Erdőváros Meséi 3 Roboföldi ismerősök
16.11.2018 • Views
Share Embed Flag

Erdőváros Meséi 3 Roboföldi ismerősök

ePAPER READ
DOWNLOAD ePAPER
nemzetibunmegelozesitanacs

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

START NOW

Diószegi Judit<br />

<strong>Erdőváros</strong> meséi 3.<br />

<strong>Roboföldi</strong><br />

<strong>ismerősök</strong><br />

Kiadja: Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács<br />

Rajzolta: Koncsek János

Matekozás<br />

Medve Matyi ma is nagy kérdőjelekkel<br />

a fejében állt neki a matekpéldának.<br />

Mi lehet az eredmény?<br />

A feladat megoldása helyett most is csak a<br />

mérgével foglalkozott. Egyre bosszúsabb lett.<br />

Cica Katica tanárnő, látván Matyi mérgét,<br />

kérdésekkel segített neki.<br />

Matyi végre a feladattal foglalkozott.<br />

Rá is lelt a megoldásra!

Felnőtt főszereplők<br />

ZABOLA ZOLI<br />

százados nevéhez hűen segített<br />

„megzabolázni” az erdőbe<br />

betévedt bűnözőket. Kiváló<br />

szakértelmének köszönhetően<br />

ma már ő vezeti a kapitányság<br />

legfontosabb nyomozásait. Ő az<br />

iskola rendőre.<br />

EDA MAMI<br />

<strong>Erdőváros</strong> „lelke”. Ő vezeti az<br />

erdei táborokat. A gyerekek<br />

mindig számíthatnak rá, ha<br />

nem tudják, mi lenne a helyes<br />

döntés egy-egy bonyolult helyzetben.<br />

Ajtaja mindig nyitva<br />

áll mindenki előtt.<br />

A gyerekszereplők:<br />

BAGOLY BOLDIZSÁR<br />

az erdei iskola igazgatója. Rengeteg<br />

szerveznivalója akad, és a<br />

gyerekek is megtisztelik bizalmukkal,<br />

hiszen mindenkit meghallgat,<br />

és segítséget is nyújt.<br />

RÓKA MIKI<br />

NYÚL LILLA<br />

MEDVE MATYI<br />

MACSKA VANDA<br />

MÓKUS MARCI<br />

VAKOND VILI<br />

FIFIKA<br />

ZABOLA LILI<br />

az erdei iskola legvagányabb tanulói, akik most már felső tagozatba léptek.<br />

Kalandjaikról, örömeikről, bánataikról olvashattok a könyvben.<br />

További szereplők:<br />

ATHOS PORTHOS ARAMIS D‛ARTAGNAN DUMAS CSUPASZEM<br />

APÓ<br />

roboföldi <strong>ismerősök</strong>

4

A négy muskétás<br />

A sötétség komoran ölelte körül az erdő<br />

fáit. A szél vadul fújta, tépte a növényzetet,<br />

néhol visító hangorkán hallatszott<br />

a levelek kétségbeesett harca nyomán.<br />

Szorosan bújtak össze a családok kis vackaikban,<br />

ilyen ítéletidőt még a legöregebbek<br />

sem éltek át sohasem, de még a<br />

kerengő legendák sem emlékeztek meg<br />

hasonló viharról. Hajszálvékony, színes<br />

villanások világították meg az eget, cikázva<br />

mindenfelé, mintha csak kergetnének<br />

valamit. A villanások egyre sűrűbbek<br />

lettek, soha nem látott színekkel tarkítva<br />

a horizontot, mígnem feltűnt egy utolsó,<br />

hatalmas robajjal járó jelenés. Ezután<br />

némaság ült az egész környékre. Olyan<br />

csend volt, hogy senki sem mert megmoccanni,<br />

hátha a korábbi történések mégsem<br />

értek véget, és elragadja őket valami<br />

megmagyarázhatatlan, földöntúli dolog.<br />

Az erdei barlang mellett, három nagy fenyő<br />

rejtekében öt aprócska lény feküdt<br />

szanaszét. Tagjaik kifordulva, testük világos<br />

és fényes. Ahol másoknak a boka-,<br />

térd-, könyök- és vállízületei voltak, ott<br />

ezek a kis lények fémes színű gömbölyű<br />

csuklókkal kapcsolódtak össze. Csikorgó<br />

hang törte meg a nyomasztó csendet. Az<br />

egyik kis lény mozdult meg, ettől keletkezett<br />

a furcsa zaj. Felült és szétnézett:<br />

− A királynő! Meg kell mentenünk a királynőt!<br />

Veszélyben van! A nyakék… meg kell szereznünk<br />

a gyémántot! – nyöszörögte. – Mi történt,<br />

hol vagyok? – nézett körül döbbenten.<br />

A sötét erdő sziluettje egyáltalán nem volt<br />

neki ismerős. Emlékezett homályosan, hogy<br />

a királynő ellensége, Richelieu tanácsos<br />

csatlósai harc közben egy fémgyűrűbe terelték<br />

őket, és akkor kezdődött a rémálom.<br />

Utoljára a tanácsos gonosz kacaját hallotta,<br />

aztán kikapcsolt minden érzékelője. – Meghaltam<br />

talán? – kérdezte magától. A szeme<br />

alkalmazkodott az éjjeli körülményekhez,<br />

és észrevette a többieket:

− Athos, Porthos, Aram<br />

is, D‛Artagnan, ébredjetek!<br />

Meg kell<br />

men<br />

tenünk a királynőt<br />

Richelieu ármányától! Azonnal indulnunk kell!<br />

Mozduljatok! – han<br />

goskodoto t izgatottan.<br />

− Dumás, fejezd már be! Leég a procesz-<br />

szor<br />

om, ha így<br />

kiabálsz! Az előbő b majdnem<br />

szétégtete<br />

k az<br />

áramköreim! – zsörtölődött<br />

az ébredő D‛Artagnan. – Inkább azt<br />

mondd<br />

meg, hol<br />

vagyu<br />

yunk<br />

nk!<br />

− Bajb<br />

jban! – szólalt meg Athos is. − Ez a<br />

vidék sehol si<br />

ncsen a térképemenen<br />

. Egyik<br />

programom sem ismeri!<br />

Hamarosan a tisztáson találták mag<br />

agukat,<br />

ami a furcsa vihar nyomán most tele volt<br />

összetört ágakkal, leszakadt levelekkel és<br />

mindenféle hulladékkal. A barlang túloldalán<br />

Eda mami és az erdei iskola diákjai lapultak<br />

megbújva a fedezéke<br />

kben. Dermedten<br />

figyelték a jövevény<br />

nyek<br />

et.<br />

Dumás vette észre elős<br />

őszö<br />

zör a sólymot. Nem<br />

tudta mire vélni a dolgo<br />

got,<br />

mert még ő sem<br />

látott hasonló élőlényt.<br />

− Ki vagy te, és<br />

mit keresel Roboföldön? –<br />

kiabálta<br />

har<br />

arciasan.<br />

− Innen szép nyerni! – sóhajto<br />

tt fel Aramis.<br />

Ő is átp<br />

ásztázta a környéket, és észre<br />

vet-<br />

te a barlang<br />

ngot<br />

ot, ami Eda mamiék por<br />

tájá<br />

jáho<br />

hoz,<br />

az erd<br />

rdei<br />

táborhoz vezetett. – Nézzün<br />

k be<br />

oda! – mutatott a bejáratra. – Úgy vél<br />

em,<br />

van is ott<br />

valaki! – tette hozzá.<br />

Az öt kis lény elindult a barl<br />

an<br />

g felé.<br />

A bejáratnál kissésé megtorpantak, de aztán<br />

gy<br />

orsan átgö<br />

görd<br />

rdül<br />

tek a szűkülő folyosón.<br />

6

Eda mami nézte a kiabáló kis lényt, és úgy<br />

érezte, nem jelenthet rá veszélyt. Sejtette<br />

már, hogy az előbbi rendkívüli időjárási<br />

jelenségnek látszó vihar a kis lények miatt<br />

lehetett. Ezek szerint mégis létezik világok<br />

közötti kapu? Vagy az időből jöhettek vissza<br />

ezek a kis valamik? – lelkesedett magában.<br />

− Eda mami vagyok, és ez nem Roboföld!<br />

A Földön vagyunk, és ez itt <strong>Erdőváros</strong>, az<br />

én otthonom! – válaszolta.<br />

Az öt kis lény összenézett, és tanácstalanul<br />

álldogált a sötétségben. Az információ, amit<br />

most hallottak, nagyon összezavarta őket.<br />

− <strong>Erdőváros</strong>? Állatszerű beszélő egységek?<br />

Mekkora vicc! Hol a kandi kamera! – kezdett<br />

hisztérikusan nevetni Dumás. − Athos,<br />

Porthos, Aramis! Széles mosolyt! Mutassunk<br />

jól a képernyőn! – parancsolgatott.<br />

− Nincs kandi kamera, nem otthon vagyunk!<br />

Richel<br />

elie<br />

ieu terve bevált! Eltele<br />

leportált mink<br />

nket<br />

egy másik világb<br />

gba!<br />

– szó<br />

zólalt<br />

lt meg<br />

sötéten<br />

Ara<br />

-<br />

mis.<br />

A rob<br />

otud<br />

udós<br />

ok<br />

seg<br />

egít<br />

et<br />

tek neki<br />

! Mi<br />

les<br />

z<br />

mo<br />

st a kir<br />

irál<br />

ynővel? – aggo<br />

goda<br />

dalm<br />

lmas<br />

asko<br />

kodo<br />

tt.<br />

− Ne haragudjatok, de pont olyanok vagytok,<br />

mint egy régi földi regény, a Három<br />

testőr szereplői! Még a nevetek is ugyanaz!<br />

– mosolyodott el Eda mami.<br />

− A kedvenc könyvem! – bújt elő a sólyom<br />

háta mögül Róka Miki.<br />

− Nekem is! Nekem is! – merészkedett elő a<br />

többi gyerek is lassan.<br />

− A mi világunk Roboföld – kezdett mesélni<br />

D‛Artagnan –, és mi robotok vagyunk. Valaha<br />

ott, ahol éltünk, rengeteg könyv volt, ezeket<br />

a történeteket töltötték bele a központi<br />

rendszerünkbe. A rendszerünk alkotója nagyon<br />

szeretett olvasni, és a kedvenc könyvei<br />

alapján hozta létre nálunk az egyes országokat.<br />

Sajnos a könyvek eredete már homályba<br />

veszett, sok információ eltűnt, például<br />

az, hogy honnan származunk. Néhány ország<br />

története is megsérült. Ilyen a mi világunk<br />

is. Amolyan nyitott könyv világnak hívjuk,<br />

mert<br />

nál<br />

álunk nem mind<br />

nden<br />

enki<br />

kinek van meg a<br />

megí<br />

gírt<br />

sze<br />

zere<br />

repe<br />

, és a tör<br />

ténet is<br />

al<br />

akul<br />

ha<br />

t, aho<br />

hogy<br />

gyan<br />

mos<br />

ost is<br />

tört<br />

rtén<br />

ént.<br />

Nem<br />

itt<br />

kén<br />

éne<br />

lennünk!<br />

– doh<br />

ogta<br />

.<br />

7

− Igen, ez így<br />

van! – te<br />

tte hozzá Dumás.<br />

–<br />

Az én eredetemet<br />

et<br />

pél<br />

éldá<br />

ul senki<br />

sem<br />

tudja!<br />

Az a pár<br />

betű,<br />

amibő<br />

ből összerakták a ne-<br />

vemet,<br />

nem<br />

volt értelm<br />

lmez<br />

hető<br />

a történet<br />

szempontjából.<br />

Igazábó<br />

ból cs<br />

ak megtűrnek<br />

ma<br />

guk között! – mu<br />

tatotttt a többiekre.<br />

− Talá<br />

lán tudo<br />

k neked se<br />

gíteni<br />

– mondta Eda<br />

mami<br />

mi<br />

. – Ná<br />

lunk<br />

a kön<br />

önyv<br />

sze<br />

zerzőjét<br />

Ale<br />

xand-<br />

re Dumas<br />

as-n<br />

-nak<br />

hív<br />

ívjá<br />

ják.<br />

Franc<br />

ncia<br />

név<br />

év, a végé<br />

n<br />

nem ejti<br />

tik a „s” betűt,<br />

t, de más ny<br />

el<br />

ven ki<br />

ol-<br />

vasv<br />

sva le<br />

he<br />

t Du<br />

más…<br />

− Valóba<br />

n?! – ámul<br />

t el a kis robot. – Ak<br />

kor<br />

én vagyo<br />

yok az író! Én találom ki a történ<br />

énet<br />

ete-e-<br />

ket! – örü<br />

rült meg nag<br />

agyo<br />

yon.<br />

− Ez<br />

nag<br />

agys<br />

ysze<br />

zerű<br />

rű! – ujjong<br />

ott Aram<br />

amis<br />

is. – Ha<br />

te<br />

vagy<br />

az ír<br />

ó, akk<br />

kkor vissza tudsz mink<br />

nket<br />

me-<br />

sélni a mási<br />

sik vi<br />

lágba, hiszen hatalmad<br />

adba<br />

ban<br />

áll! l! Meg<br />

egme<br />

menthetjük a királynőt! S ez<br />

entú<br />

túl<br />

kézben<br />

tarthatjuk a dolgokat! Hurráááá!!<br />

!!!<br />

– lelk<br />

lken<br />

endezett.<br />

− Ebbe<br />

ben van va<br />

la<br />

mi! – bólo<br />

gatott<br />

tt Por<br />

orth<br />

os<br />

is. – Gyer<br />

erün<br />

ünk Dumás!<br />

Bocsá<br />

nat, Dumas<br />

as, be-<br />

szélj minket<br />

vissza Ro<br />

bo<br />

földre!<br />

− Hogy<br />

teh<br />

ehetnék ilyet!<br />

Nem<br />

vag<br />

agyo<br />

k én<br />

err<br />

e<br />

képe<br />

pes!<br />

– ije<br />

dt meg<br />

Dum<br />

umás<br />

ás!<br />

csapat<br />

attal minden<br />

akadályt képese<br />

sek átlé<br />

lépni.<br />

Újra<br />

megelevenedtek <strong>Erdőváros</strong> mesé<br />

i.<br />

− Te vagy az író, csak<br />

mondanod kell! – biz-<br />

tatták<br />

Dumást.<br />

− Lehetséges<br />

ez?<br />

– néz<br />

ett tétován maga<br />

elé a kis robot.<br />

− Csináld és meglátod!<br />

– mondta Eda mamim .<br />

– Csak<br />

akkor<br />

történn<br />

nnek<br />

meg a jó dolgok ve-<br />

lünk, ha teszünk<br />

ért<br />

rte!<br />

Ha nem cs<br />

ak gondol-<br />

kodunk<br />

rajta, hane<br />

nem belevá<br />

vágu<br />

nk, és megte<br />

te-<br />

szünk mi<br />

nden<br />

ent!<br />

− Ha sikerül<br />

is,<br />

Ric<br />

iche<br />

helieu emberei vár<br />

nak<br />

mi<br />

nk<br />

et és elkapn<br />

pnak<br />

ak! – bi<br />

zonytalankodott.<br />

− Dumá<br />

más,<br />

tiéd az előny<br />

ny! – uj<br />

jo<br />

ngott Róka<br />

Miki<br />

! – majd<br />

úgy<br />

íro<br />

rod a szto<br />

rit, hog<br />

y egy<br />

elek<br />

ektr<br />

trom<br />

omos<br />

os<br />

bén<br />

énít<br />

ító fegyver Richel<br />

ie<br />

u ösz-<br />

szes<br />

csa<br />

tl<br />

ósát<br />

meg<br />

egál<br />

állítja, ti pedig megmen-<br />

ti<br />

tek a király<br />

lynő<br />

t!<br />

− A fa<br />

ntáz<br />

áziá<br />

iána<br />

nak nem lehe<br />

t hatá<br />

rt szabni<br />

– nevett<br />

tte el<br />

mag<br />

agát<br />

Eda<br />

mam<br />

ami!<br />

– Iga<br />

za van<br />

Róka Mikinek, amíg<br />

te tart<br />

od kéz<br />

ben a dolgo<br />

kat,<br />

vagyi<br />

yis te kezdemé<br />

nyez<br />

el<br />

, te irányí-<br />

tasz<br />

, ad<br />

dig előn<br />

őnyb<br />

yben<br />

vag<br />

agy!<br />

Élj<br />

vel<br />

ele bátr<br />

tran<br />

!<br />

– báto<br />

torí<br />

ríto<br />

tott<br />

tta Dumá<br />

mást<br />

st.<br />

− Most<br />

mut<br />

utas<br />

asd meg,<br />

Dum<br />

umás<br />

ás, egy minden<br />

en-<br />

kiér<br />

ért,<br />

min<br />

indenki egyé<br />

yért<br />

rt! – bizt<br />

ztat<br />

ta Ara<br />

mis.<br />

– Ug<br />

ye<br />

nem<br />

fel<br />

ejtett<br />

tted<br />

el a je<br />

lm<br />

onda<br />

datu<br />

n-<br />

kat?<br />

– kérdezte gyan<br />

anak<br />

akod<br />

odva<br />

va.<br />

− Dehogy! De hog<br />

yan is teh<br />

ehet<br />

et<br />

ném meg?<br />

–<br />

panaszkodott<br />

a kis<br />

rob<br />

obot.<br />

− Hadd<br />

seg<br />

egít<br />

ítsek!<br />

– szó<br />

zóla<br />

laltlt meg<br />

ismét<br />

Eda<br />

mami<br />

mi. – Itt mi mindn<br />

yája<br />

jan azt gondolo tu<br />

k,<br />

ho<br />

gy nem<br />

tudunk na<br />

gy dol<br />

go<br />

kat végh<br />

ez<br />

vin-<br />

ni<br />

, de azt<br />

ztán<br />

a mi csap<br />

apat<br />

atun<br />

unk is áté<br />

télt<br />

renge<br />

-<br />

teg élmé<br />

ményt! Hadd me sélj<br />

ljün<br />

k neked!<br />

A gyerekek egymá<br />

más szav<br />

aváb<br />

ába vágv<br />

gva mesél-<br />

ték,<br />

hogyan mász<br />

ták meg a legnagyobb<br />

hegyet, hogyan<br />

fogtak el bűnözőket, mi<br />

történt velük, amiko<br />

r azt hitték<br />

, egyedül<br />

vannak, hogyan jöttek rá együtt,<br />

t, hogy a<br />

8

− Azért, ha megoldottátok a királynő-ü<br />

gyet,<br />

vi<br />

sszajöttök hozzánk?<br />

Annyi kérdésünk<br />

lenne… e…− kérlelte őket Ró<br />

ka Miki.<br />

Dumás erőt gyűjtött, azt<br />

án megszólalt.<br />

− Ma nagyon sok aján<br />

dékot kaptam tőleteke ! A<br />

nevem eredetét<br />

és a bizalmat, hogy élni tudok<br />

azzal a képességgel, amit ez jelent: meg<br />

tudom menteni a világomban a jót! Köszönömöm<br />

nektek. Persze, hogy visszajövünk hozzátok!<br />

Most azonban el kell búcsúznunk! Athos,<br />

Porthos,<br />

Aramis, D‛Artagnan, induljunk!<br />

− Ó, Kedves, megkérhetlek arra, hogy most<br />

a világok közötti ugrás ne legyen számunk-<br />

ra olyan<br />

drámai? A viharra gondolok…− je-<br />

gyezte meg óvatosan Eda mamim !<br />

− Hát persze, ez csak természetes!<br />

– bólogatott<br />

Dumás, és elkezdte fűzni a visszaút<br />

szavait.<br />

Az elgondolás tényleg működött! Pár<br />

pillanat múlva<br />

az öt roboto villanásként tűnt el.<br />

− Húúú, ez izgal<br />

mas volt! – lelkesedett Róka<br />

Miki. – Remélem,<br />

m, tényleg visszajönnek! –<br />

adott hangot<br />

vág<br />

yainak.<br />

− Visszajönnek! – mondta Eda mami. –<br />

A hála<br />

és a sok tanulási lehetőség vissza-<br />

hozza őket! – bizakodott. – Reméle<br />

m, sikerrel<br />

járnak!<br />

9

10

Őrszem<br />

Csodálatos hely <strong>Erdőváros</strong>, még a robotok<br />

viharos megjelenése sem tett kárt a<br />

táj szépségében. Lankái, tisztásai, sűrű<br />

erdői arról árulkodtak, hogy gazdája van<br />

a vidéknek, szakértő és szerető módon<br />

felügyeli valaki ezt a földet. A letört<br />

ágaknak, lehullott leveleknek már nyoma<br />

sem volt, méltósággal ringtak a fák a hűvös<br />

szellő fuvallatára.<br />

11

Böbe, a hófehér kócsag munkáját<br />

dicsérte mindez. Amióta<br />

megszületett, szívéből<br />

szerette ezt a vidéket, és pici<br />

gyermekkorában eldöntötte,<br />

hogy óvni, vigyázni fogja a tájékot.<br />

Egész életét annak szentelte,<br />

hogy az itt lakó növények<br />

virulhassanak, és az erdőlakók<br />

gyönyörű környezetben élhessenek. Aszály<br />

idején <strong>Erdőváros</strong>ban soha nem volt egyetlen<br />

sárga folt sem, és télvíz idején se fagyott<br />

el növény vagy építmény. Mindeközben a<br />

folyóra is vigyázott. Olyan rendszereket<br />

tervezett és épített, amelyek újrahasznosították<br />

a természet erőforrásait. Öszszegyűjtötte<br />

és tárolta az esővizet, amíg<br />

szükség nem volt rá, felhasználta a nap és<br />

a szél energiáját. A virágok annyira szerették,<br />

hogy ha csak meglátták kora hajnalban,<br />

harmatódát játszottak a tiszteletére<br />

a csillogó vízcseppek segítségével. Amerre<br />

járt, mindenütt varázslatos harmóniában<br />

hullámzott a táj, még a legcsintalanabb fűszál<br />

is összekapta magát, hogy az összkép<br />

a legszebb legyen a tiszteletére.<br />

A városban régóta keringett egy legenda,<br />

mely szerint létezik az erdőben egy hely,<br />

ahol van egy kapu, melyen át más világba<br />

lehet átjutni. A legtöbben nem hittek ebben,<br />

mert soha senki nem találta meg a kaput.<br />

Csak az ősrégi történetet mesélték a<br />

gyerekeknek a nagyszülők, hogy valaha volt<br />

egy idegen, aki egyszer csak itt termett <strong>Erdőváros</strong>ban,<br />

megmutatta a lakóknak, hogyan<br />

szépíthetik környezetüket,<br />

adott egy könyvet,<br />

és amilyen váratlanul felbukkant,<br />

olyan gyorsan el is tűnt. A<br />

könyvben állítólag egy másik világ képei voltak,<br />

de az akkori városvezetés veszélyesnek<br />

tartotta a tartalmát, így hát elrejtették.<br />

Az erdei iskolában nagy volt a felbolydulás<br />

Athosék megjelenése után. Róka Mikiék<br />

mindenáron szerettek volna újra kapcsolatba<br />

lépni a robotokkal. Kíváncsiak voltak,<br />

sikerült-e megmenteni a királynőt és legyőzni<br />

a bíborost és katonáit.<br />

− De jó lenne tudni, mi történt robot barátainkkal!<br />

– sóhajtott fel Miki. Elmerengett,<br />

látta maga előtt az ütközetet, és néha<br />

egyet-egyet a levegőbe csapott, olyan átéléssel<br />

szurkolt Athoséknak. Hirtelen megállt<br />

a keze a levegőben, és ijedt hangon kiáltott<br />

föl: − Mi történik akkor, ha nem ők győznek?<br />

− Már megint jössz a hülyeségeiddel! – korholta<br />

bosszankodva Medve Matyi. – Mindig<br />

a jó győz! Nem olvasol meséket? – rázta<br />

meg a fejét.<br />

12

− Persze a mesében<br />

mindig a jó győz, de<br />

ez most ne<br />

m mese! – ugrott<br />

fel Róka Miki.<br />

– Mi<br />

van, ha<br />

veszítenek,<br />

és a bíboros katonái<br />

<strong>Erdőváros</strong>ba is átjönnek? – Vagy mi<br />

történik, ha győ<br />

yőzn<br />

ek, de közben megsérülnek<br />

és segítségre lennene szükségük? Ők<br />

a barátaink!<br />

Szüks<br />

égük leh<br />

et ránk! – kiabá<br />

lta ké<br />

tségbeesete ten.<br />

A beszélgetést Eda mami is meghallotta,<br />

és elgondolkodott.<br />

t.<br />

− Az erdőt<br />

Böbe,<br />

a hófehér kócsag ismeri<br />

a legjobban. Minden zegzugát<br />

bejárta<br />

már,<br />

mindenkit ismer, tudja a város történetét.<br />

Már az ük-üknagyszülei is az erdő vigyá-<br />

zói vo<br />

ltak<br />

. Keressük fel, és kérdezzük<br />

meg,<br />

hátha tud segíteni.<br />

− Szervusz, Böbe! – ölelte meg a madaratat<br />

Eda mami.<br />

Mi<br />

után<br />

Böbe mi<br />

ndenkivel szárnyat<br />

rázott,<br />

t<br />

érdeklődött, vajon<br />

miért<br />

kereste őt fel az<br />

eg<br />

ész iskola. A gyer<br />

ekek<br />

egymás szavába<br />

vá<br />

gva kiabáltak izga<br />

lmukban, amiből Böbe<br />

egy szót<br />

sem<br />

értett. A nagy hangzavar-<br />

nak Eda mami dörgő hangja vetetttt véget:<br />

− Majd én átveszem a szót! Ha a világot<br />

jöttünk megmenteni, akkor viselkedjünk<br />

hősökhöz méltóan! – tette hozzá drámaian,<br />

Róka Miki korábbi ijedtségére utalva.<br />

Böbe<br />

végre<br />

töviről<br />

hegyire<br />

megismerte az<br />

egész történetet, és megértette, hogy a<br />

gyerekek valami olyasmit keresnek, amivel<br />

ők is ka<br />

pcsolatba léphetnek új barátaikkal.<br />

− Induljunk azonnal! – pattant fel a rókafiiú.<br />

– Mire vártok? Titeket nem érdekel, mi<br />

lesz Athosékkal? Vagy velünk? – Már látta<br />

maga előtt, ahogy a katonák mas<br />

íroz<br />

nak<br />

<strong>Erdőváros</strong> felé, és tönkretesznek mindent,<br />

ami az évszázadok alatt felvirágzo<br />

tt gyönyörű<br />

otthonában.<br />

− Miki! A világv<br />

égét azért ne jósold meg,<br />

légy szíves! – pirított rá Eda<br />

mami.<br />

– Bízz<br />

egy kicsit jobban legalább a robot baráta-a<br />

inkban!<br />

− Jó, jó! Elnézést kérek! Kicsitit ráparáztam!<br />

– engedett le a rókafiú.<br />

Elindultak<br />

Böbéhez, aki az erdő szélénén<br />

lakott egy<br />

festőien szép birtokon. Öreg<br />

tölgyfák sze<br />

gélyezték a takaros,<br />

frissen<br />

meszelt kis házhoz vezető utacskát. A házat<br />

megkerülve<br />

pazar virágözön tárult a<br />

gyer<br />

ekek szeme<br />

elé. Ki<br />

csit hátrébb<br />

pedig<br />

gondos<br />

an megműm velt<br />

vet<br />

eményest ültetett<br />

a birtok<br />

tulajdonosa.<br />

− Üdvözöllek bennete<br />

ke<br />

t! – libbent alá<br />

hirtelen<br />

az égből egy fenséges madár.<br />

Kiter-<br />

je<br />

sztett szárnyain átr<br />

agyogtak a napsu-<br />

garak,<br />

karcsú, sudár<br />

alakja angyalnak tűnt<br />

néhány gyerek számára, akik szájtátva<br />

nézték a mesébe illőlő jelenést.<br />

13

− Ez<br />

ek szerint hallottatok a régi legendáról?<br />

– érdeklődött.<br />

− Igen, mindnyájan ismerjük – válaszolt Eda<br />

mami. – Arra gondoltam, hogy neked talán<br />

van valamilyen ötleted, merre is induljunk!<br />

− Hmmm! – gondolkodott el a madár. – Azt<br />

hiszem, itt az idő… − mormolta maga elé.<br />

− Minek van itt az ideje? – húzta fel a vállát<br />

Ma<br />

cska Vanda, aki csak most csukta be a<br />

szájátá , annyira elbűvölte őt Böbe.<br />

Hosszú csend következett. Látszott a hófehér<br />

kócsagon, hogy küzd a gondolataival,<br />

nem tudja eldönteni, mitévő legyen. Valami<br />

titok lappangott a levegőben.<br />

Vakond Vili már türelmetlen volt. Soha<br />

sem<br />

bírta a várakozást. Ilyenkor<br />

túrni tám<br />

adt<br />

kedve,<br />

de a tündérszép<br />

ker<br />

tet elnézve<br />

erre esélyt sem látott. Még neki sem volt<br />

szíve tönkretenni a kertet, és azt is észrevette,<br />

hogy a szélénén körbe<br />

ültették<br />

azt<br />

császá<br />

rkoronával, amit<br />

ő módfelett nem<br />

kedvelt.<br />

Ezzel<br />

lehetett kiűzni a világból.<br />

Óv<br />

atosan<br />

hátrált<br />

az ágyások felé, ot<br />

t lá-<br />

tott egy részt, ahol csak fűvel volt beültetve<br />

a te<br />

rület. – Kicsit kaparászom! Nem<br />

bírom az izgalmakat! – nyugtattata magát,<br />

és azt imitálta, hogy lepihenn<br />

i ment a fűcs<br />

omóba. Mellső lábaival szorgosan, apró<br />

mo<br />

zdulatokkal el<br />

kezdett ásni. Egy idő után<br />

kemény<br />

anyagba koppant a körme. A vala-<br />

mi<br />

t elkezdte oldalra nyo<br />

mkodni, mert sze-<br />

retett volna tovább haladni. Egyszer csak<br />

me<br />

gremegett a föld, és Vakond Vili alatt<br />

kettévált a talaj. Lassan kiemelkedett egy<br />

faragott<br />

oszlop. Mindenki me<br />

redten bá-<br />

multa a jelenséget. Már azt hitték, hogy az<br />

oszlop az égig fog érni, de körülbelül kétméteres<br />

magasságban megállt, és három<br />

részre nyílt a teteje.<br />

Böbe elmosolyodott: − Megkönnyítetted a<br />

dolg<br />

om, kis vakond. Hogy is hívnak? – hagyta<br />

félbe mondandóját.<br />

− Vakond<br />

Vilinek! – hunyorgott szégyenlősen<br />

a fiú. ú<br />

− El kell mondanom valamit! – folytatta. −<br />

Vili most egy ősi titok nyomára bukkant.<br />

Az oszlop, ami a talajból kiemelkedett,<br />

nem más, mint egy antennn aféle, amivel eg<br />

y<br />

másik világ, Robovárosos lakóival lehet kommunikálni.<br />

Az oszlopban rejtették el őseim<br />

azt a könyvet is, ami megmutatja az ő világukat<br />

– nyúlt egy rejtekajtón j át az oszlop<br />

belsejébe. – Évezredes tudást adtak át ne-<br />

künk<br />

egykoron sok mindenről, például a növények<br />

gondozásáról, védelméről, a békés<br />

együttélésről. l Azt<br />

mondták, csak akkor<br />

fedjük fel a kaput, ha újra megj<br />

elenik valaki<br />

tőlük, mert akkor a segítségü<br />

günk<br />

nkre<br />

lesz<br />

szükségük. Újra tanítanunk kell egymást,<br />

mert elfelejtődtek az ő világukban azok<br />

az értékek, amelyekre gondosan vigyáztak<br />

14

évezredeken át. Hát eljött a pillanat! – sóhajtott.<br />

t – A családom őrizte<br />

a titkot, mert<br />

már akkok r is mi voltunk az erdő védelmezői,<br />

és megbíztak bennünk.<br />

− Hurrá!<br />

Beszé<br />

lhetünk Atho<br />

sszal! – ujjongott<br />

Róka Miki<br />

!<br />

− Csak<br />

óva<br />

tosan!<br />

– feddte meg szolidan<br />

Böbe<br />

az ugráló gyereket.<br />

– Egyelőre csak<br />

üzennini tudunk.<br />

Az oszlop köz<br />

epén lévő gömböt<br />

kell megfogni, és erősen arra gondolni,<br />

amit<br />

üzenni szeretnél! – tette hozzá.<br />

− Megkérdezhetem, jól vannak-e? – hajtotta<br />

le a fejét a fiú.<br />

− Tedd<br />

meg! Vágjunk bele! – mondta bizonytalanul<br />

Böbe, mert még soha senki nem<br />

használta ezelőtt a szerkezetet.<br />

− Inkább olyan szégy<br />

enfélét érzek. Igazából<br />

nem szégyen,<br />

hanem kicsit más. Mintha<br />

fejbe vertek vol<br />

na és be<br />

zártak<br />

volna<br />

egy<br />

dobozba – próbálkozott<br />

Vanda megmagya-<br />

rázni az érzéseit.<br />

− Megalázónak érzed. Azt hiszem, ez a helyes<br />

szó<br />

rá.<br />

– felelte<br />

Böbe.<br />

− Igen! – helyeselt Macska Vanda, majd<br />

a madárra nézett. – Olyan jó, hogy téged<br />

mindenki szeret, te mindent jól csinálsz,<br />

és téged nem piszkál soha senki! – sóhajtott<br />

fel.<br />

− Köszönöm, ho<br />

gy ilyen szép dolg<br />

okat<br />

mon-<br />

dasz rólam, igazán megtisztelő! – mosolyodott<br />

el Böbe. – Tudod, gyerekkoromban<br />

Róka Miki mély levegőt vett, megragadta<br />

a gömböt, és erősen arra gondolt, jele<br />

ntkezzenek<br />

náluk Athosék, és mondj<br />

ák el, mi<br />

történt velük.<br />

Hosszú percek következtek, de nem tör-<br />

tént<br />

semmi.<br />

− Miért Róka Miki próbálta? – dohogott<br />

Macska Vanda. – Hiszen olyan üres a feje,<br />

hogy<br />

idáig hallom a kongását! – pillantotttt<br />

gonosz<br />

ul a róka felé.<br />

Senkit nem érdekelt mo<br />

st a macska félté-<br />

kenysége. Vártak, vártak. La<br />

ssan narancs-<br />

vörös fénybe öltözött az<br />

ég alja, a Nap is<br />

pihenni készülődött.<br />

t. Kis<br />

csoportokba<br />

n beszélgetni<br />

ke<br />

zdtek a diákok. Böbe<br />

Macska<br />

Vanda mellé sodródoto t.<br />

− Ne<br />

m volt szép a megjegyzésed! – szólította<br />

meg a lányt.<br />

− Ez igaz! – helyeselt Macska Vanda.<br />

– De<br />

higgye el, kiérdemele te! Ő is mindig durván<br />

megbánt engem.<br />

− Olyankor nagyon mérg<br />

es vagy? – kérdezte<br />

a hófehér kócsag.<br />

15

én sem<br />

vol<br />

tam ilye<br />

n. Ugyan<br />

úg<br />

y el<br />

égedet-<br />

lenkedtem néha, volt, hogy<br />

megbántottam<br />

másokat,<br />

és engem is meg<br />

bá<br />

ntottak.<br />

− Té<br />

nyleg?<br />

– ker<br />

ekedett el Van<br />

da szeme,<br />

majd<br />

lemondóan így<br />

szólt. – Az<br />

régen<br />

volt.<br />

Mind<br />

enki<br />

elfel<br />

ejtette.<br />

Most már mi<br />

nden<br />

ki<br />

csak<br />

a jót<br />

látja<br />

benned!<br />

– legyi<br />

ntet<br />

ett. t.<br />

− Kemény munká<br />

m van be<br />

nne – komolyodot<br />

ott<br />

el<br />

Böb<br />

e.<br />

− Nem értem,<br />

meg<br />

kell azér<br />

t dolgozni, hogy<br />

jónak tartsanak?<br />

Sim<br />

án az vagy<br />

és kész! –<br />

tiltak<br />

akozot<br />

ott t Macska<br />

Van<br />

da.<br />

− Ez nem ilyen egyszerű! – nevetett fel<br />

Böbe. – Figyelni és törődni kell a környezeteddel,<br />

és ezt kapod majd te is viszsza.<br />

Gyere, megmutatom! Nézzük csak<br />

a kertet! – lépett oda a veteményeshez.<br />

Például a paradicsom mellé nem ültetek<br />

sárgarépát, vagy borsó mellé babot, mert<br />

nem fejlődnek egymás mellett szépen.<br />

A kapor viszont elősegíti a sárgarépa,<br />

az uborka és a káposztafélék érését, a<br />

zeller pedig elriasztja a káposztafélék<br />

hernyóját. Ezeket érdemes egymás mellé<br />

ültetni, mert meghálálják.<br />

− És a bar<br />

arát<br />

átai<br />

d?<br />

16

− Arrara gon<br />

ondo<br />

lsz,<br />

hogy a növények<br />

nem<br />

be-<br />

szél<br />

élne<br />

nek?<br />

– haj<br />

totta félre a fejét a kócsag.<br />

– Néha<br />

nek<br />

ekemem is mondtak ol<br />

yat,<br />

ami<br />

na-<br />

gyon<br />

rosszul<br />

esett, és én is bánto<br />

ttam<br />

meg<br />

máso<br />

sokat.<br />

Ilyen<br />

kor a bocsán<br />

atkérés volt<br />

a<br />

gyógyí<br />

yír.<br />

Előfo<br />

fordult, hogy ne<br />

m ér<br />

tettem<br />

valakive<br />

vel egye<br />

yet, de a stílus<br />

, ahogya<br />

n megsz<br />

ólítottam,<br />

valób<br />

óban nem volt megfele elő.<br />

Ilyenkor<br />

a visel<br />

elke<br />

désemért<br />

kér<br />

te<br />

m elné-<br />

zé<br />

st, bár a véleményemetet fenntartottam.<br />

S egy jó bes<br />

eszé<br />

zélg<br />

lget<br />

etés<br />

során<br />

engedtem, hogy<br />

más meggyőzzön<br />

az igazáról<br />

, ha tudott<br />

számomra<br />

olyat<br />

mon<br />

dani, amit<br />

az esete tel<br />

kapcsolatban nem vettet m figyelembe.<br />

− Nehéz bocsánatot kérni…− vakarta meg a<br />

füle tövét<br />

Macska Vanda.<br />

− Csak elkezdeni nehéz! – válasz<br />

szolt vidáman<br />

a kócsag. Folytatta volna a beszélgetést,<br />

de<br />

az oszlop kékes-zöldes fényben kezdett<br />

vibrálni.<br />

− Minden<br />

enki<br />

ijedten<br />

állt, rem<br />

emegtek,<br />

mi fog<br />

tö<br />

rténni<br />

ni. A fény<br />

egy<br />

re csak nőtt, egyr<br />

e sz<br />

é-<br />

lesebb<br />

nya<br />

yalábokb<br />

an vibrált az os<br />

zlop<br />

kör<br />

ül<br />

.<br />

− Juhh<br />

hhhé<br />

hééé! − szó<br />

lalt meg<br />

hirtelen egy vi<br />

-<br />

dá<br />

m ha<br />

ng. Athos je<br />

lent meg díszöltöz<br />

özet<br />

-<br />

be<br />

n,<br />

és vidáman kiab<br />

ált: - Győztünk! Győ<br />

yőz-<br />

tünk<br />

! Győztünk!<br />

− A hí<br />

r hallatán óriási ovációban törtek<br />

ki<br />

a gyerekek. Mind<br />

enki<br />

ugrált,<br />

kiabált, éljen-<br />

zett, táncolt. A bol<br />

dogság határtat lan vo<br />

lt<br />

a kis bi<br />

rtokon.<br />

Csupán Macska Vanda somfordált oda<br />

Róka Mikihez. – Bocsánat! – súgta a fiú<br />

fülébe. Róka Miki megfogta g a kezét, és<br />

bólintott. – Ünnepeljünk! – vitte táncba a<br />

zavarban lévő lányt.<br />

17

18

Ki lakik az<br />

odúban?<br />

Az új barátok megjelenése teljesen felforgatta<br />

<strong>Erdőváros</strong> életét. Az a tény, hogy<br />

nem csak <strong>Erdőváros</strong> létezik, hanem vannak<br />

más világok is, sőt ezek a világok sok értelemben<br />

mások, és más értékekkel, más<br />

eszmékkel, más célokkal működnek, minden<br />

erdőlakót elgondolkodtattak. Volt, aki<br />

pozitívan élte meg az új élményeket, de<br />

voltak olyanok is, akik kifejezetten ellenségessé<br />

váltak, és csak arra vágytak, hogy<br />

soha többé ne halljanak a robotok felől.<br />

Zavarta őket a nagy változás, sehogy sem<br />

bírták feldolgozni, hogy ezzel az eseménynyel<br />

bizony valami megváltozott, és már<br />

semmi sem lesz a régi. Róka Miki apja is<br />

ezek közé a lakók közé tartozott. Egész<br />

nap csak morgott a műhelyében, és azon<br />

morfondírozott, hogyan törölhetné ki ezt<br />

a számára sajnálatos eseményt az itt lakók<br />

fejéből. Kevés barátja volt csak, és ők sem<br />

osztották a véleményét, ezért aztán többnyire<br />

magában beszélt. Egy hű hallgatója<br />

azért akadt. A szomszédos nagy fa odújában<br />

lakott Csupaszem apó.

Csupas<br />

asze<br />

zem ap<br />

ót még<br />

soh<br />

oha senk<br />

nki sem látta<br />

tel<br />

jes való<br />

lójá<br />

ban,<br />

mer<br />

ert se<br />

nk<br />

i<br />

előt<br />

ő t nem<br />

mutatk<br />

tk<br />

oz<br />

ott,<br />

t, csupán csak<br />

nag<br />

agy<br />

szem<br />

ei<br />

t<br />

enge<br />

gedt<br />

dte láts<br />

za<br />

ni magáb<br />

ából<br />

ól. Az erd<br />

rdő fái kö<br />

-<br />

zött<br />

val<br />

alam<br />

amik<br />

ikor<br />

rég<br />

égen<br />

lét<br />

reho<br />

zott<br />

egy<br />

jár<br />

árat<br />

-<br />

rend<br />

ndsz<br />

szer<br />

ert,<br />

és azon<br />

ker<br />

es<br />

ztül<br />

köz<br />

özle<br />

leke<br />

kede<br />

dett<br />

mi<br />

nden<br />

enho<br />

hová. Rengetegeg fao<br />

aodú<br />

vol<br />

t, ame<br />

mely<br />

lyen<br />

kere<br />

sztü<br />

tül ké<br />

ml<br />

elte a világot, és miv<br />

ivel<br />

lát<br />

átha<br />

ha-<br />

ta<br />

tl<br />

ansá<br />

ga folyt<br />

án<br />

bárho<br />

hol észrev<br />

ét<br />

lenü<br />

nül ott<br />

lehe<br />

hete<br />

tett, nagyon<br />

sok<br />

inf<br />

ormá<br />

máci<br />

cióv<br />

óval<br />

ren<br />

ende<br />

del-<br />

keze<br />

zett<br />

az er<br />

dőla<br />

lakó<br />

kr<br />

ól<br />

. Ezt te<br />

rmés<br />

zete<br />

tese<br />

sen<br />

nem oszt<br />

ztot<br />

otta<br />

ta meg<br />

sen<br />

kive<br />

vel,<br />

miv<br />

ivel<br />

vég<br />

égte<br />

tele<br />

lenü<br />

nül<br />

disz<br />

kr<br />

ét<br />

volt, és na<br />

gyon<br />

jól<br />

tud<br />

ott hall<br />

llga<br />

t-<br />

ni. Csupán<br />

akk<br />

kkor<br />

bes<br />

eszé<br />

lt, amik<br />

or<br />

bűn<br />

űnté<br />

tény<br />

nyek<br />

ta<br />

nú<br />

jává<br />

vál<br />

ált.<br />

Zab<br />

ola Zoli<br />

liva<br />

l és<br />

Kán<br />

tor ez-<br />

rede<br />

dess<br />

el tar<br />

totta a kapc<br />

pcso<br />

sola<br />

lato<br />

t, s ha bajba<br />

juto<br />

tott<br />

tt val<br />

alaka i, azo<br />

zonn<br />

nnal<br />

jelzett<br />

nek<br />

ekik. Se<br />

gít-<br />

ségé<br />

ve<br />

l sok to<br />

lvajt,<br />

rabló<br />

lót,<br />

garáz<br />

ázdát kapt<br />

ptak<br />

el és zárt<br />

ak<br />

be az erd<br />

rdő rend<br />

ndőr<br />

őrei, hogy<br />

fen<br />

ennn-<br />

tart<br />

rtsá<br />

sák a bi<br />

zton<br />

onsá<br />

got Erdővá<br />

váro<br />

sb<br />

an. Néhá<br />

-<br />

nyan<br />

kémnek neve<br />

zt<br />

ék, de<br />

ez nem volt<br />

iga<br />

z.<br />

Csup<br />

upas<br />

zem ap<br />

ó so<br />

ha<br />

semmi<br />

mi<br />

lyen<br />

inf<br />

nfor<br />

ormá<br />

máci<br />

ció-<br />

val nem élt vi<br />

ssza<br />

za, senk<br />

nkir<br />

iről<br />

nem<br />

áru<br />

rulk<br />

lkod<br />

odot<br />

ott,<br />

t,<br />

és<br />

nem<br />

has<br />

aszn<br />

znál<br />

ta ki a véle<br />

letl<br />

tlen<br />

enül<br />

meg<br />

egha<br />

hall<br />

llot<br />

ott<br />

biza<br />

lmas<br />

inf<br />

nfor<br />

má<br />

ciók<br />

at. A sajá<br />

ját ma<br />

ga ált<br />

al<br />

kial<br />

akít<br />

ítot<br />

ott jára<br />

ratr<br />

tren<br />

ends<br />

dszerét is oly<br />

lyan<br />

erő<br />

s<br />

bi<br />

zton<br />

onsá<br />

sági<br />

ren<br />

ends<br />

dsze<br />

zerrel<br />

védte<br />

te, hogy<br />

oda<br />

il-<br />

le<br />

tékt<br />

ktel<br />

enek<br />

ek nem<br />

jut<br />

utha<br />

hatt<br />

ttak<br />

be.<br />

Pár<br />

áran pró<br />

-<br />

bált<br />

ak az odúk<br />

úkon<br />

ker<br />

eres<br />

eszt<br />

ül erő<br />

rősz<br />

szak<br />

akkaka<br />

l be-<br />

tö<br />

rni hozz<br />

zzá,<br />

de ilye<br />

yenk<br />

nkor<br />

az odúk<br />

val<br />

alam<br />

amilye<br />

n<br />

cs<br />

oda folytá<br />

tán semmivé vált<br />

ltak<br />

, és csa<br />

sak egy<br />

si<br />

ma faf<br />

el<br />

ül<br />

ette<br />

tel talá<br />

lált<br />

lta szem<br />

embe<br />

mag<br />

agát<br />

az<br />

illeté<br />

tékt<br />

ktel<br />

elen<br />

en beh<br />

ehat<br />

oló.<br />

Hos<br />

ossz<br />

szú évek<br />

sor<br />

án<br />

megs<br />

zo<br />

kt<br />

ák az erdő<br />

dőla<br />

lakó<br />

kók,<br />

k, hog<br />

ogy Cs<br />

upas<br />

asze<br />

zem<br />

ap<br />

ó is egy<br />

a sok<br />

rej<br />

ejté<br />

tély<br />

köz<br />

özül<br />

ül, am elye<br />

yek Er-<br />

dővárosb<br />

an jel<br />

elen<br />

en van<br />

anna<br />

nak,<br />

azonban<br />

a jel<br />

elen<br />

enlé<br />

lé-<br />

te<br />

jót<br />

óték<br />

ékon<br />

ony az ott<br />

lakók<br />

szá<br />

zámá<br />

mára.<br />

− Mi<br />

t gondolsz, Csup<br />

upas<br />

asze<br />

zem ap<br />

ó, visszaj<br />

ajön<br />

-<br />

nek még ide azok az ideg<br />

egenek? – kér<br />

érde<br />

dezt<br />

e<br />

mono<br />

noló<br />

lógja végé<br />

n ideg<br />

eges<br />

esenen<br />

Rók<br />

a Band<br />

ndi,<br />

Miki<br />

apja<br />

ja. − Mi tör<br />

téni<br />

k ak<br />

ko<br />

r, ha már soha<br />

nem<br />

hagy<br />

gyna<br />

nak mink<br />

nket<br />

bék<br />

ékén<br />

én<br />

? Mara<br />

radj<br />

djanak<br />

ak<br />

ott,<br />

ahov<br />

ová valók!<br />

– morm<br />

rmog<br />

ogta<br />

elszá<br />

zántan.<br />

20

− Mit ártottak neked, Bandi, azok a jö<br />

ve<br />

-<br />

vények? – próbálta<br />

enyhíteni az öreg<br />

szorongás<br />

ását<br />

át Csupaszem<br />

apó. – Már ni<br />

ncs any-<br />

nyi megr<br />

gren<br />

ende<br />

lé<br />

sed? Ártott az üzletnek?<br />

– te<br />

tte hozz<br />

zzá tr<br />

éfálkozva.<br />

− Beszélsz<br />

te is sületlenségeket! Van elég<br />

problémám anélkül is, nem hogy még téged<br />

is hallgassalak! – csattant fel Róka Bandi.<br />

– Ne<br />

m tetszik, és kész! Nem szeretem az<br />

idegeneket! Azt szeretem, ha tudom, hogy<br />

ki<br />

vel hányadán állok! – jelentette ki ellentmo<br />

ndást nem tűrően.<br />

− Mit gondolsz, mindenkit ismersz itt az<br />

erdőben? Azért, mert látod mindennap a<br />

boltban, vagy olvastál valamit róla, vagy<br />

mert a szomszéd Galamb Béla harmad<br />

adik<br />

un<br />

okatestvére valaki, akkor már mi<br />

ndent<br />

tudsz róla? – érdeklődött Csup<br />

upas<br />

aszem apó.<br />

− Bolond<br />

ndságo<br />

kat kérdez<br />

ezel! – jöt<br />

t zavarba<br />

Róka<br />

Bandi<br />

di. – Neke<br />

kem igenis fontos, hogy<br />

valahová köthess<br />

ssem<br />

a környez<br />

etemben az<br />

illetőt! – jel<br />

entette ki els<br />

zántan, miután<br />

egy keveset gondolkodott.<br />

− Megértem<br />

a félelme<br />

det, és nem is azt<br />

kérdeztem,<br />

miért<br />

utasítod el ennyi<br />

re őket, t<br />

hanem azt, hogy gond<br />

olkodj<br />

el azon, mi ad<br />

neked biztonságérzetet! – nyugtattt a a ró-<br />

kát Csupaszem apó.<br />

− Há<br />

t ez az!<br />

– bámult maga<br />

elé<br />

Róka Ba<br />

ndi.<br />

– Sz<br />

eretemem tudni, hogy<br />

egy<br />

másik sze<br />

mély-<br />

lyel<br />

vannak közös gyöker<br />

eink<br />

, fontos<br />

szá-<br />

momrm a, hogy megbízható<br />

-e az illető, szeretem,<br />

ha azonos az érté<br />

tékrendünk, fontos<br />

számomra<br />

az is, hogy<br />

biztos lehe<br />

tek abba<br />

ban,<br />

nem bánt<br />

sem<br />

engem, sem a csal<br />

ádom<br />

omat<br />

at! –<br />

válaszolta végül.<br />

− Ebbe<br />

ben soha<br />

nem<br />

leh<br />

ehetsz bizto<br />

s akkor,<br />

ha<br />

csak külsőre<br />

és hallomásbó<br />

ból ítélsz! – vála-<br />

szolta Csupaszem<br />

apó.<br />

− Há<br />

t akkor mi<br />

t csináljak?<br />

– mor<br />

ordu<br />

dult<br />

fel<br />

Róka Bandi<br />

. – Most<br />

mondj<br />

val<br />

alami ok<br />

osat!<br />

Ug<br />

gy ye nem<br />

tudsz<br />

?! – pró<br />

róbá<br />

bált<br />

lta inge<br />

gere<br />

lni Csu-<br />

pa<br />

szem<br />

apót bőszül<br />

ülten.<br />

– Én azt akarom<br />

om,<br />

hogy<br />

ne változzozo<br />

n se<br />

mmi!<br />

– jelenen<br />

tette ki<br />

eltö<br />

kélten.<br />

− Ez is egy nézőpont, és én elfogado<br />

dom,<br />

hogy<br />

félsz<br />

– válaszolta az odú<br />

lakó. – Csak<br />

a jóma<br />

gam tapa<br />

sztalatairól<br />

tudok<br />

nekeded<br />

be<br />

sz<br />

ámolni, ha megtisztelsz az<br />

zal, hogy<br />

megh<br />

ghal<br />

allg<br />

lgat<br />

atsz. Te<br />

ljesenen normá<br />

lis,<br />

ha nem<br />

akarsz<br />

mindenkit beengedni<br />

a házadba,<br />

akit nem<br />

ismersz<br />

, én sem<br />

tenném.<br />

Renge-<br />

teg módszer létezi<br />

k azon<br />

ban arra, hogy<br />

gyan<br />

lehet megi<br />

gismerni<br />

másokat. Rólam például<br />

mi<br />

t tu<br />

ds<br />

z? – kér<br />

érdezte kívánc<br />

sian.<br />

− Ugyan már! – grimaszol<br />

olt Róka<br />

Bandi. – Hiszen<br />

minde<br />

nnap beszélget<br />

etünk!<br />

– tettete hoz-<br />

zá. – A segítségeddel olya<br />

n biztonságo<br />

s<br />

az<br />

erdő, hiszen mindent észr<br />

zrev<br />

eveszel,<br />

min-<br />

21

denhol<br />

ott<br />

vagy,<br />

aho<br />

hol bűntén<br />

y kész<br />

szül<br />

ődik<br />

ik!<br />

– Múltkor még azér<br />

ért is szóltál<br />

, hogy<br />

az én<br />

Mártámat<br />

köszöntsem fel,<br />

mer<br />

t szület<br />

ésnapja<br />

van!<br />

− ér<br />

zékenyült el<br />

, mert<br />

eszébe ju<br />

-<br />

tott, hogy<br />

Már<br />

árta<br />

ta, a felesé<br />

sége<br />

menny<br />

nyire bol-<br />

dog volt<br />

a hirte<br />

len besz<br />

szer<br />

zett<br />

ajánd<br />

ndéktó<br />

tól.<br />

− Ig<br />

az, de<br />

sohasem<br />

láttál mé<br />

g en<br />

ge<br />

m! –<br />

mondta<br />

vékony hang<br />

ngon<br />

Csupa<br />

szem<br />

apó<br />

pó.<br />

− Ez igaz, de mindenki tudja, hogy szégyelled<br />

magad, mert torzszülöttként jöttél<br />

a világra! – bólogatott jól értesülten<br />

Róka Bandi!<br />

− Ez egy<br />

szemenszede<br />

dett<br />

haz<br />

azug<br />

ugsá<br />

g! Iga<br />

gazán<br />

otromb<br />

mba volt<br />

lt, aki ki<br />

ta<br />

lálta!<br />

– háborgo<br />

tt<br />

Csup<br />

upas<br />

asze<br />

zem apó!<br />

– Sajnos a népe<br />

pek nem tud-<br />

ják elfo<br />

foga<br />

gadni,<br />

ha nem el<br />

égít<br />

ítik<br />

ki a kívá<br />

nc<br />

si-<br />

ságukat! Mindjár<br />

árt lege<br />

ndát<br />

köl<br />

ölte<br />

tenek hoz-<br />

zá! – boss<br />

za<br />

nkodott to<br />

vább<br />

bb.<br />

− A népek már csak<br />

ilyenek<br />

ek! – ér<br />

tetttt egyet<br />

nagy<br />

nyu<br />

galo<br />

lomm<br />

mmal<br />

Róka Band<br />

ndi.<br />

Élvez<br />

ezte<br />

,<br />

hogy<br />

Csupaszem apó<br />

pó, a ki<br />

egye<br />

yens<br />

úlyozott-<br />

ság élő mi<br />

ntaszobr<br />

bra is felideg<br />

eges<br />

esít<br />

íthető. Et-<br />

től nem érez<br />

ezte<br />

már<br />

olyan esend<br />

ndőn<br />

ő ek mag<br />

át.<br />

− Hát jó, az<br />

t hiszem, el<br />

érkeze<br />

zett<br />

az idő,<br />

ő<br />

ho<br />

gy megmutassam, ki vag<br />

agyo<br />

yok!<br />

– sóh<br />

ajtotttt<br />

egy nagyot Csu<br />

supa<br />

pasz<br />

szem<br />

apó.<br />

Róka<br />

Ban<br />

andi<br />

elkerekedett szemekkel nézte,<br />

ahogy barátja odúja megn<br />

gnyí<br />

lik.<br />

Kic<br />

icsit megijedt,<br />

hiszen már megi<br />

nt egy új helyze<br />

t elé<br />

ál<br />

lított<br />

tták<br />

, ismé<br />

mételt<br />

lten<br />

valamam<br />

i me<br />

gv<br />

áltozt<br />

ztat-<br />

ha<br />

tatl<br />

tlan fog történni. Ki lehet Csupaszem<br />

apó?<br />

Egy<br />

árván<br />

fel<br />

nőtt<br />

mad<br />

ár<br />

ka, aki szé-<br />

gyen<br />

enlő<br />

lősségében<br />

bújt el a világ<br />

elő<br />

lől?<br />

l? Vagy<br />

egy kígyószerű<br />

lény,<br />

aki<br />

maga se<br />

m tudj<br />

dja,<br />

honn<br />

an szárm<br />

rmaz<br />

ik? Eg<br />

yált<br />

ltal<br />

alán<br />

áll<br />

llat<br />

vagy<br />

valami<br />

más? Reme<br />

megő<br />

térdekkel néz<br />

ézte<br />

az<br />

elé táru<br />

ruló<br />

látványt.<br />

Az odú<br />

dúbó<br />

ból egy kis robo<br />

t lépe<br />

pett<br />

elő. Bandi<br />

me<br />

gdöbbené<br />

nése<br />

határ<br />

ártalan volt.<br />

− Teee<br />

oror oror<br />

oroboooo<br />

o t vaaa<br />

a agy?<br />

– von<br />

yí-<br />

totttt fel<br />

elhaló hang<br />

on.<br />

− Hát igen. – válasz<br />

olt Csupasze<br />

zem apó. –<br />

Azót<br />

óta va<br />

gyok<br />

itt, mióta a népem utol<br />

oljá<br />

jára<br />

itt járt<br />

rt, és elhozta<br />

nekte<br />

tek a sok tudá<br />

st<br />

– ke<br />

zdte<br />

a vallomást<br />

cse<br />

send<br />

esen. − Anny<br />

nyi-<br />

ra tetsz<br />

szet<br />

t a táj, hogy sajn<br />

jnos<br />

nem<br />

vettet m<br />

22

− Hi<br />

szek neked! – ült Róka<br />

Bandi tovább-<br />

ra is megdöbbenten. – Azért er<br />

ősíts meg<br />

abban is, hogy nem minden idegennel ilyen<br />

egyszerű<br />

a helyz<br />

et – mondta félénken.<br />

észre, hogy már mennünk kell, így itt ragadtam.<br />

Aztán úgy döntöttem, hogy nem<br />

megyek vissza, hanem figyelem, hogyan<br />

használjátok fel a megmutatott információkat,<br />

és hogyan szépül a világotok – mo-<br />

solygott zavarodottan. – Tadáááám! – csi-<br />

nált egy apró piruettet, hogy Róka<br />

Bandi<br />

tátott szája végre becsukódjon.<br />

− Ez álmomban sem jutott volna eszembe!<br />

– ámuldozott<br />

Róka Ba<br />

ndi. – Most teljesen<br />

össze vagyok zavarodva – leült, és az ölébe<br />

ejtette a kezét.<br />

− Megértem, ez tényleg nagyon megdöbbentő<br />

lehet!<br />

– tettete a vállára<br />

a kezét a kis robot. –<br />

A jó hír<br />

viszont, hogy most meg tudom neked<br />

erősíteni, hogy a másik világból jött robotok<br />

nem rossz szándékúak, hiszen ismerem őket.<br />

Megbízhats<br />

tsz benn<br />

nnük!<br />

– bátorította arókát.<br />

− Nem hát!<br />

– mosolygott Csupaszem apó.<br />

– Szerencsére vannak<br />

olyan<br />

szabályok<br />

, lehetőségek<br />

és hatóságok, akik<br />

segítségé-<br />

vel a messziről jövőket ellenőri<br />

zhet<br />

itek,<br />

hogy nyugodt<br />

szívvel<br />

és ne csak a vakszerencsében<br />

és a jóindulatban bízva kelljen<br />

meghoznotok a döntéseiteket!<br />

– nevetett<br />

biztatóan.<br />

– Egy<br />

tanácsot azért adnék számodra!<br />

– komolyodott<br />

el.<br />

− Mi lennene az?<br />

– érdeklődött<br />

Róka Band<br />

i.<br />

− Ha az otthonodról, a gyermekedről, a családodról,<br />

a pénzedről van szó,<br />

vagy bármiről,<br />

ami neked fontos, ne higgygy akárkinek. Ott is<br />

legyen<br />

benned az az óvatosság,<br />

hogy mielőtt<br />

rábíznád ezeket valakire, meggyőződj arról,<br />

valóba<br />

n az<br />

-e az illető, akinek<br />

gondo<br />

lod.<br />

− Mindenképpen így<br />

lesz!<br />

– válaszolt<br />

Róka Ban-<br />

di. Ho<br />

gy elterelje a gondolatait, tovább bar-<br />

kácsolt a műhelyében. Arrara gondolt, ha Róka<br />

Miki<br />

hazajön ma az iskolából, vele<br />

is megvitat-<br />

ja a dolgot. Hiszen nagyon<br />

fontos a biztonság.<br />

S ezt nem a hiedelmekre kell<br />

építeni.<br />

23

24

Trükkösök<br />

és fortélyosok<br />

Fénysebességgel terjedt a hír <strong>Erdőváros</strong>ban<br />

Csupaszem apó kilétéről. Mindenki őt<br />

akarta látni, tolongtak az odújánál, hátha<br />

elődugja a fejét. Szerencsére azonban<br />

a járatrendszernek sok más kijárata is<br />

volt. Így történhetett, hogy Csupaszem<br />

apó a rendőrkapitányság egyik kis szobájában<br />

üldögélt Zabola Zoli századossal és<br />

fáradtan beszélgettek.

− Jaj, Zabola Zoli, teljesen felbolydult<br />

az<br />

életem! Szinte ki sem tehetem a lábam házon<br />

kívülre! Ide is azért tudtam bejönni,<br />

mert van a pincében egy kijáratom,<br />

a ti engedélyetekkel,<br />

persze! – pillantott a századosra<br />

a panaszáradata közben.<br />

− Ugyan, mi változott? – gúnyolódott<br />

Zabola<br />

Zoli. Kicsit haragudott, hogy<br />

nem<br />

ő<br />

volt az első, aki megtudta ezt a szenzációs<br />

információt. Egyébként is… bízhatott<br />

volna benne annyira Csupaszem apó,<br />

hogy<br />

már sokkal korábban megosztja vele<br />

ezt<br />

a meglepetést. Mennyire más lett<br />

volna,<br />

ha tudja… például… Nem tudta folytatni<br />

a<br />

gondolatmenetet, mert elképzelése<br />

sem<br />

volt arról, mi változott volna. Ránézett<br />

a<br />

robotra, és epésenen befejezte a megkezdett<br />

gondolatot: – Eddig se láttak, ezután<br />

se fognak, ha nem akarod!<br />

− Ezt komolyan mondo<br />

d, Zoli? – hök<br />

kent<br />

meg Csup<br />

aszem<br />

apó. Aztán<br />

legyintett<br />

egyet.<br />

– Úgy<br />

érzem, hogy neheztelsz rám!<br />

Régebben<br />

kicsi<br />

t eg<br />

yüttérző<br />

bb vol<br />

tál!<br />

Talán<br />

az bánt,<br />

hogy nem osztottam meg veled a<br />

titkomat? – kérdez<br />

ett rá a probl<br />

ém<br />

ára.<br />

− Hát, nem<br />

esett jól – vakarta<br />

meg a ló a<br />

fejét a patájával, szégyellte, hogy érzései<br />

lelepllepl<br />

plez<br />

eződtek.<br />

− Te is tudod,<br />

d hog<br />

y amit ketten tudnak,<br />

az már<br />

nem<br />

titok<br />

– magya<br />

rázta Csupaszem<br />

apó. – Különbe<br />

n is. Azt gondoltam, mindenki<br />

megijedne, ha megtudná, ki is vagyok valójá<br />

ba<br />

n. Nem érten<br />

é senki.<br />

Nem fogadnának<br />

el<br />

. Aztán amik<br />

or lát<br />

tam, hogy a világomból<br />

érke<br />

ző robotokat<br />

segítitek, akkor jutott<br />

eszembe, mi lenne,<br />

ha… én is előbújnék.<br />

− Ne haragudj! Önző voltam – engesztelte<br />

őt a százados, majd hir<br />

telen eszébe jutott,<br />

hogy nem is ezért ta<br />

lálkoztak, hanem<br />

azért, mert Csupaszem apó újabb bűntényt<br />

gy<br />

anított. – Miért is jöttél<br />

? Mi az a fontos<br />

info<br />

formáció, amit<br />

el szerete tél volna monda-<br />

ni? – kérdezte.<br />

Hirtelene kivágódott az ajtó, és beözönlött<br />

rajta az erdei isk<br />

ola felső tagozatának néhány<br />

diákja.<br />

Róka Mi<br />

ki, Macska Vanda, Medve<br />

Matyi, Nyúl<br />

Lilla egymást túlharsogva<br />

köszönte<br />

k, majd hangos ujjongásba kezdtek,<br />

ami<br />

kor megláttát k Csupaszem apót.<br />

− Remek,<br />

kös<br />

zönjük<br />

az örömködést, de<br />

most már<br />

jól esne eg<br />

y kis csend! – ragadta<br />

magához a szót Zabola Zo<br />

li. – Mi járatban<br />

van nálam az<br />

erdei iskol<br />

a legjobb nyomozó<br />

különítmé<br />

nye? – hízel<br />

gett a diákoknak,<br />

hogy végre<br />

megtudja, mit szeretnének.<br />

26

− Fontos hírünk van! El sem fo<br />

gja hinni Zoli<br />

bácsi! – kiabálta Macska<br />

Vanda.<br />

− Azt bízd rám, Vanda – nézett rá Zabola<br />

Zoli. – Hadd halljam a nag<br />

y hírt! Hihetetlenül<br />

kíváncsi vagyok már… – élcelődött vidáman,<br />

utalva arra, amit a lány az előbb kiabál<br />

t.<br />

− Az van, Zoli bácsi, hogy Macska Vanda<br />

dédmamáját felhívta valaki, hogy Vanda<br />

anyukája nagy bajban van, és pénzre van<br />

szüksége. Ez az idegen tudna segíteni neki,<br />

és elmenne a pénzért, nem is tudom, hány<br />

millióért, mert különben az anyukájának<br />

nem fizetik ki a kórházi kezelést, és nem<br />

látják el, pedig veszélyben az élete. Most<br />

azonnal kell a pénz, úgyhogy a dédi szedje<br />

össze rögvest, és várja a telefonálót, mert<br />

csak ő segíthet.<br />

− Hol van anyukád,<br />

Vanda? – érde<br />

dekl<br />

ődött a<br />

század<br />

os.<br />

− Külföldre ment<br />

tárgyalni, és még<br />

nem<br />

si-<br />

ke<br />

rült elérnünk.<br />

Val<br />

amiért nem csörö<br />

rög a<br />

mobilj<br />

lja.<br />

− Értem… m…− töpren<br />

gett Zabola Zoli –, felettébb<br />

furcsa ügy…− elmélkedett hangosan.<br />

− Pont ezért jöttem! – vágott közbe Csupaszem<br />

apó. – Reggel az egyik odúmból láttam,<br />

hogy két alak egy mobilt böngész, és<br />

hallottam a beszélgetésüket is. Arró<br />

ról folyt<br />

a szó, hogy a mobilt a vasútállomáson lopták<br />

egy macskától, aki<br />

épp külföldre uta<br />

-<br />

zott. Előtte beszélget<br />

ettek is vele pár szót,<br />

és megtu<br />

dták től<br />

őle,<br />

hog<br />

ogy van egy lánya meg<br />

eg<br />

y fia.<br />

a Valamié<br />

iért<br />

nagyo<br />

yon érde<br />

klődtek a<br />

csal<br />

ádja<br />

irá<br />

nt, és ami<br />

mikor me<br />

gtudták, hogy<br />

a legöre<br />

gebb<br />

rokono a a dé<br />

dije, aki egye<br />

dül<br />

él<br />

, nagyon<br />

felcsillal nt a sze<br />

mük.<br />

− Ó, akk<br />

kkor<br />

ez egy előre el<br />

terv<br />

rvez<br />

ett bűntény!<br />

A dédid pénzé<br />

zére uta<br />

taznak! – szigorodott<br />

el Zabol<br />

ola Zo<br />

li. – A dé<br />

diké<br />

kéd mit szólt, Vanda?<br />

− Na<br />

gyon<br />

megij<br />

edt.<br />

Próbá<br />

lta hívn<br />

vni aput, de<br />

ő ilye<br />

yenk<br />

nkor<br />

nem<br />

elé<br />

rhető,<br />

ő mert operál, sebész<br />

a kórhá<br />

házb<br />

an. Végül minket hívott, és<br />

én mon<br />

ondt<br />

am neki,<br />

hogy szólok Zoli bácsinak.<br />

Kic<br />

icsi<br />

t me<br />

gi<br />

jedt<br />

em, mi lehet anyukámmal,<br />

pró<br />

róbá<br />

ltam<br />

hív<br />

ívni, el<br />

őszöz r kicsörgött,<br />

de azt<br />

ztán<br />

ki volt<br />

kapcsol<br />

olva a mob<br />

ilja.<br />

27

− Persze, mert ezek a bűnözők ellopták<br />

a<br />

telefonját! – kiáltotta Zabola Zoli. – Ne aggódj,<br />

édesanyádnak semmi baja! A kollégák<br />

megpróbálják majd elérni, hogy megnyu-<br />

godjatok. Tudod, hogy kivel utazott? t<br />

− A főnökével és két kollégájával mentek<br />

egy turisztikai konferenciára, hog<br />

y bemu-<br />

tassák <strong>Erdőváros</strong> szépségeit – bólogatotttt<br />

Macska Vanda.<br />

− Gyerünk a dédihez, csapdát állítunk ezeknek<br />

a lókötőknek! – szervezkedett Zabola<br />

Zoli. – Hívom Dalma főhadnagyot és még<br />

pár kollégát! Lesz meglepetés, amikor lép-<br />

re akarják csalni Macska dédit!<br />

A kis csapat azo<br />

nnal<br />

felkerekedett<br />

és egyenesen<br />

a dédnagyi lakásához mentek. A dédi<br />

az erdő széléné , egy emelete es falakásban<br />

lakott. Csupa izgalom volt a fennálló helyzettől.<br />

Amint meglátta Zabola Zolit,<br />

egyből<br />

pa<br />

nasz<br />

kodni kezdett. Elmesélte, hogyan<br />

telefonáltak<br />

rá az<br />

idegenek, mit<br />

mondtak<br />

pontosan. Mutogatta a párnacihából elősze-e-<br />

dett, keservesene félretett pénzecskéjét<br />

is, amit<br />

már<br />

előké<br />

sz<br />

ített a „nagylelkű segí-<br />

tők” számára<br />

. Amikor meg<br />

tudta, hogy uno-<br />

kája<br />

telefonját el<br />

lopta valaki, és nem is törté<br />

nt Macska Vand<br />

a anyukájával semmi baj,<br />

ha<br />

talmas<br />

sóhaj hagyta el<br />

a tüdejét, majd<br />

iszonyú mérges<br />

lett, elsősorban a csalókra,<br />

másodsorban saját magára<br />

.<br />

− Hogy lehettem ilyen bolond! Hiszen megmondta<br />

Violácska, Vanda anyukája, hogy<br />

idegeneknek ne higgyek<br />

el semmit, ne<br />

eresszek be senkit, ha hivatalnokok jönne<br />

k, azok előre jelzik, nem jönnek látatlan-<br />

ban.<br />

Még<br />

telefonszámokat<br />

is hagyott, ahol<br />

ellenőrizhetem, ha váratlanul meg akarna<br />

teki<br />

nteni nálam vala<br />

mit va<br />

lamelyik szolgáltató!<br />

Er<br />

re azonb<br />

an nem gondoltam, hogy<br />

egyesek vi<br />

sszaél<br />

nek azzaz l, hogy aggódunk<br />

a szeretteinké<br />

rt! Ez<br />

t a sz<br />

égyent! Hogy lehe<br />

tnek a világon<br />

ilyen gonosz lelkek, akik a<br />

szegény öregek hiszékeny<br />

ségét és jóságát<br />

kihasználva akarnak nyerészkedni? Mit vétettt<br />

em, hogy engem választottak ki ezek a<br />

bitangok?!<br />

– lam<br />

en<br />

tált hos<br />

szasan.<br />

28

− Semmit sem tetszett véteni, ne vegye magára,<br />

kérem! – próbálta me<br />

gnyugtatni a nén<br />

it<br />

Zabola Zoli. – Macska Violát szemelték<br />

ki a<br />

vasútállomáson. Megtud<br />

tak a családjáról pár<br />

információt, tudták, hog<br />

y távol lesz, aztán<br />

ellopták a mobilját. Azért<br />

nem lehet elérni<br />

Violát. A nénit akarták meglopni egy<br />

történet<br />

segítségével. Biztosan megijedtek,<br />

hogy<br />

a családtagok kezdtek telefonálni, arra<br />

számítottak, hogy a néni telefonál majd, és<br />

akkor kiadják magukat Violának. Legalábbis<br />

ilyet is hallottunk már – tette hozzá.<br />

− A saját unokám han<br />

gját<br />

csak felismer-<br />

ném! – sértődött<br />

meg<br />

majdnem<br />

Macska<br />

dédi, de aztán<br />

belegondolt<br />

abba, hogy ami-<br />

lyen<br />

idegállapotban volt, akár<br />

férfihanggal<br />

is beszélhetett volna.<br />

− Mindjárt itt lesznek, körülbelül fél óra<br />

múlva – válaszolta Macska dédi.<br />

− Akkor kevés időnk van… − dugták összs e a<br />

fejüket a rendőrök…<br />

Fél óra múlva két sötét idegen csengetett a<br />

kaputelefonon. Mielőtt megnyomták volna a<br />

gombot, alapos terepszemlét végeztek. Pár<br />

gyereken és egy napozó<br />

dalmatalányon kívül<br />

azonban nem láttak<br />

senkit, így azt gon<br />

doltá<br />

k, tiszta a terep. A magasabbik öltönyt<br />

viselt, és egy<br />

aktatáska volt a kezében. A<br />

ki<br />

sebbik<br />

inkább a sofőrjének tűnt. Mac<br />

s-<br />

ka<br />

Vanda<br />

és Nyúl Lillala a közeli játszótéren<br />

hintázott,<br />

t, és kis fü<br />

les rádión<br />

keresztül<br />

jeleztek<br />

a szá<br />

zadosn<br />

ak. – Megjöttek!<br />

– súgták.<br />

Majd ki<br />

ugrott<br />

a szívü<br />

k az izgalomtól.<br />

− Most azonban terveljük ki, hogya<br />

n kapjuk<br />

el őket! – mondta Zabo<br />

la Zoli. – Mit mondtak,<br />

mi<br />

kor jönnek? – kérdezett rá az időp<br />

őpontra.<br />

29

− Vettem! – jelzett a százados a lakásból.<br />

– Kezdődhet a műsor! – mormogott elégedetten.<br />

A kaputelefon dallamos<br />

hangon szól<br />

alt meg.<br />

Hosszan hagyták zenélni,<br />

elvégre<br />

Mac<br />

acsk<br />

ska<br />

dédidi már<br />

nem<br />

egy<br />

futóbajnok,<br />

maj<br />

d Zabola<br />

Zoli<br />

vettete fel<br />

a kagylót<br />

és elvált<br />

ozta<br />

tato<br />

tott<br />

tt<br />

hangon<br />

szólt<br />

bele:<br />

e:<br />

− Ki az?<br />

− Én vagyok,<br />

Macska néni! Tudja, az uno-<br />

kája<br />

ügyében<br />

jöttem.<br />

Engedjen be<br />

, min-<br />

den perc<br />

számít!<br />

Ha nem visszük az<br />

onna<br />

nal a<br />

pénzt,<br />

akkor<br />

az unokája örök<br />

ökre<br />

nyo<br />

yomo<br />

moré<br />

rék<br />

marad!<br />

Tudja! A bale<br />

leset miat<br />

att,<br />

t, ami<br />

mit mond<br />

nd-<br />

tam!<br />

Mos<br />

ost még meg tudnák<br />

menteni a lábát!<br />

– hada<br />

dart<br />

rta drám<br />

ámai<br />

hangon az idegen.<br />

− Jaj,<br />

hog<br />

ogyan történhete<br />

tett ez! Ó, mi lesz<br />

most velem? Oda az egyetlen támaszom! –<br />

sá<br />

píto<br />

tozo<br />

zott<br />

elváltozt<br />

atott hangján Zabola<br />

Zoli<br />

. – Mondja<br />

meg<br />

eg, Kedveském, mit csinál-<br />

jak én<br />

most?<br />

Nem<br />

bírok<br />

így<br />

itthon lenni! Ma-<br />

gáva<br />

val megy<br />

ek! Oda<br />

akarok menni az unokám-<br />

hoz!<br />

Maga olyan rendesnek látszik, biztosan<br />

segít ebben is! A pénzt velem együtt juttat-<br />

ja el a megfelelő helyre! – fűzte tovább Zoli<br />

a szavakat, és a többiekre<br />

kacsintott.<br />

− Mit tets<br />

ts<br />

zett<br />

mondani? – ijedt me<br />

g hirte-<br />

len az ide<br />

dege<br />

gen.<br />

– Nem<br />

vihet<br />

etjü<br />

k el, csupán<br />

a<br />

pénz<br />

ért jöttünk.<br />

Mi nem utazunk oda,<br />

ahol<br />

30

az unokája<br />

van, csak<br />

átuta<br />

talj<br />

uk az ös<br />

szeget!<br />

– magyarázta<br />

elhaló hangon.<br />

− Micsodaaaa?!<br />

– fakada t ki az „áldédi”<br />

szá-<br />

zados.<br />

– Maguk<br />

rég<br />

elu<br />

talhatták volna a<br />

pénzt,<br />

és nem tették? Pe<br />

dig szavamatat ad-<br />

tam,<br />

hogy amint idejönnek,<br />

áta<br />

do<br />

m az ösz-<br />

szegetet mind egy szálig! Hát mily<br />

lyen<br />

alakok<br />

maguk?<br />

Hagynának<br />

meghalni egy embert<br />

rt,<br />

pedig ott a számlájukon a pénz<br />

? Hát van<br />

maguknak<br />

lelkük?<br />

k? – korholta őket<br />

et. Annyi-<br />

ra bel<br />

elej<br />

ejöt<br />

ött, t, hogy a többiek már pissze<br />

zegtek<br />

neki, ne játssza<br />

túl<br />

a szerepét.<br />

− Mit tets<br />

tszi<br />

zik gond<br />

ndol<br />

olni<br />

ról<br />

unk!<br />

– támadott<br />

viss<br />

ssza simulék<br />

ékon<br />

ony modo<br />

dorá<br />

rán az idegen.<br />

– Mi<br />

segí<br />

gíte<br />

teni<br />

jöttünk! Előszö<br />

zör be kel<br />

ell tennünk<br />

a bank<br />

nkba<br />

azt<br />

a pén<br />

énzt<br />

zt! – magy<br />

gyar<br />

ázkodo<br />

dott<br />

tt.<br />

– Csak<br />

azután tudjuk<br />

elu<br />

talni!<br />

Nin<br />

csen<br />

ne-<br />

künk<br />

ennyi<br />

vagyonunk! – tette hozzá.<br />

− Hát a bankok<br />

már<br />

bezártak!<br />

Mi lesz<br />

most<br />

velünk? Hogy<br />

menekül<br />

meg<br />

az unokám?<br />

Maguk becsaptak!<br />

Mi lesz<br />

most,<br />

itt<br />

a sok<br />

pénz, de nem<br />

segít<br />

már<br />

rajtunk! Jaj,<br />

jaj,<br />

jaj! j! – jajgatotttt eszeveszetten<br />

Zabola Zoli.<br />

A többiek már alig<br />

bírtá<br />

ták,<br />

ki jobbra, ki bal<br />

al-<br />

ra dőlt a század<br />

ados<br />

alakí<br />

kítása<br />

nyomán feltörő<br />

néma<br />

nevetéstől.<br />

− Ne a kaputelefonon beszéljük ezt meg! –<br />

súgta határozottan az idegen, aki miután<br />

a sok pénz említését hallotta, továbbra<br />

sem tágított. – Engedjen fel, és megoldjuk<br />

a dolgot!<br />

31

− Betör egy bankba és berabolja a pénz<br />

t?<br />

– érdeklődött gúnyosan a százado<br />

s, azt<br />

án<br />

gyorsan hozzátette magas elhaló hangon: −<br />

Lehet ilyet tenni, hogy megments<br />

ük az én<br />

drágámat?<br />

− Mindent lehet, csak engedjen fel<br />

el! – sziszegte<br />

idegesen az idegen. Tür<br />

elme<br />

metl<br />

en<br />

volt már. Úgy érezte, hogy az egés<br />

ész utca<br />

őt figyeli. Ment volna már, de nem akarta<br />

otthagyni a potyapénzt.<br />

− Ugyan már, a bácsi bizto<br />

tosan nem fog<br />

megharagudni! – mé<br />

ltatlank<br />

nkodott a férfi a<br />

kaputelefon má<br />

sik végé<br />

gén.<br />

− Dehogy<br />

gynem, fiam, m minden kará<br />

rács<br />

onykor<br />

viss<br />

ssza<br />

zajá<br />

jár ho<br />

zz<br />

ám… Elének<br />

ekeljü<br />

jük kö<br />

zösen<br />

a Csende<br />

des éjt, és gyerty<br />

tyát<br />

gyú<br />

jtunk… −<br />

eres<br />

eszt<br />

ztet<br />

ette<br />

te el a fantáziá<br />

iájá<br />

ját Zabola<br />

Zol<br />

oli.<br />

− Tudja mit, hozza<br />

za le a lóvét,<br />

és már itt<br />

sem vagyunk! – szólt<br />

bele a te<br />

lefo<br />

nba, maj<br />

ajd<br />

ijedten javított<br />

tta ma<br />

gát: − Hoz<br />

za csak le a<br />

pénzt, és intézzük a dolgot!<br />

− Ó, félek én az idege<br />

genektől, kedvese em,<br />

nem merek én lem<br />

enni<br />

ni! – feszítette tovább<br />

a húrt a százado<br />

dos.<br />

− Akkor nincs mit tenni! Vagy beenged,<br />

vagy elmegyünk! – mondta haragosan az<br />

idegen. – Az unokájával meg lesz, ami lesz<br />

– tette hozzá.<br />

− Nem tehetem, fiam! – sóhajtotta a százados.<br />

– Tudja, megígértem az én megbol-<br />

dogult uramnak, hogy ide idegen fé rfi nem<br />

teszi be a lábát a halála után<br />

án! Enn<br />

nnek<br />

már<br />

majdnem tíz éve…<br />

− lód<br />

ódított tová<br />

vább<br />

bb.<br />

Az ide<br />

dege<br />

gen társ<br />

rsa mutatta, hog<br />

ogy menj<br />

njenek,<br />

a né<br />

ni nem<br />

nor<br />

ormáli<br />

s, de a könn<br />

nnye<br />

n megsze-<br />

rezhető, fent lapuló pénzt nem aka<br />

kart<br />

a el-<br />

enge<br />

gedn<br />

dni a csaló.<br />

− Ne menjenek el<br />

! − „ijedt” meg az „öreg-<br />

asszony”. – Tudja, mit? Leenge<br />

gede<br />

m az én<br />

megboldogug lt fér<br />

jem horgás<br />

ászbotjáva<br />

val a<br />

pénzemet! Csak el kell kap<br />

niuk! – sutt<br />

ttog<br />

ogta<br />

megi<br />

gill<br />

llet<br />

etőd<br />

ődöt<br />

ö ten.<br />

Közben azt gondolta ma-<br />

gába<br />

ban:<br />

− Rem<br />

él<br />

em<br />

, bekapjátok a csalit, és<br />

jó nagy,<br />

kövér hal<br />

at<br />

fogun<br />

k ma!<br />

A csalók<br />

elm<br />

lmosolyo<br />

yodtak. Pá<br />

r perc és kezük-<br />

ben a zsák<br />

ákmá<br />

mány! S még az arcukat sem<br />

lát-<br />

ja a vén boszo<br />

zork<br />

rkány!<br />

Ma na<br />

gy bulit csapnak!<br />

− Ilyen remek ötletet rég hallottam már!<br />

– helyeselt odalentről a csaló. – Küldje,<br />

mama, és megmenekül az unoka! – bizt<br />

atta<br />

a nénit.<br />

Za<br />

bola Zoli fogta a kikész<br />

szített horg<br />

rgás<br />

ászbo-<br />

tot,<br />

t, rát<br />

átet<br />

ette<br />

te a nej<br />

ejlonba csavart csalipénzt,<br />

és las<br />

assa<br />

san enge<br />

gedn<br />

dni kezdte<br />

lefelé. A csalók<br />

pénz<br />

éhes képpep l vá<br />

rták az „égi áldást”,<br />

s mive<br />

vel lass<br />

únak<br />

tartott<br />

tták a leengedést,<br />

még ugrá<br />

ráltak<br />

is a csomag<br />

után. Nem vették<br />

észre, hog<br />

y sűrű kattogás hallatszik a<br />

kö<br />

zelben: Szik<br />

ikra<br />

Szilveszter, a kapitány-<br />

ság he<br />

lyszínel<br />

ője ör<br />

ökítette meg a mohó<br />

csen<br />

endélete<br />

t. Ami<br />

nt elért<br />

ék a pénzt, Dalma<br />

főh<br />

őhadna<br />

nagy<br />

bilincse ka<br />

ttant a magasba<br />

nyúj<br />

újto<br />

tt csu<br />

kl<br />

ókon<br />

.<br />

− Uraim<br />

im, ennyi volt! Ma már jó helyen als<br />

lsza<br />

zanak!<br />

– harsogta ma<br />

ga<br />

biztosan. Aztán gyorsan<br />

eszé<br />

zébe<br />

jutott a rend<br />

ndőri kötelezettsé-<br />

ge, és dar<br />

arál<br />

álta<br />

is a kö<br />

telező szöveget: Áll<br />

llj,<br />

rend<br />

ndőr<br />

őrsé<br />

ség!<br />

Dalma<br />

főhadnagy vagyok, és a<br />

törv<br />

rvén<br />

ény nevében felszólítom Önöket, mű-<br />

ködjenek<br />

ek együtt!<br />

A leleplezéstő<br />

től és<br />

a szégyentől leforrázva<br />

vitték el a két lato<br />

tort a rendőrök. Mindenki<br />

vid<br />

idám volt, örültek, ho<br />

gy két gazember<br />

ismét rá<br />

cs mög<br />

é kerül, és nem árt már senkinek.<br />

− Menjetek haz<br />

aza, gyerekek, ma megint<br />

nagy<br />

szerűen vise<br />

lked<br />

tetek! Köszönöm szépen!<br />

– dicsérte a srácokat Zabola Zoli!<br />

− Ez remek<br />

ek volt – holnap is rendőrök sze-<br />

retnénk lenn<br />

nni!<br />

– kia<br />

iabá<br />

bált<br />

lták<br />

egy<br />

gytől egyi<br />

yig a<br />

gyer<br />

erek<br />

ekek<br />

ek.<br />

− Jobb ötletem van – szólalt fel Róka Miki.<br />

– Holnap elmegyünk minden öreghez, és fi-<br />

32

gyelmeztetjük őket, milyen veszélyek leselkednek<br />

rájuk! Bár ezek most rács mögé kerülnek<br />

– bökött orrával a bűnözőket szállító<br />

rendőrautó felé –, de bármikor jöhet egy<br />

másik, aki ugyanezt akarja tenni, és jobb,<br />

ha felkészülnek rá! – mondta büszkén.<br />

− Ez nagyszerű gondolat, Miki! – helyeselt<br />

Zabola Zoli –, magam is csatlakozom, ha tehetem<br />

– ígérte.<br />

Remek nap volt. Izgalmas, veszélyes, vicces<br />

és eredményes. Mindenki boldog volt<br />

és elégedett. Érezték, hogy egy közösséghez<br />

tartoznak, ahol mindenki adhat és kaphat<br />

segítséget. Attól függően, hogy éppen<br />

kinek mire van szüksége. Fontos mindenki.<br />

Mindenkor.<br />

33

34

A nagy<br />

sportágválasztó<br />

Er<br />

dővá<br />

váro<br />

ros egyik le<br />

gn<br />

ag<br />

yobb<br />

erény<br />

nye az<br />

volt, hogy<br />

lak<br />

ói<br />

szerették<br />

a környeze-e-<br />

tüke<br />

ket,<br />

és semmi pé<br />

nzér<br />

ért nem hagy<br />

gytá<br />

ták<br />

volna,<br />

hogy a festőv<br />

ővás<br />

ászo<br />

zonr<br />

nra kívá<br />

vánk<br />

nkozó<br />

táj,<br />

a bék<br />

ékés<br />

és kis<br />

utc<br />

tcák<br />

ák, a ny<br />

üzsg<br />

ő bel-<br />

váro<br />

s bárm<br />

rmil<br />

ilye<br />

n módo<br />

don is bes<br />

esze<br />

nnye<br />

ye-<br />

ződj<br />

djék<br />

ék. Mi<br />

nden<br />

enki<br />

boldogan ve<br />

tt rés<br />

zt a<br />

tisz<br />

szta<br />

tasá<br />

ság és a rend megő<br />

gőrz<br />

rzés<br />

ésébéb<br />

en. Mi<br />

n-<br />

den erdő<br />

dőla<br />

lakó<br />

kétszer<br />

is megg<br />

ondo<br />

dolt<br />

lta,<br />

mit vásá<br />

sáro<br />

rol,<br />

mennyi csomag<br />

agol<br />

olóa<br />

óany<br />

nyag<br />

agot<br />

használ.<br />

Sze<br />

zele<br />

lektíven<br />

gyű<br />

jtöt<br />

ötté<br />

ték a hull<br />

lla-<br />

déko<br />

kot,<br />

és lehe<br />

hető<br />

tősé<br />

ség szer<br />

erint gyal<br />

alog<br />

köz-<br />

leke<br />

kedt<br />

dtek<br />

a kis<br />

ebb távo<br />

voko<br />

kon.

Róka Miki ennél is tov<br />

ováb<br />

b ment<br />

nt. Anny<br />

nyira sze-<br />

rete<br />

tt mozogni, hogy minde<br />

n reggel<br />

el<br />

iskola<br />

előtt azzal indította a napo<br />

pot,<br />

hogy Zabola<br />

Zoli lányával, Zabola Lilivel koco<br />

cogtak pár<br />

kört a közeli tó körül. Zabola Lilinek származása<br />

révén könnyen ment a korai futkározás,<br />

hiszen vérében volt<br />

az üget<br />

etés<br />

és. Róka<br />

Miki sokszor liheg<br />

eget<br />

ett a nyomában kitikkad-<br />

va, de ilyenkor mi<br />

ndig arra gondolt, kitartó<br />

lesz, mert egy<br />

szer le akarja majd hagyni a<br />

legjobb futó<br />

t az erdőben. Ő szeretne lenni a<br />

legkivál<br />

álób<br />

b. Mindezt nem irigységből tette,<br />

hanem azért, mert határo<br />

zott célkitűzése<br />

az volt, hogy rendőr lesz, és bárkit el tu<br />

d<br />

majd fog<br />

ogni<br />

ni, ha ő lesz a leggyorsabb. Zab<br />

abol<br />

ola<br />

Zoli soksz<br />

szor<br />

elm<br />

lmondta neki, hogy örül neki<br />

ki,<br />

hogy célja<br />

jai vann<br />

nnak<br />

, és dolgozzon kemén<br />

énye<br />

yen,<br />

me<br />

rt mag<br />

aguk<br />

uktó<br />

tól cs<br />

ak a mesékben teremnek<br />

a dolg<br />

lgok<br />

. Az út sokszor fárasztó, lesz<br />

sznek<br />

kuda<br />

darc<br />

ok, de ez természetes. A lénye<br />

yeg a<br />

befekt<br />

ktet<br />

etet<br />

ett munk<br />

a, és ez majd kellő kita<br />

tar-<br />

táss<br />

al<br />

meg<br />

hozz<br />

zza a várva várt eredmén<br />

ényt<br />

yt.<br />

Miki<br />

néh<br />

a azt gond<br />

ndol<br />

ta magában, hogy<br />

ez<br />

csak<br />

fel<br />

nő<br />

tt bla<br />

labla, a heg<br />

egyi<br />

beszéd meg okos<br />

os-<br />

kodás.<br />

Ezeke<br />

ken a napoko<br />

kon általában fára<br />

rad-<br />

tabb<br />

vol<br />

olt,<br />

nem sik<br />

iker<br />

erül<br />

t neki<br />

sem<br />

mi, vagy<br />

azt<br />

tapa<br />

pasz<br />

szta<br />

talt<br />

a, más<br />

ások<br />

okna<br />

nak mily<br />

lyen<br />

könny<br />

nyed<br />

edén<br />

me<br />

gy<br />

minden. Ily<br />

lyen<br />

ko<br />

r arról ábrá<br />

ndoz<br />

ozott,<br />

t,<br />

hogy<br />

a sült gala<br />

lamb<br />

legendája ige<br />

geni<br />

s valós,<br />

és ha szerencséje lesz, neki is bele<br />

lere<br />

repü<br />

l a<br />

szájába egyszer a ropogó<br />

s madá<br />

dárk<br />

rka.<br />

Ma is<br />

ilyen napja volt. Lám, Lili milyen<br />

kön<br />

nyedén<br />

repül a futópályán, ő me<br />

g majd<br />

jd‛ megs<br />

gszakad.<br />

Nem igazság! Ami<br />

miko<br />

r vé<br />

gére<br />

ért<br />

rtek<br />

a három<br />

körnek, sértődöt<br />

ötte<br />

ten szól<br />

t Lili<br />

lihe<br />

z:<br />

– Sosem leszek olyan<br />

jó futó<br />

tó, mint<br />

te,<br />

Lili!<br />

i! El<br />

is ment a kedvem az egés<br />

észtől<br />

ől! – fany<br />

nyal<br />

algott.<br />

– Ugya<br />

n már, Miki, ne légy ily<br />

lyen<br />

puk<br />

ukka<br />

kancs!<br />

Én ló vagy<br />

ok, nekem véremben<br />

en van a futás!<br />

Az izomzat<br />

om felépítése is olyan, hogy nekem<br />

ez sok<br />

okkak l könnyebben megy. Ez ellen<br />

nem tehetünk.<br />

– Akkor is, ez nem jogos! Én is úgy akarok<br />

futni, mint te! – dacoskodott tovább<br />

a rókafiú.<br />

– Mit tehe<br />

hetn<br />

tnék<br />

ék? – hú<br />

zta fel a váll<br />

llát<br />

Lili. –<br />

Ha győ<br />

yőzn<br />

zni szer<br />

eret<br />

etné<br />

nél,<br />

előreenge<br />

gedl<br />

dlek<br />

szíve-<br />

sen!<br />

– pró<br />

róbá<br />

bálk<br />

lkoz<br />

ozot<br />

ott kedv<br />

eske<br />

kedn<br />

dni,<br />

de pont<br />

az ell<br />

llen<br />

enke<br />

kező<br />

hat<br />

atás<br />

ást érte<br />

el.<br />

– Pers<br />

rsze<br />

ze, Lili, neke<br />

ked mi<br />

ndeg<br />

egy!<br />

Nem akarsz<br />

győz<br />

őzni<br />

ni, mert tud od, hogy egyéb<br />

ébké<br />

nt bármi-<br />

kor le tud<br />

udsz előzni! Köszönöm, de nem kell<br />

sajn<br />

jnál<br />

ni engem! – kelt ki magábó<br />

ból tehetett-<br />

lens<br />

nség<br />

égébé en. Maga sem<br />

ért<br />

rtette, miért fe-<br />

szítette<br />

t<br />

ekk<br />

kkora indu<br />

dula<br />

lat.<br />

36

– Ugyan már, Miki! Önmag<br />

adhoz képest rengetegeg<br />

t fejlődtél fu<br />

tásban! Bármikor leelő-<br />

zöd a legtöbb erdőlakót.<br />

Ne olyanra vágy<br />

j,<br />

amit úgy<br />

érzel, elérhete<br />

tetlt en. Szerintem<br />

pont jó cé<br />

l az, hogy<br />

bármikor halálhörgés<br />

nélkül végigsprintelede<br />

a hosszú távokat.<br />

Apa mindig azt mondj<br />

a, reálisan kell<br />

célt<br />

választani – például amikor balettezni szerettem<br />

volna, én is rájöttem, hogy<br />

sos<br />

em<br />

leszek olyan hajlékony, mint például<br />

Macska<br />

Vanda. A futásban<br />

ellenben jó vagyok.<br />

– Én<br />

is abbab n akara ok lenni a legjo<br />

bb! – düny-<br />

nyögte Róka Miki.<br />

– A te képességeidhez mérten<br />

kiváló vagy<br />

benne – csivitelte édes hangján Zabola Lili.<br />

– Tudod, mikor jöttem rá, hogy néha jó hall-l-<br />

gatni a környezetemre is, és nem csak a vá-<br />

gyaimat kell hajszolni? – kérdezte kedvesen.<br />

– Mikor? – pillantott egy laposat Ró<br />

ka Miki. i.<br />

– Amikor apukám megm<br />

utattata a nagy erdei<br />

zenei tehetségkutatótó válogatóját. S láttam,<br />

hogy van pár nagyon<br />

ügyes<br />

résztvevő,<br />

de mellettük<br />

sokan<br />

fahangg<br />

al és hamisan<br />

énekele ve kép<br />

zelték azt, hogy tudnak éne-<br />

kelni és<br />

ez az életútjuk. Pedig bo<br />

ldogabbak<br />

lett<br />

ek volna, ha<br />

meghallják, amit a szakér-<br />

tők mondanak nekik, és új utat választ<br />

anak.<br />

Így csak kinevették őket, amitől biztosan<br />

nagyon<br />

szo<br />

morúak<br />

lettek.<br />

– Hát az tényleg vicces volt<br />

– kunkorodott<br />

felfelé Róka Miki szája.<br />

– Igazad van,<br />

Lili!<br />

Igazából<br />

énekelni a magam örömére is le-<br />

het a fürdőszobában,<br />

s abbanan tudom, hogy<br />

gyenge vagyok,<br />

bár<br />

imádok dalolászni. No<br />

de<br />

én mindenképp szeretnék<br />

egy<br />

sport<br />

ot,<br />

amib<br />

iben kiváló lehetek!<br />

37

– Ma lesz a nagyréten a nagy sportágválasztó,<br />

menjünk el, hátha kedvet kapsz valamihez.<br />

Azért ha rám hallgatsz, nem csak<br />

a győzelemmel foglalkozol. Pontosabban<br />

mások legyőzésével. A saját örömödre is<br />

lehet sportolni! Az az igazán remek móka!<br />

Élvezni azt, amit csinálsz, és közben úgy<br />

fáradsz el, hogy tudod, hogy a mai kitartásod<br />

is nagy eredménynek számít!<br />

A két gyerek gyorsan hazament, átöltözött,<br />

és Zabola Zoli kíséretében<br />

elmentek a<br />

nagy sportágvá-<br />

lasztóra. A rendezvény igazi élmény volt<br />

mindenki számára. Ki lehetett próbálni a<br />

kosárlabdázáson keresztül a focin át mindenféle<br />

sportot, több helyen híres sportolók<br />

is segédkeztek a bemutatásban és a<br />

kedvcsinálásban, mint például Jaguár Jenő,<br />

<strong>Erdőváros</strong> leghíresebb csatára.<br />

Még síelni, búvárkodni és<br />

birkózni is lehetett.<br />

Róka Mikinek először<br />

a küzdősportoknál<br />

dobbant<br />

nagyot a<br />

38

sz<br />

ív<br />

e. Úgy<br />

ére<br />

rezt<br />

e, ezek közü<br />

zül kell választ<br />

a-<br />

nia, his<br />

ze<br />

n ide kell<br />

a kitartás és a ravaszs<br />

ág<br />

is. Róka<br />

lévén ebb<br />

bből<br />

neki igazán sok<br />

jutot<br />

t.<br />

A dzsú<br />

súdó<br />

edz<br />

ő elismerő<br />

rően<br />

biz<br />

izta<br />

tatt<br />

tta is, dicsérve<br />

remek kiáll<br />

llás<br />

át és reflex<br />

exei<br />

eit.<br />

− A futás<br />

remek ki<br />

egés<br />

észí<br />

zítő<br />

je<br />

les<br />

esz ennek a sportnak<br />

– lelkendezett magáb<br />

an –, s ha kit<br />

itartó<br />

vagyok, egyszer bajn<br />

ok is lehet belő<br />

lőlem!<br />

39

40

Államalapítás<br />

testközelből<br />

Bágyadtan hullottak a napsug<br />

arak Erd<br />

ő-<br />

vá<br />

rosra. A mai napot még ezek is unalmasnak<br />

találták. Nem mozdult se<br />

mmi,<br />

csak a falevele ek himbálóztak kényel-<br />

mesen a fákon. Az aljnövényzet<br />

színes<br />

virága<br />

i itt-ott elődő ugták fejüket, szép<br />

színeikk<br />

el változatosa<br />

bbá téve<br />

a tájat,<br />

azonban a mélylilák, rózsaszínek, mézsárgák<br />

és hófehérek sem tudtak ma jó<br />

-<br />

kedvet varázsolni egyik erdőlakó arc<br />

rcár<br />

ára<br />

sem. Nemzeti ünnep volt. Erdővár<br />

áros<br />

ala<br />

lapítójá<br />

na<br />

k, I. Nagy Violandusz ki rály<br />

lyna<br />

nak a<br />

tetteie re<br />

emlékeztek a népe<br />

k,<br />

fel<br />

idéz<br />

ve<br />

a király áldozattal teli<br />

éle<br />

leté<br />

tét,<br />

t, amellye<br />

l<br />

hozz<br />

ásegítette Erd<br />

rdőv<br />

ő áros<br />

ost a fele<br />

leme<br />

lke-<br />

déshez. Az iskol<br />

áb<br />

an pro<br />

roje<br />

jekt<br />

ktna<br />

napo<br />

pot tarto<br />

ttak, csop<br />

or<br />

tokr<br />

kra bont<br />

ntva<br />

pró<br />

bá<br />

ltak<br />

plak<br />

átok<br />

okat<br />

, új<br />

ságo<br />

kat,<br />

szí<br />

zínd<br />

ndar<br />

arab<br />

abok<br />

at<br />

fabr<br />

brik<br />

álni<br />

a gye<br />

yere<br />

reke<br />

k a tö<br />

rtén<br />

el<br />

mi tet<br />

-<br />

tekr<br />

kről<br />

ő , de seh<br />

ogy se men<br />

ent a mu<br />

nka.<br />

Min<br />

inden<br />

fe<br />

lnőt<br />

őtt olya<br />

yan komo<br />

ly és maga<br />

sz<br />

tos<br />

arcc<br />

al köz<br />

özle<br />

ke<br />

dett<br />

, hogy<br />

nem<br />

mer<br />

erte<br />

tek se<br />

moso<br />

soly<br />

lyog<br />

ogni<br />

ni, se<br />

önf<br />

nfel<br />

eled<br />

edte<br />

n öt<br />

lete<br />

teln<br />

lni.<br />

Úgy<br />

érezté<br />

k, min<br />

intha köte<br />

tele<br />

ző len<br />

enne<br />

ne szomo<br />

-<br />

rúna<br />

nak le<br />

nni,<br />

tal<br />

alán<br />

azért, mert<br />

ily<br />

lyen<br />

ko-<br />

mo<br />

ly sze<br />

mély<br />

lyek<br />

re csak komo<br />

lyan<br />

és mé<br />

l-<br />

tósá<br />

gt<br />

el<br />

jese<br />

n lehe<br />

het em<br />

léke<br />

kezni.

– Szerinte<br />

d mikor lesz<br />

vég<br />

ége enne<br />

nek a nap-<br />

nak,<br />

Matyi<br />

? – súgt<br />

a oda suttyomban<br />

Róka<br />

Miki a barátjá<br />

jána<br />

nak.<br />

– Szétcincál az unalom!<br />

– jelent<br />

ntet<br />

te ki szemeit forgatva.<br />

– Ah<br />

a! – helyeselt beletörődően Medve<br />

Matyi. – Fel kéne dobni ezt a projektfela-<br />

dato<br />

tot, t mer<br />

ert a végén olya<br />

yan szom<br />

orú leszek,<br />

hogy men<br />

tővel fognak elvinni! – tette hozzá.<br />

Róka Mik<br />

i ugyan nem értette, miért kellene<br />

mentővele elvinni a barátját, de ráhagyta,<br />

mert nem<br />

akart vitatkozni.<br />

– Te Mat<br />

yi! Mi lenne, ha elmennénk Böbe<br />

kertjébe, és üzennénk Athosé<br />

knak? Elvégre<br />

a könyv<br />

ek alkotta világból jöttek! Bizto-<br />

san van néhány<br />

ötl<br />

et<br />

ük<br />

, ho<br />

gyan dobhatnánk<br />

fel ezt a projektmunkák t!<br />

– vet<br />

etette fel a<br />

szerinte briliáns ötletet. Nagyon szeretett<br />

volna már találkozni robot barátaiv<br />

ival<br />

,<br />

csak eddig semmi nem jutott az eszébe,<br />

amivel felkereshetné őket. Most úgy érezte,<br />

igazán jó indokot talált.<br />

– Jobb dolguk is van annál, mint hogy ránk<br />

pazarolják a drága idejüket – legyintett<br />

Medve Matyi. Tehetetlenül vakargatta a<br />

fejét, mert tetszett neki a gondolat, cs<br />

ak<br />

félt<br />

lt, mi<br />

lesz, ha a felnőttek megtudják,<br />

hogy<br />

eng<br />

nged<br />

ély nélkül használtá<br />

k a gépe<br />

pet.<br />

Vé<br />

gül meggyő<br />

yőzt<br />

e magá<br />

t, úgyho<br />

gy fel<br />

elálltak,<br />

és észrevétl<br />

enül<br />

kilopóztak az osztálytet -<br />

remből. Egészen a foly<br />

lyos<br />

osó végéig jutottak,<br />

amikor osonás közben<br />

egy<br />

kemény valaminek<br />

ütközött a hátuk. Sajnos a val<br />

aminek hangja<br />

is volt, mégpedig határozottan Bagoly Boldizsár<br />

igazgató úr hangján szólalt meg.<br />

– Hová<br />

ily<br />

lyen szerényen csendes léptekkel, fiatalurak?<br />

Mi<br />

nő meg<br />

egti<br />

tisz<br />

szte<br />

ltet<br />

etés<br />

és, hogy<br />

mos<br />

ost<br />

nem do<br />

bogva közlekednek, mint máskor! Örü-<br />

lök, hogy eredményt ért el a sok kérésem ezzel<br />

ka<br />

pcsolatban! – figurázt<br />

zta ki a helyzetet.<br />

– Öö<br />

öööööö! Mi csak… a mosdóba mentünk?<br />

– kérdezte még magától is tétován Medve<br />

Ma<br />

tyi a kínos helyzetben. Pá<br />

r pillanatnyi néma<br />

cs<br />

end után azonban rájöt<br />

ött, hogy az igazs<br />

ág<br />

elmo<br />

ndása lesz a legegyszerűbb és a legtisztább,<br />

így beva<br />

vall<br />

llot<br />

otta<br />

ta, hogy<br />

a feh<br />

ehér<br />

kóc<br />

ócsa<br />

sag,<br />

Böbe kertjéb<br />

e igyekeztek, mert talál<br />

kozni<br />

szerettek volna a robotokkal, hátha az ő világukban<br />

egy jó könyvben már érdekesen megörökítették<br />

a jeles történelmi eseményeket,<br />

amelyekkel ma kellene foglalkozniuk.<br />

42

– Ez érdekeses felvetés! Mon<br />

dhatni egészen<br />

kiváló gondolat! Tel<br />

efonál<br />

ok Böbének, és<br />

vigyük<br />

az osztály több<br />

i tagját<br />

is!<br />

– lelkese-<br />

dett<br />

Bagoly Boldizsár.<br />

– Kettes<br />

sorokban, csendesen indultak el<br />

a kerthez, várakozással telve, kíváncsian.<br />

Alig bírták ki azt a tíz percet, míg oda-<br />

értek a takaros kis házhoz, és Böbe hátra<br />

nem engedte őket az antennához. Miki<br />

megfogta a gömböt, és erősen koncentrált<br />

a robotokra. Néhány perc után villámlás<br />

rázta meg a tájat,<br />

és Athosék előbukkan-<br />

tak a semmiből. A viszontlátás öröme után<br />

a robot meghallgatta a kérést, és elgon-<br />

dolkodott. Hirtelen fe<br />

lvillantak a szemei,<br />

és felkiáltott: − Száz<br />

szor jobb ötletem<br />

támadt! Ezt hallgassát<br />

ok meg! Nálunk<br />

az<br />

egyik ország egy olyan<br />

könyvből született,<br />

t,<br />

amel<br />

yben van egy óra, amivel vissza lehet<br />

menn<br />

i az időben. Pont egy jó barátom<br />

vigyáz<br />

rá! Akár vissza<br />

is mehetünk, és talál-<br />

kozh attok is I. Nagy Violandusz királlyal!<br />

– adta elő ötletét.<br />

– Te<br />

leportálsz<br />

mindannyiunkat?<br />

– ijedtek<br />

meg néhányan<br />

a gye<br />

rekek közül.<br />

– Csak<br />

azt, aki jönni ak<br />

ar! − rikkantotta<br />

Athos,<br />

és kiadta<br />

a további uta<br />

sítá<br />

tásoka<br />

t.<br />

– Kapaszkodjatok<br />

össze, srácok, s ha ké-<br />

szen<br />

vagytok, már me<br />

hetünk is! Eeeeegy,<br />

kett<br />

ttőőőőő,<br />

ő, háááááááááárom! – kiáltott.<br />

Nagy suhanást éreztek, hideget, meleget,<br />

rezgést, fülpattogást, szemkáprázást, s<br />

egy szemvillanás<br />

alatt teljesen megválto-<br />

zott körülöttük a környezet.<br />

Egy<br />

hatalmas<br />

kast<br />

ély tövében találták magukat, amely<br />

egy tenger<br />

mellett<br />

épült. Előttük egy filig-<br />

rán lány<br />

állt,<br />

fekete köpenyben.<br />

– Szevasz,<br />

Athos! De jó, hogy itt vagy! Rég<br />

találkoztunk! – üdvözölte a robotot. – Kiket<br />

hoztál<br />

magaddal?<br />

– pillantott a gyerekekre.<br />

– De boldog vagyok<br />

ok, Barátnőm, hogy itt talál-<br />

tunk! Ők az erdővárosi<br />

barátaim, akik segí-<br />

tettek<br />

megmenteni a világunkat! Kérnénk egy<br />

nagy<br />

szívességet! – tért egyből a tárgyra.<br />

43

– Mi lenne az? – húzta föl a lány a szemöl-<br />

dökét kíváncsian.<br />

– A barátaim szeretnének eljutni államala-<br />

pítójuk, I. Nagy Violandusz király korába,<br />

hogy megismerhessék egy kicsit a történelmi<br />

múltjukat. Nem lenne nagy kérés, hogy<br />

vigyél<br />

minket od a? – pislantott ke<br />

dvesen.<br />

– Mondjá<br />

tok a kort, és már ott is vagyunk!<br />

– felelte a lány készségesen.<br />

Beállította az órát, s újra repü<br />

ltek a gyerekek<br />

egy ismeretlen világ fel<br />

é. Mikor kinyitották<br />

a szemüket, <strong>Erdőváros</strong> völgyeit<br />

látták maguk előtt, de egész<br />

en más volt<br />

minden. Egy vár magasodott<br />

előttük, ami<br />

előtt rengeteg ember<br />

gyűlt össze.<br />

– Koronázási ünnepség van! – ismerte<br />

fel<br />

az<br />

eseményt Bagoly Boldizsár. – Ma koronáz-<br />

zák királlyá I. Nagy Violanduszt!<br />

Az utazók meghatottan hallgatták a koro-<br />

názás magasztos szövegét, az ünnepi jelleget<br />

erősítő egyszerű dallamokat, a tömeg<br />

morajl<br />

ását.<br />

– De jó lenne ta<br />

lálkozni vele! – sóhajtott fel<br />

ábrándosan Nyúl Lilla.<br />

Az ünnepség végén az új királyt a katonái<br />

kísérték vissza a várba, éppen azon az<br />

úton, amelyen a gyerekek is álltak. A király<br />

méltóságteljesen lépdelt feléjük, s nem<br />

kerü<br />

lte el a figyelmét az a vidám lelkesedés,<br />

amivel a gyerekek tekintettek rá. Meg<br />

is állt előttük:<br />

– Üdvözöllek benneteket! t! Messze földről<br />

jöhettetek, mert valahogy mások vagytok,<br />

mint<br />

az itteniek – szólítottt a meg őket.<br />

– Miért akartál király lenni? – szaladt ki<br />

szokásos szeleburdisággal Róka Miki száján<br />

a kérdés.<br />

Violandusz<br />

király ránézett, és nem<br />

tűnt<br />

mérgesnek. Mély levegőt vett, mielőtt<br />

megfogalmazta a választ.<br />

44

– Tudod,<br />

d,<br />

a cél<br />

om az,<br />

hogy ezekből az egy<br />

gyé-<br />

nekből, csoportokból, akik<br />

itt<br />

éln<br />

lnek<br />

ek, egy<br />

olyan nemzetet<br />

kovácso<br />

ljak<br />

ak, ami év<br />

ezre<br />

rede<br />

deki<br />

kig<br />

fenn<br />

nnmarad. S ehhez<br />

szükség van<br />

arra,<br />

hog<br />

ogy<br />

a környező<br />

országo<br />

gokh<br />

oz<br />

alkalmazkodva<br />

mi is<br />

bizonyos<br />

szabá<br />

bály<br />

lyok<br />

menté<br />

n éljünk, megtal<br />

alál<br />

ál-<br />

juk a hitünket, és egységese<br />

n tudjunk fel-<br />

lépni akár bar<br />

átságos,<br />

s, akár el<br />

lenséges<br />

hel<br />

elyzetekben.<br />

Ehheh z vezető<br />

kell.<br />

l. Jövőt akaro<br />

rok<br />

adni<br />

ennekek a népnek – fejezt<br />

zte be gon<br />

ondolat-<br />

menetét.<br />

t – Értesz engem?<br />

– kérdezte aztá<br />

tán.<br />

– Megp<br />

gpróbá<br />

bálo<br />

lom megé<br />

gért<br />

rten<br />

eni – bicc<br />

ccen<br />

ente<br />

tettte<br />

meg a fejét Róka Mi<br />

ki. – Szóval köz<br />

özös<br />

ös<br />

eredmények eléréséhe<br />

hez kell egy jó veze<br />

zető,<br />

né<br />

mi összefogás és<br />

előrelátás és hit<br />

it?<br />

– ford<br />

ította le saját ny<br />

elvére a helyz<br />

yzet<br />

etet<br />

et.<br />

– Ifjú<br />

vitéz, éleslátáso<br />

sod előtt fejet hajt<br />

ok<br />

– mondta mosolyogva a király, és tov<br />

ováb<br />

ábbhb a-<br />

ladt<br />

kíséretével.<br />

– Vala<br />

mi rosszat<br />

mondtam? – kérdez<br />

ezte<br />

gya<br />

yana<br />

na-<br />

kodva Róka<br />

Miki Ba<br />

goly Boldizsár<br />

ártó<br />

tól,<br />

mer<br />

ert<br />

nem szokta<br />

meg<br />

az il<br />

ye<br />

n fenn<br />

költ sza<br />

zava<br />

vaka<br />

kat.<br />

– Nem,<br />

Miki, egészen jól megfogalm<br />

lmaz<br />

azta<br />

tad a<br />

lényeget! – nevetettt Bagoly Boldizsá<br />

sár.<br />

Az<br />

ég alja<br />

lassan gyönyörű vörösö be for<br />

ordu<br />

dult,<br />

a Na<br />

p eltűnni készült a horizonton<br />

on. Atho<br />

hos<br />

szólalt meg, megzavarva a csodás<br />

pil<br />

illa<br />

lana<br />

na-<br />

tokat. − Hazaviszünk<br />

benneteket,<br />

t, azt<br />

ztán<br />

si-<br />

et<br />

ünk mi is tová<br />

vább<br />

bb, fogj<br />

gját<br />

átok<br />

– kérte szel<br />

elíd<br />

íden<br />

en.<br />

meg<br />

eg egy<br />

gymá<br />

mást<br />

st!<br />

Néhá<br />

hány<br />

pil<br />

illa<br />

lana<br />

nat múlv<br />

lva a társaság újra Böbe<br />

ke<br />

rtjé<br />

jébe<br />

ben találta ma<br />

gát. A varázslatos<br />

él-<br />

mény<br />

eze<br />

zer szál<br />

álon<br />

húzta vissza őket emlé-<br />

keik<br />

ikbe<br />

be, csen<br />

ende<br />

dese<br />

sen sétáltak végig az isko-<br />

lába<br />

vez<br />

ezet<br />

ető úton<br />

on. Az<br />

ünnep hangulata<br />

már<br />

őket<br />

e is elér<br />

érte<br />

te, a ké<br />

szülődésből kivett<br />

ék a<br />

részük<br />

üket<br />

et. Megé<br />

gért<br />

rtet<br />

ték, hogy a mege<br />

mlé-<br />

kezést<br />

jel<br />

elen<br />

entő<br />

rég<br />

égi tört<br />

rtén<br />

énet<br />

seg<br />

egít<br />

ette<br />

te elő<br />

azt,<br />

hog<br />

ogy ma ők együ<br />

tt élhessenek ezen a<br />

föld<br />

ldön<br />

a jel<br />

elen<br />

enbe<br />

ben,<br />

egy<br />

biztonságos<br />

világ-<br />

ban,<br />

egy<br />

nem<br />

emze<br />

zetk<br />

tkén<br />

ént.<br />

A projektfeladatokat aztán az ünnepségen<br />

adták elő. Eljátszották a koronázást,<br />

lefestették a várat, a naplementében<br />

csillogó koronát. Méltóságot kapott az<br />

ünnep, immár mindenki szívében helyet<br />

kapott az emlékezés.<br />

45

Hálóban<br />

a világ<br />

46

Az erd<br />

rdei<br />

iskol<br />

ola diák<br />

ákja<br />

jai<br />

felvillany<br />

nyoz<br />

ozód<br />

ódta<br />

tak a vá-<br />

ratl<br />

tlan<br />

idő<br />

dőut<br />

utazás<br />

utá<br />

tán.<br />

Mi<br />

nd<br />

enki<br />

bős<br />

ősze<br />

zen<br />

el-<br />

kezd<br />

zdet<br />

t kö<br />

ny<br />

ve<br />

ke<br />

t ol-<br />

vasn<br />

sni,<br />

ver<br />

seny<br />

ez<br />

tek,<br />

ki<br />

tu<br />

d érde<br />

deke<br />

kese<br />

sebb<br />

olv<br />

asmá<br />

nyt mesélni,<br />

aminek<br />

fantá<br />

tázi<br />

ziav<br />

avil<br />

ágátát<br />

azt<br />

ztán<br />

a rob<br />

obot<br />

otok<br />

ok<br />

segí<br />

gíts<br />

tség<br />

égév<br />

ével<br />

is me<br />

g lehe<br />

hetn<br />

tne láto<br />

gatn<br />

tni.<br />

Az iskola taná<br />

nára<br />

rai,<br />

Cic<br />

ica Kati<br />

ca, Tüne<br />

nemé<br />

mény<br />

nyes<br />

Tünde,<br />

Bag<br />

agol<br />

y Bo<br />

ldiz<br />

izsá<br />

sár nem gy<br />

őzté<br />

ték kiel<br />

elé-<br />

gíte<br />

teni<br />

a sok<br />

kív<br />

íván<br />

áncs<br />

csi diák<br />

olvas<br />

asás<br />

ási igén<br />

ényé<br />

yét,<br />

a<br />

köny<br />

nyvt<br />

vtár<br />

at<br />

már<br />

fel<br />

elvá<br />

váltva<br />

va, egés<br />

ész nap műkö<br />

köd-<br />

tett<br />

tték<br />

ék, hogy<br />

leg<br />

egye<br />

n tér és idő<br />

az új hag<br />

agyo<br />

yo-<br />

mány<br />

na<br />

k.<br />

Vak<br />

akon<br />

ond Vili<br />

line<br />

nek nehé<br />

héz dolg<br />

a volt<br />

,<br />

mivel apró<br />

sze<br />

zeme<br />

meivel<br />

nem<br />

lát<br />

átot<br />

ott igaz<br />

azán<br />

jól<br />

.<br />

El<br />

hatá<br />

rozt<br />

zta,<br />

hog<br />

y<br />

me<br />

g-<br />

prób<br />

óbál<br />

ker<br />

eres<br />

esni<br />

az interne-<br />

ten olya<br />

yan olda<br />

dala<br />

kat,<br />

aho<br />

hon-<br />

nét<br />

hang<br />

ngos<br />

oskö<br />

köny<br />

nyve<br />

ket<br />

lehe<br />

het<br />

letö<br />

lteni.<br />

Az isko<br />

kolába<br />

ban azon-<br />

ban<br />

mi<br />

nden<br />

gép<br />

fog<br />

oglaltlt vol<br />

t,<br />

ezér<br />

t barátjáv<br />

ával<br />

al, Mó<br />

kus Marc<br />

rci-<br />

val elme<br />

ntek<br />

a szo<br />

zoms<br />

mszé<br />

zédo<br />

dos bevá<br />

vá-<br />

sá rlók<br />

óköz<br />

özpo<br />

nt<br />

ba. Ne<br />

mr<br />

ég kapot<br />

ott egy új<br />

okos<br />

oste<br />

tele<br />

font<br />

, és úgy<br />

gon<br />

do<br />

lta,<br />

a bevás<br />

ásár<br />

árló-<br />

közp<br />

zpont nyil<br />

ilvá<br />

vános wifi ren<br />

ends<br />

dszeré<br />

n keresz<br />

sztü<br />

tül<br />

majd<br />

let<br />

etöl<br />

t pára<br />

t a memó<br />

móriak<br />

akár<br />

árty<br />

tyájár<br />

ára.<br />

S ha<br />

már ott va<br />

nnak<br />

, melles<br />

esleg megl<br />

át<br />

og<br />

atna<br />

nak még<br />

egyy-ké<br />

két játé<br />

téko<br />

ldal<br />

t is… Móku<br />

s Marci nem el-<br />

lenk<br />

nkez<br />

ezet<br />

ett, t,<br />

zso<br />

song<br />

ngot<br />

ott má<br />

r a feje<br />

az isko<br />

kolá<br />

tól,<br />

és úgy<br />

gon<br />

do<br />

lta,<br />

ráfér<br />

érne<br />

a kik<br />

ikapcs<br />

csol<br />

olód<br />

ódás.

A bevásárlóközpo<br />

ntba<br />

érve kerestekek egy<br />

nyugis helyet az emeleten, és felc<br />

lcsatlak<br />

oz-<br />

tak az ingyenes rendsz<br />

erre. Igaz<br />

ából<br />

nem<br />

volt<br />

nagy dolog, sem jelszót, sem semmi<br />

mást<br />

nem kért tőlük a hálózat. Keresősza-<br />

vaka<br />

kat írta<br />

tak be a bön<br />

gész<br />

őb<br />

e, s elkalando<br />

z-<br />

tak mi<br />

ndenfe<br />

lé, me<br />

rt természeteses<br />

en nem<br />

csak<br />

kön<br />

önyv<br />

yvek<br />

eketet<br />

dobott fel a kere<br />

sőmo<br />

tor,<br />

hanem minden<br />

féle<br />

vic<br />

icces, érdekes, fé<br />

lelme-<br />

tes vagy gusztus<br />

usta<br />

tala<br />

lannak látszó tartalmak<br />

is megjelentek a beajánlott webcímeken.<br />

Mókus Marci javasolta aztá<br />

n, hog<br />

ogy vegy<br />

gyék<br />

már komo<br />

lyabban a dolgot, és ker<br />

eres<br />

essese<br />

nek<br />

rá konkrétan<br />

a hangoskönyv szóra. Volt<br />

is<br />

sok találat, ám ami igazán tetszett volna<br />

neki<br />

k, azokért mind fizetni kellett.<br />

t<br />

– De jó lenn<br />

e megv<br />

en<br />

ni<br />

azt ott, ni<br />

! – muta<br />

tott Vili egy indiános kalandregén<br />

yre, de<br />

sa<br />

jnos az ajánló mellett ennek is ott villogott<br />

az ára.<br />

A távolból egy alak figyelte őket az árny<br />

ékba húzódva egy<br />

sarok<br />

ban.<br />

Szorgosan<br />

dolgoz<br />

o ot<br />

t egy laptop<br />

opon, s mé<br />

g egy mobil<br />

nyomtatótó is ott vo<br />

lt előtte. Úgy tűnt, fon-<br />

to<br />

s munkát végez elvonulvav a külvilágtól, de<br />

igazából valami egés<br />

észe<br />

n mást csiná<br />

lt! Gyanú<br />

s dolgokkal fogl<br />

glal<br />

alkozott! Nagy<br />

kalapja<br />

alá bújv<br />

a rejt<br />

jtet<br />

ette<br />

te el figyele ő tekintetét. S<br />

le<br />

het,<br />

hog<br />

ogy valami<br />

mást is.<br />

Vako<br />

nd<br />

Vili vágyakozvav pillantott a telefon<br />

kijelzőjő ére. – Nekeme ez a könyv kell! Nagyon<br />

szeretném!<br />

– szuszogta<br />

apró bajszát mozgatva<br />

ide-oda a szája fölött, miközben<br />

olvasgatta<br />

a megnyitott oldalon a könyvajánlót.<br />

– Hogyan akarod megvennin ? Ha<br />

jól<br />

látom,<br />

ba<br />

nki átutalással lehet itt vásárolni! – tárta<br />

szét mancsait Mókus Marci.<br />

Annyira belemerültek a telefe onba, hogy<br />

nem<br />

vették észre<br />

, amikor<br />

az egyi<br />

k térfiigye<br />

lő ka-<br />

mera feléjük fordult, és csak őket figyelte…<br />

48

– Nézd, le<br />

het utánvéttel is fizetni! Megadom<br />

az adataimat, a lakcímemet, és rányomok<br />

a vásárlásra! Aztán amikor kihozza a<br />

futárszolgálat, majd kifizetem a zsebpénzemből!<br />

– villanyozódott fel a felismeréstől.<br />

El is kezdte gépelni az adatait. Szépen<br />

sorban mindent megadott magáról.<br />

A sarokban lévő alak pedig tovább figyelt…<br />

A megrendelés örömöm<br />

ére a két fiú gyorsan<br />

belépett egy onlin<br />

ine lövö<br />

ldözős<br />

ját<br />

ékba<br />

is,<br />

amit jó egy órái<br />

g ne<br />

m tu<br />

dtak<br />

abbahag<br />

agyn<br />

yni.<br />

Fe<br />

lnéz<br />

tek a közösség<br />

égi olda<br />

dalu<br />

lukr<br />

kra is, ki<br />

-ki a<br />

sajá<br />

t jelszavával,<br />

és üzengett<br />

ek kicsi<br />

sit a<br />

több<br />

i havernak is.<br />

Egysz<br />

szer<br />

csa<br />

k megszólalt<br />

a mo<br />

bi<br />

ltelefon. A ki<br />

jelzőn<br />

egy<br />

ismer<br />

etlen<br />

szám villogott. Ismere<br />

tlen<br />

számot nem ve-<br />

szek<br />

fel<br />

– rán<br />

ántotttt egy<br />

gyet<br />

a vállán Vili. Aztán<br />

eszébe<br />

jutott,<br />

t, mi va<br />

n, ha a suliból keresi<br />

eg<br />

y osztálytársa, csak<br />

éppen<br />

nincsen elmentve<br />

a száma. Mégis felvette a telefont.<br />

– Mindent tudok rólad, Vak<br />

ond Vili! – suttogta<br />

egy baljósan csengő mély<br />

hang.<br />

– Tudom, hol laksz, hány éves vagy! Azt is<br />

látom, kik a barátaid! Mi a kedvenc ételede !<br />

Is<br />

merem minden titkodat! Nem bújhatsz<br />

el<br />

előlem!<br />

– Ne már<br />

ár! Te vagy az, Róka Miki? Oltár<br />

i<br />

vi<br />

cces vag<br />

y, már majdnem megijedtem!<br />

– heherészett Vakond Vili, aki nem vette<br />

ko<br />

molyan a telefon<br />

onál<br />

álót. – Jól tolo<br />

lod!<br />

– nevetgélt<br />

tová<br />

vább<br />

bb.<br />

– Róka Miki most nem ér rá, éppen dolgozik<br />

Peti bácsiéknál az öregek otthonában,<br />

nézz csak a legközelebbi kivetítőre! – utasította<br />

az idegen.<br />

Vakond Vili a legközelebbi kivetít<br />

ítőre pi<br />

l-<br />

lantott. Egy utcai térfigy<br />

elő kamera képét<br />

látta a falon. Barátja éppen gerebly<br />

lyézett<br />

az otthon kert<br />

rtjében, és Pe<br />

ti bácsival beszélgetett.<br />

– Felvett kép, nagyszerű! – okosko<br />

kodo<br />

tt Vili.<br />

– Ug<br />

yan Miki, tudom, hogy az<br />

unoka<br />

kate<br />

sód itt<br />

biztonsági őr! – mondta fö<br />

lényesen a telefonba.<br />

Biztos volt benne, hogy Mi<br />

ki aka<br />

rja meg-<br />

vi<br />

ccel<br />

ni őket.<br />

49

– Magabiztos vagy, ped<br />

ig nincsen<br />

rá okod! –<br />

su<br />

sogta tovább az ideg<br />

en. Akko<br />

kor ezt né<br />

zd!<br />

– A kivetítőn Vakond Vili és Mók<br />

ókus Mar-<br />

ci lát<br />

átszottak, amint ria<br />

dtan<br />

ültek<br />

a helyü-<br />

kön a bevá<br />

vásá<br />

sárl<br />

rlók<br />

öz<br />

pont<br />

ban, majd a telefon<br />

képe<br />

pern<br />

rnyő<br />

yője<br />

jelen<br />

ent meg, lát<br />

szott pontos<br />

an,<br />

éppen mive<br />

vel is fog<br />

ogla<br />

lalal toskodna<br />

k a fiúk.<br />

– Ez félelme<br />

tes!<br />

– lapult le Mók<br />

ókus Marci<br />

füle az ijedelemtő<br />

től. – Hogyan lehe<br />

hetséges?<br />

Ezt csak mi láthatjuk! – csillant meg sze-<br />

mében a rettegés. Már-már azt hitt<br />

tte,<br />

hog<br />

ogy<br />

földöntúli jelenéssel van dolga, amikor Za<br />

-<br />

bola Zoli lépett az asztalukhoz.<br />

– Szervusztok,<br />

srácok! Úgy ültök itt, mi<br />

nt<br />

aki kísértet<br />

et látott! – üdvözölte őkek t.<br />

– Zoli bác<br />

si! Éppen va<br />

laki megfigyel bennünket!<br />

Minden<br />

t lát! Hátborzongató! Nem<br />

tudjuk<br />

, ki az, és azt se<br />

m, hogy mit akar! Én<br />

félek! – nyögte ki riadtan Vakond Vili.<br />

– Ta<br />

lán a földöntúli dolgoknak nincs<br />

en<br />

ebbe<br />

n akkora sze<br />

zere<br />

repe<br />

pe, mint<br />

ahogy ti azt gondoljátok!<br />

– néze<br />

zett<br />

Zol<br />

i a két me<br />

gszeppent<br />

gyerek<br />

ekre, majd<br />

megsz<br />

ánta<br />

őkek t.<br />

– Nyilváno<br />

s wi<br />

fit használtok? – kérdez-<br />

te. – Sa<br />

jnos megvannak a maga veszélyei!<br />

Gyertek ve<br />

lem és elmagyará<br />

rázom! – mon<br />

ond-<br />

ta<br />

a fiúknak, és egy<br />

gyenesene a sarok<br />

ban lévő<br />

gy<br />

anús idegenhez vez<br />

ezettete őket. t<br />

A nagy<br />

kalapap alól mosolygó<br />

sze<br />

mpár tekinte<br />

tt rájuk. Hacker<br />

Lali vo<br />

lt az ál<br />

lig beöltözve,<br />

és kedvenc laptop<br />

ján foglalatoskodott.<br />

Feléjük muta<br />

tta a képernyőt. A<br />

képernyőn Vako<br />

kond<br />

Vili telefonjának adat-<br />

forg<br />

alma<br />

áll<br />

llt,<br />

meg<br />

jelenítv<br />

tve a vásá<br />

sárláshoz<br />

regi<br />

gisz<br />

sztr<br />

trál<br />

t adatok<br />

okat, a közöss<br />

égi oldalak<br />

belé<br />

lépő<br />

jelszavait. Minden ott volt, amivel a<br />

fiúk<br />

foglalkoztak az<br />

elmúl<br />

t másfél<br />

órában.<br />

– Hogy lehet ez? – kérdezte a felismerés-<br />

től bénultan a két fiú.<br />

– Ingyen wifi. Ilyenkor az ezen foly<br />

lytatott<br />

ko<br />

mmunikációt a há<br />

lózat üzemeltetőjére<br />

bízzuk. Jobb esetben csak ő látja,<br />

roszszabb<br />

esetben akár a melletted ülő<br />

is láthatja,<br />

mit csiná<br />

lsz éppen,<br />

főleg, ha ért<br />

hozzá. Ezek a hálóza<br />

tok nem titkos<br />

osít<br />

otta<br />

tak,<br />

nem biztonságosak. Többeb n ha<br />

sználják<br />

őket, és ha valaki ért<br />

hozzá<br />

zá, mi<br />

nt én, könynyedén<br />

belenéz<br />

het a rendszeredbe, megszerezheti<br />

a jel<br />

elsz<br />

szavaidat. Ez aztán egy<br />

csomó más prob<br />

oblémához is vezethet.<br />

– El tudom képzelni. Most akár<br />

pos<br />

ztol-<br />

hatsz is az én profilommal a közössé<br />

ségi olda<br />

lamon! – szörnyedt el Vakond Vili.<br />

50

– Akár igen! Mondjuk én akkor<br />

izgultam a legjobban, amikor az<br />

összes személyes adatodat megvásárlásnál.<br />

Az adataiddal is<br />

adtad a<br />

vissza lehet<br />

élni! Észre sem veszed, és<br />

tagja leszel olyan társaságoknak is<br />

például, amelyekhez semmi közöd.<br />

Vagy<br />

a nevedben követnek el egy<br />

bűntényt. Ezer variáció létezik! S igazán<br />

nagy szerencsétlenség lett volna, ha már<br />

lenne bankkártyá<br />

yád,<br />

és azza<br />

zal fize<br />

zett<br />

ttél<br />

vol<br />

olna<br />

na.<br />

Egyből mindent tud<br />

udné<br />

nék a szám<br />

ámlá<br />

ládr<br />

dról<br />

ól, és ellophatnám<br />

a pénz<br />

nzedetet<br />

is!<br />

– Ne<br />

m hangzik túl jól!<br />

– hül<br />

edezez<br />

tek a gyereke<br />

kek. k<br />

– Mit lehet akko<br />

kor cs<br />

in<br />

álni<br />

a nyi<br />

lván<br />

ános<br />

há-<br />

lóza<br />

zato<br />

ton,<br />

Lal<br />

ali bács<br />

csi?<br />

Nek<br />

ekem<br />

em nincs<br />

csen<br />

pén<br />

én-<br />

ze<br />

m mobil inte<br />

tern<br />

rnet<br />

etre<br />

re! – mélt<br />

ltat<br />

atla<br />

lank<br />

nkod<br />

odot<br />

ott<br />

Vako<br />

kond<br />

Vil<br />

ili. i – Mih<br />

ihez<br />

kezdj<br />

ek most már? –<br />

ha<br />

jt<br />

otta le a fejét összetör<br />

örten.<br />

– Az ilyen helyen böngészh<br />

zhetsz nyugodtan,<br />

de ne menj rá olyan olda<br />

dalakr<br />

kra,<br />

amelyeken<br />

személyes adatokat kérne<br />

nek,<br />

vagy a jels<br />

lszavaidat<br />

használod. Ne itt néz<br />

ézd a mailjeidet,<br />

ne itt élj közösségi életet, vag<br />

agy ha mégis,<br />

ha hazaéa rsz, azonnal cseréld le a jelszavaidat.<br />

Ne itt, mert azt is látj<br />

tják<br />

ák! – mondta<br />

gyorsan Lali, mert látt<br />

tta,<br />

hog<br />

ogy Mókus<br />

Marci ezt akarja mondani. – Mi<br />

nden olyan<br />

beállítást tilts le, ami lehetőső éget ad arra,<br />

hogy fájlokat, adatokat szedhetnek le a<br />

gépedről, és sose engedd, hogy a rendszer<br />

megjegyezze a készülékedet. Most már a<br />

laptopokról is beszélek! – egészítette ki<br />

magát. – Azt se engedd, hogy<br />

a géped au-<br />

tomatikusa<br />

n megkeresse a többi informa<br />

mati<br />

kai eszközt. Ez jelent némi biztonságot! t<br />

– Ezentúl csak otthon netezzek? – kérdez<br />

-<br />

te<br />

megszeppenve Vili.<br />

– Jobb a komolyabb dolgokat otthon csiná<br />

l-<br />

ni<br />

, vagy olyan hálózaton, ami biztonságo<br />

s,<br />

szakembe<br />

ber tart<br />

rtja<br />

kar<br />

arba<br />

n – hely<br />

lyes<br />

esel<br />

elt Hack<br />

cker<br />

Lali. – Azon<br />

onba<br />

ban az ott<br />

ttho<br />

honi<br />

ni, kódo<br />

dolt<br />

hál<br />

álóz<br />

ózat<br />

ot<br />

is rendszeresen ellenőrizni kell, a jelszavaka<br />

t rendszeresene frissíteni, mert illetéktelen<br />

behatolók ott is próbálkozhatnak.<br />

– Eddig azt hittem, hogy vil<br />

ilág<br />

ághá<br />

háló<br />

lónk<br />

van<br />

,<br />

de lassan úgy érzem, háló van a vilá<br />

lágunkon<br />

!<br />

– elmélkedett Mókus Marci.<br />

– Marci, minden dolognak<br />

megvan a jó és a<br />

rossz oldala<br />

la is. Ha me<br />

gismer<br />

ed eze<br />

ket,<br />

nagyobb<br />

biztonsággal tud<br />

udsz<br />

mozog<br />

ogni<br />

a világ-<br />

ban. Így van ez a világhálóv<br />

óval<br />

is.<br />

Nem<br />

csak<br />

élvezni kell a használatát, nem árt ér<br />

teni a<br />

működését, és az előnyeiei mel<br />

elle<br />

lett<br />

a veszélyeit<br />

is jó megismerni<br />

ni. S akko<br />

kor kevé<br />

vésbé érhetnek<br />

ilyen meg<br />

egle<br />

lepetések,<br />

mint ez a mai!<br />

Elné<br />

nézé<br />

zéseteket kérem,<br />

hog<br />

ogy megh<br />

ackeltem<br />

a telefont! Szer<br />

eret<br />

ette<br />

tem voln<br />

lna, ha a saját<br />

bőrö<br />

rötö<br />

tökö<br />

kön tapa<br />

pasz<br />

sztalj<br />

lját<br />

átok<br />

meg, milyen érzés,<br />

ha ideg<br />

egeneke látják a dolgaitokat! Így<br />

már biztosan<br />

sok<br />

kal gondosabbak lesztek!<br />

– zárta le a tém<br />

émát<br />

Hac<br />

ker Lali.<br />

A két fiú csende<br />

dese<br />

sen band<br />

nduk<br />

ukol<br />

olt hazafelé.<br />

Nagyon közeli és nagyon rossz volt az élmény,<br />

hogy bárki figyelheti őket, ha nem<br />

vigyáznak. Csak annak örültek, hogy ezt<br />

egy ismerős segítségével tudták meg.<br />

51

52

Árulás<br />

A könn<br />

nnyek külö<br />

lönö<br />

nös homá<br />

mály<br />

lyba<br />

var<br />

aráz<br />

ázso<br />

sol-<br />

ják a vilá<br />

lágo<br />

got.<br />

Nem<br />

látsz<br />

szik<br />

a for<br />

orma<br />

ma, csak<br />

a fény<br />

nyek<br />

és színek<br />

máz<br />

ázol<br />

t ka<br />

valk<br />

lkád<br />

ádja<br />

tá<br />

ncol<br />

a bán<br />

ánat<br />

sűr<br />

űrű szöv<br />

övedék<br />

ékén<br />

én ker<br />

eres<br />

esz-<br />

tül,<br />

ell<br />

llen<br />

enté<br />

tétb<br />

tben<br />

az öröm<br />

öm<br />

kö<br />

nn<br />

yekk<br />

kkel<br />

el. Ott<br />

se<br />

mmit<br />

sem<br />

látunk,<br />

csa<br />

sak a fény<br />

nyt.<br />

Ny<br />

úl Lil<br />

illa<br />

la ült<br />

az autóban,<br />

és bámu<br />

lta az<br />

út<br />

éjs<br />

zaka<br />

i valójá<br />

ját,<br />

elrévedt az útj<br />

el-<br />

zők össz<br />

szef<br />

efol<br />

olyó<br />

vörös<br />

ös és fehér szín<br />

ínei<br />

ein,<br />

me<br />

lyek<br />

eket<br />

et a kön<br />

önnyny<br />

ek szűrőjé<br />

jén ke<br />

resz<br />

sztü<br />

tül<br />

láto<br />

tott<br />

tt<br />

. A fájd<br />

al<br />

om, am<br />

it érz<br />

rzet<br />

ett,<br />

t, keg<br />

gyet-<br />

lennek<br />

tűn<br />

űnt.<br />

Éde<br />

desa<br />

sapj<br />

pja ült a korm<br />

ánynál,<br />

de nem<br />

vet<br />

te ész<br />

szre<br />

lán<br />

ánya<br />

mérhe<br />

tetlen<br />

bánatát.<br />

t.<br />

Az útra<br />

figye<br />

yelt<br />

lt. A na<br />

gyma<br />

má-<br />

ho<br />

z igye<br />

yeke<br />

kezt<br />

ztek<br />

, és jóc<br />

skán megcsús<br />

úszt<br />

ztak<br />

már az ind<br />

ndul<br />

ulás<br />

ássas l is, mert nem<br />

tud<br />

udot<br />

ott<br />

időb<br />

őben<br />

els<br />

lszabadu<br />

lni a mu<br />

nkah<br />

el<br />

yéről.<br />

Szer<br />

erencse, hogy hétv<br />

ég<br />

e köve<br />

vetk<br />

tkez<br />

ezik, és<br />

sokáig alhatna<br />

nak majd<br />

jd.<br />

Lill<br />

lla ráér<br />

t gond<br />

ndol<br />

olko<br />

kodn<br />

dni,<br />

fel<br />

dolgoz<br />

ozni<br />

azt<br />

zt,<br />

ami tört<br />

rtén<br />

ént.<br />

Ő csa<br />

sak ba<br />

rátokra vágyott,<br />

t,<br />

lega<br />

galá<br />

lább<br />

bbis<br />

egy<br />

iga<br />

zira. Azt szer<br />

ette<br />

te<br />

voln<br />

lna,<br />

ha van va<br />

laki<br />

ki, akivel<br />

min<br />

inden titt-<br />

ká<br />

t mego<br />

gosz<br />

that<br />

atja<br />

ja. Akivel<br />

vicce<br />

celő<br />

lődh<br />

dhet<br />

et,<br />

besz<br />

szél<br />

élge<br />

thet<br />

bár<br />

mirő<br />

ről,<br />

nem<br />

fon<br />

onto<br />

tos,<br />

mirő<br />

ről,<br />

mer<br />

ert a lega<br />

gapr<br />

óbb hüly<br />

lyes<br />

égét<br />

ét is<br />

megh<br />

ghal<br />

allg<br />

lgat<br />

atja<br />

ja, és nem<br />

olt<br />

ltja<br />

le azonnal.<br />

Aki elfo<br />

foga<br />

gadj<br />

dja őt olyan<br />

anna<br />

na<br />

k, amilyen<br />

en. Nem<br />

ke<br />

ll elv<br />

lvár<br />

árás<br />

ások<br />

oknak me<br />

gf<br />

elel<br />

elni. Megé<br />

r-<br />

ti, ha düh<br />

ühös<br />

val<br />

amié<br />

iért, és egy<br />

gyüt<br />

ütt örül<br />

vele<br />

le, ha örö<br />

römr<br />

e van oka.<br />

Mac<br />

acsk<br />

a Vand<br />

ndát<br />

ilye<br />

yenn<br />

nnek<br />

gondolta.<br />

Úgy<br />

ére<br />

zte,<br />

hogy ő a<br />

bará<br />

rátj<br />

tja.<br />

Egész<br />

szen<br />

mos<br />

osta<br />

náig. Bárcsak ne<br />

tört<br />

rtén<br />

t voln<br />

lna meg a tegnapi nap!<br />

Sokka<br />

kal<br />

könnyebb<br />

len<br />

enne<br />

ne<br />

min<br />

inde<br />

den!

A névtelen üzenetekkel kezdődött az<br />

egész. Lehet, hogy rossz ötlet volt regisztrálni<br />

a közösségi oldalra, csak hát mindenki<br />

fent volt már, és unszolták a többiek, hogy<br />

lépjen fel ő is. Igaz, hogy nem érte el a korhatárt,<br />

de bekamuzta, hogy 11 helyett már<br />

13 éves, és simán ment minden. Jó is volt<br />

az egész, tá<br />

volról is tudtak beszélgetni<br />

a<br />

barátokkal. A biztonsági beállításokat szigorúan<br />

leellenőrizte, és anyával<br />

is megnézték,<br />

aki végül is beadta a derekát az egész<br />

regisztrációhoz. Óvatos volt. Nem vett fel<br />

ismerősnek idegeneket, sőt, visszajelölés<br />

előtt megbeszélt az édesanyjával minden<br />

új ismerőst, akik főként az osztálytársai és<br />

az iskolatársai közül kerültek ki. Jó érzés<br />

volt! A feltett képeit sokan lájkolták, ez<br />

tetszett neki. Aztán sajnos egyre többet<br />

szorongott, vajon a következőt is ennyien<br />

szeretik-e majd. Anyukája azonban megnyugtatta,<br />

hogy nem számítanak a lájkok,<br />

k<br />

akik szeretik, nem a posztjaiért szeretik.<br />

Ezt is meg kell szokni. A közösségi oldalak<br />

hátránya, hogy lájkvadászok leszünk,<br />

mer<br />

t<br />

pozitív visszajelzésnek éljük meg azokat.<br />

Pedig az csak illúzió. A pár jó ismerős valódi<br />

tetszésén kívül az egész a népszerűségrőlő<br />

, az érdekekről szól. Akitől akarnak<br />

valamit, vagy akit sztárolnak, annak is odanyomják<br />

az <strong>ismerősök</strong> a lájkot, pedig lehet,<br />

hogy valójában a pokolba kíván<br />

ják. A valódi,<br />

személyes kapcsolatok számítanak. Macska<br />

Vandával pedig töretlen volt a barátság.<br />

Kerek volt a világ.<br />

Tegnap délutánig. Akkor egy idegen posztolt<br />

az üzenőfalára: „Szánalmas kis idióta<br />

vagy, Nyuszikám”. Az üzenet villámcsapásként<br />

érte. Hányingere volt a szégyentől,<br />

és igyekezett eltüntetni az írást, mielőtt<br />

a többiek meglátnák. Azonban jött a következő:<br />

„A Nyuszi nagyon szőrös állat”<br />

– vibrált a bejegyzés. Ezt már a többiek<br />

is látták, mert páran kommentelték, hogy<br />

nincs sok esze annak, aki írta, a legtöbb<br />

állat szőrös. Ezt is gyorsan törölte, de ak-<br />

54

kor egy kép jelent meg az oldalán egy zokogó<br />

nyúlról, aki arról panaszkodott, hogy<br />

szerelmes a rókába. Amint ezt is törölte,<br />

üzenete érkezett: „Ne strapáld magad!<br />

Mindenki tudja, hogy mekkora balek vagy!”<br />

A zaklatót ismerősnek jelezte a rendszer,<br />

amit nem értett, mert ő sosem jelölte viszsza<br />

ezt az alakot. Gyorsan törölte az ismerősei<br />

közül az illető profilját. Több üzenet<br />

nem érkezett. De azóta minden megváltozott.<br />

Sehol sem érezte jól magát. Állan-<br />

dóan a sértéseken járt az esze, meg azon,<br />

hogy a többiek vajon kinevetik-e. Nem<br />

mert beszélni erről senkivel. Fifika, a kígyó<br />

ma ment oda hozzá megkérdezni, hogy<br />

mi történt vele, mert nagyon nyugtalannak<br />

tűnt a számára. Nem kellett magyarázkodni,<br />

mert Fifika is látta a posztokat. Amikor<br />

a kígyó rákérdezett, hogyan jelölhet viszsza<br />

egy olyan profilt, akiről nem tudni, kicsoda,<br />

kitört belőle a panaszkodás: ő nem<br />

jelölte vissza ezt a jellemtelen alakot, nem<br />

tudja, hogy lett mégis az ismerőse. Ahogy<br />

gondolkodtak közösen, rájött, hogy Macska<br />

Vandát hagyta pár napja játszani a telefonján.<br />

Talán ő lehetett.<br />

Az út szélén a piros-fehér fénycsíkok kínzó<br />

monotonitással suhantak tova. Akár az<br />

emlékezés.<br />

Rákérdezett Vandánál. Tényleg ő volt. Először<br />

azt hitte, hogy véletlenül, de aztán a<br />

macska bevallotta, hogy ismeri az illetőt.<br />

Furkó Fuszekli volt az, a bátyja osztályából.<br />

Megkérte őt a srác, hogy titokban jelölje<br />

őt vissza Lilla oldalán, mert meg szeretné<br />

lepni a lányt. Nem igazán értett vele<br />

egyet, de a fiú meggyőzte. Aztán amikor<br />

meglátta a posztokat, megijedt, és nem<br />

merte elmondani Lillának, hogy mit tett.<br />

Őrülten tombolt a haragtól. Mindennek<br />

elmondta Macska Vandát. Úgy érezte, a<br />

lány elárulta őt. Aztán hazarohant. Ahogy<br />

oszlott az indulat, úgy vilá<br />

gosodtak meg az<br />

55

egyes részletek. Vajon mire számíthat?<br />

Megbánt sok mindent. Kimondott szavakat,<br />

fortyogó indulatokat, meggondolatlan tetteket.<br />

Nem csak a történtek jutottak az<br />

eszébe, minden kavargott benne, a bántások,<br />

amiket ő kapott és az<br />

ok is, amiket ő<br />

adot<br />

t másoknak. Nem akart rosszat, csu-<br />

pán félt<br />

. Félt a többiektől, félt az érz<br />

rzel-<br />

mekt<br />

ktől<br />

ő , félt<br />

a csa<br />

lódás fanyar ízétő<br />

től,<br />

amely<br />

méregk<br />

gkén<br />

ént járt<br />

rta át a testé<br />

tét.<br />

t.<br />

Nem<br />

akart<br />

mást, csupán<br />

biztonság<br />

ágra<br />

vág<br />

ágyo<br />

yott. Érez<br />

ni<br />

,<br />

hogy ő is alkotórész<br />

e a világnak<br />

ak, és<br />

nem<br />

po-<br />

tyautas valaki<br />

nek a gigantikus<br />

játékában.<br />

Gondolataiból édesapja hangja zökkentette<br />

ki.<br />

– Olyan csendes vagy<br />

ma,<br />

kislányom! Több<br />

-<br />

ször megszólítottalak már, de ne<br />

m vála-<br />

szoltál.<br />

Látom, hogy<br />

val<br />

ami bajod van! El-<br />

mondod?<br />

– Ugyan, Apa! Nincsen semm<br />

i… − vál<br />

álas<br />

aszo<br />

lt<br />

Nyúl Lilla.<br />

– Akkor me<br />

séld<br />

el azt a semm<br />

it<br />

!<br />

– A semmi az semmi. Nem lehet elme<br />

sélni.<br />

– Ha<br />

elmeséled, akkor azok<br />

a nagy kövek,<br />

amiket<br />

most a mellkasodo<br />

n látok,<br />

le fognak<br />

gurulni, és sokkal könnyebbnb ek érzed<br />

majd<br />

magad!<br />

– próbá<br />

lt tréfálkozni<br />

Lillala pap<br />

apáj<br />

ája a<br />

nehéz helyzetben. – Csak<br />

úgy<br />

tud<br />

udok<br />

segíteni,<br />

ha tudom, miről van szó!<br />

Lilla belekezdet<br />

ett a történ<br />

énet<br />

etbe. Először<br />

akadozva<br />

mes<br />

esél<br />

t,<br />

de aztá<br />

tán má<br />

r folyt belőle<br />

a szó.<br />

Éde<br />

desa<br />

pja csen<br />

endb<br />

dben hallgatta. Értette<br />

lány<br />

nya fájd<br />

almá<br />

mát,<br />

csalódottságát, félelmeit.<br />

– Kösz<br />

szön<br />

öm, hogy elmondtad, Lilla! – vá-<br />

lasz<br />

ol<br />

ta az édesap<br />

a a történet végén. –<br />

Ügyes vagy, hogy letiltottad a zaklatót,<br />

t,<br />

56

és most, hogy elmondtad, már nem<br />

vag<br />

y<br />

egyedül a problémával. Tudunk intézkedni,<br />

hogy a fiú megértse, mit<br />

tett, téged<br />

pe-<br />

dig ne bánthasson több<br />

et. A nyilvánosság<br />

ereje nagyon<br />

nagy kincs is tud lenni! Sokan<br />

küzdenek hasonló bántalmazással. Aki<br />

elszigeteli ma<br />

gát, annak sokkal nehezebb<br />

megoldást találni. Tudom, hogy ilyenkor<br />

mi<br />

ndenki legszívesebben elsüllyedne a föld<br />

alá, de hidd el, ez nem róla szól. A bántalmazó<br />

uralkodni akar valaki felett, érezni<br />

akarja a hatalmát.<br />

Ami csak akkor van, ha<br />

magadban tartod, mit tett, és rettegsz, mi<br />

lesz a következő lépése. Nem szabad ekkora<br />

lehetőséget adni neki.<br />

– Mi legyen Vandával? – töprengett Lilla.<br />

– Nagyot hibázott, te döntöd el, megbocsátod-e<br />

neki. Én úgy érzem, ő nem gondol-<br />

ta át, hogy mit csinál. Az ártó szándékról<br />

sem tudott.<br />

– Na<br />

gyon fájt, amikor rájöttem, hogy kiadott<br />

másoknak.<br />

– Megértem. Talán fel sem fogta, hogy mit<br />

tett. Nem gondolta át a következményeket.<br />

– Lehet, hogy megbocsátok neki – hüppögött<br />

Lilla. A döntés megnyugtatta egy kicsit.<br />

Az út véget ért, megérkeztek a nagyihoz.<br />

Beléptek a házba. Nyúl Lilla már nem érzett<br />

félelmet. A bánat és a megkönnyebbülés<br />

könnyei kimosták az érzést a szívéből. Fel<br />

merte emelni a fejét. A szobában a nagyszülei<br />

és az unokatestvérei voltak, és mindannyian<br />

megölelték. Az eddig vállalt magány<br />

súlyos leple lassan elkezdett töredezni, s a<br />

könnyek között hirtelen átragyogott a fény…<br />

57

A pénztárca,<br />

az óra meg<br />

a lottószelvény

Ba<br />

goly<br />

Bol<br />

dizs<br />

zsár<br />

iga<br />

zg<br />

ató úr min<br />

indi<br />

g ké<br />

pe<br />

s<br />

vo<br />

lt meg<br />

egle<br />

lepe<br />

peté<br />

st oko<br />

kozn<br />

i a környe<br />

yeze<br />

téne<br />

k.<br />

Fu<br />

ra ötl<br />

tlet<br />

etei<br />

eirő<br />

ről soks<br />

kszo<br />

r be<br />

sz<br />

él<br />

tek a háta<br />

mö-<br />

gött<br />

, egés<br />

ze<br />

n addi<br />

di<br />

g, amíg be nem<br />

biz<br />

izon<br />

onyo<br />

yoso<br />

so-<br />

dott<br />

tt, be<br />

váli<br />

k az elképesztő elgondol<br />

ás<br />

. Péld<br />

ldá-<br />

ul ami<br />

miko<br />

kor még se<br />

hol sem vo<br />

lt bevett szokás,<br />

ő már akko<br />

kor bevezette az iskolában<br />

a sze<br />

-<br />

lektív<br />

hulladékgyűjtést.<br />

Vagy pár éve meg-<br />

határozt<br />

zta a tanáro<br />

knak, hogy<br />

minde<br />

nk<br />

inek<br />

játékosan kell<br />

tanítani a tantárgyak<br />

at<br />

. Az<br />

sem tetszett<br />

sokaknak először, amikor Zabola<br />

Zolit, a rendőrkapitányság nyomozóját<br />

hívta tanítani az iskolába. Bagoly Boldizsár<br />

azonban mindig kitartóan hitte, hogy újításaival<br />

a közösség javát szolgálja, ezért véghezvitte<br />

az összes fura ötletét, amelyekről<br />

az<br />

tán re<br />

nd<br />

re kid<br />

ider<br />

erül<br />

ült,<br />

hog<br />

ogy műkö<br />

ködő<br />

dőké<br />

pe<br />

sek.<br />

A most<br />

ani „t<br />

alál<br />

má<br />

nyáv<br />

ával<br />

” azon<br />

onba<br />

ban a so<br />

k jó<br />

tapa<br />

pasz<br />

szta<br />

la<br />

t elle<br />

le<br />

né<br />

re<br />

szi<br />

nte senk<br />

nki sem érte<br />

tett<br />

tt<br />

egye<br />

yet.<br />

Ba<br />

goly<br />

Boldi<br />

dizsár<br />

ugyanis<br />

azt<br />

talál<br />

álta<br />

ki, hogy<br />

egy<br />

börtönből<br />

frissen<br />

szabadult<br />

el-<br />

ítéltet hoz az iskolába mindenesnek.<br />

A kö-<br />

zö<br />

sség<br />

szinte összes<br />

tagja<br />

elutasítóan<br />

rázta<br />

a fejét arrara a gondo<br />

latra,<br />

hogy egy „bűnöző”<br />

sertepertéljen<br />

az épület<br />

falaiai között.<br />

t.<br />

− Remélem,<br />

jól<br />

meggondolta<br />

az Igazgató<br />

úr, mit csinál! – jegyezte meg a háta mö-<br />

gött epésen Mókus Marci.<br />

– Aztán ne csodálkozzon<br />

majd, ha minden eltűnik! – tette<br />

hozzá mindent tudóan, szajkózva a szüleitől<br />

otthon hallott szöveget.

− Igen, jól mondod, Marci! – helyeselt mellette<br />

Medve Matyi is. – „Kutyából nem lesz<br />

szalonna”! – jegyezte meg sejtelmesen.<br />

− Főleg, hogy az új mu<br />

nkaerő<br />

egy<br />

mogyo-<br />

rós pele! – fogta a fejét mellettük Fifika, a<br />

kígyó. – Miért károg<br />

tok már előre? Nem is<br />

ismeritek! – értetlenkedett.<br />

− Nem, nem ismerjük, iga<br />

zad van, Fifika! – ismerte<br />

el nagylelkűen a lánynak Medve Matyi.<br />

– De tudjuk, amit tudunk<br />

! – je<br />

lentette ki.<br />

− Mit tudtok? – érdeklődő ött a kígyó.<br />

− Azt, amit tudunk! Amit<br />

mindenki tud! –<br />

bökte oda Medve Matyi,<br />

és Ma<br />

rcival<br />

az oldalán<br />

elszaladt. Nem szeretett vitatkozni<br />

Fifikával, mert általában al<br />

ulmaradt<br />

a lány<br />

logikusan alátámasztott érveiv<br />

el szemben.<br />

Most pedig tulajdonképpen semmi ésszerű<br />

magyarázata nem volt.<br />

− Szeretem, ha valaki mindenki<br />

fejével<br />

tud<br />

gondolkodni – né<br />

zett utánuk Fifika. – Sem-<br />

mi jó nem sül ki belőle – nyugtalankodott.<br />

Me<br />

dve Matyi és Mók<br />

us Marci eközbenen Vakond<br />

Vilivel és Ricsivel, a denevérrel szervezkedett.<br />

t Csatl<br />

akozott hozz<br />

ájuk Macska<br />

Vanda és Nyúl Lilla is.<br />

− Meg kell véd<br />

en<br />

ünk az<br />

iskolát ett<br />

ől a bör-<br />

töntölteléktőlő ! – fontoskodott Medve<br />

Matyi.<br />

– Azt találtuk ki Marcival, hogy<br />

húzzuk csőbő e<br />

a kis betolakodót! Biztosan enyves<br />

a két man-<br />

csocskája, elvégre nem véletlenül ült mosta-<br />

náig! Tegyünk ki pár csalit az épületben, és<br />

figyel<br />

jük! Ha pedi<br />

g el<br />

lopta valamelyiket, ak-<br />

60

fizetni ma<br />

az iskolában.<br />

Kiszaladt<br />

egy<br />

pár<br />

percre a tárcával.<br />

Amiko<br />

kor ki<br />

lépe<br />

tt az ajtó<br />

tón,<br />

Mókus Marci és Medve<br />

Matyi<br />

feje bukkant<br />

elő a teremben lévő para<br />

ravánok mögül.<br />

A fiúk<br />

ro<br />

sszmájúan néztek<br />

össze:<br />

− Fe<br />

lvetted? – suttoto<br />

gta Mókus Marc<br />

i.<br />

− Megvan minden! n! – nyugtázta<br />

Medve<br />

Matyi.<br />

Gy<br />

orsan kiosontak az ebédlőből, még mi-<br />

előtt Csabó visszatért<br />

volna.<br />

A mo<br />

gyorós pel<br />

e befejezte a re<br />

nd<br />

raká<br />

st<br />

az ebédlőben, ma<br />

jd fütyörészve<br />

ment ki az<br />

udvarra,<br />

összegyűj<br />

ű teni<br />

a lehullott<br />

falev<br />

e-<br />

le<br />

ket.<br />

Gereblyéz<br />

és<br />

közben újabb tárgyr<br />

a<br />

akad<br />

adt.<br />

Egy<br />

szép ór<br />

a bújt<br />

elő<br />

a levele ek ta-<br />

kará<br />

rásá<br />

sábó<br />

ból.<br />

Csabó<br />

megrá<br />

zta a fejét,<br />

és ismételt<br />

en elrohant pár percre. A fiúkú ezt a<br />

jele<br />

netet is rögzí<br />

zíte<br />

tett<br />

tték.<br />

Harmadszorrara az igazga<br />

gatói elé ej<br />

tettek<br />

le egy<br />

lottósz<br />

elvényt,<br />

egy<br />

rát<br />

űzöt<br />

ö t cédu-<br />

lával:<br />

a tegnapi<br />

húzás<br />

számai…<br />

a szelvény<br />

és a cet<br />

li négy száma me<br />

gegyezet<br />

ett. t Csabó<br />

ezt is megtalálta,<br />

és ismét elro<br />

hant. A fiúk<br />

boldogok voltak!<br />

Már csak a rejt<br />

jtekhelyet<br />

kell megtalálniu<br />

k,<br />

és sikerül bebibi<br />

zo<br />

nyítan<br />

i<br />

az igazukat! A következő órában az<br />

onba<br />

n<br />

nem sikerült felfef dezniük a rejt<br />

jtek<br />

helyet<br />

,<br />

amitől dúl<br />

tak-fú<br />

lt<br />

ak egymás kö<br />

zö<br />

tt.<br />

kor már csak le kell<br />

fülelnünk, és a probléma<br />

meg van oldva! – csapta össze a kezé<br />

zét.<br />

− Remek ötlet! – mondt<br />

ák a többiek<br />

ek, és neki<br />

is láttak a kivitelezésnek. Cink<br />

os tek<br />

ekintet-<br />

tel se<br />

tt<br />

enkedtekek az iskolában,<br />

és kuta<br />

tatták<br />

az<br />

okat<br />

a hel<br />

ye<br />

ket,<br />

ahová<br />

majd elhely<br />

lyez<br />

ik a<br />

cs<br />

apdá<br />

dáikat. Fél ór<br />

a múlva készen<br />

is vo<br />

ltak<br />

a<br />

terv<br />

ükkel. Már<br />

csak figyelni kellett.<br />

Cs<br />

abó,<br />

a mog<br />

ogyo<br />

rós pele vidáman<br />

jött ki az<br />

igaz<br />

azga<br />

gatói irod<br />

odáb<br />

ából<br />

ól. Sz<br />

épen<br />

fés<br />

ült,<br />

világos-<br />

barn<br />

rna bund<br />

ndája,<br />

csi<br />

sillogó fekete<br />

gombsze<br />

zeme<br />

mei<br />

tisz<br />

sztességes<br />

erd<br />

rdől<br />

őlak<br />

akó benyom<br />

ásátát<br />

kel<br />

tett-<br />

ték.<br />

Bagoly Bo<br />

ldizsá<br />

sár megnyu<br />

yugt<br />

gtat<br />

atta<br />

ta a fiút,<br />

hogy<br />

az iskolá<br />

lába<br />

komoly gondolkozású, nyi-<br />

tott<br />

tt gye<br />

rekek járnak, akik segítőkészek,<br />

és<br />

eddig még mind<br />

ig esélyt adtak mindenkine<br />

nek,<br />

aki hibázott valamikor életében.<br />

Átg<br />

tgon<br />

ondo<br />

l-<br />

ta a munka<br />

kö<br />

rét,<br />

és sorr<br />

a ve<br />

tte,<br />

melyik<br />

feladattal fog kezde<br />

ni. Először bemuta<br />

t-<br />

ko<br />

zott kicsit hossza<br />

bban Ber<br />

erná<br />

náth<br />

bác<br />

ácsi-<br />

nak, a portásnak, majd<br />

az ebéd<br />

édlőben álltlt<br />

ne<br />

ki rendet csinálni. Sepregetés<br />

köz<br />

özben<br />

az egyik asztal alól hirtelen egy pénz<br />

tárc<br />

rca<br />

bukkant elő. ő Kifejezetten vastag volt, tu-<br />

lajdonosa alighanem valamit be akarhatott<br />

61

− Nem várok tovább! Láttuk, amit láttunk!<br />

Menjünk az igazgatóhoz, elvégre felvételünk<br />

is van! Majd Bagoly<br />

Boldi<br />

dizs<br />

zsár<br />

int<br />

ntéz<br />

ézke<br />

kedik,<br />

hogy kiderüljön<br />

, hová<br />

rej<br />

ejte<br />

tett<br />

tte a pele<br />

a<br />

lopott holmikat! – forrongott Medv<br />

e Ma<br />

tyi.<br />

Egymást túlkiabálva rontottat k be<br />

a fiúk az<br />

igazgatói irodába. Bag<br />

oly Boldizsár dermedten<br />

állt, nem értette hirtelen,<br />

mibe<br />

csöppent bele. Aztán<br />

aho<br />

gy jobban figyelt,<br />

kitisztult előtte a ké<br />

p:<br />

a diákjai csupa „jó<br />

szándékból” csapdá<br />

dát ál<br />

lítottak, és kémkedtek<br />

Csabó után, mert rásütötték a bélyeget:<br />

ha bün<br />

üntetve volt, ak<br />

ko<br />

r ő már csak<br />

tolvaj lehet. Komoran nézt<br />

zte a felv<br />

lvételeket<br />

et.<br />

Amikor a gyerekek kifu<br />

llad<br />

adtak,<br />

telefonált<br />

Bernáth bácsinak, ho<br />

gy<br />

Csa<br />

sabó<br />

val együtt<br />

jöjjenek az irodájába.<br />

− Mi akkor elmehetün<br />

k, ugy<br />

e? – fés<br />

észk<br />

zkelő-<br />

dött a helyén Mókus Marc<br />

i.<br />

− Ne<br />

m, fiam.<br />

m Meg<br />

egvá<br />

vádo<br />

doltál<br />

val<br />

alak<br />

akit<br />

it. Most<br />

néz<br />

ézz<br />

szem<br />

embe<br />

vel<br />

ele – vála<br />

lasz<br />

szol<br />

t Bago<br />

goly<br />

Bol<br />

oldi<br />

dizs<br />

ár.<br />

− De<br />

a fel<br />

elvé<br />

véte<br />

telen mi<br />

nden<br />

ott<br />

van, mine<br />

nek kel-<br />

lünk<br />

mi ehhehe<br />

z? – próbá<br />

lkozott Marci tová<br />

vább<br />

bb.<br />

Bernáth bácsi és Csabó közben megérkeztek<br />

az irodába. Csodálkoztak, hogy mek-<br />

kora<br />

a tum<br />

umul<br />

ultu<br />

tus.<br />

Ami<br />

miko<br />

kor megh<br />

ghal<br />

allo<br />

lott<br />

tták<br />

a<br />

váda<br />

daka<br />

kat,<br />

Csa<br />

sabó nag<br />

agyo<br />

yon szom<br />

omor<br />

orú le<br />

tt. Nem<br />

szólt semmit<br />

it, csak<br />

állt me<br />

ghaj<br />

ajlott<br />

an, keze-<br />

it tördelve.<br />

e. Ber<br />

ernáth<br />

bácsi<br />

emelte fel a ke-<br />

zét, hogy szól<br />

ni akar.<br />

A nál<br />

a lévő dobozból<br />

el<br />

ővettete a szó<br />

ba<br />

n fo<br />

rgó tárgyakat.<br />

− Ezeketet ker<br />

eresitek? – kérdez<br />

te elkedvet-<br />

lenedve.<br />

Minde<br />

den tárgy ott volt<br />

hiánytalanul.<br />

− Igen – dül<br />

ülledt nagyr<br />

yra a lá<br />

tványt<br />

ól a sze-<br />

me Mókus<br />

Mar<br />

cinak.<br />

– De hát…<br />

− Hát ez az! – rag<br />

agadta<br />

át a szót<br />

gyors<br />

an<br />

Bago<br />

ly Bol<br />

dizs<br />

ár<br />

. – Szom<br />

orú vagyok<br />

, fiúk<br />

ú ,<br />

hogy<br />

nem<br />

bíz<br />

íztatoto<br />

k benn<br />

em! – fo<br />

lytatta.<br />

–<br />

Mi<br />

nden<br />

kinek jár egy es<br />

ély,<br />

ha már leró<br />

rót-<br />

− Majd<br />

hang<br />

ngja<br />

ja.<br />

meglá<br />

láto<br />

d! – dörgö<br />

gött<br />

az igaz<br />

azga<br />

gató<br />

62

ta büntetését,<br />

én így go<br />

ndolom. Ha örök-<br />

re megbélyegzünk<br />

valaka it, ak<br />

kor nem is áll<br />

módjáb<br />

ában, hogy<br />

megmutathassa, megválto-<br />

zott. Én beszélt<br />

em<br />

Csa<br />

bóval, találkoztam<br />

vele, mielőtt ideh<br />

ehozta<br />

tam az iskolába. Meg-<br />

egyeztünk a szabályo<br />

yokb<br />

kban<br />

. Péld<br />

ául abba<br />

ban,<br />

hogy<br />

bármit talá<br />

lál, l, azo<br />

nnal<br />

vis<br />

iszi<br />

Berná<br />

náth<br />

bá-<br />

csinak, aki majd<br />

megke<br />

kere<br />

si a tal<br />

ál<br />

t tárg<br />

rgya<br />

yak<br />

gazdáját. Így is cse<br />

sele<br />

leke<br />

kedett<br />

tt. Becs<br />

csül<br />

ület<br />

etes<br />

esen<br />

en<br />

elvitt<br />

mindent<br />

Ber<br />

erná<br />

náth<br />

thna<br />

nak.<br />

A felvé<br />

tele<br />

leitekek<br />

semmit<br />

sem<br />

biz<br />

izon<br />

onyí<br />

yíta<br />

tana<br />

nak,<br />

csak az<br />

t, hogy<br />

találtlt valamit! Nagy<br />

gyon<br />

bán<br />

ánt,<br />

hog<br />

ogy eleve azt<br />

feltételeztétek,<br />

hog<br />

ogy lopn<br />

pni fog!<br />

Sokáig csend volt. Senki sem mert megszólalni.<br />

Az összeesküvők a földet nézték<br />

szégyenükben. Csabó szedte össze a bátorságát:<br />

− Sajnálom<br />

fiúk, k hog<br />

ogy enny<br />

nyir<br />

ire tart<br />

rtot<br />

otok<br />

ok tő-<br />

lem.<br />

Nem<br />

lopok<br />

ok, soha<br />

nem<br />

is lopt<br />

ptam<br />

am. Ne<br />

m<br />

azért voltam<br />

bör<br />

örtö<br />

tönben<br />

, hanem grafi<br />

afitiz<br />

izés<br />

miat<br />

t. Öss<br />

ssze<br />

zefe<br />

fest<br />

stet<br />

tem pár ép<br />

ület<br />

etet<br />

Erd<br />

rdő-<br />

városban, amit<br />

nem<br />

sza<br />

zaba<br />

bado<br />

dott<br />

vol<br />

olna<br />

na. Nem<br />

tudtam, hogy ez bűnc<br />

ncse<br />

sele<br />

lekm<br />

kmén<br />

ény.<br />

Töb<br />

öbbs<br />

bszö<br />

zör<br />

visszaestem, de már megt<br />

gtanultam,<br />

miért<br />

nem szabad akárm<br />

rmit<br />

össze<br />

zefirk<br />

álni. Jól es<br />

ne,<br />

ha adnátok egy esé<br />

sély<br />

lyt!<br />

– kér<br />

érte<br />

őke<br />

k t halkan.<br />

Mókus Marci megkönnyebbülve sóhajtotta:<br />

− Ne haragudj ránk, ezentúl mindenben<br />

segítünk! Valóban tartottunk tőled, nekünk<br />

nem mindennapos dolog egy elítélttel találkozni.<br />

Bocsáss meg azért, mert azt hittük,<br />

lopni fogsz! Eszünkbe sem jutott, hogy<br />

azért mész el a helyszínről, mert leadod a<br />

portás bácsinak!<br />

Me<br />

dve Ma<br />

tyi a szokásos<br />

sedreségével nyi-<br />

latkozott meg felszabadultságában:<br />

− Hahá<br />

, ezentú<br />

túl a fala<br />

kat nézzük<br />

majd…<br />

− kezd<br />

te volna, de valaki hátulról<br />

gyorsan<br />

ku<br />

pá<br />

n vágta.<br />

Csab<br />

abó szét<br />

tárt<br />

rta a kezét.<br />

– Tisztáb<br />

an va-<br />

gy<br />

ok vel<br />

ele,<br />

e, hog<br />

y a múltam<br />

még<br />

egy<br />

darabig<br />

kísé<br />

rten<br />

eni fog,<br />

csa<br />

sak azt kérem,<br />

had<br />

d bizo-<br />

nyít<br />

ítha<br />

hass<br />

ssam<br />

be nekt<br />

ek, hogy<br />

megváltoztam!<br />

– is<br />

méte<br />

telt<br />

lte meg korá<br />

rábbi ké<br />

rését.<br />

Az<br />

isk<br />

skol<br />

olában újr<br />

jra hely<br />

lyre<br />

reál<br />

állt<br />

lt a rend.<br />

Csabó<br />

becs<br />

csül<br />

et<br />

esen<br />

en dol<br />

olgo<br />

gozo<br />

zott<br />

tt, a fiúk<br />

pedig<br />

letéve<br />

korá<br />

rább<br />

bbi előí<br />

őíté<br />

téle<br />

lete<br />

teik<br />

iket, szív<br />

esenen segítettek<br />

neki aprób<br />

óbb munk<br />

ákba<br />

n. Esz<br />

ükbe<br />

jutott,<br />

t,<br />

hogy már ők is kap<br />

tak esélyt<br />

a környeze-e-<br />

tüktől korábba<br />

ban,<br />

csak az oly<br />

lyan<br />

természe-<br />

tes vo<br />

lt. Legyen<br />

en az most is…<br />

63

64

Re-akció<br />

Mi<br />

nden<br />

reg<br />

egge<br />

ge<br />

l sz<br />

ép leh<br />

ehet<br />

et, ha az,<br />

aki<br />

kire<br />

virr<br />

rrad<br />

ad, de rűreű<br />

re ébr<br />

bred<br />

ed. A gyer<br />

ekek<br />

ek-<br />

nek még léte<br />

tezi<br />

k az<br />

a nag<br />

ys<br />

zerű<br />

tu-<br />

lajd<br />

jdon<br />

ságuk,<br />

hog<br />

ogy amin<br />

int a sz<br />

emük<br />

kipa<br />

pattan, rá tud<br />

nak cs<br />

o-<br />

dálkozni a kör<br />

ül<br />

öt<br />

tü<br />

k<br />

levő<br />

világ<br />

ra. Egy féli<br />

g<br />

me<br />

gevett<br />

csokiba<br />

ban an<br />

-<br />

nak a jó ízét látják<br />

ák, eg<br />

y<br />

kiborult<br />

építőko<br />

ckáb<br />

ában<br />

lehetőséget arra, hogy<br />

foly-<br />

tatni tu<br />

dják<br />

a meg<br />

kezdet<br />

t alkotást<br />

már<br />

ko-<br />

rán regg<br />

ggel<br />

, ha a ked<br />

vük úgy tartja. Az idő<br />

szám<br />

ámuk<br />

ukra<br />

nem<br />

múl<br />

ék<br />

ony egyenes,<br />

hanem<br />

gömbölyű. Nem ér<br />

zik,<br />

hogy elmúlt a pillanat,<br />

han<br />

em újra és újra megragadják a lehetősége<br />

ke<br />

t. Bámulatos kitartással<br />

írják<br />

fölül a betervezett napirendet<br />

et, és még<br />

égis<br />

is,<br />

valahogy jól alakul körülöttük minden.

Zabola Zol<br />

i a mai reggelen ezen elmélkedett,<br />

amíg<br />

várta, hogy lán<br />

ya, Zabola Lili<br />

elkészüljön. Belenyugodott<br />

már abba, hogy<br />

lehetetlen<br />

en, hogy a reggel minden perce<br />

az ő menetet<br />

rendje szerint történjen. Nem<br />

idegeskede<br />

d tt, tudta, hogy a kellő időbő en<br />

el<br />

tudn<br />

ak maj<br />

ajd indulni. Bízott Liliben. S aho-<br />

gyan ő válto<br />

zott, Lili is alakult. A lányka nem<br />

tartott má<br />

r az örökös nógatástól. Minden<br />

reggelébe be tudot<br />

t csempészni egy kis<br />

játéki<br />

dőt,<br />

és figyelnin tud<br />

ott arra is, hogy<br />

időben<br />

elk<br />

lkészüljön. A mai nap külö<br />

lönl<br />

eges<br />

es<br />

vo<br />

lt: édesap<br />

apja és a kapitányság munk<br />

nkat<br />

atár<br />

ár-<br />

sai nagyszab<br />

ású el<br />

őadá<br />

dást<br />

fog<br />

ogna<br />

nak tart<br />

rtan<br />

i az<br />

isko<br />

la<br />

udv<br />

dvar<br />

án. Meghívták a tű<br />

zoltók<br />

ókat, a<br />

ment<br />

ntők<br />

őket, és lesznek<br />

börtönőrök is. Bagoly<br />

Bold<br />

ldizsár igazga<br />

tó úr me<br />

gengedte<br />

, hogy<br />

ma minden diák<br />

részt<br />

vehessen az<br />

egé<br />

sz<br />

délelőtt<br />

tartó<br />

tó rendé<br />

dész eti<br />

show<br />

műsoű<br />

soron,<br />

amelyn<br />

ynek<br />

édesapja lesz<br />

a főszereplője.<br />

Siet<br />

etős lépte<br />

kkel<br />

érkez<br />

eztek meg az iskolába.<br />

Zabola<br />

Zoli egyb<br />

yből<br />

a kol<br />

ollé<br />

légá<br />

gáih<br />

ihoz<br />

sie<br />

iete<br />

tett<br />

tt, Lili<br />

pedi<br />

dig az osztályába szaladt.<br />

Ígéretesnek<br />

láts<br />

tszo<br />

zott<br />

ttak<br />

az elők<br />

ő észületek,<br />

az udva<br />

ron már<br />

bere<br />

rendezték a díszlete<br />

teket.<br />

A hango<br />

gosbemon-<br />

dón Bago<br />

ly Boldizsár<br />

jel<br />

elentette be: mi<br />

nden-<br />

ki az udva<br />

varra vonu<br />

nulh<br />

lhat<br />

a tűz<br />

űzri<br />

riad<br />

adó szab<br />

abál<br />

álya<br />

yai<br />

szerin<br />

int,<br />

hog<br />

ogy ne tap<br />

apos<br />

ossá<br />

sák össze sze egym<br />

ymás<br />

ást a<br />

fejveszt<br />

ztett<br />

ro<br />

ha<br />

násb<br />

sban<br />

an. Fegyelmezetten<br />

vonult ki mind<br />

enki az udvarra,<br />

és várta a be<br />

-<br />

harangoz<br />

ozott műsort.<br />

Pörgős zene szólalt meg a ha<br />

ngfala<br />

kon keresztül,<br />

és a feszes<br />

ütemr<br />

mre Za<br />

bola<br />

Zoli vonu<br />

lt<br />

be egy mikrofono nal a gyerekek<br />

elé.<br />

− Üdvözl<br />

ök min<br />

denkit az erdei kapitányság<br />

Re-akció<br />

showján! – ha<br />

rsog<br />

ogta<br />

a mikro<br />

fonba.<br />

– Ma meg<br />

egmutatjtj<br />

uk nektek,<br />

hogyan dolgozik a<br />

rend<br />

ndőr<br />

őrsé<br />

ség,<br />

miben<br />

kér<br />

ik a lán<br />

ángl<br />

glovagok<br />

segítsé-<br />

gét,<br />

mi tö<br />

rténik<br />

egy<br />

menté<br />

tés során!<br />

Ki tudja,<br />

mit je<br />

le<br />

nt a bűncselek<br />

ekmény<br />

szó? – kérd<br />

ezte.<br />

− Ol<br />

yan cs<br />

elekek<br />

edetet, amit<br />

a<br />

törv<br />

rvén<br />

y bü<br />

ntet<br />

! Benn<br />

e<br />

va<br />

n ab<br />

ban a Bünt<br />

nte-<br />

tő Tör<br />

vény<br />

nykönyv<br />

nevű<br />

könyvben!<br />

–<br />

kiab<br />

abál<br />

ta be ki<br />

pirulva<br />

Róka<br />

Mik<br />

iki! i!<br />

66

− Nagyon<br />

jó!<br />

– helyeselt Zabola Zoli! – Rend-<br />

kívül jól ér<br />

tesültek vagytok! Csak nem egy<br />

rendőr tanít az iskolában? – viccelődött. –<br />

Mi<br />

t lehet még elmondani a bűncselekmény-<br />

ről?<br />

– faggatózott tovább. Most Fifika adta<br />

meg a választ:<br />

− Valaki<br />

olyat tesz, ami árt a többieknek,<br />

veszélyes,<br />

káros<br />

lehet másokra nézve!<br />

− Nagy<br />

igazságot mon<br />

dtál – osztotta a kí-<br />

gyó véleményét<br />

Zabola Zoli. – Vajon mit ír<br />

elő ez a törvénykönyv, mit kaphat az, aki<br />

elkövet valami<br />

t? – kérdezett<br />

tovább.<br />

b.<br />

− Hát börtönt!<br />

– üvöltötö t fel Medve Matyi,<br />

mert<br />

a felfokozott hangulatban Mókus<br />

Marci éppen ráugrott a lábára.<br />

− Például!<br />

– hagyta jóvá a százados a választ.<br />

– Kaphat még pénzbüntetést, közérdekű<br />

mu<br />

nkára ítélhetik, eltilthatják a<br />

foglalkozásától,<br />

kitilthatják egye<br />

s helyekről,<br />

spo<br />

rtrendezvényeketet nem<br />

látogathat,<br />

kiutasít<br />

hatják az országból, szóval attól<br />

függ, mi volt a bűne, a bíróság efféle<br />

bün-<br />

tetéseket szabhat ki rá.<br />

− A „börtönt” hivatalosan szabadságvesz-<br />

té<br />

snek hívják, és létezik elzárás is – tudálékoskodott<br />

Fifika.<br />

− Helyes! – pillantott rá Zabola Zoli,<br />

majd<br />

újabb kérd<br />

ést tett fel.<br />

− Meséljete ek, milyen céljaitok vannak az<br />

életben! Hadd hallom!<br />

A gyerekek hangos kiabálással próbálták<br />

tudtára adni a századosnak, milyen eredményekre,<br />

dolgokra vágynak. Zoli hagyta<br />

őket egyszerre beszélni, mosolygott, majd<br />

amikor<br />

csend lett, újra megszó<br />

lalt:<br />

− Mit gondoltok, aki<br />

elkövet<br />

valamit, annak<br />

könnyű lesz elérni<br />

ezeket?<br />

Döbbent némasággal válaszoltak<br />

a gyere-<br />

kek. Most értették meg, ha valamit<br />

elkö-<br />

vetnének, az a jövőjüket<br />

is veszélyeztete -<br />

heti. Megváltozhat<br />

miatta az egész<br />

életük.<br />

− Gyertek,<br />

pár<br />

diák segítségével<br />

bemutat-<br />

juk, milyen bűncselekmények léteznek, és<br />

hogyan lehet<br />

et ezeket elkövetni!<br />

Kezdő<br />

djék<br />

a bemutató! – mutattt a Zoli<br />

felemelt hüvelykujját<br />

Szikra Szilveszter felé, aki is-<br />

méte<br />

telt<br />

lten<br />

elindít<br />

ítot<br />

ottata a zen<br />

enét<br />

ét.<br />

67

Mindenki belefeledkezett a következő egy<br />

órába: a rendőrök a fellépő diákok segítségével<br />

igazi színjátékot varázsoltak az iskolaudvarra.<br />

a. A gyerekek saját szemükkel látták<br />

és így egyből megértették, mit jelent<br />

például az, ha valakitől erőszakkal akarnak<br />

elvenni valamit. Megtanulták, hogy ez rablásnak<br />

minősül. Ha pedig a másik tudta nélkül<br />

cseni el<br />

az elkövető az áldozata értékeit,<br />

az lopásnak számít. Láttak megelevenedni<br />

garázdaságá ot. Most már tudták, hogy ha<br />

valaki erőszakos módon úgy viselkedik egy<br />

közösség előtt, hogy a többiekben ri<br />

adal-<br />

mat vagy megbotránkozást<br />

kelt,<br />

akkor<br />

erről<br />

van szó, mint például abban a jelenetben,<br />

amikor<br />

egy<br />

szórakozó társaságot imitálva a<br />

szer<br />

epet játszó diákok<br />

kiabáltak, lökdösődtek,<br />

és kukákat rugd<br />

ostak fel ijedt társaik<br />

előtt. Láttak rendőrku<br />

kutyák<br />

at akció<br />

közben,<br />

ahogyan tettest fogtak<br />

el, vagy sz<br />

emélyeket<br />

kerestekek meg. Az egyik jelenetben még<br />

a kábítószer-kereső kutya munkáját is megismerhették.<br />

Minden jelenet rendőri intézkedéssele<br />

ért véget. Az elkövetőketet „elfog-<br />

ták”, és elvezették a rendőrök.<br />

Az utolsó jelenet főszereplője egy kivénhedt<br />

autó volt. Egy autóbaleset képei<br />

elevenedtek meg a diákok előtt. A tűzoltóautó<br />

ekkor érkezett meg hangos szirénaszóval.<br />

A védőruhába öltözött tűzoltók<br />

szakszerűen kivágták az autó utasait, életüket<br />

kockáztatva, mert láthatólag folyt a<br />

benzin az autó tankjából. A sikeres mentést<br />

követően hangos robajlással kapott<br />

lángra az autó. A lánglovagok szakszerűen<br />

oltották el a tüzet.<br />

A mentők is szerephez jutottak. Hordágy-<br />

ra fektették<br />

a sérülteket,<br />

megvizsgálták<br />

68

őket, s a he<br />

lyszínen megtehető ellátást<br />

követően<br />

visít<br />

ó szirénával szállították el a<br />

sérültekete . Kö<br />

zben a mentőorvos elmondta<br />

, kinek milyen sérülése keletkezett.<br />

Zabola<br />

Zoli a jelenet végén közönsége elé<br />

állt: − Látjátok, vannak helyzetek, amikor<br />

nem csak<br />

tárgyak, pénz, becsület, hanem<br />

életekek is veszélyb<br />

e kerülhetnek. A volánhoz<br />

csak<br />

akkor<br />

üljön<br />

bárki, ha már megtanult<br />

vezetni,<br />

rendelkezik<br />

jogosítvánnyal, nincsen<br />

káros anyag vagy<br />

gyógyszer befolyása alatt.<br />

Mert<br />

nem csak autók,<br />

hanem életek is tönk-<br />

remehetnek, elmúlhatnak egy ilyen felelőt-<br />

len pillanatat miatt. Köszönö öm a figyelmeteket!<br />

Újra dallamos zene ára<br />

sztotta el a területet.<br />

t. A gyerekek nehéz szívvel álltak fel,<br />

még többet<br />

szerettek<br />

volna<br />

látni, még töb-<br />

bet szer<br />

eret<br />

ettek tek volna tudni arról, mi a követendő<br />

út, hol lehet elcsúszni, s hogyan törődjenek<br />

a saját biztonságukkal. Zabola Lili<br />

az apja mellé szaladt, és halkan odasúgta:<br />

− Nagyszer<br />

ű voltál, Apa! Büszke vagyok rád!<br />

− Én is rád, Édesem! – könnyezte meg<br />

a<br />

bókot Zabola Zoli. – Remélem, hogy segít-<br />

hettem. Kö<br />

nnyebb lesz már az eligazodás!<br />

– súgta Lili fülébe.<br />

− Mindenképp! – válaszolt a kislány. – Most<br />

már tudjuk a határokat, és mindenki egyé-<br />

nileg dönthet, hogyan cselekszik, is<br />

merve<br />

a következményeket. És ami<br />

a legjobb<br />

: azt<br />

is felismerjük, ha minket próbál<br />

valaki bántani,<br />

és van hová fordulnunk! – mo<br />

solygott.<br />

69

5<br />

12<br />

A négy muskétás 5<br />

19<br />

20<br />

Őrszem 11<br />

27<br />

Ki lakik az odúban? 19<br />

28<br />

36<br />

Trükkösök és fortélyosok 25<br />

43<br />

A nagy sportágválasztó 34<br />

44<br />

Államalapítás testközelből 41<br />

51<br />

57<br />

Hálóban a világ 47<br />

58<br />

Árulás 53<br />

66<br />

73<br />

A pénztárca, az óra, meg a lottószelvény 59<br />

74<br />

Re-akció 65<br />

84<br />

92<br />

96<br />

98 70

Talált tárgy<br />

Nyúl Lilla talált egy pénztárcát.<br />

Vajon megtarthatja-e?<br />

Macska Vanda épp arra járt…<br />

Tanakodnak, mi tévők legyenek?<br />

Eltegyék, ne tegyék?<br />

Zabola Zolihoz fordulnak,<br />

mi lenne a helyes döntés.<br />

A tárcában lévő irat alapján rájönnek,<br />

hogy kié, és visszaadják a tulajdonosnak.

nbt.titkarsag@bm.gov.hu ● www.bunmegelozes.info<br />

http://bunmegelozes.blog.hu

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!