börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi helikon börzsönyi ...

Szombat volt az a nap mikor nem mentek a határba, ilyenkor mosták ki kézzel teknõben az egész heti szennyest, és
sütötték kemencében a következõ hétre a kenyeret a családnak, és mázolták a szobákat és konyhákat törekes sárral.
Világítani is gyertyával vagy mécsessel világítottak. Aratás után következett a búza hazahordása szekerekkel. Hazavitték a
búzát kertekbe, szérûkbe, berakták nagy kazlakba, majd a cséplõgéppel mentek és elcsépelték a búzát. Géppel dolgozni
is nagyon nehéz volt, nem lehetett megállni, csak reggelizni és ebédelni, mert a gépbe folyamatosan kellett rakni a kévéket
és onnan elhordani a töreket és a szalmát. Nagy melegben ez a munka is nagyon fárasztó volt. Szállt a por és a búzából a
szúrós törek. Munkalehetõség jobban csak a mezõgazdaságban volt. Kõmûvesek és ácsok voltak a faluban, de nekik is
nyáron volt munkájuk, télen az erdõre jártak fát vágni, de minden munkát kézi erõvel végeztek.
Milyen szokások voltak régen a faluban?
Kezdem mindjárt az év elején. Újévet jártak köszönteni, de nemcsak a családokhoz, hanem a szõlõkbe és mezõre is, hogy
jó termés legyen az új évben. Aztán jött a farsang, ekkor három nap ünnepeltek, három nap szállt a cigányzene, mentek a
bálba a lányok, legények, szülõk kísérték õket, vitték a kosarakban a süteményt és a bort. Egész farsangban mentek a
rokonok egymáshoz ünnepelni. Majd következett a nagyböjt. Nagyon betartották a böjti napokat, szigorú hústól való
magtartóztatás volt. Sokan se szerdán, se pénteken, de még szombaton se ették meg a húst. Csak feltámadás után, a
mulatságoknak is vége szakadt ez idõ alatt. Húsvétkor sokan jártak locsolkodni, de sokszor nem kölnivel, hanem vizes
vödörrel és bizony ebbõl aztán kaptak bõven a lányok. De azért megkínálták õket is a szokásos ételekkel. A gyerekeknek
festett piros tojást adtak. Õsszel a szüreti mulatsággal tették színessé a szüret közeledtét. Abban az idõben sok ló volt a
faluban és a lóháton mentek a legények. Azután következett a szüret. Vidám szüretek voltak, mert azt mondták a dédszülõk,
hogy akkor a cigányok is kint voltak a szõlõben muzsikálni. Szüret után következett a kukoricatörés. Letörték a kukoricát,
majd szekérrel hazavitték, és este összegyûltek a szomszédok és kipucolták a kukoricát. Összekötötték csomókba és
felkötötték a padlásra száradni. Közben jókat beszélgettek. Ez volt az esti szórakozás, nem volt akkor TV. Így teltek el az
õszi esték. Utána télen elkezdték fosztani a tollakat. Minden háznál volt liba vagy kacsa, de sok helyen mind a kétfélébõl
volt. Ezeknek a tollát téli estéken megfosztották, majd párnákba és paplanokba rakták, közben itt is vidáman elbeszélgettek.
Megtörtént az is, hogy a legények galambokat engedtek be a szobába és a toll repült szét a lakásban. Ezzel viccelték meg
a fosztókat, ennek pedig nem örültek. 10 óráig tartott este a tollfosztás, utána mákos kukoricával, aszalt gyümölccsel,
pogácsával, borral kínálták meg a fosztókat és így mentek házról-házra, míg meg nem lett fosztva a toll.
Karácsonyt is szépen megünnepelték. Adventben jártak a betlehemesek, karácsony elõtt kilenc este a szent családot vitték
mindig másik házhoz, és ott imádkoztak, énekeltek. Ez a szép szokás ismét felelevenedett, Karácsony este
„csordapásztorozni”jártak a gyerekek, minden utcából lehetett hallani az éneküket. Karácsony böjtjén a pásztorok is
jártak köszönteni, minden családhoz mentek, ahonnan valamilyen állat járt ki a lehelõre. Ezeket is borral, hallal ajándékozták
meg, és közben fûzfavesszõvel csapdosták a lábaikat, hogy fürgék legyenek.
Így készültek a karácsonyra a régi idõkben. Nagyon nehéz és fáradságos munkát végeztek õseink abban az idõben, de
szeretettel emlékezünk vissza rájuk.