GYÓGYHÍR MAGAZIN - XX. évfolyam 2012/8. szám - Cédrus Patika

Inkvizíciós újraélesztés
évek elejétôl válik a mindennapi mentési gyakorlat részévé,
s végleg kiszorítja az újraélesztés protokolljából a téves eljárásokat.
Érdemes megemlíteni a vastüdôt, amely a tartósan
kezelés alatt álló betegek és a betegszállításkor folyamatos lélegeztetést
igénylô ápoltak ellátásánál volt fontos. A vastüdô
ôsét még Drinker mutatta be: henger alakú szekrénybe foglalt
készülékhez egy elektromos légritkító tartozott, ha a hen-
gerben csökkent a levegô nyomása, akkor belégzés történt,
ha a készülék növelte a hengerben lévô nyomást, létrejött a
kilégzés. Molnár István és Völgyesi István mentôdolgozók
leleményességének köszönhetôen már 1953-ban elkészült
az elsô kézzel üzemeltethetô, portábilis vastüdô, melyben a
belsô levegô nyomását egy erôkar által mûködtetett dugattyú
segítségével lehetett változtatni. Ezzel lehetôvé vált a maguktól
lélegezni képtelen betegek tömeges és szakszerû szállítása.
Élet-mentô-autók
1953-ban dr. Orovecz Béla, az OMSZ alapító fôigazgatója
összeállította az új speciális mentôgépkocsi mentés-
egészségügy
Laborde módszere nemcsak korunk emberébôl, de a kortársakból is megrökönyödést váltott ki: a párizsi fiziológus 1892-ben
lépett újításával a közönség elé, melyben az élesztendô személy nyelvének ütemes ki-be húzogatásával az agyi légzôközpontra
akart hatást gyakorolni, ettôl remélte ugyanis a halott légzésének spontán újraindulását.
Régen és most
és orvostechnikai felszerelését. Az elsô kísérleti rohamkocsi
1954. március 29-én kezdte meg mûködését a budapesti
Markó utcai Központi Mentôállomáson. A rohamkocsin
szolgálatot teljesítô öttagú orvoscsoport elsô fôorvosa
Varga István volt. Az új mentôgépkocsi, az egyetlen ekkor
a világon (!) a rohamkocsi elsô szótagjainak összeolvadásából
a ROKO nevet kapta. Az akkor még egyedülálló
szolgálati ág elindítását a kor követelményei tették szükségessé.
Varga István utóda 1955-tôl a szintén alapító Felkai
Tamás lett. A rohamkocsikban való lélegeztetés lassan
a napi tevékenység részét képezte, és az OMSZ fennállásának
második évtizedére az ország összes rohamkocsija
pacemakerrel, defibrillátorral, respirátorral, a speciális
beavatkozásokhoz is alkalmazott gyógyszeregyüttessel,
sebészeti felszereléssel, csecsemôk ellátásához szükséges
eszközökkel, centrális vénabiztosításhoz szükséges felszereléssel
volt ellátva.
Gyógyítás útközben
A kórházi kutatás már a hatvanas évek közepén élen járt
a helyszíni reanimáció, anaesthesia, vénabiztosítás, helyszíni
pacemaker és egyéb elektroterápiák kidolgozásában,
rutinjában, mert a rohamkocsikon jelentôs ismeretekre
tettek szert. Itthon már korán alkalmazták a helyszínen
a légzési és keringési újraélesztés különbözô szintû eljárásait,
így a shock, az infarktus, a ritmuszavarok, a strokeszindrómák
kezelése, a fájdalomcsillapítás és a lélegeztetés
a rohamkocsi gyakorlatában lassan a napi tevékenység
részét képezték.
Minôségi gyógyítás csakis minôségi jármûveken történhet,
na de vajon melyik a legjobb, legszebb mentôautó?
Bokor Árpád személyes kedvencei a Mercedes-Benz típusú
mentôautók. „De az új Crafterek mindent felülmúlnak.
Rendkívül jó a felszereltségük, és a mai modern kornak
megfelelôen szolgálják a beteget, valamint a bajtársainkat”
– mondja lelkesen. A rohamkocsik elsô típusai: a keletnémet
IFA Phänomen, IFA Garant, az amerikai International.
Az 1970-es évek közepétôl e szolgálati ágban is megkezdôdött
a homogén jármûállomány kialakítása. Az OMSZ arculatát
sokáig meghatározó, 308-as modellektôl csupán motorteljesítményükben
eltérô Mercedes-Benz 310-es jármûvek
az 1980-as évek közepén érkeztek. Aztán 2007 nyarán egy
tágasabb betegterû változat, a 313 CDI modell állt szolgálatba.
Végül 2008 márciusától a 315/36 CDI modell lett rendszeresítve
az Országos Mentôszolgálatnál.
Debrôdi Gábor tanulmányai alapján írta: Szakácsi Eszter
15