A bor filozófiája

sárga kapzsiságát, bosszúszomját, mérgét, pimaszságát, grimaszait, gyáva alattomosságát,
komikus nyomorékságát, minden ügyefogyott olaját, és hihetetlenül bőtermővé tette. A nova
tényleg legalább hússzor annyi szőlőt terem, mint a nemes tőke. De kinek? A kapzsinak és a
fösvénynek, akinek csak az a fontos, hogy sok-sok-sok legyen.
Engem nem csapsz be, szóltam a szőlőhöz. Tudom, hogy a borhoz tartozik az is, hogy büdös
pokla legyen. Ez vagy te. A te géniuszod a boszorkány A te drágaköved a húgykő. Amikor
virágzol, ammóniákszagodra összegyűlnek a döglegyek. Te vagy az ateista szőlő.
Megindultam hazafelé, és azon tűnődtem, hogy vacsorához milyen bort fogok inni. Aztán
még eszembe jutott valami. Ez már nem tartozik a szőlőre, mert ezt nem szőlőből készítik. Ez
a hamis bor. Ez a derített, ólomcukros, szirupos pancs, a legordenárébb merénylet, aminél
csak egy iszonyúbb van, a hamisított, a kifestett, nyafogó, kiállhatatlan, hazug, alattomos,
kéjsóvár pénzéhes, hisztérikus nőszemély.
BORKATALÓGUS (VÁZLAT)
Ha megérem és nagyon öreg leszek, de magas koromhoz megkapom azt a nyájas és derűs
bölcsességet is, amelyet annyira el kívánok érni, meg fogom írni a magyar borok kimerítő
katalógusát, mert ezt megírni nagy-nagy tapasztalat, és még nagyobb nyájasság, derű és
bölcsesség nélkül nem lehet. Remélem, elérem a magas kort és az utolsó években nem
kívánok dugáruként semmit sem a hátsó zsebemben a túlvilágra csempészni; remélem akkorra
már senkinek sem irigylem ki szájából a falatot és karjából a nőt; nem lesz eldugott bosszúm,
nem lesz tartozásom, és nem fogok botorul elmulasztott dolgokon keseregni. Akkor, igen,
akkor megírom a nagy borkatalógust, ízek, illatok, olajok, drágakövek, nők szerint
csoportosítva, vidékenként és tájanként és fajtánként és megkeresem az ételt, a legillőbb
évszakot, még napszakot is, amelyben inni tehet, hozzá a muzsikát és a vele rokon költőt. Ez a
mostani kísérletem, hogy a legfontosabb borokat katalogizáljam, csupán e nagy vállalkozás
előtanulmányának tekintendő. Semmi sem kész, vagy végleges, főként pedig az egész
vázlatos és kiéretlen. Ilyen nagy témához még túl fiatal vagyok.
Kezdem a homoki borokkal. A KECSKEMÉTI ivási ideje a nyár és a koraősz. Iható egész
nap, munkához, evéshez, társaságban, még reggelire is. A legjobb kártyához, de nem nagyon
komoly játékhoz. Tarokkhoz például csak CSOPAKI, vagy ÁRÁCSI való, sok ásványvízzel
éspedig parádival, harmatvízzel, vagy füredi savanyúvízzel. A KECSKEMÉTI a legjobb, ha
két-három éves. Az újbor túl híg, az ennél idősebb veszít üdeségéből.
A KISKŐRÖSI ivási ideje májustól augusztusig. Könnyű húsokhoz, zöldfőzelékekhez. Egyszer
spárgababhoz ittam, és ez volt a legjobb. Csak tisztán kell inni, a legjobb kisebb
társaságban (hat-nyolc ember, vegyesen férfi és nő). Zenét kíván. A magányt nem bírja.
Vonzóereje valami kedves lágyság, amelynek legközelebbi karakterét még nem sikerült
kielemeznem.
A CSENGŐDI (vele rokon a SOLTSZENTIMREI, amely bort sok szakértő az előbbinél
többre becsüli) asszonyosabb, engedékenyebb. Ez a kisközéposztály bora. Jól bírja a
zsírosabb ételeket. A CSENGŐDI csodálatos képessége, hogy gyors elhatározásra ösztökél.
Ezért, ha CSENGŐDI-t iszol, vigyázz, nehogy valamit elhamarkodj!
A SOLTVADKERTI duhajabb és hangosabb. Egy-szólamú bor, korcsmabor, a hideg ételeket
szereti, a kolbászt, a hagymát. Ivási ideje főként a késő ősz, amikor kint köd van, esik az eső
és a sár feneketlen. A legjobb újborok közé tartozik. Azzal, hogy korcsmabor, nincs
szándékomban lebecsülni. Sőt. A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye,
sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik
helyen gyógyítják.
A homoki borokról egyelőre ennyi elég. Még egyszer hangsúlyozom, hogy bonyodalom
bennük nincs. Megfejtésük nem nehéz. Asztrális jellegük egyszerű: ha az ember homoki bort