A poláros fény rejtett dimenziói
A poláros fény rejtett dimenziói
A poláros fény rejtett dimenziói
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Természet Világa 138: 510-514 (2007) Horváth, Hegedüs, Malik, Bernáth, Kriska 2<br />
megfelelően nagy polarizációfokú égbolt<strong>fény</strong>t. Tiszta légkör esetén tehát nincs kitüntetett<br />
spektrális tartománya a polarizációlátásnak. Napközben felhős ég alatt vagy napfénnyel<br />
megvilágított falombok alatt azonban az ultraibolyában érdemes érzékelni a felülről jövő<br />
<strong>poláros</strong> <strong>fény</strong>t, mert annak polarizációfoka az ultraibolyában a legnagyobb. Ennek oka, hogy<br />
úgy a felhőkről, mint a lombokról jövő <strong>fény</strong> intenzitása az ultraibolyában minimális, minek<br />
hatására a felhők és lombok alatti légrétegben szóródó <strong>fény</strong> polarizációfokát az ultraibolyában<br />
csökkenti legkevésbé a felhő<strong>fény</strong>, illetve a lomb<strong>fény</strong>.<br />
A mezei tücskök viszont a spektrum kék részében érzékelik az égbolt<strong>fény</strong><br />
polarizációját. Ez azzal magyarázható, hogy e tücskök főleg napnyugta után aktivizálódnak.<br />
Márpedig a naplementét követően a kékben maximális intenzitású égbolt<strong>fény</strong> erőssége az<br />
idővel rohamosan csökken. Ha napnyugta után a tücskök az ultraibolyában érzékelnék az<br />
égboltpolarizációt, akkor az ultraibolya összetevőben szegényebb égbolt<strong>fény</strong> intenzitása jóval<br />
hamarabb csökkenne az érzékelési küszöbük alá, vagyis jóval rövidebb ideig lennének<br />
képesek érzékelni az égbolt<strong>fény</strong>t és annak polarizációja alapján tájékozódni. Azzal, hogy a<br />
tücskök a kékben érzékelik a <strong>poláros</strong> égbolt<strong>fény</strong>t, napnyugta után és napkelte előtt közel egyegy<br />
órával meghosszabbítják azt az időszakot, amikor az égboltpolarizáció segítségével<br />
tudnak navigálni a fűben, ahonnan az eget mindig láthatják.<br />
A májusi cserebogarak polarizációlátásának zöldérzékenységét is az előbb tárgyalt<br />
rovarokétól eltérő életmódra vezettük vissza. E bogarak kifejlett példányai az életük zömét a<br />
falombok alatt töltik, és naplemente környékén rajzanak többnyire az erdőszéli fák alatt.<br />
Megmutattuk, hogy a lemenő Nap <strong>fény</strong>e által megvilágított falombokról származó és a<br />
lombok alatti levegőben szóródó nap<strong>fény</strong> eredő polarizált intenzitása (azaz a lineáris<br />
polarizációfok és a <strong>fény</strong>intenzitás szorzata) a spektrum vörös majd a zöld tartományában a<br />
legnagyobb. Mivel a cserebogaraknak sincsenek vörösérzékeny fotoreceptoraik, ezért a<br />
második legkedvezőbb színtartományban, a zöldben érzékelik a falombok alatt szóródó<br />
<strong>poláros</strong> <strong>fény</strong>t. A spektrum zöld tartományában ugyanis még elegendően nagy a lemenő Nap<br />
lombok alatt szóródó <strong>fény</strong>ének intenzitása és polarizációfoka.<br />
A vízirovarok zöme is az ultraibolyában érzékeli a vízről tükröződő <strong>poláros</strong> <strong>fény</strong>t.<br />
Ennek az az oka, hogy az ultraibolyában a vízből szinte alig szóródik vissza <strong>fény</strong>, miáltal a<br />
vízfelületről tükröződő vízszintesen <strong>poláros</strong> <strong>fény</strong>t csak minimális mértékben depolarizálja a<br />
vízből jövő, s a vízfelszínen megtörve függőlegesen polarizálódó ultraibolya <strong>fény</strong>. Ezért a<br />
vízről visszaverődő <strong>fény</strong> polarizációfoka az ultraibolyában lesz a legnagyobb, így a vizet is az<br />
ultraibolyában érdemes polarotaktikusan detektálni.<br />
2. Navigáció az égbolt polarizációja segítségével<br />
A polarizációlátás egyik legfontosabb funkciója a térbeli tájékozódásban van. Az állatok<br />
zöme a Nap azimutjához méri járásának, repülésének vagy úszásának irányát, illetve annak<br />
megváltozását (2A ábra). Mikor a Nap felhők, lombok vagy tereptárgyak miatt nem látható,<br />
illetve a horizont alatt van, akkor veszik nagy hasznát bizonyos állatok a<br />
polarizációlátásuknak (2B ábra). Cikkünk első részében láttuk, hogy az égbolt<strong>fény</strong><br />
polarizációirányának térbeli eloszlása egy stabil tükörszimmetrikus mintázat, melynek<br />
szimmetriasíkja a szoláris-antiszoláris meridián, s e mintázat szinte független a meteorológiai<br />
viszonyoktól, azaz attól, hogy az ég tiszta vagy ködös vagy füstös vagy részben felhős vagy<br />
teljesen borult-e. Ha az ég nem tiszta, akkor az égbolt<strong>fény</strong> p lineáris polarizációfoka<br />
jelentősen lecsökkenhet; p legkisebb, néhány %-os értékei a teljesen borult időben mérhetőek,<br />
mikor az eget vastag, sűrű eső- vagy jégfelhők fedik. Ha egy állat polarizációlátásának p*<br />
küszöbe a ködös, füstös vagy felhős ég <strong>fény</strong>ének p lineáris polarizációfoka alá esik, akkor<br />
látja az égbolt polarizációirányának mintázatát, aminek szimmetriatengelyéből<br />
megállapíthatja a szoláris-antiszoláris meridián irányát akkor is, mikor a Nap nem látható.
Change language