ANTON CORBIJN MUNKA | Work, 2009 - Ludwig Múzeum

kompozíció teszi különlegessé. Corbijn nemegyszerûen a valóság illékonysága ellen küzd,hanem azt is egyértelmûvé szeretné tennifelvételein, hogy nem ideálokkal, hanem idolokkalállunk szemben, akik saját árnyékuknaktûnnek. Híres modelljeit így a misztifikálás ésaz anonimitás határára helyezi, amelynekkövetkeztében a saját magukat hordozómítoszok léte kérdésessé, instabillá válik.Munkásságán keresztül Corbijn különbözôtársadalmi és pszichológiai jelenségeket isvizsgál, amelyek a sztárhoz mint fogalomhozkötôdnek. A korai fekete-fehér, valamint azúgynevezett Star Trak sorozatban a sztárságotmint életformát, vagy mint pszichológiaiállapotot kérdôjelezi meg. Képein olyanismert személyekkel találkozunk, akikneka személyiségérôl rögzült kép él a nagyközönségtudatában, a médiában való állandójelenlétük miatt. Corbijn képein a spontán,mélyen emberi kitárulkozásuk és a számunkraismeretlen valódi személyiségük föltárásazavaró, sôt majdhogynem hazugságnak tûnik.is not ideals, but idols who resemble their ownshadows. This way he places his often famousmodels on the border between mystificationand anonymity, which makes these self-perpetuatingmyths questionable and unstable.In his work Corbijn also studies differentsocial and psychological phenomena relatedto the concept of the star. In the early blackand-whitephotos, as well as in the Star Trakseries, he questions stardom as a lifestyle ora psychological state. In his pictures we encounterwell-known people whose personalityhas been burnt into the public consciousnessthanks to their constant presence in the media.Their spontaneous, deeply human self-revelationin Corbijn’s photos and the disclosureof their non-public, real personality is adisturbing sight, verging on a lie.Identifying with stars (or rather idols) hascome to be one of the most interesting issuesof social psychology in the past fifty years. TheDutch artist is so interested in the question ofAz azonosulás a sztárokkal, pontosabbanidolokkal az elmúlt fél évszázad egyiklegérdekesebb szociálpszichológiaikérdé sévé vált. A holland mûvészt olyanmértékben foglalkoztatja a sztárok identitásánakkérdése, hogy Strijen szigetérevisszatérve saját magát is alávetette enneka vizsgá latnak az a.somebody címû sorozatban,amelyben alkotói megközelítésemegkérdôjelezhetetlenül párhuzamba hozhatóCindy Sherman munkásságával. Önismeretifolyamat részeként, utalva néhányzenész iránti fiatalkori rajongására, valaminta keresztény értékek iránt elkötelezettszülôk túlvilági életben való hitére, elhunytzenészek bôrébe bújik.A 33 Still Lives címû sorozatban, amelya bulvársajtó által generált, a celebekmagánéletébôl lopott képek iránti tömegéhségfinom kritikája, Corbijn egyúttal apaparazzó-jelenséget, valamint a sztárfotóksekélyességét, ürességét, tartalmatlanságátvizsgálja. A lelketlenül, gépiesen termeltképek uralmával veszi föl a harcot.A számos együttes közül, amellyel AntonCorbijn együtt dolgozott (U2, Nirvana,Coldplay), önálló termet szentelünk aDepeche Mode tagjairól készült portréknak,hiszen a holland fotográfust a mai napighosszú, szoros, baráti- és munkakapcsolatfûzi a zenekarhoz. Ez a kapcsolat állandómegújulásra ösztönzi, és kölcsönösen inspiráljaaz alkotókat.Corbijn pályáján mérföldkônek számít aJoy Division frontemberérôl, Ian Curtisrôl2007-ben készült Control címû nagyjátékfilm.A nagy szakmai sikert arató mozifilmet akiállítás idôtartama alatt az elôadóterembenvetítjük több alkalommal.stars’ identities that upon returning to Strijenhe submitted himself to the same analysis, ina series he entitled a. somebody, in which hiscreative approach has undeniable parallelswith the works of Cindy Sherman. In a processaiming at self-knowledge, he took on theappearance of late musicians, referring bothto his own obsession with some musicians asa young man and the obsession with the Christianvalues of his parents with their focus onlife after death.With 33 Still Lives, a subtle critique of thetabloid-induced popular demand for imagesfrom celebrities’ private lives, Corbijn alsoexamines the paparazzi phenomenon, and theshallowness, emptiness and thoughtlessnessof star shots. He takes up the fight with theinhuman, mechanical production of imagesand their resulting dominance.Of the great many bands with whom AntonCorbijn has worked (including U2, Nirvana,and Coldplay), we dedicate a separate roomto portraits of Depeche Mode members,because they have had 23 year long and firmprofessional and personal relationship withthe photo grapher, something that has provedmutually inspiring for the artists, and a stimulusfor renewal.A milestone in Corbijn’s career, his feature onJoy Division’s vocalist Ian Curtis premiered in2007. Control, which has earned much criticalacclaim, will be shown in the lecture hall ona number of occasions while the exhibitionis open.Róna KopeczkyKopeczky RónaROBERT DE NIRO, Paris, 1998 © Anton Corbijn4 ing 5