HÍRMONDÓ

dékozottan él. És éppen ezért, Istentôl kiindulva áll a
többiek, mindenki rendelkezésére.
Mint ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két
egyforma hivatás sem. Mindenkit saját, és személyes
úton hív az Úr, és más-más feladatokat és talentumokat
ajándékoz hozzá. Ezért lesz élettel teli és színes Anyaszentegyházunk.
2
A Boldogságos Szûz Mária mennybevétele,
nAgyBOLdOgASSzOny fôünnepe (Augusztus 15.)
A Boldogságos Szûz Mária mennybevételének ünnepe,
Nagyboldogasszony, fôünnep és egyben parancsolt
ünnep, tehát ezen a napon, szentmisén kell részt venni.
Az egyház legrégibb és legnagyobb Mária ünnepe.
Jeruzsálemben már az V. században megemlékeztek
a Boldogságos Szûz égi születésnapjáról. Az ünnepet
Dormitio Sanctae Mariae, a szentséges Szûz elszenderülése
névvel illették. A VI. században egész Keleten
Akit a szolgálati papságra szenteltek föl, szent hatalom
birtokában alakítja és kormányozza a papi népet,
megvalósítja az eucharisztikus áldozatot, és az egész
nép nevében fölajánlja Istennek. (BPR)
„A papi hivatás: titok. Egy „csodálatos csere”
(admirabile commercium) Isten és ember között.
A pap Krisztusnak adja emberségét,
hogy Krisztus föl tudja azt használni a saját
maga számára, mint az üdvösség eszközét,
szinte másik önmagát alkotva belôle.
Ha sikerül megértenünk ennek a „cserének”
a titkát, akkor érthetjük meg, mi történik
abban a fiatalban, aki meghallja a hívást:
„Kövess engem!” – és ezért mindent megtagad
Krisztusért. Abban a biztos tudatban,
hogy ezen az úton embersége kiteljesedik.”
II. János Pál – Ajándék és titok
elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt
a VIII. századtól Assumptio Beatae Mariae, a Boldogságos
Szûz menybevételének nevezték. A Mária felvétele
címmel elôször I. Adorján pápa illette a császárnak küldött
egyik levelében. A késôbbi századokban e napnak
inkább csak Rómában volt jelentôsége, ahol még körmenetet
is tartottak.
Ez a világon mindenütt megtartott Mária ünnep a „hazatérés”
értelmét hordozza az ôsegyház kora óta. Igaz
mondanivalóját és az ünnep új rangját XII. Piusz pápa
hirdette ki, mint a kereszténység egyetemes hitét tartalmazó
dogmát: Mária testi és lelki valójában fölvétetett a
mennyei dicsôségbe. Ezt a meghatározást, mely a skolasztika
gondolkodását és nyelvezetét hordozza magában,
a pápa 1950. november 1-én a Munificentissimus
Deus kezdetû bullájában, mint kinyilatkoztatott hitletéteményt
tárta az Anyaszentegyház elé. Szent Bonaventúra
írja, hogy Mária megdicsôülésével kapcsolatban
fontos a test szó, hiszen a halálban a testtôl elvált lélek
már nem személy, így Mária megdicsôülése személytelen
lenne, és nem lenne teljes mértékben boldogító, ha
csak a lélekre vonatkoztatnánk. Hasonlóképpen fedezhetjük
fel Aquinói Szent Tamásnál a test és lélek kifejezést,
hiszen az érett skolasztika gondolkodásában ez
azt jelenti, hogy Mária egészen és oszthatatlanul, mint
személy van Krisztussal.