Textil és kémia - TMTE
Textil és kémia - TMTE
Textil és kémia - TMTE
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A Kémia Nemzetközi Éve<br />
Az ENSZ határozata alapján 2011 a Kémia<br />
Nemzetközi Éve lesz. Akkor lesz ugyanis<br />
száz éve, hogy Marie Curie-t kitüntették<br />
<strong>kémia</strong>i Nobel-díjjal. A textil-, textilruházati-<br />
<strong>és</strong> textiltisztító szakma területén a<br />
szálasanyag-, színezék- <strong>és</strong> segédanyag-<strong>kémia</strong>i<br />
fejleszt<strong>és</strong>ek rendkívüli technológiákat <strong>és</strong><br />
termékeket teremtettek meg. Célszerő már<br />
most foglalkozni azzal, hogy jövıre legyenek<br />
olyan szakmai programok, esetleg múzeumi<br />
bemutatók, jelenjenek meg szakcikkek, amelyek<br />
ehhez a nemzetközi rendezvénysorozathoz<br />
csatlakoznak.<br />
Mesterséges szálasanyagok<br />
A szálasanyag-<strong>kémia</strong>i fejleszt<strong>és</strong>ek talán legnevezetesebb<br />
dátuma 1855, amikor Chardonnet<br />
elıször állított elı mesterséges végtelen szálat<br />
(ahogyan hosszú ideig titulálták: mőselymet) cellulóznitrátból.<br />
Ezután sorra jöttek a további mesterséges<br />
szálak. 1892-ben a regenerált cellulózként elıször gyártott<br />
viszkóz, 1920-ban a cellulóz-acetátok, 1935-ben<br />
pedig megjelent a „Nylon” (poliamid 6,6), mint az elsı<br />
szintetikus szál. Ezt követte a PVC (1938), a poli<strong>és</strong>zter<br />
(1941), a poliakrilnitril (1942), a „Perlon” (poliamid-6)<br />
(1943) <strong>és</strong> a többiek (pl. 1959-ben a polipropilén), Ezeket<br />
nevezzük ma elsı generációs mesterséges<br />
szálasanyagoknak. Hosszú kísérletez<strong>és</strong> után 1985-ben<br />
került forgalomba a Lyocell (amin-oxidos oldással, környezetkímélı<br />
eljárással elıállított regenerált cellulóz<br />
szál). Közben a fejlıd<strong>és</strong> állomásait a terjedelmesített<br />
(texturált) ill. bikomponens <strong>és</strong> egyéb módosított textilipari<br />
nyersanyagok, az ún. második generációs mesterséges<br />
szálak jelentették. A harmadik generációs, rendkívül<br />
nagy szilárdságú <strong>és</strong> esetenként kiváló hı- <strong>és</strong><br />
vegyszerállóságú,<br />
számos különleges<br />
tulajdonsággal (pl.<br />
baktérium- <strong>és</strong> rovartaszító,<br />
illatos,<br />
hıtermelı, színváltoztató,<br />
levegı<br />
oxigéntartalmát<br />
csökkentı <strong>és</strong> növelı<br />
stb.) rendelkezıszálasanyagok<br />
többek között<br />
a speciális polimereket,<br />
az ún. szén-<br />
(<strong>és</strong> oxidált) szálakat,<br />
továbbá az<br />
egyedibb szervetlenszálasanyagokat<br />
(pl. kerámiaszálak,<br />
újszerő<br />
fémszálak stb.)<br />
foglalják maguk-<br />
SZÍNEZÉS, KIKÉSZÍTÉS<br />
<strong>Textil</strong> <strong>és</strong> <strong>kémia</strong><br />
Kutasi Csaba<br />
ban. A közelmúltban pedig az intelligens (negyedikgenerációs)<br />
szálak kerültek az érdeklıd<strong>és</strong> középpontjába,<br />
amelyek a kisebb környezeti változásokra markánsan<br />
reagálnak, ill. képesek korábbi állapotukra visszaemlékezni.<br />
Szintetikus színezékek<br />
A mesterséges színezékek gyártása ipari méretekben<br />
1857-tıl számítható, egy Greenford Green nevő<br />
angliai helységben alapított üzemmel. Elızménye egy<br />
angol diák véletlen felfedez<strong>és</strong>e volt 1856-ban: a Perkin<br />
által – egy kinin szintetizálási kísérlet során – elıállított<br />
lila vegyület, a mauvein kiváló színezéknek bizonyult.<br />
Jelentıs állomás volt az indigó szintetizálása (1882, A.<br />
von Bayer), majd 1897-ben a módosított indigó nagyüzemi<br />
elıállításának beindulása. Ezután többek között<br />
1883-ban a direkt ill. a kénes, 1901-ben a csáva-,<br />
1912-ben pedig a szálon fejlesztett azo, 1923-ban pedig<br />
a diszperziós színezékek jelentek meg. A sorra alakuló<br />
színezékgyárak termékeivel egyre szélesedett a textilszínezékek<br />
köre, azonban a régi kézmőves színez<strong>és</strong><br />
folytatásaként még jelentıs ideig tapasztalati úton fejlıdtek<br />
a színez<strong>és</strong>i eljárások. A 20. század elején már<br />
megindult a színezék–szálasanyag kölcsönhatások<br />
<strong>kémia</strong>i vonatkozásainak tudományos vizsgálata, azonban<br />
az 1930-as évektıl datálható a színez<strong>és</strong>i folyamatok<br />
mélyrehatóbb tanulmányozása. 1950-ben<br />
Vickerstaff munkája rögzítette elıször a textilszínez<strong>és</strong><br />
fizikai kémiájának kutatási eredményeit, ezután nagyszámú<br />
munka k<strong>és</strong>zült s k<strong>és</strong>zül napjainkban is, egyre<br />
több tudományos eredményt <strong>és</strong> gyakorlati alkalmazást<br />
publikálva.<br />
A színezékekre visszatérve több fontos felfedez<strong>és</strong>rıl<br />
lehetne megemlékezni. A reaktív (a szálasanyag aktív<br />
csoportjain <strong>kémia</strong>i reakcióban, erıs vegyi köt<strong>és</strong>sel rögzítıdı)<br />
színezékek megjelen<strong>és</strong>e 1956-ban mindenképpen<br />
kiemelkedı állomás. Ezt megelızıen <strong>és</strong> ezután is<br />
komoly színezék<strong>kémia</strong>i kutatások folytak <strong>és</strong> folynak,<br />
ezek eredményeként egyre bıvül a textilszínezıszakember<br />
rendelkez<strong>és</strong>ére álló színezékmárkák <strong>és</strong><br />
MAGYAR TEXTILTECHNIKA LXIII. ÉVF. 2010/2 71
egyedek skálája. Egyre nagyobb szerepet kap a textilszínezékek<br />
gazdaságos- <strong>és</strong> környezetkímélı alkalmazása,<br />
a színezett textília emberi eg<strong>és</strong>zséget nem veszélyeztetı<br />
tulajdonságának önkéntes tanúsíttatása rendkívül<br />
korszerő <strong>kémia</strong>i meghatározásokkal (pl. Öko-Tex megkülönböztetı<br />
minıségjel).<br />
A színez<strong>és</strong>i folyamatoknál használt textilsegédanyagok<br />
köre (amelyek elsıdleges célja a színez<strong>és</strong><br />
egyenletességének fokozása, a gazdaságos színezékkihasználás<br />
<strong>és</strong> a kifogástalan színtartóság elér<strong>és</strong>e) is<br />
egyre bıvült, lehetıséget adva a legkülönbözıbb<br />
szálasanyagú homogén <strong>és</strong> keverékanyagoknak az elvárásoknak<br />
megfelelı színez<strong>és</strong>ére.<br />
Végkik<strong>és</strong>zítı szerek, segédanyagok<br />
Baeyer már 1880 körül felfedezte, hogy a fenol <strong>és</strong> a<br />
formaldehid reakciójából „mesterséges-gyanta” képzıdik.<br />
Az elsı fenoplaszt, a feltalálóról k<strong>és</strong>ıbb „bakelit”nak<br />
elnevezett gyantaszerő mőanyag megalkotása<br />
Baekeland nevéhez főzıdik (1906). A karbamidformaldehid<br />
gyantákkal történı, cellulóz alapú szövetekre<br />
kiterjesztett győrıd<strong>és</strong>mentesít<strong>és</strong>t 1926-ban szabadalmazták.<br />
Ezután sorra jelentek meg a legkülönbözıbb<br />
eljárások, amelyekkel a textiltermékek használati<br />
tulajdonságai hatékonyan <strong>és</strong> tartós hatásokkal javíthatók,<br />
különleges ellenálló képességek (lángolást gátló,<br />
olaj- <strong>és</strong> szennytaszító, szennyelereszt<strong>és</strong>t könnyítı, víztaszító,<br />
antimikrobális, atka ellen védı stb.) alakíthatók<br />
ki nagy eredményességgel <strong>és</strong> a visel<strong>és</strong>i, kezel<strong>és</strong>i körülményeket<br />
tekintve garantált idıállósággal. Az óbudai<br />
<strong>Textil</strong>múzeumban megtekinthetık többek között a<br />
„győrıd<strong>és</strong>-ellenálló” (infroisable) mőselyem-kelmék is,<br />
amelyeket a Goldberger-gyár már 1935 évtıl forgalmazott<br />
(pl. Parisette-Resista, Goldani).<br />
A reaktív mőgyanták terén az utóbbi idıben a formaldehid-szegény<br />
ill. esetleg formaldehid-mentes kik<strong>és</strong>zítıszerek<br />
kerültek elıtérbe, fıkent a bırrel érintkezı,<br />
bır közeli textíliák esetében (a formaldehid ugyanis<br />
nyálkahártya-izgató, allergiát okozó tulajdonságú).<br />
Jellemzı, hogy a kezdeti idıkben, az 1950–60-as években<br />
a melamin-formaldehid típusú mőgyanták esetében<br />
gyakori volt a kik<strong>és</strong>zített textilanyagok 3000<br />
mg/kg-ot (ppm-et) jóval meghaladó szabad formaldehid-tartalma;<br />
jelenleg a szigorúbb elıírások 20–30<br />
mg/kg határértéket engedélyeznek. A különbözı, vegyi<br />
úton szilárdított nemszıtt kelmék, a ruhaipari ragasztási<br />
technológiai kellékanyagai is r<strong>és</strong>zben a <strong>kémia</strong>i<br />
fejleszt<strong>és</strong>ek eredményei.<br />
72 MAGYAR TEXTILTECHNIKA LXIII. ÉVF. 2010/2<br />
SZÍNEZÉS, KIKÉSZÍTÉS<br />
A folyékony ammóniás kik<strong>és</strong>zítı eljárások 1970 körül<br />
váltak ismertté a gyakorlat számára. Fıleg a lenszöveteknél<br />
kerül elıtérbe a folyékony ammóniás elıkezel<strong>és</strong>sel<br />
kombinált enyhe mőgyantás végkik<strong>és</strong>zít<strong>és</strong> a<br />
könnyő kezelhetıség érdekében, azonban pamuttermékeknél<br />
is használják. A cellulóz hozzáférhetıbb<br />
lesz, mert a pórusszerkezet átalakulásával a szál belsı<br />
finomszerkezete jobban elérhetı, így egyenletesebb lesz<br />
a keresztköt<strong>és</strong>t létesítı kik<strong>és</strong>zítıszer elhelyezked<strong>és</strong>e.<br />
Ezzel a módszerrel kisebb mőgyanta koncentrációval is<br />
elérhetı a használati tulajdonságok (simán száradó<br />
képesség, jó győrıd<strong>és</strong>feloldás stb.) javulása, ennélfogva<br />
mérséklıdnek a negatív mellékhatások (szilárdságcsökken<strong>és</strong>,<br />
fogás romlás stb.), sıt javul a kelme kopásállósága.<br />
Az enzimek (bio-katalizátorok) textilipari alkalmazása<br />
1950 óta ismert (pl. háncsrostok mikrobiológiai<br />
feltárása stb.), újabb felhasználási területeik az 1980as<br />
évek második felétıl egyre bıvülnek. Elterjed<strong>és</strong>üket<br />
a biológiai lebonthatóság, a környezetterhelı anyagok<br />
helyettesíthetıségének lehetısége, a biztonságos alkalmazhatóság,<br />
az anyag-specifikus jelleg (csak a tervezett<br />
hatást fejtik ki), ill. a folyamatok könnyő szabályozhatósága<br />
fokozza. Enzimekkel végzik pl. a farmertermékek<br />
kezel<strong>és</strong>ét (koptatás, szösz <strong>és</strong> göbösöd<strong>és</strong> képzıd<strong>és</strong><br />
megakadályozása, lágy fogás biztosítása stb.),<br />
továbbá pamutszövetek lúgos fız<strong>és</strong>ének helyettesít<strong>és</strong>ére,<br />
hatékony maghéjtalanítására ill. göbösöd<strong>és</strong>mentesít<strong>és</strong>ére<br />
nyílik lehetıség. Enzimekkel megoldható<br />
a hernyóselyem hámtalanítása, a gyapjú nemezelıd<strong>és</strong>mentesít<strong>és</strong>e,<br />
karbonizálásának helyettesít<strong>és</strong>e stb. is.<br />
A cellulóz alapú termékeknél az ún. celluláz enzimmel<br />
könnyebb kezelhetıség is elérhetı.<br />
A plazmakezel<strong>és</strong>ek textilipari kísérletei az 1960-as<br />
évek végére vezethetık vissza. Ezzel a környezetkímélı<br />
módszerrel számos egyedi képesség alakítható ki a<br />
textíliákon, akár a konfekcionált termékeken is.<br />
A tisztító-, mosósegédanyagoknál az ısi hamuzsír<br />
ill. szappan után 1830-ban jelent meg az elsı „nem<br />
szappan alapú” k<strong>és</strong>zítmény, az ún. törökvörösolaj. K<strong>és</strong>ıbb<br />
a segédanyag-<strong>kémia</strong> hatalmas lendülető fejlıd<strong>és</strong>e<br />
sorra életre hívta a legkülönbözıbb ionos <strong>és</strong> nem-ionos<br />
ún. felületaktív-anyagokat, ezek eredménye az egyre<br />
több rendkívül korszerő mosószer-elegy, amely minden<br />
tényezıre kiterjedı elınyökkel rendelkezik, a tökéletes<br />
mosási folyamat biztosításától a textília <strong>és</strong> a környezetkímél<strong>és</strong>én<br />
át a mosógép védelméig.
Change language