A VMTDK TÍZ ÉVE

Csányi Erzsébet: Farmernadrágos próza vajdasági tükörben
A vajdasági magyar jeans-próza természetrajza
Szerkesztő: Hózsa Éva
Bölcsészettudományi Kar – Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, Újvidék, 2010.
245 oldal
ISBN: 978-86-6065-039-1
COBISS.SR-ID 2579397 19
A Farmernadrágos próza vajdasági tükörben a vajdasági interkulturális térség olvasztótégelyében
létrejött irodalmi műveket (Tolnai Ottó Rovarház, Gion Nándor Testvérem, Joáb, Domonkos István
Kitömött madár és Végel László Egy makró emlékiratai című regényeit) középpontba helyezve, azokból
kiindulva rajzolja meg egy fokozatosan tágítható kulturális kontextus pókhálóköreit.
A 20. század középső évtizedeinek viszonylag szabad szellemi légkörében alakuló délszláv kulturális
régió ugyanis a modern és posztmodern határán fogékonyan reagált a felerősödő amerikai, majd európai
ellenkulturális mozgalmakra.
Az 1950-es években az amerikai munkásfiatalok a farmernadrágot – munkaruhájukat – mint „stigmát”
munkaidő után is tovább hordták egy mindenek fölött álló lazaság és önidentitás tüntető igényével.
A farmernadrág e divat révén kulturális jellé válik, szimbolikus konnotációi a munka/pihenés, a gazdag/
szegény, a hétköznapi/ünnepi, a férfi/női, a szabadság/rabság, az előadó/néző, a szubkultúra/magaskultúra
közti ellentétet viszonylagosítják, határokat függesztenek fel.
J. D. Salinger Zabhegyező és Jack Kerouac Úton című kultuszregénye mintájára a jazz improvizatív
ritmusát leképező farmernadrágos ill. jeans-próza elsősorban lírai és spontán stílusa révén lázadt a lelki
sivárság és a fogyasztói társadalom konformista szemlélete ellen.
A plurálisan kódolt, azúr festékcsöppel (Tolnai Ottó) színezett vajdasági magyar irodalom a modern
kulturális kommunikáció mechanizmusaiba és a világirodalmi hatásfúziókba illeszkedve, valamint a
délszláv jeans-regények diszkurzusfolyamába lépve kialakítja a maga artikulált vonulatát.
36
A V M T D K T Í Z É V E