éjjel. Hívtak, végigvezettek néhány folyosón, és nem tudtam,<br />
hová. Az ember várt valahol, s nem tudta, hol. S akkor egyszerre egy asztal<br />
előtt állott, mely körül néhány egyenruhás férfi ült. Az asztalon halom papír<br />
hevert: akták, melyekről nem tudtam, mit tartalmaznak. S akkor jöttek<br />
a kérdések. Az igazi kérdések és az álkérdések, az egyenes kérdések és az alattomos<br />
kérdések, a rejtett kérdések és a keresztkérdések, s mialatt válaszoltam,<br />
idegen, gonosz ujjak lapozták a papirosokat, s nem tudtam, mi áll bennük,<br />
s az igen gonosz ujjak beírtak valamit a jegyzőkönyvbe, és nem tudtam, mit.<br />
De számomra az volt a legborzalmasabb ezekben a kihallgatásokban, hogy<br />
sohasem tudtam kiszámítani, mit tudnak a Gestapo-emberek mindarról,<br />
ami az irodámban történt, s mit akartak csupán kicsalni belőlem. Amint<br />
már mondottam önnek, a tulajdonképpeni veszélyes iratokat utolsó percben<br />
elvitettem házvezetőnőmmel a nagybátyámhoz. De vajon megkapta-e őket,<br />
vagy talán meg se kapta már? S mit árult el az ügyvédbojtár? Hány levelet<br />
fogtak el? S mit csikartak ki egyik-másik ügyetlen szerzetesből valamelyik<br />
német kolostorban, melynek ügyeit intéztük?<br />
36 37<br />
43
A világ gyermekirodalmának eme<br />
klasszikusa, Lewis Carroll, a múlt<br />
században élt oxfordi matematika<br />
professzor angolszász humorral<br />
megírt alkotása. Meseregénye<br />
a korabeli Anglia torzképe. Képtelen<br />
helyzetek és csodás cselekmények<br />
fűzére a történet, ahol<br />
az állatok is emberként viselkednek,<br />
cselekszenek.<br />
Alice csodAországbAn<br />
LEWIS CARROLL<br />
LEWIS CARROLL<br />
Alice csodAországbAn<br />
44
Vajon keresztülesem-e a földgolyón?<br />
45
JaJ, mi lesz belőlem?<br />
− 48 −<br />
− 49 −<br />
46
Én nem vagyok hosszabb egy kilomÉternÉl.<br />
47
Karinthy Frigyes<br />
A CIRKUSZ<br />
Karinthy Frigyes: Cirkusz<br />
novella, egyedi kiadvány<br />
48
8 9<br />
8 9<br />
Ott álltam a pénztár mögött,<br />
a bejáratnál,<br />
és egy izgatott,<br />
szakállas,<br />
az igazgató állt mellettem,<br />
a bejárat tarka függönyét félkézzel félrehúzta,<br />
és kiabálva hadart:<br />
Az emberek pedig özönlöttek<br />
− rengeteg ember,<br />
tarka népség,<br />
cselédek,<br />
sánta ember,<br />
katonák,<br />
kalapos asszonyok<br />
és borotvált urak.<br />
− lökdösték egymást, nevettek és hangosan beszélgettek.<br />
ERRE TESSÉK, ERRE TESSÉK,<br />
TESSÉK BESÉTÁLNI,<br />
MINDJÁRT KEZDŐDIK,<br />
TESSÉK, TESSÉK.<br />
49
16 <strong>17</strong><br />
16 <strong>17</strong><br />
Alig tudtam követni, oly sebesen futott a lépcsőn.<br />
Aztán bársony tapétás szobákon mentünk keresztül:<br />
véletlenül kinyitottam egy ajtót,<br />
melyen rikító lárma,<br />
zajongás bukott be,<br />
Az igazgató rám kiabált, hogy csukjam be gyorsan,<br />
Aztán kis vasajtót nyitott ki:<br />
és rengeteg emberfejet láttam nyüzsögni.<br />
óriási, félkör alakú csarnok terült el mélyen.<br />
Ennek a pompás,<br />
szökőkutas<br />
és pálmaerdős<br />
csarnoknak a közepén<br />
A nő nehéz, hörgő torokhangokat hallatott csak....<br />
AZ A KÖZÖNSÉG, VÁRJA AZ ELŐADÁST,<br />
ÉS ANNAK NEM SZABAD IDE BENÉZNI.<br />
egy széparcú férfi<br />
összeszorított szájjal<br />
és vad szemmel<br />
FOJTOGATOTT EGY NŐT.<br />
50
24 25<br />
24 25<br />
Nevetés futott végig a termen<br />
− az igazgató mérgesen ütött az asztalára.<br />
− mondta.<br />
De ő egy fiút hívott ki<br />
és elküldött vele,<br />
hogy mutassa meg nekem a hangszereket.<br />
Voltak ott óriási trombiták, amiket fújtatók mozgattak<br />
Aztán szobanagyságú triangelek, gőzkalapáccsal.<br />
MÉG MINDIG AZZAL A HEGEDŰVEL BOSSZANTASZ!<br />
MICSODA ÓCSKASÁG!<br />
Azt akartam mondani,<br />
hogy a melódia,<br />
amit komponáltam,<br />
igen különös,<br />
és hogy én szeretném eljátszani,<br />
ha megengedik.<br />
Egy másik szobába vittek.<br />
Itt óriási gépek és szerszámok álltak,<br />
mindegyik egy-egy hangszer.<br />
− egy-egy nyomásra valóságos mennydörgés szakadt ki a torkukból.<br />
51
52<br />
Magyar Hang<br />
bakelit sorozat, borítók
53
54
55
56<br />
Palasovszky Ödön:<br />
Manifesztum<br />
plakát és egyedi kiadvány
14 15<br />
57<br />
Áhitatos<br />
NAGY<br />
MŰVÉSZETET<br />
a millióknak.<br />
14<br />
15
UJ<br />
csodákat a piacokra,<br />
mitoszokat a hirdetőtáblákra,<br />
5818 19<br />
viziókat a falakra,<br />
kórusokat és<br />
tragédiát várunk a tereken.<br />
A művészetet a tömegek áhitata teremtette,<br />
de a művészet nem tud már semmi csodát.<br />
A művészet<br />
a kolbászgyárosok függőkerteinek ékessége.<br />
déligyümölcs<br />
művelt naccságák számára, kókuszdió,<br />
örök szépség<br />
és krinolin.<br />
a rojtos nadrágu adótisztek vasárnapi szórakozása az orfeumokban.<br />
a fogatlan akadémikusok liliomos kiskertje.<br />
Uj mitoszok jövendőlését várjuk,<br />
de a művészet nem tud semmi csodát,<br />
a művészet már nem a tömegek egybeforrt áhitata,<br />
A MŰVÉSZET ELROHADT.<br />
19
20 21<br />
59<br />
A világ epilepsziáját hordjuk a csontjainkban,<br />
a homlokunkon az őrültek bélyege,<br />
de a művésznek nem fáj az ember pusztulása,<br />
a művész nem sikoltja a tragédiát,<br />
hanem fehér liliomokat szagolgat a dámák üvegházaiban<br />
és szerenádokat okádik a holdvilág alá.<br />
Mi a megváltókért imádkozunk,<br />
de a művész nem kiáltja a tereken az ujisten nevét.<br />
Uj mitoszok jövendőlését várjuk,<br />
20<br />
21
Ez a művészet<br />
6026 27<br />
NEM KELL,<br />
mert elrohadt.<br />
mert nem forrasztja egybe<br />
nagy áhitatban a tömegek millióit,<br />
hogy az élet új értelmére nevelje<br />
és igazabb kultúrák stációja felé hajtsa.<br />
mert nem a tömegeké,<br />
de ne is legyen.<br />
Ez a szalonok cifra penészvirága<br />
és tisztátalan mámora.<br />
De még ennek is ostoba,<br />
mert más-más cafranggal ezerszer önmagát kérődzi meg,<br />
pedig még az ökör is más füvet kérődzik minden este.<br />
27
28 29<br />
61<br />
PUSZTULJON<br />
A MŰVÉSZ,<br />
ha elrohadt és eladta magát.<br />
Az aki helyére lép,<br />
nem bálvány<br />
és nem lakik elefántcsonttoronyban,<br />
nem holdkóros trubadúr<br />
aki szeretője anyajegyéről énekel.<br />
28<br />
29
Victor Vasarely (1906–1997)<br />
életműve s számos elméleti<br />
munkája révén, az optikai<br />
művészet, az „op-art” egyik<br />
legjelentősebb képviselőjének<br />
tekinthető. Jelen kiadványunk<br />
lehetőséget nyújt<br />
Vasarely néhány művének<br />
újra alkotására emlékezetből,<br />
illetve saját egyedi kompozíciók<br />
tervezésére a művész<br />
alkotásainak elemeiből.<br />
Vasarely memo<br />
egyedi kiadvány<br />
62
A VASARELY GYŰJTEMÉNY<br />
TERVEZTE:<br />
<strong>Várkuti</strong> Tünde Krisztina<br />
A Szépművészeti Múzeum Vasarely<br />
Múzeuma gyűjteményét Victor Vasarely<br />
1982-ben adományozta a fővárosnak.<br />
A múzeum 1987-ben nyitotta<br />
meg kapuit a közönség előtt. A több<br />
mint négyszáz – egyedi és sokszorosított<br />
– alkotást tartalmazó kollekció<br />
alapos áttekintést nyújt a művész<br />
életművéről a korai, még Magyarországon<br />
készült akadémikus rajzoktól<br />
és reklámgrafikáktól a hatvanas-hetvenes<br />
évekből származó op art művekig<br />
és plasztikai munkákig.<br />
63
Dominó játékszabály 2 (vagy több) személy részére<br />
A dominókat ábrával lefelé az asztalra rakjuk, majd jól „összekeverjük”. Egy dominót ábrával fölfelé rakunk. Az első játékos<br />
addig vesz föl a lefordított dominókból (úgy, hogy csak ő lássa!) és rakja ki maga elé azokat, míg a kezdő dominó egyik<br />
felével megegyezőt talál. Ekkor az azonos felet a kezdő dominó megegyező feléhez illeszti. Ezután a következő játékos<br />
jár el ugyan így, majd ismét az első játékos következik. Ha már korábban fölvett dominók között van azonos, akkor azt<br />
a következő játékos lerakhatja. Ilyenkor nem kell a lefordított dominókból fölvenni. Ha a lefordított dominók elfogytak, akkor<br />
a játékos vagy a korábban maga elé vett dominókból rakhat egyet a játéktérre letett végéhez, ha van azonos ábra az előtte<br />
lévők között, vagy a játéktérre elhelyezett egyik végéből kell maga elé vennie egyet. A játékosok felváltva következnek:<br />
vagy leraknak egy dominót, vagy felvesznek egyet. Az a játékos nyer, akinek először fogy el a dominója.<br />
Ajánlott 3 éves kortól! SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM VASARELY MÚZEUMA www.vasarely.hu 1033 Budapest, Szentlélek tér 6.<br />
Vasarely domino<br />
dominó játék<br />
64
65
67
68
Change language