28.07.2013 Views

KRITÉRIUM FELADATHOZ - Mindenkilapja

KRITÉRIUM FELADATHOZ - Mindenkilapja

KRITÉRIUM FELADATHOZ - Mindenkilapja

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

<strong>KRITÉRIUM</strong> <strong>FELADATHOZ</strong><br />

Vízszintes körleolvasások Irányérték<br />

Kollimáció<br />

hiba hatása<br />

Távcsőállás fok perc mp perc mp fok perc mp mp<br />

I<br />

II<br />

209<br />

28<br />

00<br />

59<br />

10<br />

07<br />

42<br />

40<br />

00<br />

59<br />

08<br />

41<br />

208 59 54 - 14<br />

Közepelés: (209-00-10 + 209-00-07)/2=209-00-08 (8,5 de páros felé kerekítünk!)<br />

Kollimáció hiba hatásának számítása: (lII-l1±180°)/2 =(28-59-41– 209-00-08+180)/2= -14 ”<br />

(Megjegyzés: a ±180° érték közül mindig azt kell választani, hogy eredménye egy 0 közeli<br />

szög legyen!)<br />

Irányérték számítása: Az irányérték megegyezik az lI+kollimációhiba-hatás értékével, vagyis:<br />

209-00-08 – 00-00-14=208-59-54<br />

Magassági körleolvasások<br />

zI+zII<br />

z<br />

Indexhiba<br />

hatása<br />

Távcsőállás fok perc mp perc mp fok perc mp mp<br />

I<br />

II<br />

93<br />

266<br />

30<br />

30<br />

10<br />

13<br />

22<br />

22<br />

30<br />

30<br />

12<br />

22<br />

360<br />

93<br />

00<br />

29<br />

34<br />

55<br />

-17<br />

Indexhiba hatása: (360-(zI+zII))/2<br />

Z számítása: első távcsőállás középértéke +indexhiba hatása, azaz: 93-30-12 – 00-00-17=93-29-55<br />

1. Magasságmérési eljárások<br />

- szintezés<br />

optikai -> szintfelület érintősíkja<br />

hidrosztatikai -> szintfelület elemi darabja<br />

- trigonometriai magasságmérés (magasságkülönbség=függőleges távolság)<br />

- fizikai magasságmérés (barométeres – légnyomásból magasságkülönbség)<br />

2. Optikai szintezés alapelve (ábra és magyarázat)<br />

Alapelv: szintezőműszer horizontsíkjának vízszintessé tételével előállítjuk a viszonyítási síkot és<br />

leolvasunk a pontokra felállított függőleges szintezőlécekre


lP - lécleolvasás P pontra<br />

lQ - lécleolvasás Q pontra<br />

∆P, ∆Q – szintfelület görbültségi hiba<br />

MP – P pont tengerszint feletti magassága<br />

MQ – Q pont tengerszint feletti magassága<br />

Q<br />

∆mP =MQ-MP=lP-lQ=[(lQ)+∆Q] -[(lP)+ ∆P]= (lQ)- (lP)+(∆Q-∆P)<br />

∆Q-∆P = 0 azonos műszer-léc távolság esetében!<br />

3. Libellás szintezőműszer felépítése (ábra és magyarázat)<br />

4. Szintezés műszer okozta hibák és csökkentésük<br />

Hiba Csökkentés módja<br />

Irányvonal-ferdeség<br />

egyenlő műszer-léc távolság<br />

hőhatás elleni védelem<br />

Horizontferdeség (csak a minden magasságkülönbséget 2-szer<br />

kompenzátoros műszernél!) mérünk és közepelünk<br />

Fekvőtengely külpontossága állótengely gondos függőlegessé tétele


5. Szintezés léc okozta hibák és csökkentésük<br />

Hiba Csökkentés módja<br />

Talpponti hiba<br />

Egy léc alkalmazásával kiesik<br />

2 léc esetében páros műszerállás<br />

Lécosztás-hiba komparálás<br />

Lécferdeség<br />

Léchez tartozó szelencés libella<br />

igazítottsága és gondos függőlegessé tétel<br />

6. Szintezés külső körülmények okozta hibák és csökkentésük<br />

Hiba Csökkentés módja<br />

Műszersüllyedés<br />

Szimmetrikus program (HEEH mérés, azaz hátraelőre-előre-hátra<br />

ugyanazon műszerállásból)<br />

Lécsüllyedés<br />

Oda-vissza szintezés<br />

megfelelő kötőpontok választása<br />

Mérési utasítás (bizonyos napszakokban nem<br />

Refrakció<br />

szintezünk, meghatározott legkisebb leolvasás<br />

értéke)<br />

7. Szintezési hibák melyek kiküszöbölhetők egyenlő műszer-léc távolsággal<br />

Irányvonal-ferdeség<br />

Szintfelület görbültség<br />

8. Forgási ellipszoid (alapfelület) helyettesítése<br />

gömb – ha a munkaterület 4


11. Teodolit szerkezete


12. Beosztásos mikroszkóp<br />

13. Index nélküli koincidenciás mikroszkóp<br />

Főleolvasás fok és perc érték: A fok értéket a látómező bal oldalán még látható szám adja.<br />

A főleolvasás előállításához a látómező bal oldali szélén található és egyenes állású számmal (az<br />

ábrán 11) jelölt osztásvonástól megszámoljuk az osztásközöket a 180º-kal eltérő és fordított állású<br />

számmal (az ábrán 191) jelölt osztásvonásig. Az index – ha lenne – felezné a két beosztásvonás<br />

távolságát. Ezt a fél távolságot úgy is megkaphatjuk, ha az osztásközök számát (az ábrán öt) a 20´-es<br />

beosztásköz fél értékével, 10´-cel szorozzuk. Az ábrán tehát a főleolvasás 11º50´, a csonkaleolvasás<br />

tizedbecsléssel 8´52,5˝, a teljes leolvasás tehát 11º58´52,5˝.<br />

14. Csöves libella fontos pontjai<br />

O: beosztás alaki középpontja<br />

N: normálpont (libellakörív érintője párhuzamos a fekvőtengellyel<br />

C: buborék középpontja<br />

Egybeesések:<br />

Ha N≡C akkor az állótengely függőleges vagy a fekvőtengely vízszintes<br />

Ha N≡O akkor a libella a tengelyhez igazított<br />

Ha C≡O akkor a megfelelő tengely függőleges/vízszintes


15. Teodolit műszerhibák és csökkentésük<br />

Műszerhibák = kényszerektől való eltérések!!<br />

Kényszer Eltérés Hiba neve Csökkentés<br />

Irányvonal merőleges a<br />

fekvőtengelyre<br />

A két tengely metsződik, de nem<br />

90 fokban<br />

kollimációhiba<br />

Állótengely merőleges A két tengely metsződik, de nem Fekvőtengely<br />

a fekvőtengelyre 90 fokban<br />

merőlegességi hiba<br />

Irányvonal és<br />

állótengely nem<br />

metsző egyenesek<br />

Kitérő egyenesek<br />

Horizontális<br />

távcsőkülpontosság<br />

2 távcsőállásban való<br />

mérés<br />

Irányvonal és<br />

fekvőtengely nem<br />

metsző egyenesek<br />

Kitérő egyenesek<br />

Vertikális<br />

távcsőkülpontosság<br />

Az irányszálak<br />

Mindig a szálkereszt<br />

(szálkereszt)<br />

Nem 90 fokos szöget zárnak be Szálferdeség<br />

középpontjával<br />

merőlegesek egymásra<br />

Vízszintes távcsőállás<br />

irányzunk<br />

mellett a magassági<br />

körleolvasásnak 0 vagy<br />

90 foknak kell lennie<br />

Eltérés van Indexhiba<br />

Limbuszkör síkja<br />

merőleges az<br />

állótengelyre<br />

Az állótengely a<br />

Az állótengely átmegy a limbusz<br />

geometriai középpontján de a<br />

bezárt szög nem 90 fok<br />

Limbuszkör<br />

merőlegességi hiba<br />

2 távcsőállásban való<br />

mérés<br />

limbuszkör<br />

középpontján megy át<br />

(döféspont)<br />

Máshol van a síkon a döféspont<br />

Limbuszkör<br />

külpontossági hiba<br />

A limbuszkör osztása<br />

megfelelő<br />

Nem minden osztás egyforma<br />

Limbuszkör<br />

beosztásának hibája<br />

Több fordulóban való<br />

mérés<br />

Magassági kör síkja<br />

merőleges a<br />

fekvőtengelyre<br />

A fekvőtengely a<br />

a bezárt szög nem 90 fok<br />

Magassági kör<br />

merőlegességi hiba<br />

-<br />

magassági ör<br />

középpontján megy át<br />

(döféspont)<br />

Máshol van a síkon a döféspont<br />

Magassági kör<br />

külpontossági hiba<br />

-<br />

A magassági kör<br />

osztása megfelelő<br />

Nem minden osztás egyforma<br />

Magassági kör<br />

beosztásának hibája<br />

-


I – irányvonal<br />

V – állótengely<br />

H – fekvőtengely<br />

Kiküszöbölés: a 7. és 9. kivételével a 2 távcsőállásban való mérés<br />

16. Teodolit felállítási hibái és külső körülmények okozta hibák<br />

Pontraállási hiba Gondosan végezzük a pontraállást<br />

Állótengely-ferdeségi hiba Minden forduló előtt gondos<br />

függőlegessé tétel<br />

Állványelcsavarodás Horizontzárás és a hiba elosztása,<br />

fordított irányú visszamérés<br />

Refrakció (oldal, magassági) Nagy, felmelegedett felület kerülése<br />

irányzáskor<br />

16. Májay Péter módszere<br />

Hibátlan mérés esetében:<br />

lII-lI=180º és zII+zI=360º<br />

Az ezektől való eltérés az előjelhelyes hibahatás.<br />

Lépések:<br />

- közel vízszintes irányvonal mellett végtelen távoli pontot irányzunk, I-II. távcsőállásban<br />

vízszintes és magassági szögeket olvasunk le.<br />

Fellépő hibák: vízszintes mérés – kollimációhiba<br />

magassági mérés – indexhiba<br />

Ismert módon ezek számíthatók.<br />

- közel vízszintes irányvonal mellett nagyon közeli pontot (távcső közelpontja) irányzunk, I-II.<br />

távcsőállásban vízszintes és magassági szögeket olvasunk le és ismerjük a mért pont és az<br />

álláspont távolságát.


Fellépő hibák: vízszintes mérés – kollimációhiba (ismert 1. lépésből)<br />

Horizontális távcsőkülpontosság<br />

magassági mérés – indexhiba (ismert 1. lépésből)<br />

vertikális távcsőkülpontosság<br />

Ismert módon a távcsőkülpontossági hibák számíthatók.<br />

- Meredek (α=30 fok) irányvonal mellett (függőlegesen azonos síkban) irányozzuk meg a 2.<br />

lépésben mért közeli pontot (távcső közelpontja) és I-II. távcsőállásban vízszintes és<br />

magassági szögeket olvasunk le. A fekvőtengelytől való távolságot mérni kell.<br />

Fellépő hibák: vízszintes mérés – kollimációhiba (ismert 1. lépésből)<br />

Horizontális távcsőkülpontosság (ismert 2.<br />

lépésből)<br />

FEKVŐTENGELY MERŐLEGESSÉGI HIBA<br />

(SZÁMÍTHATÓ)<br />

magassági mérés – indexhiba (ismert 1. lépésből)<br />

vertikális távcsőkülpontosság (ismert 2.<br />

lépésből)<br />

A vízszintes mérésből a fekvőtengely merőlegességi hiba számítható, a magassági mérés<br />

ellenőrzésre szolgál.<br />

18. Kollimációhiba hatása<br />

19. Fekvőtengely merőlegességi hiba hatása<br />

20. Külpontos iránymérés<br />

Alapelv: olyan álláspontról (központ) kellene végrehajtani iránymérést (tájékozást), amely nem<br />

alkalmas műszerállásra (pl. tripód). Ebben az esetben a mérést egy külső pontról végezzük – melynek<br />

a távolsága néhány méter a központtól – és az iránysorozatot központosítjuk, vagyis kiszámítjuk,<br />

mennyit mértünk volna akkor, ha a központon végeztük volna el a mérést.


A és P pont koordinátái ismertek, A’ pont ismeretlen<br />

d – külpontosság mértéke (központ-külpont távolsága), terepen mérni kell!<br />

t – központ és tájékozó irány távolsága, II. geodéziai alapfeladatból számítható<br />

l – irányérték<br />

ε – központosítási javítás<br />

A’P szakasszal párhuzamost húzunk az A ponton keresztül (szaggatott vonal)<br />

21. Trigonometriai szintezés alkalmazása trigonometriai magasságmérés helyett<br />

– 2 pont nem látszik össze<br />

– A teodolit egyik ponton sem állítható fel<br />

22. Trigonometriai magasságmérés alapképlete<br />

MA – A pont tengerszint feletti magassága (ismert)<br />

MP – P pont tengerszint feletti magassága (ezt keressük)<br />

H – jelmagasság (mérjük)<br />

h – műszermagasság (mérjük)<br />

α – magassági szög (mérjük)<br />

tf – ferde távolság (mérjük)<br />

tv – vízszintes távolság (számítjuk)<br />

∆m – pontok magasságkülönbsége<br />

MP= MA+h+tF*sin α-H= MA+h+tV*tg α-H<br />

Légköri sugárgörbület (refrakció) hatását figyelembe véve a teljes alapképlet:


M<br />

P<br />

2<br />

tv<br />

= M A + h − H + tv<br />

⋅tgα<br />

+ ( 1−<br />

k)<br />

= M<br />

2R<br />

23. Trigonometriai magasságmérés előnye és hátránya<br />

A<br />

+ h − H + t<br />

v<br />

2<br />

tv<br />

⋅ ctg z + ( 1−<br />

k)<br />

2R<br />

Előnyök: - rövid távon (max. 400 m) nagy magasságkülönbség meghatározására alkalmas<br />

- egymástól távoli pontok magasságkülönbsége meghatározható egy mérésből<br />

- alkalmazható nem megközelíthető pontok esetében is<br />

Hátrányok: - pontatlanabb, mint a szintezés (szintezés mm, trigmag cm!!)<br />

- ismerni kell a távolságokat<br />

24. Földgörbület és refrakció hatásának számítása<br />

d – távolság<br />

R – közepes földsugár<br />

k – állandó<br />

(Mivel a k és az R értéke állandó, ezért az (1-k)/2R értéke is állandó. A mértékegységeket egyeztetni<br />

kell: amennyiben az R km egységben van, akkor minden km egységben helyettesítendő a képletben!)<br />

25. Távolságredukciók feladat<br />

Lépések:<br />

ferde távolság vízszintes távolság alapfelületi távolság ( vetületi távolság)<br />

tf=ferde távolság<br />

tv=vízszintes távolság<br />

∆m – magasságkülönbség<br />

∆g – alapfelületi redukció<br />

H – a munkaterület közepes tengerszint feletti magassága (ismert pontok magasságának számtani<br />

átlagaként számítandó)<br />

R – közepes földsugár (6378 km)


26. Hőmérsékleti javítás feladat<br />

tm – méréskori hőmérséklet<br />

tk – komparálási hőmérséklet<br />

α – hőtágulási együttható<br />

l – mérőszalag hossza<br />

27. Fázisméréses távmérés alapképlete és magyarázat<br />

Alapelv – elektromágneses hullám (szinuszos mérőjel)<br />

N – egész hullámok száma<br />

λ – hullámhossz<br />

D – távolság<br />

D’ – maradéktávolság<br />

∆φ – fáziskülönbség<br />

28. Mérnöki automatizált távmérők jellemzői<br />

– hatótávolság: 1-5 km<br />

– távolságfüggetlen 2-3 mm alaphiba, amely km-enként 2-5 mm-el nő<br />

– kis tömeg, méretek és fogyasztás<br />

– teodolitra rögzíthető<br />

– eredményeket rögzíti<br />

– kijelzi a vízszintes távolságot<br />

– mp nagyságrendű távmérés


29. Meteorológiai javítás szorzótényezőjének számítása<br />

∆met=1+[(tVAN-tKELL)+0,4*(pKELL-pVAN)]*10 -6<br />

tVAN=+10 fok<br />

tKELL= 0 fok<br />

pVAN=+25 Hgmm<br />

pKELL= 0 Hgmm<br />

30. Magyarországon használt vetületek<br />

CSAK HAZÁNKBAN<br />

- sztereografikus vetület (síkvetület)<br />

- hengervetületek (HÉR, HKR, HDR) (érintő hengervetületek-kettős vetítés)<br />

- Egységes Országos Vetület (EOV) (redukált (süllyesztett) metsző henger – kettős vetítés)<br />

NEMZETKÖZI VETÜLET<br />

- Gauss-Krüger vetület (érintő henger)<br />

- UTM (Universal Transverse Mercator) vetület (metsző henger)<br />

31. EOV jellemzői<br />

- egyetlen vetületi rendszerben ábrázolható a teljes ország<br />

- tájolása ÉK<br />

- vízszintes tengely y, függőleges tengely (É-i irány) x<br />

- képzetes vetület (magyarázata: csak egyenletekkel írható le az átszámítás, geometriailag<br />

nem ábrázolható)<br />

- süllyesztett (metsző, redukált) hengervetület<br />

- szögtartó<br />

- alapfelülete az IUGG-67 ellipszoid, képfelülete hengerpalást<br />

- az alapfelületről a pontokat először az un. Gauss-gömbre, majd a képfelületre számítják át<br />

(kettős vetítés)<br />

32. EOV (Egységes Országos Vetület) áthelyezése<br />

Hová: vetületi kezdőponttól D-Ny-ra<br />

Mennyivel: Ny-ra 650 km, D-re 200 km<br />

Miért: egyrészt így minden pont koordinátája pozitív, másrészt az Y koordináta mindig nagyobb mint<br />

400000, az X pedig mindig kisebb, mint 400000, így kisebb az esély arra, hogy a 2 koordinátát<br />

felcseréljék<br />

33. Klasszikus geodéziai alaphálózatok<br />

– hierarchia<br />

– 2D+1D (azaz külön vizszintes és magassági alaphálózat)<br />

34. EOVA és EOMA<br />

EOVA – Egységes Országos Vízszintes Alapponthálózat<br />

Felsőrendű hálózat (I., II. és III. rendű pontok és IV. rendű főpontok)<br />

Alsórendű hálózat (V. rendű és felmérési alappontok)<br />

EOMA – Egységes Országos Magassági Alapponthálózat<br />

I.-III. rendű felsőrendű magassági alappontok<br />

+ kéregmozgási hálózat (nulladrendű)<br />

35. Pontleírás tartalma<br />

– pont száma<br />

– helyszínrajzi vázlat és leírás<br />

– Y,X,M koordináta<br />

– Állandósítás módja, éve, állandósítást végző neve<br />

– Vetületi rendszer<br />

– Magassági alapszint<br />

– Ellenőrzés éve, ellenőrzést végző neve


Minta:<br />

36. Vetületi alapfogalmak<br />

Vetületi síkkoordináta<br />

rendszer<br />

Irányszög<br />

– Kezdőpont: adott vetület kezdőpontja<br />

– x-tengely: vetületi kezdőmeridián egyenes képe<br />

– y-tengely: x-hez képest +90 fok óramutató járásával<br />

egyezően<br />

egy i irány δi irányszöge az a szög, amelyet egy kiválasztott<br />

kezdőirány súrol, miközben azt az óramutató járásával<br />

egyezően az adott irányba forgatjuk<br />

Ellentett irány δAB irányra δBA= δAB±180º<br />

Irányszög átvitel<br />

amikor egy irányszöghöz egy szöget hozzáadunk vagy kivonunk<br />

akkor is irányszöget kapunk (pl. belsőszöges előmetszés<br />

esetében)<br />

IRÁNYSZÖGHÖZ ÉS ELLENTETT IRÁNYHOZ ÁBRÁT IS KÉREK!<br />

37. I. geodéziai alapfeladat (poláris pont számítás)<br />

Ismert: A(YA,XA), δAB, tAB<br />

Számítandó: B(YB,XB)


ΔY<br />

= t<br />

ΔX<br />

= t<br />

Y<br />

B<br />

X<br />

B<br />

= Y<br />

AB<br />

A<br />

AB<br />

= X<br />

A<br />

⋅ sinδ<br />

⋅ cosδ<br />

AB<br />

AB<br />

+ ΔY<br />

= Y<br />

A<br />

+ t<br />

+ ΔX<br />

= X<br />

A<br />

AB<br />

+ t<br />

⋅sin<br />

δ<br />

38. II. geodéziai alapfeladat (irányszög-távolság számítás)<br />

Ismert: A(YA,XA), B(YB,XB)<br />

Számítandó: δAB, tAB<br />

ΔY<br />

= Y<br />

ΔX<br />

= X<br />

δ<br />

t<br />

AB<br />

AB<br />

B<br />

− Y<br />

B<br />

A<br />

− X<br />

ΔY<br />

= arctan<br />

ΔX<br />

=<br />

( ΔY<br />

)<br />

2<br />

A<br />

AB<br />

+ ( ΔX<br />

)<br />

AB<br />

⋅ cosδ<br />

A δAB számításánál figyelembe kell venni a koordinátakülönbségek előjeleit is!! (lsd. 39. pont)<br />

39. Irányszögek szögnegyed alapján<br />

2<br />

AB


40. Belsőszöges előmetszés<br />

Ismert: A(YA,XA), B(YB,XB) valamint mérésből (kizárólag) az α, β szögek<br />

Számítandó: P(YP,XP) módszer: szinusz-tétel<br />

A pontról B pontról<br />

δAP= δAB+ α δBP= δBA – β= (δAB±180) – β<br />

sin β t<br />

=<br />

sin γ t<br />

Y<br />

P<br />

X<br />

P<br />

= Y<br />

A<br />

= X<br />

A<br />

AP<br />

AB<br />

+ t<br />

AP<br />

+ t<br />

→ t<br />

AP<br />

AP<br />

⋅ sinδ<br />

= t<br />

AP<br />

⋅ cosδ<br />

AB<br />

AP<br />

sin β<br />

⋅<br />

sin γ<br />

sinα<br />

t<br />

=<br />

sinγ<br />

t<br />

Y<br />

P<br />

X<br />

P<br />

= Y<br />

B<br />

= X<br />

B<br />

BP<br />

AB<br />

+ t<br />

BP<br />

+ t<br />

→ t<br />

BP<br />

BP<br />

⋅ sinδ<br />

= t<br />

BP<br />

⋅ cosδ<br />

AB<br />

BP<br />

sinα<br />

⋅<br />

sin γ


41. Irányszöges előmetszés<br />

Ismert: A(YA,XA), B(YB,XB) valamint tájékozó irányokra való mérés A és B pontról<br />

Számítandó: P(YP,XP) módszer: szinusz-tétel<br />

A pontról B pontról<br />

tájékozás végrehajtása A ponton δ’AP<br />

tájékozás végrehajtása B ponton δ’BP<br />

tájékozott irányérték!<br />

tájékozott irányérték!<br />

α= δ’AP - δAB<br />

β= δBA - δ’BP<br />

sin β t<br />

=<br />

sin γ t<br />

Y<br />

P<br />

X<br />

P<br />

= Y<br />

A<br />

= X<br />

42. Ívmetszés<br />

A<br />

AP<br />

AB<br />

+ t<br />

AP<br />

+ t<br />

→ t<br />

AP<br />

AP<br />

⋅ sinδ<br />

= t<br />

AP<br />

⋅ cosδ<br />

AB<br />

AP<br />

⋅<br />

sin β<br />

sin γ<br />

sinα<br />

t<br />

=<br />

sinγ<br />

t<br />

Y<br />

P<br />

X<br />

P<br />

= Y<br />

B<br />

= X<br />

B<br />

BP<br />

AB<br />

+ t<br />

BP<br />

+ t<br />

→ t<br />

BP<br />

BP<br />

⋅ sinδ<br />

Ismert: A(YA,XA), B(YB,XB) valamint mérésből (kizárólag) a tAP és tBP távolságok<br />

Számítandó: P(YP,XP) módszer: koszinusz-tétel<br />

t<br />

2<br />

BP<br />

= t<br />

2<br />

AB<br />

+ t<br />

2<br />

t<br />

α = arccos<br />

2 ⋅t<br />

= t<br />

BP<br />

⋅ cosδ<br />

A pontról B pontról<br />

2<br />

AP<br />

− 2 ⋅t<br />

AB<br />

AB<br />

+ t<br />

⋅ t<br />

2<br />

AP<br />

AP<br />

AB<br />

⋅ t<br />

AP<br />

2<br />

− t BP<br />

⋅ cosα<br />

⋅ cosα<br />

2<br />

AP<br />

= t<br />

2<br />

AB<br />

+ t<br />

2<br />

BP<br />

2<br />

t<br />

β = arccos<br />

2 ⋅t<br />

− 2 ⋅t<br />

AB<br />

AB<br />

+ t<br />

⋅ t<br />

δ’AP = δAB - α δ’BP = δBA + β<br />

t<br />

2<br />

BP<br />

BP<br />

AB<br />

AB<br />

BP<br />

⋅ t<br />

2<br />

− t AP<br />

⋅ cosα<br />

sinα<br />

⋅<br />

sin γ<br />

BP<br />

⋅ cos β


Y<br />

P<br />

X<br />

P<br />

= Y<br />

A<br />

= X<br />

+ t<br />

A<br />

AP<br />

+ t<br />

⋅sin<br />

δ<br />

AP<br />

'<br />

AP<br />

⋅ cosδ<br />

43. Hátrametszés, veszélyes kör<br />

'<br />

AP<br />

Y<br />

P<br />

X<br />

P<br />

= Y<br />

B<br />

= X<br />

+ t<br />

B<br />

BP<br />

+ t<br />

⋅ sinδ<br />

BP<br />

'<br />

BP<br />

⋅ cosδ<br />

Lényeg: ismeretlen álláspontról 3 ismert koordinátájú pontra végzünk iránymérést, ami alapján az<br />

ismeretlen álláspont koordinátája meghatározható.<br />

Veszélyes kör: A,B és C pontok köré írt kör. Ha P pont erre a körre esik, akkor végtelen sok megoldás<br />

létezik (azonos ívhez tartozó kerületi szögek elve miatt)<br />

Megoldás: lsd. honlapon „Hátrametszés” ANSERMET vagy COLLINS tetszés szerint választható<br />

http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/ferenczviktoria/uploads/Hatrametszes_megoldas.pdf<br />

44. Mérési vonalpontok<br />

45. Iránysorozat tájékozása<br />

Lépések:<br />

1. irányérték meghatározása (kollimációhiba számítása)<br />

2. ismert pontról ismert pontra menő irányokra irányszög és távolság számítása (δAi, tAi)<br />

3. tájékozási szögek számítása (zAi= δAi-lAi)<br />

4. alaptájékozási szög választása (MIN(zAi)=zk)<br />

5. eltérések számítása (∆Ai=zAI-zA)<br />

6. súlyok meghatározása (pAI=tAi [km])<br />

7. alaptájékozási szög kiválasztása (tájékozási szögek közül a legkisebb)<br />

8. középtájékozási szög meghatározása (zk=zA+(Σ pAI* ∆Ai/ Σ pAI))<br />

’<br />

9. ismert pontról ismeretlen pontra menő tájékozott irányérték számítása (δAi =zk+lAi)<br />

’<br />

10. irányeltérés számítása (ei= δAi- δAi )<br />

” ” ”<br />

11. lineáris eltérés számítása (Ei[cm]=tAi*ei /ρ , ahol ρ =206264,8)<br />

lsd. még<br />

http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/ferenczviktoria/uploads/Szamitasi_segedlet_tajekozas_vegreh<br />

ajtasahoz.pdf !<br />

46. Sokszögvonalak osztályozása<br />

Sokszögvonal típusa Csatlakozás Tájékozás<br />

Szabad vonal egyszeres (kezdőpont ismert) kezdőponton<br />

Egyszeresen tájékozott kétszeres (kezdőpont és végpont is<br />

ismert)<br />

kezdőponton<br />

Kétszeresen tájékozott kétszeres (kezdőpont és végpont is<br />

ismert)<br />

kezdőponton és végponton is<br />

Beillesztett kétszeres (kezdőpont és végpont is<br />

ismert)<br />

nincs!<br />

47. Sokszögvonal hibák elosztása<br />

Koordináta záróhiba: távolságok arányában<br />

Szögzáróhiba: a törésszögek között egyenletesen<br />

48. Mindkét végpontján csatlakozó sokszögvonal számítása<br />

http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/ferenczviktoria/uploads/Szamitasi_segedlet_2X_tajekozott_so<br />

kszogvonalhoz.pdf<br />

'<br />

BP


49. Beillesztett sokszögvonal<br />

http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/ferenczviktoria/uploads/Szamitasi_segedlet_beillesztett_soksz<br />

ogvonalhoz.pdf<br />

50. Durva mérési hiba keresése<br />

Szögmérésben elkövetett durva hiba (pl. elírás vagy rossz irányzás miatt)<br />

A módszer kétszeresen tájékozott sokszögvonal esetében alkalmazható, mivel itt van szögfeltétel.<br />

1. kiszámítjuk a sokszögvonalat a kezdőponttól a végpontig szabad vonalként<br />

2. kiszámítjuk a sokszögvonalat a végponttól a kezdőpontig szabad vonalként<br />

3. amelyik pontra a kétféle számítás egyező koordinátákat ad, ott van a szögmérési durva<br />

hiba<br />

Távolságmérésben elkövetett durva hiba<br />

A módszer minden olyan sokszögvonal esetében alkalmazható, ahol koordinátafeltétel felírható<br />

(vagyis a szabad vonal kivételével mindegyiknél).<br />

Kiszámítjuk a lineáris záróhiba irányszögét. A hiba nagy valószínűséggel ott van, ahol a<br />

sokszögoldal tájékozott irányértéke közel azonos vagy ellentétes a lineáris záróhiba<br />

irányszögével.<br />

51. Csatlakozás magasponthoz<br />

Alkalmazás: abban az esetben van rá szükség, ha a sokszögvonal kezdőpontja un. magaspont, pl.<br />

egy templomtorony, amely nem alkalmas műszerállásnak.<br />

52. Tahimetria elve és képletei<br />

Jelölések:<br />

K – magaspont (templomtorony)<br />

T – tájékozó irány (ismert pont)<br />

S – segédpont<br />

1 - sokszögpont<br />

Alapelve: részletpontok helyzetének meghatározása<br />

vízszintes helyzet: poláris helymeghatározó adatokkal<br />

magasság: trigonometriai magasságméréssel<br />

Kitűzünk egy S segédpontot, megmérjük az a távolságot,<br />

továbbá a ξ és az η szögeket, majd szinusz-tétellel kiszámítjuk a<br />

tK1 oldalhosszat. Ezután koordinátákból számítjuk a δKT<br />

irányszöget és a tKT távolságot, majd az ugyancsak megmért θ<br />

szög felhasználásával szinusz-tétellel kiszámítjuk az ε szöget,<br />

végül a háromszög harmadik szögeként a βK kezdőponti<br />

törésszöget, amely a sokszögvonal első törésszöge lesz.


Vízszintes helymeghatározás Magassági helymeghatározás<br />

Lsd. trigonometriai magasságmérés alapképlete!<br />

Ismert: A(YA,XA), T(YT,XT), tAP, φP<br />

δAT számítása δ’AP= δAT+φP<br />

Y<br />

P<br />

X<br />

P<br />

= Y<br />

A<br />

= X<br />

+ t<br />

A<br />

AP<br />

+ t<br />

⋅sin<br />

δ<br />

AP<br />

'<br />

AP<br />

⋅ cosδ<br />

'<br />

AP<br />

53. Elektronikus tahiméterek jellemzői<br />

- alkalmasak egyidejű irány- és távolságmeghatározásra<br />

- automatizált körleolvasás (vízszintes és magassági)<br />

- mérési eredmények javíthatók és redukálhatók<br />

- adatbevitel billentyűzetről, adatok tárolása memóriában, adatrögzítési lehetőség<br />

- kitűzési és pontkapcsolási feladatok megoldása (pl. hátrametszés)<br />

54. Tahiméteres mérés fázisai<br />

1) a tf ferde távolság meghatározása, majd megjavítása az összeadó- és a szorzóállandó,<br />

továbbá a meteorológiai javítás szorzótényezője utoljára meghatározott értékével<br />

2) a Hz vízszintes és a V magassági körleolvasás előállítása, majd megjavítása a kollimációhiba<br />

és az indexhiba utoljára meghatározott (a memóriában lévő) értékének hatásával;<br />

3) a tv vízszintesre redukált távolság, továbbá a műszer és a prizma fekvőtengelye közötti ∆H<br />

magasságkülönbség kiszámítása;<br />

4) a tf, Hz, V vagy a tv, Hz, ∆H eredményhármas kijelzése, majd külön utasításra az egyik<br />

értékhármas rögzítése<br />

55. Tahiméteres mérés fontosabb programjai<br />

– A szabad álláspontválasztás a műszerálláspont vízszintes koordinátáinak meghatározása<br />

ismert pontokra végzett szög- és távmérések eredményeiből (hátrametszés, ívmetszés). Az<br />

álláspont koordinátáinak meghatározása után a program tájékozza a vízszintes kört, a<br />

továbbiakban tehát a vízszintes körleolvasás helyett a kijelzés a tájékozott irányérték lesz.<br />

– A műszerálláspont magasságának meghatározása ismert (vagy megmért) távolságban<br />

lévő ismert magasságú pontokra végzett trigonometriai magasságmérés útján.<br />

– A vízszintes kör tájékozása ismert állásponton ismert (tájékozó) pont(ok)ra végzett<br />

iránymérés útján.<br />

– A poláris derékszögű átszámítás feltétele a vízszintes kör előzetes tájékozása, továbbá<br />

az álláspont vízszintes koordinátáinak és magasságának ismerete. A program a tahiméteres<br />

részletmérés eredményeiből kiszámítja a részletpont vízszintes koordinátáit és magasságát.<br />

– Az ellenőrző méretek számítása keretében a program a bemért pontok közül kiválasztott két<br />

pont vízszintes koordinátáiból és magasságából kiszámítja a két pont közötti vízszintes<br />

távolságot és a magasságkülönbséget


Kitűzések lsd. tanszéki honlapon található jegyzet!!!<br />

71. Térképek és adatnyerés<br />

Hagyományos: papírtérkép (hordozóanyag: papír, pausz, asztralon, üveg, stb…), amely egyszerre<br />

teljesíti az adatok tárolásának és megjelenítésének követelményeit<br />

Digitális: minden olyan térkép, amely teljesíti a térképekkel kapcsolatos követelményeket és<br />

számítógépen megjeleníthető (szkennelt, raszter, vektor)<br />

Elsődleges közvetlen: közvetlenül a terepről nyerünk adatokat<br />

Elektronikus tahiméterek (mérőállomások) terepfelmérés (vízszintes és magassági koordináták)<br />

GNSS (Global Navigation Satellite System) műholdas helymeghatározó rendszerek<br />

terepfelmérés, ellipszoidi, vízszintes+ magassági vagy 3D koordináta<br />

Elsődleges közvetett: közvetett adatnyerés történik, ami jelen esetben fényképeket és műholdas<br />

felvételeket és a kinyerhető adatokat jelenti<br />

Fotogrammetria: fényképmérés, speciális jelekkel ellátott fényképekből térbeli előmetszés<br />

alkalmazásával akár cm pontosságú vízszintes és magassági koordináták nyerhetők<br />

Távérzékelés: műholdképek - az információt a színek hordozzák! Elsődlegesen nem a geometria<br />

a lényeg, hanem a kapcsolódó információk (pl. művelési ágak, adott területen termesztett<br />

növények meghatározása, növénypusztulás feltérképezése)<br />

Másodlagos: már meglévő térkép digitalizálása<br />

72. Vektoros és raszteres ábrázolás


Vektoros jellemzői Raszteres jellemzői<br />

Geometria<br />

Pont, vonal, poligon, felület, test<br />

Pixel (síkban), voxel (térben)<br />

Topológia<br />

Geometriai elemek közötti kapcsolatok leírása<br />

Topológia alapesetben nincs<br />

Attribútum<br />

Attribútum<br />

Jellemző tulajdonság, amely a geometriai Jellemző tulajdonság, amely a pixelekhez<br />

elemekhez kapcsolódik (pl. vezetékhez tartozó<br />

feszültség értéke)<br />

kapcsolódik (spektrális tulajdonságok)<br />

Koordinátarendszerben (pl. EOV) elhelyezett Általában nincs koordináta rendszerben<br />

Pontos geometriát ábrázol Jellemző tulajdonságokat hordoz<br />

Állományok: shp, dwg, dxf, dgn, stb… Állományok: img, tiff, jpeg, png, stb..


73. Digitalizálás<br />

1. Automatikus digitalizálás (szkennelés) ( eredménye egy raszterkép!!)<br />

2. Táblás (hagyományos) digitalizálás ( eredménye vektoros állomány!!)<br />

Digitalizáló asztallap: egymásra merőleges huzalozású vezetékháló, ami a kurzor tekercse által<br />

gerjesztett teret érzékeli


Kurzor: tekercs, nagyító, szálkereszt, világítás, billentyűzet<br />

74. Koordináta transzformáció szükségessége digitalizálás során<br />

(Megértéshez: A hagyományos digitalizálás során egy papír alapú térképet szeretnénk vektoros<br />

állománnyá (pl. AutoCad) alakítani úgy, hogy a digitalizáló táblára rögzített térképen egérrel tesszük le<br />

a pontokat és húzzuk meg a vonalakat. A papírtérképen szerepel, hogy milyen koordináta<br />

rendszerben és méretarányban ábrázolták a pontokat és szerepelnek rajta az<br />

őrkeresztek/koordinátahálózati értékek is. A digitalizáló táblának azonban saját koordináta rendszere<br />

van – a rá rögzített térkép is ebben van! -, amely nem egyezik meg a térkép koordináta rendszerével.<br />

A térkép koordináta rendszere és a digitalizáló tábla koordináta rendszere között síkbeli<br />

transzformáció teremti meg a kapcsolatot, vagyis azt, hogy ha az egérrel egy pontot megadunk a<br />

papírtérképen a digitalizáló tábla koordináta rendszerében, akkor azt a megfelelő szoftver egy<br />

képlettel automatikusan a papírtérkép eredeti koordináta rendszerébe számítja át és így a megfelelő<br />

helyre kerül a pont/vonal a digitális állományban.)<br />

Hagyományos digitalizálás: a (papír)térkép eredeti koordináta rendszere és a digitalizáló tábla<br />

koordináta rendszere különböző, a koordináták átszámításához síkbeli transzformációs egyenleteket<br />

használnak.<br />

(Megértéshez: Az automatikus digitalizálás során egy papír alapú térképet szeretnénk raszteres<br />

állománnyá (pl. jpeg) alakítani, majd ezt térinformatikai rendszerbe beolvasni és a vonalakat/pontokat<br />

megrajzolni. A szkennelés eredménye egy kép, amelynek saját koordináta rendszere van (bal alsó<br />

sarka az origo, x tengely vízszintes, y tengely függőleges). A képet a térinformatikai rendszerben a<br />

térkép eredeti helyére (koordináta rendszerébe) kell helyezni, amit a fentiekhez hasonlóan síkbeli<br />

transzformációval teszünk meg.)<br />

Automatikus digitalizálás: a szkennelt kép formátumú térkép (kép)koordináta rendszere és a<br />

papírtérkép eredeti koordináta rendszere különböző, a koordináták átszámításához – így a szkennelt<br />

térkép koordináta rendszerbe illesztéséhez - síkbeli transzformációs egyenleteket használnak.<br />

75. Transzformációk és alkalmazásuk<br />

Síkbeli hasonlósági (Helmert) transzformáció<br />

Az eredeti és a kép koordináta-rendszer közötti kapcsolatot elforgatással, méretarány-váltással és<br />

eltolással adhatjuk meg. (A két koordináta-rendszer kezdőpontja nem esik egybe (eltolás), az eredeti<br />

és a korrigált koordináta-rendszer megfelelő tengelyei j szöget zárnak be egymással (j szögű<br />

elforgatás), valamint tengelyirányú léptékváltás történhet).


Y = bx + ay + c = Y + ( k ⋅sin<br />

α)<br />

x + ( k ⋅ cosα<br />

) y<br />

X = ax − by + c = X<br />

1<br />

1<br />

0<br />

0<br />

− ( k ⋅sin<br />

α)<br />

y + ( k ⋅ cosα<br />

) x<br />

Ahol<br />

Y0, X0 a két koordinátarendszer origója által meghatározott vektor koordinátái (eltolás),<br />

α a két koordináta rendszer elforgatási szöge<br />

k a méretaránytényező<br />

Síkbeli affin transzformáció<br />

A hasonlósági transzformációkkal megegyező, de a különböző tengelyeken eltérő mértékű<br />

léptékváltást is engedélyező koordináta-transzformáció. Figyelembe vehető vele a térképlapok két<br />

merőleges koordinátatengely irányában eltérő torzulása!<br />

Y = a1 * x + b1 * y + c1<br />

X = a2 * x + b2 * y + c2<br />

Síkbeli magasabb-fokú polinomos transzformáció<br />

Az elsőrendű (minden koordináta az első hatványon) transzformációk (Helmert, affin) alkalmazását<br />

olyan esetekben tehetjük meg, amikor a szükséges változtatások lineáris jellegűek és a<br />

transzformáció során megengedhető, hogy egyenes képe szintén egyenes legyen. Nemlineáris<br />

torzulások esetén olyan transzformációkra van szükség, amelyek nem lineáris változtatásokkal ezeket<br />

korrigálni tudják. A koordinátáinak transzformációjához itt is egyenleteket - polinomokat - használunk.<br />

A torzultságától, az illesztési pontok számától és egymáshoz viszonyított elhelyezkedésüktől függő<br />

összetett polinomok szükségesek a kellő transzformáció végrehajtásához. Ezekben a polinomokban<br />

már nem csak első hatványon szerepelnek a koordináták.<br />

76. Digitalizálás munkafolyamata

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!