dd01

Drága Szerelmem
zád tapad, veled lélegzik. Az intenzíven átélt pillanat arra késztet,
hogy még mélyebben tárd ki magad a számára, és szétnyitva lábaidat
add meg magad szerelme súlyának, magadba vonva őt.
Letekint a melleidre. Mosolyog. Érzed, hogy nőies domborulataid
szenvedélyessé tették. Csókolni kezdi őket, finoman ajkai közé
szívja bimbód; majd rád néz ismét. Jól tudod, milyen érzés, mikor
egy férfi figyelmét elvonja tested látványa, és belefeledkezik egy
részletbe, tökéletesen elfelejtve, hogy az összes többi is létezik. De
ez most valahogy nagyon más. Egyértelmű, hogy rajong a testedért,
de azt is pontosan érzed, ez a rajongás most jóval hevesebb,
mint amit előtte bárkinél is tapasztaltál. Érzi és imádja minden
hajlatod és domborulatod; ugyanakkor testednél jóval mélyebbre
is elér szerelme.
Csókjai mint a szívedhez írt gyönyörű versek, legbelsőbb érzéseinek
kifejeződései; az elkerülhetetlen múlandóság bölcs tudata
finomítja őket még értékesebbé, s úgy érzed, ajkaival nemcsak
melledet imádja, de annál ezerszer mélyebben élő belső lényegedet
is. Engeded, hogy tested reagáljon csodálatára. Széttárt combjaid
köré fonod, még szenvedélyesebben felajánlod magad neki;
nyögve, sóhajtozva: „Kérlek, kérlek…”
Nincs rá szó, milyen hirtelen, milyen tökéletesen adod át, adod
meg magad neki, ahogy beléd hatol. Követelő határozottságára a
gyönyör összefüggéstelen hangsoraival felelsz. Még mindig gyengéden,
de egyre erőteljesebben akar; kemény döfései megtöltenek.
Hüvelyed kitárul, még mélyebbre engeded őt; őszinte vágya betölti
tested és lelked. Szinte az egész méhed, az egész alhasad a
32