Zsámbéki Polgár 2012. augusztus

ZSÁMBÉKI 

POLGÁR 

ZSÁMBÉK VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÖZÉLETI HAVI LAPJA 

e 

2012. augusztus 

www.zsambek.hu 

· Szent István örök 

· Zsámbéki alkotói pályázat 

· Tanév végi összkép 

· Új épületben a bölcsôde 

· Kitüntetô díj Jelli Paternek 

· Zsámbéki búcsú Nattheimban 

· Beszélgetés Deák Bill Gyulával 

· Höcögô Néptáncgála 

· A szenvedélyes gyûjtô 

– Borus Ferenc 

Höcögô Néptáncgála 

„Zsámbék, ahogy én látom 2012”

BEHARANGOZÓ – ÖNKORMÁNYZAT ZSÁMBÉKI POLGÁR 

„Légy áldott, Szent István király!” 

Szent István örök 

Alig néhány nap és itt van augusztus 20-a, amely Zsámbék számára különös jelentôségû, ugyanis ekkor 

emlékezünk meg a település várossá válásának harmadik évfordulójáról is. A kenyér és az alkotmány 

ünnepe elnevezések helyett – amelyeken évekig vitatkoztak – ezen a napon Szent Istvánt ünnepeljük, 

mégpedig azt az embert, aki a szentek között is kimagasló egyéniség volt. Tökéletesnek mondható, amit 

elsô szent királyunk megvalósított, valóban szilárd sziklára építette országunkat. Fiához, Imre herceghez 

írt Intelmekben olvasható: hazáról, becsületességrôl, tisztességrôl, kormányzásról, családról, emberek 

befogadásáról, szeretetrôl, szegényekrôl, egyedül lévôkrôl, ellenségrôl. Mindezeket a gondolatokat 

nekünk is szánta, mégpedig örökségül. 

Vajon napjainkban hova jutott a Szent István-i örökség? Jelentenek-e még ezek a szavak valamit? 

Ugyanazt közvetítik-e, mint az ô idejében? Nyilván kissé más tartalommal tölthetôk meg a mi korunkban 

az általa megálmodott „intelmek”, de alapvetô értékük, jelentésük megmaradt. 

A nemzetnek soha nem volt könnyû a sorsa, és most sem az. Egy folyamatnak az eredménye, amiben 

jelenleg vagyunk. Amikor Szent Istvánra gondolunk, ne csak kritikát alkossunk országunk állapotáról, 

hanem tárjuk fel a jelenlegi helyzet okait is. Amikor próbálunk megoldást keresni, saját felelôsségünket 

is érezzük át. Szent István úgy gondolta, akkor lesz egy ország fejlôdôképes, lesz tervezhetô jövôje, ha 

polgárai ragaszkodnak a keresztény értékekhez. 

Ebben rejlik a Szent István-i örökség! 

Kedves olvasóinknak csak azt kívánhatom, hogy vegyenek részt az augusztus 

20-ai eseményeken. Töltôdjenek fel az ünnep igazi üzenetével! Élvezzék Zsámbék 

város különleges atmoszféráját, szellemiségét, hiszen lesz bôven kínálat: ünnepi 

szentmise, kenyérszentelés, kitüntetô díjak átadása, emléktábla avatás, koszorúzás és 

természetesen az elmaradhatatlan kulturális programok. Az est fénypontja a tûzijáték 

lesz, amelynek pompás fényei zárják majd ezt a csodálatos napot. 

Klotz Mária 

fôszerkesztô 

Augusztus 20-ai 

programok 

10 órakor 

- Ünnepi szentmise a Romtemplomnál 

- Szentelt kenyerek kiosztása 

- Kitüntetô díjak átadása 

Kb. 11.30 órakor 

- Emléktábla avatása, 

koszorúzás a temetôben – elhunyt 

díszpolgárok emlékére. 

17.30 órakor 

- Koszorúzás a Szent István téren 

lévô Millecentenáriumi emlékmûnél. 

18 órakor 

Zárdakerti program 

- Höcögô Együttes 

- Szabó Réka 

- Tánc Sport Egyesület 

- 20 órától Éjszakai Mûszak koncert 

- 21.30 órakor – tûzijáték 

Impresszum 

ZSÁMBÉKI POLGÁR 

ZSÁMBÉK VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK 

KÖZÉLETI HAVI LAPJA 

2012. augusztus 

Honlap: www.zsambek.hu 

Alapító: 

Zsámbék Város Önkormányzata 

2072 Zsámbék, Rácváros u. 2-4. 

Kiadó, fôszerkesztô: 

Klotz Mária 

+36-20/571-5761; +36-30/387-4507 

zsambeki.polgar@gmail.com 

Szerkesztôség címe: 

Zsámbék Város Polgármesteri Hivatala 

2072 Zsámbék Rácváros u. 2-4. 

Tördelés, tipográfia: 

Kerekes István 

Nyomdai kivitelezés: 

Syled Express 

2094 Nagykovácsi, Bajcsy Zsilinszky. u. 1. 

Felelôs vezetô: Zgyerka Zsolt 

ISSN-2060-260X 

Lapzárta: minden hónap 5-e. 

Megjelenik havonta 1900 példányban. 

Az újság példányai beszerezhetôk 

Zsámbék Város Polgármesteri Hivatalában. 

A szerkesztôségünkbe beküldött kéziratokat szerkesztve 

jelentetjük meg, illetve fenntartjuk a jogot kihagyásukra. 

Kéziratokat, fotókat nem tartunk meg és nem küldünk vissza. 

Címlapfotók: Kovács István, Klotz Mária 

Épül a járda a Petôfi Sándor utcában 

TARTALOM 

Szent István örök 2 

Anyakönyvi hírek 2 

„Zsámbék, ahogy én látom 2012” 3-4 

Tanév végi összkép 6 

A bölcsôde új épületbe költözött 5-6 

Kitüntetô díj átadása Jelli Paternek 7 

Lochberg hírek 7 

Zsámbéki búcsú Nattheimban 8 

Köszönet a hagyományôrzésért 8 

Blues-torok – Deák Bill Gyula 9-10 

Höcögô Néptáncgála 11 

Példás összefogás 11 

Jótékonysági Anna-bál 12 

Nyugdíjas találkozó 12 

Premontrei egyházzenei esték 12 

A szenvedélyes gyûjtô 13-14 

Szépen csillog a bronzérem is 14 

ANYAKÖNYVI HÍREK 

Gólyahír 

Szeretettel köszöntjük 

Zsámbék új polgárait! 

Kocsány Zsolt Krisztofer – 2012. 05. 26. 

Keskeny Ronaldó – 2012. 06. 02. 

Zsirkai Zalán – 2012. 06. 22. 

Zsebedics Izabella – 2012. 07. 02. 

Franyó Benjamin – 2012. 07. 03. 

Fejes Levente – 2012. 07. 04. 

Madocsay Vince Zalán – 2012. 07. 04. 

Csatári Dániel – 2012. 07. 08. 

Tóth-Páris Panna – 2012. 07. 19. 

(A Zsámbéki Polgár júliusi számában Kocsány 

Zsolt Krisztofer neve tévesen szerepelt. Az érintett 

gyermek családjától elnézést kérünk! A szerk.) 

Nász 

Sok boldogságot kívánunk 

az ifjú párnak! 

Rainer Flóra és Grabovszky Tamás 

2012. 07. 21. 

Kóródi Eszter és Török Máté 

2012. 08. 01. 

Padra Viktória és Németh Zoltán 

2012. 08. 03. 

Gyász 

Ôszinte részvétünket fejezzük 

ki a gyászoló családoknak! 

Tarsoly Zoltánné – 2012. május 18. 

Simon István – 2012. május 28. 

Pocsai Jánosné – 2012. május 30. 

Nébel Ferencné – 2012. június 3. 

Sándor Emília – 2012. június 6. 

Fotók: K. M. 

2 2012. AUGUSZTUS

ZSÁMBÉKI POLGÁR AKTUÁLIS 

A mûvészet határai összemosódnak 

Befejezôdött 

a „Zsámbék, ahogy én látom 2012” 

alkotói pályázat 

„Mûemlékek nyomában – a velünk élô történelem” címû kiállítás 

és díjkiosztó ünnepség a Zsámbéki Mûvelôdési Házban 

2012. július 15-én, vasárnap este lezárult a Zsámbéki Közmûvelôdési Intézet és Könyvtár által 

februárban meghirdetett alkotói pályázat, melynek témája: „Mûemlékek nyomában – a velünk élô 

történelem” volt – tájékoztatta az érdeklôdôket Balázs Mónika Csilla, július 28-án délután a 

Zsámbéki Mûvelôdési Házban. A kiállítás megnyitóval egybekötött ünnepélyes díjkiosztó ünnepségen 

32 képzômûvészeti alkotás (rajz, festmény, kerámia dombormû, üvegfestmény), 19 fotó és az 

egyéb kategóriában értékelt 2 film és 4 vers volt megtekinthetô. 

A kiállítás megnyitó és ünnepélyes díjkiosztó 

ünnepségen Balázs Mónika Csilla köszöntötte az 

alkotói pályázatra benevezô polgárokat, a megjelent 

szakmai zsûri tagjait, valamint a jelenlévô 

vendégeket. A jelölteknek megköszönte a pályamunkákat 

és beszámolt arról, milyen értékes 

alkotások születtek. Bevezetô szavai után Dombi 

Enikô, a Zsámbéki Zeneiskola igazgatója barokk 

muzsikával, egy zongorán elôadott Scarletti 

szonátával szórakoztatta a közönséget. Ôt követte 

Horgos Zsolt önkormányzati képviselô köszöntôje, 

megnyitóbeszéde. A Pénzügyi, Ügyrendi és 

Településfejlesztési Bizottság elnöke hozzászólásában 

a „Miért fontos nekünk ez a 

kezdeményezés és a kiállítás?” felvetésre a 

következôket mondta: Zsámbék település kiváltképp 

gazdag értékekben, ilyen pl. a Zichy kastély 

épülete, ahol még egy idôben a Szent Koronát is 

ôrizték. A településen fellelhetô történelmi 

épületek, emlékhelyek megjelennek a látható 

pályamûvekben. A dokumentálást fontosnak tartja 

a képviselô, amellyel korábban és most is 

helytörténészek foglalkoznak. Itt még krónikás is 

elôfordult, de éppen a napokban járt a városban 

Jelli Pater, aki az országban egyedülálló módon 

az adatok hihetetlen tárházát tartalmazó, 

háromkötetes monográfiát írt Zsámbékról. A 

közmûvelôdési intézmény a mai napon egyfajta 

krónikás szerepet is betölt, hiszen minden rendezvény 

dokumentálásra kerül azért, hogy az 

utókor számára át tudják adni a jelenkori 

történéseket, hiszen jövôje csak annak lesz, 

akinek múltja is van – tette hozzá Horgos Zsolt. 

Így folytatta: az értékmegôrzést feladatuknak tekintik, 

mellyel egyben értéket is teremtenek. A 

kiállítás a dokumentációnál egy lépcsôfokkal többet 

hordoz, ugyanis a mûvészek által alkotott 

mûvek mögött gondolat is található, melyet az 

élvezô, befogadó saját maga találhat meg. 

Homoród-menti testvértelepüléseken látott a 

képviselô egy alkotótábort, amely ötlet alapján 

valami hasonló megvalósítást gondol ehhez 

kezdeményezéshez a jövôben. Beszéde végén 

Horgos Zsolt a település nevében gratulált a 

pályázók színvonalas pályamunkáihoz, megköszönte 

nevezésüket, valamint zsûri munkáját. 

Ezt követôen megnyitotta a kiállítást. A redezvényen 

részt vett Horváth László alpolgármester is. 

Balázs Mónika Csilla a pályázatokkal kapcsolatban 

néhány adatról tájékoztatta a megjelenteket. 

A pályázat amatôr, tehetséges, önmagukat 

bemutató alkotók számára indult. Kiemelte, hogy 

a figyelemfelkeltés sikeres volt, hiszen az ország 

minden részébôl érkeztek színvonalas pályamûvek. 

Budapest, Kelebia, Pilisszentiván, Szom- 

bathely, Szentes, Biatorbágy, Székesfehérvár, 

Leányfalu, Bátonyterenye, Pécs, Vértesboglár, 

Csömör, Agárd és természetesen Zsámbék 39 

alkotója összesen 57 pályamûvet nyújtott be. Az 

intézményvezetô elmondta, a felhívásra 32 

képzômûvészeti alkotás (rajz, festmény, kerámia 

dombormû, üvegfestmény), 19 fotó és az egyéb 

kategóriában értékelt 2 film és 4 vers érkezett. A 

zsûribe felkért 29 zsámbéki prominens személy, 

különbözô mûvészeti ágak képviselôi és helytörténészek 

közül 19-en voltak személyesen jelen, 

a július 19-én lezajlott értékelésen. Ôk a következôk: 

Banga Zsolt fotós; Deák Balázs szobrász; 

Dombi Enikô zongoramûvész; E. Rácz László 

restaurátor, szobrász; Fejér Gábor fotós; Fuchs 

Sandra Titanilla helytörténész; Hoffer Andrea 

restaurátor, festômûvész; Horváth Ildikó textiltervezô, 

iparmûvész; Koncz Balázs animációs filmrendezô; 

Kovács István fotós; Lackfi János költô, 

drámaíró, mûfordító, egyetemi tanár; Melocco 

Miklós Kossuth-díjas szobrász; Pálfi Zsolt animációs 

filmrendezô; Quirin Ágnes grafikus; 

Szemethy Imre grafikus, tanár; Széles Péter szobrász; 

Varga Zsuzsanna fazekas; Zombori László 

fazekas; Zách Attila grafikus, zenész. 

Balázs Mónika Csilla megköszönte a zsûri 

értékes munkáját, majd Legerszki Krisztina adta 

elô azokat a verseket, amelyek a pályázatra 

születtek, így a színmûvész Jencsik Attila, Pataki 

Beáta, Kiss Klaudia mûveit olvasta fel. A versek 

meghallgatása között vetítésre került, dr. Borján 

József 3 D-s filmje A Gödör, valamint „Zsámbék, 

ahogy én látom” címmel, Hrabovszki Róbert 

„Hekk” és Vadászi Dániel videómontázsa. 

A darabok bemutatása után a pályamunkák 

A kiállítást 

Horgos Zsolt képviselô 

nyitotta meg 

A pályázatra érkezett 

verseket Legerszki Krisztina 

adta elô 

méltatása következett. A képzômûvészeti értékelést 

Hoffer Andrea restaurátor, festômûvész; a 

filmes értékelést Pálfi Zsolt animációs filmrendezô 

végezte. Hoffer Andrea hozzászólásában a 

következôket ismertette: számára furcsa az 

„amatôr” megnevezés, mert ez szerinte kicsit 

pejoratív ízû. Szerinte mûvészet és annak 

fokozatai vannak. Fontos, hogy milyen közelségbe 

kerül ehhez az alkotó. Ismertette, hogy az 

értékelés kapcsán a képeken nem a hibákat kereste, 

hanem azt, hogy melyik szólítja meg. A 

mûvészet lényege, hogy olyasmit fejezzen ki a 

mûvész, ami az övé. Az ô látószögébôl kiindulva, 

nemcsak egy tükröt mutat, hanem valamilyen célból 

készíti – vélte a restaurátor, festômûvész. 

Hozzátette: örömmel töltötte el a képek nézegetése, 

mert mindegyikbôl valamilyen báj sugárzik. 

Mindegyik alkotás más, valamelyiknek a 

színdinamikája fogta meg, egy másiknak pedig az 

alkotó által hozzáállt fegyelme nyûgözte le. 

A képzômûvészet kategóriában három helyezésrôl 

beszélt. Az elsô helyezett dr. Vereczkeyné 

Donáth Györgyi – Zsámbéki látképe lett, amely 

egy OSB-lapra festett festmény. A pályázó 

humorosan, de tisztelettel oldotta meg a feladatot, 

hiszen mintha a tetôbôl vett volna ki egy darabot, 

úgy láttatja a kálvária dombot. A belsô igény és 

munkaeszközzel kifejezett többlet miatt lett az 

alkotás mûvészet. Hoffer Andrea értékelésében 

elismerte, a második díjas kollázs a kedvence, 

amely Kiss Sándor munkája. Errôl a következôképpen 

vélekedett: frappáns, környezetkímélô 

anyagokkal készült. Beleérzi a zsámbéki 

nyári színház hangulatát, a régi ódon a 

Romtemplom szimbólumát – ezekbe lehelt életet 

a mûvész. A múlt és a jelen összekapcsolódása 

fejezôdik ki a kollázson. A harmadik helyezést, 

Szombati Júlia Zsámbéki templomrom c. képét, 

így értékelte: szép, lírai, érdekes, fotószerû produktum, 

amely egy szûrôn keresztül láttatja a 

témát. Végezetül gratulált minden pályázónak 

kimagasló teljesítményéhez, majd Bartók Béla 

Sokan voltak kíváncsiak a megnyitóra 

Fuchs Sandra Titanilla 

és a Szûcs-lányok, Szûcs Árpád 

kíséretével 

Fotók: Kovács István 

2012. AUGUSZTUS 3

AKTUÁLIS ZSÁMBÉKI POLGÁR 

gondolataival zárta értékelô beszédét: „Erôsen 

hiszem és vallom, hogy minden igaz mûvészet – a 

külvilágból magunkba szedett impressziók – az 

„élmény”-ek hatása alatt nyilvánul meg. Aki fest 

egy tájképet csakhogy éppen tájképet fessen, aki 

ír egy szimfóniát csakhogy éppen szimfóniát írjon, 

az legjobb esetben is nem egyéb jó mesterembernél. 

Nem tudok másképpen mûvészeti terméket 

elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, 

elkeseredettségének, bánatának, dühének, 

bosszújának, torzító gúnyájának, szarkazmusának 

megnyilatkozását.” 

A díjkiosztó további részében Balázs Mónika 

Csilla ismertette, hogy az egyéb kategóriában a 

verseket és filmeket nem lehetett összehasonlítani, 

ezért a zsûri nem rangsorolt, hanem közülük 

a kiemelten jónak értékelt pályamûveket oklevéllel 

jutalmazta. Így oklevelet kapott: dr. Borján 

József – Gödör (3D film), Hrabovszki Róbert 

„Hekk” és Vadászi Dániel – Zsámbék, ahogy én 

látom (videómontázs), valamint Jencsik Attila – 

Romtemplom (vers fotóval) c. alkotása. 

Egy másik zsûritag, Pálfi Zsolt animációs filmrendezô 

a filmesek alkotásait méltatta. Kiemelte, 

hogy két film érkezett a pályázat felhívására. Az 

egyikre a dokumentumfilmre utaló dramaturgia 

jellemzô, magyarázó szöveggel, hosszabb snittekkel; 

a másik egy montázstechnikával dolgozó 

videóklipp. A Gödör c. alkotásnál a hosszas 

kutatómunkát értékelte a zsûri, valamint a téma 

kiválasztását, amely során a jelölt Zsámbéknak 

nem a legismertebb szegmensét mutatta be. 

Kritikaként elmondta: egy kicsit hosszúra sikerült 

a film. A 3D-s technika szerinte kísérletként 

született, amely arra utal, hogy az alkotó nyitott 

az új technikák iránt. A másik film esetében az 

alapötletet remeknek tartotta. A zsûri nagyra 

értékelte a spontanitást: valaki megérkezik 

Zsámbékra és már filmez is, utána irány a vágószoba. 

A jól komponált képek gyors kameramozgással 

készültek, amelyek azt sugallhatták, 

hogy szubjektív kamerával, valakinek a szemszögébôl 

álltak elô. 

Az animációs filmrendezô szavai után, a zsûri 

döntése alapján, Balázs Mónika Csilla tudatta a 

közönséggel a fotósok helyezéseit, amely szerint 

az 1. helyezett: Schafer András – Elmúlt idôk és 

Kis kápolna címû képei lettek. 

A 2. helyezést: Czeczeli Orsolya és Kovács 

Zsófia – Zsámbék, ahogy ma látjuk és ahogy 

apáink látják 1968-1976-2012 fotói érték el, a 3. 

helyezett pedig Almási Tímea – „Csak egy...” c. 

alkotása érdemelte ki. 

Különdíjat Komjáthy István („papírsárkányos” 

kép a Romtemplomról) kapott. Fuchs Sandra 

Titanilla által alapított helytörténeti különdíjban: 

Czeczeli Orsolya és Kovács Zsófia – Zsámbék, 

ahogy ma látjuk és ahogy apáink látják 1968- 

1976-2012 alkotás részesült. 

A pályamunkák értékelése után díjkiosztó 

következett, amely során megtudtuk, hogy nemcsak 

a pályázat témája volt zsámbéki ihletettségû, 

de az értékes díjak is helybôl származnak. Az 

intézményvezetô megköszönte a szponzorok 

értékes adományait. A jelenlévô pályázók, alkotók 

személyesen vehették át az impozáns 

oklevelet és a különféle díjakat, nyereményeket, 

melyeket Balázs Mónika Csilla osztott ki. Ezek a 

következôk: 

KÉPZÔMÛVÉSZET 

1. helyezett 

dr. Vereczkeyné Donáth Györgyi – Zsámbéki 

látkép 

ESPA Bio and Art Hotel, 1 éjszaka 2 személy 

részére, reggelivel 

2. helyezett 

Kiss Sándor, kollázs, temperakép 

ESPA Hotel wellness belépô 2 személy részére 

Szent György Lovarda 2 óra lovaglás szabadon 

választott, elôre egyeztetett idôpontban 

3. helyezett 

Szombati Júlia – Zsámbéki templomrom 

Telki Globall Football and Sport Parkhotel, vasárnapi 

ebédmeghívás 2 személy részére 

ESPA Hotel 1 óra bowling 7 személy részére 

FOTÓ 

1. helyezett 

Schafer András – Elmúlt idôk és Kis kápolna 

címû képei 

ESPA Bio and Art Hotel, grill vacsora 2 személy 

részére 

Photoking Kft., fotós hátizsák + 3 óra mûteremhasználat 

és 15% kedvezményre jogosító kupon 

(kivéve CANON és NIKON termékeket) 

2. helyezett 



1976-2012 

Photoking Kft., fotós táska és 15% kedvezményre 

jogosító kupon (kivéve CANON és NIKON termékeket) 

Hegyalja Étterem – ebéd-, vagy vacsorameghívás 

2 személy részére 

3. helyezett 

Almási Tímea – „Csak egy...” (fejfa a régi temetôben) 

Photoking Kft., fotós készlet és 15% kedvezményre 

jogosító kupon (kivéve CANON és 

NIKON termékeket) 

Benedekék Falodája – ebéd-, vagy vacsorameghívás 

Különdíj 

Komjáthy István („papírsárkányos” kép a Romtemplomról) 

Photoking Kft., fotós táska és 15% kedvezményre 

jogosító kupon (kivéve CANON és NIKON termékeket) 

Mátyás Kisvendéglô és Borozó – 1 üveg bor a 

Nyakas Pincészetbôl 

Helytörténeti különdíj 



1976-2012 

Bali Jánosné és Bali Éva, grillázstorta zsámbéki 

romtemplommal 

EGYÉB 

Az egyéb kategóriában a verseket és filmeket természetesen 

nem lehetett összehasonlítani, ezért a 

zsûri nem rangsorolt, hanem közülük a kiemelten 

jónak értékelt pályamûveket oklevéllel jutalmazta. 

Oklevél 

dr. Borján József – Gödör (3D film) 

Gabriele Étterem Pizzéria és Fagyizó, ebéd-, vagy 

vacsorameghívás 2 személy részére 

Oklevél 

Hrabovszki Róbert „Hekk” és Vadászi Dániel – 

Zsámbék, ahogy én látom (videómontázs) 

Lámpás Étterem ebéd-, vagy vacsorameghívás 

6.000 Ft értékben 

Oklevél 

Jencsik Attila – Romtemplom (vers fotóval) 

Telki Globall Football and Sport Parkhotel, vasárnapi 

ebédmeghívás 2 személy részére 

Minden pályázó részére 

Részvétel a Zsámbéki-medence 4 csillagos szállodáiba 

tervezett vándorkiállításon. A vándorkiállítás 

helyszínei és a kiállítások idôtartama: 

2012. július 28–augusztus 31-ig 

Zsámbék, Mûvelôdési Ház 

2012. szeptember 

Zsámbék, Bio and Art Hotel 

2012. november 

Herceghalom, Abacus 

2012. december 

Telki, Globall Hotel 

Balázs Mónika Csilla a díjkiosztás után tudatta 

a jelenlévôkkel, hogy a kiállítások segíthetnek az 

alkotók kapcsolatrendszerének bôvítésében, esetleg 

a képek eladásában, vagy önálló kiállítási 

lehetôségek lekötésében, ezért várják azoknak a 

jelentkezését, akik élni kívánnak ezekkel az ajánlatokkal. 

Hozzátette: örömmel veszik, ha a 

pályázók reprodukció formájában az intézménynek 

adományoznák emlékül azt a munkájukat, 

amit szívesen látnának a Zsámbéki Mûvelôdési 

Ház falain. Végezetül hozzátette: szeretnék tartani 

a kapcsolatot a jövôben és mindenkit értesítenek 

majd a két év múlva, 2014-ben aktuális új pályázati 

kiírásról. Addig pedig az intézmény szívesen 

befogadja igény esetén a pályázók önálló kiállításait. 

Az intézményvezetô a további tervekrôl is 

beszámolt, amelyek szerint a mostani pályázat a 

kezdet, ezért a Zsámbékra legjellemzôbb témában 

– mûemlékek, a velünk élô történelem – minden 

mûfaj alkotóit megszólították. Mostantól két 

évente jelentkeznek majd. A fô téma állandó: 

„Zsámbék, ahogy én látom…”. Ezen belül különbözô 

tematikákat adnak majd meg és egy-egy 

mûvészeti ág képviselôit várják pályamûveikkel. 

Az esemény utolsó részében Fuchs Sandra 

Titanilla intézte gondolatait a megjelentekhez. 

Elmondta, egy helytörténeti különdíjat alapított 

annak érdekében, hogy az alkotások nemzetiségi 

és helytörténeti vonatkozásai is megjelenjenek a 

díjazások során. Hozzátette: nagy megtiszteltetésnek 

érezte és örömmel fogadta a felkérést a 

zsûriben való tevékenykedésre. Nem szakmai 

szemmel, hanem a szívével szemlélte az alkotásokat 

és megállapította, milyen értékesek, menynyire 

megérintették ôt. Gratulált a pályázóknak, 

külön azért is, hogy ennyien tartották fontosnak a 

világ egy kis szegletének, Zsámbéknak megjelenítését 

alkotásaikban. További munkára bíztatta 

ôket, majd Szûcs Boglárkával és Szûcs Violával 

együtt elôadott egy német nyelvû dalt, amely a 

honvágyról szól. A népdal után a Szûcs 

Harmonikatrió (Szûcs Árpád, Szûcs Boglárka, 

Szûcs Viola) adott elô egy darabot. 

A kiállítás megnyitó és díjkiosztó ünnepség a 

jelenlévôk megvendégelésével zárult. Az érdeklôdôknek 

lehetôségük nyílt a kiállított darabok 

megtekintésére, valamint az alkotókkal való 

eszmecserére. 

Klotz Mária 

Egy fontos hír azoknak, akik lemaradtak a megnyitóról: 

a kiállítás még 2012. augusztus 29-ig megtekinthetô 

a Zsámbéki Mûvelôdési Házban! 


ZSÁMBÉKI POLGÁR NEVELÉS – OKTATÁS 

„Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. 

Az ünnep legyen ünnepies. (…) Az ünnep az élet rangja, felsôbb értelme. 

Készülj föl reá, testben és lélekben.” (Márai Sándor: Az ünnepekrôl) 

Az elsô igazi búcsú: 

elballagtak a nyolcadikos diákok 

Tanév végi összkép a Zichy Miklós Általános Iskola 

és Egységes Pedagógiai Szakszolgálati Intézményrôl 

– Ez a nap rólatok szól, miattatok öltöztünk ünneplôbe és értetek öltöztettük ünneplôbe a szívünket 

és az iskolát. Ez az elsô igazi búcsú az életetekben, mert az óvodai ballagás után jó részt együtt 

maradtatok még, most viszont szétszéledtek a különbözô középiskolákba. Nemcsak a tanórákon 

akartunk benneteket nevelni, errôl szóltak a versenyek, projekt hetek, a kirándulások, az ünnepségek… 

Most vagytok utoljára így együtt, bár megígértétek, hogy gyakran fogtok találkozni, de ott 

már mindig lesz hiányzó… Kérem a szülôket, ne vegyék le figyelô tekintetüket a gyermekükrôl, mert 

hiába töltötték be 14. életévüket és váltak felelôssé a tetteikért, továbbra is szükségük van a mindennapi 

szülôi gondoskodásra – így hangzott június 16-án, Kovács Mária ünnepi beszéde. A ballagó 

diákok, szülôk, hozzátartozók, érdeklôdôk figyelemmel kísérték az igazgatónô szívhez szóló szavait. 

Ballagáskor meghitt pillanatokat él át minden érintett, de a legfájdalmasabb nyilván a diákok 

számára a búcsúzás, hiszen ôk már lezárták általános iskolai éveiket, ôk már csak látogatóba térhetnek 

vissza iskolájukba. Az ünnepség után a tanév végi tapasztalatokról, az iskolában folyó nevelô- 

-oktató munkáról nyilatkozott lapunknak Kovács Mária, a Zichy Miklós Általános Iskola és 

Egységes Pedagógiai Szakszolgálati Intézmény intézményvezetôje. 

– Hány tanuló jár az iskolába? Hányan ballagtak? 

– 350 diák jár az iskolába, 46 fô ballagott. 

– Hány pedagógus, technikai dolgozó 

tevékenykedik az általános iskolában? 

– 41 pedagógus és 11 technikai – 8 fô konyhás, 1 

fô iskolatitkár, 1 fô oktatástechnikus,1 fô gazdasági 

ügyintézô – munkatársunk van. 

– Milyen az iskola profilja, mitôl más mint a 

többi alapfokú oktatási intézmény? 

– A nemzetiségi oktatás német nemzetiségi nyelvoktató 

típusát oktatjuk minden évfolyamon, 

legalább egy osztályban. Ez azt jelenti, hogy minden 

nap van a tanulóknak német órája és népismeretet 

is tanulnak. A másik osztály harmadik 

évfolyamtól választ idegen nyelvet. Vannak 

gyógypedagógiai osztályaink is, ahol az enyhe 

értelmi fogyatékos tanulókat neveljük-oktatjuk. 

Nagyon felkészült gyógypedagógusok, és fejlesztô 

gyógypedagógus segíti a bármilyen téren 

nehézséggel küzdô gyermekek fejlesztését a normál 

osztályokban is. Szakszolgálattal rendelkezünk, 

mely gyógytestnevelési, valamint 

logopédiai ellátást biztosít nemcsak az iskola tanulóinak, 

hanem Zsámbék és Tök óvodásainak is. 

– Milyen volt ez a tanév? Milyen eredményekkel 

büszkélkedhetnek? 

– A tanévet sikeresnek könyvelhetjük el, bár az 

osztályösszevonások miatt a tanév elején sok 

nehézséget kellett leküzdenünk. 74-en végeztek 

kitûnô eredménnyel. Nagyon sok szép helyezést 

hoztak tanulóink a különbözô versenyekrôl (lásd 

a www.zichy-zsambek.sulinet.hu honlapon). 

– Melyek a tanév fontosabb eseményei az iskola 

életében? 

A teljesség igénye nélkül sorolom ôket: nevelési 

értekezleteink az új köznevelési törvény 

szellemében zajlottak. Ünnepségeket október 6án, 

23-án, valamint március 15-én tartottunk. 

Megünnepeltük a karácsonyt. Egyéb rendezvényeink 

voltak: halloween, Márton-napi felvonulás, 

adventi mûsorok, farsang, jótékonysági bál, 

óvodások fogadása, alkotó délutánok (karácsony, 

húsvét elôtt), wettenbergi cserelátogatás, kulturális 

projekt-hét, papírgyûjtés stb. Házi verse- 

nyeket szerveztünk, ezek a következôk voltak: 

vers- és mesemondó, szépkiejtési, sudoku, 

Mikulás kupa, különbözô tantárgyi, egészséges 

életmód stb. Négy tábort szervezett az iskola 

(vándortábor a Bükkben, napközis utazós, interaktív 

német nyelvgyakorló Ausztriában, életmód 

tábor Veresegyházon). 

Már tavaly nyáron izgatottan figyeltük, miként 

emelkednek a falak, kerül a helyére a tetô, az 

udvari játékok, már alig vártuk, hogy költözhessünk. 

A Bokréta-ünnepségen is láttuk, nemsokára 

kész lesz az épület, be is jártuk leendô otthonunkat. 

Az augusztus 20-i átadáson rengeteg szülô, 

gyermekek, nagyszülôk, érdeklôdôk gyûrûjében 

megcsodálhattuk a már berendezett bölcsôdét. 

A 2011-2012-es gondozási évet még a régi, 

Akadémia utcai épületben kezdtük, az eddigi 

három helyett négy csoporttal. Igen szûkös 

körülmények között, de megoldottuk a megnövekedett 

létszám miatt keletkezett problémákat. Két 

gondozónô és Hauck Györgyné Piroska vezetô 

tavaly nyáron nyugdíjba ment, így négy új gondozónôt, 

valamint egy élelmezésvezetôt vettünk fel. 

Maráczi Istvánné személyében pedig új vezetô, 

egyúttal új szellemiség költözött a bölcsôdébe, 

természetesen a hagyományok megtartása mel- 

A bölcsôde 

új épületbe költözött 

– Mit vár az új köznevelési törvénytôl? 

Az új köznevelési törvényrôl a végrehajtási rendeletek 

megjelenéséig nem szeretnék nyilatkozni. 

– Igaz, még nem a következô tanévet érinti, de 

azért megkérdezem. Milyen változásokat hoz 

az iskola számára a 2013-ban bevezetésre 

kerülô Nemzeti alaptanterv (Nat), és a készülô 

új kerettantervek? 

– A fenti törvények szellemében át fogjuk alakítani 

a Pedagógiai programunkat és az iskola egyéb 

dokumentumait. A tantárgyi struktúrán nem szeretnénk 

mélyreható változtatásokat, de nyilván át 

fogjuk gondolni a kerettanterveknek megfelelôen. 

Klotz 

Fotó: Kovács István 

Tájékoztatás! 

Az interjú a Zsámbéki Polgár júliusi számába készült. 

Helyhiány miatt azonban csak az augusztusi számban 

kerül megjelenésre. Az érintettôl elnézést kérünk! 

(A szerk.) 

lett. A várva várt költözés idôpontja többször is 

csúszott, ezért igyekeztünk továbbra is nagy-nagy 

szeretetben, érzelmi biztonságot nyújtva gondozni-nevelgetni 

a ránk bízott csemetéket. 

2011. augusztus végén elbúcsúztattuk az 

óvodába kerülô gyermekeket, megvendégeltük 

ôket egy kis süteménnyel, üdítôvel. Igen emlékezetes 

esemény volt ez, hiszen itt voltunk 

utoljára együtt velük és szüleikkel. Ám az élet 

ment tovább, az újonnan felvett kicsik már ott 

toporogtak az ajtóban… Augusztus utolsó napjaiban 

megtartottuk a csoportos szülôi értekezleteket, 

meglátogattuk a családokat, ismerkedtünk 

a szülôkkel. A beszoktatások is elkezdôdtek, 

fokozatosan barátkoztak meg a csöppségek a gondozónôjükkel, 

társaikkal, a napirenddel, játékokkal. 

Az élelmezés területén változások történtek: az 

eddig megszokott étrenden kívül egyre többféle 

levessel, fôzelékkel kínáltuk meg a kicsiket. Ezek 


NEVELÉS ZSÁMBÉKI POLGÁR 

összeállítása, bevezetése nagy háttérmunkát, 

türelmet igényelt a szakácsunktól és az élelmezésvezetôtôl. 

Ahogy gyarapodott a létszám, úgy vették birtokukba 

gyermekeink a kertet, a játékokat, egyre 

hangosabb, zsivajosabb lett a régi épület. Hány és 

hány generáció nôtt itt föl évtizedek alatt! 

Az ôszi idôszakban folyamatosan az új épületben 

rendezkedtünk, takarítottunk. Sajnos az 

engedélyek kiadása késlekedett, így sóvárogva 

vártuk, mikor kezdhetjük meg ott a munkát. 

Elérkezett december 6-a, leskelôdtünk igencsak 

kifelé az ablakon, hátha erre is jön a 

Mikulás. Meg is érkezett lovas hintóval Tóth 

István személyében, aki egyenként odahívta a 

bölcsiseket és átadta nekik az – gondozónôk által 

készített – ajándékokat, kis csomagokat. A gyermekek 

is megajándékozták a Mikulást, egy képet 

színeztek neki. A megszeppent kicsiket lelkesen 

fotózták a szülôk, talán ôk is újból gyerekké váltak 

erre az estére… Nagy örömmel fogyasztottuk 

a nápolyit, kekszet, sütiket, jó volt együtt lenni 

ezen az estén. 

Közeledett a karácsony, ráadásul megkaptuk a 

végsô idôpontot: a két ünnep között költözhetünk! 

Feldíszítettük még utoljára a bölcsôdét, teljes 

pompájában köszöntöttük a szeretet ünnepét. 

Mézeskalácsot sütöttünk, papírból karácsonyfadíszt 

ragasztottunk a gyermekekkel, énekelgettünk 

karácsonyi dalokat, készülôdtünk. A nagy 

nap reggelén csengôszó hívta a bölcsiseket a 

szobába, ahol ragyogón-csillogón állt a karácsonyfa, 

alatta meglepetésekkel. Rögtön kibontották, 

kipróbálták ôket. Aznap nagyon elfáradtak 

a picikék és mi is együtt örültünk velük ezen a 

szép napon. 

2012. január 2-án már az új épületben vártuk a 

gyermekeket, akik hamar megbarátkoztak az új 

környezettel. A bölcsôde új nevet is kapott, 

Apróka Bölcsôde lett a nevünk. A gondozónôk 

dekorálták, díszítették a fürdôszobákat, csoportszobákat. 

Ahogy múlt a tél, közeledett a farsang, már 

otthonosan mozogtunk a hatalmas üvegfalak 

között. Farsang napján koronákkal a fejükön jókat 

táncoltunk, buliztunk a gyermekekkel, búcsúztattuk 

a telet. 

Márciusban nyílt napokat tartottunk, amikor a 

szülôk betekinthettek munkánkba, beülhettek a 

csoportszobákba. Megfigyelhették gyermekük és 

a csoport játékát, viselkedését, kicsit ôk is 

bekapcsolódhattak a legózásba, rajzolásba. 

A tavaszi szülôcsoportos megbeszélésen megvitattuk 

a szülôkkel közösen az „aprókák” fejlôdését, 

megbeszéltük az óvodai felvétel feltételeit. 

Velünk együtt kicsit izgultak, vajon felveszik-e 

az ô gyermeküket is az oviba? 

Áprilisban ismét örvendeztünk a szép tavasznak, 

örültünk, hogy szépen megerôsödtek a 

facsemeték, bokrok, sûrûsödik a gyepszônyeg az 

udvaron. Ebben a nagy fûben keresgélték a gyermekek 

a csoki tojásokat, hiszen az Apróka 

Bölcsôdében is járt a nyuszi. Még ebben a hónapban 

tartottuk a Bölcsôdék Országos Napját, ezen 

az összejövetelen visszatekintettünk a magyarországi 

bölcsôdék kialakulására, az eddig elért 

eredményekre. Szeretnénk a jövôben sok új dolgot 

megvalósítani, ehhez komoly összefogás 

szükséges. Meghívott vendégeink is jól érezték 

magukat, minden évben összejövünk e napon. 

Felelevenítettük egészségügyi, elsôsegélynyújtó 

ismereteinket. Egy, a zsámbéki mentôállomáson 

dolgozó szakápoló segítségével végigvettük 

azokat a lehetséges gyermeksérüléseket, 

amelyek bármikor elôfordulhatnak egy gyermekintézményben. 

Gyakoroltuk az újraélesztést a 

próbababán, kötöztünk, elméleti tudásunkat fejlesztettük. 

Április végén, a Föld Napján a mi bölcsôdénk 

is részt vett az országos megmozduláson: az 

utcafronton minden csoport elültetett néhány 

árvácskatövet, ezek a mai napig ott díszlenek. 

Jövôre is folytatjuk ezt a hagyományt, szeretnénk 

szép virágos környezetben nevelgetni a kicsiket. 

Tavasszal egy újdonsággal kedveskedtünk a 

szülôknek: kóstolási napot rendeztünk, ahol bárki 

megkóstolhatta azokat az ételeket, amiket itt 

fogyasztanak a gyerekek nap mint nap. A modern, 

esztétikus, igen jól felszerelt konyhából ínycsiklandó 

illatok szálltak egész nap! 

Az ízlésesen megterített asztalokon feltálaltak 

az élelmezés dolgozói, pl. céklafôzeléket, 

brokkoli fôzeléket, turmixokat, túrógombócot stb. 

Nagy sikere volt a szülôk és látogatók körében, 

sokan a recepteket is elkérték. A pozitív visszajelzések 

arra ösztönöznek bennünket, hogy a 

következô évben is tartsuk meg ezt a délutánt, 

újabb ételek, italok bemutatásával. 

Május elsô vasárnapján az édesanyákat ünnepeltük. 

Szorgos kis kezek kis ajándékokat készítettek, 

versikéket, anyák napi dalokat énekelgettek. 

Egy fényképész bácsi is lefényképezett sorban 

mindegyikünket, sok mosolygós, tüneményes 

fénykép született. Mire eljött a nagy nap, bizony 

sokan megilletôdve ugrottak anyukájuk nyakába, 

egy pillanat alatt összefonódtak, már talán nem is 

volt olyan fontos az a versike… 

Egyre erôsebben süt így nyár elején a nap, 

egyre többször játszunk a kerengôben, az 

árnyékos átriumban. Véget ért a május, itt van a 

gyermeknap! A szeszélyes idôjárásra való tekintettel 

nem az udvaron vártuk a picikéket, hanem 

az aulában állítottuk föl az ugráló várat, egy anyuka 

arcfestést vállalt. Zsíros kenyér hagymával, 

sütik, nápolyik és egyéb finomságok kerültek az 

asztalokra, a végére minden elfogyott. Itt 

szeretném megköszönni a Herceghalmi TESCO 

Globál Zrt. Logisztikai központtól Horváth 

Gábornak, a Ziegler Kft.-tôl Ziegler Jánosnak a 

bölcsôdénknek nyújtott támogatásukat, mellyel 

növelték a rendezvény színvonalát! 

Kifulladásig csúsztak-másztak a gyermekek az 

ugráló várban, az udvaron trambulinon is ugrálhattak 

a szülôk és gondozónôk felügyelete mellett. 

Búcsúzáskor egy kis meglepetéssel teli szütyôt 

kaptak, no meg egy nagy lufit is. 

Nyár elején fogtunk bele a homokozó befejezésébe. 

Ez volt egy nagy közös munka a 

szülôkkel, akik az elsô hívó szóra jöttek segíteni. 

Volt, aki pénzzel, volt, aki kétkezi munkával 

járult hozzá, hogy egy Európai Uniós 

követelményeknek megfelelô homokozóban 

játszhassanak a kicsik. A komor felhôk, esôs 

idôjárás sem okozott gondot, az apukák buzgón 

csákányoztak, lapátoltak, talicskáztak. Másnap 

estére helyére került minden. 

Szeretnénk megköszönni a 

Maci csoportból Elek Csabának (és kisfiának, 

Dominiknak); 

Katica csoportból Zoltán Károlynak, Szabó 

Zoltánnak, a gondozónôk hozzátartozóinak: 

Hegedûs Zoltánnak, Dominek Györgynek; 

Pillangó csoportból Torma Krisztiánnak, aki 

ingyen vállalta a szállítást, Szûcs-Hajas Péternek, 

Könyves Imrének a szakmunkát, Szabó Györgynek; 

Napocska csoportból Nagy Péternek és 

Barabás Mártonnak az odaadó munkát. 

Az utóbbi hónapokban több társintézmény dolgozói 

tettek látogatást bölcsôdénkben, akiknek 

nagyon tetszettek a látottak, ötleteket, tapasztalatokat 

cseréltünk. Egyúttal minden zsámbéki és 

nem zsámbéki lakost szeretettel várunk, kapuink 

nyitva állnak minden kedves érdeklôdô elôtt! 

Úgy véljük, kissé viszontagságos év áll mögöttünk. 

Mégis megérte ez a sok munka, kitartás, 

mert végre beköltözhettünk Zsámbék egyik impozáns 

épületébe. Itt nagyszerûen tudjuk segíteni a 

gyermekek fejlôdését, zavartalanul végezhetjük 

munkánkat. Még sok dolgunk van, de reméljük, 

idôvel belakjuk ezt a bölcsôdét és még sok-sok 

kisgyermek fogja itt jól érezni magát. 

Ezúton szeretnénk megköszönni minden kedves 

támogatónknak a sok segítséget, adományt, a 

továbbiakban is számítunk rájuk! 

A bölcsôde dolgozói 


ZSÁMBÉKI POLGÁR HAGYOMÁNYÁPOLÁS 

Kitüntetô díj átadása Jelli Paternek 

A bencés szerzetes látogatást tett Zsámbékon 

2012. július 16-tól Pater Martin Anton Jelli bencés szerzetes, a Neresheimi Kolostortemplom és 

szerzetesrend tagja, Magyarországon töltötte szabadságát. Eközben ellátogatott Zsámbékra is, ahol 

július 18-án délután fél négytôl a Német Közösségi Házban fogadtuk. 

Mivel a június 9-i ünnepség kitüntetettjei között az ô neve is szerepelt, de a díjak átadásakor sajnos 

nem volt jelen, így a Zsámbéki Német Nemzetiségi Önkormányzat egy rögtönzött kis létszámú ünnepség 

keretében a nevére kiállított oklevelet és a bronzérmét részére átadta. Az ünnepségen jelen volt a 

német önkormányzat testületi tagjain kívûl, dr. Malik Dean jegyzô, Horgos Zsolt bizottsági elnök, 

Bognár Istvánné Donovitz Mária örökös tiszteletbeli elnök, Krisztián Irma a dalkör elnökasszonya, 

Fuchs Szandra Titanilla a Lochberg Tánccsoport vezetôje, énekkari és egyesületi tagok, valamint 

Geszler Mihály, aki a rendezvényeinken a fotókat készíti, és zsámbéki felmenôkkel büszkélkedhet. 

A bensôségesre sikeredett ünnepséget egy kötetlen beszélgetés formájában folytatták a jelenlévôk. 

Szívesen hallgattuk a zsámbéki születésû Jelli Pater visszaemlékezéseit, gyerekkori élményeit, a 

kitelepítés és az utána következô idôszak fájdalmas eseményeit. Talán ez vezérelte, amikor elhatározta, 

hogy könyvet ír szeretett hazájáról, szülôhelyérôl. Elmesélte az általa megírt Zsámbék I. II. III. kötet 

létrejöttének állomásait, segítôit az információk megszerzéséhez és a könyv kibocsájtásának történetét. 

A trilógia összegyûjti Zsámbék lakosságát szinte a svábok betelepedésétôl a kitelepítésig, részletezve a 

nemzetiségek összetételét, az utca és közterületek elnevezéseit, szokásokat, viseleteket, elôljárókat, civil 

és egyházi vezetôket stb. 

(A három kötet a www.sulinet.hu oldalon teljes terjedelemben megtalálható – A szerk.) 

A beszélgetés és a kis ünnepség végén jó egészséget kívánva mindenkinek, szeretettel búcsúztunk el 

egymástól, a mihamarabbi viszontlátás reményében. 

Bechtold János 

Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke 

Fotó: Geszler Mihály 

Bár a nyáron – idén a csoport történetében elôször 

– tagjaink júliusra kimenôt kaptak, így is sok minden 

zajlott a Lochberg háza táján. 

Június másodikán egy számunkra is lenyûgözô 

nemzetiségi rendezvényre voltunk hivatalosak 

Érdre, a Pincehegyre. A Szôlôvirágzás Fesztivál 

alkalmával a nagyszínpadi fellépés mellett alkalma 

akadt a csoportnak és lelkes kísérôinek az 

egyes nemzetiségek pincéinek kincseibe is belekóstolni. 

A zsámbéki jubileumi ünnepségeken aztán 

méltán helytálltak csoportunk tagjai, valamint az 

újonnan betanult Nonnentanz is nagy sikert aratott 

és csalt mosolyt nézôink arcára. 

Június 30-án egy igen hosszú útra készülôdtünk. 

Hivatalosak voltunk Balatonlellére, ahol 

a Rádpusztai Csárdában „Bajor Napokat” tartottak. 

Csoportunk itt, mint fellépô és mint animátor 

is jelen volt, hiszen egyik feladatunk volt, hogy a 

közönséget bevonva táncainkba szórakoztassuk a 

nagyérdemût. Természetesen a két fellépés között 

a strandolásra is jutott idônk a Balatonon, majd 

egy parádés, magyaros lovasbemutató tanúi lehettünk 

a hangulatos csárdában. 

Júliusban idén kimenôt kaptak táncosaink, 

hiszen a sok fellépés, program, és az egész éves 

hagyományôrzô tevékenységünk után, ezt igazán 

Lochberg hírek 

megérdemelték tagjaink. A csoport vezetôsége és 

néhány régi tagja viszont éppen ebben az idôpontban 

vett részt Európa legnagyobb folklórfesztiválján, 

amit a táncosok Európa Bajnokságának 

is neveznek: a 49. Europeade-n. A rendezvény 

szervezési jogát idén az olaszországi Padova 

tudhatta magáénak. És bár csak privátban utaztunk 

ki, mivel csoportunk nem tudta vállalni most 

ezt az anyagi áldozatot, de így legalább jutott idô 

sok-sok európai csoport alaposabb megis- 

Fotó: F. S. T. 

merésére és Padova lenyûgözô kultúr- és 

mûvészettörténeti alkotásainak megtekintésére. 

Azért meglévô kapcsolataink ápolása és újak 

építése is szempont volt a fellépô magyar csapatok 

mindennemû támogatása mellett. Így 

ismerkedtünk össze a müncheni Oktoberfest 

egyik szervezôjével is, aki a csoportunk viseletét 

látva, azonnal meghívott minket a jövô évi 

müncheni sörünnepre, mely évszázados tradícióra 

tekint vissza és vonzza röpke két hét alatt 

emberek millióit a városba. Tudni kell, hogy az 

Oktoberfest megnyitó felvonulásán kizárólag 

bajor csoportok és néhány meghívott vendég 

vehet részt, akiket egy zsûri választ ki több szempont 

alapján. És bár nagyon örültünk ennek a 

meghívásnak, de szívünk egyik nagy boldogsága 

mégis az volt, hogy láthattuk bevonulni a magyar 

tánccsoportokat a nemzetiszínû zászló alatt az 

Europeade stadionjába és részese lehettünk annak 

a csodás fellépésnek, amit Európának nyújtott át 

300 magyar táncos. 

Ilyen szép élményekkel állunk az augusztus és 

az ôsz elôtt, mely ismét sok fellépést és programot 

tartogat számunkra, melyeket olvasóink alább 

olvashatnak, és amelyre szeretettel várunk mindenkit: 

– Augusztus 11., 15 óra: Mária mennybevétele 

napi gyógynövénycsokrok (Kreidepussn) megkötése 

a Szent Vendel házban a Nyitott Múzeumok 

hétvégéjén, Kárpáti Tímea növényismertetôjével. 

– Augusztus 19.: Fellépés a Budakeszi Farkashegyi 

Repülôtéren, a VIII. Budakeszi Családi Nap 

alkalmából. 

– Augusztus 20., 10 óra: részvétel viseletben az 

ünnepi misén, majd a szentelt kenyerek kiosztása. 

– Szeptember 1.: fellépés a töki Bor és Mûvészet 

Fesztiválon 

– Szeptember 8., 17 óra: Sváb Táncház a mûvelôdési 

házban (Nyitott Múzeumok hétvégéjén). A 

zenét a vértessomlói Heimattöne Kapelle szolgáltatja. 

Táncoktatók lesznek Frész Rita (Vértessomló) 

és Fuchs Sandra Titanilla (Zsámbék). 

Vendégfellépôink lesznek az adonyi Rozmaring 

Német Nemzetiségi Tánccsoport és a Mezôfalvi 

Tánccsoport, akik magyar táncokat mutatnak 

majd be. A Lochberg Tánccsoport toborzóját is 

ekkor tartjuk, tehát akinek van kedve (akár gyermek, 

akár felnôtt) kipróbálni magát táncosként, 

ne habozzon, jöjjön el! 

– Szeptember 22.: Mezôfalva (Fejér megye): 

részvétel a szüreti felvonuláson és fellépés a 

bálon. 

– Szeptember 23.: Részvétel a felvonuláson és 

fellépés a Vecsési Káposztafeszten. 

Jöjjenek el, vegyenek részt programjainkon, 

kísérjenek el fellépéseinkre! 

Fuchs Sandra Titanilla 


PARTNERKAPCSOLAT ZSÁMBÉKI POLGÁR 

Zsámbéki búcsút ünnepeltek Nattheimban 

A kitelepítés óta minden évben összegyûlnek Nattheimban röviddel a nyári napforduló után, de nem 

azért, hogy meggyújtsák a Szent Iván-napi tüzeket, hanem hogy a hazájuk templomának búcsúját 

megünnepeljék. Akik közelrôl és távolról ellátogatnak ezen a napon Nattheimba nem mások, mint a 

kitelepített zsámbéki svábok. Az óhazában (Magyarországon) Keresztelô Szent János ünnepe, egyike 

volt a templomi év legnagyobb ünnepeinek, hiszen ez volt egyben templomuk búcsúja is. Még nálunk 

Nattheimban, évekkel a kitelepítés után is ezekbôl az emlékekbôl és rituálékból táplálkozik ez az ünnep. 

A „Zsámbéki Tempomi Induló” dallamaira bevonuló viseletbe öltözött asszonyok, a ministránsok 

éneke és Jelli Pater szavai mindenkibôl mély érzéseket váltanak ki. A közösség megrendültsége szinte 

kézzel fogható. Szívébôl és teljes átéléssel énekli ezen a napon mindenki Michael Haydn miséjének 

minden egyes szavát, melyet a Peter Schröppel vezette „Nattheimi Fúvószenekar”* kísér. Jelli Pater 

prédikációjában kitér Keresztelô Szent János tevékenységére, annak hatásait részletezi, majd mikor 

Gallina Margit és Pfeiffer Anni zsámbéki viseletben a Teure Mutter címû gyászinduló ütemeire koszorút 

helyeznek el halottaink emlékének adózva, sokaknak elszorul a torka. 

Már a programok elején felhívta Jelli Pater a figyelmünket, hogy 2012 jubileumi év a zsámbékiak és 

a dunamenti svábok életében, hiszen 300 évvel ezelôtt indultak meg ôseink „Ulmer Schachtel”-nek 

nevezett dereglyéken a Duna vizén az új hazába. Nem csak Zsámbékon nyíltak meg kiállítások ebbôl az 

alkalomból, hanem egész Baden-Württemberg-ben is. A legnagyobb pl. Ulmban, a Dunamenti Svábok 

Központi Múzeumában látható, mely a betelepülést magas színvonalon tárja a látogatók szeme elé. 

Zsámbék városa egy egész évet szentel ennek a jubileumnak, mely záró rendezvényére a Heimatverein 

Zsámbék védnöke, Nattheim városa is meghívást kapott. Bár az idôpont még egyeztetés alatt van, de a 

szervezés már megkezdôdött. Részvételünk természetesen magától értetôdô és csodálatos lenne, ha egy 

nagybusszal el tudnánk látogatni a szülôföldünkre. 

Mivel a zsámbékiakhoz évek óta kegyesek az égiek, így idén is csodás napsütésben lejtette el Norbert 

Bereska, Nattheim polgármestere, a búcsúbál nyitótáncát az egyik viseletbe öltözött zsámbéki aszszonnyal, 

mellyel hatalmas közönségsikert aratott. Eközben a Dietrich-Bonhoefferrôl elnevezett 

közösségi házban már mindenki várta a süteménystand megnyitását, melynél ismét a zsámbéki búcsúi 

és ünnepi sütemények voltak az abszolút favoritok. Hamarosan emberek nevetése és jókedélyû beszélgetése 

töltötte meg a termet, melyhez jó aláfestést nyújtott a fúvószenekar csodás muzsikája. Olyanok 

is akadtak, akik ennek hatására megfiatalodtak és harminc évet letagadva táncoltak a jól ismert dallamokra. 

Az elbúcsúzásnál könnyes szemmel ugyan, de mindannyian egyetértettünk abban, hogy jövôre 

ismét meg fogjuk rendezni a búcsúnkat. 

Sajnos nem tehetünk úgy, mintha nem lennének soraink láthatóan szellôsebbek. Egyre kevesebben 

leszünk mi, akik Zsámbékot még szülôföldjüknek mondhatják. Régi, kedvelt arcok tûnnek el évrôl-évre. 

De egy új jelenség mégis ad okot a reményre: biatorbágyi, soroksári kitelepítettek is eljöttek, hogy ezen 

a napon velünk, zsámbékiakkal ünnepeljenek. Az ô soraik is ritkulnak, de mindannyiunkat összeköt egy 

szent dolog, mégpedig a hazaszeretet! 

(*Több zsámbéki kitelepített is zenél ebben a zenekarban.) 

Irene Kieltsch (Nattheim) 

Fordította: Fuchs Sandra Titanilla 

Köszönet a hagyományôrzésért 

A Heimatverein Zsámbék okleveleket adott át arra érdemes 

wettenbergieknek – A magyarországi németek kitüntetése 

Wettenberg. Röviddel ezelôtt magyar partnervárosunkban, Zsámbékon wettenbergi és zsámbéki polgárok 

együtt ünnepelték a németek betelepítésének 300. jubileumát. Az eseményen jelen volt Thomas 

Brunner polgármester, Roberto Röhrsheim és Andras Moos a tûzoltóktól, Klaus és Marlene Bender a 

vöröskereszttôl, Gerahrd Lösch a wettenbergi egyesületeket összefogó szervezet vezetôje, Ludwig 

Hankowetz és a Heimatverein Zsámbék tagjai. 

A jubileum alkalmából oklevelek átadására is sor került. A kitüntetettek között nagyon sok wettenbergi 

polgár nem tudott az idén jelen lenni, ezért a Heimatverein Zsámbék nemrégiben meghívta mindazokat a 

Régi Posta épületébe, akik személyesen nem tudták átvenni okleveleiket, hogy itt hivatalos keretek között 

átnyújthassák azokat. Ludwig Hankowetz különösen örült annak a megtiszteltetésnek, hogy Gerhard 

Schmidt, tiszteletbeli polgármester is eljött az eseményre, akinek személye meghatározó volt a partnerkapcsolat 

kialakításában és annak mûködésében. Schmidt elmondta, hogy polgármesterként nagyon 

sok ismeretet szerzett a magyarok és a magyarországi németek történelmérôl. Visszaemlékezett olyan 

meghatározó személyiségekre is, mint Zink Imre, Günther Feußner és Johann Hain. Kiemelte a diákcsereprogramot 

is és dicsérte Adele Medebach, Irmtraud Günther, Gerhard Kohler és Anita Heidel munkáját. 

Ludwig Hankowetz ezután átnyújtotta a Német Nemzetiségi Önkormányzat által adományozott 

okleveleket, melyen a következô szöveg volt olvasható: a magyarországi németség hagyományaiért 

végzett sok éves, önzetlen munkájáért. Az okleveleket a következô személyeknek adta át: Katherina és 

Franz Danko, Maria Schlag, Erika Winter, Elisabeth Kämmerer, Johann-Gottfried Hecker, Andreas 

Bader, Irmtraud Günther, Elvira Platz, Sebastian, Horst és Regina Winterkorn, Franz Engler, Stefan 

Barho, Josef Hermer, Eva és Heinz Pfaff, Franz Barho. Majd átnyújtotta Adele Medebachnak és Gerhard 

Schmidtnek a kitüntetô plaketteket. Zsámbékon személyesen vehették át az okleveleket és a plakettet a 

következô személyek: Elisabeth Schepp, Adelhaid Hain, Maria Techert, Thilo Hain, Mathias Engel, 

Ursula és Ludwig Hankowetz. 

Fordította: Fuchs Sandra Titanilla 

Jelli Pater kitüntetô díjaival 

Fotók: Geszler Mihály 

„Amíg az ember eszik, iszik, 

nem fog rajta a szomorúság.” 

(Cervantes) 

Fotó: K. M. 

Meggyes 

lepény 

10 dkg vajat kikeverünk 

18 dkg porcukorral, 2 

tojással, 22 dkg liszttel, 

fél csomag sütôporral és 

annyi tejjel (kb. 2 dl), 

hogy könnyen gyúrható 

tészta legyen. Tetejére 

kimagozott meggyet 

szórunk, sütôben aranybarnára 

sütjük. 

Jó étvágyat! 

A RENDÔRSÉG ELÉRHETÔSÉGEI 

Budaörsi Rendôrkapitányság: 

+36-23/420-055; +36-23/420-271 (éjjel-nappal) 

Budakeszi Rendôrôrs: +36-23/450-007 

Körzeti megbízott: Barati András: +36-20/489-6703 


ZSÁMBÉKI POLGÁR ÉLETKÉP 

– Azt olvastam önrôl, hogy kedveli szûkebb 

környezetét, Kôbányát. Valóban? 

– Igen, ahogy a Kôbánya blues-ban énekelem: 

„Kôbányán születtem, ott is nôttem fel, / Vannak 

jobb helyek, de nekem megfelel…”. Szinte az 

egész életemet itt éltem le, csak egy kis ideig laktam 

Újpalotán, de visszatértem. Rengeteg emlék 

köt ide, a gyermekkorom, a focipálya, a haverok, 

a családom. 2008 óta Kôbánya díszpolgára 

vagyok. Büszke vagyok a címre, mert úgy érzem, 

ezzel a kitüntetéssel elismerték munkásságomat a 

lakhelyemen is. 

– Meséljen a gyermekkoráról! 

– Szegény családból származom, gyermekként 

hatan aludtunk egy szobában. Apám vasöntôként, 

anyám dohányelosztóként dolgozott. Négyen 

voltunk testvérek, csintalan fiú voltam. Nem 

szerettem iskolába járni. 

– Fradi a kedvenc futballcsapata, ha jól értesültem. 

– Hogyne, ezt is kifejezem dalban, mégpedig a 

Tetovált lány címû számban: „Szeretlek Erzsi, / 

Haver vagy, János, / Csapat csak egy van, a 

Ferencváros”. Sôt egy másikban is, a 

Felszarvazottak balladájában egy fiatalkori 

emlékemet idézem fel: „Nem voltam még húsz, 

midôn egy könnyû éjszakán, / Egy Fradi gyôzelem 

és öt konyak után, / A lépcsôház aljában enyém 

lett a lány…” Rajtam kívül mások nem igen 

énekelnek a csapatról. 

– Gyermekkorában rajongott a futballért. 

Focistának készült? 

– Az is lettem volna, ha nem történik baleset a 

lábammal. Fiatalon az MTK-ban játszottam, a 

focizás jól ment, a pálya közel volt hozzánk. 

Közben a Fradinak drukkoltam. Ez talán azért 

alakult így, mert megtudtam, hogy a csapat 

„Bamba” becenevû gólkirálya állítólag a 

rokonom. A valóságtartalmát a sztorinak nem 

nyomoztam ki, de annyi igaz, hogy ettôl kezdve 

vonzódtam a ferencvárosi labdarúgócsapat iránt. 

A futball iránti rajongásom a mai napig megmaradt. 

Most is azt mondom: mindhalálig hajrá 

Fradi! 

– Nem haragszik, ha megkérdezem: mi történt a 

lábával? 

– Tizenegy éves koromban ért a tragédia. A 

pályán megrúgtak, majd keletkezett egy tályog a 

lábam lágyékában, ez elzárta a fôütôeret, majd 

kialakult a trombózis. Elviselhetetlen fájdalmaim 

„Hatvan út állt elôttem, 

Hatvan erdôn átvergôdtem, 

Hatvan könnycsepp szememben, 

Húztak vissza, de elôre mentem.” 

(Hatvan csapás – Szöveg: Koltay Gergely) 

Blues-torok 

Exkluzív interjú a blues királyával, Deák Bill Gyulával 

„A blues egy életforma, egy életérzés – magával ragad, és nem ereszt” – nyilatkozta az énekes egy 

alkalommal. Hogy élete részévé vált-e? Minden bizonnyal, hiszen évtizedek óta hazánkban a mûfaj 

szinte egyedülálló képviselôje. Kôbányai létét igencsak meghatározta, hogy óriási tehetséggel, mégpedig 

érces, vadtónusú, egyedi énekhangjával áldotta meg a Jóisten. Blues-énekessé vált és úgy 

tûnik – ahogyan mondja –, nem ereszti el ebbôl az összetett világból. Fogja a kezét. „Csak blues, csak 

blues. / Mindhalálig blues!” – énekli egyik számában Bill kapitány. Számos lemezzel, koncert DVDvel 

örvendeztette meg eddig rajongóit. Tevékenységét 2007-ben Blues Patika Életmû-díjjal, 2008ban 

Pont FM-díjjal, 2009-ben pedig Fonogram Életmû-díjjal ismerték el. Sôt az idei évben március 

15-e alkalmából, Magyar Érdemrend Lovagkereszt állami kitüntetést vehetett át az Iparmûvészeti 

Múzeumban. 

Zsámbéki fellépése elôtt beszélgettem a mûvésszel, aki szívesen nyilatkozott újságunknak életérôl, 

eddigi pályafutásáról. 

voltak. Egy orvosi mûhiba miatt egy hétre rá 

amputálni kellett a lábamat. Sajnos nem válhatott 

valóra az álmom, a labdarúgást abba kellett hagynom. 

Hozzáteszem, a múlt rendszerben a balesetem 

miatt hátrányt szenvedtem a mûvészi 

pályámon, ugyanis azt mondták, nem vagyok 

színpad- és képernyôképes. 

– Azt mondják, ha a sors valamit elvesz, akkor 

ad helyette mást. Egyszerûen csak szép csendben 

el kell fogadni a dolgokat és kivárni az 

újat. Az ön esetében ez az új, a zene világa lett. 

Hogyan is kezdôdött? 

– A rock- és beatzene a ’60-as évek elején indult 

hódító útjára hazánkban – Rolling Stones, 

Beatles, The Amimals, Chuch Berry –, nagy 

hatással volt rám is, így hát énekelni kezdtem, 

mint sok más fiatal. A Szabad Európa és a 

Luxemburg rádió adásait hallgattam, mivel nem 

tudtam felvenni a számokat, hallás után 

jegyeztem meg ôket. Ott hallottam elôször Jimi 

Hendrixet, vagy Janis Joplint is. 

– Képezte valamikor a hangját? Járt zeneiskolába? 

– Három hónapig jártam énektanárhoz, aki operaénekest 

akart belôlem faragni. Ez a mûfaj távol 

állt tôlem, ezért döntöttem úgy, hogy boldogulok 

magam is. 

– Hol kezdett hivatásszerûen muzsikálni? 

– A Pongrácz útra költöztünk, ahol megismertem 

egy kiválóan cimbalmozó roma zenészt, Sárközit 

és természetesen a családját. Ô gyakran járt 

külföldön, ahonnan egyik alkalommal fiának 

Palinak egy gitárt hozott ajándékba. A srác megtanult 

néhány akkordot, én pedig énekelgettem rá. 

Így indult minden. Alakítottunk egy kis zenekart, 

és zenélgettünk magunknak a lépcsôházban. A 

rádióban hallott külföldi dalok feldolgozásaival 

kezdôdött a kôbányai Sztár együttesben a zenei 

pályafutásom. 

– Szülei mit szóltak a zenéléshez? 

– Támogattak mindenben. Hitelre vettek nekem 

szerelést, erôsítôket. Édesanyám még a fellépéseimre 

is eljött. Közben dolgoznom kellett, mégpedig 

a vasöntôdében mûlábbal talicskáztam, sôt 

egy teherportán mázsamester voltam. Közben a 

zene mindent felülírt, szinte meghatározta az 

életemet. 

– Mikor érintette meg a blues mûfaja? 

– A Rákfogó koncertjén hallottam Orszáczky 

Jackie-t énekelni, basszusgitározni és egybôl 

tudtam, a blues tetszik nekem. Igaz, szomorú 

voltam, mert ôk olyan profi módon ûzték ezt a 

mûfajt, hogy féltem, nem tudok ennek megfelelni. 

Aztán barátságba kerültem velük, gyakran 

zenéltünk együtt, majd hívtak is a Rákfogóba 

énekesnek. Nemet mondtam, mert nem volt még 

elegendô önbizalmam. Késôbb a Syrius-ban 

léptem fel Orszáczkyval, majd a Napsugár, a 

Wanderers és a Loyd zenekarokban énekeltem. 

Jackienek köszönhetem a Bill nevet is. Nagyon 

megviselt emberileg, amikor elment. Akkoriban a 

magyar rockzene nagy egyéniségeivel játszhattam 

együtt, így Kôszegi Imre, Lakatos Bögöly 

Béla, Radics Béla, Szakcsi Lakatos Béla, Babos 

Gyula zenésztársakkal, és természetesen még sok 

más nagy zenésszel. 

– Az ön orgánuma, hangja a blues mûfajához 

és hangulatához igen közel áll. A Rossz vér 

címû számban így énekel: „Sokat vertek, 

sosem bôgtem, / Senki nem várt semmit 

tôlem…”. Olvastam a véleményét is a mûfajról: 

„A blues egy életforma, egy életérzés – 

magával ragad, és nem ereszt”. Valóban 

ennyire lebilincselte? 

– Aki nem ment át nehéz napokon, keserves 

éveken, aki nem szenvedett, az nem tudja mi a 

blues, nem tudja, hogyan kell ezt a mûfajt énekelni. 

Mindent ki lehet vele fejezni, szomorúságot, 

örömet, ahogyan a többi mûvészeti ággal is. 

Minden életérzés, személyes élmény belefér. 

– Ön magyar nyelven énekli a blues-számokat. 

Tudatosan? 

– Magyarországon élünk, hogy énekelném 

másképp. Szeretem a hazámat, ha hosszú ideig 

vagyok külföldön, hamar honvágyam van. 

– Dalszöveget nem írt soha? 

– Nem szerencsére, ugyanis vannak akik ebben 

profik. Hobo (Földes László), Horváth Attila és 

Koltay Gergely írták nekem a szövegeket. Az 

utóbbi idôben többnyire Gergôvel mûködünk 

együtt. Minden gondolatomat ismeri, szövegeit 

hozzám igazítja. 

– Hoboval hat évig muzsikáltak. Már nem lépnek 

fel közösen? 

– Volt egy búcsúkoncertünk, már nincs Hobo 

Blues Band. Egyébként jóban vagyok vele. 

– Az István, a király címû rockoperában Torda, 

a Táltos szerepét énekelte. Késôbb az Itt élned, 

halnod kell; János Vitéz; Jézus Krisztus szupersztár; 

Attila, Isten kardja; Zúgjatok 

harangok, A költô visszatér címû musicalekben 

hallhattuk, láthattuk. Hogyan emlékezik 

vissza ezekre az elôadásokra? 

– Szívesen szerepeltem mindegyikben. 

Kirobbanó sikerünk volt, a közönség rajongott 

értünk. Nem gondoltam, hogy Szörényi Levente- 

Bródy János szerzeménye, az István, a király 


ÉLETKÉP – KULTÚRA ZSÁMBÉKI POLGÁR 

ekkora hatással bír majd több generációra. Azért 

kiemelném, hogy nem a rockopera csinált 

belôlem Deák Bill Gyulát, hiszen akkor már 

sokan ismertek, de természetesen általa még 

többen megkedveltek. 

– Az elsô önálló albuma a Rossz vér címû volt. 

Azt követte a Bill Kapitány Blues Cirkusza, sôt 

a Mindhalálig blues. Ezek késôbb újra megjelentek 

CD-n és kazettán. Szólókarrierre vágyott? 

– Egy énekes számára fontos, hogy önállóan is 

megmérettesse, megmutassa magát. Erre az 

idôszakra tehetô, hogy sok minden összegyûlt, 

felgyülemlett bennem, ezért adtam ki a számokat. 

– 1987-ben a jelenleg is mûködô zenekarának, a 

Deák Bill Blues Bandnek lett a vezetôje. Kik 

muzsikálnak az együttesben? 

– A zenekarban Balázs Péter, Fejér Simon, 

Horváth Zsolt, Szabó Csaba és jómagam 

zenélünk. Jól összeszokott társaságról van szó. 

Igazi blues muzsikát szolgáltatunk. 

– Közben sorra jöttek az albumok, a Bûnön, 

börtönön, bánaton túl – utána hat év szünet. 

Majd a Bort, bluest, békességet következett. 

Aztán megint kihagyás, mégpedig kilenc év. 

Hatvan csapás címmel rukkolt elô ismét 

lemezzel, sôt még ugyanabban az évben, 2008ban 

születésnapi jubileumi koncertet is adott a 

Körcsarnokban. Miért hagyott ki ennyi idôt a 

lemezek között? 

– Kellett a feltöltôdés, az új számok megéréséhez 

idô. Egyébként nem unatkoztunk, a Deák Bill 

Blues Banddel folyamatosan turnéztunk otthon és 

külföldön egyaránt. A következô évben még 

DVD-t is adtunk is kiadtunk, 60. születésnapi 

jubileumi nagykoncert címen, amely hatalmas 

sikernek örvendett. Ezen nagyrészt a Hatvan 

csapás számai hallhatóak, többnyire Koltay 

Gergely szövegeivel. Gergô dalokba foglalta 

eddigi életemet, szüleim iránti tiszteletemet, a 

zenésztársak szeretetét, valamint szülôhazám és 

lakhelyem iránti tiszteletemet. Azaz mindent, ami 

velem kapcsolatos. 2009-ben a hetedik lemezem, 

A Király meséi is a közönség elé került. 

– Melyik hanganyaga jelent meg legutoljára? 

– A tavalyi koncertalbum egy DVD, amelyen a 

2010-es novemberi, a SYMA Rendezvény és 

Kongresszusi Központban rendezett koncerten 

elôadott darabok találhatók. A címe: 40 év blues. 

– Legutóbbi díját, a Magyar Érdemrend Lovagkereszt 

állami kitüntetést az Iparmûvészeti 

Múzeumban milyen érzéssel vette át? 

– Felemelôvel. Örültem neki, jól esett, mert úgy 

érzem, elismerték eddigi munkásságomat és azt, 

amit képviselek. 

– Konkrétan mit képvisel? 

– Én vagyok Magyarország egyik legjobb bluesénekese. 

Hazánkban ketten képviseljük ezt a 

mûfajt, Hobo és én. 

– Igen, önt a blues királyának is nevezik, sôt „A 

legfeketébb fehér torok” jelzôt is megkapta. 

Büszke az elnevezésekre? 

– „A legfeketébb fehér torok” – kifejezéssel a 

blues, a rock egyik legnagyobbika, Chuck Berry 

illetett, amikor énekelni hallott. Volt barátom, a 

Syrius basszusgitárosa kezdte mondogatni, hogy 

én vagyok a magyar blues királya, így aztán rajtam 

maradt. Hát persze, hogy jó érzéssel tölt el 

mindenféle dicséret. 

– Nyáron a saját zenekarával, a Deák Bill Blues 

Band formációval járja az országot. A koncertturné 

alkalmával szerepel többek között 

Zsámbékon is. Közönségkedvenc számokkal 

lépnek fel, vagy lesz meglepetés is? 

– A zenekaromban játszik már harmadik éve egy 

zsámbéki fiatalember – igaz most már Perbálon 

lakik –, Fejér Simon szólógitáros. Általa 

kerültünk ide. Vegyesen válogatjuk a számokat, 

lesznek régiek és újak is. Az emberek ezeket várják. 

Elárulom önnek, hogy két ismert meglepetésdallal 

is készülünk. 

– Önnek melyik a kedvenc száma? 

– Van több is, pl. a Hatvan csapás, a Titkos lány, 

a Sámándal, a Rossz vér, a Kôbánya blues stb. 

– Az ön blues-számai többnyire érzelmektôl túltengô, 

„pörgôs” zenei világról, mély mondanivalóról 

tanúskodnak. Mikor jó egy blues-szám 

elôadásmódja? 

– Akkor, ha a hallgató nem látja az elôadót, mégis 

átérzi, hogy mit akar vele kifejezni. Eddigi 

életem, szenvedéseim, gyötrelmeim teszik hitelessé 

a számok elôadói stílusát, hiszen csak az 

tudja ezeket jól közvetíteni, aki végigjárta a poklot. 

– Elégedett embernek tartja magát? 

A legnagyobb mértékben. Évekig tagja voltam a 

Hobo Blues Bandnek, számos saját albumom 

jelent meg, felléphettem John Mayallal, vagy 

Chuck Berryvel, számos fesztiválon énekeltem. 

Jelenleg is sok fellépésem van, hál ’Istennek 

szerencsésen alakulnak a dolgaim. Családom jól 

van, az unokám tizenöt éves, képzelje, Deák Bill 

Gyulának hívják, mint engem. Nemrég volt a ballagása 

és sportrajongó. Úszóként a korosztályában 

megnyerte a 200 méteres pillangó számot. 

– A közeljövôben ad ki lemezt? 

– Igen, ha minden igaz, akkor még az idén. Engedje 

meg, hogy így köszönjek el a kedves 

olvasótól: Hajrá, Magyarország! Hajrá, Fradika! 

Klotz Mária 


ZSÁMBÉKI KÖZMÛVELÔDÉSI 

INTÉZET ÉS KÖNYVTÁR 

www.mizsambekunk.hu 

■ HÍREK 

„FOGADD ÖRÖKBE…!” 

Megújult a színpadvilágítás a Zsámbéki Mûvelôdési 

Házban 

Az elmúlt hónapban sikerült kialakítani azt a színpadvilágítási 

rendszert, melynek segítségével öt reflektor, 

összesen 2.500 W teljesítménnyel, többféle kombinációban, 

állítható rögzítéssel világítja meg a nagyterem 

színpadát. A villanyszerelés tervezési és kivitelezési 

munkáit az intézmény fotósa, Kovács István végezte 

el. A felhasznált anyagokat a fényvetôk kivételével a 

„Fogadd örökbe…!” program keretében a Fo-Vill Kft. 

bocsátotta rendelkezésünkre. 

Barbalics István támogatta az áramlekötés és villanyszerelés 

díjával a Deák Bill Blues Band július 20-i 

zsámbéki koncertjét a Zárdakertben. Köszönjük a 

támogatást! 

MEGJELENT A ZSÁMBÉKI KALAUZ 

Régi hiányt pótol az a kiadvány, amely néhány napja 

jelent meg intézményünk és a Forrás Kiadó közös gondozásában. 

A Zsámbéki Kalauz olyan térképes kiadvány, 

mely a turisták számára segíti a tájékozódást, 

bemutatja a települést, felhívja a figyelmet a látnivalókra 

és tartalmazza a legfontosabb információkat a 

közlekedésrôl, az orvosi ügyeletrôl és egyéb szolgáltatásokról 

is. A Zsámbéki Kalauz 200 Ft-os áron megvásárolható 

a mûvelôdési házban és a múzeumokban, 

a Romtemplomnál, a Lámpamúzeumban és a Tájházban. 

■ NYÁRI SZÜNET – A Zsámbéki Mûvelôdési Ház 

2012. augusztus 21-tôl szeptember 2-ig ZÁRVA lesz. 

■ SZEPTEMBERI ELÔZETES 

2012. szeptember 7. (péntek, 19 óra) 

Mr. Bársonyhang és a Holdfény Varázslói – rockabilly 

koncert a mûvelôdési házban. Jegyár: 1 200 Ft 

2012. szeptember 8-9. (szombat-vasárnap) 

Nyitott Múzeumok Hétvégéje. Romtemplom-Lámpamúzeum-Tájház 

2012. szeptember 8. (vasárnap, 17 óra) 

Sváb táncház a mûvelôdési házban. Zenekar: 

Heimattöne Kapelle. Házigazda: Fuchs Sandra 

Titanilla és a Lochberg Ifjúsági Tánccsoport. Jegyár: 

500 Ft 

2012. szeptember 13. (csütörtök, 18 óra) 

Zsámbékiak a nagyvilágban – úti beszámolók a könyvtárban 

(sorozat). BOLÍVIA, a szélsôségek országa 

magyar szemmel – Hornok Magdolna útibeszámolója. 

Ingyenes program! 

2012. szeptember 15. (szombat, 15 óra) 

Lôrincz Zsóka Erzsébet fotókiállítása a mûvelôdési 

házban. Ingyenes program! 

2012. szeptember 15. (szombat, 18 óra) 

A L'Art Pour L'Art Társulat a Zárdakertben (rossz idô 

esetén a mûvelôdési házban) – koncert és jelenetek a 

Besenyô család életébôl. Jegyár: 2 000 Ft 

A TÖKI MÛVELÔDÉSI HÁZ 

(Tök, Kútvölgyi út. 14.) 

szeretettel meghívja Önt 

2012. szeptember 1-jén 17 órára 

KALMÁR PÁL 

festô- és üvegmûvész 

„KÉPEK A HAZÁRÓL” 

címû kiállítására. 


ZSÁMBÉKI POLGÁR KULTÚRA – CIVIL 

Höcögô Néptáncgála a Romtemplomnál 

Július 7-én nagyon-nagyon meleg nyári délután 

volt, amikor a nézôk – akik ennek ellenére is 

sokan eljöttek – elfoglalták helyüket a Romtemplom 

színpada elôtt és elkezdôdött a negyedik 

Höcögô Néptáncgála. Izzott a hôségben a színpad 

fekete táncszônyege, de a nézôtér sem volt 

árnyékos. 

Egyszer csak megszólalt a banda. A FelVonó 

Zenekar muzsikálta végig a délutánt, amelyen a 

Höcögô lépett elôször színpadra a 

Vajdaszentiványi batukával és cigánnyal, aztán 

sor került a Bonchidai ritka magyarra, valamint a 

Kalotaszegi táncokra is. A virtuóz férfitáncok, a 

színpompás nôi viseletek látványa mindenkivel 

elfeledtette a kánikulát. A Höcögô Táncegyüttes 

szakmai munkáját az idei évtôl Jánosi Attila 

segíti. 

Hagyomány ezen a rendezvényen, hogy 

vendégek színesítik a programot, mint jelen esetben 

a Budakeszi Bojtár Népzenei Egyesület néptánccsoportja, 

akik most szerepeltek elôször 

Zsámbékon. A budakeszi táncosok közül most a 

„legidôsebb” korosztály lépett színpadra. A 

Bojtár Jobbágytelki forgatóst, Somogyi 

párosokat, Visait, Invertitát és Üveges leánytáncot 

mutatott be. Többen szívesen belekóstoltak 

volna a lányok fején ügyesen megtartott üveg tartalmába. 

A délután harmadik szereplôje a Höcögô utánpótlás 

csoportja, a Csicsergôk voltak. A másfél 

éve, a Bethlen Gábor Egyesület támogatásával 

mûködô csoport leánykái már tavaly bemutatkoztak 

a romtemplomnál a Höcögô felnôtt tagjaival 

közösen táncolt Sárközi karikázóval, emellett 

most a fiúk is táncolhattak a Délalföldi táncokban. 

Bizony, valamennyien megizzadtunk ezen a 

délutánon, de értékes és tartalmas ízelítôt láthattunk 

néptáncainkból. 

A Höcögô Táncegyüttes nyári rendezvényét is 

évek óta támogatók segítik. Az öltözô sátor felállításától 

kezdve a nézôk, táncosok és zenészek 

Különdíj 

Kovács István fotósnak 

Az Élô Hagyományaink Fotópályázaton a 

Perspektíva Filmiskola különdíjban részesítette 

Kovács István Ketten könnyebb címû képét. A 

nyereménye: részvételi lehetôség a Perspektíva 

Filmiskola második kurzusán (Forgatókönyvíró és 

storyboard-rajzoló alapismeretek). 

www.hagyomanyorzobolt.hu 

A különdíjhoz szeretettel gratulálunk! 

(A szerk.) 

megvendégelésének lebonyolításáig, komoly 

részt vállaltak a Höcögôs-szülôk. A táncosok az 

anyukák, nagymamák által készített házi sütésû 

pogácsákkal, a Harcos Bolt frissítôivel, üdítô 

fröccsel kínálták az érkezôket. A Nyakas Pince 

boraival köszönték meg a FelVonó zenekar és a 

Bojtár Egyesület közremûködését. A zsámbéki 

Mûvelôdési Ház és a Bethlen Gábor Egyesület 

évek óta stabil háttérként áll a Höcögô rendezvényei, 

mindennapos munkája mögött. Az idei 

mûsort Zsámbék Város Önkormányzatának segítségével 

sikerült színpadra állítani. 

Az itt felsoroltakon túl köszönet illet mindazokat, 

aki bármilyen módon részt vállal ezeknek 

a rendezvényeknek életben tartásában, mert 

mindnyájan gazdagodunk a magyar népzene és 

néptánc megismerésével, hagyományainak 

ápolásával. 

Sztankovics Judit 

Példás összefogás 

A budaörsi Gróf Bercsényi Zsuzsanna Városi 

Könyvtár és a Zsámbéki Városi Könyvtár gyakran 

kap olvasóitól ajándék köteteket. Ezek zöme jó 

állapotú, de gyakran már több példányban is megtalálható 

a könyvtárakban. Hogy mégis jó helyre 

kerüljenek, példás összefogás eredményeképpen 

Homoródszentpálra szállítottuk az Erdélyi Baráti 

Kör és a Tûzoltó Egyesület segítségével. 450 magyar 

nyelvû kötet és 250 videokazetta utazott 

velünk a piros tûzoltóautóban a 40 fokos hôségben, 

de még ennél is melegebb hangú levélben köszönte 

meg Forrai Tibor, a homoródszentpáli László 

Gyula Közmûvelôdési Egyesület elnöke a könyvadományt, 

mely jól használható lesz az oktató- 

-nevelô munkában és a szabadidôben egyaránt. 

Köszönet illeti Csepilek Istvánné Annuskát, 

ifjabb és idôsebb Csepilek Istvánt, Gérnyi Istvánt 

az adomány eljuttatásáért. A könyveket Budaörsön 

Toma Krisztina, Zsámbékon Kristály Istvánné 

gyûjtötte és válogatta. 

Reményeink szerint hosszú távú együttmûködés 

vette kezdetét. 

Toma Krisztina 


Fotó: K. M. 

Fotók: Gérnyi István 


CIVIL – HITÉLET ZSÁMBÉKI POLGÁR 

Jótékonysági Anna-bál 

A Zsámbéki Nôtagozat 2012. július 21-én jótékonysági Anna-bált szervezett. Az eseményen Vasvári 

Péter köszöntötte a jelenlévô Annákat (Sinkó Anna, Polacsek Sándorné/Anna). Ezután a Zsámbéki Tánc 

Sport Egyesület ifjú táncosainak – Kemény Imre és Kökényes Melinda – csodaszép tánca következett. 

Ôket követte a Höcögô Táncegyüttes tánccsoportja (Csiki Réka, Blaskó Tibor, Kun Sándor, Kollár 

Ilona, Szendi-Joó Petra, Jánossy Attila), akik szintén fergeteges produkcióval lepték meg a jelenlévôket. 

Az Anna-bál szépe Zsámbékon: 

1. helyezett: Szöllôsi Nikoletta 

2. helyezett: Otest Krisztin 

3. helyezett: Tamási Jánosné lett. 

A talpalávalót a Balázs duó szolgáltatta. 

Köszönet a támogatóknak: ALEX Fémbútor Kft., Aladdin Vendéglô, Almási Judit, Állateledel bolt, 

Benedekék Falodája, Kata pedikûr, Bot-Minya István, Bali Éva, Bellis virág, Balázs duó, Dobos 

Lászlóné, Éltes Réka, Farkas József és neje, Ficzere Tibor, Gyógyszertár, Hummel Gábor, Heigl Erika, 

Hegyalja Vendéglô, Kenéz Attila, Kenéz Brigitta, Kék ABC, Keserû János és neje, Kovács Józsefné, 

Koroknai Sándor, Kifli Bt., Kovács Pincészet, Kozmetikus Gizike, Lámpás Étterem, Nagyné Mózsik 

Erika, Nyakas vendéglô, Mátyás Borozó, Merci-Design, Müller Tímea, Mezôgazdasági Szövetkezet 

Zsámbék, Payer Lottózó, Profi-car, Rigóné Sándor Lenke, EMENIKÓ 2011 KFT, Sissy szolárium, 

Tünde virágbolt, Vizsgabázis, Szerelvénybolt, Szabó Zoltán autószerelô, Wavin, Ziegler Ostyagyár, 

Zombori László, Zaletnyik János, Zsóka fodrászat és még sokan mások. 

Miklós Mihályné 

Zsámbéki Nôtagozat elnöke 

Nyugdíjas találkozó 

a Zsámbéki Mûvelôdési Házban 

2012. június 30-án a Zsámbéki Nyugdíjas 

Egyesület meghívására, megérkezett Zsámbékra 

az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének csapata. 

Tánccsoportunk a bejárat elôtt magyar ruhában, 

csárdással fogadta vendégeinket. Ezután tízórai 

felszolgálása és víz, víz, víz, egy kis kávé, tea elfogyasztása, 

és bôséges szendvics bekebelezése 

után, vendégeink tagi kísérettel elindultak abban a 

hôségben városnézésre. Megtekintették a már 

többször látott Romtemplomunkat, a katolikus 

templomot, és Tökön a Pajta Galériát. Mivel 

kétévente fogadjuk ôket, nagyon nehéz már új 

programot kitalálnunk nekik, hiszen a Bázistól 

kezdve, a Lámpamúzeumon át, na meg a Tájházat 

is már megmutattuk nekik. Köszönet Tafferner 

Antalnak a tárlatvezetésért, köszönet Márton 

atyának, hogy lehetôvé tette a bejutást a templomba, 

és nem utolsó sorban köszönet a töki Pajta 

Galéria vezetôjének, Géczy Olgának, aki jégkrémmel 

próbálta hûteni a felfokozott emberfeletti 

hôséget. 

Városnézés után visszaérkezve a Zsámbéki 

Mûvelôdési Házba újból frissítôvel próbáltuk 

oltani szomjukat, ezután következett az ebéd elfogyasztása, 

ami sertéspörkölt volt burgonyakörettel, 

savanyúsággal. Egy kis lazítás után kezdetét 

vette a kulturális program. Az elnöki köszöntôt 

követôen tánccsoportunk magyar táncot adott elô 

a vendégeknek. Monoki Endréné nótákat énekelt. 

Az isaszegi vendégek rövid idô alatt olyan 

csimm-bumm cirkuszt csináltak, hogy fogtuk a 

hasunkat a nevetéstôl. Végezetül pedig táncosaink 

újra ropták a táncot megalapozva a jó 

hangulatot, a kötetlen szórakozásra. Tagjaink 

egész délelôtt hordták az általuk sütött 

süteményeket, bort, sört. Tagjaink reggel 6 óra 

óta készítették a szendvicseket, a pörköltet, 

csinálták a hidegtálakat. Délutánra Bali Jánosné 

Évike és leánya, Évike csodálatos grillázs 

szívekkel és más formákkal örvendeztetett meg 

bennünket, így kivétel nélkül mindenki kapott 

egy-egy kis ajándékot. Vendégeink este fél nyolc 

körül felkerekedtek és hazamentek Isaszegre. 

Elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült nap 

volt ez is, igaz, kissé elfáradtunk, de a megelégedett 

vendégek sûrû köszönete kárpótolt ezért 

bennünket. Köszönet a Nyugdíjas Egyesület 

tagjainak, akik reggel 6 órától folyamatosan 

fáradoztak azon, hogy mindenki megelégedésére 

szolgáljon ez a találkozó. 

Köszönöm a Tûzoltó Egyesület segítségét, akik 

évek óta mellettünk állva segítenek, köszönöm a 

Mezôgazdasági Szövetkezet támogatását. Köszönöm 

Benedek Péternek, hogy tányérokkal, 

evôeszközökkel kisegített bennünket. Köszönet a 

töki Nyakas Pincészetnek, Tóth Margitkának, aki 

bort biztosított rendezvényünkre. Köszönöm 

Szabó Miklósnak és kedves feleségének Jutkának 

Premontrei 

egyházzenei esték 

Nehéz feladat elé állított Kollár Tamás, amikor 

felkért, írjak a Premontrei egyházzenei estékrôl, 

egy oldal terjedelemben az újság számára. Az 

évek folyamán több száz, a zeneirodalom nagyszerû 

mûve hangzott el, kiváló együttesek és 

elôadók interpretálásában. Nem szeretnék s talán 

nem is nagyon tudok „szakértô” véleményt mondani. 

Inkább egy olyan elfogult ember benyomásait 

írnám meg, akinek az életét a mûvészet, azon 

belül is a zene át meg át szövi. 

Szerencsésnek mondhatom magam, amiért 

Zsámbék a pihenés, kikapcsolódás helye. Immár 

tizenhét éve nyaraink nagy részét itt töltjük. Így 

nagyon sok koncertet hallhattam. Számomra már 

a helyszín, a barokk templom is különleges. 

Figyelemmel kísérhetem folyamatos megújulását, 

szépülését. (Legutóbbi a Szent Sebestyén oltár). 

Ez számomra egy élô közösség és elkötelezett 

vezetôjük együttmûködését jelzi. Sok-sok év után 

is izgalommal teli várakozással lépek a templomba. 

Azt mondják, a zene beszélgetés Isten és 

ember között. Úgy hiszem, a mûvészi alkotás 

képessége és annak befogadása Isten kegyelme, 

ajándéka az ember számára. 

Piusz atya és Márton atya áldozatos munkájának 

eredményeként olyan elôadókat hallgathattunk 

meg, akik tudásuk legjavát nyújtották. 

Megismertették velünk hangszereik különlegességét. 

Sokszor csendültek fel „mindenki” 

által ismert dallamok, de igazi kuriózumok is. 

Megismerhettünk fiatal tehetségeket és nagy 

„mestereket”. Majd minden évadban volt egy 

olyan újdonság, különleges elôadás, melyrôl lelkendezve 

számoltunk be azoknak, akik nem vettek 

részt rajta. S e helyütt elmondanám szívfájdalmamat 

is. Tudom, hogy a nyár a nyaralások, 

utazások idôszaka, mégis azt hiszem, egy ötezer 

lelket számláló városban kellene lennie szombat 

esténként legalább száz embernek, aki ezekre a 

fantasztikus, magas színvonalú elôadásokra 

kíváncsi. Kérem önöket, kedves zsámbékiak, becsüljék 

és értékeljék kincseiket. Adják át magukat 

a zene mindent feledtetô, megtisztító és felemelô 

varázsának. Találkozzunk jövôre minél többen a 

szombat esti koncerteken! 

Szász Gabriella 

az egész napos technikai elôkészületeket, és a 

városnézés lebonyolítását. Köszönöm Balázs 

László zenészünknek, hogy a közelmúltban 

történt sajnálatos családi esemény ellenére vállalta 

a zeneszolgáltatást. Végül, de nem utolsó sorban 

köszönöm minden egyesületi tagnak, aki bármivel 

segítette a vendéglátást. 

A közösségi összefogás 

ismét bebizonyította, hogy így 

kerek egész a mi kis fogyatkozó 

csapatunk, ha mindenki 

kiveszi a részét a munkából. 

Köszönet Balázs Mónika 

Csilla intézményvezetônek, 

hogy egész nap használhattuk a 

mûvelôdési házat! Tehát többszörös 

köszönet mindenkinek. 

Éljen a barátság! Éljenek a 

nyugdíjasok! 

Torma Andrásné 

elnök 


ZSÁMBÉKI POLGÁR MESTERSÉGEM CÍMERE 

– Feri bácsi, idén volt nyolcvanéves. Bár utólag, 

de engedje meg, hogy boldog születésnapot 

kívánjak önnek! Isten éltesse sokáig! Hogyan 

tekint vissza eddigi, hosszú életútjára? 

– Megmondom ôszintén, nagyon jól. Szegény 

családból származom, de akkoriban mégis jobb 

volt, mint a mostani gyermekeinknek. Nem 

tudják, mit kezdjenek magukkal, mi meg saját 

magunk készítettük a játékainkat. Akkor is 

életünk volt a játszás, most is. Amit én mûvelek, 

az ugyanis annak számít. Soha nem terveztem 

semmit, mindig minden jött magától. 

– Meséljen a gyermekkoráról! Hol nôtt fel? 

– Egy ötgyermekes család harmadik gyermekeként, 

1932. április 21-én születtem Kisújszálláson. 

Ott töltöttem boldog gyermek- és ifjúkoromat, 

aztán tizenkilenc éves koromban katona lettem, 

elkerültem onnan. Ahol az ember született, 

azt soha nem felejti el, úgyhogy sok kedves 

emléket ôrzök abból az idôszakból. A város 

szélén éltünk, szabadok voltunk. A szabadságot a 

mai napig fontosnak tartom. 

– Szülei mivel foglalkoztak? 

– Apám géplakatosként dolgozott, édesanyám 

otthon nevelte öt gyermekét. Nagy kertünk, sok 

jószágunk volt. Emlékszem, néha száz nyulat is 

tartottak szüleim, úgyhogy nyúlon és kecskén 

nôttem fel. 

– Azért olyan egészséges. 

– Nem panaszkodhatom, de katonakoromban a 

lábaim megfáztak. Hat éve trombózisom volt, 

nemrég pedig csípôprotézis mûtéten estem át. 

Amúgy deréktól felfele minden rendben van 

velem. 

– Iskoláit hol végezte? 

– Kisújszálláson jártam református általános iskolába. 

Utána gimnáziumba kerültem, majd két évig 

Budapestre, ahol a Bem József Légvédelmi Tüzér 

Tiszti Iskolában folytattam tanulmányaimat. 

– Onnan egyenes út vezetett a katonai pálya felé. 

Milyen indíttatásból került oda? 

– Egy ismerôsöm katonai pilóta volt, ô agitált erre 

a pályára. Szolnokra mentem repülôsnek, majd 

légvédelemmel és felderítéssel foglalkoztam 

Pesten és Mezôtúron. 

– Hogy került Zsámbékra? 

– Eltanácsoltak a légvédelemtôl, akkor jöttem ide. 

Nagynéném itt lakott, ô 1946-ban települt 

Zsámbékra. 1955-ben, mint frissen leszerelt kato- 

„Ha ez a sok régi lámpa 

Egyenként megszólalhatna (...) 

Feltárnák a múlt világát...” 

(Kis László: A Zsámbéki Lámpamúzeumban) 

A szenvedélyes gyûjtô 

Nyolcvanéves Borus Ferenc, a zsámbéki Lámpamúzeum 

létrehozója, egykori igazgatója 

A zsámbéki lámpagyûjtemény jelenleg kb. 1500 világítóeszközt tartalmaz. Az országban ekkora 

méretû speciális gyûjtemény nincs még egy – olvasható egy kiadványban. Borus Ferenc egy személyben 

a gyûjtemény létrehozója és restaurátora is egyben. A szenvedélyes gyûjtô „játszásnak” tekinti 

ezt a tevékenységet, amellyel Zsámbékot világhírûvé tette, ugyanis hazánkban 1980 óta egyedül ô 

rendelkezik az USA-beli Rushlight Club (lámpa-klub) tagsági igazolványával. 1983-ban az ausztráliai 

múzeumi társaság tagja lett. Az 1970-ben alapított létesítménye 1995-ben a Guinness Rekordok 

Könyvébe is bekerült. Hazai elismeréseire is nagyon büszke: Göncz Árpád egykori köztársasági 

elnök által átadott aranyérem boldog tulajdonosa, Zsámbék díszpolgára, valamint 75. születésnapja 

alkalmából az akkori kulturális minisztertôl, Hiller Istvántól elismerô oklevelet kapott. 80. születésnapjára 

Demján Sándor köszöntötte oklevéllel, sôt még egy verssel is megajándékozták. 

Életpályájáról, családjáról, életformájává vált hobbijáról élvezettel beszélt lapunknak. 

natiszt költöztem családommal elôször hozzá, 

késôbb találtam másik lakást, a hegyen. Akkor 

már nôs voltam, a nagyobbik lányunk is megvolt. 

Bátyám már hamarabb érkezett, ô a présgyárban 

dolgozott. Engem a Terményforgalmi Vállalatnál 

telepvezetônek kértek fel, de a cég 1957-ben 

megszûnt. A maszekok nekem szolgáltatták be a 

terményeket. Zsámbéki életemet, mint munkásember 

dolgoztam végig, de emellett mindig azon 

fáradoztam, hogy a község érdekét is szolgáljam. 

– Olvastam, hogy az 1956-os forradalom és 

szabadságharc idején szerepet töltött be. Mi is 

volt ez? 

– Az akkori községi vezetés felkért, hogy legyek 

a nemzetôrség parancsnoka. Ezt a tisztséget 1957 

márciusáig láttam el. Feladatom a rend biztosítása 

volt, amit maximálisan teljesítettem. 

1957-ben, mint tisztet lefokoztak és harminc évig, 

mint ellenforradalmárt tartottak nyilván. 

1990-ben rehabilitáltak és visszakaptam rendfokozatomat. 

– 1956 után hol helyezkedett el? 

– A gombgyárba mentem, most PEMÛ-nek hívják. 

A présen dolgoztam, nem ijedtem meg a 

fizikai munkától. Mindenhez értettem, mert édesapám 

lakatos mûhelyében nôttem fel, ott ellestem 

a fogásokat. Ma már el sem hiszik, de képzelje, 

hat órára mentem dolgozni, elôtte pedig két órát 

kapáltam a hegyen. 

– Nem tudott megélni a fizetésébôl? 

– Akkor kezdtem a mûhelyemet berendezni, 

szükségem volt a napszámos pénzre. Az 

embereknek én javítottam mosógépet, hûtôgépet, 

háztartási eszközöket. Mindenes voltam. 

– Felesége mivel foglalkozott Zsámbékon? 

– Amíg tiszt voltam, addig otthon volt, aztán itt 

már kereskedelemmel foglalkozott. Az ÁFÉSZnél 

helyezkedett el, késôbb kapott egy kis 

élelmiszerboltot, ahova én is csatlakoztam, hogy 

tudjak neki segíteni. Ott is lehúztam vagy tíz évet. 

– Hány gyermekük született? 

– Három lányunk van. Feleségem sajnos már nem 

él. 

– Mikor jött rá, hogy érdeklik a lámpák? 

– Nagyon sok kapcsolatra, ismeretségre tettem 

szert, ezért mindig tartottam otthon bort, hogy 

meg tudjam kínálni a látogatókat. Az a lényeg, 

hogy addig vásároltam belôle, amíg bormúzeummá 

nôtte ki magát, mégpedig több mint ezer üveg- 

gel lett a pincémben. Hogy világítani tudjak, 

gyertyatartókat kezdtem vadászni, és üvegecskéket 

gyûjtöttem. Világításra mindenhol lámpát 

kínáltak, végül ráálltam teljesen a lámpák 

gyûjtésére. Üvegedénytôl kezdve, dísztárgyakon 

át, szenteltvíztartókig, fegyverekig – mindent 

összehordtam. 

– Úgy igaziból mikor döntötte el, hogy lámpamúzeumot 

hoz létre? 

– Az 1960-as években komoly idegenforgalom 

volt Zsámbékon, az ide érkezô turisták harcolták 

ki, hogy az anyagom nyilvános formában is 

látható legyen. Elôször 1970-ben nyílt a kultúrházban 

egy helyiségben kiállítás, ott 250 darab 

fért el. Késôbb túlnôtte magát a gyûjteményem, 

ezért ’80-ban megvette a helyi tanács, a megyei 

tanács anyagi támogatásával ezt a házat. A vétel 

elôször kétszázezerrôl indult, majd végül négyszázezerért 

ütötték nyélbe az üzletet. Az épület 

korábban egy sváb családé volt, ôket kitelepítették, 

majd egy magyar tulajdonos adta el. Jelenleg 

több mint ezer lámpa található benne. 

– Ezt a töménytelen mennyiséget hány év alatt 

gyûjtötte össze? 

– Ötven éve szenvedélyesen gyûjtöm ôket. 

Mindet a magam pénzén vettem, magam állítottam 

helyre. 

– Nem kapott hozzá támogatást? 

– Anyagi támogatást soha nem kaptam. Tudja, 

milyen támogatást kaptam? Azt mondták, „hülye” 

vagyok, hogy ezzel foglalkozom. 

– A múzeum jelenleg milyen fenntartás alatt áll? 

– Az önkormányzat tartja fenn, fizeti a költségeket. 

– Mikor lett a múzeum igazgatója? 

– 1980-ban megszûnt az élelmiszer bolt, felszabadultam, 

és attól kezdve egészen 1992-ig tevékenykedtem 

a múzeumban. Nyugdíjba mentem, 

de utána még tartottak, aztán három éve közölték 

velem, hogy megszûnt a munkaviszonyom, nincs 

rám szükség. Lányom, Kinga szinte születése óta, 

de hivatalosan is már több mint húsz éve a 

Lámpamúzeumban dolgozik, ami jelenleg a 

Közmûvelôdési Intézet és Könyvtárhoz tartozik. 

– Hogy gyûjtötte a lámpákat, egyáltalán hol 

bukkant rájuk? 

– Az egész országot jártam, mindenhol volt kapcsolatom. 

Már a 60-as években is megemlített a 

sajtó, ezáltal ismerôseim értesítettek, hova menjek. 

Soha nem kopogtattam idegen helyre, hanem 

mindenhova hívtak, udvariasan fogadtak. 

– Hogy történt az adás-vétel? 

– Megegyezés szerint. Talán két lámpa esetében 

nem sikerült. Volt olyan ember is, aki azért adta 

olcsón, hogy jó helyre kerüljön. Sokszor mázlim 


MESTERSÉGEM CÍMERE – ÉLETMÓD ZSÁMBÉKI POLGÁR 

is volt, mert pl. a legértékesebb darabot, a háromszáz 

éves kínai vázát is jutányosan vettem, igaz 

részletre. Megbíztak bennem. 

– Akkor volt tartalék pénze mindig, mert gondolom, 

nem olcsók ezek az értékes tárgyak? 

– Mindig csak annyi, amennyi a zsebemben volt. 

Minden pénzemet a gyûjteményembe fektettem. 

Nagyon nagy értéket hoztam össze. 

– Milyen szisztéma szerint állította ki a 

darabokat? 

– Típusuk szerint. Három teremben láthatók: 

extra, speciális és egyszerû típus alapján történt a 

szelektálásuk. Az elsô teremben a legszebb, 

gyakran egyedi készítésû, iparmûvészeti remekek 

– pl. kínai váza, asztali lámpák, majolikalámpák – 

találhatók. A középsô teremben a speciális – 

vasútnál, hajózásnál, bányákban, katonaságnál, 

közlekedésnél használatos – lámpák kaptak 

helyet. A harmadik szobában az érdeklôdôk a 

világítóeszközök háromféle típusát tekinthetik 

meg: ezek a petróleumlámpák; a konyha, istálló 

lámpái; valamint az éjjeli lámpák. 

– A lámpák a saját tulajdonát képezik? 

– A házat a községnek adományozott 670 db lámpáért 

kaptam, úgyhogy még Zink Imrével, az 

akkori polgármesterrel megkötöttük a szerzôdést. 

A lámpák paradicsomában 

Fotók: K. M. 

Mûemléket már oly sokat láttam; 

Részesültem jó pár lelki káprázatban. 

Most tornácon állok, oszlopsort csodálva, 

Bent viszont reám vár ezerkétszáz lámpa. 

Kezdhetem úgy is, hogy világító testek; 

Sok-sok gyertyatartó, meg olajmécsesek, 

Kicsi lámpa, meg nagy, kültérre, beltérre; 

Földre és föld alá, vízre levegôbe. 

Vasöntvény, bronzöntvény és ón talpazata, 

Porcelán, üveg, s Zsolnay majolika. 

Átlátszó, áttetszô, opálos és festett, 

Mindegyik remekmû szemet gyönyörködtet. 

Energiaforrásokból köszönt a múlt, 

Olaj, petróleum, gáz meg savas akku. 

Kalauzom most e lámpáknak tudója, 

Ki ezt a gyûjteményt hajdan létrehozta. 

Borus Feri bácsi, ki ma nyolcvan éves; 

Két mankóval kísér, de mégis kedélyes. 

Guinness rekord könyve jegyzi alkotását; 

Ezúton köszöntöm Zsámbék díszpolgárát. 

Elbúcsúzom tôle és csodás lámpáitól; 

Múlttól és jelentôl, e kicsiny várostól, 

Köszönöm a látványt miben részesített, 

Ígérem, megôrzök minden szép emléket. 

Albert Ferenc 2012. május 20. 

Kikötöttem, akkor hozok létre múzeumot, ha az 

udvarban maradhatok. Természetesen amiket 

azóta gyûjtöttem, azok a sajátjaim. Óriási fegyvergyûjteményem 

is van, talán egyszer ezekbôl is 

lesz múzeum. Mindent összeszedek, a konyhám 

falán rengeteg szenteltvíz tartó található. 

– Számtalan díjjal jutalmazták tevékenységét. 

Melyek ezek? 

– Rengeteg kitüntetésem van, de nem innen. Igaz, 

1998-ban Zsámbék díszpolgára lettem. Világhírûvé 

tettem a települést, 1980 óta egy USA-beli 

lámpa-klub tagsági igazolványával rendelkezem. 

1983-ban az ausztráliai múzeumi társaság tagja 

vagyok. A Lámpamúzeum még az 1995-ös 

Guinness Rekordok Könyvében is szerepel. 

Kaptam díjazást 1999-ben egy korábbi köztársasági 

elnöktôl, és késôbb kulturális minisztertôl 

is. A 80. születésnapom alkalmából a Vállalkozók 

és Munkáltatók Országos Szövetsége nevében, 

Demján Sándor vállalkozótól elismerô oklevelet 

kaptam. Egy kedves látogató, Albert Ferenc 

megajándékozott A lámpák paradicsomában címû 

verssel. A polgármester úr, Csenger-Zalán Zsolt 

és Balázs Mónika Csilla intézményvezetô is 

felköszöntöttek virággal, és hoztak egy tortát. 

Erkölcsi megbecsülést is elvárna az ember. Tudja, 

az igazi elismerés az, amit az emberektôl kapok. 

Klotz Mária 

Szépen csillog a bronzérem is 

Július 7-én magyar lovas is felállhatott a dobogóra az ausztriai Wiener Neustadt-ban rendezett 

reining Európa Bajnokságon. A reining a westernlovaglás egyik versenyszáma, amelyet sokan 

western díjlovaglásként is emlegetnek. 

A westernlovaglás kifejezést meghallva még manapság is a legtöbb embernek a régi Vadnyugat, az 

indiános filmek, és Amerika jut eszébe. Holott az elmúlt évtizedek során egész Európában elterjedt ez 

a lovaglási stílus, és betört a versenyek világába is. Mi több, ha világversenyekre kerül sor, azokat nem 

egyszer európai lovas nyeri, kiváltképp a reining számban. 

Mint arra a bevezetôben is utaltam, a reining – némiképp hasonlóan a díjlovagláshoz – alapvetôen a 

ló idomítottságát hivatott bemutatni különbözô manôverek végrehajtása során, a ló-lovas párost pedig a 

teljesítményükre kapott pontok alapján rangsorolják. A reining sajnos még nem olimpiai sportág, de a 

Lovas Világjátékok programjában már 2002 óta szerepel. 

Egyik legjelentôsebb nemzetközi szervezete az NRHA, vagyis a Nemzetközi Reining Lovas 

Szövetség, amely minden évben megrendezi az Európa Bajnokságot, ahova a részvevô országok lovasainak 

kvalifikálódniuk kell. 

Idény a kontinens viadalra Wiener Neustadt-ban került sor, ahol országunk négy lovassal képviseltette 

magát. A kvalifikálódott versenyzôk közül két hölgy, Blank Dóra és Csölle Ágnes helyi kötôdésû. 

Zsámbékon talán sokan nem is hallottak róla, de a város és Mány határában, Alsóôrspusztán megbújik 

egy westernlovaglással foglalkozó ranch, az Eldorado Ranch. A létesítmény nem csak az amerikai lófajta, 

a quarter horse tenyésztésével foglalkozik, hanem a reininglovaglás speciális pályaigényeinek 

megfelelô körülményeket tud biztosítani lovasai számára. 

Dóra és Ágnes itt és Ausztriában készültek a megmérettetésre. Blank Dóra sajnos csak egy 

kategóriában minôsült az idei EB-re, így kevés lehetôség adódott arra, hogy drukkolni tudjunk neki. 16 

éves lovával, Cute Eldorado Cody-val a bíróktól kapott pontszám alapján végül is a 19. helyen végzett 

Rookie számban. Dóra elégedetten lova teljesítményével zárta a versenyt. 

Csölle Ágnes Hes A Frozen Breeze nevû lovával elôször az Intermediate Non Pro kategóriában állt 

rajthoz, és 27 indulóból a 12. helyen végzett. A számára fontosabb versenyszámban, a Limited Non Proban 

33 startból az indulási lista alapján Ágnes huszonharmadikként léphetett a pályára. A gyakorlat 

végén pedig elhangzott a várva várt pontszám, és hozzá a megjegyzés „high score”, vagyis az addigi legmagasabb 

eredmény. Bár a következô indulók közül végül ketten is magasabb pontszámot kaptak, de 

mindenki elégedett volt így is. Felállni az Európa Bajnokság dobogójának 3. fokára azt jelentette, hogy 

az elmúlt évek munkája meghozta gyümölcsét. 

Velük, Dórával és 

Ágnessel, valamint a hazai 

westernsport több lovasával 

is találkozhatnak 

Zsámbék lakói, amennyiben 

szeptember utolsó 

hétvégéjén kilátogatnak a 

ranch-re, ahol szeptember 

29-30-án rendezik meg az 

amerikai lófajták hazai 

tenyésztôi szervezetek idei 

versenyüket. 

Fotó: CK Photographics 

Bámer Imre 

NRHA Magyarország 

elnöke 


ZSÁMBÉKI POLGÁR HIRDETÉS 

Telek faházzal eladó! 

Zsámbékon (Nyakas-hegy) a Nagydiófa 

utcában 230 négyszögöles telek, 36 m 2 -es, 

komfortos faház (a benne lévô ingóságokkal 

együtt) csendes helyen eladó. A ház alatt 

meleg vizû konyha és pince, 12 m 2 -es fedett 

terasz, 3x4 m-es szerszámos tároló (kerti szer- 

számokkal), vezetékes víz, fúrt kút, hûtô, 

szôlôvel befuttatott személygépkocsi beálló, 

termô gyümölcsfák, szôlôlugas, tuják, virágok, 

bokrok stb. 

Irányár: 5,9 millió forint. 

Érdeklôdni lehet a következô telefonszámon: 

Megépít Plusz Bt., 2072 Zsámbék, Etyeki út 13. 

Telefon: +36-23/340-684; Mobil: +36-70/391-0753 

Web: www.megepit.hu; E-mail: info@megepit.hu 

HÔSZIGETELÔ RENDSZER AKCIÓ! 

8 cm 2180 Ft/m 2 

10 cm 2465 Ft/m 2 

+36-30/844-4807 

Polisztirol ragasztó 1200 Ft/25 kg 

Ajánlatunk a készlet erejéig érvényes. 

1 m 2 tartalmaz: 

· 1 m 2 polisztirol 

· 5 kg ragasztó 

· 1,1 m 2 háló 

· alapozó és 1,5 mm-es 

fehér mûgyantás vakolat 1 m 2 -re 

HIRDETÉSI INFORMÁCIÓ 

Az áraink az ÁFÁ-t tartalmazzák. 

Díjak: 1/8 oldal 3.750,– Ft; 1/4 oldal 7.500,– Ft; 

1/2 oldal; 15.000,– Ft; 1/1 oldal 30.000,– Ft (+27% Áfa) 

Kedvezmény: a fél évre elôre fizetett hirdetési díjból egy hónap ingyenes. 

Apróhirdetés: 500,– Ft (+ Áfa) 

Átutalás esetén a bankszámlaszám: 

11784009-15730167 

Zsámbék Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Fizetési Számlája. 

Készpénzes befizetésre a Polgármesteri Hivatal pénztárában van lehetôség. 

Ügyfélfogadási idôben: Hétfô: 13.30–15.30 óráig Csütörtök: nincs ügyfélfogadás 

Kedd: nincs ügyfélfogadás Péntek: 09.00–10.00 óráig 

Szerda: 09.00–10.00 óráig 

13.00–14.00 óráig 

Telefon: +36-23/565-610, +36-23/565-611; Fax: +36-23/565-629 

E-mail: hivatal@zsambek.hu 

Felvilágosítást lehet kérni e-mail-en: zsambeki.polgar@gmail.com 

Telefonon: +36-20/571-5761; +36-30/387-4507 

A hirdetés szövegét kérjük a befizetéshez csatolni, vagy e-mail-en átküldeni. 

Zsipp-Zsupp 

Képességfejlesztô Alapítvány 

Zsámbék 

Szeptembertôl az alábbi foglalkozásainkra várjuk 

a jelentkezéseket: 

· Iskolára felkészítô foglalkozás (a tanuláshoz szükséges 

készségek alapozása) 

· Tehetséggondozó csoport 

· Logopédiai segítségnyújtás 

· Korai fejlesztés (eltérô fejlôdésmenetû gyermekek 

gyógypedagógiai fejlesztése, koraszülött babák 

fejlôdésének nyomon követése) 

· Alapozó Terápia (csoportos mozgásfejlesztés 5 éves 

kortól) 

· Szenzoros mozgáscsoportok 

Vállaljuk óvodás korú gyermekek részképességeinek felmérését, 

valamint 0-3 éves kor közötti gyermekek komplex pszichomotoros 

vizsgálatát. 

Bôvebben lásd: www.zsippzsupp.hu 

Telefonos elérhetôségünk: +36-70/579-9117 


HIRDETÉS ZSÁMBÉKI POLGÁR 

Tóbel Trans Zsámbék az OMW benzinkútnál 

■ Betonacélok, betonacélhálók 

■ Kengyelhajlítás, szállítás 

■ Zártszelvények, lemezek 

■ Faanyagok, deszkák, tetôlécek 

■ Barkácsbolt a telepen 

Várjuk kedves vevôinket a perbáli barkács üzletünkben is: 

Tel.: +36-30/609-2860; +36-30/350-0041 

Telefonon rendelhet, helyszínen fizethet! 

Harcos 

Gazdabolt 

Kínálatunkból: 

2072 Zsámbék, Mányi út 61. 

; PERMETEZÔSZEREK 

; SZERSZÁMOK 

; MÛTRÁGYÁK 

; VIRÁGFÖLDEK 

; VETÔMAGOK, FÛMAGOK 

EGÉSZ ÉVBEN SZERETETTEL VÁRJUK 

KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! 

Tel.: +36-23/342-396 

NYITVA TARTÁS: 

hétfôtôl péntekig: 6.00–18.00 

szombaton: 6.00–12.00 

vasárnap: 7.00–10.00

Zsámbéki Polgár 2012. augusztus

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?