A poláros fény rejtett dimenziói
A poláros fény rejtett dimenziói
A poláros fény rejtett dimenziói
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Természet Világa 138: 510-514 (2007) Horváth, Hegedüs, Malik, Bernáth, Kriska 10<br />
Végül megemlítjük, hogy a nagyvárosokban hömpölygő folyók partján sorakozó<br />
modern üvegépületek is egy új fajtáját képezik a vízirovarok ökológiai csapdájának.<br />
Budapesten a Duna partján figyeltük meg, hogy minden májusban, a dunai tömegtegzesek<br />
(Hydropsyche pellucidula) szokásos, napnyugta környéki rajzásakor a Dunából kirepülő<br />
tegzesek a parton lévő épületek függőleges üvegtáblái előtt röpdösnek hatalmas számban. E<br />
rajzó vízirovarok rászállnak az üvegfelületekre és gyakran ott is párzanak. Ha az ablakok a<br />
szellőzés miatt kissé meg vannak döntve, akkor a tömegtegzesek bejutnak az épület<br />
helyiségeibe is, ahol aztán csapdába esnek és elpusztulnak. Így tehát nemcsak az üvegre rakott<br />
peték pusztulnak el, hanem maguk a kifejlett nőstények is a magukban hordott petékkel<br />
együtt. Laboratóriumi viselkedési kísérletekkel igazoltuk, hogy e tegzesek is a vízszintesen<br />
<strong>poláros</strong> <strong>fény</strong> segítségével találják meg a vizet, mint természetes peterakóhelyet. Elsőre<br />
meglepőnek tűnhet, hogy a vízszintesen <strong>poláros</strong> <strong>fény</strong>hez vonzódó tegzesek a függőleges<br />
ablakfelületekre szállnak. Polarimetriával azonban kimutattuk, hogy például az épületek<br />
árnyékban lévő függőleges ablaküvegeiről is közel vízszintes rezgéssíkú <strong>poláros</strong> <strong>fény</strong><br />
tükröződik, mivel ekkor alulról nézve a fölülről jövő égbolt<strong>fény</strong> verődik vissza. A függőleges<br />
síküvegről visszavert vízszintesen <strong>poláros</strong> <strong>fény</strong> csábítja tehát oda a polarotaktikus tegzeseket,<br />
melyek négyzetméterenként akár több tizes számban szállnak az ablaküvegekre. Érdekes<br />
módon azt is megfigyeltük, hogy ezek a vízszintesen polarizáló ablaküvegek a rovarevő<br />
barázdabillegetők terített asztalai lehetnek. E vízparti madarak a természetben a vizek partján<br />
futkározva szedegetik össze az ott tartózkodó rovarokat. A dunaparton azonban az épületek<br />
üvegfelületeihez csábított polarotaktikus tegzesekkel teszik ugyanezt. Így lesznek a tegzesek<br />
számára halálos ökológiai csapdának számító folyóparti üvegpaloták a barázdabillegetők<br />
hasznára.<br />
6. Polarizációlátás és színlátás − polarizációs hamisszínek<br />
Eddig több példát is mutattunk a polarizációlátás előnyeire a természetben, majd pedig az<br />
ember által megbolygatott környezetben az ökológiai csapdákban megtestesülő hátrányaira.<br />
Cikkünket egy olyan jelenség tárgyalásával zárjuk, amely ugyancsak kárára lenne a<br />
polarizációlátású rovaroknak, ha egy ügyes trükkel nem küszöbölnék azt ki.<br />
Mint láttuk, a rovarok szemében a polarizációlátásért a párhuzamosan rendezett<br />
nanocsöveket tartalmazó fotoreceptorok felelősek, melyek mindegyike többnyire csak a<br />
spektrum egy adott, viszonylag szűk tartományában érzékeny a <strong>poláros</strong> <strong>fény</strong>re. A legtöbb<br />
rovarnak csak ultraibolya-, kék- és zöldérzékeny fotoreceptorai vannak, de például számos<br />
lepkefaj vörösérzékeny receptorokkal is rendelkezik. E különböző spektrális érzékenységű<br />
receptorokra sokszor csak azért van szükség, hogy az állat az olyan megvilágítási viszonyok<br />
között is jól láthasson, mikor a <strong>fény</strong>spektrumban valamelyik hullámhossztartomány dominál.<br />
Ez a helyzet például nap<strong>fény</strong>ben, mikor a <strong>fény</strong>intenzitás a spektrum zöld tartományában<br />
maximális, vagy napkelte előtt, illetve napnyugta után közvetlenül, mikor az optikai<br />
környezet fő <strong>fény</strong>forrása a spektrum kék tartományában maximális intenzitású égbolt<strong>fény</strong>.<br />
Más állatoknak, például a méheknek vagy lepkéknek a színlátás biztosítása végett van<br />
szükségük az eltérő spektrális érzékenységű fotoreceptorokra. A színlátás úgy működik e<br />
rovarokban, hogy a különböző spektrális érzékenységű receptoroknak az elnyelt <strong>fény</strong><br />
mennyiségének logaritmusával arányos jelét egy neuronhálózat összehasonlítja, s az eltérő<br />
színeket a különböző receptortípusok jeleinek különbsége kódolja.<br />
A gond csak az, hogy ugyanazon fotoreceptoroknak kellene biztosítaniuk a színlátást,<br />
mint a polarizációlátást. Ha az eltérő spektrális érzékenységű receptorok egyben<br />
polarizációérzékenyek is, akkor mivel a tárgyak <strong>fény</strong>polarizálóképessége általában színfüggő,<br />
ezért a fotoreceptorok elnyelte <strong>poláros</strong> <strong>fény</strong>mennyiség által meghatározott receptorjelek<br />
különbsége, azaz az érzékelt színek mások lesznek, mintha a receptorok nem lennének
Change language