Séta a zene erdejében - Művészetek Palotája
Séta a zene erdejében - Művészetek Palotája
Séta a zene erdejében - Művészetek Palotája
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
feltűnik – talán gregorián eredetű, mindenesetre<br />
feltűnően emlékeztet a Lucis creator<br />
dallam kezdetére.<br />
Haydn aránylag kevés versenyművet<br />
alkotott, s azokat is többnyire fi atalabb<br />
éveiben. Kivétel az Esz-dúr trombitaverseny.<br />
Ez kifejezetten kései kompozíció, röviddel<br />
a második londoni út után, 1796 vége<br />
táján keletkezett, a bécsi udvar trombitása,<br />
Anton Weidinger ösztönzésére. Weidinger<br />
billentyűkkel ellátott trombitát konstruált<br />
(voltaképp a modern trombita közvetlen<br />
előfutárát teremtette meg), s ezzel az addig<br />
jobbára csak hármashangzat-felbontásokra,<br />
rövid szignálszerű dallamokra alkalmas,<br />
nehézkes hangszert képessé tette gyors<br />
futamozásra is. Haydn természetesen<br />
alaposan kiaknázta az új lehetőségeket: a<br />
szélső tételekben bőséges alkalmat adott a<br />
feltalálónak virtuóz képességei csillogtatására.<br />
A középső, siciliano-jellegű Andante<br />
tételben a trombita éneklő dallamot játszik –<br />
erre sem nagyon akadt példa addig a<br />
<strong>zene</strong>irodalomban.<br />
A hangverseny utolsó műsorszáma, Haydn<br />
Esz-dúr (103-as) szimfóniája a második<br />
londoni turnén hangzott el először 1796<br />
tavaszán. Miután Salomon addigra csődöt<br />
jelentett, a mester egy másik vállalkozóval,<br />
Viottival kötött szerződést: alighanem az<br />
olasz hegedűs-<strong>zene</strong>karvezető közel hatvan<br />
tagú együttese volt a legjobb, amellyel<br />
élete során találkozhatott. Már a 102-es<br />
B-dúr szimfóniát is Viottiék adták elő,<br />
természetesen óriási sikerrel. A következő<br />
szimfóniában Haydn ismét meglepetést<br />
tartogatott a különleges ötletekre fogékony<br />
londoniaknak. Egykor, még az első londoni<br />
turnén egy váratlan üstdobütés keltett<br />
hatalmas derültséget: talán a G-dúr (94-es)<br />
mű hallatlan népszerűsége is ösztönözte<br />
az idős komponistát, hogy ismét az<br />
ütőhangszerre bízzon soha addig nem<br />
hallott effektust. Mégpedig ezúttal rögtön<br />
a darab kezdetén. Ha arra gondolunk,<br />
hogy az ütők hosszú ideig nem tartoztak<br />
a szimfonikus <strong>zene</strong>kar nélkülözhetetlen<br />
insrumentumai közé – Haydn London előtt<br />
írt szimfóniáinak nagy részében egyáltalán<br />
nincs üstdob –, képzelhetjük a döbbenetes<br />
hatást. Az üstdob-tremoló után szinte<br />
szorongató muzsika a folytatás: hallatlanul<br />
drámai és meglehetősen hosszú lassú<br />
bevezető készíti elő a feszültséget végre<br />
oldó gyors főtémát. Ez utóbbi valójában a<br />
lassú bevezető fő motívumát viszi tovább,<br />
annak felgyorsított változatával kezdődik.<br />
A 6/8-os metrumú tétel témaanyagában,<br />
zárótémaként az úgynevezett expozíció<br />
végén vidám-népies Ländler is feltűnik.<br />
A lassútétel fő gondolatának jellegzetes<br />
hangköze a bővített szekundlépés (esz-fi sz),<br />
amely némi egzotikus-keleties ízt kölcsönöz<br />
a melódiának. Nem kizárt, hogy Haydn itt<br />
egy cigány<strong>zene</strong>kartól hallott dallamot használt<br />
fel. Azt tudjuk, hogy a hercegi udvar<br />
egyes ünnepségeire Eszterházára, illetve<br />
Kismartonba meghívtak cigánybandákat is<br />
A felejthetetlen előadásokat<br />
sokáig emlegetik a társaságban<br />
A <strong>Művészetek</strong> <strong>Palotája</strong> stratégiai partnere a Magyar Telekom.<br />
– egy ilyen alkalomról még aprólékos képi<br />
ábrázolás is fennmaradt. A vidám, rusztikus<br />
menüett fő témájának feltűnően nagy, csuklásszerű<br />
hangközugrásai ugyancsak a kor<br />
„könnyűzenéjére” utalhatnak: egyes kutatók<br />
a jódlizás hatását vélik benne – talán nem<br />
alaptalanul – felfedezni. A szokatlanul<br />
terjedelmes fi nale a Jupiter-szimfónia zárótételének<br />
közeli rokona. Formája világos<br />
szonáta-rondó, a kezdő kürt-szignál után<br />
felhangzó főtémája azonban határozottan<br />
barokkos, s a polifón szövésmód végig<br />
uralkodik a darabban. Haydn talán úgy<br />
érezhette, Oxford messze földön híres<br />
egyetemének doktori címe, amelyet még az<br />
első angliai látogatáson kapott meg, s amire<br />
roppant büszke volt, kötelezi arra, hogy<br />
megmutassa, valóban kivételes mestere<br />
a tudós stílusnak is. •<br />
2009. október 26. 19:30<br />
Bartók Béla Nemzeti<br />
Hangversenyterem<br />
Az Osztrák-Magyar Haydn<br />
Zenekar hangversenye<br />
Mozart: C-dúr („Jupiter”) szimfónia,<br />
K. 551<br />
Haydn: Esz-dúr trombitaverseny,<br />
Hob. VIIe:1; Esz-dúr („Üstdobpergés”)<br />
szimfónia, Hob. I:103<br />
Km.: Boldoczki Gábor (trombita)<br />
Vez.: Fischer Ádám<br />
21
Change language