Várkuti portfolio METU 12-17

De bármilyen anyagtalan a gondolat, szüksége van valamilyen támpontra,
különben csak önmaga körül kering. A gondolatok sem viselik el az űrt.
Az ember várt valamire, reggeltől estig, és nem történt semmi. Az ember
csak várt, várt, töprengett, gondolkozott, míg a halántéka is belefájdult.
És nem történt semmi. Egyedül maradt. Egyedül. Egyedül.
Ez így ment két hétig. Két hétig éltem túl az időn, túl a világon. Ha háború
tört volna ki, nem tudtam volna meg. Az én világom csak asztalból, ajtóból,
ágyból, mosdóból, székből, ablakból és falból állott. Mindig ugyanarra a tapétára
meredtem. Zegzugos mintájának minden vonala belevésődött agyam
legrejtettebb tekervényeibe, olyan gyakran néztem. S akkor végül elkezdődtek
a kihallgatások. Olyan hirtelen hívtak, szinte nem is tudtam, nappal
van-e vagy éjjel. Hívtak, végigvezettek néhány folyosón, és nem tudtam,
hová. Az ember várt valahol, s nem tudta, hol. S akkor egyszerre egy asztal
előtt állott, mely körül néhány egyenruhás férfi ült. Az asztalon halom papír
hevert: akták, melyekről nem tudtam, mit tartalmaznak. S akkor jöttek
a kérdések. Az igazi kérdések és az álkérdések, az egyenes kérdések és az alattomos
kérdések, a rejtett kérdések és a keresztkérdések, s mialatt válaszoltam,
idegen, gonosz ujjak lapozták a papirosokat, s nem tudtam, mi áll bennük,
s az igen gonosz ujjak beírtak valamit a jegyzőkönyvbe, és nem tudtam, mit.
De számomra az volt a legborzalmasabb ezekben a kihallgatásokban, hogy
sohasem tudtam kiszámítani, mit tudnak a Gestapo-emberek mindarról,
ami az irodámban történt, s mit akartak csupán kicsalni belőlem. Amint
már mondottam önnek, a tulajdonképpeni veszélyes iratokat utolsó percben
elvitettem házvezetőnőmmel a nagybátyámhoz. De vajon megkapta-e őket,
vagy talán meg se kapta már? S mit árult el az ügyvédbojtár? Hány levelet
fogtak el? S mit csikartak ki egyik-másik ügyetlen szerzetesből valamelyik
német kolostorban, melynek ügyeit intéztük?
36 37
43