HÍRMONDÓ

Tette ezt a korábbiakhoz hasonló lelkes elôkészítô
munkával, ám új helyszínen – nagyobb befogadóképességgel.
Az elôzô évek tapasztalatai és a fokozott
érdeklôdés ugyanis szükségessé tették, hogy olyan helyre
költözzön a rendezvény, mely minden szempontból
alkalmas a lebonyolítására. Szerencsés volt a választás,
hiszen az egyik oldalon nyitott, udvari, sátoros kerthelyiség
(és persze a meleg!) igazi nyári, szinte már
egzotikus hangulatot teremtett. Bár ez nem a reklám
helye, nincs értelme titkolózni: a helyszín (talán még a
részegítô italt hevesebben fogyasztók is emlékeznek) a
Desperado Étterem volt.
Este 7 órától gyülekeztek a vendégek, akiket asztalaiknál
egy-egy kupica elmaradhatatlan pálinka várt.
Mivel ennek láttán senkinek sem az undor ült ki az
arcára, a kispoharaknak nem is kellett sokat várniuk az
összekoccanásra és a kiürülésre.
Miután mindenki elhelyezkedett, templomunk ifjúsági
közössége (három fôszereplô közremûködésével)
jó alapot szolgáltatott a felhôtlen szórakozáshoz: egy
vidám darabot adtak elô, melyben az Óplébánián lakó
atyák egy reggelét mutatták be, az ébredéstôl az oltárig.
Ebbôl olyan, idônként misztikusnak tûnô dolgokról is
tudomást szerezhettek a jelenlévôk, mint a zöldségdaraboló
nagykéssel való profi borotválkozás mûvészete;
a pittyegô pillangószárny-csapkodás effektus, TopGun
– napszemüveges frizura beállítással; vagy a legtrendibb
ing kiválasztásának taktikája, a fônök által lefôzött,
külsôre kávénak tûnô folyadék rekordsebességû, fintorgásos
megivásával. Ha pedig valakinek még mindez
nem lett volna elég szellemes, a már miseruhába öltözött
„igazi szellemirtó” papjaink stílusosan belibbentek
a hálás közönség soraiba is. A látvány magért beszélt!
A rekeszizmok megdolgoztatása után következett a
jól megérdemelt vacsora. Apát úr – köszöntôje után
– rendhagyó imával kívánt jó étvágyat mindenkinek:
6
érkezett zarándokoknak finom ebéddel és délutáni
városnézéssel igyekeztük emlékezetesebbé tenni az ünnepet.
A nap legfontosabb része természetesen az búcsúi
szentmise volt, melyet dr. Bábel Balázs érsek atya
celebrált. Beszédében emlékeztetett Mária és Erzsébet,
a két szent asszony találkozására, és életünket egy zarándoklathoz
hasonlította, melyre Isten már hamarabb
meghívott, mint mi azt gondolnánk.
A szentmisén az énekkar és a kántor úr és is kitett
magáért, csodálatos játékát trombitaszó és Szaniszló
Tibor atya gyönyörû éneke tette még csodálatosabbá.
A szentmise hálaadással és körmenettel zárult. (BPR)
Hajnalig állt a bál – ugyan Kosztolányitól tudjuk, hogy „az égbe […] minden este bál van”, egyházközségünk
csak azt a megvalósítható küldetést (MISSION IS POSSIBLE) tûzte ki célul, hogy az örök mennyei bálok
szerény utánzataként, a templombúcsú ünnepéhez kapcsolódóan, július 3-a estéjére szervez bált.
„Édes Jézus együtt vagyunk, azt is tudod, mit akarunk,
csak meg ne edd, amit mi akarunk.” Az ételválasztékra
senkinek sem lehetett panasza, hiszen a hagyományos
pörkölt és sültes tál mellett, a vegetáriánusok és a
pénteki bûnbánati napot szigorúan tartók húsmentes
finomságokat kérhettek.
A jóllakott vendégek énektudásának elôhívására, egy
gitáros nótacsokor követte az ízek kavalkádját, majd
következett a lábak megmozgatása. A tánc (a tombola
idejére megszakítva) hajnalig tartott, akinek csak bírta
a cipôje (bátrabbaknak a talpa), beleadott apait-anyait.
Bár reggelire a piacos, sajtos-tejfölös lángos elmaradt,
remélhetôleg a pirkadatig kitartó bálozók sem bánták
meg a kései (vagy inkább korai) lefekvést.
Istennek legyen hála a vidámságban együtt töltött
órákért! (HT)